Gondolatok a könyvről (3)
© bubu880627 – Forrás
[b]Történet (4)[/b]: Harcosként jelenünk meg a varázslók ülésén, ahol rögtön a főmágus halálának lehetünk tanúi. Utána mondja el egy fiatalabb varázsló a lényeget. A gonosz varázsló, Shanzikuul, démoni mágiát használva ellopta az Uralom botját, ami az ő kezében a Birodalom létét fenyegető veszély. Ezt kell mindenáron visszaszerezni, de egy varázsló erre nem alkalmas, mert a gonosz mágus megérzi a jelenlétét. Ezt hány KJK könyv háttértörténetébe lehet beilleszteni más névvel és tárggyal? Ennyit a kreativitásról. A kidolgozottság azonban annyira jó, hogy muszáj ennyire magas pontot adnom neki. Már az eleje is nagyon bejön, hogy gályarabként, megszökve kell eljutni a városig. Ezután a könyv egy komoly városi bevásárlással és kalandozással folytatódik, ahol azonban vigyázni kell arra, hogy ne legyünk túl híresek, mert akkor kénytelenek leszünk idejekorán távozni a városból. Utána a sivatag és a rejtekhely megtalálása kicsit sablonosabb, de azért vállalható, a leírások szuperek, van benne 1-2 igazán jól eltalált karakter (pl. a sötételf és Jasper). Tetszenek még benne az extra képességek, amikből választani kell, nekem ezek minden könyvben bejönnek, most sincsen ez másként. Meg, bár olvastam olyan kritikát, amiben ez inkább negatív volt, de nekem bejön az élelemnek ez a fajta használata. Elvégre a sivatag közepén az élelem (és a hozzá tartozó víz) nagyon fontos, és örülök, hogy ennek itt van súlya, és nem maradok életben hosszú napokat kaja nélkül. Nem gondolom, hogy minden könyvben ennyire szigorúnak kellene, hogy legyen a kaja-szabály, de ide ez most kívánkozott. Szóval nem rossz.
[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: Oda kell figyelni arra, hogy a városban ne legyünk túl hamar hírhedtek, mert akkor elég hiányos felszereléssel indulhatunk el. Ezt leszámítva azonban sehol egy rejtvény, egy igazán komoly taktikai döntés. Szóval szinte alig kell a fejünket használni. Szerencsére a könyv a legtöbb helyen megengedi, hogy szinte mindent bejárjunk, így akkora szerencse faktor sincs benne.
[b]Nehézség (4)[/b]: Nem gondolom, hogy túl nehéz könyv lenne, az optimálisnál valamivel könnyebb. A hajóúton bár jó sok Ép-t elveszíthetünk, de azért egyáltalán nem túlélhetetlen a szituáció [spoiler2]főleg, ha a seggeden maradsz[/spoiler2], utána a város már valamivel veszélyesebb, de szintén nem reménytelen dolog életben maradni, a sivatagi út nem annyira vészes, ha az ember rendesen felkészül élelem ügyén, és annyira sok kellemetlenség később sem érhet minket. Az utolsó két ellenfél értékei azért nem rosszak, ezenkívül a nekromantára kell odafigyelni, meg nem árt egy varázsfegyver sem, de ha ezek megvannak, akkor nagy baj nem lehet ebben a könyvben.
[b]Játékélmény (4)[/b]: Egyszerű, de nekem mégis bejön. A Harcos Képzelet könyvek közül a Shivo a Holtak Urára emlékeztet engem, ami hasonló, hogy egy hajóút után egy városban tölthetünk el rengeteg időt, ahol felkészülhetünk, aztán egy kis kalandozás, amíg eljutunk a célunkig, majd ott ismételten egy kis barangolás jön, végül a sikeres (vagy nem) küldetés. Ez a könyv azonban minden szempontból jobban kivitelezett. A város lehetett volna sablonos, de az ismertség-pontokkal azért sok minden megváltozik, az utazások módjai is tetszenek, és örülök, hogy a második fele, bár kevésbé izgalmasabb, mint az első, nem ment át egy labirintus játékba, hanem tényleg mindent bejárhatunk és összerakhatjuk a szálakat. Az aranyak beosztása szintén egy nagyon fontos elem, ami újabb stratégiai játék a könyv elején. Nem gondolom, hogy ez lenne a legepikusabb KJK-s élmény, amit valaha olvastam, de letisztult, szépen kidolgozott, vannak benne izgalmas jelenetek, ami a Kétélű jóslat után kifejezetten üdítően hatott rám. Szóval jár a pacsi a könyvnek!
[b]Összességében: 14/20[/b]
[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: Oda kell figyelni arra, hogy a városban ne legyünk túl hamar hírhedtek, mert akkor elég hiányos felszereléssel indulhatunk el. Ezt leszámítva azonban sehol egy rejtvény, egy igazán komoly taktikai döntés. Szóval szinte alig kell a fejünket használni. Szerencsére a könyv a legtöbb helyen megengedi, hogy szinte mindent bejárjunk, így akkora szerencse faktor sincs benne.
[b]Nehézség (4)[/b]: Nem gondolom, hogy túl nehéz könyv lenne, az optimálisnál valamivel könnyebb. A hajóúton bár jó sok Ép-t elveszíthetünk, de azért egyáltalán nem túlélhetetlen a szituáció [spoiler2]főleg, ha a seggeden maradsz[/spoiler2], utána a város már valamivel veszélyesebb, de szintén nem reménytelen dolog életben maradni, a sivatagi út nem annyira vészes, ha az ember rendesen felkészül élelem ügyén, és annyira sok kellemetlenség később sem érhet minket. Az utolsó két ellenfél értékei azért nem rosszak, ezenkívül a nekromantára kell odafigyelni, meg nem árt egy varázsfegyver sem, de ha ezek megvannak, akkor nagy baj nem lehet ebben a könyvben.
[b]Játékélmény (4)[/b]: Egyszerű, de nekem mégis bejön. A Harcos Képzelet könyvek közül a Shivo a Holtak Urára emlékeztet engem, ami hasonló, hogy egy hajóút után egy városban tölthetünk el rengeteg időt, ahol felkészülhetünk, aztán egy kis kalandozás, amíg eljutunk a célunkig, majd ott ismételten egy kis barangolás jön, végül a sikeres (vagy nem) küldetés. Ez a könyv azonban minden szempontból jobban kivitelezett. A város lehetett volna sablonos, de az ismertség-pontokkal azért sok minden megváltozik, az utazások módjai is tetszenek, és örülök, hogy a második fele, bár kevésbé izgalmasabb, mint az első, nem ment át egy labirintus játékba, hanem tényleg mindent bejárhatunk és összerakhatjuk a szálakat. Az aranyak beosztása szintén egy nagyon fontos elem, ami újabb stratégiai játék a könyv elején. Nem gondolom, hogy ez lenne a legepikusabb KJK-s élmény, amit valaha olvastam, de letisztult, szépen kidolgozott, vannak benne izgalmas jelenetek, ami a Kétélű jóslat után kifejezetten üdítően hatott rám. Szóval jár a pacsi a könyvnek!
[b]Összességében: 14/20[/b]
© Nheil
Korábban úgy jellemeztem ezt a kalandot, mint erős közepes, de revideálnom kell ítéletemet, mert újra végigjátszva azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó kis könyv lett Martintól. A Vámpír kriptája után most nem egy helyi gonoszt kell legyőznünk, küldetésünkön ezúttal az egész világ sorsa múlik. Shanzikuul, a Káosz Ura megkaparintotta a Hatalom Botját és még idejében meg kell őt találni és eliminálni, különben tényleg káoszba fogja taszítani a világot. A kiválasztásunk módja érdekes, mert neves harcosként a varázslók bennünk látják a küldetés sikerét, de a legnagyobb titokban kell elindulnunk, hogy ne gyanakodjon ránk senki. A kaland kiindulása igen formabontó ezzel a bajnokok próbája utánérzésű gályarabsággal. Annyira nem logikus számomra, mégis miért kellett fogolyként utazni, ennyi erővel lehetne utazó kereskedő, vagy egyszerű vándor is a kalandor, nem hiszem, hogy csak és kizárólag kalózhajók járnak Khulba, na de mindegy, mert azt, hogy felszerelést és élelmet nem kapunk előre, hanem szerezni kell, jópofa újításnak tartom.
Tetszik, hogy lehet alvilági dolgokat is csinálni és egyáltalán nem éreztem bűntudatot, hiszen a cél szentesíti az eszközt, nem igaz? Ez harmonizál a választható képességekkel is, amelyek első ránézésre inkább egy harcos-tolvaj stílusra emlékeztetnek. Hatból kell választanunk hármat. A mászás szokás szerint a legritkábban használt képesség, a többi nagyjából egyforma sűrűséggel fordul elő. Emlékeztem, hogy érdemes mindenképpen az állatismeretet választani, mert lesz így egy hasznos és vicces állat barátunk :-). Tehát az állatismeret, lopakodás, nyomkövetés skillekkel indultam és eléggé ideálisnak tűnt. De egyik sem létszükséglet igazán, illetve talán egy esetben az állatismeret de az is csak akkor, ha majd gyalog vágunk neki később a sivatagnak ami amúgy se javasolt opció. A hasznosság mellett már csak a sztori miatt is érdemes Jaspert megszereznünk, megszínesíti a kalandot számos aranyos és vicces epizóddal.
Ashkyos városa hitvány hely, ahol előbb-utóbb felfigyelnek ránk és egy ponton el kell hagynunk a várost, akár akarjuk, akár nem. Ez remekül kivitelezett megoldás lett szerintem. Nem az idő szorít minket ténylegesen, de mégis behatárolja a mozgásunkat ezen a ponton ez a rendszer. A nulláról indulva kell harácsolnunk tehát és megvan ennek a "bevásárló" körútnak a bája. Bár hitvány bűnözők gyülekezete ez a város, azért itt is találni segítőkész, jófej embereket, sőt még szimpatikus rablót is. A kerületek között ide-oda mozoghatunk, de nem mindegy persze, milyen sorrendben. Valami ösztönös megérzés miatt visszalapozások nélkül feltápoltam magam szinte maxosra. Elsőre a raktárakhoz mentem, ahol besegítettem egy rablásba korrekt társamnak, majd megvettem az alapfelszerelést. Ezután a piacon megvásároltam, majd összebarátkoztam Jasperrel, aki nem kevés aranyhoz juttatott. A sötételffel történt bizarr találkozást követően megkerestem a nekromantát, akit kivégeztem, mert annyira gonosz úgyis. Most már volt annyi pénzem, hogy extra felszereléseket is betáraztam és hajójegyre is maradt az út következő szakaszára. És csak 4-es volt az ismertségem, tehát akár még maradhattam is volna! Kritizálható lehet a kezdő városra megírt fejezetek száma, mert ezzel kevesebb marad a végjátékra, de bármennyire is a bevásárlás itt csupán a cél, mégis kiváló a város atmoszférája és remek epizódokba lehet belefutni. Lehetünk szerencsétlenek persze ,akár ki is rabolhatnak minket de még innen sincs minden veszve, akár innen is sikerülhet valamennyire visszatápolódni.
A sötételf karakterét muszáj kiemelni, mert végre találkozhatunk egy komplexebb, rétegesebb gonosz szereplővel. Sötét céljai vannak, nem kétséges, de mellette ismeri a becsület és a korrektség értékeket, sőt alkalmazza is ezeket. Nagyjából ilyen az igazi lawful evil karakter, aki a maga sötét útján ugyanolyan tiszteletreméltó lehet, mint azok, akik a jót szolgálják. Nagyon ritkaság, hogy személyiséget is kap egy gonosz, eddig nem is nagyon emlékszem ilyenre a FF történelmében és ráadásul ő nem is a főgonosz. Ha már főgonosz, Shanzikuul viszont tényleg kifejezetten chaotic evil lett. Hogyan is fogadhatna minket másképp a világ káoszba züllesztését tervező figura, minthogy meginvitál vacsorára? Simán. Egy jó küzdelem előtt jó ételek és beszélgetés is dukál, nem igaz? Akár be is állhatunk hozzá és szolgálhatjuk a Káoszt, végül is miért ne? Hangulatos lett ez a harc és Martinra jellemző módon sok fejezetet spórolt meg ennek lejátszására. Nem könnyű ellenfél Shanzikuul de tudjuk valamennyire gyengíteni bizonyos tárgyakkal.
Azért a végén a 30 másodperces dolog túl lett spirázva, simán csak fel kellett volna ajánlani a választható dolgokat, hiszen semmi hatása nem volt, ha kifutottál az időből. Meg aztán mégis ki fog nekiállni egy sonkás szendvicset befalni, miközben ott hever előtte a bot, meg a főellenség, akiért küldtek? Ez azért kicsit nevetségesen fest előttem.
Ami nekem még kicsit olyan hümm, hogy Martin ennyire foglalkozik az élelem menedzseléssel. Az tiszta sor persze, hogy nagy utazásra készülünk, nyilván legyen nálunk, de néha annyira hangsúlyos az ezzel kapcsolatos szarakodás, hogy az már inkább vicces. Meg kell állnod és meg kell enned két adagot, különben vesztesz életerőt ezek állandóan előkerülnek. Ha tevével megyünk, ott dupla mennyiségű kaja lehet nálunk, vagyis HUSZONNÉGY adag egyidőben ez azért már nevetséges :-). És az epikus utolsó ütközet előtt, közben (!), sőt még UTÁNA is felajánlja, hogy befalhatunk egy adagot! (Amin még felröhögtem, hogy legalább annyi realitás érzéke volt Martinnak, hogy amikor a kalózok megtámadták a hajónkat, ott kifejezetten jrta, hogy nem állhatsz le enni - hát jól is néznénk ki egy támadás közepén elővenni egy oldalast!) Az már lehet, hogy önreflexiós kikacsintás volt, hogy mikor a hősünk elnyerte méltó jutalmát, egyik jutalma egy soha ki nem fogyó tányér, ami varázsszóra ételt teremt… Ezzel mondjuk egész kontinensek sorsát lehetne jobbá tenni, de mindegy ehh.
Remek hangulatú a kaland, aminek első része tulajdonképpen csak egy bevásárlókörút, mégis működik, mert ez egy élő, lélegző, hangulatos - mégha hitvány is - város. A választható képességek jól megfűszerezik lehetőségeinket, de nem kell kizárólag ezekre hagyatkoznunk. Nincsenek kötelező tárgyak - nincs tehát frusztráció. Martin humora frappáns és hangulatos, nem lesz komolytalan a kaland stílusa amikor kell akkor könnyedebb a hangvétel, amikor meg arra van szükség, akkor megkomolyodik. A sötételf szerepeltetése kifejezetten kreatív epizódokat ad hozzá a történethez. Talán nem annyira epikus, mint a legnagyobbak és egyesek nehezményezhetik a túlnyújtott első, városi részt, vagy a martini, szegmensekre bontott helszíneket, ahova nem árt megérezni, milyen sorrendben látogassunk el. Nálam mindenesetre ez nagyon jól sikerült kaland.
10/8,5
Tetszik, hogy lehet alvilági dolgokat is csinálni és egyáltalán nem éreztem bűntudatot, hiszen a cél szentesíti az eszközt, nem igaz? Ez harmonizál a választható képességekkel is, amelyek első ránézésre inkább egy harcos-tolvaj stílusra emlékeztetnek. Hatból kell választanunk hármat. A mászás szokás szerint a legritkábban használt képesség, a többi nagyjából egyforma sűrűséggel fordul elő. Emlékeztem, hogy érdemes mindenképpen az állatismeretet választani, mert lesz így egy hasznos és vicces állat barátunk :-). Tehát az állatismeret, lopakodás, nyomkövetés skillekkel indultam és eléggé ideálisnak tűnt. De egyik sem létszükséglet igazán, illetve talán egy esetben az állatismeret de az is csak akkor, ha majd gyalog vágunk neki később a sivatagnak ami amúgy se javasolt opció. A hasznosság mellett már csak a sztori miatt is érdemes Jaspert megszereznünk, megszínesíti a kalandot számos aranyos és vicces epizóddal.
Ashkyos városa hitvány hely, ahol előbb-utóbb felfigyelnek ránk és egy ponton el kell hagynunk a várost, akár akarjuk, akár nem. Ez remekül kivitelezett megoldás lett szerintem. Nem az idő szorít minket ténylegesen, de mégis behatárolja a mozgásunkat ezen a ponton ez a rendszer. A nulláról indulva kell harácsolnunk tehát és megvan ennek a "bevásárló" körútnak a bája. Bár hitvány bűnözők gyülekezete ez a város, azért itt is találni segítőkész, jófej embereket, sőt még szimpatikus rablót is. A kerületek között ide-oda mozoghatunk, de nem mindegy persze, milyen sorrendben. Valami ösztönös megérzés miatt visszalapozások nélkül feltápoltam magam szinte maxosra. Elsőre a raktárakhoz mentem, ahol besegítettem egy rablásba korrekt társamnak, majd megvettem az alapfelszerelést. Ezután a piacon megvásároltam, majd összebarátkoztam Jasperrel, aki nem kevés aranyhoz juttatott. A sötételffel történt bizarr találkozást követően megkerestem a nekromantát, akit kivégeztem, mert annyira gonosz úgyis. Most már volt annyi pénzem, hogy extra felszereléseket is betáraztam és hajójegyre is maradt az út következő szakaszára. És csak 4-es volt az ismertségem, tehát akár még maradhattam is volna! Kritizálható lehet a kezdő városra megírt fejezetek száma, mert ezzel kevesebb marad a végjátékra, de bármennyire is a bevásárlás itt csupán a cél, mégis kiváló a város atmoszférája és remek epizódokba lehet belefutni. Lehetünk szerencsétlenek persze ,akár ki is rabolhatnak minket de még innen sincs minden veszve, akár innen is sikerülhet valamennyire visszatápolódni.
A sötételf karakterét muszáj kiemelni, mert végre találkozhatunk egy komplexebb, rétegesebb gonosz szereplővel. Sötét céljai vannak, nem kétséges, de mellette ismeri a becsület és a korrektség értékeket, sőt alkalmazza is ezeket. Nagyjából ilyen az igazi lawful evil karakter, aki a maga sötét útján ugyanolyan tiszteletreméltó lehet, mint azok, akik a jót szolgálják. Nagyon ritkaság, hogy személyiséget is kap egy gonosz, eddig nem is nagyon emlékszem ilyenre a FF történelmében és ráadásul ő nem is a főgonosz. Ha már főgonosz, Shanzikuul viszont tényleg kifejezetten chaotic evil lett. Hogyan is fogadhatna minket másképp a világ káoszba züllesztését tervező figura, minthogy meginvitál vacsorára? Simán. Egy jó küzdelem előtt jó ételek és beszélgetés is dukál, nem igaz? Akár be is állhatunk hozzá és szolgálhatjuk a Káoszt, végül is miért ne? Hangulatos lett ez a harc és Martinra jellemző módon sok fejezetet spórolt meg ennek lejátszására. Nem könnyű ellenfél Shanzikuul de tudjuk valamennyire gyengíteni bizonyos tárgyakkal.
Azért a végén a 30 másodperces dolog túl lett spirázva, simán csak fel kellett volna ajánlani a választható dolgokat, hiszen semmi hatása nem volt, ha kifutottál az időből. Meg aztán mégis ki fog nekiállni egy sonkás szendvicset befalni, miközben ott hever előtte a bot, meg a főellenség, akiért küldtek? Ez azért kicsit nevetségesen fest előttem.
Ami nekem még kicsit olyan hümm, hogy Martin ennyire foglalkozik az élelem menedzseléssel. Az tiszta sor persze, hogy nagy utazásra készülünk, nyilván legyen nálunk, de néha annyira hangsúlyos az ezzel kapcsolatos szarakodás, hogy az már inkább vicces. Meg kell állnod és meg kell enned két adagot, különben vesztesz életerőt ezek állandóan előkerülnek. Ha tevével megyünk, ott dupla mennyiségű kaja lehet nálunk, vagyis HUSZONNÉGY adag egyidőben ez azért már nevetséges :-). És az epikus utolsó ütközet előtt, közben (!), sőt még UTÁNA is felajánlja, hogy befalhatunk egy adagot! (Amin még felröhögtem, hogy legalább annyi realitás érzéke volt Martinnak, hogy amikor a kalózok megtámadták a hajónkat, ott kifejezetten jrta, hogy nem állhatsz le enni - hát jól is néznénk ki egy támadás közepén elővenni egy oldalast!) Az már lehet, hogy önreflexiós kikacsintás volt, hogy mikor a hősünk elnyerte méltó jutalmát, egyik jutalma egy soha ki nem fogyó tányér, ami varázsszóra ételt teremt… Ezzel mondjuk egész kontinensek sorsát lehetne jobbá tenni, de mindegy ehh.
Remek hangulatú a kaland, aminek első része tulajdonképpen csak egy bevásárlókörút, mégis működik, mert ez egy élő, lélegző, hangulatos - mégha hitvány is - város. A választható képességek jól megfűszerezik lehetőségeinket, de nem kell kizárólag ezekre hagyatkoznunk. Nincsenek kötelező tárgyak - nincs tehát frusztráció. Martin humora frappáns és hangulatos, nem lesz komolytalan a kaland stílusa amikor kell akkor könnyedebb a hangvétel, amikor meg arra van szükség, akkor megkomolyodik. A sötételf szerepeltetése kifejezetten kreatív epizódokat ad hozzá a történethez. Talán nem annyira epikus, mint a legnagyobbak és egyesek nehezményezhetik a túlnyújtott első, városi részt, vagy a martini, szegmensekre bontott helszíneket, ahova nem árt megérezni, milyen sorrendben látogassunk el. Nálam mindenesetre ez nagyon jól sikerült kaland.
10/8,5
[b]Design[/b]
Még mielőtt bármibe belemennék, egy megjegyzés a Zagor-os kötetekkel kapcsolatban: olyan nagy baj lenne, ha a fordítók, akik amúgy kitűnő munkát végeznek, a saját becses nevüket adnák munkájukhoz? Annyira rossz, hogy mindig ilyeneket kell írnom a „Fordította” mellé, hogy headzor, Killmaster, FireFox… jó, tudom, hogy a csapat feltehetően nem rendelkezik a felhasználási jogokkal, és gondolom így biztonságosabb, de egyszer jó lenne egy „Kovács Gézát” látni.
Rátérve a designra: ezt a könyvet valószínűleg nem a profi grafikái miatt fogjuk szeretni, ezt a borítóra vetett első pillantás is alátámasztja. Már a narancssárga (!), villámos betűtípus is betett, a füstölgő pofájú, kétfejű krokodil béna manifesztálódása pedig csak hab a tortán. Ne is beszéljünk róla többet…
[b]Illusztráció[/b]
Egy kicsit John Blanche munkáira emlékeztettek a képek. Szerintem megvan a hangulatuk, de messze állnak a top színvonaltól. Elsődleges probléma, hogy az illusztrációk sokkal inkább aranyosak, semmint félelmetesek, pedig egész biztosan nem ez volt a cél. Csak nézzük meg a légyfejű fogadóst (60.), a dézsából merítő mutánst (82.), vagy az óriás skorpiót (71.), ami már olyan cuki, hogy nekem kéne egy ilyen plüssből. A szövegközti mini-grafikákon is csak vigyorogni lehet, de ha nagyon akarunk röhögni, megnézhetjük a diszkózó csontvázakat (109.), ha pedig inkább sírnánk, akkor a nekromantát (194.), akit én is így rajzoltam volna meg – olyan 12 éves koromban. Az is furcsa, hogy a könyv sokszor „emberszerűnek” írja le a káosz figurákat, akiket, ha megnézünk a képen, sok mindennek lehet mondani, de emberszerűnek semmiképp.
[b]Háttértörténet[/b]
Elég kacifántosan van előadva a sztori, de a lényege egyszerű. Egy Shanzikuul nevezetű mágus (csak szerintem hangzik hülyén a neve?) megkaparintotta az Uralom botját, amivel pusztulást zúdíthat a világra. Minket egy varázsló csapat vezetője bíz meg a feladattal, hogy intézzük el a gonosz ipsét. Varázslót azért nem akarnak küldeni, mert Shanzikuul „rögtön megérezné a közeledtét”, tehát harcos kell hogy legyen az illető. Hosszas rábeszélés után ráállunk a dologra. Kiderül, hogy a bot és jelenlegi gazdája Khulban, a káosz kontinensén tartózkodik, azon belül Kabesh romvárosában. Odáig tehát el is kell jutnunk, ami csak hajóval lehetséges, utána pedig át kell verekednünk magunkat Ashkyos romlott kikötővárosán.
Én őszintén szólva nem értettem, hogy miért kell gályarabként sínylődve megérkezni Khulba, és mint a legutolsó nincstelen söpredék kezdenünk a kalandot. Gondolom amiatt, hogy ne nagyon figyeljenek fel ránk Shanzikuul követői, vagy a fekete elfek csoportja, akik szintén meg akarják szerezni maguknak a botot, de ez a fenyegetettség nem jelentkezik a kaland során (csak a velünk párhuzamosan futó fekete elf „ügynök” bukkan fel itt-ott).
[b]Rendszer[/b]
Érdekes, hogy a szabályok rész külön fejezetben emlékezik meg a varázstárgyakról, és az is érdekes, amikor 12 kezdő élelmiszercsomagról ír, egy oldallal később pedig már arról, hogy nincs semmink, fegyverünk és vértünk se (az ezekkel járó negatív módosítókkal is számolnunk kell). Ez a kezdő játékost nem kicsit zavarhatja össze…
Aztán van hat darab képesség, amiből hármat választhatunk ki magunknak. Ezek az Éles Hallás, Állatismeret, Sötétben Látás, Nyomkövetés, Mászás és Lopakodás. Meglehetősen „alvilági” megközelítésnek hangzik a lista, és ez nagyjából fedi is a valóságot. Nem tudnék hasznossági sorrendet felállítani köztük, eléggé kiegyensúlyozottan használja őket a játék, és nem is annyira halálos kimenetelű, ha például valamelyikkel nem rendelkezünk, amikor szüksége lenne rá, inkább csak Életerő veszteséggel és hasonló finomságokkal jár.
Az utolsó extra rubrika az Ismertség, ami azt hivatott mutatni, hogy mikor kell elhagynunk Ashkyos városát. 7 pont felett már olyan hírhedtek leszünk, hogy kénytelenek vagyunk angolosan távozni. Ezután ezzel az adattal nem is kell törődnünk.
[b]Eredetiség[/b]
Az alap történet ugye a megszokott sablon, de a körítés érdekes lett, én már egy kicsit úgy éreztem, hogy túl sok mindent akartak belesűríteni. Az elején gályarabként viseljük a viszontagságokat, aztán törvényen kívüliként flangálunk a városban, utána át kell vágnunk a holt vidéken, végül pedig Kabesh romjait kutatjuk keresztül-kasul. Az ashkyosi epizódnál erős [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=30][i]Kháré[/i][/url] - [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=12][i]Tolvajok városa[/i][/url] - [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=46][i]Éjféli tolvaj[/i][/url] utánérzetem volt, de lehet hogy csak én vagyok rosszindulatú. A káosz és mutáns lények tetszettek (káosz mantikór, kétfejű troll, Zoalinth, stb.), de nekem az is kicsit erőltetett volt, hogy mindig visszatér a „megállunk egy helyen, és szabadon kószálhatunk, amerre akarunk, majd visszatérünk a kezdőpontra” megoldás. Ez egyáltalán nem rossz, mert elkerülhető vele a „nem jobbra mentem, hanem balra, így nincs meg a nélkülözhetetlen tárgy” problémakör, de ha nagyon gyakran ismétlődik, akkor az ember száraznak és gépiesnek kezdi érezni a kalandot, átalakul módszeres kutatássá. Mert hát ki az, aki nem megy el minden elérhető helyre..?
[b]Kihívás[/b]
Az első ponton veszítünk 3 Életerő pontot! Háhá, na ilyet se láthattunk még más játékban! Aztán nemsokára jön még mínusz 2 pont. Ha pedig nagyon ugrálunk, akkor még két alkalommal veszíthetünk 3 pontot, szóval olyan 5 percnyi játék után már mínusz 11-ben lehetünk… ezt überelje valaki! Ettől függetlenül szerintem a [i]Káosz ura[/i] nem lett kifejezetten szadista könyv, bár a városban már attól is simán meghalhatunk, ha rossz helyen térünk nyugovóra. Kötelezően megszerzendő tárgy csak egy van: a vaskulcs.
Ami viszont szinte viccbe fordul ebben a játékban, az az étkezés. Baromi sok lett az ezzel foglalkozó rész, tömegével vehetjük az élelmiszer csomagokat, és tömegével fogyaszthatjuk őket. Még a főgonosz utáni harcban is felajánlja a könyv, hogy együnk - ezt már nem tudtam komolyan venni. Értem, hogy reális akart lenni az író a szükségletek terén, de feleslegesen fel lett nagyítva, jobb lett volna, ha marad a szokásos rendszer.
[b]Főgonosz[/b]
Sahnzikuul nekem bejött. Lazán kezdi az ismerkedést velünk, még a hozzá való átállást is felajánlja. Ha elég ügyesek vagyunk, akkor lekaphatjuk a gyűrűjét (azért elég vicces elképzelni, hogy a végső nagy küzdelemben a hős rángatni kezdi a gonosz mágus karját a gyűrűje után), ez neki -2 Ügyesség pontot eredményez, ha pedig magunkra húzzuk, akkor nekünk +2-t. Ez a kis bónusz nem árt, mert igen durva értékei vannak a fickónak (Ügyesség 13, Életerő 16). Na és akkor most jön elő a már oly régóta magamban tartogatott kérdés, hogy miért kell mindig a nyamvadék varázslóknak ilyen sok pontot adni? Ne forgassa már egy vézna ficsúr kétszer ügyesebben a kardot egy harcosnál, és ne bírjon már több csapást elviselni egy trollnál… Küldjön ránk mindenféle pusztító varázslatot, ami leszedi az életerőnk felét, az rendben van, de közelharcban legyen már béna… Ezek a főgonosz értékek legtöbbször nagyon nem valószerűek. Még egy Balthusról elhiszem, hogy edzett, de aki fejben vagy mágiában jártas, az inkább iszkoljon a közvetlen összecsapás elől, mint Cyrus az Űr orgyilkosban – na, az úgy körülbelül reális…
Elnézést a kitérőért, de ezt már egyszer le kellett írnom valahol. Kicsit vicces volt a végső harcnál, hogy ha felhajtunk egy kupa bort az asztalról az +4 Életerő pontot (!) jelent, de az is, hogy győzelmünk után százféle dolgot tehetünk, mintha valami nagyon durva végső ütközetre kellene felkészülnünk, de aztán csak a riválisunk, a sötét elf érkezik, akit lecsapva olvashatjuk a boldog befejezést.
[b]Hangulat[/b]
Mindent összevetve, remek volt a könyv hangulata. Már a háttértörténet is tetszett (poénos, hogy eléggé húzódozunk a dologtól, nagyon rá kell minket beszélni a küldetésre), a kezdés pedig egyenesen zseniális a hajón. Ashkyos városa vegyes képet nyújtott, vannak hangulatos helyek, vagy például végezhetünk a hajónk kapitányával is utólagosan (amiért a legénység hálás lesz), de vannak szárazabbra sikerült „shoppingolós” részek. Innen aztán gyalog, hajón, vagy tevén is távozhatunk, és Rahasta gusztustalan városa már sokkal karakteresebb lett, itt nagyon átjött a beteg atmoszféra. Aranyos a mongúz útitársunk (ha megvesszük), Jesper, aki komoly előnyt jelent sok szituációban (nem véletlenül kapott saját „mini-grafikát” a könyvben). Kisebb hibái és furcsaságai mellett tehát jó lett a [i]Káosz ura[/i], próbáljátok ki.
Még mielőtt bármibe belemennék, egy megjegyzés a Zagor-os kötetekkel kapcsolatban: olyan nagy baj lenne, ha a fordítók, akik amúgy kitűnő munkát végeznek, a saját becses nevüket adnák munkájukhoz? Annyira rossz, hogy mindig ilyeneket kell írnom a „Fordította” mellé, hogy headzor, Killmaster, FireFox… jó, tudom, hogy a csapat feltehetően nem rendelkezik a felhasználási jogokkal, és gondolom így biztonságosabb, de egyszer jó lenne egy „Kovács Gézát” látni.
Rátérve a designra: ezt a könyvet valószínűleg nem a profi grafikái miatt fogjuk szeretni, ezt a borítóra vetett első pillantás is alátámasztja. Már a narancssárga (!), villámos betűtípus is betett, a füstölgő pofájú, kétfejű krokodil béna manifesztálódása pedig csak hab a tortán. Ne is beszéljünk róla többet…
[b]Illusztráció[/b]
Egy kicsit John Blanche munkáira emlékeztettek a képek. Szerintem megvan a hangulatuk, de messze állnak a top színvonaltól. Elsődleges probléma, hogy az illusztrációk sokkal inkább aranyosak, semmint félelmetesek, pedig egész biztosan nem ez volt a cél. Csak nézzük meg a légyfejű fogadóst (60.), a dézsából merítő mutánst (82.), vagy az óriás skorpiót (71.), ami már olyan cuki, hogy nekem kéne egy ilyen plüssből. A szövegközti mini-grafikákon is csak vigyorogni lehet, de ha nagyon akarunk röhögni, megnézhetjük a diszkózó csontvázakat (109.), ha pedig inkább sírnánk, akkor a nekromantát (194.), akit én is így rajzoltam volna meg – olyan 12 éves koromban. Az is furcsa, hogy a könyv sokszor „emberszerűnek” írja le a káosz figurákat, akiket, ha megnézünk a képen, sok mindennek lehet mondani, de emberszerűnek semmiképp.
[b]Háttértörténet[/b]
Elég kacifántosan van előadva a sztori, de a lényege egyszerű. Egy Shanzikuul nevezetű mágus (csak szerintem hangzik hülyén a neve?) megkaparintotta az Uralom botját, amivel pusztulást zúdíthat a világra. Minket egy varázsló csapat vezetője bíz meg a feladattal, hogy intézzük el a gonosz ipsét. Varázslót azért nem akarnak küldeni, mert Shanzikuul „rögtön megérezné a közeledtét”, tehát harcos kell hogy legyen az illető. Hosszas rábeszélés után ráállunk a dologra. Kiderül, hogy a bot és jelenlegi gazdája Khulban, a káosz kontinensén tartózkodik, azon belül Kabesh romvárosában. Odáig tehát el is kell jutnunk, ami csak hajóval lehetséges, utána pedig át kell verekednünk magunkat Ashkyos romlott kikötővárosán.
Én őszintén szólva nem értettem, hogy miért kell gályarabként sínylődve megérkezni Khulba, és mint a legutolsó nincstelen söpredék kezdenünk a kalandot. Gondolom amiatt, hogy ne nagyon figyeljenek fel ránk Shanzikuul követői, vagy a fekete elfek csoportja, akik szintén meg akarják szerezni maguknak a botot, de ez a fenyegetettség nem jelentkezik a kaland során (csak a velünk párhuzamosan futó fekete elf „ügynök” bukkan fel itt-ott).
[b]Rendszer[/b]
Érdekes, hogy a szabályok rész külön fejezetben emlékezik meg a varázstárgyakról, és az is érdekes, amikor 12 kezdő élelmiszercsomagról ír, egy oldallal később pedig már arról, hogy nincs semmink, fegyverünk és vértünk se (az ezekkel járó negatív módosítókkal is számolnunk kell). Ez a kezdő játékost nem kicsit zavarhatja össze…
Aztán van hat darab képesség, amiből hármat választhatunk ki magunknak. Ezek az Éles Hallás, Állatismeret, Sötétben Látás, Nyomkövetés, Mászás és Lopakodás. Meglehetősen „alvilági” megközelítésnek hangzik a lista, és ez nagyjából fedi is a valóságot. Nem tudnék hasznossági sorrendet felállítani köztük, eléggé kiegyensúlyozottan használja őket a játék, és nem is annyira halálos kimenetelű, ha például valamelyikkel nem rendelkezünk, amikor szüksége lenne rá, inkább csak Életerő veszteséggel és hasonló finomságokkal jár.
Az utolsó extra rubrika az Ismertség, ami azt hivatott mutatni, hogy mikor kell elhagynunk Ashkyos városát. 7 pont felett már olyan hírhedtek leszünk, hogy kénytelenek vagyunk angolosan távozni. Ezután ezzel az adattal nem is kell törődnünk.
[b]Eredetiség[/b]
Az alap történet ugye a megszokott sablon, de a körítés érdekes lett, én már egy kicsit úgy éreztem, hogy túl sok mindent akartak belesűríteni. Az elején gályarabként viseljük a viszontagságokat, aztán törvényen kívüliként flangálunk a városban, utána át kell vágnunk a holt vidéken, végül pedig Kabesh romjait kutatjuk keresztül-kasul. Az ashkyosi epizódnál erős [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=30][i]Kháré[/i][/url] - [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=12][i]Tolvajok városa[/i][/url] - [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=46][i]Éjféli tolvaj[/i][/url] utánérzetem volt, de lehet hogy csak én vagyok rosszindulatú. A káosz és mutáns lények tetszettek (káosz mantikór, kétfejű troll, Zoalinth, stb.), de nekem az is kicsit erőltetett volt, hogy mindig visszatér a „megállunk egy helyen, és szabadon kószálhatunk, amerre akarunk, majd visszatérünk a kezdőpontra” megoldás. Ez egyáltalán nem rossz, mert elkerülhető vele a „nem jobbra mentem, hanem balra, így nincs meg a nélkülözhetetlen tárgy” problémakör, de ha nagyon gyakran ismétlődik, akkor az ember száraznak és gépiesnek kezdi érezni a kalandot, átalakul módszeres kutatássá. Mert hát ki az, aki nem megy el minden elérhető helyre..?
[b]Kihívás[/b]
Az első ponton veszítünk 3 Életerő pontot! Háhá, na ilyet se láthattunk még más játékban! Aztán nemsokára jön még mínusz 2 pont. Ha pedig nagyon ugrálunk, akkor még két alkalommal veszíthetünk 3 pontot, szóval olyan 5 percnyi játék után már mínusz 11-ben lehetünk… ezt überelje valaki! Ettől függetlenül szerintem a [i]Káosz ura[/i] nem lett kifejezetten szadista könyv, bár a városban már attól is simán meghalhatunk, ha rossz helyen térünk nyugovóra. Kötelezően megszerzendő tárgy csak egy van: a vaskulcs.
Ami viszont szinte viccbe fordul ebben a játékban, az az étkezés. Baromi sok lett az ezzel foglalkozó rész, tömegével vehetjük az élelmiszer csomagokat, és tömegével fogyaszthatjuk őket. Még a főgonosz utáni harcban is felajánlja a könyv, hogy együnk - ezt már nem tudtam komolyan venni. Értem, hogy reális akart lenni az író a szükségletek terén, de feleslegesen fel lett nagyítva, jobb lett volna, ha marad a szokásos rendszer.
[b]Főgonosz[/b]
Sahnzikuul nekem bejött. Lazán kezdi az ismerkedést velünk, még a hozzá való átállást is felajánlja. Ha elég ügyesek vagyunk, akkor lekaphatjuk a gyűrűjét (azért elég vicces elképzelni, hogy a végső nagy küzdelemben a hős rángatni kezdi a gonosz mágus karját a gyűrűje után), ez neki -2 Ügyesség pontot eredményez, ha pedig magunkra húzzuk, akkor nekünk +2-t. Ez a kis bónusz nem árt, mert igen durva értékei vannak a fickónak (Ügyesség 13, Életerő 16). Na és akkor most jön elő a már oly régóta magamban tartogatott kérdés, hogy miért kell mindig a nyamvadék varázslóknak ilyen sok pontot adni? Ne forgassa már egy vézna ficsúr kétszer ügyesebben a kardot egy harcosnál, és ne bírjon már több csapást elviselni egy trollnál… Küldjön ránk mindenféle pusztító varázslatot, ami leszedi az életerőnk felét, az rendben van, de közelharcban legyen már béna… Ezek a főgonosz értékek legtöbbször nagyon nem valószerűek. Még egy Balthusról elhiszem, hogy edzett, de aki fejben vagy mágiában jártas, az inkább iszkoljon a közvetlen összecsapás elől, mint Cyrus az Űr orgyilkosban – na, az úgy körülbelül reális…
Elnézést a kitérőért, de ezt már egyszer le kellett írnom valahol. Kicsit vicces volt a végső harcnál, hogy ha felhajtunk egy kupa bort az asztalról az +4 Életerő pontot (!) jelent, de az is, hogy győzelmünk után százféle dolgot tehetünk, mintha valami nagyon durva végső ütközetre kellene felkészülnünk, de aztán csak a riválisunk, a sötét elf érkezik, akit lecsapva olvashatjuk a boldog befejezést.
[b]Hangulat[/b]
Mindent összevetve, remek volt a könyv hangulata. Már a háttértörténet is tetszett (poénos, hogy eléggé húzódozunk a dologtól, nagyon rá kell minket beszélni a küldetésre), a kezdés pedig egyenesen zseniális a hajón. Ashkyos városa vegyes képet nyújtott, vannak hangulatos helyek, vagy például végezhetünk a hajónk kapitányával is utólagosan (amiért a legénység hálás lesz), de vannak szárazabbra sikerült „shoppingolós” részek. Innen aztán gyalog, hajón, vagy tevén is távozhatunk, és Rahasta gusztustalan városa már sokkal karakteresebb lett, itt nagyon átjött a beteg atmoszféra. Aranyos a mongúz útitársunk (ha megvesszük), Jesper, aki komoly előnyt jelent sok szituációban (nem véletlenül kapott saját „mini-grafikát” a könyvben). Kisebb hibái és furcsaságai mellett tehát jó lett a [i]Káosz ura[/i], próbáljátok ki.
2024. február 5. 16:05 | Válasz erre | #49
Károly Sargent, a könyv szerzője a 3. kiadott kalandjánál tartott, de már jóval előrébb, mint Luke Sharp a saját harmadik könyve kapcsán. A mongúz állathaver, a kalózjelentek, a pénztelenségből kilábalás jó elképzelések. A képességek eltérő választásával is többször újrajátszhatóságot ad. A kalandbeosztása azért nem ideális. A kabeshi rész rövidségét okozhatta, hogy nem maradt annak kibontására elég fejezet. Észak-Khul mellékelt térképén azért feltűnhet annyi az olvasónak, hogy bár sivatagos környezet van jelölve, de egy elég nagy folyó ered a tenger irányába. Azonban ez mintha nem is lenne figyelembe véve! Ott megyünk a víz mellett párhuzamosan tevén vagy gyalog, és pont azon a 2X hosszabb szakaszon akar a szerző éhen szomjan halasztani, amikor emiatt nem a kietlen sivatagban vándorlunk. Sőt 1-2X át is kéne kelnünk a vizen, mert 2 ága van a vízfolyamnak, illetve kanyarog is, de erről szó sem esik. Rahasta után viszont tényleg kietlen sivatagban haladunk, bár itt már fele olyan hosszú úton, ám fogyó élelemmel és gyalogszerrel! Mégis hopp, szivatgatás nélkül itt már gond nélkül Kabeshbe érünk! [smiley]guluszem1[/smiley]
Hátha itt a poszt végére még van az olvasónak kedve eltöprengeni pár anagrammán,amely fogalmak mind a könyvhöz kapcsolódnak!
Angol feladványok:
1, Shy Soak
2, Nine Task
3, Hot Nailz
4, Zulu has ink.
5, The kit in arm.
6, Blithe Arab
Magyar feladványok:
1, Ne, barom!
2, Amott, ahol baj
3, A fonós hely
4, Seperj!
(Megfejtést ne írj válaszként, hátha más is próbálkozna! Ha valamelyik nem menne, akkor privátba kérdezz rá, elárulom, mi arra a helyes válasz.)
Hátha itt a poszt végére még van az olvasónak kedve eltöprengeni pár anagrammán,amely fogalmak mind a könyvhöz kapcsolódnak!
Angol feladványok:
1, Shy Soak
2, Nine Task
3, Hot Nailz
4, Zulu has ink.
5, The kit in arm.
6, Blithe Arab
Magyar feladványok:
1, Ne, barom!
2, Amott, ahol baj
3, A fonós hely
4, Seperj!
(Megfejtést ne írj válaszként, hátha más is próbálkozna! Ha valamelyik nem menne, akkor privátba kérdezz rá, elárulom, mi arra a helyes válasz.)
© Nheil
2024. január 29. 15:12 | Válasz erre | #48
Korábban úgy jellemeztem ezt a kalandot, mint erős közepes, de revideálnom kell ítéletemet, mert újra végigjátszva azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó kis könyv lett Martintól. A Vámpír kriptája után most nem egy helyi gonoszt kell legyőznünk, küldetésünkön ezúttal az egész világ sorsa múlik. Shanzikuul, a Káosz Ura megkaparintotta a Hatalom Botját és még idejében meg kell őt találni és eliminálni, különben tényleg káoszba fogja taszítani a világot. A kiválasztásunk módja érdekes, mert neves harcosként a varázslók bennünk látják a küldetés sikerét, de a legnagyobb titokban kell elindulnunk, hogy ne gyanakodjon ránk senki. A kaland kiindulása igen formabontó ezzel a bajnokok próbája utánérzésű gályarabsággal. Annyira nem logikus számomra, mégis miért kellett fogolyként utazni, ennyi erővel lehetne utazó kereskedő, vagy egyszerű vándor is a kalandor, nem hiszem, hogy csak és kizárólag kalózhajók járnak Khulba, na de mindegy, mert azt, hogy felszerelést és élelmet nem kapunk előre, hanem szerezni kell, jópofa újításnak tartom.
Tetszik, hogy lehet alvilági dolgokat is csinálni és egyáltalán nem éreztem bűntudatot, hiszen a cél szentesíti az eszközt, nem igaz? Ez harmonizál a választható képességekkel is, amelyek első ránézésre inkább egy harcos-tolvaj stílusra emlékeztetnek. Hatból kell választanunk hármat. A mászás szokás szerint a legritkábban használt képesség, a többi nagyjából egyforma sűrűséggel fordul elő. Emlékeztem, hogy érdemes mindenképpen az állatismeretet választani, mert lesz így egy hasznos és vicces állat barátunk :-). Tehát az állatismeret, lopakodás, nyomkövetés skillekkel indultam és eléggé ideálisnak tűnt. De egyik sem létszükséglet igazán, illetve talán egy esetben az állatismeret de az is csak akkor, ha majd gyalog vágunk neki később a sivatagnak ami amúgy se javasolt opció. A hasznosság mellett már csak a sztori miatt is érdemes Jaspert megszereznünk, megszínesíti a kalandot számos aranyos és vicces epizóddal.
Ashkyos városa hitvány hely, ahol előbb-utóbb felfigyelnek ránk és egy ponton el kell hagynunk a várost, akár akarjuk, akár nem. Ez remekül kivitelezett megoldás lett szerintem. Nem az idő szorít minket ténylegesen, de mégis behatárolja a mozgásunkat ezen a ponton ez a rendszer. A nulláról indulva kell harácsolnunk tehát és megvan ennek a "bevásárló" körútnak a bája. Bár hitvány bűnözők gyülekezete ez a város, azért itt is találni segítőkész, jófej embereket, sőt még szimpatikus rablót is. A kerületek között ide-oda mozoghatunk, de nem mindegy persze, milyen sorrendben. Valami ösztönös megérzés miatt visszalapozások nélkül feltápoltam magam szinte maxosra. Elsőre a raktárakhoz mentem, ahol besegítettem egy rablásba korrekt társamnak, majd megvettem az alapfelszerelést. Ezután a piacon megvásároltam, majd összebarátkoztam Jasperrel, aki nem kevés aranyhoz juttatott. A sötételffel történt bizarr találkozást követően megkerestem a nekromantát, akit kivégeztem, mert annyira gonosz úgyis. Most már volt annyi pénzem, hogy extra felszereléseket is betáraztam és hajójegyre is maradt az út következő szakaszára. És csak 4-es volt az ismertségem, tehát akár még maradhattam is volna! Kritizálható lehet a kezdő városra megírt fejezetek száma, mert ezzel kevesebb marad a végjátékra, de bármennyire is a bevásárlás itt csupán a cél, mégis kiváló a város atmoszférája és remek epizódokba lehet belefutni. Lehetünk szerencsétlenek persze ,akár ki is rabolhatnak minket de még innen sincs minden veszve, akár innen is sikerülhet valamennyire visszatápolódni.
A sötételf karakterét muszáj kiemelni, mert végre találkozhatunk egy komplexebb, rétegesebb gonosz szereplővel. Sötét céljai vannak, nem kétséges, de mellette ismeri a becsület és a korrektség értékeket, sőt alkalmazza is ezeket. Nagyjából ilyen az igazi lawful evil karakter, aki a maga sötét útján ugyanolyan tiszteletreméltó lehet, mint azok, akik a jót szolgálják. Nagyon ritkaság, hogy személyiséget is kap egy gonosz, eddig nem is nagyon emlékszem ilyenre a FF történelmében és ráadásul ő nem is a főgonosz. Ha már főgonosz, Shanzikuul viszont tényleg kifejezetten chaotic evil lett. Hogyan is fogadhatna minket másképp a világ káoszba züllesztését tervező figura, minthogy meginvitál vacsorára? Simán. Egy jó küzdelem előtt jó ételek és beszélgetés is dukál, nem igaz? Akár be is állhatunk hozzá és szolgálhatjuk a Káoszt, végül is miért ne? Hangulatos lett ez a harc és Martinra jellemző módon sok fejezetet spórolt meg ennek lejátszására. Nem könnyű ellenfél Shanzikuul de tudjuk valamennyire gyengíteni bizonyos tárgyakkal.
Azért a végén a 30 másodperces dolog túl lett spirázva, simán csak fel kellett volna ajánlani a választható dolgokat, hiszen semmi hatása nem volt, ha kifutottál az időből. Meg aztán mégis ki fog nekiállni egy sonkás szendvicset befalni, miközben ott hever előtte a bot, meg a főellenség, akiért küldtek? Ez azért kicsit nevetségesen fest előttem.
Ami nekem még kicsit olyan hümm, hogy Martin ennyire foglalkozik az élelem menedzseléssel. Az tiszta sor persze, hogy nagy utazásra készülünk, nyilván legyen nálunk, de néha annyira hangsúlyos az ezzel kapcsolatos szarakodás, hogy az már inkább vicces. Meg kell állnod és meg kell enned két adagot, különben vesztesz életerőt ezek állandóan előkerülnek. Ha tevével megyünk, ott dupla mennyiségű kaja lehet nálunk, vagyis HUSZONNÉGY adag egyidőben ez azért már nevetséges :-). És az epikus utolsó ütközet előtt, közben (!), sőt még UTÁNA is felajánlja, hogy befalhatunk egy adagot! (Amin még felröhögtem, hogy legalább annyi realitás érzéke volt Martinnak, hogy amikor a kalózok megtámadták a hajónkat, ott kifejezetten jrta, hogy nem állhatsz le enni - hát jól is néznénk ki egy támadás közepén elővenni egy oldalast!) Az már lehet, hogy önreflexiós kikacsintás volt, hogy mikor a hősünk elnyerte méltó jutalmát, egyik jutalma egy soha ki nem fogyó tányér, ami varázsszóra ételt teremt... Ezzel mondjuk egész kontinensek sorsát lehetne jobbá tenni, de mindegy ehh.
Remek hangulatú a kaland, aminek első része tulajdonképpen csak egy bevásárlókörút, mégis működik, mert ez egy élő, lélegző, hangulatos - mégha hitvány is - város. A választható képességek jól megfűszerezik lehetőségeinket, de nem kell kizárólag ezekre hagyatkoznunk. Nincsenek kötelező tárgyak - nincs tehát frusztráció. Martin humora frappáns és hangulatos, nem lesz komolytalan a kaland stílusa amikor kell akkor könnyedebb a hangvétel, amikor meg arra van szükség, akkor megkomolyodik. A sötételf szerepeltetése kifejezetten kreatív epizódokat ad hozzá a történethez. Talán nem annyira epikus, mint a legnagyobbak és egyesek nehezményezhetik a túlnyújtott első, városi részt, vagy a martini, szegmensekre bontott helszíneket, ahova nem árt megérezni, milyen sorrendben látogassunk el. Nálam mindenesetre ez nagyon jól sikerült kaland.
10/8,5
The city changes but the fools within are always the same.
Tetszik, hogy lehet alvilági dolgokat is csinálni és egyáltalán nem éreztem bűntudatot, hiszen a cél szentesíti az eszközt, nem igaz? Ez harmonizál a választható képességekkel is, amelyek első ránézésre inkább egy harcos-tolvaj stílusra emlékeztetnek. Hatból kell választanunk hármat. A mászás szokás szerint a legritkábban használt képesség, a többi nagyjából egyforma sűrűséggel fordul elő. Emlékeztem, hogy érdemes mindenképpen az állatismeretet választani, mert lesz így egy hasznos és vicces állat barátunk :-). Tehát az állatismeret, lopakodás, nyomkövetés skillekkel indultam és eléggé ideálisnak tűnt. De egyik sem létszükséglet igazán, illetve talán egy esetben az állatismeret de az is csak akkor, ha majd gyalog vágunk neki később a sivatagnak ami amúgy se javasolt opció. A hasznosság mellett már csak a sztori miatt is érdemes Jaspert megszereznünk, megszínesíti a kalandot számos aranyos és vicces epizóddal.
Ashkyos városa hitvány hely, ahol előbb-utóbb felfigyelnek ránk és egy ponton el kell hagynunk a várost, akár akarjuk, akár nem. Ez remekül kivitelezett megoldás lett szerintem. Nem az idő szorít minket ténylegesen, de mégis behatárolja a mozgásunkat ezen a ponton ez a rendszer. A nulláról indulva kell harácsolnunk tehát és megvan ennek a "bevásárló" körútnak a bája. Bár hitvány bűnözők gyülekezete ez a város, azért itt is találni segítőkész, jófej embereket, sőt még szimpatikus rablót is. A kerületek között ide-oda mozoghatunk, de nem mindegy persze, milyen sorrendben. Valami ösztönös megérzés miatt visszalapozások nélkül feltápoltam magam szinte maxosra. Elsőre a raktárakhoz mentem, ahol besegítettem egy rablásba korrekt társamnak, majd megvettem az alapfelszerelést. Ezután a piacon megvásároltam, majd összebarátkoztam Jasperrel, aki nem kevés aranyhoz juttatott. A sötételffel történt bizarr találkozást követően megkerestem a nekromantát, akit kivégeztem, mert annyira gonosz úgyis. Most már volt annyi pénzem, hogy extra felszereléseket is betáraztam és hajójegyre is maradt az út következő szakaszára. És csak 4-es volt az ismertségem, tehát akár még maradhattam is volna! Kritizálható lehet a kezdő városra megírt fejezetek száma, mert ezzel kevesebb marad a végjátékra, de bármennyire is a bevásárlás itt csupán a cél, mégis kiváló a város atmoszférája és remek epizódokba lehet belefutni. Lehetünk szerencsétlenek persze ,akár ki is rabolhatnak minket de még innen sincs minden veszve, akár innen is sikerülhet valamennyire visszatápolódni.
A sötételf karakterét muszáj kiemelni, mert végre találkozhatunk egy komplexebb, rétegesebb gonosz szereplővel. Sötét céljai vannak, nem kétséges, de mellette ismeri a becsület és a korrektség értékeket, sőt alkalmazza is ezeket. Nagyjából ilyen az igazi lawful evil karakter, aki a maga sötét útján ugyanolyan tiszteletreméltó lehet, mint azok, akik a jót szolgálják. Nagyon ritkaság, hogy személyiséget is kap egy gonosz, eddig nem is nagyon emlékszem ilyenre a FF történelmében és ráadásul ő nem is a főgonosz. Ha már főgonosz, Shanzikuul viszont tényleg kifejezetten chaotic evil lett. Hogyan is fogadhatna minket másképp a világ káoszba züllesztését tervező figura, minthogy meginvitál vacsorára? Simán. Egy jó küzdelem előtt jó ételek és beszélgetés is dukál, nem igaz? Akár be is állhatunk hozzá és szolgálhatjuk a Káoszt, végül is miért ne? Hangulatos lett ez a harc és Martinra jellemző módon sok fejezetet spórolt meg ennek lejátszására. Nem könnyű ellenfél Shanzikuul de tudjuk valamennyire gyengíteni bizonyos tárgyakkal.
Azért a végén a 30 másodperces dolog túl lett spirázva, simán csak fel kellett volna ajánlani a választható dolgokat, hiszen semmi hatása nem volt, ha kifutottál az időből. Meg aztán mégis ki fog nekiállni egy sonkás szendvicset befalni, miközben ott hever előtte a bot, meg a főellenség, akiért küldtek? Ez azért kicsit nevetségesen fest előttem.
Ami nekem még kicsit olyan hümm, hogy Martin ennyire foglalkozik az élelem menedzseléssel. Az tiszta sor persze, hogy nagy utazásra készülünk, nyilván legyen nálunk, de néha annyira hangsúlyos az ezzel kapcsolatos szarakodás, hogy az már inkább vicces. Meg kell állnod és meg kell enned két adagot, különben vesztesz életerőt ezek állandóan előkerülnek. Ha tevével megyünk, ott dupla mennyiségű kaja lehet nálunk, vagyis HUSZONNÉGY adag egyidőben ez azért már nevetséges :-). És az epikus utolsó ütközet előtt, közben (!), sőt még UTÁNA is felajánlja, hogy befalhatunk egy adagot! (Amin még felröhögtem, hogy legalább annyi realitás érzéke volt Martinnak, hogy amikor a kalózok megtámadták a hajónkat, ott kifejezetten jrta, hogy nem állhatsz le enni - hát jól is néznénk ki egy támadás közepén elővenni egy oldalast!) Az már lehet, hogy önreflexiós kikacsintás volt, hogy mikor a hősünk elnyerte méltó jutalmát, egyik jutalma egy soha ki nem fogyó tányér, ami varázsszóra ételt teremt... Ezzel mondjuk egész kontinensek sorsát lehetne jobbá tenni, de mindegy ehh.
Remek hangulatú a kaland, aminek első része tulajdonképpen csak egy bevásárlókörút, mégis működik, mert ez egy élő, lélegző, hangulatos - mégha hitvány is - város. A választható képességek jól megfűszerezik lehetőségeinket, de nem kell kizárólag ezekre hagyatkoznunk. Nincsenek kötelező tárgyak - nincs tehát frusztráció. Martin humora frappáns és hangulatos, nem lesz komolytalan a kaland stílusa amikor kell akkor könnyedebb a hangvétel, amikor meg arra van szükség, akkor megkomolyodik. A sötételf szerepeltetése kifejezetten kreatív epizódokat ad hozzá a történethez. Talán nem annyira epikus, mint a legnagyobbak és egyesek nehezményezhetik a túlnyújtott első, városi részt, vagy a martini, szegmensekre bontott helszíneket, ahova nem árt megérezni, milyen sorrendben látogassunk el. Nálam mindenesetre ez nagyon jól sikerült kaland.
10/8,5
The city changes but the fools within are always the same.
2018. március 25. 09:27 | Válasz erre | #47
Gyenge borítóábra + a számomra legrosszabb citromsárga szín párosítása külsőre nem éppen ígéretes, de oda se neki, van más ilyen könyv is ami tartalmilag viszont kiemelkedő (Haláltalizmán), ne írjuk még le ezt az egészet!
A közepes belső illusztrációk dobnak is valamicskét az eddigiekre.
Összességében egy gyenge közepesnél tartunk, node lássuk a kalandot!
Martinnál kezd egyre inkább kiforrni az adva van egy nagyobb terület ami kisebb egységekre van felosztva, és azt nekünk kalandozóknak hasraütésszerűen, de mégis megfelelő sorrendben kell bemozognunk, átkutatnunk stílus.Ez más műveinél sem igazán jött be, és sajnos most sem.
A Bajnokok próbájának van egy nagyon fasza háttértörténete, amit itt Martin szintén felhasznált kezdésnek, de már játszhatóan, és egészen tűrhetően, bár nem tudni honnan hajózunk Khulba, és miért pont úgy ahogy.Ráadásul a kapásból életerő lopás is elég pofátlan dolog, bár valamilyen szinten logikus a sztorit nézve.Na mindegy, eddig még elmegy a történet, de hátast nem dobtam tőle.
Aztán megérkezünk Ashkyosba, ami a már előbb említett barangold be a helyes sorrendben szitu.Vannak benne jó ötletek, de azért nem kiugróan jók, összességében pedig nem igazán tetszett.Jesper jópofa, de ahhoz képest hogy nem nehéz megszerezni elég nagy táp a társasága, másrészt mint egyfajta komolyanvehetetlen karakter sokat elvon a történet komolyságából is.
A Kabeshbe való átjutás teljesen snassz, és maga a romváros is elég kidolgozatlan a várthoz képest.Rövid, és a már ismert tipikusan tömbökre osztott, helyes sorrenben bejárós cucc.Biztosan kevés fejezetpont maradt a végére, bár mindezek ellenére számomra mégiscsak az egész kaland legemlékezetesebb része ez (a kezdeti hajókázás mellett).
Tetszetős egyébként, hogy Kabesh felé közelítve egyre több a mutáns, érződik, hogy a Káosz pusztáinak pereméhez értünk.Az viszont egyáltalán nem tetszett, hogy mindennek különös kontrasztjaként egy "arab" csapat kutat errefelé szent ereklyéje után.Ezt sokkal ötletesebben is meglehetett volna oldani.
Összességében egy közepes anyag ez, kisebb megingásokkal a jó és rossz ötleteket, dolgokat tekintve.Ajánlható amúgy, egyszeri kikapcsolódásnak mindenképpen, de ha kimarad sem történik nagy katasztrófa.(Vagyis tök ugyanúgy ahogyan azt tegnap a Mélység démonai kapcsán is írtam, bár az mindent együttvéve egy hajszálnyival jobb anyag.)
10/6
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
A közepes belső illusztrációk dobnak is valamicskét az eddigiekre.
Összességében egy gyenge közepesnél tartunk, node lássuk a kalandot!
Martinnál kezd egyre inkább kiforrni az adva van egy nagyobb terület ami kisebb egységekre van felosztva, és azt nekünk kalandozóknak hasraütésszerűen, de mégis megfelelő sorrendben kell bemozognunk, átkutatnunk stílus.Ez más műveinél sem igazán jött be, és sajnos most sem.
A Bajnokok próbájának van egy nagyon fasza háttértörténete, amit itt Martin szintén felhasznált kezdésnek, de már játszhatóan, és egészen tűrhetően, bár nem tudni honnan hajózunk Khulba, és miért pont úgy ahogy.Ráadásul a kapásból életerő lopás is elég pofátlan dolog, bár valamilyen szinten logikus a sztorit nézve.Na mindegy, eddig még elmegy a történet, de hátast nem dobtam tőle.
Aztán megérkezünk Ashkyosba, ami a már előbb említett barangold be a helyes sorrendben szitu.Vannak benne jó ötletek, de azért nem kiugróan jók, összességében pedig nem igazán tetszett.Jesper jópofa, de ahhoz képest hogy nem nehéz megszerezni elég nagy táp a társasága, másrészt mint egyfajta komolyanvehetetlen karakter sokat elvon a történet komolyságából is.
A Kabeshbe való átjutás teljesen snassz, és maga a romváros is elég kidolgozatlan a várthoz képest.Rövid, és a már ismert tipikusan tömbökre osztott, helyes sorrenben bejárós cucc.Biztosan kevés fejezetpont maradt a végére, bár mindezek ellenére számomra mégiscsak az egész kaland legemlékezetesebb része ez (a kezdeti hajókázás mellett).
Tetszetős egyébként, hogy Kabesh felé közelítve egyre több a mutáns, érződik, hogy a Káosz pusztáinak pereméhez értünk.Az viszont egyáltalán nem tetszett, hogy mindennek különös kontrasztjaként egy "arab" csapat kutat errefelé szent ereklyéje után.Ezt sokkal ötletesebben is meglehetett volna oldani.
Összességében egy közepes anyag ez, kisebb megingásokkal a jó és rossz ötleteket, dolgokat tekintve.Ajánlható amúgy, egyszeri kikapcsolódásnak mindenképpen, de ha kimarad sem történik nagy katasztrófa.(Vagyis tök ugyanúgy ahogyan azt tegnap a Mélység démonai kapcsán is írtam, bár az mindent együttvéve egy hajszálnyival jobb anyag.)
10/6
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2018. március 11. 09:12 | Válasz erre | #46
70.fejezetpont-Shagrot kapitány falábúnak van leírva; ezzel szemben a 153.fejezetponthoz tartozó képen ép és egészséges!Igaz a kalandban eltelik a kettő között egy kevés idő, de nem gondolnám, hogy közben elvesztené az egyik lábát.Különös.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Nheil
2017. február 19. 14:00 | Válasz erre | #45
Hahh! Megtaláltam. Tudtam, hogy olyan kb 4 éve írtam itt már egy kritikát, de totálisan elfelejtettem, hogy melyik kalandról is volt szó. Sőt, igazából újra kéne olvasnom a könyvet is. No de az most még odébb van.
The city changes but the fools within are always the same.
The city changes but the fools within are always the same.
© qgtanton
2016. december 31. 09:45 | Válasz erre | #44
Nekem tetszett a történet azért, mert jelentősége volt az élelmiszerkészletnek és az aranynak, plusz a "bevásárlókörúton" megadta a bármerre mehetsz érzését, amit az író a többszöri érkezésre utalással remekül ellenpontozott. A könyv teljesítéséhez valóban magas Ügyesség érték kell az elején a mínuszok ellensúlyozására, de a főellenfél ellen is jól jött. Ezt a történetet nehezebb teljesen rossz irányba fordítani, mert egy-egy helyet többször is be lehet járni, tehát pótolható (ellenben a Halállabirintus köteteivel, ahol egy rossz forduló után tuti a halál). A menyét karaktere is üde színt hozott a történetbe, feldobva azt, különösen, hogy hasznos útitársnak bizonyult.
Szóval csak ajánlani tudom mindenkinek.[smiley]awink[/smiley]
Only in Death - Mindhalálig
Szóval csak ajánlani tudom mindenkinek.[smiley]awink[/smiley]
Only in Death - Mindhalálig
© MrAllan
2015. november 8. 11:49 | Válasz erre | #43
Picinykét nagy volt a hortyogás előtti adag. Előfordul. [smiley]eplus2[/smiley]
© runner
2015. november 8. 10:57 | Válasz erre | #42
[smiley]pardon1[/smiley]
A főhős Te vagy!
A főhős Te vagy!
© FireFoX
2015. november 8. 09:22 | Válasz erre | #41
Biztos, hogy ezt a linket akartad ide szúrni?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© twillight (Kövérorr)
2015. november 7. 23:21 | Válasz erre | #40
JÖN! JÖN! JÖN!
http://www.life.hu/drlife/20151107-arc-nelkul-el-a-21-eves-no-khadija-khatoon-indiaban-de-igy-is-boldog.html
http://www.life.hu/drlife/20151107-arc-nelkul-el-a-21-eves-no-khadija-khatoon-indiaban-de-igy-is-boldog.html
© twillight (Kövérorr)
2015. október 16. 12:21 | Válasz erre | #39
[spoiler2]Folytatva:
Ashkyost elhagyva legyen nálad 11 vagy 12 étel. 11 étellel, gyalog, az orkot is megetetve PONT kihúzod Mutánsvárosig ÉS még marad is 0-2 ételed (attól függ mennyit vesztettél randomban). Útközben persze nem ehetsz, tehát mindenképpen legyen nálad a Ring of Endurance! Az megéri a súlyát aranyban. A város és a nomádok elég sok gyógyítást dobnak, és míg elérünk Ashkyosból hozzájuk útközben a szörnyek nem olyan durvák hogy kelljen a teve.
A várost elhagyva legyen 2 élelmed - alapvetően nem kell több. Ha alacsonyak a statjaid, akkor se legyen nálad 4-nél több!
És ha már vásárlás: ami nem hoz később a puszta létén kívül hasznot az:
- +5 nyil (elég az alap 5)
- +1 tartósító fűszer (aka. SÓ. Elég az alap 1)
- orvosi növények (1 darab nagyon esetleges használatára van összesen lehetőség)
- gyógyital, szerencsegyűrű (ezek jó ha vannak, de a nyilvánvaló után nem dobnak utánunk még egy durva tápot)
Kabesh romjainak bejárása:
- kezd a Warehouse-ban ha nem ölted meg már a városban a nekromantát, és tölsd fel élelmiszerkészleteid a maximumra a nomádoknál mikor itt végeztél.
Ha már megölted a nekromantát valószínűleg nem kell költened az aranyaid (mintha ezena ponton számítana), és mehetsz a szenátusba. A nekromant ügyéről lásd lent:
- ha megöltük a nekromantát, az itt kiderül hogy nem is volt olyan jó ötlet, bár határozottan kezelhetőbb (Ü 9 vs Ü 10) a városban - ugyanakkor ott kockáztatjuk a felismerhetőséget (notoriety), ami ha beüt, nagyjából buktuk a játékot.
Mindenestre HA itt kívánunk végezni vele a lootért, akkor elsőnek a Mauzóleumba menjünk, mert ha valahol Ép-t fogunk veszteni és emiatt élelmezni kell magunkat, az itt lesz. Ha így történt AKKOR menjünk a szenátusba, mert onnan fogják a nomádok (ingyen!) visszatölteni az élelmiszerkészletünket (6 adagot).
Ja, egyetlen egyéb különbség van még a két verzió között: ha itt gyakjuk le őkelmét,a városban szerezhettünk 2 +1 enchanted boltot. Megkönnyíti a vadászatot a sivatagban.
- a kolosszeumban nincs semmi
- a romos ház teljesen opcionális, inkább kerülendő (egy magányos mágus túrja a földet elég jó statokkal, és vagy ezen a ponton haszontalan aranyat dob, vagy lenyúlja egy hasznos cuccunkat értéktelen infókkal szolgálva)
PS: ha trackingünk van, szerezhetünk +2 aranyat arra az esetre ha élelmet akarnánk venni, mert fogy az életerőnk. Szintén spórolunk 3 életerőt.[/spoiler2]
Problémák:
- a nomádok kardjánál elfelejtette odaírni hogy "akkor is ha túllépi a kezdetit"
- a Józsi reális legyőzéséhez szükséges cuccok megszerzése igencsak bizonytalan a +2-es nehezítés miatt a kockákon. HA összejön minden, akkor persze +5 Ténk lesz (+3 Té nekünk, -2 neki), de ennek pont annál nincs valódi esélye akinek szüksége lenne rá (azaz az alacsony statú karakternek). Hozzátéve hogy a fickó alap Té-je 13
- legnagyobb problémám hogy ez egy version 2 update a Tolvajok Városához, ami dögunalom és érdektelenség volt a rossz felvezetés, érdektelen főgonosz, és a cselekményhez nem fűződő megállók miatt.
Itt elhiszem hogy ez egy Nagyon Gonosz Főellenség, hogy Fenyegetést Jelent Egész Titánra, hogy nem csak Random Házakat Fosztok Ki Mert Megtehetem (és még a gyűrűhuzigálás is teljesen hiteles!).
Azonban képzeljük el ha hozzácsapnak MÉG 100-200 fejezetpontot, és tényleg végigmheteünk a káoszhordák bacchanáliáján! Ha a szopógödör mellett többet vonaglanak SubNiggurath követői, ha a lábunk alatt sikoltozna a padló, ha esélyün lenne magnknak is megmutálódni (és főleg túlélni, folytatni úgy is a kalandot!), ha találkozhatnánk olyanokkal akik még részlegesen emlékeznek normál mivoltukra (mint a Corum Kardjaiban a káoszseregek), ha nem azzal intézné el ha beállunk fővezérnek hogy "oké, nesze, úgyis levág a követező kalandozó, pff" - és ha maga a főgonosz is valami totálmutáns lenne mint mittomén, az Emlékmásból egy, vagy a Falloutból a Master! Totál királyság lenne.
Így azonban kicsit olyan mintha a Warlock Magazin egyik félbevágott kalandjában tekeregnénk. Még mindig nagyon erős, de "megvenném a teljes könyvet".
Kicsit segít hogy a végén végre nem csak egy rakat $$$-t adnak, hanem - többek között - felajánlanak egy Végtelen Élelmiszer varázstárgyat. Persze még mindig nem egy Napkard, de legalább nem is egy vicik-vacak "elf láncing" meg hasonló bóvli.
--------
MASTER OF CHAOS CHALLENGE!
Egyél meg egy szendvicset 30 másodperc alatt!
Ashkyost elhagyva legyen nálad 11 vagy 12 étel. 11 étellel, gyalog, az orkot is megetetve PONT kihúzod Mutánsvárosig ÉS még marad is 0-2 ételed (attól függ mennyit vesztettél randomban). Útközben persze nem ehetsz, tehát mindenképpen legyen nálad a Ring of Endurance! Az megéri a súlyát aranyban. A város és a nomádok elég sok gyógyítást dobnak, és míg elérünk Ashkyosból hozzájuk útközben a szörnyek nem olyan durvák hogy kelljen a teve.
A várost elhagyva legyen 2 élelmed - alapvetően nem kell több. Ha alacsonyak a statjaid, akkor se legyen nálad 4-nél több!
És ha már vásárlás: ami nem hoz később a puszta létén kívül hasznot az:
- +5 nyil (elég az alap 5)
- +1 tartósító fűszer (aka. SÓ. Elég az alap 1)
- orvosi növények (1 darab nagyon esetleges használatára van összesen lehetőség)
- gyógyital, szerencsegyűrű (ezek jó ha vannak, de a nyilvánvaló után nem dobnak utánunk még egy durva tápot)
Kabesh romjainak bejárása:
- kezd a Warehouse-ban ha nem ölted meg már a városban a nekromantát, és tölsd fel élelmiszerkészleteid a maximumra a nomádoknál mikor itt végeztél.
Ha már megölted a nekromantát valószínűleg nem kell költened az aranyaid (mintha ezena ponton számítana), és mehetsz a szenátusba. A nekromant ügyéről lásd lent:
- ha megöltük a nekromantát, az itt kiderül hogy nem is volt olyan jó ötlet, bár határozottan kezelhetőbb (Ü 9 vs Ü 10) a városban - ugyanakkor ott kockáztatjuk a felismerhetőséget (notoriety), ami ha beüt, nagyjából buktuk a játékot.
Mindenestre HA itt kívánunk végezni vele a lootért, akkor elsőnek a Mauzóleumba menjünk, mert ha valahol Ép-t fogunk veszteni és emiatt élelmezni kell magunkat, az itt lesz. Ha így történt AKKOR menjünk a szenátusba, mert onnan fogják a nomádok (ingyen!) visszatölteni az élelmiszerkészletünket (6 adagot).
Ja, egyetlen egyéb különbség van még a két verzió között: ha itt gyakjuk le őkelmét,a városban szerezhettünk 2 +1 enchanted boltot. Megkönnyíti a vadászatot a sivatagban.
- a kolosszeumban nincs semmi
- a romos ház teljesen opcionális, inkább kerülendő (egy magányos mágus túrja a földet elég jó statokkal, és vagy ezen a ponton haszontalan aranyat dob, vagy lenyúlja egy hasznos cuccunkat értéktelen infókkal szolgálva)
PS: ha trackingünk van, szerezhetünk +2 aranyat arra az esetre ha élelmet akarnánk venni, mert fogy az életerőnk. Szintén spórolunk 3 életerőt.[/spoiler2]
Problémák:
- a nomádok kardjánál elfelejtette odaírni hogy "akkor is ha túllépi a kezdetit"
- a Józsi reális legyőzéséhez szükséges cuccok megszerzése igencsak bizonytalan a +2-es nehezítés miatt a kockákon. HA összejön minden, akkor persze +5 Ténk lesz (+3 Té nekünk, -2 neki), de ennek pont annál nincs valódi esélye akinek szüksége lenne rá (azaz az alacsony statú karakternek). Hozzátéve hogy a fickó alap Té-je 13
- legnagyobb problémám hogy ez egy version 2 update a Tolvajok Városához, ami dögunalom és érdektelenség volt a rossz felvezetés, érdektelen főgonosz, és a cselekményhez nem fűződő megállók miatt.
Itt elhiszem hogy ez egy Nagyon Gonosz Főellenség, hogy Fenyegetést Jelent Egész Titánra, hogy nem csak Random Házakat Fosztok Ki Mert Megtehetem (és még a gyűrűhuzigálás is teljesen hiteles!).
Azonban képzeljük el ha hozzácsapnak MÉG 100-200 fejezetpontot, és tényleg végigmheteünk a káoszhordák bacchanáliáján! Ha a szopógödör mellett többet vonaglanak SubNiggurath követői, ha a lábunk alatt sikoltozna a padló, ha esélyün lenne magnknak is megmutálódni (és főleg túlélni, folytatni úgy is a kalandot!), ha találkozhatnánk olyanokkal akik még részlegesen emlékeznek normál mivoltukra (mint a Corum Kardjaiban a káoszseregek), ha nem azzal intézné el ha beállunk fővezérnek hogy "oké, nesze, úgyis levág a követező kalandozó, pff" - és ha maga a főgonosz is valami totálmutáns lenne mint mittomén, az Emlékmásból egy, vagy a Falloutból a Master! Totál királyság lenne.
Így azonban kicsit olyan mintha a Warlock Magazin egyik félbevágott kalandjában tekeregnénk. Még mindig nagyon erős, de "megvenném a teljes könyvet".
Kicsit segít hogy a végén végre nem csak egy rakat $$$-t adnak, hanem - többek között - felajánlanak egy Végtelen Élelmiszer varázstárgyat. Persze még mindig nem egy Napkard, de legalább nem is egy vicik-vacak "elf láncing" meg hasonló bóvli.
--------
MASTER OF CHAOS CHALLENGE!
Egyél meg egy szendvicset 30 másodperc alatt!
© twillight (Kövérorr)
2015. október 16. 00:00 | Válasz erre | #38
Hupszi. Lehagytam a kaják sorolásánál egy D6/2 ételvesztést. Bocsi!
© twillight (Kövérorr)
2015. október 15. 23:29 | Válasz erre | #37
Hm, az induló város érdekes. Igazából a sötét elf rövid felbukkanásai teszik a dolgot érdekessé, amúgy egy b*nagy bevásárlókörút, azzal a megjegyzéssel hogy a Tolvajok Városának is ilyen rövidnek kellett volna lennie (ha már nem a városon belül volt a főellenség).
[spoiler2]Szvsz egy "jó" stattal érdemes nekivágni hogy el lehessen menni a dokkokba rögtön az elején (persze csak miután elugrottunk páncélért). Ez olyan 9+ ügyesség. Ha nem bízunk a szerencsénkben, akkor is el lehet menni a dokkba (páncélban), de akkor kell egy vastagabb életerő stat. Ha ugyanis nem a kapitányt akarjuk legyakni, akkor fussunk el és mérkőzzünk a legénységgel (kisebb ügyesség, több életerő), akik pont annyi pénzt dobnak amennyibe a boltban a kard kerül. A kard összesen 2 bűnöző pontba fog kerülni így.
Eztán menjünk végig a raktár-piac-előadók tere útvonalon: jól meg fogunk gyógyulni, és kiállhatunk a gladiátorral.
VÉGÜL menjünk a régi negyedbe, ahol jön a rizikó: a nekromantát le kell gyaknunk anélkül hogy átváltozna (reménykedjünk egy szerencse használatában mikor kezd próbálni varázsolni).
MEGJEGYZÉS: kell a menyét! Sok pénzt hoz, és gyalog meghalsz nélküle!
A sivatagi átkelésnél az alternatívák:
hajó: -4 kaja, +15 arany
tevén: -4 +6 -2 kaja (1)
gyalog: -6 +6 -2 kaja (1), nyomolvasás: 5 arany, gyógyital 4 ép, sztorielem
A zárójel egy opcionálisan kötelezően elfogyasztandó kaja, amiért sztorielemet kapunk.
És még egy amiért ez "fontos": a képességválasztás.
- A "blinsight" (jobb látás) átkozottul hasznos. Egy csomó helyen megspóroljuk az ügyességcsökkenést, életerővesztést vele, és még kereshetünk is pár aranyat a városban.
- A lopakodás teljesen haszontalan képesség, minden alkalommal kiváltható/megkerülhető.
- A climbing megint teljesen haszontalan, hacsak nem először játszol és térképezés nélkül. Plusz peched is van.
- A jobb hallás egyfelől fűszerezi az élményt, másfelől elég sokszor használja a könyv, harmadszor pedig egy helyen még értelme is lehet.
- Az állatos tudás könnyebbé teheti a pénzkeresést a városban, de ennyi. Akkor van értelme ha tevével akarunk menni, mert alkudhatunk az árából, és garantálja hogy nem döglik meg a jószág idő előtt a sivatagban.
- A tracking hoz némi extra pénzt a városban, plusz a sivatagban is, és mintláttuk sztorielemet, meg gyógyítást is.
Ja, majd' elfelejtettem: a teve drága jószág, ha mellette mindent meg akarnánk venni (kivéve a csizmát, és alkudtuk az állat árát), akkor is csak 2 aranyunk marad kajára ha kártyáztunk az emberekkel a kaszinóban és maximumot nyertünk. Persze el lehet tekinteni egytől-mástól, végülis kinek kell az életerő- és szerencsepótlás a helyi boltból... Akkor már egyszerűbb hajóra szállni.
Gyalog ellenben 12 aranyunk marad, plusz 3/-2 a kaszinóból. Ebből lejön még 1 az extra élelemért, de tartsuk észben hogy a teve extra készlete nem igazán elkölthető, mert a mutáns ork nem igazán elenfél, a manticore sem rosszabb közepesnél, ráadásul rögtön utána ismét vásárolhatunk amennyi tetszik.[/spoiler2]
Tehát beválasztandó a:
- látás
- hallás
valamint "opcionálisan":
- állatozás ha lusta napunk van (kikerül egy 8 és egy 6 Ü harcot)
vagy
- nyomkövetés, ami elvileg a fullos végigjátszáshoz kell, és azok a harcok egy jobb kezdő ügyességgel nem jelenthetnek problémát.
[spoiler2]Szvsz egy "jó" stattal érdemes nekivágni hogy el lehessen menni a dokkokba rögtön az elején (persze csak miután elugrottunk páncélért). Ez olyan 9+ ügyesség. Ha nem bízunk a szerencsénkben, akkor is el lehet menni a dokkba (páncélban), de akkor kell egy vastagabb életerő stat. Ha ugyanis nem a kapitányt akarjuk legyakni, akkor fussunk el és mérkőzzünk a legénységgel (kisebb ügyesség, több életerő), akik pont annyi pénzt dobnak amennyibe a boltban a kard kerül. A kard összesen 2 bűnöző pontba fog kerülni így.
Eztán menjünk végig a raktár-piac-előadók tere útvonalon: jól meg fogunk gyógyulni, és kiállhatunk a gladiátorral.
VÉGÜL menjünk a régi negyedbe, ahol jön a rizikó: a nekromantát le kell gyaknunk anélkül hogy átváltozna (reménykedjünk egy szerencse használatában mikor kezd próbálni varázsolni).
MEGJEGYZÉS: kell a menyét! Sok pénzt hoz, és gyalog meghalsz nélküle!
A sivatagi átkelésnél az alternatívák:
hajó: -4 kaja, +15 arany
tevén: -4 +6 -2 kaja (1)
gyalog: -6 +6 -2 kaja (1), nyomolvasás: 5 arany, gyógyital 4 ép, sztorielem
A zárójel egy opcionálisan kötelezően elfogyasztandó kaja, amiért sztorielemet kapunk.
És még egy amiért ez "fontos": a képességválasztás.
- A "blinsight" (jobb látás) átkozottul hasznos. Egy csomó helyen megspóroljuk az ügyességcsökkenést, életerővesztést vele, és még kereshetünk is pár aranyat a városban.
- A lopakodás teljesen haszontalan képesség, minden alkalommal kiváltható/megkerülhető.
- A climbing megint teljesen haszontalan, hacsak nem először játszol és térképezés nélkül. Plusz peched is van.
- A jobb hallás egyfelől fűszerezi az élményt, másfelől elég sokszor használja a könyv, harmadszor pedig egy helyen még értelme is lehet.
- Az állatos tudás könnyebbé teheti a pénzkeresést a városban, de ennyi. Akkor van értelme ha tevével akarunk menni, mert alkudhatunk az árából, és garantálja hogy nem döglik meg a jószág idő előtt a sivatagban.
- A tracking hoz némi extra pénzt a városban, plusz a sivatagban is, és mintláttuk sztorielemet, meg gyógyítást is.
Ja, majd' elfelejtettem: a teve drága jószág, ha mellette mindent meg akarnánk venni (kivéve a csizmát, és alkudtuk az állat árát), akkor is csak 2 aranyunk marad kajára ha kártyáztunk az emberekkel a kaszinóban és maximumot nyertünk. Persze el lehet tekinteni egytől-mástól, végülis kinek kell az életerő- és szerencsepótlás a helyi boltból... Akkor már egyszerűbb hajóra szállni.
Gyalog ellenben 12 aranyunk marad, plusz 3/-2 a kaszinóból. Ebből lejön még 1 az extra élelemért, de tartsuk észben hogy a teve extra készlete nem igazán elkölthető, mert a mutáns ork nem igazán elenfél, a manticore sem rosszabb közepesnél, ráadásul rögtön utána ismét vásárolhatunk amennyi tetszik.[/spoiler2]
Tehát beválasztandó a:
- látás
- hallás
valamint "opcionálisan":
- állatozás ha lusta napunk van (kikerül egy 8 és egy 6 Ü harcot)
vagy
- nyomkövetés, ami elvileg a fullos végigjátszáshoz kell, és azok a harcok egy jobb kezdő ügyességgel nem jelenthetnek problémát.
© twillight (Kövérorr)
2015. október 15. 18:33 | Válasz erre | #36
Kösz.
Nem mintha alapból kétségbeesnék, meg ugye mindig ott a lehetőség hogy "majd beírom később".
De akkor így kezdek neki, az általad említett hárommal, és az alábbi értékekkel:
Ép: 34
Ü: 24 (-2)
Sz: 27 (nincs pofám felinni az összes Szerencse Italát amit begyűjtöttem, szimplán csak felgyógyítottam maxra)
immunitás: tűz
képzettség: éles hallás, éles látás (két könyvvel ezelőtt, az Eye of...-ban pont lehetett is inni vmi medzsik vizet ami vmi ilyesmit okoz), állatismeret, kardrántás művészete
Fáj a hátizsák hátrahagyása (van egyem ami 17 kaját bír), és nagyon remélem hogy a saját elf (lopakodó) csizmámat turbózták fel az okosok...
És bár így is Tuti Tápos vagyok, azért a:
- varázskard
- vért
- pajzs
- sisak
- fejkendő
- kesztyű
- palást
- karkötő (bracelet)
- karpánt (armband)
- 7 db nyaklánc
- 9 db gyűrű (max 10-et hordok)
azért hatalmas ürességet hagy maga után. Még szerencse hogy kaland után visszakapom mindet. Le is törném a kezét ha nem! (tippre olyan 500 tárgy van a Feneketlen Zsákomban, de már rég nem számolom)
Bár legalább a tükörbe nézve felismerem magam a két, homlokomon lévő tetkóról. Tuti nem ismer majd fel róluk senki! Végülis még csak két kontinensen vagyok világhíres... Pont Khulon nem.
Nem mintha alapból kétségbeesnék, meg ugye mindig ott a lehetőség hogy "majd beírom később".
De akkor így kezdek neki, az általad említett hárommal, és az alábbi értékekkel:
Ép: 34
Ü: 24 (-2)
Sz: 27 (nincs pofám felinni az összes Szerencse Italát amit begyűjtöttem, szimplán csak felgyógyítottam maxra)
immunitás: tűz
képzettség: éles hallás, éles látás (két könyvvel ezelőtt, az Eye of...-ban pont lehetett is inni vmi medzsik vizet ami vmi ilyesmit okoz), állatismeret, kardrántás művészete
Fáj a hátizsák hátrahagyása (van egyem ami 17 kaját bír), és nagyon remélem hogy a saját elf (lopakodó) csizmámat turbózták fel az okosok...
És bár így is Tuti Tápos vagyok, azért a:
- varázskard
- vért
- pajzs
- sisak
- fejkendő
- kesztyű
- palást
- karkötő (bracelet)
- karpánt (armband)
- 7 db nyaklánc
- 9 db gyűrű (max 10-et hordok)
azért hatalmas ürességet hagy maga után. Még szerencse hogy kaland után visszakapom mindet. Le is törném a kezét ha nem! (tippre olyan 500 tárgy van a Feneketlen Zsákomban, de már rég nem számolom)
Bár legalább a tükörbe nézve felismerem magam a két, homlokomon lévő tetkóról. Tuti nem ismer majd fel róluk senki! Végülis még csak két kontinensen vagyok világhíres... Pont Khulon nem.
© FireFoX
2015. október 15. 17:50 | Válasz erre | #35
Éles Hallás, Állatismeret, Sötétben Látás.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© twillight (Kövérorr)
2015. október 15. 15:25 | Válasz erre | #34
Hű ilyen nehéz, hű annyi pont, hű végignyomtam - azt árulja el végre vki melyik képességeket érdemes beválogatni!
2013. december 30. 11:22 | Válasz erre | #33
Ma olvastam el. Jó könyvnek találom mert nem az egyszerű félelemkeltés vezérelte a történetet. A mongúz tényleg megérte a pénzét, még úgy is,hogy utóbb visszakerült a gazdája fiához.A vége olyan Monthy Pithon-os lett.(hosszú kaland után hirtelen ott a főellenség). Még annyit ,hogy térkép nélkül se tévedtem el. Nálam 8 pont a 10-ből.
© Nheil
2013. július 9. 12:37 | Válasz erre | #32
Tegnap fejeztem be a kalandot, gondoltam összeröffentek egy kis értékelést.
Összességében egy erős közepes könyvnek tartom. Martin 3. könyve, itt már kialakult a rá jellemző stílus, a kötelező kajlásokra gondolok és a rengeteg bejárható helyszínre, ahová vissza is térhetünk. A háttértörténet elég sablonos, de ennek ellenére tetszett, gondolom mindenkinek felrémlett az utazás elején a Bajnokok próbája. Annyira nem logikus számomra, mégis miért kellett fogolyként utazni, ennyi erővel lehetne utazó kereskedő, vagy egyszerű vándor is a a kalandor, nem hiszem, hogy csak és kizárólag kalózhajók járnak Khulba, na de mindegy, mert az, hogy felszerelést és élelmet nem kapunk előre, hanem szerezni kell, jópofa újításnak tartom. Tetszik, hogy lehet alvilági dolgokat is csinálni és egyáltalán nem éreztem bűntudatot, hiszen a cél szentesíti az eszközt, nem igaz?
Nehézség : Nem nagyon nehéz. Szinte alig van kötelezően megtalálandó cucc, ezért kedvelem Martint leginkább, nem kizárólagos tárgyakkal dolgozik, hanem alternatív megoldásokat biztosít a játékosnak. Nála kevésbé érzem azt a frusztráltságot, mint mondjuk Greennél, vagy a régi Livingstone-os könyvekben, hogy ha csak 1 tárgyat nem találtam meg, meg fogok halni mindenképpen. Ha kevés jó cuccunk van, akkor nehezebb lesz a főellenség, ha sok, akkor legyengíthetjük nagyon.Jól van ez így.
Harcok nem igazán nehezek, 10es vagy akár 9es ügyességgel is el lehet lenni.
A végén a 30 másodperces dolog túl lett spirázva, simán csak fel kellett volna ajánlani a választható dolgokat, hiszen semmi hatása nem volt, ha kifutottál az időből. Meg aztán mégis ki fog nekiállni egy sonkás szendvicset befalni, miközben ott hever előtte a bot, meg a főellenség, akiért küldtek? Ez azért elég nevetségesen fest előttem.
Sok helyen vicces dolgok, leírásokat találhatunk, megadja a hangulatot, pl. amikor a 2. városban hátast szeretnénk venni és ott döglik meg az egyik a szemünk előtt, miközben a tulaj magasztalja, az ilyen apró Martin viccek nagyon jók.
A könyv eleje nagyon bíztató, a vége ellaposodik valamelyest.
10/7,5 az értékelésem
The city changes but the fools within are always the same.
Összességében egy erős közepes könyvnek tartom. Martin 3. könyve, itt már kialakult a rá jellemző stílus, a kötelező kajlásokra gondolok és a rengeteg bejárható helyszínre, ahová vissza is térhetünk. A háttértörténet elég sablonos, de ennek ellenére tetszett, gondolom mindenkinek felrémlett az utazás elején a Bajnokok próbája. Annyira nem logikus számomra, mégis miért kellett fogolyként utazni, ennyi erővel lehetne utazó kereskedő, vagy egyszerű vándor is a a kalandor, nem hiszem, hogy csak és kizárólag kalózhajók járnak Khulba, na de mindegy, mert az, hogy felszerelést és élelmet nem kapunk előre, hanem szerezni kell, jópofa újításnak tartom. Tetszik, hogy lehet alvilági dolgokat is csinálni és egyáltalán nem éreztem bűntudatot, hiszen a cél szentesíti az eszközt, nem igaz?
Nehézség : Nem nagyon nehéz. Szinte alig van kötelezően megtalálandó cucc, ezért kedvelem Martint leginkább, nem kizárólagos tárgyakkal dolgozik, hanem alternatív megoldásokat biztosít a játékosnak. Nála kevésbé érzem azt a frusztráltságot, mint mondjuk Greennél, vagy a régi Livingstone-os könyvekben, hogy ha csak 1 tárgyat nem találtam meg, meg fogok halni mindenképpen. Ha kevés jó cuccunk van, akkor nehezebb lesz a főellenség, ha sok, akkor legyengíthetjük nagyon.Jól van ez így.
Harcok nem igazán nehezek, 10es vagy akár 9es ügyességgel is el lehet lenni.
A végén a 30 másodperces dolog túl lett spirázva, simán csak fel kellett volna ajánlani a választható dolgokat, hiszen semmi hatása nem volt, ha kifutottál az időből. Meg aztán mégis ki fog nekiállni egy sonkás szendvicset befalni, miközben ott hever előtte a bot, meg a főellenség, akiért küldtek? Ez azért elég nevetségesen fest előttem.
Sok helyen vicces dolgok, leírásokat találhatunk, megadja a hangulatot, pl. amikor a 2. városban hátast szeretnénk venni és ott döglik meg az egyik a szemünk előtt, miközben a tulaj magasztalja, az ilyen apró Martin viccek nagyon jók.
A könyv eleje nagyon bíztató, a vége ellaposodik valamelyest.
10/7,5 az értékelésem
The city changes but the fools within are always the same.
2011. november 18. 19:24 | Válasz erre | #31
Nagyon örülök, hogy végre más is használja a "Spoilert"[smiley]smile[/smiley]Igaz, nem volt szükséges, de legalább használtad!
© Gery
2011. november 18. 17:03 | Válasz erre | #30
Elolvastam az első ZAGOROS könyvemet. [smiley]vigyor2[/smiley]
[spoiler2]Tetszett. [smiley]smile[/smiley]
Az eleje elég jó volt. [smiley]eljen[/smiley]
A vége már kevésbé. [smiley]levele[/smiley]
Nálam átlagon felüli 9-9-9-9 pont. [smiley]wave[/smiley]
A fordítás nagyon jó, minden elismerésem. [smiley]worship[/smiley]
Nem találtam hibákat, de nem is kerestem. [smiley]vigyor5[/smiley]
Összességében egy jó könyv, jót választottam. [smiley]wink[/smiley]
[/spoiler2]
A keresztrejtvényben feltett kérdésre nem találtam meg a választ, arra sem jöttem rá, hogy melyik kérdés tartozik ehhez a könyvhöz... pedig 400-ból 350-et legalább elolvastam... [smiley]nemtudom[/smiley]
Már elkezdtem olvasni A Mélység Démonai-t. [smiley]taps[/smiley]
[spoiler2]Tetszett. [smiley]smile[/smiley]
Az eleje elég jó volt. [smiley]eljen[/smiley]
A vége már kevésbé. [smiley]levele[/smiley]
Nálam átlagon felüli 9-9-9-9 pont. [smiley]wave[/smiley]
A fordítás nagyon jó, minden elismerésem. [smiley]worship[/smiley]
Nem találtam hibákat, de nem is kerestem. [smiley]vigyor5[/smiley]
Összességében egy jó könyv, jót választottam. [smiley]wink[/smiley]
[/spoiler2]
A keresztrejtvényben feltett kérdésre nem találtam meg a választ, arra sem jöttem rá, hogy melyik kérdés tartozik ehhez a könyvhöz... pedig 400-ból 350-et legalább elolvastam... [smiley]nemtudom[/smiley]
Már elkezdtem olvasni A Mélység Démonai-t. [smiley]taps[/smiley]
2011. november 11. 05:34 | Válasz erre | #29
Az egy topicban CatDog írt korábban néhány könyvhöz kedvcsinálót, gondoltam, felteszem ide is.
FF41 MASTER OF CHAOS
nos akkor mára is egy mű elemzése.
Vajon ki is a Káosz Ura? -hát ez a nagy kérdés a könyvben, ami ugyebár nem is nagy mivel azonnal elárulják nekünk ő nem más, mint Shanzikuul. A sztori lényege ellopták a Hatalom Pálcáját és ez a gonosz nekromata kezébe kerülve hatalmas veszélyeket hordoz magában. Ezt kéne nekünk megszereznünk.
Meghívnak a varázslók zárt ülésére, ami ugyebár egy harcosnak, mint mi vagyunk soha nem adódna meg más esetben (most huzzuk ki magunk, gondolom az író így akarta érezzük magunk kicsit feljebb valónak, mint egy koszos , erős, bátor harcos :D) Ott az öreg haldokló varázsló elmondja nekünk nagy a baj a Hatalom Pálcája rossz kezekben van, és azt találták ki számodra, hogy (mivel ők varázslóként nem mehetnek ilyen küldetésre, aztán több fős csapatot sem indíthatnak) így egyedül kell neki vágnod ennek a küldetésnek. Elis intézték már neked az utadat (piszkok besem vontak miféle utazásra gondoltak ezek) Rabszolgaként láncra verve kell magadat álcáznod egy kalózoktól hemzsegő hajón (hát kösz :D ez nem egy szoc. üdülés az biztos :) ). Tehát kalandunkat gályarabként kezdjük meg.
A kalandról.
Mivel kezdetben csak egy rabszolga vagyunk ezért elég korlátozottak a cselekvéseink (vagy megkorbácsol az őr vagy meg ) najó benyalhatjuk magunkat a kapitánynál cserébe nem láncra vert rabszolgák leszünk csak felmosó fiuk a fedélzeten :D Van egy kis poénos rész is itt a hajón azt leírom mert tetszett nagyon :D (A Kapitánynak van egy nagyon minket csesztető papagája állandóan szapulja a kis tollpamacs a rabszolgákat, nos őt egyszer mikor nem figyel eltehetjük lábalól, amit szívfájdalom nélkül én megis tettem mindig kalandjaim során , a húsa legalább jó egy étkezésre igaz nyersen kell elrágcsálnunk kis tollas testét megláncolva :D).
Egy a lényeg erről a hajóról menet közben megkell pattanunk mielött Ashkyos-ba érne.
Ashkyos első állomásunk itt infokat kell gyűjtenünk. És ha jó helyeken járkálunk hozzánk csapódik egykis beszélő menyét akit Jesper-nek hívnak, jó fej a kismenyét ért a zsiványsághoz :D
Utunkat innen három lehetőséggel folytathatjuk Rahastá-ba (teve háton, gyalog, és mazohistáknak akiknek nem volt elég a hajózás a könyv elején mehetünk hajóval is :D)
Rahasta csak egy megálló pihenésre, onnan azonnal indulunk a végkifejlet színhelyére Kabesh-be.
Kabesh sok felderíthető hely romok, templomok... egy a lényeg addig kell itt kutakodnunk, amíg megnem találjuk a bejáratát a végső célunkhoz. Majd eljő, mikor találkozunk magával Shanzikuul-al nem gyenge ellenfél és itt van egy csavar még a végén a történetnek, amire menet közben direkt nem tértem ki.
7,5/10 Nem a legerősebb mű, de azért többször ellehet vele szórakozni.
FF41 MASTER OF CHAOS
nos akkor mára is egy mű elemzése.
Vajon ki is a Káosz Ura? -hát ez a nagy kérdés a könyvben, ami ugyebár nem is nagy mivel azonnal elárulják nekünk ő nem más, mint Shanzikuul. A sztori lényege ellopták a Hatalom Pálcáját és ez a gonosz nekromata kezébe kerülve hatalmas veszélyeket hordoz magában. Ezt kéne nekünk megszereznünk.
Meghívnak a varázslók zárt ülésére, ami ugyebár egy harcosnak, mint mi vagyunk soha nem adódna meg más esetben (most huzzuk ki magunk, gondolom az író így akarta érezzük magunk kicsit feljebb valónak, mint egy koszos , erős, bátor harcos :D) Ott az öreg haldokló varázsló elmondja nekünk nagy a baj a Hatalom Pálcája rossz kezekben van, és azt találták ki számodra, hogy (mivel ők varázslóként nem mehetnek ilyen küldetésre, aztán több fős csapatot sem indíthatnak) így egyedül kell neki vágnod ennek a küldetésnek. Elis intézték már neked az utadat (piszkok besem vontak miféle utazásra gondoltak ezek) Rabszolgaként láncra verve kell magadat álcáznod egy kalózoktól hemzsegő hajón (hát kösz :D ez nem egy szoc. üdülés az biztos :) ). Tehát kalandunkat gályarabként kezdjük meg.
A kalandról.
Mivel kezdetben csak egy rabszolga vagyunk ezért elég korlátozottak a cselekvéseink (vagy megkorbácsol az őr vagy meg ) najó benyalhatjuk magunkat a kapitánynál cserébe nem láncra vert rabszolgák leszünk csak felmosó fiuk a fedélzeten :D Van egy kis poénos rész is itt a hajón azt leírom mert tetszett nagyon :D (A Kapitánynak van egy nagyon minket csesztető papagája állandóan szapulja a kis tollpamacs a rabszolgákat, nos őt egyszer mikor nem figyel eltehetjük lábalól, amit szívfájdalom nélkül én megis tettem mindig kalandjaim során , a húsa legalább jó egy étkezésre igaz nyersen kell elrágcsálnunk kis tollas testét megláncolva :D).
Egy a lényeg erről a hajóról menet közben megkell pattanunk mielött Ashkyos-ba érne.
Ashkyos első állomásunk itt infokat kell gyűjtenünk. És ha jó helyeken járkálunk hozzánk csapódik egykis beszélő menyét akit Jesper-nek hívnak, jó fej a kismenyét ért a zsiványsághoz :D
Utunkat innen három lehetőséggel folytathatjuk Rahastá-ba (teve háton, gyalog, és mazohistáknak akiknek nem volt elég a hajózás a könyv elején mehetünk hajóval is :D)
Rahasta csak egy megálló pihenésre, onnan azonnal indulunk a végkifejlet színhelyére Kabesh-be.
Kabesh sok felderíthető hely romok, templomok... egy a lényeg addig kell itt kutakodnunk, amíg megnem találjuk a bejáratát a végső célunkhoz. Majd eljő, mikor találkozunk magával Shanzikuul-al nem gyenge ellenfél és itt van egy csavar még a végén a történetnek, amire menet közben direkt nem tértem ki.
7,5/10 Nem a legerősebb mű, de azért többször ellehet vele szórakozni.
© Razgríz4
2011. szeptember 6. 14:06 | Válasz erre | #28
Elméletileg játszottam végig eddig, nekem bejött. egy jó erős 7-es 75%. Jó a hangulata, főleg a mongúz! Csak egy kicsit tényleg rövidebb sikeredett mint az eddigi Keith kötetek. lásd Lopakodó lelkek vagy az Élőholtak sziget, de belefér a kedvencekbe.
2011. május 5. 23:10 | Válasz erre | #27
Spoiler!
Hííí, de jó kis könyv volt ez. Amolyan erős közepes, és abból is a jobbik fajtából.
Borító nem jött be, viszont sokkal jobban sikeredett, mint ahogyan a képen volt látható. Tetszik a színvilága, na meg a villámokból összeállított betűk.
Képek közepesek.
Sok nagyon jó dolog van a könyvben! Első a fordítás. Nagyszerű munkát végzett headzor, tényleg le a kalappal előtte. Második a történet hangulata. Számomra nagyon bejön, méghogy nem tud Keith Martin jó könyvet írni??? Ehhez hozzájön még, hogy jó hosszú az olvasmány, plusz a legtöbb fp is terjedelmesebb az átlagnál. Persze ehhez venni kell a fáradtságot, és végig kell olvasni mindent, mert úgy az igazi! A Démonlovagok szintjével vetekszik a könyv. Ha ilyen a Vérfarkas is, akkot már előre tetszeni fog!
Harmadik a kiadás, igen, számomra fejlődött runner ragasztási technikája/stílusa. Ezt már korábban észrevettem a Kétélűnél is, de ennél a könyvnél ez jobban érezhető. Ha beleolvasok egy Visszatérésbe, vagy egy Lidérckastélyba, akkor azt veszem észre, hogy sokkal "ropogósabbak" a lapozgatásnál, olyan, mintha szét akarna esni. Úgyhogy csak így tovább!
A kiadás szép, de mintha vékonyabb lenne a borító. Találtam néhány nüansznyi hibát:
Felszerelés - első mondat, mit helyett mint. Ugyanitt a fondorlatos mondatot át kellene fogalmazni, mert szerintem magyartalan, "küldetésed teljesítéséhez felszerelési tárgyakra" - kellene középre egy 'szükséges' szó. Igaz, a következő mondatban van egy, ami szóismétlés, de szerintem nézzétek meg. 43-as fp második lapozz-a kis betűvel.
Illetve, a Felszerelésbe le van írva, hogy nincs semmim kezdetben, az Élelmiszeres résznél meg az van írva, hogy van 12 adag Élelmem, ugyanez a bevezető résznél, hogy van pajzsom, meg kardom. Tudom ez a szokásos, de egy kicsit ellentmondásos.
Bírom Keith stílusát, szívesen elsörözgetnék vele. Gondolok itt a papagájevésre - vagy a nálam abszolút csócs - Jesper, a beszélő mongúzra, aki ráadásul még kanos is[smiley]circling[/smiley]
A kezdőváros szépen bejárható, képességeinket annyira nem lehet kamatoztatni, sajnos. Én még nagyon szívesen olvastam volna tovább is, legalább 50 fp jót tett volna neki, mert a történet második fele egy kicsikét összecsapott volt.
Na igen, a könnyebb könyvek közé tartozik, de kétszer sikerült meghalni, egyszer a kocka miatt, egyszer pedig elfogtak az őrök.
Remélem megvolt az idei csápos dózisom, mert már untam őket a tegnapi után.
Az ellenfelek többsége is a gyengébbek közé tartozik, bár az elején nem árt egy kardot, meg egy vértet beszerezni.
Killmasterrel ellentétben a főgonosz nekem nagyon bejött. Erről beszéltem valamelyik topicban, hogy legyen nekik stílusuk, hát neki van.
Összességében ez már egy jobb könyv az eddigieknél, ajánlom mindenkinek.
Köszönöm
Hííí, de jó kis könyv volt ez. Amolyan erős közepes, és abból is a jobbik fajtából.
Borító nem jött be, viszont sokkal jobban sikeredett, mint ahogyan a képen volt látható. Tetszik a színvilága, na meg a villámokból összeállított betűk.
Képek közepesek.
Sok nagyon jó dolog van a könyvben! Első a fordítás. Nagyszerű munkát végzett headzor, tényleg le a kalappal előtte. Második a történet hangulata. Számomra nagyon bejön, méghogy nem tud Keith Martin jó könyvet írni??? Ehhez hozzájön még, hogy jó hosszú az olvasmány, plusz a legtöbb fp is terjedelmesebb az átlagnál. Persze ehhez venni kell a fáradtságot, és végig kell olvasni mindent, mert úgy az igazi! A Démonlovagok szintjével vetekszik a könyv. Ha ilyen a Vérfarkas is, akkot már előre tetszeni fog!
Harmadik a kiadás, igen, számomra fejlődött runner ragasztási technikája/stílusa. Ezt már korábban észrevettem a Kétélűnél is, de ennél a könyvnél ez jobban érezhető. Ha beleolvasok egy Visszatérésbe, vagy egy Lidérckastélyba, akkor azt veszem észre, hogy sokkal "ropogósabbak" a lapozgatásnál, olyan, mintha szét akarna esni. Úgyhogy csak így tovább!
A kiadás szép, de mintha vékonyabb lenne a borító. Találtam néhány nüansznyi hibát:
Felszerelés - első mondat, mit helyett mint. Ugyanitt a fondorlatos mondatot át kellene fogalmazni, mert szerintem magyartalan, "küldetésed teljesítéséhez felszerelési tárgyakra" - kellene középre egy 'szükséges' szó. Igaz, a következő mondatban van egy, ami szóismétlés, de szerintem nézzétek meg. 43-as fp második lapozz-a kis betűvel.
Illetve, a Felszerelésbe le van írva, hogy nincs semmim kezdetben, az Élelmiszeres résznél meg az van írva, hogy van 12 adag Élelmem, ugyanez a bevezető résznél, hogy van pajzsom, meg kardom. Tudom ez a szokásos, de egy kicsit ellentmondásos.
Bírom Keith stílusát, szívesen elsörözgetnék vele. Gondolok itt a papagájevésre - vagy a nálam abszolút csócs - Jesper, a beszélő mongúzra, aki ráadásul még kanos is[smiley]circling[/smiley]
A kezdőváros szépen bejárható, képességeinket annyira nem lehet kamatoztatni, sajnos. Én még nagyon szívesen olvastam volna tovább is, legalább 50 fp jót tett volna neki, mert a történet második fele egy kicsikét összecsapott volt.
Na igen, a könnyebb könyvek közé tartozik, de kétszer sikerült meghalni, egyszer a kocka miatt, egyszer pedig elfogtak az őrök.
Remélem megvolt az idei csápos dózisom, mert már untam őket a tegnapi után.
Az ellenfelek többsége is a gyengébbek közé tartozik, bár az elején nem árt egy kardot, meg egy vértet beszerezni.
Killmasterrel ellentétben a főgonosz nekem nagyon bejött. Erről beszéltem valamelyik topicban, hogy legyen nekik stílusuk, hát neki van.
Összességében ez már egy jobb könyv az eddigieknél, ajánlom mindenkinek.
Köszönöm
2011. április 21. 10:02 | Válasz erre | #26
Most rágtam át magam rajta, és nagyon tetszett. A hátránya szerintem, hogy bazi könnyű, elsőre simán végigmentem, viszont a hangulat kárpótol. A városban mászkálós rész különösen fájn, szerintem pl a tolvajok városa féle langyit simán veri. A végén a főellenfelet kicsit turbózhatták volna, mert elég könnyű préda szerencsétlen, de ezzel együtt is remek a könyv!
© Asteroth
2011. március 16. 13:43 | Válasz erre | #25
Sziasztok! Általában sosem írok véleményt , de mindig mindent átnyálazok itt a fórumon és természetesen a könyvekkel is játszom. Runner már párszor megkért írjam le a véleményemet egy könyvről most megteszem. [smiley]vigyor2[/smiley]
A káosz úra egy élvezhető kjk sztori. Elég kidolgozott a háttértörténet kiváncsivá tett elégé vajon mit tartogat a könyv. Persze ez kis mértékben parasztvakítás de tényleg csak kis mértékben. [spoiler]Az elején nagyon tetszetős a Diabolo fedélzetén gályarabként kezdeni és lehet érezni a feszültséget miközben mi, azaz a hősünk büszkeségét megpróbáltatások elé veti az író. [smiley]boxer[/smiley] Amikor megérkezünk a városba ez a rész különösen tetszett és azt kell mondanom elégé változatos és egyáltalán nem sablonos aranyat szerezni és felszerelkezni az útra,miközben arra ügyelünk ne keltsünk túl nagy feltűnést. kifejezetten aranyosnak találtam hogy amikor Jesper a mongúz hozzánk kerül nagyon szórakoztató és okos társat kapunk. Pont ezért kicsit sajnáltam mikor a nomád arab nevezzük sejknek ott kellett hagyni. [smiley]sir[/smiley] Ez marha igazságtalan volt. Aztán a romvárosba érve már nagyon izgultam húúú vajon mi lesz és még talán az se hangolt le hogy 1-2 helyen elküld a búsba könyv hogy nincs itt semmi,bár picit a kriptás részt pár folyosóval meg ajtóval felszereltem volna hogy ne szinte az ajtóba ugorjon a fekete mágiával teli könyv az ölembe. ezeket az apró hibákat megbocsátottam a könyvnek de tényleg a végén mész egyet jobbra meg ballra kicsit lezúzol egy szörnyet vagy sem mert ha van ezüst talizmán pacsit add és utána meghallgatjuk kicsit az örült kacagását meg ajánlatát vagy nem és utána kap pár taslit és elfekszik.[/spoiler] Szóval a vége rövid volt és unalmas,de ettől függetlenül remek fordítás elismerésem a hibákat nem nézem az nem érdekel. Szerintem jobb mint a bajnokok próbája de ezt azért mondom mert ez friss hús az meg kopott de mindegyiknek megvan a maga jó oldala. Mindent összevetve nekem ez a könyv olyan 7/10. Köszönöm a könyvet és a munkáját a fordítónak és a többieknek.
A káosz úra egy élvezhető kjk sztori. Elég kidolgozott a háttértörténet kiváncsivá tett elégé vajon mit tartogat a könyv. Persze ez kis mértékben parasztvakítás de tényleg csak kis mértékben. [spoiler]Az elején nagyon tetszetős a Diabolo fedélzetén gályarabként kezdeni és lehet érezni a feszültséget miközben mi, azaz a hősünk büszkeségét megpróbáltatások elé veti az író. [smiley]boxer[/smiley] Amikor megérkezünk a városba ez a rész különösen tetszett és azt kell mondanom elégé változatos és egyáltalán nem sablonos aranyat szerezni és felszerelkezni az útra,miközben arra ügyelünk ne keltsünk túl nagy feltűnést. kifejezetten aranyosnak találtam hogy amikor Jesper a mongúz hozzánk kerül nagyon szórakoztató és okos társat kapunk. Pont ezért kicsit sajnáltam mikor a nomád arab nevezzük sejknek ott kellett hagyni. [smiley]sir[/smiley] Ez marha igazságtalan volt. Aztán a romvárosba érve már nagyon izgultam húúú vajon mi lesz és még talán az se hangolt le hogy 1-2 helyen elküld a búsba könyv hogy nincs itt semmi,bár picit a kriptás részt pár folyosóval meg ajtóval felszereltem volna hogy ne szinte az ajtóba ugorjon a fekete mágiával teli könyv az ölembe. ezeket az apró hibákat megbocsátottam a könyvnek de tényleg a végén mész egyet jobbra meg ballra kicsit lezúzol egy szörnyet vagy sem mert ha van ezüst talizmán pacsit add és utána meghallgatjuk kicsit az örült kacagását meg ajánlatát vagy nem és utána kap pár taslit és elfekszik.[/spoiler] Szóval a vége rövid volt és unalmas,de ettől függetlenül remek fordítás elismerésem a hibákat nem nézem az nem érdekel. Szerintem jobb mint a bajnokok próbája de ezt azért mondom mert ez friss hús az meg kopott de mindegyiknek megvan a maga jó oldala. Mindent összevetve nekem ez a könyv olyan 7/10. Köszönöm a könyvet és a munkáját a fordítónak és a többieknek.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. március 13. 19:08 | Válasz erre | #24
Módosítanom kell előző hozzászólásomat, átlapoztam ugyanis egy oldalt a szabálykönyvnél! Hát így azért már minden világos! Egyébként érdekesek a mellékszálak is, bár itt a kevesebb több lett volna! Van még egy-két érdekes dolog amire nem bukkantam rá, de idővel minden a helyére kerül. Ti kóstoltátok már milyen nyersen a papagáj? Hát az írónak jó humora lehet... [smiley]nevetes1[/smiley]
Köszi Anry időközben én is megtaláltam az átlapozott oldalt...
Köszi Anry időközben én is megtaláltam az átlapozott oldalt...
© Anry
2011. március 13. 19:06 | Válasz erre | #23
Figyelmedbe ajánlanám a 16-ik oldalt a könyvben - a felszerelés fejezetben foglaltakat. Ott általánosságban kitér a fegyver nélküliség módosítóira, gondolom ezért nem említi meg az aktuális fejezetpontokban.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. március 13. 17:34 | Válasz erre | #22
Én ezt nem érzem akkora bűnnek, pláne hogy a két figura jelzi is miről is írok! Konkrétan most a mellékszálakat nyomozom, mert kíváncsi vagyok mennyire érdekes vagy hogyan mozdítja elő küldetésem sikerét. Azt furcsállom kissé, hogy a szöveg nem tér ki arra, hogy ha bizonyos helyzetekben nincs nálad fegyver csökkentened kell támadóerődet. Talán ezt bele lehetett volna szőni... (Na de ez vagyok én az örök elégedetlen...) [smiley]nevetes1[/smiley]
© runner
2011. március 13. 17:00 | Válasz erre | #21
Én egy átlagos KJK könyvnek mondanám.
Killmaster viszont használhatnád a Spoiler-t, mert néhányan gondolom benéznek fórumba mielőtt elolvassák a könyvet...
A főhős Te vagy!
Killmaster viszont használhatnád a Spoiler-t, mert néhányan gondolom benéznek fórumba mielőtt elolvassák a könyvet...
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. március 13. 16:53 | Válasz erre | #20
Akkor néhány szót a könyvről...
[smiley]banplz[/smiley]
[spoiler]Amilyen jó és érdekes volt az eleje, úgy érzem a vége összecsapott lett. A képességeinket alig tudjuk kamatoztatni, talán 4 vagy 5 esetben találkoztam ilyen fejezetponttal... A főellenfél baromira erős, de egész jópofa és gyengíthető! Csak valahogy többet vártam tőle. Én a Káosz urát valamiféle nagyon gonosz alaknak képzeltem el. Erre még hellyel is kínál az asztalánál. (mondjuk ez nem baj, csak merőben szokatlan...) Hát az durva volt amikor legyilkolt valami mutáns szörny a sivatagban, itt azért lehetett volna valamiféle képesség használat, meg a végén nem nagyon értem, ha elhasználok 10 másodpercet, hogy végrehajtsak egy cselekvést, utána lenne még valami mást cselekvésem is, de azt végrehajthatom-e ha csak 30 másodpercem van. (Kifuthatok-e az időből?) Erről hogyan rendelkezik az eredeti szöveg? No meg a végén egy vetélytárs felbukkanása. Ezt valahogyan a főellenfél előtt kellett volna megoldani! Ettől függetlenül nagyon jó történet lett, a fordítás megállja a helyét, sajna mivel a történet rettentően szétágazik és túl sok tárgyra azért nincs szükség, sok fejezetpontot nem is érintettem. Picit lehetett volna nehezebb, úgy érzem. Valahogy hiányérzetem maradt. No majd a következő könyv talán nagyobb kihívás lesz...[/spoiler][smiley]banplz[/smiley]
[smiley]banplz[/smiley]
[spoiler]Amilyen jó és érdekes volt az eleje, úgy érzem a vége összecsapott lett. A képességeinket alig tudjuk kamatoztatni, talán 4 vagy 5 esetben találkoztam ilyen fejezetponttal... A főellenfél baromira erős, de egész jópofa és gyengíthető! Csak valahogy többet vártam tőle. Én a Káosz urát valamiféle nagyon gonosz alaknak képzeltem el. Erre még hellyel is kínál az asztalánál. (mondjuk ez nem baj, csak merőben szokatlan...) Hát az durva volt amikor legyilkolt valami mutáns szörny a sivatagban, itt azért lehetett volna valamiféle képesség használat, meg a végén nem nagyon értem, ha elhasználok 10 másodpercet, hogy végrehajtsak egy cselekvést, utána lenne még valami mást cselekvésem is, de azt végrehajthatom-e ha csak 30 másodpercem van. (Kifuthatok-e az időből?) Erről hogyan rendelkezik az eredeti szöveg? No meg a végén egy vetélytárs felbukkanása. Ezt valahogyan a főellenfél előtt kellett volna megoldani! Ettől függetlenül nagyon jó történet lett, a fordítás megállja a helyét, sajna mivel a történet rettentően szétágazik és túl sok tárgyra azért nincs szükség, sok fejezetpontot nem is érintettem. Picit lehetett volna nehezebb, úgy érzem. Valahogy hiányérzetem maradt. No majd a következő könyv talán nagyobb kihívás lesz...[/spoiler][smiley]banplz[/smiley]
© CatDog
2011. március 13. 16:46 | Válasz erre | #19
Ez a könyv amúgy már vagy 4 éve lelett fordítva, persze nem az itteni fordító csinálta.
© Anry
2011. március 13. 13:22 | Válasz erre | #18
20-ik oldalon az utolsó bekezdésben van egy olyan mondat, ami így kezdődik hogy: "Ez nagy kár lesz..". Szerintem ez baromira magyartalan.
Máris szedjük a javított kiadást. :)
Máris szedjük a javított kiadást. :)
© runner
2011. március 13. 13:11 | Válasz erre | #17
Fent a javított pdf.
A főhős Te vagy!
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. március 13. 13:10 | Válasz erre | #16
Így elöljárójában baromira tetszik a sztori bár az eleje eléggé lineáris! Ebben a tekintetben olyan mint a bajnokok próbája. (Minő véletlen, ott is rabszolgaként kezdünk!) Viszont eléggé feldobja a dolgot, hogy a városban nem lehet össze-vissza kontárkodni, elsőre gyorsan a figyelem középpontjába kerültem és bizony útilaput kötöttek a talpamra! (Ja ez a második életem volt, elsőként cápaeledelként végeztem!) [smiley]violent[/smiley]
© FireFoX
2011. március 13. 12:32 | Válasz erre | #15
Tört a szöveg egy helyen, amit nem szúrtam ki, emiatt van a csúszás. Készül a javítás, kis türelmet kérek…
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. március 13. 12:28 | Válasz erre | #14
Nálam is ugyanez a gond...mintha rosszul lenne beszkennelve...
© Anry
2011. március 13. 12:22 | Válasz erre | #13
Új könyv!!! [smiley]wow1[/smiley]
Megvannak az elveszett fejezetpontok.
A 143 után jön a 208, de utána a fejezetpontok száma nem nő, hanem csökken 143-ig majd újabb váltás 209-re és onnantól nincs gond.
Megvannak az elveszett fejezetpontok.
A 143 után jön a 208, de utána a fejezetpontok száma nem nő, hanem csökken 143-ig majd újabb váltás 209-re és onnantól nincs gond.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. március 13. 12:01 | Válasz erre | #12
Runner van egy kis gond a feltöltéssel kapcsolatban! 143-tól 207-ig hiányoznak a fejezetpontok! (Legalábbis nálam!) Légyszi nézz utána...
Megvannak csak kissé rosszul vannak összeillesztve! Ezt azért javítsátok ki!
Megvannak csak kissé rosszul vannak összeillesztve! Ezt azért javítsátok ki!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. március 13. 11:39 | Válasz erre | #11
Na végre, már nagyon vártam ezt a könyvet! Már töltöm is le! Napok óta nem írtam már fel a fórumra, valahogy nem volt jó téma, amihez hozzászólhattam volna érdemben! Ráadásul jövőhéten újabb könyv várható! Hát ez egyenesen szuper! Remélem csupa jó dolgot írhatok majd, no megyek olvasni! [smiley]nezze[/smiley]
© runner
2011. március 13. 11:18 | Válasz erre | #10
Halihó!
Elkészült a mű!
Kérem szépen, hogy aki beleolvasgat a pdf-be és találna helyesírási vagy egyéb hibát, az jelezze, mert jövő héten a Sardath Ostroma jön, és utána a két könyv egyszerre fog készülni. Így még javítható a nyomtatás előtt.
Köszönöm.
Amúgy egy nagyszerű fordítást kaptunk headzor-tól.
Jó kalandot!
A főhős Te vagy!
Elkészült a mű!
Kérem szépen, hogy aki beleolvasgat a pdf-be és találna helyesírási vagy egyéb hibát, az jelezze, mert jövő héten a Sardath Ostroma jön, és utána a két könyv egyszerre fog készülni. Így még javítható a nyomtatás előtt.
Köszönöm.
Amúgy egy nagyszerű fordítást kaptunk headzor-tól.
Jó kalandot!
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. március 2. 14:27 | Válasz erre | #9
Ettől függetlenül várom nagyon a könyvet, bár meg kell valljam a Vérfarkas üvöltése feladta a leckét! A Kard mestere közel sem ennyire nehéz, de érdekes és szórakoztató, és még jönnek a jobbnál jobb könyvek. Örjöngő agyarakra leszek még nagyon kíváncsi! Tudom még várni kell rá, de a türelem KJK könyvet terem...[smiley]smile[/smiley]
© runner
2011. március 1. 21:56 | Válasz erre | #8
Sajnos nem ér rá mostanában headzor.
Remélhetőleg minél hamarabb átnézi a végső javítást, és akkor felkerül a könyv.
Addig is persze folyik a többi könyv készítése...
A főhős Te vagy!
Remélhetőleg minél hamarabb átnézi a végső javítást, és akkor felkerül a könyv.
Addig is persze folyik a többi könyv készítése...
A főhős Te vagy!
© Anry
2011. január 12. 15:01 | Válasz erre | #7
Micsoda spártaian felosztott város.. :)
Minden el van benne különítve szigorúan.. :D
Minden el van benne különítve szigorúan.. :D
© runner
2011. január 12. 14:13 | Válasz erre | #6
Akkor asszem kész is ezzel a magyar változat.
Köszi az infót, nem tudtam.
A főhős Te vagy!
Köszi az infót, nem tudtam.
A főhős Te vagy!
2011. január 12. 13:49 | Válasz erre | #5
Erről lekéstem:( Pedig ott voltam NTamás oldalán...
2011. január 12. 13:42 | Válasz erre | #4
Most megvillantom, hogy én mennyire buta ember vagyok [smiley]dumcsi[/smiley]:
Kedves runner, ez Leo Hartas, a térképgrafika alkotójának monogramja és a 89 a készítés dátuma,1989. [smiley]papakacsint[/smiley]
Kedves runner, ez Leo Hartas, a térképgrafika alkotójának monogramja és a 89 a készítés dátuma,1989. [smiley]papakacsint[/smiley]
© runner
2011. január 12. 12:30 | Válasz erre | #3
Kérdés:
Valaki tudja esetleg, hogy az alábbi térképen a város neve alatti [b]LH[/b] mit jelent?
Jelenleg ez a magyar változat:
[img=http://zagor.hu/egyeb/aku_terkep.jpg]aku térkép[/img]
és ez az eredeti:
[img=http://zagor.hu/egyeb/ashkyos.jpg]ashkyos térkép[/img]
A főhős Te vagy!
Valaki tudja esetleg, hogy az alábbi térképen a város neve alatti [b]LH[/b] mit jelent?
Jelenleg ez a magyar változat:
[img=http://zagor.hu/egyeb/aku_terkep.jpg]aku térkép[/img]
és ez az eredeti:
[img=http://zagor.hu/egyeb/ashkyos.jpg]ashkyos térkép[/img]
A főhős Te vagy!
© SzG
2010. december 18. 20:52 | Válasz erre | #2
Jó lesz. :))
Amúgy passz, de anno olvastam némi ízelítőt belőle, és asszem ez az egyetlen olyan "hagyományos" (nem darkos vámpíros-farkasemberes stb.) KJK-könyv, ami igazán ígéretesnek tűnt számomra, úgyhogy ezt majd valamikor én is lecsekkolom.
Amúgy passz, de anno olvastam némi ízelítőt belőle, és asszem ez az egyetlen olyan "hagyományos" (nem darkos vámpíros-farkasemberes stb.) KJK-könyv, ami igazán ígéretesnek tűnt számomra, úgyhogy ezt majd valamikor én is lecsekkolom.
2010. december 18. 19:00 | Válasz erre | #1
Róla tud valaki valamit írni?
|z| Zagor.hu – Minden jog fenntartva!
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)