Zagor.hu
Zagor.hu fórum
8. könyv: Éjféli Tolvaj
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (4)
[b]Történet (4)[/b]: Ezúttal nem a jót szolgáljuk. Tolvajként a mestervizsgánk, hogy megszerezzük a Baziliszkusz szemét, egy drágakövet, amit egy Brass nevű kereskedő szerzett meg. A feladatunk két részből áll, egyrészt ki kell deríteni, hogy merre található a drágakő, másrészt meg is kell szerezni azt. Maga az alaptörténet nekem nagyon tetszik, eleve néha jó a sötét oldalon állni (a Vértengereken kívül eddig ilyen könyvet nem olvastam), valamint a feladat is kellőképpen izgalmas. Ehhez pedig még hozzátesznek a képességek is, amelyek kiválasztása nagyon fontos. Egy másik izgalmas taktikai feladatok jelent a táskánk limitált férőhelye is. Tetszenek a könyvben a vesztegetés-próbák is. Ami miatt mégsem tudom megadni a maximum pontot, az két dolog. Az egyik, hogy a könyv elején 3 lehetőség ajánl kutatásra, de aztán a későbbiekben az egyikbe [spoiler2]a Hurokba[/spoiler2] nem enged bemenni, tehát ha nem ott kezdjük, már bukó a dolog. A másik ami zavar, hogy bár a könyv első fele a nyomozással nagyon izgalmas, de a második fele átmegy egy teljesen sematikus labirintus sztoriba. Így azért nem teljesen újszerű az élmény. Még két apróságot említenék meg. Az egyik a Nikodémusszal való találkozás, ami egy vicces jelenete a könyvnek (bár ha ide eljutunk, az már régen rossz), a másik, hogy van a könyvnek egy csapdája, vagyis egyszer felajánlja egy olyan tárgy használatát, amit addig nem szerezhettünk meg, és ha odalapozunk, közli, hogy csaltunk és kezdjük elölről. Ez vicces, de szerintem felesleges, aki csal, az úgysem fogja elölről kezdeni, aki meg nem, az nem fog oda eljutni.

[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: Meglep, hogy egy tolvajos könyvben, ahol szükség lenne az eszünkre, egyetlen rejtvény nem sok annyival nem találkozunk. Némi gondolkodást a képességeink választása, a felszerelés cipelése és az utolsó kihívás jelent, de sajnos ez sem túlzottan sokat. A szerencsén viszont annál több múlik, az elején a sorrend miatt, a labirintusban meg az ösvények miatt, bár ez utóbbi valójában nem akkora kihívás, mert ez a része nem túl nehéz a könyvnek.

[b]Nehézség (4)[/b]: Ha eltekintünk attól az egy dologtól, amit elspoilereztem, akkor szerintem nem annyira nehéz könyv. Az eleje, hogy a 3 infot megszerezzük, nem olyan egyszerű, vagy legalábbis az egyik megszerzése komoly kihívás, hiszen két kulcs is kell hozzá, vagy 1 kulcs és 1 képesség. A másik két információ begyűjtése annyira nem nagy para. A második fele egy klasszikus labirintus-játék, de ott mindösszesen két tárgyra van szükség, és ha jól néztem, mindkettő megkerülhetetlen. Ami még egy kis nehézséget jelent, az a képességek kiválasztása, ugyanis 3-at közülük tárgyként megszerezhetünk, ami bosszantó lehet, ha épp azt választottuk, van viszont 2 olyan, tárggyal nem megszerezhető képesség [spoiler2]a zsebtolvajlás és a rejtett dolgok meglátása[/spoiler2] amiből ha legalább az egyik nincs meg, nem tudjuk a könyvet teljesíteni. Mindezektől eltekintve azonban nincsenek benne megoldhatatlan dolgok. Magas alapértékek sem feltétlen szükségesek, itt 9-es ügyességgel gond nélkül abszolváltam a könyvet.

[b]Játékélmény (4)[/b]: Alapvetően itt két részre lehet osztani a könyvet, a városon belüli részre és a labirintusra. Nekem egyértelműen az első fele tetszett jobban. Izgalmas volt körbejárni a 3 helyet és megszerezni a különböző információkat. Ebben a részben a karakterek is bejönnek, akikkel találkoztam. A második felével már jóval kevésbé voltam kibékülve, az egy kicsit monoton labirintus-játék lett, igaz, abból a jobb fajtából, mert nem egy balra-jobbramenésen dől el, hogy teljesül-e a küldetésünk. Az utolsó próba ad még némi izgalmat a könyvnek, bár annyira azt nem tartom kiemelkedőnek. Összességében a pontszám a 2 rész átlagát jelöli.

[b]Összességében: 14/20[/b]
© Nheil
Graeme Davis első és egyben egyetlen könyvében ezúttal - a sorozat történetében másodjára, a Vértengerek volt még ilyen - a sötét oldalon vagyunk, mégpedig tolvajtanoncot alakítunk, aki a mestervizsgáját készül letenni, hogy teljes értékű taggá válhasson a Feketehomok Kikötőbeli tolvajok klánjában. A Baziliszkusz Szemét kell ehhez megtalálni, ami egy nagyon értékes drágakő és a képességeink kombinált használatára lesz szükség, hogy sikerrel járjunk.

A koncepció remek, végre nem kell az n-edik világuralomra törő főgonoszt levadászni. Ha már képességek, ezek tényleg a játék szerves részét képezik. Hét képességből hármat kell választanunk karakteralkotáskor. A szabad választás illúzióját árnyalja, hogy némelyiket jóval hangsúlyosabban kell használni, mint a többit és bizony a két misztikusabb skill közül az egyikre mindenképpen szükség lesz a történet egy pontján. Szóval kritikus fontosságú ezek kiválasztása. Új játékosnak a rejtett dolgok meglátása VAGY titkos jelek + zárnyitás kombóval (ha jobban belegondolunk, valójában tényleg ezek a legtipikusabb képességek, amik a laikusok szerint is a legalapabb tolvajskilleknek tűnnek, nem igaz?) nem lehet mellélőni, ezeket használja a legtöbbet a kaland és bár utóbbihoz szerezhetünk esetleg helyettesítő felszerelést, mégis érdemes ezekkel indulni, a harmadik skillnek pedig a rejtőzködés/lopakodás tűnik ideálisnak. A mászás a legkevésbé hasznos és azt is ki tudjuk egyébként pótolni kötéllel. De alapvetően a kihívások 80 százaléka megoldható akkor is, ha nincs meg hozzá a képességünk, alternatív lehetőségekkel, ilyenkor tipikusan sérülünk egy picit. Az ügyesség-és szerencsepróbák (amikből egészen sok van) elveszítésekor sincs általában minden veszve, szóval ez azon könyvek közé tartozik ahol tényleg érdemes szabályosan kockázni. A harcok nem vészesek, főleg akkor, ha nem állunk bele feleslegesen mindegyikbe. Abszolút nem létszükséglet a 12-es ügyesség (az ügyességpróbák miatt azért 10 alatt már necces). Én amúgy szinte mindig 11-es ügyességet utalok ki magamnak fixen. Egy könnyűléptű tolvaj esetében pláne hülyén nézne ki, hogy ügyetlen. Szerencsepróba azért tényleg elég sok van, így kézenfekvő választásnak tűnik a szerencse italát választani kezdéskor. Csak limitált felszerelést vihetünk magunkkal (hat lehet a hátizsákunkban, induláskor gyakorlatilag egyetlen szabad helyünk van), ami teljesen reális egy tolvaj karakterében, aki a sötétség leple alatt ügyködik. Igazából nem is lesz túl sok magunkkal vihető tárgy de azért néhol meg kell gondolni, hogy mit vigyünk magunkkal.

Az a típusú kaland ez, amit a nagy többség nagyjából szerintem hasonlóra értékel. Én sem tudok újat hozzátenni, a könyv első része kifejezetten hangulatos, amíg nyomokat kell keresnünk a drágakő hollétéről. Bosszantó baki, hogy muszáj a Hurokban kezdenünk, mert később nem ajánlja fel a könyv az oda való ellátogatást, holott így nem lesz meg egy kötelező nyomunk. Nem gond, ha elsőre elbukjuk a három nyom megszerzését, mert onnan újrakezdeni nem vészes és legalább megkereshetjük a kaland ezen részének alternatíváit. Jópofa a sötét éjszakában nyomozgatni, noha a bejárható helyszínek azért elég limitáltak. A történet ezen a részén alig bonyolódunk harcokba. Könnyűnek nem mondanám, de nehéznek sem, a három nyom megtalálása akár elsőre is összejöhet a képességeink és a talált kulcsok kombinálásával (a zárnyitás ezen a ponton kötelező, ha nincs, akkor viszont a zsebtolvajlás kelleni fog az egyik kulcshoz). A történet második része markánsan elkülönül az elsőtől, ott egy teljesen hagyományos labirintusban (ami szinte cső lineáris) haladunk előre és ez a rész már eléggé jellegtelen lett. Jártam már rosszabb dungeonökben persze és itt is megengedő az író, mert a fontos tárgyakba úgyis bele fogunk futni. Itt már jóval több a harc, de ezek egy részét kihagyhatjuk, vagy a képességeink/tárgyaink használatával megkönnyíthetjük.

Összességében pozitív ez a kaland, tök jó a koncepció, a nehézség kellemes, de jobban ki lehetett volna aknázni, ha nagyobb hangsúly került volna a nyomozós részekre, több helyszínnel és lehetőséggel és szerintem senki nem bánkódott volna, ha rövidebb a labirintusos rész. Azt nem tudom, miért nem jött ki több Davis kaland, mert köröket ver elképzeléseivel és játékmechanikájával a hírhedt Luke Sharpra, akinek rendkívül gyenge művei pont ezidőtájt jelentek meg.
10/7
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
A borítón lévő cím betűtípusával kezdeném, ami olyan mintha már nem tudott volna milyen fontkészletet választani a készítő. A két vigyorgó/vicsorgó vízköpő pofa elég vicces és az ékkő nagyon sugárzik… maradjunk annyiban hogy láttunk már szebb kompozíciót is.

[b]Illusztráció[/b]
Tetszetős a külön térkép, de ennek kicsinyített mása szerepel a könyvben is, így ezt meg lehetett volna spórolni. Már csak amiatt is, mert funkciója nincs neki, a városban nem fogunk eltévedni a kaland közben. Az illusztrációkról amúgy nem sok mindent tudok írni. Nem kiemelkedőek, de hangulatosak. Gyakori köztük a saját szemszögű ábrázolás, már úgy értve, ahol a lábainkat, vagy éppen kezeinket láthatjuk, ahogy éppen kinyitunk egy zárat, stb. Van pár elég egyszerű rajzocska, amiken az érződik, mintha az illusztrátor nem szerette volna annyira megerőltetni magát (104., 165., 343.). Egyszóval: közepes.

[b]Háttértörténet[/b]
Végre nem hősök, hanem a sötét oldalon álló alakok vagyunk, még ha nem is rögtön kiemelkedő figurát alakítunk, csupán egy egyszerű tolvajt. Ráadásul egy kezdőt, akinek leghőbb vágya, hogy a Tolvaj Céh tagja legyen. A sztori az ehhez szükséges próbáról szól, a próba pedig nem más, mint megszerezni a Baziliszkusz Szeme nevezetű drágakövet.

[b]Eredetiség[/b]
Abszolút eredeti az alapötlet, a megvalósítás azonban kevésbé. Hiányoznak a különleges megoldások, a játék emiatt kicsit szürke lett. Nagyon tetszett mondjuk a megvesztegetés, ami itt az Ügyesség-próba analógiájára van megalkotva, tehát amennyi aranyat szánunk egy ilyen akcióra, akkor fog sikerülni, ha alá dobunk a kockával. Ilyeneket lehetett volna még kitalálni a zártörésre is például, vagy mondjuk a kombinációs-kódos megoldások szerintem egy tolvajos játékban tálcán kínálják magukat, de itt mégis kimaradtak.

[b]Kihívás[/b]
Az Éjféli tolvaj a könnyebb könyvek közé tartozik, túlzottan sok must have cuccal sem kell rendelkezni a végigjátszáshoz. Kell mondjuk az információ a kő hollétéről és kell két kulcs a széfhez, illetve a Bitorló Lélek nevezetű csodalény ellen egy varázsfegyver. Az is lényeges hogy már az 1-es fejezetnél ne rontsuk el a dolgot, mert ha nem a Hurok-ba megyünk először, akkor sem lehet végignyomni a kalandot. A harcok nem túl nehezek, illetve gyakran el lehet menekülni. Van egy labirintus is a történetben, de ha nincs térképünk, akkor is könnyen át lehet jutni rajta. A Baziliszkusz Szeme megkaparintásához a végén pedig kell egy obszidián korong, de az éppen az előtte lévő szobában található, és még vissza is lehet menni érte utólag, hehe…

[b]Főgonosz[/b]
Ezt a pontot megspórolhatjuk, mert ilyesmi itt nincsen. Mondjuk nem is baj, mert nagyon nem illene a sztoriba.

[b]Rendszer[/b]
Azzal kezdem hogy maximum 6 tárgy lehet nálunk (étel és ital is 1-1 egységnek számítanak !!!), ami egy tolvajnál elég érdekes, bár jobban meggondolva, azt a logikát is értem, hogy csörömpölő hátizsákkal nehezen tudnánk lopakodni, mászni, hátbaszúrni és ilyesmi. A másik extra dolog a speciális képességek, melyekből 7 van, és 3-at kell választanunk. Ezek a kaland során nem változtatgathatók, szóval jól gondoljuk meg, mi lenne hasznos. Természetesen mind annak tűnik: lopakodás, mászás, rejtőzködés, rejtett dolgok meglátása, zárnyitás, titkos jelek ismerete, zsebtolvajlás. Ahogy én észrevettem, leggyakrabban a Rejtett dolgok meglátása és a Zárnyitás jön elő a játékban, a Zsebtolvajlás és a Mászás például elég ritkán. Spoilerként itt jegyzem meg, hogy ha a Rejtett dolgok meglátása vagy a Titkos jelek ismerete skillek valamelyikével nem rendelkezünk, akkor a játék egy pontján nem tudunk továbbjutni. Tegyük még hozzá azt is, hogy a Mászást és a Rejtőzködést megkaphatjuk a kaland során is külön (szerzett tárgyak segítségével), úgyhogy ilyenkor örülhetünk, ha ezekre tettünk potyára… Többször is van olyan, hogy ha szükség lenne rá, de nem rendelkezünk egy skillel, attól még nem pusztulunk el véglegesen, maximum Életerő pontot vesztünk, vagy hasonló kellemetlenségek érnek. A képességeket viszont ettől függetlenül lépten-nyomon használnunk kell, szóval erősen ki vannak használva a játék folyamán.

[b]Hangulat[/b]
A kaland közben én hajlamos voltam elfeledkezni arról hogy ez egy fantasy világ, mert sokszor sokáig teljesen realista középkori események történtek csak, se egy csontvázharcos, se egy mágus… A betörések a könyv első felében sajnos nem lettek túl izgalmasak, nem érezzük a szituációkon hogy veszélyesek lennének. A második részben pedig a föld alatt, a játék átmegy egy teljesen klasszikus folyosós-szobás megoldásba, ami meglehetősen lineáris, és kicsit uncsi is. Többször lehet vége úgy a kalandunknak, hogy egyszerűen csak nem tudunk továbbmenni, mert nem látunk meg egy rejtekajtót. Összegezve, ez egy magányos játék, az interakciók hiánya már-már idegesítő volt, annyira nem találkozunk és nem beszélünk senkivel. A befejezés tetszett, de mégis valahogy fájdalmasan közepes lett az Éjféli tolvaj.
Értékelés: 3 / 10
Ez az első és egyetlen Graeme Davis KJK (már ha nem számoljuk ide a rövid történeteket). Az alapötlet szerint Feketehomok Kikötő tolvajai és koldusai egy boldog, nagy családba, a Tolvajok Céhébe tömörülnek, akik törődnek egymással. Nyoma sincs benne a [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=12]Tolvajok Városából[/url] jól ismert és szeretett káosznak és forrongásnak (melyre utalásokat is találunk a sztoriban), ahol mindenki csak magáért élt, csak a saját javát nézte -- vagy legalábbis a kívülálló ezt látta. Az ember azt hinné, hogy a Céh ahelyett, hogy az újoncokat életveszélyes küldetésekre küldené, egyszerűen csak hagyja, hogy mindenki úgy űzze a mesterségét, ahogy jónak látja és tudja.

Mint az hamar kiderül, a könyv fele gyakorlatilag pocsékba ment, mivel a város sikátorainak és házainak felderítése helyett egy labirintusban találjuk magunkat, ami a különleges képességektől eltekintve bárhol máshol is lehetne, és bárki más is bejárhatná. Ehhez jön még hozzá az, amit a városból látunk: két egyszerű betörés és némi mellékes csillogás: az utcák pedig kísértetiesen kihaltak. A könyv elég könnyű (nekem sikerült elsőre végigvinnem). Egy jótanács: ne játssz 11-es vagy 12-es ÜGYESSÉGGEL, mivel ez elveszi a tucatnyi elvégzendő ügyességpróba és a számtalan csata izgalmát. Azzal is növelheted a nehézséget, ha a józan észnek ellentmondó kezdő képességeket választasz.

Ezek közül egyébként kettőt agyonhasznál a kötet, ráadásul az egyiket utólag is meg lehet szerezni (kicsit trükkös, de nem lehetetlen feladat mindegyikre szert tenni egy játék során). Az egyikre mindenképp szükség van ahhoz, hogy néhány kritikus helyen át lehessen jutni, de még ezen kívül is vagy egy tucatnyi alkalommal megkérdezi a könyv, hogy rendelkezel-e vele, mintha az író komolyan úgy gondolná, hogy menet közben elveszíted. Elég sok értelmetlen ,,francba az egésszel, hazamegyek'' választási lehetőség van, és nagyon sok helyen hiányzik a ,,ha még nem...'' kitétel is (a tapasztalt olvasók persze automatikusan odaértik ezeket). Nincs logikus magyarázat arra, miért van szükség mindhárom nyomra a küldetés sikeres teljesítéséhez (az egyik csupán a másik kettőre hivatkozik, amik lényegében ugyanazt az információt tartalmazzák), így a könyv két része közti átmenet csupán meta-eseménnyé válik. Van szabály a hátizsákban cipelhető tárgyak maximális számára, azonban túl kevés ilyennel találkozunk az út során ahhoz, hogy ennek értelme legyen.

John Sibbick illusztrációi nem rosszak, ám egyik-másik kicsit kilóg. Ez azért van, mert sokukat nem egy-egy találkozás bevezetéséhez használták, hanem valamelyik végkifejletet ábrázolják, ám nem ily módon használták fel. Az egyik képen például látszik egy tárgy, amit keresel, ám a vele szemközt lévő fejezetpont szerint nem sikerült rátalálnod. Akárhogy is, a borító annak ellenére is szépre sikeredett, hogy az ékkőnek sárgának kellett volna lennie, és hogy a sötétkék és a skarlátvörös nem igazán mennek egymáshoz.

Rövid megjegyzések: Bár nem egyértelmű a dolog, úgy is csatlakozhatsz az ujj-szurkálós játékhoz, hogy nincs elegendő pénzed a tétre (ami természetesen lehetetlen). A 169-en úgy döntöttem, hogy átválthatok a kőbaltára, még ha eredetileg nem is azzal kezdtem a csatát. Ami a fegyverválasztásokat illeti, az egyik pont szerint lehet fáklyát használni a harcokban, ami a többi KJK-t nézve nem tűnik valami életszerűnek. A 386-on szükséged van a Mászás képességre, hogy a 4-re lapozhass, míg a többi helyen ez nem kell. A 338-as pont nagyon furává válik, ha az előző teremben már mindent megpróbáltál.

Az Éjféli Tolvaj sajnos nagyon összecsapott munkának tűnik a számomra, érzésem szerint az író nem gondolta végig elég alaposan, hogy a különböző elemek hogyan működnek valójában, sem pedig egymással. Egy-két ponttal többel jutalmaztam volna, ha az első játék után visszahajítottam volna a szekrénybe, de nagyon zavarnak az olyan összecsapott szerkesztések, mint hogy a látszólag fontos nyomokat és fejtörőket teljesen szükségtelenné teszik azok a tervezési elemek, melyekkel az író látszólag csak nagy vonalakban volt tisztában, vagy hogy egy választás, amit az ember ,,Ölj meg, ölj meg most!''-nak értelmez, egy végeredményben pozitív kimenetelhez vezet. Egy olyan kötetre számítottam, amit olyasvalaki állított össze, aki odafigyel arra, amit csinál, de az Éjféli Tolvaj sajnos nem bizonyult ilyennek.
hr
1234Következő oldalUtolsó oldal
© Nheil
2023. december 21. 13:51 | Válasz erre | #172
Graeme Davis első és egyben egyetlen könyvében ezúttal - a sorozat történetében másodjára, a Vértengerek volt még ilyen - a sötét oldalon vagyunk, mégpedig tolvajtanoncot alakítunk, aki a mestervizsgáját készül letenni, hogy teljes értékű taggá válhasson a Feketehomok Kikötőbeli tolvajok klánjában. A Baziliszkusz Szemét kell ehhez megtalálni, ami egy nagyon értékes drágakő és a képességeink kombinált használatára lesz szükség, hogy sikerrel járjunk.

A koncepció remek, végre nem kell az n-edik világuralomra törő főgonoszt levadászni. Ha már képességek, ezek tényleg a játék szerves részét képezik. Hét képességből hármat kell választanunk karakteralkotáskor. A szabad választás illúzióját árnyalja, hogy némelyiket jóval hangsúlyosabban kell használni, mint a többit és bizony a két misztikusabb skill közül az egyikre mindenképpen szükség lesz a történet egy pontján. Szóval kritikus fontosságú ezek kiválasztása. Új játékosnak a rejtett dolgok meglátása VAGY titkos jelek + zárnyitás kombóval (ha jobban belegondolunk, valójában tényleg ezek a legtipikusabb képességek, amik a laikusok szerint is a legalapabb tolvajskilleknek tűnnek, nem igaz?) nem lehet mellélőni, ezeket használja a legtöbbet a kaland és bár utóbbihoz szerezhetünk esetleg helyettesítő felszerelést, mégis érdemes ezekkel indulni, a harmadik skillnek pedig a rejtőzködés/lopakodás tűnik ideálisnak. A mászás a legkevésbé hasznos és azt is ki tudjuk egyébként pótolni kötéllel. De alapvetően a kihívások 80 százaléka megoldható akkor is, ha nincs meg hozzá a képességünk, alternatív lehetőségekkel, ilyenkor tipikusan sérülünk egy picit. Az ügyesség-és szerencsepróbák (amikből egészen sok van) elveszítésekor sincs általában minden veszve, szóval ez azon könyvek közé tartozik ahol tényleg érdemes szabályosan kockázni. A harcok nem vészesek, főleg akkor, ha nem állunk bele feleslegesen mindegyikbe. Abszolút nem létszükséglet a 12-es ügyesség (az ügyességpróbák miatt azért 10 alatt már necces). Én amúgy szinte mindig 11-es ügyességet utalok ki magamnak fixen. Egy könnyűléptű tolvaj esetében pláne hülyén nézne ki, hogy ügyetlen. Szerencsepróba azért tényleg elég sok van, így kézenfekvő választásnak tűnik a szerencse italát választani kezdéskor. Csak limitált felszerelést vihetünk magunkkal (hat lehet a hátizsákunkban, induláskor gyakorlatilag egyetlen szabad helyünk van), ami teljesen reális egy tolvaj karakterében, aki a sötétség leple alatt ügyködik. Igazából nem is lesz túl sok magunkkal vihető tárgy de azért néhol meg kell gondolni, hogy mit vigyünk magunkkal.

Az a típusú kaland ez, amit a nagy többség nagyjából szerintem hasonlóra értékel. Én sem tudok újat hozzátenni, a könyv első része kifejezetten hangulatos, amíg nyomokat kell keresnünk a drágakő hollétéről. Bosszantó baki, hogy muszáj a Hurokban kezdenünk, mert később nem ajánlja fel a könyv az oda való ellátogatást, holott így nem lesz meg egy kötelező nyomunk. Nem gond, ha elsőre elbukjuk a három nyom megszerzését, mert onnan újrakezdeni nem vészes és legalább megkereshetjük a kaland ezen részének alternatíváit. Jópofa a sötét éjszakában nyomozgatni, noha a bejárható helyszínek azért elég limitáltak. A történet ezen a részén alig bonyolódunk harcokba. Könnyűnek nem mondanám, de nehéznek sem, a három nyom megtalálása akár elsőre is összejöhet a képességeink és a talált kulcsok kombinálásával (a zárnyitás ezen a ponton kötelező, ha nincs, akkor viszont a zsebtolvajlás kelleni fog az egyik kulcshoz). A történet második része markánsan elkülönül az elsőtől, ott egy teljesen hagyományos labirintusban (ami szinte cső lineáris) haladunk előre és eza rész már eléggé jellegtelen lett. Jártam már rosszabb dungeonökben persze és itt is megengedő az író, mert a fontos tárgyakba úgyis bele fogunk futni. Itt már jóval több a harc, de ezek egy részét kihagyhatjuk, vagy a képességeink/tárgyaink használatával megkönnyíthetjük.

Összességében pozitív ez a kaland, tök jó a koncepció, a nehézség kellemes, de jobban ki lehetett volna aknázni, ha nagyobb hangsúly került volna a nyomozós részekre, több helyszínnel és lehetőséggel és szerintem senki nem bánkódott volna, ha rövidebb a labirintusos rész. Azt nem tudom, miért nem jött ki több Davis kaland, mert köröket ver elképzeléseivel és játékmechanikájával a hírhedt Luke Sharpra, akinek rendkívül gyenge művei pont ezidőtájt jelentek meg.
10/7
The city changes but the fools within are always the same.
2023. december 1. 15:44 | Válasz erre | #171
[b]Borító:[/b]
Hangulatos kompozíció. Azon ritka példányok egyike, ahol a játékos saját magát láthatja külső nézetben (a Vízköpős jelenetet örökítette meg a grafikus), bár ebben nem vagyok száz százalékig biztos. Középen meg ott a hírhedt Baziliszkusz Szeme. Még ha nem is minket ábrázol, akkor is karakteres, szép munka. Mondjuk én a bolthajtást a háttérben fentebb raktam volna, de így is tetszik.

[b]Grafikák:[/b]
Hiba ezekben sincs. Jó ötlet volt a város térképének berakása, igaz, sok funkciója nincs, mert sajnos nem mehetünk a saját fejünk után, így eltévedni nem fogunk, de akinek nincs meg a világleírás könyv, annak érdekességképpen jól jöhet. Elég sok a belsőnézetes ábrázolás, vagyis saját szemszögből látunk egy-egy jelenetet. Csak néhol akad pár kevésbé szemrevaló rajz, pl. az alvó Ogre igencsak ösztövér, a bunkósbotja nagyobb, mint ő maga. Illetve az tűnt fel, hogy két jelenetet más könyvben már nagyon hasonlóan ábrázoltak (lábra tekeredő dudva és támadó denevérek).

[b]Történet:[/b]
Feketehomok Kikötőben járunk. Ezúttal jóságos kalandozó helyett egy városi tolvaj bőrébe bújunk, aki épp az imént teszi le a vizsgát, hogy a Tolvajok Klánjának tagja lehessen (valahogy úgy, mint a forgalmi vizsga a jogosítványhoz). A feladat: megtalálni és ellopni a Baziliszkusz Szeme nevű ékkövet, mielőtt a nap felkel!
Nos, annyira azért nem újszerű, ha azt nézzük, hogy egy korábbi kalandkönyvben vérszomjas kalózt játszottunk, de a kalandkönyvek döntő többségéhez képest így is különleges.

[b]Nehézség:[/b]
Nem egyszerű, főként mert harc helyett infógyűjtögetésre van áthelyezve a hangsúly, és ha a kaland során valami fontos döntést kihagyunk, vagy rossz felé megyünk, buktuk az egészet. Könnyítésnek indult ugyan, de visszafelé sült el az is, hogy vannak választható speciális képességek is a játékban (szám szerint 7, amiből hármat kell kiválasztanunk), ámde ezekből 2 kötelező a sikeres végigjátszáshoz, és ezt persze már csak akkor tudjuk meg, amikor zsákutcába jutunk és kalandunk véget ért...ja, kell pár nekifutás.

[b]Főellenség:[/b]
Nincsen, de így, hogy nem a harcon van a hangsúly, nem is nagyon kellett volna.

[b]Ami tetszett:[/b]
A bűnözős, tolvajos légkört remekül összehozták a szerzők, kimondottan élmény volt egy olyan művet olvasni, ahol lopakodni, vesztegetni, sumákolni kell nyíltszíni üsd-vágd helyett. Tök jó elgondolás volt, hogy mielőtt betörünk Brass házába, kívülről felmászhatunk, és megnézhetjük, melyik szobában ki van, így elkerülve a lyukrafutást amikor betörünk. Van persze harc is a játékban, de sok esetben csak akkor kell bunyózni, ha bénák voltunk, vagy nincs meg az adott speckó képesség, ami kéne. Itt is csak 6 tárgy lehet nálunk a zsákban, de az Űr-orgyilkossal ellentétben érthető is a dolog, a tolvaj már csak akkor mászkál tömött nagy zsákkal, ha „megcsinálta” az adott helyet. Nincs túlságosan sok kötelezően megszerzendő cucc se, és a nyomkeresés se lett túlnehezített (elég egyedi módon a fejezetpontok számjegyeiből kell összerakni azt a pontot, ahova lapozni kell), és úgy vettem észre, a speciális képességeket is elég jól ki lehet használni. Külön jó dolog, hogy felszedhetünk cuccosokat, amikkel ki lehet pótolni három képességet (álkulcs-készlet Zárnyitáshoz, fekete köpeny Lopakodáshoz stb.), persze aki a játék elején ezekből választott magának, az anyázhat szorgalmasan ám...
E kalandban is feltűnnek ám régi ismerősök: itt van Nikodémusz varázsló, aki még mindig imádja gőtévé változtatni a nála kellemetlenkedőket, vagy Azzur nagyúr, akinek a palotájába továbbra is öngyilkosság bejutni (és persze akit ezúttal is képtelenség leölni).

[b]És ami nem:[/b]
A legnagyobb baj egyértelműen az, hogy nem egy, hanem mindjárt KÉT speckó képesség is kell a végigjátszáshoz (a Rejtett dolgok meglátása és a Titkos jelismeret), amiket persze nem lehet megszerezni sehol, tehát voltaképpen a szabad képességválasztás csak látszólagos – válassz, amit akarsz, persze, de ha nem ezt meg azt választottad, bele se kezdj a könyvbe. Az se volt igazán nyerő, hogy a kalandnak csak úgy a felében kell nyomozni, tolvajkodni, betörni, a második felében már a klasszikus föld alatti labirintusban gyepálunk mindenféle szörnyet. Ezt simán ki lehetett volna hagyni ebből a könyvből, vagy legalábbis minimálisra redukálni.
Az „egyutas hiba” ebben a kiadványban is megjelenik, vagyis ha a kaland legelején rögtön nem a Hurokba látogatunk el, már el is kúrtuk a missziót. Ez nem frankó, mert hely, az LETT volna arra, hogy esetleg egy infót máshonnét is megkapjunk. Megfelezik a labirintusos részt, és máris van hely (de az se katasztrófa, ha 400 fejezetpontnál esetleg hosszabb a könyv).
Nem tudom, feltűnt-e nektek, de a várostérképen rajtamaradtak a hivatkozási számok. Ezek ugye különböző helyeket jelölnek a világleírás könyvben (Titán), itt viszont nincs funkciójuk, akkor meg minek vannak benne? Kemény 5 perc lett volna kisatírozni őket. Oké, ez nem akkora ordas nagy hiba, de akkor is...szóval a könyv akár kiváló is lehetett volna, ha ezeket a hibákat nem követik el, illetve többet lehetett volna mászkálni a városban, és kevesebbet föld alatti kazamatákban.
© AXE
2017. augusztus 16. 09:06 | Válasz erre | #170
Sziasztok!

Az ezen az oldalon nem propagált Harcos Képzelet sorozatban előszeretettel alkalmazott küzdelem(a saját magaddal való összecsapás)itt is előkerül.Viszont itt megtudhatjuk ennek az előzményeit is,mivel szentéletű főhősünk úgy begombászik,hogy öröm nézni.

Üdv:AXE
© killmaster (Savanyúhas)
2017. augusztus 14. 21:12 | Válasz erre | #169
Valamiféle rajongói folytatással találkoztam egy angol oldalon, de amikor belenéztem hát khhmmm... Egyébként ha egy történet könnyű, azzal nincs baj, kell a sikerélmény is! Jobb ez, mint egy rossz kockadobás miatt elbukni egy küldetést.
2017. augusztus 14. 16:22 | Válasz erre | #168
Pénzhiány miatt sorra veszem elő a régebbi könyveket. Az Éjféli tolvajjal talán most játszottam harmadjára,de továbbra is jó kis könyvnek tartom. Viszont sajnálom is ezt a történetet,mert maga az alapötlet kiváló,a helyszínválasztás tökéletes,a különleges képességek jól illeszkednek,ennek ellenére egy nagyon könnyű,és rövid kalandban van részünk. Erre a könyvre kivételesen illik az a mondat hogy "függetlenül attól ki milyen pontokkal vág neki,elég könnyen végig mehet rajta" vagy valami ilyesmi. Kíváncsi vagyok mi jönne ki belőle ha mondjuk a jó Green Úr remixelné. ;-)
2017. július 9. 09:07 | Válasz erre | #167
És senki nem tolong azért, hogy lefordíthassa.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© AXE
2017. július 9. 06:17 | Válasz erre | #166
2017. július 8. 21:01 | Válasz erre | #165
Nem szeretnélek elkeseríteni, de a Drumer Átka, a Farkaséhség és a Gyíkkirály Visszatérte nincs előkészületben.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© AXE
2017. július 8. 12:41 | Válasz erre | #164
Szia!

Azért írtam a két könyvet,mert ezek vannak az első helyen a kívánságlistámon:1.Éjféli Tolvaj2.A Sötétség Tőrei3.A Kard Mestere4.A Bíbor Áradat,utána a Holdjáró,A Gyűlölet Szakadéka,Halálmocsár,Démonvadász+az előkészületben lévőknél a Drumer Átka,Farkaséhség,illetve a Gyíkkirály Visszatérte.

Üdv:AXE
© Vikky
2017. július 5. 21:15 | Válasz erre | #163
Akkor te az Éjféli Tolvajról beszélsz, nem a Sötétség Tőreiről. :)
© AXE
2017. július 5. 15:14 | Válasz erre | #162
Szia!

Pontosítsunk:Még nem rendeltem meg,mivel"mostanában várható".

Üdv:AXE
© Vikky
2017. július 5. 10:38 | Válasz erre | #161
Pedig én rendeltem volna meg, csak vártam egy cimborámra, és azért maradtam le.
2017. július 5. 10:35 | Válasz erre | #160
Á szóval akkor te rendelted meg az utolsó darabot, amíg volt készleten! Én meg lemaradtam róla :)
© AXE
2017. július 4. 18:26 | Válasz erre | #159
A következő célpont:A Sötétség Tőrei.

Üdv:AXE
2017. július 3. 21:36 | Válasz erre | #158
Remélem sikerülni fog. :)
© AXE
2017. június 30. 14:36 | Válasz erre | #157
Sziasztok!

Holnap indul a visszaszámlálás a könyv beszerzését illetően.

Üdv:AXE
2017. január 20. 16:43 | Válasz erre | #156
Szerintem mindegyik könyv jó! Most már én is el tudom olvasni őket!
Only in Death - Mindhalálig
© Ravnos
2017. január 18. 12:39 | Válasz erre | #155
Én a helyedben kivenném a listáról -egyenlőre- A Gyűlölet Szakadékát, és befizetnék a Pusztítóra!

A Holdjáró mellé meg beszerezném az Árnyékharcosok Legendáját -ha nincs meg neked-, mert a két könyv kissé épül egymásra!
© AXE
2017. január 18. 11:59 | Válasz erre | #154
Sziasztok!
A részemről rendelendő hátralévő könyvek listája:
1.Éjféli Tolvaj
2.A Sötétség Tőrei
3.A Kard Mestere
4.A Bíbor Áradat
5.Holdjáró
6.A Gyűlölet Szakadéka
7.Halálmocsár
8.Démonvadász
9.A Halálúr Erődje
Eme9könyv összesen24 370Ft fog fájni összesen.
Valamint lemondtam3könyv megrendeléséről:
2.A Pusztító illetve a 4.Vérescsont valamint a 7.A Mélység Démonai(köszönheti az utóbbi két könyv a sorsát A Karib-tenger kalózai-undoromnak.

Üdv:AXE
© Emel
2014. december 30. 12:41 | Válasz erre | #153
Klassz kaland.Tényleg olyan,mint a Thief videójátékok.A rajzok szintén
nagyon szépek.Ne hagyjátok ki,nem fogtok benne csalódni!
2014. december 6. 14:47 | Válasz erre | #152
Nekem nagyon tetszett ez a könyv. Csatlakoznék azokhoz, akik örültek, hogy végre nem a nagybetűs JÓ egyik bajnokát alakítjuk. Elejétől a végéig a Thief-sorozatra emlékeztetett, amiért kapitális piros pont jár. Az illusztrációk szépek, a képzettségrendszer összességében jó ötlet volt, bár én inkább 4-et engedélyeztem volna. Kár, hogy a képzettség megléte nélkül rendre elbaltázod a próbákat, én inkább az Ügyesség-próbákat módosítottam volna. Ezt igyekeztek ugyan néhány könnyen megszerezhető felszerelési tárggyal korrigálni, ám ez nálam csak újabb kérdéseket vetett fel, mivel azt gondolom, hogy ezekkel még egy tolvajpalántának is rendelkeznie kéne. A Zsebmetszést kár volt erőltetni, mert néhol olyan izzadtságszagú lett, mint egy kőtörő brigád egy heti szennyese. Minek kell elcsenni egy kulcsot egy skorpió mellől, amikor simán felszúrhatod a büdös dögöt a kardod, tőröd hegyére? A ládarém viszont nem akkora katasztrófa, mert lehet, hogy a süldő tolvajunk nem hallott még az imitátorokról. [smiley]vigyor[/smiley] Az utcán kujtorgó ghoul se volt olyan gáz (a Tolvajok Városában felbukkanó tűzokádó gyíknő sokkal meredekebb volt), de egy kevésbé jobb környékre jobban illett volna. Engem az se zavart, hogy nem lehet bejárni a fél várost, mivel a történet jellegéből fakadóan nem ér rá pöcsölni az ember, meló van. Végeredményben jó kis olvasmány volt. [smiley]taps[/smiley]
2014. október 17. 14:26 | Válasz erre | #151
Köszönöm az ötletet, én is megpróbálkozom az \"állítva tárolás\" módszerével.

A papír minőségével önmagában szerintem nincs is baj, én nem is vettem észre, hogy újrapapír.
2014. október 17. 10:11 | Válasz erre | #150
Én is állítva rakom és szorosan, ez tud segíteni.

Ha víz mellett vagy, akkor megszívtad a páratartalom miatt. Szerencsére a legtöbb helyen az országban nem jellemző ez. Szerencsére a szobámban mindig meleg van így a fólia is megmarad. :)
© runner
2014. október 17. 08:11 | Válasz erre | #149
Ez az újrahasznosított papír (más néven rongypapír) ilyen, sajnos hullámosodik.
Eléggé meg tudja szívni magát a környező nedvességgel.
Sőt az is számít, hogy nyomtatáskor milyen az idő, ha esős, akkor a sok pára miatt a könyv is hullámosabb lesz.
De ha megnézitek, a régi \"Rakétás\" könyvek papírjait, azok néha nagyon rossz minőségűek voltak.

Azért lett ez választva, hogy ne sima fehérre készüljenek a könyvek.

Ami nekem bejött, hogy állítva kell a polcra, több könyv közé szorosan betenni, így egy idő után azért kisimul.
Szóval a könyv hullámosodása javítható.

De azt is észrevehettétek, hogy a fólia meg a hőmérséklet változásra reagál.
Hidegben összehúzódik, így felkunkorodik a borító, de szobahőmérsékleten visszaáll szerencsére.

A főhős Te vagy!
2014. október 16. 19:24 | Válasz erre | #148
Ha jól tudom az a papír anyagának természetéből adódik, nekem is sok könyv hullámosodik.
2014. október 16. 16:20 | Válasz erre | #147
Egy kis Feketehomok-kikötőbeli nosztalgia jegyében választottam e könyvet második \"zagoros\" kalandomnak. Mindent összevetve többnyire pozitív benyomások értek a mű elolvasása közben. (A következőkben kisebb spoilerekre számíthat az, aki nem olvasta végig az egész topicot).

Tetszett tehát, hogy:

- nosztalgikus a helyszín, és egyes szereplők is (pl. Madame Csillag, vagy adott esetben Nikodémusz)
- nem a jó oldalon állunk, de nem is vagyunk velejéig romlottak
- az éjszakában lopakodva, észrevétlenül végrehajtott cselekedetek (besurranások) hangulatát remekül sikerült visszaadni
- jól használható, ötletes speciális képességekkel rendelkezhetünk – feldobják a kalandot
- a grafikák jók, de kissé „sötétek” - persze maga a kaland is éjszaka játszódik
- egyszerű (a szó pozitív értelmében): nincs agyonbonyolítva rejtvényekkel, kódokkal
- a fordítás, a stílus átültetése jól sikerült, a helyesírási hibák száma elenyésző.

Ami kicsit kevésbé:

- a kaland némileg rövidre sikeredett, a városon belül kevés helyre lehet eljutni
- a ládarém (talán a leggyagyibb szörny, amivel KJK-s praxisom alatt találkoztam - a tetejébe még kép is van róla...[smiley]rolleyes[/smiley]). És ha már a szörnyeknél tartunk, egy ghoult \"nem hagynék\" csak úgy a város utcáin mászkálni.
- hordozható tárgyak számának behatároltsága (valahol érthető, és a könyv is elfogadható magyarázatot ad, de nekem ez mégsem jött be)
- néha kissé \"ingerszegény\" a kaland – túl kevés az interakció más, főleg emberi lényekkel, de ez a küldetés jellegéből adódóan szintén érthető valahol
- és végül, a küldetés célját képező tárgy rejtekhelyének valami fantáziadúsabb helyszínt is választhatott volna az író, mint egy \"mezei\" labirintust… Egy esetleges folytatásban a helyszín lehetne Azzur nagyúr palotája is (bár ez már valószínűleg már afféle \"mestervizsga\" lenne [smiley]awink[/smiley])
- +1: a könyv kivitele (a külcsín) ezúttal is nagyon igényes, de az én példányom, annak ellenére, hogy \"hímestojás-üzemmódban\" használom, elkezdett kissé hullámosodni, mintha nedvesség érte volna.

Bár majdhogynem több negatívumot, mint pozitív dolgot soroltam fel, én nagyon megszerettem a könyvet. Tartalmasságára vonatkozóan kicsit többet is ki lehetett volna hozni belőle, illetve még néhány kreatív ötlet még jobban feldobta volna, de így is remek olvasmány.
© killmaster (Savanyúhas)
2014. március 31. 09:29 | Válasz erre | #146
Igen, az Éjféli tolvaj megítélése nem is olyan egyszerű dolog, hisz valóban akad benne fejezetpont pocsékolás, bár az eredetiben több volt! Erre írtam én azt, ha az író 380 fejezetpontba belesűríti, mint Livingstone az országút harcosát, akkor nem lenne ennyire szembetűnő ez a jelenség. Hogy többször is rákérdez a képzettségeinkre, ez a játék jellegéből adódik, itt ugyanis tesztelnünk kell a tudásunkat. Végre nem megváltani akarjuk a Titánt, csupán bekerülni a tolvajok klánjába. Egyébként elnézve itt a szavazás állását, ez a kaland azért a középmezőnyben ott van, és nem véletlenül. A kezdőknek egy jó kaland, a haladóknak akadnak nehezebbek is...
© Anry
2014. március 30. 21:32 | Válasz erre | #145
No ez nem lett valami nagy durranás. Három kicsi helyszín meg egy közepes. Olyan szintű benne a fejezetpont pocsékolás, hogy egy 200-asba is simán belefért volna.

Ráadásul a kereskedő irodájában szétcsúszik az egész, amikor az irodában lévő szoba ajtaját nyitnánk. Olyan képzettségekre kérdez rá, amivel rendelkezünk (mert egyébként eleve be sem jutunk) és amivel nem (szintén előtte egyértelmű).

Ettől függetlenül unikum valahol. :)
2013. december 8. 15:59 | Válasz erre | #144
Köszi, erre nem emlékeztem.
2013. december 8. 08:43 | Válasz erre | #143
A Tuttivillusra gondolsz?Van egy ilyen feliratú ajtó is az emeleten.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. december 7. 21:54 | Válasz erre | #142
Valamiért hiszek neked:D
© SzG
2013. december 7. 21:43 | Válasz erre | #141
A Balthus biztosan nem bibliai név (csak a némileg hasonló Baltazár, bár ilyen meg tán nincs a Házban :) ).
2013. december 7. 21:16 | Válasz erre | #140
Utóbbival hol találkoztál?
2013. december 7. 20:42 | Válasz erre | #139
Őszintén szólva nem tudom.Akár,bár nem igazán héber csengésű név.A Balthuson kívül amúgy még a Tuttivillus nevet nem tudom hová tenni.A többi elnevezéssel kapcsolatban viszont többé-kevésbé képben vagyok!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. december 7. 14:50 | Válasz erre | #138
Nem valamiféle bibliai alak volt Balthus?
2013. december 7. 09:25 | Válasz erre | #137
\"...hogy Rettegett Balthus neve még jópár ezer évvel később,az Elátkozott Házban is feltűnt.\"
És ugyan hol tűnt fel?Igen,van egy szoba,amelynek az ajtaján a Balthus felirat van,de nem a Rettegett Balthus felirat!Magyarul nagyon nagy valószínűséggel az van hogy Steve Jacksonnak valamiért bejön ez a Balthus név,és nincs más összefüggés!Semmi egyértelmű utalás sincs arra,hogy ez a ház a későbbi Titánon lenne,márcsak azért sem mert amikor a mű íródott,még nem is létezett a Titán![smiley]awink[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. december 2. 14:03 | Válasz erre | #136
Jó lett volna. Az a gond hogy a főgonosz és a Káosz Főbb Képviselői már mind likvidálva lettek egy-egy hősbátor kalandozó keze által, nyilván kell vérfrissítés. De hol vannak ezek az elsőáldozó kisdiákok Razaakhoz, Malbordushoz, vagy Azzur Nagyúrhoz képest? Nem véletlen hogy Zagort háromszor is visszahozták, vagy hogy Rettegett Balthus neve még jópár ezer évvel később, az Elátkozott Házban is feltűnt. Ezek a Csontos Zanbár, Agglax hirtelengonoszok (just add water) abszolút súlytalanok, semmitmondóak, olyan helyi kiskakasok.
2013. december 2. 13:44 | Válasz erre | #135
Egyetértek, pedig háttér alapján lehetett volna valaki belőle...
2013. december 2. 10:51 | Válasz erre | #134
Ellen Ripley? Szerintem sokkal jobban néz ki annál (nekem kifejezetten anyásnak és fújnemszeretemnek tűnik Sigourney Weaver). Egyébként tuti nem tűnik fel, a Csontos Zanbáros szál eléggé vakvágány volt a Titán univerzumában.
2013. december 1. 23:49 | Válasz erre | #133
Éjféli tolvaj
2013. november 30. 18:28 | Válasz erre | #132
© AXE
2013. november 30. 18:15 | Válasz erre | #131
Sziasztok!
A februárra tervezett Éjféli Tolvaj-A Nekromanta Éjszakája párbajt ki nyerje?

Üdv:AXE
© killmaster (Savanyúhas)
2013. november 13. 16:11 | Válasz erre | #130
Az éjféli tolvajban sokféle élőholt lény szerepel, vámpír az pont nem! De azért több szálon is kapcsolódik a Tovajok városa című kalandhoz...
© AXE
2013. november 13. 13:43 | Válasz erre | #129
Sziasztok!
A Csontos Zanbar várában székelő Ellen Ripley-képű vámpír elzarándokol a Feketehomok kikötőbe,vagy nem?

Üdv:AXE
2013. november 9. 12:00 | Válasz erre | #128
Van olyan,hogy elveszik a kedved egy KJK-tól? :) Ha nagyon nehéz, akkor csalsz. :)
© AXE
2013. november 9. 07:32 | Válasz erre | #127
© killmaster (Savanyúhas)
2013. november 7. 20:13 | Válasz erre | #126
Nekem az a furcsa, hogy van olyan rajongó aki még nem olvasta! Egyrészről vitatott könyv, nem csak azért mert én fordítottam, sokkal inkább a történet vezetése az, ami helyenként nem a megszokott formájú. Igazából már annyira kitárgyaltuk, hogy újat aligha mondhatnék. Olvass el egy-két értékelést másoktól is Axe, nekem talán azért szimpatikusabb, mert ez volt az első komolyabb munkám itt a Zagor.hu-n. Apróbb hibái ellenére azért egész jó kis kaland!
2013. november 7. 15:04 | Válasz erre | #125
Helyes!
[smiley]wave[/smiley]
© AXE
2013. november 7. 13:57 | Válasz erre | #124
Köszönöm a kimerítő válaszokat!Akkor se sikerült elvenni a kedvem tőle.[smiley]lookaround[/smiley]
2013. november 7. 13:39 | Válasz erre | #123
Szerintem sem lesz könnyebb dolgod, sőt, ez a kaland nehezebb is annál!
1234Következő oldalUtolsó oldal