Zagor.hu
Zagor.hu fórum
1. A Végzet Prófétái
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
A Végzet Prófétái – kritika

Előre jelezném, hogy csak mostanában kezdtem újraolvasni a klasszikusokat és régi olvasmányaim emléke már eléggé elhalványult, szóval azokkal csak érintőlegesen szeretném összehasonlítani a könyvet. 3 alkalommal futottam neki a kalandnak, harmadszorra csalás nélkül megoldottam, de nem olvastam át minden fejezetpontot és lehetőséget (még).

A Könyv formátuma:
Jobban tetszett volna, ha igazodik a klasszikus KJK könyvek méretéhez, tördeléséhez. Nekem túl nagy alakú a kiadvány és túl kicsik a margók. Nem vészes, nincs gond vele, de kényelmesebb olvasnom a megszokott méretet. Ettől a totálisan szubjektív dologtól eltekintve a kiadvány rendkívül igényes, jó megjelenésű. Esetleg, ha megoldható, érdemes lenne a további kötetek lapjainak aljára a megszokott kockákat odarittyenteni, hogy ne kelljen a mobilon kockadobás-szimulátort használni.

Illusztrációk:
Egyesek szerint túl kevés, legalábbis a szokásos KJK könyvekhez képest. Nekem nincs hiányérzetem mennyiségileg, már csak azért sem, mert a helyszínek, karakterek leírása elég szemléletes. Ennyi kell, de nem feltétlenül több. Igényesek, jól néznek ki, de kár lett volna emiatt további költségeket vállalni, vagy halasztani a megjelenést.

Tartalom:
Először én is meglepődtem, hogy csak 200 fejezetpontos a kaland, de a szokásoshoz képest hosszabbak az egyes fejezetek és az egész valóban sokkal olvasmányosabb, tartalmasabb. Nem kell tehát attól félni, hogy rövidke kalandban lesz részünk. Volt már olyan könyvélményem, ahol a szokásos 400 pont ellenére is érezhetően hamarabb átrágtam magam a tartalmon. Nagyon tetszett, hogy nincsenek benne fölösleges ide-oda lapozgatások. Így maga a kaland hangsúlyosabb, kevésbé töri meg a történetet a sok kaszabolás. Nincsenek benne túlcizellált leírások, de több helyen is valóban fontos infók vannak elrejtve a történet mesélése során. Sokkal élvezetesebb így olvasni, hogy hamar rájövünk, a szöveg nem az öncélú helykitöltés eszköze.

Sorspróba:
Nekem alapvetően az elgondolás tetszett, a mások által korábban kifogásolt fölösleges túlbonyolítást én sem raktam volna bele, de akár ez valóban kiváltható a játékos részéről egy sima kockadobással: 1-2: lapozok az első lehetőségre, 3-4: másodikra, 5-6: harmadikra. Részemről sosem szerettem a szerencse túl nagy szerepét, itt nem vészes a dolog, ennyi belefér a kaland változatossá tétele érdekében. Nekem úgy tetszene leginkább, hogy csak ott legyen sorspróba, ahol kevésbé számít, pl., ha az első lehetőség jön ki, akkor aranyat kapunk, amivel fel tudunk bérelni még csapatot, ha a második, akkor varázstárgyat, ha a harmadik, akkor másik tárgy, amivel szintén valami előnyhöz jutunk. A jelen sztoriban volt azért, ahol az egyik verzió esetén garantáltan buktam a kalandot.
Előfordult, hogy egy ponton, ha nem jól dobok ÉS nincs nálam a megfelelő csapat, akkor bukom egy tárgyat, amely hiányában a halál garantált egy későbbi helyszínen. Mondjuk az írók figyeltek arra, hogy ezt a tárgyat később is be tudom szerezni, szóval többször kell rossz döntést hozni, vagy előnytelenül dobni a sorspróbát, hogy elbukjunk. Ha a történet által javasolt úton megyek tovább, akkor nem találkozom egy személlyel és nem csatlakoznak a druidák. Nem szép dolog ez az írók részéről. Azt hiszi az egyszerű olvasó, hogy ha szerencsével sikerül hozzájutni némi plusz infóhoz, akkor az tényleg hasznos és feltétlenül érdemes követni, de néha mégsem, szóval érdemes kritikával fogadni még a legjobb szándékú tanácsot is a döntések meghozatalakor. Ez néha bosszantó, de igazából így életszerű.

Csapatok:
Szuper ötletnek tartom a csapatok összeállítást kockadobásos értékek használata helyett. Új színt visz a játékba, bevonva érezzük magunkat a történetbe. Már emiatt is érdemes többször nekifutni a kalandnak. Kifejezetten jó szórakozás ennek a kimatekozása! Gratula érte! Ha ezt a vonalat folytatjátok, akkor az megalapozza a további könyvek hangulatát. Sokkal jobban, mint a kockadobálós módszer.

Kihívás, balansz:
Kifejezetten ideálisnak érzem mind a nehézséget, mind a helyszínek és cselekmények változatosságát.
Elsőre nem ment, mert bár követtem a megszerzett infók alapján az optimálisnak vélt utat, hiányoztak tárgyak, csapatok, meg a szerencse is. A könyv viszont nagyon motivál az újrajátszásra, így nem kínszenvedésnek éljük meg az újrakezdést. Lehet új csapattal próbálkozni, más útvonalon, amik nagyon jól elkülönülnek egymástól. Így fedezve fel a lehetőségeket már könnyebb a célba elérése. A szükséges infókat, tárgyakat második, harmadik alkalomra már könnyű megszerezni, így végül a könyv, ha nem is elsőre, de 2-3 nekifutás alatt már valóban sikerélménnyel kecsegtet, csalás nélkül. Én más könyveket simán a harcok átugrásával szoktam, jó sokat csalva végigolvasni. Itt ezt most kifejezetten nem ajánlom senkinek, mert anélkül is meg lehet találni a helyes utat!
Csábít arra, hogy a nehezebb úton is végigolvassam a sztorit, szóval valóban érződik, hogy hatalmas gondot fordítottak az írók az események leírására, a balanszírozására. Más KJK kötetekben ezeket olyan esetlennek, random dolognak tartottam sokszor. Ebben a könyvben nagyon nem mindegy, hogy fel tudunk-e fogadni még csapatokat pénzért, vagy estleg meg tudjuk-e venni a csapatbővítéshez szükséges tárgyakat. Itt mindennek komoly szerepe van.

Értékelés:
Nálam 9/10 pont a felsorolt pár - számomra - furcsa történetvezetési dolog miatt, amúgy az egyik legjobb, legizgalmasabb könyv a műfajban. Különösen tetszett a csapatösszeállítás újszerűsége, az elrejtett infók a szövegben (érdemes jegyzetelni!). Mindenképpen ajánlom mindenkinek, régi motorosoknak, újrakezdőknek és KJK szüzeknek is akár első könyvnek.

Köszönöm, hogy olvashattam!
Értékelés: 9 / 10
Mai napon egy különleges lapozgatós könyvet hoztam el nektek. A Végzet prófétái két magyar szerző, Takács László és Szlobodnik Gábor műve, amely a klasszikus KJK-s hagyományokat részben továbbviszi, azonban egy új szabályrendszerrel teszi mindezt. Mivel a könyv 200 fejezetpontos, gondolkodtam, melyik rovatomat folytassam ezzel, de mivel ez nem Zagor minikaland – még akkor sem, ha a szerzők a zagor.hu tevékenységében igencsak közreműködnek – új rovatot pedig nem akartam indítani, ezért végül az eredeti mellett döntöttem. A pontozási szisztémám és az elemzésem tekintetében ugyanakkor a Zagor minikalandos értékelést veszem alapul, amit [url=http://velemenyes.blogspot.com/2019/09/zagor-minikalandok-elemzese-1-resz.html]itt[/url] találhattok meg. No, lássunk hozzá!

[b]Történet:[/b] Történetünk egy eleddig ismeretlen világban, Vindgardiaban játszódik. Veterán harcost alakítunk, aki sok csatát megjárt már. Végül a megállapodás mellett döntünk és Ildenor városában Zsugori Fengor szolgálatába állunk testőrnek. Munkáltatónk a nevéhez méltó, de azért alapvetően meg tudunk élni, mígnem egyszer egy egyedi küldetést bíz ránk: a távoli Nordhern városába menő kereskedőkaravánjait rendszeresen megtámadják, kifosztják, óriási veszteségeket okozva neki. Ezt meg kell akadályozni! A következő karavánt – megbízottjával, Serenával karöltve – mi kísérjük el, de ad pénzt arra, hogy kísérőosztagokkal gazdagítsuk csapatunkat. Maga a történet nem túl bonyolult, de természetesen lesz benne még fordulat, de ezt nem akarom elspoilerezni. Ami viszont egyedi az eddigiek játékkönyvekhez képest, az a szabályrendszere. Ugyanis alapból az egyik főértékünket sem kell kidobni. Szerencse pontunk nincs is, hanem véletlenszerű sorspróbák vannak, ahol 3 opció közül bármi megtörténhet. Ügyességünk és életerőnk sincs, egyedül a seregünknek van harcértéke és erőnléte, ami attól függ, hogy milyen csapatokat bérlünk fel. Ez nekem nagyon tetszett, legalább nem kockadobással dőlnek el a fontosabb dolgok. A kaland alapvetően két részre oszlik, a Khaleboron kívüli és azon belüli részre, mindkettőnek megvan a maga hangulata, előbbi kicsit lassabb tempójú rész, a végére viszont igazán felpörögnek az események.

[b]A kezdeti döntés:[/b] Úgy döntöttem, ezt a részt kicsit jobban kielemzem, mert nagyon-nagyon tetszett. Tehát az elején nem sorsolunk adatokat, hanem válogathatunk seregek közül, amelyeknek van harcértéke és erőnléte. A kapott értékek összege lesz a végső harcértéke és erőnléte. Összesen 7 csapatot bérelhetünk fel, akik különböző erősségűek, de az áraik is eltérnek, és van, amelyik még speciális képességekkel is rendelkezik. Tulajdonképpen az alábbi szempontokat kell a válogatás során figyelembe venni:
  • Minimum 3 sereget kötelező felbérelni.
  • Maximum 260 aranyunk van, ami azt is jelenti, hogy 4-nél többet nem tudunk bérelni.
  • Vannak olyan osztagok, amelyek utálják egymást, így nem lehet őket együtt felbérelni.
Amit a továbbiakban fogok írni, az az én gondolatmenetem volt, amiről azonban nem mondom el, hogy jó vagy rossz stratégia volt.

Igazából a harci szempontból legerősebb opció Theor Gladiátorai, Estrella pajzsos hajadonjai és Vindgardia felderítői. Így a legerősebb a seregünk harckészsége, és marad is 10 aranyunk, viszont nem lesz olyan seregünk, akinek harcon kívüli speciális képessége van. Minden más esetben valamivel gyengébb a seregünk, de vagy anyagilag leszünk erősebbek, vagy „taktikusabb” seregünk lesz. Ugyanakkor akárhogy akartam, nem jöttek ki pénzben az általam akart seregek. Ezért megfordítottam a játékot, és megnéztem az összes opciót, ami lehetséges. Ezeket egy táblázatba foglaltam össze, amit [url=https://docs.google.com/spreadsheets/d/1OkgcOVRHxQHG-VKLMvpNAeE7GdYTBBxFMA3341zo2A8/edit?usp=sharing]itt[/url] tekinthettek meg (a gladiátoroknál 4,5-es ügyességgel számoltam a speciális képesség miatt). Lényegét tekintve egyébként az alábbi választásokban kell dönteni:
  • [i]Theor gladiátorai vs. Estrella pajzsos hajadonjai:[/i] Bár nem egymással ellentétben álló csapatok, az első opciót leszámítva megfizethetetlenek együtt, így valószínű választani kell közülük. A gladiátorok erősebbek és kitartóbbak, viszont jóval drágábbak, az áruk lehetetlenné teszi 4 csapat felbérlését, és a 3 esetében is beszűkíti a mozgásterünket.
  • [i]Félszemű Thogar katonái vs. Mileona harci solymai:[/i] A két sereg harckészsége egyenlő, viszont utálják egymást. Mileona drágább, és az erőnlétük is gyengébb, de a látnoki képesség és a repülő harcosok jelenthetnek előny. Thogar viszont ismeri a tolvajbandákat.
  • [i]Zender tanítványai vs. Corpius alkimistái:[/i] Két nem túl erős harcértékű egység, amikből az egyik a mágia, a másik a tudomány erejével ajándékoz meg minket. De nem ismerik el egymást, ezért mindkettőt nem vihetjük.
  • [i]Vindgardia felderítői:[/i] Funkciója nagyban függ az első döntésünktől. Ha a gladiátorok mellett döntünk, és szeretnénk egy kicsit több pénzt, akkor valamelyik erősebb egység helyett lehet felvenni őket. Ha az amazonok mellett döntünk, akkor akár 4. erőként is felvehetjük őket. Nem túl erősek, de árták-érték arányban bőven jók.
A továbbiakban leírom, hogy milyen sorrendben hoztam meg a döntéseimet. Ezt a színek is jelölik:
  1. Alapból kiszedtem minden olyan opciót, ahol a sereg harckészsége 5 vagy alatta van, valamint, ahol a maradék arany meghaladja az 50-et. Előbbinél nem éreztem ütőképesnek a seregem, utóbbit meg soknak éreztem, úgy gondoltam, nem kell sok pénz, és nem akartam megkockáztatni, hogy ennyi pénzt elvesztek. (piros színűek).
  2. Három seregnél jelölt meg a könyv egy konkrét, nem harci speciális képesség. Ebből 2 kontrában van egymással, tehát maximum 2 lehet meg belőlük. Úgy voltam vele, hogy nem akarok „tippelni”, hogy kire lesz épp szükség, tehát vagy 2-t is választok közülük, vagy egyet sem és a harci erőre megyek rá. Így kiesett minden olyan, ahol a harci solymok-mágustanoncok-alkimisták hármasból egy volt benn (sárga színűek).
  3. Hét opcióm maradt, kettő az erőre, 5 inkább a stratégiára épül. Végülis úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom a stratégiával, így a 2 képesség nélküli opció kiesett (kék színűek).
  4. Öt lehetőség volt. Ekkor úgy tűnt, hogy a Gladiátor-alkimista-sólyom hármas a legerősebb, 2 speciális képesség, plusz a legjobb harci egység. De valami belső megérzés azt súgta, hogy a mágustanoncokra szükségem lesz. Ezért inkább azokat az opciókat hagytam benn, ahol a mágustanoncok ott vannak az alkimisták helyett. A mágustanonc-sólyom kettős mellé azonban már csak a hajadonok jönnek ki pénzbe, a többi opció kiesett (rózsaszínek).
  5. Innentől már csak egy kérdés maradt: a maradék 20 aranyamat hagyjam meg, vagy szánjam rá a felderítőkre. Az érzésem az volt, hogy az a +1 harcérték kelleni fog, meg amúgy is, ki tudja, mire lesznek jók, így bevállaltam a pénz nélküli kezdőállapotot.
Ezt a döntést persze leírni hosszabb volt, mint meghozni. De végül a táblázatba zölddel jelölt 9. opció mellett döntöttem…de, hogy ez jó volt-e vagy nem, arról már itt nem értekezem J

[b]Nehézség:[/b] Egyáltalán nem egyszerű, de azért messze van a szadista történetektől is. A kaland első felében tulajdonképpen Khaleborba kell bejutni, de addig 2 „miniboss”-on is túl kell lennünk, és egyik sem olyan egyszerű. A kalandnak ebben a részében teljesen kötelező tárgy nincs, de egy olyan van, ami elég randommá teszi a játékunkat, ha nem szerezzük meg. A városhoz érve vagy lennie kell nálunk valaminek/valakinek, ami/aki révén még aznap bejuthatunk, vagy csak másnap érkezünk, ekkor viszont szembe kell néznünk egy elég erős trollal. A troll ereje azonban akkora, hogy nyílt harcban legfeljebb a szerencse vagy a csalás Istene segíthet nekünk normális körülmények között. Azonban, ha van nálunk egy vízmágia pálca, az egyből elintézi, illetve, ha sikerül a seregünket egy komolyabb egységgel gyarapítani, ami jelentősen megnöveli a harckészségünket, akkor már van esélyünk a szörnyeteg ellen. Nekem a városba jutás 3. próbálkozásra sikerült (egyszer meghaltam a város előtt, egyszer a trollnál), de jobban megnézve már rájöttem, hogy igazából bármilyen utat választunk, azért megteremthetjük magunknak az esélyt a győzelemre, ez nem az ösvényválasztáson múlik. [spoiler2]Mondjuk a druidás ösvény abból a szempontból jobb, hogy ott később kaphatunk egy másik információt, ami rengeteget segít a küldetésünk teljesítésében.[/spoiler2] A kaland második felében már megnövekednek a kötelező tárgyak, ami kicsit megnehezíti a dolgot. [spoiler2]Egy térkép és egy buzogány megtalálása kötelező, e mellé meg vagy egy lícs, vagy egy szellem segítsége is szükséges. Ugyanakkor ezek mindegyike már a városon belül is megtalálható, egy kicsit az volt a benyomásom, mintha egy 2. rész formájában újrakezdődne itt a kaland.[/spoiler2] Ebben a részben ugyan egyszer sem haltam meg, de utólag átlapozva a könyvet, azért elég sok helyen megtörténhet ez, és bevallom, szerencsém is volt, hogy elsőre sikeresen átjutottam mindenen. Az ellenséges egységek is jó kemények, itt nem nagyon fordul elő az, hogy 6-7 harcértékkel többünk van, mint az ellenfelünknek. A seregünk is szépen fogyhat, de azért van lehetőség bővítésre is. Mindent egybevetve kiegyensúlyozottnak érzem a kalandot, de azért van benne kihívás. Ugyanakkor a 84-es fejezetpont kapcsán üzenem a szerzőknek, hogy elmentek ám a… :D

[b]Fény…:[/b] Mindenek előtt azt szeretném kiemelni, hogy a fejezetpontok nagyon szépen megfogalmazottak. Hosszúak, kerekek, de mégis eseménydúsak, tehát nem arról van szó, hogy kapunk egy fél oldalas leíró részt az erdőről vagy a velünk szemben álló lényről, hanem tényleg történnek események is ez alatt. Néha a fejezetpontok közben is van lehetőség valahova továbblapozni, ez is tetszik nekem. A könyv hossza is imponáló. Bár egy 200 fejezetpontos alkotásban nem lehet csodákat várni, de a fejezetek hosszúsága és a relatíve kevés leágazás miatt elég hosszú a kaland, konkrétan nekem az első teljes lejátszás kb. fél órával volt rövidebb, mint a 400 fejezetpontos [url=https://velemenyes.blogspot.com/2020/03/vissza-multamba-16-allansia-bergyilkosai.html]Allansia bérgyilkosai[/url], ami szerintem nagyon jó arány a fejezetpont számához mérten. Nagyon tetszik az, hogy a könyv minden pillanatban azt érzem, hogy megtalálja az egyensúlyt, ami még kihívás, de már nem szadizmus. Mondhatnám, hogy jól alkalmazzák a kettő szabályát, de azt egy másik univerzumban kéne keresni ☺. Komolyra fordítva a szót, a legtöbb azonnali halálhoz két körülmény együttállása kell (pl. egy rossz döntés, és e mellett egy másik tárgy meg nem találása), a kötelező tárgyakból van, ami két helyen megtalálható, másnál ahhoz, hogy megtaláljuk, kaphatunk információt, de akár szerencsénk is lehet egy ösvényválasztásnál. Magyarán szólva nem nagyon van olyan szituáció, ahol egyetlen rossz döntésen bukjuk a kalandot. Szintén pozitív, hogy nagyon sok csapatvezér aktív szereplővé válik a kaland során, ezek a részek elég jól kidolgozottak, de a seregeknél más érdekes szituációk is előjöhetnek [spoiler2]nagy kedvencem, amikor az egyik mágustanonc elcseszi a varázslatot, megöli a megmenteni kívánt emberünket, majd mérgében elhagyja a csapatot[/spoiler2] Tetszik az is, hogy viszonylag sok rejtvény és odafigyelős próba van a történetben, az aranygazdálkodásnak is szerepe van, meg úgy általában végig éberen tartja a játékost. Nagyon meglepett a zöld kard mágiája is, és a konsztriktusz is gondolatindító volt, bár kicsit másként, mint gondoljátok. Biztos voltam benne, hogy valahol már hallottam róla, de nem tudtam hova tenni…aztán leesett a tantusz, hogy a Sötét Víz Kalózai c. mesében szerepelt egy ilyen nevű szörnyeteg…emlékeztek még erre? ☺ Ezen kívül nekem az is nagyon tetszett, hogy az elején mi dönthettünk a pénzünk árán az értékeinkről. De erről már elég sokat írtam, így ezeket a részeket most nem fogom megismételni.

[b]… és árnyék:[/b] Leginkább technikai problémáim voltak a történettel. A harcok alapvetően tetszettek, de életszerűtlennek hatott, hogy a seregünk erőnlétének gyengülésével párhuzamosan nem csökkent a harckészség. Hiszen ha van a 15-ös erőnlét ponttal meglévő sereg, ami lecsökken 5-re, az nyilván nem olyan ütőképes már, ráadásul ez valószínű azt jelenti, hogy minimum egy egységünket el is vesztettük. De ebből semmit nem érzünk. Persze az is igaz, hogy így hirtelen én sem tudom, hogy ezt miként lehetett volna jól megoldani, csak így kaland közben ez furán hatott. Nekem a sorspróbák sem annyira tetszettek. Bár a KJK kalandokban mondhatjuk, hogy nem reális, hogy a kaland elején gyakrabban van szerencsénk, később kevésbé, de mégis játéktechnikailag megvan az értelme, hiszen minél többet hagyatkozunk a szerencsénkre, annál nagyobb az esélye, hogy belebukunk. De itt meg a sorspróbák teljesen randomok és gyakran élet-halálról döntenek közvetett módon [spoiler2]pl. hogy meg kell-e küzdeni a Vörös sárkánnyal, vagy nem, vagy, hogy egy nagyon egyszerű logikai rejtvényt kapunk vagy egy olyan kérdést, amire nem biztos, hogy megtaláltuk a választ[/spoiler2] Kicsit zavaró még, hogy a harci szekerek gyengítése nem mindenhol egyértelmű, a könyv leírja, hogy intelligens teremtmények megrémülnek tőle, a sárkánynál jelezve van, hogy nincs rá hatással, de pl. a trollnál vagy a halálsólyomnál – amik szintén nem túl okosak – nincs. Végül zavart, hogy néha félrevezetett a könyv, és itt nem a tőrbecsaló haszonlesőkre gondolok, mert az még természetes, hanem arra, hogy az eredendően jó szándékú tanácsok megfogadása sem mindig szerencsés [spoiler2]eklatáns példa az az információ, hogy legegyszerűbb út a hídon keresztül megy. Ha ezt megfogadjuk és azonnal a hídhoz megyünk, nem futunk össze a vándorkereskedővel, akitől nagyon értékes cuccokat lehet szerezni.[/spoiler2] Szerencsére ezek azért nem akkora hibák, hogy a játékélmény rovására menjenek.

Értékelésem: 9/10

Gondolkodtam azon, hogy megadjam-e a maximumot, de úgy vagyok vele, hogyha egy több részre tervezett kalandot már az elején megajándékozom a legnagyobb ponttal, akkor később már csak lefele mehetek, és ki tudja, mi van még a srácokban!

A könyv megrendelhető itt: [url=http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai]http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai[/url]

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: [url=https://www.facebook.com/velemenyes]https://www.facebook.com/velemenyes[/url]
© SzG
Dr. Lecter véleménye a könyvről:

"Szeretném megragadni az alkalmat, és gratulálni Killmasternek és Szlobonak a nagyszerűen sikerült közös munkájukért! Nagy szerencsémre már volt alkalmam olvasni a könyvet, és talán a megjelenéshez közeledvén már nem hiszem, hogy titok lenne, ezért mindenképpen megemlítem, hogy akár esély is lehet arra, hogy újra pislákoljon majd idővel egy kis parázs a hazai lapozgatós fronton. De ez legyen most csak egy vágyálom, ne éljük bele magunkat, legalábbis én nem teszem, de roppant mód örülök, hogy végre esély kínálkozik rá, igaz jó lenne, ha a terjesztőtök is szépen kivenné belőle a részét.

Pár apró gondolat a könyvről: a borító nekem tetszik, szerintem semmi gond nincs a kocka helyével. Az 1990-es ár tényleg jobban hangzik (ez csak egyszerű pszichológia), bár tényleg kicsit húzós "200" fejezetpontért. De hát ez van, mindenkinek meg kell élnie valamiből, éppen ezért is nagy pluszpont a két írónak, mert ha ezek után marad is nekik valami haszon, az egész biztosan nem akkora, hogy pusztán csak az anyagiak kompenzálják valamennyire a belé fektetett munkát. Az a 200 fejezetpont pedig igen tartalmasra sikerült, az átlagtól hosszabbak a szövegek, és tényleg jól ki lett pofozva, még egyszer gratulálok hozzá. És minimum két végigjátszás is benne van a könyvben, azt se felejtsük el, sőt meg merem kockáztatni, hogy a tárgyhasználatban meg jobb is lett, mint pl. Livingstone új könyve, pedig azért mindenki ismeri a nevét. Persze ez most nagyon magasztosan hangzik, de kb. az az igazság, hogy míg Killmaster és Szlobo "megerőltették magukat", és próbáltak kreatívak lenni, amennyire csak lehet, addig a mester "unott" volt.

Végszónak pedig legyen elég most annyi, hogy nagyon szurkolok nektek, és sok sikert kívánok!"

***

Denko véleménye a könyvről:

"Dr Lecter diagnózisa most is helytálló(én is azon szerencsések közé tartozom,akik már ismerik a művet).Senkit ne tévesszen meg a (látszólagos) rövidsége,200 TARTALMAS fejezetpont van benne,semmi "Bevezetnek a házba.Lapozz a 151.-re."(Lásd: A ketheri maffia)
Őszintén remélem,hogy az íróknak sikerül új fejezetet nyitni a magyar lapozgatós könyvek történetében."

***

Péter Imre Tóth véleménye a könyvről:

"én tegnap végeztem a könyvvel. nagyon jó történet volt"

***

Gergő Juhász véleménye a könyvről:

"Nos, végigvittük az egyik lehetséges megoldást, jó kis történet volt :) Sok mindennel igy se találkoztunk a napokban megcsináljuk még egyszer, más útvonalon :)
Várjuk a folytatást izgatottan :) Szuper lett a könyv :)"
SPOILER
Két résznél állt meg a sztorink, először a kőhídnál atmenve a kentaurok letaroltak minket, mert akkor már annyi erőnlétet veszitettünk, a mádik pedig hogy nem volt térképünk a csatornahálózatban. Valamint egyszer a templomban a sorsunk elkerülte a buzogányt, így a szobor kiütött minket :)
Nekünk egyébként csapat szinten az Estella-Zender-Milenda-vindergard felderítők jöttek be, + méregkeveről és törpök :)
SPOILER VÉGE

***

Péter Szabó véleménye a könyvről:

"Na… Kész.. Vegeztem a könyvvel. Mindenkinek csak ajanlani tudom, jó a sztori, engem sikerult meglepni egy-kétszer, pedig szinte az összes kjk könyvet, harcos-képzelet borzalmat és egyéb lapozgatos különlegességet vegigjatszottam... Érződik a könyvön, hogy tényleg szívvel-lélekkel készült, az illusztrációk jók, a bekezdések kellően igenyesen megirtak... Várom a folytatást... ;) (y)"

***

Kiskakukk véleménye a könyvről:

"Hú, nekem ez nagyon tetszik.
Remek a hangulata, kellően szivatós, szépek az illusztrációk, jó az írói stílus.
Még nem sikerült sikerrel teljesítenem a küldetést, de rajta vagyok az ügyön. (SPOILER Először a lovas barbárok nyírtak ki, másodszor meg lecsukott a városőrség a hülye selyemkendő miatt. :D SPOILER VÉGE)
Aki szerette a régi Kaland Játék Kockázat/ fighting fantasy könyveket, annak jó szívvel tudom ajánlani! Én biztos vevő leszek a következő részre is! :)
Update: közben sikerült teljesítenem a kalandot. :D SPOILER Hú, hát a templom az nagyon szívatós volt, főleg a szobrok négyből három megátkoz, hát köszi :D. Nagyon tetszett a legvégén, hogy a pergamen miatt két befejezése is lehet a történetnek. :) SPOILER VÉGE"

***

Éji_Huhogány véleménye a könyvről:

"Nagyon tetszik, tesómtól kaptam ajándékba egy példányt, egy az egyben idézi a régi kaland-játék-kockázat könyvek hangulatát, le a kalappal :) Kíváncsi leszek a folytatásra! Teljesíteni még én sem tudtam a küldetést, a város alatti csatornarendszerben sikerült beadni a kulcsot :D"

***

Hatvankettedik Salamon véleménye a könyvről:

"No, többször elolvastam a művet. Alább összegzem a véleményemet, pro és kontra. Olyanokat, amiket mások is írtak, nem nagyon szeretnék ismételni, ezért magát a kalandot nem fogom elemezni.

Pro

- Először is leszögezném, hogy ár-érték arányban jól teljesít a Végzet Prófétái. 1990 Ft-ot abszolút megér a könyv, bár a postai terjesztés miatti plusz ezer Ft-al együtt viszont már határesetnek mondható.

- Természetesen pozitívum, hogy hazai szerzőktől származó, saját világban játszódó, igényes műról van szó, és további bónusz, hogy SzG bevállalta a magánkiadás kockázatát. A magánkiadás semmit sem ront a kiadvány minőségén, szép fehér papírra lett nyomtatva, jól olvasható sorokkal, talán csak a fekete-fehér borítón látszik a költségek lefaragásának szándéka.

- Krakatit grafikái mindenképpen emelik a mű színvonalát. Igényes, profi rajzok.

- Magának a könyvnek a legnagyobb erénye a zsoldoscsapatokban rejtőzik. A zsoldoscsapatok jópofák, egyéniek. Tetszett, hogy ismerik egymást és reagálnak egymásra bemutatkozáskor. A felfogadásuk már induláskor lehetőséget ad némi agytornára (ld. Bubu elemzése), amíg kisakkozzuk, hogy anyagi korlátaink mellett melyik lenne a legjobb felállás. Később, a kaland folyamán mindegyik csapatnak többször is lehetősége van befolyásolni az eseményeket, méghozzá értelmes módon. A KJK-könyvek között igazi ritkaság, hogy egy csapatot és nem egy magányos kalandozót irányítunk.

- A könyv jól hozza a megszokott KJK-érzést, így a KJK-rajongóknál biztosan beindul a nosztalgiafaktor olvasásnál.

- Érdekes megoldás, hogy a küldetés a történet közepén teljesen más irányt vesz, de erről nem akarok többet elspoilerezni.

Kontra

Két dolog nem tetszett, ezeket alább bővebben is kifejtem.

- Rövidség. A 200 pont alapvetően nem lenne kevés, és átlagban valóban hosszabbak a fejezetek, mint a többi KJK-ban, viszont a kaland mégis rövidnek tűnik. Ennek az az oka, hogy Killmaster műve szerintem nem "hosszában", hanem "széltében" terjeszkedik, tehát viszonylag kevés epizód van, de ezeknél sok-sok alternatív lehetőséget találunk (zsoldosok bevetése, sorspróbák). Ugyanakkor sem a sorspróbák, sem a zsoldosok nem igazán adnak értelmes választási lehetőséget, hiszen az előbbinél a véletlen, az utóbbinál a kaland legelején meghozott döntéseink alakítják a történetet. (Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne sok értelmes döntési lehetőségünk a könyvben.)

- Tudom, hogy ezzel a véleménnyel valószínűleg kisebbséget alkotok a KJK-rajongók táborán belül, de számomra fájóan hiányzott a világépítés a műből. Vindgardia leírása teljesen sematikus: vannak erdők-hegyek-romok, de sem az országokról, sem a fajokról, sem a történelemről nem derül ki semmi. A kalandban elképesztően sokféle népség felbukkan: vannak itt törpék, goblinok, sötételfek, káosz kentuarok, sárkányfattyak, trollok, orkok, druidák, yakkenek, barbárok, amazonok és így tovább – de egyikről sem tudjuk, hogy kik ők tulajdonképpen és mi a szerepük Vindgardiában. Részemről nagyon örültem volna, ha a szerzők kicsivel nagyobb erőfeszítést tesznek a háttérvilág kidolgozására és egyénivé tételére. Persze ez a későbbi könyvekben még pótolható.

Összefoglalva szerintem egy ígéretes sorozat kezdete a Végzet Prófétái, amely már így is igazi hiánypótló a hazai fantasy játékkönyvek piacán."

***

Navarrista véleménye a könyvről:

"Na Sikerült átolvasnom a könyvet. Meglepően sok tartalom van benne 200 fejezetponthoz képest, ügyesen kalkuláltak a lehetőségek szövegrészenként. Ehhez persze csökkentett számmal lelhetőek fel halál fejezetpontok, bár én mondjuk személy szerint örültem neki.
A legtöbbjük fer, de a SPOILER tolvajkulcsos instant death, az mondjuk túlzás, nem tudok élő embert elképzelni aki, emiatt újra kezdené : ) SPOILER VÉGE
Őszinte leszek, kockák nélkül vittem, a harcok nehézségéről kevésbé tudok gyakorlatias észrevételt írni.
A történet egyfajta hiányérzetet keltett bennem, de már többször találkoztam ilyennel, úgyhogy nem ért annyira meglepetésként. Ez mondjuk a felnőtt lényemből is fakad, mint olvasó, hogy elégedettebb vagyok egy reális, ám kellőképpen megdolgoztató céllal.
Azon jót mosolyogtam, hogy pont az alkimisták gondolták a mágusokat kontárnak.
A szerencsepróba átértelmezése üde színfoltot hozott.
Játékmenetben a halál seregei könyvet juttatja eszembe, nem egyszerű ez a kísérleti al-kjk műfaj, de itt korrekt a kivitelezés.
Látszik, hogy rengeteg elő-tapasztalat rejlik a könyvben, szilárd kjk stratégiákat alkalmaz.
A kötelezően beiktatott feladványok is teljesíthetőek, egyszerű a tárgy és pénzrendszer.
A világ 'egyedi' elvileg, de nem láttam benne úgymond mást, mint egy tipikus DnD-ben. Mint olvasó, nem érzékeltem, hogy miben lehet elkülöníteni Vingardiát mondjuk Worluktól vagy Waterdeeptől.
Illusztrációk terén megállja a helyét, az adott fejezetponthoz passzolnak szerekesztésügyileg is.
Csak egy-két gépelési hibát láttam, szinte észre se venni.
Összességében stabil 80% körülre értékelném avagy 4/5. Bevált elemekre támaszkodik hagyományos kjk-ból, nem túl nehéz, ugyanakkor eseménydús mű a fejezetpontok számához képest."

***

Mannász Viktor véleménye a könyvről:

SPOILER HEGYEK, TEHÁT CSAK AZ OLVASSA VÉGIG A VÉLEMÉNYT, AKI MÁR JÁTSZOTT A KÖNYVVEL!!!

"A borító gyenge minőségű, lásd a képet.
KÉP
Balra a Végzet Prófétái. Mint minden könyvemmel, ezzel is nagyon óvatosan bántam, és mégis ilyen lett pár óra olvasás után. A régi játékkönyvekkel nem emlékszem, hogy lett volna ilyen gond. (Jobbra a 30 éves Gyíkkirály szigete, amit jóval többet forgattam és ráadásul használtam kaptam.) Talán az a probléma, hogy a Végzet Prófétái szélesebb.

1. próbálkozás
Csapat: gladiátorok, hajadonok, felderítők (összes ügyesség: 8, életerő 17, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki Serene zaklatóit, mert nem bízom bennük. Könnyű harc, mivel 8-as az ügyességem, nekik pedig 5, amit csökkent 1-gyel a gladiátorok képessége.
• Velem vannnak a gladiátorok, így a felderítőktől megtudom, hogy Szulde a barbárok istenének neve.
• Megpróbálok segíteni a halászoknak, amikor 6-ot dobok, így meg is halok. De inkább csak levonok 2 életet (marad: 15), mert ratyi dolog 5 lapozás után meghalni.
• 74. fejezetben nyílzápor ér, marad 14 élet. Rohamra vezényelem a gladiátorok harci szekereit, aminek következtében sérülök 3-at (élet: 11). A sötételfek elleni harcban csökken az ügyességem 2-vel és nincsenek különleges képességek, így 6 vs 6 a támadóerőnk. Győzök, marad 6 életem.
• Egy roskatagnak tűnő híd kerül elém. Nem merek rajta átmenni, mert korábban a csónak nem tűnt gyanúsnak és mégis széttörött, szóval egy eleve gyanús híd túl nagy kockázat.
• A kereskedőnél a hold talizmán beszámításával megveszem a vörös ékköves fejpántot (marad 7 arany), a kereskedő fiától megtudom pár csillag nevét.
• ÉK felé a felderítők felmásznak a hárpiafészekre (marad 5 élet), az üveggömböt választom.
• Az orkokkal nem tudok beszélni.
• A szellemeknél segít az imént vásárolt fejpánt, 1-et sérülök, marad 4 élet.
• Morthiana: a biztonság kedvéért adakozom az összes aranyam (7), amiről kiderül, hogy a közelében sincs a 20-nak, így jön a második alkalom, ahol egy kockadobás miatt meg lehet halni. Szerencsére csak sérülök, marad 3 életem.
• A sárkány feltörli velem a padlót, a lánglehelete önmagában megölne a 4. körre, de egyébként is elég esélytelen, több az élete, több az ügyessége.

2. próbálkozás
Csapat: boszorkány, hajadonok, alkimisták, felderítők (összes ügyesség: 7, élet 16, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki a zaklatókat, sérülés nélkül megúszom a harcot.
• Bár nincsenek velem a gladiátorok, de a sorspróba eredménye miatt most is megtudom Szulde nevét.
• Nem segítek a halászoknak, mivel nincs kedvem 1/6 eséllyel meghalni.
• Nyílzápor miatt sérülök egyet, de a boszi sólymai miatt most jobban indul a harc. Marad 12 életem.
• Most kipróbálom a rozzant hidat, hárpiák támadnak rám, szerencsére a sólymok ezúttal is hasznosnak bizonyulnak, így nem kell 2-vel csökkentem a támadóerőm. Marad 10 élet, de elveszik minden aranyam.
• Az alkimistáim megtanulják az Írásjelolvasást, aminek nagyon érdekesnek tűnik a mechanikája (bár nem tudtam kipróbálni).
• Találkozok egy szikla alatt csapdába esett emberrel, de nincsenek se gladiátoraim, se varázslóim, így nem tudok vele mit kezdeni.
• Barbár horda. Megpróbálom védekezésbe állítani a szekereket. A harc után marad 3 életem, de úgy érzem, hogy ezzel nem sokáig jutnék el, így visszamegyek és inkább párbajra hívom a vezért. Ami instant halál. Végül köszöntöm őket, és mivel tudom Szulde nevét, így csatlakoznak hozzám. Brutál erősek, így új reménnyel folytatom a kalandom (ügyesség 11, élet 16).
• Kristálytorony sorspróba a 197. fejezetre vezet, ahol meghalok, mert nincs rajtam a vörös köves fejpánt. Úgy tekintem, mintha nálam lenne és megküzdök a kristályharcosokkal. Győzök, marad 12 életem.
• Találunk egy vörös ékköves kardot, ami a sorsoláson hozzám kerül.
• A halálsólymokat legyőzöm sérülés nélkül, de a méregtől 9-re csökken az életem. Serena-nál megint nincs nálam a fejpánt, 1-4 között dobok és meghalok.

Ezzel el is fogyott a türelmem. Nagyon rossz KJK instant halál emlékek idéződtek fel bennem. Kétszer egymás után meghalni egy olyan tárgy hiánya miatt, amit nem tudtam beszerezni, mert átmentem egy hídon? Hagyjuk már… Tovább olvastam a könyvet, hogy megtudjam a sztorit végét, de már dobálgatás nélkül. Később is voltak fura dolgok, pl. azért halsz meg, mert használod a kereskedőtől vásárolt kulcsokat (13. fejezet). Szóval vehetsz nála egy kulcsot, ami arra jó, hogy meghalj vagy egy fejpántot, ami 100x megmenti az életed? Ez hogy lett kitalálva? Az első próbálkozásnál meg igen hamar elfogyott az életem, nem hiszem, hogy ostoba döntéseket hoztam volna, de a harcban elvileg igen durva csapatom már a 3. küzdelmében elvérzett. Frusztráló, hogy a gladiátoroknak több hátránya volt, mint haszna: megtudtam általuk Szulda nevét (amit nem is tudtam felhasználni), viszont sérültem 3-at a szekérroham miatt…
A 79. fejezetpont elég sután néz ki. Nem tudom, hogy mi vezet ide, de nem lehetett volna az előző pontnál egyből a 121-re irányítani az olvasót?
A szerencsepróba táblázatot fölöslegesnek találtam, egyszerűen úgy csináltam, hogy egy kockával dobok és 1-2: nap, 3-4: hold, 5-6: csillag. Nem volt kedvem hátralapozgatni. Az igaz, hogy a végén volt hivatkozás a sorsra a nap, hold, csillag ajtóknál, ami némileg indokolttá teszi a rendszert, de a következő könyvben már szükségtelen bonyolításnak tartanám a táblázatot.
A történet hozza a 90-es évek hangulatát: egyszerű és klisés, de a célnak megfelel, vagyis keretet ad egy kalandnak, amelynek során legyőzhetünk pár szörnyet és elnyerhetjük az anyagi javakat.
A grafikák szépek. Tudom, hogy anyagi okai vannak, de a borító annyival mutatósabb lenne színesben. Így fekete-fehérben kicsit Tesco gazdaságos hangulatot ad a külalaknak.
A könyv egyetlen kiemelkedő pontjának a csapatok kezelését tartom. Mindig tetszett, amikor ilyen extrák vannak egy játékkönyvben, pl. Zagor legendája kasztok, Démonlovagok képzettségek, Skorpiók Mocsara varázsgyöngyök. A Végzet Prófétáiban a vártnál sokkal többször volt szerepe a csapatoknak, nem hittem volna, hogy 200 (pontosabban 199 ) fejezetpontban ilyen gyakran lehet hivatkozni rájuk.
Összegezve a könyv valóban hozza a klasszikus KJK hangulatot. De már túlságosan is retró. Nem annyira durva, mint a legszemetebb KJK-k, de azért nagyon szivatós. 10 évesen még volt időm arra, hogy térképet rajzoljak olvasás közben és többször nekivágjak, ma már nem. Főleg nem akkor, ha egymás után jönnek az olyanok, hogy 1-3-at dobsz, életben maradsz, 4-6-ig dobsz, meghalsz. A történet túl egyszerű, a világban semmi egyedi. Értem, hogy egy korszellemet akar megragadni, de a nosztalgia nélkül nem mozgat meg. Semmivel sem gyengébb, mint pl. a Gyíkkirály szigete, de amikor azt elővettem, hogy lefényképezzem, már a borítótól elérzékenyültem. A Végzet prófétái kapcsán pedig azt érzem, hogy egy tiszteletteljes főhajtás a régi KJK-k előtt, ám 30 évvel meg van késve. Ennyi erővel egy klasszikust is elővehettem volna, ami érzelmileg jelent valamit. A Bizonytalanság börtönében sokkal jobban tetszett, különlegesebbnek találtam (pl. nincs harc). Őszintén szólva a Végzet prófétáival nekem elég is volt a retróból, ezután valami újítóbb szellemű játékkönyv érdekelne. A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne ilyen 10-14 éves korosztálynak szóló, tucat fantasy története legyen, hanem olyan, amit felnőtteknek is érdekes lehet. (Úgyse a fiatalok fognak új játékkönyvet venni, hanem azok, akik 30 éve játszottak és mára felnőttek.)"

***

qgtanton véleménye a könyvről:

"Végre boldog tulajdonosa lettem egy Végzet prófétái könyvnek! Sőt már a lányommal meg is fejtettük, ami a harmadik próbálkozásra sikerült. Kicsit visszaolvastam a korábbi posztokat, de szerintem jó történet és jó játékkönyv is kerekedett belőle. Nekem nagyon tetszett a csapatalapú mechanika, sokkal könnyebb így, hogy a kockadobások nem befolyásolták annyira, hogy meddig tudsz eljutni a könyvben.
A kötése jó, nem nyílt szét a három-négyujjas kiváncsiskodó lapozgatástól sem a fűzése. A rajzok szintén jók, szerintem a hangulatot megfelelően emelik. A történet több síkon is megoldható, ha jól sikerül több egymást követő kockadobás is, ami szintén egy plusz jópont a könyvnek! Úgyhogy bátran javaslom a folytatást a szerzőknek, mert ilyen igényes szórakoztató irodalomra szerintem mostanában is szükség van. Gratulálok!"

***

Valgab véleménye a könyvről:

http://lfg.hu/97256/hirek/uj-lapozgatos-konyv-a-vegzet-profetai/

***

LC01 véleménye a könyvről:

"Én már kijátszottam, azt kell mondjam, hogy újra a '90-es években éreztem magam. Nagyon jól sikerült. Ha nincs a Kaland Játék Kockázat kibeszélő FB csoport, akkor nem is tudtam volna, hogy létezik a mű. Valgab írása tökéletesen tükrözi a könyv hangulatát."

***

Altarus véleménye a könyvről:

"Klasszikus oldschool lapozgatós fantasy történet. Bevallom, 3x csalnom kellett (1x a borzalmas névmemóriám miatt, 1x mert nem volt velem egyik csoport se, akik a továbbjutásban segíteni tudtak volna és végül, mert nem találtam meg a SPOILER csatorna térképét SPOILER VÉGE), ennek ellenére végig élveztem és várom a folytatást.
u.i.: Remélem abban, azért fel lesz tüntetve, ha egy adott skill (SPOILER mint ebben az írásjelolvasás pl SPOILER VÉGE) használható, mert én annak ellenére is teljesen megfeledkeztem róla, hogy felírtam a kis papírkámra. :D"

***

Somogyvári Zoltán véleménye a könyvről:

"A könyv szerintem nagyon szuper lett, már nagyon várom a folytatást! Ez a csapatokkal való nyomulás szuper megoldás!"

***

Vhrai véleménye a könyvről:

https://libellum.blog.hu/2020/08/05/takacs_laszlo_szlobodnik_gabor_a_vegzet_profetai_vindgardia_hosei

***

Rendbonto véleménye a könyvről:

"Örülök, hogy vannak próbálkozások kicsiny országunkban, hogy felélesszék a lapozgatós könyvek műfaját. A Végzet prófétái tényleg egy tisztelgés a műfaj megteremtői előtt, ezért számomra nosztalgikus élmény volt játszani vele. Megérdemel egy hosszabb értékelést, amit remélem a készítők elolvasnak, és ezáltal tudnak tovább fejlődni.

Tetszett, hogy itt nem egyedül kalandozunk, hanem több csapattal karöltve, akik hozzánk csapódnak vagy éppen felbéreljük őket. Ez ötletes volt. A harc rendszer a megszokott (és jól bevált) recept alapján készült, minimális változtatással. Nekem a sebzés érték kidobás része kicsit kiforratlannak érződött. A hosszú fejezetek egyszerre hatottak kellemesen és kellemetlenül. Az viszont nem jött be, hogy a harcokról szóló részeknél azon események is le voltak írva, hogy mi történik, ha győzünk. Jobban esett volna egy kis rejtélyesség, hisz nem mindig pozitív dolgokkal szembesültünk. Nyilván ez a 200 fejezet pontba való belesűrítés miatt történt így. Kicsit több fajta szerteágazást reméltem a történetben, mert elég lineárisan haladt előre, párszor még döntenem se kellett, csak lapozgatnom ide-oda. De hogy pozitívat is felhozzak, ebbe a 200 fejezetbe egy egész szép kis kerek kalandot sikerült összehozni, ami azért szép teljesítmény. Akadtak benne kis rejtvények, és a szükséges tárgyak is kellőképpen el voltak dugva. Azt sajnáltam, hogy kevés harc akadt a könyvben (vagy csak nekem magas az elvárásom, hogy több mindenkit üthessek szét egy kalandban).

Maga a háttértörténet egyszerű, de rendben is van ez így egy sorozat nyitó köteténél. Tetszett, hogy több karaktert megismerhettünk, nem csak a csapattársainkat (és hátterüket), ezáltal éreztem, hogy ez a világ él, meg van töltve információval és tartalommal. Nem egy száraz sztorit kaptam, igaz elég sablonos. Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy nem a hatalmas csavarokról híresek a lapozgatós könyvek. Imponáló volt, hogy sokáig azt se tudtuk, hogy kik azok a végzet prófétái, és mi fog itt még történni? SPOILER Serena árulása jó kis fordulatnak bizonyult. Itt megjegyzem, hogy szerintem kicsit kevesebb lehetett volna a karavános rész, és több a papnők utána kutatás (és legyőzésükhöz szükséges információk/tárgyak beszerzésének). Olyan érzésem volt, hogy pont mikor kezdett a történet belelendülni, egyszer csak vége ért. Olyan gyorsan le lett zárva és meg lett mentve a világ. :) A „rejtett” befejezés a pergamen megfejtésével ötletes volt. SPOILER VÉGE Remélem, hogy a következő rész/részekben egyre több dolgot meg tudunk Vindgardia világáról, lényeiről, történelméről. Szeretem az ilyen apró kis információkat, amik kiszínezik a történet, ami egy fantázia világban játszódik.

A szöveg megfogalmazása, a helyszínek, karakterek körülírása teljesen a helyén volt. Nagyon pozitív dolog, hogy a könyvben akadtak képek, bár személy szerint nekem ez a fajta rajz stílus nem jön be. Ám ez semmit nem von le a könyvértékéből, jól sikerültek, részletesek voltak. Egy lapozgatós könyvbe igenis kellenek képek, és remélem a következő részekben már elrejtett információk is lesznek a rajzokon, amik az előre haladást segítik.

Összességében ez a lapozgatós könyv egy jó bevezető/felvezetője lehet egy jól működő sorozatnak, ami idővel kiforr és még jobb lesz. Könnyed kikapcsolódást nyújt. Én várom a következő részt, és támogatom az alkotókat, hogy csinálják, ne hagyják abba!!! Szűk réteget céloztak meg, de gondoljanak arra, hogy a műfaj kedvelőinek ezek az alkotások gyöngyszemek.
4/5"

***

Gulandro kritikája a könyvről:

https://kronikak.hu/2020/10/23/takacs-laszlo-es-szlobodnik-gabor-a-vegzet-profetai-fantasy-jatekkonyv-kritika/

***

Zsolln8 gondolatai a könyvről:

"Most jutottam a könyvetek végére.
Enged meg,hogy gratuláljak szuper lett, hangulatos,feszes és élő.
Jó ötlet volt a csapat építés, nagyon tetszik,hogy az apróságoknak is jelentősége lehet SPOILER (pl.: a kaland elején felvett kendő a végén jelentőséggel bír, amit mond a kereskedő fia a csillagképekről később továbbjutási lehetőséget ad stb.) SPOILER VÉGE ettől annyira részletgazdag lett a világ amit eddig csak ebben a könyvben éreztem. Tetszett a sorspróba rendszer és az is,hogy az első nem jónak tűnő ötlet később sem az (sok FF könyvben van úgy hogy ha a legkevésbé kézenfekvő választás a nyerő, a könyvetekben is van ilyen de nekem kevésbé volt kiszámítható mint más művek). A könyv elég nehéz lett, azt hiszem 6x buktam el de ez dicséret így volt izgalmas.
Pár észrevételt is szeretnék megosztani. Az első felén érződik,hogy volt elég fejezetpont a második felében azt éreztem,hogy össze van sűrítve azt hiszem olvastam is fórumon,hogy kevés fejezetszámosban gondolkodtatok kezdésnek. A második felében szerintem sok volt az azonnali bukta SPOILER (pl.: Ha nem megyek el a kereskedő egyértelmű csapdájába akkor nincs térkép és a csatiban annyi, ha törpöket nem béreltem fel akkor szintén). SPOILER VÉGE Viszont összességében tetszett, így tovább, ha jön a folytatás akkor Facen és itt is hirdesd meg minél előbb.
Kitartást és jó alkotást"

***

Tomi videóajánlója a könyvről:

https://www.youtube.com/watch?v=fqsTicTWaK0

(A 4:45 és 6:30 közötti rész elég sok "spoilert" tartalmaz a történettel kapcsolatban, így aki még nem játszotta végig a könyvet, de tervezi, inkább ugorja át ezt a kb. másfél percet. :) )

***

Allanon gondolatai a könyvről:

"Nagyon jó, pörgős történet. Szinte minden oldalon történik valami. A lényeg, hogy nem mindegy, milyen tárgyakat találsz és kikkel állsz össze. Nagyon összetett és ezért sokszor játszható. ( Itt emelném ki, hogy a könyv vastag lapokból áll, így nehezebb elnyűni őket ) Én az első olvasásra meghaltam, de a másodikra sikerült végigvinnem. Külön dicséret illeti a grafikust, aki a régi játékkönyvek hangulatát idézte meg rajzaival. Régi hangulat újszerű megoldásokkal. Az egyik olyan dolog, amivel még nem találkoztam eddig ilyen jellegű könyvben, az a csapatalkotás. Izgalmas volt kiválasztani, hogy kikkel menjek, hiszen eldöntheti egy csata kimenetelét, vagy elkerülését, valamint egyéb dolgokat is befolyásol. A másik pedig a sorspróba. Izgalmas volt kidobni, hogy mi is fog történni a csapatommal. És nem csak jó vagy rossz dolog eshet meg velünk. Aki szereti az ilyen jellegű szórakozást annak csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Remélem, hogy folytatása is lesz. :)"

***

Uhu elemzése a könyvről:
https://kalandjatek.wordpress.com/2021/01/06/a-vegzet-profetai/

***

Gabe March ajánlója a könyvről:
https://geekvilag.hu/olvasonaplo/a-vegzet-profetai-fantasy-jatekkonyvajanlo/

***

Jimmy Cartwright ajánlója a könyvről + interjú a szerzőkkel:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2021/lidercfeny_akf_202102.pdf

***

BenGa ajánlója a könyvről:
https://azoroszlanustje.blogspot.com/2021/03/takacs-laszlo-es-szlobodnik-gabor.html

***

Andor_Nagy gondolatai a könyvről:

– Ős-fantasy hangulat. Már maga a borító és a belső illusztrációk is nagyon hangulatosak, és a történet is nagyon jól hozza a 80-as 90-es évek fantasy hangulatát.
– Újrajátszhatóság. Már kétszer végigjátszottam a könyvet, de még mindig nem láttam mindent. Számomra ez tesz igazán értékessé egy játékkönyvet.
– Letisztult. Nincsenek buta töltelékfejezetek csak azért, hogy nagyobb legyen a könyv, mint szükséges. A szabályok egyszerűek, nincsenek unalomba nyúló mennyiségű kockadobálások.
– Hozzáférhetőség. Manapság nagyon fontos, hogy egy játékkönyvet nem az internet legeldugottabb zugaiból kell beszerezni irreálisan magas áron.

Összességében szórakoztatóbb volt, mint a KJK vagy a Harcos Képzelet könyvek, minimum ilyen lelkesen kellett volna azokat is megírni, mint ezt a könyvet.

***

olorin gondolatai a könyvről:

Mikor megpillantottam a borítót, már tudtam, hogy nekem ez a könyv kell. Már harminc éve olvasgatok lapozgatós könyveket, és az utóbbi 20 évben bizony nagyon kevés kötet dobogtatta meg a szívemet. Páran írták, hogy nem tetszik nekik ez a fekete-fehér borító, de nekem valahogy egyből átadta azt a hangulatot, amit már 20 éve hiányolok.

A könyvet kinyitva látszik, hogy rendkívül igényes munka, a lapok nem járnak ki, nincsenek nyomdahibák vagy elütések, az illusztrációk nagyon hangulatosak és az eredeti KJK könyveket idézik meg.

Többször is nekifutottam a könyvnek, elsőként a szabályokat betartva és dobálgatva (hamar elhullottam, mert nem volt szerencsém), másodjára már dobálgatás nélkül, de nem ide-oda lapozva (megint nem sikerült a végére érnem, mert nem hoztam túl jó döntéseket), aztán már pici csalásokkal sikerült eljutnom a történet végéig. Remekül szórakoztam közben, és megdöbbentő volt látni, hogy milyen sokféle lehet a kaland a választott csapattól függően. Elég jól le is lett tesztelve, mert nyilvánvaló bakit nem is találtam, akármilyen csapattal is indultam el. A történet kellően változatos, van itt árulás és bonyodalom is bőven. A csatáknál mindig van egy pici kis ötlet ami érdekessé teszi a játékot, sokszor szívtam is a fogam, hogy miért nem x-et vagy y-t válaszottam a játék elején :)

Egy apró dolgot hiányoltam csak, hogy a játékos néha elszakadhatna a csapatától, és önállóan is keveredhetne kalandokba. Lehetett volna kicsit több alkalom, amikor a játékosnak módja lett volna beszélgetésbe elegyedni a csapata tagjaival, mert akkor többet is megtudhattunk volna róluk, és még gazdagabb lett volna a történet. Talán a következő részek egyikében ezekre is sor kerülhet :)

Összességében az utóbbi évek legötletesebb, legélvezhetőbb lapozgatós könyve a Végzet Prófétái, ami legalább egy tucatszor újrajátszható a rendszere és a nehézsége miatt. Nálam lepipálta Livingstone legújabb könyveit is, hiszen azok hiába letisztult, korrekt alkotások, kicsit ötlettelennek és porosnak tűnnek a Végzet Prófétái mellett. Remélem, hogy most már hamar jön a folytatás :)

***

PlasticE értékelése a könyvről:
https://fotelvandor.hu/J%C3%A1t%C3%A9kk%C3%B6nyv/A%20v%C3%A9gzet%20pr%C3%B3f%C3%A9t%C3%A1i%20-%20Tak%C3%A1cs%20L%C3%A1szl%C3%B3%20-%20Szlobodnik%20G%C3%A1bor
hr
Első oldalElőző oldal12345678910Következő oldalUtolsó oldal
© SzG
2021. január 9. 16:09 | Válasz erre | #343
Ezt nem ismertem, de úgy látom, egy ideje már nem nagyon van élet rajta (2015-ös a legutolsó bejegyzés). Mindenesetre köszi.

Én meg most ebbe futottam bele:
https://www.facebook.com/magyarszerzokkonyveimagazin/
Kimondottan magyar szerzőkkel foglalkoznak, ráadásul a fantasy az egyik kedvencük, ahogy látom. Mondjuk lapozgatósokról nem igen írtak még, de mindegy, megkeresem őket. :)
© Denko
2021. január 9. 15:47 | Válasz erre | #342
https://hu-hu.facebook.com/magyarfantasykozosseg

Ezt most találtam.
© SzG
2021. január 9. 15:20 | Válasz erre | #341
Köszi az újabb dicséretet! :)
Örülök, hogy azért alapvetően te is jónak tartod a borítót, még ha egy kissé "gyengécske" is. :) A következőt valóban igyekeztünk picit "erősebbre" összehozni. Ha megkapom a végleges változatot, tényleg rögtön be is mutatom itt is. :)

Hát igen, nem a legkönnyebb a Végzet Prófétái, de azért remélhetőleg nem is túl szívatós. :) Remélem, előbb-utóbb azért te is a végére érsz, illetve sikerül leszámolnod a Vindgardiát fenyegető sötét erőkkel... legalábbis egy részükkel. ;)

Kontinens: igen, lesz rajta minden. :) A második rész (vagyis a Válaszúton című könyv) amúgy épp egy nagy pusztaságon játszódik, legalábbis az első fele, mert a második egy városban (természetesen nem abban a kettőben, ami a Végzet Prófétáiban szerepel, hanem egy harmadikban). Valamint persze ebben is van egy "dungeon", bár teljesen más jellegű, mint az első rész csatornarendszere, és sokkal bonyolultabb is, tele csapdákkal és rejtvényekkel... de majd meglátod. ;)

Köszönjük a biztatást és a gratulációt még egyszer. :)
© SzG
2021. január 9. 15:02 | Válasz erre | #340
Köszi!
A retros "fazont" megkeresem akkor, hátha.

A Geekz-el meg a Roboraptorral szerintem ugyanúgy fogok járni, mint a Smooking...-al, de megpróbálom, hátha.

Ami a Moly fantasy zónáját illeti, ott reklámoztam már a könyvet (ahogy a Facebookon lévő hasonló csoportokban is).
A Fantasycentrumot ugyan nem kerestem meg, de a készítője valahonnan tudomást szerzett a könyvről (valószínűleg a Moly fantasy zónájából), így beszámolt a könyv megjelenéséről, meg arról is, hogy letölthető e-változatban. :)
© Denko
2021. január 9. 14:56 | Válasz erre | #339
Ez a fazon foglalkozik retro játékokkal:

https://www.youtube.com/watch?v=zIQLlbiLveI

A Geekz interjút is csinált 2011-ben Runner-el és Firefox-al:

https://geekz.444.hu/

A Roboraptor említette Gyuláék munkáit:

https://roboraptor.24.hu/

Ott lenne még a Fantasycentrum:

https://fantasycentrum.hu/

A Molyon külön zóna van a magyar fantasy-nek,talán itt is meg lehetne említeni:

https://moly.hu/zonak/magyar-fantasy-es-sci-fi-irodalom

Hirtelenjében nem tudok többet,az LFG-t te is ismered.
© SzG
2021. január 9. 14:29 | Válasz erre | #338
Egyébként most tudtam meg, hogy már csak 2 darab eladó példány van Mr. Sci-fi és Fantasynál, a Szellemlovasban pedig szintén kb. ennyi. Tehát jövő héten valószínűleg tényleg intéznem kell majd egy utánnyomást. Viszont jó lenne azért majd még reklámozni a könyvet itt-ott, hogy az utánnyomott példányok is fogyogassanak. :) Valószínűleg egyébként is sok olyan KJK-kedvelő van, aki még nem is hallott a Végzet Prófétáiról. Nincs valami ötletetek, hogy hol, milyen oldalon lehetne még reklámozni a könyvet?
Én legutóbb a "Smooking Barrels" nevű blogot kerestem meg a Facebookon, mivel ugye mind a két Kaméleon-műről írtak, meg Bojti Anna könyveiről is, de válaszra sem méltattak (talán túl amatőrnek gondolják a VP-t a fekete fehér borító miatt? Na mindegy, a lényeg, hogy ezt a blogot el lehet felejteni reklámozás szempontjából).
© SzG
2021. január 9. 14:11 | Válasz erre | #337
Denko:
Igen, szerintem is jobb így, hogy a lícs is felbukkan a végén. :) A füstlidérceknek tényleg lesz még valami szerepük (egyszer).

Uhu:
"Bár azért valahogy kijöhetett volna talán itt egy olyan zsákmány, h a fejpánt mellett megvehessük a tolvaj-kiegészítést a rejtekhelyen."
Na ez jó ötlet, kár, hogy nekünk nem jutott eszünkbe... Mindenesetre felírtam, köszi. :) Ha tényleg összehozunk egyszer egy javított, jubileumi kiadást, akkor abban már több arany lesz.

Deathangel:
Köszi, örülök, hogy te is érdekesnek találtad a kimaradt részeket meg kulisszatitkokat. :)
Az epub-al kapcsolatban megkérdezem Tomit / Cockot, mert ő készítette, én nem nagyon vagyok otthon ebben a témában.
2021. január 9. 12:20 | Válasz erre | #336
Ezek a kimaradt/Mi lett volna ha részek érdekesek.

epubhoz kérdés:
Castellar betű miért maradt ki, ha a többi szerepel benne?
Könyvjelzőknél miért az a sorrend, hogy: 1-167-42-172-70-61 stb.?
© Uhu
2021. január 9. 10:05 | Válasz erre | #335
"Ráadásul most így, hogy nem lehet használni sehol a gömböt, teljesen felesleges is ez a tárgy; meg igazából a hárpiafészkes jelenetnek sincs sok értelme, hiszen a gömbön kívül csak pár aranytallért és egy kamu ékkövet lehet zsákmányolni a fészekből. :) " - nem baj ez, nem kell minden helyszínen, minden tárgynak, zsákmánynak valami haszna legyen. Bár azért valahogy kijöhetett volna talán itt egy olyan zsákmány, h a fejpánt mellett megvehessük a tolvaj-kiegészítést a rejtekhelyen.
© Denko
2021. január 9. 09:40 | Válasz erre | #334
A füstlidércekért kár,a jövőben tényleg szerepelhetnének valahol,de a lícs személyes megjelenése jobb ötlet szerintem.(Szegény Serenát meg túlzás lett volna ennyiféleképp megölni,a végén még megsajnálom. :) )
Azt hittem,a gömb amolyan kikacsintás Livingstone felé (y alakú fapálcika),mivel a klasszikusokat idéztétek meg,az ő könyveiben meg mindig van egy rakat felesleges tárgy.
© SzG
2021. január 9. 08:35 | Válasz erre | #333
Nincs mit. :)

Találtam még pár érdekesebb kimaradt részt, a sikerre való tekintettel közzéteszem ezeket is. [smiley]nevetes1[/smiley]


A FEKETE VARÁZSGÖMB

Tegnap említettem a Killmaster által kitalált és megírt lícses részt; hát eredetileg ez is kicsit máshogy nézett ki. Egész pontosan az élőhalott varázsló a kiszabadítása után nem egy sima ígéretet tett a csapatnak, hogy majd segít nekik a főpapnő elleni harcban, hanem egy fekete varázsgömböt adott nekik.
Az ezzel kapcsolatos rész így nézett ki:

- Végre megszabadultam, hála nektek halandók! – kiáltja síron túli hangján a lícs, miközben üres szemgödreivel téged figyel. – Fogadd el ezt jutalmul! - Nyitott tenyerében egy fekete színű varázsgömb jelenik meg. - Amikor szembekerültök a papnőkkel, vágd a földhöz, és hathatós segítséget kaptok majd. Most pedig távozzatok! Erőt kell gyűjtenem!


A papnős csatánál pedig valóban be is vethettük a gömböt, mégpedig így:


Ha van nálad egy fekete varázsgömb, itt az alkalom, hogy használd; amennyiben így döntesz, lapozz a 101-re!

101.
Emlékezetedbe idézed a lícs szavait, és a földhöz vágod a fekete varázsgömböt. Az hangos csörömpöléssel törik össze, és ekkor mindannyian riadtan hőköltek hátra; az üvegcserepek közül ugyanis két fekete füstlidérc szökik elő, és habozás nélkül a papnőkre vetik magukat! Ilyen fordulatra még ti sem számítottatok... Óriási kavarodás támad ellenfeleitek között, hiszen efféle túlvilági lények ellen harcolni nem egyszerű feladat. Elsőként Serena végzete teljesül be, majd utána sorban a többiek is a templom padlójára hanyatlanak vagy holtan, vagy súlyos sérülésekkel; egyedül a főpapnő marad talpon, aki végül is egy Szelleműzés varázslattal megsemmisíti a füstlidérceket. Gyorsan körülveszitek utolsó ellenségeteket, ő azonban ekkor ruhája redői közül néhány fekete kristályt húz elő... Lapozz a 143-ra!


Így nézett ki tehát ez a fekete varázsgömbös rész. Tetszett is mindkettőnknek, viszont aztán Killmaster kitalálta, hogy Serenát végezze ki Thogar, amit meg is írtam + közben kitaláltam és megírtam még az ékköves kardot is, ami ugye jó esetben szintén megöli Serenát a végén... mivel pedig ez a három együtt így már túl sok lett volna, így végül is a fekete varázsgömböt kivettük, a lícs szerepét pedig átalakítottuk (most már ugye személyesen is megjelenik a végén, és végez a főpapnővel).


A FÜSTTEL TELI ÜVEGGÖMB

Mivel tényleg tetszett Killmaster előbb említett "füstlidércek vannak bezárva egy varázsgömbbe" ötlete, ezért arra gondoltam, hogy valahogy mégis belecsempészem ezt a könyvbe... csak némileg megváltoztatott formában.
Amikor tehát kitaláltam a hárpiafészkes jelenetet, írtam ahhoz egy "füsttel teli üveggömböt" is. A terv az volt, hogy ez egy Morthianától ellopott varázsgömb, amit egyedül Mileona tud majd használni az egyik keményebb csatánál (lévén, ő is boszorkány ugye), és kb. ugyanaz lesz a hatása, mint a fekete varázsgömbnek. Írtam is a hárpiafészkes jelenet végéhez, a három zsákmányolt tárgy bemutatásához egy ilyen szakaszt (ezt csak akkor lehetett volna elolvasni, ha a csapattal van Mileona is):

...
Ekkor Mileona, aki épp melletted gyalogol, szintén rápillant a tárgyakra, és a gömb láttán szeme elkerekedik a döbbenettől. Azonnal elkéri tőletek, majd lázasan tanulmányozni kezdi. Végül kijelenti, hogy ez egy boszorkány varázsgömbje, amibe két füstlidércet börtönöztek be. Rendelkezik némi tudással az ilyen tárgyakkal kapcsolatban, úgyhogy ki tudja szabadítani a lidérceket, akik valószínűleg hathatós segítőitek lesznek.


Így nézett ki tehát ez a szakasz, de végül aztán ezt is töröltem, mert nem volt már elég szabad fejezet, hogy ténylegesen is be lehessen vetni valahol a gömböt. Meg talán nem is éreztem olyan fontosnak mindezt... Mondjuk ma már kissé bánom, mert tényleg egy ütős rész lett volna, ha Mileona valahol előhívja a szellemeket a gömbből. :) (Akár a legvégén, a főpapnőnél meg a bronzszobornál.) Ráadásul most így, hogy nem lehet használni sehol a gömböt, teljesen felesleges is ez a tárgy; meg igazából a hárpiafészkes jelenetnek sincs sok értelme, hiszen a gömbön kívül csak pár aranytallért és egy kamu ékkövet lehet zsákmányolni a fészekből. :) Ha ténylegesen is egy nagyerejű varázstárgy lett volna a gömb, sokkal nagyobb jelentősége lett volna az egész hárpiafészkes-jelenetnek.
Na de most már mindegy, majd esetleg a Végzet Prófétái közvetlen folytatásában kap egy kis szerepet ez az üveggömb...

(Egyébként kicsit csodálkoztam is, hogy ezt a tárgyat eddig senki sem említette meg, illetve senki sem kérdezte meg, hogy mégis mire jó. :) )
© Denko
2021. január 8. 22:14 | Válasz erre | #332
"annak is szántam"

Ó,oké,így már értem.Köszönet a kulissza titkokért. :)

© SzG
2021. január 8. 21:54 | Válasz erre | #331
Köszi. :)
Igen, ez tényleg egy amolyan "minibossharc", de annak is szántam. :) A Konsztriktusz lett volna az utolsó szörny a csatornában, ő őrizte volna a templomba felvezető lépcsőt (előtte lett volna még pár dolog). Legalábbis én így terveztem, amikor ezt a részt írtam, de aztán Killmaster ugye átdolgozta kevésbé "bossharcosra" ezt a jelenetet, plusz megírta a lícses részét, úgyhogy megbeszéltük, hogy így akkor nem a Konsztriktusz lesz a végén, hanem a lícs.
© Denko
2021. január 8. 21:29 | Válasz erre | #330
KONSZTRIKTUSZ

Az első verzió jobban illene egy boss fight elé(Zagor sárkánya/Balthus hidrája),amúgy ötletes,de túl macerás egy random szörnyhöz.
© SzG
2021. január 8. 17:41 | Válasz erre | #329
Még pár kulisszatitok, meg kimaradt rész. :)

KONSZTRIKTUSZ:

Talán említettem korábban, hogy ezzel jó sokat dolgoztunk, illetve többször is gyakorlatilag újraírtuk meg újraszerkesztettük, mert egyikünk sem volt teljesen megelégedve a másik változatával. :)
Az egész úgy kezdődött, hogy Killmaster bedobta (szintén a csatorna kibővítésének munkálatai közben), hogy lehetne egy "Konsztriktusz" nevű csatornakígyó is valahol... konkrét ötlete azonban nem volt, hogy hol játszódjon ez a jelenet, meg egyáltalán milyen legyen a csata. Én is elkezdtem agyalni a témán, bár eleinte sok minden nekem sem jutott eszembe. Viszont az egyik este újranéztem a Vörös Szonja című filmet, amiben a barlangi szörnyes jelenet (tehát amikor egy vízzel elárasztott barlangban ütlegelnek valami sárkánykígyót) eléggé bejött, plusz rögtön beugrott, hogy pont valami ilyesmi kellene a könyvbe, tehát egy nagyobb, vízzel elárasztott területen játszódó, többszereplős csata a vízilénnyel... Még aznap éjszaka meg is írtam hát a jelenetet (persze azért ügyeltem rá, hogy ne konkrétan a film ominózus jelenetét koppintsam).
Most bemásolom ide ezt a jelenetet, mert nagyon máshogy néz ki, mint az, amit a könyvben olvashattok (kissé taktikázósabb a csata, valamint jóval nehezebb is):


1.
A csatornajárat végül egy alacsony, téglalap alakú teremmé szélesedik, mely minden bizonnyal valamiféle víztároló lehet; a nagy részét ugyanis egy szintén téglalap alakú medence foglalja el, színültig tele vízzel. A helyiség szélein egy járda fut körbe, és mind a bal, mind a jobb oldali fal közepén egy rácsal lezárt, kerek csatornanyílás látszódik, melyekből zavaros szennylé csordogál a medencébe. A levegő itt minden eddiginél hűvösebb, és büdösebb, kivezető járat pedig csak egy van, pontosan veletek szemben.
Felsorakoztok a bejárat utáni járdán, és éppen azon tanakodtok, hogy melyik fal mellett induljatok el a kijárat felé, amikor Bíborszemű Gereth izgatottan közli, hogy valami mozgást vett észre a medencében. A mutatott irányba néztek, és egy jókora, legalább nyolc méter hosszú és másfél-két méter átmérőjű, siklóféle lényt pillantotok meg a szennyvíz alatt úszni. A bőre vastag, sötétszürke, szemei helyén csak két fekete lyuk ásítozik, kitátott szájában pedig óriási, tűhegyes fogak meredeznek. Fogalmatok sincs, mi lehet ez pontosan, de az biztos, hogy ízletes csemegét lát bennetek, mert hirtelen előugrik, és magával ragadja egyik emberedet! A szerencsétlen hangos csobbanással azonnal elmerül a zavaros vízben, a lénnyel együtt. Óriási kiáltozás tör ki erre, és kíséreted legtöbb tagja fejvesztve rohan a szemben lévő kijárathoz. Mielőtt azonban bárki is elérné azt, egy jókora, kerek kőlap gördül elé oldalról… A bejárat felé fordultok, de azt is épp ebben a pillanatban zárja el egy ugyanolyan kőlap. Csapdába estetek!
Ha ráparancsolsz az embereidre, hogy szedjék össze magukat, és vegyék fel a harcot a csatornakígyóval, lapozz a 2-re!
Ha ezt reménytelennek gondolod, és inkább megparancsolod az embereidnek, hogy próbálják meg arrébb gurítani a kijárat előtti kőlapot, lapozz a 3-ra!

2.
Szerencsére embereid is rájönnek, hogy ha élve akarjátok elhagyni ezt a termet, harcolnotok kell, így szembefordulnak a lénnyel. A csata elkezdődik…

Konsztriktusz HARCKÉSZSÉG: - ERŐNLÉT: 12

Ezt a harcot nem a hagyományos szabályok szerint kell lefolytatnod; most minden olyan csapatod automatikusan eltalálja ellenfeleteket, amelyik távolról képes támadni őt:
Ha veled van Mileona, úgy ő ráküldi harci sólymait a lényre, amik alaposan megtépázzák; levonhatsz a konsztriktusztól minden körben 1 ERŐNLÉT pontot!
Ha felfogadtad a Méregkeverőket, ők fúvócsöveikkel támadják a csatornakígyót; minden körben levonhatsz tőle 1 ERŐNLÉT pontot!
Ha megtalálhatók a kíséretedben a druidák, akkor ők mágikus erejükkel felforrósítják a konsztriktusz medencéjében lévő vizet, így a lény minden körben veszít 1 ERŐNLÉT pontot!
Ha többen is veled vannak a fentiek közül, úgy természetesen mindannyian megsebzik minden körben a csatornakígyót!
Amennyiben van nálad íj, te is célba veheted a konsztriktuszt minden körben; ilyenkor dobj egy kockával! Ha 5-öt vagy 6-ot dobsz, nyílvessződ célba talál, így további 1 ERŐNLÉT pontot levonhatsz tőle!
Amennyiben minden támadást lefolytattatok az adott körben, a konsztriktusz is támad; kiugrik a medencéjéből, és megpróbálja elkapni valamelyik emberedet; ilyenkor dobj egy kockával! Ha 1-est, 2-est vagy 3-ast dobsz, akkor valakit behúz a vízbe, és le kell vonnod magatoktól 1 ERŐNLÉT pontot! Ha 4-től 6-ig dobsz, a konsztriktusznak abban a körben nem sikerül áldozatot ejtenie. (Ha esetleg elkísértek Zender tanítványai, úgy ők már a harc legelején mágikus lassítóvarázst bocsátanak a kígyóra; ennek köszönhetően a konsztriktusz minden körben csak 1-es vagy 2-es dobással tud áldozatot ejteni!)
Amennyiben esetleg a fentebb felsorolt emberek közül senki sincs veled, és íjad sincs, vagy egyszerűen úgy ítéled meg, hogy ezek nem elég hatékony támadási formák, be kell úsznotok a vízbe, és ott ütni, vágni a lényt; ez esetben minden kör elején levonhatsz a konsztriktusztól 2 ERŐNLÉT pontot, viszont eközben ő is mindig szétmarcangolja több emberedet, így magatoktól is le kell vonnod minden kör végén automatikusan 2 ERŐNLÉT pontot! (Ha kíséretedet erősíti Estrella és a Pajzsos Hajadonok, akkor őket javarészt megvédi a páncéljuk, így csak 1 ERŐNLÉT pontot kell levonnod magatoktól minden körben!)
Ha a lény különösen veszélyesnek tűnik, bármelyik kör végén (a kígyó támadása után) dönthetsz úgy, hogy inkább megparancsolod embereidnek, hogy próbálják meg arrébb gurítani a kijárat előtti kőlapot; ebben az esetben lapozz a 3-ra!
Amennyiben harcoltok, és elértek a harmadik kör végére, azonnal lapozz a 4-re!
Ha legyőzitek a konsztriktuszt, kifújjátok magatokat, majd, mivel a teremben semmi sincs, nekiláttok eltolni a kijáratot fedő kődarabot; ez nagynehezen sikerül is, így végre el tudjátok hagyni ezt a szörnyű termet: lapozz az 5-re!

3.
Embereidnek nem kell kétszer mondani, azonnal nekifeszülnek a kőlapnak.

Dobj két kockával! Ha veled vannak Theor nagyúr emberei, adj 2-őt ehhez a dobáshoz; ha Félszemű Thogarék kísértek el, 1-et adj hozzá a dobáshoz; ha felfogadtad a Khalebori törpéket, szintén 1-et adj hozzá a dobáshoz! (Amennyiben többen is veled vannak a fentiek közül, úgy természetesen mindegyikük után hozzáadhatod a megadott pontokat a dobásodhoz.) Ha az összesített eredmény így eléri a 12-őt, akkor sikerült egy kicsit arrébb görgetnetek a kőlapot; ha nem éri el a 12-őt, akkor ez nem sikerült.
Akár sikeres volt a dobás, akár nem, a konsztriktusz kiugrik a medencéjéből, és megpróbálja elkapni valamelyik emberedet; dobj egy kockával! Ha 1-től 3-ig dobsz, akkor valakit behúz a vízbe, és le kell vonnod magatoktól 1 ERŐNLÉT pontot! Ha 4-től 6-ig dobsz, a konsztriktusz most nem tud áldozatot ejteni.
Ezek után ismét megpróbáljátok arrébb gördíteni a kőlapot; dobj újra a fentiek szerint embereidnek, hogy kiderüljön, arrébb tudják-e tolni a kőlapot; majd utána dobj a kígyónak is, hogy megtudd, ezúttal elragadott-e valakit vagy sem!
Ezt egészen addig folytasd így, amíg ERŐNLÉTETEK nullára nem csökken (ez esetben kalandod itt véget ért!), vagy háromszor nem sikerül arrébb tolnotok a kőlapot; ekkor már olyan nagy a rés, hogy mindannyian kifértek, és végre magatok mögött hagyjátok a termet, annak szörnyű lakójával együtt; lapozz az 5-re!
Ha esetleg reménytelennek tűnik számodra a kőlap elgurítása, bármikor dönthetsz úgy (a kígyó támadása után), hogy inkább az embereidre parancsolsz, hogy harcoljanak; ebben az esetben lapozz a 2-re!

4.
Az eseményeket figyelő Bíborszemű Gereth hirtelen megcsúszik, és hangos csobbanással a vízbe esik. Átkozódva kapsz a tudós után, de te is megcsúszol a vizes járdán… Dobj egy kockával!
Ha az eredmény 3 és 6 kötött van, úgy megőrzöd az egyensúlyodat, utána pedig épp az utolsó pillanatban sikerül kirángatnod pórul járt társadat.
Ha 1-et vagy 2-őt dobsz, akkor te is beleesel a vízbe, a csatornakígyó pedig kapva kap az alkalmon; odasiklik hozzátok, és tűhegyes fogaival mindkettőtöket szétmarcangol… kalandod itt véget ért! (Ha esetleg veled vannak Femprey „felderítői”, vagy Corpiusék, akkor ők, mivel nem vesznek részt a harcban, gyorsan a segítségetekre tudnak sietni, és még azelőtt kimentenek titeket, hogy elérne hozzátok a kígyó.)
Ha életben maradtok, lapozz vissza a 2-re, és folytasd a harcot!

***

Ez volt tehát az általam írt legelső Konsztriktuszos jelenet. Elég jónak éreztem, így rögtön át is küldtem Killmasternek... neki azonban csak félig-meddig tetszett. Konkrétan ezt írta akkor (direkt lementettem, hogy megmaradjon a véleménye :D):

"Szlobo elmélyedtem a leírásodban, tetszik! Azonban a választási lehetőségeken majd finomítani kell! Érdemes kihasználni a helyzetet, hogy megnehezítsük a kalandor dolgát, de azért csak módjával!
Meglátszik, hogy írással foglalkozol, ezt ilyen jól én sem tudtam volna megírni!
Fogok még agyalni ezen. Igyekszem valami frappáns dolgot kitalálni."

Ezután tehát Killmaster nekiállt átdolgozni a jelenetet... majd átküldte. 'Nagyon' más lett, gyakorlatilag csak a legelső fejezetet hagyta meg (amiben a csapat a medencéhez és a kígyóhoz ér).
Bemásolom ide ezt a változatot is, mert ez még mindig nem az, ami végül is a könyvben szerepel:


154
A csatornajárat végül egy alacsony, téglalap alakú teremmé szélesedik, mely minden bizonnyal valamiféle víztároló lehet; a nagy részét ugyanis egy szintén téglalap alakú medence foglalja el, színültig tele vízzel. A helyiség szélein egy járda fut körbe, és mind a bal, mind a jobb oldali fal közepén egy rácsal lezárt, kerek csatornanyílás látszódik, melyekből zavaros, olajos színű szennylé csordogál a medencébe. A levegő itt minden eddiginél hűvösebb, és büdösebb, kivezető járat pedig csak egy van, pontosan veletek szemben.
Felsorakoztok a bejárat utáni járdán, és éppen azon tanakodtok, hogy melyik fal mellett induljatok el a kijárat felé, amikor Bíborszemű Gereth izgatottan közli, hogy valami mozgást vett észre a medencében. A mutatott irányba néztek, és egy jókora, legalább nyolc méter hosszú siklóféle lényt pillantotok meg a szennyvíz alatt úszni. A bőre vastag, sötétszürke, szemei helyén csak két fekete lyuk ásítozik, kitátott szájában pedig óriási, tűhegyes fogak meredeznek. Fogalmatok sincs, mi lehet ez pontosan, de az biztos, hogy ízletes csemegét lát bennetek, mert a feje hirtelen kiemelkedik a vízből, és bűzös csatornalevet köp az arcotokba. Óriási kiáltozás tör ki erre, a kíséreted legtöbb tagja fejvesztve rohan a szemben lévő kijárathoz. Mielőtt azonban bárki is elérné azt, egy jókora, kerek kőlap gördül elé oldalról… A bejárat felé fordultok, de azt is épp ebben a pillanatban zárja el egy ugyanolyan kőlap. Csapdába estetek!
Ha felbérelted Zender tanítványait, utasíthatod őket, hogy vessék be mágikus tudásukat ez ellen a förmedvény ellen, lapozz a 188-ra.
Ha a Méregkeverők kísértek el utadra, lapozz a 17-re.
Ha utasítod az embereidet, hogy dobjanak néhány fáklyát a teremtményre, remélve, hogy ezzel megfutamíthatjátok egy kis időre, lapozz a 90-re.
Ha vállaljátok az egyenlőtlen küzdelmet, és felveszitek a harcot a gonosz ellenféllel, lapozz a 35-re.

188.
A varázslótanoncok belekezdenek a fagyasztás rituáléjába, ám a siklószerű lény megérezhetett valamit, mert egy újabb jókora adag csatornalevet köp az arcotokba. Mágusaid prüszkölve kénytelenek abbahagyni a megkezdett varázslatot. Arra is figyelnetek kell, nehogy a medencébe zuhanjatok.
Ha a Méregkeverők kísértek el utadra, lapozz a 17-re.
Ha utasítod az embereidet, hogy dobjanak néhány fáklyát a teremtményre, remélve, hogy ezzel megfutamíthatjátok egy kis időre, lapozz a 90-re.
Ha vállaljátok az egyenlőtlen küzdelmet, és felveszitek a harcot a gonosz ellenféllel, lapozz a 31-re.

17.
A méregkeverők fúvócsöveikből halálos tüskéket lőnek ki ellenfeletekre, ám mivel a teremtmény igen megtermett, ezzel az adag méreggel csupán kissé legyengítitek a Konsztriktuszt. Ha biztonságban el akarjátok hagyni ezt a helyet, meg kell küzdenetek vele.

Konsztriktusz Harckészség: 7 Erőnlét: 8

Ha sikerült legyőznötök ellenfeleteket, azonnal a kijárathoz szaladtok, és miután együttes erővel sikerül a kerek sziklatömböt arrébb tolni, haladtok tovább az alagútban, lapozz a 100-ra.

90.
A tűz a legtöbb teremtményt megfélemlíti, illetve elijeszti, ezért is utasítod az embereidet, hogy néhány fáklyát dobjanak rá. A siklószerű lény magas hangon felvisít, és lebukik a medence fenekére. A vízen úszó olajfoltok viszont tüzet fognak, és a lángok elharapóznak körülöttetek. A káosz, mely eddig embereid között uralkodott, most pánikhelyzetté alakul át. Őrült tolongás alakul ki a keskeny gyalogjárdán, és több embered a medencébe esik. Sorsuk alighanem megpecsételődik a medencében úszkáló konsztriktusz által. Dobj egy kockával, és az összeget vond le a Harckészség pontjaidból! Ha az érték nulla vagy alá esik, a te sorsod is megpecsételődik. Ha túlélitek néhányan a veszélyes kalandot, azonnal a kijárathoz szaladtok, és miután együttes erővel sikerül a kerek sziklatömböt arrébb tolni haladtok tovább az alagútban, lapozz a 100-ra.

35.
Ellenfeletek egy Konsztriktusz, mely igen szívós lény, és szemlátomást feltett szándéka, hogy pazar lakomát csapjon belőletek. Hacsak nem bérelted fel Theor nagyúr harci szekereit, csökkentened kell Harckészséged 1 ponttal, mert eléggé kiszolgáltatott helyzetben kell most harcolnotok.
Konsztriktusz Harckészség: 8 Erőnlét: 12

Ha sikerült legyőznötök ellenfeleteket, azonnal a kijárathoz szaladtok, és miután együttes erővel sikerül a kerek sziklatömböt arrébb tolni, haladtok tovább az alagútban, lapozz a 100-ra.

***

Ez volt tehát a Killmaster-féle átdolgozott Konsztriktuszos jelenet.
Megmondom őszintén, nekem elsőre nem igazân jött be, úgy éreztem, "kiherélte" a csatát; hiszen lényegében már csak egy sima összecsapás volt a kígyóval... illetve a csata helyett ugye be lehetett vetni pár csapatot, de ezt is kevésnek éreztem. Szóval nem tetszett igazán ez a verzió, az enyémet alapvetően összetettebbnek és talán kicsit egyedibbnek éreztem (azt hozzáteszem, hogy azért a fáklyabedobálós-medencefelgyújtós rész tetszett Killmaster verziójából, az jó nagy szívatás ugye :)).
Aztán aludtam egyet a témára, és rájöttem, hogy talán mégsem kéne ragaszkodnom a saját változatomhoz, mert abban már valóban túl összetett a harc + nehéz is. És valószínűleg "kilógna" a könyvből, hiszen a többi harc tényleg egyszerűbb. Viszont a Killmaster-féle változatot meg még mindig túl egyszerűnek éreztem, úgyhogy arra gondoltam, hogy oké, legyen valami olyasmi... tehát vagy egy sima harc, vagy egy bevethető csapat, de kicsit turbózzuk még fel. Legyen még több csapat, meg valami spéci varázstárgy is mondjuk, hogy kicsit változatosabb lehetőségek legyenek. Így hát végül írtam még pár plusz fejezetet Killmaster verziójához (ekkor találtam ki a Vízmágusok pálcáját is, amihez ide is írtam egy jelenetet). Illetve azért persze kicsit az általa írt részekbe is még belenyúltam itt-ott. Így született meg a "végső változat", amit a könyvben is olvashattok. Ezzel már mindketten meg voltunk elégedve.
Hogy egyszerűbb legyen összehasonlítani a korábbiakkal, bemásolom ezt is ide:


188.
Bevezeted embereidet a kis mellékágba, bár azok igen morgolódnak, amiért ezt az utat választottad. Úgy százméternyi fárasztó, görnyedt járás után aztán a járat elfordul jobbra, és nemsokára egy téglalap alakú teremmé szélesedik, melyben már szerencsére ki tudtok egyenesedni.
Minden bizonnyal valamiféle víztárolóba kerültetek; a helyiség nagy részét ugyanis egy szintén téglalap alakú medence foglalja el, színültig tele vízzel. A terem szélein egy járda fut körbe, és mind a bal, mind a jobb oldali fal közepén egy rácsal lezárt, kerek csatornanyílás látszódik, melyekből zavaros, olajos szennylé csordogál a medencébe. A levegő itt még hidegebb és büdösebb, mint eddig, kivezető járat pedig csak egy van, pont veletek szemben.
Felsorakoztok a bejárat utáni járdán, és éppen azon tanakodtok, hogy melyik fal mellett induljatok el a kijárat felé, amikor Bíborszemű Gereth izgatottan közli, hogy valami mozgást vett észre a medencében. A mutatott irányba néztek, és egy legalább nyolc méter hosszú és egy méter átmérőjű siklóféle lényt pillantotok meg a szennyvíz alatt úszni. A bőre vastag, sötétszürke, szemei helyén csak két fekete lyuk ásítozik, kitátott szájában pedig tűhegyes fogak meredeznek. Ez egy Konsztriktusz, és biztosan ellenséget lát bennetek, mert a feje hirtelen kiemelkedik a vízből, és maró váladékot köp rátok! Szerencsére nem okoz vele súlyos sérüléseket, de óriási kiáltozás tör ki erre, és a kíséreted legtöbb tagja fejvesztve rohan a szemben lévő kijárathoz. Mielőtt azonban bárki is elérné azt, egy jókora, kerek kőlap gördül elé oldalról… A bejárat felé fordultok, de azt is épp ebben a pillanatban zárja el egy ugyanolyan kőlap. Csapdába estetek!
Ha nálad van a Vízmágusok botja, itt az alkalom, hogy használd; amennyiben így döntesz, lapozz a 97-re!
Ha nem szeretnéd használni a botot vagy nincs is nálad, de felbérelted Zender tanítványait, és utasítod őket, hogy vessék be mágikus tudásukat e szörnyeteg ellen, lapozz a 3-ra!
Ha megtalálhatóak a kíséretedben az Estrella vezette Pajzsos Hajadonok, és megkéred őket, hogy pajzsaikkal fedezzenek titeket, amíg elgördítitek a túloldali kőlapot, lapozz a 61-re!
Máskülönben utasíthatod embereidet, hogy dobjanak néhány fáklyát a Konsztriktuszra, remélve, hogy ezzel megfutamíthatjátok, ti pedig elmenekülhettek; ebben az esetben lapozz a 154-re!
Ha zsoldosaid élén egyszerűen megrohamozod a csatornakígyót, lapozz a 116-ra!

97.
Emlékezve a Vízmágus szavaira, felemeled a hullámjeles botot, és a medence felé intesz vele. Ebben a pillanatban a víz felszíne hullámzani kezd, majd három jókora, emberszerű alak emelkedik ki belőle, melyek kísértetiesen emlékeztetnek a legutóbb látottakra. Azonnal megparancsolod a vízlényeknek, hogy öljék meg a csatornakígyót, és azok habozás nélkül meg is ragadják satuszerű markukkal. A Konsztriktusz magas hangon felvisít, majd vadul hánykolódva szabadulni próbál, és savas váladékot köp ellenfeleire, ám nem tud ártani nekik. Hitetlenkedve nézed embereiddel, ahogy a vízlények kíméletlenül szorítják, préselik a csatornakígyót, egészen addig, míg teljesen ki nem lapul; ezután elengedik a tetemet, mely lesüllyed a medence aljára, és várakozóan megállnak előtted. Mivel így már elmúlt a veszély, a három lény felé intesz a bottal, mire azok apró vízcseppekké esnek szét. Bíborszemű Gereth ámulva nézi a botot, majd megjegyzi, hogy ő ekkora varázserővel bíró eszközt rég látott már, és feltétlenül tanulmányoznia kell a küldetésetek befejezése után. Megígéred, hogy oda fogod adni neki, majd miután rendeztétek soraitokat, elgördítitek a kijáratot fedő kőlapot, és elhagyjátok a Konsztriktusz fészkét. Lapozz a 181-re!

3.
A varázslótanoncok belekezdenek a Fagyasztás rituáléjába, ám a csatornakígyó megérezhet valamit, mert egy újabb jókora adag maró levet köp rátok. Mágusaid ordítva hagyják abba a megkezdett varázslatot (a sérüléseik miatt vonj le 1 pontot az Erőnlétetekből!), és majdnem bele is zuhannak a medencébe; csak az utolsó pillanatban kapják el őket a többiek. Valami mást kell kitalálnotok, de gyorsan!
Ha megtalálhatóak a kíséretedben az Estrella vezette Pajzsos Hajadonok, és megkéred őket, hogy pajzsaikkal fedezzenek titeket, amíg elgördítitek a túloldali kőlapot, lapozz a 61-re!
Máskülönben utasíthatod embereidet, hogy dobjanak néhány fáklyát a Konsztriktuszra, remélve, hogy ezzel megfutamíthatjátok, ti pedig elmenekülhettek; ebben az esetben lapozz a 154-re!
Ha zsoldosaid élén egyszerűen megrohamozod a csatornakígyót, lapozz a 116-ra!

61.
Estrella harcosnőivel együtt azonnal a medence széléhez siet, majd mindannyian feltartják pajzsukat, úgy, hogy titeket védjenek a csatornakígyó támadásaitól. A Konsztriktusz dühödten köpködi maró váladékát, de a Pajzsos Hajadonok minden adagot ügyesen kivédenek. Eközben te a maradék embereiddel együtt oldalra gördíted a kijáratot fedő kőlapot, majd odakiáltasz Estrelláéknak, és mindannyian gyorsan elhagyjátok a csatornakígyó fészkét. (Mivel azonban a Konsztriktusz váladéka néhány harcosnő pajzsát és páncélzatát tönkretette, így le kell vonnod magatoktól 1 Harckészség pontot!) Lapozz a 181-re!

154.
Embereid azonnal bedobnak néhány fáklyát a medencébe, mire a csatornakígyó magas hangon felvisít, majd lebukik a víz alá. Ugyanakkor viszont a felszínen úszó olajfoltok tüzet fognak, és a lángok elharapóznak körülöttetek… A káosz, mely eddig embereid között uralkodott, most pánikká alakul át, és őrült tolongás alakul ki a keskeny járdán. Jó pár embered a medencébe esik, sorsuk pedig rögtön meg is pecsételődik a Konsztriktusz által. Dobj egy kockával, és az összeget vond le az Erőnlét pontjaitokból!
Ha még életben vagytok néhányan, azonnal a kijárathoz siettek, és amíg a csatornakígyó jóízűen falatozik a szerencsétlenül jártakból, arrébb toljátok a kerek sziklatömböt. Ezután kimenekültök a teremből, és továbbhaladtok a csatornában. Lapozz a 181-re!

116.
Összeszeditek magatokat, és megtámadjátok a szörnyeteget. Most aztán igazán kemény küzdelem vár rátok…

KONSZTRIKTUSZ
Harckészség: 8
Erőnlét: 12

Hacsak nem bérelted fel Theor nagyúr gladiátorait, csökkentened kell a Harckészségeteket 1 ponttal, mert néhány emberednek inába száll a bátorsága ettől a méretes, savas váladékot köpő szörnyetegtől (ha veletek vannak a gladiátorok, akkor ők Sziklaöklűvel az élen bátorságot öntenek embereidbe)!
Ha felbérelted a Méregkeverőket, úgy ők fúvócsöveikből halálos tüskéket lőnek a csatornakígyóra, amikkel sikerül is alaposan legyengíteniük; levonhatsz a szörnyetegtől 1 Harckészség, valamint 4 Erőnlét pontot!
Ha sikerült legyőznötök a Konsztriktuszt, azonnal a kijárathoz siettek, és miután arrébb toljátok a kerek sziklatömböt, továbbhaladtok az alagútban. Lapozz a 181-re!

***

Hát, ennyit akkor erről a "hogy született a Konsztriktusz"-témáról. :D Remélem, nem untattam senkit.
2021. január 8. 17:38 | Válasz erre | #328
Ez is teljesen érthető!
Talán nem is rossz az ötlet, mert így legalább épp ugyanannyi esélyünk van a szerencsére a kaland elején, mint a végén.
Nem úgy, mint a "Tedd próbára a szerencsédet"-nél, ahol az elején szinte dobás nélkül is szerencsénk van (12-es kezdeti értéknél dobni sincs értelme ugyebár!), a végére pedig ha kicsit is szigorú a könyv, eléggé elfogynak a szerencsepontok és ott már ritkábban van szerencséje a kalandornak.
Tehát az elképzelés lehet nem is rossz... csak lehetnél egy kicsit kevésbé szigorú velünk!;-)
Akkor talán könnyebben megbarátkoznék a sorspróbával!:-))
2021. január 8. 17:23 | Válasz erre | #327
Tényleg nagyon tetszett a könyv és nagyon beleéltem magamat!:-)
Az pedig, hogy némely dolgot másképp látunk (gondolok itt a kezdő pénzre, a sorspróbára) egyáltalán nem baj, sőt teljesen természetes!
Egyébként se lehet tökéletes könyvet kiadni és nem felelhet meg az összes ember igényeinek, elvárásainak... épp azért, mert mások vagyunk.
A könyv maga, úgy ahogy van, szuper!!:-)

A borítóra újfent kitérve:
Amint azt írtam is, számomra nagyon tetszik, hogy a hét csapat vezérét ábrázolja, akikkel egyezkedünk az elején!
Amikor "tárgyaltam" velük, mindegyiknél megnéztem újra és újra a borítót, hogy vizuálisan is mérlegeljek és elég sokat gondolkoztam mitévő legyek, miként is válasszak!:-)
Szóval szerintem alapvetően jó... a kivitelezése lett egy kicsit gyengécske és hiányolom a színes ábrázolást.

Amúgy jól sejted, még nem sikerült végigjátszanom a könyvet!:-)
Valahogy eddig nem sikerült belefutnom egyik végigjátszásba sem, illetve egyszer konkrétan a gyengécske kezdő csapatom miatt véreztem el... hiába, kevés a pénz!:-)))))))))))))))
Na meg kicsit pechesen dobtam... hát, nem cinkelt kockákkal játszom!;-)

A térképet már nagyon várom!;-)
Remélem lesz dzsungeltől kezdve a sivatagig, hegységektől a pusztaságig minden!:-)))
A kontinens körüli tengerekkel, a szárazföldön belüli folyókkal, sok-sok várossal és mindenféle teremtmény lakta területekkel!:P
Na de telhetetlen vagyok... feladom a leckét Nektek rendesen!:-)))

Ja és természetesen nagyon várom a második könyvet!:-)

Még egyszer, hatalmas gratula Nektek!
Nagyon jók vagytok, csak így tovább!:-)
© SzG
2021. január 8. 16:57 | Válasz erre | #326
Hát igen, egyetértek. :)
© Uhu
2021. január 8. 16:51 | Válasz erre | #325
Mondjuk az tény, h amikor olvastam a könyvben a patkányok előözönlését, kjk-s élményeim alapján én is valami durvábbra számítottam. :) De ez az instant halál is irreális lenne simán, a patkányok által. Plusz a pénzzel akkora feladat jól gazdálkodni (ami jó), h valahogy büntetésnek érezném ezen a pontot, h emiatt haljunk meg, mert eddig, jól kiszámolva a pénzt, megfelelően gazdálkodtunk.
© SzG
2021. január 8. 16:51 | Válasz erre | #324
Köszi!

Bakik: azokat inkább nem osztanám meg, nem akarom leégetni magunkat. [smiley]papakacsint[/smiley][smiley]eplus2[/smiley]
© SzG
2021. január 8. 16:45 | Válasz erre | #323
Köszi a visszajelzést/véleményezést!

Öregember: igen, igazad van. :) Egy város környékén fog majd akkor inkább felbukkanni (egy következő könyvben).

Élőhalott: örülök, hogy tetszik! A megoldás természetesen sokkal bonyolultabb lesz, ráadásul sietni is kell majd ugye, hiszen a csapat folyamatosan gyengül, a csontváz meg folyamatosan erősödik. De nem akarom lelőni a poént, úgyhogy erről csak ennyit. :) Valószínűleg egyébként a Végzet Prófétái közvetlen folytatásába fogom beleszőni ezt a részt (abban úgyis újra felbukkan majd Bíborszemű Gereth), de még meglátjuk.

Szemüveg: igaz, más is lehet, köszi a tippet. :)

Patkányos rész: igen, azért is problémás ez a halálpont, mert egy csapat patkány öl meg. :)
© Uhu
2021. január 8. 16:44 | Válasz erre | #322
Egyértek Denko bajtárs pontjaival.

Köszi egyébként a "Kimaradt jelenetek" megosztást!

Lesz majd "Bakik" rész is? ;)
© Denko
2021. január 8. 16:16 | Válasz erre | #321
AZ ÖREGEMBER

Tetszik,de szerintem túl sok segítséget adsz a játékosnak.Egyértelmű,hogy nem szimpla piás trotli,mivel a síkság szélén futunk össze vele.(A terület eléggé veszélyes,hogy jutott el idáig egyedül egy részeges vénember?)Ha induláskor futunk vele össze a kapuban,az kevésbé lenne árulkodó a számomra.

AZ ÉLŐHALOTT

A halállovag ötletes,szépen felépítetted a hangulatot.(Remélem nem az lesz a megoldás,hogy átkutatjuk a termet,és a bal hátsó sarokban megtaláljuk Szent Habakuk élőholtpusztító ereklyéjét.A KJK-ban sem szerettem,hogy a gonosz mindig a rejtekhelyén tartja a kinyírásához szükséges eszközt.)

A SZEMÜVEG

Nem feltétlen hülyeség,csak a szemüveget kell lecserélni valami kevésbé köznapira.(A kapu kinyitásához szükséges varázstárgy,ilyesmi.)

Patkányos halálpont

Minden tiszteletem Killmaster-é,de ha a küldetés vége felé meghalok,mert megfutamítja a csapatomat PÁR TUCAT PATKÁNY,valószínűleg olyat mondok,amit senki nem fog idézni. :)
Nem a halálpontokkal van bajom,de ez így nem tisztességes,kb. "Balra fordulsz és a fejedre szakad az ég.Meghaltál!" kategória.
© SzG
2021. január 8. 13:47 | Válasz erre | #320
Találtam most pár kimaradt jelenetet, ezeket is közzéteszem esetleg érdekességképpen. :)

***

1: AZ ÖREGEMBER

Még 2017 felé elkezdtem dolgozni egy saját "Végzet Prófétáin" (ez annyit jelent, hogy a VP-ből ismert csapatokkal nekiláttam egy új történet megírásának), ahhoz hoztam össze ezt a részt is ezzel az idétlen, elsőre alkoholistának tűnő öregemberrel (amúgy a terveim szerint nem lett volna alkesz, és többször is felbukkan volna).
Amikor 2019 környékén nekiláttunk az eredeti Végzet Prófétái átdolgozásának, eszembe jutott, hogy ezt a részt is beleírom, de aztán végül mégsem tettem, mert kissé túl "idétlennek" tűnt. Viszont maga a figura tetszik, illetve az egész jelenet, úgyhogy valószínűleg egy másik kalandba egyszer mégis beleszövöm majd (kissé átdolgozott formában).
Íme az eredeti verzió:

189.
Alig vágtok neki a síkságnak, amikor hirtelen egy felétek közeledő öregemberre leszel figyelmes, aki mintha csak a semmiből bukkant volna elő. Bő, csiricsáré ruhákat hord, arcát ezernyi ránc szabdalja, zilált, ősz haja égnek áll, szakálla a mellkasát verdesi. Mozgása meglehetősen furcsa, darabos, s jól hallhatóan fütyörészik; minden bizonnyal alaposan felönthetett a garatra.
Megállítod a karavánt, és kíváncsian figyeled az öregembert, ahogy felétek csámpázik. Amikor aztán elétek ér, megáll, és ekkor megcsapja az orrodat az alkohol összetéveszthetetlen bűze. Arra számítasz, hogy kéregetni fog, ám csak csípőre teszi a kezét, és lassan végigmér titeket.
– Nohát, micsoda díszes kompánia… Hogy a manóba férhet meg egymás mellett ennyiféle népség? Még ilyet – motyogja, mintegy magának, és megrázza a fejét. Dülöngél egy kicsit, majd végül zavaros tekintete megállapodik rajtad. – Hohó… hiszen téged ismerlek! Veled gajdoltam egyszer a Bús Ogre Balladáját a Dagadt Varangyban, a süket kocsmárossal és a két holtrészeg goblinlánnyal karöltve… micsoda éjszaka volt! – Harsányan felnevet, meglapogatja a válladat, majd a szekerek felé int. – Látom, újabban karavánokat is kísérgetsz… de minek ez a sok kalandozó? Csak nem akarjátok útközben kirámolni a Fekete Tornyot is?
Meglepetten nézel az öregre, hiszen fogalmad sincs, miről beszél, és úgy egyáltalán, ki is ő…
Mit válaszolsz neki?
Hogy igen? Lapozz a 13-ra!
Hogy nem? Lapozz a 147-re!
Hogy sejtelmed sincs, ki ő? Lapozz a 114-re!

13.
Fogalmad sincs ugyan, hogy mi is az a bizonyos „Fekete Torony”, de végül – bár magad sem tudod miért – azt válaszolod, hogy igen, azt is ki akarjátok „rámolni”.
– Mindjárt gondoltam… nagy kópé vagy te! – vihog az öreg. – A félkezű kocsmáros arany nyakláncát is el akartad lopni a múltkor a Köpködő Varangyban, és hiába mondtam neked, hogy az csak réz, még úgy is elloptad – kacsint rád. – No de bemerészkedni egy omladozó toronyba, amit egy nagyhatalmú varázsló szelleme kísért… és ahol ki tudja, miféle egyéb lények és csapdák várnak az emberre… ehhez azért már tényleg kell bátorság! – csettint egyet a nyelvével, majd újra végigmér titeket, most már lényegesen nagyobb tisztelettel. – Nyilván akkor van valami tervetek is, hogy hogyan intézitek el a varázslót… valami különleges terv… mert erővel biztosan nem fog menni, bármennyire is fel vagytok szerelkezve, egy szellemnek nem árthattok! – Kérdőn tekint rád, te azonban annyira meg vagy zavarodva, hogy hirtelen azt sem tudod, mit is felelj erre. Aztán váratlanul folytatja. – Vagy rá akarjátok venni, hogy adja át nektek a kincseit? Hát azt is megkísérelhetitek, bár nem hiszem, hogy szót fogtok érteni vele… Tudjátok egyáltalán a nevét? Én tudom, hiszen ugyanott tanultam a mágiát, ahol régen ő is… De várjunk csak, hogy is hívják? Hasonlít a neve a bosszú istenének nevére… de a manóba, most még az sem jut eszembe! Az a fránya körtepálinka lehet az oka, amit a Pislogó Varangyban nyakaltam be… túl erősre főzte az a féllábú kocsmáros…
Ha tudod, hogy hívják a bosszú istenét, és meg is akarod mondani az öregnek, alakítsd át számokká a név betűit az alábbi kód szerint, add össze őket, és lapozz az így kapott fejezetpontra!

A=1, B=2, C=3, D=4, E=5, F=6, G=7, H=8, I=9, J=10, K=11, L=12, M=13, N=14, O=15, P=16, Q=17, R=18, S=19, T=20, U=21, V=22, W=23, X=24, Y=25, Z=26.

Ha nem tudod, vagy csak nem akarod megmondani, úgy az öreg gondolkozik még egy keveset, majd végül lemondóan megrázza a fejét.
– Az isteneknek sem jut eszembe annak az istennek a neve… sebaj, talán nem is lényeges. Amilyen ügyes vagy, biztosan nevek nélkül is boldogulsz majd… Ha pedig végeztetek, ugorjatok be Tannatownba! Isteni kocsmák vannak arrafelé, állítom, jobbak, mint a fővárosban… még a Vaksi Varangynál is jobbak, úgy ám! Pár nap múlva én is ott leszek, csak még vendégeskedek kicsit Chalannabradban, a Kilapított Mókusban. – Rátok villantja fogatlan vigyorát, azután szó nélkül továbbmegy.
Fejcsóválva figyeled egy darabig, ahogy a magas fűben a híd felé kacsázik, majd végül kiadod a parancsot az indulásra.
...

114.
– Ne bolondozz – nevet rád az öreg, amikor közlöd vele, hogy fogalmad sincs, ki ő. – Ciptopus vagyok, Mandor herceg régi udvari varázslója… Tudod, meséltem a múltkor, kirúgott az az átokverte, mert az egyik szobájában akartam megfőzni az évi pálinkaadagomat… A Ragyás Varangyban találkoztunk, te meg én, tudod, ott volt a vaksi kocsmáros meg a két kövér orknő… ott énekeltük a Herélt Óriás Dalát… lehetetlen, hogy ne emlékezz, ilyen jó kis görbe esténk rég volt már. Tehát, mivégre ez a sok kalandozó? A Fekete Tornyot akarjátok kifosztani?
Nincs mese, mondanod kell valamit!
Ha azt válaszolod, hogy igen, lapozz a 13-ra! Ha azt válaszolod, hogy nem, lapozz a 147-re!

147.
Úgy okoskodsz, ha nemleges választ adsz, abból biztos nem lehet gond, úgyhogy így is teszel.
– Helyes – bólint erre a furcsa öreg. – Értelmetlen is lenne bemennetek oda. Ha nem a torony varázslójának szelleme végezne veletek, akkor a számtalan egyéb lény vagy csapda, melyek odabent várnak a fosztogatókra… semmilyen kincs nem ér meg ennyit. – Motyog még valamit, azután újra végigmér titeket. – Ugorjatok be inkább Tannatownba! Isteni kocsmák vannak arrafelé, állítom, jobbak, mint a fővárosban… még a Vaksi Varangynál is jobbak, úgy ám! Pár nap múlva én is ott leszek, csak még vendégeskedek kicsit Chalannabradban, a Kilapított Mókusban. – Rátok villantja fogatlan vigyorát, azután szó nélkül továbbmegy.
Fejcsóválva figyeled egy darabig, ahogy a magas fűben a híd felé kacsázik, majd végül kiadod a parancsot az indulásra.
...

60.
Kimondod a bosszú istenének nevét, mire az öreg szeme felcsillan, és szaporán bólogatni kezd.
– Ó, igen! Hogyan is felejthettem el… Slangg a bosszú istene! Az öreg varázsló pedig Slandro! – Elégedetten kacarászik egy kicsit, majd rád kacsint. – Hát akkor hajrá, menjetek… és ha felbukkan előttetek a vénség, szólítsátok meg és próbáljatok a lelkére beszélni… Ha pedig végeztetek, ugorjatok be Tannatownba! Isteni kocsmák vannak arrafelé, állítom, jobbak, mint a fővárosban… még a Vaksi Varangynál is jobbak, úgy ám! Pár nap múlva én is ott leszek, csak még vendégeskedek kicsit Chalannabradban, a Kilapított Mókusban. – Rátok villantja fogatlan vigyorát, azután szó nélkül továbbmegy.
Fejcsóválva figyeled egy darabig, ahogy a magas fűben a híd felé kacsázik, majd végül kiadod a parancsot az indulásra.
...

***

II.: AZ ÉLŐHALOTT

Amikor 2019-ben nekiláttunk a Végzet Prófétái átdolgozásának, Killmaster felvetette, hogy lehetne a csatornában egy bebörtönzött élőhalott, mondjuk egy lícs. Tetszett az ötlet, így elkezdtem írni egy saját jelenetet egy ilyen gonosz teremtmény szerepeltetésével... de elég lassan haladtam vele, Killmaster pedig közben előállt a saját lícses jelenetével, ami be is jött, így a sajátomat végül is félbehagytam. Viszont ezt is jónak tartom, úgyhogy egyszer valószínűleg tényleg befejezem, és egy másik könyvben felhasználom.
Most közzéteszem azt, ami ebből a saját "lícses jelenetből" elkészült:

1.
A régi vaskapu egy tágas, ám szinte teljesen sötét helyiségbe nyílik; csak a kintről beszűrődő fényben láttok pár bizonytalan árnyat. A levegő kimondottan dohos, és olyan sírí csend fogad titeket, mint egy kriptában. Amikor aztán embereid fáklyákat gyújtanak, kiderül, hogy épp ez a helyzet… egy boltozatos, sírkamrára emlékeztető helyiségben vagytok ugyanis, ahol a falakat fekete penész borítja, a padlón pedig legalább egy tucatnyi holttest hever. Régóta itt lehetnek már, mert pókhálók szövik át őket, és mindegyik száradtnak, fonnyadtnak tűnik a fáklyák fényében. A terem túlsó végében egy kőemelvényt is felfedeztek, amihez néhány lépcsőfok vezet fel; a tetején egy kőtrón áll, melyen egy fekete páncélba öltözött csontváz ül. Koponyáján díszes ezüst korona látszódik, ami alól kilóg ritkás, fehér haja; szemüregei sötéten ásítoznak, fogai szorosan össze vannak zárva. Teljesen élettelennek tűnik, ám ennek ellenére fémláncokkal van a trónhoz erősítve, melyek mintha vörösen izzanának. A teremben rajta kívül nincs semmi, csupán a sarkakban láttok még négy vastag, fekete kövekből épült, kör alakú oszlopot.
Mielőtt eldönthetnétek, hogy mit is tegyek, a csontváz szemüregében hirtelen zöldes fény gyúl.
– Legyetek üdvözölve a birodalmamban! – szólal meg mély, síri hangján, és ekkor hangos döndüléssel becsapódik mögöttetek a vaskapu. Ijedten fordultok meg, de a kapu mozdíthatatlannak tűnik. – Örülök, hogy benéztetek hozzám… évek óta nem járt már erre senki, pedig nagyon szeretem a látogatókat… minél életerősebbek, annál jobb – nevet fel mély, túlvilági hangon a csontváz, ami hosszan visszhangzik a boltozatos csarnokban.
Bíborszemű Gereth ekkor hirtelen megtántorodik melletted, alig tudod elkapni. Ahogy ránézel, elszörnyedsz; a tudós rettentő sápadt, és szinte semmi erő nincs benne. És ezzel nem csak ő van így; amikor körülnézel, minden embereden a gyengeség és rosszullét jeleit látod (ha veled vannak Vindgardia „felderítői” vagy Mileona, ők különösen sápadtak). Mi történik itt?!
– A lovag… – nyögi ki nagynehezen Bíborszemű Gereth. – Elszívja az erőnket!
Mindannyian beleborzongtok a tudós szavaiba, de igaza lehet, mert már te is egyre gyengébbnek érzed magad… a kőtrónon ülő alak szemüregei pedig közben egyre erősebben lángolnak, sőt, már páncélos teste körül is zöld szikrák pattognak… aztán az őt fogvatartó egyik izzó lánc hirtelen elpattan, és csörögve a padlóra hull. Akárki vagy akármi is ez, ha ez így megy tovább, ki fog szabadulni! Azonnal cselekednetek kell! De vajon hogyan vessetek véget az élőhalott energiaszívásának?
Jegyezd fel, hogy jelenleg az Élőhalott HARCKÉSZSÉGE 2, ERŐNLÉTE 4! Valamint azt is írd fel, hogy amennyiben az Élőhalott HARCKÉSZSÉGE bármikor is eléri a tízet, a 7-re kell lapoznod!
És most döntsd el, milyen utasítást adsz embereidnek!
Hogy azonnal rohanjátok le a csontvázat? Lapozz a 2-re!
Hogy kutassátok át a termet, hátha mégis találtok valamit, amivel megtörhetitek a varázst? Lapozz a 3-ra!
Hogy próbáljátok betörni a bejárati kaput? Lapozz az 5-re!
(Amennyiben veled vannak Corpiusék, akkor még lapul náluk néhány apró fiolányi élénkítőszer; ezeket felhajtva némileg új erőre kaptok, így visszaállíthatsz magatoknak 1 HARCKÉSZSÉG pontot; a csontváz jelenleg HARCKÉSZSÉGÉT ne változtasd meg!)

2.
Összeszeditek magatokat, majd harci kiáltásokat hallatva, fegyvereiteket lengetve az élőhalott felé rohantok… az emelvény aljánál azonban egy láthatatlan erő visszalök titeket. Az első döbbenet után újra megrohamozzátok a lényt, ezúttal egyszerre több irányból, de akárhogy is próbálkoztok, nem tudtok rálépni az emelvényre. Az egyik embered egy tőrt is az élőhalott felé dob, ám az emelvény előtt nem sokkal az is nekiütközik valaminek, és csengve a padlóra hull. (Ha esetleg van nálad íj, kilősz egy nyílvesszőt, de azzal is ugyanígy jársz.) Valamiféle mágikus erőfal van az emelvény körül, amin láthatóan semmi sem tud áthatolni! (Ha elkísértek Zender tanítványai, ők sem képesek megtörni ezt az erőt.) Próbálkozásaitok láttán az élőhalott ismét felkacag, ti pedig egyre gyengébbnek érzitek magatokat (vonj le egy újabb pontot a HARCKÉSZSÉGETEKBŐL, a csontvázét pedig növeld meg 1-el!).
Most dobj egy kockával (ha veled vannak Vindgardia „felderítői”, hozzáadhatsz egy pontot a dobáshoz)! Amennyiben az eredmény 5 vagy 6, lapozz a 6-ra!
Ha az eredmény 1 és 4 közé esik, akkor el kell döntened, hogy mihez kezdjetek most:
Átkutatjátok a termet, hogy hátha mégis találtok valamit, amivel megtörhetitek a varázst? Lapozz a 3-ra!
Megpróbáljátok betörni a bejárati kaput? Lapozz az 5-re!
Ha már mindent megpróbáltatok, lapozz az 6-ra!

5.
Embereid a kapuhoz sietnek, majd fegyvereikkel ütni, vágni kezdik azt (ha veled vannak Theor nagyúr emberei, vagy Félszemű Thogarék, esetleg a khalebori törpék, ők még a vállukkal is nekiugranak). Minden hiába azonban, a vaskapu még csak be sem horpad; szinte már természetellenesen erősnek tűnik. (Ha vannak veled varázstudók, ők sem tudják kinyitni semmilyen módon.) A trónon ülő alak hangos kacagással „jutalmazza” próbálkozásotokat, és amikor felé fordultok, rémülten látjátok, hogy egyre zöldebben izzik a szemürege… ti pedig minden eddiginél gyengébbnek érzitek magatokat. (Vonj le 1 újabb pontot a HARCKÉSZSÉGETEKBŐL, a csontvázét pedig növeld meg 1-el!)
Most dobj egy kockával (ha veled vannak Vindgardia „felderítői”, hozzáadhatsz egy pontot a dobáshoz)! Amennyiben az eredmény 5 vagy 6, lapozz a 6-ra!
Ha az eredmény 1 és 4 közé esik, akkor el kell döntened, hogy mihez kezdetek most:
Lerohanjátok a csontvázat? Lapozz a 2-re!
Átkutatjátok a termet, hogy hátha mégis találtok valamit, amivel megtörhetitek a varázst? Lapozz a 3-ra!
Ha már mindent megpróbáltatok, lapozz a 6-ra!

...
Nagyjából ennyi készült el ehhez a részhez. Illetve van még pár félkész fejezet, de azokat inkább nem másolom be jelen "állapotukban". :)

***

III. A SZEMÜVEG

A 2019-es átdolgozáskor az egyik fő célom, célunk az volt, hogy a könyv végén lévő csatornarendszert bővítsük ki (az eredeti változatban ugyanis nagyon rövid volt, kb. három jelenet játszódott csak ott, és azokban sem volt túl sok lehetősége a játékosnak). Igyekeztünk tehát minél több extra részt írni a csatornákba. Ezek között volt ez a kis rövid fejezetecske is, de persze rögtön tudtam, hogy ez túl idétlen ahhoz, hogy végül ténylegesen is berakjuk a könyvbe. :) Mindenesetre ide bemásolom ezt is, egy mosolyt talán megér:

A patkánymestert magatok mögött hagyva váratlan problémával szembesültök; tudós kísérőd ugyanis megcsúszik, és bár az utolsó pillanatban elkapod, valami kicsúszik a zsebéből, és hangos csobbanással a szennyvízbe esik.
- Az olvasószemüvegem! - kiáltja Bíborszemű Gereth ijedten, és azonnal kutatni kezd a szennyvízben. Hiába azonban minden, nem találja meg féltett kincsét. Nem túl lelkesen bár, de te is beszállsz a keresésbe, ahogy embereid is...
Dobj egy kockával! Ha 1 és 4 között dobsz, sehogy sem tudtok rábukkanni a szemüvegre, így végül lemondóan sóhajtotok, és feladjátok. Ha 5-öt vagy 6-ot dobsz, úgy ráleltek a szennyvízben a szemüvegre, amit tudós kísérőd nagy örömmel vesz újra birtokba (ha veled vannak Vindgardiia "felderítői", nem kell dobnod, ugyanis az egyik szemfüles fiúcska rögtön kiszúrja a szemüveget!).
Akár sikerült megtalálnotok a szemüveget, akár nem, folytatjátok utatokat a csatornában.

Hát ennyi. :) Egyébként ennél az volt a tervem, hogy ha Gereth elveszti a szemüvegét, akkor a csatorna végén lévő kaput már nem tudja alaposabban megvizsgálni, így a csapatnak vissza kell fordulnia, és a csatornakígyó felé kell mennie... de mint írtam, gyorsan letettem róla, hogy ezt a szemüveges-hülyeséget berakjuk a könyvbe. :D
© SzG
2021. január 8. 12:38 | Válasz erre | #319
"például a patkánymester is rögtön kinyírta a csapatot, ha a játékos nem adott neki aranyat. :D"

Esetleg közzé is teszem érdekességképpen ezt az eredeti, Killmaster-féle "brutális verziót". :)
Íme:


2
Lágy furulyaszót hallasz elölről. A csatorna egyik oldaljáratában egy bűzlő szemétkupacon egy barna csuklyás alakot pillantasz meg, aki látszólag veletek mit sem törődve játszik tovább hangszerén. Az alak közelében néhány kövér patkányt látsz izgatottan futkározni. Cseppet sem tűnik bizalomgerjesztő alaknak számotokra, sőt tudós kísérőd indítványozza, hogy ne is vegyetek róla tudomást. Ha mindezek ellenére odamész hozzá, lapozz a 136-ra. Ha folytatjátok utatokat, lapozz az 54-re.

136
Az alak abbahagyja a muzsikálást, amikor látja, hogy felé közelítesz. – Üdvözöllek benneteket királyságomban! – kiált felétek vidáman kacagva. Hátracsapja csuklyáját, és még te is hátrahőkölsz egy pillanatra csúf arca láttán. Vörös és fekete hegek és sebhelyek borítják tar fejét, és az egyik füle is hiányzik. Remélem, hoztatok ajándékot számomra? – szegezi a kérdést neked. Kis alattvalóim és én is sokra becsüljük a csillogó szép kerek fényes korongokat. A patkányok izgatottan figyelik mesterüket. Ha van nálad legalább 5 aranytallér, és fel akarod ajánlani ennek a csúf és kétségtelenül őrült alaknak, lapozz a 172-re. Ha nincs ennyi nálad, vagy nem akarsz fizetni, lapozz a 85-re.

172
Odadobod az érméket a kopasz alaknak, aki izgatottan veszi azokat a kezébe, és elmerül azok csodálatában. Tőle aligha tudhatsz meg bármit is, ezért úgy döntesz, magára hagyod kis állatkáival együtt. Sajnos a patkánymester egy ragályos betegség hordozója, melynek hatását hamarosan te és embereid is érezni fogjátok. Vonj le 2 Harci ügyesség pontot! (Ha a csapatodban megtalálhatóak Zender tanítványai vagy a Druidák, úgy ők ki tudnak gyógyítani benneteket ebből a kórságból, így nem kell csökkentened azt!) Folytatjátok megkezdett utatok, lapozz az 54-re.

85
Arcátlan betolakodók! – kiáltja dühösen a csúf, kopasz alak, amikor látja, hogy nem számíthat tőletek adományra. A torkának szegezed a fegyveredet, és megpróbálod lecsillapítani. A patkánymester cérnavékony hangján felnyüszít, erre az állatkái a lábadba marnak, mielőtt embereid bármit is tehetnének. Kiejted a fegyvered a kezedből, és fájdalmadban a lábadhoz kapsz. Ellenfeled tébolyultan felnevet, és belefúj bűvös furulyájába. Több tucat patkány özönlik elő a csatorna bűzös járataiból, embereid pedig inkább a saját bőrüket próbálják menteni. Sajnos a rágcsálók túl sokan vannak ahhoz, hogy valamennyijükkel el tudjatok bánni, ráadásul nem egy közülük fertőző ragályt is terjeszt. Te is menekülnél, de a sérült lábad megakadályoz benne. Így fizettek meg azért, amiért betolakodtatok a patkánymester birodalmába.

***

Ez volt tehát az eredeti, még 2012-es verzió. :) Kissé valóban túl brutálisnak és igazságtalannak éreztem ezt a "ha nem fizetsz, meghalsz"-féle megoldást, így átdolgoztam úgy, hogy csak egy csúnya ragályt kapjon el a csapat a patkányoktól, de ezt is csak akkor, ha nincsenek velük Zender tanítványai (mert ha velük vannak, akkor ők elvakítják a patkányokat). Persze nem bírtam ki, hogy egyúttal ne írjam át/fogalmazzam át a többi részt is, és ne helyezzek el itt-ott egy-két további hangulatfokozó elemet, pl. úszkáló szemetek és csontok a csatornában, meg Bíborszemű Gereth sápítozása stb. Így született meg végül is az a változat, amit a könyvben is olvashattok. Esetleg ezt is bemásolom ide, hogy egyszerűbb legyen összehasonlítani az eredetivel:

2.
Befordultok még néhány kanyarulaton, majd végül egy északnak vezető csatornajáratban találjátok magatokat. A víz itt sötétebb színű, mint eddig, és mindenféle szemét, ruhafoszlányok, ételmaradékok, rozsdás vasdarabok és még ki tudja, mik úszkálnak benne. Embereid mogorva arccal tapossák a vizet, és bizony neked sincs éppen rózsás kedved.
– Életemben nem éreztem még ilyen bűzt – sipítja melletted Bíborszemű Gereth befogott orral. – Istenem, az ott egy emberi lábszárcsont?
Mielőtt bármit is mondhatnál, elölről lágy furulyaszó üti meg a füledet. Meglepődve nézel a hang irányába, és nem messze tőletek, a járat jobb oldalán egy szemétkupacot pillantasz meg, amin egy barna csuklyás alak ül. Veletek látszólag mit sem törődve játszik hangszerén, körülötte pedig három kövér patkány futkározik izgatottan. Jobb híján tovább gázoltok előre, de igyekeztek az alak minden mozdulatát szemmel tartani. Már nem jártok messze tőle, amikor hirtelen felemeli a fejét, és abbahagyja a muzsikálást.
– Üdvözöllek titeket a királyságomban! – kiáltja hangosan kacagva, majd hátracsapja a csuklyáját, és még te is meghökkensz egy pillanatra csúfsága láttán: vörös és fekete hegek borítják tar fejét, és az egyik füle is hiányzik. – Remélem, hoztatok számunkra ajándékot… – szól vészjósló hangon. – Kis alattvalóimmal sokra becsüljük a szép, csillogó korongokat! Mindegyikünk kettőt szeretne… – Patkányaival együtt izgatottan figyel titeket.
Ha van nálad nyolc aranytallér, és hajlandó is vagy a patkánymesternek „ajándékozni” őket, lapozz a 172-re!
Máskülönben lapozz a 70-re!

172.
Odadobod az érméket a csúf, kopasz alaknak (jelöld a változást a Zsoldoslapon!), aki izgatottan kap utánuk, és azonnal elmerül a csodálatukban. Nyilvánvalóan teljesen őrült, és aligha tudhattok meg tőle bármit is, ezért inkább úgy döntesz, hogy magára hagyjátok kis állatkáival. Lapozz a 40-re!

70.
– Arcátlan betolakodók! – kiáltja dühösen a csúf, kopasz alak, amikor látja, hogy nem számíthat adományra tőletek.
A torkának szegezed a fegyveredet, hogy lecsillapítsd, ám ő ekkor cérnavékony hangon felnyüszít, mire az állatkái a lábadba marnak. Összegörnyedsz a fájdalomtól, a patkánymester pedig tébolyultan felnevet, és belefúj bűvös furulyájába. A hangra újabb patkányok özönlenek elő a szeméthalomból, valamint a környező csatornanyílásokból, és azonnal rátok vetik magukat.
Ha elkísértek Zender tanítványai, lapozz rögtön a 136-ra!
Máskülönben hatalmas kavarodás támad, és bár sikerül leütnöd a patkánymestert, az állatkáival nem boldogultok; mindegyikőtöknek összeharapdálják a lábát, és olyan fürgék, hogy képtelenség végezni velük. Jobb híján fejvesztve menekülni kezdtek észak felé, és sikerül is lehagynotok a patkányokat, mert azok inkább mesterük körül maradnak, arcát, testét nyalogatva.
Néhány kanyarulattal később megállítod embereidet, és miután kifújtátok magatokat, folytatjátok utatokat a csatornában. Sajnos azonban a patkányok a harapásukkal megfertőztek titeket egy csúnya ragállyal, ami nemsokára komolyan megvisel benneteket… gyengülni kezdtek, és lázasak is lesztek, ami egyesek számára végzetes. Dobj egy kockával, majd az eredményt vond le Erőnlét pontjaitokból, valamint vonj le 2 Harckészség pontot is! (Ha megtalálhatóak a kíséretedben a druidák, úgy ők részben ki tudnak gyógyítani benneteket ebből a szörnyű kórságból, így csak 1 pontot kell levonnod az Erőnlétetekből, valamint 1-et a Harckészségetekből.)
Ha még életben vagytok néhányan, lapozz a 40-re!

136.
Mielőtt komolyabb bajba kerülnétek, Zender tanítványai egy fénylőn izzó gömböt varázsolnak a fejetek felé. A patkánymester, valamint az állatkái erre azonnal felvisítanak; a csatorna félhomályához szokott szemüket nyilván bántja a világosság… A tanítványok a sikert látva újabb fénygömböt hoznak létre, ezúttal a patkánymester feje fölött. A csúf, kopasz férfi ekkor rekedten felhördül, és babonás félelemmel bemenekül a csatorna egyik oldaljáratába patkányaival együtt. Varázstudóidnak köszönhetően bántatlanul folytathatjátok utatokat észak felé; lapozz a 40-re!

***

Hát ennyi. :) Remélem, ti is úgy látjátok, hogy jobb így, az azonnali halál nélkül ez a jelenet.


MÁS: ha minden igaz, a napokban már tényleg be tudjuk mutatni az új könyv, vagyis a Válaszúton borítóját. :)
© SzG
2021. január 7. 20:34 | Válasz erre | #318
No igen, Killmaster kolléga nem kevés energiát fektetett abba, hogy megpróbálja kinyírni vagy legalábbis tévútra vinni a játékosokat... én pedig nagyjából ugyanannyi energiát fektettem abba, hogy mindenféle segítséget / mentőövet dobjak nekik. :D Még komplett halálpontokat is töröltem egyébként, mert az eredetiben abból is kissé túl sok volt; például a patkánymester is rögtön kinyírta a csapatot, ha a játékos nem adott neki aranyat. :D

A Sorspróbákhoz még annyit, hogy azért az valóban nem igaz (vagy legalábbis nem mindig), hogy két negatív kimenetel van, és egy pozitív; inkább az a jellemző talán, hogy van egy negatív, meg egy pozitív, és egy valahol a kettő között. Ez így szerintem korrekt. Viszont a számítási módszer tényleg túlbonyolított, legalább ez valóban újra lesz gondolva.
© killmaster (Savanyúhas)
2021. január 7. 10:52 | Válasz erre | #317
Örülök a sok pozitív hozzászólásnak, és a dicsérő soroknak, lám volt értelme ennyit foglalkozni egy kalanddal. A sorspróbával kapcsolatban csak annyit írnék, hogy az olvasóink fele kedvelte, üdítő változatosságnak tartotta, a többiek talán másban gondolkodtak, de ez így van jól. Én a magam részéről úgy gondoltam, ne a szokásos Tedd próbára szerencséd! mondattal találkozzon az olvasó, hanem egy kicsit legyen árnyaltabb a dolog. Az árnyalásról szólva: A legtöbb kalandban rendszerint, ha nincs szerencséd súlyos sérüléseket szerezhetsz, rosszabb esetben halálpontokhoz érsz. Ha meg szerencsés vagy, örülsz, és lapozol tovább. Én azt éreztem nagy kontrasztnak! Itt van 3 kimenetel, egy jó, egy kissé rossz, és egy nagyon nem kedvező! De a kaland Szlobo mesternek hála kínál számos mentőövet a kedvezőtlen esetekre is! Én nem lettem volna ennyire kedves senkivel! Így viszont a sikerélmény faktor magasabb! Lesz folytatás is a tervek szerint, reméljük azt is hasonlóan jónak fogjátok majd találni.
© SzG
2021. január 7. 10:32 | Válasz erre | #316
Köszönjük neked is a visszajelzést és a dicsérő szavakat! Örülök, hogy jónak és tartalmasnak látod a könyvet, és hogy ennyire "magával ragadott". :)

Igen, a "hibamentességre", meg úgy egyáltalán, az olvasmányos stílusra nagyon figyeltem én is, mert ezek szerintem is fontosak egy játékkönyvnél, ahogy Uhu blogján is írtam reggel.

Ami a kevés pénzt illeti a történet elején, ez természetesen szándékos volt, hogy valóban alaposan át kelljen gondolni, milyen csapatokkal vágunk neki a feladatnak, no meg milyen tárgyakat veszünk. :) Szerintem ha ennél több pénz állna rendelkezésre az elején, már közel sem jelentene akkor kihívást a megfelelő társaság összerakása. Mondjuk abban van valami, hogy talán a kaland elején néhány szörny lehetett volna gyengébb, a végén pedig talán némelyik kicsit erősebb. Erről szintén írtam reggel a blogon. Szóval igen, pár dolgon még lehetett volna finomítani... de azért remélem, hogy így is nagyjából megfelelő a könyv nehézsége. :)

Sorspróbák valóban nem igen lesznek a későbbiekben. :)

Borító: igen, épp ma reggel agyaltam ezen a témán, erről is írtam a blogra. Valóban nem biztos, hogy jó ötlet volt ezt a képet tenni a könyv elejére, mert sajnos tényleg úgy tűnik, hogy egyesek emiatt nem szerezték be a Végzet Prófétáit. Persze most már mindegy, de alaposan átgondolom, hogy a második rész milyen borítóval jelenjen meg.

Térkép valóban lesz a későbbiekben. :)

Köszi még egyszer a visszajelzést, valamint a gratulációt és a támogatást is! Sok sikert a későbbi játékokhoz (ha jól értem, még nem értél a végére)! ;)
© SzG
2021. január 7. 10:21 | Válasz erre | #315
© SzG
2021. január 7. 08:18 | Válasz erre | #314
Írtam egy hosszabb hozzászólást a blogra, és az elküldés után meg is jelent, de most már nincs ott... érdekes. Mi történt vajon?
Mondjuk szerencsére lementettem, így ha szükséges, el tudom küldeni még egyszer.
© SzG
2021. január 7. 07:01 | Válasz erre | #313
Köszönjük, szokás szerint rendkívül alapos és összeszedett elemzés. :) A blogon mindjárt reagálok még pár dologra.
2021. január 6. 23:59 | Válasz erre | #312
Nos... én is szerettem volna egy bővebb véleményt írni a könyvről, ugyanis a napokban végre volt rá alkalmam, hogy kipróbáljam.
Több alkalommal is!:-)

De elolvastam az előző kritikát a műről és tulajdonképpen nagyjából mindennel egyetértek, így én már csak összegzem az olvasottakat a magam módján!:-)

Én is úgy gondolom, hogy a 200 fejezetpont ellenére nem rövid és nagyon tartalmas!
Nagyon tetszik, hogy az egész könyvben (már amit olvastam belőle a játékaim során) nem találtam helyesírási és egyéb hibákat, amik számomra rontanának a játékélményen, az összképen.
A mondatok szépen és érthetően vannak megfogalmazva!

Az ötlet nagyon tetszik, hogy csapatokat kell felbérelnünk!
Ráadásul igen változatos kis társaságok, melyek közül okosan kell válogatni, mert vannak amelyek nem dolgoznak együtt egy másikkal, ráadásul a pénz is igen szűkös... számomra kissé túl szűkös is!
Véleményem szerint ennél azért kaphattunk volna kicsit több aranyat is Zsugori Fengortól, mert az út első kétharmada valóban nagyon necces a csaták terén és jól jönne némi plusz harckészség és erőnlét.
De lehet ezzel csak én vagyok így... elképzelhető, hogy akkor könnyebb lenne a végigjátszás a kelleténél!

A "sorsdobások" amúgy nekem se annyira jött be... bár tény, hogy itt legalább nem fogynak el a szerencse pontok a történet végére!
Viszont a szerencse próbánál elég jó eséllyel lesz szerencsénk, legalábbis egy darabig, itt azonban 33% esély van bármelyik kimenetelre, amiből lehet csak egy jó, így igen nagy eséllyel pechünk lesz.
Itt valóban lehetett volna kisebb különbség a kimenetelek között.

A borítóra kitérve:
Nagyon tetszik, hogy a hét felbérelhető csapat vezérét ábrázolja, akikkel egyezkedünk a játék elején, a kaland megkezdése előtt!:-)
Így legalább nem csak a leírás által tudjuk elképzelni a különböző szereplőket, hanem vizuálisan is szembesülhetünk velük!
Viszont tény az is, hogy az ábrázolás nem a legszebb és valóban el tudnám képzelni színesben!

A történet és a kaland egészen kiváló, ahol nagyon nagy szerepet kap, hogy mely csapatokat vittük magunkkal a kezdetekkor!:-)
Hihetetlenül gondosan meg van tervezve benne minden lépés!
Magával ragad a történet, megelevenedik lelki szemeink előtt a világ, amelyben a karavánt kísérjük...
Már a csapatválasztás során többféle lehetőségünk van, ezért korántsem volt alkalmam az összes összeállítást kipróbálni!:-)
Egy térképet azonban el tudtam volna képzelni Vindgardiáról... de úgy olvastam, hogy ez a későbbiek során pótolva lesz!;-)
Nagyon kíváncsi lennék a teljes kontinensre, hegyektől a völgyekig, folyóktól a tavakig, sivatagoktól a dzsungelekig, mindenre!:-)

Összességében a könyv nagyon tetszik!:-)
Egy valódi remekmű!
Érződik rajta, hogy nincs összecsapva!
Valóban csak gratulálni tudok hozzá és nagyon remélem jönnek a folytatások!:-)

Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy ha a szükség úgy hozza, szívesen megtámogatom a következő mű kiadatását valamilyen, jól kitalált formában, mindennemű haszonról lemondva!
© Uhu
2021. január 6. 19:04 | Válasz erre | #311
Elkészült a kritikám a műről! Erre tessék:
https://kalandjatek.wordpress.com/2021/01/06/a-vegzet-profetai/
© SzG
2020. december 31. 15:29 | Válasz erre | #310
Köszönjük a jókívánságokat. :)

Ahogy Killmaster is írta, mindegyik csapat hasznos... olyan pedig nincs, amelyik nélkül nem lehet végigvinni a könyvet. Bármilyen kombinációban teljesíthető a kaland, ráadásul bármelyik útvonalon. Tehát nyugodtan vidd azokat, akik neked szimpatikusak vagy akiket hasznosnak gondolsz. :)


Én is boldog, kalandban és lapozgatásban gazdag új évet kívánok mindenkinek!
© killmaster (Savanyúhas)
2020. december 31. 15:17 | Válasz erre | #309
A csapatok szabadon kombinálhatóak, (bizonyos szinten) mert úgy alkottuk meg a történetet, hogy mindenki jó és hasznos az utad során. Persze nem mindenki lesz hasznodra minden helyzetben, illetve minden út rejteget csapdát és turpisságokat. A kaland vége is olyan, ahol több alternatíva is kínálkozik a sikerre, de egyik sem lesz egyszerű! Azért túl bonyolult sem...[smiley]bee1[/smiley]
2020. december 31. 14:18 | Válasz erre | #308
Jó itt olvasni,hogy egy ilyen saját kezdeményezést páran a szárnyaik alá szeretnének venni! Sok sikert,kitartást, és kreativitást a következő kötetekhez! ;-)

Kérdésem is van ám! Ma kezdem el másodszor a könyvet. Van olyan csapat ami ha kihagysz az összeválogatásnál akkor a kaland teljesíthetetlen? Ha igen, melyik az? Köszi.

És B.Ú.É.K. minden kalandozónak a fórumon!
© SzG
2020. december 21. 12:19 | Válasz erre | #307
Mindenképp gondolni fogunk rád, illetve megkeresünk, ha úgy alakul. :) Köszönjük még egyszer a felajánlást és a támogatást, a kedves szavakat!
© SzG
2020. december 21. 12:06 | Válasz erre | #306
kaposzta: Ezek tényleg jó ötletek, köszönjük. :) Valóban átgondoljuk még ezt a támogatói, illetve rewards-témát.
Én is bízom benne, hogy sikerül ezzel a sorozattal (meg majd az egyéb kiadványokkal, például a Bizonytalanság börtönében új változatával) egy kis "pezsgést" elérni a műfajban, sőt, akár még írásra is ösztönözni néhányakat. :) A komolyabb "feltámasztásban" kevésbé hiszek, illetve ahhoz mi szerintem kevesek is vagyunk. De egy kis "pezsgés" tényleg összejöhet, illetve egy stabil, párszáz fős olvasótábor is, és már ez is nagyon szép eredmény lesz. Főleg, ha valóban hozzá tudunk járulni ahhoz is, hogy újabb játékkönyvek szülessenek/jelenjenek meg akár másoktól is. :)
2020. december 20. 21:10 | Válasz erre | #305
Nagyon szívesen!:-)
Ha úgy alakul, hogy kell némi "külső" segítség a közeljövőben a folytatás megvalósításához, gondoljatok rám nyugodt szívvel!
Majd megbeszéljük a részleteket!
Elképzelhető, hogy addigra még duzzadni fog a "támogatók tábora"!:-)
2020. december 20. 21:03 | Válasz erre | #304
Köszönöm! Örülök, hogy nem vetted rossz néven a közreműködésemet!:-)
Amúgy az újabb ötleted is jó, amit SzG-nek írtál... tele vagy jobbnál is jobb ötletekkel!:-)

Fontosnak tartom, ha már összejött itt egy ilyen jó kis közösség, hogy minél inkább tartsunk össze és segítsük egymást, hiszen csak magunkra számíthatunk!
Ezt a lapozgatós könyv hobbit csak az értheti igazán, aki gyerekként átélte ezt a 80-as és 90-es évek csodáját, találkozott ezekkel a könyvekkel és beleszerelmesedett!
Más még elképzelni se tudja... nem is sejtik milyen fantáziavilággal szegényebbek enélkül!

Én a magam szerény módján mindenképp támogatni szeretném eme műfaj alkotóit, akikben meg van a képesség, tehetség és fantázia, hogy felélesszék a kis hazánkban már rég letűnt és majdnem elfeledett lapozgatós könyveket!
© killmaster (Savanyúhas)
2020. december 20. 19:50 | Válasz erre | #303
Tetszik az ötlet, hisz sokszor tényleg a pénz az, ami miatt megfeneklik egy jó kaland kiadása. Kérdés persze továbbra is az, hogy egy ilyen Vingardia Rt. könyvkiadó részleg mennyi törzstőkét tudna összerakni. A támogatóknak tényleg lehetne jó kis exkluzív dolgokat összehozni, nem egy egyszerű képeslapot, mint "színváltósék..." De majd nyilatkozik Szlobo mester is, elvégre az ő vállán nyugszik a project legjava.
2020. december 20. 18:07 | Válasz erre | #302
@KKrisz79: Egyáltalán nem gond, ha más "támogatók" is vannak, nem akarom ellopni a dicsőséget senki elől :D Sőt, nagyon örülök neki, hogy valaki ugyanúgy gondolkodik erről, mint én. Szerintem ha minél többen vagyunk így, az SzG-éknek is annál nagyobb biztonságot ad, ami azt jelenti, hogy úszhatunk a kiváló lapozgatós könyvekben 2021-ben.

Nem akarok nagyon előreszaladni, de én bízom benne: ha a 2021-es könyvek mind kijönnek, és a Végzet Prófétáihoz hasonló tetszést aratnak, akkor az sok "bújkáló" lapozgatós könyv kedvelőben elindíthatja az "én is akarok egy jó könyvet írni" érzést, és talán sikerül valamennyire újraéleszteni a műfajt. Nyilván az 1989-1990-es sikereket nem lehet elérni, amikor nem volt igazán elérhető se a számítógépes, se a papír-alapú szerepjáték, de ez a 300-500 példányos kiadás talán huzamosabb ideig képes eltartani magát.

@SzG: Talán itt a fórumon lehetne egy Kickstarter-szerű támogatási topicot indítani (vagy a Vindgardia honlap, vagy a KJK FB csoport is jó lenne erre a célra), és lehetnének rewardok, pl. a támogatók neve (vagy userneve) fel lenne sorolva a könyv végén, a támogatók kaphatnának a szerző által dedikált könyvet, a nagyobb összeggel támogatók elnevezhetnének egy szörnyet, NPC-t vagy helyszínt, esetleg kaphatnának egy másolatot a könyvben lévő grafikákból, stb., ezer lehetőség van. Szerintem lenne itt néhány hozzám hasonló lapozgatós fan, akinek bejönne ez :) Persze több munkával járna, de szerintem megtérülne az erőfeszítés.
© SzG
2020. december 20. 14:04 | Válasz erre | #301
Köszönjük a kedvességed, és köszönjük a felajánlást is. :) Meglátjuk még, hogy pontosan mennyibe is fog kerülni a második könyv kiadása. A Végzet Prófétáiból visszajött pénzt egyébként direkt félretettem erre a célra, szóval nyilván nem kellene senkinek a teljes összeget megfinanszíroznia... ez tényleg nem is lenne elvárható senkitől, illetve nem is fogadnék el egy ilyen felajánlást, elvégre mégiscsak százezrekről van szó, ami nem is biztos, hogy visszajön. :) Szóval legfeljebb valami kisebb "támogatói" összegeket tudnék elképzelni az olvasóktól, de ezt is inkább csak akkor, ha valóban sokba fog kerülni a kiadás. Majd még meglátjuk tényleg. Mindenesetre köszönjük még egyszer a felajánlást és bizalmat, valóban nagyon jól esik. :)
2020. december 20. 09:52 | Válasz erre | #300
Ez hatalmas ötlet, hisz lehet ezen múlna a folytatásokhoz szükséges anyagi fedezet!
Őszintén szólva én is benne lennék egy ilyenben... ha nem csak 1-2 emberre hárulna a teljes összeg, hanem többre, akkor fejenként kevesebbet kellene befektetni és könnyebben megvalósítható!
Nekem is elegendő lenne ha csak a befektetett összeg visszajönne (szerintem 300 példány tuti elkelne!), nem kellene haszon... már az elegendő "fizetség" ha sok-sok könyv megjelenik és a polcomon sorakozhatnak! Van még hely bőven!;-)
Természetesen csak ha nem gond, hogy rákontráztam az ötletedre... nem az ötletedet akarom ellopni, csak támogatni annak kivitelezését!:-)
2020. december 20. 09:35 | Válasz erre | #299
Bár még az első részt se olvastam... de ugyebár a lehetőség adott, hisz itt van a szobámban!:P
De biztosíthatlak felőle Titeket, ha tetszeni fog, én akár 2990 forintért is megveszem majd a folytatást!:-)
Ha ezzel is biztosítva lennének a további folytatások, akkor ez a projekt megér ennyit!!
Kifejezni se tudom milyen jó érzés így felnőttként, hogy évtizedek múltán gyerekkori kedvenc hobbim és időtöltésem ha csak egy kicsit is, de újraéled!
Részemről szívesen támogatom a munkátokat azzal, hogy megveszem az összes megjelentetett példányt... nem ezen a pár ezer forinton fog múlni az életem.
Viszont ezzel is erősítem ezt a vonalat, hogy elinduljon és folytatódjon ez a fellángolás és a lelkesedésetek a könyvek írásával kapcsolatban.
Ki tudja, lehet évtizedek múlva a Ti könyveitek, s akár több sorozatotok fog a Livingstone és Jackson könyveim mellett sorakozni!;-)
Így legyen!:-)
2020. december 20. 09:16 | Válasz erre | #298
Ne hari, csak most vettem észre az írásodat!:-)
De jót mosolyogtam rajta!:-)
Majd igyekszem ügyes és rafinált lenni, hogy kicselezzem az írók dörzsöltségét!:P
De persze ez is lehet kevés lesz!;-)
Ha sokat fogtok csuklani... akkor épp én emlegetlek Titeket!:-))))
© SzG
2020. december 18. 11:37 | Válasz erre | #297
Köszi a hozzászólást. :)
Egyébként igen, könnyen lehet, hogy jövőre már tényleg muszáj lesz mindent kb. 2.490-ért árulni, a VP újranyomást is meg az új könyvet is. Főleg, hogy gondolom a nyomda árai is kicsit magasabbak lesznek már 2021-ben. :( De még meglátjuk.
© Uhu
2020. december 18. 09:15 | Válasz erre | #296
Gábor, szerintem ne legyetek szívbajos drágábban árulni az utánnyomást! Montad, h eleve alulkalkuláltad a költséget, szóval még csak azt sem lehetne mondani, hogy most te aztán zsírosra akarnád keresni magad. :) Szerintem, ha 500-zal többért adnátok, még bőven belefér.
© SzG
2020. december 17. 10:30 | Válasz erre | #295
Igen, én is úgy gondoltam, hogy a Végzet Prófétáiból akkor még 100 darabot kérek majd az ünnepek után a nyomdától, a második részt pedig már eleve 300 példányban gyártatjuk le. :)

Finanszírozás: hú, köszi! Ez nagyon nemes és nagylelkű felajánlás, őszintén szólva nem is számítottam ilyenre. Mindenesetre a Végzet Prófétái újranyomására még biztosan lesz elég pénzem, de a tavaszra tervezett második részt már tényleg elég húzós lenne egyedül fizetnem így a "koronavírus válság" közepén, főleg, hogy valóban legalább 300 példányt kellene legyártatni a könyvből. Szóval ahhoz majd valóban jól jönne némi segítség. Mondjuk az is lehet, hogy megpróbálkozunk majd valamiféle közösségi finanszírozással is. Mindenesetre még beszélünk majd akkor a témáról. Köszönjük még egyszer a felajánlást!
2020. december 17. 09:55 | Válasz erre | #294
Köszi az infókat, nagyon izgalmas belelátni a háttérdolgokba :) Szerintem érdemes megkockáztatni a 100 darabos újranyomást, mert a nagy része el fog menni 2021-ben (ami meg marad, azt meg lehet, hogy felvásárolják a későn ébredő üzérek :D). A következő rész esetleg kijöhetne kapásból 300 példánnyal, és akkor lehet, hogy a tervezett 2490 Ft-os árat is lehetne picit csökkenteni.

Ha gondolod, beszállhatok a finanszírozásba. Még sosem csináltam ilyet, de valami olyat képzeltem, hogy részben vagy egészben előre kifizetem a kiadással kapcsolatos költségeket. Ha elkel egy könyv, a "befektetett" pénzem arányos részét visszakapom, és mondjuk félévente vagy év végén elszámolunk. Pl. ha az egyszerűség kedvéért 1000 Ft a könyv teljes elkészítési költsége (nyomda, tördelés, grafikák, stb.), és elkel 100 darab 2000-ért, akkor az én részem a befektetett összeg, 100x1000 Ft lenne. Mintha egy kamatmentes kölcsön lenne, amit csak akkor kell 100%-ban visszafizetned, ha minden könyv elkel :) Ha a felét tudod eladni, akkor a felét fizeted vissza. Ezzel a konstrukcióval persze nem nyernék semmit, sőt, csak akkor lennék nullszaldós, ha minden könyv elkel, de én nem látok ebben túl nagy kockázatot, ennyit megér nekem hogy tudjatok nyugodtan dolgozni a következő 1,2,3,végtelen könyvön :)
Első oldalElőző oldal12345678910Következő oldalUtolsó oldal