A FARKASOKAT meg lehet találni a három kontinens bármely részén. Kis csoportokban, falkákban élnek, és folyamatosan portyáznak az élelem miatt. Képesek több napon át követni a zsákmányt, és egy óvatlan pillanatban, mikor lanyhul a figyelem, támadásba kezdenek. Az áldozat csak az utolsó pillanatban veszi már csak észre azt a világító szempárt, mely eddig a bozótban rejtőzött. Üvöltéssel tartják egymás közt a kapcsolatot. Ezt, ha meghallja valamiféle vadállat, és nincsen elzárva, vagy kikötve azonnal elrohan. A tűztől félnek, de türelmes lények, tudják, hogy a tűz előbb vagy utóbb kialszik, és utána támadhatnak. Számos rémtörténet kapcsolódik például a Fekete erdei farkasokhoz, akik álmukban lepik meg a szerencsétlen kalandozókat.
Az északi jeges tájakon egy különleges fajuk él: a HÓFARKAS. Jóval nagyobb termetű a hagyományos farkasnál, és sokkal vérszomjasabbak is. Fehér a bundájuk, hogy jól el tudjanak rejtőzni a havas tájon. Szemük vörös, és sokan ezért is gondolják őket megszállottnak. A TOA-SUO nép folyamatosan tenyészti, és képzi őket. Velük járnak vadászni Yetire és Fagy- óriásra.
A FARKAS és Kutya keresztezéséből jött létre a FARKASKUTYA. Olyan, mint egy FARKAS, de sokkal vékonyabb, és a bundája is rövidebb. Kiváló őrző védő állat; egyesíti a kutya odaadását, és a FARKAS ravaszságát. Már kölyök korukban kell velük foglakozni, mert csak egy gazdát ismernek csak el, és az ő szavára azonnal cselekszenek.
A Feketehomok Kikötőben több iparos is tart ilyen őrző-védő ebeket, hisz a rengeteg tolvaj és rabló készséggel emeli el az értékeket.