Zagor.hu
Zagor.hu fórum
9. könyv: A Lidérckastély mélyén
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
 
[b]Borító[/b]
Tucat. Inkább dark-gothic könyvhöz illik, mint horror témájúhoz. A borítón szereplő lány pedig steampunk-cyberpunk jellegű, de legalább szépen néz ki.

[b]Grafikák[/b]
Az ábrázolt jelenetek jók, a szörnyetegek közt is vannak jó képek, azonban a Létsorvasztó szörnyeteg borzasztó hülyén néz ki, Xahkaz úgyszintén igen béna rajz lett, és a nőábrázolás se nyerte meg a tetszésem (Senyakhaz, karmos nő). A Savelementál pedig feltűnően hasonlít a Goblin-Ork töltelékszörnyekhez, különösen a feje.

[b]Történet[/b]
Szokás szerint magányos harcost alakítunk, aki épp régi cimboráját, Tholdur bárót látogatja meg a palotájában, Neuburgban. Még véletlenül sincs a könyvben osztrák-német befolyás. Azonban azalatt az idő alatt, amíg nem találkoztunk, kicsit megváltoztak arrafelé a dolgok. A báró egy nap egy csomó déli harcossal érkezett vissza, és betelepítette őket a városba. Ezenkívül folyamatosan tűnnek el éjszakánként a lakosok, rejtélyes halálesetek történnek, és a báró is egyre kevésbé önmaga. Meg kell keresnünk őt, és kideríteni, mi a rák történik pontosan…
Kellőképpen ijesztő, én azt mondom.

[b]Nehézség[/b]
Közepesnek lehet nevezni. A megszokott ügyesség-életerő-szerencse trió mellé ezúttal van egy „akaraterő” nevű negyedik tulajdonság is – ez mutatja, mennyire vagy épelméjű. Ha az akaraterőd nullára csökken, előbb-utóbb megőrülsz & meghalsz. Kicsit hasonló, mint a félelem pontok az Elátkozott Házban. Rejtvények és kódszavak nincsenek, elengedhetetlen tárgyból is kevés van, a legfontosabb végig ott van velünk, csak arra kell vigyázni, ne veszítsük el. Szükség lesz viszont még Sklaros szigonyára, amit egy fejből és egy nyélből kell összerakni. A főellenséget leszámítva a szörnyetegek sem túlságosan erősek, inkább az akaraterő az, ami miatt aggódni kell. Lehetnek még gondok Senyakhaz inter-dimenzionális transzmitter féregjárat-tükrével is, ha rossz helyre teleportálódunk, csúnya dolgok történhetnek, de némi utánajárással kideríthetjük, hogyan is működik.

[b]Főellenség[/b]
Senyakhaz az első, és Xakhaz a második. Na őt legyőzni nem piskóta, de mivel ebben a történetben is van csodafegyver, ha eljutunk végre hozzá, és maradt némi akaraterőnk is, legyőzhetjük viszonylag könnyen.

[b]Ami tetszett[/b]
Nagyon hasonló a Doom 3 nevű számítógépes játékhoz, ez speciel sokkal inkább horrorkönyv lett, mint az Elátkozott Ház. A légkör nagyon rejtélyes, ijesztő, a mindenféle éjszaka bóklászó szörnyek pedig úgyszintén kellőképp majréztatóak, úgyhogy a hangulat az nagyon megvan ám.
A halálpontok sokszínűsége megint olyan dolog, amit érdemes kiemelni. Nagyon változatos és kellően undorító módokon érhet véget a kalandunk, vélhetően ez az első könyv, amiben a főhős meg is őrülhet, de van itt veszedelmes vírus, fává változás, és teleportációs halál – tudjátok, a testünk egyik fele megérkezik, a másik meg…valahol…
Elemeztem a dialógusokat is. A párbeszédekkel sincs semmi baj, bár kétségtelenül lehetett volna több is belőlük. Segítőtársaink ugyan nemigen vannak, de jóbarátból akad elég, és nagyon hasznosnak bizonyulnak, sok hasznos infót tőlük kapunk meg. A könyvben lévő beszerezhető szuperfegyverek – Loth talizmánja, zöld megagömb – hasznosak számos helyzetben, és sok harcban, egyes-egyedül arra kell ügyelni, hogy Senyakhaznál ne kapjuk elő, mert csúnya véget érünk.
Összességében véve roppant félelmetes, nem sablonos, nincsenek futószalagon gyártott goblinorkcsontváztrollzombi-féle szörnyetegek, és lehetséges többféle befejezés is (bár csupán egy végződik happy end-del).

[b]És ami nem[/b]
Legyen bármilyen szellemes is, ez az akaraterő-dolog nagyon nem passzol a történethez, legalábbis nem ilyen kontextusban. Egy olyan témájú kalandkönyvbe teljesen odaillik, ahol az Alcohol nevű világban, túl a Borosüveg-hegyen is egy iszákossal kell legyőzni Whiskykóla- és Vodkanarancs szörnyetegeket, hogy végül elpusztítsuk Szeszesital Nagyúrt, aki gonosz varázslattal mindenkit alkoholistává akar változtatni, és közben tartózkodnunk kell mindenféle piától, mert ha berúgunk, kalandunk véget ér. Akaraterő ahhoz kell, hogy a cigiről, italról, narkóról leszokjunk, nem ahhoz, hogy megőrizzük az épelméjűségünket. Ha a normalitásnak lenne mértékegysége, minden valószínűség szerint nem „akaraterő” lenne. Nagyon érezni azt is, hogy voltaképpen újrahasznosították a félelempontok ötletét, amellett nem egyszerű pótolni őket, úgyhogy jó esélyed van rá, hogy pár közeli találkozás után megbolondulsz. Még életemben nem láttam ilyen ideggyenge kismókust, aki a történet szerint keménykötésű harcos volna…
Mint mondtam, a szörnyetegek jórészt eredetiek és félelmetesek. A Létsorvasztónak azonban már a neve se tetszik (elképesztően erőltetett), a kinézetén pedig maximum jókat lehet derülni, de megrémülni aligha. Az idióta elnevezést a Chrabatoknál is kiemelem…szerény véleményem szerint módfelett ostoba kitalálmány ez a név, tipikusan ilyen „he, Józsi, még van tíz percünk leadásig, találj már ki valami szörnyetegnevet!”. Másik kitűnő példa erre a Halál Csókja Protoplazma. Fölösleges ennyire szépen hangzóan elnevezni egy egyszerű, amőbaszerű teremtményt.
Újabb elcseszett szörny a Savelementál. Hogy hülyén néz ki, az egy dolog, de mi a fenének vannak karmai? Nem elég, hogy az egész lény savból van, még karmok is kellenek rá, meg tépőfogak!!! Erre mondják azt, hogy az alkotók nagyot akartak fingani, és beszarás lett a vége. Aki nem ijed meg egy Savelementáltól, az akkor se fog megijedni, ha karmai meg fogai vannak…most viccen kívül: egy savlény mi a tököt kezd fogakkal meg karmokkal!?
A fordításban csak nagyon apró hiányosságokat találtam (például az „energiapamacs” szó), egy-egy különírás, vagy rosszul ragozott ige, ez még nem a világ, de szóismétlésből lehetne kevesebb is. Összesen egyetlen olyan hely volt, ahol kissé értelmetlenné vált a fordítás: az emberi fejekkel teli boroshordónál. Azért veszítek 1 akaraterő pontot, mert legutóbbi italom teljesen új értelmet nyer? WTF is this?
Xakhaz aránylag rendbe van, azt lehet mondani rá, ha nem nézzük a Hellgate London befolyást a kinézetében, no de ide is sikerült egy kis szőrözést beerőltetni a zöld „maxinagy buma” gömbbel. Nem értem, hogy egy ilyen rombolóerejű gömbbel mi a kórságért kell ennyire precízen célozni? Egy halálpontnál a robbanóereje egy egész tornyot kásává zúzott, Xakhaznál viszont csomót kell szarakodni vele (Xakhaz vélhetően kisebb, mint egy torony), és ha nem jól találod el, akkor csak a fele életerejét veszti el, de ha összetörik a gömb, akkor meg nem történik semmi! (Ez teljesen értelmetlen szopatás, ugyanis mindenképp összetörik, ha már egyszer felrobban, nem?) Ezenkívül az se világos, miért kell még pluszban Loth talizmánja is hozzá, amikor a börtönpincés résznél simán felrobbant fény nélkül is. Szerintem a nagy ötletelésben a szerzők elfelejtették, korábban mit és hogyan írtak…mást nem tudok elképzelni ezekre a bosszantó kis hibákra.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Heheheh… és nagyjából ennél többet kár is vesztegetni a borítóra, amit elsőre leginkább egy paródiának néznék. Van ez a furcsán kifestett, lyukas fogú (?) lány (?) a normálisnál hatszor nagyobb Hold előtt, ahogy karmos kezeivel ránk veti magát. A könyvből amúgy kiderül, ki is ő, és az is, hogy a borítón helyidegen, ugyanis a kastély egy termében van leláncolva. A feliratok meg fehérek. Hűha.

[b]Illusztráció[/b]
Már az első oldalon nagyot lehet röhögni az izzadós goblin láttán (ami persze egy savelementál, elnézést), de később sem lesz jobb a helyzet. Szögezzük le, hogy ez a mű nem vizuális téren szándékozott hódítani. A képek nagyon viccesek, a teljesség igénye nélkül nézzük meg a szimatkopót (5.), a szomorú gnóm inast (87.), Griltiget (96.), vagy a sűrű hónaljszőrrel rendelkező Bakk-Rumant. Ennek ellenére nem lehet mondani, hogy hiányzik a hangulat, például elég jól sikerült a fejekkel teli hordó (366.), vagy az amulettjével pofánkba világító férfi képe (226.).

[b]Háttértörténet[/b]
Neuburg (valami német vidéken járunk..?) környékén elkapnak a Déli harcosok, és börtönbe vetnek. Később kiderül, hogy ezek a leginkább araboknak kinéző figurák megszállták a várost, ráadásul velük együtt különféle szörnyetegek is kószálnak minden éjjel az utcákon, így a lakosok lassan már ki se merik tenni a lábukat. Barátunkat, Tholdur bárót már rég nem látták, így kérdés, ki menthetné meg őket. Na ki? NA KI?

[b]Eredetiség[/b]
A könyv számtalan kisebb-nagyobb ötletet sorakoztat fel a kaland során, melyek igen üdítően hatnak. Az alap egy klasszikus kastélyban kószálós sztori (jó, az elején van egy városos rész is), de ezt több új dologgal is megfejelték. Meglepődtem például a kombinált próbadobásokon, például „dobj nyolcszor, majd add össze az Életerő és Ügyesség pontjaid számát. Ha ez az összeg nagyobb vagy egyenlő, mint a dobott számok összege, akkor…”. De vannak még kreatív fegyverek, mint például a Jégkard, ami 2-vel növeli az Ügyességünket a csatában, viszont minden alkalommal elvesz tőlünk 1 Életerő pontot.
A horror stílus figurái is kellően visszataszítóak. A Vérszopó csápból alakuló Halál csókja protoplazma előtt le kalappal, de a Protoplazmikus nyálka sem kispályázik, ahogy az ábrázolásuk alapján (46.) ideggyengének tűnő Charabatok sem.

[b]Kihívás[/b]
Elég keménynek tűnik a 8. oldal jóslata, miszerint „elsőre szinte biztosan nem fogod tudni megoldani a Lidérckastély rejtélyét”. Nos, ez úgy ahogy van, nettó hülyeség, mert a könyv talán az egyik legkönnyebb kalandot rejti magában. Jó, az Akaraterő próbák bekavarhatnak, meg elég sok „ha jobbra mész és nem balra, akkor meghalsz” típusú halál van, de ezen túl semmi extra durvulás. Nincs sok kemény ellenfél (a legtöbb kifejezetten gyengus), és ami a legfontosabb: egyetlen nélkülözhetetlen tárgy vagy információ sincs a játékban! Hogy legutóbb mikor akadt a kezembe ilyen játék, arra már nem is emlékszem. Ja és ha ügyesek vagyunk, akkor még olyan giga tápos fegyvert is szerezhetünk, mint Skarlos szigonya, ami 2-vel növeli az Ügyességet, emberek ellen 2-vel, élőholtak ellen pedig 4-el többet sebez (!!!).

[b]Főgonosz[/b]
A fő-főgonosz az Xakhaz, de van előtte egy Senyakhaz nevezetű boszorkány is, aki megidézte őt erre a világra. Senyakhaz egy igazi jó kis rohadék, aki ötletes módokon próbál megszabadulni tőlünk, például illúzióval (ártatlan szobalánynak álcázza magát), de a hipnózistól sem riad vissza. Xakhaz már egy fokkal szürkébb lett, de igazán eredeti külsővel (konkrétan egy többtonnás mutáns rémálom), és iszonyat brutál harcértékekkel rendelkezik (alapból Ügyesség 14, Életerő 32 !!!).

[b]Rendszer[/b]
Egy új értéket kapunk a szokásosok mellé, mégpedig az Akaraterőt. Ez nagyjából nehezítésnek fogható fel, hisz ha értéke 6 alá csökken, és úgy elrontunk egy Akaraterő próbát, akkor vége a kalandnak, mert menthetetlenül megőrülünk a félelemtől. A próba úgy zajlik, mint a Szerencse esetében, tehát mindegyiknél 1-el csökken a pontjaink száma.

[b]Hangulat[/b]
[i]A Lidérckastély mélyén[/i] az alapvetően egyszerű története és a mókás vizuális megjelenítése ellenére kifejezetten tetszett, még írni is jó volt róla. Tele van olyan elemekkel, melyek megfűszerezik a kalandot, mint amikor festményekbe léphetünk át, vagy Senyakhaz tükrén keresztül időutazást teszünk, vagy egy másik világba kerülünk („a szél ismeretlen virágok illatát hozza feléd; a fák alakja is teljesen rossz. A Hold nagy és túlságosan sárga… Soha nem jutsz vissza Khulra.”), de az is jó rész, amikor börtönből kell kiszabadulnunk. A másik ismert horror-kaland, [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=14][i]Az Elátkozott ház[/i][/url], realitása és kitűnő rajzai révén messze félelmetesebb, de itt meg jóval betegebb lények vannak. Ez persze nem verseny, két mű közege és atmoszférája teljesen más. Végszóként tehát érdemes nekivágni, akár többször is, hisz jó sok különféle útvonalon érhetünk el a Lidérckastély mélyére…
Értékelés: 10 / 10
Ez a könyv kimagaslik a többi KJK kaland közül. Tele van elvetemült lényekkel és a játékkönyvek történetének legocsmányabb halállehetőségeivel. Borzalmas dolgok történehetnek veled. A szokásos zombi-vámpír-démon típusú bestiák helyett olyan új szörnyűségekbe futhatsz bele, mint a Vérszopók, a Savelementál vagy az Agygyalázó. A nekromancia által életre lehelt, levágott emberi végtagokról, melyek rendkívül érdekes és kellemetlen módokon képesek végezni veled, már ne is beszéljünk. Vagy nem megölni, de az még rosszabb vég...

A hirtelen halál pontokat leginkább egy beteg elme torzszüleményeiként lehet értékelni, melyek elég rendesen felerősítik a könyv horrorsztori-jellegét, és egyik-másik kifejezetten szadista! Az író nem csak a rossz döntéseket jutalmazza ily módon, hanem akkor is, amikor a rendkívül innovatív AKARATERŐ értéked -- ami az épelméjűségedet és a szellemi kitartásodat hivatott jelképezni -- 6 alá csökken. Figyelembe véve, hogy ez akár 7-ről is indulhat, és minden próbatétel után automatikusan csökken 1-gyel, alaposan meg kell fontolni, melyik utat választod, hogy a lehető legjobban megkíméld megtépázott idegrendszeredet és elkerüld az idő előtti elhalálozást.

A hirtelen halál pontoknak ezen szokatlanul magas előfordulása miatt a könyv elég nehéz, és valószínűleg az átlagellenfél alacsony képesség-pontjait próbálja ily módon kiegyensúlyozni az író. A Lidérckastély mélyént sokat kritizálták a túl könnyű harcok miatt, ám ha figyelembe vesszük, hogy az AKARATERŐ túl alacsony volta, esetleg egy ilyen próba elrontása miatt is könnyen kimúlhatunk, be kell látni, hogy elég veszedelem leselkedik ránk anélkül is, hogy az alacsony ÜGYESSÉG pontszám miatt kelljen állandóan aggódnunk. Elvégre a sorozat sokat hangoztatott célkitűzése volt, hogy a helyes döntéseket meghozva még a legalacsonyabb értékekkel bíró karakter is ki tudja játszani azt.

Csupán egy komolyabb csata van: az utolsó ellenfél nagyon magas harcértékekkel bír, és hacsak nem sikerült legalább az egyik mágikus tárgyat összeszedned út közben, szinte borítékolható, hogy végez a karakterrel. Mire eljutunk eddig a találkozásig, elvileg akár 18-ig is lehetséges növelni az ÜGYESSÉGÜNKET, vagy a megfelelő utat bejárva csata nélkül is végezhetünk vele. Ez a könyv másik erőssége: nem csak egy lehetséges útvonal vezet végig rajta. A legjobbat persze nem egyszerű megtalálni, és ha akár csak egy kicsit is letérünk róla, jó eséllyel végünk -- de ez nem szentírás. Én jobb szeretem ezt, mint azokat, amiknél nem lehet eltérni az író által megálmodott iránytól.

A könyv egy másik különleges tulajdonsága az, ahogy a történet folyamatosan kibontakozik. Egy különös köpenyt viselő banda ejt minket fogságba, akikről semmit nem tudunk, és kezdetben nincs is más célunk, csak hogy életben maradjunk és kiderítsük, mégis mi folyik itt. Ehhez az első lépés az, hogy kiszabaduljunk a fogságból (könnyebb mondani, mint megtenni). Ekkor Neuberg kis falujában találjuk magunkat, ahol már többször is jártunk korábban -- és ami időközben felismerhetetlenül átalakult. Az általában zsúfolt utcák kihaltak, borzalmas, természetellenes torzszülöttek kísértik az éjszakát és titokzatos, köpenyes alakok járkálnak mindenfelé nap közben. Rengeteg lehetőségünk van kilehelni a lelkünket még az előtt, hogy rájönnénk, mi is folyik itt, és mit tehetnénk a helyzet javítása érdekében, és éppen ettől válik a kaland lebilincselővé már a legelején, különösen ha először olvassa az ember. Nincs sok ehhez hasonló könyv ([url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=67]A Bíbor Áradat[/url] ugrik be most így hirtelen), ami ily módon alapozná meg a baljós hangulatot.

Szerintem A Lidérckastély mélyén egyik legjobb eleme az általános aljassága, ami messze felülmúlja társaiét. A lények és a lehetséges halálok borzalmasak és felkavaróak, az egyik fejezetponton egy gyerekkel kell végezned, és ha végül sikerül kijátszanod a kalandot, a végén fel kell vágnod a főgonosz koponyáját, hogy aztán kivedd belőle az agyát! Talán ha valaki Zagorral is ezt tette volna, nem kapott volna olyan sok folytatást...
hr
2018. július 3. 12:27 | Válasz erre | #62
Újabb hármassal végeztem. :)

http://velemenyes.blogspot.com/2018/07/vissza-multamba-3-melyseg-demonai.html
2018. június 7. 12:42 | Válasz erre | #61
[spoiler2]2! 167 380 165 398 14+52 235[/spoiler2]
2017. december 17. 19:45 | Válasz erre | #60
Teljesen igazad van, de ennél a műnél ezt egészen egyszerűen nem lehetett kihagyni, akkora a hasonlóság!De nyugi, téma innentől ejtve!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Grimmy
2017. december 17. 17:36 | Válasz erre | #59
Nem mondom, hogy "sokként ért", de elég szar érzéseket keltett bennem őszintén szólva. Egyrészt kissé szélsőséges szöveg, másrészt meg k*rva hangulatromboló itt a Zagoron ilyesmikbe (pl. migráns-téma) belefutni. Én például nagyon nem azért járok ide, hogy effélékről olvassak itt is... illetve úgy egyáltalán, nem azért járok ide, hogy bármi olyat olvassak, ami az elcseszett valós világgal kapcsolatos. De megkockáztatom, nem csak én vagyok így ezzel, hanem más is. Szóval kérlek, ha egy mód van rá, ne írj semmi olyat (főleg ne hosszan), ami a Föld politikájával-közügyeivel kapcsolatos, főleg ne egy olyan topicba, ami kimondottan egy könyvvel foglalkozik. Köszönöm a megértést.
2017. december 17. 13:15 | Válasz erre | #58
Sokként ért, vagy mi a probléma?
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2017. december 17. 12:04 | Válasz erre | #57
Mindig szeretem olvasni a korrekt kritikáid.
Only in Death - Mindhalálig
© Grimmy
2017. december 17. 11:12 | Válasz erre | #56
"Szóval itt a valóságban is hasonló, tökös hősökre lenne szükség, akik elindulnak és elpusztítják azt a boszorkányt és annak teremtményét, amelyek gonosz bűbájuk alatt tartva Európa népét és vezetőit, "déli" seregek invázióival árasszák el a kontinenst![smiley]violent[/smiley]"
[smiley]falbav[/smiley]
2017. december 17. 09:49 | Válasz erre | #55
Borító:igencsak gyengécske ábra, de fogjuk rá, hogy alsó szinten egynek még elmegy.Van azért némi sajátos hangulata, talán ez az ami még menti a menthetőt, és az ehhez a képhez kimondottan passzoló kék könyvgerinc és hátsóborító!Még talán pirossal is úgy ahogy jó lett volna, de citromsárgával valami rettenet ocsmány lenne.A fehér cím kicsit elveszik a nagy kékségben, de jobb ötletem nekem sincs, hogy ez milyen színnel lett volna jobb?Mindegy, mindent egybevetve simán elfogadható a könyv külalakja!
Belső ábrák:a könyvek többségében megvan legalább 30kép, sokukban még több is, ebben pedig 28 (még a kicenzúrázottal is "csak" 29), szóval alapból keveslem a számukat, na nem mintha olyan hiperszuper művek lennének ezek.Mondjuk számomra -annak ellenére, hogy kétségtelenül mutatkozik az ábrákon egyfajta primitívség- annyira nem is rosszak eme képek (mint ahogyan itt néhányak által le lettek fikázva).
Maga a stílus egészen sajátos, és ennek okán némelyik ábra hangulata is.A 9 "kis" kép pedig kimondottan jól sikerült, főleg a koponya címeres pajzs a szöges bunkóval, a kastély sziluett, és Senyakhaz feje a két déli harcoséval.
Szóval összességében nem kiugró ábrák ezek, de a borítót így is überelik, már maga a tüskés hajadon is jobban ábrázolt belül, mint a borítón, ha az az akar lenni egyáltalán, és nem csak valami ahhoz hasonló alak.
És akkor jöjjön a tartalom, maga a kaland.Ha tömören össze akarom foglalni, akkor ez egy egészen jó kis mű, de abszolút nem kihagyhatatlan.A magam részéről nem igazán tudnék belekötni, még kellően eredeti is, de valahogy még sincs meg benne az az átütő plusz, ami a KJK-k elitjei közé emelné.Kissé hullámzó is a színvonal, hol jobb, hol kicsit gyengébb a sztori.
Némi horrorral fűszerezett klasszikus fantasy akar ez lenni amúgy; így fogalmam sincs kiknek ajánlható, mert valakinek vagy beveszi ezt a gyomra, vagy nem, de arról nem tudok, hogy ennek a műfajnak nagyobb létszámú, konkrét rajongói is lennének.Így ez is egy olyan könyv, amiről nem adható jó tanács!Ezt ki kell próbálni ahhoz, hogy mindenki eldönthesse, hogy tetszik-e neki vagy sem.
Számomra a jobbak között van, valahol a másodvonalban.
És végül némi érdekesség!A Titán 1986 októberében jött ki (ha jól tudom), és ez a mű már említés szintjén szerepel az elején.1987 februárjában jelent meg, de ezek szerint az alapjai már hónapokkal korábban megvoltak ennek az idén 30.évfordulóját "ünneplő" könyvnek.Tartalmilag pedig ki gondolta volna akkoriban, hogy 30év múlva lesz némi párhuzama a valósággal is!A műben Neuburgot kell megvédenünk a déli "férgektől", ahogyan azt maga a könyv is említi, a valóságban pedig ma ugyanez igaz Európára!Hiszen nem lehet nem észrevenni, hogy a zagoulaiak a földi muszlim arabokról vannak megmintázva.Neuburg pedig már a neve, és a benne élők nevei alapján is nem kicsit Németországra, de minimum valami germán típusú népségre hajaz.(Oiden!-erről kinek nem jutott eszébe Odin?)
Szóval itt a valóságban is hasonló, tökös hősökre lenne szükség, akik elindulnak és elpusztítják azt a boszorkányt és annak teremtményét, amelyek gonosz bűbájuk alatt tartva Európa népét és vezetőit, "déli" seregek invázióival árasszák el a kontinenst![smiley]violent[/smiley]
Értékelés:10/7

Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Vikky
2017. május 30. 08:43 | Válasz erre | #54
Így most már ez is egy Tűzhegy varázslója - Ghoul eset, Zagor.hu módra. :)
2017. május 29. 16:05 | Válasz erre | #53
2017. május 24. 17:34 | Válasz erre | #52
Most vettem észre, hogy a Titannica-n fenn van, hogy az 50-es ponthoz eredetileg készült egy illusztráció, de a cenzúra kiszedette. (Tartottak tőle, hogy a fiatalabb olvasókat megrémíti.) A kép itt megtekinthető:

[url=https://vignette3.wikia.nocookie.net/fightingfantasy/images/d/d7/BeneathNightmareCastleBanned.jpg/revision/latest?cb=20081112011236]Kicenzúrázott kép[/url]
Ekrator dela monda!
2015. augusztus 14. 17:58 | Válasz erre | #51
A történet szerint Diablo valahogy bekerült a Gyűrűk Urába, és most Frodóként meg kell mentenünk a behálózott Denethor-királyt olyan rémségektől, mint az élelmünkre hajtó "death kiss protoplasm".

A könyv nagyjából nem áll másból mint evés és Rivet Utcáin való kóborlás, ahol alkalmanként Call of Cthulhu épelméjűség-pontokat veszítünk (a'la Elátkozott Ház), amiből ráadásul a) nincs sok b) folyton próbákra használjuk amiket ha elrontunk megintcsak meghaltunk.
Btw, érdekelne egy olyan teljesíthetőségi % ami azt is alapul veszi hányféleképpen hagyhatjuk ki a kulcstárgyakat. Mert ugye elhoztad az ilyen varázstárgyat, az olyan mágikus cuccot, az amolyan csiribí-csiribát - de van-e nálad ZÖLD VÁZA?

Hát szvsz átkozottul gyenge, inkább olyan Alkonyat-szaga, azaz egy lányt kéne megkérdezni helyettem.

PS: de, van olyan hogy "elementál", a sav pedig nem elem, ahogy a négy alapelem (föld-víz-levegő-tűz) sem a bórt adja ki ötödik elemnek...
© Anry
2014. április 5. 10:54 | Válasz erre | #50
A rajzok eléggé viccesek, a borító szerintem a sorozat legrosszabbjai között van (extrém gagyi), viszont a történeten nagyon jól szórakoztam. :)

Visszahozta gyermekkorom egyik kedvenc horrorfilm témáját, mikor naiv kirándulók érkeznek meg egy tengerparti városkába, ahol minden gyanúsan csendes (összes ajtó és ablak zárva, az utcákon senki fényes nappal). Emelni már csak akkor lehetett volna a tétet, ha a megmaradt városlakók össze is játszanak ezekkel a szörnyetegekkel. :)

Nekem nagyon tetszett, változatos volt és sokszínű.. meg beteg. :)

Ne ítéld a borító alapján! :)
© taffer
2014. március 19. 10:21 | Válasz erre | #49
A Pusztító után ez volt a másik újonnan lefordított könyv, aminek nekiálltam. Mindkettő nagyon szép munka, de ebben van néhány bosszantó apróság. Pl. hogy a vár következetesen kastélynak van fordítva, pedig egyértelmű, hogy várról van szó (a várárok, felvonóhíd, bástyák, tornyok utalnak rá, hogy ez egy vár, nem pedig kastély).

A másik (bár elismerem, hogy ez csak a saját rigolyám), hogy nagyon zavar ez az \"elementálozás\", amit több könyvben is erőltetnek. Ilyen magyar szó márpedig nincs. Simán maradhatott volna mondjuk Sav-elem, úgy is egyértelmű, hogy ez egy lény, aminek elemi lényege a sav.

A hangulaton csak ront a grafikák minősége, nagyjából A végzet erdejével vannak egy szinten. Még csak azt sem lehet mondani, hogy valami szándékosan minimalista dizájn - egyszerűen esetlenek, bumfordiak a figurák.

Ezeket leszámítva élvezhető darab, bár a kanyarban sincs A pusztító után.
2013. november 22. 13:28 | Válasz erre | #48
Vihargyilkos és a Holdjáró nem rossz, a Káosz Ura kellemes közepes, a Varázstörőt meg vétek lenne kihagyni[smiley]fantasy-witch-39[/smiley][smiley]buck[/smiley]
© Ravnos
2013. november 22. 13:04 | Válasz erre | #47
A két Jonathan Green könyvet -a Vihargyilkos, és a Varázstörő- mindenképpen ajánlott, már csak amiatt is mert ő igazán jó könyveket ír, amik néha \"egy picit\" brutálisan nehézre sikerednek![smiley]boxer[/smiley] A Lidérckastély mélyén nekem kifejezetten tetszett. A Kard mestere meg a Káosz ura, hát itt csatlakoznék killmasterhez, annyira nem rosszak, hogy egy unalmas napot ne dobnának fel. Az Őrjöngő agyarakat most olvasom, arról majd még írok bejegyzést. A Holdjárót meg még nem olvastam, de az a kövi!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. november 22. 12:30 | Válasz erre | #46
Alapvetően mindegyik jó, bár ha rám hallgatsz az Örjöngő agyarakat hagyod a végére, a Varázstörőt meg kockák nélkül pörgesd végig. A Holdjáró enyhe sci-fis beütéssel bír, nem is adam rá túl sok pontot, A Kard mestere meg a Káosz ura átlagos kalandok, nem kiemelkedőek, de olvasásuk ajánlott! A Lidérckastély mélyén és a Vihargyilkos kicsit eltér a megszokott fantazy sablonoktól, és akadnak bennük érdekes megoldások, meg néhány furcsaság is. Tehát lapozz bele mindegyikbe, a pdf még ingyen van! [smiley]crazya[/smiley]
© AXE
2013. november 22. 11:46 | Válasz erre | #45
Sziasztok!
Az alábbi könyvek nincsenek a kívánságlistámon:
A Lidérckastély mélyén
Vihargyilkos
A Káosz Ura
A Kard mestere
Varázstörő
Örjöngő Agyarak
Holdjáró

A fentiek közül melyik érdemes még elolvasásra?

Üdv:AXE
© Emel
2013. október 11. 16:21 | Válasz erre | #44
Magával a történettel nincs semmi bajom.Hangulatos,jók az ellenfelek,és néha tényleg elég félelmetes.A rajzok nagy többsége viszont pocsék.Részletszegények,sablonosak,és ami a legrosszabb:hangulatrombolóak.Ha nagyon rosszindulatú lennék,akkor azt kívánnám a rajzoló úrnak:egyszer öt rajzolja körbe valaki krétával az aszfalton.Nem lehet mindenki Martin McKenna,de azért mégis van egy határ,nem? Aki még nem olvasta,ne hagyja ki,csak a rajzokra próbáljatok nem nagyon ránézni.
© Ravnos
2012. november 5. 19:18 | Válasz erre | #43
Azt hiszem ez volt az a könyv amelynél a leghamarabb eljutottam a főellenséghez Xakhaz-hoz, meg is lepődtem, hogy ennyi ez a könyv....
De persze nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását, a megfelelő segéd eszközök nélkül ami elősegítette volna a harcot ellene, inkább jobbnak találtam az 1-es fejezet pontra lapozni! Na ezután már \"kicsit\" hosszabb lett a kaland.
2012. augusztus 13. 18:04 | Válasz erre | #42
Angolul willpower és ez van a Cthulhu világban is az őrület ellen, ha jól emlékszem. Lehet, hogy létezik rá egy jobb magyar szó, de végülis nincs nagy baj ezzel sem.
2012. augusztus 1. 15:48 | Válasz erre | #41
A Lidérckastély mélyén

Borító:
Tucat. Inkább dark-gothic könyvhöz illik, mint horror témájúhoz. A borítón szereplő lány pedig steampunk-cyberpunk jellegű, de legalább szépen néz ki.

Grafikák:
Az ábrázolt jelenetek jók, a szörnyetegek közt is vannak jó képek, azonban a Létsorvasztó szörnyeteg borzasztó hülyén néz ki, Xahkaz úgyszintén igen béna rajz lett, és a nőábrázolás se nyerte meg a tetszésem (Senyakhaz, karmos nő). A Savelementál pedig feltűnően hasonlít a Goblin-Ork töltelékszörnyekhez, különösen a feje.

Történet:
Szokás szerint magányos harcost alakítunk, aki épp régi cimboráját, Tholdur bárót látogatja meg a palotájában, Neuburgban. Még véletlenül sincs a könyvben osztrák-német befolyás. Azonban azalatt az idő alatt, amíg nem találkoztunk, kicsit megváltoztak arrafelé a dolgok. A báró egy nap egy csomó déli harcossal érkezett vissza, és betelepítette őket a városba. Ezenkívül folyamatosan tűnnek el éjszakánként a lakosok, rejtélyes halálesetek történnek, és a báró is egyre kevésbé önmaga. Meg kell keresnünk őt, és kideríteni, mi a rák történik pontosan…
Kellőképpen ijesztő, én azt mondom.

Nehézség:
Közepesnek lehet nevezni. A megszokott ügyesség-életerő-szerencse trió mellé ezúttal van egy „akaraterő” nevű negyedik tulajdonság is – ez mutatja, mennyire vagy épelméjű. Ha az akaraterőd nullára csökken, előbb-utóbb megőrülsz & meghalsz. Kicsit hasonló, mint a félelem pontok az Elátkozott Házban. Rejtvények és kódszavak nincsenek, elengedhetetlen tárgyból is kevés van, a legfontosabb végig ott van velünk, csak arra kell vigyázni, ne veszítsük el. Szükség lesz viszont még Sklaros szigonyára, amit egy fejből és egy nyélből kell összerakni. A főellenséget leszámítva a szörnyetegek sem túlságosan erősek, inkább az akaraterő az, ami miatt aggódni kell. Lehetnek még gondok Senyakhaz inter-dimenzionális transzmitter féregjárat-tükrével is, ha rossz helyre teleportálódunk, csúnya dolgok történhetnek, de némi utánajárással kideríthetjük, hogyan is működik.

Főellenség:
Senyakhaz az első, és Xakhaz a második. Na őt legyőzni nem piskóta, de mivel ebben a történetben is van csodafegyver, ha eljutunk végre hozzá, és maradt némi akaraterőnk is, legyőzhetjük viszonylag könnyen.

Ami tetszett:
Nagyon hasonló a Doom 3 nevű számítógépes játékhoz, ez speciel sokkal inkább horrorkönyv lett, mint az Elátkozott Ház. A légkör nagyon rejtélyes, ijesztő, a mindenféle éjszaka bóklászó szörnyek pedig úgyszintén kellőképp majréztatóak, úgyhogy a hangulat az nagyon megvan ám.
A halálpontok sokszínűsége megint olyan dolog, amit érdemes kiemelni. Nagyon változatos és kellően undorító módokon érhet véget a kalandunk, vélhetően ez az első könyv, amiben a főhős meg is őrülhet, de van itt veszedelmes vírus, fává változás, és teleportációs halál – tudjátok, a testünk egyik fele megérkezik, a másik meg…valahol…
Elemeztem a dialógusokat is. A párbeszédekkel sincs semmi baj, bár kétségtelenül lehetett volna több is belőlük. Segítőtársaink ugyan nemigen vannak, de jóbarátból akad elég, és nagyon hasznosnak bizonyulnak, sok hasznos infót tőlük kapunk meg. A könyvben lévő beszerezhető szuperfegyverek – Loth talizmánja, zöld megagömb – hasznosak számos helyzetben, és sok harcban, egyes-egyedül arra kell ügyelni, hogy Senyakhaznál ne kapjuk elő, mert csúnya véget érünk.
Összességében véve roppant félelmetes, nem sablonos, nincsenek futószalagon gyártott goblinorkcsontváztrollzombi-féle szörnyetegek, és lehetséges többféle befejezés is (bár csupán egy végződik happy end-del).

És ami nem:
Legyen bármilyen szellemes is, ez az akaraterő-dolog nagyon nem passzol a történethez, legalábbis nem ilyen kontextusban. Egy olyan témájú kalandkönyvbe teljesen odaillik, ahol az Alcohol nevű világban, túl a Borosüveg-hegyen is egy iszákossal kell legyőzni Whiskykóla- és Vodkanarancs szörnyetegeket, hogy végül elpusztítsuk Szeszesital Nagyúrt, aki gonosz varázslattal mindenkit alkoholistává akar változtatni, és közben tartózkodnunk kell mindenféle piától, mert ha berúgunk, kalandunk véget ér. Akaraterő ahhoz kell, hogy a cigiről, italról, narkóról leszokjunk, nem ahhoz, hogy megőrizzük az épelméjűségünket. Ha a normalitásnak lenne mértékegysége, minden valószínűség szerint nem „akaraterő” lenne. Nagyon érezni azt is, hogy voltaképpen újrahasznosították a félelempontok ötletét, amellett nem egyszerű pótolni őket, úgyhogy jó esélyed van rá, hogy pár közeli találkozás után megbolondulsz. Még életemben nem láttam ilyen ideggyenge kismókust, aki a történet szerint keménykötésű harcos volna…
Mint mondtam, a szörnyetegek jórészt eredetiek és félelmetesek. A Létsorvasztónak azonban már a neve se tetszik (elképesztően erőltetett), a kinézetén pedig maximum jókat lehet derülni, de megrémülni aligha. Az idióta elnevezést a Chrabatoknál is kiemelem...szerény véleményem szerint módfelett ostoba kitalálmány ez a név, tipikusan ilyen „he, Józsi, még van tíz percünk leadásig, találj már ki valami szörnyetegnevet!”. Másik kitűnő példa erre a Halál Csókja Protoplazma. Fölösleges ennyire szépen hangzóan elnevezni egy egyszerű, amőbaszerű teremtményt.
Újabb elcseszett szörny a Savelementál. Hogy hülyén néz ki, az egy dolog, de mi a fenének vannak karmai? Nem elég, hogy az egész lény savból van, még karmok is kellenek rá, meg tépőfogak!!! Erre mondják azt, hogy az alkotók nagyot akartak fingani, és beszarás lett a vége. Aki nem ijed meg egy Savelementáltól, az akkor se fog megijedni, ha karmai meg fogai vannak…most viccen kívül: egy savlény mi a tököt kezd fogakkal meg karmokkal!?
A fordításban csak nagyon apró hiányosságokat találtam (például az „energiapamacs” szó), egy-egy különírás, vagy rosszul ragozott ige, ez még nem a világ, de szóismétlésből lehetne kevesebb is. Összesen egyetlen olyan hely volt, ahol kissé értelmetlenné vált a fordítás: az emberi fejekkel teli boroshordónál. Azért veszítek 1 akaraterő pontot, mert legutóbbi italom teljesen új értelmet nyer? WTF is this?
Xakhaz aránylag rendbe van, azt lehet mondani rá, ha nem nézzük a Hellgate London befolyást a kinézetében, no de ide is sikerült egy kis szőrözést beerőltetni a zöld „maxinagy buma” gömbbel. Nem értem, hogy egy ilyen rombolóerejű gömbbel mi a kórságért kell ennyire precízen célozni? Egy halálpontnál a robbanóereje egy egész tornyot kásává zúzott, Xakhaznál viszont csomót kell szarakodni vele (Xakhaz vélhetően kisebb, mint egy torony), és ha nem jól találod el, akkor csak a fele életerejét veszti el, de ha összetörik a gömb, akkor meg nem történik semmi! (Ez teljesen értelmetlen szopatás, ugyanis mindenképp összetörik, ha már egyszer felrobban, nem?) Ezenkívül az se világos, miért kell még pluszban Loth talizmánja is hozzá, amikor a börtönpincés résznél simán felrobbant fény nélkül is. Szerintem a nagy ötletelésben a szerzők elfelejtették, korábban mit és hogyan írtak…mást nem tudok elképzelni ezekre a bosszantó kis hibákra.
2011. december 26. 02:07 | Válasz erre | #40
Nem volt rossz könyv, sőt! A halálpontokat kifejezetten élveztem, és van pár elég jól kigondolt ellenség is, a sztori pedig nagyon hátborzongató.

Viszont a "Létsorvasztó" az eszméletlenül bugyuta kreálmány.
2011. május 7. 11:38 | Válasz erre | #39
Hmm, én is most fejeztem be... hát maradjunk annyiban, hogy jobbat is olvastam már. Az elején a városban mászkálós rész még jó, de a kastély sablonos és uncsi.
2011. május 4. 22:08 | Válasz erre | #38
Kivégezve!

Kezdem az elején, a borító számomra olyan, mint a könyv - gyenge közepes. Amúgya a kiadás itt is szép, a fordítás pedig átlagon felüli, úgyhogy dícséretet érdemel FireFox.
Két apróbb gépelési hiba: 8-as fp: első mondat, hányigeredet helyett inkább hányingereden leszel úrrá, 164-es fp: 343-re helyett 343-ra kell lapozni.

Ami még nagyon tetszett a könyvben, az a hangulat. Kiváltképp az első fele volt nagyon jó. A kastélyos felénél pedig már lecsökkent. Ehhez hozzájön még az is, hogy sajnos rövid a kaland, bár az átlagnál hosszabbak a fejezetpontok. Halálcsapdák vannak szép számmal, én csak egyszer haltam meg, mert nem volt nálam az a bizonyos fegyver, így a vörös köpenyes elbánt velem. Másodjára minden flottul ment, meglett az is, meg a másik két dolog. A csápos dolgokat nem szeretem, bár a Vérszopók bejönnek. Főleg, mikor leírják, hogy hogyan bánnak el velünk.
Figyelni kell, mert az elején könnyen beadhatjuk a törölközőt, hasonlóan a Kétélűnél. Harcok tekintetében sem kell sok nehéz, kemény ellenfelen átvágni magunkat, bár a főgonosz egy kisebbfajta Éjsárkány.
Az Akaraterő jó újítás, de kidolgozatlan, ilyen tekintetben az Éjféli köröket ver erre. Nekem csak háromszor kellett használni, Szerencsepróbát is csak egyszer!
Nálam eddig a sorrend, Éjféli-Mélység-Lidérckastély-Kétélű.

Összességében nem volt rossz, de annyira világmegváltóan jó se.

Köszönöm a munkátokat!
2011. március 6. 03:38 | Válasz erre | #37
Mondjuk eléggé érdekes, hogy az angol a második legkönnyebb. Mondjuk az is kérdés lehet, hogy milyen szinten? Mert alap szinten biztosan, de azért egy KJK olvasásához nem elég a konyhanyelv. A sok igeidő, a kiejtés, egy szónak csomó jelentése lehet, amik még közeli kapcsolatban sem állnak egymással. Szlovákkal nem értek egyet...és akkor a cseh hol van? Szerintem a szlováknál még az orosz is nehezebb a cirill betük miatt és ott is van ragozás. Az ázsiai nyelvek nehézsége a karakterekben, magolás kérdése az egész. Kinaiban nincs nyelvtan, viszont nehéz a kiejtés. Koreai, japánban a kiejtés nem nehéz. Koreai nyelv rendelkezik a leglogikusabb ABC-vel, mert a karakterek utalnak a hangképzésre is. Viszont hiányoltam a vietnamit, ahol min. 7 hangsúly is van. Némettel egyetértek, ott is sok ragozás van benne.
2011. február 23. 17:45 | Válasz erre | #36
[url=http://albar.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=51755]A világ 10 legnehezebb nyelve.[/url]

Mondjuk ez elég szubjektív, van ahol az első [url=http://www.nyest.hu/hirek/a-vilag-ot-legnehezebb-nyelve]5-ben[/url] sem írják a magyart.
De ha tényleg ennyire érdekel, [url=http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__nyelvek__215302-tenyleg-a-magyar-a-vilag-2-legnehezebb-nyelve-hogyan-hangzik-ez-egy-kulfoldine]itt[/url] többen is írnak a témáról. :)

Ha korrekt akartam volna lenni, azt írtam volna, a világ legnehezebb nyelveinek egyike. :)

De most már tényleg visszafogom magam, elnézést a sok "off" miatt.
2011. február 21. 16:31 | Válasz erre | #35
Melyik az elso? Sok igazsagot irtal egyebkent.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. február 20. 21:41 | Válasz erre | #34
Nimretil kolléga, nem először nem értjük egymást, pedig ugye egy nyelvet beszélünk. Senki nem vonja kétségbe magyar nyelvtudásod, (illetve néhol SzG kolléga ezt már szemléltette én csak folytatni tudnám, de nem teszem, mert az újabb ereménytelen vitába torkollana.) Megelégszem azzal, hogy próbálom valamilyen irányba terelni a hozzászólásokat. (Kisebb-nagyobb sikerrel!) Tehát én csak azért bátorkodom időnként előhozakodni sikereinkkel, hogy minél többeket bíztassak fordításra, és ha néha "nagyképűen" azt állítom, hogy jobbak vagyunk, mint a Varsányi Mária, azt inkább a tartalomra, de helyenként a stílusra is nyugodtan rá lehet fogni! Mi ugyanis nem határidőre, nem pénzért tesszük ezt, ráadásul itt mindenki alaposan beleásta magát a Titán című könyvbe, így hát szakétőként közelítünk a témához. Én is tudom, hogy a tökéletességet nem lehet elérni, de törekszünk rá. Nekem sem a fordításoddal van bajom, én is írok blőd dolgokat, amit azután finoman kijavítanak a szerkesztők, na de azért arra ügyelni kell, hogy amit leírok, az közérthető legyen. Illetve maga a könyv kijátszható és kellően Titános legyen! (Na ebben a kérdésben gyakran Firefox kollégával sem értek egyet...) Röviden ennyi egy jó KJK könyv ismérve! Egy szó mint száz, írd le bármiről a véleményed, de ne csodálkozz azon, ha mások eltérő gondolatokat fogalmaznak meg. Ráadásul mindenkinek nem felelhetsz meg, de a többség elfogadhat...[smiley]worship[/smiley]
© elefes
2011. február 20. 21:23 | Válasz erre | #33
Nem genyaságból írtam, ne haragudj. Csak szemet szúrt és zavart egy kicsit. És valóban, én vétkem, hogy ahelyett, hogy megköszöntem volna a magyar fordítást, nekiállok inkább kritizálni azt. Én sehogy sem tudtam volna lefordítani.
Szóval: hatalmas köszönet FireFoX-nak a fordításért. :)
És mindenki másnak is, persze, az összes fordítónak.
A történetben pedig szerintem nagy lehetőségek voltak, amit sehogy sem sikerült kihasználni. Nekem tetszett a főellenfél, kár, hogy nem kerítettek köré egy lovecrafti hangulatú,jóféle mitológiát.
2011. február 20. 20:33 | Válasz erre | #32
A kjk rajongók nem magyarul beszélnek? Nem az a baj, hogy nem választékos, kifejező, érzékletes, hanem hogy nyelvhelyességi hibák vannak benne.

Nem mondom, hogy én jobban meg tudnám csinálni (mert nyilván nem tudnám), de soha nem is kérkednék azzal, hogy jobban fordítok, mint egy hivatásos fordító. Mert tudom, hogy csak egy lelkes olvasó vagyok, és ennyire telik tőlem. Ettől még ugyanúgy megbecsülöm a ti, illetve a saját munkámat is, mert tudom, hogy mennyit kell dolgozni érte.

DE: nem könyvelem el a SAJÁT fordításaimat tökéletesnek, sőt, ha kapok vmi visszajelzést (pl. sok a helyesírási hiba), akkor igyekszem javítani rajta. Ennyi.

Szívesen reagálnék az érveidre is, de nem igazán értem őket. Rosszul írtam valamit? Lehetséges! Én örülnék a legjobban, ha felhívnád rá a figyelmemet, mert akkor az én nyelvtantudásommal van a gond, azt pedig feltétlenül szeretném javítani.
Ahhoz, hogy tudjunk magyarul, nem kell nyelvésznek lennünk, bőven elég, ha magyarok vagyunk. Vagy nem? Van külön kjk fan nyelv?
© killmaster (Savanyúhas)
2011. február 20. 19:08 | Válasz erre | #31
Nem is értem Runner miért nem csinál egy Álljunk meg egy szóra topicot! Ott aztán Vágó Istvánok meg Grétsy Lászlók megvitathatják, hogy mi fordítók mit is csesztünk el, mert amiről úgy gondoljuk, hogy jó, az mégsem teljesen úgy van jól... Nem is értem, hogy eddig hol voltak eddig "szakértőink?" Emberek ez itt nem az MTA irodalmi osztálya, ide KJK rajongók járnak többséggel, bár akadnak kivételek is... No és tudvalevőleg ők erősítik a szabályt...
De a könyről is néhány szót ejtenék. Szerintem ebben a műben van a legbénább főellenfél az eddigi kiadványok közül. Az hogy ki lenne a legjobb, hát arra több esélyes is van. Malbordus, Razaak, Hóboszorkány, Zagor, na ők az igazi klasszikusok![smiley]taps[/smiley]
2011. február 20. 14:10 | Válasz erre | #30
Előre is elnézést kérnék a most következőkért. Nem a fordítót akarom megsérteni, csak szeretném, ha ezt a mondatot nem "irodalmi"-ként könyvelnénk el.

Akkor:

Ezen = ettől az, akkor használjuk, ha utána magánhangzóval kezdődik a mondat.
Ezen = adott tárgyon ("ez" ragozott formája, de itt nem erről van szó)
Az ezen szó használata itt helytelen, helyesen e bűbájtól lenne. De ha mondjuk egy ara ébredt volna fel, akkor az ezen arától nem lenne hibás. De ha menyasszonyként jelenítjük meg, akkor már megint e menyasszonytól a helyes.

rajtad áll = képes vagy-e rá, akarod-e. A megszabadítsd egyikre sem utal. Ez szerintem egyeztetési hiba.
Helyes változatok: rajtad áll, hogy megszabadítod-e, vagy rajtad áll, hogy meg tudod-e szabadítani.
Az első értelmezés elvileg mindkét jelentést tartalmazhatja, de inkább az elsőre utal.

Az első mondatrészben a gonosz főnév, az utolsóban melléknév, de a jelzett szóra az ébredés nem nagyon vonatkozik.
A bűbáj nem ébred, keletkezik, létrejön, kialakul, de még inkább létrehozzák, rámondják, ráolvassák valamire.

Szóval a mondat nem magyartalan, csak zavart értelmű, rosszak az egyeztetések, a mondat első része és a második elvben nem vonatkozhat ugyanarra, tehát az éssel összekötött mondatrészek nem köthetők össze.

Azt mondják, a magyar a 2. legnehezebb nyelv a világon. :) Jó lenne megtanulni helyesen használni.
2011. február 20. 13:32 | Válasz erre | #29
Miért lenne magyartalan? Inkább irodalmi. De végülis használhattak volna tőmondatokat is a forditók,hogy a kis csecsemő is megértse.
© elefes
2011. február 19. 13:52 | Válasz erre | #28
Lehet, hogy valamit elszúrtam, de ez a kaland nagyon rövid lett...
A fordításba becsúszott néhány szerencsétlenebb mondat, de alapvetően élvezhető volt. Ami a legjobban szemet szúrt, már a fülszövegben is szerepel: "Egy ősi gonosz ébredt fel a vár alatt, és rajtad áll, hogy megszabadítsd a települést és barátodat, Tholdur bárót, ezen gonosz bűbájtól."
Az "azon" és "ezen" használata nagyon magyartalan és a legtöbbször teljesen fölösleges. Itt az idézett mondatnál is, ha kihúzod, ugyanazt kapod és sokkal jobban hangzik.
2010. október 20. 10:29 | Válasz erre | #27
Akkor lehet, hogy benéztem, "én kérek elnézést".

Mindent összevetve klassz kis könyvike ez a lenti kritika ellenére is kifejezetten tetszett, köszi, hogy lefordítottad.

Főleg a címoldalon szereplő illető vidám kis története tetszett...(elég jól körülírtam, hogy ne legyen spoiler ugye?)
2010. október 18. 20:09 | Válasz erre | #26
Nézegettem a könyvet, de nem teljesen tiszta, hogy mire gondolsz. Mind az istenítéletnél, mind az ajtónyitásnál a tulajdonságösszeg alá dobva kapod a jobbik verziót.

215: Ha ez az összeg (ÉP+ÜP) nagyobb vagy egyenlő [ez hogy a fenébe maradt benne...], mint a dobott számok összege -> ha a dobás kisebb, mint a pontérték, akkor 399, ahol simán kijutsz, nem kell átverekedned magad hat katonán.

54: Amennyiben a dobott eredmény ennél az összegnél (AP+ÉP) kisebb, 298, ahol kapunk némi ÉP és AP bónuszt, ergo az istenítélet kedvező.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2010. október 12. 11:46 | Válasz erre | #25
Kivégeztem ezt a könyvecskét is, kellemes darab. A Cthulhus, csápos dolgok mindig is bejöttek...ahogy látom a szerzőnek is :)

Sajnos a sok halálcsapda miatt kicsit rövidre sikerült a történet, a nehézséget is a csapdák jelentik a szörnyek meglehetősen gyengék, a főszálon talán 10-es ügyesség fölött senkivel nem kell megküzdeni, a főellenség is lezúzható csupán tárggyal...A durva fegyverről nem is beszélve azzal már mindenki könnyen összehajtogatható...
Az akaraterő nem rossz dolog, de messze nincs akkora szerepe mint az elátkozott házban és maradt benne kiaknázatlan lehetőség bőven, igazából sokmindent nem befolyásol.
A fordítás kiváló, de nekem gyanús, hogy a két soksok-kockával dobós próbánál fel vannak cserélve a fejezetpontok, mert furcsa, hogy akkor sikerülnek a próbák ha sikerül túldobnunk az összeadott értékeinket...

A hangulata miatt viszont mindenkinek melegen ajánlom ezt a könyvecskét.
© SzG
2010. október 2. 12:12 | Válasz erre | #24
Vagy valami félresikerült beszólás akart lenni, nem tudom. :) A Zooleeka nem túlzottan csípi azt a bizonyos könyvet. Meg is írta anno a blogjában, hogy uncsi, mert nem kell rögtön az elején legyakni valakit, no meg van benne néhány elírás, és de gáz. :) Ja, meg erőltetetten dark.
© Kamo
2010. október 2. 12:07 | Válasz erre | #23
Ez most ugye poén volt? Ha igen, akkor nagyon fárasztó... :-D
2010. október 1. 22:40 | Válasz erre | #22
Van meg egy hasonlo konyv...egy magyar szerzo irta, A bizonytalansag bortoneben. Annak van meg ilyen Elatkozott hazas feelingje, csak dark-abb annal. :)
© SzG
2010. szeptember 28. 11:37 | Válasz erre | #21
Fighting Fantasyben nemnagyon (egyébként FF-en kívül igen, lásd kettővel lejjebb :) )... Esetleg a Vault of vampire, meg a folytatása hasonló még, legalábbis állítólag, mert azokhoz nekem még nem volt szerencsém. Mindenesetre kötve hiszem, hogy elérik a Ház szintjét, sima gyakós dolgok asszem.
2010. szeptember 28. 10:34 | Válasz erre | #20
Nekem is az Elátkozott ház jutott eszembe , amikor megláttam az akaraterő tulajdonságot....Bár túl rövidnek találtam és tényleg feltűnően sok benne az instant halál.[smiley]falbav[/smiley]. Van hasonló hangulatú kötet, mint az Elátkozott ház?
© SzG
2010. augusztus 18. 21:16 | Válasz erre | #19
Az utolsó két sorban a Hacoról beszéltem főleg, ha esetleg nem lenne egyértelmű.
Mellesleg én azt hiszem ezt a könyvet egyébként se bírom, a szerkezete kissé elhibázott szerintem, én legalábbis ki nem állhatom az ilyen mértékű instant halál-halmazosáokat. :) Mással is nehézzé lehet tenni egy könyvet, sőt, ez pont a legközönségesebb-legidegesítőbb megoldás.
© SzG
2010. augusztus 18. 21:05 | Válasz erre | #18
Igen, ezt én is akartam írni... mármint, hogy az Elátkozott házat inkább az ernyémmel lehet kapcsolatba hozni (vagy fordítva, azt lehet a házzal :) Bár azért van különbség jócskán, én legalábbis egyáltalán nem tartom a BB-t egy Ház-koppintásnak, nem is annyira az Elátkozott ház, hanem az ódon kísértetházas sztorik/rémtörtéentek/írók/játékok hatottak rá (bár úgy sejtem Jacksonra is, ugye az is ilyen ősrégi klisékből van feléíptve, talán még jobban is, mint az enyém).
Hát ami a 18 pluszt illeti... szerintem egyik FF sem az (bár ez nem is baj, mert ugye nem felnőtteknek íródtak; ez egy gyereksorozat). Egyik-másik ugyan valóban komolyabb egy kicsit az átlagnál, meg a Havocot pl. a témája tényleg überbrutállá és korhatárossá tehetné (ugye szörny a fsz., embereket fal fel stb.), de a kidolgozás, pontosabban a nyelvezet, a stílus ugyanolyan könnyed ("csúnyán" mondva gyerekes) ennél is, meg úgy mindegyiknél, ugyanolyan "KJK"-s, ez meg azért eléggé meggátolja még a komolyabbakat is, hogy 18 plusszosnak nevezzük őket. :) Én legalábbis nem tudtam annyira komolyan venni, épp emiatt a "KJK-feeling" miatt, ami sajna minden részét áthatja. (Vagy nem sajna, bár én jobban örültem volna, ha ezt a témát hozzá illő stílusban tálalják.)
© killmaster (Savanyúhas)
2010. augusztus 18. 16:32 | Válasz erre | #17
Csupán a két könyv hangulatára céloztam, bár tény, hogy SzG kolléga könyve hangulatában is jobban megközelíti az Elátkozott házat. Persze más tekintetben aligha versenyezhetnének a kiadványok, talán a nehézségüket tekintve... Minhárom könyvben könnyedén belefuthatunk végzetünkbe, ha nem vagyunk elég körültekintőek. A 18-as karika inkább a Pusztítót illetné meg, ott azért van minden, ami szem-szájnak ingere... A lidérckastély mélyén egyébként minden tekintetben megállja a helyét a KJK könyvek között, talán a főellenfél lett túlságosan felejthető karakter, és egy-két sci-fi elem nélkülözhető lett volna a sztoriból. A Vault of the vamire-hoz még nem volt szerencsém, de kíváncsian várom a magyar kiadását...
© CatDog
2010. augusztus 18. 12:55 | Válasz erre | #16
Azért én egyáltalán nem hasonlítanám az Elátkozott Ház-hoz sem a sztori sem másképp sem, ezt a könyvet, mivel teljesen más az egész.

A Vault of the Vampire na az tényleg Elátkozott Ház klón egy az egyben.
2010. augusztus 18. 12:30 | Válasz erre | #15
Ahogy megláttam a 18-as karikát parázósabb
könyvre számítottam.Sajnos messze elmarad
az elátkozott ház színvonalától de azért
ez sem olyan tré.
2010. augusztus 12. 23:12 | Válasz erre | #14
köszönöm
© runner
2010. augusztus 12. 21:16 | Válasz erre | #13
Válaszoltam neked a könyvekkel kapcsolatban.
A főhős Te vagy!