291

Amikor reggel felébredsz, úgy érzed valami megváltozott. Közel egy percig is eltart, mire rájössz, hogy a szél zúgása az, amely megszűnt az éjszaka folyamán.
- Ez egy szép reggel! – közli vidám arccal a fejét a sátorba bedugva Irian.

Gyorsan kikászálódsz a prémek alól, és kilépsz a sátorból, hogy gyönyörködhess kicsit a jeges tájban. A kaltei levegő tiszta és friss. A távolban magaslatokat látsz, úgy tűnik, mintha a jeges táj emelkedne felfelé, de ez csak délibáb.

- Estig el kellene érkeznünk a „Szikla” magaslathoz. – közli Fenor, miközben szorgosan fogja be a hámba a vonakodó Kanu-kutyákat. – A legjobb lenne ma ott éjszakáznunk. Kiváló védelem a távoli, tenger felől érkező hóviharok ellen. Ismertem olyan vadászokat, akiket egy ilyen hóvihar sodort el messzi mérföldekre, mert olyan óvatlanok vagy balszerencsések voltak, hogy nem találtak megfelelő táborhelyet.

Ezen a napon a szánhúzó ebek erősen és kitartóan haladnak veletek a sík jégmezőn. Így szerencsésen eléritek estére a mára kitűzött célotokat.

A „Szikla” egy gránit képződmény, melyet a jégtakaró tolóereje formált ilyenné. Furcsa alakja emlékeztet téged a királyi fellegvárra Holmgradban. Tábort vertek a szélárnyékos oldalon, hogy elkerüljétek az észak felől érkező vihart.

Dobj egy tízoldalú kockával!

Ha a dobás értéke 0-4, lapozz a 103-ra.

Ha a dobás értéke 5-9, lapozz a 220-ra.