238

A következő két nap, maga a pokol. A hegygerincek formálta mély szakadékok és dombok, folyamatos akadályozzák utatokat, gyakran kénytelenek vagytok kézi erővel vontatni a szánokat. A haladásotok lelassul. A szánhúzó kutyák egyre idegesebbek lesznek, összerezzennek minden utasítás hatására, és a szánok gyakorta felborulnak, és szétgurul a hóba valamennyi felszerelésetek.

A szitáló hóesés megnehezíti a tájékozódásotokat. Két alkalommal Fenor és Irian belecsúsznak a gleccserszakadékba, saját biztonsági köteleikkel húzzátok ki őket. Azután a szánotokat éri hasonló baleset. Dyce önként vállalkozik arra, hogy leereszkedjen a mélybe kötélen, és lepakoljon a sérült járműről, így talán fel tudjátok húzni azt.

Kétórányi kimerítő próbálkozás után terveteket siker koronázza, de csak ekkor veszitek észre, hogy a szán túlságosan is megsérült ahhoz, hogy rendbe tudjátok hozni, ezért hátra kell hagynotok.

A nyugati szél feltámad, és olyan hevesen kezd el fújni, hogy alig tudtok megállni a lábatokon. Néhány percen belül az időjárási viszonyok annyira rosszá válnak, hogy kénytelenek vagytok sátrat verni, és megvárni, amíg lecsillapodik az erős szél. Órák telnek el, a vihar kérlelhetetlenül ostromolja a sátratok.

Ahogy lassan álomba szenderülsz, rettegve gondolsz arra, mit hoz majd a következő nap. Még nem tudhatod, milyen meglepő élmény vár rád. Lapozz a 117-re.