Minden kétséget kizárólag ez a legjobb KJK könyv. Míg Livingstone remekül megírt, de sokkal inkább tradícionális kötetekkel rukkolt elő, addig Jackson inkább a műfaj határait feszegette. Először bevezette a mágiát [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárában[/url], majd egy legénységgel teljes űrhajót hozott be a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=25]Csillaghajóval[/url] – bár be kell látni, ez nem tartozik a sikeresebb kísérletei közé. [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=14]Az Elátkozott Házzal[/url] pedig (melyben szintén használ sok olyan játékmechanikai elemet, amiből A Pusztító is szemezget) egy igen ijesztő, a sorozatot új irányba indító kalandot hozott létre.

Itt azonban tényleg egészen messzire ment. A háttér már önmagában is felér egy rövid történettel: egy hatalmas elbeszélés, mely rengeteg hasznos információt tartalmaz a kalandról. Ezt követően minden olyan trükköt belezsúfolt a műbe, ami csak az eszébe jutott, ráadásul a biztonság kedvéért még a megszokott 400 pontot is kibővítette egy kicsit.

Ez a kötetek legnehezebbike, tele zsákutcákkal és hasznavehetetlen tárgyakkal. A kötetek nagy részéhez hasonlóan itt is csak egy helyes út van, a megszokottnál nagyobb ívű történet miatt azonban jóval nehezebb azoknál. A történetben van egy kód is, ami kilétünket még nagyobb homályba borítja. Talán nem árulok el sokat, ha azt mondom, hogy a végén mindenre fény derül, bár nem sokkal a befejezés előtt magunktól is rájöhetünk erre.

Mondhatnánk, hogy a változatosság gyönyörködtet, és ebben a kötetben ez így is van: egy földalatti bányából a vadonba, onnan pedig egy városba jutunk, végül pedig a végső leszámolás helyszínére, és ezek egyike sem siettet sehová. Az ellenségek kemények, a vezetőik pedig, akikkel találkozol és akikről hallasz, egyszerűen ijesztőek.

A játék nagy része a szerencsére épül: az elején kockákat dobálsz, nem pedig útvonalat választasz, ám ahogy a karakter egyre
tudatosabbá válik, úgy kerül a játékos kezébe az irányítás lehetősége. Sajnos ez egy igen dühítő része a könyvnek: ha az elején rosszakat dobsz, újra és újra nekifuthatsz a kalandnak, akkor is el fogsz bukni. Ezek a hibás utak persze nem vezetnek túl hosszan, így hamar újra neki lehet futni az egésznekj. Ezen a ponton talán valamivel nagyobb a kísértés a csalásra, mint bármelyik másik könyvben. Végül azonban ez is csak egy újabb újdonság a könyvben.

A borító és a belső képek remekül sikerültek. A sztori légköre kifejezetten fenyegető – az egész kaland során úgy érzi az ember, mintha manipulálnák, nem csak a rossz fiúk, de a szerző által maga a sors is. Egy igazi mestermű a játékkönyvek között. Mindenképpen ajánlott beszerezni.