220

A következő reggel csontrepesztő hideggel köszönt rátok. Nyugat felől erős szél fúj, miközben egyre elkeseredettebben haladtok a Hrod medence felé. A szállingózó hó akadályoz a látásban, az ajkaid berepedeznek és vérezni kezdenek. Délre eléritek a Hrod medence peremét. Irian és Dyce az egyik szánnal megérkezik egy magas hótorlaszhoz, mely szélvédett helynek tűnik, és türelmetlenül bíztatnak, hogy haladjatok ti is arrafelé.

Teljesen váratlanul egy nagy repedés jelenik meg a két szán között, borzasztó morajló zaj kíséretében, egy gleccserszakadék nyílik meg előttetek. Kétségbeesetten rántod meg a gyeplőt, de már túl késő, a Kanu-kutyák eltűnnek a mélységben. A szán a gleccserszakadék szélén imbolyog, mialatt a hámba fogott szánhúzó ebek tehetetlenül kapálódznak a levegőben.

Óvatosnak kell lennetek, vagy lezuhantok a szakadék mélyére. Az első két kanu-kutyának elszakadt a hámja, és jó 40 métert zuhantak, egyenesen a szakadék mélyére. Az egyik azonnal meg is halt, míg a másik súlyosan megsérült, és a társa mellett nyüszít keservesen. Hirtelen újabb remegés rázza meg a szánt, és pánik lesz úrrá rajtad.

Ha lassan hátramászol Fenorral a szán hátsó végébe, lapozz a 146-ra.

Ha inkább megpróbálsz leugrani a szánról a repedezett jégre, lapozz a 29-re.