Zagor.hu
Zagor.hu fórum
A Végzet Prófétái
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
A Végzet Prófétái – kritika

Előre jelezném, hogy csak mostanában kezdtem újraolvasni a klasszikusokat és régi olvasmányaim emléke már eléggé elhalványult, szóval azokkal csak érintőlegesen szeretném összehasonlítani a könyvet. 3 alkalommal futottam neki a kalandnak, harmadszorra csalás nélkül megoldottam, de nem olvastam át minden fejezetpontot és lehetőséget (még).

A Könyv formátuma:
Jobban tetszett volna, ha igazodik a klasszikus KJK könyvek méretéhez, tördeléséhez. Nekem túl nagy alakú a kiadvány és túl kicsik a margók. Nem vészes, nincs gond vele, de kényelmesebb olvasnom a megszokott méretet. Ettől a totálisan szubjektív dologtól eltekintve a kiadvány rendkívül igényes, jó megjelenésű. Esetleg, ha megoldható, érdemes lenne a további kötetek lapjainak aljára a megszokott kockákat odarittyenteni, hogy ne kelljen a mobilon kockadobás-szimulátort használni.

Illusztrációk:
Egyesek szerint túl kevés, legalábbis a szokásos KJK könyvekhez képest. Nekem nincs hiányérzetem mennyiségileg, már csak azért sem, mert a helyszínek, karakterek leírása elég szemléletes. Ennyi kell, de nem feltétlenül több. Igényesek, jól néznek ki, de kár lett volna emiatt további költségeket vállalni, vagy halasztani a megjelenést.

Tartalom:
Először én is meglepődtem, hogy csak 200 fejezetpontos a kaland, de a szokásoshoz képest hosszabbak az egyes fejezetek és az egész valóban sokkal olvasmányosabb, tartalmasabb. Nem kell tehát attól félni, hogy rövidke kalandban lesz részünk. Volt már olyan könyvélményem, ahol a szokásos 400 pont ellenére is érezhetően hamarabb átrágtam magam a tartalmon. Nagyon tetszett, hogy nincsenek benne fölösleges ide-oda lapozgatások. Így maga a kaland hangsúlyosabb, kevésbé töri meg a történetet a sok kaszabolás. Nincsenek benne túlcizellált leírások, de több helyen is valóban fontos infók vannak elrejtve a történet mesélése során. Sokkal élvezetesebb így olvasni, hogy hamar rájövünk, a szöveg nem az öncélú helykitöltés eszköze.

Sorspróba:
Nekem alapvetően az elgondolás tetszett, a mások által korábban kifogásolt fölösleges túlbonyolítást én sem raktam volna bele, de akár ez valóban kiváltható a játékos részéről egy sima kockadobással: 1-2: lapozok az első lehetőségre, 3-4: másodikra, 5-6: harmadikra. Részemről sosem szerettem a szerencse túl nagy szerepét, itt nem vészes a dolog, ennyi belefér a kaland változatossá tétele érdekében. Nekem úgy tetszene leginkább, hogy csak ott legyen sorspróba, ahol kevésbé számít, pl., ha az első lehetőség jön ki, akkor aranyat kapunk, amivel fel tudunk bérelni még csapatot, ha a második, akkor varázstárgyat, ha a harmadik, akkor másik tárgy, amivel szintén valami előnyhöz jutunk. A jelen sztoriban volt azért, ahol az egyik verzió esetén garantáltan buktam a kalandot.
Előfordult, hogy egy ponton, ha nem jól dobok ÉS nincs nálam a megfelelő csapat, akkor bukom egy tárgyat, amely hiányában a halál garantált egy későbbi helyszínen. Mondjuk az írók figyeltek arra, hogy ezt a tárgyat később is be tudom szerezni, szóval többször kell rossz döntést hozni, vagy előnytelenül dobni a sorspróbát, hogy elbukjunk. Ha a történet által javasolt úton megyek tovább, akkor nem találkozom egy személlyel és nem csatlakoznak a druidák. Nem szép dolog ez az írók részéről. Azt hiszi az egyszerű olvasó, hogy ha szerencsével sikerül hozzájutni némi plusz infóhoz, akkor az tényleg hasznos és feltétlenül érdemes követni, de néha mégsem, szóval érdemes kritikával fogadni még a legjobb szándékú tanácsot is a döntések meghozatalakor. Ez néha bosszantó, de igazából így életszerű.

Csapatok:
Szuper ötletnek tartom a csapatok összeállítást kockadobásos értékek használata helyett. Új színt visz a játékba, bevonva érezzük magunkat a történetbe. Már emiatt is érdemes többször nekifutni a kalandnak. Kifejezetten jó szórakozás ennek a kimatekozása! Gratula érte! Ha ezt a vonalat folytatjátok, akkor az megalapozza a további könyvek hangulatát. Sokkal jobban, mint a kockadobálós módszer.

Kihívás, balansz:
Kifejezetten ideálisnak érzem mind a nehézséget, mind a helyszínek és cselekmények változatosságát.
Elsőre nem ment, mert bár követtem a megszerzett infók alapján az optimálisnak vélt utat, hiányoztak tárgyak, csapatok, meg a szerencse is. A könyv viszont nagyon motivál az újrajátszásra, így nem kínszenvedésnek éljük meg az újrakezdést. Lehet új csapattal próbálkozni, más útvonalon, amik nagyon jól elkülönülnek egymástól. Így fedezve fel a lehetőségeket már könnyebb a célba elérése. A szükséges infókat, tárgyakat második, harmadik alkalomra már könnyű megszerezni, így végül a könyv, ha nem is elsőre, de 2-3 nekifutás alatt már valóban sikerélménnyel kecsegtet, csalás nélkül. Én más könyveket simán a harcok átugrásával szoktam, jó sokat csalva végigolvasni. Itt ezt most kifejezetten nem ajánlom senkinek, mert anélkül is meg lehet találni a helyes utat!
Csábít arra, hogy a nehezebb úton is végigolvassam a sztorit, szóval valóban érződik, hogy hatalmas gondot fordítottak az írók az események leírására, a balanszírozására. Más KJK kötetekben ezeket olyan esetlennek, random dolognak tartottam sokszor. Ebben a könyvben nagyon nem mindegy, hogy fel tudunk-e fogadni még csapatokat pénzért, vagy estleg meg tudjuk-e venni a csapatbővítéshez szükséges tárgyakat. Itt mindennek komoly szerepe van.

Értékelés:
Nálam 9/10 pont a felsorolt pár - számomra - furcsa történetvezetési dolog miatt, amúgy az egyik legjobb, legizgalmasabb könyv a műfajban. Különösen tetszett a csapatösszeállítás újszerűsége, az elrejtett infók a szövegben (érdemes jegyzetelni!). Mindenképpen ajánlom mindenkinek, régi motorosoknak, újrakezdőknek és KJK szüzeknek is akár első könyvnek.

Köszönöm, hogy olvashattam!
Értékelés: 9 / 10
Mai napon egy különleges lapozgatós könyvet hoztam el nektek. A Végzet prófétái két magyar szerző, Takács László és Szlobodnik Gábor műve, amely a klasszikus KJK-s hagyományokat részben továbbviszi, azonban egy új szabályrendszerrel teszi mindezt. Mivel a könyv 200 fejezetpontos, gondolkodtam, melyik rovatomat folytassam ezzel, de mivel ez nem Zagor minikaland – még akkor sem, ha a szerzők a zagor.hu tevékenységében igencsak közreműködnek – új rovatot pedig nem akartam indítani, ezért végül az eredeti mellett döntöttem. A pontozási szisztémám és az elemzésem tekintetében ugyanakkor a Zagor minikalandos értékelést veszem alapul, amit [url=http://velemenyes.blogspot.com/2019/09/zagor-minikalandok-elemzese-1-resz.html]itt[/url] találhattok meg. No, lássunk hozzá!

[b]Történet:[/b] Történetünk egy eleddig ismeretlen világban, Vindgardiaban játszódik. Veterán harcost alakítunk, aki sok csatát megjárt már. Végül a megállapodás mellett döntünk és Ildenor városában Zsugori Fengor szolgálatába állunk testőrnek. Munkáltatónk a nevéhez méltó, de azért alapvetően meg tudunk élni, mígnem egyszer egy egyedi küldetést bíz ránk: a távoli Nordhern városába menő kereskedőkaravánjait rendszeresen megtámadják, kifosztják, óriási veszteségeket okozva neki. Ezt meg kell akadályozni! A következő karavánt – megbízottjával, Serenával karöltve – mi kísérjük el, de ad pénzt arra, hogy kísérőosztagokkal gazdagítsuk csapatunkat. Maga a történet nem túl bonyolult, de természetesen lesz benne még fordulat, de ezt nem akarom elspoilerezni. Ami viszont egyedi az eddigiek játékkönyvekhez képest, az a szabályrendszere. Ugyanis alapból az egyik főértékünket sem kell kidobni. Szerencse pontunk nincs is, hanem véletlenszerű sorspróbák vannak, ahol 3 opció közül bármi megtörténhet. Ügyességünk és életerőnk sincs, egyedül a seregünknek van harcértéke és erőnléte, ami attól függ, hogy milyen csapatokat bérlünk fel. Ez nekem nagyon tetszett, legalább nem kockadobással dőlnek el a fontosabb dolgok. A kaland alapvetően két részre oszlik, a Khaleboron kívüli és azon belüli részre, mindkettőnek megvan a maga hangulata, előbbi kicsit lassabb tempójú rész, a végére viszont igazán felpörögnek az események.

[b]A kezdeti döntés:[/b] Úgy döntöttem, ezt a részt kicsit jobban kielemzem, mert nagyon-nagyon tetszett. Tehát az elején nem sorsolunk adatokat, hanem válogathatunk seregek közül, amelyeknek van harcértéke és erőnléte. A kapott értékek összege lesz a végső harcértéke és erőnléte. Összesen 7 csapatot bérelhetünk fel, akik különböző erősségűek, de az áraik is eltérnek, és van, amelyik még speciális képességekkel is rendelkezik. Tulajdonképpen az alábbi szempontokat kell a válogatás során figyelembe venni:
  • Minimum 3 sereget kötelező felbérelni.
  • Maximum 260 aranyunk van, ami azt is jelenti, hogy 4-nél többet nem tudunk bérelni.
  • Vannak olyan osztagok, amelyek utálják egymást, így nem lehet őket együtt felbérelni.
Amit a továbbiakban fogok írni, az az én gondolatmenetem volt, amiről azonban nem mondom el, hogy jó vagy rossz stratégia volt.

Igazából a harci szempontból legerősebb opció Theor Gladiátorai, Estrella pajzsos hajadonjai és Vindgardia felderítői. Így a legerősebb a seregünk harckészsége, és marad is 10 aranyunk, viszont nem lesz olyan seregünk, akinek harcon kívüli speciális képessége van. Minden más esetben valamivel gyengébb a seregünk, de vagy anyagilag leszünk erősebbek, vagy „taktikusabb” seregünk lesz. Ugyanakkor akárhogy akartam, nem jöttek ki pénzben az általam akart seregek. Ezért megfordítottam a játékot, és megnéztem az összes opciót, ami lehetséges. Ezeket egy táblázatba foglaltam össze, amit [url=https://docs.google.com/spreadsheets/d/1OkgcOVRHxQHG-VKLMvpNAeE7GdYTBBxFMA3341zo2A8/edit?usp=sharing]itt[/url] tekinthettek meg (a gladiátoroknál 4,5-es ügyességgel számoltam a speciális képesség miatt). Lényegét tekintve egyébként az alábbi választásokban kell dönteni:
  • [i]Theor gladiátorai vs. Estrella pajzsos hajadonjai:[/i] Bár nem egymással ellentétben álló csapatok, az első opciót leszámítva megfizethetetlenek együtt, így valószínű választani kell közülük. A gladiátorok erősebbek és kitartóbbak, viszont jóval drágábbak, az áruk lehetetlenné teszi 4 csapat felbérlését, és a 3 esetében is beszűkíti a mozgásterünket.
  • [i]Félszemű Thogar katonái vs. Mileona harci solymai:[/i] A két sereg harckészsége egyenlő, viszont utálják egymást. Mileona drágább, és az erőnlétük is gyengébb, de a látnoki képesség és a repülő harcosok jelenthetnek előny. Thogar viszont ismeri a tolvajbandákat.
  • [i]Zender tanítványai vs. Corpius alkimistái:[/i] Két nem túl erős harcértékű egység, amikből az egyik a mágia, a másik a tudomány erejével ajándékoz meg minket. De nem ismerik el egymást, ezért mindkettőt nem vihetjük.
  • [i]Vindgardia felderítői:[/i] Funkciója nagyban függ az első döntésünktől. Ha a gladiátorok mellett döntünk, és szeretnénk egy kicsit több pénzt, akkor valamelyik erősebb egység helyett lehet felvenni őket. Ha az amazonok mellett döntünk, akkor akár 4. erőként is felvehetjük őket. Nem túl erősek, de árták-érték arányban bőven jók.
A továbbiakban leírom, hogy milyen sorrendben hoztam meg a döntéseimet. Ezt a színek is jelölik:
  1. Alapból kiszedtem minden olyan opciót, ahol a sereg harckészsége 5 vagy alatta van, valamint, ahol a maradék arany meghaladja az 50-et. Előbbinél nem éreztem ütőképesnek a seregem, utóbbit meg soknak éreztem, úgy gondoltam, nem kell sok pénz, és nem akartam megkockáztatni, hogy ennyi pénzt elvesztek. (piros színűek).
  2. Három seregnél jelölt meg a könyv egy konkrét, nem harci speciális képesség. Ebből 2 kontrában van egymással, tehát maximum 2 lehet meg belőlük. Úgy voltam vele, hogy nem akarok „tippelni”, hogy kire lesz épp szükség, tehát vagy 2-t is választok közülük, vagy egyet sem és a harci erőre megyek rá. Így kiesett minden olyan, ahol a harci solymok-mágustanoncok-alkimisták hármasból egy volt benn (sárga színűek).
  3. Hét opcióm maradt, kettő az erőre, 5 inkább a stratégiára épül. Végülis úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom a stratégiával, így a 2 képesség nélküli opció kiesett (kék színűek).
  4. Öt lehetőség volt. Ekkor úgy tűnt, hogy a Gladiátor-alkimista-sólyom hármas a legerősebb, 2 speciális képesség, plusz a legjobb harci egység. De valami belső megérzés azt súgta, hogy a mágustanoncokra szükségem lesz. Ezért inkább azokat az opciókat hagytam benn, ahol a mágustanoncok ott vannak az alkimisták helyett. A mágustanonc-sólyom kettős mellé azonban már csak a hajadonok jönnek ki pénzbe, a többi opció kiesett (rózsaszínek).
  5. Innentől már csak egy kérdés maradt: a maradék 20 aranyamat hagyjam meg, vagy szánjam rá a felderítőkre. Az érzésem az volt, hogy az a +1 harcérték kelleni fog, meg amúgy is, ki tudja, mire lesznek jók, így bevállaltam a pénz nélküli kezdőállapotot.
Ezt a döntést persze leírni hosszabb volt, mint meghozni. De végül a táblázatba zölddel jelölt 9. opció mellett döntöttem…de, hogy ez jó volt-e vagy nem, arról már itt nem értekezem J

[b]Nehézség:[/b] Egyáltalán nem egyszerű, de azért messze van a szadista történetektől is. A kaland első felében tulajdonképpen Khaleborba kell bejutni, de addig 2 „miniboss”-on is túl kell lennünk, és egyik sem olyan egyszerű. A kalandnak ebben a részében teljesen kötelező tárgy nincs, de egy olyan van, ami elég randommá teszi a játékunkat, ha nem szerezzük meg. A városhoz érve vagy lennie kell nálunk valaminek/valakinek, ami/aki révén még aznap bejuthatunk, vagy csak másnap érkezünk, ekkor viszont szembe kell néznünk egy elég erős trollal. A troll ereje azonban akkora, hogy nyílt harcban legfeljebb a szerencse vagy a csalás Istene segíthet nekünk normális körülmények között. Azonban, ha van nálunk egy vízmágia pálca, az egyből elintézi, illetve, ha sikerül a seregünket egy komolyabb egységgel gyarapítani, ami jelentősen megnöveli a harckészségünket, akkor már van esélyünk a szörnyeteg ellen. Nekem a városba jutás 3. próbálkozásra sikerült (egyszer meghaltam a város előtt, egyszer a trollnál), de jobban megnézve már rájöttem, hogy igazából bármilyen utat választunk, azért megteremthetjük magunknak az esélyt a győzelemre, ez nem az ösvényválasztáson múlik. [spoiler2]Mondjuk a druidás ösvény abból a szempontból jobb, hogy ott később kaphatunk egy másik információt, ami rengeteget segít a küldetésünk teljesítésében.[/spoiler2] A kaland második felében már megnövekednek a kötelező tárgyak, ami kicsit megnehezíti a dolgot. [spoiler2]Egy térkép és egy buzogány megtalálása kötelező, e mellé meg vagy egy lícs, vagy egy szellem segítsége is szükséges. Ugyanakkor ezek mindegyike már a városon belül is megtalálható, egy kicsit az volt a benyomásom, mintha egy 2. rész formájában újrakezdődne itt a kaland.[/spoiler2] Ebben a részben ugyan egyszer sem haltam meg, de utólag átlapozva a könyvet, azért elég sok helyen megtörténhet ez, és bevallom, szerencsém is volt, hogy elsőre sikeresen átjutottam mindenen. Az ellenséges egységek is jó kemények, itt nem nagyon fordul elő az, hogy 6-7 harcértékkel többünk van, mint az ellenfelünknek. A seregünk is szépen fogyhat, de azért van lehetőség bővítésre is. Mindent egybevetve kiegyensúlyozottnak érzem a kalandot, de azért van benne kihívás. Ugyanakkor a 84-es fejezetpont kapcsán üzenem a szerzőknek, hogy elmentek ám a… :D

[b]Fény…:[/b] Mindenek előtt azt szeretném kiemelni, hogy a fejezetpontok nagyon szépen megfogalmazottak. Hosszúak, kerekek, de mégis eseménydúsak, tehát nem arról van szó, hogy kapunk egy fél oldalas leíró részt az erdőről vagy a velünk szemben álló lényről, hanem tényleg történnek események is ez alatt. Néha a fejezetpontok közben is van lehetőség valahova továbblapozni, ez is tetszik nekem. A könyv hossza is imponáló. Bár egy 200 fejezetpontos alkotásban nem lehet csodákat várni, de a fejezetek hosszúsága és a relatíve kevés leágazás miatt elég hosszú a kaland, konkrétan nekem az első teljes lejátszás kb. fél órával volt rövidebb, mint a 400 fejezetpontos [url=https://velemenyes.blogspot.com/2020/03/vissza-multamba-16-allansia-bergyilkosai.html]Allansia bérgyilkosai[/url], ami szerintem nagyon jó arány a fejezetpont számához mérten. Nagyon tetszik az, hogy a könyv minden pillanatban azt érzem, hogy megtalálja az egyensúlyt, ami még kihívás, de már nem szadizmus. Mondhatnám, hogy jól alkalmazzák a kettő szabályát, de azt egy másik univerzumban kéne keresni ☺. Komolyra fordítva a szót, a legtöbb azonnali halálhoz két körülmény együttállása kell (pl. egy rossz döntés, és e mellett egy másik tárgy meg nem találása), a kötelező tárgyakból van, ami két helyen megtalálható, másnál ahhoz, hogy megtaláljuk, kaphatunk információt, de akár szerencsénk is lehet egy ösvényválasztásnál. Magyarán szólva nem nagyon van olyan szituáció, ahol egyetlen rossz döntésen bukjuk a kalandot. Szintén pozitív, hogy nagyon sok csapatvezér aktív szereplővé válik a kaland során, ezek a részek elég jól kidolgozottak, de a seregeknél más érdekes szituációk is előjöhetnek [spoiler2]nagy kedvencem, amikor az egyik mágustanonc elcseszi a varázslatot, megöli a megmenteni kívánt emberünket, majd mérgében elhagyja a csapatot[/spoiler2] Tetszik az is, hogy viszonylag sok rejtvény és odafigyelős próba van a történetben, az aranygazdálkodásnak is szerepe van, meg úgy általában végig éberen tartja a játékost. Nagyon meglepett a zöld kard mágiája is, és a konsztriktusz is gondolatindító volt, bár kicsit másként, mint gondoljátok. Biztos voltam benne, hogy valahol már hallottam róla, de nem tudtam hova tenni…aztán leesett a tantusz, hogy a Sötét Víz Kalózai c. mesében szerepelt egy ilyen nevű szörnyeteg…emlékeztek még erre? ☺ Ezen kívül nekem az is nagyon tetszett, hogy az elején mi dönthettünk a pénzünk árán az értékeinkről. De erről már elég sokat írtam, így ezeket a részeket most nem fogom megismételni.

[b]… és árnyék:[/b] Leginkább technikai problémáim voltak a történettel. A harcok alapvetően tetszettek, de életszerűtlennek hatott, hogy a seregünk erőnlétének gyengülésével párhuzamosan nem csökkent a harckészség. Hiszen ha van a 15-ös erőnlét ponttal meglévő sereg, ami lecsökken 5-re, az nyilván nem olyan ütőképes már, ráadásul ez valószínű azt jelenti, hogy minimum egy egységünket el is vesztettük. De ebből semmit nem érzünk. Persze az is igaz, hogy így hirtelen én sem tudom, hogy ezt miként lehetett volna jól megoldani, csak így kaland közben ez furán hatott. Nekem a sorspróbák sem annyira tetszettek. Bár a KJK kalandokban mondhatjuk, hogy nem reális, hogy a kaland elején gyakrabban van szerencsénk, később kevésbé, de mégis játéktechnikailag megvan az értelme, hiszen minél többet hagyatkozunk a szerencsénkre, annál nagyobb az esélye, hogy belebukunk. De itt meg a sorspróbák teljesen randomok és gyakran élet-halálról döntenek közvetett módon [spoiler2]pl. hogy meg kell-e küzdeni a Vörös sárkánnyal, vagy nem, vagy, hogy egy nagyon egyszerű logikai rejtvényt kapunk vagy egy olyan kérdést, amire nem biztos, hogy megtaláltuk a választ[/spoiler2] Kicsit zavaró még, hogy a harci szekerek gyengítése nem mindenhol egyértelmű, a könyv leírja, hogy intelligens teremtmények megrémülnek tőle, a sárkánynál jelezve van, hogy nincs rá hatással, de pl. a trollnál vagy a halálsólyomnál – amik szintén nem túl okosak – nincs. Végül zavart, hogy néha félrevezetett a könyv, és itt nem a tőrbecsaló haszonlesőkre gondolok, mert az még természetes, hanem arra, hogy az eredendően jó szándékú tanácsok megfogadása sem mindig szerencsés [spoiler2]eklatáns példa az az információ, hogy legegyszerűbb út a hídon keresztül megy. Ha ezt megfogadjuk és azonnal a hídhoz megyünk, nem futunk össze a vándorkereskedővel, akitől nagyon értékes cuccokat lehet szerezni.[/spoiler2] Szerencsére ezek azért nem akkora hibák, hogy a játékélmény rovására menjenek.

Értékelésem: 9/10

Gondolkodtam azon, hogy megadjam-e a maximumot, de úgy vagyok vele, hogyha egy több részre tervezett kalandot már az elején megajándékozom a legnagyobb ponttal, akkor később már csak lefele mehetek, és ki tudja, mi van még a srácokban!

A könyv megrendelhető itt: [url=http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai]http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai[/url]

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: [url=https://www.facebook.com/velemenyes]https://www.facebook.com/velemenyes[/url]
© SzG
Dr. Lecter véleménye a könyvről:

"Szeretném megragadni az alkalmat, és gratulálni Killmasternek és Szlobonak a nagyszerűen sikerült közös munkájukért! Nagy szerencsémre már volt alkalmam olvasni a könyvet, és talán a megjelenéshez közeledvén már nem hiszem, hogy titok lenne, ezért mindenképpen megemlítem, hogy akár esély is lehet arra, hogy újra pislákoljon majd idővel egy kis parázs a hazai lapozgatós fronton. De ez legyen most csak egy vágyálom, ne éljük bele magunkat, legalábbis én nem teszem, de roppant mód örülök, hogy végre esély kínálkozik rá, igaz jó lenne, ha a terjesztőtök is szépen kivenné belőle a részét.

Pár apró gondolat a könyvről: a borító nekem tetszik, szerintem semmi gond nincs a kocka helyével. Az 1990-es ár tényleg jobban hangzik (ez csak egyszerű pszichológia), bár tényleg kicsit húzós "200" fejezetpontért. De hát ez van, mindenkinek meg kell élnie valamiből, éppen ezért is nagy pluszpont a két írónak, mert ha ezek után marad is nekik valami haszon, az egész biztosan nem akkora, hogy pusztán csak az anyagiak kompenzálják valamennyire a belé fektetett munkát. Az a 200 fejezetpont pedig igen tartalmasra sikerült, az átlagtól hosszabbak a szövegek, és tényleg jól ki lett pofozva, még egyszer gratulálok hozzá. És minimum két végigjátszás is benne van a könyvben, azt se felejtsük el, sőt meg merem kockáztatni, hogy a tárgyhasználatban meg jobb is lett, mint pl. Livingstone új könyve, pedig azért mindenki ismeri a nevét. Persze ez most nagyon magasztosan hangzik, de kb. az az igazság, hogy míg Killmaster és Szlobo "megerőltették magukat", és próbáltak kreatívak lenni, amennyire csak lehet, addig a mester "unott" volt.

Végszónak pedig legyen elég most annyi, hogy nagyon szurkolok nektek, és sok sikert kívánok!"

***

Denko véleménye a könyvről:

"Dr Lecter diagnózisa most is helytálló(én is azon szerencsések közé tartozom,akik már ismerik a művet).Senkit ne tévesszen meg a (látszólagos) rövidsége,200 TARTALMAS fejezetpont van benne,semmi "Bevezetnek a házba.Lapozz a 151.-re."(Lásd: A ketheri maffia)
Őszintén remélem,hogy az íróknak sikerül új fejezetet nyitni a magyar lapozgatós könyvek történetében."

***

Péter Imre Tóth véleménye a könyvről:

"én tegnap végeztem a könyvvel. nagyon jó történet volt"

***

Gergő Juhász véleménye a könyvről:

"Nos, végigvittük az egyik lehetséges megoldást, jó kis történet volt :) Sok mindennel igy se találkoztunk a napokban megcsináljuk még egyszer, más útvonalon :)
Várjuk a folytatást izgatottan :) Szuper lett a könyv :)"
SPOILER
Két résznél állt meg a sztorink, először a kőhídnál atmenve a kentaurok letaroltak minket, mert akkor már annyi erőnlétet veszitettünk, a mádik pedig hogy nem volt térképünk a csatornahálózatban. Valamint egyszer a templomban a sorsunk elkerülte a buzogányt, így a szobor kiütött minket :)
Nekünk egyébként csapat szinten az Estella-Zender-Milenda-vindergard felderítők jöttek be, + méregkeveről és törpök :)
SPOILER VÉGE

***

Péter Szabó véleménye a könyvről:

"Na… Kész.. Vegeztem a könyvvel. Mindenkinek csak ajanlani tudom, jó a sztori, engem sikerult meglepni egy-kétszer, pedig szinte az összes kjk könyvet, harcos-képzelet borzalmat és egyéb lapozgatos különlegességet vegigjatszottam... Érződik a könyvön, hogy tényleg szívvel-lélekkel készült, az illusztrációk jók, a bekezdések kellően igenyesen megirtak... Várom a folytatást... ;) (y)"

***

Kiskakukk véleménye a könyvről:

"Hú, nekem ez nagyon tetszik.
Remek a hangulata, kellően szivatós, szépek az illusztrációk, jó az írói stílus.
Még nem sikerült sikerrel teljesítenem a küldetést, de rajta vagyok az ügyön. (SPOILER Először a lovas barbárok nyírtak ki, másodszor meg lecsukott a városőrség a hülye selyemkendő miatt. :D SPOILER VÉGE)
Aki szerette a régi Kaland Játék Kockázat/ fighting fantasy könyveket, annak jó szívvel tudom ajánlani! Én biztos vevő leszek a következő részre is! :)
Update: közben sikerült teljesítenem a kalandot. :D SPOILER Hú, hát a templom az nagyon szívatós volt, főleg a szobrok négyből három megátkoz, hát köszi :D. Nagyon tetszett a legvégén, hogy a pergamen miatt két befejezése is lehet a történetnek. :) SPOILER VÉGE"

***

Éji_Huhogány véleménye a könyvről:

"Nagyon tetszik, tesómtól kaptam ajándékba egy példányt, egy az egyben idézi a régi kaland-játék-kockázat könyvek hangulatát, le a kalappal :) Kíváncsi leszek a folytatásra! Teljesíteni még én sem tudtam a küldetést, a város alatti csatornarendszerben sikerült beadni a kulcsot :D"

***

Hatvankettedik Salamon véleménye a könyvről:

"No, többször elolvastam a művet. Alább összegzem a véleményemet, pro és kontra. Olyanokat, amiket mások is írtak, nem nagyon szeretnék ismételni, ezért magát a kalandot nem fogom elemezni.

Pro

- Először is leszögezném, hogy ár-érték arányban jól teljesít a Végzet Prófétái. 1990 Ft-ot abszolút megér a könyv, bár a postai terjesztés miatti plusz ezer Ft-al együtt viszont már határesetnek mondható.

- Természetesen pozitívum, hogy hazai szerzőktől származó, saját világban játszódó, igényes műról van szó, és további bónusz, hogy SzG bevállalta a magánkiadás kockázatát. A magánkiadás semmit sem ront a kiadvány minőségén, szép fehér papírra lett nyomtatva, jól olvasható sorokkal, talán csak a fekete-fehér borítón látszik a költségek lefaragásának szándéka.

- Krakatit grafikái mindenképpen emelik a mű színvonalát. Igényes, profi rajzok.

- Magának a könyvnek a legnagyobb erénye a zsoldoscsapatokban rejtőzik. A zsoldoscsapatok jópofák, egyéniek. Tetszett, hogy ismerik egymást és reagálnak egymásra bemutatkozáskor. A felfogadásuk már induláskor lehetőséget ad némi agytornára (ld. Bubu elemzése), amíg kisakkozzuk, hogy anyagi korlátaink mellett melyik lenne a legjobb felállás. Később, a kaland folyamán mindegyik csapatnak többször is lehetősége van befolyásolni az eseményeket, méghozzá értelmes módon. A KJK-könyvek között igazi ritkaság, hogy egy csapatot és nem egy magányos kalandozót irányítunk.

- A könyv jól hozza a megszokott KJK-érzést, így a KJK-rajongóknál biztosan beindul a nosztalgiafaktor olvasásnál.

- Érdekes megoldás, hogy a küldetés a történet közepén teljesen más irányt vesz, de erről nem akarok többet elspoilerezni.

Kontra

Két dolog nem tetszett, ezeket alább bővebben is kifejtem.

- Rövidség. A 200 pont alapvetően nem lenne kevés, és átlagban valóban hosszabbak a fejezetek, mint a többi KJK-ban, viszont a kaland mégis rövidnek tűnik. Ennek az az oka, hogy Killmaster műve szerintem nem "hosszában", hanem "széltében" terjeszkedik, tehát viszonylag kevés epizód van, de ezeknél sok-sok alternatív lehetőséget találunk (zsoldosok bevetése, sorspróbák). Ugyanakkor sem a sorspróbák, sem a zsoldosok nem igazán adnak értelmes választási lehetőséget, hiszen az előbbinél a véletlen, az utóbbinál a kaland legelején meghozott döntéseink alakítják a történetet. (Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne sok értelmes döntési lehetőségünk a könyvben.)

- Tudom, hogy ezzel a véleménnyel valószínűleg kisebbséget alkotok a KJK-rajongók táborán belül, de számomra fájóan hiányzott a világépítés a műből. Vindgardia leírása teljesen sematikus: vannak erdők-hegyek-romok, de sem az országokról, sem a fajokról, sem a történelemről nem derül ki semmi. A kalandban elképesztően sokféle népség felbukkan: vannak itt törpék, goblinok, sötételfek, káosz kentuarok, sárkányfattyak, trollok, orkok, druidák, yakkenek, barbárok, amazonok és így tovább – de egyikről sem tudjuk, hogy kik ők tulajdonképpen és mi a szerepük Vindgardiában. Részemről nagyon örültem volna, ha a szerzők kicsivel nagyobb erőfeszítést tesznek a háttérvilág kidolgozására és egyénivé tételére. Persze ez a későbbi könyvekben még pótolható.

Összefoglalva szerintem egy ígéretes sorozat kezdete a Végzet Prófétái, amely már így is igazi hiánypótló a hazai fantasy játékkönyvek piacán."

***

Navarrista véleménye a könyvről:

"Na Sikerült átolvasnom a könyvet. Meglepően sok tartalom van benne 200 fejezetponthoz képest, ügyesen kalkuláltak a lehetőségek szövegrészenként. Ehhez persze csökkentett számmal lelhetőek fel halál fejezetpontok, bár én mondjuk személy szerint örültem neki.
A legtöbbjük fer, de a SPOILER tolvajkulcsos instant death, az mondjuk túlzás, nem tudok élő embert elképzelni aki, emiatt újra kezdené : ) SPOILER VÉGE
Őszinte leszek, kockák nélkül vittem, a harcok nehézségéről kevésbé tudok gyakorlatias észrevételt írni.
A történet egyfajta hiányérzetet keltett bennem, de már többször találkoztam ilyennel, úgyhogy nem ért annyira meglepetésként. Ez mondjuk a felnőtt lényemből is fakad, mint olvasó, hogy elégedettebb vagyok egy reális, ám kellőképpen megdolgoztató céllal.
Azon jót mosolyogtam, hogy pont az alkimisták gondolták a mágusokat kontárnak.
A szerencsepróba átértelmezése üde színfoltot hozott.
Játékmenetben a halál seregei könyvet juttatja eszembe, nem egyszerű ez a kísérleti al-kjk műfaj, de itt korrekt a kivitelezés.
Látszik, hogy rengeteg elő-tapasztalat rejlik a könyvben, szilárd kjk stratégiákat alkalmaz.
A kötelezően beiktatott feladványok is teljesíthetőek, egyszerű a tárgy és pénzrendszer.
A világ 'egyedi' elvileg, de nem láttam benne úgymond mást, mint egy tipikus DnD-ben. Mint olvasó, nem érzékeltem, hogy miben lehet elkülöníteni Vingardiát mondjuk Worluktól vagy Waterdeeptől.
Illusztrációk terén megállja a helyét, az adott fejezetponthoz passzolnak szerekesztésügyileg is.
Csak egy-két gépelési hibát láttam, szinte észre se venni.
Összességében stabil 80% körülre értékelném avagy 4/5. Bevált elemekre támaszkodik hagyományos kjk-ból, nem túl nehéz, ugyanakkor eseménydús mű a fejezetpontok számához képest."

***

Mannász Viktor véleménye a könyvről:

SPOILER HEGYEK, TEHÁT CSAK AZ OLVASSA VÉGIG A VÉLEMÉNYT, AKI MÁR JÁTSZOTT A KÖNYVVEL!!!

"A borító gyenge minőségű, lásd a képet.
KÉP
Balra a Végzet Prófétái. Mint minden könyvemmel, ezzel is nagyon óvatosan bántam, és mégis ilyen lett pár óra olvasás után. A régi játékkönyvekkel nem emlékszem, hogy lett volna ilyen gond. (Jobbra a 30 éves Gyíkkirály szigete, amit jóval többet forgattam és ráadásul használtam kaptam.) Talán az a probléma, hogy a Végzet Prófétái szélesebb.

1. próbálkozás
Csapat: gladiátorok, hajadonok, felderítők (összes ügyesség: 8, életerő 17, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki Serene zaklatóit, mert nem bízom bennük. Könnyű harc, mivel 8-as az ügyességem, nekik pedig 5, amit csökkent 1-gyel a gladiátorok képessége.
• Velem vannnak a gladiátorok, így a felderítőktől megtudom, hogy Szulde a barbárok istenének neve.
• Megpróbálok segíteni a halászoknak, amikor 6-ot dobok, így meg is halok. De inkább csak levonok 2 életet (marad: 15), mert ratyi dolog 5 lapozás után meghalni.
• 74. fejezetben nyílzápor ér, marad 14 élet. Rohamra vezényelem a gladiátorok harci szekereit, aminek következtében sérülök 3-at (élet: 11). A sötételfek elleni harcban csökken az ügyességem 2-vel és nincsenek különleges képességek, így 6 vs 6 a támadóerőnk. Győzök, marad 6 életem.
• Egy roskatagnak tűnő híd kerül elém. Nem merek rajta átmenni, mert korábban a csónak nem tűnt gyanúsnak és mégis széttörött, szóval egy eleve gyanús híd túl nagy kockázat.
• A kereskedőnél a hold talizmán beszámításával megveszem a vörös ékköves fejpántot (marad 7 arany), a kereskedő fiától megtudom pár csillag nevét.
• ÉK felé a felderítők felmásznak a hárpiafészekre (marad 5 élet), az üveggömböt választom.
• Az orkokkal nem tudok beszélni.
• A szellemeknél segít az imént vásárolt fejpánt, 1-et sérülök, marad 4 élet.
• Morthiana: a biztonság kedvéért adakozom az összes aranyam (7), amiről kiderül, hogy a közelében sincs a 20-nak, így jön a második alkalom, ahol egy kockadobás miatt meg lehet halni. Szerencsére csak sérülök, marad 3 életem.
• A sárkány feltörli velem a padlót, a lánglehelete önmagában megölne a 4. körre, de egyébként is elég esélytelen, több az élete, több az ügyessége.

2. próbálkozás
Csapat: boszorkány, hajadonok, alkimisták, felderítők (összes ügyesség: 7, élet 16, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki a zaklatókat, sérülés nélkül megúszom a harcot.
• Bár nincsenek velem a gladiátorok, de a sorspróba eredménye miatt most is megtudom Szulde nevét.
• Nem segítek a halászoknak, mivel nincs kedvem 1/6 eséllyel meghalni.
• Nyílzápor miatt sérülök egyet, de a boszi sólymai miatt most jobban indul a harc. Marad 12 életem.
• Most kipróbálom a rozzant hidat, hárpiák támadnak rám, szerencsére a sólymok ezúttal is hasznosnak bizonyulnak, így nem kell 2-vel csökkentem a támadóerőm. Marad 10 élet, de elveszik minden aranyam.
• Az alkimistáim megtanulják az Írásjelolvasást, aminek nagyon érdekesnek tűnik a mechanikája (bár nem tudtam kipróbálni).
• Találkozok egy szikla alatt csapdába esett emberrel, de nincsenek se gladiátoraim, se varázslóim, így nem tudok vele mit kezdeni.
• Barbár horda. Megpróbálom védekezésbe állítani a szekereket. A harc után marad 3 életem, de úgy érzem, hogy ezzel nem sokáig jutnék el, így visszamegyek és inkább párbajra hívom a vezért. Ami instant halál. Végül köszöntöm őket, és mivel tudom Szulde nevét, így csatlakoznak hozzám. Brutál erősek, így új reménnyel folytatom a kalandom (ügyesség 11, élet 16).
• Kristálytorony sorspróba a 197. fejezetre vezet, ahol meghalok, mert nincs rajtam a vörös köves fejpánt. Úgy tekintem, mintha nálam lenne és megküzdök a kristályharcosokkal. Győzök, marad 12 életem.
• Találunk egy vörös ékköves kardot, ami a sorsoláson hozzám kerül.
• A halálsólymokat legyőzöm sérülés nélkül, de a méregtől 9-re csökken az életem. Serena-nál megint nincs nálam a fejpánt, 1-4 között dobok és meghalok.

Ezzel el is fogyott a türelmem. Nagyon rossz KJK instant halál emlékek idéződtek fel bennem. Kétszer egymás után meghalni egy olyan tárgy hiánya miatt, amit nem tudtam beszerezni, mert átmentem egy hídon? Hagyjuk már… Tovább olvastam a könyvet, hogy megtudjam a sztorit végét, de már dobálgatás nélkül. Később is voltak fura dolgok, pl. azért halsz meg, mert használod a kereskedőtől vásárolt kulcsokat (13. fejezet). Szóval vehetsz nála egy kulcsot, ami arra jó, hogy meghalj vagy egy fejpántot, ami 100x megmenti az életed? Ez hogy lett kitalálva? Az első próbálkozásnál meg igen hamar elfogyott az életem, nem hiszem, hogy ostoba döntéseket hoztam volna, de a harcban elvileg igen durva csapatom már a 3. küzdelmében elvérzett. Frusztráló, hogy a gladiátoroknak több hátránya volt, mint haszna: megtudtam általuk Szulda nevét (amit nem is tudtam felhasználni), viszont sérültem 3-at a szekérroham miatt…
A 79. fejezetpont elég sután néz ki. Nem tudom, hogy mi vezet ide, de nem lehetett volna az előző pontnál egyből a 121-re irányítani az olvasót?
A szerencsepróba táblázatot fölöslegesnek találtam, egyszerűen úgy csináltam, hogy egy kockával dobok és 1-2: nap, 3-4: hold, 5-6: csillag. Nem volt kedvem hátralapozgatni. Az igaz, hogy a végén volt hivatkozás a sorsra a nap, hold, csillag ajtóknál, ami némileg indokolttá teszi a rendszert, de a következő könyvben már szükségtelen bonyolításnak tartanám a táblázatot.
A történet hozza a 90-es évek hangulatát: egyszerű és klisés, de a célnak megfelel, vagyis keretet ad egy kalandnak, amelynek során legyőzhetünk pár szörnyet és elnyerhetjük az anyagi javakat.
A grafikák szépek. Tudom, hogy anyagi okai vannak, de a borító annyival mutatósabb lenne színesben. Így fekete-fehérben kicsit Tesco gazdaságos hangulatot ad a külalaknak.
A könyv egyetlen kiemelkedő pontjának a csapatok kezelését tartom. Mindig tetszett, amikor ilyen extrák vannak egy játékkönyvben, pl. Zagor legendája kasztok, Démonlovagok képzettségek, Skorpiók Mocsara varázsgyöngyök. A Végzet Prófétáiban a vártnál sokkal többször volt szerepe a csapatoknak, nem hittem volna, hogy 200 (pontosabban 199 ) fejezetpontban ilyen gyakran lehet hivatkozni rájuk.
Összegezve a könyv valóban hozza a klasszikus KJK hangulatot. De már túlságosan is retró. Nem annyira durva, mint a legszemetebb KJK-k, de azért nagyon szivatós. 10 évesen még volt időm arra, hogy térképet rajzoljak olvasás közben és többször nekivágjak, ma már nem. Főleg nem akkor, ha egymás után jönnek az olyanok, hogy 1-3-at dobsz, életben maradsz, 4-6-ig dobsz, meghalsz. A történet túl egyszerű, a világban semmi egyedi. Értem, hogy egy korszellemet akar megragadni, de a nosztalgia nélkül nem mozgat meg. Semmivel sem gyengébb, mint pl. a Gyíkkirály szigete, de amikor azt elővettem, hogy lefényképezzem, már a borítótól elérzékenyültem. A Végzet prófétái kapcsán pedig azt érzem, hogy egy tiszteletteljes főhajtás a régi KJK-k előtt, ám 30 évvel meg van késve. Ennyi erővel egy klasszikust is elővehettem volna, ami érzelmileg jelent valamit. A Bizonytalanság börtönében sokkal jobban tetszett, különlegesebbnek találtam (pl. nincs harc). Őszintén szólva a Végzet prófétáival nekem elég is volt a retróból, ezután valami újítóbb szellemű játékkönyv érdekelne. A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne ilyen 10-14 éves korosztálynak szóló, tucat fantasy története legyen, hanem olyan, amit felnőtteknek is érdekes lehet. (Úgyse a fiatalok fognak új játékkönyvet venni, hanem azok, akik 30 éve játszottak és mára felnőttek.)"

***

qgtanton véleménye a könyvről:

"Végre boldog tulajdonosa lettem egy Végzet prófétái könyvnek! Sőt már a lányommal meg is fejtettük, ami a harmadik próbálkozásra sikerült. Kicsit visszaolvastam a korábbi posztokat, de szerintem jó történet és jó játékkönyv is kerekedett belőle. Nekem nagyon tetszett a csapatalapú mechanika, sokkal könnyebb így, hogy a kockadobások nem befolyásolták annyira, hogy meddig tudsz eljutni a könyvben.
A kötése jó, nem nyílt szét a három-négyujjas kiváncsiskodó lapozgatástól sem a fűzése. A rajzok szintén jók, szerintem a hangulatot megfelelően emelik. A történet több síkon is megoldható, ha jól sikerül több egymást követő kockadobás is, ami szintén egy plusz jópont a könyvnek! Úgyhogy bátran javaslom a folytatást a szerzőknek, mert ilyen igényes szórakoztató irodalomra szerintem mostanában is szükség van. Gratulálok!"
hr
Első oldalElőző oldal12345Következő oldalUtolsó oldal
2020. július 10. 20:13 | Válasz erre | #166
Mondjuk ez a "killmaster miatt nem veszem meg a könyvet" dolog nagyon ovis bosszúnak tűnik a részükről...bár inkább saját magukkal szúrnak ki.
Én amúgy Lakatos Istvánt nem igazán értem ezzel a pálfordulással, hiszen korábban ő is bedolgozott a zagornak, de hát ez már a múlt, ugye...[smiley]fejvakaras[/smiley]
2020. július 10. 19:53 | Válasz erre | #165
© Denko
2020. július 10. 14:55 | Válasz erre | #164
Elolvastam Mannász Viktor kritikusparódiáját,szeretem az árnyalt humort,de szerintem kicsit túltolta ezt a "Hogyan kritizál a rossz játékos" dolgot.Az önironikus kikacsintása miatt megérdemel egy vállveregetést,de nem kellett volna az összes létező klisét belesűríteni a kommentbe.
© SzG
2020. július 10. 11:56 | Válasz erre | #163
Végül is ezt írtam nekik:

"Sziasztok!
Köszönjük az ajánlót, továbbá a biztatást is!
A "kreatív energiáinkat" egyébként már régóta jórészt az írásba fektetjük, nem "másba". Én például legalább 2005-től írogatok hobbiszinten: akkor hoztam össze az itt is említett "Bizonytalanság börtönében" legelső változatát is, amit néhány átdolgozást követően 2009-ben ki is adtam, ugyanígy magánúton. Utána is írtam ezt-azt, igaz, ezek nem jelentek meg. :) Ami a többieket illeti, Takács László is írt pár kalandot az elmúlt tíz-tizenöt évben, a "Fekete lovag" című szintén megjelent néhány éve. Illetve a Vindgardia-sorozathoz tartozó könyveken is már valóban évek óta dolgozunk: a Végzet Prófétái legelső változata is még 2012-es például. :) Tehát a lapozgatósírás valóban nem új keletű nálunk, arról pedig végképp nincs szó, hogy most váltottunk volna erre valami "másról".
Ehhez a "más"-hoz még annyit, hogy komoly közünk nincs a Zagor.hu-hoz, legalábbis az ötfős csapatunkból csak egy valaki járult hozzá néhány Zagoros-kiadvány elkészítéséhez - de ő sem tartozik az oldal szerkesztői közé. A többiek legfeljebb fórumozók. Szóval azért a Vindgardia Hősei valóban nem egy Zagoros-projekt, nem a Zagor.hu készítői/szerkesztői/fordítói állnak mögötte. Ettől függetlenül természetesen jó kapcsolatban vagyunk velük, illetve mindannyian nagyra tartjuk a Zagor.hu-t, hiszen nélkülük egész biztosan nem lenne ma a műfajnak olyan "masszív és hűséges rajongótábora", mint most... így jóval nehezebb dolgunk lenne nekünk, hobbiíróknak is, illetve persze mindenki másnak is, aki valamilyen módon meg akarja lovagolni a retro-hullámot. :)"

:)
© SzG
2020. július 10. 06:48 | Válasz erre | #162
Pár megjegyzés még:

"A 79. fejezetpont elég sután néz ki. Nem tudom, hogy mi vezet ide"
A 40-es, valamint a 20-as fejezetről juthatsz el ide, mármint a 79-re.

"nem lehetett volna az előző pontnál egyből a 121-re irányítani az olvasót?"
Sajnos nem, mert akkor gyanús lett volna, hogy a felkínált három lehetőség közül kettő is ugyanoda vezet (a 121-es fejezetre).
Mondjuk lett volna egy másik lehetőség is: hogy a 79-es fejezetre is bemásolom a 121-es fejezet teljes szövegét. Először így is volt, csak aztán rájöttem, hogy ez csak helypocséklás (kb. egy oldallal vastagabb volt így a könyv, amúgy tényleg feleslegesen), így inkább töröltem a szöveget, és csak simán továbbirányítottam a 121-re az olvasót. Egyébként is, szokott ehhez hasonló megoldás lenni a klasszikus KJK-könyvekben is, úgyhogy így legalább ezt is felidéztük. :)

"Az [spoiler]alkimistáim[/spoiler] megtanulják az Írásjelolvasást, aminek nagyon érdekesnek tűnik a mechanikája (bár nem tudtam kipróbálni)."
Pedig három helyen is használható. Bár ahhoz, hogy ezekre a részekre rábukkanjon az ember, valószínűleg tényleg alaposabban is át kell nézni a könyvet. :)
Egyébként [spoiler]az alternatív befejezés is így érhető el[/spoiler], ami szerintem egy egész különleges megoldás.
© SzG
2020. július 10. 06:16 | Válasz erre | #161
Elnézést, azt lehagytam, hogy ezt a kritikát [b]Mannász Viktor[/b] írta.
Egyébként privátban nyilván beszélgettünk még Viktorral a témáról, illetve én például leírtam, hogy természetesen még véletlenül sincs harag, elfogadom-elfogadjuk, hogy ez a véleménye a könyvről... bár persze sajnáljuk, hogy nem igazán nyerte el a tetszését. :)
A célunk egyébként a Végzet Prófétáival tényleg az volt, hogy egy korszellemet "megragadjunk", tehát én egyáltalán nem bánom, ha úgy tűnik, mintha "30 évvel ezelőtt" íródott volna a könyv, sőt... örülök neki. :)
A későbbiekben azért persze lesznek kicsit másabb jellegű könyvek is, olyanok, amik mondjuk komolyabb hangvételűek és történetileg is valamennyire összetettek; már a Válaszúton is ilyen lesz például Nimretil kollégától, meg a Rémkirály birodalmában is tőlem. És igen, ezek a könyvek könnyebben játszhatóak is lesznek... bár szerintem egyébként annyira a Végzet Prófétái se vészes ebből a szempontból, mert tényleg csak kb. 10-15 instant halál található benne, és a legtöbbnél van "mentőöv" is, ahogy mások is írták: a klasszikus KJK-könyvek jó részében sokkal könnyebben el lehet halálozni szerintem. :)
Oké, még vagy 2-3 halálpontot mondjuk tényleg ki lehetett volna húzni a Végzet Prófétáiból (akár az álkulcsosat is), ezt már írtam korábban is, azt hiszem... most már mindegy. :)
© SzG
2020. július 9. 22:29 | Válasz erre | #160
Én még a magyar Fangoriás-időkből ismerem, az ottani fórumra írogatunk mindketten, illetve egymás novelláit is véleményezgettük stb. Már akkor is "nagyon korrekt, jó fej arc" volt. :)

A Zagor VS Kaméleon-témát illetően szerintem szinte egyáltalán nincs képben. :)
2020. július 9. 22:21 | Válasz erre | #159
Szujó Norbit én is ismerem még a lovecrafti The Black Aether-közösség révén, nagyon korrekt, jó fej arcnak tartom.
Azt viszont nem tudom mennyire van tisztában ezzel a zagor.hu VS Kaméleon dologgal, mert lehet hogy nem ismer minden előzményt a konfliktussal kapcsolatban.
© SzG
2020. július 9. 21:13 | Válasz erre | #158
Igen... Ennek ugye az volt az előzménye (csak hogy jobban képbe kerüljenek a fórumozótársak), hogy egy régi kedves ismerősöm, Szujó Norbert írt egy rövid ajánlót a Végzet Prófétáival kapcsolatban a Facebookra, konkrétan a "F.I.Ó.K." nevű csoportba. Egészen pontosan ezt írta Norbert:

"Azt talán túlzás lenne állítani, hogy a lapozgatós játékkönyveknek reneszánsza van itthon, de az Allansia bérgyilkosai megjelenése jó eséllyel azokat sem hagyta hidegen, akik kamaszkoruk óta nem találkoztak ilyen könyvekkel, az pedig tény, hogy a műfajnak masszív és hűséges rajongótábora van itthon.
Nemrég egy magyar csapat porolta le évek óta a fiókban szunnyadó projektjét. Az A végzet prófétái a Vindgardia hősei ciklus első darabja és hamisítatlan fantasy kalandot kínál. A játék alkotói Szlobodnik Gábor és Takács László írók, valamint Juhász Ernő illusztrátor. Gábor nevéhez egyébkén fűződik már egy lapozgatós kalandjáték: az A bizonytalanság börtönében (2009-ben jelent meg magánkiadásban) egy sötét, gótikus rémtörténet, ami Poe munkássága előtt is tiszteleg. Érdekessége, hogy teljesen száműzi a játékmechanizmusból a kockadobást.
Ezzel szemben A végzet prófétái visszatér valamelyest a gyökerekhez. Még nem olvastam, de annyit már sikerült kivennem a szabályrendszerből, hogy nem hősöket választunk az elején, hanem zsoldoscsapatot. Amint jobban belemélyülök, írok róla pár szót. Addig csekkoljátok a kiadvány honlapját!
http://www.vindgardia.atw.hu/ "

És akkor ehhez szólt hozzá Szűcs Gyula.
Még gondolkodok a dolgon, de szerintem nem fogok adós maradni a válasszal. :)
2020. július 9. 19:56 | Válasz erre | #157
A FB-on is megemlítik a könyvet, és hát Gyula is kommentelt hozzá pár keresetlen szót. Aki esetleg nem FB-tag, vagy nem tagja a csoprtnak, itt olvashatja:

Gyula Szűcs Én a magam részéről csak üdvözölni tudom, hogy "a zagorosok" saját játékkönyvek írásába fektetik a kreatív energiáikat, és nem másba... Hajrá! ;) A Végzet prófétái és az Allansia bérgyilkosai is kapható amúgy a Szellemlovasban! (x)
Elrejtés vagy jelentés
Tetszik
· Válasz · 7 órája · Módosítva
Szujó Norbert
Szujó Norbert Nem tudom, hogy az alkotóknak van-e köze a Zagorhu-hoz, de ha van is, nem véletlen, hogy a zagoros adatlapot nem osztottam meg itt. :)
Kipróbálom majd mindkét könyvet, csak olvasni is alig van időm, nemhogy lapozgatni. :D De kicsit lazulnak már a dolgok hamarosan, remélem.
1
Elrejtés vagy jelentés
Tetszik
· Válasz · 7 órája
Gyula Szűcs
Gyula Szűcs Szujó Norbert Van közük hozzá, nem is kevés, de ebbe most inkább nem mennék bele. :P Lényeg az, hogy most már saját lapozgatós könyvet adtak ki, és ha minden igaz, készülnek még továbbiak is a boszorkánykonyhájukban!
Elrejtés vagy jelentés
Tetszik
· Válasz · 7 órája · Módosítva
Szujó Norbert
Szujó Norbert Okés. Azt tudom, hogy Gáborral évekig nem beszéltem, amikor egy ismerősöm rámírt, hogy van ez a projekt. :D Most örülök, hogy nem hagyta abba ezt a vonalat.
1
Elrejtés vagy jelentés
Tetszik
· Válasz · 7 órája
© SzG
2020. július 9. 18:47 | Válasz erre | #156
Egy régi ismerősöm is kifejtette a véleményét a könyvről: mivel nem tag a fórumon, ezért úgy gondoltam, én teszem itt közzé a gondolatait (máskor is csináltam már ilyet).

Öveket becsatolni (főleg neked ajánlom, Killmaster kolléga :) ), ez kicsit kemény lesz:


[b]SPOILER HEGYEK, TEHÁT CSAK AZ OLVASSA VÉGIG A HOZZÁSZÓLÁST, AKI MÁR JÁTSZOTT A KÖNYVVEL!!![/b]


"A borító gyenge minőségű, lásd a képet.
[url=https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t1.15752-9/107418337_401996924089315_5454116614998281382_n.jpg?_nc_cat=111&_nc_sid=b96e70&_nc_ohc=O9_zn13HxF0AX9LU9sq&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=58b8294cbe2e3502c95a76c5be244660&oe=5F2E9899]KÉP[/url]
Balra a Végzet Prófétái. Mint minden könyvemmel, ezzel is nagyon óvatosan bántam, és mégis ilyen lett pár óra olvasás után. A régi játékkönyvekkel nem emlékszem, hogy lett volna ilyen gond. (Jobbra a 30 éves Gyíkkirály szigete, amit jóval többet forgattam és ráadásul használtam kaptam.) Talán az a probléma, hogy a Végzet Prófétái szélesebb.

1. próbálkozás
Csapat: gladiátorok, hajadonok, felderítők (összes ügyesség: 8, életerő 17, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki Serene zaklatóit, mert nem bízom bennük. Könnyű harc, mivel 8-as az ügyességem, nekik pedig 5, amit csökkent 1-gyel a gladiátorok képessége.
• Velem vannnak a gladiátorok, így a felderítőktől megtudom, hogy Szulde a barbárok istenének neve.
• Megpróbálok segíteni a halászoknak, amikor 6-ot dobok, így meg is halok. De inkább csak levonok 2 életet (marad: 15), mert ratyi dolog 5 lapozás után meghalni.
• 74. fejezetben nyílzápor ér, marad 14 élet. Rohamra vezényelem a gladiátorok harci szekereit, aminek következtében sérülök 3-at (élet: 11). A sötételfek elleni harcban csökken az ügyességem 2-vel és nincsenek különleges képességek, így 6 vs 6 a támadóerőnk. Győzök, marad 6 életem.
• Egy roskatagnak tűnő híd kerül elém. Nem merek rajta átmenni, mert korábban a csónak nem tűnt gyanúsnak és mégis széttörött, szóval egy eleve gyanús híd túl nagy kockázat.
• A kereskedőnél a hold talizmán beszámításával megveszem a vörös ékköves fejpántot (marad 7 arany), a kereskedő fiától megtudom pár csillag nevét.
• ÉK felé a felderítők felmásznak a hárpiafészekre (marad 5 élet), az üveggömböt választom.
• Az orkokkal nem tudok beszélni.
• A szellemeknél segít az imént vásárolt fejpánt, 1-et sérülök, marad 4 élet.
• Morthiana: a biztonság kedvéért adakozom az összes aranyam (7), amiről kiderül, hogy a közelében sincs a 20-nak, így jön a második alkalom, ahol egy kockadobás miatt meg lehet halni. Szerencsére csak sérülök, marad 3 életem.
• A sárkány feltörli velem a padlót, a lánglehelete önmagában megölne a 4. körre, de egyébként is elég esélytelen, több az élete, több az ügyessége.

2. próbálkozás
Csapat: boszorkány, hajadonok, alkimisták, felderítők (összes ügyesség: 7, élet 16, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki a zaklatókat, sérülés nélkül megúszom a harcot.
• Bár nincsenek velem a gladiátorok, de a sorspróba eredménye miatt most is megtudom Szulde nevét.
• Nem segítek a halászoknak, mivel nincs kedvem 1/6 eséllyel meghalni.
• Nyílzápor miatt sérülök egyet, de a boszi sólymai miatt most jobban indul a harc. Marad 12 életem.
• Most kipróbálom a rozzant hidat, hárpiák támadnak rám, szerencsére a sólymok ezúttal is hasznosnak bizonyulnak, így nem kell 2-vel csökkentem a támadóerőm. Marad 10 élet, de elveszik minden aranyam.
• Az alkimistáim megtanulják az Írásjelolvasást, aminek nagyon érdekesnek tűnik a mechanikája (bár nem tudtam kipróbálni).
• Találkozok egy szikla alatt csapdába esett emberrel, de nincsenek se gladiátoraim, se varázslóim, így nem tudok vele mit kezdeni.
• Barbár horda. Megpróbálom védekezésbe állítani a szekereket. A harc után marad 3 életem, de úgy érzem, hogy ezzel nem sokáig jutnék el, így visszamegyek és inkább párbajra hívom a vezért. Ami instant halál. Végül köszöntöm őket, és mivel tudom Szulde nevét, így csatlakoznak hozzám. Brutál erősek, így új reménnyel folytatom a kalandom (ügyesség 11, élet 16).
• Kristálytorony sorspróba a 197. fejezetre vezet, ahol meghalok, mert nincs rajtam a vörös köves fejpánt. Úgy tekintem, mintha nálam lenne és megküzdök a kristályharcosokkal. Győzök, marad 12 életem.
• Találunk egy vörös ékköves kardot, ami a sorsoláson hozzám kerül.
• A halálsólymokat legyőzöm sérülés nélkül, de a méregtől 9-re csökken az életem. Serena-nál megint nincs nálam a fejpánt, 1-4 között dobok és meghalok.

Ezzel el is fogyott a türelmem. Nagyon rossz KJK instant halál emlékek idéződtek fel bennem. Kétszer egymás után meghalni egy olyan tárgy hiánya miatt, amit nem tudtam beszerezni, mert átmentem egy hídon? Hagyjuk már… Tovább olvastam a könyvet, hogy megtudjam a sztorit végét, de már dobálgatás nélkül. Később is voltak fura dolgok, pl. azért halsz meg, mert használod a kereskedőtől vásárolt kulcsokat (13. fejezet). Szóval vehetsz nála egy kulcsot, ami arra jó, hogy meghalj vagy egy fejpántot, ami 100x megmenti az életed? Ez hogy lett kitalálva? Az első próbálkozásnál meg igen hamar elfogyott az életem, nem hiszem, hogy ostoba döntéseket hoztam volna, de a harcban elvileg igen durva csapatom már a 3. küzdelmében elvérzett. Frusztráló, hogy a gladiátoroknak több hátránya volt, mint haszna: megtudtam általuk Szulda nevét (amit nem is tudtam felhasználni), viszont sérültem 3-at a szekérroham miatt…
A 79. fejezetpont elég sután néz ki. Nem tudom, hogy mi vezet ide, de nem lehetett volna az előző pontnál egyből a 121-re irányítani az olvasót?
A szerencsepróba táblázatot fölöslegesnek találtam, egyszerűen úgy csináltam, hogy egy kockával dobok és 1-2: nap, 3-4: hold, 5-6: csillag. Nem volt kedvem hátralapozgatni. Az igaz, hogy a végén volt hivatkozás a sorsra a nap, hold, csillag ajtóknál, ami némileg indokolttá teszi a rendszert, de a következő könyvben már szükségtelen bonyolításnak tartanám a táblázatot.
A történet hozza a 90-es évek hangulatát: egyszerű és klisés, de a célnak megfelel, vagyis keretet ad egy kalandnak, amelynek során legyőzhetünk pár szörnyet és elnyerhetjük az anyagi javakat.
A grafikák szépek. Tudom, hogy anyagi okai vannak, de a borító annyival mutatósabb lenne színesben. Így fekete-fehérben kicsit Tesco gazdaságos hangulatot ad a külalaknak.
A könyv egyetlen kiemelkedő pontjának a csapatok kezelését tartom. Mindig tetszett, amikor ilyen extrák vannak egy játékkönyvben, pl. Zagor legendája kasztok, Démonlovagok képzettségek, Skorpiók Mocsara varázsgyöngyök. A Végzet Prófétáiban a vártnál sokkal többször volt szerepe a csapatoknak, nem hittem volna, hogy 200 (pontosabban 199 ) fejezetpontban ilyen gyakran lehet hivatkozni rájuk.
Összegezve a könyv valóban hozza a klasszikus KJK hangulatot. De már túlságosan is retró. Nem annyira durva, mint a legszemetebb KJK-k, de azért nagyon szivatós. 10 évesen még volt időm arra, hogy térképet rajzoljak olvasás közben és többször nekivágjak, ma már nem. Főleg nem akkor, ha egymás után jönnek az olyanok, hogy 1-3-at dobsz, életben maradsz, 4-6-ig dobsz, meghalsz. A történet túl egyszerű, a világban semmi egyedi. Értem, hogy egy korszellemet akar megragadni, de a nosztalgia nélkül nem mozgat meg. Semmivel sem gyengébb, mint pl. a Gyíkkirály szigete, de amikor azt elővettem, hogy lefényképezzem, már a borítótól elérzékenyültem. A Végzet prófétái kapcsán pedig azt érzem, hogy egy tiszteletteljes főhajtás a régi KJK-k előtt, ám 30 évvel meg van késve. Ennyi erővel egy klasszikust is elővehettem volna, ami érzelmileg jelent valamit. A Bizonytalanság börtönében sokkal jobban tetszett, különlegesebbnek találtam (pl. nincs harc). Őszintén szólva a Végzet prófétáival nekem elég is volt a retróból, ezután valami újítóbb szellemű játékkönyv érdekelne. A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne ilyen 10-14 éves korosztálynak szóló, tucat fantasy története legyen, hanem olyan, amit felnőtteknek is érdekes lehet. (Úgyse a fiatalok fognak új játékkönyvet venni, hanem azok, akik 30 éve játszottak és mára felnőttek.)"
2020. július 8. 22:34 | Válasz erre | #155
Igen, meglátásom szerint ez egy jó kjk könyv és jó helye van a polcomon a többi mellett. A halálcsapdák vagy a halál, akár harcban vagy egyéb módon is a kjk velejárója. Dark Soulsban minden sarkon halállal kell sajnos kitapasztalni a járható utat : D
Az egyetlen RPG, amiben nem kellett egyszer se meghalnom, az a Fable 2.
Kíváncsi lennék, mekkora az arány az asszem 1000 fejezetpontos Star Wars lapozgatósban.
© SzG
2020. július 7. 12:20 | Válasz erre | #154
"Amúgy a fent említett halálponttal kapcsolatban volt olyan vélemény is, miszerint kellően meglepő volt és váratlan!"
Egyébként igen, ezt írtam én is. :) Ezért se nagyon erőltettem a kihúzását, mert alapból nem rossz... csak nem korrekt. De talán egy-két ilyen még belefér.
© killmaster (Savanyúhas)
2020. július 7. 11:59 | Válasz erre | #153
Amúgy a fent említett halálponttal kapcsolatban volt olyan vélemény is, miszerint kellően meglepő volt és váratlan! J. Green szokott ilyeneket elkövetni a kalandjaiban, amikor valamiről azt hiszed, hogy még jól jöhet, aztán kiderül, hogy a veszted is okozhatja. A halálcsapdák száma rendszerint egyenesen arányos a történet nehézségével, ámbár ha gyakorlott kalandor vagy és persze elég szerencsés is ezek jó részét el tudod kerülni. Mi is a gyakorlott kalandorokra gondoltunk elsősorban, amikor megalkottuk a kalandot, de természetesen a kezdők is bizonyára megbirkóznak vele, nyilván kicsit nehezebben! A feladványok lehettek volna talán nehezebbek is, de nem akartam senkit az őrületbe kergetni másodfokú kétismeretlenes egyenletrendszerrel vagy valami olyan logikai rejtvénnyel, amit gonosz módon úgy találok ki, hogy nekem is feladja a leckét.
A sorspróba megosztó dolog, van akinek bejön és van akinek kevésbé! Ezt döntse el mindenki maga, hogy jó-e az, ha tudod hogy nincs szerencséd, akkor 60%-os valószínűséggel elpatkolsz, vagy ha nem tudhatod milyen sors vár egy-egy kockadobásnál. Pláne úgy, hogy egy eseménynek három kimenetele is lehet...
© SzG
2020. július 7. 11:16 | Válasz erre | #152
Köszönjük a véleményezést!

Örülünk, hogy alapvetően tetszett a könyv, illetve tartalmasnak találtad.
Néhány dologra azért még reagálnék:

Halálpontok: igazából azért nincs benne több, mert alapból nem akartuk telenyomni a könyvet ilyenekkel. Egyikünk sem szereti túlzottan ezt a megoldást, főleg én nem. :) És igen, játékosként én se nagyon kezdeném újra az említett halálpontnál ([spoiler]tolvajkulcsos-jelenet: egyébként ennek a kihúzásán konkrétan gondolkoztam is, de aztán végül csak benne hagytam; már csak azért is, mert tényleg Killmaster találta ki, és nem akartam az összes halálpontját kidobni vagy átírni, ugyanis korábban volt erre is példa bőven :)) Meg ez a tolvajkulcsos-rész szerintem még elég jó is, legalábbis mindenképp meglepő és kicsit talán vicces is... igaz, valóban nem korrekt. :D[/spoiler]).

Ami az említett "tápos" ellenfeleket illeti: direkt írtam őket ilyen táposra - de persze arról is gondoskodtam, hogy ennek ellenére túl lehessen élni a velük való találkozást.
[spoiler]A barlangi trollnál egyenesen több lehetőség is van arra, hogy viszonylag könnyen legyőzzétek vagy akár elkerüljétek, attól függően, hogy melyik utat választjátok az elején. Ha a híd előtti úton mentek a folyó mellett, akkor ugye mindenképp megkapjátok a Vízmágusok botját: ezzel azonnal el tudjátok intézni a trollt, harc nélkül. Ha átkeltek a hídon, és a pusztában északra mentek, akkor mindenképp találkoztok a barbárokkal, és ha őket megnyeritek magatoknak, akkor az ő segítségükkel (illetve az ő plusz 4 Harckészség pontjukkal) már jó eséllyel le tudjátok győzni a trollt egy sima harcban is, főleg, ha még mondjuk Corpius is veletek van, mert az ugye alapból -1 Harckészség pontot jelent a trollnak. Illetve ha a pusztában keletre mentek, az erdő felé, akkor meg a druidákkal találkoztok mindenképp: ha az ő bizalmukat nyeritek el, akkor egyszerűen nem is találkoztok később a trollal, hiszen még aznap este be tudtok jutni Khaleborba.
Ami az "élő szobrot" illeti a könyv végén, vele csak három kört kell kibírnotok (ennyi még szerintem összejöhet, főleg ha erős a csapatotok, és nem szállták meg a jó részét a "gonosz lelkek"). A harmadik kör után ugye automatikusan vége a harcnak, és a játéknak is - feltéve, ha kiszabadítottátok a lícset vagy az urnába zárt lelket.[/spoiler]
Tehát tényleg erős mindkét szörny, de valóban túl lehet élni őket egy kis furfanggal, illetve szerencsével. :)

Ami Vindgardiát illeti: igen, valóban nem túl egyedi még... ezen igyekszünk majd változtatni a későbbiekben. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2020. július 7. 11:02 | Válasz erre | #151
A 80% az jónak számít! Nyilván, amikor Szlobo mesterrel összedugtuk a kobakunkat szerettünk volna valami olyat alkotni, ami felidézi a KJK klasszikusait, de azért annyit újít rajta, hogy az olvasók kapjanak valami pluszt! Ha rajtam múlik nem állunk meg 200 fejezetpontnál, de erre volt keret, és azért némely fejezetpont terjedelme már novella hosszúságú, így az olvasó úgy érezhette, hogy elég hosszú a kaland. Vingardia világa egyfajta alternatív Titán, de mint minden világ, még most van születőben, és biztosan lesz olyasmi is benne, ami a többiben nem volt. (Nem arra gondolok, hogy csillagharcosok fognak cirkálni protoplazma halálfegyverekkel, de igyekszünk széles skáláját felvonultatni a fantázia világunknak! ) A halálcsapdák jó része nekem köszönhető, és azok elkerülése Szlobo mester ötletein alapszik! Velem ellentétben ő sem szereti, ha gyorsan elpatkol a főhős! Akár a Magányos Farkas sorozatban igyekeztünk több alternatív menekülési útvonalat kieszelni egy-egy nehéz helyzetből. Azért majd próbáld ki kockával is a játékot, főleg ha egy barátod dob az ellenfél nevében. Meglátod a 80% megy még feljebb is! [smiley]smile[/smiley]
2020. július 7. 10:22 | Válasz erre | #150
Na Sikerült átolvasnom a könyvet. Meglepően sok tartalom van benne 200 fejezetponthoz képest,
ügyesen kalkuláltak a lehetőségek szövegrészenként. Ehhez persze csökkentett számmal lelhetőek fel
halál fejezetpontok, bár én mondjuk személy szerint örültem neki.
A legtöbbjük fer, [spoiler]de a tolvajkulcsos instant death, az mondjuk túlzás,[/spoiler] nem tudok élő embert
elképzelni aki, emiatt újra kezdené : )
Őszinte leszek, kockák nélkül vittem, a harcok nehézségéről kevésbé tudok gyakorlatias észrevételt
írni, viszont a [spoiler]barlangi troll a számok és a becsléseim alapján 90% eséllyel bedarálna egy party-t és
a végén az élő szobor is.[/spoiler]
A történet egyfajta hiányérzetet keltett bennem, de már többször találkoztam ilyennel, úgyhogy nem
ért annyira meglepetésként.
Ez mondjuk a felnőtt lényemből is fakad, mint olvasó, hogy elégedettebb vagyok egy reális, ám kellőképpen
megdolgoztató céllal.
Azon jót mosolyogtam, hogy pont az alkimisták gondolták a mágusokat kontárnak.
A szerencsepróba átértelmezése üde színfoltot hozott.
Játékmenetben a halál seregei könyvet juttatja eszembe, nem egyszerű ez a kísérleti al-kjk műfaj, de itt
korrekt a kivitelezés.
Látszik, hogy rengeteg elő-tapasztalat rejlik a könyvben, szilárd kjk stratégiákat alkalmaz.
A kötelezően beiktatott feladványok is teljesíthetőek, egyszerű a tárgy és pénzrendszer.
A világ 'egyedi' elvileg, de nem láttam benne úgymond mást, mint egy tipikus DnD-ben. Mint olvasó,
nem érzékeltem, hogy miben lehet elkülöníteni Vingardiát mondjuk Worluktól vagy Waterdeeptől.
Illusztrációk terén megállja a helyét, az adott fejezetponthoz passzolnak szerekesztésügyileg is.
Csak egy-két gépelési hibát láttam, szinte észre se venni.
Összességében stabil 80% körülre értékelném avagy 4/5. Bevált elemekre támaszkodik hagyományos kjk-ból,
nem túl nehéz, ugyanakkor eseménydús mű a fejezetpontok számához képest.
© SzG
2020. július 3. 13:29 | Válasz erre | #149
Írtam a helyzetről egy posztot a Facebookra, ide is bemásolom (egy rövidített változatot talán majd a honlapra is feltöltök, a Hírek alá):

"A múltkori jó hírek után sajnos egy rosszal kell szolgálnunk a "Vindgardia Hősei" című új játékkönyvsorozatunkkal kapcsolatban: az árusítónk, a Könyvműhely mindössze két és fél hónap után váratlanul felmondta velünk a szerződést, mondván, "üzletileg nem éri meg nekik" a könyvünk árusítása... annak ellenére, hogy a Végzet Prófétái fogadtatása szerintem "kellően jó" volt ezalatt a két és fél hónap alatt, ahogy írtam is a honlapon. (Igaz, lehet, hogy egy üzletembernek, mint ők, mást jelent az, hogy "kellően jó" egy könyv fogadtatása... lehet, hogy ők mondjuk sokszáz eladott példány után mondanák ezt, ennyi pedig valóban nem kelt el a Végzet Prófétáiból.)

Mindenesetre most úgy néz ki, hogy a tényleg teljesen váratlan lépésük miatt július 31-ig lehet csak megvásárolni tőlük a könyvet. Hogy utána mi lesz, nem tudjuk: próbálunk megállapodni másokkal, próbálunk rábeszélni boltokat arra, hogy árulják a könyvünket, de nem egyszerű a dolog. Egyrészt a lapozgatós, mint biztos sejtitek, nagyon rétegműfaj Magyarországon (főleg az oldschool fantasy lapozgatós ennél talán nincs is nagyobb rétegműfaj ma nálunk); másrészt nyilván a nevünk sem túl ismert, se az enyém, se Takács Lászlóé/Killmasteré. Így pedig azért elég nehéz megállapodni a boltokkal/terjesztőkkel: nem sokan mutatnak hajlandóságot iránta, hogy átvegyenek tőlünk könyveket. Ha pedig esetleg mégis, akkor olyan magas összeget kérnek minden könyv árából, hogy ha elfogadjuk a feltételeiket, rosszul járunk anyagilag... ami itt persze nem azt jelenti, hogy nem lesz hasznunk a könyvek eladásából (ez már az elejétől kizárt volt, nem is számítottunk rá); azt jelenti, hogy még a könyvkiadásba fektetett többszázezer forintnyi pénzem sem jön vissza, ha megállapodunk ezekkel a "nagy" boltokkal... ez pedig azért tényleg nem elfogadható számomra: a befektetett pénzt szeretném visszakapni, már csak azért is, hogy minél előbb kiadhassuk a következő könyvet.

Persze, reméljük a legjobbakat: reméljük, hogy sikerül találni olyan árusítót, aki hajlandó átvenni a könyvet, és nem is "húz le" nagyon anyagilag. Majd elválik... mindenesetre ami most biztos, az tényleg csak az, hogy július 31-ig rendelhető a Végzet Prófétái. Aki tehát szeretne beszerezni egy példányt belőle (vagy akár csak szeretne támogatni minket, illetve az új sorozatunkat), az ebben a hónapban tegye meg, ha van rá lehetősége, mert utána tényleg ki tudja, hogy mi lesz, hol lesz kapható a könyv.
A következő oldalon lehet megrendelni a Végzet Prófétáit:
http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai

Illetve tudom még ajánlani az ide is többször belinkelt oldalunkat, amin a könyvről, valamint a tervezett sorozatunkról találhattok bővebb információt:
www.vindgardia.atw.hu

Az eseményektől függetlenül természetesen befejezzük a múltkor említett második könyv, a "Válaszúton" utómunkálatait viszont a kiadása így csúszni fog valószínűleg, hiszen az eddigi árusítónk nélkül lassabban és nehezebben fog visszajönni a Végzet Prófétáiba fektetett pénz (amire pedig szükség lenne a Válaszúton kiadásához). Akárhogy is: mindenképp lesz új könyv, de valóban lehet, hogy a tervezetthez képest később.

Köszönjük a figyelmet, illetve az eddigi támogatást Mindenkinek!"
© SzG
2020. július 1. 19:44 | Válasz erre | #148
Úgy néz ki, csak július 31-ig lesz megrendelhető a Könyvműhelytől a Végzet Prófétái, ugyanis ma szerződést bontottunk velük...
Hogy augusztustól pontosan hogyan lehet beszerezni majd a könyvet, még nem tudom... de próbálok megállapodni néhány bolttal. Ha van valami fejlemény, természetesen jelzem. :)
© SzG
2020. július 1. 05:50 | Válasz erre | #147
Nem fogy rosszul, bár persze messze van még a nullszalldó is... de ez talán tényleg össze fog jönni. Főleg, hogy a komolyabb "reklámkampány" még csak most fog beindulni (oké, a "reklámkampány" kifejezés túlzás, de azért lesz pár cikk most a napokban több oldalon és blogon is a Végzet Prófétáiról).
2020. június 30. 19:54 | Válasz erre | #146
Hol tart az eladás?
© SzG
2020. június 25. 17:22 | Válasz erre | #145
Egyszer már egyébként Dr. Lecter kérdezte, hogy pontosan mikben tér el ez a változat az eredetitől; ezt akkor szépen össze is szedtem neki, ez a lista pedig még meg is van, úgyhogy akkor esetleg ide is bemásolom... hátha érdekes lesz néhányatoknak. :)
Tehát akkor az új részek (csak az olvassa végig ezt a hozzászólást, aki már játszott a könyvvel!):

***SPOILER***

Amiket Killmaster talált ki és írt meg:
* Serena foglyul ejtése az elején (ezt a részt én javasoltam neki, hogy egyrészt kicsit nagyobb szerepet kapjon Serena, másrészt, hogy az árulása egy ilyen megmentés után még meglepőbbnek és "szemetebbnek" tűnjön)
* Lícs jelenete, illetve rejtvénye a csatornában
* "Enyveskezű" Mea jelenete a csatornában

Amiket én találtam ki és írtam meg:
* Hárpiák "lopkodása" (eredetileg csak simán meg kellett küzdeni velük)
* Szikladarabos jelenet a pusztában + a kecskeszakállas tanítvány félresikerült varázslata, majd lelépése + Tharand és napot formázó nyaklánca, majd mindegyik nyaklánccal kapcsolatos jelenet később (a Kristálytoronynál, a kereskedőnél, valamint a templomban)
* Ékköves kardos jelenet a pusztában + Serena végzete a végén
* "Véreskezű Amazonok", illetve a velük kapcsolatos jelenet
* Hárpiafészkes jelenet a mocsárban + smaragd + kristálygömb
* Plusz felfogadható orkok a céh rejtekhelyén + Thogar fojtóhurka + a végén az ezzel kapcsolatos jelenet
* Vízmágusok botja + mindegyik ezzel kapcsolatos jelenet később (a trollbarlangban, valamint a csatornakígyónál)
* Estrelláék jelenete az árulás után + "Harci dühük"
* Plusz felfogadható gyerekek a város piacán
* Humoros párbeszéd a fogadóban Werdias királyról meg Obronról
* Tolvajok megfutamodása a városban a gladiátorok láttán
* Barbárok szembefordulása a csatorna elején
* Mileona jelenete a boszorkánytövisnél ("fegyverméreg")
* Foglyok felélesztése Corpius által a kínzókamrában (az eredetiben minden fogoly meghalt a kapitánnyal együtt)
* A 200-as fejezetpont jó része (az eredeti kb. 20 sor volt, és nem szerepelt benne sem a pergamen, sem Bíborszemű Gereth tanítványa, sem Temirez lovag)
* Az alternatív befejezés a pergamennel és Deorax urával

Van aztán pár olyan jelenet is, amit lényegében ketten írtunk. Ezek a következők:

* Csatornakígyós-jelenet a csatornában: ez úgy nézett ki, hogy Killmaster bedobta, hogy lehetne egy "Konsztriktusz" nevű csatornakígyó a csatornában valahol... de konkrét ötlete még nem volt, hogy hol játszódjon ez a jelenet, meg egyáltalán milyen legyen a konkrét csata, így némi töprengés után kitaláltam egy ilyen részt ezzel a "Konsztriktusz" nevű lénnyel, és meg írtam. Killmasternek kimondottan tetszett a végeredmény, ám azt mondta, hogy túl nehéz (az én változatomban ugyanis pl. harc sokkal bonyolultabb volt, egy ponton például Bíborszemű Gereth mindenképp belecsúszott a vízbe, és a főszereplőnek kellett kimentenie... de erősen esélyes volt, hogy ha elszúrja a dolgot, ő is belecsúszik és szétszedi a Konsztriktusz őt is :D). Szóval Killmasternek ez eléggé túlbonyolítottnak és nehéznek tűnt, és leegyszerűsítette... az ő változatával viszont én nem voltam teljesen megelégedve, mert ugyan egyetértettem az egyszerűsítéssel (tényleg túl bonyolult lett az eredeti verzióm, meg annyira nem is illett stílusában sem a könyvbe), de szerintem az övé meg már túl egyszerű lett. :D Így hát átszerkesztettem, valamint írtam hozzá még néhány részt, illetve választási lehetőséget, pl. Estrelláék választható "akcióját" meg a vízelementálok megidézését. Így alakult ki végül az a változat, amit a könyvben is olvashattok.
* A papnőkkel, valamint Kachestrával való leszámolás: ez már az eredeti változatban is megvolt, de nagyon "fapadosnak" éreztem (később Killmaster is elismerte, hogy ő is, illetve valami "grandiózusabbat" akart a végére eredetileg, csak nem volt igazán ihlete hozzá). Tehát javasoltam Killmasternek, hogy írjuk át, bővítsük ki ezt a részt... hogy egy epikusabb és méltóbb lezárása legyen a kalandnak. Illetve a főgonoszokat is javasoltam erősebbé és karakteresebbé tenni (Serena + Kachestra), pár ötletem volt is, hogy hogyan lehetne ezt kivitelezni. Első körben tehát hozzáírtam a papnős harchoz Serena amulettjét (az eredeti változatban nem használta), aztán, hogy legyen némi könnyítés a játékos számára is, kitaláltam az ékköves kardot, mely a végén végezhet Serenával. Hozzáírtuk továbbá még ehhez a részhez a félork merényletét is (ezt úgy emlékszem, Killmaster találta ki, de hogy konkrétan fojtóhurok legyen a gyilkos eszköz, és ezt a barlangban külön fel kelljen venniük, nekem jutott eszembe, majd a konkrét jelenetet is én írtam meg). A papnős-csatát így már aránylag fordulatosnak meg különlegesnek éreztem, így javasoltam, hogy a Kachestrával való leszámolást is turbózzuk fel legalább ennyire... Némi gondolkodás után eszembe jutott, hogy ha Kachestra lelkeket gyűjt, akkor esetleg szabadon is engedhetne párat a nála lévő kristályok összetörésével, így írtam egy ilyen jelenetet; az azonban hogy pontosan hogyan számolja ki a játékos, hogy hány emberét szállták meg a lelkek, hiányzott belőle, mivel nem igazán volt ötletem, hogyan lehetne ezt kivitelezni (vagyis talán volt valami, de azzal nagyon túlbonyolított lett volna az egész, így elvetettem). Killmaster mindenesetre elolvasta a gonosz lelkes jelenetemet, tetszett neki... és előállt azzal a féle számítási megoldással, amit a könyvben olvashattok, ami persze nekem is bejött, mert ötletes, de ugyanakkor egyszerű is... így beleírtuk a könyvbe. Ezek után még a csata utolsó részéhez, a bronszobros-jelenethez is hozzányúltunk, mert azt is túl egyszerűnek éreztük (az eredetiben ugyanis csak egy sima csata volt, ami vagy a csapat vagy a szobor halálával ért véget). Én tehát először fegyveres harcban legyőzhetetlenné tettem a szobrot, meg Kachestrát is, utána pedig Killmaster hozzáírta a Lícs meg a kiszabadított lélek felbukkanását. Így alakult ki végül is a finálé végleges változata. :)

Azt hiszem, kb. ezek a lényegesebb új részek a könyvben.
Persze én szerkesztés közben jó néhány korábbi részhez is komolyan hozzányúltam még: például a patkánymesteres is eredetileg máshogy nézett ki, konkrétan ha nem volt pénze a játékosnak, ellepték a patkányok, és meghalt... de ezt túl brutálisnak éreztem, így átírtam inkább úgy, hogy csak fertőzzék meg a csapatot egy csúnya ragállyal. Aztán a Fekete troll is eredetileg egy "sima", átlagos szörny volt, akit ráadásul többféleképpen is el lehetett kerülni... ez viszont nekem kevésbé tetszett, illetve úgy gondoltam, legyen inkább afféle miniboss, és csak akkor lehessen legyőzni, ha a játékos vagy megnyerte magának a barbárokat vagy megszerezte a Vízmágusok pálcáját, úgyhogy átírtam-szerkesztettem így ezt a jelenetet.
Illetve ugye az útvonalak is jelentősen másabbak voltak az eredetiben: ott inkább csak egy útvonalon volt érdemes végigmenni (a druidáson), a másik kettő inkább amolyan tévút vagy legalábbis "szívatás" volt, főleg a sárkányos... ez azonban nekem már az elején sem tetszett, így mindenképp javasoltam Killmasternek, hogy mind a három út kb. egyforma nehézségű legyen, és mindegyiken legyen valami "spéci" varázstárgy (vagy éppen csapat), ami a későbbi eseményeket is befolyásolja. Ezt az ötletemet végül is elfogadta, ezért hát ennek megfelelően átszerkesztettem az útvonalakat (illetve írtam ugye hozzájuk új részeket is, ahogy fentebb említettem, pl. az öregemberes/nyakláncos részt meg az ékköves kardos-részt meg a Vízmágusok pálcáját stb.). A csatornarendszer is teljesen más volt az eredetiben, konkrétan egy út volt csak, és az se volt valami hosszú... ami szintén nem tetszett, plusz nagyon lineárisnak is éreztem így a könyv végét, ezért szerkesztettük át meg bővítettük ki az egész csatornát (most ugye két fő útvonal van).
Igyekeztem továbbá minden létező "fejezetpocsékolást" kiszedni a könyvből, vagyis az összes olyan fejezetet összevontam, amit össze lehetett, mert az ilyesmi is nagyon szokott idegesíteni egy játékkönyvben (meg amúgy is kellett a hely az új részeknek :) ). Pár kevésbé fontos fejezetet is töröltem-törültünk, pl. az eredetiben volt egy Sorspróba is még a csatornában, ott, ahol most a patkányemberek vannak (más-más szörnyek bukkantak elő a kanyar mögül a dobástól függően).
Meg lehet még említeni olyan apróságokat is, hogy a csapatok létszámát is konkretizáltam (az eredetiben nem volt megadva, hogy egy csapat hány főből áll, amit pl. Nimretil jogosan kifogásolt is). Valamint ugye kihúztunk vagy 4-5 Sorspróbát is (az eredetiben 10 volt, ahogy írtam, de ezt már valóban soknak éreztem). Továbbá néhány "mentőövet" is írtam a könyvbe, pl. a fejpánthoz (az eredetiben automatikusan meghalt a játékos, ha nem volt nála, amit szintén túlzásnak éreztem, így beleírtam ezt a "ha 5-öt vagy 6-ot dobsz, túléled"-dolgot). Így kicsit játszhatóbb lett a könyv.
Némileg a szabályrendszer is változott, egyrészt kihúztam a felesleges magyarázkodásokat (amik szinte minden játékkönyv rendszerében vannak: legjobb példa erre a "Tanácsok a játékhoz"-rész, amiben szinte csak mindenki számára egyértelmű dolgok vannak leírva többnyire, tényleg teljesen feleslegesen). Illetve beleírtam a rendszerbe az 1-3 közötti sebzést, mivel a "fixen 2 pontot sebzel"-dolgot mindig is butaságnak éreztem. Ezen kívül persze minden értéknek saját nevet adtunk (Erőnlét, Harckészség) meg a "Kalandlapnak" is stb. Nyilván a csapatok és a szörnyek értékein is módosítottuk, illetve a "kereskedelem" is nagyobb szerepet kapott az új változatban (jóval több tárgyat lehet eladni például Khaleborban).
Illetve nyilván újdonságot jelentenek a vindgardiai fontosabb személyek, úgy mint Werdias király, Temirez lovag, Deorax Ura. Ezeket a karaktereket én találtam ki és írtam bele a könyvbe, bár a "Temirez", valamint a "Deorax" nevet Killmaster adta nekem hozzájuk. :) (Sosem tudtam igazán jó és hangzatos neveket kitalálni a helyszíneimnek vagy karaktereimnek, Killmasternek viszont úgy vettem észre, ez elég jól megy, így megkértem, írjon nekem pár nevet... aztán ezek közül többet is kiválasztottam, a Temirez-t és a Deorax-ot is. :) )
Végül: próbáltam kicsit olvasmányosabbá is tenni a könyvet, például gyakorlatilag az összes fejezethez írtam plusz helyszínleírásokat, karakterjellemzéseket, vagy akár kicsit humorosabb beszólásokat vagy párbeszédeket.

Hát... azt hiszem, körülbelül ennyit a "miben tér el az új változat a régitől"-témáról. :)
Mint látható, tényleg rengeteg dolog változott, sőt, néhol (ahogy Killmaster is fogalmazott egyszer) szinte rá sem lehet ismerni a könyvre.
© SzG
2020. június 25. 14:52 | Válasz erre | #144
"Killmaster műve"
Azért ehhez még annyit, hogy ez már nem csak Killmaster műve. :) Az eredeti, kb. 160 000 karakteres verzió valóban teljesen az övé volt, de ez a 267 000 karakteres új változat már valóban közös munka... mivel ugye én is jó pár extra részt írtam a könyvhöz, valamint Killmaster eredeti részeit is átírtam/kibővítettem, továbbá sok helyen a könyv szerkezetéhez is hozzányúltam. (Nyilván ezért tüntettem fel a borítón is a nevem.) Bár ezt már írtam ebben a topicban párszor. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2020. június 25. 11:28 | Válasz erre | #143
Salamon a magam részéről örülök, hogy azért tetszett a kalandunk, amiről tudtuk eddig is, hogy nem a legtökéletesebb, de a maga nevében megállja a helyét. Szlobo mesterrel együtt igyekeztünk valami olyat alkotni, ami kicsit felrázza a kicsit "álmos" KJK kedvelő kalandorokat. Azt tudnod kell, hogy nem csak a KJK világok épültek ki kicsit később a kalandok folyamán, de a Magányos Farkas világa is. Sőt az még kicsit át is rajzolódott az újra kiadások következtében! Ahogy kicsit kiépül a világunk, minden a helyére kerül majd, addig a fantáziátokra bízunk mindent. Tervezgetünk, építünk aztán meglátjuk. Ehhez persze ti is kelletek rajongók, mert a magunk örömére alkotni sem rossz, de ha vannak kalandorok, akik velünk vannak az izgalmasabbá teszi az egészet!
© SzG
2020. június 25. 10:39 | Válasz erre | #142
Köszönjük a véleményezést. :)

A "kontra" részekre reagálnék elsősorban.

Rövidség: szerintem ez legfeljebb a Killmaster-féle eredeti változatról volt elmondható (egyébként igen, emlékszem, hogy ezt anno többen el is mondtátok arról, te is és Nimretil is, ahogy én is); azon tényleg kb. fél óra, háromnegyed óra alatt át lehetett száguldani. Erről az újról, ami legalább 100 000 karakternyi szöveggel, illetve 15-20 jelenettel hosszabb a régihez képest (valamint jelentősen át is lett szerkesztve az egész, többek között épp azért, hogy hosszabbnak tűnjön), már szerintem nem mondható el ugyanez. Persze viszonyítás kérdése is a dolog... például egy Démonlovagnál biztos rövidebb a Végzet Prófétái; de ha az átlagos játékkönyvhosszt nézem, szerintem nincs oka "szégyenkeznie" a Végzet Prófétáinak, nagyjából van olyan hosszú, mint azok (annak ellenére ráadásul, hogy feleannyi fejezetpontból áll). Sőt, van jó pár KJK, ami még rövidebb is a Végzet Prófétáinál: például ott a Végzet Erdeje, vagy a Káosz fellegvára... azokon kb. félóra alatt végig lehet rohanni, míg a Végzet Prófétái legalább egy, de inkább másfél órás könyv. :) Szerintem ez nagyjából ideális hosszúság egyébként, főleg, hogy többször is érdemes végigjátszani, más-más útvonalon (tehát a játékidő így összesen biztos van vagy öt óra legalább).
Egyébként a Sorspróbás észrevételed is szerintem inkább az eredeti változatra áll, mert abban tíz Sorspróba volt, ebben pedig pont feleannyi van. :) Szerintem öt Sorspróba már tényleg nem sok, és érdemben biztosan nem befolyásolja a könyv hosszát.

Vindgardia jelenlegi sematikusságával viszont egyetértek, tényleg annak mondható. Ez több dolognak köszönhető: egyrészt egyikünk sem egy nagy világépítő (én egyébként sokáig nem is akartam saját fantasy világot, Vindgardiát is inkább csak azért hoztuk létre Killmasterrel, mert egyszerűen muszáj volt egy saját világ a sorozathoz); másrészt nem is tartottuk fontosnak, hogy már rögtön az első könyvnél részletesen kidolgozott háttere legyen a világnak például :) (Most megint az eredeti KJK-könyveket tudom felhozni példának: az első néhány könyvből, tehát a Tűzhegy varázslójából vagy a Végzet erdejéből sem derül ki több Titánról, sőt.) Mindenesetre a későbbiekben azért valóban igyekszünk majd picit jobban kidolgozni a világot, illetve kicsit jellegzetesebbé is tenni, mert valóban ráférne. Illetve reméljük, a később, pl. a pályázatról becsatlakozó írók is segítenek majd a világ építésében. :)
2020. június 25. 09:44 | Válasz erre | #141
No, többször elolvastam a művet. Alább összegzem a véleményemet, pro és kontra. Olyanokat, amiket mások is írtak, nem nagyon szeretnék ismételni, ezért magát a kalandot nem fogom elemezni.

[b]Pro[/b]

- Először is leszögezném, hogy ár-érték arányban jól teljesít a Végzet Prófétái. 1990 Ft-ot abszolút megér a könyv, bár a postai terjesztés miatti plusz ezer Ft-al együtt viszont már határesetnek mondható.

- Természetesen pozitívum, hogy hazai szerzőktől származó, saját világban játszódó, igényes műról van szó, és további bónusz, hogy SzG bevállalta a magánkiadás kockázatát. A magánkiadás semmit sem ront a kiadvány minőségén, szép fehér papírra lett nyomtatva, jól olvasható sorokkal, talán csak a fekete-fehér borítón látszik a költségek lefaragásának szándéka.

- Krakatit grafikái mindenképpen emelik a mű színvonalát. Igényes, profi rajzok.

- Magának a könyvnek a legnagyobb erénye a zsoldoscsapatokban rejtőzik. A zsoldoscsapatok jópofák, egyéniek. Tetszett, hogy ismerik egymást és reagálnak egymásra bemutatkozáskor. A felfogadásuk már induláskor lehetőséget ad némi agytornára (ld. Bubu elemzése), amíg kisakkozzuk, hogy anyagi korlátaink mellett melyik lenne a legjobb felállás. Később, a kaland folyamán mindegyik csapatnak többször is lehetősége van befolyásolni az eseményeket, méghozzá értelmes módon. A KJK-könyvek között igazi ritkaság, hogy egy csapatot és nem egy magányos kalandozót irányítunk.

- A könyv jól hozza a megszokott KJK-érzést, így a KJK-rajongóknál biztosan beindul a nosztalgiafaktor olvasásnál.

- Érdekes megoldás, hogy a küldetés a történet közepén teljesen más irányt vesz, de erről nem akarok többet elspoilerezni.


[b]Kontra[/b]

Két dolog nem tetszett, ezeket alább bővebben is kifejtem.

- Rövidség. A 200 pont alapvetően nem lenne kevés, és átlagban valóban hosszabbak a fejezetek, mint a többi KJK-ban, viszont a kaland mégis rövidnek tűnik. Ennek az az oka, hogy Killmaster műve szerintem nem "hosszában", hanem "széltében" terjeszkedik, tehát viszonylag kevés epizód van, de ezeknél sok-sok alternatív lehetőséget találunk (zsoldosok bevetése, sorspróbák). Ugyanakkor sem a sorspróbák, sem a zsoldosok nem igazán adnak értelmes választási lehetőséget, hiszen az előbbinél a véletlen, az utóbbinál a kaland legelején meghozott döntéseink alakítják a történetet. (Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne sok értelmes döntési lehetőségünk a könyvben.)

- Tudom, hogy ezzel a véleménnyel valószínűleg kisebbséget alkotok a KJK-rajongók táborán belül, de számomra fájóan hiányzott a világépítés a műből. Vindgardia leírása teljesen sematikus: vannak erdők-hegyek-romok, de sem az országokról, sem a fajokról, sem a történelemről nem derül ki semmi. A kalandban elképesztően sokféle népség felbukkan: vannak itt törpék, goblinok, sötételfek, káosz kentuarok, sárkányfattyak, trollok, orkok, druidák, yakkenek, barbárok, amazonok és így tovább – de egyikről sem tudjuk, hogy kik ők tulajdonképpen és mi a szerepük Vindgardiában. Részemről nagyon örültem volna, ha a szerzők kicsivel nagyobb erőfeszítést tesznek a háttérvilág kidolgozására és egyénivé tételére. Persze ez a későbbi könyvekben még pótolható.

Összefoglalva szerintem egy ígéretes sorozat kezdete a Végzet Prófétái, amely már így is igazi hiánypótló a hazai fantasy játékkönyvek piacán.
© SzG
2020. június 23. 06:51 | Válasz erre | #140
Nemrég kaptam a hírt, hogy a Végzet Prófétái már a Szellemlovasban is felbukkantak... [smiley]hawaii[/smiley] Aki tehát még nem ismerkedett meg velük, de szeretne, ott megteheti. [smiley]awink[/smiley]

***

Közben kaptunk két újabb értékelést is egy másik oldalon, érdekességképpen ide is bemásolom őket:

[b]Kiskakukk[/b]:
Hú, nekem ez nagyon tetszik.
Remek a hangulata, kellően szivatós, szépek az illusztrációk, jó az írói stílus.
Még nem sikerült sikerrel teljesítenem a küldetést, de rajta vagyok az ügyön. (Először a lovas barbárok nyírtak ki, másodszor meg lecsukott a városőrség [spoiler]a hülye selyemkendő miatt[/spoiler]. :D)
Aki szerette a régi Kaland Játék Kockázat/ fighting fantasy könyveket, annak jó szívvel tudom ajánlani! Én biztos vevő leszek a következő részre is! :)
Update: közben sikerült teljesítenem a kalandot. :D Hú, hát a templom az nagyon szívatós volt, [spoiler]főleg a szobrok négyből három megátkoz, hát köszi[/spoiler] :D. Nagyon tetszett a legvégén, hogy [spoiler]a pergamen miatt[/spoiler] két befejezése is lehet a történetnek. :)

[b]Éji_Huhogány[/b]:
Nagyon tetszik, tesómtól kaptam ajándékba egy példányt, egy az egyben idézi a régi kaland-játék-kockázat könyvek hangulatát, le a kalappal :) Kíváncsi leszek a folytatásra! Teljesíteni még én sem tudtam a küldetést, a város alatti csatornarendszerben sikerült beadni a kulcsot :D
© SzG
2020. június 12. 10:14 | Válasz erre | #139
Írtam egy bejegyzést a honlap "Hírek" menüpontja alá is a fejleményekről, illetve a Válaszútonnal kapcsolatban is megosztottam pár információt meg egy képet. :)
http://vindgardia.atw.hu/
© SzG
2020. június 12. 06:52 | Válasz erre | #138
Helyzetjelentés:

Úgy tűnik, hogy a Végzet Prófétái szerencsére "fogyogat", szóval nem fogjuk lehúzni a rolót. :) [b]Ezúton is köszönjük még egyszer mindenkinek, aki rendelt a könyvből, s így támogatta a sorozatot![/b]
Olyannyira nem állunk le egyébként, hogy most nyár végén/ősz elején lesz egy "soron kívüli" megjelenésünk is: konkrétan Nimretil szintén évek óta kész kalandját, a Válaszútont fogom kiadni. (Ezt is régóta tervezgettem már egyébként, talán említettem itt is... csak sokáig kérdéses volt, hogy tényleg én fogom-e kiadni, ezért nem tüntettem fel például a Végzet Prófétáiban, az előkészületben lévő könyvek között a Válaszútont... de most már szerencsére tényleg eldőlt a dolog, én adom ki.) Konkrétan úgy áll most ez a könyv, hogy a napokban kezdtem el komolyabban a szerkesztést, valamint a stílus "kipofozását"; kb. nyár közepéig biztosan be is tudom fejezni mindezt, és akkor augusztusban már tényleg intézhetjük a kiadást. Ahogy haladnak előre a dolgok, természetesen képeket, illetve ízelítőket is megosztok-megosztunk majd a könyvvel kapcsolatban. :)
És persze ettől függetlenül ugyanúgy dolgozunk a Végzet Prófétái végén beígért két másik lapozgatóson is ("A Rémkirály Birodalmában" + "Vindgardia Ura"), hogy ezek közül az egyik, lehetőleg a Rémkirály megjelenhessen az év végén... úgy, ahogy eredetileg is terveztük, illetve ígértük. Jövőre pedig jöhet majd a másik könyv, valamint a pályázat legjobb két művéből összeállított kötet... és persze még egyéb terveink is vannak, de egyelőre talán elég, ha csak a fentiekre koncentrálunk. :)

Tehát: nagyon nem állunk le, sőt, most fogunk csak beindulni igazán!
[b]Köszönet még egyszer mindenkinek a támogatásért![/b]
© SzG
2020. május 27. 09:48 | Válasz erre | #137
Azt hiszem, külön visszaigazolást nem szoktak küldeni... de ha tévedek, majd kijavítanak a kedves megrendelők. :) Mindenesetre legkésőbb egy héttel az utalás után oda kell érnie a könyvnek (másnál is így volt tudtommal).
2020. május 27. 09:27 | Válasz erre | #136
Még egy rendeléssel kapcsolatos kérdés: utalást követően Ti kaptatok bármi visszaigazolást, hogy megérkezett az összeg, vagy csak a posta jött pár napon belül?
© killmaster (Savanyúhas)
2020. május 14. 10:32 | Válasz erre | #135
Hát ez tényleg remek hír, remélem sok embernek nyeri el még tetszését a kaland. Ha valakinek lenne még gondolata a könyvvel kapcsolatban, nosza ossza meg. A folytatás a kedvező fogadtatáson is múlik, mert hát hiába vannak jó ötletek, ahhoz kell némi tőke is, hogy megvalósulhasson!
© SzG
2020. május 14. 07:07 | Válasz erre | #134
Néhány további vélemény/értékelés a Facebookról (köszönöm még egyszer mindenkinek!):

[b]Péter Imre Tóth[/b]
én tegnap végeztem a könyvvel. nagyon jó történet volt

[b]Gergő Juhász[/b]
Nos, végigvittük az egyik lehetséges megoldást, jó kis történet volt :) Sok mindennel igy se találkoztunk a napokban megcsináljuk még egyszer, más útvonalon :)
Várjuk a folytatást izgatottan :) Szuper lett a könyv :)
[spoiler]Két résznél állt meg a sztorink, először a kőhídnál atmenve a kentaurok letaroltak minket, mert akkor már annyi erőnlétet veszitettünk, a mádik pedig hogy nem volt térképünk a csatornahálózatban. Valamint egyszer a templomban a sorsunk elkerülte a buzogányt, így a szobor kiütött minket :)
Nekünk egyébként csapat szinten az Estella-Zender-Milenda-vindergard felderítők jöttek be, + méregkeveről és törpök :)[/spoiler]

[b]Péter Szabó[/b]
Na... Kész.. Vegeztem a könyvvel. Mindenkinek csak ajanlani tudom, jó a sztori, engem sikerult meglepni egy-kétszer, pedig szinte az összes kjk könyvet, harcos-képzelet borzalmat és egyéb lapozgatos különlegességet vegigjatszottam... Érződik a könyvön, hogy tényleg szívvel-lélekkel készült, az illusztrációk jók, a bekezdések kellően igenyesen megirtak... Várom a folytatást... ;) (y)
© SzG
2020. május 7. 21:52 | Válasz erre | #133
Igen, másold ki inkább oda fentre is, a "Gondolatok a könyvről"-be! Köszönjük. :)
2020. május 7. 19:51 | Válasz erre | #132
Szerintem nem volt túl könnyű, éppen jó. Volt így is elég lehetőség a buktára, de alapvetően a történet, a megszerezhető tárgyak fellelhetősége, a megfelelő csapatválasztás nagyban növelte az ember esélyeit, így ha el is véreztem az első 2 nekifutásra, tudtam, hogy hol és hogyan kellene más módon próbálkoznom, tehát érdemes volt nekifutni újra. Más KJK könyvekben simán előfordul, hogy a végén hiányzik pont egy tárgy, pont egy bérgyilkos kimarad, pont egy varázsigét nem tanultam meg és fogalmam sincs, hol keressem és így nincs is kedvem nekifutni újra. Remélem érthető, hogy mire gondolok és miért tartom ilyen szempontból is nagyon jónak a könyveteket. Elsőre nagy mák kell a győzelemhez, de 2-3 próbálkozás alatt a kaland nem lesz unalmas, és szerintem direkt rosszul kell játszani, hogy ne érjünk végig ennyi próbálkozással sem.

Más: új vagyok a fórumon, nem akarom a dolgokat azonnal széttrollkodni, de mintha azt láttam volna, hogy a könyvkritikákat külön ki lehet emelni, hogy ne csak itt a fórumon legyen a hozzászólások között, ahol elkalódik. Kimásoljam az enyémet így külön oda is? Bocs, ha hülyeséget kérdeztem.
© SzG
2020. május 7. 15:18 | Válasz erre | #131
Hát, annyit tudtam tenni, hogy kicsit kisebbre vettem a betűket, így már Androidon se futnak ki a keretből. Legalábbis nálam most nem. :)
Mondjuk így meg már asztali gépen kissé túl sok az üres hely kétoldalt.... na mindegy. Egyelőre ennyivel tudok szolgálni tényleg.
A célnak (fontos infók közreadása, a sorozat népszerűsítése) szerintem megfelel ez az oldal is. :) (Egyébként annak idején a Bizonytalanság börtönébenhez is egy pont ilyen oldalt készítettem, és végül is az is megfelelt.)
© SzG
2020. május 7. 14:11 | Válasz erre | #130
Na szuper... Most nézem tableten a honlapot, és a sorok rálógnak a keretre... Pedig asztali gépen jó volt. Hát látszik, hogy mekkora szaki vagyok. [smiley]nevetes1[/smiley] Mindenesetre mindjárt megpróbálok kezdeni vele valamit.
© SzG
2020. május 7. 13:41 | Válasz erre | #129
Köszönöm én is a részletes véleményezést. :)

***

[b]Közben összehoztam egy honlapot a sorozathoz[/b], [url=http://vindgardia.atw.hu]ITT[/url] lehet megtekinteni.

Persze kissé "fapados"... de egyelőre ennyivel tudok-tudunk szolgálni. Majd később, ha kicsit "kinőttük magunkat", lesz egy szebb, profibb honlap meg tárhely. :)
Igyekeztem mindenesetre az összes fontos infót feltölteni az oldalra, meg vannak letölthető képek is + kitettem a "Zsoldoslap"-ból meg a "Csaták"-ból is egy nyomtatóbarát változatot, mert többen kérték-kértétek. :) Ha esetleg valami fontos még hiányzik róla, akkor szóljatok. Köszönjük. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2020. május 7. 12:58 | Válasz erre | #128
Örülök, hogy tetszett a kaland, én azért bíztam benne, hogy kicsivel nehezebb lesz majd célt érni. Ebből is látszik kicsit alábecsültük a kalandorok felkészültségét. Persze senki elé nem akartunk extra erős akadályokat gördíteni, amolyan kicsit könnyedebb, de olvasmányos küldetés lett belőle. Szlobo mester hozzátette a művemhez a maga ötleteit, így kaptatok egy olyan könyvet, ami talán nem csak arra lesz jó, hogy az asztal sarkát kitámasszátok vele. Várjuk mások visszajelzéseit is, mert ebből okulunk mi is, főként én, mert Szlobo mesternek a vérében van az írás, csak ő szeret szerénykedni. A jövőben is szeretnénk majd alkotni valami újat, mert hát a lapozgatós könyvek világa olyan, amiben megtalálhatja minden kalandor a számítását. Kalandorok előre!
2020. május 6. 18:23 | Válasz erre | #127
A Végzet Prófétái – kritika

Előre jelezném, hogy csak mostanában kezdtem újraolvasni a klasszikusokat és régi olvasmányaim emléke már eléggé elhalványult, szóval azokkal csak érintőlegesen szeretném összehasonlítani a könyvet. 3 alkalommal futottam neki a kalandnak, harmadszorra csalás nélkül megoldottam, de nem olvastam át minden fejezetpontot és lehetőséget (még).

A Könyv formátuma:
Jobban tetszett volna, ha igazodik a klasszikus KJK könyvek méretéhez, tördeléséhez. Nekem túl nagy alakú a kiadvány és túl kicsik a margók. Nem vészes, nincs gond vele, de kényelmesebb olvasnom a megszokott méretet. Ettől a totálisan szubjektív dologtól eltekintve a kiadvány rendkívül igényes, jó megjelenésű. Esetleg, ha megoldható, érdemes lenne a további kötetek lapjainak aljára a megszokott kockákat odarittyenteni, hogy ne kelljen a mobilon kockadobás-szimulátort használni.

Illusztrációk:
Egyesek szerint túl kevés, legalábbis a szokásos KJK könyvekhez képest. Nekem nincs hiányérzetem mennyiségileg, már csak azért sem, mert a helyszínek, karakterek leírása elég szemléletes. Ennyi kell, de nem feltétlenül több. Igényesek, jól néznek ki, de kár lett volna emiatt további költségeket vállalni, vagy halasztani a megjelenést.

Tartalom:
Először én is meglepődtem, hogy csak 200 fejezetpontos a kaland, de a szokásoshoz képest hosszabbak az egyes fejezetek és az egész valóban sokkal olvasmányosabb, tartalmasabb. Nem kell tehát attól félni, hogy rövidke kalandban lesz részünk. Volt már olyan könyvélményem, ahol a szokásos 400 pont ellenére is érezhetően hamarabb átrágtam magam a tartalmon. Nagyon tetszett, hogy nincsenek benne fölösleges ide-oda lapozgatások. Így maga a kaland hangsúlyosabb, kevésbé töri meg a történetet a sok kaszabolás. Nincsenek benne túlcizellált leírások, de több helyen is valóban fontos infók vannak elrejtve a történet mesélése során. Sokkal élvezetesebb így olvasni, hogy hamar rájövünk, a szöveg nem az öncélú helykitöltés eszköze.

Sorspróba:
Nekem alapvetően az elgondolás tetszett, a mások által korábban kifogásolt fölösleges túlbonyolítást én sem raktam volna bele, de akár ez valóban kiváltható a játékos részéről egy sima kockadobással: 1-2: lapozok az első lehetőségre, 3-4: másodikra, 5-6: harmadikra. Részemről sosem szerettem a szerencse túl nagy szerepét, itt nem vészes a dolog, ennyi belefér a kaland változatossá tétele érdekében. Nekem úgy tetszene leginkább, hogy csak ott legyen sorspróba, ahol kevésbé számít, pl., ha az első lehetőség jön ki, akkor aranyat kapunk, amivel fel tudunk bérelni még csapatot, ha a második, akkor varázstárgyat, ha a harmadik, akkor másik tárgy, amivel szintén valami előnyhöz jutunk. A jelen sztoriban volt azért, ahol az egyik verzió esetén garantáltan buktam a kalandot.
Előfordult, hogy egy ponton, ha nem jól dobok ÉS nincs nálam a megfelelő csapat, akkor bukom egy tárgyat, amely hiányában a halál garantált egy későbbi helyszínen. Mondjuk az írók figyeltek arra, hogy ezt a tárgyat később is be tudom szerezni, szóval többször kell rossz döntést hozni, vagy előnytelenül dobni a sorspróbát, hogy elbukjunk. Ha a történet által javasolt úton megyek tovább, akkor nem találkozom egy személlyel és nem csatlakoznak a druidák. Nem szép dolog ez az írók részéről. Azt hiszi az egyszerű olvasó, hogy ha szerencsével sikerül hozzájutni némi plusz infóhoz, akkor az tényleg hasznos és feltétlenül érdemes követni, de néha mégsem, szóval érdemes kritikával fogadni még a legjobb szándékú tanácsot is a döntések meghozatalakor. Ez néha bosszantó, de igazából így életszerű.

Csapatok:
Szuper ötletnek tartom a csapatok összeállítást kockadobásos értékek használata helyett. Új színt visz a játékba, bevonva érezzük magunkat a történetbe. Már emiatt is érdemes többször nekifutni a kalandnak. Kifejezetten jó szórakozás ennek a kimatekozása! Gratula érte! Ha ezt a vonalat folytatjátok, akkor az megalapozza a további könyvek hangulatát. Sokkal jobban, mint a kockadobálós módszer.

Kihívás, balansz:
Kifejezetten ideálisnak érzem mind a nehézséget, mind a helyszínek és cselekmények változatosságát.
Elsőre nem ment, mert bár követtem a megszerzett infók alapján az optimálisnak vélt utat, hiányoztak tárgyak, csapatok, meg a szerencse is. A könyv viszont nagyon motivál az újrajátszásra, így nem kínszenvedésnek éljük meg az újrakezdést. Lehet új csapattal próbálkozni, más útvonalon, amik nagyon jól elkülönülnek egymástól. Így fedezve fel a lehetőségeket már könnyebb a célba elérése. A szükséges infókat, tárgyakat második, harmadik alkalomra már könnyű megszerezni, így végül a könyv, ha nem is elsőre, de 2-3 nekifutás alatt már valóban sikerélménnyel kecsegtet, csalás nélkül. Én más könyveket simán a harcok átugrásával szoktam, jó sokat csalva végigolvasni. Itt ezt most kifejezetten nem ajánlom senkinek, mert anélkül is meg lehet találni a helyes utat!
Csábít arra, hogy a nehezebb úton is végigolvassam a sztorit, szóval valóban érződik, hogy hatalmas gondot fordítottak az írók az események leírására, a balanszírozására. Más KJK kötetekben ezeket olyan esetlennek, random dolognak tartottam sokszor. Ebben a könyvben nagyon nem mindegy, hogy fel tudunk-e fogadni még csapatokat pénzért, vagy estleg meg tudjuk-e venni a csapatbővítéshez szükséges tárgyakat. Itt mindennek komoly szerepe van.

Értékelés:
Nálam 9/10 pont a felsorolt pár - számomra - furcsa történetvezetési dolog miatt, amúgy az egyik legjobb, legizgalmasabb könyv a műfajban. Különösen tetszett a csapatösszeállítás újszerűsége, az elrejtett infók a szövegben (érdemes jegyzetelni!). Mindenképpen ajánlom mindenkinek, régi motorosoknak, újrakezdőknek és KJK szüzeknek is akár első könyvnek.

Köszönöm, hogy olvashattam!
© SzG
2020. május 5. 17:10 | Válasz erre | #126
Közben beszéltem egy KJK-rajongóval, aki szintén miskolci, és neki sikerült személyesen átvennie a könyvet a nyomdától. :) Szóval ezek szerint csak van akkor személyes átvételi lehetőség is... persze csak itt, Miskolcon, de a semminél ez is több (őszintén szólva, én eddig erről a lehetőségről sem tudtam, illetve azt hittem, hogy a nyomda a mostani járványhelyzet miatt ragaszkodik a postai megoldáshoz, még a miskolciak esetén is, mintha erről szó is lett volna... de akkor ezek szerint mégsem).
Mondjuk persze gondolom, ez nem sok embert érint, azaz nem sok olyan KJK-rajongó van, aki miskolci, és ráadásul épp érdekli a Végzet Prófétái is. :) Mindenesetre ha mégis van közöttetek ilyen, akkor tényleg inkább vegye át személyesen a könyvet a nyomdától. A pontos cím megtalálható a Könyvműhely oldalán. ;)
© SzG
2020. május 5. 15:42 | Válasz erre | #125
... Arról nem is beszélve, hogy a Végzet Prófétái sokkal könnyebben játszható. :) Ráadásul másodszorra, sőt még harmadszorra is "nyújt újat" a tényleges alternatív utak miatt ( B. B.-ben ilyenek nem voltak ugye).
© SzG
2020. május 5. 13:13 | Válasz erre | #124
Köszi a rendelést. :)
Nyilván teljesen más jellegű a két könyv, így nehéz összehasonlítani őket. :) Meg azért a Végzet Prófétáit ugye nem is egyedül írtam.

De ha mindenáron hasonlítgatni kell, akkor annyit, hogy szerintem a V. P. "kerekebb" és kiforrottabb könyv, mint a B. B. Illetve jóval kevesebb bug és idegesítő elem van benne... pl. ez a könyv egész biztosan nem túlírt és nem "erőltetetten dark", mint a BB, hogy téged idézzelek. [smiley]buck[/smiley]
Szóval biztos lesz olyan, akinek jobban fog tetszeni a Végzet Prófétái.
2020. május 5. 13:02 | Válasz erre | #123
Ma kihozta nekem is a postás. Remélem lesz olyan jó, mint a Bizonytalanság börtönében. :)
© SzG
2020. április 29. 20:57 | Válasz erre | #122
Igen, én kértem tőlük, hogy így küldjék a könyveket. :) Eredetileg ugyanis utánvéttel akarták volna, de ezt nem tartottam jó ötletnek, elvégre tényleg körülményesebb (kötelező személyesen találkozni a postással ugye) + eleve drágább is az utánvét... így lebeszéltem erről őket. Persze tudom, hogy ez az ajánlott leveles megoldás sem az igazi, meg nem is a legolcsóbb, de még tényleg ez talán a legjobb azok közül, amik szóba jöhettek a Könyvműhelynél (az automatákba való csomagküldést ugyanis pl. alapból nem is tudták vállalni). Ez van sajnos. A sorozat későbbi könyveinél majd igyekszünk más megoldást is találni, illetve legalább egy pesti kisbolttal is megállapodni.
© Denko
2020. április 29. 18:05 | Válasz erre | #121
Így van,pár napon belül kiszállítja a posta.Most kaptam meg a saját példányomat.
2020. április 29. 17:28 | Válasz erre | #120
Köszi!
Ez a jobbik verzió, így nem kell utána még rohangálni, ha épp nem talál otthon.
2020. április 29. 16:52 | Válasz erre | #119
Előre kell utalni, és a Magyar Posta szállítja ajánlott küldeményként. (A postás hozza ki, nekem simán bedobta a postaládába.)
Ekrator dela monda!
2020. április 29. 16:04 | Válasz erre | #118
Aki már rendelt és meg is kapta a könyvet, attól kérdezném, hogy sima postai levélküldeményként, vagy futárral jött e a csomag?
Illetve előre kell utalni, vagy utánvétes a vásárlás?

Köszi előre is.
© SzG
2020. április 24. 08:45 | Válasz erre | #117
"Egyébként közben kapott a topic egy GONDOLATOK A KÖNYVRŐL c. részt/kommentdobozt (ezúttal is köszönjük!).
Arra kérnénk mindenkit, hogy ha elolvastátok a könyvet, és van kedvetek véleményezni is azt, akkor inkább oda fentre írjatok, mert így könnyebben visszakereshető lesz a véleményetek. Köszönjük! :)"

Az lemaradt, hogy nyilván nem szükséges feltétlenül több oldalas elemzés, pár sor is elég (mi tetszett, mi nem, illetve mi lehetett volna máshogy vagy mi lehetett volna még a könyvben stb.). Már ennyinek is nagyon örülünk, és már ennyivel is sokat tudtok segíteni nekünk a későbbi könyveket illetően. :)
Első oldalElőző oldal12345Következő oldalUtolsó oldal