Nimretil kolléga nem te vagy itt az első kommentező, aki SZG kolléga könyvéről ír, én már megtettem korábban, igaz nem ezen az oldalon! (A kritikámat talán olvastad is!) Ami pedig a HK könyveket illeti én inkább csak érdekesség gyanánt olvasgattam őket, szerencsére még időben letöltöttem az általatok annyira dícsért Fenevad nyomábant, csak még nem olvastam bele. Nekem nem okoz nehézséget, ha monitorról kell olvasni egy könyvet, no persze a lapozás nem egyszerű, csak gyakorlat kérdése...

Igen, köszi az érdeklődést. :) Kérlek írj egy levelet a profilomon is látható e-mail címre, és megbeszéljük a részleteket.

SzG kolléga, a könyvedből van még eladó példány? Engem is érdekelne.

Köszi Nimretil. :)

"(Bár én a kjk-s könyvek második felében már amúgy is elég gyakran hagyom "pihenni" egy picit a dobókockákat :))."
Igen, ez ismerős, illetve elég sok kollégától hallottam olyanokat is, hogy egyáltalán nem kockáznak. Többek között ezért sem tettem bele szabályokat, mert hát minek, amikor sokan úgysem tartják be őket más könyvnél sem, főleg az idősebb korosztály (és mint már talán írtam máshol is, főleg nekik írtam a könyvet, a 20-30 körüli korosztálynak, ennek köszönhető a sok "korhatáros" jelenet is). Illetve igen, igyekeztem bebizonyítani, hogy kockadobálás nélkül is lehet érdekessé tenni egy kalandot.

"a fejezetpontok meglehetős terjedelme (bár aki fórumozik az íróval, az már valószínűleg hozzászokott"
Hát igen, nem szoktam spórolni a karakterekkel. :)) Bár most kissé kínlódok ettől az összevissza, szélsőséges időjárástól, úgyhogy ezúttal igyekszem rövid lenni. Sőt, azt hiszem másra nem is reagálnék (különben sem illő talán, ha a szerző monológokban válaszol egy-egy kritikára vagy ajánlóra - igaz, én meg szoktam tenni :))), a lényeg, hogy köszi az ajánlást, és örülök, hogy tetszett a könyv.

Üdv mindenkinek!

Ha valaki olvasta a fórum korábbi hozzászólásait, nyilván nem kerülte el a figyelmét SzG lapogatós játékkönyve. Mivel még senki nem írt róla egy betűt sem, úgy döntöttem, orvosolom ezt a problémát. Nem igazán találtam olyan témát, ahová be lehetne tenni, ezért (miután itt szereztem tudomást a könyvről) úgy döntöttem, ide írok. (Meg amúgy is magyar szerzősről van szó, tehát van valamilyen kapcsolat.) Tudom, hogy az eddigi ajánlók nagy része (vagy talán mindegyik) kjk-s könyvet ajánl a többiek figyelmébe, ugyanakkor úgy hiszem, nem számít eretnekségnek, ha néha más jellegű könyv is akad az ember kezébe. (Ha valaki ezt nem így gondolja, attól elnézést kérek, s a további nézeteltérések érdekében kérem, hogy hagyja abba az olvasást :))

Az első két dolog, ami rögtön szemet szúr, az a fejezetek csekély száma (200 van belőlük összesen) és a szabályok hiánya. Mielőtt ez bárkinek elvenné a kedvét az olvasástól, szeretném hozzátenni, hogy ez a két, első ránézésre hátránynak tűnő elem valójában a könyv legerősebb része. Arra szeretném tehát felhívni a figyelmeteket, hogy ne dobjátok rögtön a sarokba, csak azért, mert nem olyan, mint egy átlag kjk. (Bevallom, én először nem akartam elolvasni.)
A 200 fejezetecske valóban kevésnek tűnik, ugyanakkor a könyv szerkezete miatt gyakorlatilag képtelenség átszaladni a könyvön. Ami azt illeti, sokkal hosszabbnak tűnik, mint a legtöbb 400 oldalas. Ami nekem kifejezetten tetszik, hogy a bejárható helyszínen gyakorlatilag bárhová elmehetsz. Nem kell tehát attól félni, hogy véletlenül rossz irányba fordulsz, s emiatt kezdheted elölről az egészet (igazából én ezt nem szeretem néhány kjk-s könyvben). Magának a labirintusnak a felépítése tehát egy picit a Zagor legendájához hasonlít (nekem egyik nagy kedvencem :)). Ugyanakkor itt nem csak lehet, de szükséges is néhány helyet többször is meglátogatni, s ilyenkor az események is eltérőek.
A szabályok mellőzése szintén furcsa így elsőre, de igazából szerintem jobb ez így. Elvégre nem a kockadobás az, ami érdekessé tesz egy lapozgatóst. Az igazat megvallva, nekem egyáltalán nem hiányzott. (Bár én a kjk-s könyvek második felében már amúgy is elég gyakran hagyom "pihenni" egy picit a dobókockákat :)).
Na, ha az ember túlteszi magát ezen a két ponton, akkor kezdheti az olvasást az egyes ponttól. Ami ekkor szembe ötlik, az a fejezetpontok meglehetős terjedelme (bár aki fórumozik az íróval, az már valószínűleg hozzászokott). Ez leginkább a részletes leírásoknak köszönhető, melyek rengeteget dobnak a könyv hangulatán. Én sem szeretek oldalakon keresztül aprólékos leírásokat, jellemzéseket olvasni, de szerintem tény, hogy a megfelelő mennyiség ebből egy könyvnél kötelező. (Igaz, ez nem számít újításnak, hiszen a legtöbb könyv ilyen, s az igényesebb kjk-kban is akad elég leírás természetesen.)
A történet szintén érdekes. Igaz, nem a megszokott fantasy környezetben játszódik, de remekül illeszkedik a lapozgatós könyvek íratlan szabályaihoz. Magát a könyvet a "fantasy horror" kategóriába sorolták. Itt megjegyezném, hogy én nem szeretem a horrort, s elsőre már csak ezért sem akartam belekezdeni a könyvbe. Ugyanakkor hiba lett volna így tenni. A történet simán elmenne fantasynak is. Ráadásul igazán érdekes, s a végén is tartogat meglepetéseket. Ha valaki már unja azokat a történeteket, amelyek nagyjából annyiból állnak, hogy a hős kalandozó leszámol a gonosszal, akkor annak csak ajánlani tudom.
Ami leginkább elnyerte a tetszésemet, az a könyvben lejátszódó események változatossága. Magyarán nem arról szól a könyv, hogy jobbra vagy balra szeretnél e menni, hanem ténylegesen gondolkodásra késztet az író az érdekes szituációkkal. A 200 fejezetpont valódi rejtvénnyé válik, s elég alaposan át kell lapozgatni őket ahhoz, hogy esélyed legyen a győzelemre.
Ha valaki olvasott leírást a könyvről, akkor valószínűleg belefutott abba a mondatba, amely valahogy így végződik: "némi erotikával fűszerezve". Na, ez az egyetlen, amivel kapcsolatban nem változott a véleményem az olvasás után. Szerintem jobb lett volna kihagyni. De hát semmi sem tökéletes.
Mindent összevetve úgy vélem, érdemes átolvasni. Nagy hiba lenne csak azért kihagyni, mert nem kjk. (Bár őszintén szólva nem tudom, mennyire olvastok kjk-n kívül más lapozgatósakat).

Na, ha valaki kedvet kapott hozzá, akkor kellemes olvasást!
Itt lehet bővebb információkhoz jutni a könyvvel kapcsolatban:
http://darkjk.atw.hu/

Egyébként ez tényleg igaz, hogy gépen egyszerűen nincs az embernek kedve olvasni, elvész a varázsa a dolgoknak, erre az is bizonyíték, hogy bár leszedtem a HK könyveket, de egyszerűen nem visz rá a lélek azóta, hogy gépen beleolvassak. Kb. annyi az egész, hogy 5perc után ott hagyom a francba... és nem azért, mert bassza a szemem a monitor vagy ilyenek, egyszerűen ez nem az igazi. Szóval én csak sajnálni tudom azokat, akik beérik ezekkel a pdf-ekkel a könyv helyett. Tény a Stormslayer-t azért még ígyis elolvastam volna :D de megvettem inkább elöbb vagy utóbb bekellett szerválnom :D Következő Night of the Necromancer lesz ... valamikor :D

A nagyobb fájlok küldésére a skype teljesen alkalmatlan. Nem hogy néha, de szinte folyamatosan lassú. Ha ennyire ráérsz.. :)
A megauploadot vagy a sendspace-t pl. nagyobb fájlok küldésére találták ki és gyorsabban lehet róluk letölteni még regular userként is, mint a skype-ról.

A gond csak az, hogy nem enged akármekkora fájlt átküldeni a rendszer, márpedig 20 mega felettiek is vannak dögivel a KJK-k között (a küldő levelezőrendszerén múlik), nyilván áll ez a HK-ra is. Amúgy harczymarczy@hotmail.com volnék, de nagy fájlokra jobb a Szkályp (harczymarczy), az biztosan átjön, ha néha lassú is, én küldtem már át több CD-nyi anyagot is.

Eredetiben amúgy jobb ezeket olvasni, mint gépen és nem csak az "egyujj-kétujj-huszonegyujj" miatt... De így online is öröm volt olvasni egy kis KJK-t, pláne az alapból meg sem jelenteket... Az Elátkozott házat könyvtárból vettem ki, 6 hétig nálam volt, nem bírtam akkor még végigtolni, pedig térképeztem mint állat... A többivel nem volt ekkora gondom. Kivéve a Bajnokok Próbáját, azt jópár év késéssel szereztem meg, és teljesen csalás és max. főértékek nélkül, háááát... kb. a Vérféregig, néha kicsit tovább lehet jutni, de a végigvitelhez iszonyú nagy mák kell.
És 18(?) év után jöttem rá, miért kell a Pusztítás Maszkjaiban pont oda lapozni, ahova... Van még pár ilyen szójáték, jó nehéz, nekem egy aranyos németes csaj beszélt az efféle humorról, tudásának köszönhetően a gyűjtött német szójátékoknak 2/3-át valahogy átültette magyarra... De hogy egy konkrét szójátékot magyarítani lehessen, hááááát... becsülöm az itteni fordítók erőfeszítéseit...

HK az oldalról sajna eltűnt... akinek megvan a HK többi része is, amik nem voltak fent az oldalon, azok pls küldjék már át őket!
baranyai96@gmail.com

bocs sali mostanában keveset voltam gépnél. veled beszéltük a káosz fellegvárát ugye?

A KJK-k közül is sokat olvastam, úgy kértem kölcsön a haveroktól meg könyvtárból, de azért kár, hogy a HK-k eltűntek, minden hibájukkal együtt is, mert, gondoltam, végre leszedem ezt és ezt, és tessék, már nincs fent... (Szépen, lassan visszaszállingózhatnának...)

Amúgy az első négy HK van meg eredetiben, míg a régi KJK-k közül talán hármat kivéve az összes megfordult már a kezemben, persze végig is toltam, amit tudtam, de azért van egy-kettő, ami csalás nélkül nagyon-nagyon nehéz, és igazából csak addig van értelme rendesen újrakezdeni, amíg tényleg újat lát benne az ember. Ettől még persze vannak jobbak és kevésbé jók, az Elátkozott ház pokoli nehéz, de jó is, a Skorpiók mocsara is jó, eredeti koncepcióval. Ezeket az extrákat szerettem mindig: Félelem, Mérgezés, páncélautó (Országút harcosa - szintén imádtam)... A Bajnokok próbája még maximális főértékekkel is igencsak nehéz, egyszerűen alig tudsz gyógyulni. A Vértengerek is jó, pont annyira nehéz, amennyire lennie kell.

tzs merre lettél nem válaszoltál az e-mail-emre??

Aki beszélni akar velem, annak üzenem, hogy az MSN címem bimi96@windowslive.com

A Vérescsontot nehéz lesz überelni! Annyira jól megcsinálták a történetet, hogy én csak kapkodtam a fejemet. Unokatesó olvasta, én meg jegyzeteltem keményen. Hát az ellenfelek bikaerősek lettek a végére, meg nem egy helyen kockadobáson múlik az életed, az ilyet annyira nem kultiválom! Ezért nálam ez a könyv csak második helyezett a toplistámon. Az első a Rémület útvesztője! Pont annyira nehéz, amennyire kell, nincsenek bika ellenfelek benne, és a sztori is nagyon jó! De hogy a HK-ról is mondjak valamit, abból talán az Acélkorona nyerte el a tetszésemet, jó a története, és helyenként mutat valami eredetiséget is. (Persze nem olvastam még az összes HK könyvet, majd ha kikerülnek az oldalra!)

Nem szoktam csalni a könyvekben, de emiatt van, hogy néha felemelgetem az írókat a szopatások miatt. Nekem is a Vérescsont tetszik a leginkább. Főleg a Tolvajok városára hajazás miatt. Meg hogy a legtöbb csata nem sima, hanem van az ellenfélnek valami plusz sebzést, vagy problémát okozó képessége, fegyvere. A rajzok is elég jók. Nekem is a Múmia Átka a másik favorit. Bár ott szerintem a rajzok kicst gyengébbek lettek.

Az elökészületben oldalon alul, a forditásra váró könyveknél vannak.
[url=http://zagor.hu/?oldal=varakozo]http://zagor.hu/?oldal=varakozo[/url]

Az utolsó négyet várom.
Az utolsó most Április 1-én jelent meg, az utolsó elötti pedig múlt év végén.

---

A főhős Te vagy!

MIk a legújabbak?

Az eddigi "saját" KJK könyvek közül nekem is a Vérescsont, meg A Múmia Átka tetszett.
Szerintem nagyon jók Jonathan Green irásai.
Én a legújabb FF könyveket várom már magyarul. :)

---

A főhős Te vagy!

Tényleg és ti hogy álltok a csalásokkal pl: csata dobsz az ellenfélen nem jó dobok másikat meg ilyenek. Vagy csak én vagyok ilyen?? :)

a Vérescsonthoz még nem volt szerencsém mert sajnos elromlott a gépezet :(
de remélem nemsokára lesz elolvastam a történetét a borítók hátulján a Vérescsont tetszett a legjobban eddig történet alapján:)

Pl a Vérescsontban is vásárolhatsz, vagy szerezhetsz dobótőrt. Szóval néha vannak plusz dolgok. Ezt a harc elején tudod eldobni plusz sebzésért. Vehetsz páncélt is stb.

Hmmm... Ha varázsfegyvert birtokolsz kaphatsz extra támadóerőt, ha sikeres szerencsepróbát teszel 4 életerőt sebezhetsz ellenfeleiden, vannak varázsfegyverek mely bizonyos ellenfeleken többet sebeznek, lásd sárkányölő lándzsa -5 életerő a Haláltalizmánban. Sőt bizonyos ellenfelek ellen varázsfegyver kell. Igaz ez fordítva is, ellenfeleid tudnak 3 vagy 4 életerő pontot is sebezni, ritkán az ügyesség pontjaid bánják! Ez persze rendben is van, ha az ellenfelek 10-12 életerővel rendelkeznek, na de itt-ott 20-24-30 meg ki tudja miféle terminátorokat alkotnak. A kard mesterében ott Gyíkember bajnok, aki két fegyverrel küzd, baromi erős, és baromi könnyen legyalul téged. Igaz ő legalábbelkerülhető...

Na én viszont púpossal nem találkoztam:) pedig lehet randizni kellett volna vele mert akkor biztos tudtam volna h ne arra menjek:)

Ja egy másik felvetésem pedig az lenne h a HK könyvekben több fegyver van több féle sebzéssel a KJKban viszont csak 2 életerő pontot tudsz levenni mindig nincs választási lehetőség fegyverekből. Vagy rosszul tudom??

Most már értem! Hát bizony ha harcos vagy a kő könnyen kilapít! Ellenben ha varázsló vagy Fal vagy Gum varázslattal megfékezheted! Egyébként ha beszéltél a púpos hídőrrel, elmondja neked, hogy használd a bal oldali átjárókat, mert a halál vár rád! Nekem szerencsém volt, véletlenül pont arra mentem, befalaztam a manticore-t, megszabadítottam a Svinn csajt, örült mindenki, mehettem Khare-ba! Na ott vannak érdekes dolgok! Hát a könyv fordítója nem könnyítette meg a kalandorok dolgát, helyenként marhaságok szerepelnek a könyvben! De nem akarom lelőni előre a poénokat!

killmaster sorry így helyes:)

Kilmaster a végén jön kő amikor a csajt kell megmenteni a labirintusban lehet h te nem taliztál vele:)))

Rendben, megkaptam, hamarosan válaszolok. :)

A Töketlen katona 42-es pontjára nem emlékszem, majd utámnanézek, egyébként nekem az egyik halálpont volt a kedvencem anno ebből a könyvből. Azt hiszem kb. két sorból állt, és nagyjából így hangzott:

"Kimész a vécébe, de a követ sajnos frissen mosták fel. Elcsúszol rajta és bevered a fejed. Kalandod véget ért".
:)) Hát szóval ez annyira debill, abszurd (de paradox módon mégis életszerű) halál, hogy ez valahogy nagyon megmaradt bennem, illetve anno nem keveset vidultam rajta. :)

Ok, írtam.

A tökéletlen katonáról meg annyit, hogy tényleg elég debill stílusa van, de azért szerintem felejthetetlen alkotás. Azon kevés paródia közé tartozik, amely nem keveri össze a gusztustalan dolgokat a humorral. Nekem mai napig kedvencem pl. a 42-es fejezetpontnál, hogy ha vársz, lapozz a 42-re...
Na jó, belátom, ez így nem tűnik vmi nagynak, de... de az (na!). Hát, nem hiszem, hogy sikerült népszerűsítenem, de most csak ennyire tellett. Ráadásul idézni sem tudok, mert kölcsönadtam vkinek a könyvet.

Ui.: az e-mail címet beállítottam úgy, hogy a pforfilomon is lehessen látni, onnan talán könnyebb lenézni. :)

Műfajmegjelölés: ezt nem értem. :) Azt furcsállod, hogy horror stílusú egy játékkönyv? Rendben, aláírom, hogy ez viszonylag ritka a műfajban (van a Demian nevű illetőnek egy nemzetközi játékkönyves oldala, ahol szinte a világ összes játékkönyvét megtalálni, és ott is alig 40-50 horror témájú lehet felsorolva, szemben a mondjuk több ezer, tízezer fanrasyval...), no de ott az Elátkozott ház, az például abszolút horror, úgymond tökéletes példa erre, no meg arra, hogy ebben a műfajban is lehet elvileg jó játékkönyvet írni, sőt, sokkal jobbat, izgalmasabbat, átélhetőbbet, realistábbat is akár a fantasy témájúaknál. :) Hát, a Fenevad az hatáeset, én inkább dark fantasynak mondanám, horrorasztikus elemekkel. Az körülbelül olyasmi, mint egy Ravenloft regény (maga Kornya is azt mondta, hogy hatottak rá a Ravenloft-regények, sőt, a könyv alapja egy ténylegesen is lejátszott Ravenloft-model volt; és hát Ravenloft egy meglehetősen dark, kissé gótikus, horroros hangulatú fantasy világ). Amitől az enyémet megkülönbözteti a Fenevadtól, az az, hogy ez még közelebb áll a klasszikus "kísértethistóriákhoz", rémtörténetekhez (amiknek a régies elnevezése a "gothic story"), és igen, vannak benne például erotikus elemek... és sok más, mint egy regényben (kissé regényszerűbb a korábbiakbál különben is), végül is miért ne, szerintem a műfajba rengeteg minden belefér, főleg ha egy olyan kötetről beszélünk, amit inkább az idősebb, 20-30 körüli tábornak szán az ember, és ahol tudatosan próbáltam eltérni a KJK-s, HK-s vonaltól. (Külföldön egyébként teljesen "adult" játékkönyvek is akadnak, vagyis teljesen pornó jellegűek. Jó, ez már kicsit abszurd... bár nem sokkal, mint mondjuk egy paródia-kötet, pl. a Töketlen katona, hát azért az is elég fura a debill stílusával, igencsak kilóg a többi közül. :) Jó, azért nekem is tetszett...) Azt még hozzátenném, hogy természetesen az enyémben inkább csak ráadás az erotikus szál itt-ott, alapjában tényleg egy horror-krimi könyv. No de majd meglátod... remélem nem fogod oda nem illőnek érezni ezeket a "felnőttesebb" részeket :) (más egyébként, amennyire a visszajelzésekből láttam, kifejezetten pozitívan itélte meg őket).
A könyvet csak tőlem lehet beszerezni. Kérlek írj a honlapon is megadott e-mail címre, és megbeszéljük a részleteket.

Amúgy bennem nem kelt ellenérzést, hogy az író magyar. (A magyarok szinte mindenbe jók, sztem, meg a jó Hk-s könyvek mellett ott van a Tökéletlen katona pl, ami szintén zseniális alkotás, de ha csak írókat keresünk, akkor is rengeteg a jó magyar író) Ami első ránézésre előítéleteket támaszt bennem, az a műfajmegjelölés (bár ha szerinted a Fenevad is csaknem horror, akkor semmi gond), a másik, hogy hogy jön egy játékkönyvbe erotikus rész? Nem akarom megítélni, hiszen nem olvastam, de szerintem nem való ebbe a "műfajba".
No de majd kiderül...

Szívesen elolvasom, ha elmondod hogyan (és mennyiért) lehet beszerezni.

bimi irtam neked, megkaptad?

Kedves tzs! Add meg az e-mailodat akkor tudok küldeni mailt ! :D :D
A HK sorozattal kapcsolatban... jónak jó, de például olyanok is vannak benne (Küzdelem az éj kövéért) ami a cherubion sorozatban nincs benne. Indriq-t megölni, a kentaurt megölni...
Meg a vége kibaszott zavaros. Melant megtámadják, és csak az érti a folytatást aki kiolvasta a harc az éj kövéért. Melant megtámadják, az megöli az ÖSSZESET!!! Az eredeti könyvben az van, hogy életben maradt a papnő. A szektájáról nem is esik szó benne. A gyűrűjével kapcsolatban... az is az elején említésre kerül, majd feledésbe vész. Aztán az eredeti könyvben a papnő adja oda a végén az éj kövét. Ebben meg nem tudja az ember hogy hogyan kerül oda hozzá. Szal jó lenne de elbaszta. Mert alapból az elgondolás jó, hogy berakta a mentális energiát meg minden de aqz újítások ellenére is, inkább az eredeti könyvet olvasom ki.
KJK kötetek a legjobbak. A tűzhegy varázslóját olvasta először, majd egy magyarok által készítettet (Kard és Mágia). Ezek original könyvben vannak meg nekem. Ezután most nemrég találtam rá a zagor.hu-ra ami baszott jól sikerült.Nagyon fasza az oldal ennyit mondok róla mindössze.

A hosszú komment nem feltétlenül jelent minőségi tartalmat is... Szerintem Jackson négykötetes műve egészen jó lett, még úgy is, hogy a fordítók helyenként nagyon hanyag munkát végeztek. A Királyok koronája pedig új kiadásért kiált, de ezt már említettem egy másik topic-ban! Varázslóként viszonylag egyszerű a dolgod, ha jól megtanulod a varázslatokat kemény ellenfeleket is könnyedén legyőzhetsz! Na azért nem mindenkit, de a többséget igen! Harcosként már sokkal nehezebb a dolog, nem biztos, hogy mindig te vagy az erősebb! Meg eléggé rossz úgy elbukni a Királyok koronája végén, hogy nincs ezüstsípod, vagy szenteltvized! Egyébként milyen kő jön feléd? Sziklagólem van a Hét kígyóban, na de kő?
Egyébként utánaolvasok az itt lent említett két könyvnek, talán tényleg megütik a mércét, csak én nem hallottam sosem róluk! SZG könyve pedig tényleg egészen jó, leszámítva azt a pár dolgot, amit korábban kritikaként megemlítettem neki. Ebből is látszik nem minden gagyi, ami magyar. Vannak kínai termékek is...

Szerintem marhajók, kivétel talán az utolsó könyv, a Királyok koronája, mert annak a végéről nagyon hiányzik egy igazi nagy varázspárbaj a főmágussal, így kissé hiányérzetem támadt, nem volt meg a katarzis valahogy, a megfelelő lezárás... de amúgy nagy kedvencem a sorozat. :) És most csak ennyit, mert azt hiszem ma már eleget f*stam a szót, kissé el is fáradtam belé, és megyek inkább aludni. :)))

Tudom h nem ide kellett volna mert nem a témához kapcsolódik csak ide írtok ilyen hosszú kommenteket:)

A Steve Jackson KJV sorozatról mi a véleményetek mert olyan szép hosszú válaszokat tudtok írni h csuhajj:))
És sztem nehézségét tekintve nem könnyű eddig még 2őt olvastam belőle A Shamutanti dombokat és a Kháré, a csapdák kikötővárosát és nem egyszer haltam meg mert azt gondoltam h megyek balra oszt ennyi erre jön egy kő felém amit nem lehet kikerülni (A Shamutanti dombokban) for example.
Mi a véleményetek??

Szerintem a Tihor Miklós (öld az összes pénzed a HKK-ba) A sárkány háborúja és pl a A rettegés városa is úgy ahogy megüti szerintem a mércét.

Azért remélem a legutóbbi hozzászólásom miatt nem fog behalni ez a topic. :) Mellesleg Nimretil, ahogy látom, te eléggé otthon vagy a játékkönyvekben, és a komolyabb könyveket sem veted meg, sőt, talán igényled is őket (legalábbis soraidból úgy tűnt, hogy tetszenek neked a nem annyira szokásos, labirintusos kalandok), szóval a te véleményedre tényleg kíváncsi lennék a könyvemmel kapcsolatban. Tudom, hogy van általában egy kis negatív ellenérzés mindenkiben az olyan könyvekkel szemben, ami magyar, mert "ami magyar, az nem lehet jó" (ennek sajnos némi alapja is van, a legtöbb tényleg nagyon igénytelen), de biztosíthatlak, hogy ez - a maga komolyabb, kísérletezősebb műfajában - azért megüti a mércét. Legalábbis úgy érzem. :)))

Köszi az érdeklődést. :) Igen, akad pár félkész fantasy játékkönyvem, bár ezek még kissé, hát, kiforratlanok, szóval nem is szeretném annyira reklámozni őket. :) Viszont van egy másik, egy horror-féleség, amit nagyjából jónak tartok, és amivel rengeteget dolgoztam, ezt ki is adattam vagy egy éve, a saját pénzemen, alacsony példányszámban, nagyjából úgy, mint Runner az új KJK-kat, csak én egy nyomdát bíztam meg a dolog lebonyolításával. Nem egy hagyományos játékkönyv egyébként, és inkább a darkosabb-komolyabb-realistább irányvonalat képviselem vele (talán kicsit "Fenevados", legalábbis ha a komolyabb hangvételt nézzük, illetve ez is nyomozgatós), tehát aki csak a KJK-kat szereti, annak nem tudom, mennyire tetszene (bár például Killmaster is dicsérte, ha jól emlékszem, pedig ő szinte csak KJK-párti :)). Csináltam egy honlapot is hozzá annak idején, ha esetleg érdekel, itt találsz róla információkat bőven:
http://darkjk.atw.hu/
Egyébként Killmaster is szokott írással foglalkozni, ha jól tudom, de ezt majd ő elmondja. :)

Azt írtad, próbálkozol játékkönyv írással. (13 évesen én is írtam egy 400 pontosat, olyan is lett :)) Engem éppen érdekelne, ha van vmi készen, vagy legalább félkészen. Ez vonatkozik mindenkire, akinek vannak efféle próbálkozásai.

Persze megint lehagytam valamit: most azt, hogy egy hibát azért én is találtam a Fenevadban legutóbb... de ez olyan kicsi, hogy megemlíteni sem érdemes szinte. :D De szóval az elején, a Ködszerzet (vagy mi az; ami a sötét szobában támad ránk éjszaka) legyőzhetetlen, legalábbis varázslatok nélkül (pusztakézzel csak 1 ÉP-et sebzünk, és 15 az életereje... kizárt, hogy 15X sikeresen eltaláljam); konkrétan csak a Lángsugárral lehet legyőzni. Az viszont nincs megemlítve, hogy használhatom-e ellene, ami azért furcsa, mert egyébként az összes harcnál kiköti az író, hogy lehet-e varázsolni vagy sem. Persze, én használtam... bár azért vannak kételyeim, hogy egy kis szűk szobában lehet-e "lángsugarakkal" dobálózni... de hát anélkül tényleg "megnyuvaszhatatlan". :))
Meg esetleg hozzá lehet még fűzni, hogy az amúgy rettentő hangulatos temetői kiruccanás is kicsit húzós, ami a csatákat illeti... csontvázak, "dzsudszu zombi", fő-zombitestőr, ghoul (igaz, segít az Elátkozott Bárd szellemkeze). Szóval az elején én azért egy kicsit gyengítettem volna az ellenfeleken, de tényleg csak egy hangyányit. Később már semmi gond, a Bárd trükkjeinek ellesése (magyarul az értéknövelős-rész) után, meg az Üstököskard birtokában már aránylag könnyen fel lehet szeletelni bárkit. :)

Pontosan így van. :) A Fenevad nálam is az egyetlen olyan könyv, amiben még mindig nem találok hibát, sőt, egyre jobbnak érzem, legalábbis gyerekként például közel sem tűnt olyan zseniálisnak mint most, felnőttfejjel. :) Illetve most látom csak, hogy mennyi munka lehetett ezt így megírni, ilyen színvonalon... én is próbálkozgatom játékkönyvírással, szóval tudom, milyen melós dolog egy könyvet összehozni, és hát igen... Le a kalappal a Kornya Zsolt előtt. Irigylem is kicsit ezért a könyvért. :) És persze én is sajnálom, hogy ez az egy került csak ki a kezei közül (olvastam amúgy tőle ezzel kapcsolatban egy-két megjegyzést még évekkel ezelőtt, és azt mondta, hogy azért nem írt több játékkönyvet, mert hazai szinten nem látott olyanokat, akikkel érdemes lenne versenyezni, és így neki nem izgalmas a dolog... hát igen, kb. nulla olyan játékkönyvíró van rajta kívül, aki tényleg profi mkönyveket tud letenni az asztalra :)).
Én nem tartom hibának azt, hogy az utazás többi része már nincs bemutatva, ugyanis ez az egész Mark Yhonnonos kerettörténet (hogy hozzá akar menni tanítványnak stb.) szerintem a sztori szempontjából szinte semmilyen jelentőséggel nem bír, sőt, akár el is lehetne hagyni, maga a falus-rész (vagyis az egész könyv) e nélkül is megállja a helyét, kerek egész. Persze, csak ki kellett találni valamit, hogy miért is keveredett oda a főszereplő, de akármit ki lehetett volna tényleg, mivel valóban nem azon van a hangsúly, hogy a főszereplő ki volt korábban, meg miért került oda, hanem azon, ami a faluban történik. Mellesleg ezt a hátteret szerintem a Cherubionosok erőltették rá az íróra. Mármint, hogy játszódjon Worlukon, a főszereplő meg legyen mondjuk leendő Yhennon-tanítvány stb. :) (Lehet, hogy ez magyarázza azt is, hogy miért nem passzolnak a végleges történethez a képek, meg a borító... lehet, hogy a Cherubionosok adták tényleg ezt az Mark Yhennonos dolgot, meg volt egy elképzelésük, hogy mit hozhatna ki ebből KZS, ehhez csináltak előtte képeket, meg borítót is, aztán KZS mégis valami teljesen más irányba ment el. :))
Igen, a karakterek itt "élnek" talán a leginkább, egyáltalán nem holmi két dimenziós figurákról van szó, meg lehet szeretni-gyűlölni őket rendesen a történet folyamán, főleg a Vadonleányt, meg az Elátkozott Bárdot. :) De persze mindegyik érdekes, pl. az öregapó, akiről váratlanul kiderül, hogy egykor orgyilkos volt, és rosszabb esetben akár be is bizonyítja, hogy még mindig képes ahsználni az orgyilkos-kést... :) Bár igazából én az átélhető horror vagy dark fantasy hangulatot, a remekül megrajzolt helyszínt (a falut és környékét, melyek akár egy "minivilágnak" is beillik), illetve a játékkönyvek között határozottan eredetinek számító, meglepő csavarokkal teli történetet emelném ki, meg persze azt, hogy valóban szokatlanul relista, s valós élethelyzetekbe-döntési helyzetekbe is kerülhetünk, nem labirintusban kell mászkálgatni mondjuk. :) No meg a stílus sem elhanyagolható, remekül megírt, a legtöbb játékkönyvtől eltérően néhol szinte irodalmi igényességű (de nem esik át a ló túlsó oldalára, nem túlírt vagy dagályos). Arról nem is beszélve, hogy csalás nélkül is végigjátszható - gondolom le is lett tesztelve egy párszor. Hát, ez sem mondható el éppen a legtöbb HK-ról. :))
A hosszával nekem semmi problémám nem volt, tényleg elég sok fejezetet el kell olvasni a végigjátszáshoz, és a fejezetek is hosszúak, tartalmasok. Egyszer megnéztem a könyvek össz-karakterszámát, és még a nagyon vastagnak tűnő Varázsló kriptája sem volt több 200 000-nél: a Fenevad azt hiszem 220 000 körül van, tehát még hosszabb is. :) Nekem is úgy tűnik egyébként, illetve egész bizotosan nem rövidebb egy KJK-nál (amiket inkább a sok kockadobálás tesz hosszúvá, meg az, hogy 5X kell nekivágni, mire szabályosan végig tudod játszani :)). Pl. ott a Végzet erdeje. Jó, nem lehet "30 lapozás után" letudni, mint pár HK-t, de olyan bő fél óra-óra alatt simán végig lehet rohanni rajta. Káosz fellegvára dettó, ez még rövidebb, saccra 20 perces könyvnek mondanám. :)) (Az udvart, meg a Balthus tornyát alig pár terem választja el egymástól.)

Úgy tűnik alapvetően egy véleményen vagyunk, csak másképpen fogalmazzuk meg az állításainkat! Most már nagyon kíváncsivá tettetek a Fenevad nyomában című könyvvel kapcsolatban, eddig ez kimaradt az életemből! Remélem Runner kolléga folytatja áldásos tevékenységét, és hamarosan belepillanthatok a HK könyvek ezen "bibliájába".
A labirintus kérdést én nem intéznem el egy jobbra vagy balra döntéssel. Egy labirintusban is sok érdekes dolog történhet egy kalandorral! Na persze amikor már ötödször olvasod azt, hogy elágazáshoz érkeztél, na akkor nálam is foszlik a cérna...

Nah, hát én említettem a Fenevad nyomában hibáit, s most, hogy írtad, kíváncsi lennél rá, mire is gondoltam, újból elővettem. Azt mondják, az idő megszépíti az emlékeket, hát ez erre a könyvre nem feltétlen igaz, vagy csak túl fiatal voltam mikor utoljára olvastam. Most összehasonlítva szerintem a legjobb játékkönyvek egyike. Próbáltam hibákat keresni, de a borítón kívül (ami kit érdekel?) talán az egyetlen ami felróható, hogy a karakter statisztikái az elátkozott bárd segítsége után elég kiszámíthatatlanná, kaotikussá válnak. Ugyanakkor tény, hogy ez a mozzanat elengedhetetlen és végül is a kivitelezés így is nem csak elfogadható, de jó is. Amit én hiányolok még, az a történet további része, lévén, hogy amit a könyv feldolgoz, az a karakter utazásának egy epizódja. Ez természetesen nem az író hibája, hiszen zseniálisan helyezi el a kibontott történetet a szereplő életében. A hiányérzetet egyszerűen csak az én kíváncsiságom okozza. A másik, hogy a könyv szerintem elég rövid. Való igaz, hogy nem könnyű végigvinni, s viszonylag sok fejezetpontot kell elolvasni, de ettől függetlenül nem tűnik hosszúnak. (Szal nem lehet 20-30 lapozással a végére jutni. Amúgy itt megjegyezném, hogy néhány HK könyvet nem csak hogy pűr lapozással végig lehet vinni, de a 300 fejezetpont között vannak olyan részek, ahová sehonnan nem lehet eljutni. Biztos így van, mert direkt átolvastam minden fejezetet, mikor rábukkantam egy ilyen részre, ugyanis az volt a könyv egyetlen érdekes része, s érdekelt, hogy is lehetne oda eljutni...). Az utolsó dolog, amit sajnálok, hogy a könyv szerzőjének ez az egyetlen játékkönyve.
Amit felrónak a HK-s könyvekre, azok közül semmi sem igaz rá szerintem. Nincsenek értelmetlen, kerülő részek. A harc után nem kell lapoznod ha meghalsz. Nincsenek olyan ellenfelek, karakterek, akik csak úgy "ott vannak" és ottlétükre nincs logikus magyarázat. Sőt, a könyv legjobb eleme (szerintem), hogy szereplői kidolgozott, életszerű, sajátos személyiséggel rendelkező karakterek, akik nem csak felbukkannak, hanem végig jelen vannak a karakter útja során a történet szerves részét képezve. Ezen kívül ami miatt sztem az egyik legjobb, hogy a könyv nem arról szól, jobbra vagy balra szeretnél menni, hanem egy érdekes történetet vezet végig, szinte egy rendes regénynek is elmenne.
Egyébként szerintem a HK-s könyvek előnye a KJK-val szemben (itt a FNY mellett főleg a Zubályos könyvekre gondolok), hogy nem ragaszkodnak a labirintusos témához, s így időnként a karakter érdekesebb szituációkba keveredhet, hiszen sokkal izgalmasabb egy párbeszédben vagy egy különös helyzetben mérlegelni, mint egy elágazásnál eldönteni, merre tovább. A másik pedig az alternatív út, (igaz, ez sok helyen erősen el lett rontva) hiszen akkor van tényleg választási lehetőséged, ha a különböző döntéseknek különböző kimenetele lesz.
Ugyanakkor ezek a pozitívumok sokkal kidolgozottabban megjelennek néhány KJK-ban is, itt pl. a Vértengerekre, a Gyíkkirály szigetére vagy a Mélység rabszolgáira gondolok, bár az általam olvasottak közül legjobban talán a Black vain prophecy-ben figyelhető meg, ahol aztán abszolút elszakad a labirintustól, sokszor kerülsz érdekes szituációba, s a döntéseid abszolút átvariáljkák a történetet.
Na, pillanatnyilag ezt szerettem volna hozzáfűzni a témához. Lenne még mit írni, de így is elég hosszúra sikeredett...

Az Utolsó csepp és az Árnyéksárkány MacGregoros-könyv... vagyis nagyon gány. :D
A Shiwo annak idején, amikor megjelent, nekem is tetszett, de aztán így kb. 15 év múlva rá kellett jönnöm, hogy annyira mégsem jó. :) A történet az mondjuk még elmenne, bár semmi extra, szokásos világmegváltós (meg kell állítanod a gonosz csontváz-nagyurat, aki zombijai élén el akarja foglalni a földet :)), de a kidolgozás az elég rossz. Itt is van például fejezetpocsékolás rendesen (elég rövid is így a kaland, főleg ahhoz képest, hogy 400 fejezetes, és halálpontok sincsenek benne!). Olyanok, hogy mondjuk minden egyes megvásárolható tárgynak külön fejezetpontot nyitott az író (így el is ment a városos részre a 400 pontból legalább 200), meg akkor ott van a "labirintusban" az a két idióta rész, az Özvegy hálója, meg a Cseppkövek barlangja... ahol ugye mindig három út közül kell választani, hogy merre teszel meg egy lépést, és ha egyszer is rossz felé mész, véged. :)) Hát ez is elég égő. Vagy mondhatnám még az olyanokat, hogy a "labirintus" teljesen összecsapott, a szobákban semmi sincs (néha szó szerint semmi, bemész, és üres), a folyosók meg mindig ugyanoda vezetnek, szóval kb. mindegy is, hogy merre mész, és így persze semmi "labritintus"-érzése nincs az embernek. Aztán a megvásárolható tárgyak, pl. az íjpuska használata teljesen zavaros, kilóméterhosszú leírás van arról, hogy hogyan használd (mert természetesen másként kell használni, mint a sima kardodat), de nem derül ki belőle, hogy valójában mire is gondolt az író, néha egymásnak ellent mondó mondatok vannak a tárgy-használattal kapcsolatban. A stílusról nem is beszélve, olyan az egész, mintha egy általános iskolás írta volna, 2-3 szavas mondatok (sok végén felkiáltójel, gondolom hogy hatásosabb legyen, de inkább nevetséges, hogy ilyen felkiáltójelezik egy könyvben :)), a mondatok néha egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz, mintha ki lenne húzva innen-onnan egy-egy közbenső mondat, és rengeteg az elírás is, meg helyesírási hiba, akadnak értelmetlen mondatrészek, mintha valami igénytelen fordítás lenne. :) Hát szóval nekem nagy-nagy csalódás volt, amikor vagy egy éve újraolvastam, már felnőtt-fejjel. Viszont a Fenevad, az tényleg zseniális, akinek még nem volt szerencséje hozzá, feltétlenül olvassa el. :D

A Gyíkkirályt iszonyú rég olvastam (épp mostanság akarok nekiállni :)), de nekem úgy rémlik, hogy olyan nagyon ott sem lehet "ugrálni". El kell menni a sámánhoz, meg a fogolybányába, aztán ugye a gyíkkirályhoz, és nem nagyon lehet letérni az utakról. De lehet, hogy rosszul emlékszem, tényleg rég volt már a kezemben. :)
Igen, Ház-párti vagyok természetesen. :)
"Viszont ha kevés az ellenfél és gyöngék, akkor könnyű átjutni a könyvön!"
Egy jó könyv azért nem csak az ellenfelek-harcok keménységétől jelenthet kihívást, sőt, szerintem kissé primitív dolog is, ha valaki íróként csak így tudja elérni, hogy nehéz legyen a könyve. :) Vagy ha pl. van húszmillió tárgy, és egyet sem lehet felszedni, különben véged... A Fenevad ebből a szempontból is tökéletes példa, mármint, hogy lehet másként is.
Hát igen, valami szűrő bizony nem ártott volna a HK-könyveknél...

Van azért Livinstonenak egy olyan kötete - A Gyíkkirály szigete - ahol barangolhatsz kedvedre, nincs előre kitaposott ösvény! Ezt csak a teljesség kedvéért írom! Sokan azért szeretik, mert aránylag egyszerű könyvről van szó! Én jobban szeretem, ha egy könyvben van kihívás. No meg az Országút harcosa is olyan, hogy több úton is célba érhetsz! Persze a végén sok választásod nincs sodródsz a történettel! Ami az ellenfelek számát illeti, akkor nyilván Elátkozott ház párti vagy, ott kevés az ellenfél, és inkább a történésekre helyez hangsúlyt Jackson! Viszont ha kevés az ellenfél és gyöngék, akkor könnyű átjutni a könyvön! Ezért jó ha van egy másik emberke, aki olvassa a történetet, és dob az ellenfélnek! Te meg nyugodtan jegyzetelhetsz, rajzolhatod a térképet! Ami a kiadók könyvválasztását illeti valóban nem tudom mi alapján választottak! Talán a HK-nál is kellett volna egy olyan csoport, aki meghatároz egy bizonyos szintet, és ha azt nem éri el, akkor visszaadják az írónak átdolgozásra! Sok keserűséget el lehetett volna így kerülni...