A Skorpiók Mocsara hatalmas lehetőségeket rejtett, de nem sikerült ezt rendesen kiaknázni. Először is ahelyett, hogy mindig ugyanannak a küldetésnek futnánk neki, három teljesen eltérő feladatot teljesíthetünk. Másodszorra, [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárához[/url] hasonlóan itt is rendelkezünk némi mágikus arzenállal. A gond az, hogy a könyv nem valami magával ragadó. Lényegében egy mocsárba telepített labirintust kell bejárni benne. Hiányzik belőle az a titokzatosság, ami [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=2]A Tűzhegy Varázslóját[/url] sikeresen megmentette. Ha több kötet jelent volna meg előtte és több más író is próbálkozott volna a rendszer behangolásával, az újszerű megközelítés megmentette volna. Így azonban messze nem lett az a könyv, amit reméltem, így senkinek nem tudom jó szívvel ajánlani.

Nem szeretném azon két ember egyikét ostorozni, aki nélkül meg sem született volnt a KJK sorozat, de mindig is úgy éreztem, hogy Ian Livingstone könyvei egy kicsit szárazak. Szeret sok apró dolgot összeszedetni a hőssel, ezek hiányát pedig a legtöbb esetben súlyosan bünteti. A Hóboszorkány barlangjaiban sincs ez másképp, de ez talán nem teljesen az író hibája.

Ettől függetlenül úgy érzem, hogy elég nehézkesre sikeredett a történet, a lezárása pedig elégggé kilóg az egészből. Nem hiszem, hogy rendesen átgondolta volna a történetet. Apróság ugyan, de nekem nem tetszett, hogy időrendileg egy már korábban megjelent könyv előtt játszódik. Csak a fanatikus KJK-rajongóknak ajánlom.

Elrabolták a kardot, ami Hachiman sógunjának erőt ad a birodalom irányításához. Rád, a legnagyobb harcosára hárul a feladat, hogy megtaláld, mielőtt a gonosz erői kiaknázhatnák a benne rejlő hatalmat.

Mindent egybevetve ez egy igen érdekes könyv, ami egy kellemes környezetet és izgalmas, új különleges képességeket vezet be. A kedvenc részem az, amikor különböző világokat kell meglátogatni, hogy társakat toborozzunk egy tornára, ahol egy csapat démoni szörnyeteggel kell megküzdenünk. Időnként azonban kicsit csalódást is okoz a kötet, például amikor rákérdez, hogy ismerjük-e a kard mágiájának használatának titkát, és megelégszik egy egyszerű igen-nem válasszal. Valahol korábban volt egy hely, ahol a betű-szám táblázat segítségével kellett megoldani egy rejtvényt, és furának találtam, hogy egy olyen apróság esetében azt használták, míg itt, ahol a megoldás komoly előnyhöz juttathatja a hőst a végső csatában, nem. Ettől, és néhány kisebb hibától eltekintve ez egy igen szórakoztató olvasmány, és időnként még most is visszatérek hozzá.

Mikor kipattan a hír, hogy egy őrült tudós egy borzalmas vírussal akarja elárasztani a bolygódat, te vagy az az orgyilkos, akit felbérelnek rá, hogy ossz igazságot.

Nem egyszer láttam már, hogy más játékkönyvesek agyba-főbe szidják ezt a kötetet, én azonban mindig szeretettel gondoltam rá. Ez volt az első olyan általam olvasott Kaland, Játék, Kockázat könyv, ami szakított a fantasy kardos-varázslós világával. Kellemes váltás volt számomra, hogy lecserélhettem a mágikus kardot egy sugárvetőre és néhány gránátra. Néhol rendkívül kapkodósnak érződik, mint például a mókusszerű lénynél, máshol viszont remek légkört sikerült teremtenie. A hajó mélyén lévő világok például kifejezetten tetszettek. Érdemes belenézni.

Egy jövőbeli kábítószer-ellenes nyomozó vagy, aki megpróbál beépülni a hírhedt Puskás Babbet csempészbandájába, hogy megsemmisítse azt.

A Ketheri Maffia egyike annak a maroknyi KJK könyvnek, ami félreteszi a megszokott kardos-varázslós sémát és a messzi jövőbe, a galaxis egyik távoli szegletébe kalauzol minket. Nem éri el sem a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=23]Lázadók Bolygójának[/url][/i] magasságát, sem pedig az [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=22]Égi Fejedelem[/url][/i] mélységeit, mindent összevetve azonban igen kellemes olvasmány. A kaland nyomozós része nem rossz, bár a környezet lehetett volna egy kicsivel kidolgozottabb. Egyszeri olvasmánynak mindenképpen elmegy.

Egyik reggel arra ébredsz, hogy néped minden tagja mély álomba merüolt, és ősi ellenségeitek hatalmas robotsereggel szállták meg szülőbolygódat.

Jó dolog az, hogyha egy sorozat valami újítással próbálkozik, és a Robot Kommandó annyira különbözik a KJK megszokott kardos-varázsolós felállásától, amennyire csak lehet. Ahogy az a borítón is látszik, nem mágikus karddal felfegyverkezve kell megküzdened néped megmentéséért, hanem hatalmas robotokkal! Bár jobban sikerült volna a könyvnek eltalálnia a gépszörnyekkel való csata légkörét. Ehelyett azonban gyakorlatilag ugyanolyan a csata, mint korábban bármikor, épp csak a menekülés szabályai mások egy kicsit. Ettől függetlenül minden tiszteletem Steve Jackson 2-é, amiért megpróbálkozott valami újjal, és be kell valljam, tetszett a szerencsetalizmános rész. Mindent egybevéve tiszteletreméltó próbálkozás, még ha nem is sikerült elérnie a kitűzött célját.

Az emberi fajt meghódították a hatalmas Arkádok. Egy bolygóközi titkosügynök vagy, akinek feladata, hogy kiderítsen egy titkos kódot, aminek segítségével bejuthat a birodalom központjába, és megsemmisítheti azt.

Szeretném már a legelején leszögezni: ez az egyik legjobb játékkönyv, amit valaha olvastam.

A Lázadók Bolygója egy remekül átgondolt és érdekes történet, különösen egy Kaland, Játék, Kockázat könyvhöz képest (ezzel nem akarok senkit sem megsérteni). Nem egzotikus és idegen helyekre utazunk, lényegében minden felkeresett bolygó emberszerű, csak kis különbségek vannak köztük. Egy esetben azért lehet plusz SZERENCSE pontot kapni, ha méltányoljunk a nálunk erősebbet. Még a harci hirtelen halál szabályok is érdekes részét képezik az univerzumnak, nem úgy, mint [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=19]A Mélység Rabszolgáiban[/url], ahol csupán felpezsdíteni sikerült a csatákat. A könyvben semmi nem egyszerű, még a szövetséges lázadó csoporttal való találkozás sem, akiktől a kód egy részét tudhatjuk meg. Sehol nincs olyan egyszerű válasz, mint ,,a kód része a 010 sorozat, sok sikert hozzá.'' A válasz mindig valami tudásnak a részét képezi.

Ennél pontosabban azért nem akarok fogalmazni, mert nem szeretném elrontani senkinek sem a szórakozását, de ha valami újra olyasmire vágysz a Kaland, Játék, Kockázat könyvek világában, azt itt megleled. A nyers erő használata csak ritkán vezet itt eredményre, a sikerhez a lopakodás és a ravaszság vezet. A Lázadók Bolygója nagy ívben elkerüli a megszokott varázslós-kaszabolós forgatókönyvet, ami a legtöbb gonosz elleni kaland velejárója.

A könyv okozta hatalmas élmény sajnos egyben gyalázat is, az író többi kötetével ugyanis nem voltam megelégedve. De legalább Porky mindig velünk lesz.