A kontinensnek ez a sarka meglehetősen vad – félelmetes mocsárvidékek és sűrű, áthatolhatatlan erdők váltják egymást. Klímája meglehetősen változékony: forró, izzasztó nyár és rideg, havas tél jellemzi, köztük hosszú, több napig tartó monszunesők és napsütés váltogatják egymást. A bölcsek és időjósok minden próbálkozása ellenére Allansia időjárása bosszantóan kiszámíthatatlan. A vidéket észak felől a Jégujj-hegység fagyos csúcsai határolják, melyek megvédik a mintegy ötszáz kilométerre északabbra fekvő Fagy-fennsíkról leáramló hideg széltől. A Jégujj-hegység meglehetősen elhagyatott vidék, vad teremtmények, Yetik és Toa-Suok lakják. Csupán egyes prémvadászok merészkednek ilyen messze fel északra.
A Jégujj-hegység legdélibb lankáinak lábánál folyik a Kok folyó, amelyen teherbárkák és gályák hajóznak a húsznapnyira fekvő Zengis városából lefelé, Csiang Mai tartomány fővárosába, a nyüzsgő Fangba. Fang virágzó város, ahol az agyafúrt Sukumvit báró uralkodik. A helybeliek minden évben megrendezik a Bajnokok Próbáját, azt az élet-halál versenyt, melynek túlélőjét, a győztes bajnokot 10.000 Aranytallérral jutalmazza meg a báró. A verseny idején alaposan megkopasztják az ide látogató turistákat, az év többi részében pedig a folyón hajózó kereskedőkre kivetett rablóvámokból jutnak pénzhez.
A Kok folyón túl a Pagan-síkság terül el több napi járóföld távolságra, ahol egyszerű földművesek szétszórt kis települései találhatók. A síkság északi sarkát a Tűzhegy őrzi, amelyet az emberek valaha vulkánnak tartottak, mivel csúcsán különös, vörös virágok nőnek. A hegy gyomrában – azt suttogják – titkos, föld alatti börtönrendszer rejlik, mely fölött egy gonosz varázsló uralkodik, habár egyes helybéliek szerint a varázsló már meghalt, megölte egy félelmet nem ismerő lovag. (Ha ez így van, akkor lehet, hogy máshol kell keresned a szerencsédet.) Továbbhaladva, dél felé, Kőhidafalvára érkezünk, egy Törpevárosba, amely bányáiról és Gillibranról, duhaj vezéréről híres, akinek legendás varázskalapácsa visszatér annak a kezébe, aki azt eldobja. Kőhidafalva Törpéi barátságosak a kalandorokkal, csak a Dombi Trollokkal szemben ellenségesek, akikkel évtizedek óta háborúskodnak.
Dél felé haladva keresztezzük a Vörös folyót (amely színéről kapta nevét, ugyanis az elhagyatott Holdkő Dombok vörös földjét sodorja magával), és azonnal fák és szúrós bozótok szövevényében, a vad és veszélyes Fekete Erdőben találjuk magunkat, amely továbbnyúlik déli irányba. A Macskahal folyó, amely Feketehomok Kikötőnél ömlik a tengerbe, szeli ketté a Fekete Erdőt. Az erdőben rengeteg gonosz teremtmény lakik, és egy általánosan elterjedt helyi legenda szerint a mélyében a Fekete Elfek hatalmas barlangvárosa rejtőzik. Annyi bizonyos, hogy az erdőt Feketevárosi Elfek vadászó hordái szállják meg alkonyat után, magányos farmokat gyújtanak fel, és elrabolják az embereket, feltehetően rabszolgáknak.
Itteni helyszínek
- Mocsarak:Síkságok:
- Pagan-síkság
Erdők:Folyók:Kocsmák:Települések: