Zagor.hu
Zagor.hu fórum
15 – A Pusztítás Maszkjai
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (4)
© Nheil
Ahh, a pusztítás maszkjai. El kell itt mondanom, hogy az objektivitást némileg torzítja, hogy ez is eredetileg még rakétás könyvként jött ki és a nosztalgia faktor nagyon keményen ott van. Meggyőződésem, hogy ha a zagoros kiadások között találkoztunk volna vele először, nem lenne meg az a híres-hírhedt bája, Ifor Tynint talán megoldották volna valami frappáns fordítással a zagoros srácok és nem lenne mit emlegetni :-) De a kritikaírás amúgy sem nélkülözheti a szubjektivitást, ezért nincs ezzel gond.

Na de nagyon előreszaladtam. Arion uralkodójaként veszélyes és halálos küldetésre kell útra kelnünk, főleg ismeretlen vidékeken keresztül, hogy megakadályozzuk a gonosz varázslónőt, Morganát, aki a pusztítás maszkjainak segítségével le akarja igáznia világot. Több ponton is kérdéseket vet fel, például miért magának a királynak kell kalandoznia, mik egyáltalán ezek a maszkok, miért nem járt még senki két vármegyével odébb a birodalomból, miért ennyire deklaráltan életveszélyes a környék? De mégis… valahogy működik az egész, alig várjuk, hogy elinduljon a kaland! A sztori pedig menet közben szépen kialakul, kiteljesedik, feltéve persze hogy életben maradunk, amire később visszatérek. Waterfield környezetleírásai általában felkeltik az ember érdeklődését. Bármerre haladunk, végig megvan az a fenyegetettség érzet, ami markánssá teszi ezt a történetet, akár erdőn, mezőn, sötét tárnán át megyünk, soha nem nyugodhatunk meg. Ezek a veszélyek mégis valahogy többségében organikusnak érződnek, akármerre is vetődünk.

A kaland harmadánál megérkezünk Hever várába, ami tulajdonképpen a szomszéd ország fővárosa. Elég fura, hogy ismeri egymást a hős és Hever, holott még soha senki nem volt a leírás szerint még az ő országukban... De ez az epizód is jól meg van írva és még itt a biztos várfalak között is árulás üti fel a fejét. Annak ellenére, hogy elég grandiózusan van felvezetve Hever kürtje, ami jelentős segítséget nyújthat küldetésünk során, praktikusan csak egy támadóerőt nyerünk vele és a hátralévő szrönyek jó részénél nem is hasznáható és nem is bukunk el, ha nem szerezzük meg. Cserébe viszont utunk során több kötelező tárgyat kell összeszednünk, amikbe mindenféle nonszensz helyeken kell belefutnunk. Garlint és a jogarat nem nehéz megtalálni, de a snattamacska agyara és az országalma már keményebb dió. Valahol érződik, hogy csak nem véletlenül lehet belemászni a rejtélyes és életveszélyes tárnába de hogy pont ott bukkanjunk bele holni vademberek vackában egy olyan tárgyba, ami később elengedhetetlenül szükséges az kicsit nonszensz - persze nem nonszenszebb, mint Livingstone sárgaréz távcsöve és hasonszőrű tárgyai. Ami már tényleg a szadizmus inkább, az országalma megpillantása a vízben, amit csak bizonyos kockadobás eredménye esetén találunk csak meg, nyilván egy mezei szerencsepróba túl snassz lett volna...

Vannak tehát kötelező tárgyak de annyira azért nem vészes ezeket megtalálni. Halálfejezet viszont van bőven, némelyik egyáltalán nem fair. Például, ha megvizsgálunk egy repedést a falon, lelő minket egy fekete elf vagy ha rossz helyre megyünk a ködben, elnyel minket és társai. A bűzölgő mocsár is megér egy misét, ugyanis semmi sem utal arra, hogy odamenjünk, mégis ott lesz a Juja, aki majd elirányít a Vastihoz, ezek kötelező pontok, különben meghalunk. Kaphatunk ugyan segítséget, hogy mindig középre ugorjunk de az utolsó ugrásnál persze kissé balra kell menni hát köszi. Waterfield néha tényleg átlép a szivatásaival egy határt de mindezekkel együtt sem annyira kiborítóan nehéz, mint a Bajnokok próbája, vagy az ezután megjelenő Pusztító és a Varázsló kriptája. A fináléhoz vezető barlangrendszer kicsit csalódást keltő, mintha a fejezetekkel együtt a kreativitás is elfogyott volna és a klasszikus ha balra megyünk nem jobbra halálpont is megtalálható. A Morgánával való végső leszámolás sem grandiózus, csak egy sima, specialitások nélküli harc és aztán jön ugye az azt követő, hírhedt utolsó jelent, amikor az árulóval is le kell számolnunk. Az egymondatos befejezés pedig tényleg kritikán aluli.

Sok az értelmetlen halálfejezet, kifejezetten (de azért nem vállalhatatlanul) nehéz, mégis a történetet végig konzisztensen átszövő baljóslatú hangulat, a változatos helyszínek markánssá emelik a könyvet. Igen, vannak kötelezően begyűjtendő tárgyak, de alapvetően nem lineáris a kaland és több opciónk van általában, bizonyos kivételektől eltekintve nem fogunk csak amiatt meghalni, mert nem az egyetlen helyes úton mentünk. Egyszerűen nem tudom igazán lehúzni ezt a könyvet, pedig lehet, hogy megérdemelné!
10/7
 
[b]Borító[/b]
Az egyik Gólemet ábrázolja, amint a maszkot hordja. Elég jónak néz ki, legalább itt megnézhetjük, milyennek álmodta meg a szerző a Gólemeket, mivel a könyvben egyről sincs kép.

[b]Grafikák[/b]
Nagyon szépek, élethűek, igazi mestermunkák!

[b]Történet[/b]
Egy nagyváros királyát alakítjuk ezúttal, akinek a hatalmát egy gonosz varázslónő, Morgana fenyegeti, aki Gólem-hadsereget épít, hogy lerohanhassa otthonodat, a virágzó Arion városát. Természetesen senki más nem tud tenni semmit, neked kell otthagynod csapot-papot, hogy megmentsd a városodat, végülis segáz, ha a város uralkodó nélkül marad…ennél persze jóval többről van szó, de ezt menet közben kell kideríteni.

[b]Nehézség[/b]
Elég nehéz. Az életerőpont-levonások csak úgy röpködnek mínuszba, nemigen van lehetőségünk visszagyógyulni. Lépten-nyomon halálcsapdák vannak, szinte minden oldalon van halálpont, van, ahol több is. Nagyon sűrűn előfordul, hogyha nem jobbra megyünk, hanem balra, akkor végünk van – már a legelső választás is megölhet minket. Hogy végig tudjuk-e játszani a könyvet, az leginkább a szerencsén múlik (ha jó számot dobunk, csak akkor vesszük észre a tóban a víz alatt a csontvázat), szóval itt is van több elengedhetetlenül fontos tárgy, amit mindenképp meg kell szerezni, Hever kürtje viszont, amiről a kaland egész első fele szól, kb. lófszt sem ér…

[b]Főellenség[/b]
Morgana. Ahhoz képest, hogy varázslónő, abszolút nem varázsol semmit. Nevetségesen egyszerű legyőzni, túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen, nemde? Nos igen…

[b]Ami tetszett[/b]
A halálpontok. A lehető legváltozatosabb, és legdurvább módokon érhet véget a kalandunk, néha meg se kell halni hozzá, elég ha csak rossz irányba megyünk, és örökre eltűnünk. Ezenkívül óriási a bejárható terület – van itt sűrű erdő, elhagyatott bánya, dombság, város, mocsár, hegység, tényleg rengeteg élményben lesz részünk. Menet közben deríthetjük ki, hogy miért éppen ránk van szükség a küldetéshez, és miért olyan rohadt fontos az a nyamvadt sisak, amit viselünk, mivel a könyv ezt rendszeresen az orrunk alá dörgöli. Lehet sok aranyat szermányolni, és itt használni is tudjuk őket vásárlásra. Az ellenfelek sokrétűek, változatosak, de akadnak itt-ott hasznos jóbarátok is. Van a játékban tigrisvadászat is, ami szintén remekül lett megoldva, és kaphatunk természetfeletti segítséget is több alkalommal, amiket igénybe is kell vennünk, mert különben…

[b]És ami nem[/b]
Egyetlen rossz választás, és kezdheted a könyvet az elejéről – és ez a magas halálozási ráta a vége felé sem csillapodik, Morgana rejtekhelye már tényleg a szadizmus határát súrolja. Azt se igen komázom, amikor úgy kell menni, ahogy a könyv akarja. Hiába van 2 út, csak egyet választhatok, ha a törzsi harcosok elfognak, mindenképp ordibálnom kell a távoli alaknak, és egyéb, és egyéb. A könyv első fele annyira Hever kürtje körül forog, mintha valami überkirály tömegpusztító fegyvert kapnánk kézhez, itt sincs választási lehetőség, meg kell próbálnunk megszerezni azt a kürtöt, ahhoz képest eléggé hasznavehetetlen, sok ellenséggel szemben nem is használható. És könyörgöm, mi a kórságért kell ennyire erőltetni a Szarf@szú Kevint állandóan!?
Eléggé sok a mesterséges időhúzás a könyvben, például a bozóttüzes rész körül is akkora felhajtás van, mintha atombombát dobtak volna le ránk, miért kell ilyen apróságokat ennyire túlspirázni?
Aztán ott van a csontvázas-mizéria. Ha nem a jó számot dobod, nem kapod meg az országalmát, nem tudsz bejelentkezni Vashtihoz, nem kapsz lehetőséget arra, hogy „kitaláld, hová kell lapoznod” amikor a könyv az árulóról faggat téged, és ugyanúgy meghalsz.
Fordítási hiba sajnos itt is van, és aki végig is jutott a könyvön, az nagy valószínűséggel elbukott az utolsó pontnál, ahol kiderül, hogy a küldetésünk csapda, és valaki azt akarta, hogy odamenjek Morganahoz. Na most, ha valaki nem tud angolul, soha a büdös életbe ki nem találja, hogy Ifor Tynin az áruló, és a 40. pontra kell lapoznia (hacsak nem csal).
A kétsoros befejezést már meg sem említem…fúúú, riszpekt…
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Nekem tetszetős, szépen világít a gólem bácsi szeme és pecsétje, és hát legalább itt a borítón van egy belőle, ha már a belső rajzok közé nem fért be egy sem. Gond csupán annyi hogy a fekete betűk eléggé beleolvadnak a barna háttérbe.

[b]Illusztráció[/b]
Russ Nicholsont szeretjük, itt is sikerült egy kellően baljós atmoszférájú világot elénk tárnia. Számomra gyerekkorom legfélelmetesebb rajzai innen kerültek ki, például az őrült asszony (56.) vagy az átalakult Kevin (281.), aki konkrétan rémálmaim szereplője volt, és alig mertem odalapozni, ahol őt ábrázolják.

[b]Háttértörténet[/b]
Kicsit erőltetett a keretsztori: csak mi állíthatjuk meg Morganát, csak mi vagyunk akkora bajnokok, persze a mágusok semmire sem jók, persze nem gond ha a birodalom uralkodó nélkül marad… Szóval a boszorkánynak már csak a 12-ik pecsétre van szüksége hogy abból is maszkot csinálhasson az utolsó gólem fejére, hogy aztán lerohanhassa velük a világot. Nincs túlbonyolítva.

[b]Eredetiség[/b]
Hát az nincs sok, de az atmoszféra valahogy mégis különleges. Szerintem folyamatosan lehet érezni hogy valami titokzatosság lengi körül utunkat, a történések és a teremtmények is amolyan furcsán szomorkás hangulatúak. Extra teremtményekként leginkább a chiont (óriás pióca szerű jeges tájon élő szörnyeteg) és a spriggeneket (gyáva tündérfajzatok nevetséges szárnyakkal és ork külsővel) tudnám kiemelni. Extra feladatként pedig a tigrisvadászatot, ami szerintem jól lett kivitelezve.

[b]Kihívás[/b]
Huhuh, na erről a témáról a Pusztítás maszkjai esetében regényt lehetne írni. Maradjunk annyiban hogy a top 3 legnehezebb könyvei között biztosan ott van, de még akár az első is lehet. A durvulás már a legelején elkezdődik, konkrétan két lépés után instant megdögölhetünk (csónakkal átmenni a tavon… valóban mily halálos ötlet). Iszonyatos a mű halálozási rátája, az esetek többségében sejteni sem lehet előre hogy mi vár ránk. Általában minimalista stílusban, egy-két mondatban tudatja velünk a könyv hogy kampec. A tűzvész esete, vagy a gonosz mocsár is jó példái a halál-orgiának, Morgana barlangjában pedig már csak röhögni tudtam azon hogy ha jobbra megyünk balra helyett, azonnal annyi - és ez kb. minden elágazásnál igaz.
Azonban ha mindez nem lenne elég, sokszor csak úgy röpködnek az Életerő pontok (mínuszba természetesen), és rengetegszer kell próbára tennünk magunkat: csak néztem hogy egy tavacska átugrásánál két szerencse-próbát kell tennem és természetesen bármelyik elvesztése azonnali halálhoz vezet.
Van továbbá egy nélkülözhetetlen elem is: ha nem jó irányba megyünk az elején, és nem öljük meg a Krakent, akkor Galrin nem segít majd rajtunk, nélküle viszont nincs esélyünk a gólemekkel szemben. Ja, és ott az angol szójáték, amit elfelejtettek magyarba átültetni, nélküle viszont nem tudjuk meg, ki az áruló. Mindegy, ezt már nem ragozom túl, a kaland-játék fanek úgyis kívülről fújják, ki is az az Ifor Tynin…

[b]Főgonosz[/b]
Morgana szerintem szexi. Na jó, nem ennek kellene lennie egy főgonosz elsődleges tulajdonságának, meg az is előfordulhat hogy nekem van kissé kifacsarodott ízlésem. Amúgy sokmindent sajnos nem produkál, főleg érthetetlen hogy varázslónő létére miért ugrik nekünk láthatóan fegyvertelenül (?), ahelyett hogy szétzúzná az arcunkat mindenféle durva varázslatokkal. Egy sima összecsapás és már túl is vagyunk rajta. Arra nem nem sikerült rájönnöm a csata után a könyv miért kérdi hogy Morgana megátkozott-e minket az út során, amikor ettől a ténytől semmi sem függ.

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Hangulat[/b]
Ahogy említettem, nekem tetszett Khul világa a borongós, baljós atmoszférájával egyetemben. A történetben csak az zavart hogy sok minden nincs kifejtve. Ki Vashti? Ki Juja? Mik ezek a pecsétek? Van ezekről pár sor, de azért ez egy kicsit kevés. Miért nincs az árulás részletezve? Árnyékszörny, csontvázak honnan vannak és miért támadnak ránk? Persze lehet tudni hogy mindezek Morgana ármányai, de ez miért nincs leírva? Honnan kéne tudnom hogy a jogar és az országalma fontos lesz a későbbiekben? Az egész sztori titokzatosságba burkolódzik, csak az nem derül ki számomra hogy ez szándékos-e, vagy simán elhanyagolt az egész. A másik érdekesség pedig a már taglalt szadisztikus nehézség. A mű befejezése is vicces (rekord rövidség: két sor), de szeretném írásomat zárni az egyik legszebb halálnemmel a KJK-k történetében: "Mit gondolsz, hogyan marad életben az alkimista ezen a veszélyes vidéken? Amint erőszakos szándékod nyilvánvalóvá válik, semmivé változtat. A bivaly továbbra is unottan bámul maga elé."
Értékelés: 1 / 10
Szerintem A Pusztítás Maszkjai nem tartozik a jobb játékkönyvek közé. Ennek több oka is van, a megfelelő időben be is fogok erről számolni. Ebben a könyvben Arion uralkodójának karakterét ölthetjük magunkra. Micsoda???

Biztos vagyok benne, hogy ez az egyetlen, általam olvasott játékkönyv, ahol az uralkodó fogja magát, és egymagában nekivág a vadonnak, ami Khul északkeleti részében még nagyobb felelőtlenség. Általában az uralkodók másokkal végeztetik el a kalandozó feladatokat, mert vagy már visszavonultak az ilyesmitől (feltéve persze, hogy valaha is belevágtak efféle feladatokba), vagy pedig egész életükben védve voltak mindenféle szenvedéstől és nehézségtől. A háttértörténet nevetséges, különösen az udvari varázsló szavai: – Meg kell ölnöd Morganát! – Hát ez minden, csak nem eredeti név. – Az ország nemesszívű uralkodója és legdicsőbb harcosa vagy. Csak te járhatsz sikerrel! – Nekem egy kicsit furának tűnik, hogy a varázsló a szinte biztos halálba akarja küldeni királyát. (A kaland bővelkedik hirtelenhalál-fejezetpontokban! Ennyi erővel a Monty Python és a szent grálban található erdei táblákat is nyugodt szívvel kitehették volna.)

Akárhogyis, a háttér utolsó előtti mondata a legszórakoztatóbb: "Szavai nyomán rémület és kíváncsiság tölt el." Lehetséges ez egyáltalán? És lássuk be, nem uralhatja Ariont olyasvalaki, aki vágyik a halálra, bár ez igazából annyira most nem is fontos. Akárhogy is, ha mindenbe belekötök, soha nem fogom befejezni a kritikát.

A kezdés nem valami bíztató, a harmadik lapozás után hirtelen halált halhatunk. Semmi gond, Arion népének befellegzett. A gond az, hogy a könyv folyamatosan végez veled, ha A helyett inkább B-t választod. Ha valaha is eljutsz Fakóvölgyig, állítólagos unokatestvéred, Hever kastélyában szállsz meg. Rokonod megbíz azzal, hogy "mágikus" kürtjéért (egy szinte teljesen haszontalan tárgyért, melyet csak néhány állaton lehet alkalmazni) cserébe végezz egy kardfogú tigrissel. Ez a játék a könyv legjobb része. Ha valamivel később nem szedsz össze két tárgyat, és nem szerzed meg egy kísértetsereg támogatását még a történet legelején, lehetetlen megcsinálni. A befejezés pedig egyenesen szánalmas: "Győztél! A Pusztítás Maszkjai nem hoznak romlást a világra – legalábbis nem a te életedben..." És ennyi!

Az egyetlen dolog, ami megmenti a kötetet attól, hogy a szemetesben végezze, az Russ Nicholson rajzai, de még a térképpel együtt sem tudják feledtetni a sztori hiányosságait. Ha véletlenül ismét kiadnák, érdemes jó messzire elkerülni.
hr
Első oldalElőző oldal12
2012. május 8. 17:27 | Válasz erre | #33
Köszi, így már teljesen érthető részemről!
Akkor jó volt a megérzésem:)
© killmaster (Savanyúhas)
2012. május 8. 16:22 | Válasz erre | #32
No kérem a pecsétes matekos részhez kb. annyit fűznék hozzá hogy nem olyan ördöngős mint azt gondoljátok, csak pici gráfelmélet kell hozzá. Ha elképzeltek egy városban 6 épületet melyek hatszög alakzatban állnak egy térképen, és nektek az a feladatotok, hogy mindegyik épületet egyszer kell érintenetek, ahol a sorrend nem számít (tehát A-ból B-be és B-ből A-ba egyazon úton mész..., (de minden épületet csak egyszer érinthettek!)) akkor elvileg 12 féle ábra jöhet ki. Tehát egy csúcsból két élt rajzolsz, és minden pontját érinted meglesz a 12 ábrád. A Te sisakodon, amit Kevin nyújt át, egy hatszög van, amely itt a legegyszerűbb ábra a 12 közül. Ez kell Morganának, hogy összeálljon a gólemsereg!
Hever kürtje valóban nem létfontosságú, de nem is baj, mert előfordulhat, hogy a tigris meglóg előled, te meg hoppon maradsz! Mindamellett akad jó pár egyéb tárgy, amire szükséged van. Az országalmát így is rettentő nehéz megszerezni, ami a szadizmus határát súrolja. Egyébként sokszor írtam már ezzel a könyvvel kapcsolatban, ha az író kicsit átlagosabb (értsd ezalatt normál és értelmezhető halálcsapdákat kreál, nem ilyen helyenként: Hát ez mi a túró? jellegűeket és nem akarja ennyire szivatni a kalandort, egész jó kis történet kerekedett volna belőle. Legalább is többre értékeltem volna a kalandot, így marad a közép-középmezőnyben![smiley]nyes[/smiley]
Ha jól láttam a könyvet 1992-ben adták ki, hát akkor én elsős gimmnazistaként angol szöveggel a Szezám utcában találkoztam, de ott is csak 20-ig számoltak. Hidd el Cyborg ha Oleg Copoklovnak hívják a varázslót én is rájövök miért is kell a 40-re lapozni!
2012. május 8. 15:07 | Válasz erre | #31
Ezt eddig észre se vettem:)
Köszi, hogy említetted.
A pecsétes kérdést pedig ne tőlem kérdezd, ez a fajta matek nem az én asztalom - talán FireFox, vagy Killmaster ebben jobban fog tudni segíteni.
2012. május 8. 14:51 | Válasz erre | #30
Nem hiszem hogy ez a kritikám bármiben is jobb lenne mint a többi eddigi,de kösz szépen!
Kevin átváltozása nem volt rám semmilyen hatással.
Sok lehetőség nem volt;a könyv már a bevezetőjétől sok gyanus utalást tesz rá;és az a forty nincs annyira kacifánosan elrejtve a nevében hogy ne szúrtam volna ki szinte egyből!Pedig nem tudtam anno angolul csak ilyen minima,semmi szinten mint pl.a számok,és ugye ott a 4 és 40 között sok különbség nincs!Annyit meg baromi sokan tudnak hogy 1-2-3-4...
Bevallom a pecséttel baromi régen foglalkoztam utójára,de akkor nem állt össze!Tiszta sor hogy a 88-nál van említés,és az 1-es fp.képen is feltűnt a hatszög,de ennek a hatszögnek hogy kötöd össze úgy a csúcsait hogy 12 alakzatot kapj?A borítón pl.nem ilyen van a gólem maszkján,de bárd homlokán sem!Plusszként azt nem tudom észrevetted-e hogy az 56-os fp.képén az öregasszony is meg lett jelölve,bár nem a homlokán?
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. május 8. 13:00 | Válasz erre | #29
Spoiler!

Szépen összeszedted a gondolataidat, gartula!
Hellyel-közel egyet is értek velük.
Azért azt meg kell említenem, hogy Kevin átváltozása egy igen jól sikerült része a könyvnek!
Ifor Tyninhez pedig külön gratulálok!
Érdekes, hogy erre magadtól rájöttél, a pecsétre pedig nem:)
Ha jól emlékszem, a 88-as pontban Vasti fejti ezt ki. Ilyen például az első pontban a kép a sisakodról, vagy a száz valahanyas a bárdról Hevernél.
2012. május 8. 11:31 | Válasz erre | #28
Robin Waterfield eme második művével már a Titánon teremtett újabb helyszínt magának,tovább építve ezzel Khul kontinenst!Mivel az első sci-fi könyve nem igazán keltette fel az érdeklődésemet,kreativitását,stílusát csak innen ismerem!
A borító:a komplett mű bal alsó sarka-azaz a gólem jobb karja,és a mögötte-alatta lévő cseppkő-szépen kidolgozott,de a többi rész nem valami ütős!A plafon még csak-csak okés,de maga a gólemalak elég gyengén sikerült!Eleve ostoba pózban van,most ordítva fut vagy mit csinál?Rohanó kőszobor,eleve vicc;ill.nagyon természetellenes pózban van a bal karja is!
Vagy pont a bal karja OK,és a jobb a rossz,mert mintha a magyar borítóra az eredeti tükrözete lenne rátéve?
A belső képek viszont egész jók!Számomra a 362-es fejezetponthoz tartozó kép adja meg nagyon az alaphangulatot;nagyon jól eltalált kis tájkép,tökéletesen elősegíti ennek az egész kontinensrésznek az elképzelését(csakúgy mint a 98-as;128-as;226-os)!Russ Nicholson elég felemás munkákat végez,hol egész pofás és/vagy hangulatos képeket produkál,hol pedig ennek nagyon az ellenkezőjét(pl.Lopakodó lelkek).Külön filozófia hogy ez a kapott pénzén vagy az éppeni hangulatán múlott-e?A kis képek pláne nagyon hangulatosak,főleg Hever vára,ill.a fölből kitörő gólem(eltaláltabb mint a borítón,és ez a minitájkép is tovább segít elképzelni a közeget)!Mindezek mellett Ifor Tyninről megnéztem volna egy képet!
Szabálymódosítások nincsenek,az alapsztori sablonos,ennek ellenére nincs ezzel a könyvvel komolyabb gond!
A már fentebb leírt képekhez jól passzolnak az azt bemutató fejezetpontok leírásai;az alaphangulat adott!(Bár magáról Morganáról lehetett volna komolyabb leírás,ugyanis a kép róla nem valami sokat mondó!)Nagy és választékos területet járunk be,amelyek szerintem egész ötletesek sokszor,szépen kihasználtak!Viszonylag még logikusan is van felépítve mindez(bár a síkságot átszelő kanyon,az azt követő mocsárral kicsit necces,de egye fene).Ahogy én látom Jonathan Green is nem egy ihletet merített innen a Démonlovagokhoz(pl.Hever uradalma-Cleeve birtok;vadászat a kardfogú tigrisre-vadászat a vadkanra;de az áruló karakter vagy a kaland közbeni átok is nagyon nyúlásízű többek között)!
Ami ront a könyvön az egyrészt a nehézsége,és néhány átgondolatlanságra utaló idétlensége(pl.a kétsoros,agyatlan elhalálozások,ill.tényleg minek kell Hever kürtje?;de valóban nem lett előnyös a Morganával való végső harc sem...).Tömören egész jó kis kaland ez,de nem tartom kiemelkedőnek sem!Viszont az érdeklődésemet felkeltette Robin többi könyve felé is(főleg A félelem fantomjaira vagyok kíváncsi)!
És némi utóiratként:lehet nem hiszitek el,de nekem nem okozott gondot az iFOR TYnin-es megfejtés!Sokan írjátok hogy akkoriban még nem ment az angol és ez tett be,de egy számjegy angol ismerete még abszolút nem is igényel angoltudást!Egyrészt néhány dolgot-itt pl.a 40-et-angolul tudni nem = angolul tudni!Másrészt túl sok szóba jöhető figura sincs a sztoriban,ill.a helyes utat végigjárva ezek közül is ő marad kizáratlanul!Persze a helyes út megtalálása az már más kérdés.(Tény,hogy aljas húzás,hogy ebben itt is a \"véletlennek\" van szerepe!)
Viszont arra sosem jöttem rá hogy hogyan is néz ki maga az ominózus pecsét?Azt tudja valaki?
(+ a hangyaösvénynek nem csak hangulatfokozó szerepe van!Ha követed(és követni is kell!)egész más útvonalon haladsz tovább a síkságon ,mintha nem követted volna!)
Értékelés:10/7
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Ravnos
2012. január 15. 20:32 | Válasz erre | #27
Én vmiért bírom ezt a könyvet, talán Russ Nicholson rajzai miatt. De tény,a halálok olykor elég viccesek. Pl: amikor találkozol a pusztán az öreg Canchessel(323) aki 1 vándor árus. A könyv felajánlja, h megtámadhatod,de ha ezt megteszed ő csak úgy egyszerűen semmivé változtat. :D
© marczy
2012. január 14. 23:46 | Válasz erre | #26
"elnyel a köd", "beléd vág a villám"... jajj!
Ez tényleg a vicc kategóriája, kedves Vízmezei Robin!
Amikor elkezdtem ezzel játszani, akkor ha 5x zsinórban nem haltam meg már valahol egészen korai stádiumban, akkor egyszer sem.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. január 14. 23:02 | Válasz erre | #25
Nekem nem sok emlékem van erről a könyvről. Klasszikusnak már csak azért sem mondanám, mert ha a legbénább halálcsapdák díját osztanák ez a könyv toronymagasan verne minden eddig megjelent kjk könyvet. Még a sztori szódával elmegy, de a körítés hozzá, hát maradjunk annyiban olvastam jobbakat is. A tigrisvadász rész nagyon eredeti és még a téli rész (a kaland vége) egészen eltalált, de részemről kb ennyi. Az író másik kjk könyvéhez (Halálmocsár) még nem volt szerencsém, talán az jobban fog tetszeni...
© marczy
2012. január 14. 15:27 | Válasz erre | #24
Vanni van, de baromi homályos. [spoiler]"Csak egyetlen uralkodó lehet."(only _one_ stb.) + "Az uralkodó hatalmának 21 a száma." + tölgy be, alma ki vagy hasonló.[/spoiler]

A veszélyérzetet tekintve nálam az Elátkozott ház volt a csúcs, volt, hogy valódi rémálmaim voltak tőle... Ettől mondjuk kevésbé, bár amikor már tizedszer haltam meg, kicsit elegem lett már az egészből... Aztán persze az Ifor Tynin-ügyet leszámítva sikerült a végére járnom mindennek...
Ezt a könyvet amúgy egy Jocó nevű haveromtól kaptam kölcsön kis hatodikos pöcsmácsik koromban...
(Most meg vén fejjel itt dekkolok Sógorországban, és velem van két könyv eredetiben, még a régi szép időkből...)
2012. január 14. 14:45 | Válasz erre | #23
Kinek a pap, kinek a papné:)
E könyvet rég játszottam már, de a Halállabot nemrég, így elmondhatom, hogy számomra megvolt benne a kellő veszélyérzet.
© Athlay
2012. január 14. 11:14 | Válasz erre | #22
A legnagyobb buziskodás a csontváz a folyó mélyén, azt vagy megtalálod vagy nem.
Azt meg, hogy mit kell csinálni a két fa között, csak tök véletlenül találtam ki, valójában nem is tudom, hogy van-e utalás arra, hogy ott ténylegesen mit kell csinálni.
© Athlay
2012. január 14. 11:12 | Válasz erre | #21
A fene tudja, nekem valahogy végig fenntartott a szöveg egy ilyen fenyegetettség érzést, ami megmaradt egészen a végéig. Persze az alaphangulatot már az megadta, hogy az első alkalommal lefeküdtem aludni a tóparton...

A bányászfalu is baromi kísérteties, Hever várában a jelenet Kevinnel dettó...

Más könyvek ezt abszolút nem adják meg, pl a Halállabirintus egy vidám cserkészkirándulás szintjén van a veszély feelinget tekintve.
2012. január 3. 23:12 | Válasz erre | #20
Hát igen, épp annyira dark, amennyire szinte az összes többi KJK az: közeleg a világvége, és csak te mentheted meg a pusztulástól a Titánt, vagy legalábbis valamelyik kontinenst, stb.
Nekem az egyik személyes kedvencem ez a kötet az egész sorozatból. A bonyolultságára sem lehet panasz: nem is tudom, hányadik nekifutásra sikerült minden kötelező kűrt kipipálni benne.
2012. január 3. 09:10 | Válasz erre | #19
Én is csak pár éve tudtam meg, hogy miért az ami:)
Sok mindent el lehet mondani a könyről, de annyit mindenképpen a számlájára lehet írni, hogy sok helyszít járhatunk be, illetve hangulatos. A darkulós hangulatot abszolút nem értem, nekem inkább Nibelug Gyűrűjés.
© elefes
2012. január 2. 22:17 | Válasz erre | #18
Azt a rejtélyt én is csak kábé 2-3 éve tudtam meg. :P
Viszont minden hibájuk ellenére sokkal jobbak az ilyen hangulatos könyvek, mint az akár remekül felépített, de száraz, célirányos kalandok. A Mélység rabszolgáit is ezért szerettem meg - fura módon csak felnőtt fejjel, mert amikor annak idején megjelent, kifejezetten utáltam -, mert egészen különleges hangulata van. És hát annak a története is egészen egyedi.
2012. január 2. 21:49 | Válasz erre | #17
Ja-ja, ebben vannak a hangyák. Emlékeim szerint sok értelme nincs, csak aranyat lehet tőlük szerezni, viszont minden tallérért valamennyi ÉP-veszteséggel fizetünk. Hangulatfestő imtermezzonak ellenben valóban kiváló. Mellesleg a könyvnek szerintem is lenyűgözően jó a hangulata, amihez nagyban hozzájárul, hogy sokfelé lehet szambázni a kaland során. Az Ifor Tynin-féle rejtély nekem is sok fejtörést okozott, és mivel akkortájt sem én, sem a KJK-s haverjaim nem tanultunk angolul, ezért a 2000-es évek legvégéig kellett várnom, hogy pontosan tudjam a megoldást...
© elefes
2012. január 2. 19:55 | Válasz erre | #16
Javítsatok ki, ha tévednék, de ha jól emlékszem, ebben a könyvben van az a rész, amikor vándorlás közben keresztezed a hangyák ösvényét, akik mindenféle holmit visznek. Talán semmiféle jelentősége nincs, csak végignézed, hogy mászkálnak a hangyák. És éppen ezért tetszett, mert bemutat egy aprócska kis részletet Titán világából, csak úgy, nem folyton az van, hogy a szöveg hajt előre, mint az állat, hogy gyerünk, nyomasd már a küldetésed. Sok könyvből ezeket az apró, hangulatos részeket hiányolom.
© Athlay
2012. január 2. 16:05 | Válasz erre | #15
Nem értem miért lenne ez a könyv gyenge. Szvsz piszok jó - van egy ilyen darkulós, reménytelen hangulata, ami egyértelműen 5ös- Az Ifor Tynin rejtvény meg a teteje az egésznek, 12 évesen eltartott vagy egy hónapig mire rájöttem :)
© marczy
2011. december 29. 18:49 | Válasz erre | #14
Említettem, hogy amikor az első ilyen könyv a kezembe került, akkortájt valóban egy büdös kukkot nem tudtam angolul. Aztán mire erre került a sor, már elkezdtem tanulgatni, de az akkori tudásommal a büdös életben rá nem jöttem volna, hogy itt bizony eredeti nyelven, angolul kell gondolkodni!
(Vajon hány embernek állhatott érdekében akkoriban, hogy angolul tanuljon? Az oroszt erőltették még korábban, minimális tudásom azóta is megmaradt, de fejlődni persze nem tudott... Nyilván még akkor sem merték átnevezni az ürgét Vladimir Sorokevichre vagy hasonlóra...)
2011. december 29. 03:36 | Válasz erre | #13
Borító:
Az egyik Gólemet ábrázolja, amint a maszkot hordja. Elég jónak néz ki, legalább itt megnézhetjük, milyennek álmodta meg a szerző a Gólemeket, mivel a könyvben egyről sincs kép.

Grafikák:
Nagyon szépek, élethűek, igazi mestermunkák!

Történet:
Egy nagyváros királyát alakítjuk ezúttal, akinek a hatalmát egy gonosz varázslónő, Morgana fenyegeti, aki Gólem-hadsereget épít, hogy lerohanhassa otthonodat, a virágzó Arion városát. Természetesen senki más nem tud tenni semmit, neked kell otthagynod csapot-papot, hogy megmentsd a városodat, végülis segáz, ha a város uralkodó nélkül marad…ennél persze jóval többről van szó, de ezt menet közben kell kideríteni.

Nehézség:
Elég nehéz. Az életerőpont-levonások csak úgy röpködnek mínuszba, nemigen van lehetőségünk visszagyógyulni. Lépten-nyomon halálcsapdák vannak, szinte minden oldalon van halálpont, van, ahol több is. Nagyon sűrűn előfordul, hogyha nem jobbra megyünk, hanem balra, akkor végünk van – már a legelső választás is megölhet minket. Hogy végig tudjuk-e játszani a könyvet, az leginkább a szerencsén múlik (ha jó számot dobunk, csak akkor vesszük észre a tóban a víz alatt a csontvázat), szóval itt is van több elengedhetetlenül fontos tárgy, amit mindenképp meg kell szerezni, Hever kürtje viszont, amiről a kaland egész első fele szól, kb. lófszt sem ér…

Főellenség:
Morgana. Ahhoz képest, hogy varázslónő, abszolút nem varázsol semmit. Nevetségesen egyszerű legyőzni, túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen, nemde? Nos igen…

Ami tetszett:
A halálpontok. A lehető legváltozatosabb, és legdurvább módokon érhet véget a kalandunk, néha meg se kell halni hozzá, elég ha csak rossz irányba megyünk, és örökre eltűnünk. Ezenkívül óriási a bejárható terület – van itt sűrű erdő, elhagyatott bánya, dombság, város, mocsár, hegység, tényleg rengeteg élményben lesz részünk. Menet közben deríthetjük ki, hogy miért éppen ránk van szükség a küldetéshez, és miért olyan rohadt fontos az a nyamvadt sisak, amit viselünk, mivel a könyv ezt rendszeresen az orrunk alá dörgöli. Lehet sok aranyat szermányolni, és itt használni is tudjuk őket vásárlásra. Az ellenfelek sokrétűek, változatosak, de akadnak itt-ott hasznos jóbarátok is. Van a játékban tigrisvadászat is, ami szintén remekül lett megoldva, és kaphatunk természetfeletti segítséget is több alkalommal, amiket igénybe is kell vennünk, mert különben…

És ami nem:
Egyetlen rossz választás, és kezdheted a könyvet az elejéről – és ez a magas halálozási ráta a vége felé sem csillapodik, Morgana rejtekhelye már tényleg a szadizmus határát súrolja. Azt se igen komázom, amikor úgy kell menni, ahogy a könyv akarja. Hiába van 2 út, csak egyet választhatok, ha a törzsi harcosok elfognak, mindenképp ordibálnom kell a távoli alaknak, és egyéb, és egyéb. A könyv első fele annyira Hever kürtje körül forog, mintha valami überkirály tömegpusztító fegyvert kapnánk kézhez, itt sincs választási lehetőség, meg kell próbálnunk megszerezni azt a kürtöt, ahhoz képest eléggé hasznavehetetlen, sok ellenséggel szemben nem is használható. És könyörgöm, mi a kórságért kell ennyire erőltetni a Szarf@szú Kevint állandóan!?
Eléggé sok a mesterséges időhúzás a könyvben, például a bozóttüzes rész körül is akkora felhajtás van, mintha atombombát dobtak volna le ránk, miért kell ilyen apróságokat ennyire túlspirázni?
Aztán ott van a csontvázas-mizéria. Ha nem a jó számot dobod, nem kapod meg az országalmát, nem tudsz bejelentkezni Vashtihoz, nem kapsz lehetőséget arra, hogy „kitaláld, hová kell lapoznod” amikor a könyv az árulóról faggat téged, és ugyanúgy meghalsz.
Fordítási hiba sajnos itt is van, és aki végig is jutott a könyvön, az nagy valószínűséggel elbukott az utolsó pontnál, ahol kiderül, hogy a küldetésünk csapda, és valaki azt akarta, hogy odamenjek Morganahoz. Na most, ha valaki nem tud angolul, soha a büdös életbe ki nem találja, hogy Ifor Tynin az áruló, és a 40. pontra kell lapoznia (hacsak nem csal).
A kétsoros befejezést már meg sem említem…fúúú, riszpekt…
2011. december 26. 07:59 | Válasz erre | #12
Ezt a könyvet nem Aczél László fordította?
© marczy
2011. december 25. 15:13 | Válasz erre | #11
szerintem is, elég nehéz könyv, rengeteg mindenre kellett benne figyelni, és rengeteg halálpont volt/van benne... ezért el is ment tőle a kedvem egy időre, nehezen adta meg magát. Van néhány hülye hely, ami számomra is érthetetlen, de hát abból kell főzni, ami van, és amire a könyv lehetőséget ad...
© CatDog
2011. december 24. 13:18 | Válasz erre | #10
Mondjuk én nem értek egyet azzal, hogy ez gyenge mű, hisz elég sok rejtély van benne amiket fel kell kutatni és teljesen renden is van maga a történet is amúgy az írót Robin Waterfield-et a legjobbak közé sorolnám jó könyveket írt a sorozat számára.
2011. december 22. 18:28 | Válasz erre | #9
Mindenkivel előfordul olykor-olykor:)
© marczy
2011. december 22. 11:56 | Válasz erre | #8
a "fújdogáltak" szót is elírtam, szegény billentyűzetnek már semmi sem sikerül, hiába, 9 éves(!) gépről írok most.
2011. december 21. 17:40 | Válasz erre | #7
Igaz, elírtam, sorry.
De te is, kopromisszum helyett kompromisszum.
:)
© marczy
2011. december 21. 17:09 | Válasz erre | #6
a 40 az csak forty.
Az akkori agyammal nem gondolkodtam angolul, csak magyarul... Úgy viszont hiába. (Meg persze németül.) Amikor elkezdtem kjk-zni, egy büdös kukkot nem tudtam még angolul! (Nem úgy, mint ma, amikor angolul tartom az előadásaim javát!)

Az orosz nyelv lett volna a jó kopromisszum, addigra már más politikai szelek fújogáltak (ez a könyv 1990/91 fordulóján került hozzám), úgyhogy az ideológiai lektor se dobta volna vissza.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 21. 15:42 | Válasz erre | #5
Na igen, erre írtam én valamely topicban, ha copok-nak hívják az illetőt, hamarabb rájövök miért kell a 40-re lapozni! Én ugyanis még orosz nyelvből érettségiztem, mint akkoriban sokan mások. (oroszul így van a 40!)[smiley]hehe[/smiley]
2011. december 21. 15:33 | Válasz erre | #4
Spoiler!

Ifor Tynin - "fortyn", ami negyvenet jelent. Rá pedig gyanakodni kell.
© Enzo55
2011. december 21. 12:35 | Válasz erre | #3
Pontosabban nem is összekeverve, hanem benne van.
© Enzo55
2011. december 21. 12:31 | Válasz erre | #2
Emlékeim szerint az áruló neve angolul 40, picit összekeverve(betűk).
2011. december 21. 12:02 | Válasz erre | #1
Miért is a 40-es pontra kell lapozni?Ennyi volt ez a könyv és nem több
nagyon gyenge alkotás szerintem az összes rakétás közül a legrosszabb.
Első oldalElőző oldal12