Alapvetően három dolog miatt nem nagyon szeretem a KJK sorozat sci-fi darabjait. Az egyik, hogy nem tudok elvonatkoztatni az Új Vénusz kiadó borzasztó minőségű könyveitől, a másik, hogy a sci-fi műfaj nem igazán a kedvencem. És valahogy az a kockadobálós mechanika, ami működik a hagyományos fantasy KJK címekben karddal, ugyanaz sci-fi környezetben modern fegyverekkel valahogy nem az igazi.Jackson jó korán, már a 3. könyvében betévedt a sci-fi területre, ezzel tehát kiindulási alapot adott a többieknek. Bajnak egyáltalán nem baj persze, hogy diverzebbek lettek a kalandok, főleg azoknak akik kifejezetten kedvelik a sci-fi settinget.

A nyilvánvaló Star Trek nyúlásokon túl tipikus jacksonizmus a történet egyes elemeiben fellelhető kreatív ötletek és lények, amelyeket agyonüt azzal, hogy ezek nagy része a nem ideális úton található. Ez vissza-vissza térő jacksoni motívum, ami már a Káosz fellegvárában is előkerült. A kaland nagy űrhajós csatákat és izgalmas, idegen bolygókat ígér, ugyanakkor a legritkább esetben jövünk ki jól egy bolygó felfedezésekor, mert mire kettőt lapozunk, már elpusztult a legénységünk fele. A javasolt végigjátszás NULLA ütközetet tartalmaz és jó ha három bolygóra szállunk le... Értem, hogy legyenek persze zsákutcák és veszélyes helyzetek, de így a könyv kétharmada csak értelmetlen, életveszélyes bolygók gyűjteménye. Megnézném azt, aki magától megtalálta a győzelemhez szükséges koordinátákat.

A könyv részletesen kidolgozott szabályrendszerrel rendelkezik, amit ugyanakkor alig-alig lesz alkalmunk használni a helyes útvonalon. Ami viszont bántóan rövid, még ha csak érdekességből végigolvassuk ilyen módon, akkor is nyúlfarknyi.
Ebből többet is ki lehetett volna hozni.
10/4

[b]Design[/b]
A borító nekem kicsit vicces, mintha egy dodgem pályát látnánk, melyen éppen elakadtak a járművek. Mondani se kell hogy semmi köze nincs a könyv belső tartalmához.

[b]Illusztráció[/b]
Furcsa volt nekem az űrhajósok sisakja, melyek megpillantásakor mindig valami rovarlény ugrott be elsőre, csak később realizáltam hogy a legénységemről van szó. Ami még nem szokványos kaland-játék könyvben, hogy saját magunkat is láthatjuk külső nézetből a 236-os képen (persze szkafanderben). Összességében minimalista (olykor már túl minimalista, lásd 53., 248.) és szándékosan elnagyolt a rajzstílus, ami nagyon illett a könyv retro hangulatához, így végeredményben nekem bejött.

[b]Háttértörténet[/b]
Ötletes megoldás hogy nincs több oldalnyi háttér, hanem egyenesen fejest ugrunk a sztoriba. Ehhez ez illett. Annyi a lényeg hogy űrhajónk egy fekete lyukon keresztül egy idegen univerzumba csöppen. Itt kéne valahogy megtalálni a visszautat.

[b]Eredetiség[/b]
Bár én sosem néztem meg egyetlen Star Trek filmet sem, de valahogy nagyon az a típusú hangulat fogott el többször is. Ez a 70-es évekbeli oldschool vonal nem tudom mennyire volt szándékos, mindenesetre eléggé áradt a könyvből: a fegyverek, a különböző lények, az űrhajó legénységének lesugárzása a bolygókra, stb. És ha már az oldschool szóba került: kicsit Mézga Aladárnak is éreztem magam (ha ez a név mond valakinek valamit), értem ezalatt a bolygókon történő epizódokat, melyek egyben némi tanmese-jelleget is hordoznak magukban. Ilyen például az a hely, ahol a globális demokrácia miatt valójában semmi sem működik, vagy az a bolygó, ahol senki nem hal meg, és emiatt a népességszabályozás nevében kormányzati osztagok bárkit megölhetnek, stb.

[b]Kihívás[/b]
Voltaképp a cél a hazajutás, az viszont kizárólag a szerencsétől függ. Utazásaink során egy csomó alkalommal szerezhetünk hely- és időkoordinátákat, ezek közül azonban csak egyféle párosítás jó. A helyes kód megszerzéséhez muszáj a megfelelő helyre elmenni, és ott még egy jó kis labirintusos rejtvényen is túl kell esni (térképezni ajánlott). Szóval emiatt maximálisan véletlenszerű hogy sikerrel járunk-e.
Itt jegyezném meg zárójelben, hogy nekem sikerült olyan tér-idő kombinációt összeraknom, ami nem vitt sehová, szóval ez lehet hogy hiba; illetve valahol említenek nekünk egy harmadik összetevőt ("3-as sebesség"), amit nem lehet sehová beszámítani, szóval ezt nem értettem.

[b]Főgonosz[/b]
No, az itt nincs.

[b]Rendszer[/b]
A történet 343 fejezetből áll, igazából ez nem tudom miért jó, lehet Jacksonnak elege volt már abból hogy vesződjön ezért hogy mindig pont 400-ra kerekítse a dolgokat. A másik furcsaság hogy a szabályoknak csak egy része van taglalva a könyv elején, a különféle harcok menetét a kaland közben olvashatjuk el. Ezt is lehet hogy csak én nem értem miért jobb, mint a hagyományos módszer.
Van tűzharc, ami jó halálos (ha épp nem kábításra állított fegyverrel zajlik), illetve van űrhajóharc, ami a sima közelharc változata, csak durvább értékekkel. Ami még plusz feldobja a dolgot, hogy a bolygóra szállás esetén mindig választhatunk, ki jöjjön velünk a legénységből. Ezen a döntésen sokszor az életünk múlhat, de persze szerencsétlen esetben el is veszíthetjük embereinket, szóval érdemes mérlegelni.

[b]Hangulat[/b]
Nekem teljesen közepes az anyag, nem mondom rá hogy gyenge, de nem tudok semmi igazán emlékezeteset említeni belőle. Utunk totálisan szerteágazó, tehát érdemes többször is újrajátszani a könyvet. A sok választási lehetőség (és az amúgy is kevesebb fejezetpont) egyben azt is magában hordozza, hogy rövid a kaland, pikk-pakk el lehet jutni a végére. Vannak teljesen eredeti villanások benne, például amikor véletlenül beleteleportálódunk egy idegen lény testébe, és valahogy szét kellene választani minket; illetve a fertőzéses epizód is jól meg van csinálva, érezhető hogy a döntéseink súlyától emberéletek függnek. Összességében azonban kissé összecsapottnak éreztem a művet, de semmi extrán rossz benyomás, csak olyan "semmilyen". Star Trek rajongóknak viszont melegen ajánlott.

Gyerekként gyűlöltem ezt a könyvet, és a jelek szerint ezzel nem voltam egyedül. Azonban most, hogy újraolvastam, kiderült, hogy annyira nem rossz, mint amilyenre emlékeztem. Sőt, igen élvezetes. Ettől függetlenül nem tartozik a nagy klasszikusok közé. A játékmechanika nagyon szétterült, túl sok tulajdonságérték miatt kell dobálni, plusz van egy csomó új szabály is (a fegyveres és az űrhajós harc), amit szinte sehol nem használunk. A történet ettől függetlenül vicces, a különféle bolygók pedig, melyekre eljutunk, kifejezetten szórakoztatóak. Aki szereti a Star Treket, azoknak mindenképp érdemes egy próbát tenniük ezzel is, a többiek döntsenek a cím alapján. Egy nagy bónusza a könyvnek, hogy a jelek szerint a bolygó szinte minden használtkönyv boltjában ott pihen, így elég könnyű rátalálni.