119

Cyrilus szemei tágra nyílnak a meglepetéstől, ahogy a beszámolód hallgatja.

- Magányos Farkas! Tudnom kellett volna, hogy csak te lehetsz az. Fogadd alázatos bocsánatkérésem, azt hittem csupán egy újabb hataloméhes szerencsevadásszal hozott össze a sors, aki csak saját önző vágyai miatt akarja azt megkaparintani. A bűvész elmeséli neked a varázsszer legendáját:

- A tudás kövét egykoron Lyris birodalmának fővárosában, Varettában, a királyi toronyban őrizték. Akkoriban is háború dúlt itt Viharföldön, és a szomszédos ellenséges állam uralkodójának, egy Kaskor nevű Salony hercegnek sikerült ellopnia azt. Ez a nemes úr aranyból egy királyi jogart készíttetett, melynek foglalatába került a kő, és ezt használta a csatákban, hogy feltüzelje híveit, és emelkedjen a katonai harci morál. A herceg azt hitte, ezzel a varázstárggyal a kezében sebezhetetlenné válik, de tévedett. Amikor csapataival Rhem városánál vízi ütközetbe bocsátkozott az ellenfeleivel, a hajóját elsüllyesztették, őt magát megölték, és a jogar a Vihar folyó mélyére esett. Hogy ezután mi történt, azt csak találgatni lehet. Azt beszélik, aki ezt a varázstárgyat megszerzi, az lesz a tartományok ura.

Cyrilus nem ismeri a jogar lelőhelyét, de ismer valakit Varettában, aki a segítségedre lehet küldetéseddel kapcsolatban.

- Engedd meg, hogy veled tartsak a fővárosba! Meglátod, jó útitárs leszek, talán mutatok egy-két trükköt is. Kai ösztöneid azt súgják, hogy a bűvész jó szándékkal van irántad, ezért úgy határozol, hajnalban találkoztok a taverna udvarában, és együtt folytatjátok az utat.

Ideje aludni térni, lapozz az 5-re.