Zagor.hu
Zagor.hu fórum
38. könyv: Démonvadász
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
[b]Történet (3)[/b]: A cím nevében egyben a sorsunk is megjelenik. Démonvadászként tevékenykedünk és már számos démont sikerült a másvilágra küldenünk életünk során. Örök ellenségünk, a démon nagyúr, Myurr azonban bosszút akar állni emiatt és elrabolja a szüleinket. Meg kell találnunk őt, ki kell szabadítanunk a szüleinket, és elpusztítani a démon lordot. Bár most hirtelen nem jut eszembe olyan KJK könyv, ahol a szüleinket keresnénk, valójában azonban nem lehet igazán kreatívnak tekinteni a történetet. A szabály ad nekünk némi újítást, mindenek előtt az extra képességekkel, valamint a szentelt víz-kereszt kombóval. Ezentúl ott vannak a gonoszság pontok is, amiket szeretek, bár itt nem olyan nehéz alacsonyan tartani ezeket. Ezenkívül van a könyv elején egy kis figyelmeztetés, amit tényleg nem árt komolyan venni. Maga a könyv a falukban járó-azokat megtisztító vonalon halad tovább, ilyet láttunk már párat, nem egy leleményes vonal (igaz, ezekből a könyvekből ez az egyik legkorábbi időben, csak Magyarországon „jelent meg” relatíve későn). A végső csatában sincs túl sok extra, de azért amíg addig eljutunk, több érdekes elem van, amikor szellemként visszatérünk testvérünk temetésére, az például nagyon tetszett.

[b]Gondolkodás/szerencse (3)[/b]: Érdekes, mert bár egyetlen klasszikus rejtvény sincs benne, mégsem mondanám egy buta könyvnek. A képességek kiválasztása is fontos, bár ez legalább annyira szerencse kérdése is, mint gondolkodásé, hiszen vannak jónak tűnő képességek, amik annyira nem lesznek hasznosak, de vannak olyanok is, amik nem tűnnek olyan erősnek, de a gyakorlatban mégis sokat érnek [spoiler2]a meditáció képességet kifejezetten gyengének éreztem, de valójában nagyon életképes, a démoni nyelvet meg értékesnek gondoltam, és kb. alig használható volt[/spoiler2] Ráadásul van jó néhány olyan eset, amikor a démon lord kifejezetten szadista csapdákkal próbálja megoldani a halálunkat, néha a saját szuperképességeinket használja fel ellenünk [spoiler2]démoni nyelven ír le egy halálos átkot, amit felolvasunk[/spoiler2] Randomfaktor is jópár van a könyvben, viszont ezek általában nem járnak azonnali halállal. Érdekes még a varázsló börtönének rejtvénye, mondjuk ezt nem tudnám teljesen logikai feladatnak venni, hiszen intuíció is kell a feladat kitalálásához. Ezenkívül érdekes erkölcsi dilemma a sötét szavak használata, amivel megmenthetünk egy falut, de ez elvileg tilos. Szóval ezeket nem nevezném teljesen „gondolkodós” elemnek, de a szerencse sem annyira domináns.

[b]Nehézség (4)[/b]: Nem nevezném nagyon nehéz könyvnek. Kötelező tárgyak gyakorlatilag nincsenek a könyvben, a főellenség legyőzése nem túl nehéz, ráadásul több módszer is van rá. Az ellenségek szintén nem mondanám, hogy annyira nagyon durvák lennének. Az egyetlen, ami igazán nehézzé teszi, az a nagyon sok azonnali halál mező. Ezek mondjuk általában nem ösvényválasztáson múlnak szerencsére, hanem egy döntésen, illetve, hogy felismerjük-e a lord alantas csapdáit. Ezeket azért jobban szeretem, mert legalább részben a kezünkben tartjuk az irányítást, ha elrontjuk, kicsit inkább magunkra vethetünk [spoiler2]a best offom, amikor az előttünk álló démonról a démonazonosító képességgel felismerjük, hogy démon és közben kinyír minket…sad story[/spoiler2] Nem egy nehéz könyv, na!

[b]Játékélmény (4)[/b]: Szerettem. Bár a 3 Stephen Hand könyv közül én személy szerint ezt tartom a leggyengébbnek, de ez is bőven hozza az elvárt szintet. Az egyes falukban megjelenő feladatok érdekesek, változatosak, a démon várát is élveztem és az utolsó csatának is megvan a hangulata. Megmondom őszintén, nekem egy problémám van. Ez pedig az „átrohanás” lehetősége. Gyakorlatilag simán megtehetjük azt, hogy a falukban lévő veszélyeket hagyjuk a csudába. Kötelező tárgyakat nem vesztünk el ezáltal, jó, szerzünk 1-2 gonoszság pontot, de még ezzel együtt is teljesíthető a könyv (főleg, ha simán csak lekardozni akarjuk a főellenséget). Így ezt egy kicsit súlytalannak érzem. De ettől eltekintve ez egy jó könyv.

[b]Összességében: 14/20[/b]
© Nheil
Jim Bambra és Stephen Hand közös kalandja a sötétebb, horrorosabb atmoszféra kedvelőit célozza meg. Démonvadász karakterünk nem ma kezdte a szakmát és tulajdonképpen amolyan harcos-pap kasztba lehetne besorolni, már ez is ad egy unikális ízt, hogy itt többek vagyunk, mint mezei kardforgató. Vért helyett papi csuhát viselünk, noha a főértékeinken ez nem okoz változást. Meglehetősen ismert személyiség vagyunk, aki nem egyszer vetette már be képességeit a démonok ellen. Ezúttal túl messzire ment Myurr, a Démonnagyúr, akivel voltak már további tapasztalataink, a kalandban az ő felkutatása és eliminálása a célunk, ráadásul személyes érintettségünk okán még nagyobb a tét - elrabolta a szüleinket is. Tetszetős a háttértörténet, sokkal több annál, mint hogy megjelenik egy ezredik gonosz, aki világuralomra tör, ugyanakkor a motiváció is remekül átélhető.

Kalandunk kezdetén választanunk kell hét képességből hármat. Szerintem eddig itt sikerült a legjobban kiegyensúlyozottan megvalósítani ezt a mechanikát. Nagyjából ugyanannyi alkalommal lehet a képességeket felhasználni és nem emlékszem olyan szituációra, ahol kifejezetten szükség volt valamelyikre és kizárólagosan csak arra. Egyik sem egyértelműen erős képesség, sem jellemzően haszontalan. Ideális tehát a felhasználás módja, több esetben megfűszerezik a szituációkat ezek az opciók. Persze akadnak buktatók is, ritka esetekben még szívhatunk is, például ha értjük a démonok nyelvét, vagy a sötét lepel esetén. Ez utóbbinak már a leírása sem árul zsákbamacskát, itt bizony folyamatosan Gonoszság pontokat gyűjtünk, ha használjuk. A Gonoszság egy speciális főérték, ami nulláról indul és növekedhet, de sosem csökkenhet. Lesznek ehhez kapcsolódó próbák. Igazából ez a koncepció az egyetlen, ami szerintem nem működik maradéktalanul, mert hacsak nem választjuk a Sötét Leplet és használjuk serényen, szinte soha nem tud növekedni ez az értékünk. Folyamatosan olyan helyzetekbe keveredünk, hogy már csak a karakterünk beállítottsága miatt is segíteni fogunk az utunkba kerülő falusiakon.

Utunk a szülőfalunkban indul és utána két-három nagyobb elágazáson lesz lehetőségünk irányt választani. Megtehetjük, hogy nem állunk meg szinte sehol és berongyolunk a főellenséghez, azonban ezt nagyon nem javaslom. Hangulatos epizódokról maradunk le így meg hát abszolút karakteridegen is lenne tőlünk, mint démonvadásztól, ha megtagadjuk a segítséget. Márpedig a vidékre ráfér a segítség, a démonnagyúr már elkezdte romlásba dönteni a környéket, csatlósaival össze is futhatunk utunk során és a kisebb bossok ellen rész győzelmeket szerezhetünk. Nagyon tetszik, hogy az egymást követő helyszíneken tapasztalt rémségek összekapcsolódnak. És már csak azért is érdemes mindenhol megállni és nyomozni, mert tárgyakat, információkat szerezhetünk, amelyek nem fognak irreálisan feltápolni minket de jól jönnek. A kalandhoz kapcsolódó térkép remekül használható az ösvényválasztásoknál. Mint tapasztalt démonvadász, nem üres kézzel kezdjük a kalandot, van három szenteltvízünk, egy hasznos keresztünk és némi aranyunk is, sokkal hihetőbb, hogy nem "meztelenül" indulunk csak egy szál karddal, mint a legtöbb esetben.

A kaland fantasztikusan megszerkesztett. Nem fogunk tudni mindenhova eljutni egy végigjátszás során és a választható képességek miatt magas az újrajátszási faktor. A nehézségi fok ideálisan van belőve, természetesen itt is számít a szerencse és a választott képességeink kombinációja attól függően, hogy melyik útvonalon haladunk de nincsenek kizárólagos tárgyak. Bizonyos segítő infókba belefuthatunk - de mindegyikbe nem, mert eltérő útvonalakon vannak, ez nagyon tetszik - amelyek segítenek a kaland végén. Az atmoszféra első osztályú. Bármerre is vetődünk, szörnyű titkok és a sötétségben lapuló rémségek várnak ránk. Alapvetően elmondható, hogy a könyv díjazza a gondolkodást és ha odafigyelünk a részletekre. Viszont a szerencsepróbákkal vigyázni kell, első próbálkozásom során vészesen lecsökkent a szerencsém és vannak itt halálos kimenetelű esetek is. Az egyes településekbe tényleg nem a harácsolás miatt nézünk be, hanem mert szervesen kapcsolódik a küldetésünkhöz és ez az, amit szerintem elég nehéz megoldani az íróknak, itt kiválóan sikerült.

Fantasztikus hangulat, magas újrajátszási faktor, ideális nehézség, remekül megszerkesztett kaland ahol végig érezzük a küldetés súlyát ugyanakkor a lokális "falulátogatási" mechanika abszolút működik. A használható képességek remek fűszerezést adnak és egy-egy kivételtől eltekintve kifejezetten balanszosak. A gonoszság növekedése (illetve a nem növekedése) lehetett volna kicsit kidolgozottabb, de ez tényleg apróság. Jonathan Green később a Démonvadászt jelölte meg, mint kedvenc Fighting Fantasy könyvét. Én is már nagyon hosszú idő óta nem adtam ennyire magas pontszámot, itt viszont tényleg szinte minden összeállt egy ideális kalandhoz. Odáig megyek, hogy a Hóboszorkány barlangjai/Halállabirintus/Haláltalizmán - számomra csúcs kalandok - szinten van ez a történet.
10/9
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Nem rossz a borító, bár az a fenyő, amit a föld mélyéből előbújó szörnyeteg félretol, érdekes lett. Másra nem nagyon térnék ki, de a villámlásokat még mindig erőltetettnek tartom bármilyen kompozíción.

[b]Illusztráció[/b]
Martin McKeena ugye egy zseni, szóval nem kötözködünk, a képek nagy része most is szuper. Mondjuk a 254-es óriási szív környezete kissé alien-es hatást kelt (talán sokan most nem tudják, miről beszélek), és számos kép egyszerűen túl sötét (ezt a szívest is alig lehet kivenni). Persze érthető az oka, hisz a sztori nagyon dark, de olykor jól meg kell erőltetni a szemünket. A kalandlapon az Ügyesség, Életerő, Szerencse rubrikák lettek a legkisebbek, ami kicsit vicces, lévén ezeket használjuk a legtöbbet.

[b]Háttértörténet[/b]
Rettenthetetlen démonvadászként, izzadva ébredünk, mert rémálmunkban szüleink szenvedését láttuk. Myurr, a fődémon (csak engem fog el röhögés ettől a névtől? Mint valami kiscica), régi ellenfelünk ugyancsak szerepel az álomban, úgyhogy ez már több mint gyanús. Rögtön el is indulunk haza, szülőfalunkba.

[b]Rendszer[/b]
Van egy Gonoszság értékünk, ami 0-ról indul. Ehhez természetesen próbák is kötődnek, érdemes tehát alacsonyan tartani, ami igazából nem lesz nehéz, még úgy sem, hogy SOHA nem lehet levonni belőle. A könyv ezzel azt sugallja, hogy hiába minden jócselekedet, azokkal nem semlegesítjük az elkövetett rosszakat, amiben mondjuk van valami, de akár meg lehetett volna bolondítani ezzel. Homlokomat ráncolva olvastam azt is, hogy Életerő értékünk „akaraterőnket” és „eltökéltségünket” is jelképezi. Hmmm, hát jó…
Vannak továbbá különleges képességeink, egész pontosan 3-at választhatunk ki a hetes listáról. Én mindig szeretem az ilyeneket, ezek is érdekesek lettek. A Gyógyításnak mondjuk valami ritka hülye megkötése van, és ez a megkötés ritka hülye magyarázatot kapott: „e képességedet csak másokon alkalmazhatod, ugyanis a legveszélyesebb eseteket kivéve hited tiltja önmagadon való használatát”. He? A Démonérzékelés képesség sem hangzik túl effektívnek elsőre, ugyanis összvissz 6 méter a hatósugara. Azért jó lenne kissé távolabbról megérezni egy ellenséges szörnyet, nem csak amikor már a pofámba liheg. A Sötét Lepel meg Gonoszság pontba kerül, ráadásul a könyv előre figyelmeztet, hogy a démonok simán megérezhetik a varázst, sőt, még ellenünk is fordíthatják, ami nagyon szuper…
Tarsolyunkban lapul 10 arany, 5 kaja, egy ezüst kereszt, 3 üveg szenteltvíz (a vallásos emberek kézigránátja, nagyjából itt is hasonló elven működik), és van egy pacink. A karakteralkotás után én amolyan Van Helsing féle figurának képzeltem el magunkat.

[b]Kihívás[/b]
A [i]Démonvadász[/i] könnyű. Ellenfeleink nem túlzottan erősek, és nincsenek nélkülözhetetlen tárgyak vagy információk. Van viszont Démonölő kard, amit ha megszerzünk, +4 Ügyesség pontot jelent a démonok elleni harcban. Ez igen komoly bónusz egy könyvben, amiben hemzsegnek a démonok.

[b]Főgonosz[/b]
Myurrt végül tornyában lepjük meg, egy erőltetetten megrendezett jelenet kellős közepén. Három alvilági varázsló ül szépen a helyén, arra várva, hogy az eléjük mértani pontossággal kirakott jelképes tárgyakat majd megragadhassuk. Szüleink is ott szenvednek kötözött sonkaként, várván hogy kiszabadítsuk őket. Myurr egy szokásosan kínos szónoklatot intéz felénk, amit csak tetéz az idétlen sziszegése (Myurrnak ugyanis kígyó feje van). Az, hogy miért vagyunk neki ennyire fontosak, nem nagyon jött át, no de mindegy. Sajnos a végjáték főgonoszunkkal nem lett túlbonyolítva, azt is választhatjuk, hogy simán csak bunyózunk vele. Bár kemény dió 14-es Ügyességével és 25-ös Életerejével, ráadásul négy karjával körönként kétszer támad, szóval dupla ellenfélnek felel meg. De talán egy túlvilági fődémontól ez elvárt.
A másik lehetőség a bunyó mellett, hogy megkeressük a drágakövet, aminek segítségével Myurr ezen a síkon tartózkodni képes, és megsemmisítjük. Ha jól választunk, egy sikeres Gonoszság próbát is tennünk kell. Ha azt elvétjük, nekünk befellegzett, aztán pedig az ékkő felrobbanásában is életünket veszthetjük, ahogy a falhoz vágjuk. Ez voltaképpen sikeres lezárásnak minősül, csak hát ugye mi is elhalálozunk a világ megmentése közben.

[b]Hangulat[/b]
Nincs semmi különösebb probléma ezzel a játékkal, de olyan nagyon nem is lett emlékezetes. A képességek inkább csak egy kis ízt adnak hozzá, nem igazán élet-halál fontosságúak egy esetben sem. Sőt, van amikor kárunkra vannak, például amikor elűzzük Sharleena segíteni akaró szellemét, vagy amikor elolvassuk démoni nyelven a rontó varázsigét. A hangulat átjön, érződik a baljós, sötét, sokszor horrorisztikus légkör, és jó beteg lett az Axomoor városában füstölgő démoni, „élő” üzem, amiben bolyonghatunk. Belül mindenféle gépezetek és gusztustalan lények fuzionálnak együtt – nagyon plasztikus. Sajnos azonban itt is, és Myurr tornyában is található egy idióta labirintusos rész, én az egyiknél konkrétan feladtam, mert belefáradtam a lapozgatásba (ettől függetlenül gondolom, abból is ki lehet jutni). Ja, és a 386-os rejtvénynél se nagyon értettem, mit kell csinálni. Tetszett ellenben az időutazós epizód, és az, hogy ha túlzottan belepiszkálunk a múltba, időcsapdába kerülünk, és az lesz a végünk. Jó megoldás, hogy a gonosz üzemet úgy pusztíthatjuk el, hogy pontonként összeadjuk, mit csináltunk előtte, amivel kárt tettünk benne. Jó a házbevédős rész, ahogy ki kell számolni, hány csontvázzal harcolunk. Eredetiség szempontjából azért kényesen egyensúlyoz, mert a „segítünk minden faluban” típusú játékmenet, vagy a Szauront koppintó mindent látó szem áll szemben az olykor tényleg érdekes cselekménnyel, és figurákkal, mint a gonosz varázsló Magrand, aki többször is felbukkan különböző szálakon. Mivel ezek a szálak eléggé szerteágazók, érdemes többször is nekifutni a kalandnak. Szóval tényleg rendben van a [i]Démonvadász[/i], kellemes könyv lett.
hr
© Nheil
2024. január 12. 11:45 | Válasz erre | #107
Jim Bambra és Stephen Hand közös kalandja a sötétebb, horrorosabb atmoszféra kedvelőit célozza meg. Démonvadász karakterünk nem ma kezdte a szakmát és tulajdonképpen amolyan harcos-pap kasztba lehetne besorolni, már ez is ad egy unikális ízt, hogy itt többek vagyunk, mint mezei kardforgató. Vért helyett papi csuhát viselünk, noha a főértékeinken ez nem okoz változást. Meglehetősen ismert személyiség vagyunk, aki nem egyszer vetette már be képességeit a démonok ellen. Ezúttal túl messzire ment Myurr, a Démonnagyúr, akivel voltak már további tapasztalataink, a kalandban az ő felkutatása és eliminálása a célunk, ráadásul személyes érintettségünk okán még nagyobb a tét - elrabolta a szüleinket is. Tetszetős a háttértörténet, sokkal több annál, mint hogy megjelenik egy ezredik gonosz, aki világuralomra tör, ugyanakkor a motiváció is remekül átélhető.

Kalandunk kezdetén választanunk kell hét képességből hármat. Szerintem eddig itt sikerült a legjobban kiegyensúlyozottan megvalósítani ezt a mechanikát. Nagyjából ugyanannyi alkalommal lehet a képességeket felhasználni és nem emlékszem olyan szituációra, ahol kifejezetten szükség volt valamelyikre és kizárólagosan csak arra. Egyik sem egyértelműen erős képesség, sem jellemzően haszontalan. Ideális tehát a felhasználás módja, több esetben megfűszerezik a szituációkat ezek az opciók. Persze akadnak buktatók is, ritka esetekben még szívhatunk is, például ha értjük a démonok nyelvét, vagy a sötét lepel esetén. Ez utóbbinak már a leírása sem árul zsákbamacskát, itt bizony folyamatosan Gonoszság pontokat gyűjtünk, ha használjuk. A Gonoszság egy speciális főérték, ami nulláról indul és növekedhet, de sosem csökkenhet. Lesznek ehhez kapcsolódó próbák. Igazából ez a koncepció az egyetlen, ami szerintem nem működik maradéktalanul, mert hacsak nem választjuk a Sötét Leplet és használjuk serényen, szinte soha nem tud növekedni ez az értékünk. Folyamatosan olyan helyzetekbe keveredünk, hogy már csak a karakterünk beállítottsága miatt is segíteni fogunk az utunkba kerülő falusiakon.

Utunk a szülőfalunkban indul és utána két-három nagyobb elágazáson lesz lehetőségünk irányt választani. Megtehetjük, hogy nem állunk meg szinte sehol és berongyolunk a főellenséghez, azonban ezt nagyon nem javaslom. Hangulatos epizódokról maradunk le így meg hát abszolút karakteridegen is lenne tőlünk, mint démonvadásztól, ha megtagadjuk a segítséget. Márpedig a vidékre ráfér a segítség, a démonnagyúr már elkezdte romlásba dönteni a környéket, csatlósaival össze is futhatunk utunk során és a kisebb bossok ellen rész győzelmeket szerezhetünk. Nagyon tetszik, hogy az egymást követő helyszíneken tapasztalt rémségek összekapcsolódnak. És már csak azért is érdemes mindenhol megállni és nyomozni, mert tárgyakat, információkat szerezhetünk, amelyek nem fognak irreálisan feltápolni minket de jól jönnek. A kalandhoz kapcsolódó térkép remekül használható az ösvényválasztásoknál. Mint tapasztalt démonvadász, nem üres kézzel kezdjük a kalandot, van három szenteltvízünk, egy hasznos keresztünk és némi aranyunk is, sokkal hihetőbb, hogy nem "meztelenül" indulunk csak egy szál karddal, mint a legtöbb esetben.

A kaland fantasztikusan megszerkesztett. Nem fogunk tudni mindenhova eljutni egy végigjátszás során és a választható képességek miatt magas az újrajátszási faktor. A nehézségi fok ideálisan van belőve, természetesen itt is számít a szerencse és a választott képességeink kombinációja attól függően, hogy melyik útvonalon haladunk de nincsenek kizárólagos tárgyak. Bizonyos segítő infókba belefuthatunk - de mindegyikbe nem, mert eltérő útvonalakon vannak, ez nagyon tetszik - amelyek segítenek a kaland végén. Az atmoszféra első osztályú. Bármerre is vetődünk, szörnyű titkok és a sötétségben lapuló rémségek várnak ránk. Alapvetően elmondható, hogy a könyv díjazza a gondolkodást és ha odafigyelünk a részletekre. Viszont a szerencsepróbákkal vigyázni kell, első próbálkozásom során vészesen lecsökkent a szerencsém és vannak itt halálos kimenetelű esetek is. Az egyes településekbe tényleg nem a harácsolás miatt nézünk be, hanem mert szervesen kapcsolódik a küldetésünkhöz és ez az, amit szerintem elég nehéz megoldani az íróknak, itt kiválóan sikerült.

Fantasztikus hangulat, magas újrajátszási faktor, ideális nehézség, remekül megszerkesztett kaland ahol végig érezzük a küldetés súlyát ugyanakkor a lokális "falulátogatási" mechanika abszolút működik. A használható képességek remek fűszerezést adnak és egy-egy kivételtől eltekintve kifejezetten balanszosak. A gonoszság növekedése (illetve a nem növekedése) lehetett volna kicsit kidolgozottabb, de ez tényleg apróság. Jonathan Green később a Démonvadászt jelölte meg, mint kedvenc Fighting Fantasy könyvét. Én is már nagyon hosszú idő óta nem adtam ennyire magas pontszámot, itt viszont tényleg szinte minden összeállt egy ideális kalandhoz. Odáig megyek, hogy a Hóboszorkány barlangjai/Halállabirintus/Haláltalizmán - számomra csúcs kalandok - szinten van ez a történet.
10/9
The city changes but the fools within are always the same.
© Vikky
2021. május 10. 12:53 | Válasz erre | #106
"Felkelt a napunk, István a Myurrunk..."[smiley]fantasy-34[/smiley]
© AXE
2017. szeptember 4. 23:17 | Válasz erre | #105
Sziasztok!

A Kard Mestere-Bíbor Áradat duett után a következő betervezett.Mindig megríkat az Alkonyzónás vég(384-es fejezetpont).

Üdv:AXE
© twillight (Kövérorr)
2015. augusztus 26. 16:55 | Válasz erre | #104
Az Árnyékharcosok Legendájára emlékeztet, talán egy fél ponttal jobb annál.
Bizony, az eredeti cuccon lett volna mit csiszolni, és hát Isthra után most Myurr is... Lenyomjuk vmikor Sithet is akkor már? Na ugye.
© killmaster (Savanyúhas)
2015. március 6. 09:17 | Válasz erre | #103
Alapvetően nem a fordítással van gondom Droviat, kirívó durva hibákat nem találtam a könyvben. Nyilván én kicsit bátrabban nyúlok a történetbe, ha kell, és a Varázstörőnél ezt nagyon hiányoltam. Itt csupán pár apróság szúrt szemet, de mit lehet tenni, a fordító is csak ember, és a legjobb tudása szerint cselekszik. A Démonvadász kalandban kissé több az alibi fejezetpont, mint egy átlag KJK történetben, talán tényleg ezét tűnik rövidnek. A Magányos Farkas történetekben szintén hasonló effektus van! Ha kicsit kevesebbet alibiznek és tartalommal töltötték volna meg biztosan jobb értékelést kapott volna tőlem is (és szerintem másoktól is) ez a kaland. Azért így is megjárja, pláne aki lebecsüli a démoni ellenfeleket!
2015. március 5. 23:58 | Válasz erre | #102
Az, hogy a kaland rövid lenne, szerintem végigjátszás kérdése, én anno 140 fejezetpont körüli végigjátszást produkáltam, ami szerintem nem kirívóan rövid. Nyilvánvalóan ez egy elég alapos menet végén sikeredett, direkt össze-vissza kanyarogtam, a legrövidebb végigjátszás valóban ennél jóval rövidebb. A könyv nagyrészt (az első fele mindenképp) rövidebb epizódokból áll, ezek közül nem kell mindent megcsinálni, és a sorrend sem minden esetben kötött, de ha a legtöbbet felfedezi a játékos, szerintem egészen sokáig lekötheti a kaland (én egy darabig elszöszmötöltem vele). De ha rövidnek is nevezzük, az újrajátszhatósággal szerintem nincs gond, mert tényleg több jó út van, érdemes lehet többször is nekiesni.

Killmasterre reagálva, valóban lehetett volna csiszolni a kalandon (feltételezem, hogy az eredeti szövegről beszélünk, és nem a fordításról - bár nyilvánvalóan azzal is lehetett volna még többet foglalkozni). A színes szobák egyszerűen borzalmasak, nem is értem, ezt miért kellett beleerőltetni a könyvbe. Egy sima labirintussal se lettem volna elégedett, de valószínűleg még mindig inkább az, mint a színes falú szobák... Én személy szerint a Gyűrűk Urából érkező Duninghamet sem hagytam volna benne a végleges kalandban, és a végső leszámolást is újragondoltam volna a szerzők helyében, de ezen utólag már teljesen felesleges agyalni.

Amúgy a minap akadtam rá újfent a fordításhoz használt gráfra, ebbe zölddel bele is van rajzolva egy végigjátszás. Nyilvánvalóan a mezei játékosnak túl sok extra információval nem szolgál, bár én mostanra egészen jól kiismerem magam a gráfon, kvázi térképnek is lehet használni egy kis gyakorlással.

[url=http://kepfeltoltes.hu/150305/dead_of_night_2.1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg]Íme[/url]

És végezetül egy találóskérdés:
Tom Hickson feleségével és lányával lakik együtt. A 156-os mezőhöz tartozó illusztráció szerint viszont csak egy ágy található házukban. Hol alszanak az egyes családtagok?
There's just two ways this can end, and in both of them, you die!
© killmaster (Savanyúhas)
2015. március 5. 14:16 | Válasz erre | #101
A Varázstörőt szinte lehetetlen kijátszani, a Démonvadász kaland azért bőven a teljesíthető kategóriába tartozik, noha néhány fejezetpontja engem is megtréfált. A kevés tárgy relatív dolog, vannak kalandok melyek nem arra vannak kihegyezve, hogy egy tesco-s szatyrot telerakjál kulcsokkal meg varázstárgyakkal, mert egyébként kampec. Ilyen pl: Skorpiók mocsara, Gyíkkirály szigete stb... Nem tudom, ha ezt a könyvet tényleg megjelentette volna a Rakéta kiadó, abból mi sült volna ki, mindenesetre a Zagor.hu kiadvány frappáns lett. Mindegyik kaland azért kicsit megosztó is, mert nem lehet, hogy mindenkinek egyformán bejöjjön egy kaland. Annyiban tényleg hasonló a Varázstörő és a Démonvadász, hogy mindkettőn csiszolni kellett volna még egy keveset!
2015. március 5. 12:40 | Válasz erre | #100
Nagyon jó könyv ! A varázstörő testvére lehetne. Jó sztori még jobb hangulata van, kis tulajdonságokkal is végigjátszható.
2 kisebb negatívum ( szerintem):
kevés összeszedhető tárgy
kicsit rövid
Értékelésemben 90%-os , kár hogy hivatalosan nem jelent meg magyarul.
2014. augusztus 24. 17:46 | Válasz erre | #99
Egyelőre nincsenek tervek. Sem Trollfog hágó, sem semelyik másik regény sem lesz belátható időn belül, az Out of the Pit-tel kapcsolatban [url=http://zagor.hu/?oldal=forum&tema=4427&p=0]Stefinél[/url] érdemes szétnézni.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Scal
2014. augusztus 23. 23:08 | Válasz erre | #98
Bocs, hogy ide írok, de nem találtam jobb megfelelőbb helyet, elvégre ez a legfrissebb könyv ami megjelent. Most hogy már csak öt könyv és a teljes sorozat elérhetővé válik magyarul, mik a terveitek? Engem nagyon meglepett pl. hogy a Tűzhegy varázslójából kihagyták a Ghoult, lehet máshol is voltak ilyen dolgok, leginkább az ÚJ-Vénuszos könyveknél.

De ha jól emlékszek a Káosz Fellegvára, meg az Elátkozott házban is van pár elírás, rossz fejezetpont.

Jackson regényét megcsináljátok? a Trollfog hágót? Vagy aminek nagyon örülnék, az Out of the Pit bestiáriumot?
© killmaster (Savanyúhas)
2014. július 25. 21:39 | Válasz erre | #97
Ma délelőtt kaptak kézhez a könyvet, úgy gondolom nem lehet okom panaszra. A kiadvány meseszép, látszik rajta, hogy gondos munkával készült. A kalandot most nem részletezném, kicsit friss még, de ha azt írom, hogy 2014-ben is megállja a helyét, akkor nem állítok valótlant. A grafikák átlagosak, a fordítás egészen jó, (néhány apróságon én változtattam volna, de én már csak ilyen vagyok!) Ilyen semmitmondó teremtmény név, hogy Nagy Démon na ide valami frappánsabb kellett volna. Bár volt itt már Megaghoul is, attól azért még jobb... A történet vége érzésem szerint összecsapott lett, ezek a színes szobák, hát khmmm... Viszont a csapdák némelyike mesteri, be is kajáltam jó néhányat! Nálam 7/10-es értékelést kap a kaland, ami jó pár órányi kikapcsolódást szerzett nekem. Jól is mutat majd a gyűjteményemben. Köszönet mindenkinek, aki munkájával segítette a könyv létrejöttét!
2014. július 23. 19:04 | Válasz erre | #96
Szerintem valahol a kettő között van az igazság. Miután a démonnak nem otthona Titán, ezért nem is tudnak ,,rendesen\'\' odalátogatni, csak manifesztálódnak egy testben. És ha ez a test elpusztul, akkor a démon visszatér, visszaűződik saját létsíkjára, aztán kezdheti elölről az egész manifesztációs rituálét, ebből a szempontból pedig legyőzhetetlenek.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2014. július 23. 16:46 | Válasz erre | #95
Én is beleolvastam a kalandba, egész jónak tűnik. Így elsőre a Démonlovagokra emlékeztet.

Érdekes, hogy a Földi Síkon (Titánon) megjelenő démonokat \"egyszerű\" szörnyekként ábrázolják az írók - én mindig azt hittem, hogy a démonok emberfeletti, legyőzhetetlen lények (lásd pl. Agglax), akiket max. száműzni lehet. Itt viszont sokukat lehet karddal aprítani.

Szerintem be fogom szerezni majd könyv formátumban is.
© killmaster (Savanyúhas)
2014. július 23. 09:53 | Válasz erre | #94
Anry nem szabad elfeledni, hogy a Titánon a Démon nagyúr kisebb hatalommal bír, mint az alvilágban. Ennek ellenére a 14 ügyesség nem is olyan kevés, sőt ha a többi hasonló démonhoz hasonlítjuk amelyek a könyvben szerepelnek, kifejezetten arányos. Az persze más kérdés, hogy hatalmának forrása nem volt épp nagy titok előttem, szinte kínálta magát a dolog. Igen, a leszámolás lehetett volna grandiózusabb is, kicsit elfogytak az ötletek a kaland végére...[smiley]fart[/smiley]
© Anry
2014. július 23. 09:07 | Válasz erre | #93
Jó könyvnek tűnik első átfutásra.

Mondjuk elképzeltem a félelmetes démon nagyurat (ahogy a könyv szerint sziszegve beszél), én kalandozóként a 14-es ügyessége ellenére csúnyán kiröhögném.
Azt hiszem ott lenne vége a történetnek, hogy kiesett a kard a kezemből. ;)
© Ravnos
2014. július 22. 12:27 | Válasz erre | #92
Holnap én is belevágok a démon kergetésbe!!! Köszönet újfent a fordítóknak és mindenkinek akinek köze van hozzá!!
© AXE
2014. július 22. 11:56 | Válasz erre | #91
Sziasztok!
384.Könnyfakasztó lett a vége.
Üdv:AXE
© killmaster (Savanyúhas)
2014. július 21. 11:23 | Válasz erre | #90
Runner egy újabb apró javítást javasolnék a szövegben. 136-os fejezetpont. Írtam már róla a Magányos Farkas topicban is, de csak ismételni tudnám magam; felejtsük el a lakókocsi szót, szerintem az Ekhós vagy a Társzekér elnevezés sokkal jobb, és helytállóbb lenne. Mellesleg újból belefutottam egy halálcsapdába.
© runner
2014. július 21. 11:12 | Válasz erre | #89
A Füzet már van, a könyv szerdától lesz.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2014. július 21. 10:08 | Válasz erre | #88
Már el is haláloztam... [smiley]knife3[/smiley] Az 52-es pont utolsó mondata talán némi átfogalmazásra vagy kiegészítésre szorulna, egyébként elég jó a kaland maga...
2014. július 21. 10:07 | Válasz erre | #87
Szuper hír! :D
Nagy köszönet érte!
Könyv alakban kb. 2-3 hét, mint a 8.-ik Füzet?
© killmaster (Savanyúhas)
2014. július 21. 09:15 | Válasz erre | #86
Ez a nap jó híre! Nagy köszönet érte a fordítóknak, és a háttérmunkásoknak is! Már bele is vágok, reszkess Myurr! Azt hiszem a fordítás várhat egy kicsit! [smiley]knife[/smiley]
© runner
2014. július 21. 08:41 | Válasz erre | #85
Felkerült a könyv!
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2014. június 18. 19:08 | Válasz erre | #84
Hát, ha 1 hónapot kell rá várni, akkor várunk türelmesen! Remélem tényleg érdemes lesz rá várni, addig vigasztalódom az angol verzióval. Amúgy is ráfér a nyelvtudásomra némi vérfrissítés... Persze várom a füzetes kalandokat is, a legutóbbiak egész érdekesek voltak. No majd elválik!
© runner
2014. június 18. 10:22 | Válasz erre | #83
Droviát írt, és most tudja majd megint átnézni.
Én elutazom most több hétre.
Utána fog csak felkerülni a könyv. Szerintem 1 hónap múlva.
Viszont a Füzet javításokat elvileg megkapom Hullgrim és vatos-kalandorától hétvégén.
Ha így lesz, akkor az felkerül még valamikor jövő hét elején.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2014. június 17. 17:50 | Válasz erre | #82
Hogy áll ez a bizonyos Démonvadász kaland? Jól jönne már valami újdonság, mert hát ettől a kalandtól még remélek némi sikert. Kellene valami, ami kicsit elmozdítana pozitív irányba a KJK-s dolgok felé. Persze a világért sem sürgetek semmit, ha már csináljátok, legyetek alaposak,legfeljebb majd ha nem tetszik, nem írhatom azt, hogy lehetett volna jobb is... Egyébként a kiadott kalandoknál épp az volt a jó, hogy ritkán volt arra példa, miszerint én változtattam volna helyenként a kalandon vagy a megfogalmazáson. (Persze akad néhány olyan kaland, melyet szívem szerint teljesen átírtam volna!) De itt mégis csak egy démonherceg lesz a főellenfél, gyanítom néhány varázsholmira szükség lesz...
© killmaster (Savanyúhas)
2014. május 8. 11:26 | Válasz erre | #81
Remélem is, hogy jó munkát végeztek a fiúk, elvégre jó sokat és sokáig dolgoztak rajta. Mondjuk magával a fordításokkal eddig sem volt gondom, illetve néhány dolgot leszámítva egészen jók voltak. Már a kalandok jellege helyenként hagyott némi kívánnivalót maga után, némelyik nagy csalódást keltett bennem. Ahogy elnéztem ezt a Démonvadászt itt hősünknek lesz pár választható képessége, és néhány kemény ellenfélre is számítani kell. Ezt a kalandot én magam is bevállaltam volna, de a sors közbeszólt! (Lehet így jártunk jobban :-) Mindenesetre várom nagyon az új kalandot! Ki tudja, talán végre megszakad a csalódás sorozat...
2014. május 5. 17:16 | Válasz erre | #80
Végre, de jó ezt hallani! :D
Ez az egy könyv van, amitől sokat várok, bár a végső harc szerintem könnyű... de reménykedni még lehet.
© runner
2014. május 5. 08:27 | Válasz erre | #79
Hamarosan a végére érek a könyvnek.
Azon túl, hogy a fordítás is nagyon jól sikerült, ez a kaland egészen jó.
A mostani \"gyengébb\" könyvek után nagyon kellemes egy jó könyvet olvasni. [smiley]circling[/smiley]

Ha minden jól megy, akkor május végén már elkészül a könyv.

A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. december 7. 14:32 | Válasz erre | #78
Megmondom őszintén ez az egyik olyan könyv, amihez nagy reményeket fűzök, és akkor a közeljövőben már remélhetőleg lesz belőle valamiféle pdf formátum. Egyébként meg ha jó munkát végeztek, senkit nem érdekel majd mennyi időbe került a lefordítása, játszható legyen a kaland ez a lényeg. De majd belepillantok még az angol verzióba is...
2013. december 6. 18:59 | Válasz erre | #77
A nyersfordítás kész, közös átnézés, formázgatás és korrekciók lennének napirenden (egy része mondjuk már ennek is megvan), de egyéb jellegű kötelezettségeim/kötelezettségeink miatt legkorábban január végén/február elején látom esélyét a befejezésnek. A cél az, hogy ideiglenessel közösen nézzük át, de ha ez a fenti időpont környékén nem jönne össze, akkor egyedül oldom meg, mert most már (igazából kb. 2 éve) rém ciki, hogy még mindig nincs meg.
There's just two ways this can end, and in both of them, you die!
© Ravnos
2013. december 6. 12:40 | Válasz erre | #76
Szabad rákérdezni, hogy mi a helyzet? Így újabb félév elteltével.
© killmaster (Savanyúhas)
2013. június 2. 11:35 | Válasz erre | #75
Én meg itt már eltemettem a két fordítót, lám titokban azért mégis csak dolgoznak! Ami a történet összefésülését illeti, volt benne nekem is hasonlóban részem. A két fél egymás fordítását javítgatta, aztán jött Firefox, ő is javítgatta, aztán jöttem megint én, és javítgattam a javításokat, végül amikor Runner kolléga rámondta az ámen-t mindannyian fellélegeztünk! Na azért nem tartott ez hónapokig, de ezalatt lefolyt néhány köbméter víz a Dunán! Persze örülök annak, hogy a project nem állt meg, és nem tűntetek el ti is, mint Setna a dinoszauruszos-könyv magyarosításával. Nyilván ő is előkerül majd valamikor, és kabátujjából előhúzza a fordítást, de ez a Démonvadász érdekesebb kalandnak tűnik! Addig meg marad nekem is az angol verzió, ami még mindig jobb, mint egy kínai nyelvű, mert abból még a kötőszavakat sem érteném... [smiley]nevetes1[/smiley]
2013. június 2. 11:00 | Válasz erre | #74
Természetesen nem felejtettük el a fordítást, amint vége a vizsgaidőszaknak igyekszünk végezni vele.
A könyv jelenleg 90%-on van, a saját részemből nincs már hátra csak pár mező, ha nekiülök, az megvan viszonylag hamar.
Mivel ketten fordítjuk és már nagyon régóta, ezért a fordítói utómunkák, egységesítés is hosszadalmasnak ígérkezik, de a nyáron mindenképp végezni szeretnénk ezzel is.
There's just two ways this can end, and in both of them, you die!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. június 1. 23:27 | Válasz erre | #73
Ha jól informálódtam Droviat és Ideiglenes vállalták ennek a könyvnek a fordítását. Elnézve a tempójukat hát khmmm... Tudtok-e róluk esetleg valamit? Eltelt jó fél év utolsó jelentkezésük óta és csak várom, hogy egyszer elérje a fordítás a 100%-ot, mert ez a könyv nálam igen várományos. Én sem vagyok az a kapkodós fajta fordító, na de fél év alatt azért néhány %-ot még én is léptem volna. Csak azért kérdezem, mert most, hogy végeztem a Magányos Farkas 2. részével, felszabadulna némi fordítói kapacitásom, amit olyan könyvbe fektetnék, mely feltételezésem szerint többeket is érdekelne. Csak azért bosszant a dolog, mert ha ezt tudom, már fél év alatt, én is eljuthattam volna 85%-ig. Különösen, ha tényleg érdekes volumenű könyvről van szó, nem úgy mint a Sötétség tőreinél, ahol néha már a fejem vertem volna a falba, amikor az író sületlenségeit fordítottam. Igen, értékelem én is, ha valaki önszántából elvállal egy fordítást, és azt el is végzi belátható időn belül. Ha csak napi két fejezetpontot számolok (rosszabb esetben {45 perc - 1 óra} míg elkészülök vele) hát már 2/3 év alatt készen is van a fordításom. Na persze nem azt mondom, hogy a fordításaim a tökéletesség mintapéldája lenne, de azért közösen mindig összeütöttünk valamit, ami hozta a Zagoros könyvektől elvárt minimum szintet. Remélem a két fordító valamelyike csak reagál szavaimra, ha mást nem is, de jelezzék, hogy számíthatunk rájuk!
2012. október 26. 17:59 | Válasz erre | #72
Köszöntem a gyors felvilágosítást![smiley]awink[/smiley]
2012. október 26. 14:49 | Válasz erre | #71
[spoiler]Jelenleg úgy áll a dolog, hogy semmit. Ha emlékeim nem csalnak, mindössze a szabályok ismertetésében szerepel, hogy egymás anagrammái, és ott is inkább érdekesség, mint lényegi elem. A megvalósítás annál is inkább nehéz lenne, mivel anagrammaként ebben az egy esetbe fordul elő, de a a képességet úton-útfélen használhatjuk, így az is fontos szempont, hogy a választott szó ne zavarja a szöveg gördülékenységét.[/spoiler]
There's just two ways this can end, and in both of them, you die!
2012. október 26. 14:35 | Válasz erre | #70
[smiley]eljen[/smiley][smiley]worship[/smiley]
[spoiler]Arra azért kíváncsi leszek, hogy a Veil-Evil szójátéjkkal mit fogtok kezdeni.[/spoiler]
2012. október 26. 11:15 | Válasz erre | #69
Nekem is felkeltette az ismertető az érdeklődésemet. Pedig a cím, meg a borító alapján nem néztem ki belőle sokat.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 26. 08:31 | Válasz erre | #68
Be kell valljam nálam igen magas priorítást képez a könyv, nem is értem magam miért nem ezt a kalandot vállaltam be a Sötétség tőrei helyett? Igaz, így szinte újszerűen hathat rám a kaland... Ami a fordítás technikai részét illeti, át tudom érezni ennek a súlyát, kaotikus szöveg nálam is előfordult már nem egyszer, és bizony volt, hogy segítséget kellett kérnem másoktól, mert még a fordító progi is hátast dobott a szövegtől. A 85% pedig már igen jó arány, hatvan fejezetpont, ha naponta egyet lefordítotok is két hónap alatt kész. Volt nálam is olyan nap amikor még az az egy is soknak tűnt... (Helyenként ez meg is látszott a fordításomon :-() Szóval kitartás, legyetek precizek és igényesek a fordításnál, de ne feledjétek, egy játszható kaland, jobb mint egy szépirodalmi fordítású. Gyanítom a forumozók közül nem csak nem várom türelmetlenül a kaland könyv alakját...[smiley]c1056[/smiley]
2012. október 25. 22:47 | Válasz erre | #67
A könyv fordítása jelenleg 85% körül áll, így gondoltam, írok egy keveset magáról a kalandról az érdeklődőknek.

A kaland 1989-es, és Jim Bambra azzal a Stephen Hand-el közösen jegyzi, aki az Árnyéklovasok legendáját és a Holdjárót is írta. A Démonvadász (a címre később visszatérek) helyszínéül ugyanúgy Gallantaria szolgál, mint Hand fent említett két későbbi története esetében.

A történet maga több kisebb egységből épül fel. Bár így látatlanban nem mernék fogadásokat kötni, valószínűleg hasonló volt az alkotók munkamódszere, mint Jacksonnak és Livingstonenak a Tűzhegy varázslójánál. Mivel itt kettőnél több alegységről beszélünk, a határvonal(ak?) nem rajzolhatóak fel olyan tisztán, mint a már említett alapműnél, annyi bizonyos, hogy a kaland első fele jellegében tér el a továbbiaktól. ( Kisebb Spoilerek következnek)

[spoiler2]
Történetünket híres Démonvadászként kezdjük. Egy furcsa látomás keretében megelevenedik előttünk a Démonherceg Myurr és fogságba ejti szüleinket. Mivel a vízió nyugtalanító és túl élénk, ezért úgy döntünk, hogy felkeressük szülőfalunkat, hogy megbizonyosodjunk épségükről, vagy hogy felkutassuk és kiszabadítsuk őket a démonúr karmai közül.
A falunkban – ahogy az várható – csak hűlt helyüket találjuk, így nyakunkba vesszük a határt, és keresésükre indulunk. A könyv e kezdeti szakasza roppantmód nemlineáris. Több kisebb epizód követi egymást szinte tetszőleges sorrendben; néhány ezek közül, természetesen a teljesség igénye nélkül: a mocsári malomban tanyát verő halottidéző; csontvázlovasok által rettegésben tartott földek; bonyodalmaktól nem mentes hajóút az országot átszelő folyón. A történet e szakasza rendkívül hangulatos, sötét atmoszférájú, mindenfelé gonosz lényekkel és kalanddal. A vidék ezen részéről juthatunk Axmoorba (ahol többek között csatornákban is kell mennünk, és démoni szolgák valamint egy gonosz organizmus vert tanyát) vagy Duningham-ba (ide érkezhetünk Axmoorból is), ahol egy torony tetején figyelő hatalmas szemet (hm…), rengeteg orkot (hm….) illetve ork ruhát, amibe akár be is öltözhetünk (….ismerős valahonnan) találunk. Innen már nincs messze Myurr tornya. Előtte még belefuthatunk egy amúgy egészen érdekes környezetbe ágyazott roppant szemét labirintusba (van 6-7 ajtó, amin keresztül kell mennünk a megfelelő sorrendben- mind egy teremből nyílik – és ha kétszer hibázunk, örökre az útvesztő foglyai maradunk). Ez a labirintus szerencsére elkerülhető…
…Nem úgy mint egy másik, Myurr tornyában, ahol különféle színűre festett falú szobákból teleportálgatunk át egy másikba – elég illúzióromboló, mikor az ördögi Démonúr evilági fészkében egy rózsaszín szobából éppen egy narancssárgába teleportál az ember. Szintén itt belefuthatunk egy érdekes időutazós jelenetbe is (szerintem elég ötletes). A végső leszámolás addigi kalandjaink és ismereteink, valamint megszerzett tárgyaink szerint lehet könnyebb vagy nehezebb, szerintem az a történetnek pont megfelelő lezárása. [/spoiler2]

A szabályokat tekintve előkerülnek a választható képességek. Hétből kell kiválasztanunk azt a hármat, amivel kiképzésünk alatt felvérteztük magunkat (Élőhalottűzés, gyógyítás, démoni nyelv, stb). Ezek többsége kalandjaink során hasznos, és sűrűn is van mód használni őket, érdemes tehát bölcsen választani. Szintén bevett szokás a műfajban az extra karakterjellemző, ami itt Gonoszság névre hallgat. Sajnos a történetben ennek jelentősége nem domborodik ki annyira, mint lehetne, ugyanis már szinte előre látható, mikor fogunk egyet összeszedni (sorsára hagyjuk a tőlünk segítséget kérő, rettegésben élő parasztot. Nahát, ezért Gonoszság pont jár?). Ekképpen nagyon nehéz (avagy nagyon szívtelen szerepben kell játszanunk) annyi Gonoszságpontot összeszedni, hogy az érdemben befolyásolja a kaland alakulását. Valamirevaló démonvadászként természetesen van nálunk egy kereszt és némi szenteltvíz már kalandjaink legelején – amiket érdemes megbecsülni, és kellő körültekintéssel használni.

A címről: Nos, mint az a korábbi hozzászólásokban olvasható, hogy a cím már egészen korán vita tárgyát képezte. A jelenlegi Démonvadász azt hiszem, passzol magához a műhöz, és sokszor használják a megnevezést a szövegben (bár ez nem olyan mértékű, hogy szinte kívánja is a címként használatát). Ha a magyar (és ugyanúgy az angol) címadási trendeket nézzük, a sorozat szinte megköveteli a birtokos szerkezeteket a címben (példaként elég az eredeti címet nézni, vagy tízből 9 magyar címet). Mindenesetre a Démonok vadásza nem hangzik olyan jól a magyarban és „némileg” erőltetett, így a Démonvadász alighanem a jó választás.

Magáról a fordításról: aki régebb óta látogatja az oldalt, bizonyára észrevette, hogy ideiglenessel már jó pár hosszú éve fordítjuk a könyvet (2-3? Inkább talán utóbbi), én személy szerint remélem, hogy most már a finisben vagyunk. A fordítás egyes szakaszai közben lévő igen hosszú szünetek és már maga a tény, hogy a kalandot ketten fordítjuk azonban egy stílusát tekintve elég kaotikus magyar szöveget eredményez. Ezért mindenképp fontos leszögezni, hogy amint kész a nyersfordítás, többször is össze kell ülnünk ideiglenessel és át kell majd nyálaznunk a szöveget, hogy valamiképp egységesítsük, mielőtt kiadnánk a kezünkből. Erre én leghamarabb januárban látok bármiféle esélyt, de elképzelhető, hogy csak nyáron kerül majd rá sor. Ezután jönnek majd a kötelező körök, mielőtt napvilágot látna a mű.

A fordítás „modernkori” szakaszában (az elmúlt fél évet értve itt) a munka vázát a digitális formában tárolt gráf adja (Természetesen ezt megelőzően is volt gráfunk, de papíralapú, ami néha inkább gátolta a gördülékeny fordítást, mintsem elősegítette volna). A digitális gráfot minden fordító kollégának ajánlom, kiváltképp azoknak, akik másodmagukkal ültetik át a szöveget magyarra – ebben a formában a gráfot (jelölve rajta az elkészült mezőket) megosztva a páros fordítás mindenképp egyértelműbb lesz, valamint gyorsan visszakereshetőek az aktuális fejezetre vezető mezők és az egyes szálak kapcsolatai, ami különösen akkor bizonyul hasznosnak, ha valaki olyan következetlen sorrendben fordítja a mezőket, mint ahogy azt mi tesszük.

There's just two ways this can end, and in both of them, you die!
2012. október 14. 20:18 | Válasz erre | #66
Örömmel láttam, hogy haladt a fordítás!
Pedig gondolkoztam rajta...
2012. március 5. 20:37 | Válasz erre | #65
Azt nem olvastam még akkor:)
Így már érthető.
2012. március 5. 18:09 | Válasz erre | #64
Metaforikusan.

Myurr akarja rászabadítani a világra Démonokat, ezzel elhozni az örök sötétséget a világra.

Ezt le is írtam amúgy a téves topicba.:-)
2012. március 5. 17:57 | Válasz erre | #63
Szerintem nem rossz. És nem szokványos, mint pl.: A Torony, A Mágus, stb.
Viszont az nem értem, hogy az \"Éjhozó\", mint cím, vagy kifejezés, hogyan kapcsolódik Myurhoz???
Hiszen azt írtad, hogy szerinted a cím őt jelképezi.
2012. március 5. 17:19 | Válasz erre | #62
Sziasztok.

Lehet, hogy már későn írok, de még csak most szedtem le ezt angolul. Szóval szerintem a Démonvadász annyira nem jó, mert nem adja vissza az eredeti cím lényegét. Maga a mű is elég darkos stílusú, ez a szó meg elég szokványos. Szerintem a cím Myurra és nem a vadászra akar utalni.

Én javasolnám az \"Éjhozót\". Az darkos is, meg elég fantasys.

Ui: Bocsi. De ezt az üzenetet sajnos előszőr a Harcos Képzelet topicba sikerült írni, mert meghülyült a bejelentkezés. Onnan töröljétek légyszí.
2011. október 17. 20:39 | Válasz erre | #61
Azt hiszem, hogy tényleg ez a cím lesz a nyerő, mert egy kicsit jobban beleolvastam a könyvbe, és több helyen is megtaláltam az alábbi szóösszetéelt: Demon-Stalker, ami nagyából annyit tesz: Démonvadász[smiley]nevetes1[/smiley]
© runner
2011. október 7. 09:14 | Válasz erre | #60
Már írtam Droviatnak, hogy akkor mi legyen.
Jelenleg a [b]Démonvadász[/b] a nyerő.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. október 7. 09:11 | Válasz erre | #59
Hát a fordítók nem mondhatják, hogy nincs miből válogatni. Ennyi cím és javaslat után, csak akad egy ami nekik is tetszik![smiley]bee1[/smiley]
© runner
2011. október 7. 09:04 | Válasz erre | #58
Akkor nem frissült neked a kép, mert ugyanazt neveztem át.
Chrome nekem is ezt szokta csinálni!
Ctrl+R és frissíti az adott oldalt a böngésző.
A főhős Te vagy!