Zagor.hu
Zagor.hu fórum
Harcos Képzelet kötetek
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Első oldalElőző oldal12345678910111213Következő oldalUtolsó oldal
2013. október 17. 16:37 | Válasz erre | #447
Igaz, rosszul emlékeztem:)
© SzG
2013. október 17. 14:27 | Válasz erre | #446
Nem \"lesebez\" az energiakéz, hanem a Bónusz pontokat veszi el. De ez kb. olyan, mintha kinyírna, mert Bónusz-pontok + Üstököskard nélkül (mert ha nem mész ki, azt sem szerezheted meg ugye) nincs esélyed a farkasemberek ellen, ahogy lejjebb írtam. :)

Amúgy olyan, hogy \"Moira-pont\", olyan nincs. :D Keverni tetszik a Bónusz pontokkal.
2013. október 17. 13:29 | Válasz erre | #445
A temetőbe mindenképpen be kell menni, különben az a megidézett kéz eléggé lesebez.
Igen, ott használhatóak, de azért még szép, hogy nem az elején kell elhasználni, akkor nem lenne ellen:D
© SzG
2013. október 17. 12:08 | Válasz erre | #444
Az Üstököskardot csak később, a temetős kiruccanás végén, a faluba visszaérve lophatod el, a bónuszpontokat pedig csak a következő nap válthatod át konkrét plusz pontokra. Tehát a temetős kalandot ezek nélkül kell teljesíteni, ami így tényleg elég nehéz (ez talán a legnehezebb rész az egész könyvben), erről anno már beszéltünk is párszor. Mindazonáltal átvihető szabályosan, csak több (legalább 2-3) Lángsugár, illetve Gyógyítóvarázs kell hozzá. Plusz nyilván egy kis szerencse. :) Egyébként tényleg ki is lehet hagyni ezt a részt, csak nem érdemes, ugyanis akkor bukod az ÖSSZES Bónuszpontot... és az Üstököskardot se veheted fel. Ezek nélkül pedig gyakorlatilag nulla az esély rá, hogy a későbbi főszörnyeket (Farkasember, Vérmester, Fenrir) le tudd győzni. :)
2013. október 17. 09:04 | Válasz erre | #443
Igen, ez igaz, de én úgy emlékszem, hogy a bónusz pontokat, nem egyből kapod, csak ha már a végén jársz az Elátkozott Bárd előtti csatánál közvetlenül.
Addig pedig bőven jutnak még rusnyaságok, a temető, utána a vérmester stb, mondjuk az Üstököskard tényleg sokat segít, úgy, hogy lehetséges a dolog, bár én általában a temetőnél meghaltam, de talán oda meg nem is feltétlenül szükséges bemenni, 1-2 moira pont talán elhanyagolható [smiley]bee1[/smiley]
(Korábban L'Bastin)
2013. október 15. 13:27 | Válasz erre | #442
Azt hiszem, hogy sikerült a Fenevadat normálisan végigvinni.
Ugye ha ügyes vagy, akkor max. 10 moira pontot szerezhetsz!
Ez pontonként 1-6 a három képesség valamilyikéhez.
Kis szerencse is kell hozzá, de csak annyi a titok, hogy csakis a védekezésre költöd őket, mert egy idő után senki sem tud benned kárt tenni. Sőt, ha ehhez hozzáadjuk a max. 10 pontos Üstököskardot, akkor jöhet akárki, lazán félkézzel, és még a kockákkal se kell bajlódnod, csak megnézed, hogy a max. dobással a támadóereje át tudná e ütni a védelmedet!
[smiley]vigyor3[/smiley]
2013. október 15. 11:36 | Válasz erre | #441
Ebben van valami :)


Pfhú Káosz Létsíkját anno én is megpróbáltam kockákkal, de az tényleg lehetetlen, sajnos még a Monarkh Titkában is legyőzhetetlen a végén a főellenség, még maxos értékekkel is, pedig az amúgy az egyik legjobb könyv lett ,szerintem a sorozatban.

Amúgy szerintem a Fenevad Nyomában is ilyen. Ott a temetős részen még soha sem jutottam túl ha rendesen játszottam. Kb 7 ellenfél jön egymás után...és később is lesznek ilyen 50-60 életerővel rendelkezők. Ezt sikerült valakinek rendesen végigjátszania? Esetleg nagy mágia értékkel ha csak a sebző varázslatot választjuk, azt hiszem az kapásból leszed 15 életerőt, de még így is neccesnek tűnik.
(Korábban L'Bastin)
2013. október 14. 19:16 | Válasz erre | #440
Harcosképzeleteket nem szabad újra olvasni :) vagy ha igen, akkor úgy is kell kezelni őket :)
2013. október 14. 16:47 | Válasz erre | #439
Én 11 éves koromtól kezdtem minden zsebpénzemet Harcos Képzelet könyvekre költeni, meg persze netkávézóra, és lanozásra. Ennyiben kimerültek az igényeim. :D

Szerencsére többnyire a jobb könyvek akadtak a kezembe: Shiwo, Káosz létsíkja, Megmérgezve, Viharűzők, Arcnélküliek, Sötétség Gyűrűje, Acélkorona, Féregfutam, Sárkányölő.

Mindegyik játszható volt (kivéve a létsíkot, amiben nem volt értelme kockát dobni), csak kölcsönben voltak nálam olyanok, mint a Szörnyek szigete, vagy a Sárkánykard.

Főiskolás koromban kezdtem megvásárolgatni használt példányokat a korábbi részekből, illetve párat a legfrissebbekből, de a Nekropoliszt leszámítva mindet megbántam.

Nekiálltam én is újraolvasni őket, és leírtam, hogy így, felnőtt fejjel mi a véleményem róluk, de annyi rossz könyv jött sorban, hogy kifogyott a lelkesedés.
2013. október 14. 00:10 | Válasz erre | #438
Haha! Hát van benne valami, de azért álltam pozitívabban hozzá, mert a 4 KJK könyvemben kívül, gyerekkoromban csak ezek voltak, és mindig mentünk a Pólus Centerbe, és minden alkalommal néztem a könyvesboltot, hogy megjelent-e már az új :P Aztán már úton hazafelé elkezdtem olvasni, és nagyon beleéltem magam, 7-15 éves koromig azaz pont a teljes általános iskolán át, csak ezeket nyűttem. Nyaralásokra is folyton vittem stb. Szóval sok szép emléket okoztak :) Aztán gimi alatt már elkezdtem Antikváriumokból, Vateráról stb megszerezni a KJK könyveket, utána már az egész HK sorozat gagyibbnak tűnt, de a régi élmények megmaradtak. A 4 kedvenc könyvem, persze mindig az a 4 KJK maradt, ami még kb 10 évesen szállt rám unokatesóm révén: Hóboszorkány barlangjai, Bajnokok Próbája, Varázsló Kriptája és tudom, hogy ez sokak szemében nagyjából egyet jelent az istenkáromlással, de az Égi Fejedelem [smiley]circling[/smiley]
(Korábban L'Bastin)
2013. október 13. 15:12 | Válasz erre | #437
Első HK könvem, szóval csak óvatosan:D
2013. október 13. 11:26 | Válasz erre | #436
Én úgy látom, hogy Leon silver pozitívabban áll ezekhez a könyvekhez, mint a többségünk.

Én pl. A mágusok tornyát max. gyújtósnak tartom alkalmasnak, mert wc papírnak nem elég puha. :D
2013. október 11. 10:28 | Válasz erre | #435
Az Éj Trilógiából az első az tetszett nekem is, az fordulatos, ezen felbuzdulva anno még a Cherubion társasjátékot is megvettem, az éj könyvében is van egy-két jó ötlet, viszont a második rész...Nem emlékszem már rá kristálytisztán, de úgy rémlik, hogy az egész történet egy nagy katyvasz volt, és az ellenfelek pedig legyőzhetetlenül erősek.

Az acélkoronát én is nagyon szerettem, nekem is az egyik kedvencem volt. Akkor még nem ismertem a Halál Seregeit sem, és tetszett ez a toborzós dolog, meg az, hogy a legjobb fegyver megszerezése ilyen apróságon múlik, hogy gyújtunk-e tüzet éjszaka :)Sőt ez volt az első saját (nem kölcsönbe kapott) könyvem.

A Boszorkányúrnőt, szintén kb 10 éve olvastam utoljára, és a sok szerencsepróba már akkor is felháborított, de az erdőben lakó boszorkány, a sivatagos bolyongás, a sok varázstárgy, a barangolás a kastélyban, nekem tetszettek. A 30-50. közötti könyveket mindet kenterbe veri szerintem.

Igaziból az első 20-30 könyvben én mindben tudtam találni nagyjából valami érdekeset, és valami felháborítót is...:P pl a másik nagy kedvencemben az Arcnélküliekben ha jól emlékszem, volt egy rész, ahol csak úgy juthattál túl ha 6-ost dobsz, de lehet, hogy ezt a fejezetet ki lehetett kerülni, csak én voltam béna :)

Játszhatóságban persze, mind elmaradnak a KJK-tól, és mai szemmel egy-kettőben tényleg vannak röhejes szövegek, de aki ezekkel a könyvekkel találkozik először, annak szerintem képesek jó játékélményt nyújtani. [smiley]beka3[/smiley]
(Korábban L'Bastin)
© killmaster (Savanyúhas)
2013. október 11. 08:01 | Válasz erre | #434
Látom Leon Silver sokkal előrébb tartasz a HK könyvek olvasásával, mint én, és elnézve a listádat, számos ponton eltér a véleményünk. Az én szememben az Éj trilógiát legagyizni vétek, és hogy te mit láttál jónak a Boszorkány úrnőben, amit én néhány hozzászólással előbb jól legagyiztam, fogalmam sincs. De az Acélkorona (személyes kedvencem a sorozat könyveiből, amihez eddig szerencsém volt) látom neked is bejött. Persze a 90-es években elemi erővel hatottak rám is a jobb történetek, ma már néhányat közülük csak megmosolygok. Azért hamarosan belelapozok majd egy újabb kötetbe, az új Zagoros kötetre még úgy is várni kell...
2013. október 10. 00:39 | Válasz erre | #433
Sziasztok!

Szerintem annyira nem volt borzasztó ez a sorozat, a KJK-t nehezebb volt beszerezni a 90-s években, úgy, hogy én ezeket vettem havonta az első 51 könyv mind megvan, az első felében még voltak egész jó alkotások. Itt az én abszolút szubjektív véleményem a megjelent kötetekről.


01. Küzdelem az Éj Kövéért: JÓ sztori, de kevés választási lehetőség.
02. Küzdelem az Éj Kardjáért: Nagyon gyenge.
03. A Nagy Féregfutam: Sokan szeretik, de nekem ez sem jött be.
04. Küzdelem az Éj Könyvéért: Gyenge
05. A Sötétség Gyűrűje: Közepes, vannak benne jó ötletek is.
06. Árnyékvilág: Kimondottan JÓ alkotás szerintem.
07. A Fenevad nyomában: Kimagaslóan a LEGJOBB.
08. Cherubion Hőse: JÓ, változatos, jó a hangulata.
09. A Kőtorony titka: Gyenge
10. Kriptaszökevény: Közepes
11. Monarakh titka: Nagyon JÓ a sztorija,de túl erősek az ellenfelek.
12. Dimenziók bajnoka: Gyenge
13. Lidérccsapás: Közepes
14. A Káosz létsíkja: Közepes
15. A Sárkánykard: Ez szerintem egész JÓ volt. Főleg az első fele.
16. Szörnyek Szigete: JÓ. Hangulatosak benne az ellenfelek.
17. Boszorkány Úrnő: JÓ. Érdekes sztori, izgalmas.
18. Arcnélküliek: Kiemelkedően JÓ történet, magával ragad.
19. Sárkányölő: Közepes, túl szerteágazó.
20. Shiwo, a Holtak Ura: maga a sztori érdekes, de lassan indul be.
21. Acélkorona: JÓ egyik legélvezetesebb alkotás.
22. Mágusok Tornya: Egész tűrhető, a vége vicces.
23.: A Démon Szeme: Hangulatos nagyon, de nincs a legjobbak között.
24.: Viharűzők: Meglepően JÓ, érdekes karakterek vannak benne.
25. A Mágus küldetése: Közepes
26. Megmérgezve: JÓ. Egyedi alkotás.
27.: Sötét álom: Jól indul, és vannak is benne jó részek, de közepes.
28.: Szellemjárás: A második fele izgalmas, főleg a vége.
29. Hősök ideje: Innentől kezdődtek a legyőzhetetlen ellenfelek...
30. Sólyomlovag: izgalmas a sztorija, de maga a könyv nem annyira.
31. Ork gyilkosok: egyedi történet, több volt benne, mint ami lett.
32.: A Kárhozat Ura: Gyenge
33.: Létsíkok vándora: Gyenge
34.: Káoszaréna: Gyenge
35.: Az utolsó csepp: Gyenge
36.: Sötét herceg: Ebben szintén több volt, jó is lehetett volna.
37.: Árnyéksárkány: Gyenge
38.: A jégmező harcosa: Gyenge
39. Kristálykoponya: Gyenge
40.: Halálvadász: Gyenge
41.: Rémkirály: Gyenge
42.: A Mocsár Szörnyetege: Gyenge
43.: Trollok Völgye: Gyenge
44.: A Halálontúli Király: Gyenge
45.: A rettegés erdeje: Közepes
46.: Kínok kínja: Gyenge
47.: A Fekete Lovag: Gyenge
48.: A Hold Sikolya: Gyenge
49.: Tűzevő: Gyenge
50.: Lélektükör: Gyenge
51.: Az ötvenegyedik harcos: Nagyon gyenge


Az igazat megvallva, az utolsó 20-ra már nem is emlékszem, azok annyira semmitmondóra sikerültek, a 29-ik könyvtől kezdve lett szerintem nagyon gagyi a sorozat, innentől kezdve, az ellenfelek legyőzhetetlenek, és ezt leszámítva, körülbelül 10 perc alatt végig vihető minden kaland...

Az első 28 könyvet, viszont én ajánlom bárkinek, (kivéve talán a 2-est és a 9-est azok elég rosszak) de azt a 12db-ot amit kiemeltem, szerintem minden rajongónak érdemes legalább egyszer kipróbálnia, sőt a sötét álom első és a szellemjárás második fele is izgalmas volt, de ezek közül majdnem mindben akadt 1-2 jó elgondolás.

A KJK-k színvonalát nyilván egyik sem éri el, és sok benne a koppintás, de nekem 10-15 évvel ezelőtt sok önfeledt pillanatot okoztak ezek az alkotások.

(Korábban L'Bastin)
© killmaster (Savanyúhas)
2013. szeptember 28. 21:09 | Válasz erre | #432
Ebben az ügyben én a segítségedre tudok lenni, csak némi türelmedet kérem! Nálam valamennyi kötet itt virít pdf-ben, ha van kedvem és időm, némelyiket fellapozom, aztán írok róla ide pár sornyi kritikát. Meglep, hogy még akad olyan olvasó, aki nem rendelkezik az összes résszel, igaz nekem sincs még Mágus lapozgatós pdf-m, amit némelyek annyira sztároltak, hogy már én is kíváncsi lennék rá, na persze jó lenne nekem a szkennelt verzió is. Szóval KGery türelelem HK könyvet terem...
© KGery
2013. szeptember 28. 19:00 | Válasz erre | #431
Hali!
Néztem pár helyen de nem sikerült megtalálni pdf formában egyik HK könyvet sem, a téma elején lévő link pedig nem működik sajnos, valaki el tudná a köteteket küldeni a nyubika@gmail.com címre?
Előre is köszi
2013. szeptember 1. 16:42 | Válasz erre | #430
Olvasható, inkább így mondanám:)
Meg relatíve jobb a vége, mint az átlagnak!
© SzG
2013. szeptember 1. 15:33 | Válasz erre | #429
Mindegy, attól még jó könyv. :)
2013. szeptember 1. 15:12 | Válasz erre | #428
Köszi!

Így már rémlik valami. Az még egy jobb kérdés volt a HK-k ból.

Arcnélküliekben ha jól emlékszem, még kevés is a 12-es szerencsepont.
2013. szeptember 1. 10:20 | Válasz erre | #427
Azért a Hamiltonos könyvek sem annyira jók. Az Arcnélküliek játszható, ha beírod alapból a 12-es szerencsét. Egyébként hanyagolni kell a kockadobálást.
© killmaster (Savanyúhas)
2013. szeptember 1. 09:26 | Válasz erre | #426
Hát azért akadt olyan HK könyv is, ami kicsit tovább is lekötött, de sorra veszem azokat, amiket még nem olvastam (és ebből van több!) Maga a cím is többet sejtetett, mint maga a játék értéke, és ahogyan írtam is, lehetett volna ez kicsit fordulatosabb is a felső tagozatos megfogalmazás ellenére is. De ennek a kalandnak hangulat-értéke sincs. Olyan mintha egy matek könyvet olvasgatnék, és csak a hajszálaim merednének felfelé. Rémes, hogy a magyar olvasókat mivel riogatták a 90-es évek közepén.

A sárkány találóskérdése:
Lába van mégsem jár
Víz felett visz, nem madár
Nem rab, mégis láncot hord
s minden utat összetold

Tessék egy egyszerű köznévre gondolni!

Ja a Fallout 3... Hát sci-fi környezetes (Duke-nukem jellegű) lövöldözős kaland, (a youtube-on néztem meg egy 20 perces játékmenetet), nem kifejezetten az én világom, de azért köszi!
© SzG
2013. szeptember 1. 08:57 | Válasz erre | #425
Killmaster kolléga, különös érzékkel választod ki a legrosszabb könyveket a sorozatból. :D Így nem csoda, hogy alapvetően rossz a véleményed a HK-könyvekről. Próbálkozz be inkább a Garry Hamiltonos-könyvekkel (ha még nem tetted meg), vagy mondjuk az Őserők urától kezdve bármelyik könyvvel. Esetleg KJK, illetve Livingstone-fanként talán érdemes lenne belenézned még az Ian Borouges kalandokba is. :) (Ezek gyakorlatilag \"FF-koppintások\", a szabályrendszer is azokra hajaz.)
2013. augusztus 31. 22:34 | Válasz erre | #424
Nem emlékszem már, hogy mit is kérdezett a sárkány, tudnád idézni?
Köszi

Fallout-ot próbáltad már?
© killmaster (Savanyúhas)
2013. augusztus 31. 22:15 | Válasz erre | #423
És akkor egy újabb \"kritikus\" HK könyv, amit csak azoknak ajánlok, akiket nem zavarnak a klisés történetek és a gagyi megoldások.

Jonathan Graves: Lélektükör.

Lefogadom, hogy az író általános iskolás volt, amikor megírta ezt a sztorit, vagy azon a szinten maradt, mert nagyon látszik a történeten és a megfogalmazáson, hogy ez bizony egy 30 perc alatt összegányolt kaland. Nem is értem, hogy a Cherubion kiadó, hogy merte ezt így bevállalni.
Már a háttértörténet is 14-15 mondatból áll, melyből kiderül, hogy bátyánk a király, aki vaskézzel irányítja az országát, ahol senki sem boldog, mi pedig egy lovagrend vezetőjeként azt a feladatot kapjuk szerezzük meg a lélektükör nevű varázsszert, mely 3 darabból áll. (Hát olyan tucatízű küldetés ez is, ami lehetne akár fordulatos is, de ez nem lett az!)
Rögtön kérdi is az első fejezetpontnál merre is akarunk menni. Síkság, hegység tópart vagy nem vállaljuk a küldetést. Az mekkora poén lett volna, ha ez utóbbi lett volna a helyes döntés? Hiszen bátyánk a gonosz uralkodó meghalhatott volna a fegyverünktől is, és az egész küldetés csak arra lett volna jó, hogy a király megszabaduljon tőlünk valamilyen módon. De nem! Akkor bizony száműznek bennünket, és élhetünk számkivetettként.
Hát be kell járnunk mindhárom helyet, ahol szinte semmi újdonság nem vár ránk, csak klisés dolgok. Néha egy-egy szörny, egy titokzatos jós, egy kősárkány, akinek pillangó szárnyai vannak, egy kuncsorgó remete, és kb 2 választási lehetőség mindenhol, néha persze ugyanazzal a kimenettel.
Az egyetlen dolog, amit értékelni tudtam benne az a sárkány találóskérdése, melyen úgy fél percet kellett gondolkodnom. Maguk a rajzok átlagosak, a történet befejezése pedig olyan népmesei, (és máig is boldogan ualkodsz...)!
Hogy mindezt hogy sikerült 300 fejezetpontba \"belesűríteni\" nem tudom, mert a történet nagyon rövid, gyakorlatilag 15 perc alatt végigvihető. (És kb ennyit is ér az egész!) Az már csak hab a tortán, hogy mindezért 900 ft-ot kértek az olvasótól. Hát én két forintot nem adtam volna érte...

2013. július 18. 13:45 | Válasz erre | #422
Tényleg, az se volt rossz, elég jó hangulata volt, a végső próba viszont nagyon egyértelmű volt. Csak azért jobb lett az alapötlet, mint a megvalósítás.
2013. július 18. 09:12 | Válasz erre | #421
A Viharűzőket is újrajátszottam. Egész jó a történet, az illusztrációk pedig eddig ebben a Harcos Képzelet kötetben tetszettek a legjobban.
Viszont a feladványok ebben is 2 másodpercesek, akár ki is maradhattak volna.
2013. július 16. 16:43 | Válasz erre | #420
Igen, így már rémlik valami.
Hányadik napon is?[smiley]fejvakaras[/smiley]
Na jó, csak vicceltem[smiley]vigyor2[/smiley]
2013. július 16. 13:49 | Válasz erre | #419
Teljesen. 13 évesen még nem zavart, most már nem játszanék olyan játékot, amiben ilyen szintűek a feladványok.

A Fejtörők erdejében olyanok vannak, mint

Hanyadik napon növi be a tavirózsa a tó felszínének 50%-át, ha minden nap a duplájára nő, és a teljes tavat a 10. napon növi be?

Ha egy paraszt át akar vinni a tó túloldalára egy farkast, egy káposztát meg egy kecskét, akkor melyiket kell utoljára átvinnie?

Stb.
2013. július 16. 13:33 | Válasz erre | #418
Semmi se rémlik a fejtörőkről, úgyhogy ez mindent elmond róla.
A Démon találós kérdései meg klasszikusok úgymond. Mint az \"Ebben a várban nincsenek katonák, mi az?\" Az a kategória.
2013. július 16. 09:15 | Válasz erre | #417
Démon szeme kivégezve. Nem is volt annyira rövid, mint gondoltam.
A versikék idétlenek, de ezt leszámítva egész jó hangulatot adott ez a romok közt kutatás.

Elkezdtem a Fejtörők erdejét, de hamar felidegesítettem magam rajta. Semmi értelmes választási lehetőség, az alapján kell utat választanom, hogy a bogáncsok, a virágok, vagy a mohák felé szeretnék-e kutatni. Mikor hatodszorra vitt vissza ugyanarra a helyre elkezdtem sorba menni, és csak a fejtörőket játszottam le, amiken sajnos nem kellett túl sokat gondolkodni.
2013. július 15. 19:25 | Válasz erre | #416
Sokra már nem is emlékszem belőle. Arra igen, hogy tetszett az a rész, ahogy a varázslóban kell bánni az erdőben.
Meg a sivatagos rész se volt rossz. Sajnos a pénz tényleg nagyon hamar eltűnt erszényünkből.
© killmaster (Savanyúhas)
2013. július 15. 17:28 | Válasz erre | #415
Volt egy kis nosztalgia hangulatom, előszedtem egy HK kötetet, most épp a 17. kötetre, a Boszorkányúrnőre esett a választásom. A címlap megpróbált hatásvadász lenni, szerintem eléggé bénácska lett, és a sárkánynak titulált szörnyet így hirtelen be sem tudtam azonosítani. Bár az is igaz a sárkányoknak sokféle alfaja van, ez egy sima tűzokádó a történet szerint.
A történet hátterében megtudjuk, hogy katonaként a hosszú évek alatt összeharácsoltunk némi vagyont, és most egyetlen élő családtagunkkal, húgunkkal szeretnénk ezt élvezni. No de egy gonosz boszorkányúrnőnek épp rá van szüksége, és leromboltatja a falut egy megbízottjával, és a lánykát elraboltatja. Szerencsére hősünk nem egy elveszett figura, pénzecskéjéből információkat vásárol, így megtudja hol keresse a bűnösöket. Én persze felbéreltem volna még néhány markos legényt segítségül, de hősünknek meg sem kottyannak a gonosz ellenfelek. Van itt Torzszülött, Boszorkánytanonc, Narancsszínű massza (szerintem egy régi vb-ről ottragadt holland szurkolótábor), Denevérzombi (Talán egy fanatikus Batman-rajongó) és társaik.
Maga a történet is eléggé elbaltázott, és sokszor nem is következetes. Gondolok itt rögtön az aranytallérjaink számára, amely szinte varázsütésre elfolyik az erszényünkből. A szerencsepróbák száma meghaladja a KJK könyvek átlagos szintjét, és nagyon idegesítő amikor 10 fejezetponton belül már a negyedik próbát kell végrehajtani. A történet felvonultat népmesei motívumokat, illetve egy-két KJK könyvekből kissé ismerős szituációkat is. Pedig azért akad benne élvezetes rész is, itt a sivatag szélén elterülő város és az átkelés a sivatagon részre gondolok. Sajnos a fejezetpontok többsége arról árulkodik, hogy az író sietve végezte a megfogalmazást és a lektor sem állt a helyzet magaslatán. Már rögtön az elején két választási lehetőséget kínál a könyv, és nem kell hozzá túl sok logika, melyiket is válassza az ember. Megkereshetem a falut leromboló hadvezért vagy a Boszorkány úrnőt. Hát ki az az elvetemült kalandor, aki egy szál karddal nekiugrik egy ilyen hatalmas mágiával megáldott úrnőnek? Meg ha őt megölöm, és kiszabadítom a húgomat a rabszolgasorból, mi a fenének mennék a faluromboló hadvezér után? És ezért kértek akkoriban 400 ft-ot? Én a feléért is jobbat írtam volna. De legalább volt benne némi újító szándék, ezért talán adnék rá 3 pontot a tízből, de többet aligha ér az egész. [smiley]fantasy-41[/smiley]
2013. július 15. 08:35 | Válasz erre | #414
Hazafelé eszembe jutott a parázs, de elvetettem az \"... erdőt eszik, lángokat fúj, fényesedik...\" miatt, mivel a parázs korántsem fúj lángokat, sárkányra pedig aztán végleg nem asszociálnék egy kialudófélben levő parázsról.
2013. július 15. 05:56 | Válasz erre | #413
Nem emlékszem rá, de az, amit írtam, talán elkerülhető. [spoiler]A tiéd a parázs.[/spoiler]
2013. július 14. 23:54 | Válasz erre | #412
Azt hittem az utolsó az Arany sárkány erdőt eszik, lángokat fúj, fényesedik.... találós.
2013. július 14. 23:07 | Válasz erre | #411
[spoiler]Folyó. [/spoiler][smiley]vigyor5[/smiley]
2013. július 14. 22:11 | Válasz erre | #410
És mi a válasz? Tűzzel próbálkoztam, de nem volt jó.
2013. július 13. 15:37 | Válasz erre | #409
Emlékszem, anno a tesómmal mennyit gondolkoztunk a Démon Szemének utolsó feladványán...[smiley]vigyor3[/smiley]
2013. július 13. 09:06 | Válasz erre | #408
A herceget főiskolára menet vettem, hogy elüssem valamivel a 3 órás buszutat. Nagyon örültem, hogy van egy olyan játékkönyv, amiben vámpírt lehet alakítani. Aztán persze gyors csalódás után tölthettem az időt ablakon kibámulással.

Ami hasonló csalódást okozott a sorozatból a Lidérccsapás, Szörnyek szigete, Sárkánykard (ezekről valószínűleg a gyerekkori nosztalgia miatt voltak jó emlékeim), Hit nevében (erről már sokat beszéltünk, ez volt az, ami mandinerből a falról lepattanva a szekrény mögött töltött pár napot :D ), Mágusok tornya (ezen hangosan anyáztam, még egy órája sem volt a birtokomban, ment vissza a netre új gazdát keresni).

A szörnyek szigete újrajátszás után olyan érzést kelt, mintha a könyv készült volna a borítóhoz. Annyira nincs értelme, hogy egy kibernetikus rozmárember irányítja a sárkányokat. Ráadásul hogy került oda, az a tipikus szőke áldozat maca egy olyan szigetre, ahol nem él ember?

Bihonné könyveiről nem írom, hogy csalódást okoztak, mert eleve arra számítottam, hogy nem fognak tetszeni. A Szellemjárás még hátra van, de a Bihon család fantasy portréja nem túl bizalomgerjesztő.

Ami nem volt alapvetően rossz, csak túl könnyű, és ezért unalmas, az a Megmérgezve, Káoszaréna, A Démon szeme.

A többi könyv még hátra van, vagy újra akarom olvasni, nehogy ezeknél is kiderüljön, hogy lelkendezek rajtuk, közben meg csak a nosztalgia beszél belőlem.

A féregfutam, és az árnyékvilág egész jók, persze ezeknél is kell az ellenfelek átírása.

Amiről nagyon jó emlékeim vannak, az a Sárkányölő, szóval szerintem ez lesz a következő, amit előszedek.
2013. július 12. 18:43 | Válasz erre | #407
Ja,a Sotet herceg,az alapotlet jo,a megvalositas nagyon rossz lett. :(
2013. július 12. 15:37 | Válasz erre | #406
Persze, abszolút játszhatatlan, egy fél pillanat alatt végigviszed, kivéve, hogy a főellenséget konkrétan szabályosan sehogy nem lehet legyőzni, mert túl tápos. Nem is azt írtam, hogy tetszett, hanem hogy \"látok benne fantáziát\". Én annak idején keresztül-kasul bejártam, és a nyomozós részek nagyon hangulatosak. Csak az a baj, hogy nincs értelme nyomozni, mert amire rájöhetsz, az semmit sem segít; ha mindent bejársz, akkor is ugyanúgy jutsz ugyanoda, mintha rögtön visszamennél. Mondjuk ez tipikusan jellemző a HK-s kötetekre: vannak elszórva jó ötletek, de miután csak összecsapták az egészet, és tuti, hogy le sem tesztelték őket, játszhatatlanok. Még a Megmérgezve volt hasonló, az sem lenne rossz, ha nem derülne ki minden sarkon, hogy a gyógyító mérgezett meg. Az ember azt hinné, nyomozni kell, aztán meg minden második fp-n az arcába nyomják a megoldást.
2013. július 12. 13:48 | Válasz erre | #405
Igen, a Herceg az tényleg gyenge volt.
Nekem az első két Küzdelem is tetszett még, na meg a Kriptaszökevényről is jó emlékeke rémlenek.
2013. július 12. 13:05 | Válasz erre | #404
A Sötét Herceg szerintem nagyon rossz lett. Ötöt lapozol, rájössz, hogy a gonosz a kastélyban lévő tápos vámpír, visszamész, és megöl, mert sokkal tápabbak az értékei, mint neked.
2013. július 12. 12:21 | Válasz erre | #403
A szabályrendszer teljesen elbaltázott, én általában úgy variáltam az értékeket, hogy az ellenfelek pontjai alapján belőttem egy kb. reális támadás-védekezés értéket magamnak, és akinél a támadás nagyobb volt, mint a védekezés, ott megcseréltem a két értéket. G. H-s könyvekben meg a szerencsepróbáknál mindig odalapoztam, hogy sikerült. :D

Ami a minőséget illeti, a legtöbb sajnos tényleg nagyon vacak. Én ezekben láttam fantáziát:
A Nagy Féregfutam
A Fenevad nyomában
Monarakh titka
Arcnélküliek
Shiwo, a holtak ura
Acélkorona
Ork Gyilkosok
Sötét Herceg
Őserők Ura
Nekropolisz: A holtak birtoka
2013. július 12. 10:00 | Válasz erre | #402
Minden G.H. könyvben rengeteg szerencsepróbával találkoztam. Ha jól emlékszek, akkor a Boszorkányúrnőben második nekifutásra nem is dobtam szerencsét, kapásból beírtam a 12-est, de így sem volt elég. :D
2013. július 12. 09:53 | Válasz erre | #401
Ezek egyszemélyes fantasy kalandjátékok, szerepjátékos mintára, tehát szerves rész volt mindnek a kockadobás. Az HK sorozatban sajnos kapásból félre kellett rakni kockákat. Később jó ötlet volt a fajok bevezetése, mert így tudtam annyival növelni a védettségemet, hogy nem mindig talált el az ellenfél, így érdemes volt dobálni, ellene persze csak sebzést dobtam, mert támadás + 2d6-tal mindig megütöttem mindenkit.
Lehet, hogy azért nem zavart ez 12-14 éves koromban, mert mindig sikerélményem volt, hogy nincs ellenfél az egész történetben, aki képes lenne legyőzni.

Valószínűleg a régi, érdekes történettel, de silány játékmechanikával rendelkező könyvekre alkalmazni fogom a támadás+védekezés átlagolását harcértéknek, és csak erre dobok majd.

Az igazán rossz könyvekben egyébként nem az a baj, hogy miről szól, hogy végletesen klisés és gyermeteg, hanem, hogy kb. 10-20 perc alatt végigviszed úgy, hogy minimális izgalmat sem nyújtott.
2013. július 12. 06:04 | Válasz erre | #400
A Létsíkban sok a szerencsepróba, csakúgy, mint az Arcnélküliekben, de élvezhető a történetük. Az acélkorona is tetszett anno nekem a csata miatt.
A Boszis meg lehetett volna jobb is, de annak is volt egy sajátos hangulata.
© killmaster (Savanyúhas)
2013. július 11. 22:42 | Válasz erre | #399
Egyrészről helyén kell kezelni ezeket a könyveket. Persze, magyar és gagyi, de a sorozatban akadtak azért legalább egy kicsit jó kalandok is. Amikor 1992-ben kijött az első HK könyv tombolt a lapozgatós könyvek láza. Tök mindegy volt miről szólt a történet, csak lapozgatni lehessen, és kiirtani az ellenfeleket. Hol volt akkor még csúcskategóriás számítógépes kalandjáték? Másrészről azért mindenki megtalálta a sorozatban a neki legjobban tetszőt, amire egy másik kritikus valószínű csak rálegyint. Én sem olvastam még az összes HK kötetet, de merem állítani, hogy azért mindegyikben akad legalább egy apró jó ötlet vagy karakter, amit esetleg felhasználhatsz egy saját irománynál, esetleg asztali szerepjátéknál. Arra azért jók voltak ezek a kötetek, hogy kicsit behatóbban megismerjem a Káosz és Cherubion világát, mely mutatott csekély hasonlóságot a Titánnal.
Így utólag visszagondolva ha én is Nemes úr ismeretségi körébe tartoztam volna, talán én is összefabrikáltam volna egy-két \"killmasteres\" HK kötetet, amit aztán kritizálhattatok volna kedvetekre. Alaposan megváltoztak a trendek, ma már nincs biztos siker még egy-egy jó nevű írónál sem. Lásd: Zombik vére... Bár külföldön biztosan nagyobb siker, mint idehaza. Bár tény és való, némelyik HK kötetben tényleg csak a halálcsapdák leírása tetszett a legjobban.
2013. július 11. 22:28 | Válasz erre | #398
Az övéi közül játszottam a Káosz létsíkjával, az Arcnélküliekkel, a Boszorkányúrnővel és az Acélkoronával.

Az Arcnélküliek jó volt, az Acélkorona is úgy rémlik, hogy egész jól sikerült.

A Káosz létsíkjában nincs értelme a harcokat ledobálni az elrontott szabályrendszer miatt, de maga a történet tetszett.

A Boszorkányúrnő szerintem vacak lett.
Első oldalElőző oldal12345678910111213Következő oldalUtolsó oldal