Zagor.hu
Zagor.hu fórum
1. A Végzet Prófétái
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
A Végzet Prófétái – kritika

Előre jelezném, hogy csak mostanában kezdtem újraolvasni a klasszikusokat és régi olvasmányaim emléke már eléggé elhalványult, szóval azokkal csak érintőlegesen szeretném összehasonlítani a könyvet. 3 alkalommal futottam neki a kalandnak, harmadszorra csalás nélkül megoldottam, de nem olvastam át minden fejezetpontot és lehetőséget (még).

A Könyv formátuma:
Jobban tetszett volna, ha igazodik a klasszikus KJK könyvek méretéhez, tördeléséhez. Nekem túl nagy alakú a kiadvány és túl kicsik a margók. Nem vészes, nincs gond vele, de kényelmesebb olvasnom a megszokott méretet. Ettől a totálisan szubjektív dologtól eltekintve a kiadvány rendkívül igényes, jó megjelenésű. Esetleg, ha megoldható, érdemes lenne a további kötetek lapjainak aljára a megszokott kockákat odarittyenteni, hogy ne kelljen a mobilon kockadobás-szimulátort használni.

Illusztrációk:
Egyesek szerint túl kevés, legalábbis a szokásos KJK könyvekhez képest. Nekem nincs hiányérzetem mennyiségileg, már csak azért sem, mert a helyszínek, karakterek leírása elég szemléletes. Ennyi kell, de nem feltétlenül több. Igényesek, jól néznek ki, de kár lett volna emiatt további költségeket vállalni, vagy halasztani a megjelenést.

Tartalom:
Először én is meglepődtem, hogy csak 200 fejezetpontos a kaland, de a szokásoshoz képest hosszabbak az egyes fejezetek és az egész valóban sokkal olvasmányosabb, tartalmasabb. Nem kell tehát attól félni, hogy rövidke kalandban lesz részünk. Volt már olyan könyvélményem, ahol a szokásos 400 pont ellenére is érezhetően hamarabb átrágtam magam a tartalmon. Nagyon tetszett, hogy nincsenek benne fölösleges ide-oda lapozgatások. Így maga a kaland hangsúlyosabb, kevésbé töri meg a történetet a sok kaszabolás. Nincsenek benne túlcizellált leírások, de több helyen is valóban fontos infók vannak elrejtve a történet mesélése során. Sokkal élvezetesebb így olvasni, hogy hamar rájövünk, a szöveg nem az öncélú helykitöltés eszköze.

Sorspróba:
Nekem alapvetően az elgondolás tetszett, a mások által korábban kifogásolt fölösleges túlbonyolítást én sem raktam volna bele, de akár ez valóban kiváltható a játékos részéről egy sima kockadobással: 1-2: lapozok az első lehetőségre, 3-4: másodikra, 5-6: harmadikra. Részemről sosem szerettem a szerencse túl nagy szerepét, itt nem vészes a dolog, ennyi belefér a kaland változatossá tétele érdekében. Nekem úgy tetszene leginkább, hogy csak ott legyen sorspróba, ahol kevésbé számít, pl., ha az első lehetőség jön ki, akkor aranyat kapunk, amivel fel tudunk bérelni még csapatot, ha a második, akkor varázstárgyat, ha a harmadik, akkor másik tárgy, amivel szintén valami előnyhöz jutunk. A jelen sztoriban volt azért, ahol az egyik verzió esetén garantáltan buktam a kalandot.
Előfordult, hogy egy ponton, ha nem jól dobok ÉS nincs nálam a megfelelő csapat, akkor bukom egy tárgyat, amely hiányában a halál garantált egy későbbi helyszínen. Mondjuk az írók figyeltek arra, hogy ezt a tárgyat később is be tudom szerezni, szóval többször kell rossz döntést hozni, vagy előnytelenül dobni a sorspróbát, hogy elbukjunk. Ha a történet által javasolt úton megyek tovább, akkor nem találkozom egy személlyel és nem csatlakoznak a druidák. Nem szép dolog ez az írók részéről. Azt hiszi az egyszerű olvasó, hogy ha szerencsével sikerül hozzájutni némi plusz infóhoz, akkor az tényleg hasznos és feltétlenül érdemes követni, de néha mégsem, szóval érdemes kritikával fogadni még a legjobb szándékú tanácsot is a döntések meghozatalakor. Ez néha bosszantó, de igazából így életszerű.

Csapatok:
Szuper ötletnek tartom a csapatok összeállítást kockadobásos értékek használata helyett. Új színt visz a játékba, bevonva érezzük magunkat a történetbe. Már emiatt is érdemes többször nekifutni a kalandnak. Kifejezetten jó szórakozás ennek a kimatekozása! Gratula érte! Ha ezt a vonalat folytatjátok, akkor az megalapozza a további könyvek hangulatát. Sokkal jobban, mint a kockadobálós módszer.

Kihívás, balansz:
Kifejezetten ideálisnak érzem mind a nehézséget, mind a helyszínek és cselekmények változatosságát.
Elsőre nem ment, mert bár követtem a megszerzett infók alapján az optimálisnak vélt utat, hiányoztak tárgyak, csapatok, meg a szerencse is. A könyv viszont nagyon motivál az újrajátszásra, így nem kínszenvedésnek éljük meg az újrakezdést. Lehet új csapattal próbálkozni, más útvonalon, amik nagyon jól elkülönülnek egymástól. Így fedezve fel a lehetőségeket már könnyebb a célba elérése. A szükséges infókat, tárgyakat második, harmadik alkalomra már könnyű megszerezni, így végül a könyv, ha nem is elsőre, de 2-3 nekifutás alatt már valóban sikerélménnyel kecsegtet, csalás nélkül. Én más könyveket simán a harcok átugrásával szoktam, jó sokat csalva végigolvasni. Itt ezt most kifejezetten nem ajánlom senkinek, mert anélkül is meg lehet találni a helyes utat!
Csábít arra, hogy a nehezebb úton is végigolvassam a sztorit, szóval valóban érződik, hogy hatalmas gondot fordítottak az írók az események leírására, a balanszírozására. Más KJK kötetekben ezeket olyan esetlennek, random dolognak tartottam sokszor. Ebben a könyvben nagyon nem mindegy, hogy fel tudunk-e fogadni még csapatokat pénzért, vagy estleg meg tudjuk-e venni a csapatbővítéshez szükséges tárgyakat. Itt mindennek komoly szerepe van.

Értékelés:
Nálam 9/10 pont a felsorolt pár - számomra - furcsa történetvezetési dolog miatt, amúgy az egyik legjobb, legizgalmasabb könyv a műfajban. Különösen tetszett a csapatösszeállítás újszerűsége, az elrejtett infók a szövegben (érdemes jegyzetelni!). Mindenképpen ajánlom mindenkinek, régi motorosoknak, újrakezdőknek és KJK szüzeknek is akár első könyvnek.

Köszönöm, hogy olvashattam!
Értékelés: 9 / 10
Mai napon egy különleges lapozgatós könyvet hoztam el nektek. A Végzet prófétái két magyar szerző, Takács László és Szlobodnik Gábor műve, amely a klasszikus KJK-s hagyományokat részben továbbviszi, azonban egy új szabályrendszerrel teszi mindezt. Mivel a könyv 200 fejezetpontos, gondolkodtam, melyik rovatomat folytassam ezzel, de mivel ez nem Zagor minikaland – még akkor sem, ha a szerzők a zagor.hu tevékenységében igencsak közreműködnek – új rovatot pedig nem akartam indítani, ezért végül az eredeti mellett döntöttem. A pontozási szisztémám és az elemzésem tekintetében ugyanakkor a Zagor minikalandos értékelést veszem alapul, amit [url=http://velemenyes.blogspot.com/2019/09/zagor-minikalandok-elemzese-1-resz.html]itt[/url] találhattok meg. No, lássunk hozzá!

[b]Történet:[/b] Történetünk egy eleddig ismeretlen világban, Vindgardiaban játszódik. Veterán harcost alakítunk, aki sok csatát megjárt már. Végül a megállapodás mellett döntünk és Ildenor városában Zsugori Fengor szolgálatába állunk testőrnek. Munkáltatónk a nevéhez méltó, de azért alapvetően meg tudunk élni, mígnem egyszer egy egyedi küldetést bíz ránk: a távoli Nordhern városába menő kereskedőkaravánjait rendszeresen megtámadják, kifosztják, óriási veszteségeket okozva neki. Ezt meg kell akadályozni! A következő karavánt – megbízottjával, Serenával karöltve – mi kísérjük el, de ad pénzt arra, hogy kísérőosztagokkal gazdagítsuk csapatunkat. Maga a történet nem túl bonyolult, de természetesen lesz benne még fordulat, de ezt nem akarom elspoilerezni. Ami viszont egyedi az eddigiek játékkönyvekhez képest, az a szabályrendszere. Ugyanis alapból az egyik főértékünket sem kell kidobni. Szerencse pontunk nincs is, hanem véletlenszerű sorspróbák vannak, ahol 3 opció közül bármi megtörténhet. Ügyességünk és életerőnk sincs, egyedül a seregünknek van harcértéke és erőnléte, ami attól függ, hogy milyen csapatokat bérlünk fel. Ez nekem nagyon tetszett, legalább nem kockadobással dőlnek el a fontosabb dolgok. A kaland alapvetően két részre oszlik, a Khaleboron kívüli és azon belüli részre, mindkettőnek megvan a maga hangulata, előbbi kicsit lassabb tempójú rész, a végére viszont igazán felpörögnek az események.

[b]A kezdeti döntés:[/b] Úgy döntöttem, ezt a részt kicsit jobban kielemzem, mert nagyon-nagyon tetszett. Tehát az elején nem sorsolunk adatokat, hanem válogathatunk seregek közül, amelyeknek van harcértéke és erőnléte. A kapott értékek összege lesz a végső harcértéke és erőnléte. Összesen 7 csapatot bérelhetünk fel, akik különböző erősségűek, de az áraik is eltérnek, és van, amelyik még speciális képességekkel is rendelkezik. Tulajdonképpen az alábbi szempontokat kell a válogatás során figyelembe venni:
  • Minimum 3 sereget kötelező felbérelni.
  • Maximum 260 aranyunk van, ami azt is jelenti, hogy 4-nél többet nem tudunk bérelni.
  • Vannak olyan osztagok, amelyek utálják egymást, így nem lehet őket együtt felbérelni.
Amit a továbbiakban fogok írni, az az én gondolatmenetem volt, amiről azonban nem mondom el, hogy jó vagy rossz stratégia volt.

Igazából a harci szempontból legerősebb opció Theor Gladiátorai, Estrella pajzsos hajadonjai és Vindgardia felderítői. Így a legerősebb a seregünk harckészsége, és marad is 10 aranyunk, viszont nem lesz olyan seregünk, akinek harcon kívüli speciális képessége van. Minden más esetben valamivel gyengébb a seregünk, de vagy anyagilag leszünk erősebbek, vagy „taktikusabb” seregünk lesz. Ugyanakkor akárhogy akartam, nem jöttek ki pénzben az általam akart seregek. Ezért megfordítottam a játékot, és megnéztem az összes opciót, ami lehetséges. Ezeket egy táblázatba foglaltam össze, amit [url=https://docs.google.com/spreadsheets/d/1OkgcOVRHxQHG-VKLMvpNAeE7GdYTBBxFMA3341zo2A8/edit?usp=sharing]itt[/url] tekinthettek meg (a gladiátoroknál 4,5-es ügyességgel számoltam a speciális képesség miatt). Lényegét tekintve egyébként az alábbi választásokban kell dönteni:
  • [i]Theor gladiátorai vs. Estrella pajzsos hajadonjai:[/i] Bár nem egymással ellentétben álló csapatok, az első opciót leszámítva megfizethetetlenek együtt, így valószínű választani kell közülük. A gladiátorok erősebbek és kitartóbbak, viszont jóval drágábbak, az áruk lehetetlenné teszi 4 csapat felbérlését, és a 3 esetében is beszűkíti a mozgásterünket.
  • [i]Félszemű Thogar katonái vs. Mileona harci solymai:[/i] A két sereg harckészsége egyenlő, viszont utálják egymást. Mileona drágább, és az erőnlétük is gyengébb, de a látnoki képesség és a repülő harcosok jelenthetnek előny. Thogar viszont ismeri a tolvajbandákat.
  • [i]Zender tanítványai vs. Corpius alkimistái:[/i] Két nem túl erős harcértékű egység, amikből az egyik a mágia, a másik a tudomány erejével ajándékoz meg minket. De nem ismerik el egymást, ezért mindkettőt nem vihetjük.
  • [i]Vindgardia felderítői:[/i] Funkciója nagyban függ az első döntésünktől. Ha a gladiátorok mellett döntünk, és szeretnénk egy kicsit több pénzt, akkor valamelyik erősebb egység helyett lehet felvenni őket. Ha az amazonok mellett döntünk, akkor akár 4. erőként is felvehetjük őket. Nem túl erősek, de árták-érték arányban bőven jók.
A továbbiakban leírom, hogy milyen sorrendben hoztam meg a döntéseimet. Ezt a színek is jelölik:
  1. Alapból kiszedtem minden olyan opciót, ahol a sereg harckészsége 5 vagy alatta van, valamint, ahol a maradék arany meghaladja az 50-et. Előbbinél nem éreztem ütőképesnek a seregem, utóbbit meg soknak éreztem, úgy gondoltam, nem kell sok pénz, és nem akartam megkockáztatni, hogy ennyi pénzt elvesztek. (piros színűek).
  2. Három seregnél jelölt meg a könyv egy konkrét, nem harci speciális képesség. Ebből 2 kontrában van egymással, tehát maximum 2 lehet meg belőlük. Úgy voltam vele, hogy nem akarok „tippelni”, hogy kire lesz épp szükség, tehát vagy 2-t is választok közülük, vagy egyet sem és a harci erőre megyek rá. Így kiesett minden olyan, ahol a harci solymok-mágustanoncok-alkimisták hármasból egy volt benn (sárga színűek).
  3. Hét opcióm maradt, kettő az erőre, 5 inkább a stratégiára épül. Végülis úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom a stratégiával, így a 2 képesség nélküli opció kiesett (kék színűek).
  4. Öt lehetőség volt. Ekkor úgy tűnt, hogy a Gladiátor-alkimista-sólyom hármas a legerősebb, 2 speciális képesség, plusz a legjobb harci egység. De valami belső megérzés azt súgta, hogy a mágustanoncokra szükségem lesz. Ezért inkább azokat az opciókat hagytam benn, ahol a mágustanoncok ott vannak az alkimisták helyett. A mágustanonc-sólyom kettős mellé azonban már csak a hajadonok jönnek ki pénzbe, a többi opció kiesett (rózsaszínek).
  5. Innentől már csak egy kérdés maradt: a maradék 20 aranyamat hagyjam meg, vagy szánjam rá a felderítőkre. Az érzésem az volt, hogy az a +1 harcérték kelleni fog, meg amúgy is, ki tudja, mire lesznek jók, így bevállaltam a pénz nélküli kezdőállapotot.
Ezt a döntést persze leírni hosszabb volt, mint meghozni. De végül a táblázatba zölddel jelölt 9. opció mellett döntöttem…de, hogy ez jó volt-e vagy nem, arról már itt nem értekezem J

[b]Nehézség:[/b] Egyáltalán nem egyszerű, de azért messze van a szadista történetektől is. A kaland első felében tulajdonképpen Khaleborba kell bejutni, de addig 2 „miniboss”-on is túl kell lennünk, és egyik sem olyan egyszerű. A kalandnak ebben a részében teljesen kötelező tárgy nincs, de egy olyan van, ami elég randommá teszi a játékunkat, ha nem szerezzük meg. A városhoz érve vagy lennie kell nálunk valaminek/valakinek, ami/aki révén még aznap bejuthatunk, vagy csak másnap érkezünk, ekkor viszont szembe kell néznünk egy elég erős trollal. A troll ereje azonban akkora, hogy nyílt harcban legfeljebb a szerencse vagy a csalás Istene segíthet nekünk normális körülmények között. Azonban, ha van nálunk egy vízmágia pálca, az egyből elintézi, illetve, ha sikerül a seregünket egy komolyabb egységgel gyarapítani, ami jelentősen megnöveli a harckészségünket, akkor már van esélyünk a szörnyeteg ellen. Nekem a városba jutás 3. próbálkozásra sikerült (egyszer meghaltam a város előtt, egyszer a trollnál), de jobban megnézve már rájöttem, hogy igazából bármilyen utat választunk, azért megteremthetjük magunknak az esélyt a győzelemre, ez nem az ösvényválasztáson múlik. [spoiler2]Mondjuk a druidás ösvény abból a szempontból jobb, hogy ott később kaphatunk egy másik információt, ami rengeteget segít a küldetésünk teljesítésében.[/spoiler2] A kaland második felében már megnövekednek a kötelező tárgyak, ami kicsit megnehezíti a dolgot. [spoiler2]Egy térkép és egy buzogány megtalálása kötelező, e mellé meg vagy egy lícs, vagy egy szellem segítsége is szükséges. Ugyanakkor ezek mindegyike már a városon belül is megtalálható, egy kicsit az volt a benyomásom, mintha egy 2. rész formájában újrakezdődne itt a kaland.[/spoiler2] Ebben a részben ugyan egyszer sem haltam meg, de utólag átlapozva a könyvet, azért elég sok helyen megtörténhet ez, és bevallom, szerencsém is volt, hogy elsőre sikeresen átjutottam mindenen. Az ellenséges egységek is jó kemények, itt nem nagyon fordul elő az, hogy 6-7 harcértékkel többünk van, mint az ellenfelünknek. A seregünk is szépen fogyhat, de azért van lehetőség bővítésre is. Mindent egybevetve kiegyensúlyozottnak érzem a kalandot, de azért van benne kihívás. Ugyanakkor a 84-es fejezetpont kapcsán üzenem a szerzőknek, hogy elmentek ám a… :D

[b]Fény…:[/b] Mindenek előtt azt szeretném kiemelni, hogy a fejezetpontok nagyon szépen megfogalmazottak. Hosszúak, kerekek, de mégis eseménydúsak, tehát nem arról van szó, hogy kapunk egy fél oldalas leíró részt az erdőről vagy a velünk szemben álló lényről, hanem tényleg történnek események is ez alatt. Néha a fejezetpontok közben is van lehetőség valahova továbblapozni, ez is tetszik nekem. A könyv hossza is imponáló. Bár egy 200 fejezetpontos alkotásban nem lehet csodákat várni, de a fejezetek hosszúsága és a relatíve kevés leágazás miatt elég hosszú a kaland, konkrétan nekem az első teljes lejátszás kb. fél órával volt rövidebb, mint a 400 fejezetpontos [url=https://velemenyes.blogspot.com/2020/03/vissza-multamba-16-allansia-bergyilkosai.html]Allansia bérgyilkosai[/url], ami szerintem nagyon jó arány a fejezetpont számához mérten. Nagyon tetszik az, hogy a könyv minden pillanatban azt érzem, hogy megtalálja az egyensúlyt, ami még kihívás, de már nem szadizmus. Mondhatnám, hogy jól alkalmazzák a kettő szabályát, de azt egy másik univerzumban kéne keresni ☺. Komolyra fordítva a szót, a legtöbb azonnali halálhoz két körülmény együttállása kell (pl. egy rossz döntés, és e mellett egy másik tárgy meg nem találása), a kötelező tárgyakból van, ami két helyen megtalálható, másnál ahhoz, hogy megtaláljuk, kaphatunk információt, de akár szerencsénk is lehet egy ösvényválasztásnál. Magyarán szólva nem nagyon van olyan szituáció, ahol egyetlen rossz döntésen bukjuk a kalandot. Szintén pozitív, hogy nagyon sok csapatvezér aktív szereplővé válik a kaland során, ezek a részek elég jól kidolgozottak, de a seregeknél más érdekes szituációk is előjöhetnek [spoiler2]nagy kedvencem, amikor az egyik mágustanonc elcseszi a varázslatot, megöli a megmenteni kívánt emberünket, majd mérgében elhagyja a csapatot[/spoiler2] Tetszik az is, hogy viszonylag sok rejtvény és odafigyelős próba van a történetben, az aranygazdálkodásnak is szerepe van, meg úgy általában végig éberen tartja a játékost. Nagyon meglepett a zöld kard mágiája is, és a konsztriktusz is gondolatindító volt, bár kicsit másként, mint gondoljátok. Biztos voltam benne, hogy valahol már hallottam róla, de nem tudtam hova tenni…aztán leesett a tantusz, hogy a Sötét Víz Kalózai c. mesében szerepelt egy ilyen nevű szörnyeteg…emlékeztek még erre? ☺ Ezen kívül nekem az is nagyon tetszett, hogy az elején mi dönthettünk a pénzünk árán az értékeinkről. De erről már elég sokat írtam, így ezeket a részeket most nem fogom megismételni.

[b]… és árnyék:[/b] Leginkább technikai problémáim voltak a történettel. A harcok alapvetően tetszettek, de életszerűtlennek hatott, hogy a seregünk erőnlétének gyengülésével párhuzamosan nem csökkent a harckészség. Hiszen ha van a 15-ös erőnlét ponttal meglévő sereg, ami lecsökken 5-re, az nyilván nem olyan ütőképes már, ráadásul ez valószínű azt jelenti, hogy minimum egy egységünket el is vesztettük. De ebből semmit nem érzünk. Persze az is igaz, hogy így hirtelen én sem tudom, hogy ezt miként lehetett volna jól megoldani, csak így kaland közben ez furán hatott. Nekem a sorspróbák sem annyira tetszettek. Bár a KJK kalandokban mondhatjuk, hogy nem reális, hogy a kaland elején gyakrabban van szerencsénk, később kevésbé, de mégis játéktechnikailag megvan az értelme, hiszen minél többet hagyatkozunk a szerencsénkre, annál nagyobb az esélye, hogy belebukunk. De itt meg a sorspróbák teljesen randomok és gyakran élet-halálról döntenek közvetett módon [spoiler2]pl. hogy meg kell-e küzdeni a Vörös sárkánnyal, vagy nem, vagy, hogy egy nagyon egyszerű logikai rejtvényt kapunk vagy egy olyan kérdést, amire nem biztos, hogy megtaláltuk a választ[/spoiler2] Kicsit zavaró még, hogy a harci szekerek gyengítése nem mindenhol egyértelmű, a könyv leírja, hogy intelligens teremtmények megrémülnek tőle, a sárkánynál jelezve van, hogy nincs rá hatással, de pl. a trollnál vagy a halálsólyomnál – amik szintén nem túl okosak – nincs. Végül zavart, hogy néha félrevezetett a könyv, és itt nem a tőrbecsaló haszonlesőkre gondolok, mert az még természetes, hanem arra, hogy az eredendően jó szándékú tanácsok megfogadása sem mindig szerencsés [spoiler2]eklatáns példa az az információ, hogy legegyszerűbb út a hídon keresztül megy. Ha ezt megfogadjuk és azonnal a hídhoz megyünk, nem futunk össze a vándorkereskedővel, akitől nagyon értékes cuccokat lehet szerezni.[/spoiler2] Szerencsére ezek azért nem akkora hibák, hogy a játékélmény rovására menjenek.

Értékelésem: 9/10

Gondolkodtam azon, hogy megadjam-e a maximumot, de úgy vagyok vele, hogyha egy több részre tervezett kalandot már az elején megajándékozom a legnagyobb ponttal, akkor később már csak lefele mehetek, és ki tudja, mi van még a srácokban!

A könyv megrendelhető itt: [url=http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai]http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai[/url]

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: [url=https://www.facebook.com/velemenyes]https://www.facebook.com/velemenyes[/url]
© SzG
Dr. Lecter véleménye a könyvről:

"Szeretném megragadni az alkalmat, és gratulálni Killmasternek és Szlobonak a nagyszerűen sikerült közös munkájukért! Nagy szerencsémre már volt alkalmam olvasni a könyvet, és talán a megjelenéshez közeledvén már nem hiszem, hogy titok lenne, ezért mindenképpen megemlítem, hogy akár esély is lehet arra, hogy újra pislákoljon majd idővel egy kis parázs a hazai lapozgatós fronton. De ez legyen most csak egy vágyálom, ne éljük bele magunkat, legalábbis én nem teszem, de roppant mód örülök, hogy végre esély kínálkozik rá, igaz jó lenne, ha a terjesztőtök is szépen kivenné belőle a részét.

Pár apró gondolat a könyvről: a borító nekem tetszik, szerintem semmi gond nincs a kocka helyével. Az 1990-es ár tényleg jobban hangzik (ez csak egyszerű pszichológia), bár tényleg kicsit húzós "200" fejezetpontért. De hát ez van, mindenkinek meg kell élnie valamiből, éppen ezért is nagy pluszpont a két írónak, mert ha ezek után marad is nekik valami haszon, az egész biztosan nem akkora, hogy pusztán csak az anyagiak kompenzálják valamennyire a belé fektetett munkát. Az a 200 fejezetpont pedig igen tartalmasra sikerült, az átlagtól hosszabbak a szövegek, és tényleg jól ki lett pofozva, még egyszer gratulálok hozzá. És minimum két végigjátszás is benne van a könyvben, azt se felejtsük el, sőt meg merem kockáztatni, hogy a tárgyhasználatban meg jobb is lett, mint pl. Livingstone új könyve, pedig azért mindenki ismeri a nevét. Persze ez most nagyon magasztosan hangzik, de kb. az az igazság, hogy míg Killmaster és Szlobo "megerőltették magukat", és próbáltak kreatívak lenni, amennyire csak lehet, addig a mester "unott" volt.

Végszónak pedig legyen elég most annyi, hogy nagyon szurkolok nektek, és sok sikert kívánok!"

***

Denko véleménye a könyvről:

"Dr Lecter diagnózisa most is helytálló(én is azon szerencsések közé tartozom,akik már ismerik a művet).Senkit ne tévesszen meg a (látszólagos) rövidsége,200 TARTALMAS fejezetpont van benne,semmi "Bevezetnek a házba.Lapozz a 151.-re."(Lásd: A ketheri maffia)
Őszintén remélem,hogy az íróknak sikerül új fejezetet nyitni a magyar lapozgatós könyvek történetében."

***

Péter Imre Tóth véleménye a könyvről:

"én tegnap végeztem a könyvvel. nagyon jó történet volt"

***

Gergő Juhász véleménye a könyvről:

"Nos, végigvittük az egyik lehetséges megoldást, jó kis történet volt :) Sok mindennel igy se találkoztunk a napokban megcsináljuk még egyszer, más útvonalon :)
Várjuk a folytatást izgatottan :) Szuper lett a könyv :)"
SPOILER
Két résznél állt meg a sztorink, először a kőhídnál atmenve a kentaurok letaroltak minket, mert akkor már annyi erőnlétet veszitettünk, a mádik pedig hogy nem volt térképünk a csatornahálózatban. Valamint egyszer a templomban a sorsunk elkerülte a buzogányt, így a szobor kiütött minket :)
Nekünk egyébként csapat szinten az Estella-Zender-Milenda-vindergard felderítők jöttek be, + méregkeveről és törpök :)
SPOILER VÉGE

***

Péter Szabó véleménye a könyvről:

"Na… Kész.. Vegeztem a könyvvel. Mindenkinek csak ajanlani tudom, jó a sztori, engem sikerult meglepni egy-kétszer, pedig szinte az összes kjk könyvet, harcos-képzelet borzalmat és egyéb lapozgatos különlegességet vegigjatszottam... Érződik a könyvön, hogy tényleg szívvel-lélekkel készült, az illusztrációk jók, a bekezdések kellően igenyesen megirtak... Várom a folytatást... ;) (y)"

***

Kiskakukk véleménye a könyvről:

"Hú, nekem ez nagyon tetszik.
Remek a hangulata, kellően szivatós, szépek az illusztrációk, jó az írói stílus.
Még nem sikerült sikerrel teljesítenem a küldetést, de rajta vagyok az ügyön. (SPOILER Először a lovas barbárok nyírtak ki, másodszor meg lecsukott a városőrség a hülye selyemkendő miatt. :D SPOILER VÉGE)
Aki szerette a régi Kaland Játék Kockázat/ fighting fantasy könyveket, annak jó szívvel tudom ajánlani! Én biztos vevő leszek a következő részre is! :)
Update: közben sikerült teljesítenem a kalandot. :D SPOILER Hú, hát a templom az nagyon szívatós volt, főleg a szobrok négyből három megátkoz, hát köszi :D. Nagyon tetszett a legvégén, hogy a pergamen miatt két befejezése is lehet a történetnek. :) SPOILER VÉGE"

***

Éji_Huhogány véleménye a könyvről:

"Nagyon tetszik, tesómtól kaptam ajándékba egy példányt, egy az egyben idézi a régi kaland-játék-kockázat könyvek hangulatát, le a kalappal :) Kíváncsi leszek a folytatásra! Teljesíteni még én sem tudtam a küldetést, a város alatti csatornarendszerben sikerült beadni a kulcsot :D"

***

Hatvankettedik Salamon véleménye a könyvről:

"No, többször elolvastam a művet. Alább összegzem a véleményemet, pro és kontra. Olyanokat, amiket mások is írtak, nem nagyon szeretnék ismételni, ezért magát a kalandot nem fogom elemezni.

Pro

- Először is leszögezném, hogy ár-érték arányban jól teljesít a Végzet Prófétái. 1990 Ft-ot abszolút megér a könyv, bár a postai terjesztés miatti plusz ezer Ft-al együtt viszont már határesetnek mondható.

- Természetesen pozitívum, hogy hazai szerzőktől származó, saját világban játszódó, igényes műról van szó, és további bónusz, hogy SzG bevállalta a magánkiadás kockázatát. A magánkiadás semmit sem ront a kiadvány minőségén, szép fehér papírra lett nyomtatva, jól olvasható sorokkal, talán csak a fekete-fehér borítón látszik a költségek lefaragásának szándéka.

- Krakatit grafikái mindenképpen emelik a mű színvonalát. Igényes, profi rajzok.

- Magának a könyvnek a legnagyobb erénye a zsoldoscsapatokban rejtőzik. A zsoldoscsapatok jópofák, egyéniek. Tetszett, hogy ismerik egymást és reagálnak egymásra bemutatkozáskor. A felfogadásuk már induláskor lehetőséget ad némi agytornára (ld. Bubu elemzése), amíg kisakkozzuk, hogy anyagi korlátaink mellett melyik lenne a legjobb felállás. Később, a kaland folyamán mindegyik csapatnak többször is lehetősége van befolyásolni az eseményeket, méghozzá értelmes módon. A KJK-könyvek között igazi ritkaság, hogy egy csapatot és nem egy magányos kalandozót irányítunk.

- A könyv jól hozza a megszokott KJK-érzést, így a KJK-rajongóknál biztosan beindul a nosztalgiafaktor olvasásnál.

- Érdekes megoldás, hogy a küldetés a történet közepén teljesen más irányt vesz, de erről nem akarok többet elspoilerezni.

Kontra

Két dolog nem tetszett, ezeket alább bővebben is kifejtem.

- Rövidség. A 200 pont alapvetően nem lenne kevés, és átlagban valóban hosszabbak a fejezetek, mint a többi KJK-ban, viszont a kaland mégis rövidnek tűnik. Ennek az az oka, hogy Killmaster műve szerintem nem "hosszában", hanem "széltében" terjeszkedik, tehát viszonylag kevés epizód van, de ezeknél sok-sok alternatív lehetőséget találunk (zsoldosok bevetése, sorspróbák). Ugyanakkor sem a sorspróbák, sem a zsoldosok nem igazán adnak értelmes választási lehetőséget, hiszen az előbbinél a véletlen, az utóbbinál a kaland legelején meghozott döntéseink alakítják a történetet. (Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne sok értelmes döntési lehetőségünk a könyvben.)

- Tudom, hogy ezzel a véleménnyel valószínűleg kisebbséget alkotok a KJK-rajongók táborán belül, de számomra fájóan hiányzott a világépítés a műből. Vindgardia leírása teljesen sematikus: vannak erdők-hegyek-romok, de sem az országokról, sem a fajokról, sem a történelemről nem derül ki semmi. A kalandban elképesztően sokféle népség felbukkan: vannak itt törpék, goblinok, sötételfek, káosz kentuarok, sárkányfattyak, trollok, orkok, druidák, yakkenek, barbárok, amazonok és így tovább – de egyikről sem tudjuk, hogy kik ők tulajdonképpen és mi a szerepük Vindgardiában. Részemről nagyon örültem volna, ha a szerzők kicsivel nagyobb erőfeszítést tesznek a háttérvilág kidolgozására és egyénivé tételére. Persze ez a későbbi könyvekben még pótolható.

Összefoglalva szerintem egy ígéretes sorozat kezdete a Végzet Prófétái, amely már így is igazi hiánypótló a hazai fantasy játékkönyvek piacán."

***

Navarrista véleménye a könyvről:

"Na Sikerült átolvasnom a könyvet. Meglepően sok tartalom van benne 200 fejezetponthoz képest, ügyesen kalkuláltak a lehetőségek szövegrészenként. Ehhez persze csökkentett számmal lelhetőek fel halál fejezetpontok, bár én mondjuk személy szerint örültem neki.
A legtöbbjük fer, de a SPOILER tolvajkulcsos instant death, az mondjuk túlzás, nem tudok élő embert elképzelni aki, emiatt újra kezdené : ) SPOILER VÉGE
Őszinte leszek, kockák nélkül vittem, a harcok nehézségéről kevésbé tudok gyakorlatias észrevételt írni.
A történet egyfajta hiányérzetet keltett bennem, de már többször találkoztam ilyennel, úgyhogy nem ért annyira meglepetésként. Ez mondjuk a felnőtt lényemből is fakad, mint olvasó, hogy elégedettebb vagyok egy reális, ám kellőképpen megdolgoztató céllal.
Azon jót mosolyogtam, hogy pont az alkimisták gondolták a mágusokat kontárnak.
A szerencsepróba átértelmezése üde színfoltot hozott.
Játékmenetben a halál seregei könyvet juttatja eszembe, nem egyszerű ez a kísérleti al-kjk műfaj, de itt korrekt a kivitelezés.
Látszik, hogy rengeteg elő-tapasztalat rejlik a könyvben, szilárd kjk stratégiákat alkalmaz.
A kötelezően beiktatott feladványok is teljesíthetőek, egyszerű a tárgy és pénzrendszer.
A világ 'egyedi' elvileg, de nem láttam benne úgymond mást, mint egy tipikus DnD-ben. Mint olvasó, nem érzékeltem, hogy miben lehet elkülöníteni Vingardiát mondjuk Worluktól vagy Waterdeeptől.
Illusztrációk terén megállja a helyét, az adott fejezetponthoz passzolnak szerekesztésügyileg is.
Csak egy-két gépelési hibát láttam, szinte észre se venni.
Összességében stabil 80% körülre értékelném avagy 4/5. Bevált elemekre támaszkodik hagyományos kjk-ból, nem túl nehéz, ugyanakkor eseménydús mű a fejezetpontok számához képest."

***

Mannász Viktor véleménye a könyvről:

SPOILER HEGYEK, TEHÁT CSAK AZ OLVASSA VÉGIG A VÉLEMÉNYT, AKI MÁR JÁTSZOTT A KÖNYVVEL!!!

"A borító gyenge minőségű, lásd a képet.
KÉP
Balra a Végzet Prófétái. Mint minden könyvemmel, ezzel is nagyon óvatosan bántam, és mégis ilyen lett pár óra olvasás után. A régi játékkönyvekkel nem emlékszem, hogy lett volna ilyen gond. (Jobbra a 30 éves Gyíkkirály szigete, amit jóval többet forgattam és ráadásul használtam kaptam.) Talán az a probléma, hogy a Végzet Prófétái szélesebb.

1. próbálkozás
Csapat: gladiátorok, hajadonok, felderítők (összes ügyesség: 8, életerő 17, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki Serene zaklatóit, mert nem bízom bennük. Könnyű harc, mivel 8-as az ügyességem, nekik pedig 5, amit csökkent 1-gyel a gladiátorok képessége.
• Velem vannnak a gladiátorok, így a felderítőktől megtudom, hogy Szulde a barbárok istenének neve.
• Megpróbálok segíteni a halászoknak, amikor 6-ot dobok, így meg is halok. De inkább csak levonok 2 életet (marad: 15), mert ratyi dolog 5 lapozás után meghalni.
• 74. fejezetben nyílzápor ér, marad 14 élet. Rohamra vezényelem a gladiátorok harci szekereit, aminek következtében sérülök 3-at (élet: 11). A sötételfek elleni harcban csökken az ügyességem 2-vel és nincsenek különleges képességek, így 6 vs 6 a támadóerőnk. Győzök, marad 6 életem.
• Egy roskatagnak tűnő híd kerül elém. Nem merek rajta átmenni, mert korábban a csónak nem tűnt gyanúsnak és mégis széttörött, szóval egy eleve gyanús híd túl nagy kockázat.
• A kereskedőnél a hold talizmán beszámításával megveszem a vörös ékköves fejpántot (marad 7 arany), a kereskedő fiától megtudom pár csillag nevét.
• ÉK felé a felderítők felmásznak a hárpiafészekre (marad 5 élet), az üveggömböt választom.
• Az orkokkal nem tudok beszélni.
• A szellemeknél segít az imént vásárolt fejpánt, 1-et sérülök, marad 4 élet.
• Morthiana: a biztonság kedvéért adakozom az összes aranyam (7), amiről kiderül, hogy a közelében sincs a 20-nak, így jön a második alkalom, ahol egy kockadobás miatt meg lehet halni. Szerencsére csak sérülök, marad 3 életem.
• A sárkány feltörli velem a padlót, a lánglehelete önmagában megölne a 4. körre, de egyébként is elég esélytelen, több az élete, több az ügyessége.

2. próbálkozás
Csapat: boszorkány, hajadonok, alkimisták, felderítők (összes ügyesség: 7, élet 16, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki a zaklatókat, sérülés nélkül megúszom a harcot.
• Bár nincsenek velem a gladiátorok, de a sorspróba eredménye miatt most is megtudom Szulde nevét.
• Nem segítek a halászoknak, mivel nincs kedvem 1/6 eséllyel meghalni.
• Nyílzápor miatt sérülök egyet, de a boszi sólymai miatt most jobban indul a harc. Marad 12 életem.
• Most kipróbálom a rozzant hidat, hárpiák támadnak rám, szerencsére a sólymok ezúttal is hasznosnak bizonyulnak, így nem kell 2-vel csökkentem a támadóerőm. Marad 10 élet, de elveszik minden aranyam.
• Az alkimistáim megtanulják az Írásjelolvasást, aminek nagyon érdekesnek tűnik a mechanikája (bár nem tudtam kipróbálni).
• Találkozok egy szikla alatt csapdába esett emberrel, de nincsenek se gladiátoraim, se varázslóim, így nem tudok vele mit kezdeni.
• Barbár horda. Megpróbálom védekezésbe állítani a szekereket. A harc után marad 3 életem, de úgy érzem, hogy ezzel nem sokáig jutnék el, így visszamegyek és inkább párbajra hívom a vezért. Ami instant halál. Végül köszöntöm őket, és mivel tudom Szulde nevét, így csatlakoznak hozzám. Brutál erősek, így új reménnyel folytatom a kalandom (ügyesség 11, élet 16).
• Kristálytorony sorspróba a 197. fejezetre vezet, ahol meghalok, mert nincs rajtam a vörös köves fejpánt. Úgy tekintem, mintha nálam lenne és megküzdök a kristályharcosokkal. Győzök, marad 12 életem.
• Találunk egy vörös ékköves kardot, ami a sorsoláson hozzám kerül.
• A halálsólymokat legyőzöm sérülés nélkül, de a méregtől 9-re csökken az életem. Serena-nál megint nincs nálam a fejpánt, 1-4 között dobok és meghalok.

Ezzel el is fogyott a türelmem. Nagyon rossz KJK instant halál emlékek idéződtek fel bennem. Kétszer egymás után meghalni egy olyan tárgy hiánya miatt, amit nem tudtam beszerezni, mert átmentem egy hídon? Hagyjuk már… Tovább olvastam a könyvet, hogy megtudjam a sztorit végét, de már dobálgatás nélkül. Később is voltak fura dolgok, pl. azért halsz meg, mert használod a kereskedőtől vásárolt kulcsokat (13. fejezet). Szóval vehetsz nála egy kulcsot, ami arra jó, hogy meghalj vagy egy fejpántot, ami 100x megmenti az életed? Ez hogy lett kitalálva? Az első próbálkozásnál meg igen hamar elfogyott az életem, nem hiszem, hogy ostoba döntéseket hoztam volna, de a harcban elvileg igen durva csapatom már a 3. küzdelmében elvérzett. Frusztráló, hogy a gladiátoroknak több hátránya volt, mint haszna: megtudtam általuk Szulda nevét (amit nem is tudtam felhasználni), viszont sérültem 3-at a szekérroham miatt…
A 79. fejezetpont elég sután néz ki. Nem tudom, hogy mi vezet ide, de nem lehetett volna az előző pontnál egyből a 121-re irányítani az olvasót?
A szerencsepróba táblázatot fölöslegesnek találtam, egyszerűen úgy csináltam, hogy egy kockával dobok és 1-2: nap, 3-4: hold, 5-6: csillag. Nem volt kedvem hátralapozgatni. Az igaz, hogy a végén volt hivatkozás a sorsra a nap, hold, csillag ajtóknál, ami némileg indokolttá teszi a rendszert, de a következő könyvben már szükségtelen bonyolításnak tartanám a táblázatot.
A történet hozza a 90-es évek hangulatát: egyszerű és klisés, de a célnak megfelel, vagyis keretet ad egy kalandnak, amelynek során legyőzhetünk pár szörnyet és elnyerhetjük az anyagi javakat.
A grafikák szépek. Tudom, hogy anyagi okai vannak, de a borító annyival mutatósabb lenne színesben. Így fekete-fehérben kicsit Tesco gazdaságos hangulatot ad a külalaknak.
A könyv egyetlen kiemelkedő pontjának a csapatok kezelését tartom. Mindig tetszett, amikor ilyen extrák vannak egy játékkönyvben, pl. Zagor legendája kasztok, Démonlovagok képzettségek, Skorpiók Mocsara varázsgyöngyök. A Végzet Prófétáiban a vártnál sokkal többször volt szerepe a csapatoknak, nem hittem volna, hogy 200 (pontosabban 199 ) fejezetpontban ilyen gyakran lehet hivatkozni rájuk.
Összegezve a könyv valóban hozza a klasszikus KJK hangulatot. De már túlságosan is retró. Nem annyira durva, mint a legszemetebb KJK-k, de azért nagyon szivatós. 10 évesen még volt időm arra, hogy térképet rajzoljak olvasás közben és többször nekivágjak, ma már nem. Főleg nem akkor, ha egymás után jönnek az olyanok, hogy 1-3-at dobsz, életben maradsz, 4-6-ig dobsz, meghalsz. A történet túl egyszerű, a világban semmi egyedi. Értem, hogy egy korszellemet akar megragadni, de a nosztalgia nélkül nem mozgat meg. Semmivel sem gyengébb, mint pl. a Gyíkkirály szigete, de amikor azt elővettem, hogy lefényképezzem, már a borítótól elérzékenyültem. A Végzet prófétái kapcsán pedig azt érzem, hogy egy tiszteletteljes főhajtás a régi KJK-k előtt, ám 30 évvel meg van késve. Ennyi erővel egy klasszikust is elővehettem volna, ami érzelmileg jelent valamit. A Bizonytalanság börtönében sokkal jobban tetszett, különlegesebbnek találtam (pl. nincs harc). Őszintén szólva a Végzet prófétáival nekem elég is volt a retróból, ezután valami újítóbb szellemű játékkönyv érdekelne. A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne ilyen 10-14 éves korosztálynak szóló, tucat fantasy története legyen, hanem olyan, amit felnőtteknek is érdekes lehet. (Úgyse a fiatalok fognak új játékkönyvet venni, hanem azok, akik 30 éve játszottak és mára felnőttek.)"

***

qgtanton véleménye a könyvről:

"Végre boldog tulajdonosa lettem egy Végzet prófétái könyvnek! Sőt már a lányommal meg is fejtettük, ami a harmadik próbálkozásra sikerült. Kicsit visszaolvastam a korábbi posztokat, de szerintem jó történet és jó játékkönyv is kerekedett belőle. Nekem nagyon tetszett a csapatalapú mechanika, sokkal könnyebb így, hogy a kockadobások nem befolyásolták annyira, hogy meddig tudsz eljutni a könyvben.
A kötése jó, nem nyílt szét a három-négyujjas kiváncsiskodó lapozgatástól sem a fűzése. A rajzok szintén jók, szerintem a hangulatot megfelelően emelik. A történet több síkon is megoldható, ha jól sikerül több egymást követő kockadobás is, ami szintén egy plusz jópont a könyvnek! Úgyhogy bátran javaslom a folytatást a szerzőknek, mert ilyen igényes szórakoztató irodalomra szerintem mostanában is szükség van. Gratulálok!"

***

Valgab véleménye a könyvről:

http://lfg.hu/97256/hirek/uj-lapozgatos-konyv-a-vegzet-profetai/

***

LC01 véleménye a könyvről:

"Én már kijátszottam, azt kell mondjam, hogy újra a '90-es években éreztem magam. Nagyon jól sikerült. Ha nincs a Kaland Játék Kockázat kibeszélő FB csoport, akkor nem is tudtam volna, hogy létezik a mű. Valgab írása tökéletesen tükrözi a könyv hangulatát."

***

Altarus véleménye a könyvről:

"Klasszikus oldschool lapozgatós fantasy történet. Bevallom, 3x csalnom kellett (1x a borzalmas névmemóriám miatt, 1x mert nem volt velem egyik csoport se, akik a továbbjutásban segíteni tudtak volna és végül, mert nem találtam meg a SPOILER csatorna térképét SPOILER VÉGE), ennek ellenére végig élveztem és várom a folytatást.
u.i.: Remélem abban, azért fel lesz tüntetve, ha egy adott skill (SPOILER mint ebben az írásjelolvasás pl SPOILER VÉGE) használható, mert én annak ellenére is teljesen megfeledkeztem róla, hogy felírtam a kis papírkámra. :D"

***

Somogyvári Zoltán véleménye a könyvről:

"A könyv szerintem nagyon szuper lett, már nagyon várom a folytatást! Ez a csapatokkal való nyomulás szuper megoldás!"

***

Vhrai véleménye a könyvről:

https://libellum.blog.hu/2020/08/05/takacs_laszlo_szlobodnik_gabor_a_vegzet_profetai_vindgardia_hosei

***

Rendbonto véleménye a könyvről:

"Örülök, hogy vannak próbálkozások kicsiny országunkban, hogy felélesszék a lapozgatós könyvek műfaját. A Végzet prófétái tényleg egy tisztelgés a műfaj megteremtői előtt, ezért számomra nosztalgikus élmény volt játszani vele. Megérdemel egy hosszabb értékelést, amit remélem a készítők elolvasnak, és ezáltal tudnak tovább fejlődni.

Tetszett, hogy itt nem egyedül kalandozunk, hanem több csapattal karöltve, akik hozzánk csapódnak vagy éppen felbéreljük őket. Ez ötletes volt. A harc rendszer a megszokott (és jól bevált) recept alapján készült, minimális változtatással. Nekem a sebzés érték kidobás része kicsit kiforratlannak érződött. A hosszú fejezetek egyszerre hatottak kellemesen és kellemetlenül. Az viszont nem jött be, hogy a harcokról szóló részeknél azon események is le voltak írva, hogy mi történik, ha győzünk. Jobban esett volna egy kis rejtélyesség, hisz nem mindig pozitív dolgokkal szembesültünk. Nyilván ez a 200 fejezet pontba való belesűrítés miatt történt így. Kicsit több fajta szerteágazást reméltem a történetben, mert elég lineárisan haladt előre, párszor még döntenem se kellett, csak lapozgatnom ide-oda. De hogy pozitívat is felhozzak, ebbe a 200 fejezetbe egy egész szép kis kerek kalandot sikerült összehozni, ami azért szép teljesítmény. Akadtak benne kis rejtvények, és a szükséges tárgyak is kellőképpen el voltak dugva. Azt sajnáltam, hogy kevés harc akadt a könyvben (vagy csak nekem magas az elvárásom, hogy több mindenkit üthessek szét egy kalandban).

Maga a háttértörténet egyszerű, de rendben is van ez így egy sorozat nyitó köteténél. Tetszett, hogy több karaktert megismerhettünk, nem csak a csapattársainkat (és hátterüket), ezáltal éreztem, hogy ez a világ él, meg van töltve információval és tartalommal. Nem egy száraz sztorit kaptam, igaz elég sablonos. Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy nem a hatalmas csavarokról híresek a lapozgatós könyvek. Imponáló volt, hogy sokáig azt se tudtuk, hogy kik azok a végzet prófétái, és mi fog itt még történni? SPOILER Serena árulása jó kis fordulatnak bizonyult. Itt megjegyzem, hogy szerintem kicsit kevesebb lehetett volna a karavános rész, és több a papnők utána kutatás (és legyőzésükhöz szükséges információk/tárgyak beszerzésének). Olyan érzésem volt, hogy pont mikor kezdett a történet belelendülni, egyszer csak vége ért. Olyan gyorsan le lett zárva és meg lett mentve a világ. :) A „rejtett” befejezés a pergamen megfejtésével ötletes volt. SPOILER VÉGE Remélem, hogy a következő rész/részekben egyre több dolgot meg tudunk Vindgardia világáról, lényeiről, történelméről. Szeretem az ilyen apró kis információkat, amik kiszínezik a történet, ami egy fantázia világban játszódik.

A szöveg megfogalmazása, a helyszínek, karakterek körülírása teljesen a helyén volt. Nagyon pozitív dolog, hogy a könyvben akadtak képek, bár személy szerint nekem ez a fajta rajz stílus nem jön be. Ám ez semmit nem von le a könyvértékéből, jól sikerültek, részletesek voltak. Egy lapozgatós könyvbe igenis kellenek képek, és remélem a következő részekben már elrejtett információk is lesznek a rajzokon, amik az előre haladást segítik.

Összességében ez a lapozgatós könyv egy jó bevezető/felvezetője lehet egy jól működő sorozatnak, ami idővel kiforr és még jobb lesz. Könnyed kikapcsolódást nyújt. Én várom a következő részt, és támogatom az alkotókat, hogy csinálják, ne hagyják abba!!! Szűk réteget céloztak meg, de gondoljanak arra, hogy a műfaj kedvelőinek ezek az alkotások gyöngyszemek.
4/5"

***

Gulandro kritikája a könyvről:

https://kronikak.hu/2020/10/23/takacs-laszlo-es-szlobodnik-gabor-a-vegzet-profetai-fantasy-jatekkonyv-kritika/

***

Zsolln8 gondolatai a könyvről:

"Most jutottam a könyvetek végére.
Enged meg,hogy gratuláljak szuper lett, hangulatos,feszes és élő.
Jó ötlet volt a csapat építés, nagyon tetszik,hogy az apróságoknak is jelentősége lehet SPOILER (pl.: a kaland elején felvett kendő a végén jelentőséggel bír, amit mond a kereskedő fia a csillagképekről később továbbjutási lehetőséget ad stb.) SPOILER VÉGE ettől annyira részletgazdag lett a világ amit eddig csak ebben a könyvben éreztem. Tetszett a sorspróba rendszer és az is,hogy az első nem jónak tűnő ötlet később sem az (sok FF könyvben van úgy hogy ha a legkevésbé kézenfekvő választás a nyerő, a könyvetekben is van ilyen de nekem kevésbé volt kiszámítható mint más művek). A könyv elég nehéz lett, azt hiszem 6x buktam el de ez dicséret így volt izgalmas.
Pár észrevételt is szeretnék megosztani. Az első felén érződik,hogy volt elég fejezetpont a második felében azt éreztem,hogy össze van sűrítve azt hiszem olvastam is fórumon,hogy kevés fejezetszámosban gondolkodtatok kezdésnek. A második felében szerintem sok volt az azonnali bukta SPOILER (pl.: Ha nem megyek el a kereskedő egyértelmű csapdájába akkor nincs térkép és a csatiban annyi, ha törpöket nem béreltem fel akkor szintén). SPOILER VÉGE Viszont összességében tetszett, így tovább, ha jön a folytatás akkor Facen és itt is hirdesd meg minél előbb.
Kitartást és jó alkotást"

***

Tomi videóajánlója a könyvről:

https://www.youtube.com/watch?v=fqsTicTWaK0

(A 4:45 és 6:30 közötti rész elég sok "spoilert" tartalmaz a történettel kapcsolatban, így aki még nem játszotta végig a könyvet, de tervezi, inkább ugorja át ezt a kb. másfél percet. :) )

***

Allanon gondolatai a könyvről:

"Nagyon jó, pörgős történet. Szinte minden oldalon történik valami. A lényeg, hogy nem mindegy, milyen tárgyakat találsz és kikkel állsz össze. Nagyon összetett és ezért sokszor játszható. ( Itt emelném ki, hogy a könyv vastag lapokból áll, így nehezebb elnyűni őket ) Én az első olvasásra meghaltam, de a másodikra sikerült végigvinnem. Külön dicséret illeti a grafikust, aki a régi játékkönyvek hangulatát idézte meg rajzaival. Régi hangulat újszerű megoldásokkal. Az egyik olyan dolog, amivel még nem találkoztam eddig ilyen jellegű könyvben, az a csapatalkotás. Izgalmas volt kiválasztani, hogy kikkel menjek, hiszen eldöntheti egy csata kimenetelét, vagy elkerülését, valamint egyéb dolgokat is befolyásol. A másik pedig a sorspróba. Izgalmas volt kidobni, hogy mi is fog történni a csapatommal. És nem csak jó vagy rossz dolog eshet meg velünk. Aki szereti az ilyen jellegű szórakozást annak csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Remélem, hogy folytatása is lesz. :)"

***

Uhu elemzése a könyvről:
https://kalandjatek.wordpress.com/2021/01/06/a-vegzet-profetai/

***

Gabe March ajánlója a könyvről:
https://geekvilag.hu/olvasonaplo/a-vegzet-profetai-fantasy-jatekkonyvajanlo/

***

Jimmy Cartwright ajánlója a könyvről + interjú a szerzőkkel:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2021/lidercfeny_akf_202102.pdf

***

BenGa ajánlója a könyvről:
https://azoroszlanustje.blogspot.com/2021/03/takacs-laszlo-es-szlobodnik-gabor.html

***

Andor_Nagy gondolatai a könyvről:

– Ős-fantasy hangulat. Már maga a borító és a belső illusztrációk is nagyon hangulatosak, és a történet is nagyon jól hozza a 80-as 90-es évek fantasy hangulatát.
– Újrajátszhatóság. Már kétszer végigjátszottam a könyvet, de még mindig nem láttam mindent. Számomra ez tesz igazán értékessé egy játékkönyvet.
– Letisztult. Nincsenek buta töltelékfejezetek csak azért, hogy nagyobb legyen a könyv, mint szükséges. A szabályok egyszerűek, nincsenek unalomba nyúló mennyiségű kockadobálások.
– Hozzáférhetőség. Manapság nagyon fontos, hogy egy játékkönyvet nem az internet legeldugottabb zugaiból kell beszerezni irreálisan magas áron.

Összességében szórakoztatóbb volt, mint a KJK vagy a Harcos Képzelet könyvek, minimum ilyen lelkesen kellett volna azokat is megírni, mint ezt a könyvet.

***

olorin gondolatai a könyvről:

Mikor megpillantottam a borítót, már tudtam, hogy nekem ez a könyv kell. Már harminc éve olvasgatok lapozgatós könyveket, és az utóbbi 20 évben bizony nagyon kevés kötet dobogtatta meg a szívemet. Páran írták, hogy nem tetszik nekik ez a fekete-fehér borító, de nekem valahogy egyből átadta azt a hangulatot, amit már 20 éve hiányolok.

A könyvet kinyitva látszik, hogy rendkívül igényes munka, a lapok nem járnak ki, nincsenek nyomdahibák vagy elütések, az illusztrációk nagyon hangulatosak és az eredeti KJK könyveket idézik meg.

Többször is nekifutottam a könyvnek, elsőként a szabályokat betartva és dobálgatva (hamar elhullottam, mert nem volt szerencsém), másodjára már dobálgatás nélkül, de nem ide-oda lapozva (megint nem sikerült a végére érnem, mert nem hoztam túl jó döntéseket), aztán már pici csalásokkal sikerült eljutnom a történet végéig. Remekül szórakoztam közben, és megdöbbentő volt látni, hogy milyen sokféle lehet a kaland a választott csapattól függően. Elég jól le is lett tesztelve, mert nyilvánvaló bakit nem is találtam, akármilyen csapattal is indultam el. A történet kellően változatos, van itt árulás és bonyodalom is bőven. A csatáknál mindig van egy pici kis ötlet ami érdekessé teszi a játékot, sokszor szívtam is a fogam, hogy miért nem x-et vagy y-t válaszottam a játék elején :)

Egy apró dolgot hiányoltam csak, hogy a játékos néha elszakadhatna a csapatától, és önállóan is keveredhetne kalandokba. Lehetett volna kicsit több alkalom, amikor a játékosnak módja lett volna beszélgetésbe elegyedni a csapata tagjaival, mert akkor többet is megtudhattunk volna róluk, és még gazdagabb lett volna a történet. Talán a következő részek egyikében ezekre is sor kerülhet :)

Összességében az utóbbi évek legötletesebb, legélvezhetőbb lapozgatós könyve a Végzet Prófétái, ami legalább egy tucatszor újrajátszható a rendszere és a nehézsége miatt. Nálam lepipálta Livingstone legújabb könyveit is, hiszen azok hiába letisztult, korrekt alkotások, kicsit ötlettelennek és porosnak tűnnek a Végzet Prófétái mellett. Remélem, hogy most már hamar jön a folytatás :)

***

PlasticE értékelése a könyvről:
https://fotelvandor.hu/J%C3%A1t%C3%A9kk%C3%B6nyv/A%20v%C3%A9gzet%20pr%C3%B3f%C3%A9t%C3%A1i%20-%20Tak%C3%A1cs%20L%C3%A1szl%C3%B3%20-%20Szlobodnik%20G%C3%A1bor
hr
Első oldalElőző oldal12345678910Következő oldalUtolsó oldal
© SzG
2021. március 14. 16:37 | Válasz erre | #445
Ahogy Denko is írta, ez nem a "való világ". :) Meg nem is feltétlenül emberekről van szó... Szóval simán elképzelhető, hogy egy másik világban, egy másik faj esetén nem feltétlenül akar mindenki a mindenség ura lenni. :)) A gonoszak közül sem.
De akárhogy is... számomra unalmasak a szokásos "mindent elfoglalok és mindenkit kinyírok" gonosz bácsik, úgyhogy nem fogok ilyet írni és kész. :) Más ettől még írhat világuralmi terveket dédelgető gonoszakat, akár Vindgardiára is (mert végül is biztos van ott is pár ilyen alak). Bár tényleg jó lenne minél inkább az egyediségre törekedni. :)

"DE amúgy a cél egy jó erkölcsi kép közvetítése volt anno. Gondolj bele, így is támadták az RPG-ket hogy rosszra tanít, hát még ha nem ilyen erkölcsi értékeket közvetített volna..."
Szerintem nem feltétlenül kell "közvetítenie" egy játékkönyvnek semmilyen "erkölcsi értéket". A legjobb az, ha megadja a játékosnak a választás lehetőségét... Tehát, hogy jófiú is lehessen, de akár gonosz is. Mindenféle "büntetés" nélkül. :) Egyébként a Válaszúton c. könyv épp ilyen (lesz).
© SzG
2021. március 14. 16:31 | Válasz erre | #444
Csontsárkányok? [smiley]nevetes1[/smiley]
© Denko
2021. március 14. 12:34 | Válasz erre | #443
Kapaszkodj meg,ez nem a való világ.És a télapó sem létezik,bocs. ;)

A Hóboszorkánynak nincs konkurenciája.Nincs népe,akiknek több élettér kellene.Ha megpályázná az istenné válást,azt megértem.

Erkölcsi kép:Akire azt mondják,hogy gonosz,azt nyugodtan öld meg,és rabold ki.[smiley]taps[/smiley](Irak?Á,nem az olaj kellett,csak importáltuk a demokráciát.)

Horda:Aha,emlékszem.Meg arra is,hogy legyilkolták egymást,miután közéjük dobtad az aranyadat.(Kár,hogy nem ezzel kezdtük.)Igazán fegyelmezett sereg.

Lovasság beletapossa a zombikat a földbe,mert nem tudnak kitérni,és nem használnak eszközöket.A karmolásokat egy sima bőrpáncél is megfogja,bár a kopják miatt el sem érnek addig.A lovasíjász csapatok gyújtónyilakkal simán elintézik az összeset.
Ezt ismered?(1:04-től.)

https://www.youtube.com/watch?v=Wt2JoaQsJ5U

Képzeld el élőholtakkal,amik nem futnak el.Ne a Trollfog dombi goblinjaiból indulj ki.Mit csinálnának az élőholtak egy falanx ellen?

Razaak a főboss,ha kizárólag ilyenekből állna a sereg...akkor nem működnének együtt,mert mindenki vezér akarna lenni.

Nem azzal van bajom,ha a gonosz világuralomra tör.Az zavar,hogy nincs rá oka.Azt nem fogadom el,hogy "Nekem van a legnagyobb faxom,és ezt be is bizonyítom a világnak!"Az ilyen nem vezér,hanem egy komplexusos kisfiú.
2021. március 14. 11:55 | Válasz erre | #442
Ezt a faxságot...

Való világunkban mire ment/megy a törekvés?
Egyeduralomra. Aztán rájöttek, hogy harcnál könnyebb gazdaságilag elérni ezt... Nekünk legyen több nyersanyagunk, erőforrásunk stb.
Cégek mire mennek? Mi legyünk monopol helyzetben, mert akkor több pénzünk lesz, mi uraljuk a világ eme szegmensét stb.
Embereknél, meg hogy én vagyok az alfahím/bétagirl, én vagyok az okosabb, az erősebb, szebb stb. Aki nem erre megy, azok szolgál lesznek.
Szóval mindenhol az a cél hogy uraljon, és lehetőleg minél többet. ;)

Hős dolog már érdekes, néha a látszat csal. Nézd meg a The Boys sorozatot, remek példa erre.
DE amúgy a cél egy jó erkölcsi kép közvetítése volt anno. Gondolj bele, így is támadták az RPG-ket hogy rosszra tanít, hát még ha nem ilyen erkölcsi értékeket közvetített volna... Sorozatgyilkos vagy, a cél minél több ember kinyírása. Biztos örültek volna ilyesminek anno. :D Tény, hogy azóta eltelt idő, és talán nyitottabb lett ilyen téren a dolog. Másik tény, hogy a jó elég sokat gyilkol, ilyen szempontból nézve nem is olyan jó az...

Az a gyülevész horda aztán egy varázslattól eléggé kemény lett. Emlékszel erre? Aztán persze demoralizálhatóak voltak könnyen, mikor a fehér lovagok eljátszadoztak velük.

Lovasság megkerülheti őket, de mit csinál? Elvágja az utánpótlást? Várj, kaja nem kell nekik, igazából fegyver sem, mert kellő rothadás után egy karmolásnál nem kell több. Szóval a lovasság megkerüli őket, erre ők meg letarolják a falvakat, és újabb holtakkal szaporodik a sereg, végül a megkerülés már nem opció...
Razaak-ot is könnyű volt megölni, ugye?
© Denko
2021. március 14. 11:49 | Válasz erre | #441
A csontváz sereg vs. nehézlovasság esetében én a lovagokra fogadnék. :)
A lícs élőholt varázsló,egy komplett sereget nem igazán lehet belőlük összehozni,max. ők adják a főtiszteket.
A vámpír nappal nem mozoghat,ez elég komoly hátrány.
A szellemek/kísértetek helyhez kötöttek.
A lidércekről nincs konszenzus,hogy egyáltalán mifélék,de a legnagyobb gond,hogy a főgonosz mágikus erejét lekötné a sereg egyben tartása.(Vagy kell mellé egy regiment kisebb hatalmú varázsló.)
Az intelligens élőholtakkal az a probléma,hogy érzelmek híján elég nehéz őket kontrollálni.
© SzG
2021. március 14. 11:33 | Válasz erre | #440
Ja, igen, nem csak élőhalottakból áll az Agglax-féle sereg, bocs. :) Rég volt már a kezemben a könyv.

Ami az élőhalottak "hátrányait" illeti: attól is függ nyilván, hogy mifélék. A csontvázak pl. ugye alapból nem rohadnak el, hiszen már elrohadtak :), és nyilván lehetnek olyanok is, amik meg intelligensek, pl. lícs vagy vámpír... esetleg szellemek, lidércek. Utóbbiakra nyilván a "lassúság" sem jellemző. Tehát igazából simán össze lehet rakni élőhalottakból is egy ütőképes sereget, csak erre nyilván nem képes egy "mezei" nekromanta. :) Mondjuk a főgonoszok általában nem is ilyenek...
© Denko
2021. március 14. 07:55 | Válasz erre | #439
Agglax csapatai is főleg orkokból,trollokból,goblinokból és káoszharcosokból állnak.Ezek elvileg a balhé kedvéért csatlakoznak,szimpla gonoszságból,csakhogy ez nem hadsereg így,hanem egy gyülevész horda.A zsoldosok megbízhatatlanok,és rengeteg pénzbe kerülnek.

Az élőhalott ármádiák óriási hátrányai:
Tetű lassúak,lovassági egységekkel nagyon könnyű őket kicselezni.
Nincs intelligenciájuk,simán csapdába ejthetőek.
Konzerválni kell őket,különben lábon rohad el az egész kompánia.
A varázslókat leköti az irányításuk,és ha meghal a nekromanta,akkor megszűnik a kontroll.
Manőverező harcot lehetetlen velük folytatni.
© SzG
2021. március 14. 07:30 | Válasz erre | #438
"Hogyan toboroznak követőket?"
Hát általában nem toboroznak, hanem [i]létrehoznak[/i]. :) Szörnyekből vagy pl. halottakból, mint mondjuk Agglax a Halál seregeiben.
A többi kérdést is meg lehet válaszolni, ha nagyon akarjuk, néha vannak is erre kísérletek a könyvekben (legalábbis pl. az említett "követők" toborzására szokott lenni).
Nekem inkább ezekkel a "világuralmi tervekkel" van bajom úgy zusammen, mert borzasztó sablonos/elcsépelt, hogy a főgonosz mindent magának akar. :)) Én biztos, hogy soha nem fogok egy ilyen tervekkel rendelkező főgonoszt "kreálni".

"Deorax uráról lenne egy tippem,de nem nyilvános. ;)"
Írd meg akkor privátban, ha gondolod, kíváncsi vagyok rá. :) Bár annyi infóból, ami eddig kiderült Deorax Uráról, nem hiszem, hogy ki lehet találni a terveit.
© Denko
2021. március 13. 14:24 | Válasz erre | #437
Önmagában nem a világhatalmi ambíciókkal van bajom,hanem az ideológia hiányával.Miért akar Razaak/Sharella mindent elfoglalni?Hogyan toboroznak követőket?Mi történne,ha sikerrel járnának?
Deorax uráról lenne egy tippem,de nem nyilvános. ;)
© SzG
2021. március 13. 09:04 | Válasz erre | #436
Hát igen, ezek is elég idegesítő dolgok... főleg a kötelező "jófiúskodás". :) Az meg, hogy ha az olvasó nem hajlandó eljátszani a jófiút, büntetésben részesül, egyenesen gáz. :) Ilyesmik tényleg nincsenek és nem is lesznek a könyveinkben. Illetve igen, a gonoszokat is igyekszünk kicsit árnyalni, a "bossnak", vagyis a Vindgardia Hősei esetén Deorax Urának pedig távolról sem az a célja, hogy világuralomra törjön (bár a Végzet Prófétáiban lévő titkos levélből még elképzelhető, hogy valami ilyesmire lehet következtetni, de valójában tényleg nem erről van szó... no de nem akarok spoilerezni, úgyhogy erről csak ennyit :)).
© Denko
2021. március 11. 16:48 | Válasz erre | #435
Igen,ez volt az,köszönöm.

alsóbbrendű ellenfelek:
Az orkok gonoszak,gyengék,gonoszak,gyávák,gonoszak,buták,gonoszak,csúnyák,gonoszak és...Mondtam már,hogy gonoszak is?Ez Tolkien örökségének legrosszabb része,tipikus hordalények,gonoszak,mert...ööö...csak.Kizárólag azért vannak,hogy a [i]hős[/i] ujjgyakorlatképpen lemészárolhassa őket,lelkifurdalás nélkül.Éppen csak az a baj,hogy a nálunk gyengébb,gyávább és ostobább lények elpusztítása nem hősies cselekedet,hanem kártevő irtás.Ennek a könyvnek Te vagy a hőse,Józsi,a Patkányvadász.Hát kösz. :/
Igen,a Titánban magyarázzák,hogy ezek a szerencsétlenek alapból káosz fertőzöttek,de muszáj minden szempontból alsóbbrendűnek lenniük?(Á,ugyan már,ezek csak[s]zsidók[/s] orkok.)

motiváció nélküli gonoszok:
"Világuralom!" ez olyasmi becsípődés lehet náluk,mint a topmodelleknél a "Világbéke!"Ezen túlmenően,mégis mit akarnak?Minden hódítónak volt valami távlati célja,erről nem tudunk meg általában semmit.Nem azt mondom,hogy fejtsenek ki részletes propagandát,de bemondásra el kell hinnem,hogy a varázsló gonosz,a világ jobb hely lesz nélküle(és ráadásul vannak kincsei/fizetnek a kinyuvasztásáért).Ilyenkor inkább érzem magam rablógyilkosnak(Tűzhegy?).
Jól van,legyőzöm a gonosz varázslót,a környékbeli falvak meg fellélegezhetnek...úgy két napra,aztán jönnek majd a kardcsörtetők/banditák/kisebb boszorkánymesterek,akik be akarják tölteni az üresen maradt életteret,és letarolja a környéket a háború,mert nincs a főboss,hogy rendet tartson.

fekete-fehér ábrázolásmód:
Mi vagyunk a jók,aki szemben áll velünk,az gonosz.Kész,tovább nem ragozzuk,mehet a gőzhenger!Csakhogy a saját szemszögéből senki nem számít gonosznak.Ja,hát az ő szempontjaikat nem ismerjük,de nem is érdekel.Vér István zúz!Igen,gyerekeknek írták az eredeti könyveket,de ettől még lehetne néha elgondolkodtatni az olvasót,hogy tényleg jó-e,amit csinálok.

kötelező jófiúskodás:
Na EZT nagyon utálom!Hoztál egy morálisan megkérdőjelezhető döntést?Életerő vesztés!Szerencsepont levonás!És akkor még tedd össze a két kezed,hogy nem haltál meg rögtön!Legalább néha,próbaképpen,hadd kapjak már lehetőséget érdemi döntéseket hozni!Ne csak annyiból álljon a dolog,hogy jobbra akarsz menni,vagy balra!

Ennyivel tudtam kiegészíteni,természetesen ezek csak az én személyes nyavalyáim,és a VP. szerencsére pont mentes az ilyenektől(a Válaszúton meg elvileg reflektál majd az utolsó pontra).
© SzG
2021. március 10. 22:07 | Válasz erre | #434
"A "dark" elég szerencsétlen megfogalmazás lett,nem arra gondoltam,hogy legyen horror."
Akkor gondolom komolyabb, realistább, illetve kevesebb "meseelemet" tartalmazó könyveket szeretnél. :) Ezzel egyetértek. Szerintem a mi könyveink is többé-kevésbé ilyenek (jó, a Végzet Prófétái csak félig-meddig, hiszen az legalább hangulatában még tényleg idézi a régi KJK-könyveket).

"Egyszer pontokba szedted,mi zavaró a KJK-ban(most nem találom,de egyetértek vele)"
Nekem megvan, akkor már bemásolom ide, nem teljesen "OFF" talán. :)

***

"Amikkel nekem gondom van:

* Sok könyvben valójában nincsenek alternatív utak, csak egyféleképpen lehet végigjátszani a kalandot. Kellenének valódi alternatív utak, már csak azért is, hogy akár egy sikeres végigjátszás után is legyen értelme újrajátszani a könyvet (alternatív utak hiányában nincs igazán értelme).
* Túl sok az "instant" halál. Túl sok a szükséges tárgy. Túl sok az erős ellenfél... Kevesebb kellene mindből, illetve jó lenne, ha több kisebb-nagyobb logikai feladat, rejtvény lenne a könyvekben, ha legalább részben ezek jelentenének a kihívást (mint a Bizonytalanságban... körülbelül. Vagy mint Nimretil Válaszútonjában).
* Úgy összességében túl sok minden múlik a véletlenen, főleg persze a kockadobáláson (próbák, harcok). Holott nyilván az lenne az ideális, ha a játékos döntésein múlnának a dolgok. Tehát több döntési lehetőség kellene, és kevesebb kockahajigálás.
* A szabályrendszer sem az igazi. Például túl sokat számít még 1 ügyességpont plusz vagy mínusz is; és mivel általában nem csak 1 pont különbség van a küzdő felek között, így a legtöbb csata nagyon kiegyensúlyozatlan, az erősebb fél szinte biztosan győz. Egy HK-féle rendszer talán ebből a szempontból jobb, ott kisebb jelentősége van egyetlen pontnak (vagy a Magányos farkas rendszere is jó példa erre). Ezen kívül nyilván nagyon életszerűtlenek az olyasmik, hogy például fixen 2 életerőpontot sebez mindenki (nyilván külön sebzésszámítás kellene), meg hogy kajától gyógyulsz. :) (Nyilván gyógyitaltól vagy gyógyfüvektől kellene gyógyulnod, mint mondjuk a Tihor-féle könyvekben.)

+ Meg lehetne még nyilván említeni azt is, hogy sok könyvnek már az alaptörténete is túl egyszerű, túl sablonos (szimpla világmegmentés ugye), ráadásul általában később sincs benne semmilyen különösebb csavar vagy érdekesség. Plusz a főszereplő is gyakran egy szimpla, fiatal harcos. Nyilván jobb lenne, ha egyedibb történetek lennének + egyedibb főszereplők.
+ Az sem ártana, ha kevesebb életszerűtlen szituáció lenne, pl. nem lennének kereskedők egy labirintusban (mindenféle magyarázat nélkül ráadásul) stb. :)

Kb. ezekkel van problémám a legtöbb FF-könyv kapcsán. Ettől még persze sok bejön, főleg azok, amikre kevésbé jellemzőek a fentiek.

Egyébként a "Vindgardia Hősei" c. új sorozatunknál is igyekszem észben tartani a fentieket. Például a Végzet prófétáinak szerkesztésénél-átdolgozásánál is ügyeltem arra, hogy itt valóban legyenek alternatív utak, meg kevesebb legyen a szükséges tárgy meg az instant halál, meg a harcok jó része legalább elkerülhető legyen + a szabályrendszer is valamennyivel életszerűbb legyen + a történetben is legyen több csavar stb. A későbbiekben is igyekszem majd ezekre odafigyelni."

***

Ennyi. :)
Egyébként igen, azért már a Végzet Prófétái is jóval kevesebb ilyen életszerűtlen vagy "mesés" elemet tartalmaz, meg szerintem jobban is játszható egy átlagos KJK-hoz képest. A sorozat további részei pedig remélhetőleg még jobban játszhatóbbak és még komolyabbak lesznek. :)

"Ha akarod,kifejtem részletesen."
Oké, ha van kedved, fejtsd ki. :)

"A Bizonytalanság akár Vindgardia-ra is átírható,viszonylag csekély változtatásokkal. ;)"
Elképzelhető, de azt hiszem, inkább meg sem kísérlem a dolgot... Vindgardiat szeretném meghagyni egy (klasszikus) fantasy világnak. :)
© Denko
2021. március 10. 19:43 | Válasz erre | #433
A "dark" elég szerencsétlen megfogalmazás lett,nem arra gondoltam,hogy legyen horror.
Egyszer pontokba szedted,mi zavaró a KJK-ban(most nem találom,de egyetértek vele).Annyival egészíteném ki,hogy engem irritálnak az alsóbbrendű ellenfelek,a motiváció nélküli gonoszok,a fekete-fehér ábrázolásmód,és a kötelező jófiúskodás.(Ha akarod,kifejtem részletesen.)
A Vértengerek pl. üdítő változatosságot jelentett.
OFF:
A Bizonytalanság akár Vindgardia-ra is átírható,viszonylag csekély változtatásokkal. ;)
© SzG
2021. március 10. 17:19 | Válasz erre | #432
Igen, én is úgy látom hogy az Allansia bérgyilkosait "elvitte a nosztalgiavonat", a Veszedelmek kikötője viszont "már nem ment akkorát"... ahogy szerintem a többi "n+1-ik" Jackson-Livingstone könyv sem fog. A régi rajongók egy részének ugyanis ez az alap KJK stílus már tényleg kevés, újakat meg eleve nem nagyon lehet megfogni vele (ahhoz túl "régimódi"). Tehát igen, szerintem is újítani kell, különben valóban csak a kb. pár száz fős Jackson-Livingstone rajongótábor fog lapozgatósokat olvasni, vásárolni, és szó sem lesz semmilyen komoly játékkönyv-"reneszánszról".
Ettől függetlenül én nem gondolom úgy, hogy feltétlenül "darkulni" kellene... a sötét/véres stílus nélkül is lehet komoly meg újító egy lapozgatós. És talán népszerű is. Ahogy például a Végzet Prófétái is valamennyire az. De ugyanez áll a Válaszútonra és a Viszályok idejére is: szintén úgy komolyak és innovatívak, hogy közben nem különösebben darkosak, és szerintem legalább olyan népszerűek lesznek a lapozgatós-táborban, mint a Végzet Prófétái. De mondhatnám Bojti Anna könyveit is, amik szintén újítóak és sikeresek is egyben, a legcsekélyebb darkulás nélkül ugye. Tehát szerintem nem a "darkulás" az egyetlen út, nem csak ilyen lapozgatósokkal lehet megfogni akár szélesebb tömegeket is. Szerencsére, mert őszintén szólva én egyáltalán nem örülnék neki, ha csak a "sötétebb" könyvekre lenne igény. :) (Oké, a Bizonytalanság börtönében új változatot majd tényleg kiadom valamikor, de amúgy nem szeretnék különösebben "darkulni".)
© Denko
2021. március 9. 16:48 | Válasz erre | #431
A lényeg az utolsó mondatom volt(megújítás).Az Allansia bérgyilkosai jól fogyott,mert elvitte a nosztalgiavonat.A veszedelmek kikötője már nem ment akkorát.
(Általában,aki a Port of peril-t olvasta előbb,annak az Allansia tetszett kevésbé.)
A Végzet Prófétái eléggé nosztalgikus ahhoz,hogy kellemes gyermekkori emlékeket idézzen,ugyanakkor tartalmaz annyi újdonságot,hogy ne az n+1-ik Jackson/Livingstone könyv legyen.
Befektetői/magánkiadói szempontból kockázatos kísérletezni,de a KJK aranykora óta eltelt harminc év,az akkori gyerekek már felnőttek(a mostaniak igényeit meg nem ismerem),szerintem el lehetne menni picit darkosabb irányba.
© SzG
2021. március 9. 06:55 | Válasz erre | #430
Hm, hát igen, én sem hiszem, hogy rövid fejezeteket kellene írni. :) Eleve nem is igazán a gyerekeknek készülnek ezek a könyvek...
Aki rövid fejezeteket tartalmazó, illetve "gyerekbarátabb" fantasy lapozgatósokat akar olvasni, annak ott vannak az új Fighting Fantasy könyvek (pl. Crystals of storms).
© Denko
2021. március 8. 21:22 | Válasz erre | #429
Igen,a filmekre.Ez már nagyon OFF lesz,elnézést érte.
Azért lett polkorrekt,mert az előzetes piackutatások azt mutatták,hogy erre van igény.(Több milliárd dolláros franchise-ról beszélünk,biztos,hogy felmérték az igényeket.)
Az Ébredő erő szimplán a nosztalgiára épült,egy az egyben az Egy új remény remake-je.Sokan fanyalogtak,úgyhogy a második rész újítani próbált.Emiatt még többen fanyalogtak,szóval vissza az egész.De felhozhatnám Gina Carano kirúgását is.

https://hu.ign.com/star-wars/55170/feature/velemeny-van-e-remeny-a-star-wars-szamara
2021. március 8. 20:48 | Válasz erre | #428
Star Wars... a filmekre gondolsz? Ott nem az olvasói igényeket vették figyelembe, hanem a polkorrektséget...
© Denko
2021. március 8. 17:59 | Válasz erre | #427
Érdekes,de van egy pontja,amivel nem értek egyet(bár a cikkíró is elismeri,hogy ez szubjektív).
A fejezetpontok hosszúsága.
Elhiszem,hogy a mai fiatalok nem szívesen olvasnak el hosszabb szövegeket,de erre nem az a megoldás,hogy rövidebb fejezeteket kell írni.(Ilyen alapon csinálhatnánk lapozgatós képeskönyveket.)
Az író feladata,hogy felkeltse és fenntartsa az érdeklődést,ha elkezdjük az olvasói igényeket kiszolgálni a jobb eladhatóság reményében,azzal megöljük a műfajt.(Khm új Star Wars khm)
"Ha megkérdeztem volna az embereket,hogy mit szeretnének,azt felelték volna,gyorsabb lovakat." Henry Ford
Csak azt akarom mondani ezzel,hogy megreformálni/újítani kellene a lapozgatósokat,ha vissza akarjuk vezetni a dolgot a köztudatba.Szerintem.
© SzG
2021. március 8. 06:05 | Válasz erre | #426
Újabb értékelés a könyvről, ezúttal a FotelVándor oldalán (köszönjük [smiley]vigyor0[/smiley]!):

[url=https://fotelvandor.hu/J%C3%A1t%C3%A9kk%C3%B6nyv/A%20v%C3%A9gzet%20pr%C3%B3f%C3%A9t%C3%A1i%20-%20Tak%C3%A1cs%20L%C3%A1szl%C3%B3%20-%20Szlobodnik%20G%C3%A1bor]Értékelés[/url]

Tartalmaz néhány nagyon érdekes gondolatot is egyébként, például hogy "a karakter előtörténete mintha a lapozgatós korszakot '90-ben elhagyó játékosok analógiája lenne" (ebben tényleg van valami...), szóval valóban érdemes elolvasni a cikket. ;)
Illetve magán az oldalon is ajánlatos jobban szétnézni, mert jó pár egyéb értékelés található még rajta, például a klasszikus KJK-könyvekről is. [smiley]hawaii[/smiley]
© SzG
2021. március 7. 06:05 | Válasz erre | #425
Köszi. [smiley]eljen[/smiley]
© Denko
2021. március 6. 20:50 | Válasz erre | #424
Örülök,hogy egyre többen fedezik fel. :)
© SzG
2021. március 6. 14:15 | Válasz erre | #423
[url=https://www.silverland.hu/termek/39801/VEGZET_PROFETAI,_A/]A Végzet Prófétái a Silverlandban[/url]

[smiley]hawaii[/smiley]
© SzG
2021. március 5. 12:37 | Válasz erre | #422
Közben a molyon is kaptunk két újabb értékelést (köszönjük még egyszer mindkettőt!):


[b]Andor_Nagy[/b]:

– Ős-fantasy hangulat. Már maga a borító és a belső illusztrációk is nagyon hangulatosak, és a történet is nagyon jól hozza a 80-as 90-es évek fantasy hangulatát.
– Újrajátszhatóság. Már kétszer végigjátszottam a könyvet, de még mindig nem láttam mindent. Számomra ez tesz igazán értékessé egy játékkönyvet.
– Letisztult. Nincsenek buta töltelékfejezetek csak azért, hogy nagyobb legyen a könyv, mint szükséges. A szabályok egyszerűek, nincsenek unalomba nyúló mennyiségű kockadobálások.
– Hozzáférhetőség. Manapság nagyon fontos, hogy egy játékkönyvet nem az internet legeldugottabb zugaiból kell beszerezni irreálisan magas áron.

Összességében szórakoztatóbb volt, mint a KJK vagy a Harcos Képzelet könyvek, minimum ilyen lelkesen kellett volna azokat is megírni, mint ezt a könyvet.

5/5

***

[b]olorin[/b]:

Mikor megpillantottam a borítót, már tudtam, hogy nekem ez a könyv kell. Már harminc éve olvasgatok lapozgatós könyveket, és az utóbbi 20 évben bizony nagyon kevés kötet dobogtatta meg a szívemet. Páran írták, hogy nem tetszik nekik ez a fekete-fehér borító, de nekem valahogy egyből átadta azt a hangulatot, amit már 20 éve hiányolok.

A könyvet kinyitva látszik, hogy rendkívül igényes munka, a lapok nem járnak ki, nincsenek nyomdahibák vagy elütések, az illusztrációk nagyon hangulatosak és az eredeti KJK könyveket idézik meg.

Többször is nekifutottam a könyvnek, elsőként a szabályokat betartva és dobálgatva (hamar elhullottam, mert nem volt szerencsém), másodjára már dobálgatás nélkül, de nem ide-oda lapozva (megint nem sikerült a végére érnem, mert nem hoztam túl jó döntéseket), aztán már pici csalásokkal sikerült eljutnom a történet végéig. Remekül szórakoztam közben, és megdöbbentő volt látni, hogy milyen sokféle lehet a kaland a választott csapattól függően. Elég jól le is lett tesztelve, mert nyilvánvaló bakit nem is találtam, akármilyen csapattal is indultam el. A történet kellően változatos, van itt árulás és bonyodalom is bőven. A csatáknál mindig van egy pici kis ötlet ami érdekessé teszi a játékot, sokszor szívtam is a fogam, hogy miért nem x-et vagy y-t válaszottam a játék elején :)

Egy apró dolgot hiányoltam csak, hogy a játékos néha elszakadhatna a csapatától, és önállóan is keveredhetne kalandokba. Lehetett volna kicsit több alkalom, amikor a játékosnak módja lett volna beszélgetésbe elegyedni a csapata tagjaival, mert akkor többet is megtudhattunk volna róluk, és még gazdagabb lett volna a történet. Talán a következő részek egyikében ezekre is sor kerülhet :)

Összességében az utóbbi évek legötletesebb, legélvezhetőbb lapozgatós könyve a Végzet Prófétái, ami legalább egy tucatszor újrajátszható a rendszere és a nehézsége miatt. Nálam lepipálta Livingstone legújabb könyveit is, hiszen azok hiába letisztult, korrekt alkotások, kicsit ötlettelennek és porosnak tűnnek a Végzet Prófétái mellett. Remélem, hogy most már hamar jön a folytatás :)

5/5
© SzG
2021. március 5. 12:32 | Válasz erre | #421
Köszi a visszajelzést, örülök, hogy érdekesnek találtad az interjút. :)

Vindgardia ciklus: igen, reméljük, hogy valóban "hosszú" lesz. :) Mivel most a pályázatunk is viszonylag sikeres volt, így erre tényleg van is esély. (Erről majd még bővebben is írok.)

Egyéb "műveim": köszi az érdeklődést, de szerintem épp annyit írtam róluk, amennyit megérdemelnek. :D Egyébként a legtöbb szerintem csak azért jelent meg anno, mert jóban voltam a szerkesztőkkel... legalábbis nekem erős a gyanúm, hogy csak ezért adták ki őket (így konkrétan persze nem mondták). Na mindegy. Tényleg nem érdemes foglalkozni velük. :)
© Denko
2021. március 2. 21:25 | Válasz erre | #420
Érdekes volt az interjú,kíváncsi leszek Killmaster új művére,ill. a Vindgardia ciklusra is(nem gondoltam,hogy ilyen hosszú).Azért az egyéb műveidről elárulhattál volna többet is,nem lehetnek olyan rosszak,ha megjelentették.
© SzG
2021. március 2. 09:48 | Válasz erre | #419
Az előbb egy újabb ajánló jelent meg a könyvről, ezúttal egy népszerű moly.hu-s blogger, BenGa oldalán:

[url=https://azoroszlanustje.blogspot.com/2021/03/takacs-laszlo-es-szlobodnik-gabor.html]Ajánló[/url]
© SzG
2021. február 28. 20:49 | Válasz erre | #418
Az imént megjelent a Lidércfény Magazin 134. száma, ami hat teljes oldalon keresztül foglalkozik velünk. :) A főszerkesztő ugyanis nem csupán egy ajánlót írt a Végzet Prófétáiról, hanem még egy interjút is készített velem és Killmasterrel... méghozzá egy valóban igen tartalmasat, amiből rengeteg minden kiderül rólunk, a korábbi műveinkről, a Végzet Prófétái születéséről és kiadásáról, a terveinkről, a Válaszútonról stb. Szerintem mindenképp érdemes elolvasni. :)
A következő címen érhető el a magazin PDF változata:

[url=https://www.lidercfeny.hu/download/akf/2021/lidercfeny_akf_202102.pdf?fbclid=IwAR2whBZXmyk9zYvZNFh9rr_S3PS2QcTh66zZ0SFGbCnI1bpVdlhyefmReSc]Lidércfény 134[/url]
© SzG
2021. február 17. 20:16 | Válasz erre | #417
Köszi! :)
Igen, végül is a Vietnami tombolásba még érdemes lehet belenézni... bár inkább csak azért, mert ilyen kommandózós, rambózós könyv nem sok van, sőt, magyarul talán nincs is több. :) Amúgy tényleg vannak ennél sokkal jobb lapozgatósok is.
2021. február 16. 11:00 | Válasz erre | #416
Meghallgattam a videót, egészen jó!:-))
Meg elolvastam a kommentedet... nekem pl. meg van a Vietnámi tombolás, még akkoriban vettem meg, amikor megjelent.
Nem rossz könyv szerintem, anno tetszett úgy ahogy, igaz azóta se játszottam vele!:-)
Azért nem egy Végzet prófétái!;-)
© killmaster (Savanyúhas)
2021. február 15. 11:09 | Válasz erre | #415
A fiúkat elhallgatva engem is elkapott a nosztalgia-faktor. Annyit azért hozzátennék, a halállabirintusban a Nindzsát csak úgy tudod elkerülni, ha az öreg kosaras fickóval nem húzatod fel magad. Eléggé átfogóan beszéltek a témáról, és úgy tűnik tetszett nekik a kalandunk. Remélem sok olvasónk hasonlóképpen vélekedik majd. Akinek még nincs meg, az gyorsan szerezze be! Ki tudja, tíz év múlva már ezt a könyvet is csak borsos áron lehet majd beszerezni.
© SzG
2021. február 14. 20:30 | Válasz erre | #414
Egy kis esti hallgatnivaló:

[url=https://www.youtube.com/watch?v=ptuBGaFexcQ&feature=share&fbclid=IwAR0nd8vaWtsmo_UkmY0fE4bkQmO1ebjvDZbk4t6LXbtFZosLLe07QmR6cdE]Kapitány podcast 04[/url]

Kapitány és Jimmy, vagyis a Lidércfény magazin két szerkesztőjének beszélgetése; a téma a KJK könyvek, valamint a Végzet prófétái. [smiley]hawaii[/smiley]
© SzG
2021. február 6. 14:18 | Válasz erre | #413
Köszi. :)

Igen, én is felettébb örülök. :D
2021. február 6. 09:25 | Válasz erre | #412
Elolvastam az ajánlót.
Korrekt és őszinte vélemény, nagyon jó kis írás szerintem!:-)
Egyre ismertebb lesz a Vindgardia Hősei sorozat, aminek felettébb örülök!:-)
© SzG
2021. február 5. 17:37 | Válasz erre | #411
Ma megjelent egy ajánló a könyvről a "GeekVilág"-on:

[url=https://geekvilag.hu/olvasonaplo/a-vegzet-profetai-fantasy-jatekkonyvajanlo/]Ajánló[/url]

Ha minden jól megy, hamarosan lesz még néhány cikk egyéb oldalakon is. [smiley]awink[/smiley]
© Denko
2021. február 3. 16:41 | Válasz erre | #410
Nálam is működik a link.A Kétélű nekem túlságosan elnagyolt lett,csalódnék,ha csak annyit hoznának össze.
© SzG
2021. február 3. 08:16 | Válasz erre | #409
Hello!

Nekem bejön a honlap. :) Lehet, hogy a böngésződdel van valami gond.

Borító: köszi, örülök, hogy tetszik. :) A Kétélű jóslathoz igazából semmi köze a könyvnek, viszont a szintén Paul Mason-féle Bíbor áradatra emlékeztet némileg. :) Legalábbis annyiban, hogy itt is gyerekként kezdjük a kalandot (maga a történet természetesen teljesen más). Egyébként igen, próbáltuk "színvonalasra" összehozni a könyvet, reméljük, sikerült. :)
© Vikky
2021. február 3. 08:10 | Válasz erre | #408
Cső Gábor!

Nem megfelelően szúrtad be a linket, így nem jön be a honlap. Megnéztem egyébként a borítót, és tetszetős. Elsőre a Kétélű Jóslat ugrott be, mint KJK analógia, remélem, a történet is hasonlóan színvonalas lesz.
© SzG
2021. február 2. 21:10 | Válasz erre | #407
Írtam egy hírösszefoglalót a honlapunkra, szerintem érdemes rápillantani, már csak azért is, mert tartalmaz egy képet is... egy borítóképet. [smiley]awink[/smiley]

[url=http://www.vindgardia.atw.hu/]Honlapunk[/url]
2021. február 1. 17:14 | Válasz erre | #406
Hát, ahogy halad a dolog, az árai egyre magasabbak lesznek inkább.
Gyula folyamatosan akarja kiadni a régieket, ami miatt, azok nem lesznek már itt nyomtatva a nagyközönségnek.
Az biztos, hogy az új kötetek itt nem fognak megjelenni, mert azt éri meg elsőnek kiadni nekik. Aztán esélyes, hogy az eredeti sorozat ki nem adott kötetei szépen lassan kerülnek majd le innen mindenféle formátumban. Ha FF embléma lett volna rajtuk, már rég le lennének szedetve szerintem. Szóval csak a fankalandok maradnak majd esélyesen.
Amúgy meg 4000 körüli egy új, és ha ezt nézzük, az az 5000-es ár nem is olyan sok innen nézve. Amúgy esélyesen Gyuláék is felviszik majd erre a szintre az áraikat. És mivel elfogyott az első turnus, meg már a 2. fele is, így látható, hogy megteheti.

Csak hogy legyen átkötés, az a 2500-as ár a második kötetre simán kibírható a fentiek fényében.
2021. február 1. 12:14 | Válasz erre | #405
A pdf nekem se pálya... mindenképpen könyv formátumban kell, s én is a polcomon szeretném tudni őket.
Amúgy én nem is látok a neten zagoros könyveket...
Bár az 5 ezres árat részemről továbbra is sokallnám értük, annak ellenére is, hogy amit Te és kaposzta írtatok, abszolút megállja a helyét és érthető magyarázatai az áraknak... de akkor is sok!
Viszont az is tény, hogy valahogy nagyon be szeretném szerezni az összeset, szó szerint az összeset!:-)
Azonban sajnos ez még 46 könyvet jelent... legnagyobb bánatomra ez elég reménytelennek tűnik!:-(
© Uhu
2021. január 31. 23:36 | Válasz erre | #404
Felesleges az árakon bosszantani magatokat. Ezeket az árakat a kereslet-kínálat diktálja. A kommunizmusban mindennek meg volt határozva az állam által az ára - én nem vágyom ezt vissza...
Hiába várnék, h majd olcsóbbak lesznek a zagoros könyvek, mert nem lesznek: senki nem adja el őket, úgyh gyakorlatilag bármennyibe kerülhetnének. Gondolom, azért nem kerülnek többe, mert az 5e Ft-os ár mégiscsak egy lélektani határ.
Kénytelen voltam én is ennyiért megvenni a jobbakat (Bubu értékelései alapján 16/20-tól felfelé), mert más lehetőség nincsen - pedig nem vagyok milliomos. Így is néhány top-művet nem sikerült beszereznem. Nekem a pdf nem pálya. A kjk somee-s digitális változatok kiválóak, de szeretem én is kézbe venni és úgy olvasni, valamint a polcomon tudni őket.
2021. január 31. 16:04 | Válasz erre | #403
Amiket én vettem, azok eredetiek. Nem tetszett, hogy 5000-ért vettem darabját (öt könyvet vettem), de ha ennyi az ára, akkor ennyi. Sajnos itt már nem lehet rendelni, aki megbecsüli, az nem adja el, akinek a pénz a fontos, az meg nyerészkedik rajta. Bár nem lehet rajta túl sokat nyerni még ilyen árak mellett sem. A 28 ezres KJV-csomag viszont szimpla pofátlanság, a piaci ára mondjuk 15 ezer lenne, a fair ára meg mondjuk 12.
2021. január 30. 21:01 | Válasz erre | #402
Ameddig lejjebb nem megy az ára, vagy lehet olvasgatni PDF-ben, esetleg kinyomtatni spirálozva, ahogy írtad. Nem kell feltétlenül mindent is megvenni, nincs hiánygazdaság mostanság. Annyi minden más dolog van a boltokban, meg a világon.

Azt nem tudom, hogy eredetiek-e vagy utánnyomottak.
© cock
2021. január 30. 06:34 | Válasz erre | #401
Tuggyukikéknek persze 15 év nem volt elég arra, hogy gyűjtőszenvedélyüknek hódoljanak, az elmúlt 20 évet most akarják 2 év alatt rohamtempóban pótolni. Ez is szánalmas. Aztán meg keseregnek, hogy jajj nincs kínálat. Nem sajnálom őket.

De nézzük a jó oldalát, lehet pár éven belül darabját 10 ezerért is el tudom adni. LOL
© cock
2021. január 30. 06:26 | Válasz erre | #400
Ez azért van mert a tuggyukkik köréből rengeteg álmából felébredt árfelhajtó császár született az elmúlt két évben és erre a jújj de retro, júj de jó játékkönyvdömpingre úgy harapnak, mint a halak. És hát nem elég nekik a játékkönyvekbeli harc, úgy vélik az életben is meg kell mindenkinek küzdenie a saját játékkönyvéért. Ha máshogy nem, a magas árral. Mert ha ő szopott a beszerzésekkel, más is szopjon már és akkor egálban lesznek. Cserében mindenkinek egyformán dagad a farka. Szánalmas.
2021. január 29. 18:19 | Válasz erre | #399
És vajon meddig kell várni? Mert ha sokáig vársz, más elviszi... szóval inkább mennek a biztosra, és megfizetik. Egyébként eredetiek, vagy utánnyomottak?

Nekem szám szerint 0 zagoros van, nem is lesz több, de ott vannak a gagyi pdf-ek, amik játszhatatlanok, mármint elektronikusan, mert kinyomtatva spirálozva olvasható az is. (Persze az ittenieknek erre nem volt "ész", vagy lehet hogy egyszerűen csak telhetetlenek voltak, és csakazértis könyv formátumban kellett nekik.) Helyigényben lehet, hogy kicsit többet foglalnak. De valószínűbb, hogy megalkotom magamnak egy játszható változatot, aztán mobilon lehet majd olvasgatni...

Szellemlovasban volt [b]egy[/b] Star Wars regény, ami 48k volt. És már nincs ott.
2021. január 29. 17:25 | Válasz erre | #398
Az igen... nem kicsit pofátlanok!!
Amúgy én is láttam pl. a KJV sorozatot 28000-ért facen... igaz persze, az 4 könyv, de akkor is nagyon sokalltam!
Szerencsére amúgy is megvan nekem még régről... de a Királyok Koronája zagoros verziót szívesen beszerezném!;-) :-))
2021. január 29. 17:22 | Válasz erre | #397
Ez pontosan így van!

Nekem pl. még alig van zagoros könyvem, pedig az összeset meg szeretném szerezni... de nem fogom ezeket a kapzsi embereket gazdagítani azáltal, hogy 5 ezerért megveszem tőlük! Vannak elveim...
Inkább várok és reménykedek, s ha sikerül akár csak 2-3 darabjával is szépen lassan beszerezgetnem őket, akkor minden vétel után örülök, mint majom a farkának!:-)))
2021. január 29. 16:24 | Válasz erre | #396
Most is árul valaki 5000-ért Zagoros könyveket, ha jól emlékszem. Ez számomra a pitisóhercigány kategória. :) De ugyanennyire tehetnek a vásárlók is erről, mert képesek kiadni ennyit. Ha mindenki türelmesebb lenne, akkor az árak is lemennének, mert 5000-ért rajtuk maradna a könyv.
Első oldalElőző oldal12345678910Következő oldalUtolsó oldal