Zagor.hu
Zagor.hu fórum
14. könyv: A Vérfarkas üvöltése
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Juj, de vastag! És ez nem egy pornófilmből vett idézet, hanem, amit először gondoltam, amikor megláttam a könyvet. 515 fejezetpont, ráadásul eme fejezetpontok sem rövidségükről híresek. Nem tudom, Jonathan Greent mi kapta el, de hogy szómenése volt, az biztos. Még egy sima „mocsárba fulladásos halált” is öt-hat mondatban ír le a szokásos kettő helyett.
De hogy visszatérjünk a külcsínre: a borító tetszetős, szép a rajz, még az a vörös szín sem ront rajta nagyon. Persze, értem én, hogy szimbolizáljuk a vért, de egy sötétkék azért harmonikusabb lett volna. Erről most eszembe is jutott, hogy van talán valami hallgatólagos megegyezés a gerinc- és hátsó borító színekkel kapcsolatban? Mert ha nincs, akkor érdemes lenne néha kitörni a kék-sárga-vörös szentháromságból. Itt például egy fekete menő lett volna.

[b]Illusztráció[/b]
Kellően sötét hangulatúak és horrorisztikusak lettek a rajzok, és nem utolsó sorban baromi szépek. Nem akarok belekötni egyikbe sem, csak annyit mondanék, hogy így kell illusztrálni. Számos szemet gyönyörködtető alkotás szerepel a könyvben, már csak ezért is érdemes megvenni.

[b]Háttértörténet[/b]
Az nem túl kacifántos, ugyanis annyiról van szó, hogy botor módon éjjel császkálunk Lupravia erdeiben, így nem is csodálkozhatunk, hogy egy csapat farkas támad meg minket. Egy vadász segítségével sikerül túlélnünk az eseményt, de sajnos a harapást nem kerülhetjük el. Természetesen egy vérfarkas mart belénk, így rövidesen mi is azzá fogunk változni. Vadászunk szerint azonban többféle módon is kigyógyulhatunk a bajból, ha sietünk. Elkezdjük tehát kutatni ezen módozatokat, miközben megismerjük ezt az elátkozott vidéket, és egyre mélyebbre süllyedünk a gonoszságában.
Csak annyit tennék még hozzá, hogy tetszetős volt a megoldás, hogy a sztori a játékmenet közben alakul, és nem a háttértörténet írja le az egész szituációt, hanem interaktívan történnek a dolgok. Már a farkasok támadása közben átvesszük a karakter irányítását.

[b]Rendszer[/b]
Egyfelől feltűnt a giga méretű Felszerelés rubrika a kalandlapon („Atyám, mennyi vackot lehet majd összegyűjteni?”), valamint az Átváltozás pontok jelenléte. Ez utóbbiakkal a kaland közben sokszor kell majd próbát tennünk, és ha elbukjuk, az azt jelenti, hogy nem voltunk képesek úrrá lenni állati lényünkön, ami emiatt előtör belőlünk. Ez amúgy nem mindig jelent rosszat, van, amikor jól jöhet (mondjuk, nem tévedünk el az erdőben az ösztönünknek köszönhetően). Különböző események során újabb pontokat kapunk, így ez az érték egyre növekszik, és egyre nehezebb lesz legyűrni a sötét oldalunkat. Akad persze néhány ritka eset, amikor levonhatunk belőlük (például ha megiszunk egy vérfarkas kórság csillapítására szolgáló varázsfőzetet).
Akad még a kalandlapon egy Kódszavak rubrika is, ami érdekesnek tűnhet, de szerintem felesleges megoldás. Annyiban hoz újat, hogy ha mondjuk megöltünk valakit, akkor fel kell jegyeznünk a „Gyilkos” kódszót, és a könyv később erre a kódszóra kérdez rá, ahelyett, hogy megkérdezné: „megölted XY-t?”. Szóval nem nagy találmány. A Riasztás mező pedig egy speciális helyzetben kellhet majd, amikor közös akcióba kezdünk Van Richten barátunkkal.

[b]Eredetiség[/b]
Nos hát természetesen maga a vérfarkas mítosz, és a többi társ-mítosz, amiket szintén belevettek a könyvbe, adottak, mindenki ismeri őket. Ennek ellenére mégis sikerült egy frissnek ható, valóban élő világot építeni belőlük. Elsősorban köszönhető ez a városoknak, ahol megfordulunk, és a szereplőknek, akikkel találkozhatunk. Ilyen akár a vadász, vagy Zekova nagyanyó, és a többi segítőnk. Aztán van még Fejnélküli lovas, Van Richten (Van Helsing után szabadon), Doktor Kafka, Arcanum professzor (aki Frankestein doktorról lett mintázva), és a többi figura, akikbe belebotolhatunk, mind-mind jól kidolgozott személyiséggel rendelkeznek. Mondjuk a Pókkirálynő Gollam-féle stílusa („Hol van a drága élesszégem, cillogó ezüssztösszégem?”) nekem már egy kicsit sok volt, de üsse kő.
Továbbá a szörnyféleségek is jók lettek, bár Háncs, a kutya félelmetes helyett inkább viccesre sikeredett, de jók a cirkuszi lények, a Moly-ember, a Csótány-szerzetes, az Üveglovag, a Viasz gólem… Hmmm… na jó, most így a neveket olvasva kissé mókásan hangoznak ezek is, de a könyvben elég komolyak, na.

[b]Kihívás[/b]
Monumentális terjedelme ellenére nem igazán nehéz a könyv. Feltétlenül beszerzendő tárgyak csak az ezüst tőrök, amikből igazából már egy is elegendő a sikerhez. Ezt nem lesz problémás abszolválni, miután öt darabbal is találkozhatunk a játékban. Ezen felül inkább az Átváltozás pontjaink gátolhatnak meg a sikerben, mert a végére már komoly mennyiség összegyűlhet belőlük, és akkor bizony örökre vérfarkassá változunk…
Még csak annyit, hogy van egy fejezet, ahol háromszor kell próbára tenni a Szerencsénket, és mivel ugyebár a Szerencse pontjaink száma minden egyes próba után 1-el csökken, ez igazán szemét húzás. Ez persze inkább a Jackson-Livingstone örökség gyermekbetegsége (legalábbis szerintem), hogy mi a fenétől leszünk egyre „szerencsétlenebbek” egy kaland során, de tudom, kell a feszültség…

[b]Főgonosz[/b]
Itt egy érdekes helyzet áll fenn, mert van egy fő-fő ellenség, aki Varcolac grófja, de mellette számos „al-ellenséggel” kell leszámolnunk. Közülük a legjelentősebb Maun grófnője, aki Varcolac ellen áskálódik, és akár úgy is alakulhat a helyzet, hogy általunk taszítja le őt a bársonyszékből.
Varcolac amúgy elsőként két farkaskáját küldi ránk, majd miközben ő maga is átváltozik, addig lehetőségünk van egy tárgyat kipróbálni ellene. Ezután jön a közelharc. Az ipse értékei igen durvák (Ügyesség 12, életerő 16), de ezeken persze csökkenthetünk, ha hatásos cuccot vetettünk be ellene. Ezután még egyszer, Farkas Démon formájában is le kell győznünk őt, és ha elbukjuk az utolsó Átváltozás próbánkat, akkor bizony a grófot uraló szellem átköltözik belénk, és így mi válunk a történet főgonoszává (Poén! Mekkora lenne, ha a negatív oldalon tovább lehetne játszani. Vagy csak nekem vannak ilyen sötét ötleteim..?)

[b]Hangulat[/b]
Az egész könyv, úgy ahogy van, nagyon jól sikerült. Tényleg alig tudok rosszat mondani rá (most olyanokba már nem akarok belekötni, ami szinte minden KJK-ban benne van, hogy egy beszélgetés során miért csak EGYET tudunk kérdezni valakitől, és miért nem térhetünk rá a többi témára is utána). Baromi jól kitalált mini-játék az, amikor a vadásszal és Zakova anyóval hárman kell megvédenünk Zakova házát a betörni szándékozó farkasoktól, de a 334-es „tettes azonosító” játékot is szívesen látnám viszont máshol.
Kapunk különleges vérfarkas képességeket is, amik nagyon ötletesek (nem mindegyik pozitív hatású). Érdekes megoldás, hogy a vérfarkas-fejlődés menet közben, többször is megtörténhet, így amikor én még nem találkoztam vele, már akkor is olvastam, hogy „ha van Vadon hívása képességed, akkor lapozz ide”. Gondoltam magamban: milyen képességekről van itt szó?? Később rájöttem, hogy fokozatonként erősödünk mint farkas, így emiatt újabb és újabb bónuszok járnak.
Végezetül tehát annyit mondanék, hogy a Vérfarkas üvöltése számomra az idei év eddigi legkellemesebb KJK-olvasmánya volt. Az az igazság, hogy még akár ugyanennyit írhatnék róla, de már így is elég terjedelmes lett a cikk. Ebből is látszik, hogy nem mindennapi kalandban lehet része annak, aki belevág. A telihold legyen veletek!
Ezidáig ez a legjobb Kaland, Játék, Kockázat könyv, amivel játszottam. Egy híres kalandozó bőrébe bújhatunk, akit megharapott egy Vérfarkas, és akinek még a következő telihold előtt gyógyírt kell találnia a kórra. Rengeteg erdei, mocsaras, kastélyos, városi és barlangi helyszínen barangolhatunk, és természetfeletti szörnyetegek széles választéka várja, hogy kivégezd őket utad során, melynek végén megszabadulhatsz a likantrópia átkától. A művet az teszi kiemelkedővé, hogy valamennyire versenyfutás is az idővel – tehát minél többet késlekedsz, annál inkább farkassá válsz. A harcok sokkal tisztességesebbek, mint a korábbi művek nagy részében, ezért nem szükségesek olyan nevetségesen magas kezdeti értékek a sikerhez. Ezen kívül az 515 fejezetpontjával kicsit hosszabb is, mint a többi. Zseniális gótikus horror kaland, melyet minden rajongónak kötelező elolvasnia.
© Wanda
 
Ez az egyik legjobb Kaland, Játék, Kockázat könyv, amit olvastam (márpedig olvastam az összes újat, és jónéhány régit is). Hogy miért?

Az alaptörténet és a cselekmény jó – ez mindig jó előjel, lévén hogy egyes könyveknek szinte semmi története nincs (ezt nem feltétlenül kritikának szánom) – és jól lett megírva. Jon Green (az író, ez a mű ugyanis nem Steve Jackson és Ian Livingstone tollából származik), mint mindig, most is remek munkát végzett a gótikus fantasy világ hangulatának megteremtésében.

A harcok megfelelőek – nem fogsz egy csapatnyi harmatgyenge Goblinnal összefutni a történet legelején, csak hogy egy legyőzhetetlen bestiával kelljen összecsapnod a végén. Bár önmagában minden harc veszedelmet hordoz, a képességeidhez mérten mind megfelelő nehézségű.

Sok úton végig lehet jutni a könyvön, ami növeli az újrajátszási élményt. Több mellékküldetés is szerepel a kalandban, amiket idővel teljesíteni lehet. A történet nem arra alapoz, hogy összeszedj egy csomó tárgyat, amik nélkül nem tudod teljesíteni a feladatod. Persze lehet hasznos tárgyakra bukkanni, de ezek nagy része nem létfontosságú. Ennek megfelelően a mű is jóval nagyobb méreteket öltött – a megszokott 400 helyett 515 fejezetpontból áll (valószínűleg ez a magyarázata annak is, hogy drágább, mint a többi).

Mindent összevetve ezt legalább olyan jónak találom, mint a Zagor Legendáját, vagy a Halállabirintust.
hr
Első oldalElőző oldal123
© runner
2010. november 30. 21:35 | Válasz erre | #41
Átrágtam magam a tesztkönyvön.
515 fejezet, és nem rövidek.
Az eddigi legvastagabb könyv lesz (21 mm a gerince).

Egy mondattal foglalnám össze:
Nagyon jó könyv! [smiley]vigyor2[/smiley]

Nekem a Nekromanta éjszakája is tetszett, de ez túl tesz azon is.
Változatos, és jó történet. (persze pár ismerős dolog, élőlény, történeti rész lesz benne, mert nem minden újdonság)

Szóval ez év végén még egy nagyon jó KJK könyv várható! [smiley]nezze[/smiley]

A főhős Te vagy!
© runner
2010. november 22. 01:21 | Válasz erre | #40
Ha esetleg valaki nem vette észre, A Vérfarkas üvöltése és A kétélű Jóslat könyv sorrendje felcserélődött.
Ettől függetlenül A Vérfarkas üvöltése könyv eléggé folyamatban van, tehát nem tudok még pontos időt mondani, hogy mikor készül el.
A főhős Te vagy!
2010. november 16. 14:50 | Válasz erre | #39
Talán nem is baj, hogy jövő év elején fogod kezdeni a fordítását, addigra hátha runner kollega is utoléri magát!
2010. november 16. 00:16 | Válasz erre | #38
No. Most, hogy egy kicsit már alábbhagyott bennem a Zöld János bácsi litániái miatt ébredt gyűlölet, amit e mű iránt éreztem, és valamivel tárgyilagosabban tudom szemlélni, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy egy igen kellemes könyvet sikerült ismét összehoznia.

Nem éreztem olyan istentelenül szívatósnak, mint a Démonlovagok volt -- ügyességpróbát például sehol nem kell elrontani a sikerhez --, ugyanakkor annyira talán nem is könnyű, mint a Nekromanta volt. Pár napja még azt mondtam volna, hogy ez a mű az erős második helyet foglalja el személyes kedvenceim listáján. Egyik nagy hátránya ahhoz képest, hogy nincs benne olyan mértékű fejlődésre lehetőség. Ugyanakkor az sem igaz, hogy a Vérfarkassá válás egyetlen lépcsőfokból állna. A nekróban megjelenő morális dilemmához hasonló itt nem jelenik meg.

Másrészről tekintve azonban vannak előnyei is. Hosszabb. Lehet játszani hősiesebb beállítottsággal vagy kevésbé világmegmentően is (na jó, ezen a ponton azért bejön egy kicsit a morális dilemma). Több olyan hely is van a műben, ahol nem árt, ha gondolkodik a játékos, mérlegeli a kockázatot az esetleges haszonnal szemben. És nincs olyan nagy hangsúly a gyűjtögetésen, bár tény és való, hogy bizonyos tárgyak és információk birtokában sokkal könnyebben célt tud érni a kalandor.

Ezután a kis pihenő után úgy érzem, bizony szegény Nekromanta szorult le a 2. helyre, és a Vérfarkas került fel az elsőre.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2010. november 15. 21:26 | Válasz erre | #37
meglattam a topic cimet, muszaj volt regisztralnom :D

ugyan vegig meg nem jatszottam, de NAGYON jo a konyv, csak ajanlani tudom mindenkinek. nagyon tetszett a sok remekul kidolgozott NPC, minikalandok, stb, szoval abszolut top nalam :)
2010. november 12. 18:37 | Válasz erre | #36
Nem mind javítás. Az utolsó kör például a végleges pdf-es verzió elkészítésében játszik szerepet. SzG-nek meg azért nem küldöm át, mert túlságosan maximalista, és ha már úgyis lesznek benne hibák, azok az enyéim legyenek, ne pedig az övéi [smiley]nyes[/smiley]

A következő cca. két hónap során nem lesz időm foglalkozni vele, úgyhogy január végén-februárban fogok tudni nekiállni a varázstörőnek, tehát valamikor márciusban lehet majd számítani rá.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2010. november 12. 16:43 | Válasz erre | #35
És mikor kezded a varázstörőt?
2010. november 12. 15:40 | Válasz erre | #34
[smiley]awink[/smiley] Ezek javitgatások? Miért nem külditek el SZGnek is? Hiányolom a láncból. [smiley]fejvakaras[/smiley]
2010. november 12. 15:37 | Válasz erre | #33
Én átküldöm runnernek, ő visszaküldi nekem, én visszaküldöm neki, és ha még mindig van valami, amiben nem értünk egyet, akkor ő visszaküldi nekem, én meg visszaküldöm neki. Ezután ő visszaküldi nekem, én meg visszaküldöm neki, ő meg felteszi a weblapra.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2010. november 12. 15:09 | Válasz erre | #32
Milyen huzavona? [smiley]conf[/smiley]
2010. november 12. 15:06 | Válasz erre | #31
Kicsit később, mint reméltem, de befejeződött ez a kaland is. Nagy megkönnyebbülés ez. Hamarosan megy runnernek, és megkezdődik a hosszas huzavona, melynek végeredménye előbb-utóbb egy kinyomtatott könyv lesz.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2010. november 12. 14:17 | Válasz erre | #30
Hmmm, milyen jó látni napról napra, hogy halad a munka. De jó lenne karácsonyra...:D
2010. november 8. 10:04 | Válasz erre | #29
SzG, azért ne számíts lovecrafti hangulatra a nekrótól sem. A Démonlovagoktól mondjuk kissé komorabb, főként a témája miatt. A szerző engem leginkább azzal ragadott meg, hogy nagyon jól visszaadta a "túlvilági" hangulatot, no meg a komoly erkölcsi dilemmákkal. Persze lehet, hogy van, aki ezeket csak úgy átlapozza és keresztülgázol mindenkin, de én eléggé beleéltem magam a főhős helyzetébe és komolyan vakartam a fejem egy-két választási lehetőséget olvasva.
2010. november 4. 21:57 | Válasz erre | #28
Én sem tudom, de bízok J. Green-ben. Valószínűleg sablon is lehet, majd elválik. A Knights of Doom is sablon, mégis darkos a maga módján, gondolok itt a komor hangulatra többek közt. Bár kinek mit jelent a darkosság...?
Én mindkettőben bízok, a vérfarkasnál érthető módon nem magyarázom, a varázstörőnél meg hátha meglovagolják a boszorkányság témáját...
© SzG
2010. november 4. 14:29 | Válasz erre | #27
Miért, az olyan komor? Nekem valami sima sablon-fantasynak tűnik, igaz, abszolút nem ismerem, csak a fülszöveget olvastam.
Én inkább ebben a farkasemberes sztoriban bízok (ez olyan klasszikus horror/goth anyagnak tűnik), meg a nekrosban, arról Urialtryl kolléga is ódákat zengett a múltkor.
2010. november 4. 14:01 | Válasz erre | #26
Bocsi, félreírtam, úgy akartam, hogy ha nem lesz elég darkos, akkor ott van még a varázstörő.
© SzG
2010. november 4. 08:14 | Válasz erre | #25
"De ha a darkosság SZG-t zavarja, ott van még a Varázstörő is..."
Hogy a darkosság zavarna? Engem? Az eddigi "legdarkabb" magyar lapozgatós elkövetőjét? :D
Épp ellenkezőleg, ahogy már utaltam rá, nagyon ki vagyok éhezve valami jó kis komor-komoly anyagra, és csak remélni merem, hogy ez a vérfarkasos enyhíteni fogja ezt az éhséget, legalább egy kicsit (vagy mondjuk a Nekromantás, már ha sikerül majd hozzájutnom).
Na majd elválik. :)
© Anry
2010. november 2. 19:21 | Válasz erre | #24
Nekem nagyon tetszik úgy alles zusammen.. :-)
2010. november 2. 17:11 | Válasz erre | #23
Szuper a piros, főleg, hogy nagyban látom, a betűk meg talán az egyik legjobbak!
Ha nem is annyira darkos, nem baj. De mivel ezt is J. Green írta, nálam magas a léc minden szempontból. Eddig csak a Démonlovagokat olvastam tőle, de az egyik kedvencem lett! Ha ez is hozza a színvonalat, akkor nagyon fogok örülni.
De ha a darkosság SZG-t zavarja, ott van még a Varázstörő is...
© SzG
2010. november 2. 13:50 | Válasz erre | #22
Szerintem abszolút jó ez a piros dizájn, a betűk is klasszak.

Hát aztán hogy mennyire fog tetszeni pl. nekem, "megüti-e a mércét", hát igen... :) Bár azért én bizakodó vagyok, már a háttér alapján.
2010. november 2. 13:46 | Válasz erre | #21
A Vérfarkas most épp piros hátsó borítóval fut:
[img=http://zagor.hu/kepek/53/avu_kjk.jpg]vérfarkas borító[/img]

A feketét nem gondolnám, túl sötét lenne. Egyébként elképzelhető, hogy itt most megint belefutottam abba, amibe a vihargyilkosnál is, hogy túl sokat vártam a könyvtől, mert amit eddig láttam belőle, az nem tűnik annyira dark-osnak. Aztán persze majd SzG eldönti, hogy megüti-e az ő mércéjét [smiley]buck[/smiley]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2010. november 2. 13:37 | Válasz erre | #20
Lemaradt még, hogy ha nem jó a fekete, akkor szerintem ide jó a piros.
2010. november 2. 13:35 | Válasz erre | #19
Mivel itt még a borítóról nem esett szó, közzéteszek egy olyan ötletet, hogy mi lenne, ha fekete lenne a borító!?
Szerintem illene hozzá, ha elég darkos a story, bár ezt csak FireFox tudná elmondani...
© killmaster (Savanyúhas)
2010. október 20. 22:06 | Válasz erre | #18
Firefox kolléga én eddig is csodáltam a munkásságodat, különösen, ami a lefordított könyvek számát illeti. Az, hogy régebben voltak fordítási vitáink, az semmit nem von le műveid értékéből, tudom milyen az, ha az ember belevág egy fordításba. Ráadásul, mint említettem nem tűnt számomra egyszerűnek a könyv nyelvezete sem, és akadtak érdekes nevű ellenfelek is. Bár ez utóbbit jól megoldottad a Nekromanta éjszakájában, nagyon találóak a teremtmények nevei. Nehéz keresztet vettél magadra, de rutinos fordítóként nyilván ezt is megoldod. Én is sok segítséget kaptam a fórum társaktól, kitől bíztatást, kitől egy-egy jó szót, néha egy komplett fejezetpont fordítást. Sietned nem kell a könyvvel, ahogy elnézem a kínálatot van mit kiadni, és nem maradunk kalandok nélkül...
© SzG
2010. október 20. 10:41 | Válasz erre | #17
OFF *** Különben őszontén szólva kissé unalmas már, hogy állandóan azt kell hallgatnom tőled, hogy milyen uncsi, meg tré a BB, szerintem lassan leszokhatnál már erről a rendszeres odamondogatásról, főleg úgy, hogy ugye el sem olvastad a könyvet, max. elkezdted (azért elég gáz tényleg, hogy még arra sem vetted a fártadtságot, hogy normálisan nekiülj-nekifeküdj, de azért ennek ellenére mindenhol fikázod, ugye kezdődött a dolog a blogoddal pár külön poszt erejéig, aztán folytatódott Tomi fórumán, ahol még azt is megkaptam, hogy el vagyok szállva, "mint a mágusos írók", majd átjöttél ide, és itt is az volt szinte az első, hogy beszóltál vagy 2X: most meg itt van ez a mostani hsz.). Szóval izé, fejezzed már abba. Vagy legalább rágd már át magad rajta rendesen, aztán írd le, hogy elolvastad, szar (ha még akkor is annak tűnik), és zárjuk le a témát. *** OFF VÉGE

Szerk.: még annyit, hogy különösen visszatetsző ez azok után, hogy anno gyakorlatilag én voltam az egyetlen, aki hozzászólt a játékkönyves honlapodhoz + aki segített a tesztelsében, na mindegy. :S

***

A vérfarkasos háttér tényleg egész "feelinges", meghozta a kedvem a könyvhöz, szóval ezen valószínűleg tényleg át fogom rágni magam. :)
2010. október 20. 06:25 | Válasz erre | #16
1: már körül vagy véve, nincs elérhető távolságban fa
2: az ima elmondása közben az egyik vadállat átharapja a torkod
3: megpróbálsz szót érteni velük, de úgy tűnik, a húsod jobban érdekli őket, mint a szavaid -- talán mert farkasok?
4: a skorpiók mocsara khul-on játszódik, a vérfarkas az óvilágban, te pedig nem szoktál a kontinensek között vándorolni
5: a bizonytalanság börtönének megjelenésére még várni kell néhány ezer évet, úgyhogy hacsak nem tudod rávenni a dögöket, hogy várjanak pár ezer órát, amíg megírod, továbbá nincs a zsebedben egy mobil nyomda, amivel kinyomtathatod, hogy utána a képükbe told, ez az ötlet sem lesz túl nyerő.

ami a fordítást illeti... szánom azt a bolondot, aki úgy döntött, hogy lefordítja ezt a művet. hogy érted azt, én vagyok az a bolond? hoppá... amúgy iszonyatos a mű nyelvezete. eddig azt hittem, nem lesz (sokkal) nehezebb, mint a nekró volt. tévedtem.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© SzG
2010. október 20. 03:12 | Válasz erre | #15
[smiley]violent[/smiley]
2010. október 19. 23:40 | Válasz erre | #14
Az 5. lehetőséget kihagytad: átnyujtom a Bizonytalanság börtönében egyik dedikált változatát, és megvárom amig a farkasember halálra unja magát. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2010. október 19. 20:56 | Válasz erre | #13
Első lehetőség: Felmászok az első fára!!!! A farkasoknak meg odadobom az élelmiszer készletemet.
Második lehetőség: Elmondok egy gyors imát és az író édesanyját fennhangon emlegetve lekaszabolom az összes farkast.
Harmadik lehetőség: Kidumálom magam a bajból. (Bár ha nem SZG a monogrammom ezt talán meg sem próbálom!)

Negyedik lehetőség: Mivel jártam a Skorpiók mocsarában, van nálam egy Farkas amulett, ezzel parancsolni tudok a fenevadaknak.

Viccet félretéve, ez azt jelentené Firefox, hogy nekilátsz a történetnek? Kicsit hosszabb, mint az átlag KJK és elég érdekes nevű teretmények is akadnak benne. Persze a háttér egészen jó, reméljük ilyen lesz a könyv is...[smiley]hawaii[/smiley]
2010. október 19. 17:13 | Válasz erre | #12
szupppeeerrr!
2010. október 19. 14:36 | Válasz erre | #11
[b][meret=+10][center]Baljós holdfelkelte[/center][/meret][/b]
Őrültség volt azt gondolnod, hogy még az éj leszállta előtt el tudsz jutni a következő faluba. És mégis honnan jött az ötlet, hogy az alkony beköszöntével letérj az útról és átvágj a fojtogató erdőn? Tapasztalt zsoldos vagy ugyan, ám most pimasz hősködésed rendesen kifogott rajtad. Szíved vadul dobog a mellkasodban, hörgő lihegésed reszelősen visszhangzik a füledben. Megszaporázod a lépteidet, hiszen tudod, hogy a téged üldöző fenevadak is ezt teszik.

A lihegő farkasok könnyedén lépést tartanak veled. – Könnyű nekik – átkozódsz magadban –, hisz négy lábuk van, neked meg csak kettő. – Egyre sűrűbb az éjszaka, mely beborítja a tájat. Megbotlasz egy kiálló fagyökérben. Van még néhány éjszaka teliholdig, de a sápadt gömb így is beteges, fehér fénnyel ragyog át a csupasz, fekete ágak közt. Zaklatott elméd számára azonban ezek már fekete, csontos ujjaknak tűnnek, melyek feléd nyújtóznak.

Hirtelen pislákoló fényt veszel észre magad előtt, a föléd ágaskodó, kopasz fák közt, és a rettegéstől adrenalinnal elárasztott ereid mellett felcsillan lelkedben a kétségbeesett bizakodás is. Talán nem több, mind egy magányos, szélfútta gyertyaláng, számodra azonban a remény jelzőfénye a fekete óceánban. A világosság egy magányos kunyhó ablakán át szűrődik ki, és hirtelen úgy érzed, még van esélyed megmenekülni a kegyetlen sorstól, amit az egyre közelebb kúszó éjszaka tartogat számodra.

Vonítás hasítja ketté a fagyos éjszaka csendjét, egy gyászos hang, melytől ereidben megfagy a vér. Azonnal megtorpansz. Az állat üvöltése valahonnan a közelből hangzott fel. Szíved a torkodban dobog, légzésed egyre gyorsabb és sekélyebb. Megperdülsz, szemeiddel a vészterhes erdőt fürkészed azokért az árulkodó jelekért, melyeknek tudod, hogy ott kell lenniük. És akkor megpillantod őket. Tucatnyi lángoló-vörös szempár, mint megannyi izzó széndarab, tekint rád a sötétségből.

A farkasok morogva osonnak be a holdfény-tócsába. Hosszúkás, kiéhezett pofájuk van, szürke bundájuk sima, foltos, füleik a koponyájukhoz lapulnak, vicsorgó ajkaik alól megsárgult, nyáltól csepegő agyarak bukkannak elő. Idegesen forgatod jobbra-balra a fejed, de minden irányból ugyanaz a látvány fogad: rémülten döbbensz rá, hogy be vagy kerítve.

Előhúzod kardodat, melynek pengéje felcsillan, ahogy előbukkan olajozott bőrhüvelyéből. Megpörgeted a kezedben, ellenőrzöd a súlyeloszlását, hisz tudod, hogy már csak pár másodperced van, mielőtt megkezdődik a harc az életben maradásodért. Abban a pillanatban átsuhannak agyadon az elmúlt pár hónap emlékképei…

Ráunva Femphrey és Lendleland kényelmes, biztonságos földjére északra vetted az irányt, egyenesen Mauristatia felhősipkába burkolózó, dércsípte bércei és borús erdői közé. A halálos föld fejedelemségei közt folyó kicsinyes viszályok véres története szinte az Óvilág születéséig nyúlnak vissza. Az emberek csak suttogva mernek beszélni Mortvania Vámpír-Lordjairól és Bathoria hátborzongató halálszektáiról. Nincs még egy olyan föld, mely oly tudatlan és istenverte lenne, mint Lupravia. Ősi hegyek, sötét erdők és köd-borította lápok fagyos birodalma, melyet a szóbeszéd szerint nyughatatlan holtak lelkei kísértenek. Boldogtalan lakói gürcölnek, hogy valahogy megéljenek vékony, szikkadt földjén, ráadásul a vadállatok is gyakran rájuk támadnak portyázás közben. Csak a meggondolatlanok és az őrültek vállalkoznak rá, hogy önszántukból átlépjék e föld határát és behatoljanak a sivár birodalomba. És te mégis itt vagy, Lupravia határában, és hirtelen minden mendemonda, amit a helyről hallottál, borzalmasan valódinak tűnik…

Egy fenyegető és rémisztő vicsorgás tör elő a sötétből, mely rosszabb, mint bármi, amit ezen a gyűlöletes éjszakán hallottál, és egy pillanat alatt visszazökkensz a valóságba és veszedelmes helyzetedbe. A farkasok, mintha csak parancsra tennék, megtorpannak. A többi állatot félrelökve közeledik feléd egy példány, mely minden kétséget kizárólag a falkavezér kell, hogy legyen. Egy pillanatig megvilágítja a hold fakó fénye, mely egy virrasztó gyertyájaként ragyog az ég koporsóleple alatt. Soha nem láttál még hozzá hasonlót sem.

A teremtmény egy hatalmas, rettenetes vadállat, kétszer akkora, mint a falka bármely másik tagja. Bundája éjfekete, egyetlen szürke csíkot leszámítva, mely feje tetejéről fut végig a hátán. Gonosz szándék fénye csillog a szemeiben, valami, ami soha nem lehetett egy farkasé, ami majdhogynem embertelenül emberi. Torokhangú morgás tör fel mellkasa mélyéről, mely közeli halálodat jósolja, a körülötted álló farkasok pedig ismét mozgásba lendülnek. Halál csillog a hatalmas állat szemében, ahogy felkészül, hogy lecsapjon rád.

[center][b]1[/b][/center]
A farkasfalka egyre közeledik feléd, hatalmas vezérük pedig készen áll, hogy bármelyik pillanatban rád vesse magát. Gyorsan kell cselekedned, és minden ravaszságodra szükséged lesz, hogy élve kijuss ebből a végzetesnek ígérkező helyzetből. Mit teszel?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© runner
2010. szeptember 21. 12:51 | Válasz erre | #10
még nem végleges, de amúgy monitoron más a piros, mint élőben...
A főhős Te vagy!
© Kamo
2010. szeptember 21. 11:41 | Válasz erre | #9
A megjelenés még bizonyára messzebb van, de talán ezért is lehetne-e egy olyan kérdésem/kérésem, hogy a borító betűszínét, vagy betűtípusát megváltoztatjátok? Nagyon nehéz elolvasni a borítón látható vörös szöveget. (Nem kötözködés, csak egy észrevétel volt).
© SzG
2010. augusztus 23. 11:13 | Válasz erre | #8
Na jó, a Hugot én se bírom, azok a lényegében cél nélküli nagymonológok engem is kiakasztanak (pedig én Poe-n, meg az efféléken nőttem fel, és ők azért valóban nem spóroltak a karakterekkel :D)...
Na mindegy, úgyis egyre jobban kezdünk eltérni a topic eredeti témájától. :D
© SzG
2010. augusztus 23. 11:06 | Válasz erre | #7
Azért ilyen jellegű problémák egyik játékkönyvvel sincsenek... még az enyémmel sem, pedig én bizony pont az ilyen dagályos, legalábbis körülményeskedő, illetve ódon stílusú/nyelvezetű művekből merítettem az ihletet úgymond. :D
© Anry
2010. augusztus 23. 10:54 | Válasz erre | #6
Victor Hugo Nyomorultak. Mikor elszalad a ló az íróval, akkor beledob egy 50 oldalas leírást a műbe mondjuk egy kolostorról. Brutál.
Bár mondjuk Goethe - az ifjú Werther szenvedései mindenen túltesz. Százegynéhány oldalas könyv, mire a végére értem azt hittem eret vágok magamon. A végén már az sem érdekelt, hogy könyvtári, repült a falhoz.
© killmaster (Savanyúhas)
2010. augusztus 23. 08:48 | Válasz erre | #5
Az biztos, hogy a leütött karakterek számát tekintve a te könyved SzG kolléga utóléri az átlag KJK könyveket, és a fejezetpont hosszúságában is te viszed a pálmát. Az persze más kérdés jó-e az, ha egy fejezetpont hosszabb vagy rövidebb a szokásosnál. Én nem szeretem ha a könyv már annyira dagályos, hogy ha megrázom a könyvet kipotyognak belőle a betűk. Lásd Mikszáth Kálmán novellái. 21 oldalas a Lapaj a híres dudás, 19 oldalig semmi nem történik, aztán az utolsó két oldalon lefolyik a cselekmény és írjál róla 180 soros fogalmazást. A rövid fejezetpontokkal meg az a baj, hogy semmit sem tudsz meg a környezetedről, nem tudod igazán beleélni magad. Unalmassá válik egy idő után. A Vérfarkas üvöltése talán azért is lesz érdekes, mert a megszokott ellenfelek mellett, lesznek olyanok is, melyek nem megszokottak, és a történet sem "mentsük meg a világot megint". Én amúgy is szimpatizálok a gonosz erőkkel. Pl. Milyen lenne, ha én lennék Malbordus? Vagy Razaak? Talán ezért is volt szimpi az Éjféli tolvaj...
© SzG
2010. augusztus 22. 22:59 | Válasz erre | #4
Ui.: persze erre is kíváncsi leszek, elég jónak tűnik az eddigiek alapján, a téma amúgy is igen közel áll hozzám...
© SzG
2010. augusztus 22. 22:58 | Válasz erre | #3
Hát ez nem nagy dolog, tekintve, hogy mostanában (idő hiányában) igyekszem tömören fogalmazni. :)
Mindenesetre a B. B.-nél nem hiszem, hogy irodalmibb stílusú e könyv. :P (Meg ott azért vannak 3-4 oldalas, sűrűn teleírt, apró betós fejezetek is...)
© Anry
2010. augusztus 22. 22:01 | Válasz erre | #2
"A fejezetpontok hosszúsága, itt-ott túlszárnyalja SzG kolléga kommentjeit is,".. :-DD
© killmaster (Savanyúhas)
2010. augusztus 21. 23:35 | Válasz erre | #1
Volt egy kicsi időm, a kíváncsiságtól vezérelve belekukkantottam a könyv angol verziójába, (igaz a scannelt könyv minősége vetekszik a Tesco-s gazdaságos termékekkel), de néhány dolog már most megfogott benne. Jól láttam, hogy a könyv 515 fejezetpontos? Hát akik rövidnek tartották a 400-at azok egy kis ráadást kapnak. Ha jól láttam, nagyon sok helyen legalább 3, de néhány esetben akár 7-8 lehetőség közül válaszhatunk. Végre nem a szokásos jobbra-balra vegyük az irányt effektus. Az ellenfeleknél kerekedett igazán a szemem. Hát van itt minden. Pókok, vagy tíz féle. Egyik-másik némi speciális képességgel megáldva. Farkasok sötét árnyalatokban, és mindenféle guszta vér-rel kezdődő teremtmény. Ha jól láttam ráadásként még asztallal meg egy székkel is harcolhatunk, talán a J.Green magyar népmeséket is néz, ott ugyanis nem szokatlan az ilyesmi. Van viszont pár furcsa teremtmény név is, amit így első látásra nem tudtam hová tenni. A fejezetpontok hosszúsága, itt-ott túlszárnyalja SzG kolléga kommentjeit is, Firefox alaposan megdolgozik vele az biztos. Furca volt, hog viszonylag kevés a "your adventure ends here" (Kalandod itt véget ért) kifejezés, vagy csak én futottam át felületesen a könyvet. A képek pedig magukért beszélnek. Gonosz fajzatok egész sora vár bennünket. Van egy olyan érzésem, igen jó kalandban lesz részünk, amint felkerül az oldalra ez a könyv.
Első oldalElőző oldal123