Gondolatok a könyvről (4)
© Nheil
A Királyok koronája méltó befejezése a 4 részes, epikus Varázslat! történetnek. 800 fejezetpntjával utcahosszal előz minden más könyvet a KJK univerzumban és ez akkor is megsüvegelendő, ha egy részük a varázslatokra vonatkozó pont. Nagyon nehéz megtartani a minőséget és a koherens történetmesélést ilyen hosszú, könyveken átívelő kalandon, de ezt Jackson remekül végigcsinálta.
A történet eleje még inkább a Hét sárkánykígyóra emlékeztet, a civilizálatlan vidéken a barlangok, hegyvidéki környezet és a könyv harmadánál jutunk be ténylegesen a mampangi erődbe, ami pedig a Káosz fellegvárára emlékeztet, csak jóval részletesebb módon. Míg az előző három etapban nem volt annyira vészes a nehézség (jacksoni mércével persze), itt ez már nem mondható el. Annak az esélye, hogy szabályosan, friss kalandozóként teljesítjük a kalandot, ráadásul előzetes információk nélkül, inkább csak matematikai. De a veteránok sem dőlhetnek hátra, akik végigközdötték magukat az előző könyveken, feljavított felszereléssel és az összes sárkánykígyó eliminálásával, nos nekik is nagyon nehéz dolguk lesz. A gond nem is a harcokkal van, azok tényleg nem nagyon okoznak problémát. Csak mire beérünk az Erődbe, már számos elengedhetetlen információt és tárgyat kell megtalálnunk ahhoz, hogy egy későbbi ponton ne halálozzunk el ezek hiánya miatt.
Az erődön belül, ha lehet, még nehezebb lesz a dolog, mert ott már tényleg csak egy helyes út van és a Káosz fellegvárához hasonlóan túl sok életveszélyes helyzetbe lehet belefutni. De ha ezeket túl is éljük, az említett tárgy és információhiány később megbosszulja magát és meghalunk és kezdhetjük elölről. Ez természetesen folyamatos stresszet okoz, folyton azon gondolkodunk, hogy hol és mit hagytunk ki? Nem szeretem ezeket a kizárólagos, csakis azon az egy módon túlélhető helyzeteket, ami csakis azért sikülhet, mert 50 ponttal ezelőtt mondjuk nem a középső, hanem a jobboldali barlangba mentem be. Külön szívatás, hogy az Erődön belül már az istennőnk, Libra sem segíthet. Most komolyan, miért kellett még ezt is? Értem, hogy nőnek a tétek a finálé felé és persze, egy játék akkor jó, ha folyamatosan növekszik a nehézség, de ez akkor is túlzás.
Régi vita, hogy a harcos, vagy a varázsló útja könnyebb-e. Igazából nem hiszem, hogy jelentősen könyebb lenne egyik vagy a másik. A harcos könnyebben lever mindenkit, akkor is, ha nem győztük le a sárkánykígyókat és felismernek minket, tehát friss kalandozónak talán jobb harcosnak lenni.A varázsló viszont okos választásokkal minimális életerőveszteséggel megoldja ugyanezeket a szituációkat, főleg ha tele vagy komponensekkel és azért lehet bőven találni. A végső "harc" a főmágussal talán nem az, amit sokan vártak volna, mondjuk egy Balthus elleni epikus harchoz hasonlatos. Nekem ezzel nem volt bajom, mert érdekes volt ez az időutazásos megoldás. És itt szépen megvolt a két alternatíva, a harcos a dzsinn segítségével, a varázsló pedig a rejtélyes ZED varázslattal (végre el lehet lőni!) oldotta meg. A legszemetebb húzás pedig az, hogy még ezután is bukhatunk, ha nincs egy bizonyos madárember haverunk...
Véget ért hát az epikus történet. Az összhatást lerontja a drasztikusan, szemét módon megnövekedett nehézség, ha győzni akarunk itt aztán meg kell szenvedni. Valamint a végső harc sokak nemtetszését is kiválthatja, akik grandiózusabb harcot vártak volna.
10/7,5
A történet eleje még inkább a Hét sárkánykígyóra emlékeztet, a civilizálatlan vidéken a barlangok, hegyvidéki környezet és a könyv harmadánál jutunk be ténylegesen a mampangi erődbe, ami pedig a Káosz fellegvárára emlékeztet, csak jóval részletesebb módon. Míg az előző három etapban nem volt annyira vészes a nehézség (jacksoni mércével persze), itt ez már nem mondható el. Annak az esélye, hogy szabályosan, friss kalandozóként teljesítjük a kalandot, ráadásul előzetes információk nélkül, inkább csak matematikai. De a veteránok sem dőlhetnek hátra, akik végigközdötték magukat az előző könyveken, feljavított felszereléssel és az összes sárkánykígyó eliminálásával, nos nekik is nagyon nehéz dolguk lesz. A gond nem is a harcokkal van, azok tényleg nem nagyon okoznak problémát. Csak mire beérünk az Erődbe, már számos elengedhetetlen információt és tárgyat kell megtalálnunk ahhoz, hogy egy későbbi ponton ne halálozzunk el ezek hiánya miatt.
Az erődön belül, ha lehet, még nehezebb lesz a dolog, mert ott már tényleg csak egy helyes út van és a Káosz fellegvárához hasonlóan túl sok életveszélyes helyzetbe lehet belefutni. De ha ezeket túl is éljük, az említett tárgy és információhiány később megbosszulja magát és meghalunk és kezdhetjük elölről. Ez természetesen folyamatos stresszet okoz, folyton azon gondolkodunk, hogy hol és mit hagytunk ki? Nem szeretem ezeket a kizárólagos, csakis azon az egy módon túlélhető helyzeteket, ami csakis azért sikülhet, mert 50 ponttal ezelőtt mondjuk nem a középső, hanem a jobboldali barlangba mentem be. Külön szívatás, hogy az Erődön belül már az istennőnk, Libra sem segíthet. Most komolyan, miért kellett még ezt is? Értem, hogy nőnek a tétek a finálé felé és persze, egy játék akkor jó, ha folyamatosan növekszik a nehézség, de ez akkor is túlzás.
Régi vita, hogy a harcos, vagy a varázsló útja könnyebb-e. Igazából nem hiszem, hogy jelentősen könyebb lenne egyik vagy a másik. A harcos könnyebben lever mindenkit, akkor is, ha nem győztük le a sárkánykígyókat és felismernek minket, tehát friss kalandozónak talán jobb harcosnak lenni.A varázsló viszont okos választásokkal minimális életerőveszteséggel megoldja ugyanezeket a szituációkat, főleg ha tele vagy komponensekkel és azért lehet bőven találni. A végső "harc" a főmágussal talán nem az, amit sokan vártak volna, mondjuk egy Balthus elleni epikus harchoz hasonlatos. Nekem ezzel nem volt bajom, mert érdekes volt ez az időutazásos megoldás. És itt szépen megvolt a két alternatíva, a harcos a dzsinn segítségével, a varázsló pedig a rejtélyes ZED varázslattal (végre el lehet lőni!) oldotta meg. A legszemetebb húzás pedig az, hogy még ezután is bukhatunk, ha nincs egy bizonyos madárember haverunk...
Véget ért hát az epikus történet. Az összhatást lerontja a drasztikusan, szemét módon megnövekedett nehézség, ha győzni akarunk itt aztán meg kell szenvedni. Valamint a végső harc sokak nemtetszését is kiválthatja, akik grandiózusabb harcot vártak volna.
10/7,5
© Reactor
[b]Borító[/b]
A világon semmi köze a könyvhöz. Szép, szemet gyönyörködtető munka, de ennyi erővel egy dinoszaurusz is szerepelhetett volna rajta.
[b]Grafikák[/b]
Selejtesek, sőt, a magyar kiadásból jópár illusztráció hiányzik – a 92. lap melletti grafika össz-vissz egy üres keretet mutat. A rettegett Főmágus nevetségesen néz ki – mint valami csöves kukázó akit kereszteztek egy majommal. De ha még nem is nézem ezeket, a grafikák roppant pocsék minőségűek, mindegyik úgy néz ki, mint egy szar fénymásolat, még a jobban sikerült rajzokon is csak csóváltam a fejem.
[b]Történet[/b]
Ugyanaz, amit már az első kötetnél is leírtam: a Főmágus ellopta Analandból a Királyok Koronáját – és itt végre visszaszerezhetjük tőle! Ez lesz tehát a végső megmérettetés!
[b]Nehézség[/b]
Jó nehéz, ha egymagában (az első 3 kötet nélkül) játsszuk végig, ha viszont az elejétől fogva jutottunk el ide, lényegesen könnyebb az infók és tárgyak miatt. Így sem lesz könnyű dolgunk, mivel itt iszonyú sok a zsákutca és a halálcsapda, és nagyon sok múlik azon, nálunk van-e egy bizonyos tárgy ekkor meg akkor, vagy hogy sikerült-e infót kicsikarni a Sárkánykígyóktól. Ezúttal ráadásul már Libra istennőnk segítségére se számíthatunk, sőt, ha megtagadtuk őt korábban, akkor nincs is értelme belefogni a könyvbe – végigvihetetlen lesz. Komolyan mondom, egyszerűbb a Főmágust kinyírni a végén, mint meghalás nélkül előrejutni.
[b]Főellenség[/b]
A Főmágus, ki más. Pokolbéli démon képében fog megküzdeni velünk, egyetlen natúr varázslattal legyőzhető – ha viszont nem vagyunk elég gyorsak, akkor nekünk harangoztak.
[b]Ami tetszett[/b]
Ez a legvastagabb, és leghosszabb könyv minden lapozgatós játékkönyv közül – 800 fejezetpontos!!! Ennek megfelelően nagyon tekervényes, hosszú, részletes, és egyáltalán nem nevezem unalmasnak. Roppant izgalmas, és jó sok a bejárható terület is, szóval hihetetlen, milyen aprólékossággal van kidolgozva. Fantáziában ebben a könyvben sincs hiány – a sima szörnypofa őrökön kívül rengetegféle különös ellenfél van: Mucalytic, a sötét szobában valami sündisznószerű rémség, Vörösszemek, Látványmesterek, madáremberek. Itt is előfordulnak pozitív szereplők, ezúttal is találkozhatunk jóságos koldussal (eddig gyakorlatilag minden kötetben volt jóságos koldus, úgyhogy ez mostanra már csak az újszülöttnek új), sőt, még az amúgy lazán ellenséges szereplőkkel is jókat lehet trécselni. Ott van Naggamanteh, a kínzómester, az őrség parancsnoka, de a hobgoblin szakács is meglepően barátságosan fogad a konyhában…nem ezt várná az ember egy hobgoblintól…ráadásul ha leöltük mind a hét kígyót az előző könyvben, senki nem fog felismerni minket, gyakorlatilag harc nélkül végigsétálhatunk az erődön!
A „darázsolás” itt már valóban hasznossá lép elő, mivel minden tárgyunk megvan, és az ellenfelek tekintélyes részét – a Főmágus pajtit is beleértve – nagyon egyszerű elintézni egyetlen jó varázslattal.
Az erőd felépítése és a helyszínei nekem kifejezetten tetszettek. Van várudvar itt, konyha, kínzókamra, ahogy azt kell, és nem felejtették ki szerencsére a titkos folyosókat se. Jó, hát kicsit sok a jellegtelen, üres szoba, sebaj. Az információszerzés is elég életszerű: ha a megfelelő dolgokra kérdezünk rá, létfontosságú dolgokat tudhatunk meg, például az erődbeli Schinn Szamaritánusai nevű madárember terrorcsoportról (nélkülük nem lehet befejezni a küldetést), vagy az erőd mellett élő szatírnőktől. Sok olyan esemény van a könyvben, amin komolyan meglepődtem, mert még csak hasonlóval se futottam össze – ilyesmi volt a Főmágus átváltozása ártatlan kis fogollyá is. Ezen kívül ehetünk Mutáns húsételt és átváltozhatunk mutánsokká, utazhatunk az időben is…abszolút remekmű a könyv!
[b]És ami nem[/b]
A magyar kiadás egy kukábavaló szenny. Kezdjük azzal, hogy a varázslatok hárombetűs kódjait elfelejtették magyarosítani – azaz aki az előző 3 könyvben rohadt komolyan bemagolta a varázslatok kódneveit, az most szépen el is felejtheti mind, úgy ahogy van. Teljesen megváltozott az összes kód, lehet mindent kezdeni előlről. Csudás dolog.
Aztán folytassuk mindjárt azzal, hogy a magyar kiadás egyszerűen tömve van elírásokkal, félreütésekkel, az összes eddigi kalandjátékkönyvben nincs annyi hiba, mint itt EGY oldalon. Hogy ezek közül egyet se vettek észre, és javítottak ki, azt egész egyszerűen fel nem bírom fogni. A kedves fordító csapnivalóan fos munkát adott ki a kezéből, egy ötéves óvodás kevesebb hibával megírja! Csak nézzétek meg…ez valami förtelmes…(ettől eltekintve szabályosan végigjátszható a könyv!)
Oké, megbocsájtjuk, végülis nem mindenki járhatta ki a 8 általánost. Durva játékhiba viszont sikeresen belekerült ebbe a könyvbe is, és pont a játék egyik nagy adu ászával kapcsolatosan: az időutazós ZED varázslatos résznél. Ha elmondjuk ezt a varázslatot, visszakerülhetünk a korábbi 3 könyv valamelyikébe is akár, sőt, a kalandunk legelejére is. Na most, tegyük fel, hogy mi nagyon nagyon ügyikék voltunk, és összeszedtünk minden varázstárgyat, így kerülünk vissza mondjuk a Shamutanti dombokhoz. Oké. Akkor viszont ne ajvékoljon nekem a könyv, hogy nincs meg a „darázsoláshoz” ez meg az a tárgy, ugyanis én ebben a könyvben fölszedtem, és a könyv nem írja, hogy elveszítem a tárgyaimat (mégis, honnan a rákból kéne tudnom, hogy egy 3 kötettel ezelőtti állapotomban mik voltak nálam?). Ez hatalmas, feltűnően durva hiba, mert így akkor se tudok „darázsolni” az előző kötetekben, ha nálam van a kívánt tárgy, mert a könyv azt mondja, hogy nincs nálam. Most akkor vagy ez a könyv a selejtes, vagy az előző három…szerintem mindegyik…
A Főmágussal sincs minden rendben. Maga a kinézete is röhejes – egy félelmetes, egész kontitenst rettegésben tartó fővarázslónak tényleg így kell kinéznie, mint egy szeméttelepi guberálónak a majmok bolygójáról? Aztán az összecsapás. Az első része egészen rendben van, amikor álruhában becsalogat a börtönébe, de az utolsó összecsapás elképesztően béna lett, egyetlen varázslattal ki lehet végezni a hírhedt Főmágust! Ez beszarás, komolyan mondom nektek. Ennyi. Ennyi a nagy csata a félelmetes überkirályvarázslóval! Egy 800 fejezetpontos könyvben nehogymár ENNEK ne maradt volna hely egy valamivel életszerűbb küzdelemre, amikor a Káosz Fellegvárában ezt prímán megvalósították?
Fejezetpont-pocséklás megtalálható ebben a műben is, a „darázsolásnál” egész konkrétan. Ha ugyanis olyan szerencsém van, hogy valamelyik varázslatom működik, mindig külön fejezetpontra kell lapoznom, mert nem bírták volna ugyanoda leírni, mi történik. Áh, ehhez saját külön fejezetpont kell, hadd fogyjon! Tipikus irodalmi példája a családi csomagolású chipses zacskóknak, aminek a felét levegő tölti ki…
Aztán nézzük a „darázsolást”. Itt nem olyan drámai a helyzet az oda nem illő mágiákkal, a kamuvarázslatokkal való bohóckodást is elfelejtették itt végre, de kimondottan idegesítettek sokszor az oda nem illő varázslatok. Két vaksötét szoba is van, mindkettő halálosan veszélyes, ilyenkor persze a Napkővel nem tudok „darázsolni”, helyette gyertyával kell világítanom. A szakadékon se lehet átrepülni az ékszeres medállal, hanem lengőkötelet meg illúzió-hidat kell rakni helyette, hadd dögöljön csak meg a játékos. Így mi a fene jelentősége van a varázslatoknak, ha pont ott nem lehet használni őket, ahol kéne? Aki nem akar „darázsolni”, annak ott a harcos karakter, ne húzzuk már le a varázslót ilyen kreténségekkel már!
Nem tudom, észrevettétek-e, de van teljesen hasznavehetetlen varázslat, aminek egyszer sincs jelentősége a 4 kötet alatt. Ilyen a szupererejűvé tevő Tüzes Víz varázslat. Amikor még hasznos is lenne, akkor persze nincs Tüzes Vizünk, mire pedig fölszerezzük, addigra értelmét veszti.
A világon semmi köze a könyvhöz. Szép, szemet gyönyörködtető munka, de ennyi erővel egy dinoszaurusz is szerepelhetett volna rajta.
[b]Grafikák[/b]
Selejtesek, sőt, a magyar kiadásból jópár illusztráció hiányzik – a 92. lap melletti grafika össz-vissz egy üres keretet mutat. A rettegett Főmágus nevetségesen néz ki – mint valami csöves kukázó akit kereszteztek egy majommal. De ha még nem is nézem ezeket, a grafikák roppant pocsék minőségűek, mindegyik úgy néz ki, mint egy szar fénymásolat, még a jobban sikerült rajzokon is csak csóváltam a fejem.
[b]Történet[/b]
Ugyanaz, amit már az első kötetnél is leírtam: a Főmágus ellopta Analandból a Királyok Koronáját – és itt végre visszaszerezhetjük tőle! Ez lesz tehát a végső megmérettetés!
[b]Nehézség[/b]
Jó nehéz, ha egymagában (az első 3 kötet nélkül) játsszuk végig, ha viszont az elejétől fogva jutottunk el ide, lényegesen könnyebb az infók és tárgyak miatt. Így sem lesz könnyű dolgunk, mivel itt iszonyú sok a zsákutca és a halálcsapda, és nagyon sok múlik azon, nálunk van-e egy bizonyos tárgy ekkor meg akkor, vagy hogy sikerült-e infót kicsikarni a Sárkánykígyóktól. Ezúttal ráadásul már Libra istennőnk segítségére se számíthatunk, sőt, ha megtagadtuk őt korábban, akkor nincs is értelme belefogni a könyvbe – végigvihetetlen lesz. Komolyan mondom, egyszerűbb a Főmágust kinyírni a végén, mint meghalás nélkül előrejutni.
[b]Főellenség[/b]
A Főmágus, ki más. Pokolbéli démon képében fog megküzdeni velünk, egyetlen natúr varázslattal legyőzhető – ha viszont nem vagyunk elég gyorsak, akkor nekünk harangoztak.
[b]Ami tetszett[/b]
Ez a legvastagabb, és leghosszabb könyv minden lapozgatós játékkönyv közül – 800 fejezetpontos!!! Ennek megfelelően nagyon tekervényes, hosszú, részletes, és egyáltalán nem nevezem unalmasnak. Roppant izgalmas, és jó sok a bejárható terület is, szóval hihetetlen, milyen aprólékossággal van kidolgozva. Fantáziában ebben a könyvben sincs hiány – a sima szörnypofa őrökön kívül rengetegféle különös ellenfél van: Mucalytic, a sötét szobában valami sündisznószerű rémség, Vörösszemek, Látványmesterek, madáremberek. Itt is előfordulnak pozitív szereplők, ezúttal is találkozhatunk jóságos koldussal (eddig gyakorlatilag minden kötetben volt jóságos koldus, úgyhogy ez mostanra már csak az újszülöttnek új), sőt, még az amúgy lazán ellenséges szereplőkkel is jókat lehet trécselni. Ott van Naggamanteh, a kínzómester, az őrség parancsnoka, de a hobgoblin szakács is meglepően barátságosan fogad a konyhában…nem ezt várná az ember egy hobgoblintól…ráadásul ha leöltük mind a hét kígyót az előző könyvben, senki nem fog felismerni minket, gyakorlatilag harc nélkül végigsétálhatunk az erődön!
A „darázsolás” itt már valóban hasznossá lép elő, mivel minden tárgyunk megvan, és az ellenfelek tekintélyes részét – a Főmágus pajtit is beleértve – nagyon egyszerű elintézni egyetlen jó varázslattal.
Az erőd felépítése és a helyszínei nekem kifejezetten tetszettek. Van várudvar itt, konyha, kínzókamra, ahogy azt kell, és nem felejtették ki szerencsére a titkos folyosókat se. Jó, hát kicsit sok a jellegtelen, üres szoba, sebaj. Az információszerzés is elég életszerű: ha a megfelelő dolgokra kérdezünk rá, létfontosságú dolgokat tudhatunk meg, például az erődbeli Schinn Szamaritánusai nevű madárember terrorcsoportról (nélkülük nem lehet befejezni a küldetést), vagy az erőd mellett élő szatírnőktől. Sok olyan esemény van a könyvben, amin komolyan meglepődtem, mert még csak hasonlóval se futottam össze – ilyesmi volt a Főmágus átváltozása ártatlan kis fogollyá is. Ezen kívül ehetünk Mutáns húsételt és átváltozhatunk mutánsokká, utazhatunk az időben is…abszolút remekmű a könyv!
[b]És ami nem[/b]
A magyar kiadás egy kukábavaló szenny. Kezdjük azzal, hogy a varázslatok hárombetűs kódjait elfelejtették magyarosítani – azaz aki az előző 3 könyvben rohadt komolyan bemagolta a varázslatok kódneveit, az most szépen el is felejtheti mind, úgy ahogy van. Teljesen megváltozott az összes kód, lehet mindent kezdeni előlről. Csudás dolog.
Aztán folytassuk mindjárt azzal, hogy a magyar kiadás egyszerűen tömve van elírásokkal, félreütésekkel, az összes eddigi kalandjátékkönyvben nincs annyi hiba, mint itt EGY oldalon. Hogy ezek közül egyet se vettek észre, és javítottak ki, azt egész egyszerűen fel nem bírom fogni. A kedves fordító csapnivalóan fos munkát adott ki a kezéből, egy ötéves óvodás kevesebb hibával megírja! Csak nézzétek meg…ez valami förtelmes…(ettől eltekintve szabályosan végigjátszható a könyv!)
Oké, megbocsájtjuk, végülis nem mindenki járhatta ki a 8 általánost. Durva játékhiba viszont sikeresen belekerült ebbe a könyvbe is, és pont a játék egyik nagy adu ászával kapcsolatosan: az időutazós ZED varázslatos résznél. Ha elmondjuk ezt a varázslatot, visszakerülhetünk a korábbi 3 könyv valamelyikébe is akár, sőt, a kalandunk legelejére is. Na most, tegyük fel, hogy mi nagyon nagyon ügyikék voltunk, és összeszedtünk minden varázstárgyat, így kerülünk vissza mondjuk a Shamutanti dombokhoz. Oké. Akkor viszont ne ajvékoljon nekem a könyv, hogy nincs meg a „darázsoláshoz” ez meg az a tárgy, ugyanis én ebben a könyvben fölszedtem, és a könyv nem írja, hogy elveszítem a tárgyaimat (mégis, honnan a rákból kéne tudnom, hogy egy 3 kötettel ezelőtti állapotomban mik voltak nálam?). Ez hatalmas, feltűnően durva hiba, mert így akkor se tudok „darázsolni” az előző kötetekben, ha nálam van a kívánt tárgy, mert a könyv azt mondja, hogy nincs nálam. Most akkor vagy ez a könyv a selejtes, vagy az előző három…szerintem mindegyik…
A Főmágussal sincs minden rendben. Maga a kinézete is röhejes – egy félelmetes, egész kontitenst rettegésben tartó fővarázslónak tényleg így kell kinéznie, mint egy szeméttelepi guberálónak a majmok bolygójáról? Aztán az összecsapás. Az első része egészen rendben van, amikor álruhában becsalogat a börtönébe, de az utolsó összecsapás elképesztően béna lett, egyetlen varázslattal ki lehet végezni a hírhedt Főmágust! Ez beszarás, komolyan mondom nektek. Ennyi. Ennyi a nagy csata a félelmetes überkirályvarázslóval! Egy 800 fejezetpontos könyvben nehogymár ENNEK ne maradt volna hely egy valamivel életszerűbb küzdelemre, amikor a Káosz Fellegvárában ezt prímán megvalósították?
Fejezetpont-pocséklás megtalálható ebben a műben is, a „darázsolásnál” egész konkrétan. Ha ugyanis olyan szerencsém van, hogy valamelyik varázslatom működik, mindig külön fejezetpontra kell lapoznom, mert nem bírták volna ugyanoda leírni, mi történik. Áh, ehhez saját külön fejezetpont kell, hadd fogyjon! Tipikus irodalmi példája a családi csomagolású chipses zacskóknak, aminek a felét levegő tölti ki…
Aztán nézzük a „darázsolást”. Itt nem olyan drámai a helyzet az oda nem illő mágiákkal, a kamuvarázslatokkal való bohóckodást is elfelejtették itt végre, de kimondottan idegesítettek sokszor az oda nem illő varázslatok. Két vaksötét szoba is van, mindkettő halálosan veszélyes, ilyenkor persze a Napkővel nem tudok „darázsolni”, helyette gyertyával kell világítanom. A szakadékon se lehet átrepülni az ékszeres medállal, hanem lengőkötelet meg illúzió-hidat kell rakni helyette, hadd dögöljön csak meg a játékos. Így mi a fene jelentősége van a varázslatoknak, ha pont ott nem lehet használni őket, ahol kéne? Aki nem akar „darázsolni”, annak ott a harcos karakter, ne húzzuk már le a varázslót ilyen kreténségekkel már!
Nem tudom, észrevettétek-e, de van teljesen hasznavehetetlen varázslat, aminek egyszer sincs jelentősége a 4 kötet alatt. Ilyen a szupererejűvé tevő Tüzes Víz varázslat. Amikor még hasznos is lenne, akkor persze nincs Tüzes Vizünk, mire pedig fölszerezzük, addigra értelmét veszti.
[b]Design[/b]
Már említettem a kaland-játék-varázslat könyvek kapcsán a borítókról való véleményemet. Na ez a csúcs: Gál László munkája nagyon impozáns, de sehogy nem tudtam a legparányibb összefüggést se találni a kép és a játék története között (pedig nagyon törtem a fejem). Maximum annyi, hogy a koronás lovagkirály ruházatán valószínűleg a Királyok Koronájának címere van.
[b]Illusztráció[/b]
A magyar kiadás minősége egyszerűen borzalmas. A képeket néhol alig látni, annyira halványak, egy helyen pedig ki is felejtették a rajzot, csak a keretet láthatjuk az üres oldalon. John Blanche a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=31]Hét sárkánykígyó[/url][/i] után most megint visszafejlődött, a képek alig ütik meg az átlagos szintet (a Főmágus pl. úgy néz ki mint egy hajléktalan guberáló), de a hangulatuk ismét pipec.
[b]Háttértörténet[/b]
Lásd a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i] leírásában.
[b]Eredetiség[/b]
Kiváló: szatírnők a hegyekben, ellenséges és szövetséges madáremberek, mucalitycek, stb. Találkozhatunk Mampang kínzómesterével, mutálódhatunk, ha a konyhában eszünk a Mutáns húsgolyókból, utazhatunk az időben… kell ennél több?
[b]Kihívás[/b]
Irgalmatlanul, kegyetlenül, és olykor - sajnálatos módon - igazságtalanul nehéz. Rengeteg csapda és veszély les ránk az erődben, elképesztő mennyiségű információra, tárgyra és kapcsolatra lesz szükségünk, hogy túléljük a kalandot, és (ne adj isten) sikerrel be is fejezzük. A sztori a végkifejlet felé tartva egyre bonyolultabbá válik, és persze nem maradhat el a nagy csavar sem: a Főmágus illúziója, mellyel átver minket, és amiért mágiánk segítségével vissza kell utaznunk az időben. A varázslat 7 (!) Életerő pontunkba kerül, tehát ha túl is éljük, az utolsó nagy csata elé alighanem szinte félholt állapotban nézünk… de valószínűbb, hogy nem nézünk, mert az időben bárhol kilyukadhatunk (pl. az előző könyvek valamelyikében, vagy az őskorban, ami azért baromi poénos). A két kockával való dobás eredményeiből csupán egyetlenegy variációnál térünk vissza a kívánt időbe, tehát bármilyen jók is vagyunk, mindig 12 az 1-hez lesz az esélyünk a sikerre. Persze az egésszel semmit se érünk, ha utunk során nem akadunk össze Peewit Croo-val, aki ki tud vinni minket az erődből, vagy nem tudjuk feltámasztani Farren Whyde-ot…
Első nekifutásra kizárt a nagy, négykötetes kaland sikeres befejezése, de talán még második, harmadik alkalommal is (hacsak nem csalunk nagyon sokat), de legalább nem lehetetlen (mert bizony olyan játék is van).
[b]Főgonosz[/b]
A Főmágus lenne az, minden idők talán leghatalmasabb ellenfele. Igazság szerint azonban annyira nem erős, csupán kellőképpen agyafúrt. Miután leleplezzük, átváltozik egy ún. Alvilági Démonná, akit még a teljes átalakulás előtt kell likvidálnunk (5 kör alatt). Harcértékei ebben a kezdeti állapotában még alacsonyak, de ha a 5 kör során nem végzünk vele, akkor nekünk annyi.
Nagyon stílusos, ahogy a Főmágus totál lekezelően beszélget velünk (pl. "gondolod, hogy árthatsz nekem azzal a túlméretezett vajazókéssel?"), és hogy úgy néz ki, mint egy elfásult, középkorú tudós, aki már az égvilágon mindent előre tud… és ez bizony így is van…
[b]Rendszer[/b]
A rendszer a befejező részben érthetetlen módon gellert kapott egy helyen, nevezetesen a mágiánál (amivel ugye már eddig sem voltam nagyon kibékülve…). Ha a lelkes játékos az eddigi könyvekben tisztességesen játszva szépen bemagolta a varázslatok kódjait, akkor most az egészet úgy, ahogy van, el is felejtheti. Ugyanis a kódok megváltoztak! Amennyiben angol tudásom elegendő ennek megállapításához, az eredeti angol kódrendszert tették bele a könyvbe. Könyörgöm, ezt most miért kellett?? Ekkora kitolást én még nem láttam a kaland-játék könyvek történetében. Lehet mindent előröl kezdeni…
Egy másik változás, hogy istennőnk Libra segítségét nem vehetjük igénybe, amig a Mampang-i erődben vagyunk, szóval ezzel is nehezítették az amúgy se könnyű játékot, de legalább erre (aránylag) kielégítő magyarázatot kapunk.
És még valami: a könyv a kezdőknek azt ajánlja, hogy legyenek csak harcosok, és ne használjanak mágiát. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy a befejező részt csak úgy lehet mágia nélkül végigjátszani, ha rálelünk egy bizonyos dzsinnre a palackban, aki teljesítheti egy kívánságunkat. Ha vele nem rendelkezünk, a ZED varázslat nélkülözhetetlen lesz (mellyel visszautazhatunk az időben, hogy leleplezhessük az álruhás Főmágust).
[b]Hangulat[/b]
Sajnálatos módon sokat ront rajta az elgépelések tömkelege, melyért elsősorban a Vénusz Kiadó a felelős, mely ezzel a könyvvel vette át a kaland-játék kiadványokat a legendás Rakéta könyvektől. A megszűnt kiadó méltán örvendett nagy tiszteletnek, színvonalban utóda a nyomába sem érhet… de sajnos minden jó dolog elmúlik egyszer.
A hangulat okés, sok mindent már nem tudnék hozzáfűzni ahhoz, amiket eddig leírtam, csak kiemelek még egy nagy poént. Amikor elkap minket az erőd kapitánya, akkor meglágyíthatjuk a szívét, de nem akárhogy… Láthatunk az őrszoba falán egy képet egy szép lányról, aki valahogy ismerősnek tűnhet, ha játszottunk a LEGELSŐ könyvvel, és ott a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i]on grasszálva ráakadtunk egy medálra, melyben szintén ennek a lánynak az arcképe van. Nos, ő a kapitány kedvese, tehát sima az ügy, de csak akkor, ha a négy köteten át megtartottuk a kis ékszert. Ez nagyon durva…
Már említettem a kaland-játék-varázslat könyvek kapcsán a borítókról való véleményemet. Na ez a csúcs: Gál László munkája nagyon impozáns, de sehogy nem tudtam a legparányibb összefüggést se találni a kép és a játék története között (pedig nagyon törtem a fejem). Maximum annyi, hogy a koronás lovagkirály ruházatán valószínűleg a Királyok Koronájának címere van.
[b]Illusztráció[/b]
A magyar kiadás minősége egyszerűen borzalmas. A képeket néhol alig látni, annyira halványak, egy helyen pedig ki is felejtették a rajzot, csak a keretet láthatjuk az üres oldalon. John Blanche a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=31]Hét sárkánykígyó[/url][/i] után most megint visszafejlődött, a képek alig ütik meg az átlagos szintet (a Főmágus pl. úgy néz ki mint egy hajléktalan guberáló), de a hangulatuk ismét pipec.
[b]Háttértörténet[/b]
Lásd a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i] leírásában.
[b]Eredetiség[/b]
Kiváló: szatírnők a hegyekben, ellenséges és szövetséges madáremberek, mucalitycek, stb. Találkozhatunk Mampang kínzómesterével, mutálódhatunk, ha a konyhában eszünk a Mutáns húsgolyókból, utazhatunk az időben… kell ennél több?
[b]Kihívás[/b]
Irgalmatlanul, kegyetlenül, és olykor - sajnálatos módon - igazságtalanul nehéz. Rengeteg csapda és veszély les ránk az erődben, elképesztő mennyiségű információra, tárgyra és kapcsolatra lesz szükségünk, hogy túléljük a kalandot, és (ne adj isten) sikerrel be is fejezzük. A sztori a végkifejlet felé tartva egyre bonyolultabbá válik, és persze nem maradhat el a nagy csavar sem: a Főmágus illúziója, mellyel átver minket, és amiért mágiánk segítségével vissza kell utaznunk az időben. A varázslat 7 (!) Életerő pontunkba kerül, tehát ha túl is éljük, az utolsó nagy csata elé alighanem szinte félholt állapotban nézünk… de valószínűbb, hogy nem nézünk, mert az időben bárhol kilyukadhatunk (pl. az előző könyvek valamelyikében, vagy az őskorban, ami azért baromi poénos). A két kockával való dobás eredményeiből csupán egyetlenegy variációnál térünk vissza a kívánt időbe, tehát bármilyen jók is vagyunk, mindig 12 az 1-hez lesz az esélyünk a sikerre. Persze az egésszel semmit se érünk, ha utunk során nem akadunk össze Peewit Croo-val, aki ki tud vinni minket az erődből, vagy nem tudjuk feltámasztani Farren Whyde-ot…
Első nekifutásra kizárt a nagy, négykötetes kaland sikeres befejezése, de talán még második, harmadik alkalommal is (hacsak nem csalunk nagyon sokat), de legalább nem lehetetlen (mert bizony olyan játék is van).
[b]Főgonosz[/b]
A Főmágus lenne az, minden idők talán leghatalmasabb ellenfele. Igazság szerint azonban annyira nem erős, csupán kellőképpen agyafúrt. Miután leleplezzük, átváltozik egy ún. Alvilági Démonná, akit még a teljes átalakulás előtt kell likvidálnunk (5 kör alatt). Harcértékei ebben a kezdeti állapotában még alacsonyak, de ha a 5 kör során nem végzünk vele, akkor nekünk annyi.
Nagyon stílusos, ahogy a Főmágus totál lekezelően beszélget velünk (pl. "gondolod, hogy árthatsz nekem azzal a túlméretezett vajazókéssel?"), és hogy úgy néz ki, mint egy elfásult, középkorú tudós, aki már az égvilágon mindent előre tud… és ez bizony így is van…
[b]Rendszer[/b]
A rendszer a befejező részben érthetetlen módon gellert kapott egy helyen, nevezetesen a mágiánál (amivel ugye már eddig sem voltam nagyon kibékülve…). Ha a lelkes játékos az eddigi könyvekben tisztességesen játszva szépen bemagolta a varázslatok kódjait, akkor most az egészet úgy, ahogy van, el is felejtheti. Ugyanis a kódok megváltoztak! Amennyiben angol tudásom elegendő ennek megállapításához, az eredeti angol kódrendszert tették bele a könyvbe. Könyörgöm, ezt most miért kellett?? Ekkora kitolást én még nem láttam a kaland-játék könyvek történetében. Lehet mindent előröl kezdeni…
Egy másik változás, hogy istennőnk Libra segítségét nem vehetjük igénybe, amig a Mampang-i erődben vagyunk, szóval ezzel is nehezítették az amúgy se könnyű játékot, de legalább erre (aránylag) kielégítő magyarázatot kapunk.
És még valami: a könyv a kezdőknek azt ajánlja, hogy legyenek csak harcosok, és ne használjanak mágiát. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy a befejező részt csak úgy lehet mágia nélkül végigjátszani, ha rálelünk egy bizonyos dzsinnre a palackban, aki teljesítheti egy kívánságunkat. Ha vele nem rendelkezünk, a ZED varázslat nélkülözhetetlen lesz (mellyel visszautazhatunk az időben, hogy leleplezhessük az álruhás Főmágust).
[b]Hangulat[/b]
Sajnálatos módon sokat ront rajta az elgépelések tömkelege, melyért elsősorban a Vénusz Kiadó a felelős, mely ezzel a könyvvel vette át a kaland-játék kiadványokat a legendás Rakéta könyvektől. A megszűnt kiadó méltán örvendett nagy tiszteletnek, színvonalban utóda a nyomába sem érhet… de sajnos minden jó dolog elmúlik egyszer.
A hangulat okés, sok mindent már nem tudnék hozzáfűzni ahhoz, amiket eddig leírtam, csak kiemelek még egy nagy poént. Amikor elkap minket az erőd kapitánya, akkor meglágyíthatjuk a szívét, de nem akárhogy… Láthatunk az őrszoba falán egy képet egy szép lányról, aki valahogy ismerősnek tűnhet, ha játszottunk a LEGELSŐ könyvvel, és ott a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i]on grasszálva ráakadtunk egy medálra, melyben szintén ennek a lánynak az arcképe van. Nos, ő a kapitány kedvese, tehát sima az ügy, de csak akkor, ha a négy köteten át megtartottuk a kis ékszert. Ez nagyon durva…
© R. Legge
Ez nem annyira könyvismertető, mint inkább egy áttekintés arról, hogy áll a nagy átlaghoz képest. A kaland minden szempontból kimagasló. Úgy érzem, Steve Jackson meg akarta írni a tökéletes könyvet, amelyet nem korlátoz a fejezetpontok megszokott száma, sem pedig a nehézség, melyet kifejezetten a tapasztalt, illetve idősebb olvasók szintjére lőtt be.
Utóbbit akár a korábban megírt, [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvára[/url] című kötetéhez hasonlatos, a benne szereplő csavarok, a kerettörténet és a nem várt befejezés igen magasra emeli a lécet az összes többi könyvvel szemben.
A helyszínt leginkább Mordorhoz lehetne hasonlítani, és nem túl meglepő, hogy egy erődítménybe kell végül bejutnunk, annak mérete, a szobák és a karakterek keszekuszasága elég félelmetes légkört tudnak teremteni.
Érdekes módon a könyv japán kiadásához színes térképet mellékeltek, ami véleményem szerint csökkenti majd a meglepetések számát, ha Myriador végre kijön a D20-as verzióval...
Utóbbit akár a korábban megírt, [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvára[/url] című kötetéhez hasonlatos, a benne szereplő csavarok, a kerettörténet és a nem várt befejezés igen magasra emeli a lécet az összes többi könyvvel szemben.
A helyszínt leginkább Mordorhoz lehetne hasonlítani, és nem túl meglepő, hogy egy erődítménybe kell végül bejutnunk, annak mérete, a szobák és a karakterek keszekuszasága elég félelmetes légkört tudnak teremteni.
Érdekes módon a könyv japán kiadásához színes térképet mellékeltek, ami véleményem szerint csökkenti majd a meglepetések számát, ha Myriador végre kijön a D20-as verzióval...
2011. október 23. 04:34 | Válasz erre | #80
SZG: a kockadobást elkerülheted, ha beszélsz előtte a Minimóvóal a ZED varázslatról.
Kamo: én értem a te álláspontodat is. De akkor az az alvilági démon lehetett volna pl.: 10/10, vagy ilyesmi. A nagy Főmágus, aki állítólag a felsőbb Démonhercegekkel paktált le mindösszesen ennyit tud?
Kamo: én értem a te álláspontodat is. De akkor az az alvilági démon lehetett volna pl.: 10/10, vagy ilyesmi. A nagy Főmágus, aki állítólag a felsőbb Démonhercegekkel paktált le mindösszesen ennyit tud?
© SzG
2011. október 23. 04:13 | Válasz erre | #79
Én úgy emlékszem, hogy az a pali, aki tényleg úgy néz ki, mint egy varázsló, és aki elfogat az őrökkel, nem a főmágus. :( Valami guberálóféle csóka a mage, aki abszolút semmit nem csinál, csak átváltozik vmi démonná, de majd megnézem megint, mert lehet, hogy keverem valamit (bár nem valószínű :D).
És igen, a főmágushoz vezető út el van túlozva, ami a nehézséget illeti, majdnem lehetetlen addig eljutni, ezt könnyebbé kellett volna tenni, a főmágusos részt meg nehezebbé, ill. kidolgozottabbá, ahogy írtam. Az egyedüli jó húzás amúgy a ZED varázslat volt szerintem a végefelé, különben elég ötlettelen az egész, bár ez a ZED is olyan, hogy ha jól emlékszem, csak akkor sikerül jó helyre keveredni a segítségével, ha két kockával összesen hetet (?) dobsz, az összes többi dobásnál vagy meghalsz vagy valami hülye helyre jutsz, ahonnan nem túl valószínű, hogy élve kikerülsz, szóval ez elég LOL. Kíváncsi vagyok Jackson játszott-e szabályosan a könyvvel varázsló karival, és ha igen, hányszor sikerült eljutnia a 800-as pontig. :S
"Ettől többet mit akar még egy hős?"
Nem arról van szó, hogy nincsenek leírva a szokásos dolgok, hogy a fél világ hálás neked, te vagy az évszázad hőse stb., hanem AHOGY mindez ki van fejtve, kb. két bekezdésben, abszolút vázlatosan, forgatókönyvszerűen. Olyan érzést keltett bennem ez is, mintha vki ott állt volna Jackson mögött, hogy figyelj már, öt perc múlva nyomdába kell adni a könyvet, dobj már össze valamit még a végére, erre J. odavágott pár sort, hogy nyertél, sztár vagy, kész.
Ahogy már írtam, egy ilyen sorozatot méltóképpen kellett volna lezárni, simán lehetett volna egy akár több oldalas fejezet is a végén (legalább olyan hosszú, mint a bevezető), a győzelem, a hazaút, meg ünneplés, és minden egyéb részletes (legalábbis a jelenleginél részletesebb) kifejtésével, hogy tényleg hatásos legyen a befejezés, kellőképpen átérezhesse a játékos, hogy valóban milyen nagy tettet hajtott végre, és mekkora hős lett stb. stb., mert speciel így belőlem tényleg semmi érzelmet nem váltott ki a könyv e része sem.
Na mindegy, valószínűleg mást vártunk a KK-tól (meg úgy egyáltalán, más várunk egy játékkönyvtől) és kész.
És igen, a főmágushoz vezető út el van túlozva, ami a nehézséget illeti, majdnem lehetetlen addig eljutni, ezt könnyebbé kellett volna tenni, a főmágusos részt meg nehezebbé, ill. kidolgozottabbá, ahogy írtam. Az egyedüli jó húzás amúgy a ZED varázslat volt szerintem a végefelé, különben elég ötlettelen az egész, bár ez a ZED is olyan, hogy ha jól emlékszem, csak akkor sikerül jó helyre keveredni a segítségével, ha két kockával összesen hetet (?) dobsz, az összes többi dobásnál vagy meghalsz vagy valami hülye helyre jutsz, ahonnan nem túl valószínű, hogy élve kikerülsz, szóval ez elég LOL. Kíváncsi vagyok Jackson játszott-e szabályosan a könyvvel varázsló karival, és ha igen, hányszor sikerült eljutnia a 800-as pontig. :S
"Ettől többet mit akar még egy hős?"
Nem arról van szó, hogy nincsenek leírva a szokásos dolgok, hogy a fél világ hálás neked, te vagy az évszázad hőse stb., hanem AHOGY mindez ki van fejtve, kb. két bekezdésben, abszolút vázlatosan, forgatókönyvszerűen. Olyan érzést keltett bennem ez is, mintha vki ott állt volna Jackson mögött, hogy figyelj már, öt perc múlva nyomdába kell adni a könyvet, dobj már össze valamit még a végére, erre J. odavágott pár sort, hogy nyertél, sztár vagy, kész.
Ahogy már írtam, egy ilyen sorozatot méltóképpen kellett volna lezárni, simán lehetett volna egy akár több oldalas fejezet is a végén (legalább olyan hosszú, mint a bevezető), a győzelem, a hazaút, meg ünneplés, és minden egyéb részletes (legalábbis a jelenleginél részletesebb) kifejtésével, hogy tényleg hatásos legyen a befejezés, kellőképpen átérezhesse a játékos, hogy valóban milyen nagy tettet hajtott végre, és mekkora hős lett stb. stb., mert speciel így belőlem tényleg semmi érzelmet nem váltott ki a könyv e része sem.
Na mindegy, valószínűleg mást vártunk a KK-tól (meg úgy egyáltalán, más várunk egy játékkönyvtől) és kész.
© Kamo
2011. október 23. 00:44 | Válasz erre | #78
Szerintem ebben meg Neked van igazad. De ez meg az én véleményem. Soha sem gondoltam volna, hogy "béna" a KK végén a főgonosz elleni csata. Hiszen túljár az eszünkön, csak éppen a ZED (vagy a dzsinn) miatt tudjuk mi mégis meglepni. Szinte mázli, hogy sikerül legyűrnünk, amikor pont nem számít rá. Ez ilyen szemszögből teljesen jól ki van dolgozva.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 22. 23:36 | Válasz erre | #77
Ha jól értelmezem, ti inkább valamiféle jellemes, varázspárbajos, terminátor-típusú "üsd ahol éred" főhősnek gondoltátok a Főmágust. Az azért már tényleg nagyon kiverte volna a nehézségi biztosítékot, ha ilyennek alkotja meg S.J. Amikor összefutsz vele a tornyában, ő felkészülve vár, elfogat az őreivel és lazán le is fejeztethetne, ha ez volna a célja veled. (Én ezt tenném az biztos!) Még ha úgy is néz ki mint egy guberáló, azért nagy hatalma van. A kardodat ellened fordítja, a varázstámadásaidat lazán hárítja. Ha jól emlékszem a 800. fejezetpontban azt írja: (...) Büszkén járhatsz az emberek között. Küldetésed volt a legnehezebb feladat, amit hős valaha is végrehajtott Analand történetében. Nevedet örökre beírtad a történelembe, kalandjaidat pedig hosszú emberöltőkön át fogják mesélni egymás között Analand lakói.
Ettől többet mit akar még egy hős? Fél országot, meg egy királylányt? Felkerülni a Playboy magazin címlapjára? Betévedni egy rejtélyekkel teli házba, ahol aztán zombik meg kísértetek üldözik?
Nem kell ezt túlbonyolítani! Így is annyi tárgyat össze kell szedni, az információkról már nem is beszélve, hogy három könyvre is elég volna. Ha nagyon ütős főhőst akartok, ott a Démonlovagok, Belgaroth feladja a leckét még a legjobbaknak is...[smiley]wink[/smiley]
Ettől többet mit akar még egy hős? Fél országot, meg egy királylányt? Felkerülni a Playboy magazin címlapjára? Betévedni egy rejtélyekkel teli házba, ahol aztán zombik meg kísértetek üldözik?
Nem kell ezt túlbonyolítani! Így is annyi tárgyat össze kell szedni, az információkról már nem is beszélve, hogy három könyvre is elég volna. Ha nagyon ütős főhőst akartok, ott a Démonlovagok, Belgaroth feladja a leckét még a legjobbaknak is...[smiley]wink[/smiley]
2011. október 22. 18:22 | Válasz erre | #76
Na igen, de azért elég hosszúak a BB fejezetei!:D
© SzG
2011. október 22. 17:46 | Válasz erre | #75
Skorpiók part 2: sose hallottam róla, gondolom nem "hivatalos" FF könyv, valami fanfiction vagy nem tudom (a fanok szoktak amúgy is ilyen mindenféle folytatásokat írni a kedvenc könyvükhöz :D).
Azt, hogy a Királyok koronája "a valaha készült leghosszabb FF" a Tűzhegy jubileumi kiadásából vettem, illetve az abban szereplő cikkből, gondolom ott csak nem írnak hülyeséget. :) Bár lehet, hogy azóta írtak egy 800+ os könyvet, passz.
1200-as: hajrá. :D Én a BB-n is vagy egy évig melóztam összességében véve ugye, pedig az csak 200 FP-s, szóval bele se merek gondolni, mennyi ideig tartana egy 6X ilyen hosszú lapozgatóst írni... és hány ezer oldal lenne. :D
Azt, hogy a Királyok koronája "a valaha készült leghosszabb FF" a Tűzhegy jubileumi kiadásából vettem, illetve az abban szereplő cikkből, gondolom ott csak nem írnak hülyeséget. :) Bár lehet, hogy azóta írtak egy 800+ os könyvet, passz.
1200-as: hajrá. :D Én a BB-n is vagy egy évig melóztam összességében véve ugye, pedig az csak 200 FP-s, szóval bele se merek gondolni, mennyi ideig tartana egy 6X ilyen hosszú lapozgatóst írni... és hány ezer oldal lenne. :D
2011. október 22. 17:38 | Válasz erre | #74
A valaha készült leghosszabb FF 1052 pontos! A skorpiók mocsarának folytatása. De második helyezett is ott körül van!
Azt hiszem, hogy ideje lenne írni egy 1200-ast...
Azt hiszem, hogy ideje lenne írni egy 1200-ast...
© SzG
2011. október 22. 17:20 | Válasz erre | #73
Hát ja. Végig azt lehetett hallani mindenhol a játék során, hogy milyen kemény legény a Főmágus, ő minden idők legnagyobb varázslója stb. (és ugye a Titánban is oldalakat írnak-áradoznak róla), aztán a végén felbukkan vmi szakadt csöves képében, és átváltozik egy kb. mezei ogrénak megfelelő erősségű démonná, oszt gyakd le öt kröben és ennyi. Nevetséges, és tényleg összecsapott érzést is kelt, mintha már nem lett volna kedve-ideje Jakcsonnak egy normális, a sorozatot méltóképpen lezáró varázspárbajt rittyenteni oda a végére (ezzel a többi KJK-könyvhöz képest jól kidolgozott, rengeteg varázslatot felvonultató rendszerrel pedig iszonyú jó, változatos csatát lehetett volna összehozni, repkedhettek volna a mindenféle tűzgolyók, villámok, bűbájok, idézhettünk volna ogrékat, goblinokat stb.). Nálam ez az egész könyvet tönkretette (asszem életemben egyszer vittem végig vagy tíz éve, amikor végre nagy nehezen hozzájutottam, és azóta se nagyon néztem bele), méltatlan volt az egész befejezés valahogy, egyáltalán nem volt meg a várt "katarzis" (a legvége is vacak amúgy, szintén kidolgozatlan, kb. fél oldal az utolsó pont, ha jól emlékszem, simán odadobott Jackson egy pár sort arról, hogy győztél, te vagy a király és visszatársz ünnepelni a szülővárosodba: hát ezt is szépen, részletesen ki kellett volna fejteni, normális leírásokkal stb.). Egy ilyen monumentális sorozatot (és olyan könyvet, ami kétszer olyan vastag, mint a többi, és ezzel a valaha készült leghosszabb FF ugye) egyszerűen nem lehet így befejezni, kész.
2011. október 22. 16:43 | Válasz erre | #72
Ahány ház, annyi szokás!
Én is azon a párton vagyok, akik szerint SOKKAL jobb lehetett volna a vége. Egy ilyen kaliberű személy, mint a Főmágus, nem ennyit érdemel. Olyan jól fel volt köré építve a misztikum.
S mi lett belőle? Egy gyenge alvilági démon - hiába körhöz kötött a legyőzése.
Szerintem úgy járt Mr. Jackson, mint Ian Malbordussal. Detto. Ott is szépen le voltak írva a dolgok - a háttér első mondatát mindmáig az egyik legjobb bevezetőnek tartom. Igaz, nem árt egy rézgyűrű. Na de akkor is! Folyamatosan voltak utálások, hogy M. előrébb jár, siessünk, ránk küldte a HALÁL-t, ráadásul még egy másik bérgyilkost is.
Egy szónak is száz a vége, annyi, de annyi lehetőség lett volna a Főmágussal... kár érte.
Én is azon a párton vagyok, akik szerint SOKKAL jobb lehetett volna a vége. Egy ilyen kaliberű személy, mint a Főmágus, nem ennyit érdemel. Olyan jól fel volt köré építve a misztikum.
S mi lett belőle? Egy gyenge alvilági démon - hiába körhöz kötött a legyőzése.
Szerintem úgy járt Mr. Jackson, mint Ian Malbordussal. Detto. Ott is szépen le voltak írva a dolgok - a háttér első mondatát mindmáig az egyik legjobb bevezetőnek tartom. Igaz, nem árt egy rézgyűrű. Na de akkor is! Folyamatosan voltak utálások, hogy M. előrébb jár, siessünk, ránk küldte a HALÁL-t, ráadásul még egy másik bérgyilkost is.
Egy szónak is száz a vége, annyi, de annyi lehetőség lett volna a Főmágussal... kár érte.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 22. 10:27 | Válasz erre | #71
Azért ha belegondoltok a főmágusig is eljutni egyfajta művészet, és elhagyni a várát sem egyszerű. Mellesleg először lazán lecsukat, tehát van benne fordulat bőven. A varázspárbajt amúgy is elsütötte S.J. a Káosz fellegvárában, azt is jól kivitelezte. Szerintem a sztori pont úgy jó, ahogy van, de a képek és a szöveg elbírnak némi javítást... Remélem a végeredmény tényleg nagyon tuti lesz...[smiley]worship[/smiley]
© SzG
2011. október 22. 10:13 | Válasz erre | #70
Persze nyilván nem kell átírni, csak úgy mondtam. :) Mindenesetre tény, hogy ennél sokkal ütősebb befejezést is összehozhatott volna Mr. Jackson, főleg egy ilyen monumentális sorozat végére.
© SzG
2011. október 22. 09:58 | Válasz erre | #69
"De ugye azért nem írjátok át még a történetet is?"
Hát a végét nem ártana, elég vacak lett (lásd a Főmágussal való "csatát", meg a könyv befejezését: abszolút nem méltó egyik sem a sorozathoz, de asszem erről már beszéltünk itt párszor).
Hát a végét nem ártana, elég vacak lett (lásd a Főmágussal való "csatát", meg a könyv befejezését: abszolút nem méltó egyik sem a sorozathoz, de asszem erről már beszéltünk itt párszor).
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 22. 09:55 | Válasz erre | #68
Azért ne dramatizáljátok nagyon túl a helyzetet, mellesleg én még lazán nem a kiadásról beszéltem, csupán a több szem többet lát elvről. Persze a jó munkához idő kell, senki sem sürgeti a jó eredményt. De ugye azért nem írjátok át még a történetet is? Akkor várjuk türelemmel... Erre iszok egyet![smiley]pias[/smiley]
© SzG
2011. október 22. 06:38 | Válasz erre | #67
Ja, én is néztem anno, szinte az egészet át kellene írni... nagyon durva.
Esetleg majd én is belenézhetek, a vesszőhibák kiszúrásában pl. elég jó vagyok. :)
Esetleg majd én is belenézhetek, a vesszőhibák kiszúrásában pl. elég jó vagyok. :)
© Kamo
2011. október 22. 01:04 | Válasz erre | #66
Csak megnyugtatásképpen: Vagy jót, vagy semmit. Én is szeretném, ha már készen lenne, de jelen állapotában nem gondolom, hogy megérné újra kiadni a kötetet. Tehát [i]tényleg[/i] alaposan át kell nézni, hogy [i]valóban[/i] jobb legyen a zagor-os kiadás, s ne csak egy újabb könyv legyen, tele hibákkal.
Egy-két példa:
129.
Gyorsan bezárod magad mögött a kapuba vágott ajtót, és belépsz a
várba. Egy széles árkádsorban találod magad a főkapu mögött. Az
utat egy másik kapu zárja el, legalább akkora, mint a bejárati kapu
volt. Hatalmas, kétszárnyú kapu, nehéz, sárgaréz zárral.
Ez így nekem nagyon bántja a szememet, s rengeteg ilyen, s ehhez hasonló van. Vagy például:
69.
A Minimó mosolyog. – Fairen Whyde egyáltalán
nem „fegyverspecialista” – feleli.
Efféle elírásokból is sok van. Ám a legnehezebb mégis a vesszőhibák észrevétele, valamint az, ha kimaradt egy-egy névelő. Mivel nem fogok félkész munkát átadni runner-nek, ezért többször is át kell néznem a már átírt dolgokat is.
Kérem továbbra is a türelmeteket, nem runner-en múlik, hanem az én alapos, ámde baromira lassú tempómon. Mindezt magamért és a közösségért. Én is egy jobb, valóban javított kiadást akarok! Köszönöm a türelmet! (Megyek vissza javítgatni.)
Egy-két példa:
129.
Gyorsan bezárod magad mögött a kapuba vágott ajtót, és belépsz a
várba. Egy széles árkádsorban találod magad a főkapu mögött. Az
utat egy másik kapu zárja el, legalább akkora, mint a bejárati kapu
volt. Hatalmas, kétszárnyú kapu, nehéz, sárgaréz zárral.
Ez így nekem nagyon bántja a szememet, s rengeteg ilyen, s ehhez hasonló van. Vagy például:
69.
A Minimó mosolyog. – Fairen Whyde egyáltalán
nem „fegyverspecialista” – feleli.
Efféle elírásokból is sok van. Ám a legnehezebb mégis a vesszőhibák észrevétele, valamint az, ha kimaradt egy-egy névelő. Mivel nem fogok félkész munkát átadni runner-nek, ezért többször is át kell néznem a már átírt dolgokat is.
Kérem továbbra is a türelmeteket, nem runner-en múlik, hanem az én alapos, ámde baromira lassú tempómon. Mindezt magamért és a közösségért. Én is egy jobb, valóban javított kiadást akarok! Köszönöm a türelmet! (Megyek vissza javítgatni.)
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 17. 09:01 | Válasz erre | #65
Runner kolléga! Nem tudom mennyire jó ötlet, de tedd fel azt, ahogyan most áll a könyv. Vagyunk elegen online, javítani és véleményezni én is tudok, és ha hibavadászatról van szó, a többieket sem kell félteni. Szóval több szem többet lát alapon...[smiley]wow1[/smiley]
© runner
2011. október 17. 08:21 | Válasz erre | #64
Mint már írtam, várom Kamo javítását.
Amúgy már 1 hónapja rég kész a könyv.
De több átnézés, javítás kell, ha már egy újraszerkesztett, jó könyvet szeretnénk...
A főhős Te vagy!
Amúgy már 1 hónapja rég kész a könyv.
De több átnézés, javítás kell, ha már egy újraszerkesztett, jó könyvet szeretnénk...
A főhős Te vagy!
2011. október 17. 07:36 | Válasz erre | #63
Passz, talán runner jobban tud neked ebben segíteni.
De remélem, hogy minél hamarabb megjelenik:D
De remélem, hogy minél hamarabb megjelenik:D
© joustoe
2011. október 16. 16:50 | Válasz erre | #62
Ez is f.hó 21-re várható?
© SzG
2011. október 14. 15:17 | Válasz erre | #61
[smiley]circling[/smiley][smiley]csodalk[/smiley][smiley]idiota[/smiley]
© FireFoX
2011. október 14. 13:18 | Válasz erre | #60
Ha a 4. kötet lóg ki a sorból, akkor nem az első hármat kell újra kiadni, hanem a negyediket úgy, hogy ne lógjon ki a sorból. Tudod, a kisebbség alkalmazkodjon a többséghez, és ne fordítva.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© runner
2011. október 14. 12:34 | Válasz erre | #59
Mert a 4. ugyanolyan méretű, és (Rakétás) kinézetű lesz így, mint az előző három.
Tehát végre sokaknak meglesz a 4 könyv szépen, díszdobozban!
[smiley]awink[/smiley]
A főhős Te vagy!
Tehát végre sokaknak meglesz a 4 könyv szépen, díszdobozban!
[smiley]awink[/smiley]
A főhős Te vagy!
© Zoleeka
2011. október 14. 10:42 | Válasz erre | #58
Tudom, hogy sok munka van a forditásokkal, és azt is, hogy ha egy könyv szar, az nem a forditok, hanem az iró hibája. Én pl rég olvastam a Királyok Koronáját, de legalább meg van magyarul, igy én erre nem költenék pénzt, amig nincs a többi, csak angolul megjelent, leforditva. Mert számomra azok fontosabbak, annak ellenére, hogy én is nosztalgikus vagyok. De ha már itt tartunk, akkor a KJV első három kötetét is ki lehetne adni, mert milyen már, hogy a 4. könyv kilóg a sorból, ez pl engem jobban zavar. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 13. 20:57 | Válasz erre | #57
Biztosan a végére érnek lassan a munkálatok, nyilván nem akarnak valamiféle félkész termékkel előállni az illetékesek. A képekre kíváncsi leszek! Tudom, hogy vannak jó fotójavítgató programok, meg Runner maximális minőséget nyújt a nyomtatás terén, de amit az Új-Vénusz elkövetett ezen a téren is, az merénylet. Nincsenek különleges elvárásaim ezzel kapcsolatban, nyilván először felkerül a digitális változat, és ha ott lesz észrevétel, az nyilván korrigálható! Szóval türelem...[smiley]levitation[/smiley]
2011. október 13. 16:54 | Válasz erre | #56
Valóban, de szerintem késni fog...[smiley]nemtudom[/smiley]
2011. október 13. 16:31 | Válasz erre | #55
Közeleg az idus... :)
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 4. 11:15 | Válasz erre | #54
Zoleeka van abban is igazság amit mondasz, de tudod a fordítások nem úgy készülnek, hogy hipp-hopp összetákolunk valamit, és már kész is van, hanem komoly háttérmunka előzi meg. Ráadásul úgy veszem észre, de javítsatok ki ha tévedek, hogy a Királyok koronájára nagyobb az igény, mint erre a kétkötetes Hercegek viadalára. Az ok egyszerű! A királyok koronája - számomra legalábbis - klasszisokkal jobb! Csak ugye a Vénuszos banda elkutyulta a kiadást és a fordítást is rendesen! Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy minden Zagoros kiadvány überkirály! Nem! Sőt egyik-másik kiadványt úgy ahogy van alaposan átdolgoznám, mert bosszantó hibáktól és logikátlanságtól hemzsegnek. Ez persze nem szentírás, csupán saját véleményem! Szerencsére azért a legtöbb könyv tényleg jó lett, és nézd el nekem Zoleeka ha elkap a nosztalgia vágy, és a régi írásokat esetleg többre tartom, mint a várhatóan megjelenő írásokat! Van jó néhány olyan könyv, ami nem is tudom hogyan keveredett a sorozatba, inkább zárták volna egy íróasztal mélyére! Na de ez van, állítólag mindenkinek jár 15 perc hírnév! [smiley]email[/smiley]
© Zoleeka
2011. október 4. 09:25 | Válasz erre | #53
Szerintem elsősorban azokra kellene koncentrálni, ami nem jelent meg magyarul. És ha már leforditottatok mindent és halálra unjátok magatok, akkor kellene neki állni a már magyar forditással rendelkezőknek.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 4. 08:01 | Válasz erre | #52
Végül is 800 fejezetpont nem kevés, és ahogy Firefox írta korábban szinte a teljes könyvet át kell írni, hogy minden a helyére kerüljön. Ettől függetlenül én is várom már, na nem csak a díszdoboz miatt (elmés ötlet volt az is). Talán ezután is lesz még olyan könyv, amiről többen úgy gondolják, hogy érdemes lenne belőle készíteni egy második kiadást. Volna is pár tippem...[smiley]Fire-Golem-icon[/smiley]
© Kamo
2011. október 3. 22:29 | Válasz erre | #51
Kis türelmet még, marha sok munka.
2011. október 2. 15:52 | Válasz erre | #50
Október idusán.
© joustoe
2011. október 2. 15:45 | Válasz erre | #49
Mikorra várható a könyv?
2011. szeptember 29. 16:46 | Válasz erre | #48
Miért nem nyáron szóltál... :)
© [törölt felhasználó]
2011. szeptember 27. 09:57 | Válasz erre | #47
© runner
2011. szeptember 16. 19:46 | Válasz erre | #46
Megpróbáltam mindent leutánozni, tehát kialakítás, méret, betűméret...
A főhős Te vagy!
A főhős Te vagy!
© FireFoX
2011. szeptember 16. 19:08 | Válasz erre | #45
Méretileg pedig akkora lesz, mint a többi KJV.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© runner
2011. szeptember 16. 16:57 | Válasz erre | #44
Még várok egy javítást, és aztán fog felkerülni.
Szerintem simán, de tárgyalok Francisszal, hogy mindenképpen legyen linkes verzió hamarosan.
A főhős Te vagy!
Szerintem simán, de tárgyalok Francisszal, hogy mindenképpen legyen linkes verzió hamarosan.
A főhős Te vagy!
2011. szeptember 16. 16:56 | Válasz erre | #43
A könyvben nem lesznek linkek, csak tinta meg papír.
A .pdf-ekben sem volt még sosem link, már ami a Zagoros kiadásokat illeti.
Engem inkább az érdekelne, mekkora lesz a könyv mérete? Akkora mint a többi Zagorosé/KJK-é, vagy akkora mint a KJV-ké? Mert azok magasabbak, és a betűtípusuk is kisebb.
A .pdf-ekben sem volt még sosem link, már ami a Zagoros kiadásokat illeti.
Engem inkább az érdekelne, mekkora lesz a könyv mérete? Akkora mint a többi Zagorosé/KJK-é, vagy akkora mint a KJV-ké? Mert azok magasabbak, és a betűtípusuk is kisebb.
© joustoe
2011. szeptember 16. 14:56 | Válasz erre | #42
Mikorra várható a könyv?
Linkekkel, vagy anélkül jön majd ki?
Linkekkel, vagy anélkül jön majd ki?
© runner
2011. augusztus 29. 18:04 | Válasz erre | #41
Ez fog jönni.
Előreláthatólag szeptember közepén...
A főhős Te vagy!
Előreláthatólag szeptember közepén...
A főhős Te vagy!
2011. augusztus 29. 17:13 | Válasz erre | #40
No, most hogy nincs más befutóban lévő projekt a láthatáron, remélem ez jön már végre! [smiley]fantasy-zeus-23[/smiley]
2011. augusztus 16. 19:54 | Válasz erre | #39
Hajrá, már gyúrok a sorozatra!
© runner
2011. augusztus 16. 19:30 | Válasz erre | #38
Folyamatban a könyv többszöri átnézése...
A főhős Te vagy!
A főhős Te vagy!
2011. augusztus 16. 17:27 | Válasz erre | #37
Még tombol az uborkaszezon? :)
© [törölt felhasználó]
2011. július 31. 20:58 | Válasz erre | #36
© FireFoX
2011. július 11. 21:35 | Válasz erre | #35
Amikor „épp adásszünet van”, olyankor elmegyünk a moziba megnézni egy filmet vagy leugrunk a Balatonra csobbanni egyet.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. július 11. 21:01 | Válasz erre | #34
Szerintem ne passzold el!
Emlék.
Emlék.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 11. 20:56 | Válasz erre | #33
Hát botrányosnak botrányos a kiadás, de ennyi erővel (mondjuk amikor épp adásszünet van), be lehetne iktatni egy-egy újrakiadást! Persze megértem, hogy csak az én két szép szememért ez nem fog megtörténni. Én annak is örülök, hogy idáig eljutottunk, mégha csekély részem is volt benne. Nyilván a még le nem fordított könyvekre nagy az igény, legyen az bármilyen szinvonalú kiadvány, de mégis csak újdonság. Kicsit olyan ez, mint itt kis falunkban a vegyesbolt. Ha valami akciós, azt még aznap elkapkodják, mert csak jó ha két hónap múlva lesz újra akciós az adott termék. Én ugyan jó két éve megrendeltem interneten a Királyok koronáját, de hajlandó vagyok egy kisebb vagyont is rákölteni az új kiadásra. Talán a régit még féláron elpasszolhatom...[smiley]pias[/smiley]
2011. július 11. 19:24 | Válasz erre | #32
Ha már jubileum: a következő Zagor könyv a 20. lesz, akármelyik is lesz az... ;)
© Anry
2011. július 11. 19:02 | Válasz erre | #31
Szerintem az újrakiadás nem volt sosem tervezett. A Királyok Koronája nemcsak adja, hanem követeli is magát, mert egyszerűen annyira botrányos a magyar kiadása, hogy az észbontó.
A Tűzhegy meg a jubileum miatt jöhetett a képbe.
A Tűzhegy meg a jubileum miatt jöhetett a képbe.
|z| Zagor.hu – Minden jog fenntartva!
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)