Ez az egyik legjobb Kaland, Játék, Kockázat könyv, amit olvastam (márpedig olvastam az összes újat, és jónéhány régit is). Hogy miért?

Az alaptörténet és a cselekmény jó – ez mindig jó előjel, lévén hogy egyes könyveknek szinte semmi története nincs (ezt nem feltétlenül kritikának szánom) – és jól lett megírva. Jon Green (az író, ez a mű ugyanis nem Steve Jackson és Ian Livingstone tollából származik), mint mindig, most is remek munkát végzett a gótikus fantasy világ hangulatának megteremtésében.

A harcok megfelelőek – nem fogsz egy csapatnyi harmatgyenge Goblinnal összefutni a történet legelején, csak hogy egy legyőzhetetlen bestiával kelljen összecsapnod a végén. Bár önmagában minden harc veszedelmet hordoz, a képességeidhez mérten mind megfelelő nehézségű.

Sok úton végig lehet jutni a könyvön, ami növeli az újrajátszási élményt. Több mellékküldetés is szerepel a kalandban, amiket idővel teljesíteni lehet. A történet nem arra alapoz, hogy összeszedj egy csomó tárgyat, amik nélkül nem tudod teljesíteni a feladatod. Persze lehet hasznos tárgyakra bukkanni, de ezek nagy része nem létfontosságú. Ennek megfelelően a mű is jóval nagyobb méreteket öltött – a megszokott 400 helyett 515 fejezetpontból áll (valószínűleg ez a magyarázata annak is, hogy drágább, mint a többi).

Mindent összevetve ezt legalább olyan jónak találom, mint a Zagor Legendáját, vagy a Halállabirintust.