Zagor.hu
Zagor.hu fórum
8 – A Hóboszorkány barlangjai
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (6)
Nekem ez volt az első KJK-m és egyben az első lapozgatósom is. Ezért (is) mindig az egyik kedvencem marad ez a könyv. Világszerte mindösszesen 8 millió példányszámban kelt el - az első kiadás -, ami a saját sorozatához képest a gyengébbek közt foglal helyet. Mindezek ellenére ki merem állítani, hogy mégis ez az egyik legkellemesebb kaland az egész sorozatból! Adódik is a kérdés, hogy miért gondolom én ezt. Nos, ez egyszerű, amit ki lehet hozni 400 fp-ből, az itt megtörtént!

Először is nagyon jó az alaphangulatot megadó háttér - Livingstone gyakorlatilag mindig jó háttereket írt! Én mindig is szerettem a havat és a telet, itt pedig kapunk bőven mindkettőből! A hangulatról még annyit, hogy szerintem az egész könyvön egyenletes szinten megmarad, ugyanis szinte alig van üresjárat, mindig történik velünk valami.
Másodszor a társak. Sajnos elég kevés könyvben lehet részünk benne, itt meg egyenesen kettő is akad - persze csak ha eljutunk odáig:) Ráadásul nem csak úgy ott vannak, hanem szerves részei a történetnek, beszélgetnek, segítenek, tanácsokat adnak.
Harmadjára a helyszínek. Itt nem akarom részletezni, mert akkor az elejére a Spoiler szó került volna, csak annyit mondanék, hogy az átlaghoz képest elég sok helyet bebarangolhatunk, ami biztosítja az igazi kaland érzést.
Negyedjére pedig a rajzok. Sokaknak eléggé elvont, és szokatlan lehet a vastag kontúr. De hát ez is ízlés kérdése, szerintem a lehető legjobban hozzátesz a kalandhoz! Nekem az egész sorozatból az egyik kedvenceim e rajzok.

Talán ez a négy legfőbb dolog, ami számomra kiemeli e könyvet az átlagból. Mindehhez hozzátartozik még az is, hogy harcok tekintetében sem szégyenkezik a könyv, és Livingstone kitalált a Titános kő-papír-ollót is.
Természetesen itt is akadnak hibák - hol fordítási, hol logikai -, de hát hol nincsenek!?
Ha nagyon ki akarnék emelni valamilyen hibát, ami engem nagyon zavar, az az lenne, hogy eléggé rövidek a fejezetpontok - még az átlagtól is elmaradnak. Kár, mert szívesen olvastam volna többet is.

Egy szó, mint száz, kötelező darab!
© Nheil
A hóboszorkány barlangjai már a harmadik Livingstone-mű 1984-ből, a kiváló Halállabirintus és a gyengébb Gyíkkirály szigete után.

Livingstone újított, mert ebben a történetben bevezette a folyamatosan változó célú küldetést, ami szerintem nagyon jól sikerült, mert kiváló hangulatot kölcsönöz a történetnek. A könyv elején, amolyan bevezetésnek a nem igazán kreatív elnevezésű yetit kell levadásznunk (mivel a háttértörténet olvasásakor előre tudjuk, hogy lesz itt valami fordulat, nem is baj, hogy ezt a vonalat hamar lezavarja Livingstone), majd következik a történet fő szála, a hóboszorkány megtalálása és eliminálása (kétszer is, bár itt klasszikus harcra nem is kerül sor), majd a könyv utolsó harmada átvált egy sötétebb hangvételű versenyfutásra az idővel, ahol a puszta túlélésünk a tét.

Kellemes dilemma előtt állok, mert nehezen tudom eldönteni, hogy a Halállabirintus, vagy ez a kötet számít-e a legjobb Livingstone kalandnak.
A hangulat végig jó, a környezet - a havas hegyvidék, majd a barlangos, gleccseres részek, ezt követően a végén a melegebb, zöldebb vidékek - magával ragadó. Nincsenek töltelék fejezetek, kellemesen elegyedik a szabadtéri mászkálás és a klasszikus alagutas balra/jobbra típusú közlekedés. A könyv során végre társaink is lesznek és nem csak néhány alibi fejezetpont erejéig, hanem markánsan kapcsolódnak is a történethez. Ilyesmit hiányoltunk eddig, most ezt is megkaptuk.

A szörnyek tekintetében nem kimondottan kreatív a felhozatal, csupa ezerszer látott és levágott példány áll az utunkba. Megemlíteném az indokolatlanul magas 12-es ügyességű madárembert, aki ráadásul csak egy teljesen random szörny, ez elég durva szerintem egy ilyen mezei monsztához, 12-es ügyességgel leginkább főellenségek szoktak ugrálni ( vagy persze mi, a kalandor…)

A kaland nehézsége pontosan a kedvemre való. Néhány esetben nyilván szerencsésnek kell lennünk, hogy jó helyen haladva megtaláljuk azt a néhány kötelező tárgyat, ami életbevágó, de egy Halállabirintus, vagy akár egy Káosz fellegvára után könnyűnek mondható. Ennél nehezebb ne is legyen egy könyv véleményem szerint, legyenek zsákutcák, legyenek nehezítő tényezők, de minél minimálisabb számú a ha nem balra megyek itt, hanem jobbra, mert ott találom meg pl. a rovásírásos botot fejezet, annál jobb. (A későbbi írók közül pont emiatt szeretem Keith Martint, mert ő általában alternatívákat kínál, nem kizárólagos tárgyakat, de igazságtalan valamilyen szinten az összehasonlítás, hiszen neki már volt lehetősége mihez képest fejlődni)

Mint említettem, nehezen tudom eldönteni, hogy jobb ez a könyv, mint a Halállabirintus? Végül úgy döntöttem, hogy ha csak fél ponttal is, de igen, jobb, mert annyira sok ebben a kalandban a pozitívum, a mű szinte egésze alatt kitűnő hangulat, a társaink megfelelő módon szerepeltetése, a megfelelő nehézségi szint eltalálása, hogy megérdemel
10/9,5 pontot
 
[b]Borító[/b]
Szépen néz ki, de egy eléggé jellegtelen epizódot mutat be a könyvből…amikor a Hóboszorkány szelleme megjelenik az üveggömbben, bejön egy Ork, és a csajszi poénból elkezdi fojtogatni. Egy egészalakos képnek valahogy jobban örültem volna.

[b]Grafikák[/b]
Leszámítva a spagetti-hajakat, egészen szép munkák, egy-két kivétellel. A Yeti olyan pofát vág a rajzon, mintha épp megmenteni készülne szerencsétlen prémvadászt ahelyett, hogy megölné. A Hóboszorkány arcképe se valami fúdenagy durranás, lehetett volna ennél jobbat csinálni sokkal.

[b]Történet[/b]
Elég frappáns megoldás: először szó sincs arról, hogy mi felkutatjuk a Hóboszorkányt, csupán azért küldenek minket, hogy a Yeti nevű vérszomjas fenevadat megöljük, és kapnánk 50 aranyat. Aztán miután megöltük, a haldokló prémvadász bíz meg minket a feladattal, hogy csináljuk már ki a Hóboszorkányt. Oké, valahogy ezt is megoldjuk. A végső küldetés pedig, hogy a barlangokban magunkra szedett átoktól megszabaduljunk a Gyógyító segítségével. Bevallom, még engem is meglepett ez a sok fordulat…arra gondoltam, ez is ilyen tipikus „megölted a főellenséget, hős van, mindenki nagyonnagyon szeret téged” tészta lesz, de kellemesen csalódtam…

[b]Nehézség[/b]
Abszolúte nem nehéz, ha az ember szorgalmasan átkutat mindent, és benéz mindenhová. Létfontosságú tárgy csak három van – a rovásírásos bot, a fokhagyma, és az Egészség itala – viszont érdemes összelopkodni mindenfélét, amit találunk, mert a kaland második és harmadik részében elég sokminden múlik azon, van-e nálunk gyertya, ezüsttárgy, vagy sárkánytojás. A szörnyetegek se túl erősek, a Hóboszorkánnyal meg se kell küzdeni, egész egyszerűen leszúrom a bottal, oszt kész. A szellemével már nehezebb lesz elbánni, de ott sem kerül sor semmiféle harcra. Egy-két kivételtől eltekintve kommersz szörnyetegeket kell eltakarítani az útból…Goblinok, Zombik, vademberek, kentaurok, úgyhogy tényleg a könnyebb könyvek közé sorolhatnám.

[b]Főellenség[/b]
Maximum a Yeti, mivel a Hóboszival nem kell megküzdeni, a Halálvarázslatot meg csak a Gyógyító tudja megtörni.

[b]Ami tetszett[/b]
Eddig még nem volt ilyen havas-jegeces kalandkönyvben részem, úgyhogy ez – akkor még – eléggé kiaknázatlan terület volt. Amint már írtam, a könyv nem arra összpontosította minden erejét, hogy öld meg a főellenséget, oszt te vagy a király, hanem előtte és utána újabb feladatok, és mindenféle komplikációk adódtak – csak akkor ér véget sikeresen a könyv, ha kigyógyultál a Halálvarázslatból. Itt is vannak segítőtársaid, mindjárt egyenest kettő. Mondhatni, a könyv harmadik része időre megy…kétségbeesetten keresni kell a Gyógyítót, mielőtt a Halálvarázs végez a játékossal, és természetesen útközben mindenféle egyéb figurákba botlunk, akik sajnos egyik sem a Gyógyító. A Hóboszi aranyát itt végre ellophattuk, jól megtollasodhattunk belőle, és az egyéb úton-módon szerzett tárgyainknak is nagy hasznát vehettük a nehéz helyzetekben. Végül, de nem utolsósorban, a halálpontok is igen el lettek találva…228. és 191. az abszolút favorit!

[b]És ami nem[/b]
Elég sokminden volt, ami keményen el lett fuserálva ebben a könyvben. Kezdjük azzal, hogy ez is tömve van fordítási slendriánságokkal…belépek a szobába, és azt látom, hogy egy Neander-völgyivel ordítozik. Ki ordítozik és miért? A fejezetpont fele nincs lefordítva. Mellesleg hogy kerül egy távoli bolygó távoli helyszínére egy Neander-völgyi? Nem lehetett volna csak simán ősember, oszt kész?
Szóval elég sok a durva fordítási hiba, nem tudok szemet hunyni ezek fölött, a Levegő Elem is eredetileg Levegő Elementál kellene, hogy legyen.
A Hóboszorkány szellemével való leszámolás meg…hadd ne kelljen minősítenem. A Nagy Küzdelem annyiból áll, hogy elkezdek a szellemével kő-papír-ollózni mindenféle kis fémlapocskával, és én természetesen nem nyerhetek! De ha mégis, akkor ő önként fogja magát, és meghal. Most erre mit mondja? Siralmas egy megoldás. Persze a gömbjét nem lehet se szétvágni, se eltörni, se semmi.
Jellemző a könyvre az is, hogy roppant merev a gondolkodása. A Yeti megölése után nem vihettem magammal a dárdát, helyette tőrökkel dobálva kellett eltalálnom egy ajtónyitó gombot. A rézgyűrűt se használhattam a Hóboszorkány ellen, a játék csak a Fehér sárkánynál engedélyezi, hogy egy harcost hívjak segítségül vele. Az ilyesmik annyira tönkre tudják tenni az egyébként jól felépített kalandot, hogy csak na. És egyébként miért nem kínálta fel a könyv a lehetőséget, hogy a Yeti megölése után hazamenjek? Máris nem kellene foglalkozni a Hóboszorkánnyal, meg se átkozódunk, de így is kapunk 50 aranyat.
Ami szó szerint a halálom egy kalandjáték-könyvben, az az a nevetséges mozgószabály, hogy „ha ezt meg azt a tárgyat magaddal viszed, cserébe itt kell hagynod a hátizsákodból egy másik tárgyat”. Nem szeretem az ilyet, nagyon nem szeretem. Ezenkívül hiába van két társam is, gyakorlatilag végig teljesen passzív szerepet töltenek be, mintha csak a lábamra csomózott ólomgolyók lennének. Ezenkívül mindkét társam segghülye. Megölöm a Hóboszit, elkezdenek örvendezni, hogy végre levehetik az engedelmesség nyakláncát, erre a Hóboszi szellemével való eposzba illő küzdelem alatt még mindig rajtuk van…nagyon nincsen átgondolva ez a könyv, és ennek bizony az olvasó látja kárát.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Olvadásnak indult jégbetűk (bár akkor inkább fehérnek/átlátszónak kellene lenniük, nem?), és fuldokló goblin harcos. Mondjuk én ekkor még nem tudtam, hogy ez fuldoklás, és az is meglepett, hogy a jóságos arcú nő a varázsgömbben maga a hóboszorkány. Inkább mintha Holle anyót látnánk fiatal éveiben.

[b]Illusztráció[/b]
Különleges és egyedi rajzok jellemzik a könyvet. Érdekes, hogy két illusztrátorról van szó, más műveknél ilyenre nem emlékszem. A képek engem leginkább egyfajta dombor-nyomatokra emlékeztettek, és kifejezetten üdítően hatott a másságuk. A színvonal nagyon egységes, én olyan alkotást nem is láttam, amelyik ne tetszett volna.

[b]Háttértörténet[/b]
A sztori egy a havasokban tanyázó szörny (egy yeti) levadászásával indul, de természetesen bonyolódik majd. Egyszerűen pénzért vállaljuk el a küldetést, majd sikeres elvégzésével a még több pénz reményében vágunk neki a hóboszorkány barlangjainak. Mint oly sokszor, most is kissé gyérnek éreztem a motivációt. Ha hősök vagyunk, és a világ megmentésén fáradozunk, az is gyakran hiteltelennek tűnik, de ha a kincsek szempontjából nézzük, akkor meg olyan, mintha csak az anyagiak érdekelnének minket. Szóval nem árt ezeket a sztorikat egy kicsit személyesebbé tenni… itt ez most nem sikerült.

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Eredetiség[/b]
A havas, jeges, fagyos világ nagyon jól „átjön”, szinte csontjainkban érezzük a hideg szelet. A történetben elég szép távot járunk be, így sokféle táj lényeivel összeakadunk a kentauroktól a madáremberekig. A hóboszorkány barlangjaiban az ő szolgái hemzsegnek dögivel, meg hát itt a yeti, aki sokkal inkább aranyosnak néz ki, mint vérszomjasnak… (190.) de már a kaland legelején összefuthatunk egy mamuttal (!), és tetszett az önálló életre kelő gyilkos tőr, ami csak akkor nyugszik meg, ha visszadöfjük az ajtóba.
Eredeti vonás, hogy a főellenséghez minden képzeletet felülmúló gyorsasággal jutunk el, és aztán kiderül, hogy ez a kaland elsősorban nem is az ő megöléséről szól…

[b]Kihívás[/b]
Azzal kezdeném, hogy sok az erős ellenfél. Nemcsak az olyan érthetően tápos figurákról beszélek, mint a boszit őrző fehér sárkány, vagy a félelmetes Éjjeli Vadász, hanem például az egyszeri madárember is durva harcértékekkel bír. Mindenképpen megszerzendő tárgy a kalapács vagy a dzsinn a kristályharcos ellen (aki kikerülhetetlen), a karó a hóboszorkány ellen, egy-két fémlapocska, és később a sötét elf Egészség Itala, ami nélkül kíméletlen gyorsasággal győz le minket a halálvarázs (erről később).
A történet utolsó szakasza igazi túlélő-túrává fajul, amikor is szakaszosan fogynak Életerő pontjaink. Ezt azért elég kemény túlélni, és még csak ezután következnek a Gyógyító próbái…

[b]Főgonosz[/b]
Sajnálom, hogy boszikánk nem lett markánsabb ellenfél. Amikor megpillantjuk őt, kiderül, hogy valójában egy vámpírról van szó, aki persze nem nagyon csípi a fokhagymát, de nem kell feltétlenül rendelkeznünk vele az eliminálásához. Egy karó viszont kell, és ha az megvan, akkor tulajdonképpen harc nélkül végezhetünk vele. Ez kissé csalódást keltő, és ezt érezhette Livingstone is, aki tovább szőtte a csaj szerepét. Szóval már épp kifelé tartunk, amikor a boszi újra felbukkan egy varázsgömbben, éééés… na mit tesz? Na mit? Elkezd velünk kő-papír-ollót játszani! Nem, nem őrültem meg, tényleg ezt teszi. Oké, itt most négyzet-kör-csillag-ról van szó, whatever… Tehát a négyzet üti a kört, a kör a csillagot, a csillag a négyzetet. Ha vannak ilyen lapocskáink (miért voltak ezek szétszórva a barlangban mindenfelé? Könyörgöm, miért???), akkor ki kell választanunk egyet, el kell dugnunk a hátunk mögé, és a boszi mond egy alakzatot. Ha szerencsésen választunk, akkor a hóboszorka megsemmisül a gömbben. De miért???

[b]Hangulat[/b]
Nekem nagyon bejött a könyv vonalvezetése az apróbb bakik mellett is. Olyan apróságokra gondolok, hogy az én példányomban néhány lap fel volt cserélve, vagy az olyan mondatra, amiből hiányzik az alany (106.), vagy hogy nem tudom, a 320-as fejezet milyen kacsáról beszél, vagy hogy egy bizonyos esetben, amikor találunk egy fémlapocskát, a könyv nem tér ki rá, hogy az milyen alakú, és hasonlók…
Az első rész tipikus „barlangolás”, de később hozzánk csapódik Redswift és Stubb, akik abszolút jó arcok. Aztán ellátogatunk Kőhídfalvára, ahol a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=16][i]Végzet erdeje[/i][/url] története is megemlítődik (Stubb elindul Gilibran király ellopott kalapácsáért). Végül pedig jön a halálvarázs rész, ami nagyon jól lett megoldva, tényleg érezni a nyomást, hogy muszáj sietnünk, mert a jégbarlangban véletlenül elolvasott pergamen lassan elszívja minden erőnket. Itt bebizonyosodik, hogy nincs szükség különböző flancos pontokra, vagy plusz rubrikákra a kalandlapon, Livingstone egy huszárvágással elintézte: fogy az életerőnk. Ennyi. Épp elég motiváció. Vicces, ahogy a kuruzsló át akar verni minket, és jók a Gyógyító próbái is, a Banshee például önmagában félelmetesebb ellenfél a hóboszorkánynál. A 400. pont pedig kifejezetten szívet melengető lett. Tehát: sokrétű és jó kaland ez! Vágjatok neki!
Nem szeretném azon két ember egyikét ostorozni, aki nélkül meg sem született volnt a KJK sorozat, de mindig is úgy éreztem, hogy Ian Livingstone könyvei egy kicsit szárazak. Szeret sok apró dolgot összeszedetni a hőssel, ezek hiányát pedig a legtöbb esetben súlyosan bünteti. A Hóboszorkány barlangjaiban sincs ez másképp, de ez talán nem teljesen az író hibája.

Ettől függetlenül úgy érzem, hogy elég nehézkesre sikeredett a történet, a lezárása pedig elégggé kilóg az egészből. Nem hiszem, hogy rendesen átgondolta volna a történetet. Apróság ugyan, de nekem nem tetszett, hogy időrendileg egy már korábban megjelent könyv előtt játszódik. Csak a fanatikus KJK-rajongóknak ajánlom.
Értékelés: 7 / 10
Ez egy jó kis könyv, melyben egy kicsit más a feladat. Úgy gondolom, mind az írás, mind a képek minősége jó. A belső illusztrációk stílusa ráadásul elég érdekes is. A mű egy része egy különálló minikalandnak indult, és később született meg a döntés, hogy egy teljes, 400 fejezetpontos könyvvé bővítsék ki.

Ennek eredményeképp először végezni kell a Hóboszorkánnyal a barlangjában, majd egy második küldetést is a nyakunkba kell venni (hogy megtudd, mi ez, el kell olvasnod a könyvet). Az eredmény egy egyedülálló, két feladatos küldetés. Most, hogy túlvagyok az olvasásán, úgy sejtem, hogy a barlangban játszódó események alkották az eredeti törtéjnetet, és az azt követő részeket csapták hozzá utólag, hogy összehozzák a végső, 400 pontos hosszt.

Mindettől függetlenül ez egy remek KJK könyv, bár jobban örültem volna neki, ha több teret adtak volna a Boszorkányos vonalnak. Az is egy érdekes csavar a történetben, hogy a főellenség alattvaló nem önszántukból, hanem kényszertől vezérelve szolgálják őt.

Érdemes végigolvasni.
hr
2017. május 15. 21:12 | Válasz erre | #137
Sziasztok!

Most találtam egy cikket a neten, és nagyon örültem neki, hogy van, aki ilyen oldalt létrehozott! Nekem a Hóboszorkány volt az első ilyen könyvem (De nem az utolsó), és a mai napig nagyon örülök, ha egy antikváriumban felbukkan egy olyan példány, ami nincs meg. Annak meg még jobban örülök, hogy van néhány olyan elvakult, mint én, akik bőven 30+ -osan még ilyenekkel néha foglalkoznak :D

Bár hozzá kell tenni, mostanában Terry Pratchetteket olvasok, de hamarosan el fogom újra kezdeni a kaland játék kockázat könyveimet is.

Örülök, hogy megtaláltam ezt a fórumot, és bocs az offért :)
2017. február 19. 23:44 | Válasz erre | #136
Részedről A gyíkkirály szigete:történet 10; játszhatóság 6; hangulat 10; illusztrációk 8.Namármost, a mű valódi esszenciája éppen az a két 10 pont amire adtad![smiley]nevetes1[/smiley]
A "játszhatóság" az értékelésben az, amiről a mai napig fogalmam sincs hogy mit takar.Talán mert nincs is pontosan definiálva, és mindenkinek mást.Ilyen értelemben pedig számolni sem kell vele.
Az illusztrációk pedig, igaz, adnak vagy éppen elvonnak az adott kalandból, de nem az író művei, azaz másképpen is nyomnak a latba.
Szóval...nálad ez egy 10, azaz tuti darab![smiley]taps[/smiley]
És végül!A gyíkkirály szigetében nem a Goncsong fullánk a "főgonosz" véletlenül?Szerintem de!
Igaz, a gyíkkirályon keresztül érvényesül, de ő buzerálja a primitív hüllőagyát, és a legvégén is vele kell elbánni hogy a 400-ra lapozhass, és ne te legyél a következő áldozata.[smiley]nezze[/smiley]
Ráadásul!A téma jó, csak rossz helyen kanyarodtunk ebbe az irányba.Ha reagálni akarsz, vagy bárki más, akkor inkább a saját topikjába folytassuk![smiley]fantasy-30[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2017. február 19. 22:38 | Válasz erre | #135
Sajnos igazad van, tényleg brutál nehéz a Varázsló Kriptája. Ami még nem is lenne annyira baj, ha kaptunk volna korrekt mennyiségű segítséget. Voltaképpen ez az egy hibája van a könyvnek.
© Nheil
2017. február 19. 22:34 | Válasz erre | #134
Hát, látod, van akinek ez nagy probléma. :-)
Hogy megerőszakoljam magam, talán tényleg nem a legmegfelelőbb szó lett a leírás a végére a "jellegtelen", hát ez van, most már kőbe van vésve, változtatni nem lehet rajta. Szerintem csak tényleg annyiról van szó, hogy két totálisan jól sikerült kaland között jelent meg a Gyík és ezekhez képest gyenge. Ha később eljutok a fos könyvek kritikáihoz, fognak még röpködni a 4esek, 3asok, vagy esetleg még rosszabb osztályzatok is. Azokhoz képest a 6os osztályzatú Gyík meg királykategória.

Hogy reagáljak, a Varázsló kriptája is nagyon jó kis könyv, csak iszonyatosan, elmebeteg módon nehéz és az beleszámít nálam az összképbe. Ugyanez a helyzet a Pusztítás maszkjaival, imádom a hangulatát, de túl nehéz.
The city changes but the fools within are always the same.
2017. február 19. 22:08 | Válasz erre | #133
Köszi!

Nagyon örülök, hogy jókat írtál róla, mert nekem a Hóboszi volt az első könyvem. :) Sőt, az egyik kedvenc könyvem tőle mindmáig. Mondjuk azon "csodálkozok", hogy nem tudtad eldönteni, hogy ez, vagy a Halállabirintus a kedvenced tőle, hiszen ott van még például a Varázsló Kriptája, vagy a Visszatérés a Tűzhegybe is. Számomra ez a négy kaland Livingstone legjobbja. Ha bármelyik szintjét elérné a következő könyve, mert hát az a zombis..., akkor nagyon boldog lennék.
Meg majd arra is kíváncsi leszek, hogy a másik nagy kedvencemről miket fogsz írni, de az még a jövő zenéje.

Más. Olvastam az utóbbi napok komment-áradatát. Először is, szerintem semmiképpen ne hagyd abba az írást, jó vagy benne. Továbbra is szívesen olvasom őket. Nem mondom, hogy mindenben egyetértettünk, de hát olyan nincs, másrészt meg akkor mi van? Semmi. :)
A másik, szerintem jól megfogtad a Gyíkkirályt, amikor azt írtad, hogy egy korrekt közepes kaland, mert hát az. Írt már jobbakat és rosszabbakat is Livingstone. Gondolom direkt írta könnyebbre, hogy ne legyen mindig minden nehéz tőle. De ezzel a részével nincs is baj. Gyíkkirály, mint főgonosz? Hááát... egynek elmegy, nekem sose volt a kedvencem, de kinek hogy. Hogy jellegtelen a könyv? Szerintem sem ez a legjobb szó rá, mert a maga módján változatos és van némi bája, de valóban szörnyen összecsapott. Túlságosan is az. Igazad van, nincs is igazából olyan nagyon emlékezetes történés, ha nem veszem bele a kulcsjeleneteket (sámán, bánya, csata). Most tényleg az a probléma, hogy hirtelen nem jutott jobb szó eszedbe rá, és ez nem egyezett másnak a véleményével? Vicc.
Szóval, szerintem sem a legjobb szó rá a "jellegtelen", de attól még nem fogok érte a körmödre koppintani, meg a fejedet levenni. [smiley]axe[/smiley] [smiley]wink[/smiley]
© Ravnos
2017. február 19. 20:04 | Válasz erre | #132
Köszi a gyors utána nézést és a választ!
Most játszok az online verzióval és a pajzs sem ad ügyességpontot a kezdeti értékre. Én úgy emlékeztem, hogy ez tuti a kezdeti ügyességre adja az 1 pontot,de sajnos nem.
Szóval az igaz,h ez a könyv egy nagyon jó könyv, de én ezt két(jádebéka talizmán +2ü,pajzs +1ü) nagy hibának könyvelem el Livingstone számlájára. Mert mint írtam elég sok magas értékekkel rendelkező ellenfél van és 9-10-es ügyességgel nem sokra megyünk.
2017. február 18. 20:50 | Válasz erre | #131
Megnéztem, nem a kezdetihez ad.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Ravnos
2017. február 18. 13:34 | Válasz erre | #130
Lenne itt egy komolyabb kérdésem. A zöld jádebékatalizmán amit a Gnóm könyvében találunk , az eredeti angol verzióban esetleg nem a kezdeti ügyességhez ad +2 ügyességet? Ha nem , akkor sajnos nem sokat ér! Mert ugye később elég magas értékekkel rendelkező ellenfelekbe is bele futhatunk, akik ellen 9-10-es ügyesség nem sokat ér. Szerintem csak úgy lenne értelme ennek az ajándéknak, ha a kezdeti értéken felül kaphatnánk azt a 2 pontot, főleg hogy 4 ÉP-be kerül a könyv kinyitása.
© Ravnos
2017. február 18. 13:19 | Válasz erre | #129
Abban igazad van, hogy egy mágikus csizma igazodik a lábmérethez, de ha nincs benne szagtalanítórúna, akkor büdös marad. Főleg egy halott Elf lába után! [smiley]buck[/smiley] Csak viccelek, de akkor sem húznám fel egy halott Elf lába után!
Mert ugye van egy mondás: "Ha meghalok, ne kérdezzétek miért büdös a lábam!" [smiley]taps[/smiley]
© Nheil
2017. február 18. 09:43 | Válasz erre | #128
Dr. Lecter írja , hogy amit 400 pontba bele lehetett sűríteni, azt itt megtette Livingstone.
Na pontosan én is ilyesmit éreztem végig a könyv kapcsán, már anno az első olvasáskor is.
The city changes but the fools within are always the same.
2017. február 18. 00:40 | Válasz erre | #127
Elmés, de egy valamit kihagytál a számításból!Ez egy mágikus csizma!Azaz egyrészt szagtalan, másrészt a viselője lábméreteihez igazodik![smiley]wave[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Ravnos
2017. február 17. 21:47 | Válasz erre | #126
Azért nem húzza fel a kalandorunk, sőt még meg sem fordul a fejében, mert az elfek lába iszonyat büdös![smiley]puke[/smiley]

Kevesen tudják ezt pedig így igaz!

A másik ok pedig az, hogy női lábméretük van! [smiley]fake-horse[/smiley]
© Nheil
2017. február 17. 19:27 | Válasz erre | #125
A hóboszorkány barlangjai már a harmadik Livingstone-mű 1984-ből, a kiváló Halállabirintus és a gyengébb Gyíkkirály szigete után.

Livingstone újított, mert ebben a történetben bevezette a folyamatosan változó célú küldetést, ami szerintem nagyon jól sikerült, mert kiváló hangulatot kölcsönöz a történetnek. A könyv elején, amolyan bevezetésnek a nem igazán kreatív elnevezésű yetit kell levadásznunk (mivel a háttértörténet olvasásakor előre tudjuk, hogy lesz itt valami fordulat, nem is baj, hogy ezt a vonalat hamar lezavarja Livingstone), majd következik a történet fő szála, a hóboszorkány megtalálása és eliminálása (kétszer is, bár itt klasszikus harcra nem is kerül sor), majd a könyv utolsó harmada átvált egy sötétebb hangvételű versenyfutásra az idővel, ahol a puszta túlélésünk a tét.

Kellemes dilemma előtt állok, mert nehezen tudom eldönteni, hogy a Halállabirintus, vagy ez a kötet számít-e a legjobb Livingstone kalandnak.
A hangulat végig jó, a környezet - a havas hegyvidék, majd a barlangos, gleccseres részek, ezt követően a végén a melegebb, zöldebb vidékek - magával ragadó. Nincsenek töltelék fejezetek, kellemesen elegyedik a szabadtéri mászkálás és a klasszikus alagutas balra/jobbra típusú közlekedés. A könyv során végre társaink is lesznek és nem csak néhány alibi fejezetpont erejéig, hanem markánsan kapcsolódnak is a történethez. Ilyesmit hiányoltunk eddig, most ezt is megkaptuk.

A szörnyek tekintetében nem kimondottan kreatív a felhozatal, csupa ezerszer látott és levágott példány áll az utunkba. Megemlíteném az indokolatlanul magas 12-es ügyességű madárembert, aki ráadásul csak egy teljesen random szörny, ez elég durva szerintem egy ilyen mezei monsztához, 12-es ügyességgel leginkább főellenségek szoktak ugrálni ( vagy persze mi, a kalandor...)

A kaland nehézsége pontosan a kedvemre való. Néhány esetben nyilván szerencsésnek kell lennünk, hogy jó helyen haladva megtaláljuk azt a néhány kötelező tárgyat, ami életbevágó, de egy Halállabirintus, vagy akár egy Káosz fellegvára után könnyűnek mondható. Ennél nehezebb ne is legyen egy könyv véleményem szerint, legyenek zsákutcák, legyenek nehezítő tényezők, de minél minimálisabb számú a ha nem balra megyek itt, hanem jobbra, mert ott találom meg pl. a rovásírásos botot fejezet, annál jobb. (A későbbi írók közül pont emiatt szeretem Keith Martint, mert ő általában alternatívákat kínál, nem kizárólagos tárgyakat, de igazságtalan valamilyen szinten az összehasonlítás, hiszen neki már volt lehetősége mihez képest fejlődni)

Mint említettem, nehezen tudom eldönteni, hogy jobb ez a könyv, mint a Halállabirintus? Végül úgy döntöttem, hogy ha csak fél ponttal is, de igen, jobb, mert annyira sok ebben a kalandban a pozitívum, a mű szinte egésze alatt kitűnő hangulat, a társaink megfelelő módon szerepeltetése, a megfelelő nehézségi szint eltalálása, hogy megérdemel
10/9,5 pontot
The city changes but the fools within are always the same.
2017. február 16. 21:25 | Válasz erre | #124
Végül is, így is fel lehet ezt fogni.Meg úgy is, hogy egy ilyen értékes és ritka varázstárgyat nem pocsékolunk el csak úgy.Ráadásul szegény Redswift is biztosan ezt akarná.
De!Ha mégis ennyire túlzottan emberségesek vagyunk, odaadhatná közvetlenül az előtt is mielőtt meghal, nem?Vagy akkor még ő is azt gondolja, hogy vele együtt nekünk is befellegzett?[smiley]fejvakaras[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2017. február 16. 18:09 | Válasz erre | #123
Mert az már hullarablás kategória. Egy dolog kirabolni az ellenfeleidet, de szegény Redswifttel azért megértetek együtt pár dolgot, és annyira nem vagy rászorulva arra a csizmára, hogy leráncigáld élettelen teteméről.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2017. február 16. 10:11 | Válasz erre | #122
Srácok!Elgondolkodtatok-e a következőn?Még a boszi barlangjában a két társaddal rábukkanhatsz egy pár elf csizmára.Ott ugye sorsot húztok, hogy kié legyen.És itt jön a kérdés!Ha teszem azt Redswifté lesz, aki ugye később melletted hal meg, miért nem lehet a továbbiakban tiéd a csizma?Főleg, hogy a felhasználása csak ezek után a barbárnál történne.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2017. február 15. 11:08 | Válasz erre | #121
2017. február 15. 09:37 | Válasz erre | #120
Igen, te mint főhős elolvasod, bár mivel nem érted a szöveget, fogalmad sincs róla hogy mit olvastál el (halálvarázslatot magadra ugye).Erre Redswift is elolvassa, csak ő tisztában van vele hogy mit olvasott el, és van olyan "rendes" hogy ezt közölje (így ad esélyt megúszni ezt a kínos szitut).Stubb pedig ebből totál kimarad, mivel ő nem olvasta el, és miután Redswift közli hogy miről is van szó, nem olyan hülye hogy utána még elolvassa.
Így árnyfarkas verziója téves.
Viszont ha mi nem lettünk volna olyan "balfaszok" hogy megkérjük az elfet, akkor nekünk befellegzett!Kérdéses, hogy melyik a jobb verzió, ilyen "balfasznak" lenni, vagy a hóboszorkány áldozatának?
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Scal
2017. február 14. 02:50 | Válasz erre | #119
jaj istenem, azért nem hat Stubbra a halálvarázslat, mert a boszorkány alapvetően a főhőst átkozta meg, csak mi voltunk olyan balfaszok, hogy megkértük az elfet hogy fordítsa le, úgyhogy Redswift csak azért lett elátkozva mert segített az olvasásban, de az alapvető célpont mi voltunk, így Stubb megúszta
2015. december 28. 19:25 | Válasz erre | #118
Lehet,hogy hatott rá. Végül is a varázslat tünetei csak a szétválás után jelentkeztek,ezért lehet,hogy Stub Kőhidafalvára eljutva belehalt a varázslatba. De a törpék szervezete erősebb az emberekénél és az elfekénél,ezért lehet,hogy hatott rá,de túlélte.
2015. augusztus 8. 16:10 | Válasz erre | #117
– Emlékszel – szólal meg Redswift –‚ amikor még a Hóboszorkány barlangjaiban bolyongtunk, elérkeztünk egy ajtóhoz, amelyre egy pergamen volt kiszögezve. Nem tudtad elolvasni, mit írtak rá, és engem kértél meg, hogy én silabizáljam ki. A Halálvarázsige volt odaírva, és most mindketten annak a hatása alatt állunk.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2015. augusztus 8. 15:19 | Válasz erre | #116
Hiba:
66: nem "dühöngő vihart szabadítottál el", hanem "elszabadítottad egy légelementál haragját"
67: nem "csak varázslattal lehet átjutni" a Kristály Barlangok bejáratán, hanem pusztán "illúzió takarja"
211: "töprengesz", "még mindig ez jár a fejedben"
2015. augusztus 8. 12:55 | Válasz erre | #115
Lehet tévedek, mert már rég olvastam eme művet, és most sincs kéznél hogy utánanézzek, de úgy emlékszek hogy azért nem hat rá a halálvarázslat, mert csak te és Redswift olvassátok el.Az más kérdés hogy kettőtök közül csak Redswift tudja hogy mit is olvastatok el tulajdonképpen.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2015. augusztus 8. 08:34 | Válasz erre | #114
Ezt sosem értettem: Stubbra miért nem hatott a Halálvarázslat?
2015. március 5. 23:30 | Válasz erre | #113
Ezt is sikerült javítani.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Vikky
2015. március 5. 11:23 | Válasz erre | #112
Még egy info. Amikor lecsapom az Aranyőrt, utána megtalálom a boszi kincsét. Ott nem tudtam felvenni egy vasat sem. Lehet, hogy csak én voltam béna. Legördült a Kalandlap, de ahogy kiválasztottam egy tárgyat (rákattintottam), visszagördült, és minden maradt a régiben.
2015. március 4. 22:36 | Válasz erre | #111
És én ezért rettenetesen hálás is vagyok :) de igazából most arra a fajta tesztelésre gondolok, hogy legalább az ideális úton (vagy utakon) automatikusan végigkattintgasson a gép, mielőtt feltöltöm az új verziót, és szóljon, ha az egyik módosításom valahol valamiért elrontott valamit. Tehát ha például a piacos modulba csinálok egy olyan módosítást, hogy el kell adnod annyi tárgyat, hogy legyen 8 Aranytallérod, akkor az eredeti funkciók még ugyanúgy működjenek tovább. Ha pedig mégse működnének, akkor kiabáljon, és tudjam javítani. A kézi tesztelés nem az igazi erre, mert sajnos nem lehet mindenen kézzel végigkattintgatni. Viszont ha 10 perc alatt le tudna futni egy tesztsorozat, az sokat segítene. Csak ilyet sajnos még soha nem csináltam (főleg amiatt, hogy a háttérben lévő véletlenszám-generátort rá kell venni, hogy mindig a megfelelő számokat adja vissza csaták meg próbák során, miközben a webes felületen kattintgatok).
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Vikky
2015. március 4. 18:38 | Válasz erre | #110
Segíthetek, mint látod is. :)
2015. március 4. 18:36 | Válasz erre | #109
hát igen, a mentés mindig nagyon fontos :) szeretnék csinálni teljes könyveken végigmenő teszteket is, csak fogalmam sincs, hogyan tudnék nekiállni anélkül, hogy beleőszülnék. akkor nem kerülnének bele ilyen idióta hibák :/
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Vikky
2015. március 4. 18:30 | Válasz erre | #108
Köszi!
Egyébként sikerült végigvinni a könyvet. Hála a mentésnek... :)
2015. március 4. 18:23 | Válasz erre | #107
Elkaptam mind a kettőt :) Egy óra és fent lesz.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Vikky
2015. március 4. 17:44 | Válasz erre | #106
Következő hiba: 100-as pont. Szerencse próba után nem lehet tovább menni.
[img=http://kepfeltoltes.hu/150304/V_g_lap-1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg]Error code[/img]
© Vikky
2015. március 4. 12:06 | Válasz erre | #105
Az oldalon játszható játékban van helyesírási hiba. 2. pont: \"Úgy érted, ideje segítségül hívni a Dzsinnt.\" Szerintem \"Úgy érzed\" lenne a megfelelő. :)
2015. január 14. 14:57 | Válasz erre | #104
Nekem Vanessa Paradise-t juttatja eszembe, mikor nem mosolyog. [smiley]broomstick[/smiley]
2015. január 13. 09:54 | Válasz erre | #103
+ megjegyzés.Tudtommal egyébként-de javítson ki bárki ha tévednék-ez az orrkarika anno az ókori (római?) rabszolgák megjelölésére szolgált,bár náluk csakúgy mint a marháknál középre volt belőve,nem csak külön az egyik orrcimpába.Na ezért sem szeretem,mindamellett hogy a többség esetében nem is áll jól.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2015. január 13. 09:09 | Válasz erre | #102
Valójában az orrát sem lyukasztatnám ki senkinek pusztán abból a szuverén szeszélyből kifolyólag hogy azáltal jobban hasonlítson a Hóboszorkányra vagy bárki másra.Alapvetően amúgy sem komálom az ilyesféle testékszereket.Mindössze arról van szó hogy magának a Hóboszinak lett egyfajta védjegye ez az orrkarika részemről.Az esetében szerintem ötletes,eredeti,mondhatni jól áll.
A lentebbi képen látható leányzó csupán pedig egyfajta Hóboszi modell (nekem legalábbis);a + x év kort,az orrkarikát,és a többi (nélkülözhetetlen) cuccot pedig elég csak rá/hozzáképzelni!
Filmrevitel esetén pedig ezek a dolgok ma már (szinte) észrevehetetlen trükkökkel is megoldhatóak,szóval Isten ments hogy komoly indok nélkül fehér (és azon belül is nordikus típusú) lányoknak bármiféleképpen ártsak!(Fogynak azok már így is sajnos,úgyhogy inkább védeni,megbecsülni kéne őket,nem pedig még pluszban a levesükbe köpni![smiley]ejnye1[/smiley])
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2015. január 12. 21:08 | Válasz erre | #101
Igazából tényleg túl fiatalnak tűnik a hölgy; inkább gondolhatnánk valamiféle boszorkány tanoncnak, mint \"kész\" boszorkánynak.

Az idő persze ezen bőven tud segíteni..., és még talán az orrkarikára is rá lehetne beszélni.
2015. január 10. 19:31 | Válasz erre | #100
Csak nem valami pornográf dologra gondoltál?Nos igencsak árnyékra vetődtél hogy ezzel épp nekem próbáltál poénkodni,mert a magam részéről leírhatatlanul rühellem eme üzletágat![smiley]levele[/smiley]
De ezek szerint nálad nem lenne probléma naív,fiatal lányok erkölcseit kihasználni,kiárúsítani.Derék dolog,mondhatom.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2015. január 10. 18:10 | Válasz erre | #99
Én is ha filmre vinnék valamit, ő és hozzá hasonló lányok játszanának benne...csak azok a filmek nem fantasyk lennének! [smiley]buck[/smiley][smiley]nevetes2[/smiley]
2015. január 9. 09:45 | Válasz erre | #98
Ja,és az én általam kreált Hóboszi hangja,olyan lenne mint az alább mellékelt klippben 0:23 és 0:32között!Egyfajta mély hörgés és némileg idegesítő,de vérfagyasztó,hisztérikus sikoly keveréke.Szerintem vámpírhoz illő és baromi hatásos is.Pláne hogy szvsz a Hóboszorkány nem is teljesen épelméjű(ami a fémlapocskás kő-papír-olló utánzat játékból derül ki leginkább).https://www.youtube.com/watch?v=b9Og47LC6Ys
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2015. január 9. 09:33 | Válasz erre | #97
Lehet hogy igazatok van és kicsit fiatalabb lett a kelleténél,de már magyarázom is a \"bizonyítványt\"![smiley]lookaround[/smiley]
Shareella eleve-ha nem is 16éves,vagy a körüli-fiatal!Ebben az esetben az a szerencsés típus,aki huszonévesen is még fiatalabbnak néz ki,vagy némi fantáziával (ez amúgy is egy fantasy oldal) valamivel idősebbnek kell elképzelni.
Ráadásul élőholt vámpír is,azoknál meg már tudtommal úgysem számít a kor.
Annyiból kellemetlen ez az egész,hogy manapság kurva nagy divat a vámpírkodás,ráadásul a tinivámpírkodás,-amit a magam részéről kimondottan utálok[smiley]levele[/smiley]-szóval nem szeretném ha ebből kifolyólag bármi párhuzam alakulna ki azzal kapcsolatban!Nem az én ötletem volt hogy a Hóboszorkány is éppen vámpír legyen (igaz ezt a divatot már évekkel megelőzve).
Közelítsük meg a témát inkább úgy hogy filmre kéne vinni a Hóboszorkány barlangjait,és ha én lennék a rendező,hóboszinak az alábbi típushoz hasonló leányzók közül válogatnék!A történet,a közeg,az öltözete,és nem utolsó sorban a sminkesek munkája azt gondolom úgy is elterelné a figyelmet arról hogy a korával foglalkozzon bárki is.Persze nyilván full profi lenne ehhez minden!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Ravnos
2015. január 8. 17:54 | Válasz erre | #96
Hát igen, ha a Vámpírúrnő 16 évesnek néz ki, akkor akár lehet ő is!![smiley]beka3[/smiley]
2015. január 4. 22:40 | Válasz erre | #95
Szerintem kisit kislányos a lenti hölgy Sharellának, de amúgy nem csúnya.[smiley]beka3[/smiley]
2015. január 4. 20:03 | Válasz erre | #94
Jómagam 4 olyan képről tudok ami Shareellát,a Hóboszorkányt ábrázolja.Számomra mindegyikben van valami ötletes,de valahogy összességében egyik sem az igazi.Az eredeti kiadvány ábrázolásában tetszik az a madár alakú fejdísz,és az orrkarika,de sok egyebet itt nem is igen látunk ugyebár.Az újrakiadás ábrázolása már szerencsére egészalakos,és rendben is lenne az egész egy fejcserével,ugyanis nekem valahogy nem klappol ebbe a jégvilágba ez az egyértelműen mediterrán típusú női fej.A Hóboszorkány ki szerint lenne pl.egy tipikus spanyol vagy olasz nőről megmintázva?
A nemrégiben felrakott színes képek boszorkányában is van egyfajta teljesen érthető koncepció,de nekem ez már túl élőholt,és (ezáltal?) túl elcsúfított (ugye magában a könyvben gyönyörűnek írják le,ez pedig végképp nem az!).
Nemrég rábukkantam itt az internet világában egy északi típusú leányzó eléggé érzelemmentes,zord arcképére,akiről valamiért egyből Shareella ugrott be,és gondoltam megosztom itt is hogy ti mit szóltok hozzá.A képet magát annyival egészíteném ki hogy hozzádobnám az eredeti boszikép fejdíszét,orrkarikáját, a második kiadás ábrájának a testét,és máris megvan az a nőalak ahogyan én Shareellát elképzelem.Szerintetek?Illetve ti hogyan képzelitek el?

[img=http://zagor.hu/egyeb/Shareella.jpg]http://zagor.hu/egyeb/Shareella.jpg[/img]

Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Vikky
2015. január 4. 12:13 | Válasz erre | #93
Tedd fel a képfeltöltésre, onnan be tudod linkelni. A direkt link a képhez linket kell bemásolni. Méretre ügyelj.
2015. január 4. 10:18 | Válasz erre | #92
Közben leesett a javaslatod hogy mi a teendő(ezeddig nagyon fel sem tűnt ez a [Makrók] lehetőség a [Smileyk] mellet,mert abszolút nem használtam),de úgy tűnik ehhez csak netes linket tudok hozzárendelni,nem?
Ez a kép viszont nem netes link,ráadásul olyan betompult vagyok(lehet hogy friss még ez az újév),hogy már el is veszítettem a kontrollt az események felett.[smiley]zavart2[/smiley][smiley]falbav[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2015. január 3. 15:08 | Válasz erre | #91
[smiley]miaz[/smiley]Kösz a segítséget,de ez nekem semmit nem mond!Hozzáteszem valószínűleg nem is számít ez már,mert azóta felvettem runnerrel a kapcsolatot,aki segítségemre van ebben.Ha kikerül ide a kép,akkor mindenKÉPp![smiley]circling[/smiley][smiley]nevetes1[/smiley]
Ha meg nem,akkor sincs semmi,legfeljebb lemaradtok róla.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2015. január 3. 13:28 | Válasz erre | #90
A szövegdoboz alatt a [Makrók] linkre kattintva megjelennek a használható \"rövidítések\". Az [img]-s az, amit keresel.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2015. január 2. 22:33 | Válasz erre | #89
Szerintem írj runnernek vagy FireFoxnak, valószínűleg ők meg tudják majd oldani, ha lehetséges.
2015. január 2. 21:54 | Válasz erre | #88
Srácok!Tudna valaki segíteni hogy hogyan tudok ide egy képet belinkelni?(Találtam egy képet egy olyan leányzóról aki a kihagyhatatlan orrkarikával na és persze a megfelelő fantasy ruházatban szerintem tökéletesen elmenne Scharellának!)Előre is kösz!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!