117

A szélvihar lecsendesedik az éjszaka folyamán, és hajnalra már nyugodt időjárás köszönt benneteket. Messze északra a láthatáron már feltűnik Ikaya, a Jégerőd. A hatalmas kristálytornyú vár impozáns látványt nyújt, annál is inkább, mert távolról úgy tűnik, mintha egy nagy felhőn lebegne fejjel lefelé.

- Kaltei délibáb! – mondja Dyce. – Amikor ilyen tiszta a levegő, a földön lévő dolgok tükröződnek a felhőkben. Ez Ikaya, de a valódi erőd még a látóhatáron túl van; talán még negyven mérföldnyire innen.

Dyce ezután felkap egy ásót, és nekilát kiszabadítani a Kanu-kutyákat a hó fogságából. Ébredés után elfogyasztotok némi ennivalót mielőtt útnak indulnátok.

Már dél körül jár az idő, amikor egy mély szurdokhoz értek. Több mint negyven méter széles, és úgy tűnik, semmilyen módon nem tudtok átjutni rajta. Kénytelenek vagytok kelet felé haladni a szurdok mentén. Három mérföld megtétele után megpillantasz egy jéghidat. A közepe ijesztően vékony és keskenynek tűnik, ráadásul nagyon bizonytalan lesz az átkelés egy megrakott szánnal.

A horizonton most pillanthatod meg először a valódi Jégerődöt.

Ha megkockáztatod, hogy a szánnal együtt gyorsan átkeljetek a jéghídon, lapozz a 73-ra.

Ha inkább apránként hordanátok át a felszerelést az átkelőn, lapozz a 162-re.

Hátrahagyod a szánt, és gyalog folytatjátok az utat, lapozz a 223-ra.