[b]Történet (5)[/b]: 13 éves gyerekként kezdjük a kalandot. A falunkat lemészárolja egy barbár zsoldosbanda és megfogadjuk, hogy bosszút állunk apánk halálán, és kiszabadítjuk édesanyánkat. Igen ám, de 13 évesen 1-6-os ügyességgel és egy fakarddal kezdünk. Így a könyv gyakorlatilag arról szól, hogy miként építjük fel magunkat ebben a szituációban. E tekintetben nagyon sokfele eljuthatunk, dolgozhatunk kosárkötőként, kereskedőként, tanulhatunk kolostorban, tanulhatunk mágiát, lázadáshoz csatlakozhatunk, de akár magához a bandához is, és közben szépen lassan sok mindent megtanulunk az életről. Míg végül eljuthatunk oda, hogy a bosszú nem irányít már minket, és már mások a fő preferenciánk. Mindezt a könyv olyan hitelesen dolgozza fel, hogy tényleg minden pillanatban azonosulni tudtam a 13 éves gyerekkel, majd a folyamatosan felnőtté váló karakterrel, és amíg az elején magam is bosszút akartam állni, a végefele egyre inkább azt éreztem, hogy mások a preferenciáim, van miért harcolni. Nagyon ritka, hogy egy könyvbe ilyen szinten bele tudom élni magam. Tetszett, ahogy Maior királyt is újra behozta Paul Mason a [url=http://velemenyes.blogspot.com/2018/08/hosszuido-telt-el-mire-at-tudtam-magam.html]Kétélű jóslat[/url]ból, és szerintem a karaktere is jóra sikeredett, ahogy az utolsó döntések is bejöttek. Meg úgy kb. minden epizód, minden karakter. A szabályok tekintetében a vadság pontok is tetszettek, meg az életkor változása is jó ötlet volt. Úgyhogy egy szó mint száz, jól kidolgozott, izgalmas, érdekes és egyedi az egész.

[b]Gondolkodás/szerencse (4)[/b]: Nagyon örülök, hogy a legtöbb esetben a mű nem ösvényválasztásokkal apellál, hanem valódi, érdekes választási lehetőségekkel. Dönthetünk az életünkről több ízben, és a bosszúnk tekintetében is sokszor hozhatunk döntést, hogy mit akarunk. És ezek mind racionális, logikus döntések. Ezt még megfejeli 1-2 rejtvény, és az utolsó döntések, amelyek erkölcsi dilemma elé is állítanak minket. Meg persze fel kell ismerni még valamit, amiről majd a következő részben értekezem… Persze sajnos van 1-2 ösvényválasztásos szituáció is, a szerzetesek próbáját például csak akkor tudjuk teljesíteni, ha egy helyen jó irányba megyünk. De azért mindent egybevetve nekem nem tűnt szerencsejátéknak a könyv.

[b]Nehézség (2)[/b]: No, ez viszont konvertál a szadista kategóriával. Eleve ha csak abból indulunk ki, hogy lehet, hogy 1 ügyességünk van, hát ebben az esetben Isten irgalmazzon. De már a könyv korai szakaszában belefuthatunk egy rettenetes, 6/6-os lénybe (hú, de fura ezt így kimondani), ami ellen könnyen ott hagyhatjuk a fogunkat. A könyv rengeteg közepes zárással is operál, amikor valamiféle életünk azért lesz, de bosszúnk elmarad. Beállhatunk kosárkötőnek, szerzetesnek, tengeri kereskedőnek, vagy lehet belőlünk rabszolga, esetleg gladiátor (na jó, az utóbbi kettő inkább kudarc), de az is lehet, hogy a másik felét teljesítjük a küldetésünknek, vagyis a bosszúnkat ugyan beteljesítjük, de az életünkkel fizetünk ezért, vagy mi magunk válunk a gyilkos bandavezérré. A teljes sikert nehéz teljesíteni. Kell hozzá egy aranypenge, egy fa plakett és egy vörös köpeny, hogy az uralkodó színe elé kerülhessünk. Ami után jön a „most nézünk nagyot” effekt, ugyanis valószínűleg meghalunk és fogalmunk sincs, hogy mi rontottunk el. Valójában azonban van megoldás. [spoiler2]A könyv során végig különböző szavakat gyűjthetünk össze, amiknek más a jelentése, mint a legtöbb könyvben. Ennek valójában az a jelentősége, hogy a szavakat összeolvasva kijön, hogy amikor a király felajánlja a kardot, lapozz majd a 198-as fejezetpontra (utóbbi a fás rejtvény megoldása). A 218-as fejezetpont kicsit súg, és hozzáteszi, hogy „talán ismersz más lehetőséget”. Szerintem azonban ezzel együtt nem feltétlenül jön rá az ember, hogy itt mit kell tenni, adhatott volna a könyv egy kis segítséget. Nem beszélve arról, hogy ennek a 6 szónak a megszerzése nagyon lineárissá és nehézzé teszi a történetet. Az is igaz persze, hogyha az ember rájön, hogy a szavak mondatot alkotnak, akkor 1-2 kihagyásából is összeállhat a kép, ha az utolsó rejtvényt jól megválaszolják. Csak valahogy a logika hiányzik az egészből. Bár talán arra gondolt az író, hogyha ezeket a szavakat megszerezzük, akkor vagyunk olyan érettek, hogy lebuktassuk az árulót. Végülis jól felépített ez, csak kicsit túl lett tolva.[/spoiler2] Ezek összességében elég nehézzé teszik a könyvet. Igaz, azért nem Pusztító szintűvé.

[b]Játékélmény (5)[/b]: Paul Mason könyvei nagyon végletesek. A Mélység rabszolgáit – eltekintve a többszöri olyan opcióktól, ahol az elbukott próbákkal járunk jobban – nagyon szerettem, a Kétélű jóslattal már több bajom volt, a szükségesnél elborultabbnak, túlbonyolítottnak éreztem, a Mágusvadászt meg egyenesen minden idők legrosszabb KJK könyvének tituláltam. Itt azonban megint visszatért a pozitív hangulatom, még az előbb felvázolt elborult siker-opció ellenére is. Nagyon fontos nálam, hogy mennyire tudom beleélni magam a kalandba, mennyire érzem át a főhős karakterét, ami nemcsak a történeten múlik, hanem az egész könyv szerkezetén, hitelességén. És nekem ez itt nagyon működött. De az egyes epizódokat is szerettem, élveztem, amikor rabszolgákat kellett kiszabadítani, amikor a kolostorban vendégeskedtem, és az egész folyamatot, ahogy szép lassan saját lábamra állok és bosszúálló gyerekből érett felnőtté válok. A könyv atmoszférája hangulatos, lebilincselő, és ezek összességében a kedvenceim közé repítették ezt az alkotást. Méltó zárása volt ez Paul Mason munkásságának (számomra), és bár több könyve az őrület határára kergetett, mégis, nagyon értékelem benne azt, hogy mert az árral szemben úszva egyedi, drasztikus változásokat végigvinni.

[b]Összességében: 16/20[/b]

[b]Design[/b]
Kezdjük talán azzal, hogy az egyik legazavarbaejtőbb című alkotással van dolgunk, ráadásul a furcsa választásra a könyv is csak bizonyos – nem feltétlenül érintett – pontjain ad magyarázatot. A bíbor áradat nagyjából a bosszú mindent elsöprő hullámait hivatott szimbolizálni. Dühünk jelképe, mely vagy eluralkodik rajtunk, vagy nem: ez rajtunk áll a kaland során. Nem hétköznapi cím, nem hétköznapi játék, és nem hétköznapi borító. Eléggé figyelemfelkeltő munka, első pillantásra jó kis őrületnek tűnik. Állat-ember figurák aranyló páncélzatban és denevérszárnyakkal veszik körbe a csenevész szolgát. A háttérben démoni tekintetű ló- és bikafejű lények bámulnak köntösben, és a fehér arcú, elmebeteg kinézetű úriember nagyon örül valaminek, talán annak, hogy egy gigantikus arany koponya lebeg a feje felett. Nehéz erre mit mondani. A parádéhoz a [i]Star Wars[/i] módon bedöntött címfelirat is passzol, bár fehér helyett egyértelműen sárgával kellett volna szedni a betűket.

[b]Illusztráció[/b]
Keleties hangulat, szuggesztív képek, markáns árnyékhasználat. A minigrafikák közül imádtam például a trónuson ülő, ÁRNYAS uralkodót (120.), a normál képek közül az ÁRNYÉKkból előbukkanó öreget (129.), az ÁRNYÉKOS alagútban lévő férfit (146.), a sötétben lévő ÁRNYAS alakot (158.), az ÁRNYAS hegyek előtt nekünk támadó Yuemót (253.), vagy az ÁRNYÉKban alvó Yaót, de a többi ÁRNYAS kép is nagyon jó, remek a stílus. Talán kicsit sok az árnyék, de ez nem biztos. Ami vicces volt, az a Halál Követnek kinézete (46.).

[b]Háttértörténet[/b]
Parasztgyerekként tengetjük napjainkat a rizsföldeken, és szeretünk kardozósat játszani. Egy nap fekete páncélba öltözött zsoldos katonák törnek falunkra, apánkat leszúrják, anyánkat magukkal hurcolják. A fater utolsó szavaival bosszúért kiált, és kolostorba küld minket. Nekiállunk hát a nagy útnak, de nem egyedül. A többi árván maradt gyerek is csatlakozik hozzánk.

[b]Rendszer[/b]
Kezdő Ügyesség K6 (!), Kezdő Életerő 2K6 (!!). Igen, tehát indíthatunk egy nagyon életképes 1-es Ügyességű és 2-es Életerejű karaktert is. Remek.
Aztán van minékünk Vadság értékünk, ami K6 + az Életerőnk fele. Ez jelzi a bosszúszomjunkat, de ugyebár nagyobb számnál kisebb az önkontrollunk is. Ha nullára esik, akkor abban a pillanatban Ügyességünk 2 ponttal megnő (nem homályosít el többé a düh). Életerőnkből ezúttal kétfélét jegyzünk: Átmenetit és Állandót. A kalandot 13 évesen kezdjük (!), minden egyes plusz év alkalmával veszítünk 2 Vadság pontot, Életerőnk pedig visszaáll Állandó értékére. 18 éves korunktól az Ügyesség és az Állandó Életerő már nem növekedhet. Huh, szóval jól meg lett komplikálva a dolog, pedig ahogy érzékeltem, az egésznek nincs túl nagy jelentősége. Vicces a megjegyzés, hogy: „javasoljuk, kis betűkkel írj”. Na ezen röhögtem. Én meg azt javaslom, hogy szerkesszetek egy normális kalandlapot, amibe beleférnek a számok.

[b]Kihívás[/b]
Ez egy érdekes téma, mert a [i]Bíbor Áradat[/i]nak sokféle befejezése van. Persze a tapasztalt kjk-fanoknak rögtön beugrik a kérdés, hogy „de ugye csak egy IGAZI befejezés van?”, és azt kell mondanom: igen. Ha a bosszút elfelejtjük, és egy normális életet akarunk kezdeni, akkor erre számtalan lehetőségünk van (elmehetünk kosárfonónak, kereskedő segédnek, de szerzetesnek is beállhatunk), de persze ilyenkor a könyv az orrunk alá dörgöli, hogy „apád halála megbosszulatlan maradt”. Úgyhogy mindenki sejtheti, hogy ezek nem az igazi végállomások. A 100%-os siker pedig bevallom, nekem nem sikerült. Bizony, a ritka alkalmak egyike, de én feltettem a kezem, mert egy dologra nem sikerült rájönnöm, ami elengedhetetlen a győzelemhez.
Ha a végjátékban betörünk a királyhoz, akkor vörös köpenyt kell hordanunk, amit az egyik féle szerzetesrendtől kapunk (több is van a játékban), így Merzei nem csap le minket. Egy fa plakett is szükséges, amit Keiko nagykövet asszonytól kapunk, és az aranykard Tsui-tól. Ha mindezt összeszedtük utunk során, akkor most kell az az infó, hogy hova lapozzunk, amire én nem tudtam rájönni, így szégyenszemre meg kellett találnom az összes fejezet átnézésével. Ezzel a húzással leleplezzük Pantut, a kövér hivatalnokot, aki kígyóvá változik. Miután végzünk vele, döntenünk kell, mit akarunk először tenni. Ha apánkat megbosszulni, akkor rossz vége lesz a sztorinak. Ellenben ha anyánk fontosabb (ez mondjuk szerintem egyértelmű döntés), akkor a király segítségével kiszabadítjuk őt. Érdekes, hogy innentől kezdve a király főszereplővé avanzsál, és úgy segít, mintha a fia lennénk. Végül elmegyünk a zsoldos csapathoz. Ha levágjuk a gyilkost (engedünk dühünknek), akkor megintcsak ’bad end’-et kapunk, és mi kerülünk a helyébe. Ha megkegyelmezünk neki, kiderül, hogy valójában a fekete maszk a gonosz, amit viselt. Pantu eltűnésével az ország felvirágzik, és minden zsír.
Ja ide tartozik még, hogy az ellenfelek többsége igen erős. Amikor egy haramiának is 11-es Ügyessége és 12 Életereje volt, azért néztem nagyokat.

[b]Főgonosz[/b]
Ez tulajdonképpen itt lényegtelen. Van ugye a zsoldos vezér, de semmit sem tudunk meg róla. Meg van Pantu is, de róla sem derül ki semmi rendkívüli.

[b]Hangulat[/b]
Érdekes, hogy míg a 92-es fejezetnél egy lovas közeledik, addig a következőben már több. Aztán a továbbiakban a lovas már újra egyedül van. Nem kicsit voltam zavarban ennél a résznél.
Na de hogy lényeges dolgokról is essen szó, a [i]Bíbor áradat[/i] bennem felemás nyomokat hagyott. Elég összetett szerkezetű alkotás, sok jó ötlettel, de úgy éreztem, számos eleme nem szól akkorát, mint amekkorát szántak neki. Például a játszadozás az értékeinkkel néha elég furán veszi ki magát, a kor növekedése sok esetben teljesen hiteltelen. Megyünk, mendegélünk, és aztán sutty, egy évvel idősebbek lettünk. Legtöbbször egyáltalán nincs meg a benyomás, hogy mi most itt sok-sok évet járunk be. Furák ezek a végletes változások is, például eltelik 2 év, ezért kapunk +6 Ügyességet, +10 Életerőt és +10 Vadságot. Vadságunk persze úgy is növekedhet, hogy felhergelnek minket, ez tetszett. Illetve jók a mindenféle sorsok, például aréna harcosokká válhatunk, vagy eladhatnak rabszolgának egy bányába, ahonnét nem egyszerű megszökni, király ellenes forradalomban is részt vehetünk, de akár apánk gyilkosának zsoldos csapatához is csatlakozhatunk, és velük együtt fosztogathatunk. A sztori szanaszéjjel fut, ezerféle elágazás van, ide-oda vetődhetünk. Ez a megoldás kicsit a [i][url=http://kjk-anime.blogspot.com/2013/01/kjk-ciganylabirintus.html]Cigánylabirintusra[/url][/i] is emlékeztetett, abban is különböző sors-utakat járunk be.
Furcsaságok ezen kívül is akadnak. Nekem nem volt túl hiteles, hogy a nagyhatalmú nagykövetasszony leáll velünk csacsogni, és segít egy koszos parasztfiúnak… Yao mester is megtanít minket varázsolni csak úgy pikk-pakk. No meg ilyenek, de hasonló hibákat más kjk-ban is fellelhetünk. Jó volt viszont a hangulat, bár aki nem csípi a keleties vonalat, az hanyagolja e könyvet. Az egész szorosan kapcsolódik amúgy a [i][url=https://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=52]Kétélű jóslat[/url][/i]hoz, ugyanabban a birodalomban járunk, Maior a király, itt van Merzei tanácsos is, és a többi ismerős. Én egy gyenge négyest adnék neki. Nem rossz, de a kedvencektől messze van. Ja és a 344-es képhez melyik szöveg tartozik..?