288

A fénypajzson átszűrődő villám élénkzöld villanó fénye, és az ezt követő mennydörgés épp elég baljós látványt nyújt Kazan-Oud tornyaihoz és csupasz kőfalaihoz. Több tető és torony is leomlott már, az elgörbült és elszenesedett gerenda csonkok árván meredeznek az ég felé. A kiégett vár kísérteties látványt nyújt.

Ahogy közeledsz a kis öböl felé, melyet patkó alakban fekete kövekből álló sziklazátonyok vesznek körbe, apró vörös szemek villanását látod, melyek az erőd sötét árnyékos részén mozognak. Nem tulajdonítasz ennek különösebb jelentést, inkább a partot kémleled. A közeli sziklák között egy kis üreget veszel észre, mely ideális rejtekhelynek bizonyulhat a vízi járművednek. Nem messze a célodtól csendesen kiszállsz, és a sekély vízben húzni kezded arrafelé a kis hajódat. A következő pillanatban tompa visítás késztet megállásra. A homlokodon izzadságcseppek gördülnek végig, ahogy felfedezed a csapkodó villámok fényében a kis vörös pontok mibenlétét. Patkányok valóságos áradata fogad, melyek mindegyike akkora, mint egy kölyökkutya. Meglehetősen soványaknak és kiéhezettnek tűnnek. Amint észrevesznek, feléd iramodnak akár egy hömpölygő fekete áradat.

Gyorsan kell határoznod a következő lépésedről!

Átmászol a sziklákon és a part elhagyatottabb része felé menekülsz, lapozz a 336-ra.

Gyorsan visszafordítod a hajód az öbölbe, hogy alkalmasabb helyet találj a kikötésre, lapozz a 117-re.

Ha bevállalod a harcot, és megküzdesz a patkányhordával, lapozz a 45-re.