Gondolatok a könyvről (4)
© Nheil
A Királyok koronája méltó befejezése a 4 részes, epikus Varázslat! történetnek. 800 fejezetpntjával utcahosszal előz minden más könyvet a KJK univerzumban és ez akkor is megsüvegelendő, ha egy részük a varázslatokra vonatkozó pont. Nagyon nehéz megtartani a minőséget és a koherens történetmesélést ilyen hosszú, könyveken átívelő kalandon, de ezt Jackson remekül végigcsinálta.
A történet eleje még inkább a Hét sárkánykígyóra emlékeztet, a civilizálatlan vidéken a barlangok, hegyvidéki környezet és a könyv harmadánál jutunk be ténylegesen a mampangi erődbe, ami pedig a Káosz fellegvárára emlékeztet, csak jóval részletesebb módon. Míg az előző három etapban nem volt annyira vészes a nehézség (jacksoni mércével persze), itt ez már nem mondható el. Annak az esélye, hogy szabályosan, friss kalandozóként teljesítjük a kalandot, ráadásul előzetes információk nélkül, inkább csak matematikai. De a veteránok sem dőlhetnek hátra, akik végigközdötték magukat az előző könyveken, feljavított felszereléssel és az összes sárkánykígyó eliminálásával, nos nekik is nagyon nehéz dolguk lesz. A gond nem is a harcokkal van, azok tényleg nem nagyon okoznak problémát. Csak mire beérünk az Erődbe, már számos elengedhetetlen információt és tárgyat kell megtalálnunk ahhoz, hogy egy későbbi ponton ne halálozzunk el ezek hiánya miatt.
Az erődön belül, ha lehet, még nehezebb lesz a dolog, mert ott már tényleg csak egy helyes út van és a Káosz fellegvárához hasonlóan túl sok életveszélyes helyzetbe lehet belefutni. De ha ezeket túl is éljük, az említett tárgy és információhiány később megbosszulja magát és meghalunk és kezdhetjük elölről. Ez természetesen folyamatos stresszet okoz, folyton azon gondolkodunk, hogy hol és mit hagytunk ki? Nem szeretem ezeket a kizárólagos, csakis azon az egy módon túlélhető helyzeteket, ami csakis azért sikülhet, mert 50 ponttal ezelőtt mondjuk nem a középső, hanem a jobboldali barlangba mentem be. Külön szívatás, hogy az Erődön belül már az istennőnk, Libra sem segíthet. Most komolyan, miért kellett még ezt is? Értem, hogy nőnek a tétek a finálé felé és persze, egy játék akkor jó, ha folyamatosan növekszik a nehézség, de ez akkor is túlzás.
Régi vita, hogy a harcos, vagy a varázsló útja könnyebb-e. Igazából nem hiszem, hogy jelentősen könyebb lenne egyik vagy a másik. A harcos könnyebben lever mindenkit, akkor is, ha nem győztük le a sárkánykígyókat és felismernek minket, tehát friss kalandozónak talán jobb harcosnak lenni.A varázsló viszont okos választásokkal minimális életerőveszteséggel megoldja ugyanezeket a szituációkat, főleg ha tele vagy komponensekkel és azért lehet bőven találni. A végső "harc" a főmágussal talán nem az, amit sokan vártak volna, mondjuk egy Balthus elleni epikus harchoz hasonlatos. Nekem ezzel nem volt bajom, mert érdekes volt ez az időutazásos megoldás. És itt szépen megvolt a két alternatíva, a harcos a dzsinn segítségével, a varázsló pedig a rejtélyes ZED varázslattal (végre el lehet lőni!) oldotta meg. A legszemetebb húzás pedig az, hogy még ezután is bukhatunk, ha nincs egy bizonyos madárember haverunk...
Véget ért hát az epikus történet. Az összhatást lerontja a drasztikusan, szemét módon megnövekedett nehézség, ha győzni akarunk itt aztán meg kell szenvedni. Valamint a végső harc sokak nemtetszését is kiválthatja, akik grandiózusabb harcot vártak volna.
10/7,5
A történet eleje még inkább a Hét sárkánykígyóra emlékeztet, a civilizálatlan vidéken a barlangok, hegyvidéki környezet és a könyv harmadánál jutunk be ténylegesen a mampangi erődbe, ami pedig a Káosz fellegvárára emlékeztet, csak jóval részletesebb módon. Míg az előző három etapban nem volt annyira vészes a nehézség (jacksoni mércével persze), itt ez már nem mondható el. Annak az esélye, hogy szabályosan, friss kalandozóként teljesítjük a kalandot, ráadásul előzetes információk nélkül, inkább csak matematikai. De a veteránok sem dőlhetnek hátra, akik végigközdötték magukat az előző könyveken, feljavított felszereléssel és az összes sárkánykígyó eliminálásával, nos nekik is nagyon nehéz dolguk lesz. A gond nem is a harcokkal van, azok tényleg nem nagyon okoznak problémát. Csak mire beérünk az Erődbe, már számos elengedhetetlen információt és tárgyat kell megtalálnunk ahhoz, hogy egy későbbi ponton ne halálozzunk el ezek hiánya miatt.
Az erődön belül, ha lehet, még nehezebb lesz a dolog, mert ott már tényleg csak egy helyes út van és a Káosz fellegvárához hasonlóan túl sok életveszélyes helyzetbe lehet belefutni. De ha ezeket túl is éljük, az említett tárgy és információhiány később megbosszulja magát és meghalunk és kezdhetjük elölről. Ez természetesen folyamatos stresszet okoz, folyton azon gondolkodunk, hogy hol és mit hagytunk ki? Nem szeretem ezeket a kizárólagos, csakis azon az egy módon túlélhető helyzeteket, ami csakis azért sikülhet, mert 50 ponttal ezelőtt mondjuk nem a középső, hanem a jobboldali barlangba mentem be. Külön szívatás, hogy az Erődön belül már az istennőnk, Libra sem segíthet. Most komolyan, miért kellett még ezt is? Értem, hogy nőnek a tétek a finálé felé és persze, egy játék akkor jó, ha folyamatosan növekszik a nehézség, de ez akkor is túlzás.
Régi vita, hogy a harcos, vagy a varázsló útja könnyebb-e. Igazából nem hiszem, hogy jelentősen könyebb lenne egyik vagy a másik. A harcos könnyebben lever mindenkit, akkor is, ha nem győztük le a sárkánykígyókat és felismernek minket, tehát friss kalandozónak talán jobb harcosnak lenni.A varázsló viszont okos választásokkal minimális életerőveszteséggel megoldja ugyanezeket a szituációkat, főleg ha tele vagy komponensekkel és azért lehet bőven találni. A végső "harc" a főmágussal talán nem az, amit sokan vártak volna, mondjuk egy Balthus elleni epikus harchoz hasonlatos. Nekem ezzel nem volt bajom, mert érdekes volt ez az időutazásos megoldás. És itt szépen megvolt a két alternatíva, a harcos a dzsinn segítségével, a varázsló pedig a rejtélyes ZED varázslattal (végre el lehet lőni!) oldotta meg. A legszemetebb húzás pedig az, hogy még ezután is bukhatunk, ha nincs egy bizonyos madárember haverunk...
Véget ért hát az epikus történet. Az összhatást lerontja a drasztikusan, szemét módon megnövekedett nehézség, ha győzni akarunk itt aztán meg kell szenvedni. Valamint a végső harc sokak nemtetszését is kiválthatja, akik grandiózusabb harcot vártak volna.
10/7,5
© Reactor
[b]Borító[/b]
A világon semmi köze a könyvhöz. Szép, szemet gyönyörködtető munka, de ennyi erővel egy dinoszaurusz is szerepelhetett volna rajta.
[b]Grafikák[/b]
Selejtesek, sőt, a magyar kiadásból jópár illusztráció hiányzik – a 92. lap melletti grafika össz-vissz egy üres keretet mutat. A rettegett Főmágus nevetségesen néz ki – mint valami csöves kukázó akit kereszteztek egy majommal. De ha még nem is nézem ezeket, a grafikák roppant pocsék minőségűek, mindegyik úgy néz ki, mint egy szar fénymásolat, még a jobban sikerült rajzokon is csak csóváltam a fejem.
[b]Történet[/b]
Ugyanaz, amit már az első kötetnél is leírtam: a Főmágus ellopta Analandból a Királyok Koronáját – és itt végre visszaszerezhetjük tőle! Ez lesz tehát a végső megmérettetés!
[b]Nehézség[/b]
Jó nehéz, ha egymagában (az első 3 kötet nélkül) játsszuk végig, ha viszont az elejétől fogva jutottunk el ide, lényegesen könnyebb az infók és tárgyak miatt. Így sem lesz könnyű dolgunk, mivel itt iszonyú sok a zsákutca és a halálcsapda, és nagyon sok múlik azon, nálunk van-e egy bizonyos tárgy ekkor meg akkor, vagy hogy sikerült-e infót kicsikarni a Sárkánykígyóktól. Ezúttal ráadásul már Libra istennőnk segítségére se számíthatunk, sőt, ha megtagadtuk őt korábban, akkor nincs is értelme belefogni a könyvbe – végigvihetetlen lesz. Komolyan mondom, egyszerűbb a Főmágust kinyírni a végén, mint meghalás nélkül előrejutni.
[b]Főellenség[/b]
A Főmágus, ki más. Pokolbéli démon képében fog megküzdeni velünk, egyetlen natúr varázslattal legyőzhető – ha viszont nem vagyunk elég gyorsak, akkor nekünk harangoztak.
[b]Ami tetszett[/b]
Ez a legvastagabb, és leghosszabb könyv minden lapozgatós játékkönyv közül – 800 fejezetpontos!!! Ennek megfelelően nagyon tekervényes, hosszú, részletes, és egyáltalán nem nevezem unalmasnak. Roppant izgalmas, és jó sok a bejárható terület is, szóval hihetetlen, milyen aprólékossággal van kidolgozva. Fantáziában ebben a könyvben sincs hiány – a sima szörnypofa őrökön kívül rengetegféle különös ellenfél van: Mucalytic, a sötét szobában valami sündisznószerű rémség, Vörösszemek, Látványmesterek, madáremberek. Itt is előfordulnak pozitív szereplők, ezúttal is találkozhatunk jóságos koldussal (eddig gyakorlatilag minden kötetben volt jóságos koldus, úgyhogy ez mostanra már csak az újszülöttnek új), sőt, még az amúgy lazán ellenséges szereplőkkel is jókat lehet trécselni. Ott van Naggamanteh, a kínzómester, az őrség parancsnoka, de a hobgoblin szakács is meglepően barátságosan fogad a konyhában…nem ezt várná az ember egy hobgoblintól…ráadásul ha leöltük mind a hét kígyót az előző könyvben, senki nem fog felismerni minket, gyakorlatilag harc nélkül végigsétálhatunk az erődön!
A „darázsolás” itt már valóban hasznossá lép elő, mivel minden tárgyunk megvan, és az ellenfelek tekintélyes részét – a Főmágus pajtit is beleértve – nagyon egyszerű elintézni egyetlen jó varázslattal.
Az erőd felépítése és a helyszínei nekem kifejezetten tetszettek. Van várudvar itt, konyha, kínzókamra, ahogy azt kell, és nem felejtették ki szerencsére a titkos folyosókat se. Jó, hát kicsit sok a jellegtelen, üres szoba, sebaj. Az információszerzés is elég életszerű: ha a megfelelő dolgokra kérdezünk rá, létfontosságú dolgokat tudhatunk meg, például az erődbeli Schinn Szamaritánusai nevű madárember terrorcsoportról (nélkülük nem lehet befejezni a küldetést), vagy az erőd mellett élő szatírnőktől. Sok olyan esemény van a könyvben, amin komolyan meglepődtem, mert még csak hasonlóval se futottam össze – ilyesmi volt a Főmágus átváltozása ártatlan kis fogollyá is. Ezen kívül ehetünk Mutáns húsételt és átváltozhatunk mutánsokká, utazhatunk az időben is…abszolút remekmű a könyv!
[b]És ami nem[/b]
A magyar kiadás egy kukábavaló szenny. Kezdjük azzal, hogy a varázslatok hárombetűs kódjait elfelejtették magyarosítani – azaz aki az előző 3 könyvben rohadt komolyan bemagolta a varázslatok kódneveit, az most szépen el is felejtheti mind, úgy ahogy van. Teljesen megváltozott az összes kód, lehet mindent kezdeni előlről. Csudás dolog.
Aztán folytassuk mindjárt azzal, hogy a magyar kiadás egyszerűen tömve van elírásokkal, félreütésekkel, az összes eddigi kalandjátékkönyvben nincs annyi hiba, mint itt EGY oldalon. Hogy ezek közül egyet se vettek észre, és javítottak ki, azt egész egyszerűen fel nem bírom fogni. A kedves fordító csapnivalóan fos munkát adott ki a kezéből, egy ötéves óvodás kevesebb hibával megírja! Csak nézzétek meg…ez valami förtelmes…(ettől eltekintve szabályosan végigjátszható a könyv!)
Oké, megbocsájtjuk, végülis nem mindenki járhatta ki a 8 általánost. Durva játékhiba viszont sikeresen belekerült ebbe a könyvbe is, és pont a játék egyik nagy adu ászával kapcsolatosan: az időutazós ZED varázslatos résznél. Ha elmondjuk ezt a varázslatot, visszakerülhetünk a korábbi 3 könyv valamelyikébe is akár, sőt, a kalandunk legelejére is. Na most, tegyük fel, hogy mi nagyon nagyon ügyikék voltunk, és összeszedtünk minden varázstárgyat, így kerülünk vissza mondjuk a Shamutanti dombokhoz. Oké. Akkor viszont ne ajvékoljon nekem a könyv, hogy nincs meg a „darázsoláshoz” ez meg az a tárgy, ugyanis én ebben a könyvben fölszedtem, és a könyv nem írja, hogy elveszítem a tárgyaimat (mégis, honnan a rákból kéne tudnom, hogy egy 3 kötettel ezelőtti állapotomban mik voltak nálam?). Ez hatalmas, feltűnően durva hiba, mert így akkor se tudok „darázsolni” az előző kötetekben, ha nálam van a kívánt tárgy, mert a könyv azt mondja, hogy nincs nálam. Most akkor vagy ez a könyv a selejtes, vagy az előző három…szerintem mindegyik…
A Főmágussal sincs minden rendben. Maga a kinézete is röhejes – egy félelmetes, egész kontitenst rettegésben tartó fővarázslónak tényleg így kell kinéznie, mint egy szeméttelepi guberálónak a majmok bolygójáról? Aztán az összecsapás. Az első része egészen rendben van, amikor álruhában becsalogat a börtönébe, de az utolsó összecsapás elképesztően béna lett, egyetlen varázslattal ki lehet végezni a hírhedt Főmágust! Ez beszarás, komolyan mondom nektek. Ennyi. Ennyi a nagy csata a félelmetes überkirályvarázslóval! Egy 800 fejezetpontos könyvben nehogymár ENNEK ne maradt volna hely egy valamivel életszerűbb küzdelemre, amikor a Káosz Fellegvárában ezt prímán megvalósították?
Fejezetpont-pocséklás megtalálható ebben a műben is, a „darázsolásnál” egész konkrétan. Ha ugyanis olyan szerencsém van, hogy valamelyik varázslatom működik, mindig külön fejezetpontra kell lapoznom, mert nem bírták volna ugyanoda leírni, mi történik. Áh, ehhez saját külön fejezetpont kell, hadd fogyjon! Tipikus irodalmi példája a családi csomagolású chipses zacskóknak, aminek a felét levegő tölti ki…
Aztán nézzük a „darázsolást”. Itt nem olyan drámai a helyzet az oda nem illő mágiákkal, a kamuvarázslatokkal való bohóckodást is elfelejtették itt végre, de kimondottan idegesítettek sokszor az oda nem illő varázslatok. Két vaksötét szoba is van, mindkettő halálosan veszélyes, ilyenkor persze a Napkővel nem tudok „darázsolni”, helyette gyertyával kell világítanom. A szakadékon se lehet átrepülni az ékszeres medállal, hanem lengőkötelet meg illúzió-hidat kell rakni helyette, hadd dögöljön csak meg a játékos. Így mi a fene jelentősége van a varázslatoknak, ha pont ott nem lehet használni őket, ahol kéne? Aki nem akar „darázsolni”, annak ott a harcos karakter, ne húzzuk már le a varázslót ilyen kreténségekkel már!
Nem tudom, észrevettétek-e, de van teljesen hasznavehetetlen varázslat, aminek egyszer sincs jelentősége a 4 kötet alatt. Ilyen a szupererejűvé tevő Tüzes Víz varázslat. Amikor még hasznos is lenne, akkor persze nincs Tüzes Vizünk, mire pedig fölszerezzük, addigra értelmét veszti.
A világon semmi köze a könyvhöz. Szép, szemet gyönyörködtető munka, de ennyi erővel egy dinoszaurusz is szerepelhetett volna rajta.
[b]Grafikák[/b]
Selejtesek, sőt, a magyar kiadásból jópár illusztráció hiányzik – a 92. lap melletti grafika össz-vissz egy üres keretet mutat. A rettegett Főmágus nevetségesen néz ki – mint valami csöves kukázó akit kereszteztek egy majommal. De ha még nem is nézem ezeket, a grafikák roppant pocsék minőségűek, mindegyik úgy néz ki, mint egy szar fénymásolat, még a jobban sikerült rajzokon is csak csóváltam a fejem.
[b]Történet[/b]
Ugyanaz, amit már az első kötetnél is leírtam: a Főmágus ellopta Analandból a Királyok Koronáját – és itt végre visszaszerezhetjük tőle! Ez lesz tehát a végső megmérettetés!
[b]Nehézség[/b]
Jó nehéz, ha egymagában (az első 3 kötet nélkül) játsszuk végig, ha viszont az elejétől fogva jutottunk el ide, lényegesen könnyebb az infók és tárgyak miatt. Így sem lesz könnyű dolgunk, mivel itt iszonyú sok a zsákutca és a halálcsapda, és nagyon sok múlik azon, nálunk van-e egy bizonyos tárgy ekkor meg akkor, vagy hogy sikerült-e infót kicsikarni a Sárkánykígyóktól. Ezúttal ráadásul már Libra istennőnk segítségére se számíthatunk, sőt, ha megtagadtuk őt korábban, akkor nincs is értelme belefogni a könyvbe – végigvihetetlen lesz. Komolyan mondom, egyszerűbb a Főmágust kinyírni a végén, mint meghalás nélkül előrejutni.
[b]Főellenség[/b]
A Főmágus, ki más. Pokolbéli démon képében fog megküzdeni velünk, egyetlen natúr varázslattal legyőzhető – ha viszont nem vagyunk elég gyorsak, akkor nekünk harangoztak.
[b]Ami tetszett[/b]
Ez a legvastagabb, és leghosszabb könyv minden lapozgatós játékkönyv közül – 800 fejezetpontos!!! Ennek megfelelően nagyon tekervényes, hosszú, részletes, és egyáltalán nem nevezem unalmasnak. Roppant izgalmas, és jó sok a bejárható terület is, szóval hihetetlen, milyen aprólékossággal van kidolgozva. Fantáziában ebben a könyvben sincs hiány – a sima szörnypofa őrökön kívül rengetegféle különös ellenfél van: Mucalytic, a sötét szobában valami sündisznószerű rémség, Vörösszemek, Látványmesterek, madáremberek. Itt is előfordulnak pozitív szereplők, ezúttal is találkozhatunk jóságos koldussal (eddig gyakorlatilag minden kötetben volt jóságos koldus, úgyhogy ez mostanra már csak az újszülöttnek új), sőt, még az amúgy lazán ellenséges szereplőkkel is jókat lehet trécselni. Ott van Naggamanteh, a kínzómester, az őrség parancsnoka, de a hobgoblin szakács is meglepően barátságosan fogad a konyhában…nem ezt várná az ember egy hobgoblintól…ráadásul ha leöltük mind a hét kígyót az előző könyvben, senki nem fog felismerni minket, gyakorlatilag harc nélkül végigsétálhatunk az erődön!
A „darázsolás” itt már valóban hasznossá lép elő, mivel minden tárgyunk megvan, és az ellenfelek tekintélyes részét – a Főmágus pajtit is beleértve – nagyon egyszerű elintézni egyetlen jó varázslattal.
Az erőd felépítése és a helyszínei nekem kifejezetten tetszettek. Van várudvar itt, konyha, kínzókamra, ahogy azt kell, és nem felejtették ki szerencsére a titkos folyosókat se. Jó, hát kicsit sok a jellegtelen, üres szoba, sebaj. Az információszerzés is elég életszerű: ha a megfelelő dolgokra kérdezünk rá, létfontosságú dolgokat tudhatunk meg, például az erődbeli Schinn Szamaritánusai nevű madárember terrorcsoportról (nélkülük nem lehet befejezni a küldetést), vagy az erőd mellett élő szatírnőktől. Sok olyan esemény van a könyvben, amin komolyan meglepődtem, mert még csak hasonlóval se futottam össze – ilyesmi volt a Főmágus átváltozása ártatlan kis fogollyá is. Ezen kívül ehetünk Mutáns húsételt és átváltozhatunk mutánsokká, utazhatunk az időben is…abszolút remekmű a könyv!
[b]És ami nem[/b]
A magyar kiadás egy kukábavaló szenny. Kezdjük azzal, hogy a varázslatok hárombetűs kódjait elfelejtették magyarosítani – azaz aki az előző 3 könyvben rohadt komolyan bemagolta a varázslatok kódneveit, az most szépen el is felejtheti mind, úgy ahogy van. Teljesen megváltozott az összes kód, lehet mindent kezdeni előlről. Csudás dolog.
Aztán folytassuk mindjárt azzal, hogy a magyar kiadás egyszerűen tömve van elírásokkal, félreütésekkel, az összes eddigi kalandjátékkönyvben nincs annyi hiba, mint itt EGY oldalon. Hogy ezek közül egyet se vettek észre, és javítottak ki, azt egész egyszerűen fel nem bírom fogni. A kedves fordító csapnivalóan fos munkát adott ki a kezéből, egy ötéves óvodás kevesebb hibával megírja! Csak nézzétek meg…ez valami förtelmes…(ettől eltekintve szabályosan végigjátszható a könyv!)
Oké, megbocsájtjuk, végülis nem mindenki járhatta ki a 8 általánost. Durva játékhiba viszont sikeresen belekerült ebbe a könyvbe is, és pont a játék egyik nagy adu ászával kapcsolatosan: az időutazós ZED varázslatos résznél. Ha elmondjuk ezt a varázslatot, visszakerülhetünk a korábbi 3 könyv valamelyikébe is akár, sőt, a kalandunk legelejére is. Na most, tegyük fel, hogy mi nagyon nagyon ügyikék voltunk, és összeszedtünk minden varázstárgyat, így kerülünk vissza mondjuk a Shamutanti dombokhoz. Oké. Akkor viszont ne ajvékoljon nekem a könyv, hogy nincs meg a „darázsoláshoz” ez meg az a tárgy, ugyanis én ebben a könyvben fölszedtem, és a könyv nem írja, hogy elveszítem a tárgyaimat (mégis, honnan a rákból kéne tudnom, hogy egy 3 kötettel ezelőtti állapotomban mik voltak nálam?). Ez hatalmas, feltűnően durva hiba, mert így akkor se tudok „darázsolni” az előző kötetekben, ha nálam van a kívánt tárgy, mert a könyv azt mondja, hogy nincs nálam. Most akkor vagy ez a könyv a selejtes, vagy az előző három…szerintem mindegyik…
A Főmágussal sincs minden rendben. Maga a kinézete is röhejes – egy félelmetes, egész kontitenst rettegésben tartó fővarázslónak tényleg így kell kinéznie, mint egy szeméttelepi guberálónak a majmok bolygójáról? Aztán az összecsapás. Az első része egészen rendben van, amikor álruhában becsalogat a börtönébe, de az utolsó összecsapás elképesztően béna lett, egyetlen varázslattal ki lehet végezni a hírhedt Főmágust! Ez beszarás, komolyan mondom nektek. Ennyi. Ennyi a nagy csata a félelmetes überkirályvarázslóval! Egy 800 fejezetpontos könyvben nehogymár ENNEK ne maradt volna hely egy valamivel életszerűbb küzdelemre, amikor a Káosz Fellegvárában ezt prímán megvalósították?
Fejezetpont-pocséklás megtalálható ebben a műben is, a „darázsolásnál” egész konkrétan. Ha ugyanis olyan szerencsém van, hogy valamelyik varázslatom működik, mindig külön fejezetpontra kell lapoznom, mert nem bírták volna ugyanoda leírni, mi történik. Áh, ehhez saját külön fejezetpont kell, hadd fogyjon! Tipikus irodalmi példája a családi csomagolású chipses zacskóknak, aminek a felét levegő tölti ki…
Aztán nézzük a „darázsolást”. Itt nem olyan drámai a helyzet az oda nem illő mágiákkal, a kamuvarázslatokkal való bohóckodást is elfelejtették itt végre, de kimondottan idegesítettek sokszor az oda nem illő varázslatok. Két vaksötét szoba is van, mindkettő halálosan veszélyes, ilyenkor persze a Napkővel nem tudok „darázsolni”, helyette gyertyával kell világítanom. A szakadékon se lehet átrepülni az ékszeres medállal, hanem lengőkötelet meg illúzió-hidat kell rakni helyette, hadd dögöljön csak meg a játékos. Így mi a fene jelentősége van a varázslatoknak, ha pont ott nem lehet használni őket, ahol kéne? Aki nem akar „darázsolni”, annak ott a harcos karakter, ne húzzuk már le a varázslót ilyen kreténségekkel már!
Nem tudom, észrevettétek-e, de van teljesen hasznavehetetlen varázslat, aminek egyszer sincs jelentősége a 4 kötet alatt. Ilyen a szupererejűvé tevő Tüzes Víz varázslat. Amikor még hasznos is lenne, akkor persze nincs Tüzes Vizünk, mire pedig fölszerezzük, addigra értelmét veszti.
[b]Design[/b]
Már említettem a kaland-játék-varázslat könyvek kapcsán a borítókról való véleményemet. Na ez a csúcs: Gál László munkája nagyon impozáns, de sehogy nem tudtam a legparányibb összefüggést se találni a kép és a játék története között (pedig nagyon törtem a fejem). Maximum annyi, hogy a koronás lovagkirály ruházatán valószínűleg a Királyok Koronájának címere van.
[b]Illusztráció[/b]
A magyar kiadás minősége egyszerűen borzalmas. A képeket néhol alig látni, annyira halványak, egy helyen pedig ki is felejtették a rajzot, csak a keretet láthatjuk az üres oldalon. John Blanche a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=31]Hét sárkánykígyó[/url][/i] után most megint visszafejlődött, a képek alig ütik meg az átlagos szintet (a Főmágus pl. úgy néz ki mint egy hajléktalan guberáló), de a hangulatuk ismét pipec.
[b]Háttértörténet[/b]
Lásd a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i] leírásában.
[b]Eredetiség[/b]
Kiváló: szatírnők a hegyekben, ellenséges és szövetséges madáremberek, mucalitycek, stb. Találkozhatunk Mampang kínzómesterével, mutálódhatunk, ha a konyhában eszünk a Mutáns húsgolyókból, utazhatunk az időben… kell ennél több?
[b]Kihívás[/b]
Irgalmatlanul, kegyetlenül, és olykor - sajnálatos módon - igazságtalanul nehéz. Rengeteg csapda és veszély les ránk az erődben, elképesztő mennyiségű információra, tárgyra és kapcsolatra lesz szükségünk, hogy túléljük a kalandot, és (ne adj isten) sikerrel be is fejezzük. A sztori a végkifejlet felé tartva egyre bonyolultabbá válik, és persze nem maradhat el a nagy csavar sem: a Főmágus illúziója, mellyel átver minket, és amiért mágiánk segítségével vissza kell utaznunk az időben. A varázslat 7 (!) Életerő pontunkba kerül, tehát ha túl is éljük, az utolsó nagy csata elé alighanem szinte félholt állapotban nézünk… de valószínűbb, hogy nem nézünk, mert az időben bárhol kilyukadhatunk (pl. az előző könyvek valamelyikében, vagy az őskorban, ami azért baromi poénos). A két kockával való dobás eredményeiből csupán egyetlenegy variációnál térünk vissza a kívánt időbe, tehát bármilyen jók is vagyunk, mindig 12 az 1-hez lesz az esélyünk a sikerre. Persze az egésszel semmit se érünk, ha utunk során nem akadunk össze Peewit Croo-val, aki ki tud vinni minket az erődből, vagy nem tudjuk feltámasztani Farren Whyde-ot…
Első nekifutásra kizárt a nagy, négykötetes kaland sikeres befejezése, de talán még második, harmadik alkalommal is (hacsak nem csalunk nagyon sokat), de legalább nem lehetetlen (mert bizony olyan játék is van).
[b]Főgonosz[/b]
A Főmágus lenne az, minden idők talán leghatalmasabb ellenfele. Igazság szerint azonban annyira nem erős, csupán kellőképpen agyafúrt. Miután leleplezzük, átváltozik egy ún. Alvilági Démonná, akit még a teljes átalakulás előtt kell likvidálnunk (5 kör alatt). Harcértékei ebben a kezdeti állapotában még alacsonyak, de ha a 5 kör során nem végzünk vele, akkor nekünk annyi.
Nagyon stílusos, ahogy a Főmágus totál lekezelően beszélget velünk (pl. "gondolod, hogy árthatsz nekem azzal a túlméretezett vajazókéssel?"), és hogy úgy néz ki, mint egy elfásult, középkorú tudós, aki már az égvilágon mindent előre tud… és ez bizony így is van…
[b]Rendszer[/b]
A rendszer a befejező részben érthetetlen módon gellert kapott egy helyen, nevezetesen a mágiánál (amivel ugye már eddig sem voltam nagyon kibékülve…). Ha a lelkes játékos az eddigi könyvekben tisztességesen játszva szépen bemagolta a varázslatok kódjait, akkor most az egészet úgy, ahogy van, el is felejtheti. Ugyanis a kódok megváltoztak! Amennyiben angol tudásom elegendő ennek megállapításához, az eredeti angol kódrendszert tették bele a könyvbe. Könyörgöm, ezt most miért kellett?? Ekkora kitolást én még nem láttam a kaland-játék könyvek történetében. Lehet mindent előröl kezdeni…
Egy másik változás, hogy istennőnk Libra segítségét nem vehetjük igénybe, amig a Mampang-i erődben vagyunk, szóval ezzel is nehezítették az amúgy se könnyű játékot, de legalább erre (aránylag) kielégítő magyarázatot kapunk.
És még valami: a könyv a kezdőknek azt ajánlja, hogy legyenek csak harcosok, és ne használjanak mágiát. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy a befejező részt csak úgy lehet mágia nélkül végigjátszani, ha rálelünk egy bizonyos dzsinnre a palackban, aki teljesítheti egy kívánságunkat. Ha vele nem rendelkezünk, a ZED varázslat nélkülözhetetlen lesz (mellyel visszautazhatunk az időben, hogy leleplezhessük az álruhás Főmágust).
[b]Hangulat[/b]
Sajnálatos módon sokat ront rajta az elgépelések tömkelege, melyért elsősorban a Vénusz Kiadó a felelős, mely ezzel a könyvvel vette át a kaland-játék kiadványokat a legendás Rakéta könyvektől. A megszűnt kiadó méltán örvendett nagy tiszteletnek, színvonalban utóda a nyomába sem érhet… de sajnos minden jó dolog elmúlik egyszer.
A hangulat okés, sok mindent már nem tudnék hozzáfűzni ahhoz, amiket eddig leírtam, csak kiemelek még egy nagy poént. Amikor elkap minket az erőd kapitánya, akkor meglágyíthatjuk a szívét, de nem akárhogy… Láthatunk az őrszoba falán egy képet egy szép lányról, aki valahogy ismerősnek tűnhet, ha játszottunk a LEGELSŐ könyvvel, és ott a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i]on grasszálva ráakadtunk egy medálra, melyben szintén ennek a lánynak az arcképe van. Nos, ő a kapitány kedvese, tehát sima az ügy, de csak akkor, ha a négy köteten át megtartottuk a kis ékszert. Ez nagyon durva…
Már említettem a kaland-játék-varázslat könyvek kapcsán a borítókról való véleményemet. Na ez a csúcs: Gál László munkája nagyon impozáns, de sehogy nem tudtam a legparányibb összefüggést se találni a kép és a játék története között (pedig nagyon törtem a fejem). Maximum annyi, hogy a koronás lovagkirály ruházatán valószínűleg a Királyok Koronájának címere van.
[b]Illusztráció[/b]
A magyar kiadás minősége egyszerűen borzalmas. A képeket néhol alig látni, annyira halványak, egy helyen pedig ki is felejtették a rajzot, csak a keretet láthatjuk az üres oldalon. John Blanche a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=31]Hét sárkánykígyó[/url][/i] után most megint visszafejlődött, a képek alig ütik meg az átlagos szintet (a Főmágus pl. úgy néz ki mint egy hajléktalan guberáló), de a hangulatuk ismét pipec.
[b]Háttértörténet[/b]
Lásd a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i] leírásában.
[b]Eredetiség[/b]
Kiváló: szatírnők a hegyekben, ellenséges és szövetséges madáremberek, mucalitycek, stb. Találkozhatunk Mampang kínzómesterével, mutálódhatunk, ha a konyhában eszünk a Mutáns húsgolyókból, utazhatunk az időben… kell ennél több?
[b]Kihívás[/b]
Irgalmatlanul, kegyetlenül, és olykor - sajnálatos módon - igazságtalanul nehéz. Rengeteg csapda és veszély les ránk az erődben, elképesztő mennyiségű információra, tárgyra és kapcsolatra lesz szükségünk, hogy túléljük a kalandot, és (ne adj isten) sikerrel be is fejezzük. A sztori a végkifejlet felé tartva egyre bonyolultabbá válik, és persze nem maradhat el a nagy csavar sem: a Főmágus illúziója, mellyel átver minket, és amiért mágiánk segítségével vissza kell utaznunk az időben. A varázslat 7 (!) Életerő pontunkba kerül, tehát ha túl is éljük, az utolsó nagy csata elé alighanem szinte félholt állapotban nézünk… de valószínűbb, hogy nem nézünk, mert az időben bárhol kilyukadhatunk (pl. az előző könyvek valamelyikében, vagy az őskorban, ami azért baromi poénos). A két kockával való dobás eredményeiből csupán egyetlenegy variációnál térünk vissza a kívánt időbe, tehát bármilyen jók is vagyunk, mindig 12 az 1-hez lesz az esélyünk a sikerre. Persze az egésszel semmit se érünk, ha utunk során nem akadunk össze Peewit Croo-val, aki ki tud vinni minket az erődből, vagy nem tudjuk feltámasztani Farren Whyde-ot…
Első nekifutásra kizárt a nagy, négykötetes kaland sikeres befejezése, de talán még második, harmadik alkalommal is (hacsak nem csalunk nagyon sokat), de legalább nem lehetetlen (mert bizony olyan játék is van).
[b]Főgonosz[/b]
A Főmágus lenne az, minden idők talán leghatalmasabb ellenfele. Igazság szerint azonban annyira nem erős, csupán kellőképpen agyafúrt. Miután leleplezzük, átváltozik egy ún. Alvilági Démonná, akit még a teljes átalakulás előtt kell likvidálnunk (5 kör alatt). Harcértékei ebben a kezdeti állapotában még alacsonyak, de ha a 5 kör során nem végzünk vele, akkor nekünk annyi.
Nagyon stílusos, ahogy a Főmágus totál lekezelően beszélget velünk (pl. "gondolod, hogy árthatsz nekem azzal a túlméretezett vajazókéssel?"), és hogy úgy néz ki, mint egy elfásult, középkorú tudós, aki már az égvilágon mindent előre tud… és ez bizony így is van…
[b]Rendszer[/b]
A rendszer a befejező részben érthetetlen módon gellert kapott egy helyen, nevezetesen a mágiánál (amivel ugye már eddig sem voltam nagyon kibékülve…). Ha a lelkes játékos az eddigi könyvekben tisztességesen játszva szépen bemagolta a varázslatok kódjait, akkor most az egészet úgy, ahogy van, el is felejtheti. Ugyanis a kódok megváltoztak! Amennyiben angol tudásom elegendő ennek megállapításához, az eredeti angol kódrendszert tették bele a könyvbe. Könyörgöm, ezt most miért kellett?? Ekkora kitolást én még nem láttam a kaland-játék könyvek történetében. Lehet mindent előröl kezdeni…
Egy másik változás, hogy istennőnk Libra segítségét nem vehetjük igénybe, amig a Mampang-i erődben vagyunk, szóval ezzel is nehezítették az amúgy se könnyű játékot, de legalább erre (aránylag) kielégítő magyarázatot kapunk.
És még valami: a könyv a kezdőknek azt ajánlja, hogy legyenek csak harcosok, és ne használjanak mágiát. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy a befejező részt csak úgy lehet mágia nélkül végigjátszani, ha rálelünk egy bizonyos dzsinnre a palackban, aki teljesítheti egy kívánságunkat. Ha vele nem rendelkezünk, a ZED varázslat nélkülözhetetlen lesz (mellyel visszautazhatunk az időben, hogy leleplezhessük az álruhás Főmágust).
[b]Hangulat[/b]
Sajnálatos módon sokat ront rajta az elgépelések tömkelege, melyért elsősorban a Vénusz Kiadó a felelős, mely ezzel a könyvvel vette át a kaland-játék kiadványokat a legendás Rakéta könyvektől. A megszűnt kiadó méltán örvendett nagy tiszteletnek, színvonalban utóda a nyomába sem érhet… de sajnos minden jó dolog elmúlik egyszer.
A hangulat okés, sok mindent már nem tudnék hozzáfűzni ahhoz, amiket eddig leírtam, csak kiemelek még egy nagy poént. Amikor elkap minket az erőd kapitánya, akkor meglágyíthatjuk a szívét, de nem akárhogy… Láthatunk az őrszoba falán egy képet egy szép lányról, aki valahogy ismerősnek tűnhet, ha játszottunk a LEGELSŐ könyvvel, és ott a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]Shamutanti dombok[/url][/i]on grasszálva ráakadtunk egy medálra, melyben szintén ennek a lánynak az arcképe van. Nos, ő a kapitány kedvese, tehát sima az ügy, de csak akkor, ha a négy köteten át megtartottuk a kis ékszert. Ez nagyon durva…
© R. Legge
Ez nem annyira könyvismertető, mint inkább egy áttekintés arról, hogy áll a nagy átlaghoz képest. A kaland minden szempontból kimagasló. Úgy érzem, Steve Jackson meg akarta írni a tökéletes könyvet, amelyet nem korlátoz a fejezetpontok megszokott száma, sem pedig a nehézség, melyet kifejezetten a tapasztalt, illetve idősebb olvasók szintjére lőtt be.
Utóbbit akár a korábban megírt, [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvára[/url] című kötetéhez hasonlatos, a benne szereplő csavarok, a kerettörténet és a nem várt befejezés igen magasra emeli a lécet az összes többi könyvvel szemben.
A helyszínt leginkább Mordorhoz lehetne hasonlítani, és nem túl meglepő, hogy egy erődítménybe kell végül bejutnunk, annak mérete, a szobák és a karakterek keszekuszasága elég félelmetes légkört tudnak teremteni.
Érdekes módon a könyv japán kiadásához színes térképet mellékeltek, ami véleményem szerint csökkenti majd a meglepetések számát, ha Myriador végre kijön a D20-as verzióval...
Utóbbit akár a korábban megírt, [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvára[/url] című kötetéhez hasonlatos, a benne szereplő csavarok, a kerettörténet és a nem várt befejezés igen magasra emeli a lécet az összes többi könyvvel szemben.
A helyszínt leginkább Mordorhoz lehetne hasonlítani, és nem túl meglepő, hogy egy erődítménybe kell végül bejutnunk, annak mérete, a szobák és a karakterek keszekuszasága elég félelmetes légkört tudnak teremteni.
Érdekes módon a könyv japán kiadásához színes térképet mellékeltek, ami véleményem szerint csökkenti majd a meglepetések számát, ha Myriador végre kijön a D20-as verzióval...
© SzG
2011. október 28. 10:50 | Válasz erre | #130
Mondjuk ez logikusan hangzik. Ettől függetlenül továbbra sem vagyok meggyőződva róla, hogy az a vicces srác a toronyban a Főmágus. Legalábbis nekem tényleg nem tetszik ez az elképzelés. :D (A saját változatomban a Főmágus sokkal komolyabb-démonibb-sötétebb alak lesz, ahogy már utaltam rá. Na majd meglátjátok. :P)
© Ekrator
2011. október 28. 09:28 | Válasz erre | #129
A ZED varázslattal visszamész az időben, és így a Főmágus megintcsak először lát, azaz abban az idősávban a toronybeli találkozás nem történik meg, és a Minimó is életben marad. :) (Időutazás mindig bekavar, pedig csak szimpla logika az egész. :P)
© SzG
2011. október 27. 18:12 | Válasz erre | #128
Pff [smiley]circling[/smiley][smiley]vigyor4[/smiley]
2011. október 27. 18:09 | Válasz erre | #127
Például egy zsák káposztának:D
© SzG
2011. október 27. 18:05 | Válasz erre | #126
Mármint minek van súlya? :D
2011. október 27. 16:09 | Válasz erre | #125
Igen, utólag, mert közbe az előzőt írtam:)
Légyeg a lényeg, oda kell rá figyelni, vagy filmes mondással: van súlya a vásznon. Én szeretem.
Légyeg a lényeg, oda kell rá figyelni, vagy filmes mondással: van súlya a vásznon. Én szeretem.
© SzG
2011. október 27. 16:03 | Válasz erre | #124
Ezt most nem teljesen értettem. :)
De a lényeg az, hogy sztem simán tarthat attól, hogy vki fellázad ellene, egész Kakhabadról azt írják ugye mindenhol, hogy tele van elvetemült figurákkal, akik a saját anyjukat is elárulnának-eladnának pár rézért. Gondolom a Fellegvárban is akadnak ilyenek...
Ja, remélem olvastad a kettővel ezelőtti háeszt is. :D
De a lényeg az, hogy sztem simán tarthat attól, hogy vki fellázad ellene, egész Kakhabadról azt írják ugye mindenhol, hogy tele van elvetemült figurákkal, akik a saját anyjukat is elárulnának-eladnának pár rézért. Gondolom a Fellegvárban is akadnak ilyenek...
Ja, remélem olvastad a kettővel ezelőtti háeszt is. :D
2011. október 27. 16:00 | Válasz erre | #123
De mondok egy érvet arra nézve, hogy a toronyban lévő valaki nem az igazi: nem lenne elég a Farren Whydos álruha? Minek kell magát az erőd lakói ellen is bevédeni, hogyha már korábban mutattunk egy kis ízelítőt a hatalmunkból? Ezt írták is a Titán Lexikonban. Na meg azt is, hogy a legtöbb szolgája bugyuta, könnyűszerrel elintézheti őket.
© SzG
2011. október 27. 15:59 | Válasz erre | #122
Vagy csak nincs kedve a Fellegvár mindennapi ügyeivel bajlódni, és ezért megbízta azt a valakit, hogy legyen ő az intézője, játssza ő a szerepét. :)
De az sem kizárt, hogy némi óvatosság is van ebben, tényleg kicsit félti az életét, s ezért van végig "álruhában", adja ki magát valaki másnak (Farren Whydnak). Elvégre a Colletus vagy ki is túljárt anno az eszén, meglepte anno, és majdnem kardélra is hányta ugye. Lehet, hogy azután lett óvatosabb, és jelölt ki maga helyett vki mást, meg találta ki ezt az álruhás-dolgot, nehogy még egyszer megismétlődjön az akkori dolog. :)
De az sem kizárt, hogy némi óvatosság is van ebben, tényleg kicsit félti az életét, s ezért van végig "álruhában", adja ki magát valaki másnak (Farren Whydnak). Elvégre a Colletus vagy ki is túljárt anno az eszén, meglepte anno, és majdnem kardélra is hányta ugye. Lehet, hogy azután lett óvatosabb, és jelölt ki maga helyett vki mást, meg találta ki ezt az álruhás-dolgot, nehogy még egyszer megismétlődjön az akkori dolog. :)
2011. október 27. 15:53 | Válasz erre | #121
Ez teljesen logikus érv.
Ebből viszont az is következhet, hogy az igazi Főmágust annyira elragadta a sötét oldal, hogy annyira féltette az életét, hogy arra vetemedjen: valaki más játssza el a szerepét. Ezek szerint vagy egy nyámnyila alak, vagy egy annyira biztonságos "játékra" törekvő személy, aki előre kiszámol legalább 20 lépést, pont mint a sakkban.
De az is elképzlehető, hogy a Főmágus a "nem hitte volna, hogy idági eljutunk"-ot arra értette, hogy simán kijutunk a börtönéből. Ekkor viszont dől az egész.
Ebből viszont az is következhet, hogy az igazi Főmágust annyira elragadta a sötét oldal, hogy annyira féltette az életét, hogy arra vetemedjen: valaki más játssza el a szerepét. Ezek szerint vagy egy nyámnyila alak, vagy egy annyira biztonságos "játékra" törekvő személy, aki előre kiszámol legalább 20 lépést, pont mint a sakkban.
De az is elképzlehető, hogy a Főmágus a "nem hitte volna, hogy idági eljutunk"-ot arra értette, hogy simán kijutunk a börtönéből. Ekkor viszont dől az egész.
© SzG
2011. október 27. 15:35 | Válasz erre | #120
"Ál főmágus"
Na szerintem ez a megfelelő szó. :)
Amúgy meg amikor leleplezzük Farren Whyde-ot, és elkezd papolni az igazi Főmágus, hogy nem hitte volna, h idáig eljutunk stb., akkor nagyon úgy tűnik, mintha akkor látna minket először (ha már korábban is látott volna, ráadásul nem sokkal korábban, a toronyban, akkor nem mondana ilyeneket sztem, nem lepődne meg annyira a "teljesítményünkön"). Két külön személyről van szó. Tehát vki más van a toronyban.
Na szerintem ez a megfelelő szó. :)
Amúgy meg amikor leleplezzük Farren Whyde-ot, és elkezd papolni az igazi Főmágus, hogy nem hitte volna, h idáig eljutunk stb., akkor nagyon úgy tűnik, mintha akkor látna minket először (ha már korábban is látott volna, ráadásul nem sokkal korábban, a toronyban, akkor nem mondana ilyeneket sztem, nem lepődne meg annyira a "teljesítményünkön"). Két külön személyről van szó. Tehát vki más van a toronyban.
2011. október 27. 15:31 | Válasz erre | #119
Igen, olvastam, de csak később.
Hogy ki is ő a toronyban?
Lehet, hogy valamiféle ál főmágus, bár szerintem ő az igazi. De lehet, hogy mégse, ez egy igen jó kérdés.
Hogy ki is ő a toronyban?
Lehet, hogy valamiféle ál főmágus, bár szerintem ő az igazi. De lehet, hogy mégse, ez egy igen jó kérdés.
© SzG
2011. október 27. 15:27 | Válasz erre | #118
"De abban igaza van Killmasternek, hogy figyelni kell a harcos kasztra is"
Figyelni is fogok rá, ahogy már írtam.
"Szlobo viszont rosszul emlékszik, mert találkozunk nyíltan a Főmágussal, méghozzá a saját tornyában."
Erről épp vagy kettővel lejjebb értekeztem, szerintem az nem ő, csak a fellegvár látszólagos irányítója-helytartója, aki a Főmágus helyett intézi az ügyeket vagy vmi ilyesmi. Legalábbis én szeretném azt hinni, hogy az a paprikajancsi nem a veszedelmes hírű Főmágus...
"Az ő "ereje" a misztikum."
Mondjuk abban egyetértek, hogy nem rossz, h alig lehet tudni róla valamit (hol született, kik voltak a szülei, ha voltak egyáltalán, ember-e vagy sem stb.). Ezen annyira én sem fogok változtatni.
Figyelni is fogok rá, ahogy már írtam.
"Szlobo viszont rosszul emlékszik, mert találkozunk nyíltan a Főmágussal, méghozzá a saját tornyában."
Erről épp vagy kettővel lejjebb értekeztem, szerintem az nem ő, csak a fellegvár látszólagos irányítója-helytartója, aki a Főmágus helyett intézi az ügyeket vagy vmi ilyesmi. Legalábbis én szeretném azt hinni, hogy az a paprikajancsi nem a veszedelmes hírű Főmágus...
"Az ő "ereje" a misztikum."
Mondjuk abban egyetértek, hogy nem rossz, h alig lehet tudni róla valamit (hol született, kik voltak a szülei, ha voltak egyáltalán, ember-e vagy sem stb.). Ezen annyira én sem fogok változtatni.
2011. október 27. 15:07 | Válasz erre | #117
Abban igazat adok Szlobonak, hogy miért ne lehetne varázspárbaj. Nem a Főmágus az egyetlen "félisten", pl.: Éjsárkány, 17/32-vel az egyik legerősebb, de valószínűleg az is. Razaak ellen szinte szélmalomharc folyik, mert ha nekünk is 12-es az ügyességünk, akkor is max. a szerencse dönt arról, hogy ő NE nyerjen kétszer egymás után harcfordulót.
De abban igaza van Killmasternek, hogy figyelni kell a harcos kasztra is - de erről már beszéltünk.
Szlobo viszont rosszul emlékszik, mert találkozunk nyíltan a Főmágussal, méghozzá a saját tornyában. Amúgy a Démon tényleg nagyon gyenge ellenfél, de ezt már írtam korábban itt.
A Főmágus háttéréről alig van info, még a Titanicán se olvasható róla sok minden, főképp csak azok, amit a könyvekből is megtudunk. Az ő "ereje" a misztikum.
Fox: nem Zagor a leghatalmasabb varázsló Titánon?
De abban igaza van Killmasternek, hogy figyelni kell a harcos kasztra is - de erről már beszéltünk.
Szlobo viszont rosszul emlékszik, mert találkozunk nyíltan a Főmágussal, méghozzá a saját tornyában. Amúgy a Démon tényleg nagyon gyenge ellenfél, de ezt már írtam korábban itt.
A Főmágus háttéréről alig van info, még a Titanicán se olvasható róla sok minden, főképp csak azok, amit a könyvekből is megtudunk. Az ő "ereje" a misztikum.
Fox: nem Zagor a leghatalmasabb varázsló Titánon?
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 27. 12:27 | Válasz erre | #116
Véleményem szerint a mágusok kedvük szerint változtatják alakjukat. Gondoljatok csak Zagorra! Egyszer öregember, máskor már fiatal férfinek látszik. A Főmágus is nyilván azért akar "hajléktalan guberálónak" látszani, mert így ellenfelei, így te is hajlamosnak bizonyultok arra, hogy lebecsüljétek. Ugyan gratulál neked, hogy eljutottál a színe elé, de amikor karddal rontasz rá, túlméretezett vajazókésnek titulálja fegyvered. Ugyanígy amikor börtönbe kerülsz, és megvárod míg jönnek az őrök, azok nem kísérnek el újra a színe elé, egyszerűen kivégeztet mert túl veszélyes ellenfél vagy. Jacksonra amúgy is jellemző, hogy a megtévesztés eszközeivel szeret élni. Az meg hogy a Főmágus alvilági alak, nem vitás, elvégre Démonokkal cimborál, nyilván az ő gonosz varázserejük nem engedi Librának sem, hogy segítségedre legyen Mampangban. Pedig pár helyen jól jönne a segítsége, az biztos! [smiley]help[/smiley]
© SzG
2011. október 27. 11:00 | Válasz erre | #115
Ez tulajdonképpen a titanos cikk, kiegészítve egy kis szubjektív véleménnyel-elmélkedéssel, nem? :)
Amúgy én nem vagyok biztos benne, hogy háromszor lehet találkozni a Főmágussal, illetve szerintem az a varázsló külsejű pali ott a toronyszobában nem ő, csak vmi tanítványa vagy helyettese, ilyesmi. Én legalábbis sokkal szörnyszerűbbnek képzelem el a Főmágust, meg asszem a képeken is úgy néz ki. Ez a varázsló max. annyiban hasonlít rá, hogy ennek is kusza a haja... és mellesleg elég vidám, tréfás figura, sztem ez se nagyon lehet jellemző a Főmágusra. Meg hát igen, több helyen is van rá utalás, hogy a Főmágus álruhában van, nem az, akinek látszik, szal ezek után elég furcsa, és túl egyértelmű lenne, ha a toronyszobás mage ő lenne.
Ami meg Farren Whyde-ot illeti (létezett-e valójában, és csak megszállta a főgonosz vagy ez tényleg csak egy "álruha", egy varázslat), és hogy valójában alvilági szörny volt-e a Főmágus mindig is vagy csak lepaktált a démonokkal, és azok átváltoztatták-beleköltöztek, ilyesmi... passz, ezek tényleg nem nagyon derülnek ki a könyvekből, csak találgathatunk (mondjuk az, hogy semmit se lehet tudni a múltjáról, még azt se, hogy ember-e, esetleg alátámaszthatja a mindig is szörny volt-teóriát... viszont arra is elég sok utalás van, ha jól emlékszem, hogy szövetkezett a démonokkal, meg feketemágiát tanult, szóval végül is simán lehetett egykor valami emberszerűség... vagy legalábbis e világi, nagyjából humonoid teremtmény :) ). Mindenesetre az alternatív befejezésemben majd valszeg igyekszem némileg választ adni ezekre a kérdésekre. Nyilván a saját érzelmezésem-elképzelésem szerint. :)
Amúgy én nem vagyok biztos benne, hogy háromszor lehet találkozni a Főmágussal, illetve szerintem az a varázsló külsejű pali ott a toronyszobában nem ő, csak vmi tanítványa vagy helyettese, ilyesmi. Én legalábbis sokkal szörnyszerűbbnek képzelem el a Főmágust, meg asszem a képeken is úgy néz ki. Ez a varázsló max. annyiban hasonlít rá, hogy ennek is kusza a haja... és mellesleg elég vidám, tréfás figura, sztem ez se nagyon lehet jellemző a Főmágusra. Meg hát igen, több helyen is van rá utalás, hogy a Főmágus álruhában van, nem az, akinek látszik, szal ezek után elég furcsa, és túl egyértelmű lenne, ha a toronyszobás mage ő lenne.
Ami meg Farren Whyde-ot illeti (létezett-e valójában, és csak megszállta a főgonosz vagy ez tényleg csak egy "álruha", egy varázslat), és hogy valójában alvilági szörny volt-e a Főmágus mindig is vagy csak lepaktált a démonokkal, és azok átváltoztatták-beleköltöztek, ilyesmi... passz, ezek tényleg nem nagyon derülnek ki a könyvekből, csak találgathatunk (mondjuk az, hogy semmit se lehet tudni a múltjáról, még azt se, hogy ember-e, esetleg alátámaszthatja a mindig is szörny volt-teóriát... viszont arra is elég sok utalás van, ha jól emlékszem, hogy szövetkezett a démonokkal, meg feketemágiát tanult, szóval végül is simán lehetett egykor valami emberszerűség... vagy legalábbis e világi, nagyjából humonoid teremtmény :) ). Mindenesetre az alternatív befejezésemben majd valszeg igyekszem némileg választ adni ezekre a kérdésekre. Nyilván a saját érzelmezésem-elképzelésem szerint. :)
© SzG
2011. október 27. 10:41 | Válasz erre | #114
Rozo: mindegy. A sorozat négy könyvében is sokat emlegetik, illetve egy über csávónak van beállítva végig, olyannak, aki talán nem is teljesen ember, és akitől mindenki tart, meg aki minden varázslónál hatalmasabb (ahogy írtam az előző háeszben, mindenki "ódákat zeng róla" kis túlzással). Ehhez képest a vége tényleg csalódás, de nem hiszem, hogy ezt nagyon bizonygatni kellene, sztem ebben valamennyire mindnyájan egyetértünk. Az legalábbis biztos, hogy a Főmágussal való találkozást-csatát gondolom senki sem tartja emlékezetesnek... ellentétben mondjuk a Balthussal való párbajjal. És tény, hogy sokat dobott volna a KK-n egy hasonló színvonalú lezárás.
Különben ebből a szempontból a Főmágus hasonlít Malbordusra, ahogy Lekter doki is írta, az is elég jól fel van építbe, ve van vezetve, aztán a végén felbukkan egy lyukból valami csavargó külsejű manusz, lő egy villámot, és simán le kell verni. :) Asszem ez is sok embernek csalódást okozott, legalábbis rémlenek ilyen vélemények.
Különben ebből a szempontból a Főmágus hasonlít Malbordusra, ahogy Lekter doki is írta, az is elég jól fel van építbe, ve van vezetve, aztán a végén felbukkan egy lyukból valami csavargó külsejű manusz, lő egy villámot, és simán le kell verni. :) Asszem ez is sok embernek csalódást okozott, legalábbis rémlenek ilyen vélemények.
© FireFoX
2011. október 27. 10:37 | Válasz erre | #113
[url=http://zagor.hu/index.php?oldal=lexicon&id=654]Főmágus[/url] Vigyázat, spoileres!
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Rozo
2011. október 27. 10:05 | Válasz erre | #112
"Mert azért azok után, hogy mindenki ódákat zengett róla, meg a Titánban is oldalakat írnak a Főmágusról (illetve tényleg egész jól ki van dolgozva a figura, meg az egész háttere)... szóval ezek után hogy még egy pillanatra se tűnjön fel, egyáltalán szembe se kerülhessünk vele... hát több mint kiábrándító, Jackson egy csapásra tönkrevágta ezzel az egész, amúgy tényleg "többre hivatott" karaktert."
Csak két adatot fűznék hozzá.
Titan Puffin: 1986.
The Crown of Kings Puffin: 1985. június.
HA megnézed a KK előbb készült mint a Titán. Inkább a KK után lett kidolgozva a "máguska".
Csak két adatot fűznék hozzá.
Titan Puffin: 1986.
The Crown of Kings Puffin: 1985. június.
HA megnézed a KK előbb készült mint a Titán. Inkább a KK után lett kidolgozva a "máguska".
© SzG
2011. október 27. 09:06 | Válasz erre | #111
"Mellesleg a Főmágus Alvilági Démonná változik"
Mellesleg ez nem teljesen így van... Farren Whyde változik át alvilági démonná (igaz, elvileg ő a Főmágus, álruhában), a Főmágus igazából fel sem tűnik, még egy "cameo"-ja sincs. :D Ez szintén elég problémás számomra, ahogy írtam. Mert azért azok után, hogy mindenki ódákat zengett róla, meg a Titánban is oldalakat írnak a Főmágusról (illetve tényleg egész jól ki van dolgozva a figura, meg az egész háttere)... szóval ezek után hogy még egy pillanatra se tűnjön fel, egyáltalán szembe se kerülhessünk vele... hát több mint kiábrándító, Jackson egy csapásra tönkrevágta ezzel az egész, amúgy tényleg "többre hivatott" karaktert.
Mellesleg ez nem teljesen így van... Farren Whyde változik át alvilági démonná (igaz, elvileg ő a Főmágus, álruhában), a Főmágus igazából fel sem tűnik, még egy "cameo"-ja sincs. :D Ez szintén elég problémás számomra, ahogy írtam. Mert azért azok után, hogy mindenki ódákat zengett róla, meg a Titánban is oldalakat írnak a Főmágusról (illetve tényleg egész jól ki van dolgozva a figura, meg az egész háttere)... szóval ezek után hogy még egy pillanatra se tűnjön fel, egyáltalán szembe se kerülhessünk vele... hát több mint kiábrándító, Jackson egy csapásra tönkrevágta ezzel az egész, amúgy tényleg "többre hivatott" karaktert.
© SzG
2011. október 27. 08:53 | Válasz erre | #110
Aha, mindent meg lehet magyarázni, mindenre lehet kifogást találni. :) Ettől még szerintem tény, hogy összecsapott a könyv legvége (amúgy ha már mindenképpen el akarta kerülni Jackson a varázspábajt, ahogy írod -bár nem tudom, hogy tényleg így volt-e, illetve ezt mi nem tudhatjuk-, és ragaszkodni szeretett volna ehhez az alvilági démonos megoldáshoz, akkor is kidolgozhatta volna jobban a vele való szembekerülést, illetve csatát, mert most ugye gyakorlatilag semmi sincs, tényleg csak le kell verni egy hagyományos harcban az amúgy elég gyengécske értékekkel bíró szörnyet).
Amúgy pedig mindazokat az esetlegesen felmerülő problémákat, amiket itt lent írtál (harcossal nem lehet varázspábajt vívni; némileg talán le van gyengülve a fsz.; túl erős a főmágus egy varázspárbajhoz: mondjuk ezzel azért vitába szállnék, más könyvekben is voltak erős mage-k, meg sárkányok, félistenek és minden egyéb, és mégis lehetett csatázni velük, sőt, le is lehetett győzni őket :) ), szóval mindezeket némi kreativitással simán ki lehet küszöbölni, ahogy én is meg fogom tenni. Nyilván nem arra gondoltam amúgy én sem, hogy harcossal is dobálhat majd villámokat a játékos (egyértelmű, hogy mind a két karaternek másképp kell szembe szállnia a Főmágussal, legalábbis alapvetően másképp, mert átfedések lehetnek a kétféle harc között), vagy hogy ha varázslóval játsszik, akkor egy csettintéssel elintézheti az Óvilág legnagyobb mágusát... na mindegy. :) Pár héten belül remélhetőleg úgyis kész lesz ez a bizonyos saját változat, aztán majd meglátjátok, hogy szerintem hogyan kellett volna befejezni ezt az amúgy tényleg remek sorozatot.
Amúgy pedig mindazokat az esetlegesen felmerülő problémákat, amiket itt lent írtál (harcossal nem lehet varázspábajt vívni; némileg talán le van gyengülve a fsz.; túl erős a főmágus egy varázspárbajhoz: mondjuk ezzel azért vitába szállnék, más könyvekben is voltak erős mage-k, meg sárkányok, félistenek és minden egyéb, és mégis lehetett csatázni velük, sőt, le is lehetett győzni őket :) ), szóval mindezeket némi kreativitással simán ki lehet küszöbölni, ahogy én is meg fogom tenni. Nyilván nem arra gondoltam amúgy én sem, hogy harcossal is dobálhat majd villámokat a játékos (egyértelmű, hogy mind a két karaternek másképp kell szembe szállnia a Főmágussal, legalábbis alapvetően másképp, mert átfedések lehetnek a kétféle harc között), vagy hogy ha varázslóval játsszik, akkor egy csettintéssel elintézheti az Óvilág legnagyobb mágusát... na mindegy. :) Pár héten belül remélhetőleg úgyis kész lesz ez a bizonyos saját változat, aztán majd meglátjátok, hogy szerintem hogyan kellett volna befejezni ezt az amúgy tényleg remek sorozatot.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 27. 08:11 | Válasz erre | #109
A főmágussal nyilván azért nem akart S.J. nagy varázspárbajt vívni, mert mind harcosként mind varázslóként kijátszhatóvá kellett tenni a játékot. Ugye egy harcos karakter nem küldhet villámot a főmágusra? Varázslóként pedig kellőképpen le vagy gyengülve már életerő pontilag a harc előtt. Hát ha odaállítana valamiféle Razaak (ügyesség: 12 életerő: 20) féle pontokkal, hát hmmm... Mellesleg a Főmágus Alvilági Démonná változik, és ha eléggé sokat vacakolunk esélyünk sincs. Viszont, amikor bekerülsz a börtöntoronyba, hamar rá kell jönnöd, a te mágiád mit sem ér a Főmáguséval szemben. Egy varázspárbajt vívni vele "szélmalomharc" lenne. Ettől függetlenül érdekel engem is az alternatív befejezés, maximum ha nem tetszik, én is írok egy verziót.
© SzG
2011. október 26. 20:21 | Válasz erre | #108
Oké...
***
Közben megnéztem az eredeti változat végét, hogy tényleg olyan rossz-e, ahogy emlékeztem. Hát olyan, sőt, még rosszabb. :) A 210-ig mondjuk teljesen okés minden, még ez az álruhás-Farren Whyde-os figura is tetszik, hogy csak másodszorra tudjuk leleplezni, ugye, amihez kétszer is át kell élni ugyanazt, de ami utána jön (hogy az öreg testéből kiszáll vmi alvilági démon, aki istenné alakul) az szerintem borzasztó elhibázott. Tényleg olyan, mintha már nem lett volna elég szabad fejezete vagy ideje Jacksonnak egy rendes befejezésre, így kitalálta ezt az alvilág isten-izét, akit 5 kör alatt le kell gyakni egy teljesen sima csatában, és kész. Most tényleg, milyen már, hogy még csak rendesen szembe se lehet kerülni a Főmágussal? :S De ha már démon vagy istenség, legalább azzal lenne valami normálisabb csata... vagy valami trükközős rész... de semmi. Ráadásul még csak nem is kell kockát hajigálni, ellövünk egy villámot vagy tűzgolyót, oszt cső, le is van tudva az ürge. Hát ennyit a sorozatvégi nagy, epikus csatáról és a méltó befejezésről. :D
Na mindegy, ez van, majd megpróbálok összehozni egy ilyet én, ahogy írtam. (Amúgy valószínűleg a 210-es ponttól fog kezdődni ez a bizonyos alternatív ending, a korábbi eseményekhez nem nyúlok.)
***
Közben megnéztem az eredeti változat végét, hogy tényleg olyan rossz-e, ahogy emlékeztem. Hát olyan, sőt, még rosszabb. :) A 210-ig mondjuk teljesen okés minden, még ez az álruhás-Farren Whyde-os figura is tetszik, hogy csak másodszorra tudjuk leleplezni, ugye, amihez kétszer is át kell élni ugyanazt, de ami utána jön (hogy az öreg testéből kiszáll vmi alvilági démon, aki istenné alakul) az szerintem borzasztó elhibázott. Tényleg olyan, mintha már nem lett volna elég szabad fejezete vagy ideje Jacksonnak egy rendes befejezésre, így kitalálta ezt az alvilág isten-izét, akit 5 kör alatt le kell gyakni egy teljesen sima csatában, és kész. Most tényleg, milyen már, hogy még csak rendesen szembe se lehet kerülni a Főmágussal? :S De ha már démon vagy istenség, legalább azzal lenne valami normálisabb csata... vagy valami trükközős rész... de semmi. Ráadásul még csak nem is kell kockát hajigálni, ellövünk egy villámot vagy tűzgolyót, oszt cső, le is van tudva az ürge. Hát ennyit a sorozatvégi nagy, epikus csatáról és a méltó befejezésről. :D
Na mindegy, ez van, majd megpróbálok összehozni egy ilyet én, ahogy írtam. (Amúgy valószínűleg a 210-es ponttól fog kezdődni ez a bizonyos alternatív ending, a korábbi eseményekhez nem nyúlok.)
© runner
2011. október 26. 19:13 | Válasz erre | #107
Akár ha meglesz még odaadom neked is, de reméljük már nem lesz hiba benne.
A főhős Te vagy!
A főhős Te vagy!
© SzG
2011. október 26. 18:17 | Válasz erre | #106
Mondjuk én is felvetettem, hogy esetleg belenéznék, de mindegy, ha már négyen is leellenőrizitek-javítgatjátok, akkor biztos jó lesz úgy. :)
2011. október 26. 17:59 | Válasz erre | #105
Ha meglesz Kamo javítása, akkor nézzem még át még egyszer?
© runner
2011. október 26. 17:57 | Válasz erre | #104
Még velem együtt hárman néztük át a KK-t, és még Kamo javítására várunk.
A főhős Te vagy!
A főhős Te vagy!
2011. október 26. 17:50 | Válasz erre | #103
Igen, valószínűleg konyítasz valamit a dologhoz:D
© SzG
2011. október 26. 17:46 | Válasz erre | #102
Meg amúgy is... a BB-vel már szerintem bebizonyítottam, hogy értek vmennyire a játékkönyvíráshoz, szóval nyilván nem lesz valami ótvar dolog. :)
2011. október 26. 17:33 | Válasz erre | #101
Amúgy Kamon kívül átnézi még más is?
2011. október 26. 17:33 | Válasz erre | #100
Szerintem jó lesz, mert Szlobo már beavatott néhány szaftos részletbe[smiley]wink[/smiley].
© SzG
2011. október 26. 16:30 | Válasz erre | #99
Jó lesz. :)
Na majd még visszatérünk a témára...
Na majd még visszatérünk a témára...
© runner
2011. október 26. 16:15 | Válasz erre | #98
Ha meglesz, és jó lesz [smiley]circling[/smiley], akkor a letöltésekbe feltehetem majd...
A főhős Te vagy!
A főhős Te vagy!
© SzG
2011. október 26. 14:56 | Válasz erre | #97
Kösz, igyekezni fogok. :D
2011. október 26. 14:29 | Válasz erre | #96
Szerintem is nagy ötlet!
Hajrá, én szurkolok neked!
Én is írnék egyet, de inkább a sajátra tartalékolok - már ha lesz belőle valami...
Viszont tényleg nagyon jó lenne, ha meglenne ez az alternatív ending!
Sok sikert és kitartást!
Hajrá, én szurkolok neked!
Én is írnék egyet, de inkább a sajátra tartalékolok - már ha lesz belőle valami...
Viszont tényleg nagyon jó lenne, ha meglenne ez az alternatív ending!
Sok sikert és kitartást!
© SzG
2011. október 24. 14:47 | Válasz erre | #95
Ami a konkrétumokat illeti, annyira nem akarok lelőni így előre semmit (főleg, hogy még az se 100, hogy lesz valami a dologból: bár egyre biztosabb, ahogy az előző háeszben is utaltam rá :) ), de annyit esetleg elárulok, hogy gyakorlatilag semmit se hagynék meg az eredeti Főmágusos-részekből, írnék helyette egy vadonatúj, nagyjából 100 fejezetes befejezést (tehát ennyi plusz lenne a végén), amiben varázspárbaj, ZED-es variálás, illetve egy alvilági "séta" is helyet kapna. Meg néhány egyéb dolog. :)
© SzG
2011. október 24. 14:33 | Válasz erre | #94
Jó, valószínűleg meg fogom, most kedvet kaptam hozzá. :) (Átnéztem a témával kapcsolatos vázlatomat-ötletelésemet, amit vagy egy éve hoztam össze, és elég ígéretesnek tűnik.) Köszi a biztatást egyébként.
© Kamo
2011. október 24. 13:33 | Válasz erre | #93
Nekem nagyon tetszik ez az alternatív-ending dolog! Kérlek, írd meg!! Örülnék, ha Zagor-füzetekben valamikor meg is jelenne. Ez szerintem nagyon-nagy 5let!
© SzG
2011. október 24. 05:08 | Válasz erre | #92
"mert azt írtad korábban, hogy nem ünneplik a hős eléggé...Nincs hawaii, dj, napfény!"
Nem pont ezt írtam (se tegnap, se tegnapelőtt, mert már vagy 2 X is kifejtettem, hogy mi a bajom a végével; úgy lászik kicsit feleslegesen strapáltam magam). :D Akkor még egyszer: a 800-as fejezetpnt kapcsán a 'vázlatossággal' van a bajom, ami nem csak azt jelenti, hogy nem "ünneplik eléggé a hőst", hanem hogy az egész győzelem (főmágus halála, várból való kijutás, hazatérés, és igen, mondjuk az ünneplés is) szinte egyáltalán nincs kifejtve, oda lett vágva két bekezdés az egészről, és kész, amikor erről simán oldalakat lehetett-kellett volna írni (a bevezető sem kb. 10 sor ugye), hogy tényleg méltó befejezésnek tűnhessen.
"A többi jó úgy ahogy van, nyerő csapaton ne változtass! - tartja a mondás is! Mi sem akarjuk átírni a Bizonytalanság börtönében-t vagy akármelyik doom pályádat!"
Még jó. :)
Amúgy pedig, ahogy azt már szintén kifejtettem, NEM arra gondoltam, hogy cseréljük le a KÖNYV verzióban a régi csatát-befejezést arra, amit esetleg én írnék (sőt, ezellen ugye tiltakoztam is), azt írtam, hogy ha jól sikerül (erre azért talán van némi esély, legalábbis remélem :D), akkor majd bele lehetne rakni bónuszként vmelyik zagoros füzetbe vagy ilyesmi (bár ez nyilván runneréktól is függ). Ez ellen meg gondolom neked sem lenne kifogásod (miért ne lehetne egy ilyen alternatív befejezés is valahol amolyan bónuszként?).
Na mindegy, lehet, hogy tényleg hagyom, van épp elég félkész könyvem-vázlatom.
Nem pont ezt írtam (se tegnap, se tegnapelőtt, mert már vagy 2 X is kifejtettem, hogy mi a bajom a végével; úgy lászik kicsit feleslegesen strapáltam magam). :D Akkor még egyszer: a 800-as fejezetpnt kapcsán a 'vázlatossággal' van a bajom, ami nem csak azt jelenti, hogy nem "ünneplik eléggé a hőst", hanem hogy az egész győzelem (főmágus halála, várból való kijutás, hazatérés, és igen, mondjuk az ünneplés is) szinte egyáltalán nincs kifejtve, oda lett vágva két bekezdés az egészről, és kész, amikor erről simán oldalakat lehetett-kellett volna írni (a bevezető sem kb. 10 sor ugye), hogy tényleg méltó befejezésnek tűnhessen.
"A többi jó úgy ahogy van, nyerő csapaton ne változtass! - tartja a mondás is! Mi sem akarjuk átírni a Bizonytalanság börtönében-t vagy akármelyik doom pályádat!"
Még jó. :)
Amúgy pedig, ahogy azt már szintén kifejtettem, NEM arra gondoltam, hogy cseréljük le a KÖNYV verzióban a régi csatát-befejezést arra, amit esetleg én írnék (sőt, ezellen ugye tiltakoztam is), azt írtam, hogy ha jól sikerül (erre azért talán van némi esély, legalábbis remélem :D), akkor majd bele lehetne rakni bónuszként vmelyik zagoros füzetbe vagy ilyesmi (bár ez nyilván runneréktól is függ). Ez ellen meg gondolom neked sem lenne kifogásod (miért ne lehetne egy ilyen alternatív befejezés is valahol amolyan bónuszként?).
Na mindegy, lehet, hogy tényleg hagyom, van épp elég félkész könyvem-vázlatom.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 23. 23:34 | Válasz erre | #91
Én igazából csak a 800. befejező fejezetpontra gondoltam, mert azt írtad korábban, hogy nem ünneplik a hős eléggé...Nincs hawaii, dj, napfény! A többi jó úgy ahogy van, nyerő csapaton ne változtass! - tartja a mondás is! Mi sem akarjuk átírni a Bizonytalanság börtönében-t vagy akármelyik doom pályádat! Pedig ez utóbbi nem fekszik nagyon nekem! De én vagyok a béna, majd gyakorlok! Egyébként én két olyan fejezetpontra is emlékszem, amit nem lehet elérni a történetben, de lehet én tudom rosszul...[smiley]conf[/smiley]
© SzG
2011. október 23. 20:18 | Válasz erre | #90
"SzG kolléga én kíváncsi lennék te milyen véget képzelnél el a Királyok koronájának! (800. fejezetpont!)"
Hát őszintén szólva ez nekem is eszembe jutott, mármint, hogy mi lenne, ha írnék egy saját "alternatív" befejezést a KK-hoz (bár ez nem csak egy pontot jelentene, hanem jóval többet, a sokat emlegetett Főmágusos-részt gyakorlatilag teljesen átdolgoznám-lecserélném, van is ezzel kapcsolatban néhány ötletem), csak vhogy sosem jutottam el addig, hogy a gondolatot tett kövesse úgymond... :D Majd talán most, az új verzió javítgatása közben...
"Szerintem ha jól megírod, Runnert megkérhetjük, hogy a te verziód szerepeljen a könyv végén!"
Hát ezt nem hinném, illetve nem is lenne szerencsés, jelenjen csak meg az original, bár pl. egy zagoros füzetben (ha jól sikerül ez a bizonyos alternatív ending) éppen el tudnám képzelni...
Hát őszintén szólva ez nekem is eszembe jutott, mármint, hogy mi lenne, ha írnék egy saját "alternatív" befejezést a KK-hoz (bár ez nem csak egy pontot jelentene, hanem jóval többet, a sokat emlegetett Főmágusos-részt gyakorlatilag teljesen átdolgoznám-lecserélném, van is ezzel kapcsolatban néhány ötletem), csak vhogy sosem jutottam el addig, hogy a gondolatot tett kövesse úgymond... :D Majd talán most, az új verzió javítgatása közben...
"Szerintem ha jól megírod, Runnert megkérhetjük, hogy a te verziód szerepeljen a könyv végén!"
Hát ezt nem hinném, illetve nem is lenne szerencsés, jelenjen csak meg az original, bár pl. egy zagoros füzetben (ha jól sikerül ez a bizonyos alternatív ending) éppen el tudnám képzelni...
2011. október 23. 18:38 | Válasz erre | #89
Annyit azért hagy fűzzek hozzá, hogy a 800-ból kb. 2-300 a varázslatok hatását írja le. Ami azért valjuk be jelentős könyítés az írónak.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 23. 18:18 | Válasz erre | #88
Hogyan működhet a ZED varázslat? Az én elképzelésem az, hogy úgy mint egy dimenziók közötti átjáró, amolyan csillagkapu. Ugye a tárgyaidat magaddal kell vinned, mert egyébként nem bírnád véghezvinni a küldetést. (Gondolok itt a sípra és/vagy a szenteltvízre!) Arra a kérdésre, hogy miért nem találkozunk önmagunkkal ha visszautazunk az időben, csak azt tudnám írni, hogy olyan csak a filmekben van (Időzsaru, Vissza a jövőbe trilógia stb.) Erre a filozófusok sem tudnának elfoghadható választ adni szerintem. Ugye Jackson éppen azért kérdezi meg, hogy 8 vagy több életerőd van-e, mert 7 életerő pontot levesz tőled a varázslat! Így ha kissé legyengülve is, de leszámolhatsz a főmágussal. Ha meg nem beszéltél a minimóval úgy kell neked! Dobjál 8-ast, és nem kell újra kezdened az elejétől!
SzG kolléga én kíváncsi lennék te milyen véget képzelnél el a Királyok koronájának! (800. fejezetpont!) Szerintem ha jól megírod, Runnert megkérhetjük, hogy a te verziód szerepeljen a könyv végén! (Majd meglátjuk mit szólnak hozzá!) Mindenre S.J sem gondolt, amikor megalkotta a KJV sorozatát, na de semmi sem tökéletes...[smiley]bee1[/smiley]
SzG kolléga én kíváncsi lennék te milyen véget képzelnél el a Királyok koronájának! (800. fejezetpont!) Szerintem ha jól megírod, Runnert megkérhetjük, hogy a te verziód szerepeljen a könyv végén! (Majd meglátjuk mit szólnak hozzá!) Mindenre S.J sem gondolt, amikor megalkotta a KJV sorozatát, na de semmi sem tökéletes...[smiley]bee1[/smiley]
2011. október 23. 12:43 | Válasz erre | #87
Én úgy képzelem el, hogy elmondom a ZED-et, vesztek 7 Ép-t.
Ha emiatt meghalok, akkor szétfoszlik a varázslat, ha viszont életben vagyok, akkor elkezd visszafelé forogni az idő és nem gyógyulom vissza a 7 Ép-t, majd kikerülök a helyiségből.
Elvileg ez így logikus, mert a 7 Ép maga a varázslat ára.
S mivel én utazok az időben, ezért elméletileg ugyanazokkal az értékekkel és tárgyakkal, no meg infókkal.
Ha viszont teszem azt, visszakerülök Kharé első pontjába, akkor egyrészt szívok, másrészt még egyszer végig kell küzdenem magamat a városon és a többin. Na már most, én már ezt elvileg egyszer megéltem/végigvittem ezért csak az ellenfeleken kell túljutnom. Ez amolyan nehezítés Steve részéről gondolom. A baj csak az, hogy egyik könyv sincs úgy megírva, hogy végigmehetek rajta ezen az útvonalon is.
Talán meg kellene kérdezni az írót magát.
Ha emiatt meghalok, akkor szétfoszlik a varázslat, ha viszont életben vagyok, akkor elkezd visszafelé forogni az idő és nem gyógyulom vissza a 7 Ép-t, majd kikerülök a helyiségből.
Elvileg ez így logikus, mert a 7 Ép maga a varázslat ára.
S mivel én utazok az időben, ezért elméletileg ugyanazokkal az értékekkel és tárgyakkal, no meg infókkal.
Ha viszont teszem azt, visszakerülök Kharé első pontjába, akkor egyrészt szívok, másrészt még egyszer végig kell küzdenem magamat a városon és a többin. Na már most, én már ezt elvileg egyszer megéltem/végigvittem ezért csak az ellenfeleken kell túljutnom. Ez amolyan nehezítés Steve részéről gondolom. A baj csak az, hogy egyik könyv sincs úgy megírva, hogy végigmehetek rajta ezen az útvonalon is.
Talán meg kellene kérdezni az írót magát.
© FireFoX
2011. október 23. 11:50 | Válasz erre | #86
A véglegeset a következőképp gondoltam. Elmondod a ZED-et, vesztesz 7 ÉP-t. Ha ekkor halott vagy, akkor mondjuk, hogy a varázslat nem tudott megfoganni, eloszlik. Ha viszont még életben vagy, akkor elkezd visszafelé forogni az idő, és az első dolog, ami történik, hogy visszagyógyulod azt a 7 ÉP-t, majd kikerülsz a helyiségből, nem?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. október 23. 11:38 | Válasz erre | #85
Ha jól emlékszem, akkor a Varázslatok Könyvében leírják, hogy a PONTOS hatását senki sem ismeri. Lehet, hogy ezt erre értette Jackson.
Arra viszont nem emlékszem, hogy miért is kellene végleg levonni azt a 7 ÉP-t. Én mindig úgy játszottam, hogy csak a Jelenlegiből vontam le.
Egyébként a ZED-ről jut eszembe:
Még korábban - runner felhívására jelentkezve - én is átnéztem a könyvet, bár én főleg gépelési és helyesírási hibák után kutattam. Aztán egy nap eszembe jutott, hogy lentébb olvastam, hogy néhány fejezetponthoz nem lehet eljutni. Megkérdeztem runnert, szerencsére ő ezt végignézte, és csak egy ilyet talált. Ez az 548-as. Feltört bennem a vágy, hogy megírom azt a hiányzó részt. Arra is gondoltam, hogy Killmaster javaslatát veszem figyelembe, miszerint a Sötétség Szobájába simán beleférne. Ez azért nem tetszett, mert nem osztott és nem szorzott volna semmit - valószínűleg észre sem veszik.
A ZED-ből jött az inspriáció:
Tehát, az 548-ra a 210-ről lehet eljutni, mégpedig, hogy szerepel egy hatodik varázslat a lehetőségek között:
REP 798 GAK 717
FEL 628 MEL 582
EME 683 ZED 548-ez az új, ez egy kis "trükk", vagy ha úgy tetszik csapda, mert időutazó varázslat, és elképzelhető, hogy a játékos, mint varázsló, így jutott el a Főmágushoz.
548
Gyorsan kell cselekedned, mielőtt a Főmágus Alvilági Démonként befejezi az átalakulást, és legyőzhetetlenné nem válik. Ekkor hirtelen eszedbe jut Jann a Minimó - és a ZED varázslat -, aki nélkül már rég elbuktál volna. Minden erőddel az időutazó varázsigére koncentrálsz, így talán esélyed lesz visszajutatni ellenfeledet oda, ahová való. Villámgyorsan kimondod az igét, vesztesz 7 ÉLETERŐ pontot. Azonban ennél nagyobbat nem is tévedhettél volna! A varázslat lényege, hogy TE utazol az időben, nem pedig más, s mivel ezt nem magadon alkalmaztad, a következmények végzetesek számodra! Nyomban szédülni kezdesz, és mielőtt még elájulnál, meglátod a Főmágust, ahogy gúnyosan vigyorog butaságodon. Pillanatokon belül felkap egy mágikus örvény, s már sodródsz is a végtelen időben...
Egy széles, füves mező közepén térsz újból magadhoz. Hová kerültél? Feltápászlodsz és körbenézel. Az egyik oldalon a Halál fekete csuklyába öltözött csapatai; kígyók, farkasok, baziliszkuszgyíkok, denevérek, keselyűk és sok más velejéig gonosz, idomítatlan és nyálkás teremtmény. Velük szemben a Jó Erői sorakozdtak fel - kentaurok, oroszlánok, sasok, tigrisek és megannyi olyan állatfaj, amelyeket még soha életedben nem láttál.
Az Istenek Háborújába csöppentél bele, mely még Titán kialakulásának kezdetén zajlódott. Hirtelen nem is tudod, hogy mitévő légy, annyira magával ragadtak az események. Néhány másodperc múlva, mintegy problémádat megoldandó, egy közel negyven méteres árnyék vetül a földre - az Éjsárkány árnyéka...
Viszont született egy másik változat is:
548
Gyorsan kell cselekedned, mielőtt a Főmágus Alvilági Démonként befejezi az átalakulást, és legyőzhetetlenné nem válik. Ekkor hirtelen eszedbe jut Jann a Minimó - és a ZED varázslat -, aki nélkül már rég elbuktál volna. Minden erőddel az időutazó varázsigére koncentrálsz, így talán esélyed lesz visszajutatni ellenfeledet oda, ahová való. Villámgyorsan kimondod ai igét, vesztesz 7 ÉLETERŐ pontot. Azonban ennél nagyobbat nem is tévedhettél volna! A varázslat lényege, hogy TE utazol az időben, nem pedig más, s mivel ezt nem magadon alkalmaztad, a következmények végzetesek számodra! Nyomban szédülni kezdesz, és mielőtt még elájulnál, meglátod a Főmágust, ahogy gúnyosan vigyorog butaságodon. Pillanatokon belül felkap egy mágikus örvény, s már sodródsz is a végtelen időben...
Egy széles, füves mező közepén térsz újból magadhoz. Hová kerültél? Feltápászlodsz és körbenézel. Egymással szemben két sereg áll harcra készen. Mindkét csapatok között olyan lényeket vélsz felfedezni, amilyeneket még soha életedben nem láttál! Hirtelen nem is tudod, hogy mitévő légy, annyira magával ragadtak az események. Néhány másodperc múlva egy kürtszó hallatszik fel, s mintegy problámádra megoldandó, és abban a pillanatban több ezer nyílvessző hagyja el sebesen az íját. Igaz, hogy nem rád céloztak, de jó néhány eltalál, köztük egy átfúrja a torkodat, így nem éppen dicső halált halhatsz. Legalább nem szenvedsz sokat, mert gondjaidat megoldja a hegyre kent méreg...
Sajnos úgy döntetett, hogy nem kerül bele egyik sem az új verzióba. Ezért is döntöttem úgy, hogy ha legközelebb ügyködnék valamit a KJK-val kapcsolatban, akkor az nem fordítás lenne, hanem az írás - ezt nem pejoratíve mondom!
Azért bátorkodtam egy kicsit szabadjára engedni a fantáziámat, mert ez az egyik kedvenc könyvem, és szerettem volna jobbá tenni valamiképpen.
Az Éjsárkányos változathoz nagy segítségemre volt a Titán, a sereg leírást onnan szedtem. Ez a második változat volt eredetiben, és a közösségnek írtam több okból is:
- ugye az Éjsárkányban volt arról szó, hogy őkelme szerepelt ebben a háborúban
- ha már nem tudja a főhős teljesíteni a küldetését, akkor kapjon ki méltó ellenfél ellen - nem mintha a Főmágus nem lenne az!
- a legfontosabb pedig, ez amolyan szimbolikus jelentéssel bírt nálam, mert ha nem vagyunk MI (mégha én akkortájt nem is tudtam, hogy léteztek), akkor se az Éjsrákány, se az új KK, se pedig más nem került volna napvilág elé.
Lehet lájkolni[smiley]papakacsint[/smiley]
Arra viszont nem emlékszem, hogy miért is kellene végleg levonni azt a 7 ÉP-t. Én mindig úgy játszottam, hogy csak a Jelenlegiből vontam le.
Egyébként a ZED-ről jut eszembe:
Még korábban - runner felhívására jelentkezve - én is átnéztem a könyvet, bár én főleg gépelési és helyesírási hibák után kutattam. Aztán egy nap eszembe jutott, hogy lentébb olvastam, hogy néhány fejezetponthoz nem lehet eljutni. Megkérdeztem runnert, szerencsére ő ezt végignézte, és csak egy ilyet talált. Ez az 548-as. Feltört bennem a vágy, hogy megírom azt a hiányzó részt. Arra is gondoltam, hogy Killmaster javaslatát veszem figyelembe, miszerint a Sötétség Szobájába simán beleférne. Ez azért nem tetszett, mert nem osztott és nem szorzott volna semmit - valószínűleg észre sem veszik.
A ZED-ből jött az inspriáció:
Tehát, az 548-ra a 210-ről lehet eljutni, mégpedig, hogy szerepel egy hatodik varázslat a lehetőségek között:
REP 798 GAK 717
FEL 628 MEL 582
EME 683 ZED 548-ez az új, ez egy kis "trükk", vagy ha úgy tetszik csapda, mert időutazó varázslat, és elképzelhető, hogy a játékos, mint varázsló, így jutott el a Főmágushoz.
548
Gyorsan kell cselekedned, mielőtt a Főmágus Alvilági Démonként befejezi az átalakulást, és legyőzhetetlenné nem válik. Ekkor hirtelen eszedbe jut Jann a Minimó - és a ZED varázslat -, aki nélkül már rég elbuktál volna. Minden erőddel az időutazó varázsigére koncentrálsz, így talán esélyed lesz visszajutatni ellenfeledet oda, ahová való. Villámgyorsan kimondod az igét, vesztesz 7 ÉLETERŐ pontot. Azonban ennél nagyobbat nem is tévedhettél volna! A varázslat lényege, hogy TE utazol az időben, nem pedig más, s mivel ezt nem magadon alkalmaztad, a következmények végzetesek számodra! Nyomban szédülni kezdesz, és mielőtt még elájulnál, meglátod a Főmágust, ahogy gúnyosan vigyorog butaságodon. Pillanatokon belül felkap egy mágikus örvény, s már sodródsz is a végtelen időben...
Egy széles, füves mező közepén térsz újból magadhoz. Hová kerültél? Feltápászlodsz és körbenézel. Az egyik oldalon a Halál fekete csuklyába öltözött csapatai; kígyók, farkasok, baziliszkuszgyíkok, denevérek, keselyűk és sok más velejéig gonosz, idomítatlan és nyálkás teremtmény. Velük szemben a Jó Erői sorakozdtak fel - kentaurok, oroszlánok, sasok, tigrisek és megannyi olyan állatfaj, amelyeket még soha életedben nem láttál.
Az Istenek Háborújába csöppentél bele, mely még Titán kialakulásának kezdetén zajlódott. Hirtelen nem is tudod, hogy mitévő légy, annyira magával ragadtak az események. Néhány másodperc múlva, mintegy problémádat megoldandó, egy közel negyven méteres árnyék vetül a földre - az Éjsárkány árnyéka...
Viszont született egy másik változat is:
548
Gyorsan kell cselekedned, mielőtt a Főmágus Alvilági Démonként befejezi az átalakulást, és legyőzhetetlenné nem válik. Ekkor hirtelen eszedbe jut Jann a Minimó - és a ZED varázslat -, aki nélkül már rég elbuktál volna. Minden erőddel az időutazó varázsigére koncentrálsz, így talán esélyed lesz visszajutatni ellenfeledet oda, ahová való. Villámgyorsan kimondod ai igét, vesztesz 7 ÉLETERŐ pontot. Azonban ennél nagyobbat nem is tévedhettél volna! A varázslat lényege, hogy TE utazol az időben, nem pedig más, s mivel ezt nem magadon alkalmaztad, a következmények végzetesek számodra! Nyomban szédülni kezdesz, és mielőtt még elájulnál, meglátod a Főmágust, ahogy gúnyosan vigyorog butaságodon. Pillanatokon belül felkap egy mágikus örvény, s már sodródsz is a végtelen időben...
Egy széles, füves mező közepén térsz újból magadhoz. Hová kerültél? Feltápászlodsz és körbenézel. Egymással szemben két sereg áll harcra készen. Mindkét csapatok között olyan lényeket vélsz felfedezni, amilyeneket még soha életedben nem láttál! Hirtelen nem is tudod, hogy mitévő légy, annyira magával ragadtak az események. Néhány másodperc múlva egy kürtszó hallatszik fel, s mintegy problámádra megoldandó, és abban a pillanatban több ezer nyílvessző hagyja el sebesen az íját. Igaz, hogy nem rád céloztak, de jó néhány eltalál, köztük egy átfúrja a torkodat, így nem éppen dicső halált halhatsz. Legalább nem szenvedsz sokat, mert gondjaidat megoldja a hegyre kent méreg...
Sajnos úgy döntetett, hogy nem kerül bele egyik sem az új verzióba. Ezért is döntöttem úgy, hogy ha legközelebb ügyködnék valamit a KJK-val kapcsolatban, akkor az nem fordítás lenne, hanem az írás - ezt nem pejoratíve mondom!
Azért bátorkodtam egy kicsit szabadjára engedni a fantáziámat, mert ez az egyik kedvenc könyvem, és szerettem volna jobbá tenni valamiképpen.
Az Éjsárkányos változathoz nagy segítségemre volt a Titán, a sereg leírást onnan szedtem. Ez a második változat volt eredetiben, és a közösségnek írtam több okból is:
- ugye az Éjsárkányban volt arról szó, hogy őkelme szerepelt ebben a háborúban
- ha már nem tudja a főhős teljesíteni a küldetését, akkor kapjon ki méltó ellenfél ellen - nem mintha a Főmágus nem lenne az!
- a legfontosabb pedig, ez amolyan szimbolikus jelentéssel bírt nálam, mert ha nem vagyunk MI (mégha én akkortájt nem is tudtam, hogy léteztek), akkor se az Éjsrákány, se az új KK, se pedig más nem került volna napvilág elé.
Lehet lájkolni[smiley]papakacsint[/smiley]
© SzG
2011. október 23. 10:06 | Válasz erre | #84
Szerintem ezt még maga Jackson se tudja. :D
© FireFoX
2011. október 23. 09:41 | Válasz erre | #83
Ezt a témát egyszer már felvetettem korábban, de úgy rémlik, nem kaptam rá választ, úgyhogy megpróbálom még egyszer, hátha most összejön.
Hogy működik a ZED?
Ha csak tudatot mozgat, akkor hogy kerülhetünk az Anteelocet-ek közé? Vagy előre, a lepusztult Mampanghoz? Az emlékek elvileg megmaradnak, tehát Kahréban például nem kell újra felkutatni a verset?
Ha testet és tudatot mozgat, akkor egyrészt miért nem találkozunk régi önmagunkkal, másrészt miért kerülünk be régi önmagunkba (például amikor visszaküld minket akár a shamutanti legelejére, akár a Kahré-i cellába)?
Ha testet és tudatot is mozgat, akkor mi a helyzet a megszerzett tárgyakkal? Miért vesznének el? (Mert elvesznek, hiszen shamutantiban egy csomó varázslatot azonnal letilt tárgyhiányra hivatkozva).
Vagy ez ilyen egyszer így működik, egyszer meg úgy?
Vagy csak saját magunkat visz el, a felszereléseinket nem, és lényegében azzal kell beérnünk, ami akkor volt nálunk, amikor arra a helyre érkeztünk?
És a legfontosabb: akkor most az a 7 ÉLETERŐ pont veszteség az végleg levonódik, vagy azzal kezd a varázslat, hogy visszagyógyít minket?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
Hogy működik a ZED?
Ha csak tudatot mozgat, akkor hogy kerülhetünk az Anteelocet-ek közé? Vagy előre, a lepusztult Mampanghoz? Az emlékek elvileg megmaradnak, tehát Kahréban például nem kell újra felkutatni a verset?
Ha testet és tudatot mozgat, akkor egyrészt miért nem találkozunk régi önmagunkkal, másrészt miért kerülünk be régi önmagunkba (például amikor visszaküld minket akár a shamutanti legelejére, akár a Kahré-i cellába)?
Ha testet és tudatot is mozgat, akkor mi a helyzet a megszerzett tárgyakkal? Miért vesznének el? (Mert elvesznek, hiszen shamutantiban egy csomó varázslatot azonnal letilt tárgyhiányra hivatkozva).
Vagy ez ilyen egyszer így működik, egyszer meg úgy?
Vagy csak saját magunkat visz el, a felszereléseinket nem, és lényegében azzal kell beérnünk, ami akkor volt nálunk, amikor arra a helyre érkeztünk?
És a legfontosabb: akkor most az a 7 ÉLETERŐ pont veszteség az végleg levonódik, vagy azzal kezd a varázslat, hogy visszagyógyít minket?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. október 23. 04:57 | Válasz erre | #82
Na igen, nem könnyű, de ha jól emlékszem, túl sok erős ellenfél nincs benne. Inkább a csapdák szívják le az ÉP-nket.
© SzG
2011. október 23. 04:39 | Válasz erre | #81
Ja, aha... erre nem emlékeztem.
De mondjuk az is durva, hogy 7 ÉP-et leszív tőled a varázslat (ezt gondolom nem lehet elkerülni), az ugye a teljes életerő kb. 1/3-a, és hát mire odáig elvergődik az ember, nem tudom marad-e egyáltalán annyi ÉP-je... aztán utána még csatázni, meg mit tudom én, brr.
De mondjuk az is durva, hogy 7 ÉP-et leszív tőled a varázslat (ezt gondolom nem lehet elkerülni), az ugye a teljes életerő kb. 1/3-a, és hát mire odáig elvergődik az ember, nem tudom marad-e egyáltalán annyi ÉP-je... aztán utána még csatázni, meg mit tudom én, brr.
|z| Zagor.hu – Minden jog fenntartva!
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)