Zagor.hu
Zagor.hu fórum
Felhasználó információk
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Név: David Whyld
Hozzászólások: 0 db
Regisztráció ideje: Az SG Fórumos időkben
Utolsó felbukkanás ideje: -
Utolsó hozzászólás ideje: -
Gondolatok a könyvekről
Értékelés: 1 / 10
Rendben, kezdjük egy gyors vallomással, mielőtt belevágnánk a lecsóba: soha nem rajongtam Livingstone munkásságáért. Bár azt kénytelen vagyok beismerni, hogy a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=1]Halállabirintus[/url] egy remek játékkönyv és [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=3]Az országút harcosa[/url] is egy jó alapötlet, könyveinek nagy része hidegen hagy. Jellemzően mind ugyanazt a képletet követik: rengeteg harc, nagyon rövid történet, átlagos fogalmazás, tisztességtelen feladványok, a követelmény, hogy a játékos egy tucatnyi tárgyat összeszedjen a küldetés vége előtt, különben elbukik... Úgyhogy amikor megtudtam, hogy egy új Kaland, Játék, Kockázat könyv írásába fogott, nem mondhatnám, hogy kiugrottam volna a bőrömből. Ha Steve Jackson vállalta volna el, még most is ugrándoznék.

De úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt, mielőtt elmondanám róla a véleményemet.

Lássuk hát: A Sárkány szeme.

Az Ostoba Kalandozó Meséje

Egy közönséges kalandozó hős bőrébe bújunk. Mindenki ismeri a fajtáját: nagy darab, izmos fickó, borzalmasan jól forgatja a kardot, aki bár rendelkezhet olyan életerő és ügyesség értékekkel, hogy a világ legjobb harcosa is lehessen belőle, mégis kincsek után kutat az eldugott labirintusokban.

Épp nincs sok pénzünk és Fang egyik fogadójában, a Kék Disznó Kocsmában tengetjük az időnket (megadva a lehetőséget, hogy felemlegessük, a klasszisokkal jobb Halállabirintus című művet). Itt egy kalandozótársunkkal, bizonyos Henry Delacorral futunk össze. Amilyen mázlisták vagyunk, Henry egészen véletlenül pont tud egy közelben lévő labirintusról, melyben mesés kincseket rejtettek el. Ki hitte volna...?

Hajlandó is beszámolni nekünk a részletekről, melyek alapján eljuthatunk egészen a kincsig. Hogy mi az átverés? Csupán egy pohárnyi lassan ölő mérget kell felhajtanunk (melyhez rendelkezik az ellenmérgével), így biztosítva be, hogy megkapja a kincsből az őt megillető részt, és nem oldunk az egésszel kereket. Ezen a ponton bárki, aki csak egy ork intelligenciaszintjével is rendelkezik, megállt volna, és elgondolkodott volna: ez most komolyan azt várja, hogy mérget igyak meg? És ezen a ponton el is küldte volna Henryt melegebb éghajlatra. Nem úgy Livingstone legújabb történetének hőse. Nem, mi fogjuk a mérget, és tétovázás nélkül felhajtjuk. Ilyen hülyén nem csoda, hogy állandóan kifogyunk a pénzből.

Déjà Vu

Volt már valaha is olyan érzésed egy játékkönyv olvasása közben, mintha ezt egyszer már játszottad volna? Nos, A Sárkány szemének olvasása közben ezt nem egyszer fogod érezni. Emlékszel még a Halállabirintusban, a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=9]Bajnokok próbájában[/url] és oly sok másik klasszikus Livingstone-i kalandban felbukkanó hosszú, kanyargós folyosókra, melynek mindkét oldalán ajtók sorakoztak? Nos, itt is felbukkannak. Sőt, a könyv igen nagy része másból sem áll, csak közönséges folyosókon való mászkálásból, ahol olyan bonyolult döntéseket kell hoznunk, mint be akarunk-e nyitni egy tökéletesen érdektelen ajtón. Hűha. Nem túl meglepő, hogy Livingstone ilyen sok könyvet írt. Ugyanazt az egyetlen ötletet használja fel újra és újra. És ezek még csak nem is különösebben jó ötletek.

Nyiss be egy ajtón, és vedd szemügyre a mögötte található, teljességgel oda nem illő embereket és helyszínekkel. Az egyikben még egy kereskedő is lakik. Egy kereskedő? Hogyan? Miért? Úgy döntött, hogy nem egy város közepén, hanem inkább a Fekete-erdő alatt, egy szörnyek hadától nyüzsgő labirintusban nyit boltot? Aha, persze... Igazából üdítő volt találkozni a kereskedővel, mert így legalább találkoztam olyasvalakivel, aki még az önszántából mérget ivó főhősünknél is ostobább.

Más szobákban a szükséges kaland-elemeket találjuk: egy trónt, amibe ha beleülünk, akkor feljavítja az ügyességünket*, tucatnyi egyéb tárgyat, melyeknek látszólag semmi céljuk vagy feladatuk nincs, és a szokásos szörnyeket, akikkel végeznünk kell. Időről időre felbukkan néhány karakter is, de a párbeszédek olyan gyalázatos színvonalúak, hogy azt hihetnénk, egy óvatlan pillanatban lecserélték őket kartonbábukra.

*: Egy csodálatos, mágikus eszköz, mely feljavítja mindazok harci képességeit, akik beleülnek, csak úgy ott hever a Fekete-erdő alatt húzódó labirintusban? Nos, a jelek szerint igen.

Zavaros szabályok

Mint minden Kaland, Játék, Kockázat kötetben, a szabályok itt is hagynak maguk után kívánnivalókat. Az egyik rész szerint az ügyesség pontjaink száma soha nem lépheti túl a Kezdeti értéket, kivéve a ha a szöveg kifejezetten ezt írja. A könyv során összesen négy vagy öt különböző ügyesség-feljavítót találtam. Ez most akkor azt jelenti, hogy akár 17-es* ügyességünk is lehet?

*: Egy Livingstone kalandban javasolt csalni oly módon, hogy maximális pontszámokkal indulunk. Másképp vajmi kevés esélyünk lesz a túlélésre.

Ostoba választási lehetőségek

A legjobban az zavar, hogy A Sárkány szemében kapott választási lehetőségek nagy része, lássuk be, elég ostoba. Vegyük a legelsőt: látunk egy viskót. Választhatunk, hogy először átkutatjuk-e, vagy egyből leereszkedünk a létrán. Melyikre van nagyobb esély? Hű, ez aztán nehéz döntés. Tudom. Nem szórakozok a kutakodással, inkább sietve elindulok lefelé és kihagyom a lehetőséget rá, hogy összeszedjek bármi hasznosat, ami esetleg ott hever. Hümmm...

Mint kiderül, egy különös vésetekkel borított fejszefejre bukkanunk. Mint minden ostoba kalandozó, aki összeszed mindenféle szemetet, amire csak rábukkan, minket is kíváncsivá tesz ez a lelet, ezért úgy döntünk, hogy magunkkal visszük. Kíváncsivá tesz egy fejszefej, mi? Szerencsétlen flótásnak többet kellene kimozdulnia otthonról.

A könyv nagyobbik része tele van ehhez hasonló döntésekkel. Egy folyosón sétálunk és rábukkanunk egy ajtóra. Benyitunk rajta, vagy sem? Találunk egy ládát egy szobában. Kinyitjuk, vagy nem? Az egész bűzlik az írótól, aki már teljesen kiégett, nincs egyetlen eredeti ötlete sem, és a lehető leggyorsabban össze akart dobni egy könyvet. Bármennyire kétségbeesett várt is a Wizard egy új játékkönyvre, ennél igazán összehozhattak volna valami jobbat is.

Végszó

A Sárkány szeme az 1995-ös [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=44]A Múmia Átka[/url] óta az első új kötet, de az újdonságot egyetlen részletén sem lehet érezni. Épp olyan érzete van, mintha Ian húsz évvel ezelőtt írta volna meg, és annyira szégyellte volna magát az eredmény miatt, hogy inkább elrejtette, és megfogadta, hogy soha nem hagyja, hogy napvilágra kerüljön... egészen mostanáig. Hajíts egy követ a tömegbe, és bizonyára el fogsz találni valaki olyat, aki ennél jobbat tudott volna összehozni. Az igazat megvallva még a korábbi, alacsony színvonalú Livingstone kalandokat is sikerült alulmúlni.