A Sötét Kontinens szíve valaha nagyon különbözött attól, ahogy ma kinéz. Az ősi időkben hepehupás, de termékeny terület volt, bájos kis völgyekkel a szelíd vonalú hegyek között, gyors sodrású folyókkal, amelyek minden irányba folytak, lehetővé téve a városállamok és a tengerpart közötti kereskedelmet. Gonoszság és a Káosz ekkor a hegyekben rontották a levegőt, mindazonáltal a kontinens szívében egy hatalmas terület semmisült meg, amikor a Gonosz, a Jóval vívott harc közben, gonosz varázslatot bocsátott e földre.
A Káosz Pusztái hatalmas hamu és szállongó por bontotta terület, ahol az élet képtelen fennmaradni. Itt-ott megtalálhatók a tiszta Káosz forrásai is a föld kelevényei között, mint például undorító, torz oázisok, ahol a természet méhét megrontotta a Káosz visszataszító hányadéka. Vérszínű pálmafák hajlonganak és vonaglanak emberi lényekhez hasonlóan, miközben agy nélküli, lekvárszerű valamik vonyítanak árnyékukban: a hamu közül mindenfajta színű – a rózsaszínt és a barnát kivéve –, kígyózó emberi végtagokra hasonlító élő húscafatok törnek elő, miközben a húsban szájak nyílnak és sikoltoznak; mindenütt hihetetlen zabolátlansággal köpköd, okád a Káosz. Azt mondják, a Nap sohasem mutatkozik a Káosz Pusztái fölött – örvénylő, szürke porfellegek takarják be ezt a vidéket, nehogy a Nap bármilyen jó hatással is legyen ismét a Természetre itt.