5

Metsző, hideg idővel érkezik a hajnal. Mire felöltözöl és összeszeded a felszerelésed Cyrilus már kint vár rád az udvaron.

- Pompás nap ez a mai! – kiáltja vidáman újdonsült kísérőd, és a felhőtlen égboltra mutat elkeskenyedő vékony ujjaival. Még az éjszaka leszállta előtt eljuthatunk a Félút nevű fogadóba. (Így hívják Qualent és Varettát összekötő országúton található egyetlen fogadót, melyet gyakran látogatnak utazók!)

Búcsút intesz a fogadósnak és a fiának, majd egy keskeny utcán elvágtattok egyenesen a város nyugati kapujához. A délelőtti órákban már lankás dombok közt lovagoltok sárgás levelű fák között. A távoli hegyek csúcsai ködbe burkolóztak, de az előttetek fekvő zöld mezők szinte ragyognak a halvány napfényben.

Utazás közben, hogy az idő jobban teljen Cyrilus elmeséli a térség történelmét és legendáit. Megtudod, hogy a Vihar folyó környéke gazdag termővidékkel rendelkezik, ám az itteni kiskirályságok lakói a népvándorlás óta szinte állandó harcban állnak egymással. Fejedelmek, hercegek, bárók hódító ambíciói csúcsosodnak itt ki, számtalan zsoldos áll errefelé nagyurak szolgálatában. Lyris háborúba keveredett a Magadori királysággal, Delden szinte állandó határvitában áll Salony hercegségével, valamint Slovia nagyhercegsége is Salony felé próbál terjeszkedni. Folyamatos csaták vannak errefelé, az életet elveszik, a földeket feldúlják, csupán a zsoldosok meg a varjak járnak jól.

Jócskán délután van már, amikor egy kis falu mellett haladtok el. Az országút mellett több szekeret is látsz, ahol kisebb tömeg gyűlt össze. Az egyik ilyen szekéren, egy jókora plakáton az alábbi szöveget olvasod:

Ha beneveznél a versenyre, lapozz a 141-re.

Ha nem érdekel a verseny, vagy nincs elég pénzed a nevezésre, folytatjátok megkezdett utatokat, lapozz a 210-re.