Zagor.hu
Zagor.hu fórum
32. könyv: Árnyékharcosok Legendája
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (6)
[b]Történet (4)[/b]: Gyakorlatilag hivatásos hősként kezdjük a kalandunkat egy kocsmában (csak én érzem úgy, hogy már láttunk 1-2 hasonlót?) amikor valaki beront, hogy segítségre van szüksége (csak nem?). A segítségkérés azonban egyedibb a megszokottnál. Ugyanis a gyerekeket ijesztegető mesében szereplő árnyékharcosok akarják leigázni a falut. Bár nem hiszünk a sztoriban, de mégis utánanézünk…akarom mondani, néznénk, ugyanis mielőtt ez megtörténne, le akar minket csukni a helyi NAV. Úgyhogy hirtelen hősből bűnössé válunk és már futunk is a városból, mintha nem lenne jobb dolgunk. Utána szépen elindulunk a falu felé, ám hamar kiderül, hogy korántsem legenda, amiről beszélünk, sőt, testközelből szemlélhetjük meg a lovasokat, és ha nem vigyázunk, meg is ölnek minket. De ha mi életben is maradunk, kísérőinkről és a faluról ugyanezt nem lehet elmondani. Miközben folytatjuk a kutatást, kiderül, hogy egy Voivod nevű halott alak élőhalott sereget akar feltámasztani, és leigázni a világot. Őt kell megállítanunk. Minden sablonossága ellenére a történet tetszik, számos egyedi eleme van, a nagyon erős mágikus fegyvertől kezdve a különleges lényeken keresztül a végén lévő kutatásig. Bejött nekem az elején a menekülés is, de a vámpírkirálynő és töklidércei is egyedi hangulatot adtak. Ami engem még kicsit zavart, hogy több Gyűrűk ura Copy-paste-et éreztem a könyvben, maguk a lovasok is kicsit nazgul-szerűek voltak, meg a barlangban lévő pók is ide sorolható nálam. Viszont a lezárás annyira kreatívra és epikusra sikerült, hogy nekem az egyik kedvencem mind közül. És még egy apróság: nagyon bejön az, ahogy a könyv a páncélokat kezeli, azaz, hogy nem ügyességet adnak, sőt, még a súlyuk miatt bukhatunk is ügyességet, cserébe viszont a sebzést csökkenti és elhasználódhat. Ez nagyon reálisnak tetszik.

[b]Gondolkodás/szerencse (3)[/b]: Vannak gondolkodós részek, de agytrösztnek nem kell lenni a győzelemhez. Van benne egy direkt rejtvény, valamint Voivod tartózkodási helyének kitalálása is igényel némi leleményességet. Ezenkívül jótanácsként elmondhatom, hogyha egy varázstárgy képessége túl erősnek tűnik, az talán nem véletlen. De erről nem szeretnék spoilerezni. Van még 1-2 gondolkodtatós momentum, de túlzásba véve nincs. Annyira viszont a szerencsét sem érzem extrémnek, a legtöbb kötelező tárgy vagy több helyen szerezhető meg, és nem dúskál extrém sok sorsdöntő folyosóválasztásban sem, igaz, van 1-2 olyan – egyébként elkerülhető epizódja – a könyvnek, ahol a szerencse szerepe felértékelődik.

[b]Nehézség (4)[/b]: Alapvetően nem nevezném nehéznek. Túl sok kötelező tárgy nincs, azokat is több helyen meg lehet szerezni, és annyira az ellenfelek sem durvák, hogy miattuk nagyon idegeskedni kellene. Igazából ami miatt nehéz eldönteni a konkrét nehézségét, az az, hogy a könyv viszonylag korai szakaszában kettéágazik, és nagyon nem mindegy, hogy ott melyik szakaszon megyünk tovább. Az egyik ugyanis [spoiler2]az álomvarázslós-barlangos rész[/spoiler2] nehezebb, azon a szakaszon kicsit sok nekem a random halál is, így az nehezebben teljesíthető. A másik útvonal valamivel könnyebb. A pontszám egy átlag.

[b]Játékélmény (5)[/b]: Az előbb említett kettősség itt is megjelenik a könyvben. A könyv kezdete jó, és nekem nagyon tetszik a remetés és a töklidérces jelenet is, viszont az állommágusos-labirintusos rész nekem nagyon sablonszerűnek tűnt. A másik ösvény ebből a szempontból valamivel jobban bejön. A végjátékban nagyon tetszett Voivod helyének kitalálása és a hozzá való eljutás, de az árnyékharcosok lekardozása annyira nem jött be (meg úgy amúgy itt miért nem támadnak rninket egyszerre a harcosok? Hisz a könyv elején, ha egyszerre akarjuk megölni őket, harc nélkül meghalunk!) Utána az utolsó csata viszont sokat javít a könyvön, az a befejezés pedig, bár egyszer már megdicsértem, de muszáj megtennem még egyszer. Váratlan, hiteles, és egész egyszerűen…szép. Szóval megadom rá a maximum pontot.

[b]Összességében: 16/20[/b]
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Egyszerűsége ellenére, vagy tán épp azért, tetszik a borító. Kellemesen darkos, baljós kompozíció, ízlésesen megszerkesztve. A hosszú címnek kellett a hely, ez jól meg lett oldva. A betűtípus meg amolyan Tim Burton-ös.

[b]Illusztráció[/b]
A szövegközti mini-grafikák is elég sötét hangulatúak, nem beszélve a normál képekről. Rajtuk keresztül egy középkori világ tárul szemünk elé, amibe horrorisztikus elemek furakodnak. Félelmetesebbek szerintem a 63-as (gonosz fa), a 172-es (Rémálmok Mestere), vagy a 335-ös (Árnyékharcos pusztulása) rajzok. Úgy általánosságban ez nem az én kedvenc stílusom, de különösebb gondom nincs vele, sokat ad a játék atmoszférájához.

[b]Háttértörténet[/b]
Szemelvényeket olvashatunk mindenféle művekből Gallantria történelméről (miért német meg francia nevük van a Titán-béli íróknak? Nyehh…), aztán kiderül, hogy egyfajta bérhősök vagyunk, aki a kardjából él. Nem nagyon lehet elképzelni kevésbé sablonos indulást, hisz egy ivóban kezdjük kalandunkat. Karnstein lakói a segítségünket kérik, mert falujukat a gyermekmondókából ismert Árnyékharcosok terrorizálják. Van bennünk némi kétely, hogy érdemes-e odamenni, de végül úgy döntünk, egy utat megér.

[b]Rendszer[/b]
Van 2K6 + 12 aranyunk, és alapból nincs kajánk. A páncélokról igen kimerítően értekezik a szabályrendszer, és végre logika is került ennek a felszereléstípusnak a használatába. Szóval a páncélok találatokat fognak fel. Jééé, milyen érdekes, mi? Imáim meghallgatásra találtak, hogy pl. nem a Támadóerőt növelik, ahogy volt már rá példa korábbi játékokban. És – legyünk erősek – a logika folytatódik, mert a páncél akadályoz is (mínusz Ügyesség pontok), sőt, még el is használódik! Kész, én teljesen ki vagyok elégítve.

[b]Eredetiség[/b]
Tetszett a cinkelt kockás szerencsejátékos az elején, akivel szemben egyszerűen nem nyerhetünk. Aztán poénos még az induló városban fennálló helyzet, mely szerint egy halom adóval tartozunk, és ezért az „adóhatóság” le akar minket tartóztatni. Innentől a kaland egy merő menekülés, amíg ki nem jutunk a vadonba. Ez a rész amúgy rengeteg fejezetpontot felölel, és még csak neki se kezdtünk a vállalkozásunknak, ami nekem egy kicsit érdekes volt. Jó a szónokos rész is a főtéren, vagy például a kiásott óidei behemót, akinek gyilkosságra ösztönző kisugárzása van, de eredeti az ember-ork orgyilkos leleplezése az ivóban a megbájolt harcos cimborák előtt. Aztán ott van még az ork törzs, akiknél érdekes élményekben lehet részünk, ha elfognak minket, továbbá a rémálmos epizód is bejött, amikor minden, amit teszünk, azt tulajdonképpen álmunkban tesszük meg. A mandragórák pedig szintén jól kitalált ellenfelek, akik belebújnak a megölt áldozatok testébe. A 158 – 362-es illusztráció-verziók szerintem zseniálisak (a mandragórák a tükörben felfedik eredeti alakjukat). Szóval remek ötletek sorával találkozhatunk, nem is beszélve az olyan fajokról, mint a Crombane, vagy a Kalundai.

[b]Kihívás[/b]
Az [i]Árnyékharcosok Legendája[/i] könnyű lett. Kötelezően megszerzendő tárgy a Végzet Lándzsája, de abba szerintem mindenképp bele fogunk botlani. Arról nem is szólva, hogy az említett fegyver K6+5 ellenségünket győzi le automatikusan. Hát ilyen durva bónuszra én nem is emlékszem KJK-kalandjaim során. Persze meg lehet halni jó néhány helyen, és vannak keményebb ellenfelek, illetve az Astrakkaans Numeris című könyv alapján ki kell számolni a gyanított helyszínt, ahol végül az árnyékharcosok urát sejtjük, de ezt még tippre is el lehet találni. Nekem elsőre sikerült, szerintem tök logikus. Az mondjuk vicces volt, amikor a játék közölte egy ponton, hogy az ellen behozhatatlan előnyre tett szert, tehát vége a játéknak. Ez akkor történik, ha túl sok helyet látogatunk meg, de mivel az ember nem nagyon figyel az időre (mivel nincs külön kiemelve, illetve érték sincs hozzárendelve), így kissé meglepő volt.

[b]Főgonosz[/b]
Menet közben tudjuk meg, hogy nemezisünk egy bizonyos Voivod lesz, az árnyékharcosok ura. Szegény pára kissé el lett hanyagolva, ugyanis még egy normális kép sincs róla, meg úgy általánosságban is eléggé elsikkad a szerepe. Voivod épp holtak ezrének feltámasztásával van elfoglalva, amikor meglepjük. Őelőtte meg kell küzdenünk 5 árnyékharcossal, de ha korábban már likvidáltunk belőlük párat, akkor annyival kevesebbel. Ez eléggé száraz rész lett. Aztán jön Voivod, akinek Ügyessége 10, Életereje 10. Hát nem hangzik túl izmosan, nem igaz? A csavar az, hogy ha a Végzet Lándzsájával nem tudjuk megsebezni, akkor tök hiába öljük meg, úgysem győzhetünk. Namármost, itt derül ki az, hogy a Végzet Lándzsájának Életenergiáját (ez az a bizonyos említett K6+5) érdemes lett volna tartalékolni erre az utolsó csatára, hisz a sikeres sebzéshez az Életenergia értéke alá kell dobnunk. Ha ez megtörténik, akkor Voivodnak kampec, csak mondjuk jó lenne tudni előre, hogy ne nagyon használjuk a lándzsát a játékban, de hát erre senki nem figyelmeztet.

[b]Hangulat[/b]
Szóval Voivod, és a végjáték ijesztően leegyszerűsített mivolta ellenére az [i]Árnyékharcosok Legendája[/i] nekem bejött. Akadnak érdekességek, mint amikor azt olvasom a láncingnél, hogy levon 1-et a Szerencsedobásaimból (mi van?), vagy amikor egy 30 méteres zuhanás után csak 2 Életerő pontot veszítünk (azt hogy csináljuk?), de ezek apróságok. Jó a sztori, jó a hangulat, jók az epizódok. A már említetteken kívül Urtha a vámpírnő, és töklidérc serege is el lett találva; vagy mondjuk Hammicus, a remete és halott fiának esete is igazán szívbemarkoló… de nem is sorolom tovább. Jó lett ez.
Értékelés: 9 / 10
Egy nagyon jól megírt kötet. Neked kell megállítanod az öt Árnyékharcost, akik Voivodot, az Apokalipszis Hadvezérét szolgálják. Bár a könyv maga nagyon jó, egy folytonossági hibát visz be Titán történetébe, ami rendkívüli módon zavar engem.

A könyv új páncélrendszert vezet be, mely a szinte minden kalandor által viselt bőrpáncéltól kezdve a Lemezpáncélig – melyet a Haggwort-ök (a borítón látható tökfejűek) ellen lehet használni – sok mindent lefed. A szabványos karddal kezded a kalandot (nem lennék meglepve, ha Marc Gascoigne találta volna ki ezt a szabályt, mivel minden Titán-alapú kalandot ezzel kezdünk, akár akarjuk, akár nem), de menet közben más fegyvereket is vehetsz, ami jó, mivel az örökös kardhasználat már kezdett nagyon fárasztóvá válni.

A kötetben számtalan mellékszállal lehet találkozni – a Mandragórákkal, Kauderwelsch doktorral, a Haggwort-ökkel és azzal a különös csontvázzal, amit a régész ásott elő, mindezek egy második síkot visznek bele a történetbe, ami a legtöbb KJK könyvből hiányzik. Egyetlen nagy hiba van benne, ami talán sokakat egyáltalán nem zavar, engem viszont rendkívüli módon bosszant. Titán jól ismert Isteneit nem látni sehol. Ehelyett néhány kitalált Istent és kitalált főellenfelet kapunk, a korábban is említett, Voivodot, akinek egyébként szinte semmi háttértörténete nincs. Kik ezek a fickók? Hogyhogy még soha nem találkoztunk velük a Titánon? Szörnyen bosszant, hogy egyes írókat teljesen hidegen hagyja az ilyesfajta folytonosság (nem Stephen Hand az egyetlen ilyen, Thomson és Morris is ezt csinálták az [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=63]A Halálúr erődjében[/url], de ott legalább az „egyező Isten, más név” elv érvényesülhet).

Ettől az egyetlen kellemetlenségtől eltekintve a könyv csodálatos. A mellékszálak, a karakter háttértörténete, a túllépés a sima kardon és bőrvérten… Kár, hogy azt a bosszantó Quinsberry Woad-ot nem lehet egyszerűen kardélre hányni. Nagyon sajnálom, hogy Hand nem írta le részletesen az alak képét, amikor meglátja a kezünkben a Közkegyelmi Okiratot. ;)
Értékelés: 9 / 10
„Árnyékharcosok pokoli csődörökön vágtatnak egyre tova, fát kitépve, követ zúzva, gazdájuk után kutatva.” Ez a gallantariai bölcsődal alkotja ennek a remek játékkönyvnek az alapját, ami az Óvilágban, Gallantaria országában játszódik. Gallantaria fővárosában, Royal Lendle-ben ülsz az egyik fogadóban, az Első Lépésben, amikor egy karnsteini földműves elmondja, hogy rátámadtak falujára az Árnyékharcosok. De az Árnyékharcosok csak egy mítosz… vagy nem? Felajánlod, hogy elmész, és megnézed, mi folyik ott.

A karsnteinbe vezető, hosszú utad egy városi sétával kezdődik, ahol a helyi piacon bevásárolhatsz mindenféle hasznos dolgot, melyekre a küldetésed során szükséged lehet, és néhány érdekes alakkal is találkozhatsz, köztük a szerencsejátékos Bartolph-fal és az arrogáns adószedő Quinsberry Woad-dal. Miután kicsúszol az ujjai közül, első alkalommal találkozol az Árnyékharcosokkal. Innen két útvonalon indulhatsz el Karnsteinbe, melyek különböző veszélyeket és látványos tájakat tartogatnak számodra, de az is igaz, hogy ezek egyike jóval veszedelmesebb, mint a másik. Menet közben pedig egyre több mindent tudsz meg az Árnyékharcosokról és mesterükről.

Nagyon sok helyszínre lehet ellátogatni Karnstein felé menet, és ez az egyik olyan dolog, amitől az Árnyékharcosok Legendája egy remek játékkönyvvé válik. A másik csavar, hogy Gallantaria többi falujában és városában is sok minden történik. Royal Lendlén kívül is érdekes emberekkel lehet találkozni, köztük Hammicusszal, a remetével, a Haggwort-ökkel (tökfejű lényekkel), a Mandragórákkal (növényszerű teremtményekkel, akik áldozataik alakját öltik magukra), egy csapat sokat próbált harcossal, akik különös módon idegenkednek tőled, Kauderwelsch doktorral (az Óvilág válaszával Frankensteinre) és a Rémálmok mesterével – plusz mindazokkal, akik nem fértek bele a felsorolásba.

Az Árnyékharcosok Legendája a második Stephen Hand játékkönyvei között, és a három legnehezebbike. A másik kettőtől eltérően itt nem elegendőek a minimális tulajdonságok. A szabályrendszer kellemes kiegészítése a páncél-rendszer. A játék legelején lehet páncélt vásárolni, ami csökkenti az elszenvedett sebesülések mértékét, de egy adott mennyiségű találat után használhatatlanná válik. Nagy kár, hogy ezt a fajta rendszert nem használták más játékkönyvekben is, mivel elég jól működött. A szerző ezen kívül hosszú háttértörténetet is írt a könyvhöz, mely összefoglalja Gallantaria történelmét (onnan folytatva az események bemutatását, ahol a Tantalon Feladatai abbahagyta) és a Négy Királyság Háborúját, melyben a kaland hőse személyesen is részt vett.

Az egyetlen dolog, ami nem tetszik benne, hogy túl nagy hangsúlyt kap benne az Ügyességpróba, amit ha elvétünk, annak következménye szinte mindig végzetes. És van egy tárgy, ami megfelelően magas SZERENCSE pontszám esetén rendkívül könnyűvé teszi az Árnyékharcosokkal folytatott összecsapásokat – és melynek hiánya rendkívül tisztességtelen. Ezek azonban apróságok az egyébként zseniális könyvhöz képest, amit mindenképp érdemes beszerezni.
Értékelés: 10 / 10
Ez a sorozat egyik legjobb kötete. A történet tele van kisebb szálakkal és fordulatokkal. Az alapfelállás szerint veterán kalandozóként és korábbi katonaként új küldetést keresve visszatérsz Royal Lendle-be, Gallantáriába. Egy férfi lép hozzád, kinek állítása szerint faluját rettegésben tartják az Árnyékharcosok, akik a legtöbb ember szerint csupán kitalált mumusok. Te (nyilván) beleegyezel, hogy segítesz nekik, kalandod azonban szinte a legelején kerékbe törik, amikor a gonosz adószedő adótartozásod miatt végezni akar veled. Miután megszabadulsz a karmai közül, máris összefutsz a hírhedt Árnyékharcosokkal, akik mindegyike valamilyen különleges képességgel rendelkezik. Ez a történet első csavarja, melynek során szövetségre lépsz az Óvilág Elem-Isteneivel, és melynek végén magával a Halállal kell összecsapnod. Több kisebb szál is fut a történetben, mint például a Mandragórák (növények, akik megpróbálják átvenni a hatalmat a világ felett) és Kauderwelsch doktor (az itteni Frankenstein-szörny szülőatyja). Stephen Hand következő könyve, a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=68]Holdjáró[/url] tovább viszi ezeket a szálakat és a sötét, nyomasztó légkört, ami végigkíséri a sztorit.

A karakteralkotásban több módosítás is történt. Egyszerre csupán egyetlen fegyver lehet nálunk, és vértet is csak menet közben tudunk szerezni. A karakter személyiséget kap, és néhány, a múltjából feltűnő alakkal is összefuthat – akik nem mindegyike bizonyul végül barátságosnak (a legjobb példa erre maga Quinsberry Woad, az adószedő). Ezen kívül említésre érdemes az is, hogy két fő útvonal vezet végig a könyvön a végső célunkig. Az egyiken a Mandragórákkal találkozhatunk, és a Tiltott Barlangokat fedezhetjük fel, a másikban a Töklidércekkel találkozhatunk (akik a remekül sikerült borítón is láthatóak), és a Banyafogsor-gerincen vághatunk át.

Kiváló olvasmány, és a kedvenc kötetem a gyűjteményemből. Minden KJK-rajongónak szeretettel ajánlom.
Értékelés: 9 / 10
Most pedig következzék az egyik legjobb borítót (ami egyébként Terry Oakes műve) viselő könyv, mely egy tökfejű, kardot markoló lényt ábrázol éjszaka, a szakadó esőben. Stephen Hand most az Óvilágot veszi célba, a kontinenst, mely a jelek szerint folyamatos metafizikai örvénylésben van: ez alkalommal az új-pogányizmus a hívó szó. Továbbá „minden élet” veszélyben forog. Nem lehetne még egy kis nyomást gyakorolni szegény hősre?

Miután felbérel minket valami paraszt, hogy végezzünk a névadó szörnyekkel, [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=16]A Végzet Erejéhez[/url] hasonlóan, bár nem annyira leegyszerűsített módon elindulunk, hogy bevásároljunk. Némi Royal Lendle-béli dulakodás után (ugyebár a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=61]Démonvadász[/url] is innen indult, a templomosoknak azonban most hűlt helyük) felbukkannak az Árnyékharcosok, és innentől a történet személyessé válik. A könyv további része arról szól, hogy eljussunk a gonoszokhoz, miközben megpróbáljuk nem feldaraboltatni magunkat. Ebben nincs semmi meglepő, azonban mind az írásmód, mind pedig a találkozások hozzák a Handtől megszokott minőséget, és a könyv általános szerkezete is jól passzol az egészhez.

A könyv már a legelején felajánl választási lehetőségeket, így minden újrakezdésnél más-más úton lehet nekivágni a kalandnak. A karakternek múltja van, ami még ha érintőlegesen is, de néha visszaköszön. A győzelemhez sok minden hozzá tud segíteni. Ezek között vannak olyan dolgok, amikre mindenképp szükség van, olyanok, amik nélkül nagy bajban vagyunk, és olyanok is, amik egyszerűen csak jó, ha vannak. A sztorinak elég sötét hangulata van, amit remekül kihangsúlyoznak Martin McKenna illusztrációi.

Természetesen nem maradnak el a kétértelmű dolgok sem. A Sors Gyűrűje megfelelően magas SZERENCSE pontszám mellett lényegében egy gépágyúvá válik, ha minden Harci Körben próbára tesszük a szerencsénket. Játék során én úgy döntöttem, hogy nem alkalmazom ily módon, és érzésem szerint jobb döntés lett volna akkor működésre bírni, amikor elvétjük a szerencsepróbát. (A Végzet Lándzsája első ránézésre giccses nevű rakétavetőnek tűnhet, azonban a gyűrűvel ellentétben ebben van egy csavar.) A 282-nél lévő elágazást jobban is elő lehetett volna adni. És különben is, mi van akkor, ha csak rövid ideig utaztál együtt a cirkusszal? A 315-104 váltás egy kicsit fura – én feltételezném, hogy használjuk a vassulyomot.Ha Shattuckban a vízbe ugrunk, akkor – már ha lehet hinni a térképnek – abban a döbbenetes teljesítményben lehet részünk, hogy folyásiránnyal szemben sodródunk tova. Nincs rendesen elmagyarázva, mit csinál végül a hős a misztikus számokkal. Miért van a 17. fejezetponton kilenc ellenfél felsorolva, amikor legalább hárman közülük egészen biztosan elpusztulnak még a csata kezdete előtt? A feltérképezhetetlen labirintus esetében talán nem lett volna baj, ha az azonnali halálok esélye kisebb, mint a kijárat megtalálásáé – az ÉLETERŐ-levonásokkal sem lett volna semmi baj –, bár itt legalább a koncepció maga jobb, mint a nagy átlag… Másrészről miért tűnik úgy, mintha a labirintust elhagyva egy egészen más helyszínre teleportálódtunk volna el? Voivodnak nem ártott volna egy leírás. Egy helyen egy potenciálisan végzetes eseménysor felé kényszerít a történet, annak ellenére, hogy a hős tudhatja, hogy az egész teljesen értelmetlen.

Az Árnyékharcosok Legendája nem tökéletes – mégis melyik könyv az? –, de ennek ellenére is kiváló. Kiegyensúlyozott ellenfeleivel, a szokásosnál érdekesebb találkozásaival, a remek írói munkával, több kifejezetten vicces pillanattal (És mióta érez rá kényszert, hogy mindent és mindenkit azonosítson?) és az átlagon felüli rajzokkal nem sok olyan dolog van benne, ami ne passzolna. Bár egyet tudok érteni az elemi Istenek erőltetettségével (nem kell a hideg északon élned ahhoz, hogy gyanakodva tekints minden olyan filozófiára, ami a tűzgyújtást és a fák kivágását gonosz dolognak tartja), és a záró fejezetpont sem hozta a várt élményt, nagyon élveztem a könyvet, és nagyon jó teljesítménynek érzem a megírását.
hr
© Janó
2023. május 7. 21:19 | Válasz erre | #133
Egyetértve a két előttem szólóval, ez egy remek könyv. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Az a tipikus KJK-s nosztalgikus hangulata van.
"Vagyok, mint minden ember fenség, északfok, titok idegenség..."
2020. május 9. 20:32 | Válasz erre | #132
Na, a karanténban végre van időm olvasni megint. Így ezt a könyvet is elolvastam. Nekem meglepően tetszett. Hozta a '90-es évek hangulatát, amikoris először találkoztam a KJK-val. Szép grafika, érdekes és kalandos történet sok tárgyhasználattal.
2018. december 14. 11:05 | Válasz erre | #131
Újabb hármasnak értem a végére. Ahogy nézem, kettőnél én most pozitívabb vagyok, mint a többség. A harmadikat inkább hagyjuk...

https://velemenyes.blogspot.com/2018/12/vissza-multamba-9-arnyekharcosok.html
© twillight (Kövérorr)
2018. június 6. 22:39 | Válasz erre | #130
[spoiler2]295 336 197 272 10 379 145 90 305 386[/spoiler2]
© SzG
2017. január 3. 06:33 | Válasz erre | #129
Gyanús is volt... gondolom egy páncél maximum akkor csökkenthetné a szerencsét, ha elátkozott lenne, de ugye erről itt szó sem volt. :-) Mindenesetre köszönöm a utánajárást!
2017. január 3. 00:03 | Válasz erre | #128
Az eredeti Ügyességpróbát ír elő. "However,due to the armour's bulk, you must add 1 every time you are called upon to Test your Skill." Egy hibára bukkantál!:)
© SzG
2017. január 2. 19:12 | Válasz erre | #127
Hi!
Na végre rászántam magam, és beszereztem egy példányt a műből... El is kezdtem olvasni, stílusosan alkonyat után (töklámpám sajnos nincs, úgyhogy jobb híján az éjjeli lámpa fényénél böngészem :-) ), viszont rögtön az elején (konkrétan a piacon) belefutottam egy furcsa, nem igazán egyértelmű szövegrészbe.
Idézem a 82-es pontból az ominózus szakaszt:
"A Páncéling tömege miatt azonban, amikor felszólítást kapsz rá, hogy tedd próbára a szerencséd, 1-et hozzá kell adnod a dobásodhoz."
Ezzel szemben a szabályrendszer "Páncélok" szakasza alatt az szerepel, hogy:
"Ugyanezeken a fejezetpontokon arra is kapsz majd utasítást, hogy minden Ügyességpróba alkalmával növeld majd meg a dobott értéket legalább 1-gyel, a páncél tömege ugyanis nehezíti a mozgásodat, és így nehezíti az ilyen próbákat."
Most akkor ha magamra öltöm ezt a bizonyos páncélinget, a szerencsepróbánál kerülök hátrányba vagy az ügyességpróbánál? Ugye úgy lenne logikus, ha az ügyességpróbát nehezítené meg a páncél (mert ahogy a szabályokban is írják, nyilván akadályoz a mozgásban)... de ki tudja. Az eredetiben mi szerepel itt a 82-es fejezet páncélinges-részénél?
Amúgy eddig inkább poénosnak tűnik a könyv, mint "darkosnak", igaz, még tényleg csak az elején tartok, csak a cinkelt kockákkal operáló, buggyos ruhájú szerencsejátékos alakon meg a szintén kissé komikus üldözéses-jeleneten vagyok túl (mely során ugye pl. egy lóra is rá lehet ugrani felülről, mint valami westernben :-) ). Remélem, később azért "bedarkul" majd kissé, végül is az illusztrációk is eléggé komor szereplőket/szituációkat ábrázolnak, ahogy elnézegettem őket...
© Vikky
2016. október 31. 11:13 | Válasz erre | #126
És halogéntökkel világít hozzá. :)
© runner
2016. október 31. 09:18 | Válasz erre | #125
Nincs tökéletesebb időzítés, mintha valaki ma olvassa a könyvet. [smiley]crazya[/smiley]
A főhős Te vagy!
© twillight (Kövérorr)
2015. augusztus 25. 10:33 | Válasz erre | #124
Azk legalább nem 10/10-esek, bár látszik mondjuk Jared Milne leírásán hogy ő pl. csak az összefoglaló átiratra nézett rá.

Per Joner véleményére szavaznék, amin ugyan látszik hogy némi fizetségért fölépontozott (egy ilyen kritika normálisan 7/10-et ér, vagy picit afölött), de legalább reálisan mondja el mi van a könyvben.
Ami nem rossz, csak egyáltalán nem 10/10-es. Az olyan dolgok - nálam - mint a Keep of the Lich Lord "werewraith"-e nálam alapból durva levonás (a were-wraith az a fantáziátlan mega-szörny, ami először ember volt, meghalt, wraithként - ami testetlen élőhalott - feltámadt, majd MEGHARAPTA EGY FARKASEMBER, és ettől mutálódott megint tovább...)

Picit lehet amúgy azért is lefelé húz a szívem ennél a könyvnél, mert a Haloween 3 és a Gyilkos Paradicsomok Támadása leng be tőle emlékezetemben (12-éveseknek való horrorok), bár így belegondolva a mandragórák talán inkább ezek: https://www.youtube.com/watch?v=Z1csLspsKBg
2015. augusztus 24. 21:38 | Válasz erre | #123
Három másik vélemény pihent még ehhez a könyvhöz az adatbázisban angolul, fordításra várva, úgyhogy megcsináltam őket. Attól tartok, ezek is jó véleménnyel vannak a műről.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© twillight (Kövérorr)
2015. augusztus 24. 14:23 | Válasz erre | #122
Nem tudom ki írta a "Vélemény"-t a honlapra, de messze elfogult volt.

Szerintem ez a könyv kínos.

Az elemei összefüggéstelenek, erőltetettek, és bár alapvetően nem rosszak, de folyton az ötleik fel benned "ezt most komolyan?"
Már onnan is látni mekkora problémákkal küzd az eégsz ha megnézzük mennyi név van benne. Amikor az utolsó RedShirtnek is neve van csak azért hogy meglegyen a műsoridő - na akkor egyértelműen NEM jó végtermékkel van dolgunk.

PS: az a fickó nem "frankeinstein", hanem egy HP Lovecraft novella-alak.
© runner
2013. április 12. 08:35 | Válasz erre | #121
Csak hónap/napot kell beállítani, tehát a kora senkinek nem derül ki, csak a nap. De most már mindegy.

A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. április 11. 22:20 | Válasz erre | #120
Megmondom őszintén Runner harminc felett az ember már nem dicsekszik a korával, noha meglehet, hogy hasonló évfolyamon mozgunk, legfeljebb van 2-3 év differencia közöttünk. Nekem már az is szép ajándék volt részedről, hogy immáron könyv alakban lapozgathattam a kalandot, és a könyvespolcomat díszítheti. Ha te nem karolod fel ezt az ügyet a segítőiddel, legfeljebb tesco gazdaságos angol nyelvű pdf-ket böngészgetnék a neten, és arról ábrándoznék, de jó lenne visszatérni az 1990-es évek elejére. Más jellegű fantazy könyveket szívesen olvasok pdf-ben is (pláne a mostani könyvárak mellett), de azért a KJK kaland könyv alakban az igazi. Pláne ha még minőség is párosul hozzá, hát akkor azt mondom megérte megélni a 2013-as esztendőt is! Egy kis öröm a válságos esztendőkre...[smiley]love12[/smiley]
© runner
2013. április 11. 21:51 | Válasz erre | #119
Ha beállítottad volna a profilodban a születésnapodat, akkor ma lathattál volna valamit...[smiley]hawaii[/smiley]
A főhős Te vagy!
2013. április 11. 21:40 | Válasz erre | #118
Happy (re)birthday!Ezek szerint kosnak tetszik lenni!Értem már konokságod okát![smiley]vigyor[/smiley][smiley]Diablo2-icon[/smiley](Ez mondjuk nem kos,de koszsarva van!)
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. április 11. 21:01 | Válasz erre | #117
Isten éltessen erőben és egészségben![smiley]wave[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2013. április 11. 20:46 | Válasz erre | #116
Ma kaptam meg a kiadványomat, remek kiadás, és épp a születésnapomra érkezett meg. Köszönöm a közreműködőknek a kalandot, mely érzésem szerint az útmutatásaimmal tartalmasabb lett volna, na de én már csak ilyen vagyok, másképp látok néha dolgokat, és bizony ez olykor sűrű email váltásokat eredményez. Persze a fordító is ember, és mint olyan vannak önálló gondolatai, és a legjobb belátása szerint tesz-vesz. Azt kell mondanom, hogy Runner ismét kitett magáért, a külső tetszetős, a képek és az elrendezés is rendben van, a fordítást meg ítéljék meg mások is (részemről talán én mindent elmondtam már...) [smiley]zen-reading[/smiley]
2013. április 11. 06:19 | Válasz erre | #115
Megpirkad - lehet, hogy van ilyen szó, csak nekem magyartalannak tűnt.
Néha szoktam átnézni, de csak olyan könyveket, amiket már ismerek.
2013. április 11. 01:12 | Válasz erre | #114
Az apróságokra reagálva:

26. A \"kobozos\" helyett szerencsésebb lett volna a \"lókötő\", a \"gaztevő\" vagy a \"fosztogató\"; a mondat végére pedig csak simán \"ebihal\". (A \"kobzos\" inkább már zenei világ...)

102. A \"megpirkad\" teljesen jó kifejezés, hisz pont azt fejezi ki, hogy megjelennek a hajnal első sugarai, vagyis éppen csak pirkadni kezd. (Ha jól értelmezem...)

90. Hiába néztük át többen, és ez a kérdés itt is tisztázva lett, illetve rögzítve, hogy ez egységesítve lesz, ilyen apróságok néha mégis becsúsznak. (Személy szerint ezt pont azért sem emeltem ki hibának, hisz itt is már jelezve lett ezek egységesítése.)

+ Dr., szállj be Te is legközelebb az átnézésbe, hisz megvan az a szerencsés a képességed, mint Frank Murphy-nek (Kék Villám)... (Persze jó értelemben.)
2013. április 10. 12:52 | Válasz erre | #113
A Rémálmos rész szerintem is úgy rossz, ahogy van, de ez az író privilégiuma. Gondolom arra épült az egész, hogy... de ez már a csattanó. A baj vele, hogy egyáltalán nem jött át[smiley]levele[/smiley]

Így van, sajnos nekünk nincs olyan szintű mitológiai hátterünk, mint más népeknek, de azért örültem a kacsalábon forgó háznak a Varázstörőben[smiley]circling[/smiley]

A két útvonal közül pedig mérföldekkel jobb a cirkuszos, szerintem azt írta meg elsőnek, és a többit csak mint kiegészítés írhatta Stephen Hand, talán azért is gyengébb. Vagy csak szimplán ötlethiány.

A Holdjárótól meg előre félek...
2013. április 10. 12:41 | Válasz erre | #112
Tisztasor!Szerinted lehúzza a kalandot a rémálmos barlang,mert logikátlan és kizökkent az addigiakból,szerintem pedig,bár nem egy különösebben emlékezetes nagy dobása a könyvnek,nincs is vele semmilyen komolyabb probléma sem,mint ahogyan azt alább ki is fejtettem!Maradjunk ennyiben,kár ezt ragozni!
Nekem nem volt problémám a te fordításoddal sem az Éjféli tolvajnál,de ezzel sincs!Ha lenne írtam volna a kritikámban!
Egyedül a Kardok mesterénél nem tetszett a karaván fordítás,mert megtévesztően hathat,de ezt is kitárgyaltuk már annak kapcsán!
Eddig annál a néhány könyvnél amit volt szerencsém beszerezni,nem voltak olyan kaliberű fordítási hibák ami felett ne tudnék átsiklani!Emberek fordították mindet,és ugye senki sem tökéletes,nincs is ezzel semmi probléma!Ezért írtam hogy az a fajta buzgó maximalizmus sem jobb ami átesik ezzel kapcsolatban a ló túloldalára!Úgysem lehet mindenkinek tökéletesen megfelelni,és egy kis apró átalakítás itt,egy kicsi ott,és már más az egész mint az eredeti!(Amit jómagam mondjuk sosem tudnék meg,mert sosem fogom összehasonlítani a magyar ill.az angol eredeti szöveget!)
Az 1-től 10-ig terjedő skálán pedig a 7 pont az már egészen okés(mint a suliban egy négyes alá kb.),semmiképpen sem átlagos(ami jelen esetben az 5-6)!Mellesleg-bár egészen biztosan más szempontok alapján-én is annyit adtam rá,úgyhogy kár ezen továbbszarakodni![smiley]awink[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. április 10. 12:30 | Válasz erre | #111
Jaj Szg,mi torent,hogy elfordultal a KJK-tol? :)
© killmaster (Savanyúhas)
2013. április 10. 10:12 | Válasz erre | #110
Írtátok többen is, hogy alapjában véve hasonlít a Szamuráj kardjához, hisz ott is és itt is két út kínálkozik! Mindkettő jó és érdekes a maga módján, de én pont a rémálmos útba csöppenek bele! A másik lehetőség érdekesebb és kidolgozottabb is, mint ez a barlangrendszeres. És hidd el, nagyon sokat ronthat egy kalandon, ha olyasmibe ütközöl, ami teljesen logikátlan, ésszerűtlen abszolút nem FF kötethez illő. Biztosan te is találkoztál már ilyen helyzettel Cyborg, de ha nem, hát a Holdjáróban biztosan fogsz! Ilyen balgaságok kizökkentenek a játékból, és nem az marad meg bennem, hogy de jó volt idáig a kaland, hanem az, hogy hülyeségbe torkollott! Valamilyen szinten járatos vagyok a mitológia területén, különösen az ókori görög és római áll közel hozzám, de felületesen ismerem pl: az indiait is. De a hibákra visszatérve több mást is szóvátettem itt, persze a fordító és a háttérmunkások ügye, hogy ők ezt hogyan látják, és miként oldják meg. Kicsit úgy érzem, hogy megismétlődött a Varázstörő kálváriája, ott sem mertek belenyúlni kicsit jobban a kalandba. Nyilván csak az én kedvemért nem is fognak, és ezt nem is várhatom el! Nem tudom a többieknek mi erről a véleménye, talán még nem olvasták vagy csak szimplán nem foglalkoznak ilyen apróságokkal, de a játszhatóságba ez igen is beletartozik! Szerencsére érzelmi kötődésem egyik könyvhöz sincs különösebben, én mindegyiket nagy becsben tartom, amelyiket sikerült megszereznem. Még a magányos farkas első kötetét is, pedig abban is lenne mit kiigazítani! Ha majd egyszer beleolvasol az Éjféli tolvaj angol verziójába látni fogod, hogy a magyar kiadás azért egy klasszissal jobb lett, holott maradtak benne apróbb hibák, de attól még élvezhető és végigvihető a kaland. Nincs fura láng, nincsenek kétértelmű fejezetpontok, sem angol nyelvű, torz magyar helyesírással szereplő teremtmények, belelapozol és élvezed a kalandot! Ettől függetlenül nincs különösebb gondom az Árnyékharcosok legendájával sem, de tőlem csak az átlag 7 pontot kaphatja! [smiley]lookaround[/smiley]
2013. április 10. 09:17 | Válasz erre | #109
Az van hogy nem fogalmaztál ügyesebben,csak máshogyan ismételted meg azt amit elsőre is értettem!Úgyhogy én már nem ismétlem meg magam!Döntse el mindenki maga mennyire jó vagy rossz a kalandban ez a rémálmosdi!Különösebben nekem sem jött be,de annyira azért nem is zavart(mint teszem azt téged)!De tegyük fel hogy ez tényleg mindenki szerint egy szar rész!A kaland-egy elkerülhető része-kb.2%-a!Ez reálisan nézve egyszerűen nem lehet akkora érvágás(mint írod),mégha némileg ront is a kalandon,erre akartam kilyukadni!Ill.arra hogy mivel nekem így is okés a könyv ahogy van,nem tudom mit kéne még alakítani rajta!Abba most ne menjünk bele hogy hogyan nevezzünk egy tulajdonképpen magyarra átfordíthatatlan teremtményt!Egyrészt el kell fogadni hogy a mi kultúránkból egyszerűen hiányzik egy rakat kelta/germán(vagy spontán az író által kitalált) mitológiai figura amire ezen könyvek többsége alapoz,másrészt meg feltételezem hogy mindenki tart már azon a szellemi szinten hogy ha nem is mindet,de a legtöbbjüket így is simán értelmezi!

Amit viszont úgy tűnik rendesen félreértettem az a játszhatóság értelmezése!Lényegében ugyanazt a definíciót írtad rá mint Dr.Lecter!Akár át is vehetted az ő 105-ös pontban leírt véleményét sajátként,de most nem ebből indulok ki,hanem abból hogy a játszhatóság valóban ezt jelenti!
Elfogadom,bár nekem maga a megnevezés nagyon megtévesztő,arra amit írtatok sokkal inkább a szavatosság a megfelelő definíció!Másrészt meg azért értelmetlen mert nyilván mindenki azt a könyvet veszi elő újra meg újra amelyik a szubjektív kedvence!Miért?Mert mondjuk a 10.születésnapjára kapta az annyától(akit szeret)a Balatonon(ahol szeret lenni),és így míg meg nem hal kialakul egy olyan élménykapcsolat,ami simán azt is felülírja ha maga a könyv objektívan nézve valóban gyenge és/vagy hibáktól hemzseg!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. április 9. 21:05 | Válasz erre | #108
Na most megpróbálok ügyesen fogalmazni, mert úgy érzem nagyon másképpen látjuk a dolgokat! A Rémálmok mestere azért fontos része a darabnak, mert az egyik lehetséges út épp ott vezet el. Mit ad isten én épp arra jártam. Ennyire buta megoldást talán HK kötetekben láttam, de azon nem csodálkoztam ennyit! Én mint olvasó, aki először találtam magam ilyen helyzetben roppantmód megdöbbentem. Mert ha még úgy oldja meg az író, mint S.J a Királyok koronájában a Sötétség kamráját, hát oké! Ott is lépkedsz pár fejezetpontot, aztán vagy meghalsz vagy nem, de ügyesen meg lett magyarázva a dolog. Na de itt? Én szeretem ha egy történetben minden a helyén van. Ezért is kaphat a Rémület útvesztője 9-st, mert az bármikor leveszem, mindig ad valami újat! Egyébként még a Kháréi csókteszben is van logika, igaz Jackson bácsi kicsit több infót is adhatott volna a megoldáshoz! Ha egy történet magával ragad, és van kedvem máskor is játszani vele az a 9-es. A Kétélű Jóslat az 1-es. A többi valahol a kettő között van!
Fordításról szólva! Sokszor írtam, hogy a könyvek melyeket bátorkodtam fordítani, ferdítésnek estek áldozatul. De ezt ne úgy képzeld, hgy átírtam a teljes könyvet! Óh nem! Ahogy túl gyenge volt erősítettem, ahol túl gubancos, leegyszerűsítettem. De nem is ágált ellene senki sem, néhány apró esetet leszámítva! Itt is meg lehetett volna ezt tenni több helyen is, volt ahol meg is tették! Nyilván te úgy véled ez istenkísértés, szerintem meg fordítói kötelesség! De nem vagyunk egyformák, és épp ettől él a fórum is! [smiley]nezze[/smiley]
2013. április 9. 18:59 | Válasz erre | #107
A rémálmok mestere rész az egész sztori egy nagyon kicsi hányada,amit ráadásul nem kötelező teljesíteni,ill.szerintem különösebb gond sincs vele!Ez egyfajta rejtvény,a kharéi csókteszthez hasonlóan,ahol a jó megfigyelőképességen van a hangsúly!Ugyanis arra kell itt figyelni hogy melyik szám nem ismétlődik rendszeresen,és odalapozva haladni!Talán ezért írja a könyv hogy az akaraterőd hozott ki a rémálmodban való örök bolyongásból!
A játszhatóság kapcsán pedig a ki hogy érzi azért dolog elég meredek!Kapásból azért mert ha nem ugyanazt a definíciót érti alatta minden pontozó,egyáltalán mi értelme van?Ennek kapcsán elárulhatnád azt is hogy a Rémület útvesztőjénél ezt a szempontot mi alapján ítélted 10-nek?Azon túl hogy kedvenc könyved,és nyilván megvan az érzelmi odahúzás!
És végül!Ebben a történetben semmi sem indokolja hogy jobban bele kellett volna nyúlni a fordításba!Arany középút ugyebár,azaz jó dolog az igényesség,és a precizitás,de csak odáig amíg nem csap át merev maximalizmusba!Érted mire gondolok?Amikor annyira nagyon (általában már görcsösen!) jót akarunk,hogy jól el is b....uk az adott dolgot!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. április 9. 12:28 | Válasz erre | #106
Így igaz, SzG ha lesz rá időd, fuss neki, valóban nem rossz könyv, és az átlagtól sokkal darkosabb a hangulata.
2013. április 9. 12:26 | Válasz erre | #105
A játszhatóságnál én mindig azt nézem/pontozom, hogy mennyire szívesen játszanám most azonnal újra. Illetve ne feledd, én 5-ös skálán pontozom.
2013. április 9. 12:25 | Válasz erre | #104
Van olyan ember a Földön, akinek nem tetszett az Álmosvölgy Legendája?[smiley]buck[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2013. április 9. 09:32 | Válasz erre | #103
Valamilyen szinten minden kalandnak akad ihletője, mint ahogyan egy szerelmes versnek is van múzsája! Igen, akadnak párhuzamok egyes történetek között, hol csak hasonlóság, hol szinte már egyezőség. Ilyet egyébként használnak az irodalomban is, én magyar nyelvtanból pont ezt húztam szóbelin! A stílus felidéző szerepe vagy valami hasonló címszóval. Mindaddig nincs is ezzel baj, míg át nem esik az író a ló túloldalára! Ami pedig a játszhatóság pontozását illeti ezzel úgy vagyok, ki hogy érzi. Nyilván, ha én egy kalandot már az elején félbehagyok, mertt annyira csapnivalónak tartom, annak nem adok 9-es pontszámot! (Volt rá példa, nem is egy!) Több dolog miatt is nem adok jobbat 7 pontnál többet ennek a kalandnak a játszhatóságára. Ott van rögtön a Rémálmok mestere rész (akkora bugyutaság, fejezetpont pocsékolás, hogy ezt egy ilyen kaland nem engedhet meg magának!) Van benne sok jól elbújtatott ötlet is, amihez kb akkor férhetsz hozzá, ha nagyon béna vagy, vagy semmid nincs! Ez szintén nem írható a kaland javára. A fordításról annyit, hogy nyilván a fordítónak is meg van kötve a keze, én azért helyenként jobban belenyúltam volna a történetbe. Függetlenül ettől, azért elég színvonalas lett, leszámítva pár apróságot, na de én már csak ilyen vagyok, szeretem ha egy sztoriban minden a helyén van...
© SzG
2013. április 9. 09:08 | Válasz erre | #102
Nem nagyon szoktam már FF-könyveket olvasni, de azért köszi az ajánlást, majd talán belenézek, ez a \"darkos-gótikus\" vonal nyilván amúgy is közel áll hozám. :) (Bár nem tudom, hogy ez mennyire olyan, max. valami \"light dark\" lehet, de majd kiderül...)
2013. április 9. 08:54 | Válasz erre | #101
Így hogy írod ezeket,valóban megvan az azonosság,de magamtól nem biztos hogy rájöttem volna.Viszont nem is vagyok Gyűrűk ura fan!
Amúgy pedig nem kötekedésből,de ennek a könyvnek (és az Éjféli tolvajnak is) miért csak 6-os a játszhatósága?Most már kezdem azt érezni hogy végképp nem értem mit takar ez a definíció,de ennél a két könyvnél az én értelmezésem alapján éppen a játszhatóság az egyik erősség,hiszen majdnem minden szituációnál számtalan lehetőség adott a megoldásra!Gyengébb értékeidet kompenzálhatod bizonyos eszközökkel,ill.fordítva,néhány tárgy hiányát pótolhatja egy-egy jó képesség!Ráadásul több a választható útvonal (oké,az Éjfélinél csak az elején),teljesíthető a küldetés,mégis megvan a kellő kihívás,szóval tényleg nem értem mit kell a játszhatóság alatt érteni,ill.hogy mit értesz alatta te,hogy így pontoztál?
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. április 9. 08:44 | Válasz erre | #100
Én meg azt nem tudom mennyire ajánlhatom neked ezt a könyvet!Bár ha a Démonlovagok a harmadik kedvenced,a Haláltalizmán pedig a negyedik,nem hinném hogy ez a kaland nagyon reménytelen lenne,sőt!A Démonlovagokkal való párhuzamot Dr.Lecter is megerősítette,a Haláltalizmánnal meg hangulatilag rokon szerintem,mivel az is hasonló érájú,enyhén gótikus,darkos anyag!
Ha pedig Az álmosvölgy legendája is tetszett,az még egy plusz pont!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© SzG
2013. április 9. 06:07 | Válasz erre | #99
Mondjuk már a borító is olyan stílusú-hangulatú ezzel a tökfigurával. :) De tényleg nem olvastam ezt a könyvet, úgyhogy nem tudom mennyire koppintás... bár gondolom azért annyira csak nem. :)
2013. április 8. 22:06 | Válasz erre | #98
2013. április 8. 21:15 | Válasz erre | #97
Most már lehet pontozni.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2013. április 8. 21:10 | Válasz erre | #96
Hopp, nem is figyeltem, elnézést az érintettektől[smiley]dumcsi[/smiley]
Gyűrűk Urás pl: Lángoló Balrog Fogadó, vagy az Átokpenge az Ember-Ork Gyilkosnál a játék elején hasonlít a Morgul Pengére, de a Kaméleon Köpönyeg is ilyen volt, sőt volt egy rész, amikor egy Ork seregnél használjuk lopakodásra, mint a filmekben is, igen Smegg az Gollam, hirtelen ennyi.
Igen, szerintem is az a könnyebb, én is azon az útvonalon jártam, persze ezt előre nem tudhattuk.
2013. április 8. 21:02 | Válasz erre | #95
A borító Terry Oakes munkája,nem Martiné!
Tudni nem tudom,de szinte biztosra veszem hogy egyrészt azért tárt karúak a töklidércek mert alapvetően egyfajta madárijesztő figurák,másrészt meg nem feltétlenül megrendelésre dolgozott!Festett egy ilyen képet,Stephennek pedig megtetszett és megvette a könyvéhez borítónak!Aztán ötletet is merített belőle!
Hol volt a műben Gyűrűk ura utalás Smeggen kívül(mert az ő figurája valóban egyfajta Gollam replika)?
Amik téged zavartak,engem nem igazán!Ezeket olyan csipcsup hibáknak vettem,hogy simán elsiklottam siklani felettük!
A Wamphyrt én vámpírszellemnek értelmeztem!Ha jól rémlik a 2nd AD&D Ravenloft-jában is van ilyesmi \"szörny\".
Melyik útvonalon vitted végig?Írtad persze hogy a könnyebbiken,de szerinted az melyik?Szerintem az amelyiken az Álomcirkusz van;én alapból arra mentem!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. április 8. 20:30 | Válasz erre | #94
Illetve ami még zavart, hogy a csodafegyvert gyakorlatilag tök könnyen meg tudjuk szerezni, ráadásul kb. az 1/3-nál.
A 192-es és a 16-os pontban a könyv neve fel van cserélve, melyik az igazi?
2013. április 8. 19:27 | Válasz erre | #93
Kisebb Spoilerek!

Sajnos nem lehet pontozni a könyvet, illetve a legjobban várt könyvek között is ott van még.

Borító: nekem alapjába véve nagyon tetszik, igazán hangulatos, csak azt nem értem, hogy miért széttárt karokkal ábrázolta Martin. Félelmetesebb? NEM!
Rajzok: ügyes munka ez is, egy picivel többet várnék tőle, de mivel ez egy korai munkája, nem fog rossz pontszámot kapni
Kiadás: [smiley]eljen[/smiley]
Fordítás: szuper lett, hatalmas [smiley]worship[/smiley] auggiewiznek. A tájszólásos részek is jól sikerültek benne, illetve az eddigi kedvenc ajánlást olvashattam benne. Ilyen az igazi apai szeretet. Külön öröm, hogy ezáltal az olvasásra is neveled Leventét. Viszont a három korábbi kulcs fordításra ismét reagálnék, hiszen immárom behatóbban megismerhettem őket. A Töklidérc jó választás volt, a Wamphyr már nem annyira, de nem is inkább a szóval van bajom, sokkal inkább a szerzővel, nem világosított fel kellőképpen, hogy mitől is felsőbbrendű ő? A Zöldlomb Manó pedig nem tetszett, a tekintetben, hogy mivel az angol folklór része, lehetett volna egy olyan nevet adni, amelynél inkább egy konkrét személyre tudunk gondolni, Megtámadott egy Hegyi Troll, Megtámadott egy Zöldlomb Manó, értitek, igaz?


Néhány apróság:
26: kobozos helyett inkább kobzos, ebihalé helyett inkább ebihallé
328: a labrador mennyire illik a Titán világára? Korábban volt egy husky a Pusztítás Tornyában
102: Megpirkad, nem inkább simán csak Pirkad, vagy Hajnalodik?
90: most akkor a Végzet Lándzsája, vagy a Végzet Dárdája? Oké, spear, csak egy fpben két névként szerepel

Hmmm.... nem volt rossz, de igazából sokkal többre számítottam, és a könyv befejeztével is csak megerősödött bennem, hogy sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle! Kár érte, de tényleg nem rossz könyv.
Tetszett az utalás a háttérben a Koronára, meg úgy a háttér is maga, korrekt törtnelem volt az első fele. A történettel sincs úgy igazából baj, a hangulat viszont a könyv legnagyobb erőssége, mert rögtön magába szippantott és a végéig megtartott magának. Hosszra egy közepes könyv, és nehézségre azt mondanám, hogy maximum, de tényleg csak max. az alsó-közép kategória. Van pár újítás is benne a felszerelések terén, azonban igazi szerepük nincs, úgy vettem észre, hogy inkább azt a célt szolgálják, hogy rossz kockadobásnál se kelljen csalni. A két végigjátszás rész is szépen egybefonódik, azt hiszem, hogy a könnyebbiken haladtam végig. Tehát voltaképpen az újítás egy kihagyott gól. Csakúgy mint Voivod, számomra szinte teljesen jellegtelen lett, pedig ahogy korábban már megjegyeztem, külföldön ő egy kultikus FF gonosz. Belgarothoz képest Kismiska ő. És ha már a jó öreg Belgi, meg Démonlovagok, így igaz, valóban sokat merített JG ebből a műből, viszont míg a DL-ben megvolt az átütő erő, úgy addig itt most nem, lazán kenterbe verte. Egy ponton tudta csak megfogni SH JG-t, az pedig a városos mellékküldetések vagy kisküldetések, hiszen ebben sokkal érdekesebbek voltak. (Sőt a cirkuszos részt is átemelte a Vérfarkasba, ez szomorú dolog, mert a kettő alapja nagyon hasonló.) Viszont arról se feledkezzünk meg, hogy SH a Gyűrűk Urából emelt ált pár dolgot, viszont itt úgy éreztem, hogy inkább csak tisztelgett előtte. A rejtvények jók voltak, Voivod rejtekhelye pedig valóban nem volt nehéz. A mésik idegesítő dolog az ellenfelek bugyuta nevei voltak számomra, háááát... inkább hagyom is. A nevektől csak maga a megalkotott teremtmények voltak rosszabbak[smiley]levele[/smiley] Harcok nem voltak túl nehezek, meg ugye sok tárgy is segített minket. A szerencsepróbákhoz is bőven kaptunk utánpótlást.
Stephen Hand mint új író, nekem bejött, lévén rengeteg érdekes és nem mindennapi interakciót kaptunk tőle. Ami a negatívum, az a rutintalansága volt, rengeteg üres és semmitmondó fp lett elpazarolva, a nagy negatívum pedig a kovácsos résznél volt, mert csakis azután kaphatjuk meg tőle az infot, ha segítünk neki. Elsőre nem lehetett volna közölni, hiszen a segítségét kérni mentünk oda, nem?

Összegzés: köszönöm szépen a vele járt munkát![smiley]eljen[/smiley]
2013. április 8. 18:10 | Válasz erre | #92
Így már lehetne nyúlás valóban,de mégsem az mivel nem azonos a két sztori.De az nem kizárt hogy ennek ellenére megihlette Stephen Handet az a regény!Vagy csak nálam jött ez a párhuzam a gyilkolászó lovas(ok) miatt![smiley]fake-horse[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© SzG
2013. április 8. 17:31 | Válasz erre | #91
\"A hangulata-ezt is írtam alább-némileg az Álmosvölgy legendájára emlékeztet;persze mivel ez előbb megvolt mint a film,nyúlásról szó sincs!\"
Ugyan én nem olvastam a könyvet, de attól még, hogy a film később készült, simán lehet Álmosvölgy-nyúlás... ugyanis a film alapja egy közel kétszáz éves kisregény (Washington Irving: Az álmosvölgy legendája). :)
2013. április 8. 17:30 | Válasz erre | #90
Pont nemrég végeztem vele, igyekszem még ma leírni a véleményemet róla[smiley]wink[/smiley]
2013. április 8. 17:08 | Válasz erre | #89
Szerintem neked-amennyire ismerlek ezen a téren-tetszeni fog ez a kaland!Már most kíváncsi vagyok a kritikádra![smiley]wave[/smiley]

Más!Bár az illusztrációk elkövetőjeként Martin McKenna van feltüntetve,a stílus alapján mégis olyan mintha Tony Hough ábrái lennének!Igaz,ő aládedikálja a műveit!A lényeg,hogy ebben is hasonlít a Démonlovagokra![smiley]awink[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. április 8. 16:58 | Válasz erre | #88
Ez a kaland is kipipálva,jöhet a kritikám!
Borító:mint azt már írtam,az a fajta minima ábra,ami ide éppen jó!A hangulata pedig attól függetlenül is eltalált hogy nem mellesleg a sztori egy jelenetét ábrázolja!
Illusztrációk:szintén mint azt írtam,nem nagy durranás képek,de megfelelőek,nincs velük különösebb gond!A 6 kis ábra pedig szintén a kalanddal kapcsolatos témákat ábrázol!
A háttér:semmi szokatlan,de nekem tetszett!Mindamellett hogy az alapok a Titánban is benne vannak!
Maga a kaland:nem dobtam hátast tőle,de a maga nemében egész okés!A hangulata-ezt is írtam alább-némileg az Álmosvölgy legendájára emlékeztet;persze mivel ez előbb megvolt mint a film,nyúlásról szó sincs!A Démonlovagoknál annál inkább,hiszen abban felismerhetőek ennek elemei!Ha úgy nézzük hogy ez is egyfajta intézzük el a világot fenyegető főgonoszt sztori,önmagában elég szürke lenne,de itt a főellen legyőzése meglehetősen szokatlan! [smiley]awink[/smiley]
A magam részéről nem éreztem nehéznek sem a kalandot,mivel egyrészt két külön úton is végigvihető(ill.az ezek közti összefonódásokkal még többön is),másrészt szinte minden esetben annyi megoldó lehetőséget kínál az író hogy valamelyik csak összejön!
Összességében nálam nincs ugyan a topkönyvek között,de meglehet többeknél igen jó helyet foglal majd el!Többek között ezért is merem ajánlani!10/7
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. április 6. 18:08 | Válasz erre | #87
Igaz lehet a Démonlovagos nyúlás, mert JG mondta is, hogy ez a kedvenc FF könyve.
Elméletileg hamarosan nekilátok én is.
2013. április 6. 16:15 | Válasz erre | #86
Most kezdtem neki ennek a könyvnek!Egyelőre még csak az ismerkedési,elemzési fázisban vagyok,úgyhogy eme irományom még nem az igazi kritika,de az eddigi véleményem alapján nem rossz cucc ez!
Hangulatilag nálam az Álmosvölgy legendája című film hasonló valamennyire!Nyilván azért nincs teljes azonosság,úgyhogy nyugodtan próbálja ki az is akinek maga a film nem feküdt!
Ami még lejött,hogy a Démonlovagok ebből a műből is jócskán lopott!Persze az is tagadhatatlan hogy mindkettő kaland erősen merít a kelta témakörből!De mivel ez volt az előbbi,a kapcsolat világos!
A borítóra az a kifejezés hogy primitív kicsit talán erős,de semmiképpen sem egy szuperkidolgozott,igényes valami!Ennek ellenére nekem nagyon bejön!Jó az ábra,jók a színei,és ezáltal maga az egész kép által közvetített hangulat is eltalált!Szóval ez így jó ahogy van,itt előjön az abból fakadó előny hogy nem lett giccsesebb!
Az illusztrációk nem kiugróak,de nem is rosszak,abszolút elfogadhatóak,a hangulaton sem rontanak!
Amennyit eddig olvastam az alapján a Démonlovagokra hasonlít leginkább maga sztori(meg némileg a hangulat,a fentebb említett Álmosvölgy legendája mellett),bár nekem attól jobban bejön,és nem csak azért mert ez a korábbi!Óriási,nagy durranás ötletekkel eddig nem találkoztam,de amikkel igen azok egész jók voltak,vagy csak szimplán nem voltak rosszabbak az átlagtól!Az előtörténet viszont kimondottan tetszett,bár a fele a Titánban is le van írva!
Szerintem még néhány nap hogy komolyabban kiismerjem a könyvet és esetleg részletesebb,precízebb véleményt írjak róla!Azt viszont már most kimerem jelenteni,hogy nem csináltam rossz vásárt vele![smiley]awink[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. április 2. 22:09 | Válasz erre | #85
Jeleznék egy hibát: a 82. pontnál a láncing megvétele esetében a szöveg szerint szerencsepróba esetén kell 1-et hozzáadni a dobott értékhez. A szabályismertetőben a páncéloknál viszont azt mondja a szöveg, hogy az egyes páncélok tömege miatt az ügyességpróbáknál kell a dobott értéket megnövelni legalább 1-el (meg hát ez is a logikus...)
© killmaster (Savanyúhas)
2013. március 25. 18:00 | Válasz erre | #84
Na nézzük milyen is lett ez a jó kis kaland! Gondolom azért fenekestül nem forgattátok fel az egészet, úgy is ígértem valamiféle hosszabb jellegű könyvkritikát! De ahhoz végleges verzió kell, hisz félkész művet nem lehet rögtön lezsűrizni, kivéve ha már az alapanyag is rossz! A történet viszont igen jó alapokra építkezett! Tök jóra! [smiley]bee1[/smiley]