Találkozások
Igyekszel nagyon erősen arra gondolni, hogy valójában nem is láttad a lányt, és néhány perc néma csend után már majdnem sikerül is, de hirtelen halk nyikorgást hallasz meg a tornác felől.
Megpördülsz és egy csuklyás köpenyt viselő alakot pillantasz meg a bejáratban magad mögött. Nem néz ki szellemnek, de nem is mozdul, pedig már vagy egy perce meredten nézed.
Messze északnyugat felé fáklyák lángjainak narancs ragyogását látod. Az orkok már keresnek téged! Egy visszhangzó vonítástól megfagy ereidben a vér. Wargok is vannak a nyomodban. De most már legalább tudom, hogy kiengedték őket, gondolod. Mit tehetnék, hogy összezavarjam őket? Felidézel mindent, amit a vadonban túlélésről és a nyomok eltűntetéséről tudsz.
A következő Cserkész próbádhoz +1 bónuszt kapsz. Ezt jelöld a karakterlapod Különleges bónusz rovatában, majd a próba végrehajtása után vondd is le!
Mint mágnes a vasar, a fegyverek úgy vonzzák a tekinteted. Különösen egy díszes kard tűnik ki a többi közül. Óvatosan megérinted a drágakővel ékesített markolatgombot és bizsergést érzel az ujjadban. Varázsfegyver!
Nem maradhatsz sokáig a Fegyvertárban, Szarumán dühös lenne, ha itt találna.
104
Tapasztalat: 2
Idő: 15
Félresöpröd a gyanúdat és elfogadod a tünde kinyújtott kezét. - Igen, én vagyok a tanonc és sok mindenről kell beszámolnom. Szarumán elárulta a Fehér Tanácsot!
A tünde összeráncolja szemöldökét. - Pont ahogyan az Úrnő gyanította! Mindent el kell mondanod, mert nem ismeri Szarumán trükkjeit. Kikísérlek ebből az átkozott völgyből, és elviszlek Lórienbe. Induljunk!
Carnil vezetésével eljutsz Nan Curunír, a Mágus Völgyének keleti erdőségébe.
Nekilátsz elfedni a nyomaidat, beleadod minden tudásodat.
Eleinte óvatosan, majd ahogy a pánik és kétségbeesés kezd eluralkodni rajtad az elővigyázatosságot félresöpörve kutatod át a területet, ám a tündének semmi nyoma! Ellenben ork és warg nyomokat találsz szép számmal. Elkéstél és már biztos elmenekült (vagy ami még rosszabb, megölték), amikor az ork őrjárat erre halad el. Már csak egy lehetőséged maradt: elmenekülni a Mágus Völgyéből és Rohanon átkelve megkeresni az utat az Arany Erdőbe... egyedül.
Abban a pillanatban, amikor lesújtana, az Ork kárörvendő tekintete meglepett csodálkozássá változik. A handzsár kifordul karmos markából, majd holtan a földre rogy.
Carnil áll mögötte, tőréről fekete ork vér csöpög, jóvágású arcán enyhe undor.
- Szarumán nyilván nem tanított meg harcolni, - mondja szárazon. - Sietnünk kell, mielőtt még többen jönnek! - Ezzel neki is lódul.
Carnil nyomolvasó és rejtőzködő jártasságának hála zavartalanul eljuttok a Mágus Völgyének keleti részét borító erdőbe.
Frissítsd a karakterlapod: Elszenvedett Sérülésed egyenlő az Állóképességeddel!
A ház bejárati ajtajához lépsz és közben felnézel az égre, hogy megtudd mennyi lehet az idő. Talán túl korán érkeztem, állapítod meg. Ha elbújsz, a hírnök talán nem fog megtalálni, másrészről viszont ha nyílt színen maradsz, akkor Szarumán őrszemei könnyen felfedezhetnek. A ház körüli néhány bokron kívül nincs más fedezék.
Egy nyílt területen sietsz keresztül, amikor károgást hallasz a magasból. Nagy varjak köröznek fölötted - Szarumán kémei! Miközben figyeled őket, az egyik alacsonyan elszáll a fejed fölött. Észrevettek! Hamarosan ork őrjáratok fogják átfésülni ezt a területet!
A továbbiakban minden lopakodásra irányuló próbádra -2 büntetést kapsz, amíg a szabadban tartózkodsz! Ezt az adott próba erejéig írd majd be a Cserkész szakértelmed Különleges bónusz rubrikájába, majd a próba elvégezte után állítsd vissza a megelőző állapotot! Ezt mindenesetben magadnak kell elvégezned!
Lassan visszalopakodsz a harc helyszínére, a házat és a körülötte álló falakat fedezékébe rejtőzve. Jeges marok szorítja össze a szíved, amikor durva ork röhögést hallasz. Két orkot látsz állni a vértócsában fekvő tünde teste fölött. Az egyik bestia kegyetlenül belerúg az ifjúba, amitől a test ernyedten a másik oldalára fordul. Nyilvánvalóan halott. Gyávaságod keserű gyümölcsöt termett, s küldetésed sikerére vajmi kevés reményed van. Nem maradt más választásod, mint Rohanba menekülni és bízni abban, hogy magad is megtalálod a Lórienbe vezető utat.
Átnézed a tünde csomagját és találsz benne kötszernek használható gyolcsot. Ellátod a sebét és meglelve vizestömlőjét, száját az ajkaihoz illeszted. A nedvesség életet lehel belé, iszik egy kortyot, majd kinyitja a szemeit, hogy óvatosan felnézzen rád. - Először levágsz, aztán bekötözöd a sebeimet! Furcsa ember vagy te, Szarumán tanonca, - súgja rekedten.
Gyorsan megpróbálod elmagyarázni, hogy téveves, elhamarkodottan cselekedtél és borzasztóan sajnálod. Carnil, mivel megértő és bölcs (mint a tündék általában), felismeri, hogy csak egy bolond hiba volt a részedről. Lábra áll, erejét úgy látszik lenyűgöző gyorsasággal nyeri vissza. - Felejtsük el ezt a kis incidenst és induljunk. Kikísérlek ebből az átkozott völgyből, elviszlek Lórienbe. Menjünk! - Ezzel nekiindul és int, hogy kövesd.
Carnil vezetésével átkelsz a hídon és behatoltok Nan Curunír, a Mágus Völgyéének keleti erdeibe.
A mágus megáll egy pillanatra, mintha eltöprengene a sorsodon. Az életed hajszálon függ. A falnak dőlsz, egész testedet leküzdhetetlen remegés rázza. Szarumán végül így szól:
- Habár nem hiszem, hogy életednek most véget kellene vetnem, - ezzel hátat fordít, összehúzza magán a köpenyét és kiviharzik a teremből.
Az orkok kéjsóvár tekintettel vizslatnak még egy darabig, szemük vörösen izzik a fáklyafényben, majd követik a Mágust. Becsapják a vasalt ajtót és kulcs zörgését, zár kattanását hallod. Egyedül maradsz Vasudvard egyik tömlöcében.
Pár perc után úrrá leszel magadon és a remegés alábbhagy. Szemügyre veszed a bilincseidet. Erős lánc köti a falhoz, eltépni lehetetlen volna, de az acélkarikák elég nagyok, s neked karcsú kezeid vannak. Talán sikerül kibújnod a bilincsből!
113
Tapasztalat: 20
Idő: 5
Képességeidnek és szerencsédnek hála felülkerekedsz az őrökön és ártalmatlanná teszed őket. Ha akarod, magaddal viheted egyikük kardját.
114
Tapasztalat: 10
Idő: 5
A tünde eszméletlenül, több sebből vérezve hever előtted. Nem változik át Szarumánná és nem is tűnik el. Félelemmel tölt el a tudat, hogy talán hibáztál.
Átkutatod a halott tünde felszerelését. Van egy szép hosszúíja (+1 Távolsági TB) és egy kecses, ezüstös fényű kardja (+2 Közelharci TB). A köpenye +1 bónuszt ad rejtőzéshez és lopakodáshoz. Egy kis üzenetet is találsz, amit kecses tünde betűkkel írtak. Remegő kezekkel olvasni kezded, félve attól, amit az aláírás -Galadriel- jelent, s félelmed be is igazolódik: sikerült szabotálnod a saját küldetésedet! Most már vajmi kevés reményed van a sikerre. Nem maradt más lehetőséged, mint Rohanba menekülni és bízni abban, hogy magad is megtalálod a Lórienbe vezető utat, ha tetted után egyáltalán engedik majd élve átlépned a tünde birodalom határát...
Gondosan elrejtőzöl egy szobában, ami a hallból nyílik. Alig telik el egy perc és nyers beszédfoszlányokat hallasz kintről. Néma csendben az egyik törött ablakhoz kúszol és kikémlelsz. Nyugat felől három tagbaszakadt, görnyedt alakot látsz közeledni. Orkok! Egymással beszélgetnek, ám egyikük ideges pillantásokat vet a ház felé.
Éppen csak elhelyezkedsz egy kis bozótosban, amikor valami alig hallhatóan megnyikordul a házban. Felnézel és egy csuklyás köpenyt viselő alakot pillantasz meg a bejárati ajtóban. Mozdulatlanul vársz egy hosszú percig, de az idegen sem mozdul, mintha várna valamire. A legkisebb mozdulat is elárulna, így nem tudsz észrevétlenül közelebb lopózni, hogy jobban szemügyre vedd.
Kétségbeesetten küzdesz a lidérccel, de az fáradhatatlan és harci képességei halálával sem koptak meg. Egy gyors csapással félreüti a fegyveredet. Megfordulsz, hogy menekülj, de a sír ajtaja csukva van. Csapdába estél! A lidérc közelebb lép, kegyetlen karjaival feléd nyúl... Nincs hová futnod. Az utolsó emléked a torkodra fonódó jéghideg ujjak szorítása...
Kalandod és életed véget ért!
A híd alacsony kőkorlátjának dőlsz s egy vidám dallamocskát kezdesz dünnyögni, hogy oldd a benned felgyúlt feszültséget. Eltelik pár perc ami alatt nem látsz és hallasz semmit.
Hirtelen valaki hátulról megragad és erős kézzel betapasztja a szádat. Egy lágy hang suttog a füledbe: - Egy hangot se! Csak fejbólintással válaszolj a kérdéseimre. Értesz engem?
Bólintasz és érzed, hogy a szorítása hajszálnyit gyengül.
Kilépsz a folyosóra ahol rajtad kívül nincs senki. A szerencse még mindig a te oldaladon áll! Jobbról hideg huzat csap meg, így arra indulsz, végigosonva az ívelt, durván faragott falú járaton. Egy éles kanyar után hirtelen a barlang bejáratában találod magad. Messze nyugaton emelkedik Orthanc, mint egy gonosz, fekete tű a piszkosszürke ködben.
Úgy döntesz becsukod az ajtót mielőtt tovább indulnál, jobb ha nem hagysz nyomokat magad után. Sajnos a retesz eltört, így nem tudod teljesen behúzni úgy, ahogy ráleltél.
Végigpróbálod a nálad lévő kulcsokat, de egyik sem illik a zárba.
A magas, keskeny, csiszolt fekete faajtó előtt állva elszáll a bátorságod. Már számos alkalommal áthaladtál a Hatodik szinten, és álltál a Palantírt rejtő terem ajtaja előtt, de most elhatároztad, hogy át is lépsz rajta.
Habár rosszul védhető hely, mégis úgy döntesz, hogy a házon kívül, nyílt terepen maradsz. Így te is jobban szemmel tudod tartani a környezetedet és az érkező hírnök is könnyebben észrevehet téged.
A falak, a padló és a mennyezet kimerítő, tüzetes átvizsgálása nem jár kézzelfogható eredménnyel. A Könyvtárnak úgy látszik nincsenek titkai azokon kívül, amik a számtalan kötetben vannak elrejtve...
- Köszönöm, Szarumán, ez pompás ajándék, - válaszolod és elveszed a gyűrűt. Meglepően nehéz és -a várakozásoddal ellentétben- meleg.
- Vedd fel, - sürget és túlvilági fénnyel a szemében közelebb hajol. Az öreg Mágus viselkedése hirtelen megrémiszt és minden eddiginél biztosabb vagy benne, hogy a sötétségbe bukott. Döntened kell!
A laboratórium túl zsúfolt, ha elfajul a helyzet nem tudsz majd elmenekülni.
Egy ládát veszel észre a szoba távolabbi sarkában. Odasietsz és csendben felnyitod a fedelét. Egy finom szövetbe bugyolált csomagot találsz benne. Félrehajtot az anyagot és ezüstösen fénylő láncing kerül elő alóla. Nagyon könnyű, de erősnek tűnik. Viselhetném a tunikám alatt és valószínűleg senki sem venné észre, gondolod.
Nem maradhatsz sokáig a fegyvertárban, Szarumán dühös lenne, ha itt találna.
128
Tapasztalat: 5
Idő: 5
Pimasz magabiztossággal a nyitott ajtóhoz lépsz és a szolgálatot teljesítő őrhöz fordulsz. Felpattan és tiszteleg neked. Egy másik őr is áll a közelben, mindketten az orthanci őrszemek cifra egyenruháját viselik, tetőtől talpig ezüsttel szegélyezett feketét, amire a Fehér Kéz jelét hímezték.
- Miben lehetek Szarumán tanítványának segítségére? - kérdi.
- Feladatot kaptam a Mestertől, az egyik külső kohóhoz kell mennem, - válaszolod egyenesen a zömök dúnföldi szemébe.
- Jelszó?
- Angrenost, - mondod. Ez Vasudvard egy másik neve, amit Szarumán erre a hétre jelszónak választott.
Az őr bólint, majd kinyitja az ajtót. Orthanc kapuja, a nagy, fekete kőlap lassan felemelkedik rejtett zugába. Már csak néhány lépés és kint vagy!
129
Tapasztalat: 10
Idő: 30
A fények egyre erősebben ragyognak és forogni kezdenek, mint megannyi más-más erejű csillag az éjszaka egén. Olyan gyors a mozgás, hogy elakad tőle a lélegzeted. A gömb kitisztul és Orthancot látod meg magad alatt, mintha magasan fölötte lebegnél! Egész Vasudvard alattad terül el, látod a négy égtáj felé futó nagy utakat. A fák nagy részét már kivágták, hogy legyen hely új utak és a földbe ásott műhelyek számára. Nyilvánvaló, hogy Szarumán háborúra készül.
- Fel kell készülnünk, hogy meg tudjuk védeni magunkat, ha a Sötét Úr elleni harc rosszra fordul,- mondta neked a Mágus néhány hónappal ezelőtt. Nem faggatóztál tovább, mivel a te bölcsességed természetesen eltörpül az övé mellett, de a fák elpusztításának látványa elszomorított.
Kelet felé szállsz. Egy pillanat alatt magad mögött hagyod Rohant és Gondor mezei fölött száguldasz. Délen Minas Tirith, Gondor hatalmas fővárosa apró ékkő csupán az Anduin partján. A folyón is túl vagy már, előtted emelkednek az Árnyhegység, Mordor nyugati határfalának szürke csúcsai.
Egyszer csak jéghideg kéz markol szívedbe. Tekintetedet valami erővel vonzza Mordorba! Rettegő elméd önkéntelenül illeszti egész gondolattá a tanulmányaid során szerzett információkat és a Szarumán által elszórt utalásokat. Az Ithil-kő nem pusztult el, amikor a Sötét Úr veszedelmes Gyűrűlidércei megtámadták a gondoriak városát. Minas Ithil Palantírja hadizsákmányként Mordor Sötét Ura, Szauron kezére került!
És mi más lehetne egy Látókő ösztönös cselekvése, minthogy kapcsolatba lépni egy másik ugyanilyen varázstárggyal?
Rémülten próbálod elszakítani tekintetedet a látványtól, miközben már Gorgoroth megkínzott földje fölött repülsz Barad Dúr, a Sötét Torony felé.
Remegő, izzadó kezed görcsösen markolja a gömböt, ahogy meglátod a kipusztult táj fölé emelkedő gigászi erődöt. Aztán a Palantír teljesen elsötétül és olyan zsigeri fájdalom fut végig rajtad, amilyet még nem éreztél rövid életed során. Szánalmas nyöszörgés hagyja el remegő ajkaidat. Ő van ott. Beszél hozzád és habár hangját nem hallod, minden szava kegyetlen, jéghideg tőrdöfés.
- Új jelenteni valód van? Mit tudtál meg a Fehér Tanács szándékairól?
A fájdalomtól képtelen vagy válaszolni, lélegezni is alig bírsz.
130
Tapasztalat: 5
Idő: 5
Az egyik kulcs szokatlan formája és a tudat, hogy nem tudod felidézni hová való megragadja a figyelmedet, így belepróbálod a kulcslyukba. Mindkét kezed erejére szükséged van, hogy el tudd fordítani a nagy fémkulcsot, mivel a szerkezet nagyon rossz állapotban van. Nem is meglepő, gondolod, valószínűleg évszázadok óta nem használták. Próbálkozásodat siker koronázza: a kupola mélyéről visszhangzó morajt hallasz. Egy hosszú pillanatig nem történik semmi, aztán a tiltakozó szerkezet éles csikorgása közepette a súlyos ajtó lassan felemelkedik. Amikor már eléggé elemelkedett a küszöbétől, megragadod a kőlemez alsó peremét és emelni kezded, de igyekezeteddel nem tudod befolyásolni az ajtó kínzóan lassú mozgását. Végül, úgy tűnik egy örökkévalósággal később már van olyan magasan, hogy térden kúszva be tudsz siklani alatta.
Üdvözlöd az árnyékok közé húzódó alakot, hangod visszhangzik az erdő fái között. Hirtelen nagyon szem előtt érzed magad. A csuklyás idegen megáll, fejét az irányodba fordítja, majd egy pillanattal később eltűnik.
Lábnyomok vagy bármi más, a hírnökre utaló jel után kutatsz a ház körül. Hosszú perceket vesz igénybe, de nem jár eredménnyel. Dühösen egyenesedsz fel. Már épp feladnád a további keresést, amikor valaki hirtelen megragad hátulról és egy erős kéz tapad a szádra. Egy lágy hang a füledbe suttog: - Egy hangot se! Fejbólintással válaszolj a kérdéseimre! Értesz engem?
Bólintasz, mire a szorítás kissé enyhül.
Egy idő után fejed fájni kezd, a Látókő fénye pedig elhalványul. Valami nem jó, nem látsz benne semmit. Csalódottan elhagyod a termet.
A zár túl bonyolult a te szakértelmedhez, ezért feladod a próbálkozást. Elcsüggedsz a sikertelenségtől, mégis enyhe bűntudatot érzel, hogy megpróbáltál betörni egy számodra tiltott szobába.
Akkor érsz vissza a helyszínre, amikor a tünde, egyik karján vérző sebbel, az utolsó ork tetemét vonszolja fedezékbe, el a fürkész szemek elől. Legyőzte mind a hármat! Gyávaságod miatt szégyenkezve kilépsz a bokrok közül.
Megpördül, kezében a tőre. - Lenyűgöz a bátorságod amivel üzenetet küldtél az Úrnőnek, mégis megijedsz pár orktól! Az utolsó megvágta a karom.
Éppen csak bosszúsnak tűnik a tetted miatt, de te mégis azt kívánod bár inkább lenne dühös, attól kevésbé éreznéd bűnösnek magad.
A tünde összeráncolt szemöldökkel kotorászni kezd kis csomagjában. Egy darab gyolcsot húz elő, amivel bekötözi a sebét, majd kecses mozdulattal feláll. - Induljunk!
Megpróbálod a bocsánatát kérni, de Carnil nem akar hallani róla. Udvarias veled, de már nem barátságos, mint korábban. Attól tartasz, hogy gyáva döntésed, az orkok előli megfutamodásod miatt már nem érez irántad tiszteletet.
Carnil vezetésével átkelsz a hídon és behatoltok Nan Curunír, a Mágus Völgyének keleti erdőségébe.
Percekig kutakodsz a ház körül, de semmit sem találsz. Már éppen feladnád, amikor nagyon halk suhogást hallasz magad mögül. Megpördülsz és egy szürke csuklyás köpenybe burkolózó alakot pillantasz meg az árnyas ajtónyílásban.
Az idegen felé veted magad, mire az kardot ránt és a mozdulattól a csuklya lecsúszik a fejéről. Egy tünde! Elméd gyanakvó része azonban rögtön figyelmeztet: ez Szarumán egy trükkje is lehet!
A tünde így szól: - Ne légy bolond! Te Szarumán tanítványa vagy, nemde?
Közelebb kúszol az aljnövényzethez, de minden alkalommal, amikor megközelítenéd a szempárt, az eltűnik, majd távolabb újra megjelenik. Végül rájössz, hogy csak a fény játszik veled, ahogy visszaverődik az ovális levelekről. Ostobának érezve magad megpróbálod figyelmen kívül hagyni a "szemeket".
Kilépsz a lépcsőpihenőre és két orthanci őr hátát látod. Rájuk veted magad, ezzel meglepve őket.
Szűkös a hely, így nem tudsz elmenekülni!
Sajnos Carnil nem tud időben a segítségedre sietni. Az utolsó dolog, amit még látsz, az a durva handzsár hidegen fénylő pengéje, ahogy a nyakad felé suhan.
Kalandod és életed itt véget ért!
Minden átkutatsz: benézel a falikárpitok mögé, a párnák alá, minden lehetséges kis rejtekhelyre, de végül rá kell jönnöd, hogy a nappali nem rejt semmi különöset.
Rémülten elmenekülsz a helyszínről és csak akkor nézel vissza, amikor már messze jársz. Mit tettem? kérdezed magadtól. Mi van ha tényleg ő volt a tünde hírvivő és egyedül nem tudja legyőzni az orkokat? Óvatosan visszalopakodsz a hídhoz, hogy megnézd mi történt.
Remegve térsz vissza a társalgóba (U8). Minden eddiginél erősebb benned az elhatározás, hogy cselekedj, értesítsd a Fehér Tanácsot Szarumán árulásáról.
144
Tapasztalat: 25
Idő: napok
Titkos ösvényeken jártok. A tünde jártasságának hála jól elrejtitek a nyomaitokat, így az üldözőiteket messze magatok mögött hagyjátok. Reggelre teljesen kimerülsz, de távol vagy már a Mágus Völgyétől, és biztonságban Szarumántól.
Néhány nap elteltével megérkeztek a varázslatos Arany Erdő, a Tündekirálynő Galadriel birodalmának határához, amit halandó csak nagyon ritkán lépett át. Carnil vezetésével haladsz az aranyszín levelekkel terhes ezüst mallornfák ágai alatt, és közben érzed, ahogy nagy teher hagyja el a válladat. Habár fárasztó volt a hosszú utazás, könnyed léptekkel sétálsz.
Néhány mérföld megtétele után Carnil megáll és hirtelen, figyelmeztetés nélkül két másik tünde ugrik le a fákról. Carnil nem tűnik meglepettnek és egyikükkel dallamos tündenyelven beszédbe is elegyedik, majd hozzád fordul.
- Ők itt Lórien határőrei. Egy ideje már figyelnek minket, hogy megbizonyosodjanak afelől, nem követ minket ellenség. Már közel járunk az Arany Erdő szívéhez, és fel kell készítenünk téged a belépésre.
Lehetőséget biztosítanak, hogy megfürödj és lecseréld koszos ruháidat a tündék által felajánlott puha, szürke anyagból varrt tunikára. Nem utasítod vissza.
Carnil így szól: - Itt be kell kötnünk a szemed. Minden halandót így kell vezetnünk, aki be akar lépni a Naith-ba.
Egy szövetdarabbal bekötik a szemed és mérföldeken át így vezetnek téged.
Ahogy haladsz előre, a bozót tüskéi felsebzik bőrödet. Hirtelen valami megragadja a bokádat és lepillantva azt látod, hogy az egyik kúszónövény megtámad téged! Éppen csak felfogod ezt, s már a többi is mozdul, kígyó módjára tekeredik feléd. Nem tudsz elfutni, meg kell küzdened a növénnyel!
Növeld 2 ponttal az Elszenvedett Sérülés értékedet!
Igyekszel az árnyékok közé húzódni és így átlopakodni az őrjáratok között. Amikor már azt hinnéd, hogy sikerrel jártál, egy durva hang kiált fel: - Ki jár ott?
A ködből a félorkok egyike bukkan elő.
147
Tapasztalat: 2
Idő: 5
Az egyik kulcson hasonló mintát veszel észre mint a záron, ezért úgy véled illik majd hozzá. Bátran belepróbálod, csendesen elforgatva a fekete fémszárat. Működik! Az ajtó nyitva áll.
Szarumán meredten bámul a Palantírba.
Az egyik sötét sarokba sietsz és igyekszel minél jobban fedezékbe húzódni, miközben Szarumán őreinek hangját egyre közelebbről hallod. Pár perc múlva a hangok halkulni kezdenek, majd végül felcsikordul a csukódó ajtó. Nem találtak meg! Vársz még néhány percet, majd előbújsz rejtekhelyedről.
Üdvözlöd a csuklyás alakot, aki egy pillanatig csak mozdulatlanul áll, mintha nem hallott volna meg, vagy nem döntötte volna el, hogy válaszoljon e vagy sem. Közelíteni kezdesz felé, mire hosszú ujjú kezével hátraveti csuklyáját. Egy tünde! Rád mosolyog, arca és keze haványan dereng a holdfényben.
- Te vagy a tünde, akit az Úrnő küldött Lórienből? - kérdezed.
- Az vagyok, - válaszolja. - Feltételezem te vagy Szarumán volt tanonca.
- Igen, én vagyok a tanonc, és sok mindenről kell beszámolnom. Szarumán elárulta a Fehér Tanácsot!
- Pont ahogy az Úrnő gyanította, - a tünde válaszát komor bólintással kíséri. - Minden, amit el tudsz neki mondani nagy segítség lesz majd a Szarumán ármánykodása elleni harcban. Kikísérlek ebből az átkozott völgyből, s elviszlek Lórienbe. Induljunk is, mielőtt az ork őrjáratok a nyomunkra akadnak. Dühödt darazsakként nyüzsögnek mindenfelé.
Választ sem várva végigfut a hallon és ki a bejárati ajtón. Az övénél jóval sutább mozgással igyekszel utána kellet felé.
Még száz lépést sem tesztek meg, amikor durva kiáltás hasít az éjszakába a hátatok mögött. Megfordultok és három felétek rohanó orkot láttok. A tünde tőrt ránt. - Ha elmenekülünk, akárhová is megyünk, követni fognak! Meg kell küzdenünk velük!
151
Tapasztalat: 3
Idő: 5
Csak nagy nehézségek árán tudsz haladni az ösvény melletti bozótban és többször is megfordul a fejedben, hogy a könnyebb útra térj. Már-már engednél a kísértésnek, amikor hirtelen hangokat hallasz meg az ösvényen nyugat felől. Megtorpansz és egy pillanat sem telik el, máris három wargokat megülő ork bukkan fel. A hatalmas farkasokra emlékeztető hátasok forró párafelhőket lehelnek, szemük földöntúli vörös fényben ég.
A csapat veszélyesen közel hozzád megáll és körbekémlel, nyilván keresnek valamit. Végül egyikük megszólal alantas nyelvükön: - Elvesztettük a szagot! Hová mehetett az a kis féreg?
A wargok szaglásznak, de zavartnak tűnnek, mígnem az orkok megrántják a gyeplőt és továbbállnak. Ez közel volt! Megvárod amíg kiérnek látóteredből és csak azután mersz megmozdulni.
152
Tapasztalat: 1
Idő: 5
Szigorú arckifejezéssel így szólsz a szobalányhoz: - A helyedben én nem zavarnám Szarumánt, csak hogy elmondjam neki, egyik tanonca itt járt!
Egy hosszú pillanatig csak kifejezéstelenül néz, majd válaszol: - Nem, természetesen nem. Nem tartozik rám, hogy maguk tanoncok mit tesztek. - Vidáman elmosolyodik, majd belép a szobába és nekilát lecserélni az ágyneműt.
Keményen küzdesz, de a hatalmas termetű ork túl erős. Handzsárja egy brutális csapásával letaglóz téged, majd felkészül a végső döfésre.
Mielőtt elveszítenéd az eszméletedet magas hangú pendülést hallasz és ellenfeled torkából egy zöld tollú nyílvesző bukkan elő. A fenevad azonnal holtan esik össze. Pár pillanat és a többi talpon maradt ork is hasonló sorsban részesül. A kábaságtól homályos tekintettel egy köpenyes alakot látsz leugrani az egyik közeli fáról. Hosszú íját átveti a vállán, majd egy fényes levelet húz elő táskájából. Hozzád lép és a levelet a szádba gyömöszölni. Képtelen vagy ellenkezni, egyáltalán megmozdulni is, a növénytől azonban szinte azonnal jobban érzed magad.
Csökkentsd 10 ponttal az Elszenvedett Sérülés értékedet!
Vergődsz, küzdesz, de a növény egyre erősebben és erősebben szorít. Már nem tudsz mozogni, sőt levegőt venni sem! Azt hiszed minden elveszett, amikor a nyakadra tekeredett inda hirtelen lazulni kezd. Hátrafordítod a fejed, hogy lásd mitől, és egy magas, szürkébe öltözött alak körvonalát pillantod meg az éjszakai égbolt előtt. Ragyogó tőrt tart a kezében, amivel egymás után metszi el a növény szárait. Valamilyen oknál fogva őt nem támadja meg.
- Ki vagy? - krákogod. Még mindig csak nehézségek árán tudsz levegőt venni.
- Carnil vagyok, - válaszolja a köpenyes idegen lágy hangon, miközben felsegít a földről. - És te ki vagy, ki az éjszaka közepén kóborolsz a Mágus Völgyében?
Elméd meglódul: a "Carnil" tünde név és az idegen hangja is olyan, mint a tündéké. Lehet hogy ő az Úrnő hírnöke? Micsoda szerencse lenne! Ezek a gondolatok száguldanak át az agyadon az alak előtt állva. Vajon el kellene mondanod neki a történetedet, remélve hogy valóban Carnil a hírnök, vagy inkább térj ki a válasz elől és próbálj meg továbbállni? Végülis akár Szarumán egy szolgája is lehet!
Frissítsd a karakterlapod: Elszenvedett Sérülésed egyenlő az Állóképességeddel!
Minden erődet összeszedve behunyod a szemed és hátralököd magad. A szék felborul, te átesel rajta és elterülsz a padlón. Reszketve, hideg verítékben úszva elveszíted az eszméletedet.
Kis idő elteltével lassan magadhoz térsz. A ruháid még mindig nedvesek a verejtékedtől. Lopva a Palantírra tekintesz, de most sötét, nem látsz benne fényt. Gyorsan felállítod a széket, majd kisietsz az ajtóhoz és visszazárod magad után.
A tünde magas és erős, komoly ellenfél.
Habár bátran és kétségbeesett erőbedobással harcolsz, ellenfeleid egyszerűen túl sokan vannak.
Kétségbeesett erőbedobással küzdesz és úgy látszik ma a Valák is a te oldaladon állnak, mert egy szerencsés ütéssel sikerül lefegyverezned a Mágust. Egy pillanatig csak áll, remegve a dühtől, majd így szól:
- Ezért még megfizetsz, bolond!
Aztán egy széllökés és eltűnik.
Ebben a pillanatban a lépcsőhöz vezető ajtó becsapódik. Csapdába estél a tetőn! Szarumán vissza fog térni és nem mutat majd könyörületet!
Minden erőddel nekifeszülsz a kis ajtónak, de balszerencsédre jól zár és nem mozdul.
Torokhangú beszédükből sikerül elkapnod néhány foszlányt:
- ...a kis vakarcs ebbe az irányba menekült. Biztos vagyok benne Flurg! - mondja az ideges a legnagyobb termetűnek, aki nyilván a vezérük.
Flurg kancsal tekintetével végigpásztáz a környezetén. Visszafojtod a lélegzetedet és mozdulatlanná dermedsz, mert egy pillanatra vörösen égő szemei pontosan rád merednek!
- Akkor hol az a csibész, bolond? Bizonyára nem olyan balga, hogy a romok közt bújjon el.
Miért lenne balgaság ide rejtőzni? kérdezed némán magadtól. Van valami, amiről nem tudok?
- Várjatok! - A harmadik ork, aki eddig a talajt fürkészte, feláll és szőrös, karmos ujjával az irányodba mutat. - Ott van a settenkedő!. Világosak a nyomai!
Szíved a torkodban dobog, a félelemtől mozdulni sem bírsz. A háromfős társaság gyanakodva néz feléd.
Végül Flurg így szól: - Én aztán be nem megyek oda! Döntse el a Mester, hogy mi legyen.
A többiek nyilván egyetértenek vele, mivel egy szóval sem ellenkeznek. Futva észak felé indulnak.
Micsoda szerencse!
Őrülten ütöd-vágod a tekergő, markolászó indákat, de úgy tűnik semmi sem állíthatja meg őket. Először a lábaidat ragadják meg, ezzel meggátolva a menekülésben. Azután felkúsznak a karodra, hogy fegyveredet se tudd használni, míg végül egy fojtogató inda a nyakadra tekeredik és szorítani kezdi...
163
Tapasztalat: 2
Idő: 5
Úgy döntesz valakiben meg kell bíznod, ezért leengeded a fegyveredet és bólintással válaszolsz. - Igen, én vagyok a tanonc, és sok mindenről kell beszámolnom. Szarumán elárulta a Fehér Tanácsot!
- Pont ahogy az Úrnő gyanította, de minden amit el tudsz neki mondani nagy segítség lesz majd a Szarumán ármánykodása elleni harcban. Kikísérlek ebből az átkozott völgyből és elviszlek Lórienbe. Induljunk is, mielőtt az ork őrjáratok a nyomunkra akadnak. Dühödt darazsakként nyüzsögnek mindenfelé.
Választ sem várva fürgén útnak indul. Az övénél jóval sutább mozgással igyekszel utána kelet felé.
Még száz lépést sem tesztek meg, amikor durva kiáltás hasít az éjszakába a hátatok mögött. Megfordultok és három felétek rohanó orkot láttok. A tünde tőrt ránt. - Ha elmenekülünk, akárhová is megyünk, követni fognak! Meg kell küzdenünk velük!
164
Tapasztalat: 1
Idő: 0
A kardot megbűvölték. (+2 Különleges Bónuszt ad Közelharci TB-dhez, ha ezt a fegyvert forgatod.)
Rövid tusa után a tünde ügyesen lefegyverez, majd a földre dönt. - Bolond! Mégis mit csinálsz!?! Én vagyok a hírnök akit kértél! Vagy talán... - szeme összeszűkül. - Szarumán valamiféle fortélya vagy?
Rájössz, hogy borzalmas hibát vétettél, mivel ez a tünde nyilvánvalóan Lórienből jött.
Frissítsd a karakterlapod: Elszenvedett Sérülésed egyenlő az Állóképességeddel!
Csupán néhány perc keresgélés és rá is akadsz a térképekre. Gondosan feltekered és elrakod egy kemény bőr szállítóhengerbe.
Jelöld karakterlapodon a "D" Nyomot!
Gondosan megvizsgálod a kulcslyukat a retesz alatt. Az egyik ezek közül biztos nyitja, mondod magadban miközben a nálad lévő bonyolult kulcsok között keresgélsz.
Akkor érsz vissza a helyszínre, amikor a tünde, egyik karján vérző sebbel, az utolsó ork tetemét vonszolja le lassan az útról, el a fürkész szemek tekintete elől. Legyőzte mind a hármat! Gyávaságod miatt szégyenkezve kilépsz a bokrok közül.
Megpördül, kezében a tőre. - Te! Te vagy Szarumán tanonca?
Bólintasz.
- Lenyűgöz a bátorságod amivel üzenetet küldtél az Úrnőnek, de mégis megijedsz pár orktól! Az utolsó megvágta a karom.
Éppen csak bosszúsnak tűnik a tetted miatt, de te mégis azt kívánod bár lenne inkább dühös, attól kevésbé éreznéd bűnösnek magad. Belekezdesz a történetedbe: - Igen, én vagyok a tanonc, és sok mindenről kell beszámolnom. Szarumán elárulta a Szabad Népeket!
A tünde összeráncolja szemöldökét miközben kis csomagjában kotorászik. - Pont ahogyan az Úrnő gyanította! De minden amit el tudsz mondani neki nagy segítség lesz majd felfedni Szarumán trükkjeit. - Gyolcsot húz elő a zsákjából, amivel bekötözi a sebét, majd kecses mozdulattal feláll. - Elkísérlek Lórienbe. Induljunk!
Carnil vezetésével átkelsz a hídon és behatoltok Nan Curunír, a Mágus Völgyének keleti erdőségébe.
Hosszú percekig álldogálsz, de nem történik semmi. Már kételkedni kezdesz, hogy biztosan ezt a helyet jelölted e meg, amikor nagyon halk zajt hallasz magad mögül. Megfordulsz és egy csuklyás köpenybe burkolózó alakot pillantasz meg a tisztás szélén.
Az egyik ajtón a nagy Mágus, Szarumán viharzik be a szobába, szemében fekete tűz lobog. Dühösen megemeli botját és oly hatalmas mágiát enged szabadjára, hogy még Orthanc alapjai is beleremegnek.
Rövid tusa után Carnil ügyesen lefegyverez és a földre dönt.
- Bolond! - kiált rád. - Mégis mit művelsz? Én vagyok a hírnök akiért írtál! Vagy talán... - szeme összeszűkül, - ...talán Szarumán valamiféle átverése vagy?
Rájössz, hogy borzasztó hibát vétettél, hogy ez a tünde nyilvánvalóan tényleg Lórienből való.
Frissítsd a karakterlapod: Elszenvedett Sérülésed egyenlő az Állóképességeddel!
Rövid szünet után a Sötét Úr ismét megszólal: - Ki vagy te? Szarumán már egy szolgával üzen?
Émelyítő érzés kerít hatalmába, ahogy Szauron az elmédet fürkészi, felfedve a gondolataidat a Szarumán elleni árulásodról. Aztán a gömb örvénylő fényei visszatérnek és kavargásukkal eszméletlenségbe taszítanak téged.
Kis idő múlva magadhoz térsz és még mindig a székben ülsz. Szauron, Mordor ura az új parancsolód. Elbuktál küldetésedben és a Sötétség szolgája lettél.
Kalandod itt véget ért!
A ház felé közelítesz és közben az éjszakai égboltra pillantasz. Remélve, hogy a hírnök még nem ment el, átkutatod a területet a nyomai után.
Az utolsó dolog amire még az eszméleted elvesztése előttről emlékszel, az a föléd hajoló őr egyenruhájára hímzett Fehér Kéz jel.
175
Tapasztalat: 11
Idő: 0
A farkas ernyedten hever előtted, bundáját saját vére áztatja át. Kifújod magad, körülnézel és látod, hogy senkinek nem tűnt föl a küzdelem.
176
Tapasztalat: 3
Idő: 10
- Sajnálom Carnil, de ez a hely és a kísértetek megrémisztenek, - kérsz bocsánatot a tündétől, aki szomorkásan elmosolyodik.
- Á, igen. Elfelejtettem, hogy ti halandók féltek a holtak szellemeitől. Mi, Eldák, egyszerre élünk mindkét világban, így nincs miért tartanunk tőlük. Én csak szomorúságot érzek e szegény Dúnföldi család miatt, - int az éneklő szellemek felé.
- Akkor te is látod őket? - kérded mohón, örülve a tudatnak, hogy mégsem kezded elveszíteni ez ép elméd.
- Igen, látom őket, és azt is tudom, hogy miért kísértenek még mindig ezen a helyen. Nagyon régen építették fel ide az otthonukat, amikor a Mágus Völgye még nem volt ilyen elhagyatott. Szarumán is békén hagyta őket mikor ide jött, de aztán ahogy elméje más felé fordult, szolgasorba hajtotta vagy elüldözte a többi itt lakót. Ez a család ellenállt, ezért elrettentő példaként porig égettette a tanyát. Itt haltak meg, csapdába esve az égő házban, így szellemük örökre itt ragadt, e romokhoz láncolva.
Lenyűgözve hallgatod a tünde rövid történetét. A halhatatlanok rendelkeznek ezzel a képességgel a halandók felett: kellemes hangjuk olyan, akár egy hipnotikus bűbáj. De aztán eszedbe jut a küldetésed. - Te vagy a tünde, akit az Úrnő küldött Lórienből?
- Valóban az vagyok, - válaszolja. - Feltételezem te vagy Szarumán tanonca.
Bólintasz. - Igen, én vagyok a tanonc, és sok mindenről kell beszámolnom. Szarumán elárulta a Fehér Tanácsot!
- Pont ahogy az Úrnő gyanította, - a tünde válaszát komor bólintás kíséri. - Minden, amit el tudsz neki mondani nagy segítség lesz majd a Szarumán ármánykodása elleni harcban. Kikísérlek ebből az átkozott völgyből és elviszlek Lórienbe. Induljunk is, mielőtt az ork őrjáratok a nyomunkra akadnak. Dühödt darazsakként nyüzsögnek mindenfelé.
Választ sem várva végigfut a hallon és ki a bejárati ajtón. Az övénél jóval sutább mozgással igyekszel utána kelet felé.
Még száz lépést sem tesztek meg, amikor durva kiáltás hasít az éjszakába a hátatok mögött. Megfordultok és három felétek rohanó orkot láttok. A tünde tőrt ránt. - Ha elmenekülünk, akárhová is megyünk, követni fognak! Meg kell küzdenünk velük!
A farkas túl nagy és erős ellenfél számodra. Az utolsó dolog amire emlékszel az a torkodra záruló fogsora...
Kalandod és életed itt véget ért!
Keményen küzdesz, de a hatalmas termetű ork túl erős. Handzsárja egy brutális csapásával letaglóz téged, majd felkészül a végső döfésre.
Keményen küzdesz, de a hatalmas termetű ork túl erős. Handzsárja egy brutális csapásával letaglóz téged, majd felkészül végső döfésére.
Egyedül vagy a szobádban. A fegyvereidet elvették, az ajtó zárva. Későre jár, a csillagok állása alapján kilenc óra lehet. Kevés időd van! Lehangoltan töprengsz, hogy mitévő légy.
Mostantól jobban oda kell figyelned az eltelt időre, mert csak három órád (180 perced) maradt hátra!
Fegyvert rántva kitörsz az aljnövényzetből és az orkra veted magad.
Ahogy közeledsz a rom felé, egyre tisztábban ki tudod venni. A mindenütt jelen lévő köd mintha visszahúzódna az omladozó építménytől. Nagyobb mint ahogy emlékeztél rá, szokatlan elrendezésű alaprajza számos szobát rejthet. A hírnök bárhol lehet e labirintusban, ám ugyanígy orkok is rejtőzhetnek ott lesben állva.
183
Tapasztalat: 2
Idő: 5
Valamit kísértetiesen ismerősnek találsz ebben az öregemberben aki úgy néz ki, mint Gandalf. Hirtelen beléd hasít a felismerés: ez biztosan Szarumán, aki álcázza magát!
184
Tapasztalat: 4
Idő: 20
Közeledtedre az öreg Mágus feléd fordul és becsukja a térdére fektetett nagy könyvet.
- Üdv, fiatal barátom, - köszönt nyájasan. - Áttanulmányoztad Celebrimbor írásait, ahogy kértem?
- Igen, mesterem, - válaszolod halkan és ismét csak azon csodálkozol, hogy Szarumán miért kérte tőled nemrégiben, hogy a híres tünde gyűrűkovács jegyzeteit tanulmányozd. Celebrimbor a három Tündegyűrűt a Sötét Úrtól, Szaurontól védelmezve halt meg. De ez már réges-rég történt, még Középfölde Másodkorában. Mára már biztosan egyik Nagy Gyűrű sem létezik. Hirtelen késztetéstől ezt a kérdést fel is teszed Szarumánnak, mert ha bárki is van aki tudja rá a választ, akkor az csak ő lehet.
- Megmaradt e bármelyik Nagy Gyűrű? - ismétli meg a kérdést. - Remek kérdés, fiatalúr.
Szemei szikrát vetnek és most veszed észre első alkalommal, hogy Szarumán is gyűrűt visel. - Ismered a Gyűrű-verset?
Válaszra nem várva a Mágus egy verset kezd szavalni, a verset, ami valójában a Sötét Úr gonosz varázslata volt, amivel igába akarta hajtani a Szabd Népeket.
Három gyűrű ragyogjon tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy gyűrű mind fölött, egy gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Sötét felleg ereszkedik az ablak elé, még a lámpás fénye is elhalványul, s téged kiráz a hideg. A Mágus viszont még mindig mosolyog, szemében fakó fény játszik. Elmédben a Gyűrű-vers visszhangzik, a varázs amivel Szauron meg akarta kötni a többi Gyűrűt és azok viselőit.
A nyugtalanító érzés amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozik. A meleg fény visszatér, mestered pedig folytatja:
- Válaszolva a kérdésedre, a Hét Törp-gyűrű elveszett vagy elpusztult, a Kilencet pedig a Sötét Úr megkaparintotta viselőikkel együtt. Azok az emberek lettek a Gyűrűlidércek, akik valaha rettegésben tartották Gondort és Arnort, de már évszázadok óta nem látta őket senki. És a Három Tünde-gyűrű! Róluk keveset tudni. Néhányan úgy tartják elvesztek, mások szerint még mindig Középföldén vannak, s hatalmas Elda Urak viselik és használják őket. Én magam is ez utóbbit gyanítom, mert a szövegek szerint Celebrimbor egyedül, a Sötét Úr segítsége nélkül készítette őket, és így elkerülhette az Egy fogságát. A Tünde-gyűrűk viselői szembeszálltak vele, amitől akkora haragra gerjedt, hogy elpusztította Eregion országát.
- Nos, ami az Egy Gyűrűt illeti, fiatal barátom, sok vita tárgyát képezi. Hol van az Egy Gyűrű? Elpusztult a Másodkor végi nagy csatában, amikor Szauront legyőzték? Vagy az Anduin folyóba hullt és végül a tengerbe sodródott? Vagy, - és itt Szarumán mohón előre hajol, egyik kezével feléd nyúl és ujjait egyenként, lassan behajlítva, suttogó hangon folytatja, - még mindig Középföldén van, rejtőzik, vár, vár az alkalomra, hogy visszatérjen gazdájához?
Önkéntelenül is elhúzódsz, meglepve Szarumán hevességétől. - Úgy beszélsz róla, mintha élő lenne, - mondod.
- Mert az is, bizonyos értelemben. Emlékezz az olvasmányaidra! - int a Mágus. - A Nagy Gyűrűk hatalmas erővel bírtak, a készítőik saját esszenciájuk egy részét foglalták beléjük. Szauron erejének egy része él az Egy Gyűrűben - ami nem szükségszerűen gonosz. Gondolj bele! Aki az Egy Gyűrűt birtokolja hatalmat szerez egész Középfölde fölött! Ha olyasvalaki birtokolná, akiben megvan a szükséges bölcsesség és értelem, visszaállíthatná a rendet és a békét!
- Bizonyára a tenger mélyén pihen, - sugallod bizonytalanul.
Szarumán kinyitja szemét és furcsa, csendes feszültséggel néz rád. - Persze, persze, csak kósza gondolat volt. Ne is beszéljünk többet a Gyűrűkről. Menj, folytasd az olvasást!
Mindkét ork görbe handzsárt forgat és láncinget visel. Pajzsukon a Fehér Kéz jele díszeleg.
186
Tapasztalat: 18
Idő: 5
A sok-sok óra, amit a kardvívás gyakorlásába fektettél meghozza gyümölcsét! Az orkokat készületlenül érte elszántságod. Eszméletlenül hevernek, fekete vérük tócsákba gyűlik a földön. Alaposan körbekémlelsz, hogy nem bujkál e társuk a közelben, aztán tovább indulsz.
A katalógushoz lépsz, e három vaskos, kézzel írt kötethez, amik a könyvtár tartalmát listázzák. A helyzetedet figyelembe véve a következő témák érdekelhetnek: a Hatalom Gyűrűi, a Palantírok, vagy Rohan és Nan Curunír (a Mágus Völgye, a Vasudvardon kívüli terület) térképei.
A te erőd nem elég felfeszíteni ezt az ajtót.
Abban a pillanatban, amikor kivégezne, az ork kárörvendő tekintete hirtelen meglepett csodálkozássá változik. A handzsár kifordul karmos markából, majd a bestia holtan a földre omlik.
A tünde áll mögötte, tőréről fekete ork vér csöpög, jóvágású arcán enyhe undor.
- Szarumán nyilván nem tanított meg harcolni, - mondja szárazon.
Frissítsd a karakterlapod: Elszenvedett Sérülésed egyenlő az Állóképességeddel!
190
Tapasztalat: 15
Idő: 10
Rövid szünet után a Sötét Úr ismét megszólal: - Ki vagy te?
Jeges kéz markol beléd, ahogy Szauron az elmédet igyekszik fürkészni, ezzel lehet hogy felfedve gondolataidat a Szarumán elleni árulásodról. Minden erőddel küzdesz ellene, de tudod, hogy nincs reményed a Sötét Úr hatalma ellen, legyen akármilyen távol. Egyre csak süllyedsz lefelé, mintha jeges tengerben fuldokolnál.
De aztán fehér köd száll föl a sötétség ellen, a magasba emel és érzed ahogy melegség önt el. Valahonnan egy harmadik akarat óvja gondolataidat a Szemtől. Ki lehet? De nem! Még csak gondolni sem mersz rá, hogy ki lehet titkos szövetségesed, nehogy felfedd a kilétét. A Sötét Úr fojtogató jelenléte visszahúzódik elmédből. Szakadozva levegőt veszel, ahogy Szauron újra "megszólal":
- Parancsolom, hogy add át ezt az üzenetet mesterednek: tudnom kell a Tanács legutóbbi cselekedeteiről! Tudom, hogy engedelmeskedni fogsz!
Aztán eltűnik. Kimerülten, de megszédülve a megkönnyebbüléstől, hogy csodálatos módon sértetlenül megmenekültél a találkozásból a Sötét Úrral, felállsz a székből és tántorogva kisietsz a szobából, visszazárva magad mögött az ajtót. Immár nem kétséges: Szarumán a Sötét Úr szolgálatába állt!
Jelöld karakterlapodon az "N" Nyomot!
Nem sikerül elkerülnöd az üldözőidet: a ködből két ork őr rohan rád!
Mint korábban, végigmész a járaton és kis idő múlva a szabadban találod magad.
193
Tapasztalat: 2
Idő: 10
Hosszú percekig átkozódsz és birkózol a dróttal, és végül igyekezetedet siker koronázza: meghallod a zár tompa kattanását. Megcsináltad! Az ajtó immár nyitva áll.
194
Tapasztalat: 1
Idő: 5
Egy hirtelen rántással sikerül kiszabadulnod fogva tartód szorításából. Megfordulva egy nagyon fiatal tündével találod szemközt magad (bár a legősibb tündék is fiatalnak látszanak). Csillámló szürke tunikát és nadrágot visel, vállán hátravetve hasonló anyagú köpennyel. Hosszú haja homokszőke, szürke szeme egyszerre látszik fiatalnak és öregnek. Így szól: - Nos, jóval ügyesebb vagy, mint azt elsőre gondoltam!
Válaszolnál, de a tünde feltartott kézzel csendre int. Félrefordítja fejét, mintha figyelne valamit. Eleinte nem hallasz semmit, de amint a tünde újból megszólalna, ork beszédet sodor feléd a szél. Mielőtt fedezékbe bújhatnátok, három termetes ork bukkan fel tisztás szélén.
A tündénél van egy hosszú íj, de az orkok közeledtére karcsú tőrt húz elő. - No ne csak állj ott! Bizonyára nem vagy e lények barátja!
Beléd hasít a felismerés: valószínűleg ez a tünde a hírvivő, akit vártál.
Sikerül elkerülnöd az orkokat, akik elcsörtetnek melletted anélkül, hogy észrevennének.
Az öreg mosolyog miközben felé közeledsz és végigsimít szürke szakállán. - Üdvözlet! Szarumán fiatal tanonca vagy, nemde bár? Mi járatban Orthancon kívül ezen a hideg éjszakán?
Most már Gandalf mellett állsz, és éppen belekezdenél a történetedbe, amikor hirtelen megváltozik. A látvány a szemed előtt elmosódik, és egy pillanattal később már nem is Gandalf az, hanem Szarumán, aki eddig csak álcázta magát!
- Végre elkaptalak, kis árulóm! Kivel akartál itt találkozni? Szürke Gandalffal? Vagy az erdei bolonddal, Radagasttal? Beszélj!
Meglepetésedre nem válaszolsz a Mágus parancsára, valójában teljesen képtelen vagy megszólalni.
Az orkok handzsárt rántva megrohamoznak. Vörös szemükben vérszomj tüze lobog!
Rémülten elmenekülsz a helyszínről és csak akkor nézel vissza, amikor már messze jársz egy kis domb mögött. Mit tettem? kérdezed magadtól. Mi van ha a tünde egyedül nem tudja legyőzni az orkokat? Visszasietsz a csata színhelyére, hogy megnézd mi történt.
Sajnos a hibád végzetesnek bizonyul. A tünde, attól tartva hogy Szarumán egy álruhát viselő ügynöke vagy, nem kockáztat és ott helyben megöl.
Kalandod és életed itt véget ér!
200
Tapasztalat: 2
Idő: 10
A fülkébe lépve hamar ráakadsz karra, ami becsukja a titkos ajtó. Egy kémlelőnyílást is felfedezel, amin át az egész társalgó belátható! Halkan mászol fel a létrán, át a mennyezeti szűk nyíláson és végig a hosszú aknán. Becslésed szerint félúton egy fali alkóvhoz érsz, amiben valami fénylik. Gondolkodás nélkül odanyúlsz és egy kis medált emelsz ki belőle. Egy ezüstláncon függő apró aranylámpás, közepében egy sárga zafírral. A kialakítása gondos, szakértő kezek munkáját dicséri, még az is lehet hogy tünde mester alkotta. Ahogy közelebbről is szemügyre veszed feltűni, hogy az ékkő ragyogni kezd! Egyre fényesebb és fényesebb, mígnem az egész aknát bevilágítja körülötted. Csodálatos tárgyra akadtál! Pusztán egy gondolat, és a Fény Medálja újra elhalványul.
Folytatod a mászást és egy pihenőhöz érsz. Két oldalról kémlelőnyílásokon át halvány fény dereng. Jobbodon saját hálószobád, míg balra Szarumán dolgozószobája van! Felfedezésednek örvendve azon gondolkodsz, hogy vajon Szarumán használja e ezt a titkos járatot. A padlót borító háborítatlan portakaró alapján nem. Mind a dolgozószoba, mind a saját szobád üres. Rejtekajtókon át bármelyikbe bejuthatsz.
Jelöld karakterlapodon az "J" Nyomot!
A terem levegője furcsa energiával teli. Mozdulatlanná dermedve figyeled Szarumánt, ahogy a ragyogó golyóbisba bámul, miközben egymást váltó érzelmek futnak át az arcán: aggodalom, düh, végül félelem. Hirtelen, mielőtt mozdulhatnál, a gömb elsötétül és a Mágus felnéz. Kémlelő szemei azonnal megtalálnak téged.
- Mit keresel itt, ifjú?- Hangja fáradt öregemberé, kinek elárulták nagylelkű bizalmát. Elszégyelled magad a tettedtől. Hogyan kémkedhettem a mesterem után?, gondolod.
- Úgy vélem ezek után már benned sem bízhatok, drága tanítványom,- mondja a Mágus, majd föláll és gyors mozdulattal, meglepő erővel megragadja a karodat. A hangja hirtelen acélkeménnyé válik, ahogy azt mondja: - A szobádba leszel zárva, amíg máshogy nem döntök.
A terem forogni kezd és elveszíted az eszméletedet.
A dobozok különféle formájúak és méretűek, van köztük ami fémből készült, s van ami fából finom bőrkötéssel. Ám mindegyik egyformán nagyon öreg, a bőr száraz és érintésedre szétfoszlik. Ami viszont még rosszabb, hogy mindegyik üresnek bizonyul. Egyre apadó türelemmel nyitod ki őket sorban egymás után, míg végül eléred a halom alját. Egy aprócska ládika maradt, éppen csak ahhoz elég, hogy egy ékszer elférjen benne. Óvatosan felfeszíted a fedelét, azt várva, hogy ez is üres, de nem! Fekete bársonyágyon egy szép aranygyűrű fekszik, amibe három rubint foglaltak. Az ujjadra húzod, tökéletesen illik rá. Apró betűkkel ez áll rajta:
Én a Tűz gyűrűje vagyok. Viselőm naponta egy Tűzlövedéket varázsolhat, számára ártalmatlanul.
203
Tapasztalat: 5
Idő: 10
Előhúzod fegyveredet és felkészülsz, hogy megvédd magad, de esélyeid nem túl fényesek. Az orkok fel-felhorkantva, gúnyosan röhögve kegyetlenül fénylő görbe kardokat ragadnak.
A nagy kézszobor fénylik a baljós ködben. Lépteid tompán visszhangzanak a kövezeten, más hang nem hallatszik ezen a földöntúli vidéken. Nem látsz búvóhelyet, a nyílt színen kell maradnod.
Megmentőd hátraveti csuklyáját ás látod, hogy egy nagyon fiatal tünde az (igaz egy tünde korát nagyon nehéz a külseje alapján megítélni). Segít lábra állnod és ferde mosollyal így szól: - A nevem Carnil, az Arany Erdő Úrnőjének hírnöke vagyok. Feltételezem te vagy Szarumán volt tanítványa.
206
Tapasztalat: 3
Idő: 120
Kutatásod során bejárod az egész könyvtárat, részben azért is mert a keresett kötetek némelyike úgy látszik hiányzik. Azt gyanítod Szarumán dolgozószobájában vannak. Ennek ellenére találsz néhány információmorzsát a széles körben ismert Gyűrű-vers mellett, ami az emberek számára készített Kilenc gyűrűről, a törpök Hétjéről, a tündék Hármáról szól, és az Egyről, amit arra szántak, hogy uralja a többit.
Kétségtelen, hogy nagy volt a zűrzavar az Utolsó Szövetség háborúja, a Másodkort lezáró csata után, mely háromezer éve történt. A Tündék és az Emberek népe egyesített erővel Mordorba vonult, megostromolta Szauron erődjét, Barad Dúrt, és végül legyőzte a Sötét Urat. A végső ütközetben Isildur, Gondor halandó királya levágta az Egy Gyűrűt Szauron kezéről, ezzel megfosztva erejétől és anyagi testétől.
De mi történt a Gyűrűvel? Isildur nem sokkal később elesett, orkok ütöttek rajta az Anduin folyó partján. Vajon a Gyűrű is a folyóba veszett, vagy valaki elmenekítette? A könyv, természetesen, ezt nem említi. De ha megtalálták volna, a viselője mostanra már megmutatta volna magát. A jegyzetek szerint a Gyűrű hihetetlen nagy hatalommal bír, a hordozója nem maradhatna rejtve sokáig.
A könyvtárban ülve, az Egy Gyűrű sorsán töprengve, a részletek lassan kezdenek a helyükre kerülni az elmédben: Szarumánt már évek óta lenyűgözik a gyűrűk és a gyűrű-tudomány, és számos beszédfoszlányt is elkaptál amikor ügynökeivel társalgott. Az Anduin folyó völgyét sokszor említették, és Isildur neve is gyakran elhangzott. A szíved megáll egy pillanatra. Szarumán maga is az Egy Gyűrűt keresi! De a Gyűrűt Szauron kovácsolta, akkor nem kellene annak is gonosznak lennie? Talán Szarumán elég bölcs és hatalmas, hogy jóra tudja használni. De akármilyen erős is legyen Szarumán, felül tudna kerekedni Szauron, a bukott Maia örök gyűlöletén? Hogyan remélheti a Mágus, hogy legyőzi azt? Aztán egy még rettentőbb gondolat hasít beléd. Mi van, ha nem is akar felülkerekedni rajta?!
Felfedezésed megerősít küldetésedben, ki kell derítened az igazságot!
207
Tapasztalat: 2
Idő: 10
Félresöpröd a kétségeidet és kezet rázol a tündével. - Igen, én vagyok a tanonc, és sok mindenről kell beszámolnom. Szarumán elárulta a Fehér Tanácsot!
A tünde elkomorodik. - Pont ahogy az Úrnő gyanította, de minden amit el tudsz neki mondani nagy segítség lesz majd a Szarumán ármánykodása elleni harcban. Kikísérlek ebből az átkozott völgyből és elviszlek Lórienbe. Induljunk!
Még száz lépést sem tesztek meg, amikor durva kiáltás hasít az éjszakába a hátatok mögött. Megfordultok és három felétek rohanó orkot láttok. A tünde tőrt ránt. - Kétlem, hogy le tudjuk rázni őket itt a nyílt színen! Meg kell küzdenünk velük!
Minden erőfeszítésed ellenére az indák egyre erősebben és erősebben szorítanak, elzárva a levegő útját. A növény lassan megfojt.
Kalandod itt véget ért!
Habár minden képességedet beleadod a küzdelembe, az ork erős és eltökélt. Kardjának lapja a fejeden csattan...
Hiába minden próbálkozásod, az erős zár makacsul ellenáll. Több mint egy órán át kísérletezel különféle rögtönzött álkulcsokkal és módszerekkel, de csak kétségbeesésed nő közben. Végül, ahogy aggodalomtól remegve egy fémdarabbal ügyetlenkedsz, az ajtót valaki kinyitja kívülről! Félreugrasz a kitáruló ajtószárny elől.
Szarumán áll a bejáratban, oldalán őrökkel. - Aludj, - parancsolja felemelt bottal. - Biztonságosabb helyre viszlek.
Ahogy elveszíted az eszméleted, felbukkan még egy utolsó gondolat: balga reményt tápláltál, Szarumánnak esze ágában sincs megbocsátani.
211
Tapasztalat: 15
Idő: 0
Az őrök a lábaidnál hevernek, a padlót vörösre festi a vérük. De nincs időd örülni a győzelmednek, hamarosan újabbak lesznek a nyomodban.
212
Tapasztalat: 5
Idő: 10
Mesterkedésed és egy ügyes kézmozdulatod nyomán próbálkozásodat siker koronázza: a kupola mélyéről visszhangzó morajt hallasz. Egy hosszú pillanatig nem történik semmi, aztán a tiltakozó szerkezet éles csikorgása közepette a súlyos ajtó lassan felemelkedik. Amikor már eléggé elemelkedett a küszöbétől, megragadod a kőlemez alsó peremét és emelni kezded, de igyekezeteddel nem tudod befolyásolni az ajtó kínzóan lassú mozgását. Végül, úgy tűnik egy örökkévalósággal később már van olyan magasan, hogy térden kúszva be tudsz siklani alatta.
213
Tapasztalat: 2
Idő: 5
Vállt vállnak vetve szembeszálltok a három orkkal. A tünde megrohanja a vezért, a másik kettő rád marad.
A kapuban mély csend honol. Itt már ki tudod venni az ajtót díszítő, gondosan vésett geometrikus mintákat. A bal oldali falon kis lyukat veszel észre, talán az a kulcslyuk. Kilincset, fogantyút, vagy nyitómechanizmus nyomát sehol sem látod. Az ajtó tömör kő és túl nehéz ahhoz, hogy felemeld.
Amilyen csendben csak tudod, követed a házba a kísérteties lányt. Bent teljes a némaság, ahogy lábujjhegyen végiglopózol a hosszú hallon. Meglepetésedre a lány hirtelen szertefoszlik! Egy pillanattal később énekelő hangokat kezdesz hallani, eleinte távolból, de egyre gyorsabban közeledve feléd! Bekukucskálsz a szomszédos szobába és a romos állapota ellenére is felismered a néhai konyhát: nagy kemence és asztal, ahol a család evett. Innen jön az éneklés! Valahogy tudod ezt, pedig a hangokat csak éteri messzeségből hallod. Még ennél is furcsább, de ahogy ott állsz az ajtóban azt képzeled, hogy egy családot látsz a romos asztal körül ülni és énekelni. A szoba hullámozni látszik és egy pillanatra olyannak látod, amilyen akkor volt amikor még laktak a házban.
Aztán oly hirtelen és váratlanul, hogy ijedtedben szinte a mennyezetig ugrasz, egy lágy de nagyon is valódi hang szólal meg a hátad mögött: - Nagyon szomorú, nem igaz?
- Mi? - Megfordulsz és egy tetőtől talpig szürkébe öltözött fiatalemberrel találod szemközt magad. Kezed ösztönösen is fegyvered markolata felé indul. Csak egy másodperccel később veszed észre a homályban, hogy a rom másik látogatója egy tünde.
- Ne, ne támadj meg, ifjú, - mondja feltartott kézzel. - Carnil vagyok, és úgy hiszem azért vagy itt, hogy velem találkozz.
Átnézed a tünde csomagját és találsz benne kötszernek használható gyolcsot. Ellátod a sebét és meglelve vizestömlőjét, a száját az ajkaihoz illeszted. A nedvesség új életet lehel belé, iszik egy kortyot, majd kinyitja a szemeit, hogy óvatosan felnézzen rád. - Először levágsz, aztán bekötözöd a sebeimet! Furcsa ember vagy te, Szarumán tanonca, - súgja rekedten.
Gyorsan megpróbálod elmagyarázni, hogy tévedés volt, és nagyon sajnálod. Carnil, mivel megértő és bölcs (mint a tündék általában), felismeri, hogy csak egy bolond hiba volt a részedről. Lábra áll, erejét lenyűgöző gyorsasággal nyeri vissza. - Felejtsük el ezt a kis incidenst és induljunk. Kikísérlek ebből az átkozott völgyből és elviszlek Lórienbe. Menjünk! - Ezzel neki is indul és int, hogy kövesd.
Carnil vezetésével átkelsz a hídon és behatoltok Nan Curunír, a Mágus Völgyének keleti erdeibe.
A nagy kézszobor fényleni látszik a baljós ködben. Lépteid tompán visszhangoznak a kövezeten, más hang nem hallatszik ezen a földöntúli vidéken. Nem látsz semmit, ami alkalmas lenne búvóhelynek.
Ahogy közeledsz a hídhoz összeszorul a szíved, mert durva ork röhögést hallasz. A tisztás szélén kilesel a bokrok közül és két orkot látsz, akik egy vértócsában fekvő tünde teste fölött állnak. Őt küldte Galadriel! üvölt benned egy hang. Az egyik bestia kegyetlenül belerúg az ifjúba, amitől a test ernyedten a másik oldalára fordul. Nyilvánvalóan halott. Késlekedésed keserű gyümölcsöt termett, küldetésed sikerére vajmi kevés remény maradt. Immár nincs más választásod, mint Rohanba menekülni.
Az örvénylő ködből előbukkan a Fehér Kéz. A fekete kőemelvényen álló szobor a Mágus Völgyének déli peremét jelzi. A csillagok és a telihold állásából úgy látod, hogy legalább tíz percet késtél, de reményedsz benne, hogy a hírnök azért még a közelben tartózkodik. Idegesen járkálsz fel s alá, rendre hátra-hátra pillantva a vállad fölött. Itt a tér közepén nincs hová bújnod.
Hirtelen egy fekete varjú száll alá és a kéz kinyújtott ujjára telepszik. Alaposan szemügyre vesz és kezd az az érzésed lenni, hogy ez több mint egy közönséges madár. Talán Szarumán egy kéme, gondolod és egy követ hajítasz felé. Érdes károgás közepette vad szárnycsapásokkal a levegőbe emelkedik és eltűnik az éjszakában.
Óvatosan megközelíted a romos építményt. A köd, ami minden egyes éjjel beborítja a Mágus Völgyét különösen sűrűnek tűnik itt, ezen a tisztáson. Egy hirtelen széllökés halott leveleket kap fel és szór szét az éjszakába, és rojtos lyukakat tép a ködfüggönybe. Az örvénylő szakadásokon át látod, hogy egy súlyosan megrongált sírbolt emelkedik előtted.
Alacsony fal, talán harminc láb átmérőjű, futja körül a központi építményt. A kevés érintetlen részből meg tudod állapítani, hogy a fal eredetileg csak két lába magas volt. Mára már annyira szétmállott, hogy egyes szakaszai teljesen eltűntek. Középen alacsony, kőtömbökből épített, lágyan ívelő kupola emelkedik, körülbelül tíz láb átmérőjű lehet.
A térre sietsz, ahol az örvénylő ködből előbukkan a nagy Fehér Kéz. A fekete kőemelvényen álló szobor a Mágus Völgyének déli határát jelzi. Nagyon elkéstem, de a hírnök talán még itt van, gondolod reménykedve. Mozgást hallasz magad mögül.
Egy helyben állva megvárod, míg a félork hozzád sétál.
- Meg kell kérdeznem, hogy mi dolgod Orthancon kívül, - mondja, nyilvánvalóan felismerve téged. Mint ezelőtt oly sokszor már, most is eltöprengsz a lény származásán, mivel tisztán látható, hogy nem ember, de nem is igazán ork. Végigfut a hátadon a hideg a gondolattól: vajon Szarumán orkokat keresztezett emberekkel?
- Nekem őőő... van egy feladatom a külső falnál, - válaszolod nem túl meggyőzően.
Az őr végignéz rajtad, vörös szemeiben gyanú fénye kél. - Ennek utána kell kérdeznem. Várj itt! - Azzal odaint egy másik őrt, aki épp felétek közeledett.
Vársz néhány percet, hogy szemed hozzászokjon a sötéthez, így valamennyire már ki tudod venni az élelemmel megrakott magas polcokat elöl és két oldalt.
Abban a pillanatban, amikor lesújtana, az ork kárörvendő tekintete hirtelen meglepett csodálkozássá változik. A handzsár kifordul karmos markából, majd holtan a földre omlik.
A tünde áll mögötte, tőréről fekete ork vér csöpög, jóvágású arcán enyhe undor.
- Szarumán nyilván nem tanított meg harcolni, - mondja szárazon.
Frissítsd a karakterlapod: Elszenvedett Sérülésed egyenlő az Állóképességeddel!
Miután percekig forgattad, tologattad, húzogattad a drótot, hirtelen eltörik! Halkan átkozódsz egy sort. Megfelelő eszköz nélkül nem tudod kinyitni az ajtót.
- Ha megpróbálkozol a nálad lévő kulcsok egyikével, lapozz a 167-re! ( nem próbálkozhatsz ezzel, ha már átnézted a kulcsaidat és nem találtál olyat, ami ezt az ajtót nyitja!)
- Egyébként menj tovább!
226
Tapasztalat: 5
Idő: 5
Gyorsan végzel a szerencsétlennel, még mielőtt egyetlen hangot is fújhatna a kürtjén. Testét elrejted és a közeli barna füvön megtörlöd a fegyveredet, majd folytatod utadat.
227
Tapasztalat: 3
Idő: 10
Figyelmes vizsgálódásodat siker koronázza: egy kis, négyzet alakú bemélyedést találsz a falon az egyik dobozokkal megrakott polc mögött. Megnyomod, mire kattanás hallatszik és az ajtó lassan, csikorogva kitárul. Mögötte egy sötét lépcső vezet lefelé a homályba.
228
Tapasztalat: 5
Idő: 15
Vonakodva bár, de az ujjadra húzod a gyűrűt. Először túl nagynak tűnik, de ahogy a helyére kerül tökéletesen méretűre zsugorodik.
- Nos? Érzel valamit? - hajol közel a Mágus, átható tekintetével téged fürkészik.
Eleinte nem tapasztalsz semmit, de aztán a tested kezd egyre könyebbé válni, akárha repülni tudnál. Lenézel a gyűrűre és a kezed eltűnt! Az egész tested eltűnt!
Szarumán szeme összeszűkül. - Ó igen, most láthatalan vagy, - mondja, mégis egyenesen rád néz.
- De te látsz engem, - jegyzed meg.
- Sok dolgot látok, ami másoknak láthatatlan, fiatalember, - kuncogja az öreg Mágus.
Miközben Szarumán beszél, észreveszed hogy kezd máshogy kinézni. Ő maga is majdnem áttetszővé válik, de lágy, sokszínű fény veszi körül. Aztán fázni kezdesz, mintha egy nyirkos barlangban lennél. Az érzés nem múlik, sőt, egyfajta zsibbadtság fut végig rajtad.
- Beszélj, - parancsolja Szarumán. - Mit látsz?
Köd ereszkedik a szemedre és mindent árnyékba borulva látsz. Vörös fényt veszel észre a távolban. Ide-oda cikázva, mintha keresne valamit, feléd közeledik. Engem keres, hasít beléd a felismerés! Egyre csak közeledik és már ki tudod venni, hogy egy nagy szem az: egy héjatlan, vörös szem, amit tűz ölel körül, a pupillája hasított, mint egy kígyóé. - Szauron! Szauron engem keres! - A szem egyre csak közeledik és közeledik...
- Add azt ide! - Hirtelen visszatér a fény. Összeroskadva heversz a padlón, mindened verejtékben úszik. Szarumán furcsa arckifejezéssel áll fölötted. Düh? Félelem? Nehéz megmondani. Lehúzta a gyűrűt az ujjadról. - Mit láttál? - követeli. Gyötrelmed nyilvánvalóan nem érdekli.
- Láttam... láttam egy vörös szemet, ami engem keresett, - dadogod.
A Mágus sarkon fordul, köpenye örvénylik teste körül. - Átok rá! Mindegyik gyűrű ennyire hozzá lesz kötve? Valóban uralni fogja mindet?
Rólad tudomást sem véve maga elé bámul. Az eseményektől riadtan és összezavarodva úgy döntesz, hogy elhagyod e helyet, amíg még teheted.
Jelöld karakterlapodon az "I" Nyomot!
A ház felé közelítve az éjszakai égboltra pillantasz. Nagyon elkéstél! Reméled, hogy a hírnök még nem ment el, ezért nekilátsz átkutatni a környéket.
230
Tapasztalat: 2
Idő: 5
Vállt vállnak vetve szembeszálltok a három orkkal. A tünde megrohamozza a vezérüket, neked a maradék kettővel kell megküzdened eggyel.
Pont akkor lépsz ki a lépcsőpihenőre, amikor az egyik őr hátrapillant a válla fölött.
- Odanézz! - kiált fel. - A tanonc megszökött. Elfogni!
Utánad rohannak, le a lépcsőn. Mivel Orthancon belül korlátozott a mozgástered, ezért nem tudsz elfutni.
Vadul küzdesz, de az idegen erre csak erősebben és immár fájdalmasan szorít. - Ne küzdj! - sziszegi a hang a fülednél. - Csak zavart keltesz és az orkok hamarosan itt lesznek... Máris túl késő!
Míg beszél, három ork bukkan fel az ösvény kanyarulatában, akik azonnal észrevesznek, ahogy a hídon dulakodtok. - Ott van az áruló! - kiáltja az egyik durva ork nyelven.
- Na tessék, megcsináltad! - csattan fel fogvatartód, most már hangosan, és elenged. - Gondolom most már meg kell bíznom benned.
Szabad vagy és ahogy megfordulsz egy nagyon fiatal külsejű tündével találod szemközt magad, de természetesen mivel tünde, szinte akármilyen korú lehet. Csillámló szürke tunikát és nadrágot visel, vállán hátravetve hasonló anyagú köpennyel. Hosszú haja homokszőke, szürke szeme és világos, tiszta bőre majdnem ragyog a sötétben. Egy hosszú íj van nála, de az orkok közeledtére karcsú tőrt húz elő. - No ne csak állj ott! Bizonyára nem vagy e lények barátja!
Beléd hasít a felismerés: valószínűleg ez a tünde a hírvivő, akit vártál.
Két vörösen izzó szempár tűnik fel és mielőtt még reagálhatnál, két hatalmas warg ugrik elő a ködből! Szarumán harci farkasai, valószínűleg jó ideje a nyomodban vannak már. Nem tudsz elmenekülni a wargok elől, meg kell küzdened velük!
A laboratórium üres. Alaposan átkutatod a termet, de igyekezeted eredménytelen. A felszerelés nagy része érdekesnek tűnik a kohászatnak szentelt részlegen, de még csak ötleted sincs, hogy mire valók.
Habár a Mágus jelenléte zavar a keresésben, mégis sikerül elég alaposan átkutatnod a könyvtárat. Viszont ennek ellenére sem találsz semmi rejtett titkot.
Képtelen vagy úrrá lenni a késztetésen, hogy elhagyd ezt a helyet. Sietve kimenekülsz Szarumán hálószobájából.
Öt percig idegesen sétálsz fel s alá a szobor körül és már kezdesz aggódni az időzítés felől. A mai napot jelölted meg? Persze tudod, hogy igen, de gyötör a gondolat. Vajon történt valami a hírnökkel?
Hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül valaki megragad hátulról és egy erős kéz betapasztja a szádat. Egy lágy hang a füledbe suttog: - Egy hangot se! Csak fejbólintással válaszolj a kérdéseimre! Értesz engem?
Bólintasz, mire érzed hogy a szorítás enyhül.
Vadul küzdesz, de az idegen erre csak erősebben és immár fájdalmasan szorít. - Ne küzdj! - sziszegi a hang a füledbe. - Csak zavart keltesz és az orkok hamarosan itt lesznek... Máris túl késő!
Míg beszél, három ork bukkan fel az ösvény kanyarulatában, akik azonnal észrevesznek. - Ott van az áruló! - kiáltja az egyik durva ork nyelven.
- Na tessék, megcsináltad! - csattan fel fogvatartód, most már hangosan, és elenged. - Gondolom most már meg kell bíznom benned.
Szabad vagy és ahogy megfordulsz egy nagyon fiatal külsejű tündével találod szemközt magad (bár külsőre minden tünde fiatal). Csillámló szürke tunikát és nadrágot visel, vállán hátravetve hasonló anyagú köpennyel. Hosszú haja homokszőke, szürke szeme és világos, tiszta bőre majdnem ragyog a sötétben. Egy hosszú íj van nála, de az orkok közeledtére karcsú tőrt húz elő. - No ne csak állj ott! Bizonyára nem vagy e lények barátja!
Beléd hasít a felismerés: valószínűleg ez a tünde a hírvivő, akit vártál.
Az ajtó mellé húzódva várod a lehetőséget, amikor el tudsz siklani az őrök mögött. Elmasíroznak melletted, be a kamrába, miközben életük viszontagságairól panaszkodnak. Egyetlen hang nélkül az ajtóhoz lépsz, majd ki az Előcsarnokba (T4).
Minden felszerelési tárgyadat elveszik, majd megkötöznek, betömik a szádat, és végül bedobnak a szobádba. Hallod a zár kattanását. Odaint már sötét van. Hamar ki kell szabadulnod, ha oda akarsz érni a megbeszélt találkozóra! Lehangoltan töprengsz, hogy mitévő légy.
Mostantól nagyon figyelj oda az eltelt időre, mert csak három órád (180 perced) maradt hátra!
Jelöld karakterlapodon az "H" Nyomot!
Vadul küzdesz, de az idegen erre csak erősebben és immár fájdalmasan szorít. - Ne küzdj! - sziszegi a hang a fülednél. - Csak zajt csapsz és orkok vannak a közelben!
Rájössz, hogy az ellenállás hasztalan, ezért abbahagyod a dulakodást.
- Sokkal jobb. Te vagy Szarumán tanítványa?
Bólintasz.
- Ez minden, amit tudni akartam, - válaszolja, majd elenged.
Megpördülve egy nagyon fiatalnak látszó tündével találod szemközt magad, aki fényes szürke tunikát és nadrágot visel, vállán hátravetve hasonló anyagú köpennyel.
- A nevem Carnil, az Arany Erdő Úrnőjének hírnöke vagyok, - mondja mosolyogva és kezet nyújt.
Nem tudsz nem arra gondolni, hogy ez akár Szarumán egy újabb átverése is lehet, talán maga a Mágus álruhában! Vagy egy csapda, hogy kifecsegd a tervedet. Habár a tünde (vagy akárki legyen is) már rég megölhetett volna, ha az lenne a szándéka.
Most nem futhatsz el!
242
Tapasztalat: 1
Idő: 5
Egy hirtelen rántással sikerül kiszabadulnod fogvatartód szorításából. Megfordulva egy fiatal tündével találod szemközt magad (persze mindegyik tünde fiatalnak néz ki, ennek ellenére öregebbek is lehetnek, mint az erdő amiben élnek). Csillámló szürke tunikát és nadrágot visel, vállán hátravetve hasonló anyagú köpennyel. Így szól: - Nos, jóval ügyesebb vagy mint elsőre gondoltam!
Már válaszolnál, de a tünde feltartott kézzel csendre int. Félre fordítja a fejét, mintha figyelne valamit. Eleinte nem hallasz semmit, de amint a tünde újból megszólalna, ork beszédet sodor feléd a szél. Mielőtt fedezékbe bújhatnátok, három termetes ork bukkan fel a tér szélén, szellemekként anyagiasulva a ködből.
A tündénél van egy hosszú íj, de az orkok közeledtére karcsú tőrt húz elő. - No ne csak állj ott! Bizonyára nem vagy e lények barátja!
Beléd hasít a felismerés: valószínűleg ez a tünde a hírvivő, akit vártál.
Rémülten elmenekülsz a helyszínről és csak akkor nézel vissza, amikor már messze jársz. Mit tettem? kérdezed magadtól. Mi van ha tényleg ő volt a tünde hírvivő és egyedül nem tudja legyőzni az orkokat? Óvatosan visszalopakodsz a hídhoz, hogy megnézd mi történt.
244
Tapasztalat: 2
Idő: 5
Vállt vállnak vetve szembeszálltok a három orkkal. A tünde megrohamozza a vezérüket, neked a maradék kettőből kell megküzdened eggyel.
Mint korábban, a kamrában nagyon sötét van. Élelemmel teli magas polcok sorakoznak jobbra és balra.
Ha korábban már átkutattad a kamrát, akkor most nem teheted meg újra!
246
Tapasztalat: 1
Idő: 5
Keresztüllopakodsz a könyvtáron igyekezve kihasználni minden fedezéket. Végül sikerül észrevétlenül elérned a másik ajtót.
Habár rosszul védhető hely, mégis úgy döntesz hogy a házon kívül, nyílt terepen maradsz, hogy az érkező hírnök könnyen észrevehessen.
248
Tapasztalat: 15
Idő: 60
A fények egyre erősebben ragyognak és forogni kezdenek, mint megannyi különböző erejű csillag az éjszaka egén. Olyan gyors a mozgás, hogy elakad tőle a lélegzeted. A gömb hirtelen kitisztul és Orthancot látod meg felülről, mintha magasan fölötte lebegnél! Egész Vasudvard alattad terül el, látod a négy égtáj felé futó nagy utakat. A fák nagy részét már kivágták, hogy legyen hely új utak és a földbe ásott műhelyek számára. Nyilvánvaló, hogy Szarumán háborúra készül.
- Fel kell készülnünk, hogy meg tudjuk védeni magunkat, ha a Sötét Úr elleni harc rosszra fordul,- mondta neked a Mágus néhány hónappal ezelőtt. Nem faggatóztál tovább, mivel a te bölcsességed természetesen eltörpül az övé mellett.
A gömb elsötétedik, de csak egy pillanatra. Egy világos, mély völgy válik láthatóvá, ami zöldell a nyári reggelen. A völgyben egy nagy ház áll, kőből és fából épült palota. Hirtelen bent találod magad egy folyosón, faragott tölgyfaajtók előtt. Kitárulnak és mögöttük egy gazdagon bútorozott szobát látsz, benne nemes személyek csoportjával. Néhányukat ismered, másokat sosem láttál még, de elméd kitölti a hézagokat. Ott van Szarumán, mereven ülve egy magas támlás székben, vastag, fehér szemöldöke alól kémlelve. Ugyancsak a szobában tartózkodik Szürke Gandalf, akit egy régi vasudvardi látogatása nyomán ismersz fel. A magas, fénylő aranyhajú szép hölgy nem lehet más, mint Galadriel, Lothlórien tünde királynője. Elrond is ott van, roppant korát csak a szeméből sütő bölcsessége mutatja, mint minden tünde esetében. Nincs kétséged afelől, hogy a Fehér Tanács egy időben távoli ülését nézed éppen. A Palantír valóban csodálatos tárgy!
Ahogy figyelsz, Galadriel kecsesen feláll és beszélni kezd, de a hangját nem hallod. Aztán Szarumán pattan fel és válaszol, cselekedeteiből nyilvánvaló, hogy erősen ellenzi amiről szó van. Mindeközben Gandalf a sarokban ül és egyik hosszúszárú pipáját szívogatva füstkarikákat ereget, amik körbelengik Szarumánt.
A kő ismét elsötétül, majd melegen felragyog. Kicsiben, de nagyon tisztán egy barátságos nappali szobát látsz, ahol egy magas, csúcsos kalapot viselő öregember gubbaszt a tűz előtt. Gandalf az! Egy nagyon zömök kis emberkével beszél, de mint korábban, most sem hallod mit mondanak. Gandalf hirtelen egyenesen a tűzbe nyúl és egy apró aranygyűrűt húz elő belőle!
A jelenet megint változik. Ezúttal a szabadban vagy, éjszaka, és egy kanyargó utat látsz. Rettegés kerít hatalmába, ahogy figyelsz, mintha ismeretlen borzalmat várnál, amit tudod hogy nem kerülhetsz el. Aztán az egyik távoli dombon kilenc alakot pillantasz meg: kilenc fekete lovas fekete hátasokon. Sietős az útjuk, keresnek valamit. Az a szörnyű érzésed támad, hogy ez a valami te vagy!
A terem levegője furcsa energiával teli. Mozdulatlanná dermedve figyeled Szarumánt, ahogy a ragyogó golyóbisba bámul, miközben egymást váltó érzelmek futnak át az arcán: aggodalom, düh, végül félelem. Alig hallhatóan motyog: - Igen, értem. Minden a tervek szerint halad, Szauron Úr!
A mesterem a Sötét Úr szövetségese, gondolod elborzadva. Ez még a legrosszabb félelmeidnél is rettenetesebb. A Fehér Tanácsot értesíteni kell!
Jelöld karakterlapodon az "M" Nyomot!
250
Tapasztalat: 10
Idő: 5
Egy ügyes szúrással sikerül legyőznöd lassú, fekete csuklyát viselő ellenfeleddel. Egy pillanattal később a tünde a másik orkkal is végez, korábban már gyorsan levágta a vezért. Mosollyal az ajkán feléd fordul és kezet nyújt. - A nevem Carnil, az Arany Erdő Úrnőjének hírnöke vagyok. Feltételezem te vagy Szarumán volt tanítványa.
Keményen küzdesz, de a hatalmas termetű ork túl erős. Handzsárja egy brutális csapásával kiüti kezedből a fegyvert és letaglóz téged. Gonosz vicsorral felkészül a végső döfésre.
Egy hatalmas farkas veti rád magát a semmiből, ezzel teljesen meglepve téged. Nem tudsz elmenekülni, harcolnod kell!
- De tényleg, mesterem, attól tartok nem viselhetek ekkora erejű tárgyat! - Elhajolsz a Mágus elől, miközben arra gondolsz, hogy szavaidban mennyi igazság rejtőzik.
Szarumán egy hosszú pillanatig rád mered, majd belső tűzzel izzó szemekkel azt mondja: - Rendben. Akkor térj vissza a szobádba és folytasd tanulmányaidat! De emlékezni fogok erre!
Megfordulsz és sietve kimenekülsz a laboratóriumból.
254
Tapasztalat: 150
Idő: 0
Úgy harcolsz, mint még soha, olyan képességekről teszel tanúbizonyságot, amikről nem is tudtad, hogy birtokában vagy. A Mágus viszont gyors és mesteri kardvívó. Aztán meglátod a lehetőséget és támadsz, kiütve a pengét Szarumán kezéből. Az öregember hátratántorodik, elkábulva a csapásodtól. Sötét szemei dühtől szikráznak ahogy botja fényleni kezd. Így szól: - Hogyan merészeled!? Legközelebb nem leszek ilyen kegyes!
Szél támad, ami belekap szivárvány árnyalatú köpenyébe és hirtelen eltűnik. Megtörtént a hihetetlen! Elűzted Szarumánt! De miért nem végzett velem? Ám inkább nem fecsérelsz több időt hogy szerencsédnek örvendj. Győzelmedtől mámorosan tovább sietsz.
A kémlelőnyíláson bekukucskálva a Mágust látod, aki az íróasztalánál ül és egy nagy könyvbe ír. Nos, legalább tudom, hogy hol van! Erre nyilván nem mehetsz tovább.
Sajnos a tünde nem tud időben a segítségedre sietni. Az utolsó dolog, amit még látsz, az a durva handzsár hidegen fénylő pengéje, ahogy a nyakad felé suhan.
Kalandod és életed itt véget ért!
- De mesterem, nem fogadhatok el ilyen értékes ajándékot, - válaszolod, igyekezve határozottnak mutatkozni. - Ez sokkal több, mint amit én megérdemlek
- Badarság, gyermekem! Ragaszkodom hozzá! Vedd föl a gyűrűt!
Nyilvánvaló, hogy Szarumánt nem lehet ilyen könnyen lebeszélni róla.
A laboratórium túl zsúfolt, így nem tudsz elmenekülni ha rosszul alakul a helyzet.
Igen! Összeszorított ujjaid közül valami sugározni kezd. Kinyitod a tenyeredet és lágy kék színű fény ugrik fel belőle.
Élelemmel megrakott polcsorok futnak a homályba tőled jobbra és balra.
259
Tapasztalat: 5
Idő: 5
Elégedetten a zsákmányoddal a dobozokat visszarakod a helyükre, igyekezve úgy elrendezni őket, ahogy találtad.
Jelöld karakterlapodon az "C" Nyomot!
A papírt gyorsan a zsebedbe csúsztatod, mert egy pillanat múlva nem más, mint maga Szarumán fehér csuklyás feje bukkan elő a csigalépcsőhöz vezető ajtónyílásban. Ferdén elmosolyodik amikor megpillant téged.
- Ó! Üdv fiatal barátom!- szól lágy, megnyugtató hangján. - Meglep, hogy itt talállak a tetőn ebben az órában. Bizonyára a csillagokat tanulmányozod. Nagyon jó!- Megáll egy pillanatra és az égre néz.
Sikerül úrrá lenned remegéseden, de nem tudod nem észrevenni, hogy Szarumán köpenye nem fehérnek látszik a holdfényben. Ahogy hullámzik a hideg szélben az elképzelhető színek végtelen skálája fut végig rajta.
A Mágus újra megszólal, eleinte mintha csak magában beszélne: - A láthatóság közel sem ideális a növekvő hold fényénél, de egyes Minták kivehetők.
Hirtelen feléd fordul, átható tekintete lüktető szívedig döf.
- Azt hiszem visszavonulok. Jó éjt!- Azzal megfordul és örvénylő köpennyel eltűnik az ajtóban.
Kifújod magad. Csak most tudatosul benned, hogy egészen eddig visszatartottad a lélegzeted. Vársz egy percet, hogy összeszedd magad, majd előhúzod a levelet.
Az éjszaka hátra lévő és a következő nap nagy részét Orthanc huzatos tetején kucorogva töltöd. Csontig átfagytál és egyre erősebben mardos az éhség. Persze a helyzeten nem változtat ha éhen halsz, habár lehet, hogy úgy jobban járnál, mint azzal, amit Szarumán művel majd veled.
Hirtelen árnyék vetül rád. Felnézel és egy hatalmas sast látsz leszállni a tető mellvédjére. Egy elhúzódó pillanatig néma csendben néz téged, te közben azon gondolkodsz, hogy vajon sas eledel lesz e belőled. Az óriási madár végül megszólal:
- Csak te lehetsz az, apróság, mivel senki más nincs itt rajtad kívül!
- Mire gondolsz? - sikerül kiböknöd.
- Szélura Landroval vagyok, a Tündék Királynője küldött, hogy találjam meg Szarumán tanítványát, aki harcban legyőzte a Mágust. Érezte annak eltávozását és úgy vélte veszélyben lehetsz. Veszélyben vagy?
- Ha Szarumán visszatér, akkor biztosan nagy veszélyben leszek. Legyőztem őt, de kétségtelen, hogy csak hihetetlenül nagy szerencsém volt.
- Valóban, - ért egyet a nemes madár. - És a Mágus hamarosan vissza fog térni, ezért az a feladatom, hogy elvigyelek Lothlórienbe, ahol személyesen beszámolhatsz az Úrnőnek.
Ezzel a madár nagy szárnycsapásokkal a levegőbe emelkedik, karmos lábaival gyengéden megragad, majd elrepül veled kelet felé.
Nem sikerült helyesen elmondanod a varázslatot, a szoba még mindig teljes sötétségbe burkolózik.
263
Tapasztalat: 10
Idő: 30
Megvizsgálva az ajtót, a belső oldalán egy kilincset és egy reteszt találsz. Becsukod magad mögött. Óvatosan, végig az egyik falnak támaszkodva elindulsz lefelé a lépcsőn. Hideg van, a kő felülete nyirkos. A halvány fény imbolygó árnyékokat vet eléd.
Hetven lépcsőfok után egy pihenőhöz érkezel, ahol a lépcső az ellenkező irányba fordul. Még kettőszáztíz keskeny fokot számolsz össze mire eléred az alját. Valahol keleten, mélyen Vasudvard alatt lehetsz, és reméled, hogy az alagút nem egy orkoktól hemzsegő föld alatti kohóba torkollik. Habár a járat sokkal annál régebbinek tűnik, mintha jóval azelőtt építették volna, hogy Szarumán belekezdett az erőd "fejlesztéseibe".
Az alagút nyílegyenes, néhány lábanként csúcsíves boltív támasztja alá. Egyenlő távolságokra üres fáklyatartók lógnak a falon. Hideg van mint egy barlangban, a padlót pedig vastag koszréteg lepi. Nem tudsz uralkodni a kíváncsiságodon, így végigmész rajta.
Egy ideje haladsz már, amikor valami csillogót látsz meg a földön. Felveszed és egy érme az. Egy aranyérme, ráadásul númenori veret! Zsebre vágod szerencsés zsákmányodat és folytatod utadat.
Egy mérföld megtétele után, azaz fél mérfölddel Vasudvard gyűrűfalán kívül egy felfelé vezető lépcsőhöz érsz. Újabb kettőszáznyolcvan lépcsőfok egy kis, kerek, durván faragott kő falú szobába juttat, aminek a másik, nyugat felé néző végén egy ovális ajtót látsz. Rövid rángatás után az ajtó hirtelen kitárul, és te a meglepetéstől elveszítve egyensúlyodat elterülsz a földön.
Egy sziklás domboldalban nyíló beugróból nézel kifelé. A Mágus Völgyének talaja meredeken lejt előtted és a távolban ki tudod venni Vasudvard külső falát. A gyűrűből csillogó, fekete szilánkként mered Orthanc tornya. Kijutottál a kastélyból!
Helyszín: 11A
Jelöld karakterlapodon a "K" Nyomot!
Rémülten elmenekülsz a helyszínről és csak akkor nézel vissza, amikor már messze jársz. Mit tettem? kérdezed magadtól. Mi van ha tényleg ő volt a tünde hírvivő és egyedül nem tudja legyőzni az orkokat? Óvatosan visszalopakodsz a tisztáshoz, hogy megnézd mi történt.
A kőhíd elhagyatottnak tűnik. Az egyetlen hang amit hallasz a Vas folyó zubogása, ahogy az építmény alatti köveken bikdácsol. Ugyan nem ezt a helyet jelölted meg a hírvivővel való találkozásra, mégis úgy érzed, hogy figyelnek.
Alig teszel meg pár lépést, amikor csizmadobogást hallasz meg a lépcső felől. Az éjszakai őrjárat! Hamar észre fogják venni, hogy már nem vagy a szobádban és riadóztatni fognak!
Az ork kárörvendő tekintete hirtelen meglepett csodálkozássá változik. Agyaras szájából vércsík buggyan elő, majd holtan a földre rogy.
A tünde áll mögötte, jóvágású arcán enyhe undor.
- Egy Mágus tanítványa lehetsz, mert az bizonyos hogy harcolni nem tudsz, - mondja és talpra segít. - A nevem Carnil, az Arany Erdő Úrnőjének hírnöke vagyok. Feltételezem te vagy Szarumán volt tanonca.
Frissítsd a karakterlapod: Elszenvedett Sérülésed egyenlő az Állóképességeddel!
268
Tapasztalat: 4
Idő: 10
Sikerül kiszabadulnod! Ám kiábrándulva fedezed fel, hogy az ajtót kívülről kulcsra zárták.
Ijesztő a helyzet, de erősen megmarkolod a fegyveredet és támadásba lendülsz.
A felsorolás szerinti sorrendben küzdj meg ellenfeleiddel!
Lassan visszajutsz a térhez. Összeszorul a szíved, amikor durva ork röhögést hallasz. A tisztás szélén kilesel a bokrok közül és két orkot látsz a vértócsában fekvő tünde teste fölött állni. Az egyik bestia kegyetlenül belerúg az ifjúba, amitől a test ernyedten a másik oldalára fordul. Nyilvánvalóan halott. Gyávaságod keserű gyümölcsöt termett. Küldetésed sikeres teljesítésére csak kevés esélyed van már. Nincs más választásod, mint Rohanba menekülni.
Pánikba esel és rohanni kezdesz, el a hangoktól, keresztül az aljnövényzeten. A hangok hamarosan elhalnak a távolban.
Növeld 2 ponttal az Elszenvedett Sérülés értékedet!
Tudsz a raktárból induló titkos alagútról. A legkönnyebben arra tudsz kijutni.
Hiába kutatod át a kamrát alaposan, végül kétségbe esve feladod. Nincs módod kinyitni az ajtót.
Az őrök a belépődtől meglepetten pattannak fel.
Akkor érsz vissza a helyszínre, amikor a tünde, egyik karján vérző sebbel, az utolsó ork tetemét vonszolja le lassan az útról, el a fürkész szemek elől. Legyőzte mind a hármat! Gyávaságod miatt szégyenkezve kilépsz a bokrok közül.
Megpördül, kezében a tőre. - Te! Te vagy Szarumán tanonca?
Bólintasz.
- Lenyűgöz a bátorságod amivel üzenetet küldtél az Úrnőnek, de mégis megijedsz pár orktól! Az utolsó megvágta a karom.
Éppen csak bosszúsnak tűnik a tetted miatt, de te mégis azt kívánod bár inkább lenne dühös, attól kevésbé éreznéd bűnösnek magad. Belekezdesz a történetedbe: - Igen, én vagyok a tanonc, és sok mindenről kell beszámolnom. Szarumán elárulta a Fehér Tanácsot!
A tünde összeráncolja szemöldökét miközben kis csomagjában kotorászik. - Pont ahogyan az Úrnő gyanította! De minden amit el tudsz mondani neki nagy segítség lesz majd felfedni Szarumán trükkjeit. - Egy darab gyolcsot húz elő a zsákjából, amivel bekötözi a sebét, majd kecses mozdulattal feláll. - Kikísérlek ebből az átkozott völgyből és elviszlek Lórienbe. Induljunk!
Carnil vadonjárás képességének hála elkerülitek az ork őrjáratokat és elvezet a keleti erdőkhöz, s végül elhagyjátok Nan Curunírt, a Mágus Völgyét.
Kézfejedet tekergetve próbálsz kicsúszni a bilincs szorításából, de csak azt éred el, hogy véresre vágod a csuklóidat. Túl szoros.
Nagyjából egy óra elteltével (ami alatt semmi más megoldást nem tudsz kitalálni a szökésre) zár kattanását hallod. Az ajtó kitárul és két ork lép be rajta. A termetes bestiák egyike kardot húz és hozzád lép. Az utolsó látvány amiben részed van, a rőt fényben izzó görbe handzsár, ahogy lecsap a nyakadra.
Kalandod és életed kegyetlen véget ért!
Félelemtől reszketve egy halom zsák mögé bújsz, miközben Szarumán őreinek hangját egyre közelebbről hallod. Hirtelen elrántják előled a zsákokat! Két katona áll fölötted, akik az orthanci őrség egyenruháját viselik. Egyikőjük megadásra szólít fel.
A tünde magas és erős, félelmetes ellenfél.
Még hosszú percekig vársz megbújva az árnyékok között, de Szarumán már nem szól többet. Hirtelen, mielőtt mozdulhatnál, a gömb elsötétül és a Mágus felnéz. Kémlelő szemei azonnal megtalálnak téged.
- Mit csinálsz ott, ifjú barátom?- Hangja fáradt öregemberé, kinek elárulták nagylelkű bizalmát. Elszégyelled magad a tettedtől. Hogyan kémkedhettem a mesterem után?, gondolod. Szarumán Hangjának hatalmában vagy, annak ellenére is hogy tudod, az imént a Sötét Úrral egyezkedett.
- Úgy vélem ezek után már benned sem bízhatok, drága tanítványom. Biztos vagyok benne, hogy túl sokat hallottál,- mondja a Mágus, majd föláll és gyors mozdulattal, meglepő erővel megragadja a karodat. A hangja hirtelen acélkeménnyé válik, ahogy azt mondja: - A szobádba leszel zárva, amíg máshogy nem döntök.
Pár pillanattal később látásod elsötétedik és egy ideig semmire sem emlékszel.
Zavartan ellép az utadból ahogy elhaladsz mellette. Vajon hallgatni fog?
A kúszónövény nagyon erős és rugalmas, a szárai kígyókként akarnak rád tekeredni és összeroppantani a csontjaidat.
Nem tudsz elmenekülni, küzdened kell!
- Igen, valóban Szarumán tanonca vagyok és sok mindenről kell beszámolnom. Szarumán elárulta a Fehér Tanácsot!
A fiatal tünde összeráncolja szemöldökét. - Igen, pont amitől az Úrnő tartott! Hálás lesz mindenért, amit el tudsz mondani neki. Minél hamarabb ki kell jutnunk ebből az átkozott völgyből!
Hála vadonjárás képességének, Carnil elkerüli az ork őrjáratokat és a vezetésével eljutsz Nan Curunír, a Mágus Völgyének keleti erdőségébe.
283
Tapasztalat: 2
Idő: 15
Egy pillanat után a késztetés, hogy menekülj innen elmúlik, és csak az a tompa utóérzet marad benned, hogy mágikus természetű volt. Az igyekezet ellenére a szoba csalódásnak bizonyul. Az ajtóval szemközti sarokban egy nagy ágy áll, négy sarkán vastag, faragott oszlopokkal, amik nehéz, sötétkék bársonyfüggönyöket tartanak fölé. A ruhásszekrényeket hiába kutatod át, nem találsz semmi érdemre méltót. Egyedül a Mágus dolgozószobájába vezető ajtó lehet érdekes.
A kamra hátsó részébe sietsz. A titkos ajtó olyan állapotban van ahogyan legutóbb hagytad.
Mozdulatlanná dermedve állsz az ajtó mellett, várva a lehetőséget amikor el tudsz siklani mellettük, de hirtelen egyenesen feléd fordulnak!
- Ne mozdulj tanonc! - parancsol rád az egyik, majd fegyvert ránt.
286
Tapasztalat: 5
Idő: 10
A percekig tartó munkálkodás meghozza gyümölcsét: a vas retesz félrecsúszik. Szabad vagy!
Résnyire kinyitod az ajtót és kikémlelsz, de nem látsz őrt. Gyorsan magadra kapsz egy köpenyt és felkészülsz, hogy elhagyd Orthancot, a helyet, ami évekig az otthonod volt. Árnyékként suhansz le a homályosan megvilágított lépcsőn.
Az őröket gyanakvásuk ellenére is meglepetésszerűen éri hirtelen támadásod. Most nem futhatsz el!
288
Tapasztalat: 12
Idő: 5
A wargok mozdulatlanul hevernek az út kövezetén. Remélem a küzdelem zaja nem vonzza ide Szarumán más szolgáit, gondolod, miközben igyekszel kifújni magad.
Próbálkozásod a zárral nem hoz eredményt. Vagy túl szokatlan a szerkezet, hogy elboldogulj vele, vagy a hosszú évek alatt a használat hiányától az alkotórészei reménytelenül elrozsdálltak és beragadtak.
290
Tapasztalat: 45
Idő: 5
Ellenfeleid vérző teste mozdulatlanul hever körülötted. Legyőzted Szarumán harcosait! Dübörögve áramló, lángoló vérrel a testedben tovább indulsz.
Dadogva, gyorsan megpróbálod elmagyarázni, hogy tévedés volt és nagyon sajnálod. Carnil, mivel megértő és bölcs (mint a tündék általában), felismeri, hogy csak egy balga tévedés volt a részedről.
- Felejtsük el ezt a kis incidenst és induljunk. Kikísérlek ebből az átkozott völgyből és elviszlek Lórienbe. Menjünk! - Felsegít és int, hogy kövesd.
Carnil vezetésével átkelsz a hídon és behatoltok Nan Curunír, a Mágus Völgyének keleti erdeibe.
292
Tapasztalat: 30
Idő: 0
Egy gyors ütésed eredményeképp a lidérc a lábaid elé onlik. Nem több immár, mint egy kupac poros csont és foszladozó ruha: a varázs, ami egyben tartotta nincs többé. A Valák kegyesek voltak, hiszen akár a Lidérc vendége is lehettél volna az örökkévalóságig, fogoly az élőholt bűbája alatt.
Bizonytalanul közelíted meg a hidat, nem tudod mitévő légy. Idegesen pillantasz az égre, hogy a csillagok állása alapján megállapítsd az időt. Csak néhány perccel érkeztél korábban.
A wargok túl ügyesek és erősek, hogy eredményesen felvehesd velük a harcot. Az egyik bestia a földre dönt, nyáladzó pofája vészesen közelít.
295
Tapasztalat: 1
Idő: 5
Egy hirtelen rántással sikerül kiszabadulnod fogvatartód szorításából. Megfordulva egy nagyon fiatalnak látszó tündével találod szemközt magad, aki csillámló szürke tunikát és nadrágot visel. Vállán hátravetve hasonló anyagú köpeny. Így szól: - Nos, jóval ügyesebb vagy mint elsőre gondoltam! A nevem Carnil, az Arany Erdő Úrnőjének hírnöke vagyok. Feltételezem te vagy Szarumán volt tanítványa.
Nem tudsz nem arra gondolni, hogy ez akár Szarumán egy újabb átverése is lehet, talán maga a Mágus álruhában! Vagy egy csapda, hogy kifecsegd a tervedet. Habár a tünde (vagy akárki legyen is) már rég megölhetett volna, ha az lenne a szándéka.
Mivel varázslatod kudarcba fulladt, kevés lehetőséged maradt.
Az alább felsorolt lehetőségek mindegyikével csak egyszer próbálkozhatsz!
Lopózva lemászol a létrán. A társalgó még mindig üres, így kilépsz a titkos ajtón, majd gondosan visszacsukod magad mögött.
Akkor érsz vissza a helyszínre, amikor a tünde, egyik karján vérző sebbel, az utolsó ork tetemét vonszolja be a fák takarásába, el a fürkész szemek elől. Legyőzte mind a hármat! Gyávaságod miatt szégyenkezve kilépsz a bokrok közül.
Megpördül, kezében a tőre. - Te! Te vagy Szarumán tanonca?
Bólintasz.
- Lenyűgöz a bátorságod amivel üzenetet küldtél az Úrnőnek, de mégis megijedsz pár Orktól! Az utolsó megvágta a karom.
Éppen csak bosszúsnak tűnik a tetted miatt, de te mégis azt kívánod bár inkább lenne dühös, attól kevésbé éreznéd bűnösnek magad. Belekezdesz a történetedbe: - Igen, én vagyok a tanonc, és sok mindenről kell beszámolnom. Szarumán elárulta a Fehér Tanácsot!
A tünde összeráncolja szemöldökét miközben kis csomagjában kotorászik. - Pont ahogyan az Úrnő gyanította! De minden amit el tudsz mondani neki nagy segítség lesz majd felfedni Szarumán trükkjeit. - Egy darab gyolcsot húz elő a zsákjából, amivel bekötözi a sebét, majd kecses mozdulattal feláll. - Kikísérlek ebből az átkozott völgyből és elviszlek Lórienbe. Induljunk!
Carnil vezetésével eljutsz Nan Curunír, a Mágus Völgyének keleti erdőségébe.
A tünde bátran harcol, de a két orkkal nem bír el. Mielőtt bármit tehetnél az egyik bestia hátba szúrja. A másik kegyetlenül belerúg az ifjúba, amitől a test ernyedten a másik oldalára fordul. Nyilvánvalóan halott. Gyávaságod keserű gyümölcsöt termett. Küldetésed sikerére már nincs sok remény. Nem maradt más választásod, mint Rohanba menekülni.
Az utolsó dolog amire emlékszel, az Szarumán hosszú botja amint épp lecsap rád. Fájdalom robban a koponyádban és minden elsötétül.
Az étkező olyan mint egy műcsarnok. A nagy, üvegezett tálalószekrényekben valaha edényeket és evőeszközöket tároltak, ám ma már különféle kő és fém műtárgyakkal vannak teli, ékszerekkel és más csecsebecsékkel, amiket a Mágus Középfölde távoli zugaiban gyűjtött össze. Némelyik aranyból készült csodás alkotás, mások barbár kezek faragta kőtárgy. Nem akarod végignézni Szarumán relikvia-gyűjteményét, így inkább a szobára összpontosítasz, de hiába a falak és a padló alapos átvizsgálása, nem találsz semmi érdekeset.
Megbotlasz és elesel, bal bokádba éles fájdalom hasít. Kificamodott! A szerencse nyilvánvalóan nem a te oldaladon áll. Mostantól minden mozgásod ideje megduplázódik!
Az utolsó dolog amire emlékszel, az a fejeden csattanó ork buzogány. Hosszú időre sötétségbe borul minden.
304
Tapasztalat: 3
Idő: 10
Szorgalmasan dolgozol a záron egy kis, meghajlított fémdarabbal, amit még a laboratóriumban vettél magadhoz. Homlokodra kiül a veríték, ahogy a feladatra koncentrálsz, közben füledet hegyezve hallgatózol, hogy nem jön e valaki a lépcsőn. Végül egy nagyon halk kattanással a zár kinyílik!
Felismerve, hogy reménytelen megküzdened a hatalmas varázslóval, úgy döntesz a megadás a legjobb út. Talán Szarumán megkegyelmez és újra adódik majd esélyed a szökésre. Erőt veszel magadon és kifakadsz: - Elkábultam és összezavarodtam egy félelmetes álomtól, mester! Kimenekültem az erődből, azt sem tudva mit teszek!
Szarumán egy hosszú pillanatig néz téged mielőtt válaszolna: - Szegény gyermek, rémálmok áldozata. Azt hiszem ezt meg tudom gyógyítani! - Felemeli hosszú botját, aminek vége éles kék fénnyel világítani kezd. Hirtelen elzsibbadnak a lábaid és érzed, ahogy elveszíted az eszméletedet. Utolsóként még hallod Szarumán ork nyelvű parancsait: - Vigyétek a tanoncomat a tömlöcbe! Majd később foglalkozom vele!
Egy pillanattal később karmos mancsok ragadják meg ernyedt karjaidat és mindent elborít a sötétség.
Rájössz, hogy térkép nélkül, a sűrűsödő ködben nincs sok esélyed olyan útvonalat találni, ami gyorsan átvezet a zord vidéken. Úgy véled egyenes irányban haladsz, mégis ismerős kőformákhoz érkezel. Végül sikerül kikeveredned a teknőből, amiben a szokottnál is vastagabban ül meg a köd, de továbbra is bizonytalan vagy az útvonal felől.
Kezeidet ökölbe szorítva, koncentrálva meredsz az alig látható ajtóra, akarva hogy kinyíljon. Percek telnek el, de semmi sem történik. A varázslatod nem sikerült.
Senki nincs aki megállíthatná a wargokat, így bevégzik borzalmas feladatukat.
Kalandod és életed itt véget ért!
Visszalépsz és leengeded a fegyvered. - Sajnálom! Attól féltem Szarumán egy ügynöke vagy, - mondod lassan, közben végig a tünde arcát fürkészve.
Amaz sóhajt, majd hüvelyébe löki kardját. - Örülök, hogy felismerted, hogy nem vagyok az, - nevet és egy mosoly kíséretében kezet nyújt. - Carnil vagyok, az Arany Erdő Úrnőjének hírnöke. Feltételezem te vagy Szarumán volt tanítványa.
Félsz, hogy Szarumán megláthatja rajtad a gyűrűt és a tudat is zavar, hogy nem a te tulajdonod, ezért beteszed a ládikába, majd visszapakolod a dobozokat, igyekezve úgy elrendezni őket, ahogy találtad.
Rájössz, hogy Szarumán ugyanolyan jó harcos is, mint amilyen varázsló. Habár vénnek tűnik, ügyessége már-már emberfeletti. Könnyedén lefegyverez. Az utolsó dolog, amit érzel, az a testedbe hatoló kegyetlen pengéje.
Kalandod véget ért!
Beletúrsz a fiókokba, benézel az ágy alá és a falikárpitok mögé, de kutakodásod eredménytelen, nem találsz semmi érdekeset.
Habár nem biztonságos hely, mégis úgy döntesz hogy inkább a hídon állsz meg. Így te is jobban belátod környezetedet és a hírnök is könnyebben észrevehet majd téged.
Az alak után iramodsz, igyekezve minél csendesebben mozogni, de ő nyilván jártasabb a vadonjárásban. Pár perc alatt teljesen eltűnik a szemed elől. Még csak rá utaló nyomokat sem találsz.
Már biztosra veszed, hogy a wargok eledele leszel, de hirtelen suhogó hangot hallasz és a föléd tornyosuló vadállat összeesik. Csodálkozva kászálódsz ki a tetem alól és addigra a másik warg is halott. A tér szélén egy magas, fiatal tünde áll, a vállán hátravetve szürke köpeny, kezében hosszú íj.
- Egy Mágus tanítványa kell legyél, mert bizonyos, hogy a harchoz nem konyítasz! - Átkel a kikövezett úton és felsegít a földről. - A nevem Carnil, az Arany Erdő Úrnőjének hírnöke vagyok. Feltételezem te vagy Szarumán volt tanítványa.
Frissítsd a karakterlapod: Elszenvedett Sérülésed egyenlő az Állóképességeddel!
Egy ideig járkálsz a kamrában, de csak polcokat és szekrényeket találsz, teli szárított ételekkel, gabonával és krumplival tömött zsákokkal, boros- és söröshordókkal.
A bilincseidhez közel megállva az őröknek kiáltasz: - Fontos információim vannak! Azonnal Szarumán elé kell vigyetek!
Először csak néma csend a válasz, de aztán fojtott párbeszédet hallasz az ajtó túloldalán.
- Menj be és nézd meg mit akar, Borgthaur! Én elfoglalt vagyok.
- Elfoglalt az alvással!
- Én az Őrkapitány vagyok. Te egy senki. Nézd meg mit akar a nyavalyás!
Súlyos, távolodó léptek zaját hallod, majd mormogó káromkodást. A zárban elfordul a kulcs és az ajtó kinyílik. Egy alacsony, púpos ork lép be. Rá veted magad, ezzel meglepve őt.
Mivel nincs fegyvered, így puszta kézzel kell megküzdened vele!
Most nincs lehetőséged elfutni. Fegyvert rántasz és igyekszel felül kerekedni az őrökön.
Lassan és fájdalmasan eszmélsz, testedet vér és zúzódások borítják. Hideg, nyirkos kőfalhoz láncolva találod magad, nem tudsz mozdulni. Sötét van, az egyetlen fényforrás egy közeli fáklyaláng halvány, táncoló fénye. Ruháid szakadtak és koszosak, nem védenek meg a hideg huzattól. Ez nem Orthanc szobáinak egyike. Elszoruló szívvel ismered fel, hogy a Vasudvardi laktanyák egyik börtöncellájában ülsz.
Hirtelen erős fény támad, amikor a terem egyik ajtaját szélesen kitárják. Két ork masírozik be rajta, kezükben fáklyákkal, amik ijesztő maszkká változtatják pofáikat. Félelmeid beigazolódnak: az orkoknak tilos belépniük a toronyba, úgyhogy ez tényleg a külső laktanya.
Szarumán siklik be a terembe, tiszta fehér köpenye erős kontrasztot alkot a mocskos lyukkal. A Mágus megszólal, minden szava szívedbe hatoló tőrdöfés: - Sok bajt okoztál nekem, és attól tartok túl veszélyes vagy. Nem hagyhatlak életben!
Frissítsd a karakterlapod: Elszenvedett Sérülésed egyenlő az Állóképességeddel!
Miután útjára indítottad a levelet, úgy döntesz, hogy a nyomozással és Vasudvard elhagyásával ameddig csak lehet vársz, ezzel a lehető legkevesebb időt adva Szarumánnak, hogy felfedeze árulásodat.
A napok végtelen lomhasággal vánszorognak, rengeteg feladatod és tanulmányaid ellenére is. Amikor Szarumán közelében tartózkodsz idegessé válsz, de úgy látszik nem tűnt fel neki kényelmetlenséged. Figyelmét nyilván más dolgok kötik le.
Elérkezik a tízedik nap. Miközben reggelidet fogyasztod el a szobádban (W14), azt tervezgeted, hogyan szerezhetnél több bizonyítékot Szarumán gaztetteiről. Kell találnod valamit, ami egyértelműen mutatja Szarumán árulását.
Délelőtt tíz óra van. A tornyot tizenkét órán belül el kell hagynod, ha éjfélre a megbeszélt találkahelyre akarsz érni (azaz mostantól számítva 840 perc áll rendelkezésedre). Bölcs dolog lenne ezt az időt mestered ténykedéseinek felfedésére fordítanod.
Lassan visszajutsz a hídhoz. Összeszorul a szíved amikor durva ork röhögést hallasz. A tisztás szélén kilesel a bokrok közül és két orkot látsz a vértócsában fekvő tünde teste fölött állni. Az egyik bestia kegyetlenül belerúg az ifjúba, amitől a test ernyedten a másik oldalára fordul. Nyilvánvalóan halott. Gyávaságod keserű gyümölcsöt termett. Nem maradt más választásod, mint Rohanba menekülni.
A könyvtárban nincs senki. Már-már nyomasztó a nagy csönd.
323
Tapasztalat: 3
Idő: 20
Elkeseredsz, mert nem találsz semmi vonatkozó anyagot a Látókövekről. Aztán véletlenül ráakadsz egy halom könyvre és tekercsre egy oldalsó asztalon, amik nem bizonyulnak másnak, mint a kéziratoknak, amiket kerestél! Nyilván Szarumánnak szüksége volt rájuk, ezért gyűjtötte ki ide külön. Nem jó jel!
A Palantírokat Feanor készítette, minden idők legnagyobb kovácsa. (Az ő keze munkáját dicsérik a Szilmarilok is.) Eredetileg a Halhatatlan Földeken használták őket, később a tündék hálájuk jeléül a halandó embereknek adták, amiért segítséget nyújtottak a Morgoth ellen vívott háborúban, a ködös múltba vesző Első Korban. Így hosszú idő után Középfölde lett a Látókövek nyugvóhelye. Arnor két kövéről úgy tartják, hogy a nagy jég-öböl fenekén hevernek; egy Szürkerévben található, de tekintetét a távoli Halhatatlan Földekhez láncolták. Gondorban, Minas Ithil Palantírja a várossal együtt Szauronhoz került. Valaha volt egy látókő Osgiliathban is, Gondor régi fővárosában, de a város pusztulásakor az Anduinba veszett.
Minas Tirith és Orthanc őrzi a két megmaradt szabad Palantírt. Messzire látnak, be minden megvilágított helyre, de kapocs fűzi őket egymáshoz, ami vonzza is a tekintetüket. Csak erős akarattal lehet parancsolni egy Látókőnek, különben nem mutat mást folyvást változó, elmosódott képeknél.
A kéziratokból mindezt megtudod, sőt, néhány oldalon pontos utasítást is találsz a használatukhoz. Ahogy az olvasottakon töprengsz, ötletek futnak át az agyadon. Vajon a Sötét Úr birtokolja az Ithil-követ? Ha igen, akkor bármit láthat vele! Pánik fog el a gondolatra, hogy Szauron akár most is figyel téged, de leküzdöd hirtelen támadj ijedtséged. Ha a mesterem használta az Orthanc-követ, akkor kapcsolatba léphetett Szauronnal... Elképzeled kettejük akaratharcát és ereidben megfagy a vér. Eleget olvastál erről. Becsukod a könyvet és felállsz.
Percekig kutakodsz a híd környékén, de nem találsz semmit. Már éppen feladnád, amikor nagyon halk zörejt hallasz magad mögül. Megfordulsz és egy csuklyás köpenybe burkolózó alakot pillantasz meg a tisztás szélén.
Éppen abban a pillanatban, amikor beugornál az egyetlen lehetséges fedezék, egy az út melletti ritkás bokor mögé, három felfegyverzett, ellenségnek tűnő lovas bukkan elő a ködből. Azonnal észrevesznek, így már nincs esélyed elrejtőzni előlük.
Csodával határos módon sikerül zavartalanul eljutnod az előcsarnokba (T4). Ám ahhoz hogy kijuss a bejáraton, túl kell jutnod a szolgálatot teljesítő őrökön. Lehetséges, hogy nem tudnak az elfogásodról, kockáztatnod kell!
Átkutatod a nyirkos cellát és találsz egy fémdarabot, ami talán megfelel a célnak. Hosszú percekig dolgozol a záron, átkozódva tekergeted a rozsdás fémszilánkot, amikor az egy hirtelen reccsenéssel beletörik a szerkezetbe. Kaparászás zaját hallod az ajtó túloldalán, majd a zárba illesztett kulcs neszét. Az ajtó kinyílik és két ork lép be rajta óvatosan. Észrevesznek, ahogy a kitárt ajtószárny mögé akarsz húzódni. Elállják a kijáratot, így nincs menekvés, meg kell küzdened velük.
Nincs fegyvered, tehát puszta kézzel kell harcolnod!
Alvás közben találod Szarumánt, de olyan mozdulatlan, mintha halott lenne. Tőrödet felemelve közelítesz felé, de szemhéjai hirtelen felpattannak. Mintha végig tudta volna, hogy ott vagy. Puha húsa leolvad arcáról és egy fehér, vigyorgó koponya veszi át a helyét. Megdermedve, védtelenül nézed végig, ahogy felkel az ágyból és irgalom nélkül levág...
Kalandod véget ért!
329
Tapasztalat: 5
Idő: 5
Éppen csak sikerül az utat szegélyező bokorba vetődnöd és elhelyezkedned a ritkás ágak között, mielőtt a ködből előbukkanna a három lovas férfi. Mind karddal és a Fehér Kéz jelével díszített pajzzsal vannak felfegyverezve. Szarumán őrsége! Semmi kétség, téged keresnek! Szerencsédre elvágtatnak melletted és eltűnnek a ködben.
Dadogó hangon gyorsan megpróbálod elmagyarázni, hogy hirtelen felindulásból hibásan cselekedtél, és nagyon sajnálod. Carnil, mivel megértő és bölcs (mint a tündék általában), felismeri, hogy csak egy balga tévedés volt a részedről.
- Felejtsük el ezt a kis incidenst és induljunk. Kikísérlek ebből az átkozott völgyből és elviszlek Lórienbe. Menjünk! - Felsegít és int, hogy kövesd.
Carnil vezetésével átkelsz a hídon és behatoltok Nan Curunír, a Mágus Völgyének keleti erdeibe.
Az egyre közeledő patadobogás ellenére az úton maradsz, bár ez kezd egyre őrültebb ötletnek tűnni. Pár pillanaton belül három lovas férfi bukkan elő a ködből. Azonnal észrevesznek, s az egyik felkiált: - Add meg magad, áruló kém, vagy erővel viszünk vissza!
Ismét a falhoz láncolva térsz magadhoz, de a kötelékeid most jóval szorosabbak. Az ajtó kitárul és két ork lép be. A vezér, egy hatalmas teremtmény, görbe kardot húz és gonosz vicsorral hozzád lép. Aljas nyelvén így szól: - A Nagyúrtól azt az értesítést kaptam, hogy többé már nincs rád szüksége, tanonc. Az én kötelességem teljesíteni a parancsait. - A fertelmes ork nyáladzva húzza végig karmait mellkasodon. Suttogásától reszketni kezdesz, forró, bűzös lehelete az arcodba csap. - A véred biztosan édes...
Még látod, ahogy rőt fényben izzó handzsárja a nyakad felé csap.
Kalandod és életed itt véget ért!
Óvatosan meghajlítasz egy darab drótot, amit még Szarumán laboratóriumából hoztál el, majd nekilátsz a munkának.
Épp a fiókokat nézed át, amikor lépéseket hallasz meg a lépcső felől. Az egyetlen lehetőséged besietni a társalgóba, mivel nem akarod, hogy az ezüst étkészletben kotorászva nyissanak rád.
Üdvözlésedre a Mágus megpördül, köpenye örvénylik körülötte. A hullámzó anyagon megcsillan a lámpák fénye és vibráló szivárványokat vet. Csak a fény játéka, semmi kétség. Szarumán kihajol a korláton, feléd bólint és így szól: - Szép napot, fiatal barátom!, - s ezzel vissza is tér a kereséséhez.
336
Tapasztalat: 10
Idő: 5
Egy ügyes szúrással sikerül legyőznöd ellenfeleddet. Pár pillanattal később a tünde a másik orkkal is végez, korábban már gyorsan levágta a vezért. Mosollyal az ajkán feléd fordul és kezet nyújt. - A nevem Carnil, az Arany Erdő Úrnőjének hírnöke vagyok. Feltételezem te vagy Szarumán volt tanítványa.
Ha búvóhelyet kezdenél keresni, azzal értékes időt veszítenél, így inkább csak letérsz az útról és bízol benne, hogy a közeledő lovasok nem hagyják el a burkolt felületet. A patadobogás ennek ellenére egyre közeledik, és úgy hallod egyenesen feléd! Pár pillanaton belül három lovas férfi bukkan elő a ködből. Egyikőjük azonnal észrevesz és felkiált: - Add meg magad, áruló kém, vagy erővel viszünk vissza!
Alaposan megvizsgálod a nagy üvegkilincs alatti kulcslyukat. Az egyik biztosan nyitni fogja, gondolod, ahogy a nálad lévő bonyolult kulcsok között keresgélsz.
A híd felé közelítve felnézel az égre. Talán egy kicsit elkéstem, tudatosul benned a csillagok állásából. Bízva abban, hogy Lórien hírnöke még nem ment el, átkutatod a területet a nyomai után.
340
Tapasztalat: 45
Idő: 0
Lenyűgözve állsz ellenfeleid testei között. Egyedül legyőztél három lovas harcost! A hátasaik közül kettő elmenekült a harc közben, de a harmadik a közelben ácsorog. Kár hogy a talaj ilyen egyenetlen és csalóka, különben sokkal gyorsabban haladhatnék lóháton, morfondírozol. Vonakodva bár, de gyalogosan indulsz tovább.
Lopakodni kezdesz az ork felé, amikor meghallod, hogy több másik közelít a távolból. Terved így már nem sikerülhet, ezért észrevétlenségedet kihasználva inkább elhagyod a helyszínt.
Percekig álldogálsz a ház előtt, de nem történik semmi. Egyszer csak mozgásra leszel figyelmes a kútnál, az épülettől száz lépésnyire. Mozdulatlanná dermedsz az árnyékban, töprengve vajon barát az vagy ellenség. Aztán olyan látványban van részed, amire egyáltalán nem számítottál: a kút mögül egy kislány lép elő, aki egy vödörben vizet cipel! Tökéletes csendben mozog és a látványában is van valami különös. Pár pillanattal később veszed csak észre, hogy enyhén áttetsző! A ház hátsó bejárata felé megy.
Idegesen pillantasz az égre, hogy a csillagok állása alapján megállapítsd az időt. Csak néhány perccel érkeztél korábban. Belépsz a szétvert bejárati ajtón. A ház elülső részén a tető többnyire érintetlenül megmaradt, alatta sötét árnyék honol.
Habár valószínűleg a lehetetlenre vállalkozol, jobbnak ítéled megküzdeni a Mágussal, mint ujjadra húzni a gyűrűt.
A saját zobádban (W14) térsz magadhoz. Egyedül vagy, minden tulajdonodat elvették tőled és az ajtót kívülről bezárták. Csüggedten töprengsz, hogy mit tegyél.
Frissítsd a karakterlapod: Elszenvedett Sérülésed egyenlő az Állóképességeddel!
Jelöld karakterlapodon az "H" Nyomot!
Gondosan írni kezded üzenetedet a Tündekirálynő Galadrielnek, az Arany Erdő Úrnőjének, mivel a birodalma közel van és ő biztosan segít majd rajtad. Azt kívánod bárcsak kapcsolatba léphetnél Gandalffal, mert ő bölcs és szintén az Istárok egyike, de a Szürke Mágus mindig úton van és nehéz a nyomára akadni. Amikor az utolsó betűt papírra veted, léptek zaját hallod meg a lépcső felől.
Habár minden képességedet beleadod a küzdelembe, az orkok erősek és eltökéltek. Az egyik őr nehéz fegyvere a fejeden csattan...
A kőhídhoz közelítve körbekémlelsz, de a környék elhagyatottnak tűnik.
349
Tapasztalat: 5
Idő: 10
Óvatosan árnyéktól árnyékig lopózol és így sikerül elkerülnöd az őrjáratokat. Végül kikerülsz a látóterükből és fellélegezhetsz.
Lecsúsztatod az amulettet a test nyakáról és a sajátodba veszed. Amint megpihen melleden, megérzed a belőle sugárzó erőt: ez egy Szerencseamulett! Lehetőséget biztosít rá, hogy háromszor elmondd a Szerencse varázslatot, mielőtt kimerülne.
Ám balszerencsédre az amulett nem tud megvédeni az előző birtokosa haragjától. Míg te a csodás tárgyban gyönyörködsz, a halott dúnföldi felkel sírjából. Kardot lóbálva rád támad.
Szédülve ébredsz. Alaposan megvertek, kezeidet durva, húsba vágó kötéllel kötözték meg. Ahogy magadhoz térsz látod, hogy épp Szarumán dolgozószobájába löknek be.
Frissítsd a karakterlapod: Elszenvedett Sérülésed egyenlő az Állóképességeddel!
Keresésed eredménytelen.
Semmi jelét nem találod az ajtót nyitó mechanizmusnak, így két lehetőséged maradt.
- Ha megpróbálod felfeszíteni az ajtót, dobj két kockával (ha előtte sikeresen elmondasz egy Erő varázslatot, a dobáshoz +3 bónuszt kapsz)!
- Egyébként menj tovább!
Bátor védekezésed ellenére egy brutális ütés eszméletlenségbe küld.
Nem látod nyomát az áruló Szarumánnak.
A terep nagyon egyenetlen, a nyirkos köd pedig bőrödhöz, ruháidhoz tapad, olajos réteget hagyva maga után. De boldog leszek, amikor majd örökre magam mögött hagyom ezt az átkozott helyet! morfondírozol magadban, miközben a néma sötétségben botorkálsz.
357
Tapasztalat: 2
Idő: 15
Kis ideig tartó kutakodás után a kamra hátsó részén egy falszakaszt veszel észre, ami mintha kissé ferdén állna. Félrerakod az előtte heverő vászonzsák halmokat, leküzdöd a felvert portól rád törő tüsszögést, és egy kis ajtó körvonalait fedezed fel.
Jelöld karakterlapodon az "B" Nyomot!
358
Tapasztalat: 2
Idő: 10
Egy kis, görbe fémdarabbal, amit még a laboratóriumból hoztál el a múlt héten, percekig kitartóan és néma csendben dolgozol a záron. Homlokodra kiül a verejték, ahogy a feladatra koncentrálsz, és közben füledet hegyezve figyeled nem közeledik e egy őrjárat a lépcsőn. Végül egy alig hallható kattanással a zár kinyílik!
Kardot rántasz és a meglepett tündére veted magad.
Egyetlen esélyed a kijutásra, ha az őröket még nem értesítették árulásodról, és el tudod hitetni velük, hogy Szarumán bizalmas tisztje vagy, akit át kell engedniük.
- Ha nem hallottál riadót, karakterlapodon nem jelölted be a H Nyomot és nincs okod azt feltételezni, hogy a tervedet felfedték, akkor lapozz a 386-ra!
- Ha már fújtak riadót, vagy bejelölted a H Nyomot, vagy tudod, hogy üldöznek, dobj két kockával!
Benézel minden fiókba, minden függöny mögé, még a bútorok alá is. Végigkocogtatod a falakat, átvizsgálsz minden árnyékba bújó sarkot, de semmi eredmény. Kimerülten és csalódottan lerogysz az egyik kanapéra. Amennyire meg tudod állapítani nincs a szobában semmi különleges vagy szokatlan. Úgy döntesz elhagyod a társalgót.
A tünde képzett harcosnak bizonyul, ügyesen manőverezik az orkok között és kihasznál minden adódó lehetőséget. Egy villámgyors vágással levágja egyik ellenfele fegyverforgató kezét, mire az fájdalmas vonítással összeesik. A másik dühtől hajtva újra támad és megvágja a tünde karját. Ám ezzel rést engedett a védelmén és a mozgékony tünde ezt meglátva előreugrik és tőrét markolatig szúrja az ork mellkasába. A bestia hörögve eldől.
Gyávaságod miatt szégyenkezve kilépsz a bokrok közül.
Megpördül, kezében a tőre. - Te! Te vagy Szarumán tanonca?
Bólintasz.
- Lenyűgöz a bátorságod amivel üzenetet küldtél az Úrnőnek, de mégis megijedsz pár orktól! Az utolsó megvágta a karom.
Éppen csak bosszúsnak tűnik a tetted miatt, de te mégis azt kívánod bár inkább lenne dühös, attól kevésbé éreznéd bűnösnek magad. Belekezdesz a történetedbe: - Igen, én vagyok a tanonc, és sok mindenről kell beszámolnom. Szarumán elárulta a Szabad Népeket!
A tünde összeráncolja szemöldökét miközben kis csomagjában kotorászik. - Pont ahogyan az Úrnő gyanította! De minden amit el tudsz mondani neki nagy segítség lesz majd felfedni Szarumán trükkjeit. - Egy darab gyolcsot húz elő a zsákjából, amivel bekötözi a sebét, majd kecses mozdulattal feláll. - Elkísérlek Lórienbe. Induljunk!
Carnil vezetésével átkelsz a hídon és behatoltok Nan Curunír, a Mágus Völgyének keleti erdőségébe.
363
Tapasztalat: 5
Idő: 10
Lassan, tűrve a fájdalmat tekergeted és rángatod a kézfejedet, ami hirtelen kicsúszik a bilincsből! Másik kezedet már viszonylag könnyen kiszabadítod.
Az ajtó a következő kihívás. Két lehetőséget látsz: valami trükkel behívod az őröket és elbánsz velük, vagy megpróbálod feltörni a zárat és így meglepetésből meg tudod támadni őket.
Elszenvedett Sérülés értékedet növeld 2 ponttal!
Miközben a nálad lévő kulcsok között keresgélsz, remélve hogy megleled a zárba valót, az ajtó alatti résben imbolygó fényt pillantasz meg. Szarumán a teremben van és használja a Látókövet!
A figura felé veted magad és ahogy ő is kardot ránt, a csuklya lecsúszik a fejéről. Egy tünde! Elméd egy része azonban figyelmeztet: ez Szarumán egy trükkje is lehet!
A tünde így szól: - Ne légy bolond! Te vagy Szarumán tanonca, nemde?
A katalógushoz lépsz, e három vaskos, kézzel írt kötethez, amik a Könyvtár tartalmát listázzák. A helyzetedet figyelembe véve a következő témák érdekelhetnek: a Hatalom Gyűrűi, a Palantírok, vagy Rohan és Nan Curunír (a Mágus Völgye, a Vasudvardon kívüli terület) térképei. Mielőtt eldöntenéd, hogy melyikben mélyedsz el, lágy, de meglepően átható hangot hallasz meg fentről.
- Áhá, te vagy az fiatal barátom. Tanulmányaidban elmélyülni jöttél? Efelől nincs kétségem.
Zavart színlelve felnézel. A Fehér Mágus áll fölötted, hosszú ujjú kezei a csavart vaskorlátot markolják, ahogy messze kihajol.
- Ó! Mester! Nem vettelek észre ott fent! - Ostoba hazugság és átkozod magad, hogy hagytad kiszaladni a szádon. Szarumán biztosan átlát rajta. - Éppen kutatást végzek.
Az öreg Mágus elmosolyodik és így szól: - Remek, remek! Örömmel hallom, hogy hasznos munkával töltöd az idődet, - s ezzel el is fordul tőled. Többet nem is foglalkozik veled, amíg a könyvtárban tartózkodsz.
Félresöpörve a színlelés gondolatát, az őrökre rontasz.
368
Tapasztalat: 10
Idő: 5
A székben, a nagy kristálygömbbe meredve ott ül Szarumán. Sötét szemei fénylenek, ahogy a gömb fölé hajol, kezei karmokként tapadnak az üvegsima felületre. A Palantír lüktető belső tűztől fénylik. Az öreg Mágus nyilván valamit lát benne.
369
Tapasztalat: 28
Idő: 5
Ellenfeleid ernyedt teste fölött állsz. Egy darabig nem harcolnak senkivel! De nincs időd győzelmedet ünnepelni, sietned kell tovább!
Sajnos a hibád végzetesnek bizonyul. A tünde, attól tartva hogy Szarumán egy álruhát viselő ügynöke vagy, helyben megöl.
Kalandod és életed itt véget ér!
A híd felé közeledve az égre pillantasz, hogy megnézd az időt. Korán érkeztem, állapítod meg. Ha elrejtőzöl, lehet hogy a hírvivő nem fog észre venni téged. Másfelől viszont, ha nyílt színen maradsz, Szarumán kémei felfigyelhetnek rád.
372
Tapasztalat: 2
Idő: 5
A láncinget mithrilből kovácsolták! (Lemezvértként véd (+3 VB), de nem sújtja levonással a Cserkész, Futás és Mágikus bónuszaidat, mint egy közönséges lemezvért.) Gyorsan felveszed és gondosan elfeded a ruháiddal.
Sikerül zavartalanul eljutnod az előcsarnokba (T4). Ám ahhoz hogy kijuss a bejáraton, túl kell jutnod a szolgálatot teljesítő őrökön. Lehetséges, hogy nem tudnak az elfogásodról, kockáztatnod kell!
374
Tapasztalat: 5
Idő: 10
A bútorok mögött kutakodsz és a falakat kocogtatod, amikor egy üresen kongó részt találsz. Tovább vizsgálódsz és felfedezed, hogy a közelben lévő fali lámpatartó mozog. Meghúzod, mire a fal egy része félresiklik, felfedve a mögötte meghúzódó apró fülkét. A bal oldalán felfelé vezető vas létrát látsz.
Már percek óta elmélyülten kutakodsz a vendégszobában, amikor zajt hallasz az ajtó felől. Megpördülsz és az egyik szobalányt pillantod meg a bejáratban. Elcsodálkozol, hogy mi dolga itt, de aztán beléd nyilall a felismerés: meg kell akadályoznod, hogy beszámoljon Szarumánnak arról, hogy itt látott!
376
Tapasztalat: 1
Idő: 5
Az egyik kulcs máshogy néz ki mint a többi, talán az illik a zárba. Óvatosan megpróbálod, csendesen fordítva el a fekete fémkulcsot. Működik! Az ajtó zárja kinyílt.
377
Tapasztalat: 30
Idő: 10
A félorkok az út fehér márvány kövezetén hevernek, kiömlött vérül gőzölög a hidegben. Tanú után kutatva körbekémlelsz, de mivel nem látsz senkit, gyorsan továbbállsz.
A kémlelőnyíláson át jól látod, hogy a társalgó üres. A lámpásokat eloltották, az egyetlen fényforrás a kandallóban égő halódó tűz. Nem tudsz más ésszerű lehetőséget, így kinyitod a falpanelt és belépsz a szobába.
Minden csendes. A lépcsőhöz vezető ajtó félig nyitva van, és úgy látod, hogy senki sincs a közelében. Sötét köpenyedbe burkolózva árnyékként siklasz ki a társalgóból és le a lépcsőn. Azonnal el kell hagynod Orthancot!
379
Tapasztalat: 2
Idő: 10
Merészen lesétálsz a lépcsőn, mire az egyik félork őr eléd lép. - Meg kell kérdeznem, hogy mi dolgod Orthancon kívül, - mondja, alig kivehetően beszélve a közös nyelvet. Megérzed forró, bűzös leheletét, és elcsodálkozol, hogy Szarumán vajon miért tart ilyen alattvalókat, még ha Orthancon kívül is vannak.
- Ellenőriznem kell a déli körlet kohóit, - válaszolod tekintéllyel a hangodban.
A félork pillanat szünet után ellép az utadból. - Rendben, - mondja mogorván.
Megkönnyebbülten tovább sietsz.
Szarumán a társalgóban ül és egy könyvet olvas. Háttal neked helyezkedik el, szemben az ablakkal. A szoba lámpásai halványan fénylenek, kivéve azt az egyet, amelyik a Mágus melletti asztalon áll. A Szarumánt körülölelő meleg fény körén kívül, a magas, faboltozatos szoba mély árnyékba borul. Úgy tűnik nem vett észre.
381
Tapasztalat: 2
Idő: 5
Minden erőddel nekifeszülsz a kis ajtónak. Próbálkozásodat siker koronázza, egy nagy lökésed eredményeként éles roppanás hallatszik és az ajtó résnyire kinyílik. További nyomás alatt az ajtószárny csikorogva elfordul, míg teljesen ki nem tárul. Mögötte egy sötét lépcsőt látsz, ami lefelé vezet a homályba.
Bátor léptekkel megközelíted a kaput, mire a két félork fel is figyel rád. Hunyorogva igyekeznek minél jobban látni a ködön át. Nagyjából húsz lábnyira járhatsz tőlük, amikor az egyik rád kiált: - Megállj! Ki jár ott?
- Én vagyok az, Szarumán egyik tanítványa Orthancból. Engedjetek át! - Az orkok durva nyelvén válaszolsz, próbálva parancsoló hangnemet megütni.
- Á, a tanonc. Már vártunk téged! Add meg magad, vagy levágunk mint egy malacot!
A félork eltökéltnek hangzik, nem vonakodna eszméletlenre verni téged, ha csak egy kis esélyt is kapna rá.
Már több mint egy óra eltelt, ami alatt nem hallasz semmit. Aztán az előcsarnokból fojtott beszédfoszlányok szűrödnek be, majd hallod, ahogy a kamra ajtajának retesze megmozdul.
Minden képességedet beleadod a lopakodásba és egy bokorba bújsz a híd közelében. Hosszú percek telnek el, ami alatt semmi sem történik, aztán durva hangokat hallasz az ösvényen nyugat felől, majd egy pillanattal később három termetes ork bukkan fel. Egymással társalognak valamiről, amit néha egyikük megszakít, hogy kutyához hasonlóan körbeszaglásszon. Néhány foszlányt tudsz csak kivenni torokhangú beszédükből:
- ...a kis vakarcs erre jött. Biztos vagyok benne Gurbash! - mondja az egyik a legnagyobbnak, aki nyilvánvalóan a vezérük lehet.
Gurbash hunyorogva végigpásztázza a területet. Visszatartott lélegzettel várod ki, hogy vörösen fénylő tekintete átsuhanjon búvóhelyeden.
- Akkor hol a csibész, bolond? Azt mondod kiszagoltad. Én meg azt mondom az orrod még mindig tele van annak a törpének a szagával, akit tegnap kaptunk el!
- Várjatok! - szól közbe a harmadik ork, aki eddig folyamatosan szaglászott. Feláll és egyik szörös, karmos ujjával a te irányodba mutat. - Ott van a kém!
Szíved a torkodba szökik és felkészülsz a futásra, amikor hirtelen egy szürkébe öltözött tünde ugrik elő az árnyékokból Gurbash mögött. Leszúrja a mit sem sejtő orkot, aki holtan esik össze. A másik kettő fegyvert rántva a tünde felé fordul.
Az alak után iramodsz. Egyszer-egyszer megpillantod szürkészöld köpenyét, de csak hogy aztán ismét eltűnjön a szemed elől, majd később újra felbukkanjon. Végül úgy látszik sikerült leráznia. Megállsz egy kis tisztáson, hogy kifújd magad és megvizsgáld a talajt nyomok után kutatva. Biztos vagyok benne, hogy erre jött, de sehol sincsenek nyomok! Csodálattal adózol jártassága előtt.
Hirtelen valaki megragad és egy erős kéz tapad a szádra. Lágy hang súg a füledbe: - Egy hangot se! Csak fejbólintással válaszolj a kérdéseimre! Értesz engem?
Bólintasz, mire a szorítás enyhül.
386
Tapasztalat: 10
Idő: 5
Bátor léptekkel megközelíted a kaput, mire a két ork fel is figyel rád. Hunyorogva igyekeznek minél jobban látni a ködön át. Nagyjából húsz lábnyira járhatsz tőlük, amikor az egyik rád kiált: - Megállj! Ki közelít Vasudvard kapujához?
- Én vagyok az, Szarumán egyik tanítványa Orthancból. Engedjetek át! - Az orkok durva nyelvén válaszolsz, próbálva parancsoló hangnemet megütni.
Mindketten tisztelgésre emelik fegyverüket, ahogy elhaladsz mellettük. Szinte el sem hiszed mekkora szerencséd van! Amint látó- és hallótávolságon kívül érsz, futásnak eredsz. Bármelyik pillanatban riadót fújhatnak!
387
Tapasztalat: 15
Idő: 5
Úgy tűnik már örök idők óta vagdosod a növény szárait, a zöld nedv vérként folyik végig a fegyvereden, de az indák csak vonaglanak és igyekeznek megragadni téged. Ám végül mozgásuk lassulni kezd, aztán abbahagyják a támadást és ernyedten a földre hullnak. A harc borzasztóan kimerített, de tudod, hogy el kell tűnnöd erről a területről.
Fegyvert rántasz és támadásba lendülsz, de az öreg Mágus elképesztően fürge és maga is fegyvert húz, egy fekete pengéjű kést. Kétségtelen, hogy varázslatokkal is megtámogatja majd harci képességeit, gondolod zordan.
389
Tapasztalat: 5
Idő: 5
Amilyen gyorsan csak tudsz végigrohansz a hosszú alagúton a külső kapuhoz. Mögötted minden csendes mikor eléred a súlyos vas kapuszárnyakat és kapkodva félrehúzod a záró reteszt. Szerencse, hogy a kaput belülről ilyen könnyű kinyitni, gondolod.
A közeli őrszobán némaság uralkodik, az orkok vagy alszanak, vagy csak egyszerűen figyelmetlenek, mint máskor. Egy erős rántással kitárod a kaput és kirohansz. Az őrök a meglepetéstől nem tudják mitévők legyenek, így messze lemaradnak mögötted.
A hatalmas teremtmények rád vetik magukat, erős állkapcsaik készek rá, hogy beléd marjanak!
391
Tapasztalat: 2
Idő: 5
Egy hirtelen rántással sikerül kiszabadulnod fogvatartód szorításából. Megfordulva egy jóképű fiatalemberrel találod szemközt magad, aki nem lehet más csakis egy tünde. Csillámló szürke tunikát és nadrágot visel, vállán hátravetve hasonló anyagú köpennyel. Hosszú haja homokszőke, szürke szeme egyszerre látszik fiatalnak és öregnek. Így szól: - Nos, jóval ügyesebb vagy mint elsőre gondoltam!
Már válaszolnál, de a tünde feltartott kézzel csendre int. Félre fordítja a fejét, mintha figyelne valamit. Eleinte nem hallasz semmit, de amint a tünde újból megszólalna, ork beszédet sodor feléd a szél. Mielőtt fedezékbe bújhatnátok, három termetes ork bukkan fel az ösvény kanyarulatában.
A tündénél van egy hosszú íj, de karcsú tőrt húz elő az orkok közeledtére. - No ne csak állj ott! Bizonyára nem vagy e lények barátja!
Beléd hasít a felismerés: valószínűleg ez a tünde a hírvivő, akit vártál.
A szobában nincs senki. A nehéz bársonyfüggönyöket összehúzták az ablakok előtt. A kandallóban kis tűz lobog, ami táncoló árnyékokkal tölti meg a helyet.
Fától fáig szökellve követed a szürkeruhás figurát. Meglepően gyors, és minden erőfeszítésed ellenére hamarosan szem elől téveszted. Visszafordulsz, hogy folytasd az utadat, de ott találod őt, pont a hátad mögött! Egy öregember, magas, de görnyedt tartású, kezében hosszú bot. - Szarumán!, - szalad ki a szádon, de aztán tudatosul benned, hogy ez a férfi szürke ruhákat visel, fején széles karimájú kalappal. Lehet, hogy Gandalf?
Visszacsukod az ajtót, majd visszamész a föld alatti alagúton, amerről jöttél.
Habár van térképed, csak nagy nehézségek árán sikerül betájolnod magad a folyvást változó ködben. Szinte egy örökkévalóságig csak céltalanul kóborolsz, amikor végre ráakadsz valami ismerősre, egy szokatlanul kerek kőtömbre. Végül sikerül megállapítanod merre jársz. Megkönnyebbül sóhajjal indulsz tovább célod felé.
A tünde segít lábra állnod, és miközben a fűbe törli tőrét, így szól: - A nevem Carnil, az Arany Erdő Úrnőjének hírnöke vagyok. Feltételezem te vagy Szarumán volt tanítványa.
397
Tapasztalat: 20
Idő: 5
Carnil a tünde eszméletlenül, több sebből vérezve hever előtted. Nem változik át Szarumánná és nem is tűnik el. Talán hibáztál...
398
Tapasztalat: 30
Idő: 0
A farkasok holtan hevernek előtted, bundájukat vér foltozza. Letörlöd homlokodról a verítéket, kardodat pedig az egyik bestia bundáján tisztítod le. Szerencsére úgy látszik senki sem látta a küzdelmet.
Tehetetlenül vársz több mint egy órát, mielőtt az ajtó kinyílna.
Szarumán áll a bejáratban, oldalán őrökkel. - Aludj, - parancsolja felemelt bottal. - Biztonságosabb helyre viszlek.
Ahogy elveszíted az eszméleted, felbukkan még egy utolsó gondolat: balga reményt tápláltál, Szarumánnak esze ágában sincs megbocsátani.
A két farkas együtt túl sok neked. Az utolsó dolog amit látsz a bestiák fénylő szeme és az egyikük tátott pofája, ahogy rád veti magát...
Kalandod és életed itt véget ér!
A kőfal körén belülre lépve furcsán bizsergő érzés fut végig a testeden. Az előtted emelkedő kupolát repedt és csorba kövek alkotják. Lassan körbesétálod az építményt aminek falába vésve szimbólumokat és rúnákat látsz, de számodra ismeretlenek, nem tudod elolvasni. Aztán eléred az árnyékos bejáratot, az egyszerű, két oszlopból és egy szemöldökgerendából álló kapuépítményt, mélyén egy ajtóval. Közeledve ki tudod venni, hogy az ajtót egy kőlemez alkotja, ami teljesen elzárja az épületbe vezető utat.
Az égre nézel és nagyon magasan mintha egy szárnyas alakot látnál repülni Orthanc felé. Nem tudod visszafogni a testeden végigfutó reszketést, amit nem csak a hideg okoz... Szorosabbra húzod magadon a köpenyedet és folytatod utadat.
Hívásodra az alak kilép a fák árnyékából és hátraveti csuklyáját. Egy fiatal tünde az! Szürkészöld ruhájában majdnem tökéletesen beleolvadt a növényzetbe. Üdvözöl és kezet nyújt. - Carnil vagyok, az Arany Erdő Úrnőjének hírnöke. Feltételezem te vagy Szarumán volt tanítványa.
Nem tudsz nem arra gondolni, hogy ez akár Szarumán egy újabb trükkje is lehet. Mi van ha a tünde nem más, mint Szarumán álruhában? Vagy egy újabb csapda, hogy bevalld a tervedet. Habár a tünde (vagy akárki is legyen) már megölhetett volna azelőtt, hogy észrevetted.
Fegyvert rántasz és a tündére veted magad, akit meglep a támadásod.
Pimaszul a nyitott ajtóhoz lépsz és a szolgálatot teljesítő őrhöz fordulsz. Közeledtedre felemelkedik és felismered Orthanc számos dúnföldi őrszemének egyikét. Társa is a közelben áll.
- Miben lehetek segítségedre, Szarumán tanítványa? - kérdi, önelégült mosollyal szája sarkában. Szarumán segítőjeként engedélyed van elhagyni Orthancot, de az őrök többsége bárdolatlan dúnföldi, akik irigyek rád "könnyű életed" miatt. Minden alkalmat megragadnak, hogy a velük töltött időt megnehezítsék számodra.
Elveszíted a hidegvéred. - Nekem őőő... ki kell mennem és leellenőriznem valamit, - habogod.
- Jelszó?- kérdi és gyanakodva figyel.
Hirtelen semmi emléket nem tudsz felidézni az e heti jelszóról...
Meg kell küzdened az őrökkel!
Fegyvert rántasz és megrohamozod az orkot. Épp egy kürtöt emelt volna az ajkához, ezért megleped támadásoddal.
Az egyik szikla mögül fénylő, fakózöld szempár figyel téged. Szarumán egy kis kéme? Mielőtt még egyet léphetnél, a szempár eltűnik és tompa kaparászó hangot hallasz gyorsan távolodni tőled. Zavar a dolog, de nem tudsz mit tenni, így folytatod utadat.
- Tegyétek el a fegyvereiteket! Szarumán egyik hadnagya vagyok, egy tanítvány Orthancból, - kiáltod feléjük, igyekezve minél több tekintélyt csempészni a hangodba.
Ám csak durva röhögés a válasz, majd az egyik így szól: - Tudjuk mi azt! A Nagyúr utasított, hogy fogjunk el bármi áron!
A beszédnek itt már semmi haszna.
409
Tapasztalat: 10
Idő: 5
Egy ügyes szúrással sikerül legyőznöd lassú, fekete csuklyát viselő ellenfeleddel. Egy pillanattal később a tünde a másik orkkal is végez, korábban már gyorsan levágta a vezért. Mosollyal az ajkán feléd fordul és kezet nyújt. - A nevem Carnil, az Arany Erdő Úrnőjének hírnöke vagyok. Feltételezem te vagy Szarumán volt tanítványa.
Nem tudsz nem arra gondolni, hogy ez akár Szarumán egy újabb trükkje is lehet. Mi van ha a tünde nem más, mint Szarumán álruhában? Vagy egy újabb csapda, hogy bevalld a tervedet. Habár a tünde (vagy akárki is legyen) már megölhetett volna, amikor lefogott.
Miután átnézed, végigpróbálod a nálad lévő kulcsokat, arra a következtetésre jutsz, hogy a fegyvertár ajtaját nyitó nincs nálad.
411
Tapasztalat: 150
Idő: 5
Küzdelmed Szarumánnal végigsöpör a laboratóriumon, úgy harcolsz mint még soha életedben. Hirtelen észreveszed a rést a védelmén és támadsz, messzire taszítva a Mágus fegyverét.
- Bolond! Megfizetsz árulásodért, - kiáltja, majd örvénylő köpennyel egyszerűen eltűnik.
Azonnal el kell tűnnöd Orthancból, hasít beléd a felismerés, még mielőtt a legyőzött Mágus visszatérne és riasztaná az őrséget.
412
Tapasztalat: 10
Idő: 5
Egy ügyes szúrással sikerül legyóznöd ellenfeledet. Egy pillanattal később a tünde a másik Orkkal is végez, korábban már gyorsan levágta a vezért.
- Sietnünk kell, mielőtt még többen jönnek! - Ezzel újra neki is lódul.
A tünde jártassága és kitartó noszogatása folytán sikerül akadály nélkül eljutnotok Nan Curunír, a Mágus Völgyének keleti részét borító erdőbe.
Az orkok felemelik görbe kardjukat és feléd közelednek.
Két férfi állja el az utadat, kezükben fegyverrel. Nincs menekvés, meg kell küzdened az őrökkel.
415
Tapasztalat: 2
Idő: 5
Hanyatt-homlok kimenekülsz a sírboltból, dobhártyaszaggató sikoly száll a nyomodban. A kőkört elérve megkockáztatsz egy pillantást hátra a vállad fölött. A lidérc követ téged és egyre közeledik! Hajszál híján elkapna, amikor hirtelen szertefoszlik. Az élőholt, képtelenül átlépni az őt bezáró kört, porrá omlik, kardja csörömpölve a földre hull. Szerencsédnek hála megmenekültél.
Sarkon fordulsz és rohansz keresztül az erdőn, nem törődve a ruhádat tépő, karodat és arcodat összekaristoló tövisekkel. Minden pillanatban rettegsz a hátadba csapó perzselő energialövedéktől, de a támadás nem érkezik meg. Több száz láb megtétele után megkockáztatsz egy hátrapillantást.
A fák tömör falat alkotnak közted és Szarumán közt. Lábad beakad egy gyökérbe, mire te fejel előre belezuhansz egy halom levélbe. Levegőért kapkodsz. Hogyan lehetséges, hogy átjutottam ilyen sűrű növényzeten? Innen áthatolhatatlannak tűnik! Talán még maguk a fák is lázadnak a Mágus ellen. Reszketve és az erőfeszítéstől verejtékezve tovább tántorogsz.
Telnek a percek, ami alatt semmi érdekes nem történik, de aztán hangokat kezdesz hallani a házból, léptek zaját. Megpördülsz, de nincs ott semmi. Egy perc múltán, amikor már sikerült biztosítanod magad afelől, hogy csak képzelted a hangot, beszéd üti meg a füled. Nem durva ork beszéd, sem suttogás, inkább egy nő közönséges beszédhangja, de mintha nagyon messziről jönne. Ismét megpördülsz, de csak a sötét hall látványa fogad.
Úrrá lesz rajtad a kíváncsiság és beljebb lépsz a házba. Bent teljes a némaság ahogy lábujjhegyen lopózol végig a hosszú központi hallon. Egyszer csak énekelő hangokat hallasz, eleinte távolból, de egyre gyorsabban közeledve feléd! Bekukucskálsz a szomszédos szobába, és a romos állapota ellenére is felismered a néhai konyhát: nagy kemence és asztal, ahol a család evett. Innen jön az éneklés! Valahogy tudod ezt, pedig a hangokat csak éteri messzeségből hallod. Még furcsább, de ahogy ott állsz az ajtóban azt képzeled, hogy egy családot látsz a romos asztal körül ülni és énekelni. A szoba hullámozni látszik és egy pillanatra olyannak látod, amilyen valaha volt, amikor még laktak a házban.
Aztán oly hirtelen és váratlanul, hogy ijedtedben szinte a mennyezetig ugrasz, egy lágy de nagyon is valódi hang szólal meg a hátad mögött: - Nagyon szomorú, nem igaz?
- Mi? - Megfordulsz és egy tetőtől talpig szürkébe öltözött fiatalemberrel találod szemközt magad. Kezed ösztönösen is fegyvered markolata felé indul. Csak egy másodperccel később veszed észre a homályban, hogy a rom másik látogatója egy tünde.
- Nem, ne támadj meg, ifjú, - mondja feltartott kézzel. - Carnil vagyok, és úgy hiszem azért vagy itt, hogy velem találkozz.
Jól haladsz az ösvényen, reméled, hogy így hamarabb eléred célodat, amikor is vágta tompa hangját hallod meg a hátad mögül. Alig van időd megfordulni, máris két wargokat megülő ork bukkan fel az egyik kanyarban!
Minden lopakodás jártasságodat bevetve sikerül észrevétlenül elérned a lépcső alját.
420
Tapasztalat: 10
Idő: 0
Zajtalanul kiosonsz a teremből azon az ajtón át, amelyiken bejöttél. Úgy tűnik a Mágus nem vett észre.
A Mágusra támadsz, aki öregember létére lenyűgözően fürge. Villámgyorsan előrántja fekete tőrét.
Habár nem biztonságos hely, mégis úgy döntesz hogy a hídon állsz meg. Így te is jobban látod a környezetet és a hírnök is könnyebben észrevehet majd téged.
423
Tapasztalat: 10
Idő: 0
Az orkok fekete vértől mocskosan hevernek eszméletlenül. Jobb harcos vagy, mint gondoltad volna!
Belépsz és csak egy pillanattal később veszed észre, hogy Szarumán is ott van a laboratórium hátsó részében. Már túl késő visszalépni, a Mágus felnéz és fénylő szemekkel rád mosolyog.
- Ó, remek! Gyere ide, épp hívatni akartalak. Befejeztem valamit, egy ajándékot.
Ahogy közelebb lépsz, egy apró, csillogó tárgyat veszel észre Szarumán kinyújtott tenyerén. Egy gyűrű.
- Csiszoltam a szakértelmemen és tanulmányoztam a Kovács, Celebrimbor írásait. Ez a legújabb alkotásom. - Mosolyogva, csillogó szemekkel nyújtja feléd a gyűrűt. Aranyból van, egy kis zöld követ foglalt belé. - Tekintsd ezt ajándéknak, jutalomnak az elmúlt hónapok kiváló szolgálatáért. Vedd el, ifiúr! Számos képessége van... igen, számos képessége...
Tudsz Szarumán új, gyűrűk iránti megszállottságáról, egyre gyakrabban utal az Egy Gyűrűre is. Persze bölcs tudós, akit a Fehér Tanács is azzal bízott meg, hogy minél többet megismerjen a gyűrűk történetéből, de mégis kényelmetlen érzéssel nézel a Mágus szemébe.
Halkan kinyitod a titkos ajtót és belépsz Szarumán privát dolgozószobájába.
Megpróbálod hanyagul, de feltűnés nélkül átszelni a könyvtárat. Ám az út kétharmadánál lágy, de meglepően átható hangot hallasz fentről.
- Áhá, te vagy az fiatal barátom. Tanulmányaidban elmélyülni jöttél? Efelől nincs kétségem.
Zavart színlelve felnézel. A Fehér Mágus arca mintha fölötted lebegne, hószín szakálla átlóg a függőfolyosó korlátján.
- Ó! Szarumán! Nem vettelek észre ott fent! Csak áthaladóban vagyok, mester!
Az öreg Mágus szemöldöke összeszalad egy pillanatra, majd egyszerűen így szól: - Hát jó, - s ezzel eltűnik a szemed elől.
427
Tapasztalat: 40
Idő: 120
Landroval végtelen órákon át száll veled az éjszakai csillagos égbolt alatt. A magasság eleinte félelmetes, de hamar megszokod, utána már élvezed a kilátást.
A derengő köd szüntelenül örvénylik körülötted és minden tereptárgyat eltakar fürkésző tekinteted elől. Kísérteties a csend és kezd az az érzésed lenni, mintha figyelnének.
A magas támlás szék üres. A teremben az egyetlen fényforrás a Látókő belsejében imbolygó kis lángocska. Az emelvény vonz magához, ezért becsukod magad mögött az ajtót és a terem közepére lépsz.
A Palantír nagyjából egy láb átmérőjű, tiszta, csiszolt kristályból készült. A fekete emelvény obszidiánnak látszik, és ahogy közeledsz felé látod, hogy a felszínébe egy térképet véstek. A jelentősebb helyszíneket ékkőberakás jelöli, a földrajzi jellegzetességeket mélyen bevésték. Egy pillantással felismered, hogy a térkép közepe, ahol a gömb ül, Vasudvard.
Tanulmányaidra emlékezve be tudod azonosítani a többi Látókövet őrző helyet is: Amon Súlt, Annúminast és a Torony Dombokat. Emlékszel, hogy Gondorban Minas Tirith, Osgiliath és Minas Ithil is rendelkezett kövekkel, ez utóbbi kettő szintén elveszett vagy elpusztult. Olyan kevés maradt, gondolod és végigsimítasz a sima kőfelületen és ékkőberakásokon.
De a Palantír hívogat téged. Leülsz a székbe, ujjaid hegyét a nagy gömbhöz érinted és belenézel. A kristály tapintásra meleg és hatalmat érzel a belsejében. Egyre erősebben és erősebben fénylik...
Mivel korábban már tudomást szereztél a titkos átjáróról, ami összeköti a te szobádat Szarumán dolgozószobájával és társalgójával, így van kiút!
Gyorsan magadra előkapsz egy köpenyt a szekrényedből, válladra teríted és felkészülsz hogy elhagyd Orthancot, ami az otthonod volt az elmúlt években. Kinyitod a rejtett faltáblát és belépsz az alagútba.
A tünde segít lábra állnod és miközben a fűbe törli tőrét, így szól: - Carnil vagyok, az Arany Erdő Úrnőjének hírnöke. Feltételezem te vagy Szarumán volt tanítványa.
Nem tudsz nem arra gondolni, hogy ez akár Szarumán egy újabb trükkje is lehet. Mi van ha a tünde nem más, mint Szarumán álruhában? Vagy egy újabb csapda, hogy bevalld a tervedet. Habár a tünde (vagy akárki is legyen) már megölhetett volna, amikor lefogott.
A tünde figyeli minden mozdulatodat, így most nem futhatsz el!
Ahogy merészen haladsz le a lépcsőn, az egyik őr a neveden szólít és elállja utadat.
- Meg kell kérdeznem, hogy mi dolgod Orthancon kívül, - mondja. Míg felé közelítettél, alaposan szemügyre vetted és jól láttad, hogy állig fel van fegyverkezve.
- Nekem őőő... van egy feladatom a külső falnál, - válaszolod nem túl meggyőzően.
Az őr végignéz rajtad, vörös szemeiben gyanú fénye kél. - Ennek utána kell kérdeznem. Várj itt! - Azzal odaint egy másik őrt, aki épp felétek lépdelt.
Sajnos a tünde nem tud időben a segítségedre sietni. Az utolsó dolog amit még látsz, az a durva handzsár hidegen fénylő pengéje, ahogy a nyakad felé suhan.
Kalandod és életed itt véget ért!
Rohan hullámzó dombjai hívogatnak téged. Vajon ez az utolsó esélyed a menekülésre és hogy beteljesítsd a küldetésedet?
435
Tapasztalat: 2
Idő: 10
Nagy, fekete madarak raját veszed észre a magasban, amik furcsán szabályos minták szerint repülnek. Szarumán kiküldte szárnyas kémeit, hogy utánad kutassanak! Gyorsan elbújsz egy közeli facsoport alá és izgatottan vársz. A madarak egy darabig még köröznek, majd tovaszállnak. Szerencséd volt, elkerülted a Mágus kémeit!
436
Tapasztalat: 3
Idő: 10
Az első ládához lépsz és látod, hogy fából készült, kialakítása egyszerű, de gondos munka, látszólag nyitva van. Óvatosan emeled fel a fedelét, remélve, hogy nincs rajta rejtett csapda. Nem történik semmi. Benne... benne minden képzeletedet felülmúló kincset találsz! Aranyérmék töltik meg a pereméig, ez a láda egy vagyont tárol! Gyorsan végignézed a többi hat ládát, és azokban is ugyanazt látod. Csak ebben az egy ládában közel ezer érme kell legyen, csodálkozol. Felveszed az egyik tallért hogy közelebbről is megvizsgáld, mire furcsa érzés kerít hatalmába. Az érme nem gondori veret. Túl tökéletes, és az egyik oldalára egy nő arcát nyomták. Megpróbálod elolvasni az apró betűs Tengwa írást... "Eru kegyelméből, Őfelsége Tar-Ancalimé uralkodása alatt, Númenor, a Másodkor 1100. évében" Ezt a kincset Númenorból mentették ki. Talán maga Elendil hozta magával, amikor áthajózott a tengeren, mielőtt a sziget a mélybe süllyedt!
Ha venni akarsz a kincsből, legfeljebb 20 érmét tudsz elrakni anélkül, hogy megterhelne. Jegyezd fel karakterlapodra amit elviszel!
437
Tapasztalat: 4
Idő: 10
Átkutatod a nyirkos cellát és találsz egy fémdarabot, ami talán megfelel a célnak. Forgatod, ide-oda mozgatod a rögtönzött álkulcsot, míg végül lassan sikerül elmozdítanod a reteszt.
Kiugrasz a folyosóra, meglepve az egyetlen ork őrt, aki odakint ül.
A szűk hely miatt nem tudsz elmenekülni, harcolnod kell! Ráadásul mivel nincs fegyvered, puszta kézzel kell küzdened!
Már jó ideje úton vagy, de nem sikerült messzire jutnod. Ahányszor csak hátranézel a keresőcsapatok fáklyalángjait látod, kétségtelenül a te nyomaidat követik. Warg-lovasok vágtáznak keresztül a mezőn, Szarumán úgy látszik kockáztatni is hajlandó, csak hogy elfogjon téged.
Fedezékbe kúszol az egyik őrjárat elől, ám ahogy megkerülsz egy dombocskát, három orkba botlasz!
Nem tudsz elmenekülni, harcolnod kell!
Miközben óvatosan szétsöpröd a lábnyomaidat, felpillantasz és egy magányos orkot veszel észre aki hozzád veszélyesen közel álldogál. Látszik rajta, hogy legalább annyira meglepődött, mint te magad.
Az ajtó mellett guggolva vársz, szinte egy örökkévalóságig. Nagy sokára kulcs zörgését hallod a zárban, majd az ajtó kitárul. Egy ork lép be, kezében egy fémtálcát tart, rajta étellel. Őt a börtönőr követi, aki a kulcsokkal babrál. Rájuk veted magad, ezzel meglepve őket.
A szűk hely miatt nem tudsz elmenekülni, harcolnod kell! Ráadásul mivel nincs fegyvered, puszta kézzel kell küzdened!
- Ha legyőzöd őket, lapozz a 113-ra!
- Ha veszítesz, az orkok nem haboznak végezni veled. Kalandod itt véget ért!
Kiérsz az előcsarnokba, de a lépcsők és a magad mögött hagyott kamra felől lépteket hallasz. Hamarosan megfújják a riadót és Orthanc legrejtettebb zuga sem nyújthat majd neked menedéket!
Fegyvert rántasz és szembe szállsz a támadó lidérccel.
A bilincseidhez közel megállva az őröknek kiáltasz: - Fontos információim vannak! Azonnal Szarumán elé kell vigyetek!
Csak durva röhögés jön válaszként. Az egyik ork az ajtón keresztül felel: - Várhat. Kétlem, hogy a Nagyúrnak most van rád fecsérelhető ideje.
A terved nem vált be.
Hiába tekergeted és rángatod a kötelékeidet, erősen tartanak. Nincs más választásod, ki kell várnod míg Szarumán visszatér, bízva abban, hogy megváltoztatja döntését és kegyelmet tanúsít majd.
Úrrá lesz rajtad a rettegés, így a félelemtől bénán, tovább rejtőzve végignézed, ahogy a tünde megküzd a két orkkal.
A lovasok fegyvert rántanak és megrohamoznak téged.
447
Tapasztalat: 2
Idő: 5
Vállt vállnak vetve szembeszálltok a három orkkal. A tünde megrohamozza a vezérüket, neked a maradék kettőből kell megküzdened eggyel.
448
Tapasztalat: 2
Idő: 10
Becsusszansz és szokatlan látvány fogad. A kupolát egyetlen terem foglalja el, aminek közepén egy emelvényen nagy kőszarkofág pihen. A szokatlan látványt maga a mennyezet biztosítja, amit kéken és zölden fénylő moha borít, elég fényt árasztva magából az egész terem bevilágításához.
Óvatosan a terem közepére lépsz. A szarkofágon nincs fedél, így látod a benne fekvő alakot. A foszladozó ruhája alapján a titokzatos dúnföldiek egykori királyának véled. Maga a test rendkívül jó állapotban van, nincs nyoma oszlásnak, bűzös kipárolgást sem érzel. Ám nem a test ragadja meg tekintetedet, hanem a nyakában lógó ezüst amulett. Gondos munkával készítették, a felületét egy rúna díszíti. Nincs kétséged afelől, hogy mágikus természetű.
449
Tapasztalat: 25
Idő: 0
A férfiak mozdulatlanul hevernek előtted. A testeket gyorsan bevonszolod egy közeli szobába és rájuk csukod az ajtót.
450
Tapasztalat: 20
Idő: 10 nap
Sikerül leráznod üldözőidet és végül egy tanyaházhoz érsz, ahol barátságos rohírok fogadnak. Jó és megbízható emberek, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem közülük való vagy. A családapa csak kevés kérdést tesz fel, a felesége pedig csendes természetű. A lányuk Elwyn azonban nagyon kíváncsi, sötét hajadról és furcsa ruháidról érdeklődik. Hamarosan tudatosul benned: tovább kell állnod.
Miután kipihented magad, tovább indulsz úti célod, Lórien felé. Azonban amikor csak megemlíted az Arany Erdőt, a rohírok gyanakvással és félelemmel tekintenek rád. - Boszorkányosság helye az, - mondják. Azt is beszélik róla, hogy titokzatos lakói senki hívatlant nem engednek a határain belülre; valamiféle bűbáj dolgozik ott, ami miatt minden behatoló (szerintük amúgy sem épeszű az ilyen) eltéved és azon veszi észre magát, hogy körbe-körbe halad. Szarumánról is kérdezed őket, de a többség nem is tud róla, vagy kedves öreg varázslónak hiszi, aki senkinek sem árt. Rájössz, hogy ha sokat beszélsz, azzal csak Szarumán ügynökeinek figyelmét vonod magadra, szóval így nem tudod figyelmeztetni Rohan népét.
Végül tehát nem tudod teljesíteni a küldetésedet. Lórien zárva van előtted, a többi Mágus számodra elérhetetlenül messzi földön jár. Köszönetet kell mondanod a Valáknak, hogy egyáltalán élve sikerült megszöknöd arról a gonosz helyről, azután indulhatsz új kalandokat keresni!
Vége!
- Te vagy Szarumán tanonca, nemde? - kérdi az ismeretlen lágy, dallamos hangján.
Ismét bólintasz, mire elenged. Megfordulsz és egy nagyon fiatalnak látszó tündével találod szemközt magad, aki fényes szürke tunikát és nadrágot visel, vállán hátravetve hasonló anyagú köpennyel. - Nos! Úgy hiszem hasznodra válna némi gyakorlás a lopakodás terén. Szerencséd, hogy az orkok előtt akadtam rád!
Már válaszolnál, de a tünde feltartott kézzel csendre int. Félre fordítja a fejét, mintha figyelne valamit. Eleinte nem hallasz semmit, de amint a tünde újból megszólalna, ork beszédet sodor feléd a szél. Mielőtt fedezékbe bújhatnátok, három termetes ork bukkan elő a sötétségből.
A tündénél van egy hosszú íj, de karcsú tőrt húz elő az orkok közeledtére. - No ne csak állj ott! Bizonyára nem vagy e lények barátja!
Beléd hasít a felismerés: valószínűleg ez a tünde a hírvivő, akit vártál.
452
Tapasztalat: 20
Idő: 15
Elvégzel még néhány utolsó simítást, majd átolvasod a munkádat:
Lórien Úrnőjének!
Szarumán egyik tanonca vagyok és Vasudvardból írom ezt a sürgős üzenetet. Információim vannak Orthancból a Fehér Tanács részére, amik túlságosan is kényesek, hogy e madár útján küldjem el. Ne válaszoljon erre a levélre, inkább küldjön egy hírvivőt, hogy mától számított tíz nap múlva, a telihold éjszakáján, pontban éjfélkor találkozzon velem a...
Válassz egy találkahelyet az alábbiak közül: a Mágus Völgyének bejárata (3F), a Vas folyó hídja (6A) vagy a folyóhoz közeli romos tanyaház (4C). Ezt jegyezd fel, hogy később biztosan emlékezz rá!
Befejezvén a levelet, beteszed egy kicsi, csontból készült hengerbe, amit Elramar ("Csillagszárny") lábához erősítesz. A madár csattogó szárnyakkal a levegőbe emelkedik, tesz egy kört a torony körül, majd elrepül északkelet felé, amerre Lórien, az Arany Erdő található.
A közeli erdőben barangolsz, percekig a talajt fürkészed lábnyomok vagy a hírnök bármi más nyoma után, de semmi eredmény. Hirtelen hangokat hallasz az ösvény felől. Mozdulatlanná dermedsz, még a lélegzeted is visszafojtod, ahogy észreveszed az erdőn át csörtető három behemót orkot! Nincs kétséged a felől, hogy téged keresnek. Szerencsédre elmennek melletted a híd irányába.
Megkönnyebbült sóhajjal állsz fel. Hirtelen valaki megragad hátulról és erős kézzel betapasztja a szádat. Egy lágy hang suttog a füledbe: - Egy hangot se! Csak fejbólintással válaszolj a kérdéseimre. Értesz engem?
Bólintasz és érzed, ahogy a szorítása hajszálnyit gyengül. Ennek ellenére ösztöneid arra bujtatnak, hogy kiszabadulj az idegen kezei közül.
Az orknak szerencsés napja ez a mai. Egy ügyes ütésével fejbe kólint, amitől elveszíted az eszméletedet...
Lassan visszajutsz a tisztáshoz. Összeszorul a szíved, amikor durva ork röhögést hallasz. Kilesel a bokrok közül és két orkot látsz a vértócsában fekvő tünde teste fölött állni. Az egyik bestia kegyetlenül belerúg az ifjúba, amitől a test ernyedten a másik oldalára fordul. Nyilvánvalóan halott. Gyávaságod keserű gyümölcsöt termett. Küldetésed sikeres teljesítésére már kicsi az esély. Nem maradt más választásod, mint Rohanba menekülni.
Óvatosan egy bokorba bújsz a híd közelében. Hosszú percek telnek el, ami alatt semmi sem történik, aztán durva hangokat hallasz az ösvényen nyugat felől, és egy pillanattal később három termetes ork bukkan fel. Egymással társalognak valamiről, amit néha egyikük megszakít, hogy kutyához hasonlóan körbeszaglásszon. Néhány foszlányt tudsz csak kivenni torokhangú beszédükből:
- ...a kis vakarcs errefelé jött. Biztos vagyok benne Gurbash! - mondja az egyik a legnagyobbnak, aki nyilvánvalóan a vezérük lehet.
Gurbash hunyorogva végigpásztázza a területet. Visszatartott lélegzettel várod ki, hogy vörösen fénylő tekintete keresztülsuhanjon búvóhelyeden.
- Akkor hol a csibész, bolond? Azt mondod kiszagoltad. Én meg azt mondom az orrod még mindig tele van a tegnap esti sült szagával!
- Várjatok! - szól közbe a harmadik ork, aki eddig folyamatosan szaglászott. Feláll és egyik szőrös, karmos ujjával a te irányodba mutat. - Ott bujkál!
Szíved a torkodba szökik és már futni kezdenél, amikor hirtelen egy szürkébe öltözött tünde ugrik elő az árnyékokból Gurbash mögött. Leszúrja a mit sem sejtő orkot, aki holtan esik össze. A másik kettő fegyvert rántva a tünde felé fordul.
457
Tapasztalat: 20
Idő: 30
Legyőztél kettőt Orthanc legjobb őrszemei közül! A férfiak mozdulatlanul hevernek a lábaidnál. A teremben nincs semmi értékes, ráadásul időd sincs sok.
Átfésülöd a terepet lábnyomok vagy bármi más nyom után, amit a hírvivő hagyott maga után, de nem jársz sikerrel. Dühösen felállsz és már épp feladnád a további keresést, amikor hirtelen valaki megragad hátulról és erős kézzel betapasztja a szádat. Egy lágy hang suttog a füledbe: - Egy hangot se! Csak fejbólintással válaszolj a kérdéseimre. Értesz engem?
Bólintasz és érzed, ahogy a szorítása hajszálnyit gyengül. Ennek ellenére ösztöneid arra utasítanak, hogy szabadulj az idegen kezei közül.
A Mágus elé hurcolnak, aki higgadtan ül masszív, fényes fekete márványasztala mögött. Mint mindig, most is fehér köntöst visel, aminek magas gallérja legyezőként terül szét feje körül. Szarumán valaha hollófekete haja majdnem tökéletesen kifehéredett az elmúlt évek során, s arcbőre is csak alig sötétebb hószín szakállánál. Akárha kőből faragták volna, gondolod.
Kettőtökön kívül csak a szőke Elred tartózkodik a szobában. Ő Szarumán egy másik tanítványa, akit különösképpen nem kedvelsz, mivel több dologban is az ellentéted. Ő egy szőke rohír, ki kedves mosolyával álnok elméjét és hazug nyelvét leplezi. Neked ellenben sötét a hajad és csendes vagy, de mindig igyekszel őszinte lenni, még neki is segítettél a tanulmányaiban, amikor még fiatalabbak voltatok. Kétségtelen, hogy élvezi Szarumán elsőszámú tanítványának bukását, mivel így ő léphet majd a helyedbe. Zöld szemeit lesütve áll, próbál jelentéktelennek tűnni.
A néma csend hosszan elhúzódik, míg a Mágus végül feláll és az asztalt megkerülve hozzád lép. Szürke tekintete a tiédbe fúródik, s te úgy érzed egyenesen keresztüllát rajtad. Néhány pillanatnál nem bírod tovább és félrenézel.
- Nagyot csalódtam benned, - mondja Szarumán lágyan. - Úgy gondoltam, hogy legalább te, a tanítványom hűséges leszel. A lakrészedbe kell zárjalak, míg eldöntöm mi legyen a sorsod. - A Mágus elfordul tőled, látszólag csak mered maga elé, majd durva, parancsoló hangon utasítja az őröket. - Vigyétek el a szemem elől e "tanítványt"!
Az őrök durván vállon ragadnak, de még látod, ahogy Elred felnéz és megnyerő arcán gúnyos mosoly terül szét.
Rövid tusa után Carnil ügyesen lefegyverez és a földre dönt.
- Bolond! - kiált rád. - Mégis mit művelsz? Én vagyok a hírnök akiért írtál! Vagy talán... - szeme összeszűkül, - ...talán Szarumán valamiféle átverése vagy?
Rájössz, hogy borzasztó hibát vétettél, hogy ez a tünde nyilvánvalóan tényleg Lórienből való.
Frissítsd a karakterlapod: Elszenvedett Sérülésed egyenlő az Állóképességeddel!
Megölöd a fiatal tündét, majd átkutatod a felszerelését. Van egy szép hosszúíja (+1 Távolsági TB) és egy kecses, ezüstösen fénylő kardja (+2 Közelharci TB). A köpenye +1 bónuszt ad rejtőzéshez és lopakodáshoz. A csomagjában kis üzenetet találsz, amit karcsú tünde betűkkel írtak. Remegő kezekkel olvasni kezded, rettegve attól, amit az aláírás -Galadriel- jelent. Félelmed beigazolódik: sikerült szabotálnod a saját küldetésedet. Most már vajmi kevés reményed van a sikerre. Nem maradt más lehetőséged, mint Rohanba menekülni és bízni abban, hogy magad is megtalálod a Lórienbe vezető utat.
Behunyt szemmel, gondosan elmondod magadban a Fény varázslat igéit. Lassan, vonakodva nyitod csak ki a szemed. Működött a varázslatod?
A monolitot körülölelő terület elhagyatottnak tűnik ahogy közelítesz felé. A ködfüggöny hasítékain át az égre pillantva megpróbálod megállapítani az időt.
A félorkokat meglepi a támadásod.
465
Tapasztalat: 30
Idő: 10
Tettedtől lenyűgözve, dermedten állsz az eszméletlen orkok vérző testeinek gyűrűjében. Ám nincs időd ünnepelni, többen is vannak körülötted.
466
Tapasztalat: 12
Idő: 5
Legyőzted az őrt, de bizonyára rövidesen mások is jönnek majd. Sietned kell!
467
Tapasztalat: 10
Idő: 5
A szobát megtöltő milliónyi tárgy mind lenyűgöző, egymással versengenek a figyelmedért, de valami az íróasztalhoz vonz. Egy tekercs az, a pecsétet feltörték, de még fel van tekerve. Óvatosan kisimítod, és közben eszedbe jut a hírvivő, aki tegnap hozta: feketébe öltözött, sötét férfi. Csak attól a hideg rázott, hogy mellette álltál.
Szarumán,
Nem jelentetted eredményeidet az ígéret szerint. Ez módfelett zavaró. Azt javaslom a további kommunikációhoz mostantól vedd igénybe a Követ, amennyiben nem akarod az Ő haragját, vagy az enyémet, fejedre vonni.
Szauron Szája
Az aláírás alatt egy vörös tintával rajzolt héj nélküli szem. A tekercset hirtelen támadt undorral az asztalra ejted és üres tekintettel nézel magad elé. Szauron Szája! Mordori Szauron, a Gyűrűk Ura, beszélt Szarumánnal! Beigazolódtak legrosszabb félelmeid.
Jelöld karakterlapodon az "A" Nyomot!
Előhúzod a medált és szinte azonnal meleg fényt kezd árasztani magából, bevilágítva a szobát körülötted. Élelemmel megrakott polcsorok futnak a homályba tőled jobbra és balra.
469
Tapasztalat: 8
Idő: 0
Kihasználva az ork meglepettségét, gyorsan felülkerekedsz az őrön és kiütöd. Ha akarod, magaddal viheted a kardját.
Leráztad az üldözőidet és végül egy tanyaházhoz érkezel, ahol a barátságos rohírok befogadnak. Miután kipihened magad, tovább indulsz célod, Lórien felé. Ám amikor csak megemlíted az Arany Erdőt, a rohírok gyanakvással és félelemmel néznek rád, és azt mondják boszorkányos hely az. Ám ennél is aggasztóbb, hogy madarakat vettél észre magasan az égen, amik úgy látszik követnek téged akármerre mész.
Végül elérkezel a Fangorn Erdejéhez közeli vadonba, ahol letáborozol éjszakára. Fázol és magányosan bámulsz magad elé, amikor hangot hallasz a hátad mögül. Mielőtt felpattanhatnál, három magas figura lép elő az árnyak közül. Mindhárman hosszú, szürke csuklyás köpenyt viselnek, arcuk nem látható. Banditák! gondolod ijedten, de az útonállók ritkán öltöznek ilyen jól.
Pislogni sincs időd, ketten íjat ragadnak és vesszőt illesztve az idegre, majd rád fogják a fegyvereket. A harmadik, nyilván a vezérük, hátraveti csuklyáját. Egy tünde! Hosszú, homokszőke haja csillog a tábortűz fényében.
- Te vagy Szarumán volt tanítványa? - kérdezi lágy, de mégis parancsoló hangon. - Figyelmeztetlek, csak az igazat mondd!
Még a gondolat sem merül fel benned, hogy hazudj e nemes tündéknek. - Igen, én vagyok! Te...
- A nevem Aldaron. Lórienből jöttünk, az Úrnő küldött, hogy megtaláljunk téged, miután Carnil nem tért vissza. Attól tartunk Szarumán alattvalóinak áldozata lett.
Szinte el sem hiszed mekkora szerencséd van: végül mégis eljutsz Lórienbe!
Aldaron szűkszavú tünde. Rövid utasítására összepakolod hátizsákodat és mind a négyen azonnal útnak indultok.
Néhány nap elteltével megérkeztek a varázslatos Arany Erdő, a Tündekirálynő Galadriel birodalmának határához, amit halandó csak nagyon ritkán lépett át. Aldaron vezetésével haladsz az aranyszín levelekkel terhes ezüst mallornfák ágai alatt, és közben érzed, ahogy nagy teher hagyja el a válladat.
Néhány mérföld megtétele után Aldaron megáll. Lehetőséget biztosítanak, hogy megfürödj és lecseréld koszos ruháidat a tündék által felajánlott puha, szürke anyagból varrt tunikára. Nem utasítod vissza.
Aldaron így szól: - Itt be kell kötnünk a szemed. Minden halandót így kell vezetnünk, aki be akar lépni a Naith-ba.
Egy szövetdarabbal bekötik a szemed és még további mérföldeken át így vezetnek téged.
A félork meglóbálja handzsárját.
472
Tapasztalat: 25
Idő: 60
Újból megálltok és te sima kőfelületet érzel a talpad alatt.
Carnil így szól dallamos hangján: - Caras Galadhon, azaz a Fák Városának kapujához értünk. Itt már levehetem rólad a szemkötőt.
Ezt azon nyomban meg is teszi. Habár már alkonyodik, még elég erős a fény, hogy elvakítson és csak hunyorogva tudj körülnézni. Egy magas kapu előtt álltok, amit fehér fából és ezüstből építettek fehér kőtornyok közé. A kapu a bejáratot védi, ami a fűves töltéssel körülölelt városba vezet. Hang nélkül kitárul és beléptek a tündék városába.
Hatalmas aranyszín tornyok emelkednek előtted, óriási mallornfák, amiket számtalan lámpás fénye világít meg. Nem látsz senkit, de a fák felől tündék énekét hallod.
- Mi tündék félénkek vagyunk a látogatókkal szemben, - magyarázza Carnil. - Halandó csak nagyon ritkán lépett át e kapun.
Zöld dombok oldalába vájt, gondos munkával kialakított lépcsőkön haladtok végig, míg végül egy magasan fekvő sík tisztásra értek. Egyik végében nagy, vizet fröcskölő szökőkút áll, amin ragyogó ezüst fények táncolnak, míg a másik oldalon a leghatalmasabb mallornfa áll, amit valaha láttál. Lábánál páncélba öltözött tündék strázsálnak, ágai között a magasban pedig mintha fehér padozatokat látnál. Nem tudod visszatartani a kérdést: - Az Úrnő egy fán lakik?
Carnil, élvezve tudatlanságodat, elmosolyodik. - Lórien tündéi fákon laknak, tanonc. Galadriel Úrnő és férje, Celeborn Úr odafent várnak téged. Én előre megyek, te pedig kövess majd, amikor az őrök engedik.
Carnil fürgén mászni kezd felfelé a fehér létrán, mialatt az őrök végig szemmel tartanak téged. Még sosem láttál ezekhez az őrökhöz hasonló tündéket, akik magasabbnak és erősebbnek tűnnek, mint bármelyik halandó ember. Ennek következtében különösen alsóbbrendűnek érzed magad, és végül tudatosul benned, hogy találkozni fogsz Galadriellel, Középfölde leghatalmasabb tündéinek egyikével.
- Most indulhatsz, - mondja lágyan az egyik őr, mire mászni kezdesz. Nyilvánvalóvá válik, hogy a csúcs jóval magasabban van mint hitted, mert alig félúton jársz csak s máris elfáradtál. Több sík padozatot is magad mögött hagysz, de kitartóan mászol tovább.
Végül eléred a fa csúcsára épített ovális alakú építményt. A létra felnyúlik egy padlónyíláson keresztül, ahonnan Carnil figyel téged. Kezét feléd nyújtja és felsegít.
A csarnokot lágy aranyfényű lámpások világítják meg, a kerülete mentén számos tünde ül és áll. Középen két fehér trónus áll, ami fölé faágak borulnak élő baldachint alkotva, s rajtuk ott ül Lórien Ura és Úrnője.
Közeledtedre mindketten felemelkednek. Magasságuk ámulatba ejt téged. Ragyogó fehér öltözéket viselnek, ami egyszerű szabású, mégis elegáns. Celeborn haja ezüstfehér, míg az Úrnőé a legszebb aranyszőke, amit valaha láttál. Rád mosolyog és úgy érzed, mintha olvasni tudná minden gondolatodat, ám ugyanekkor furcsa nyugalom árad szét benned és elszállnak félelmeid.
Celeborn így szól: - Légy üdvözölve, Fehér Szarumán volt tanítványa! Hálásak vagyunk, hogy elhoztad nekünk a tudásodat. Fogadd elismerésünket bátorságodért, mert szembeszállni a Nagy Mágusok egyikével valóban rendkívül veszélyes tett.
Párnákat hoznak neked és az Úr int, hogy helyezd magad kényelembe.
- Valóban adósaid vagyunk, - mondja Galadriel lágy és dallamos hangon, - bármit is tudsz elmondani nekünk.
Újból megálltok és te sima kőfelületet érzel a talpad alatt.
Aldaron így szól dallamos hangján: - Caras Galadhon, azaz a Fák Városának kapujához értünk. Itt már levehetem rólad a szemkötőt.
Ezt azon nyomban meg is teszi. Habár már alkonyodik, még elég erős a fény, hogy elvakítson és csak hunyorogva tudj körülnézni. Egy magas kapu előtt álltok, amit fehér fából és ezüstből építettek fehér kőtornyok közé. A kapu a bejáratot védi, ami a fűves töltéssel körülölelt városba vezet. Hang nélkül kitárul és beléptek a tündék városába.
Hatalmas aranyszín tornyok emelkednek előtted, óriási mallornfák, amiket számtalan lámpás fénye világít meg. Nem látsz senkit, de a fák felől tündék énekét hallod.
- Mi tündék félénkek vagyunk a látogatókkal szemben, - magyarázza Aldaron. - Halandó csak nagyon ritkán lépett át e kapun.
Zöld dombok oldalába vájt, gondos munkával kialakított lépcsőkön haladtok végig, míg végül egy magasan fekvő sík tisztásra értek. Egyik végében nagy, vizet fröcskölő szökőkút áll, amin ragyogó ezüst fények táncolnak, míg a másik oldalon a leghatalmasabb mallornfa áll, amit valaha láttál. Lábánál páncélba öltözött tündék strázsálnak, ágai között a magasban pedig mintha fehér padozatokat látnál. Nem tudod visszatartani a kérdést: - Az Úrnő egy fán lakik?
Aldaron, élvezve tudatlanságodat, elmosolyodik. - Lórien tündéi fákon laknak, tanonc. Galadriel Úrnő és férje, Celeborn Úr odafent várnak téged. Én előre megyek, te pedig kövess majd, amikor az őrök engedik.
Aldaron fürgén mászni kezd felfelé a fehér létrán, mialatt az őrök végig szemmel tartanak téged. Még sosem láttál ezekhez az őrökhöz hasonló tündéket, akik magasabbnak és erősebbnek tűnnek, mint bármelyik halandó ember. Ennek következtében különösen alsóbbrendűnek érzed magad, és végül tudatosul benned, hogy találkozni fogsz Galadriellel, Középfölde leghatalmasabb tündéinek egyikével.
- Most indulhatsz, - mondja lágyan az egyik őr, mire mászni kezdesz. Nyilvánvalóvá válik, hogy a csúcs jóval magasabban van mint hitted, mert alig félúton jársz csak s máris elfáradtál. Több sík padozatot is magad mögött hagysz, de kitartóan mászol tovább.
Végül eléred a fa csúcsára épített ovális alakú építményt. A létra felnyúlik egy padlónyíláson keresztül, ahonnan Aldaron figyel téged. Kezét feléd nyújtja és felsegít.
A csarnokot lágy aranyfényű lámpások világítják meg, a kerülete mentén számos tünde ül és áll. Középen két fehér trónus áll, ami fölé a faágak borulnak élő baldachint alkotva, s rajtuk ott ül Lórien Ura és Úrnője.
Közeledtedre mindketten felemelkednek. Magasságuk ámulatba ejt téged. Ragyogó fehér öltözéket viselnek, ami egyszerű szabású, mégis elegáns. Celeborn haja ezüstfehér, míg az Úrnőé a legszebb aranyszőke, amit valaha láttál. Rád mosolyog és úgy érzed, mintha olvasni tudná minden gondolatodat. Tudja, hogy elárultam a tünde hírnököt! gondolod. Ám ugyanekkor furcsa nyugalom árad szét benned és elszállnak félelmeid.
Celeborn így szól: - Légy üdvözölve, mágustanonc! Hálásak vagyunk, hogy elhoztad nekünk a tudásodat. Fogadd elismerésünket bátorságodért, mert szembeszállni a Nagy Mágusok egyikével valóban rendkívül veszélyes tett.
Párnákat hoznak neked és Aldaronnak, s az Úr int, hogy helyezzétek magatokat kényelembe.
- Valóban adósaid vagyunk, - mondja Galadriel lágy és dallamos hangon, - bármit is tudsz elmondani nekünk. A hibát, amit vétettél... megbocsátjuk.
- Én... Köszönöm! - dadogod.
Lórien Úrnője elmosolyodik. - Akkor kérlek beszélj! Mesélj Szarumánról! Régóta sejtettem már, hogy tanácsai mögött önös érdekei húzódnak meg, habár reméltem, hogy tévedek.
A harmadik szinti függőfolyosón Szarumán áll és egy könyvet keres.
476
Tapasztalat: 2
Idő: 10
Félresöpröd a gyanúdat és elfogadod a tünde kinyújtott kezét. - Igen, én vagyok a tanonc és sok mindenről kell beszámolnom. Szarumán elárulta a Szabad Népeket!
A tünde összeráncolja szemöldökét. - Pont ahogyan az Úrnő gyanította! De mindent el kell mondanod, mert nem tud Szarumán trükkjeiről. Kikísérlek ebből az átkozott völgyből és elviszlek Lórienbe. Induljunk!
Carnil vezetésével átkelsz a hídon és behatoltok Nan Curunír, a Mágus Völgyének keleti erdőségébe.
Az őrök durván megkötözik a kezed és Szarumán dolgozószobájába hurcolnak.
Közeledtedre mindketten felemelkednek. Magasságuk ámulatba ejt téged. Ragyogó fehér öltözéket viselnek, ami egyszerű szabású, mégis elegáns. Celeborn haja ezüstfehér, míg az Úrnőé a legszebb aranyszőke, amit valaha láttál. Rád mosolyog és úgy érzed, mintha olvasni tudná minden gondolatodat. Ám ugyanekkor furcsa nyugalom árad szét benned és elszállnak félelmeid.
Celeborn így szól: - Légy üdvözölve! Hálásak vagyunk, hogy elhoztad nekünk a tudásodat. Fogadd elismerésünket bátorságodért, mert szembeszállni a Nagy Mágusok egyikével valóban rendkívül veszélyes tett.
Párnákat hoznak neked és az Úr int, hogy helyezd magad kényelembe.
- Valóban adósaid vagyunk, mondja Galadriel lágy és dallamos hangon, - bármit is tudsz elmondani nekünk.
Meglepetésedre az ajtó félig nyitva van.
Beszámolsz a Mágus furcsa viselkedéséről a Galadhrimok Urának és Úrnőjének, és eléjük tárod gyanúdat is, miszerint Szarumán elárulja a Szabad Népeket.
Celeborn meglepettnek tűnik és enyhe kétkedéssel fogadja történetedet. - Van bizonyítékod Szarumán árulására? Bármi információ, ami támogatja az állításodat? A Bölcsek tisztelik a Fehér Mágust, ahhoz hogy árulással gyanúsítsd, valamiféle bizonyítékra lesz szükség!
Galadriel megértőbb. - Férjemuram, Szarumán okos és bölcs, ahogy mondtad, és mindig is nagyon titkolózó volt. Kétségtelen, hogy gondosan álcázná kapcsolatát a Sötét Úrral, vagy minden utalást, ami árulására engedne következtetni. Engem mindig érdekeltek Szarumán személyes indítékai és céljai. Az adósai vagyunk eme ifjúnak. - Hozzád fordul. - Nagyon hálásak vagyunk, hogy szembeszálltál Szarumánnal és értesítettél minket.
Nem tudsz tenni ellene, kedves szavai nyomán elpirulsz, majd nagy nehezen így szólsz: - Elegendő jutalom számomra, hogy láthattam Lórient és találkozhattam veletek, a leghatalmasabbakkal és legszebbekkel egész Középföldén!
Szíved végre megnyugodhat: kivetted a részed a Szarumán gonosz tervei elleni harcból. Sikerrel teljesítetted a küldetésedet!
Vége.
481
Tapasztalat: 1
Idő: 5
A nyakad köré fonódó kar szorításának tudatában lassan bólintasz.
- Te vagy Szarumán tanonca, aki üzenetet küldött néhány nappal ezelőtt?
Egy pillanatig hezitálsz. Vajon a Mágus egyik ügynöke fogott el, vagy a hírnök, akit keresel? De Szarumán nem valami verőembert küldött volna utánad, hogy válaszokat csikarjon ki belőled, hiszen a hatalmával ő is képes lenne erre. Bizonytalanságodnak vége. Igenlően bólintasz, mire fogvatartód szinte azonnal elereszt. Megfordulsz és egy nagyon fiatal tündével találod szemközt magad, aki fényes szürke tunikát és nadrágot visel, válláról hasonló anyagú köpeny lóg. Haja hosszú és homokszőke, szürke szemei ragyognak, mélyükről bölcsesség süt. - Nos, végül csak megtaláltalak!
Válaszolnál, de a tünde feltartott kézzel csendre int. Félrehajtja fejét, mintha hallgatózna. Eleinte nem hallasz semmit, de amikor a tünde újból megszólalna, ork beszéd foszlányai jutnak a füledbe. Mielőtt fedezék után nézhetnétek három megtermett ork jelenik meg a tisztás szélén.
A tündénél van egy hosszú íj, de a bestiák közeledtére karcsú tőrt húz elő. - No ne csak állj ott! Bizonyára nem vagy e teremtmények barátja!
Beléd hasít a felismerés, hogy ez a fiatal tünde valószínűleg az a hírnök, akire vártál.
482
Tapasztalat: 50
Idő: 240
Landroval fáradhatatlanul repül veled. A hajnal közeledtével fehér ködfalat veszel észre északkelet felé. A sas egyenesen afelé száll, és szinte időbe sem telik, a pára máris körbeölel.
- Ne aggódj, ifjú, - nyugtat a madár. - Ez az Arany Erdőt övező bűvös köd. Az Úrnő utasítására átkelhetünk rajta.
Időről-időre a mélyben aranyszínben ragyogó erdőt pillantasz meg, de lehetetlenség bármi részletet kivenned. Hirtelen egy nagy domb emelkedik előttetek, amit gigantikus méretű fák koronáznak.
Landroval újra szól: - Caras Galadhonhoz, a Fák Városához közeledünk.
Hatalmas tornyokként, számtalan csillogó lámpás fényétől megvilágítva állnak az arany mallornfák. Aláereszkedtek, körberepülitek a dombot, majd leszálltok egy sík tisztásra. Nem látsz senkit, de a fák közül tündék énekét hallod.
- A tündék félénkek a vendégekkel szemben, - magyarázza a sas. - Halandó csak nagyon ritkán lépett e birodalomba.
A tisztás egyik végében nagy, vizet fröcskölő szökőkút áll, amit ragyogó ezüst fények világítanak meg, míg a másik oldalon a leghatalmasabb mallornfa áll, amit valaha láttál. Lábánál páncélba öltözött tündék strázsálnak, ágai között a magasban pedig mintha fehér padozatokat látnál. Nem tudod visszatartani a kérdést: - Az Úrnő egy fán lakik?
Landroval megrázza tollazatát. - Lórien tündéi fákon laknak, tanonc. Galadriel Úrnő és férje, Celeborn Úr odafent várnak téged. Itt is jön a hírnökük, ő majd elkísér hozzájuk. Nekem vissza kell térnem a fészkembe.
Köszönetet mondasz a hatalmas sasnak, majd végignézed, ahogy erős szárnyainak könnyed csapásaival újra a levegőbe emelkedik. Közben egy szürke tunikába és köpenybe öltözött magas tünde szeli át a tisztást és köszönt téged.
- A nevem Aldaron, - mosolyog, szép arca ragyog a reggel fényében. - Te bizonyára Fehér Szarumán ifjú tanítványa vagy.
- Igen, - sikerül kinyögnöd, mert még mindig hatása alatt vagy az áhítatnak, ami e csodás hely látványától és az események ilyetén fordulatától töltött el.
- Elkísérlek az Úrhoz és az Úrnőhöz, akik várnak rád.
Átvágtok a tisztáson, majd Aldaron fürgén mászni kezd felfelé a fehér létrán, mialatt az őrök végig szemmel tartanak téged. Még sosem láttál ezekhez az őrökhöz hasonló tündéket, akik magasabbnak és erősebbnek tűnnek, mint bármelyik halandó ember. Ennek következtében különösen alsóbbrendűnek érzed magad, és végül tudatosul benned, hogy találkozni fogsz Galadriellel, Középfölde leghatalmasabb tündéinek egyikével.
- Most indulhatsz, - mondja lágyan az egyik őr. Mászni kezdesz. Nyilvánvalóvá válik, hogy a csúcs jóval magasabban van, mint hitted, mert alig félúton jársz még csak s máris elfáradtál. Több sík padozatot is magad mögött hagysz, de kitartóan mászol tovább. Végül eléred a fa csúcsára épített ovális alakú építményt. A létra felnyúlik egy padlónyíláson keresztül, ahonnan Aldaron figyel téged. Kezét feléd nyújtja és felsegít.
A csarnokot lágy aranyfényű lámpások világítják meg, a kerülete mentén számos tünde ül és áll. Középen két fehér trónus áll, ami fölé a faágak borulnak élő baldachint alkotva, s rajtuk ott ül Lórien Ura és Úrnője.
Közeledtedre mindketten felemelkednek. Magasságuk ámulatba ejt téged. Ragyogó fehér öltözéket viselnek, ami egyszerű szabású, mégis elegáns. Celeborn haja ezüstfehér, míg az Úrnőé a legszebb aranyszőke, amit valaha láttál. Rád mosolyog és úgy érzed, mintha olvasni tudná minden gondolatodat. Ám ugyanekkor furcsa nyugalom árad szét benned és elszállnak félelmeid.
Celeborn így szól: - Légy üdvözölve! Hálásak vagyunk, hogy elhoztad nekünk a tudásodat. Fogadd elismerésünket bátorságodért, mert szembeszállni a Nagy Mágusok egyikével valóban rendkívül veszélyes tett.
Párnákat hoznak neked és az Úr int, hogy helyezkedj el kényelmesen.
- Valóban adósaid vagyunk, bármit is tudsz elmondani nekünk, - mondja Galadriel lágy és dallamos hangon.
Beszámolsz a Mágus furcsa viselkedéséről a Galadhrimok Urának és Úrnőjének, és eléjük tárod gyanúdat is, miszerint Szarumán elárulja a Szabad Népeket.
Celeborn meglepettnek tűnik és enyhe kétkedéssel fogadja történetedet. - Van bizonyítékod Szarumán árulására? Bármi információ, ami támogatja az állításodat? A Bölcsek tisztelik a Fehér Mágust, ahhoz hogy árulással gyanúsítsd, valamiféle bizonyítékra lesz szükség!
Galadriel megértőbb. - Férjemuram, Szarumán okos és bölcs, ahogy mondtad, és mindig is nagyon titkolózó volt. Kétségtelen, hogy gondosan álcázná kapcsolatát a Sötét Úrral, vagy minden utalást, ami árulására engedne következtetni. Engem mindig érdekeltek Szarumán személyes indítékai és céljai. Az adósai vagyunk eme ifjúnak. - Hozzád fordul. - Nagyon hálásak vagyunk, hogy szembeszálltál Szarumánnal és értesítettél minket.
Nem tudsz tenni ellene, kedves szavai nyomán elpirulsz, majd nagy nehezen így szólsz: - Én tartozom hálával neked Úrnőm, hogy kiszabadítottál Orthancból! Elegendő jutalom számomra, hogy láthattam Lórient és találkozhattam veletek, a leghatalmasabbakkal és legszebbekkel egész Középföldén!
Szíved végre megnyugodhat: kivetted a részed a Szarumán gonosz tervei elleni harcból. Sikerrel teljesítetted a küldetésedet!
Vége.
- Te vagy Szarumán tanonca, aki madárral üzenetet küldött nagyjából tíz nappal ezelőtt? - kérdi az ismeretlen lágy, dallamos hangján.
Ismét bólintasz, mire elenged. Megfordulsz és egy nálad nem sokkal idősebb fiúval találod szemközt magad, aki fényes szürke tunikát és nadrágot visel, vállán hátravetve hasonló anyagú köpeny. Ez a fiatal lenne a hírnök? Persze a tündék nem öregszenek, és egy több száz nyarat megélt harcos is fiatalembernek nézne ki. Aztán észreveszed finom vonásait és a fényt ami beragyogja alakját - valóban az Elsőszülöttek egyike!
Megszólalnál, de a tünde feltartott kézzel csendre int. Félre fordítja a fejét, mintha figyelne valamit. Eleinte nem hallasz semmit, de amint a tünde újból megszólalna, ork beszédet sodor feléd a szél. Mielőtt fedezékbe bújhatnátok, három termetes ork bukkan elő a sötétségből.
A tündénél van egy hosszú íj, de karcsú tőrt húz elő az orkok közeledtére. - No ne csak állj ott! Bizonyára nem vagy e lények barátja!
Beléd hasít a felismerés: valószínűleg ez a tünde a hírvivő, akit vártál.
Lehetséges, hogy Szarumán kijátszott téged?
Vadul küzdesz, de az idegen erre csak erősebben és immár fájdalmasan szorít. - Ne küzdj! Csak zajt keltesz és az orkok hamarosan itt lesznek... Máris túl késő!
Míg beszél, három ork bukkan fel a tisztás szélén. Azonnal észrevesznek, ahogy ott dulakodtok. - Ott van az áruló! - kiáltja az egyik durva ork nyelven.
- Na tessék, megcsináltad! - csattan fel fogvatartód, most már hangosan, és elenged. - Gondolom most már meg kell bíznom benned.
Szabad vagy és ahogy megfordulsz egy nagyon fiatal külsejű tündével találod szemközt magad, aki csillámló szürke tunikát és nadrágot visel, vállán hátravetve hasonló anyagú köpennyel. Hosszú haja homokszőke, szürke szeme és világos, tiszta bőre majdnem ragyog a sötétben. Egy hosszú íj van nála, de az orkok közeledtére karcsú tőrt húz elő. - No ne csak állj ott! Bizonyára nem vagy e lények barátja!
Beléd hasít a felismerés: valószínűleg ez a tünde a hírvivő, akit vártál.
Szarumán szája sarkában gonosz mosoly jelenik meg ahogy az egyik orkhoz fordul és mond valamit torokhangú nyelvükön. A testes kreatúra előhúzza görbe kardját és hozzád lép.
A penge átsuhan a nyakadon és az utolsó dolog, amit látsz az Szarumán, akinek a fáklyafény vörösre festi fehér köpenyét, arca pedig kegyetlen mosolyától vicsorgó koponyává torzul.
Kalandod és életed itt szomorú véget ér!
487
Tapasztalat: 65
Idő: 10
A Galadhrimok Ura és Úrnője elé tárod mindazt, amit Orthancban fedeztél fel: a nyomokat, hogy Szarumán valóban a Szabad Népek árulója.
Celeborn meglepettnek tűnik és enyhe kétkedéssel fogadja történetedet, de Galadriel megértőn bólint, s így szól: - Igen, pontosan amitől tartottam. Bárcsak Gandalf lenne a Tanács feje! De hasztalan a múlt megváltoztatását kívánni. A jövőben nagyon körültekintő leszek Fehér Szarumánnal. - Szemei ragyognak ahogy félrenéz és egy pillanatra megérint e tünde hölgy óriási bölcsessége és hatalma. Galadriel arca meglágyul, majd hozzád fordul. - Bátorságodért és leleményességedért, hogy elhoztad nekünk ezeket az információkat Szarumánról, nincs elég nagy jutalom.
Nem tudsz tenni ellene, kedves szavai nyomán elpirulsz, majd nagy nehezen így szólsz: - Elegendő jutalom számomra, hogy láthattam Lórient és találkozhattam veletek, a leghatalmasabbakkal és legszebbekkel egész Középföldén!
Szíved végre megnyugodhat: kivetted a részed a Szarumán gonosz tervei elleni harcból. Sikerrel teljesítetted a küldetésedet!
Vége.
Meglepetésedre észreveszed, hogy az ajtó nincs bezárva! Fülelsz, de nem hallasz hangokat a dolgozószobából.
Talán nem meglepő, de a toronyból származó kulcsaid egyike sem nyitja az ősi ajtót.
