Zagor.hu
Zagor.hu fórum
44. könyv: Mágusvadász
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (4)
[b]Történet (2)[/b]: Mielőtt belekezdenénk a háttértörténetbe, kapunk egy nagyon aranyos és vicces instrukciósorozatot arról, hogy mit tudunk a mágusokról, miként eshetünk a csapdájukba, mivel béníthatók le, hogyan ismerhetők fel, miként követhetők. Megmondom őszintén ez az egész inkább vicces volt nekem, mint komolyan veendő szituáció. De sebaj, lépjünk tovább! Mi magunk egy Mágusvadász volnánk, aki már tapasztalt legyőzője mindenféle gonosz mágiának, és rengeteg varázslót – akik közül ugyebár mind gonosz – máglyára küldtünk. Nemrégiben sikerült elkapnunk egy új máglyajelöltet Mencius képében, akit már a börtönbe vittek, és ünnepelni kezdenénk, amikor váratlanul (ez már a könyv első fejezetpontja) meglép egy másik világba, Reinhardt herceget is magával rántva, és lehet, hogy minket is, de ha nem, akkor is utána megyünk. Utána történik a következő döbbenet, valahogy hármunknak sikerült testet cserélnie, a mágus a mi testünkben van, mi Reinhardtéban, ő pedig Menciuséban. Szóval most már nem csak a mágust kell megállítani, de valahogy a testünket is vissza kell szerezni. Itt már egy kicsit dühös voltam, mert azt a tök jó karaktert, aminek elképzeltem magam, egyszerre „letudtuk” és kaptunk helyette egy tök hétköznapit, meg egy még annál is rosszabbat. Ezután jön a kaland, amiben remélhetőleg sikerül legyőznünk a varázslót. A küldetés elég sablon, ezért inkább beszélek a háttérről, amiben lettek volna érdekes elemek. Gyakorlatilag mind a mágusszabályok, mind a háttér, mind az elején a testcsere egy olyan irányba viszi el a könyvet, hogy annyira ne vegyük komolyan, és picit ebben a hangulatban kezdtem neki a műnek. Azonban a végefele ez megváltozik és kezdi a könyv egyre komolyabban venni magát, a hangulata egyre darkosabb lesz, a nehézsége pedig kezd orbitális méreteket ölteni. Szerintem ez nagyon nem áll jól az egész alaptörténetnek. Ezenkívül a két világ közötti ellentmondást sem sikerült nálam igazán feloldani. Abban a világban, amiben elindultunk, elvileg minden mágus gonosz, de ahova érkezünk (Titán) ez már koránt sincs így. Szerintem ebben baromira nagy potenciál lett volna, hiszen felveti a kérdést: vajon tényleg minden mágus gonosz a mi világunkban, vagy a karakterünk végig egy hazugságban élt? Azonban egy mágussal való találkozást leszámítva ez a gondolat elvész a könyvben, pedig szerintem akár egy komplett történetet rá lehetett volna írni a mágusvadász lelki világára, hogy vajon mennyire volt valós az, amiért eddig küzdött. Ezt egy óriási elszalasztott lehetőségként éltem meg. De ha már ez a világ abban eltér, hogy nem minden mágus gonosz, akkor miért működnek a mágusok ellen ezek a gyermekded trükkök? Meg eleve valahogy az eddig legyőzött főgonosz mágusaink degradálásának érzem, hogy egy szőke hajfonattal le lehetne őket győzni (képzeljük el ezt mondjuk egy Retteget Balthus-szal). Szóval ezek nagyon zavarnak. Sajnos maga a történet elég sablon, 1-2 falut végigjárunk, 1-2 emberrel találkozunk, majd jön végül a nagy csata, szóval nem nagy cucc. A nagy szívfájdalmam, hogy óriási potenciált láttam az elején kapott karakterben és a köré alkotott háttérben, de maga a könyv nem több mint ennek a potenciálnak a módszeres leépítése. És ez nekem nagyon fáj.

[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: Sajnos nincs túl sok intelligenciát igénylő helyzet a könyvben. Néha próbára tesz minket a mű, hogy elolvastuk-e a varázslókról szóló részt az elején, de sajnos kb. csak ennyi, ami nagyon kevés. A szerencsefaktor annál több. Már az elején sok múlik a szerencsén, hogy egyáltalán átjutunk-e a másik világba, ahol a küldetést teljesíteni kell, utána meg rengeteg múlik a random ösvényválasztásokon és véletlenszerű döntéseken. Ami még egy érdekes elem lenne, az a testcsere képesség használata, ahol egy bizonyos momentumra kell figyelni. Ez egy jó ötlet volt, nagy kár, hogy a kivitelezésbe hiba csúszott…

[b]Nehézség (1)[/b]: …a könyv ugyanis a magyar fordítás szerint lejátszhatatlan vagy legalábbis 100%-os sikerrel nem teljesíthető. A testcserére ugyanis akkor van lehetőség, ha elkezd viszketni a fejünk. És éppen a kulcsmomentumban a fejviszketés helyett „[i]feláll a szőr a hátunkon[/i]” szerepel a könyvben, és így elvileg, hacsak nem tűnik valakinek fel ez az elírás, nem történhet meg a testcsere. Mondjuk ha jól tudom, ennél a könyvnél a fordító személye is megváltozott a fordítási folyamat közben, ilyenkor sajnos benne vannak a pakliban ezek a hibák. Viszont, ha ettől a formai hibától eltekintünk, akkor is baromira nehéz a könyv. Eleve, ha az első döntésünk nem az egyértelműbb [spoiler2]nem ugrunk át rögtön Mentius-szal a másik világba[/spoiler2] akkor onnantól 33% egyáltalán annak az esélye, hogy át tudunk ugrani a másik világba, és nem halunk meg már az elején. Ha viszont ezt a döntést választjuk, akkor egy nagyon fontos tárgytól meg elesünk. A vége pedig ismételten eléggé komolyan szadistára sikeredett. A sikerhez kötelező kellékekből is van vagy 4, ráadásul az sem mindegy, milyen eszközt választunk Mentius ellen. De nem elég őt legyőzni, az is feltétlenül szükséges, hogy addigra mindenki a saját testében maradjon, különben nem lesz teljes sikerünk, mert lehet, hogy mi maradunk Mentius testében, és akkor hiába térünk haza, a mágusvadász karrierünknek vége. De az is előfordulhat, hogy Reinhardt marad Mentius testében, mialatt mi visszakapjuk a sajátunkat. Ebben az esetben hiába érünk haza, őt azonnal kivégzik, mert azt hiszik, ő a varázsló. Ráadásul az ellenfelek is elég kemények (normális körülmények között nem lennének azok, de mivel nem a saját testünkben vagyunk, nem kicsit gyengülünk le). Szóval igencsak a szadista kategóriába tudom sorolni az alkotást.

[b]Játékélmény (1)[/b]: Most már sajnálom, hogy a [url=https://velemenyes.blogspot.com/2018/09/vissza-multamba-6-sardath-ostroma-kard.html]Kard mesteré[/url]re egyest adtam (azóta átírtam kettesre :) ), mert ha az az 1 pont, ennek valahol a mínusz 1-nél kellene lennie. Ki merem mondani: élvezhetetlen mű, sőt, inkább szenvedés, mint élmény. Eleve már megadja az alaphangot a történetben, hogy elveszítjük a testünket és valami nagyon gyenge adatokkal kell játszanunk, az alapfelszereléseink nélkül. Mivel tetszett az eredeti karakterünk ez már eleve rossz volt. Az utána lévő szakasz gyakorlatilag klasszikus megyünk-mendegélünk és kb. semmi sem történik effektus. A végén a város pedig maga a megtestesült szadizmus, rengeteg módon meg lehet halni, és sokszor az ember azt sem tudja igazán, hogy mi hiányzott, mit kellett volna másként csinálnia. A könyv szerkezete meg aztán nagyjából a legrosszabb. Néha konkrétan nem tudtam hova kéne lapozni, mert ha „[i]már voltál itt, és ez nálad van, lapozz ide[/i]”, ha „[i]oda akarsz menni és beszéled a nyelvet, ide[/i]”, ha „[i]csak alapnyelvet ismersz, akkor ide[/i]”, komolyan mondom, nagyobb kihívás kitalálni, hogy hova kell lapoznunk, mint dönteni. A könyv olvasása közben egész egyszerűen azt éreztem, hogy egyre idegesebb leszek (pedig ezeknek a könyveknek elvileg épp szórakoztatniuk kellene), és harag meg gyűlölet fog el, ami egyrészt a Sötét Oldalra vezet, másrészt a szabadidőmben nem épp erre vágyom. Ezenkívül még külön bosszantó, hogy a rengeteg elágazás miatt nagyon hamar a könyv végére lehet érni (bár ezesetben nem tudom, hogy ez mennyire nagy baj…). Igazából csak azért nem bánom, hogy elolvastam, mert így legalább titeket tudlak figyelmeztetni: nagyon nem ajánlom, szerintem az eddigi legrosszabb Zagoros fordítású könyv (és nem a fordítási hiba miatt).

[b]Összességében: 6/20[/b]
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Szerintem elég ízléstelen a borító, ha hirtelen rápillantok, kicsit olyan, mintha le lenne okádva. A minőség silány, a színek ütik egymást és fakók, a cím meg a többi szöveg elvész bennük. Úgy tűnik, mintha valami nagyobb kompozíció része lenne, de az egész kiábrándító, ne is ragozzuk.

[b]Illusztráció[/b]
Russ Nicholson sem remekelt annyira, a legtöbb kép egyáltalán nem érdekes, csak úgy van. Számos elnagyolt alkotás akad köztük, amiken érződik, hogy sietségben születtek, de legalábbis nem szántak rájuk sok energiát. Van egy-két pofásabb rajz, de kiemelkedőt nemigen tudok említeni, gyengébbet annál inkább: 190-es csontvázak, 118-as óriásmadár karmocskája, 394-es tüskés ellenfél, meg hasonlók.

[b]Háttértörténet[/b]
Érdekes az értekezés az elején a gonosz mágusokról és azok legyőzésének módjáról, bár nekem nem jön be, hogy a mágus szinte mint egy külön „faj” van bemutatva, mintha egy nem emberi teremtményről olvasnánk. A legtöbb pont annyira vicces (ha rosszindulatú akarok lenni: hülyeség), hogy csak nevetni lehet rajta. Ha a mágust FESTETLEN RUHÁBA öltöztetik, az a földre teríti, a KISMADARAK ELPUSZTULNAK a közelében, minden százegyedik lábnyoma a MACSKÁÉHOZ HASONLÓ, és meg egy csomó ilyen van. Az egész annyira komikusan túlzó, és olyan szintre emeli a mágusokat, hogy tényleg csak vigyorogni lehet. Mitől olyan természetfeletti lények, hogy csak színezüst golyóval, vagy a saját vérükbe áztatott karddal lehet megsebezni őket..?
No mindegy, szóval épp elfogtunk egy Mencius nevezetű varázslót, és elvisszük városunkba, hogy máglyára vessék. Kiderül, hogy öreg pártfogónk, az őrgróf meghalt, és fiára, Reinhardt-ra szállt címe. A temetés utáni halotti tor közben Menciusnak sikerül kiszabadulnia a börtönből (ez már a játék közben történik), és magával ragadja Reinhardt-ot is egy mágikus teleportba, ahova nekünk is illene követnünk, ha végleg le akarjuk zárni az ügyet vele. Ja meg persze az ifjú őrgrófot is megmenthetjük, ha már ott vagyunk.

[b]Rendszer[/b]
5 kajánk van, egy pisztolyunk 3 db golyóval (hárommal? Komolyan?), amiből 1 ezüst (egy??? Miért?? Mágusokra vadászunk, könyörgöm!). Aztán van hajból font kötél, mivel a bűbájosokat csak ezzel lehet összekötözni (bár nem egyértelmű, hogy tényleg van-e nálunk), iránytű, 12 db tükör, K6 ezüstpénz, kard.

[b]Kihívás[/b]
Nekem ez egy szinte végigjátszhatatlan kalandnak tűnt, mert olyannyira el vannak rejtve az információk, és olyan kombinációknak kell összeállnia a győzelemhez, hogy az valami horror. A végső helyszínre eljuthatunk a lábunkon, illetve egy mesélő történetének résztvevőjeként is, ami érdekes megoldás. A toronyban a csontvázak ellen kell a Mesterségek Könyve, vagy a kutya, vagy a dzsinn segítsége. Aztán Mencius jön, akit végül (sokadik nekifutásra) a következőképp tudtam eliminálni: rálőttem ezüstgolyóval, aztán kellett a mágikus amulett, ami megvéd a varázstámadásától, aztán újra a Mesterségek könyve, majd a "Tükörkép" bejegyzés a kalandlapon (erről később). Mindezek után a 124-es fejezetnél tudnunk kellene, hogy a „feláll a szőr a hátadon” szövegnél testet cseréljünk, annak ellenére, hogy az erre való utasítás a „ha a fejbőröd viszketni kezd” (152.) szöveget említi kulcsként. Ez szerintem konkrétan el lett rontva, de ha feltesszük, hogy jól van írva, akkor is 100%, hogy elsiklik a szemem fölötte, és Mencius minden további nélkül kinyiffant.

[b]Főgonosz[/b]
Mencius Ügyessége 5, Életereje 8, amikor végre karddal csapkodhatjuk, de hát ugye nem ebben rejlik a nehézség a vele való küzdelemkor. Érdekes ellenfél, mert egyáltalán nem tűnik erősnek, már maga a sztori is úgy indul, hogy elintéztük, de valahogy mindig sikerül elslisszolnia. Az illusztrációján egy öregembert láthatunk, de veszélyessé teszik őt varázslatai, ravaszsága és az, hogy abban a világban, amibe teleportálunk, felerősödik a mágiája. Több ízben is összefutunk vele a kaland során, ahogy üldözzük őt.

[b]Hangulat[/b]
Szóval a játék elején átkerülünk erre a teljesen ismeretlen földre, ahol furák az emberek, nem értjük a nyelvet, és a varázslók nem mind gonoszak, mint minálunk (ezzel egy máris normálisabb világ, mint a miénk…). Amolyan arab környezetben mozgunk, kalifával, tevékkel, repülő szőnyegekkel, miegymással. Elég egyedi az atmoszféra, bár a [i][url=https://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=19]Mélység rabszolgái[/url][/i]t ismerőknek nem lesz idegen egy-két elem, mint Kallamehr városa, Bythos említése, vagy a Rejtélyes Rabló feltűnése – abban a könyvben is Mason közreműködött ugyebár.
A nyelvet mindenképpen el kell sajátítanunk valamilyen szinten (nem túl életszerű, hogy egyik-másik forgatókönyv alapján ezt pár óra alatt megtesszük…), de nekem volt olyan játékom, amiben nem volt erre lehetőségem, és így semmit se értettem. Tetszett még, hogy lehet kutyát venni (akit etetni is kell), és Al-Haddar „interaktív” meséi is nagyon jók. Nem tetszett viszont a könyv szerkezete. Milliónyi elágazás, lehetőség és variáció van. Rengeteg információ és tárgy akad utunkba, és emiatt állandóan választási lehetőségek tengere áll elő szinte minden harmadik fejezetpontnál. Ha ez van nálad, ha az van nálad, ha van valaki veled, ha nincs veled senki, de tudod azt, vagy tudod ezt… Borzasztó hülyén fest az egész, szerintem egy játékkönyvet nem így kell megírni, mert egyszerűen rettentő zavaró. Testet csereberélünk Reinhardt és Mencius között, kereszteket meg köröket firkálunk a kalandlapra, és számolgatjuk őket… ehh, nagyon nagy katyvasz az egész. Mondani se kell, hogy ezáltal nettó 10 perc egy átlagos kaland, hisz a 400 fejezetpont 70%-a a különböző variációkra megy el. Tessék megnézni a 241-es fejezetpontot, ahol a kilenc választási lehetőségből 7 valamiféle előfeltételhez kötött. A hideg rázott ettől már a vége felé. De egyéb furcsaságok is vannak a szövegben, néha rettentően koncentrálni kell, hogy megértsük, mi zajlik. És vannak olyan durvulások, mint amikor külön varázslattal megyünk Menciusék után, és ha nem pusztulunk el azonnal, akkor is tíz évet öregedünk, ami -2 Kezdeti Ügyesség és -4 Kezdeti Életerő levonást eredményez már a kaland legelején! A 20-as Ügyességű Tüskés Ellenfelet már meg sem említem, mert már tényleg az elmebetegség kategória. Egy szó mint száz, nekem a [i]Mágusvadász[/i] egy kifejezetten frusztráló, nagyon idegesítő szerkezetű alkotás, ami elég jellegtelen cselekménnyel rendelkezik, és jóval több negatívum van benne, mint amennyi élményt nyújtott. Nem tudom ajánlani.
Értékelés: 4 / 10
Először is be kell vallanom, hogy nem rajongok Paul Mason könyveiért. Rendkívül nehezk és gyakran érzem azt, hogy elég egyetlen hibát elkövetni ahhoz, hogy búcsút mondjunk az életünknek, mivel úgysem fogunk sikerrel járni. Ezt azért vettem meg, mert azt hittem, kapunk egy társat magunk mellé. Végül ez így is lett, de az illető nem bizonyult nagy segítségnek.

A Mágusvadász is olyan, mint az összes többi. [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=67]A Bíbor Áradathoz[/url] hasonlóan itt is kódszavakat kell lejegyeznünk, melyekkel elvileg a történetben való haladásunkat rögzítjük. Személy szerint én ezt elég bosszantónak találom. Ráadásul van vagy ezer lehetséges út, melyek közül nem mindegyik bizonyul hasznosnak.

Egy reneszánsz korszakban indul a kaland. Kovaköves pisztollyal és rapírral vagyunk felszerelkezve, és erősen kétlem, hogy nagy kereslet lenne a páncélokra. Mágusvadászok vagyunk, ami talán az 1500-as évek Amerikájának vagy Európájának boszorkányvadászaira hajaz. Minden varázsló gonosz -- soha nem találkoztunk még olyannal, amelyik jó lett volna. Egy mágikus teleportáló varázslattal érkeztél Titánra, melyet az a varázsló hozott létre, akit éppen üldözöl (nem akarok túl sok mindent egyből lelőni), és Kallamehrben találod magad. El kell fognod Menciust, meg kell ölnöd, majd vissza kell térned saját világodba.

Érdemes megjegyezni, hogy a magas kezdőértékek ebben a könyvben feleslegesek, időnk nagy részét ugyanis valaki más testében fogjuk tölteni, és így nem is használhatjuk saját értékeinket. Ha emiatt átverve érzed magad, nem hibáztatlak. Több befejezése is van a történetnek, a legjobbhoz hamisítatlan Paul Mason stílusban egy konkrét útvonalon végigmenve juthatsz el.

Többször is kérdőn vakargattam a fejem, amikor a szabályok között található, mágusvadászatról szóló szöveget olvastam. Lehet, hogy saját otthonunkban ez ért bármit is, de be kell látni, Titánon ez csak egy rossz vicc. Nagyon kétlem, hogy egy olyan isten szimbóluma, akinek semmi hatalma nincs itt, képes lenne érzékelni őket, vagy hogy tényleg nem ennének halat. Mivel azonban célpontunkat egyedüliként kötik ezek a szabályok, akár még hasznos is lehet. Erősen kétlem, például, hogy Yaztromót emberhajjal meg lehetne kötözni. Remélem, ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül.

Ezen kívül el kell sajátítanunk a testcsere kifinomult művészetét is, mind saját magadnak, mind pedig ellenfelednek. Egy újabb érték, melynek változását követnünk kell. Arról már nem is beszélve, hogy érkezéskor nulla pénzzel rendelkezünk.

Paul Mason sajnos ismét összehozott egy rendkívül összetett, nyakatekert, egy-hiba-és-véged-van könyvet. Mágusvadász szabályok, melyek szembemennek mindennel, amit Titán varázslóiról tudunk, rendkívül alacsony hibatűrés és saját értékeink feladása: ennél több nem is kell egy béna könyvhöz, ami még [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=67]A Bíbor Áradatnál[/url] is rosszabb. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy még ez is jobb, mint az űrben játszódóak, melyek szerény véleményem szerint a hulladék kategóriába tartoznak. ([url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=14]Az Elátkozott ház[/url] azonban tényleg hátborzongató.)
Értékelés: 4.4 / 10
Lássuk be, ez a KJK könyv agyzsibbasztó.

Rendkívül nehéz, a sztori csapongó, ráadásul Paul Masonnek még a tulajdonságainktól is sikerült minket megfosztani. Ez nem is lenne baj, ha az ellenfeleink is hasonló cipőben járnának, de nem... most Paul Masonről beszélünk!

Az alapötlet szerint egy gonosz mágust, bizonyos Menciuszt követünk egy térhasadékon át Allansiába, Kallamehrbe. Amint odaértünk, már csak meg kell találnunk és el kell pusztítanunk, amit könnyebb mondani, mint megtenni. Elég sok feladatunk van a kötetben, de nagyon könnyű átsiklani egy-egy létfontosságú dolog mellett, ráadásul úgy, hogy az még csak fel sem tűnik. Ez igazán nem szép.

Sosem fogom megtudni, mégis mi a szent lókakiért van benne az a mágusvadászatról szóló kiálltvány, ami ráadásul ellentmond mindennel, amit eddig a Kaland, Játék, Kockázat kötetekből megtudtam.

Összegzésként tehát, a könyv agyzsibbasztó. Ha értékeled az épelméjűségedet, kerüld el messzire!
hr
2018. május 12. 09:10 | Válasz erre | #53
Még nem ellenőriztem le, de több mint valószínű hogy ez a végigjátszás:[spoiler]1-87-290-107-219-67-175-283-296-245-18-110-40-293-55-372-322-198-78-341-48-396-266-61-353-227-93-100-241-74-233-364-241-267-241-194-275-241-323-182-158-397-282-122-371-228-354-95-382-217-361-79-392-185-66-289-331-124-131-400[/spoiler]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2018. május 11. 09:54 | Válasz erre | #52
Valaki le tudná írni a mágusvadász végigjátszását?
2017. augusztus 16. 22:50 | Válasz erre | #51
Az én könyvemben azt találtam, hogy SPIKE FIEND SKILL 10 STAMINA 7.
2015. december 9. 21:24 | Válasz erre | #50
Az eredetiben benne van:
152 'Whenever your scalp prickles, you can change bodies...'
124 'His shriek, like a wailing of a thousand damned souls, makes your scalp prickle.'

A gond az, hogy a fordítás meg így hangzik: "Sikolyától feláll a szőr a hátadon, mintha ezer elveszett lélek sikítana. Szerintem a fordító nem tudta, hogy itt cserére van lehetőség, és miután a "sikolyától bizsereg a fejbőröd"-nek semmi értelme nem lenne, írt helyette valamit, aminek viszont van.

Én még a piacra emlékszem, hogy ott is lehet cserélni, meg asszem valahol Reinhardttal, és tán mindegyiknél ugyanezeket a szavakat is használja az eredeti szöveg. Máskülönben képtelenség lenne rájönni, mikor cserélhetsz. Hacsak nem próbálkozol minden olyan fp-n, amelyiken szerepel Reinhardt vagy Mencius. :D
© runner
2015. december 9. 21:07 | Válasz erre | #49
Sok helyen utalás sincsen, hogy most kellene testet cserélni.
Én szívem szerint beleírtam volna mindenhová, de FireFoX azt mondta, hogy nem kell, mivel nincs mindenhol az eredetiben sem jelezve, így jöjjön rá mindenki maga, hogy mikor cserélne testet.
A főhős Te vagy!
2015. december 9. 20:13 | Válasz erre | #48
A fordítás miatt van egy kis technikai hiba, minek okán a könyv (ha jól emlékszem), végigjátszhatatlan.

[spoiler]A 152-es fejezet szerint akkor válthatunk testet, ha a fejünk viszketni kezd. Ezt a lehetőséget a 124-es fp-n kellene használni ahhoz, hogy a főgonoszt legyőzzük. Itt viszont a szöveg azt írja: feláll a hátadon a szőr. Szóval semmi nincs, amiből kiderülne, hogy itt kell használni. Én is onnan tudtam, hogy olvastam angolul is, és emlékeztem rá. :D[/spoiler]
© runner
2015. december 3. 08:03 | Válasz erre | #47
Az eredeti könyvben is ez van.
A főhős Te vagy!
© Anry
2015. december 3. 00:42 | Válasz erre | #46
394. Tüskés ellenfél Ügyesség: 20 (!!), Életerő: 7

Ez komoly vagy csak fel lett cserélve véletlenül? :O
2015. december 2. 19:05 | Válasz erre | #45
Sziasztok!
Az első pontban felfedeztem egy apró elírást:
"Ez nem jelent gondod neked" feltételezem, "nem jelent gondot neked"
lenne elírás nélkül. :)
Köszönöm mindenkinek a munkáját a könyvvel kapcsolatban! :)
© killmaster (Savanyúhas)
2015. december 2. 13:09 | Válasz erre | #44
Hát beleolvastam ebbe a nevezetes kalandba, melynek az írója szerintem túl sokat olvasta az 1001 éjszaka meséit, és fogalma sincs hogy Kallamehr városa valójában milyen is. Túl ezen a történet olyan csapongó, mint egy elszabadult vizes slag, és a teremtmények nevei a "Maijem-Nosoth" szintet verik! Szóval köszönöm a fordítóknak a munkát, és valamennyi segítőnek a segítő szándékát, és csak remélem, hogy a következő kaland jobb lesz! Van egy oldal, nem reklámoznám most őket, ahol amatőr kalandokat olvasgatok, és esküszöm bár azok rövidebbek, de szórakoztatóbbak. Hogy ez a kaland hogy került a sorozatba nem tudom, de bennem nem hagyott mély nyomokat. Hozzáteszem nem a leggyengébb darabja a sorozatnak, de túlpontozni sem fogom az biztos... [smiley]schmoll2[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2015. december 1. 21:46 | Válasz erre | #43
Nofene! Van esti olvasnivaló! Uccu neki! [smiley]nezze[/smiley]
© AXE
2015. december 1. 15:38 | Válasz erre | #42
Észrevettem,hogy az Országút Harcosa után egy újabb könyvben mentesülünk a pofátlanság átka alól.

Üdv:AXE
© AXE
2015. december 1. 15:32 | Válasz erre | #41
Ha jól látom,megint apadt a készítetlen KJK-k sora.

Gratulálok!

Az újra(A Kígyóemberek Birodalma)hol sikerült ráakadni?

Üdv:AXE
© Enzo55
2015. december 1. 13:43 | Válasz erre | #40
Az egyik rajzon [spoiler]a semleges erők egy prominens tagját vélem felismerni [smiley]circling[/smiley][/spoiler]
© runner
2015. december 1. 12:38 | Válasz erre | #39
Felkerült a könyv az [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=71]oldalra[/url].

Mindig köszönjük a fordítónak, de most különösen, hogy [b]Loriana [/b]átvette az elkezdett fordítást, és ha betegen is, de hamar befejezte.
A főhős Te vagy!
© [törölt felhasználó]
2015. november 22. 08:52 | Válasz erre | #38
© runner
2015. november 21. 23:56 | Válasz erre | #37
Elvileg olyan két hét múlva.
A főhős Te vagy!
© [törölt felhasználó]
2015. november 21. 19:37 | Válasz erre | #36
2015. november 21. 11:31 | Válasz erre | #35
Köszi, a gyógyulás még tart...
A könyvfordítást azért közben befejeztem.
[spoiler]Vigyázzatok az előítéletekkel, mert nem minden az, aminek látszik. A kutya pedig az ember legjobb barátja :).
[/spoiler]
2015. szeptember 8. 22:07 | Válasz erre | #34
Mihamarabbi gyógyulást kívánok neki! :)
© Anry
2015. szeptember 8. 21:04 | Válasz erre | #33
Jobbulást!
© Zak
2015. szeptember 7. 23:52 | Válasz erre | #32
Jobbulást kívánok neki! [smiley]wave[/smiley]
© runner
2015. szeptember 7. 08:21 | Válasz erre | #31
Csak jelzem, hogy Loriana nagyon jól és gyorsan fordít, de sajnos történt egy kisebb baleset vele, és a keze megsérült.
Szóval most gyógyul, ráadásul még így is halad azért a fordítással.

A főhős Te vagy!
© twillight (Kövérorr)
2015. szeptember 6. 18:18 | Válasz erre | #30
Na, ez egy jó, de átkozottul bonyolult könyv. De úgy tűnik nem megy át száraz szöszölésbe. Azért "csak haladóknak" ajánlanám.

Lentebb írták hogy "a lények a könyvben ilyen-olyanok". Ennek leginkább az az oka hogy a főhős életében nem látott még belőlük, így kerülnek olyan nevek mint "marha nagy madár", vagy "dweller below" ami egyértelműen egy dark elf.
© killmaster (Savanyúhas)
2015. február 16. 20:22 | Válasz erre | #29
Loriana nem kell szabadkoznod, itt aki tesz valamit másokért, az dícséretet érdemel. Ha ügyesen megoldod a kaland fordítását, azért sokan hálásak lesznek neked. Én tényleg csak akkor voltam kissé morcos, amikor a fordítók elhúzták 2-3 évig is a bevállalt kalandot, én meg ettem a kefét, mert hát érdekesnek ígérkezett a küldetés, és ahhoz kevés a tudásom, hogy minden mondatot azonnal megértsek első olvasás után. Ez a Mágusvadász nem csigázott fel túlságosan, de azért ha elkészül majd a könyv, én is vetek bele pár pillantást. [smiley]taps[/smiley]
2015. február 16. 09:40 | Válasz erre | #28
Egy \"szusszanásnyi\" pihenő után újra nekiállok ennek a fordításnak is :). (Mentségemre legyen, hogy egy füzetbe kerülő kalandot fordítottam eddig, amit időközben kaptam, és majd jön valamikor.)
2014. augusztus 16. 21:11 | Válasz erre | #27
Gyakorlatilag is. Elvileg már átnézte a lefordított 40 fp-t, de biztos mondja majd, hol tart.
© Ravnos
2014. augusztus 15. 14:30 | Válasz erre | #26
Lehet tudni,h most hol jár a könyv??? Mert látom,h Loriana átvette a fordítást.....elvileg.
2013. november 22. 16:52 | Válasz erre | #25
Üdv!

Elnézést kérek a csúszásért, de mostanában eléggé el vagyok havazva. Sajnos egyelőre semmit nem tudok ígérni, ha jól mennek a dolgok, akkor a télen lesz időm újra elővenni a fordítást, de hogy mikorra leszek kész, az még bizonytalan.
Ha már végképp nem tudtok több időt adni, kérlek jelezzétek. Amennyiben valaki be akarna segíteni, szívesen elküldöm neki az eddigi fordítást, illetve az azzal kapcsolatos jegyzeteimet.
© Ravnos
2013. november 22. 11:38 | Válasz erre | #24
Hahó....lehet valamit tudni a fordításról? Elég rég volt már bejegyzés.
2012. október 26. 21:49 | Válasz erre | #23
Oké, kösz a válaszokat. Csak E/2-ben marad akkor, van ahol egyszerűen lehetetlen elkerülni, (vagy csak nagyon hülyén lehetne) hogy ne használjak igét a játékosra és/vagy a társára.
2012. október 26. 13:39 | Válasz erre | #22
Ötlet pl.:
\"A folyót követve visz az út lefelé,...\"
vagy
\"A folyót követve lefelé vezet/visz az út,...\"
vagy
\"A folyót követve most lefelé lehet haladni,...\"
(A \"történtek feldolgozása\" jó E/2-ben. A \"Feltűnik\" szintén jó /neked és nektek is/; bár úgy is lehetne, hogy: \"Feltűnő, hogy még...\".)

Ott ahol nagyon eröltetett lenne az alternatív megoldás, jobb az E/2 a T/2-nél, mert az előbbi nem zárja ki (teljesen) az utóbbit, ami fordítva már nem igaz.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 26. 13:24 | Válasz erre | #21
Maradhat nyugodtan az E/2! Van nem egy olyan kaland ahol van kísérőd, de a háttérben marad, és ha közlendője van, azt megoldja az író egy adj 20-at az adott fejezethez címszóval. Meg ha belegondolsz, T/2-ben furcsa lenne önmagadról beszélni. (Persze ha skizofrén a kalandor...)[smiley]nyes[/smiley]
2012. október 26. 11:21 | Válasz erre | #20
Már ezelőtt is akadtak olyan részek, ahol lehet, hogy egyedül vagy, de az is lehet, hogy nem. Az eredetiben persze ez egyszerű, mert az angolban a \"ti\"-re és a \"te\"-re is ugyanaz a szó, és a ragozás sem tér el.
A Magehunternél rengeteg ilyen pont van. Eddig jobb híján E/2-ben írtam. Van valami tippetek, hogyan lehet értelmesen megcsinálni?

Pl.:
\"A folyót követve haladsz lefelé, közben próbálod feldolgozni a történteket. Feltűnik, hogy még a levegő illata is szokatlan...\"

Ide úgy is eljuthatsz, hogy egyedül vagy, meg úgy is, hogy van egy társad. Ez utóbbi esetben értelemszerűen a fordítás így lenne helyes: \"A folyót követve haladtok lefelé...\"
© Enzo55
2012. október 19. 10:37 | Válasz erre | #19
\"like\"
2012. október 19. 10:20 | Válasz erre | #18
Igazából úgy az egész. A történet, Lagash, meg a játékkönyv maga. Amúgy azért itt elég komoly címeket felsoroltál, én speciel jobban örülnék ezeknek, mint az ilyen Blood of the zombies-oknak.
Van rá esély, hogy valamikor megjelennek?

\"A szerzők fejét \"kell beverni\", hogy \"elorozd\" tőlük a kéziratokat.\" - tudsz elérhetőséget hozzájuk? [smiley]crushed-1[/smiley] Mondjuk kétlem, hogy odaadnák, de egy próbát megér.
2012. október 17. 22:29 | Válasz erre | #17
Deathtrap Dungeon 3 by Dave Morris[smiley]szeret[/smiley]
2012. október 17. 22:21 | Válasz erre | #16
A Pingvinnél ezek voltak tervezgetve:
These included details on unpublished titles that Puffin was considering for publication at the time namely; 60 Saga of the Stormchaser by Jonathan Green, 61 The Thief of Arantis by Dave Morris, 62 The Wailing World by Paul Mason, 63 Pirates of the Black Skull by Jonathan Green, 64 Deathlord by Andrew Chapman & Martin Allen, Deathtrap Dungeon 3 by Dave Morris, 65 Night of the Creature by Marc Gascoinge and 66 The Keeper of the Seven Keys by Dave Morris & Jamie Thomson.

Story: Lagash városában fel kell készülni a kalandra, infót és cuccokat gyűjteni. Aztán egy toronyba menni, ahol meg kell menteni herceget. De aztán még hajkurásznak minket a városban is, ha visszavisszük a hencit, és ha nem készültünk fel az elején kellően, akkor kampeca.

A szerzők fejét \"kell beverni\", hogy \"elorozd\" tőlük a kéziratokat [smiley]c1211[/smiley]. Egyébként a történet érdekel inkább vagy Lagash milyensége?
2012. október 17. 13:22 | Válasz erre | #15
Üdv!
Kösz az infót, nekem csak a 300 pontot, meg Lagasht sikerült kiderítenem. Igazából az érdekelne, valahol hozzá lehet-e jutni, vagy kiadhatják-e még valamikor.
© [törölt felhasználó]
2012. október 17. 12:58 | Válasz erre | #14
2012. október 16. 08:55 | Válasz erre | #13
A mágusvadász értékeit is jelentős mértékben redukálja a könyv, ezért vannak alacsony pontértékű ellenfelek. Közben látom, hogy ezek szerint tényleg belekukkantottál a könyvbe, elsőre azt hittem, csak az általam lefordított háttér miatt a negatív vélemény. Így már érthető a helyzet.
A nagyon extrém szörnyeket én sem komálom annyira, de hát ez van. Tény, hogy akad az újonnan kitalált lények között is ötletes, de a nagyja eléggé erőltetett.

Amúgy abban igazad van, hogy (Paul Mason szavaival élve) nem egy \"mainstream\" kjk. Bár elvileg felrótták az írónak, hogy túl bonyolult, és a Magehuntert ezért egyszerűbbre tervezte.
Ha már itt tartunk, van az írónak egy már megírt lapozgatósa, amit végül nem jelentettek meg, mert leállt a sorozat. A címe: The Wailing World. Arról tud valaki valamit?
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 15. 19:18 | Válasz erre | #12
Na, így már kicsit más a leányzó fekvése... Azt azért beláthatod Nimretil kolléga, hogy fél információkból csak féligazságokat lehet leszűrni. Olvastam a magyar fülszövegét, hát abból sem lettem okosabb... Belenéztem az angol pdf verzióba, ami eléggé kókány, de néhány érdekes dolgot azért ki tudtam szedni belőle. Számomra kissé arabos beütésű a kaland, egy-két név és a piac, mint afféle török bazár van jelen. Adhatunk vehetünk kedvünkre. Ellenfeleink ismét széles skálán mozognak, de néhányat közülük még nem igen tudnék elhelyezni a Titánon. Csontvázak, Óriás rák, Óriás skorpió, Zsebtolvaj, amolyan megszokott létformák, na de a Zöld rémálom, és a Sötétség lakója hát mit is gondoljak, de akadnak itt még furcsább alakok. Az egyik olyan mint valami yeti, a másik mint egy humanoid sündisznó(tüskés szörnyeteg, ha jól fordítottam). Egyébként ellenfeleink pontértékei nem kimagaslóak, na persze mikor egyszerre tíz féreg is téged tekint zsákmánynak, hát hmmm... Érdekes módon nem találtam benne csak kb 10-15 halálcsapdát, ettől még azért lehet nehéz a kalandor dolga, illetve egy Mágusvadászé.[smiley]violent[/smiley]
2012. október 15. 15:36 | Válasz erre | #11
Akkor, csak és kizárólag Killmaster kedvéért:
\"csupán elkaptam ez a figurát, akiről azt sem tudni még mi a bűne, talán csak annyi, hogy gonosz, a többit meg találja ki az olvasó.\"

Íme, a válasz. Semmit nem kell az olvasónak kitalálnia. De most mondom, az egész könyvet nem fogom beidézni.

Cseppet sem könnyű feladat megszabadítani a világot a gonosz varázslóktól, de valakinek szembe kell szállnia a Sötét Művészettel! Kockára kell tennie életét és lelkét, ha üldözőbe akarja venni a pokol követőit, és ki akarja játszani a gonosz cselszövéseit. Ez a valaki Te vagy.
Margrave Mechtner pártfogoltjaként korod legjelentősebb Mágusvadászává nőtted ki magad. Oroyan, a démonidéző, Bosszúvári Yurial, és Salome, a Varázsló Menyasszonya számos más hírhedt mágussal együtt neked köszönheti bukását. Mind ugyanúgy végezték: tükrök közé zárva, hű kovás pisztolyod lövedékétől sebzetten kénytelenek voltak megadni magukat. Emberi hajból font spárgával kötözted meg őket, és vezetted vissza a Margrave kastélyba. Ily módon végleg megszabadítottad sötét ármányuktól a világot.
Utolsó, és egyben leggonoszabb ellenfeled a Mencius névre hallgat. Hatalomvágya számtalan áldozatot követelt. Végül sarokba szorítod, és visszatérsz vele a kastélyba, diadalod azonban rövid életűnek bizonyul: Mencius kiszabadul, és elrabolja Reinhardtot, pártfogód fiát. Sötét Művészetét használva messzi földre menekül, ahol üldözése egészen más szabályok szerint alakul. A gonosz levadászása helyett elsődleges céloddá a túlélés válik. Titán földjét különös népek lakják, az óvatlanokra szörnyű veszély leselkedik.
2012. október 15. 15:25 | Válasz erre | #10
Ez csak a bevezető, 200-ad része a könyvnek, vagy még annyi se, majd a többiből minden kiderül. Illetve még előtte a szabályoknál is tisztázódik pár dolog.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 15. 14:33 | Válasz erre | #9
Hát nálam azért necces ez a dolog, picit olyan snassznak tűnik, ahogy elkapod ezt a fickót, aztán meg egy vagonnyi balszerencse ér... Szerintem ebben a formájában nem hordozza magában a nagyon ígéretes kaland szelét, csupán elkaptam ez a figurát, akiről azt sem tudni még mi a bűne, talán csak annyi, hogy gonosz, a többit meg találja ki az olvasó. Magát a könyvet csak felületesen ismerem, de azért majd kissé tanulmányozom, mennyire üti meg a KJK-s mércét! Mindenesetre ez az emberi hajból font kötél és ezüst lövedék érdekesen hat...[smiley]guluszem1[/smiley]
2012. október 15. 13:32 | Válasz erre | #8
Tud ez a Paul Mason valamit. [smiley]awink[/smiley] Az eddigi könyveit is bírtam, de nálam ezzel ütötte ki végleg Green bácsit a nyeregből.
2012. október 15. 13:03 | Válasz erre | #7
2012. október 15. 12:27 | Válasz erre | #6
Jo lett a hatter. :)
2012. október 15. 10:37 | Válasz erre | #5
Azért szóljatok, hogy lőjem le magam, ha alábbhagy a kalandorok kíváncsisága. [smiley]awink[/smiley]

Szóval a Magehunter Paul Mason utolsó FF könyve a sorozatban. Egyik korábbi könyvére sem hajaz (Mélység Rabszolgái, Kétélű Jóslat, Bíbor áradat). Valamelyik külföldi oldalon olvastam, hogy az író \"legambíciózusabb\" lapozgatósa. Az biztos, hogy kellett rajta agyalni, a könyv egymást keresztező, megszámlálhatatlan sok alternatívából áll össze. Szerkezetét tekintve talán a legbonyolultabb az FF sorozatban. A helyes utat megtalálni is nehéz, mondhatni \"pusztítóan\" nehéz.

A történet nem túl összetett, a bonyolultságot az alternatívák eredményezik, így ez nem az olvasónak, hanem az írónak (és a fordítónak) nehézség. A Titán világán játszódik, a játékos azonban egy másik világból érkezik. Egy olyan világból, ami még a Titánnál is meseszerűbb, és ahol minden mágus gonosz.

Akit érdekel, azoknak berakom a hátteret is, még nem a végleges fordítás, de azért ad egy kis ízelítőt a történetből.

A hajsza a végéhez közeledik, üldözötted helyzete kilátástalan. Reméled, hogy menekülési kísérlete nem követel majd újabb ártatlan életeket. Tüdőd lángol a fájdalomtól, mégis olyan gyorsan futsz végig a nyomon, amilyen gyorsan csak tudsz; közben azért imádkozol, hogy az alkonyat halovány fényében el ne botolj egy kiálló gyökérben. Végül a temető kapujában megpillantod ellenfeled, Mencius alakjának körvonalait. Az oszlopnak támaszkodik, köpenyébe bele-belekap az éji szellő, s ettől olyan látszatot kelt, mint egy szárnyát csattogtató, óriási, fekete dögmadár. Feléd fordítja fejét, és felsikolt. Kétségbeesetten kutat menekülési útvonal után, de a tükörkör miatt a temető marad az egyetlen lehetséges irány. Ott alussza valahol örök álmát édesanyja is, így varázsereje a sírok között elveszíti erejét. Ezt ő is jól tudja; kitárja karjait, és utoljára megpróbál elrepülni. Még egy méterre sem távolodik el a talajtól, mikor telibe találja pisztolyod ezüstlövedéke.
Levegő után kapkodva teszed meg az utolsó ötven métert, míg eléred a földön széttárt karokkal fekvő Menciust. Felemeli fejét, és a szemedbe néz, arca megvetést tükröz.
– Megátkozlak, az örökkévalóság végezetéig – vicsorogja. – Bosszút állok rajtad.
Össze sem tudnád számolni, hány ehhez hasonló fenyegetést hallottál már, ettől függetlenül még mindig életben vagy. Nem pazarolod hát válaszra az idődet, gyorsan összekötözöd emberi hajból készült fonattal. Ha sikerül hajnal előtt elérnetek a Margrave kastélyt, akkor már reggel máglyára kerülhet a mágus.
A szerencse azonban elpártol tőled. Hátasod lesántul a visszaúton. A nyereghez kötözött Mencius kárörvendően vihog balszerencséden. Biztos vagy benne, hogy mágiájának semmi köze a balesethez, de azért így is bosszant a helyzet. Lovad túl gyenge ahhoz, hogy a hátán cipeljen, ezért az út hátralévő részén kénytelen vagy száron vezetni.
Már csaknem délre jár az idő, mire megérkezel a kastélyhoz. Odahaza a lehető legrosszabb hír fogad: Mechtner, az öreg Margrave, ki ügyedet támogatta, meghalt az éjjel. Érkezésedre kevesen figyelnek fel, mindenki a temetkezés előkészületeivel foglalatoskodik. Abban sem lehetsz biztos, hogy az őrök pontosan követik-e Mencius bebörtönzésével kapcsolatos utasításaidat. (Húzd le a Kalandlapodról a következőket: „emberi hajból font kötelék”, „ezüst lövedék”.) Margrave pártfogoltjaként kötelességed utóda, a gondtalan, ifjú Reinhardt oldalán részt venni a rendezvényen. Mencius felett aratott győzelmed után úgy tűnik, igencsak csüggesztő nap vár rád.
Lapozz az 1-re!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 15. 09:35 | Válasz erre | #4
Ha gondolod, mi szívesen veszünk minden infót a könyvről! Én legalább is elég sokat szövegeltem a Sötétség tőreiről, talán még túl sokat is... Persze nekem is van angol pdf-m, de egy fordítótól talán realisztikusabb információkat kaphatnak a kíváncsi kalandorok...[smiley]wink[/smiley]