Gondolatok a könyvekről Értékelés: 10 / 10 A Pusztítót minden idők legjobban megírt Kaland, Játék, Kockázat könyvének kellene kikiáltani. Egy ismeretlen származású teremtmény kalandos történetét meséli el, aki rá akar jönni, kicsoda is valójában. Az olvasó ennek a lénynek a szerepét veszi fel, és elég gyorsan kénytelen rájönni, hogy nem rendelkezik valami sok önuralommal. A könyv korai fejezetpontjainál az író (Steve Jackson) remekül megteremti a magatehetetlenség érzetét azzal, hogy útválasztások helyett dobat a játékossal.
A nyelv megértésének problémáját is nagyon jól megoldotta azzal, hogy bizonyos betűket elkódolt. Ahogy a lényünk egyre nagyobb rálátást szerez a körülötte lévő világra, úgy a beszéd megértésének képességét is el tudja sajátítani, a későbbi részeknél pedig a kód is eltűnik -- beszélni azonban továbbra sem képes. Jackson remekül felkelti az olvasó érdeklődését a könyv bevezetőjénél. Allansiában járunk, Szélpuszta és a Trollfog-hágó találkozásánál. A történet főellensége nem más, mint Zharradan Marr, a Démoni Hármas harmadik tagja (Zagorral és Rettegett Balthusszal korábbi kalandokban már találkozhattunk). A háttértörténet tizenkilenc oldalon keresztül kígyózik, melynek során alaposan felvázolja a helyszínt. Rengeteg információ szerezhető be, azonban a kalandozónak érdemes ezeket fenntartásokkal kezelniük, ugyanis elég sok veszély vár ránk, és adott esetben feleslegesen nehezítjük meg saját életünket, ha mindent készpénznek veszünk. Ha a könyvnek van hátulütője, akkor az a nehézsége. Az olvasókat könnyen felbosszanthatják a sok bejárást igénylő helyszínek és a szerencsén múló döntések. Van néhány végtelen ciklus a kötetben, ami elég hamar fel kell, hogy tűnjön mindenkinek. Ezek egyikében újra és újra szembetalálkozunk egy bizonyos lénnyel, amivel újra és újra meg kell küzdenünk. A Pusztító talán a legnehezebben kijátszható Kaland, Játék, Kockázat kaland, és minden bizonnyal rengetegszer neki kell majd futni a sikeres befejezés érdekében. Az utolsó találkozás leírása zseniális, a KJK sorozat történelmének legfelemelőbbje. Az olvasó végre megtudja, honnan származik, ami végre elhozza számára a megnyugtató lezárást. |
||||