Zagor.hu
Zagor.hu fórum
9 – Csillagközi Fejvadász
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (2)
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Tyű, az a szarvas-karmos, zöld űrmókus azért nem semmi a vicces a pisztolyával, sugárkardjával és köpenyével… Szerintem inkább itt hagyjuk abba ennek a pontnak a kitárgyalását.

[b]Illusztráció[/b]
Tipikus 80-as évek feeling fogott el a rajzok láttán, mintha a klasszikus [i]Robur[/i], vagy [i]Galaktika[/i] folyóirat lapjait lapozgattam volna. Éppen emiatt nehéz mai szemmel megítélni, mert amúgy a stílusán belül jók és hangulatosak az illusztrációk. Feltűnt az is, hogy Gary Meyes minden alkotását szignálja, nekem ez fura volt.

[b]Háttértörténet[/b]
A gromulánok (mennyire tipikus retro-scifi elnevezés egy idegen fajnak!) elrabolják a Galaktikus Elnököt, és a Földön rejtik el. Céljuk, hogy hódító terveik érdekében minden szigorúan titkos információt kiszondázzanak annak fejéből. Ez a művelet szerencsére beletelik egy kis időbe (egészen pontosan 48 órába), így még van esély a kiszabadítására. A hatóságok minket bíznak meg az akcióval, mint bármit elvállaló fejvadászt.

[b]Rendszer[/b]
A szokás értékek mellé kapunk még egy Félelem nevűt is, amit a Szerencséhez hasonlóan néha próbára kell majd tennünk (csak itt nem csökkenek a pontjaink) a különféle vérfagyasztó gromulán illúziók miatt. Ha elvesztünk egy ilyen próbát, akkor Életerőt is veszíteni fogunk. Emellett ott az Idő tényező, tehát az ominózus 48 óra, ami hogy ha lejár, akkor automatikusan vége a játéknak, buktuk a küldetést. És végül vannak kihagyva rubrikák a különböző speciális/fizikai feladatoknak, melyekkel már találkozhattunk más játékkönyvekben is, csak ott nem volt nekik külön hely a Kalandlapon.

[b]Eredetiség[/b]
Tetszett, ahogy indult a könyv. Rögtön az elején megkapjuk a számítógépes üzenetet a felkérésről, majd ha elfogadjuk a missziót („IGEN/NEM”), akkor jönnek a további információk. Ebből tudhatjuk meg például, hogy a gromulánok szeretnek sakkozni, vagy csigákat tenyészteni, illetve azt is, hogy a Földön a közbiztonságot leginkább a „hulgánok” (igen, így „i” betű nélkül) veszélyeztetik, akik különböző ősi focicsapatok klubneveit viselik magukon. Ezek a tények tényleg szellemesek, és jól megalapozzák az alap hangulatot.
Kaland közben nekem leginkább a különböző gromulán illúziók tetszettek, amiket ezek a lények előszeretettel alkalmaznak megtévesztésként. A mocsárral teli autótól kezdve, a legvégén lévő gigantikus sárkány képéig (ami valójában egy felénk száguldó rakétát álcáz) mind ötletesek lettek. De sikerült mókásan megoldani a droidos jeleneteket is, jópofa például az a példány, amelyik cowboynak hiszi magát.
Akadtak még más eredeti megoldások, mondjuk, amikor kapunk 20 oxigénnyi egységet, és ennyi fejezetnyi időnk van, míg a kijáratot megtaláljuk, különben megfulladunk („Van jobb ötleted?” - kérdi a könyv). Vagy például háztetőkön ugrálásnál 2 kocka értékét (távolság) vetjük össze az 1 kocka + Életerő (lendület) összegével, de az is jól meg lett oldva, amikor orosz rulettet játszunk valakivel.

[b]Kihívás[/b]
Vicces, de ebben a játékban elsősorban akkor olvashatunk „kalandod itt véget ért” fejezetet, ha mondjuk lekéssük a buszt, vagy eltévedünk az erdőben. Ilyen alkalmakkor ugyanis annyi értékes órát veszítünk, hogy már semmi esetre sem tudnánk odaérni, hogy megmentsük az elnököt, tehát felesleges folytatni. Ilyen epizódokkal szemlélteti a könyv, hogy mennyire esszenciális tényező az idő, és igazából tényleg megtehetjük, hogy sietünk, mert a győzelemhez egyetlen nélkülözhetetlen tárgy vagy információ sem kell. Ilyen szempontból teljesen értelmetlennek találtam a kódsorozatokat, amikre a kaland közben bukkanhatunk, illetve amikért küzdünk minden nagyvárosban. Ha nem szerezzük meg őket, semmiféle hátrányba nem kerülünk. A matekkal megfejthető számítógép- és ajtókódok ellenben elég jó kis agytornát nyújtanak a legegyszerűbb verzióktól a bonyolultabbakig (mivel én mindig hülye voltam az ilyenekhez, utóbbiak már kifogtak rajtam).

[b]Főgonosz[/b]
Olyan itt nincs, vagy akár mondhatnánk, hogy maga a múló idő. Mókás, hogy ha sikerrel járunk, Irídium American Express hitelkártyát kapunk, illetve hogy a jövőben akár a gromulánok bosszúakciójának is a részesei lehetünk (hisz fejvadászként kábé a mellé állunk, aki többet fizet).

[b]Hangulat[/b]
Sajnos ebben a Vénusz kiadványban is hemzsegnek az elgépelések, és több (!) rossz fejezetre való irányítás is van benne. Borzasztóan szégyenletes ez a minőség, én nem értem, hogy lehet könyvet így kiadni. Maga a mű számomra egy kicsit kuszának tűnt. Sűrűn váltják egymást a történések, túl sok a kódfejtés, és kicsit zavarosak az alvilági összecsapások és a kémes ügyködések. Leginkább talán a Bourne-filmek világára emlékeztet, de mivel én sosem voltam a stílus rajongója (enyhe kifejezés), így nem is én vagyok az elsődleges célközönség. Ennek ellenére leginkább azért szórakoztatott, mert sosem veszi magát olyan komolyan. A poénos részek, az utalgatások (pl. fagyi = furcsa hideg étel, tölcsérben, vagy a [i]Star Wars[/i] említése) tényleg ülnek, de ezzel együtt is csak egy közepes kaland marad számomra. Egy kicsivel több motiváció, vagy egy karakteres, jól gyűlölhető főgonosz sokat dobhatott volna rajta.
Értékelés: 2 / 10
Sosem tetszett annyira ez a könyv. A környezet eléggé átlagos és a küldetés sem igazán tudja magával ragadni az embert. Kevés a dráma, bár a stílus egész elfogadható. A belső illusztrációk átlagosak, a küldetés helyenként túlságosan könnyű (két, a befejezéshez nélkülözhetetlen információt UGYANAZON a helyen lehet összeszedni), máshol pedig túl nehéz (a kegyetlen, gyilkos londoni metró a végefelé).

A könyv borítója kiváló: színes és érdekes. Véleményem szerint azonban a többi része messze elmarad tőle. Mindent összevetve egy átlagos KJK könyv.
hr
2015. december 13. 14:57 | Válasz erre | #5
Ez volt az első Új Vénuszos KJK, amivel játszottam és hát nyilvánvalóan tetszett gyerekként. A fejtörőket kifejezetten élveztem, szerencsére nem túl nehezek. Mindenesetre kamaszfejjel nagyon kielégítő volt, hogy átmentem azokon :) Viszont maga a történet annyira nem maradt meg.

Nemrég újrajátszottam felnőtt fejjel is, hogy lássam mennyire változik meg a véleményem róla: nos a könyvet nem tartom rossznak most sem, de annyira nem is jó. Igazából teljesen átlagos. A hangulatot enyhén szólva se nevezném pörgősnek, lassan csörgedezik a sztori. Nagy ellenségek nincsenek, inkább az a veszély, hogy kifutsz az időből vagy nem szerzel meg valami értékesebb információt.

Az alapsztori nem egy nagy cucc, elég sablonos. Kicsit nem is értem, hogy miért egy fejvadászra bíznák a legfontosabb feladatot a galaxisban, miért nem valami biztonsági-hírszerzési szerv ügynökére. Valahogy az egész könyvben nem éreztem, hogy valóban fontos lenne nekem (meg az egész galaxisnak) a gromulánok megállítása.

Viszont, hogy a jó oldalról is beszéljek érdekes a posztapokaliptikus föld, nekem tetszik ez a városról-városra rendszer (hasonló van a Lázadók Bolgygójában is), jók a gromulán illúziók illetve a labirintus a végén, aminek szerencsére van térképe és ha jól csináltad tudod is, hogy hova kell eljutnod.
2014. december 28. 20:18 | Válasz erre | #4
Ja, a neutronkard ;)
© Vikky
2014. december 17. 13:32 | Válasz erre | #3
A \"jó öreg neutronkard\" azért odaver benne. :)
2012. augusztus 27. 17:57 | Válasz erre | #2
Igen, ez tenyleg jo scifi konyv volt, izgalmas, porgos, mar amire emlekszem igy sok ev tavlatabol. :)
2012. június 4. 22:25 | Válasz erre | #1
Na ez már egy fokkal jobb sci-fi témájú kjk. Amire emlékszem belőle, hogy volt néhány matematikai feladvány benne, meg egy-két új lény is speckó tulajdonságokkal. A történetbe egy kis színt vitt az Elnök utáni nyomozás, de ha jól emlékszem, az se volt nehéz, csak info kellett hozzá. A karakterlap is bővült, a képek max. átlagosak voltak, csakúgy, mint maga a könyv többi része.