Zagor.hu
Zagor.hu fórum
2 – A Tűzhegy Varázslója
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (5)
© Nheil
Minden KJK öregapja ez a könyv. Nehéz ettől a ténytől függetleníteni a pontozást. Mert Jackson és Livingstone itt alkotta meg a világot, a szabályrendszert, a tárgygyűjtögetősdit, a bal/jobb, észak/kelet stb. tulajdonképpen szerencse alapú közlekedést.
Istenigazából nem annyira kreatív ez a történet, hiszen egy teljesen sablonos dungeonözést kínál, de megvan ennek a még kissé kiforratlan kalandnak is a bája. A szörnyek nagyon könnyűek, egyáltalán nem fontosak a magas kezdőértékek. Rengeteg a visszatöltési lehetőség is. Meghalni nagyon nehéz, de ez nem is baj, hiszen a többi könyv többségében ezt bőven pótolják.
Az ideális útvonalat is elég könnyű megtalálni, tehát minden adott, hogy sikerélményünk legyen a kalandban.
Összességében egy könnyed kaland, nagyon jó kiindulási alap a KJK-k világába. Bár valószínűleg nem sok ember kezdte pont ezzel a történettel (én is viszonylag későn futottam bele).
Összességében ez az úttörő könyv nálam megérdemel
10/7,5 pontot.
 
[b]Borítóterv[/b]
Mivel ez volt Steve Jackson és Ian Livingstone első kalandjáték-könyve, szépnek nevezhető a borító, itt még nem nagyon kötekednék, bár a gonosz varázslónak eléggé ilyen „károlybácsis” kinézete van…aki nézte a Frakk című rajzfilmsorozatot, azoknak mondom. Az a csillagokkal kirakott ruha meg…mintha valami jelmezversenyre varrta volna neki a mamája. A borító különlegessége, hogy ez az egyetlen narancssárga gerincű könyv – minden további kötetnek más a színe.

[b]Grafikák[/b]
Igen szépek és aprólékosak, sőt, a feliratos grafikákat még magyarra át is ültették, ami aztán tényleg ritkaság.

[b]Történet[/b]
A legsablonosabb alap – kincsvadászok vagyunk, és a Tűzhegyben lakó gonosz varázsló kincseit kell megkaparintanunk. Ez eddig elég könnyűnek hangzik, viszont a varázsló kincsesládájához 3 különböző kulcs kell, ezeket kell megtalálni az útvesztőben.

[b]Nehézség[/b]
Első kalandjáték-könyvhöz méltóan eléggé könnyű. A szörnyek, egy-két kivételtől eltekintve (például a tűzokádó sárkány vagy a vámpír) könnyen elpusztíthatóak, ha az ember egy kicsit is óvatos, kikerülhet minden nagyobb veszélyt. Ami nagyon fontos viszont, hogy legyen meg minél több kulcsunk, ugyanis 3 különböző kulcsot kell összeszedni a játék végére…aha, csak éppen az nem tisztázott, hogy melyik az a három…szóval viszonylag könnyű a játék.
Megjegyzés: Hallottam olyan kiadásokról, amik félrenyomtatási hibából kifolyólag végigjátszhatatlanok. Valószínűleg az első eresztés lehetett, nem tudom, van-e még belőle, de ha találtok ilyet, ne érezzetek lelkiismeret-furdalást, lapozzatok egyből a könyv végére.

[b]Főellenség[/b]
Ki más lehetne, mint Zagor, a Tűzhegy Varázslója. Gyakorlatilag semmi mást nem csinál, csak ide-oda teleportálgat, és nyomja a süket szövegét. Még karddal is könnyű elpáholni, hát ha még az ember belehajítja a kártyáit a tűzbe…

[b]Ami tetszett[/b]
A Tűzhegy helyszínei eléggé változatosak, annak ellenére, hogy a barlangászás-érzés mindvégig kitart. Van csónakház, bányászati terület, föld alatti folyó homokpartokkal, és ahogy haladunk előre, szép, díszes folyosók is. Van elég élettöltő tárgy, akadnak csodafegyverek is, és teljesen haszontalan tárgyak – ez így van jól. Ne csak hasznos eszközökből, vagy csak kacatokból álljon a repertoár. Az erős ellenségeknek mind van gyenge pontja, vagy van speckó módszer, amivel könnyebben legyőzhetőek. Különösen tetszettek a különleges szereplők a játékban, mint a Wight, vagy a földalatti folyó titokzatos lakója, aki megköszöni, ha a vízbe ejted a kardodat.
Érdekesség, hogy ennek a kalandkönyvnek később 2 folytatása is lett.

[b]És ami nem[/b]
Lehet, hogy csak én vagyok ilyen aberrált, de fájlalom, hogy elég kevésszer lehet a könyvben meghalni (azon kívül, hogy küzdelemben megölnek). Szóval elég kevés a halálpont, vagyis az olyan pont, ahonnan már nem tudsz sehová lapozni, mert kalandod véget ér. Összesen kb. három ilyen van…ha a vámpír szemébe nézel, ha elkap a Ghoul, és ha a kardoddal elkezded csesztetni a varázsló kincsesládikáját. Ezenkívül…egy idő után eléggé unalmas a teljesen hasonló alagutakban bolyongani. Mindegy, a friss kezdőknek tetszeni fog a könyv, a veteránok pedig eléggé „nocsak” pillantással fogják méregetni…
Ja, és egy gyors kérdés a végére…amikor a négy zombival találkozom a szerszámkamrába, mi a fenéért kezdem el tapperolni saját magam, hogy megsebesültem-e!?
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Hát… érdekes. Maradjunk annyiban, hogy első kiadványnak elmegy, kedvcsinálónak jó. Bár az a sárkány a borítón inkább egy keleti típusra hasonlít, mint egy klasszikus fantasy tűzokádóra (amilyennel a játékban is meg kell küzdeni).

[b]Illusztráció[/b]
A legtöbb nagyon gyenge (pl. a sárkány és maga a varázsló is borzasztó sután néz ki), talán csak a 336. fejezet rajza a kivétel, de összességében azért megadják a hangulatot. A csúcs a mélypontban a 326. fejezet (a kulcs a falon).

[b]Háttértörténet[/b]
A legősibb sablon: kincsre éhes kalandorként nyomulunk be a labirintusba.

[b]Eredetiség[/b]
Semmi. Az égvilágon semmi. De első alámerülésre a fantasy világába megteszi.

[b]Kihívás[/b]
Az első kaland játék könyv egyben talán a legkönnyebb is. Egy közepes képességekkel felruházott karakter is gond nélkül, sőt, röhögve végigfut a labirintuson. Ez abból is ered, hogy a befejezéshez nélkülözhetetlen tárgyak nincsenek, az egyedüli kivételt a kincsesládát nyitó három kulcs jelenti. A többi extra cuccot és információt csak a könnyebb továbbjutás miatt érdemes megszerezni (pl. a sárkányt elűző tűzgolyó varázsigéjét). Az ellenfelek értékei átlagosak, vagy alacsonyak. Az egyetlen izzasztó feladat a játék vége felé található útvesztő lehet, amihez melegen ajánlott térképezni.

[b]Főgonosz[/b]
A sablonok sablona. Ami érdekes, hogy menet közben valahogy minden további nélkül Zagorként emlegeti a könyv, még akkor is, ha nem hallottunk semmiféle információt a nevét illetően. Gyerekjáték legyőzni.

[b]Rendszer[/b]
Mivel ez az első könyv, értelemszerűen semmiféle specifikációval nem rendelkezik a rendszer. Műfajteremtő.

[b]Hangulat[/b]
Ha ezzel a művel ismerkedünk meg a kaland-játék könyvek világával, akkor semmi kifogásunk nem lehet a hangulat ellen. Azonban ne várjunk túl sokat, ha néhány másik kiadvány után vesszük kézbe először.
Értékelés: 7 / 10
Egy vérbeli KJK rajongónak nem esik nehezére nagylelkűnek lenni, ha a Tűzhegy Varázslójáról van szó, mert a legtöbbek szívében igazán különleges helyet foglal el. Ha azonban eltekintünk a nosztalgiától, az igazat megvallva a kaland nem több egyszerű kardozós-varázslós kalandnál, nem? Nem ez volt az első kalandom, több másikkal is játszottam korábban, és emiatt egy kicsit csalódott is voltam, amiért olyan szegényesre sikeredett a hangulata, visszatekintve azonban elég sok eredeti ötlet is volt benne (például a labirintus, vagy a kulcsok), ezeket el kell ismernem. Lehet, hogy ez a kötet az összes többi öregapja, de még most is meglepően jól tartja magát a sorban.
Értékelés: 10 / 10
Az 1980-as évek elején Steve Jackson és Ian Livingstone összefogott, hogy létrehozzon valami új és izgalmas dolgot -- a játékkönyveket. A Kaland, Játék, Kockázat sorozat a Dungeons & Dragons-nek és a Válassz Kalandot Magadnak gyereksorozatnak lett a kombinációja, bár szabályai egyszerűbbek az előbbiénél, megfogalmazása pedig felnőttebb az utóbbiénál.

A sorozat első kötete, A Tűzhegy Varázslója közös művük, melyet 1982-ben adtak ki először, és ami hamarosan az összes később következő kötet etalonjává vált.

A könyv húsz évvel az első kiadást követően is megtartotta báját. A kaland során a legkülönfélébb, tipikus Dnd szörnyekkel (orkokkal, goblinokkal, törpékkel és egy ogréval is) és élőholtakkal (csontvázakkal, zombikkal és vámpírral) találja szembe magát a kalandor, végül pedig egy sárkánnyal és magával a varázslóval is meg kell küzdeni.

Mindezeket a lényeket rendkívül ügyesen szőtték bele a történetbe, mindegyikük kapott egy kis területet a hegy gyomrában, melyet otthonuknak mondhattak. Így a hős úgy érezheti, hogy egyre nehezebb akadályokon kell magát átküzdenie, miközben a céljához tart. A két utolsó ütközet -- a sárkány és a varázsló -- esetében Jackson és Livingstone lehetőséget ad rá, hogy ne csupán kardpárbajban, hanem valamely korábban megszerzett tárgy vagy információ segítségével is felülkerekedhessünk ellenfeleinken.

Bár ez a könyv nem olyan nehéz, mint néhány későbbi kaland, nem is nevetségesen könnyű, egy átlagos kalandornak is egész jó esélye van rá, hogy végigjusson. Ugyanakkor a sárkány és a varázsló közelharcban történő legyőzése (amennyiben az olvasó erre vetemedne) egyáltalán nem egyszerű feladat.

Az útvesztőn való átjutás még akkor is kihívások elé állítja az olvasót, ha az folyamatosan térképet rajzol a hegy gyomráról. Már itt is megjelenik Livingstone egyik védjegye, hogy a kalandok során kulcsokat kell keresgélnünk. Csupán a megfelelő kulcsok számait összeadva találhatunk rá arra a fejezetpontra, ami a célhoz és a varázsló kincséhez vezet minket.

Bár nem egy jobb könyv van a sorozatban, mint ez, nem lehet letagadni a kezdő kötet erejét, újításait és fontosságát. Ez az első, és még mindig legjobb játékkönyv, amit valaha is kiadtak. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
hr
Első oldalElőző oldal12
2012. október 5. 19:17 | Válasz erre | #14
Ez a \"lehetetlen\" küldetés,azon egyszerű oknál fogva vált egyszeriben mégiscsak lehetségessé,hogy amikor a Tűzhegyet írták 1981-ben,még abban sem voltak teljesen biztosak Livingstonék,hogy egyáltalán megjelenik művük,nemhogy sorozattá nő!
Így,ha csak önálló,első könyvként nézed a Tűzhegyet,teljesen okés is a megmászhatatlan heggyel való hangulatfokozás![smiley]fantasy-34[/smiley]
A könyv viszont sikeres lett,követte a többi hasonló,és hogy ne csak úgy külön-külön lógjanak a kalandok a levegőben,nekikezdtek kiagyalni hozzájuk egy egységes helyszínt!Előszörre csak Allansiát,majd aztán fokozatosan az egész Titánt.Éppen az 1984-es Hóboszi volt az első merészebb kaland amely visszautal szinte az összes azt megelőző helyszíneire,összekapcsolván azokat,elevenné téve az alakulgató Allansiát!
És most jön a lényeg:az előbbiek alapján a történetbe vont Tűzheggyel kapcsolatban követte el Livingstone az általad említett hibát!Gondolom mindenképpen szerepet akart szánni a hegynek,de addigra elfelejtette és nem is nézett már jobban utánna,hogy mit írt azzal kapcsolatban már korábban,vagy ha mégis,nem foglalkozott vele ennyire szó szerint komolyan!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. október 5. 15:09 | Válasz erre | #13
Feltéve ha úgy vesszük, hogy ugyanaz a kalandor.
Akkor viszont a 30.-ik könyv környékére már legalább 20-as a kezdeti ügyessége, nem beszélve a sok tápos cuccról is.[smiley]nevetes2[/smiley]
A sci-fis könyvek meg már tényleg... no de pár száz vagy ezer év nem sok az időugrásban.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 5. 11:34 | Válasz erre | #12
Na most a Tűzhegyre felkapaszkodni nem veszélytelen mert egy hobgoblin és egy szerencsepróba is az utadba áll ha gyalog mész. Na persze a Pegazus elvisz a hegytetőre így nem kell hegyet mászni. Mellesleg amikor a kalandor először járt a Tűzhegynél rutintalan volt, aki viszont kijut a Hóboszorkány karmai közül, annak már gyerekjáték egy kis hegymászás! [smiley]awink[/smiley]
2012. október 5. 09:53 | Válasz erre | #11
Napokban lapozgattam,és egy hibára kezdtem el gyanakodni.

Idézet a Tűzhegy varázslójából \"A hegy tetejét hátborzongatóan furcsa vörös színű valami borítja - talán egy különös növény - melynek színéről kapta nevét a hegy. Lehet hogy soha senki sem fogja megtudni pontosan mi is az,ami ott nő,mert felmászni a csúcsra egészen biztosan lehetetlen.\"

Idézet a Hóboszorkány barlangjaiból \"Nincs más választásod,mint hogy gyalog menj a Tűz hegyig,és egyedül mássz fel a tetejére...\" \"...ügyet sem vetve a hegy lábánál tátongó sötét barlangnyílásra,fölfelé indulsz a meredek hegyoldalban...\" \"...folytatod fárasztó utadat fölfelé. Már egészen közel vagy a csúcshoz,ahol az a különös vörös növény nő...\"

Ahhoz képest,hogy lehetetlen,még életerőpont veszteségbe sem kerül,hogy felgyalogolj a tetejére.
© AXE
2012. április 23. 12:07 | Válasz erre | #10
64-230
118-74 217 224
125-253 328
139-242 379
182-219 231 276 288 335 347
198-174 186 233 245 290 302
230-148 275
243-303
339-21
361-35
379-242
387-200
396-39 142 289 382
400-169 De csak azért,hogy megtörténjen a Visszatérés a Tűzhegybe
Összesen 33
Valóban ez az egyik legkevesebb pont,szemben a Visszatérés a Tűzhegybe 101 valamint a Zagor legendája 99 pontjával.
© SzG
2012. április 23. 06:14 | Válasz erre | #9
Ja, ezeknél az ürgéknél vannak az \"igazi\" kulcsok, igen. :)
© AXE
2012. április 22. 22:39 | Válasz erre | #8
Ellenőriztem.Annakidején amikor végigjátszottam a könyvet megszereztem mindhárom kulcsot.
1.Kígyós doboz 99-es kulcs 145
2.Vas Küklopsz 111-es kulcs 75
3.Minótaurusz 111-es kulcs 258
© SzG
2012. április 21. 09:00 | Válasz erre | #7
99+111+111.

(Valami elnézhettél, mert két 111-es van, nem egy.)
© AXE
2012. április 21. 08:26 | Válasz erre | #6
Sziasztok!Érdeklődni szeretnék,hogy melyik három kulcs nyitja ki Zagor ládáját?Van 5db megszerezhető kulcs ezek számozása a következő:9,111,99,
66,125.Ezek után van két kombináció 192 és 321 amit a fent említett 5 kulcsból hárommal kell kinyitni.Nos én hiába kombináltam,nem jött ki egyik hármassal sem.
2012. január 11. 19:18 | Válasz erre | #5
Az első könyv,egy az egyben sablon (A)D&D labirintus,egyszemélyesre redukálva persze!Russ Nicholson rajztudását nem mondanám különösebben kiugrónak,de azt meg kell hagyni sajátos a stílusa,és számomra ez emeli a hangulatot!A borító sem túlzottan kiemelkedő,tűrhető.Lehet rajta vitatkozni hogy mennyi köze van annak az öregembernek Zagorhoz!A többi anyag ismeretében nagyon érződik hogy ez a kezdő könyv!Kezdetleges,kiforratlan!Ebben van a legtöbb szörny(nem feltétlen a helyes útvonalon!),de könnyen verhetőek egytől egyig;a tapasztalati pontok helyett pedig elég sok képességpontot osztogat a harcok után;lényegében a helyes útvonal kiismerésével nehézségek nélkül végig is vihető!Mindazonáltal kezdőmunkaként egyáltalán nem mondható rossznak,remek bevezetője lehet a kalanjátékokkal ismerkedőknek,és nosztalgiázni sem utolsó!10/8
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2011. december 29. 14:07 | Válasz erre | #4
Ha jól emlékszem, akkor előtte elájulok, és gondolom azért tapogatom magam, hogy lássam, egyben vagyok e.
De lehet, hogy rosszul emlékszem.
2011. december 29. 03:29 | Válasz erre | #3
Na lássuk az én értékelésem!

Borítóterv:
Mivel ez volt Steve Jackson és Ian Livingstone első kalandjáték-könyve, szépnek nevezhető a borító, itt még nem nagyon kötekednék, bár a gonosz varázslónak eléggé ilyen „károlybácsis” kinézete van…aki nézte a Frakk című rajzfilmsorozatot, azoknak mondom. Az a csillagokkal kirakott ruha meg…mintha valami jelmezversenyre varrta volna neki a mamája. A borító különlegessége, hogy ez az egyetlen narancssárga gerincű könyv – minden további kötetnek más a színe.

Grafikák:
Igen szépek és aprólékosak, sőt, a feliratos grafikákat még magyarra át is ültették, ami aztán tényleg ritkaság.

Történet:
A legsablonosabb alap – kincsvadászok vagyunk, és a Tűzhegyben lakó gonosz varázsló kincseit kell megkaparintanunk. Ez eddig elég könnyűnek hangzik, viszont a varázsló kincsesládájához 3 különböző kulcs kell, ezeket kell megtalálni az útvesztőben.

Nehézség:
Első kalandjáték-könyvhöz méltóan eléggé könnyű. A szörnyek, egy-két kivételtől eltekintve (például a tűzokádó sárkány vagy a vámpír) könnyen elpusztíthatóak, ha az ember egy kicsit is óvatos, kikerülhet minden nagyobb veszélyt. Ami nagyon fontos viszont, hogy legyen meg minél több kulcsunk, ugyanis 3 különböző kulcsot kell összeszedni a játék végére…aha, csak éppen az nem tisztázott, hogy melyik az a három…szóval viszonylag könnyű a játék.
Megjegyzés: Hallottam olyan kiadásokról, amik félrenyomtatási hibából kifolyólag végigjátszhatatlanok. Valószínűleg az első eresztés lehetett, nem tudom, van-e még belőle, de ha találtok ilyet, ne érezzetek lelkiismeret-furdalást, lapozzatok egyből a könyv végére.

Főellenség:
Ki más lehetne, mint Zagor, a Tűzhegy Varázslója. Gyakorlatilag semmi mást nem csinál, csak ide-oda teleportálgat, és nyomja a süket szövegét. Még karddal is könnyű elpáholni, hát ha még az ember belehajítja a kártyáit a tűzbe…

Ami tetszett:
A Tűzhegy helyszínei eléggé változatosak, annak ellenére, hogy a barlangászás-érzés mindvégig kitart. Van csónakház, bányászati terület, föld alatti folyó homokpartokkal, és ahogy haladunk előre, szép, díszes folyosók is. Van elég élettöltő tárgy, akadnak csodafegyverek is, és teljesen haszontalan tárgyak – ez így van jól. Ne csak hasznos eszközökből, vagy csak kacatokból álljon a repertoár. Az erős ellenségeknek mind van gyenge pontja, vagy van speckó módszer, amivel könnyebben legyőzhetőek. Különösen tetszettek a különleges szereplők a játékban, mint a Wight, vagy a földalatti folyó titokzatos lakója, aki megköszöni, ha a vízbe ejted a kardodat.
Érdekesség, hogy ennek a kalandkönyvnek később 2 folytatása is lett.

És ami nem:
Lehet, hogy csak én vagyok ilyen aberrált, de fájlalom, hogy elég kevésszer lehet a könyvben meghalni (azon kívül, hogy küzdelemben megölnek). Szóval elég kevés a halálpont, vagyis az olyan pont, ahonnan már nem tudsz sehová lapozni, mert kalandod véget ér. Összesen kb. három ilyen van…ha a vámpír szemébe nézel, ha elkap a Ghoul, és ha a kardoddal elkezded csesztetni a varázsló kincsesládikáját. Ezenkívül…egy idő után eléggé unalmas a teljesen hasonló alagutakban bolyongani. Mindegy, a friss kezdőknek tetszeni fog a könyv, a veteránok pedig eléggé „nocsak” pillantással fogják méregetni…
Ja, és egy gyors kérdés a végére…amikor a négy zombival találkozom a szerszámkamrába, mi a fenéért kezdem el tapperolni saját magam, hogy megsebesültem-e!?
2011. december 18. 22:28 | Válasz erre | #2
Számomra a második része a legjobb a trilóginak. Viszont ahhoz kétség sem férhet hozzá, hogy az egész sorozatból ennek a könyvnek van az egyik legjobb hangulata!
2011. december 18. 11:22 | Válasz erre | #1
Számomra a trilógia legjobb része bár lehet,hogy csak azért mert ezt
a könyvet még 13-évesen játszottam a másik két részt pedig 20 évvel
később.
Első oldalElőző oldal12