336
Miközben a zátonyok felé próbálsz kereket oldani, hallod, ahogy a patkányok éles visítással nekiesnek a kis vízi járművednek, és kevesebb, mint egy perc alatt szilánkokra forgácsolják azt. Az egyenetlen, hegyes sziklák felsértik a kezed és a térded, de nincs időd ezzel törődni, mert mihamarabb el akarod érni a partot! Amikor kiérsz, megpróbálsz futásnak eredni, de bokáig süllyedsz a partot borító fekete homokban, és a sajgó lábaid minden egyes lépéssel egyre jobban fának.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Ahogy hátrapillantasz a vállad fölött, látod, hogy a horda egyre inkább közeledik, és szinte biztos vagy benne, hogy előbb körbezárnak, mint ahogyan elérnéd a kastély romjait. A következő pillanatban valami váratlan dolog történik! A téged üldöző ellenfeleid megállnak a fekete homok szélénél, és csak éhes szemekkel bámulnak utánad. Kíváncsi vagy vajon mi történhetett, miért maradt abba az üldözés. Nem messze tőled fel is bukkan a kérdésedre a válasz.
Ha elsajátítottad, és alkalmazni is szeretnéd az Észrevétlenség Magnakai tudományát, lapozz a 70-re.
Ha nem, lapozz a 221-re.
Text copyright © 1986 Joe Dever.
Illustrations copyright © 1986 Gary Chalk.
Fordította: Killmaster