Zagor.hu
Zagor.hu fórum
11. könyv: A Nekromanta éjszakája
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (2)
[b]Történet (5)[/b]: Egy háborúból megyünk éppen haza, kényelmes otthonunk után sóvárogva, amikor váratlanul támadás ér minket. Három harcos és egy oltárszolga támadásának esünk áldozatul, ami az életünkbe kerül. Azonban nem pusztulunk el végleg, szellemként kezdjük el a kalandunkat. Eközben kiderül, hogy Birodalmunkban sincs minden rendben. Valzinor kastélyában most már a gonoszság az úr, Unthank, a gonosz szekta vezetője meg kívánja idézni a rettenetes Árnykirályt, hogy pusztulást hozzon a birodalomra. A feladat kettős, egyfelől bosszút állni a gyilkosainkon, másrészt így szellemként is megmenteni a birodalmat. Mindent egybevetve ennél eredetibb történet talán nincs az eddig olvasott könyvek közül (esetleg a Pusztító). Szellemalakként a játék nagyon izgalmas, és élvezetes, az akarat és az akaratpróbák szintén kiválóak, sokkal jobban kivitelezett, mint a korábban elemzett [url=http://velemenyes.blogspot.com/2018/07/vissza-multamba-3-melyseg-demonai.html]Lidérckastély mélyén[/url]-ben. A halálból (Halál? Hisz, már meghaltunk! Jó, most hagyjuk!) való visszatérés ugyanígy egy remek megoldása a könyvnek. A gazdatest keresése szintén nagyon egyedi és jó része a történetnek, a szellemképességek elsajátítása meg nagyon kreatív és eredeti. A történetvezetés is nagyon tetszik, ahogy a kastély minden egyes részét megnézhetjük és gyűjthetjük az információkat és a szövetségeseket. Egyetlenegy aprócska logikai bukfencnek a kutyát tartom, aki csatlakozhat hozzánk. Persze, hangulatos eleme a kalandnak, de pl. amikor „árny” képességet használunk, akkor hogy tüntetjük el a szegény állatot? Ez a része nem túl logikus. Ezenkívül az sem az igazi, amikor egy embernek a bizalma azon múlik, hogy ismerjük-e a kutyánk nevét. A kutya nevét ugyanis nem az előzményekben, hanem valamikor a történet során ismerhetjük meg, ami nem logikus. Ha járunk egy helyen [spoiler2]a kutyaólban[/spoiler2], akkor ismerjük a kutyánk nevét, aki évekig hű társunk volt, ha meg nem jártunk ott, akkor nem? Ennek semmi értelme. Jobb lett volna a háttértörténetbe beírni a kutya nevét, és akkor egy jó figyelempróba lett volna. De még ez az apróság ellenére is tökéletes a történet.

[b]Gondolkodás/szerencse (5)[/b]: Meglepődtem, de egy nagyon jó kis gondolkodós könyvet kaptunk. Több rejtvény is van benne, de az is fontos, hogy minden információra odafigyeljünk, amit kapunk, ez később aranyat érhet. Több párbeszédnél is jó, hogyha használjuk az eszünket, valamint a gazdatest találásakor is lehet, hogy gondolkodnunk kell. Ehhez képest kevés szerencsefaktor van a könyvben, a legtöbb területen minden helyet átkutathatunk, csak néha-néha számít sokat a sorrend, de ennyi szerencse meg muszáj egy ilyen könyvben. Mindent egybevetve ilyen szempontból is igazán jó a könyv.

[b]Nehézség (4)[/b]: Az optimálisnál talán valamivel könnyebb. Az, hogy a játék során gyakorlatilag legalább 3-4-szer meghalhatunk, [spoiler2]sőt, az egyik halálunkkal akár még meg is könnyíthetjük a küldetésünk teljesítését egy varázstárgy formájában[/spoiler2] elég nagy könnyítés (no nem mintha az itteni olvasóim legalább fele nem csak visszalapozik egy azonnali halálnál, ahelyett, hogy újrakezdené a könyvet ☺ ), de igazán komoly kötelező tárgy sem szükséges. Nem árt azért egy varázsfegyver, a kaland egy pillanatában pedig kell egy gazdatestet találni, de ezek mindegyike többféleképpen is teljesíthető. A legnehezebb rész egy kapun való átjutás, amihez két fontos információt is meg kell szereznünk, valamint egy rejtvényre felelni, különben nem tudunk átmenni. A végjátékban is többféleképpen nyerhetünk, így olyan drámaira ott sem emelkedik a feszültség (bár a leírások kétségkívül sokat hozzátesznek ehhez). Magas értékekre nincs szükség, én 9-es ügyességgel gond nélkül megoldottam a feladatokat.

[b]Játékélmény (5)[/b]: Ennek a könyvnek konkrétan nincsenek üresjáratai. Akár szellemként tevékenykedem, akár gazdatestben, nem unatkozom egy pillanatig sem, a kicsit nyomozós jelleg végigmegy a történeten, és remekül át tudjuk élni szinte minden pillanatban a bizarr helyzetünket. Vannak a könyvnek nagyon hatásos elemei, például, amikor megláthatjuk a saját holtestünket, illetve a minket gyászolókat, vagy apánk megjelenése (jó, ott a szöveg nem az igazi), és a feltámadásunk pillanata is epikus. 1-1 nagyon dilemmás jelenet is van benne, ezekből a bolondok alkuja egyértelműen a legkegyetlenebb erkölcsi dilemmája a könyvnek. A könyv hangulata sötét, komor, és végig nagyon hatásos. Szóval nagyon jó könyv, és bár nehéz ilyen kijelentést tenni, azt mondom, talán a legjobb, amit eddig olvastam.

[b]Összességében: 19/20[/b]
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Nyerő a borító, még akkor is, ha lopott. [i]A Nekromanta éjszakája[/i] borítója ugyanis [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=10]A Haláltalizmán[/url] borítóját kapta meg valamilyen okból (nem volt neki saját?). Amúgy a grafika tökéletesen illik hozzá, kellően hidegrázós, jó a térhatás, a hideg színeket pedig jól ellentételezi a paci tüzes lehelete.

[b]Illusztráció[/b]
Minden illusztráció teljesen korrekt, nem sok mindent lehet mondani róluk. Imádom a kapu őrei (196.) rajzot, ami hihetetlenül plasztikus, de a 250-es jelenet is lehetne akár egy színházi darab plakátja. A Csontláng (340.) idegborzolóan félelmetes, a Lidérckirálynőről (358.) nem is beszélve. És akad még jó pár hasonló gyöngyszem.

[b]Háttértörténet[/b]
A vaskos könyvecske 450 fejezetpontból áll, és ezen fejezetpontok többsége kicsit sem rövid. Ennek ellenére a sztori nincs túlbonyolítva. Gazdag nemesi sarjként épp a gonosz elleni hadjáratból tartunk hazafelé a kastélyunkba, amikor megtámadnak minket. Egy halál-szektás tag végez velünk egy energianyalábbal, és mi, mint a Ghost című klasszikus filmben, innentől szellemként folytatjuk kalandunkat.

[b]Rendszer[/b]
Van egy Akarat nevű extra értékünk, ami fixen 6-ról indul és nincs felső határa. Alapból egy mágikus karddal is rendelkezünk, mely ugye a természetfeletti lények ellen nélkülözhetetlen. Van egy „Gazdatest értékei” rubrika is a kalandlapon, amiről a szabályzat nem ejt szót, de később megtudjuk, mire fog kelleni.
Vicces, hogy ha „meghalunk” (vagy mi), akkor nincs vége a játéknak, hanem a Halál földjére kerülünk, ahol a Halál kapujának őrzőjével is elcsacsoghatunk. Az első ilyen alkalommal automatikusan vissza leszünk küldve az életbe (vagy hová), és folytathatjuk küldetésünket, de később egyre nehezebb lesz visszajutnunk. Mindenesetre ez egy erős könnyítés, ha nagyon szerencsések/ügyesek vagyunk, háromszor vagy négyszer is kaphatunk „extra life”-ot (tisztára mint egy videojátékban).

[b]Eredetiség[/b]
Az egész alapötlet, hogy szellemek vagyunk, és így derítjük ki, miért tettek el minket láb alól, és ki ezért a felelős, szerintem szuper. Ezt csak tovább fokozza, hogy menet közben mindenféle képességekre tehetünk szert, amiket nagyon jól ki lehet (illetve ki kell) használni. Embereket szállhatunk meg, láthatatlanná válhatunk, átmehetünk a falakon, tárgyakat mozgathatunk, halálra rémíthetünk és repülhetünk is. Ezek megszerzése mindig adott szituációban lehetséges, és leginkább Akaraterő-próbához kötött, szóval jó, ha magas az Akaraterőnk. Amikor alkalmazzuk őket, az mindig külön élmény, nagyon hangulatosan vannak tálalva. Az is jól ki lett találva, hogy ha legyőzünk egy túlvilági ellenfelet, energiájának egy részét magunkba szívhatjuk, ami jól kiváltja az étkezést (ami itt értelemszerűen nincs), de Szerencse vagy Akaraterő pontot is kaphatunk így.
A könyv stílusa amúgy erősen hajaz [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=53]A Vérfarkas üvöltésére[/url], ami szintén egy Jonathan Green alkotás, ez tehát nem véletlen. Itt is hemzsegnek a furcsábbnál-furcsább, horrorisztikus teremtmények, de vannak már ismerősek is, mint a Fagykarom egyenesen a [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=9]Bajnokok próbájából[/url], vagy maga Nosferatu. Jó dolog, hogy hű kutyánk is hozzánk szegődhet, szellem-pacira is szert tehetünk, de még egy mágiamanó is lehet útitársunk (aki ráadásul igen komoly képességekkel bír).

[b]Kihívás[/b]
A könyv nem nehéz. Helyzetünket számtalan előnyös tulajdonság, tárgy és társ segítheti, de persze akadnak durvább ellenfelek. Itt van ugye a többszörös újrakezdés a pusztulásunkat követően, és az is logikus, hogy akik nem bírnak természetfeletti képességekkel (pl. őrök), azokat automatikusan legyőzzük. Az is óriási segítség, hogy a könyv a „csomópont-kalandok” táborát erősíti, tehát a fő pontokból kiindulva szinte minden helyszínt át lehet nyugodtan kutatni, még idő-tényező sem szorít. Mondjuk én játék közben sokszor arra gondoltam, hogy az összeszedhető információk nem lényegesek, de az utolsó szakaszon, a Főtoronyban meg kell válaszolnunk néhány kérdést, amik nélkül nem tudunk tovább lépni, szóval mégis. Ezeken felül azonban csak egy szent/mágikus kardra lesz szükségünk a végső győzelemhez, semmilyen más kötelező tárgy nincs (alapból van ugyan egy mágikus kardunk, ez viszont nem marad nálunk).

[b]Főgonosz[/b]
Nem lesz nagy meglepetésben részünk, Unthank kamarás főgonosz kiléte teljesen egyértelmű a sztori felétől. Ha van egy fekete homokóránk, az azonnal lezúzza őt, de amúgy sem durvák a harcértékei, nála vannak jóval erősebbek a könyvben. Például a „fő-főgonosz” Árnykirály, akit megidéz (Ügyesség 13, Életerő 18). Poénos, de ha nem végzünk Unthankkal, akkor maga az Árnykirály teszi ezt meg első laza kézmozdulatával.
Ezután jön egy Akaraterő-próba, aminek sikeresnek kell lennie, aztán ha a démon nyírta ki Unthankot, akkor most fel is éleszti, mint élőhalottat, és újra le kell csapni az ipsét. Az Árnyak Urát a Lélekkő, vagy akár a Codex Mortis egy varázslata is azonnal elintézi, de ha nem ily módon, akkor akár karddal is fejét vehetjük. Mint látható, ez egy kevésbé nehéz végjáték. Ja, még annyit érdekességként, hogy az Árnykirály egyáltalán nem úgy néz ki a képen, mint ahogy a szövegben le van írva.

[b]Hangulat[/b]
Ez egy szuper kis játék lett, abszolút „berántós” a cselekménye, és érdekes minden részlete. Eleve az, hogy szellemként suhanunk végig a helyszíneken, néha rémálmokkal küzdünk meg, néha láthatatlankodunk, hogy aztán előbukkanva a frászt hozzuk az emberekre, néha pedig megszállunk embereket – mindez tök jól van megvalósítva. Ez utóbbi képességgel saját testünket is újra birtokba vehetjük, vagy egy brutális páncélos szerelést, de akár egy részeges őrt is. Ilyenkor persze a választástól függően mindig más értékeink lesznek. A főtoronyban dönthetünk arról, hogy testben vagy test nélkül megyünk-e tovább. Mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai, de megsúgom, hogy a testnek sokkal több előnye van, úgyhogy mindenképp azt válasszuk. Nézzük: nagyjából +1 élet, hisz ha a testünk megsemmisül, szellemként küzdhetünk tovább, használhatunk fizikai tárgyakat, és bemehetünk olyan helyekre, amit a szellemek elől mágikusan levédtek – és itt bizony jó kis cuccok vannak. Egyetlen hátrány, hogy szellemképességeinket nem fogjuk tudni használni.
Vannak gyomorforgató részek (a Nekroféreg leírása nagyon durva), és viccesek (akárhogy is próbálkozunk Van Richten szellemvadászt megnyerni az ügyünknek, sehogy sem fog sikerülni, hisz ellenséget lát bennünk), na meg utalások is (195: Shakespeare Yorrick-ja, mint sírásó), de poén a 307-es harc is, ahol ha 5 kör alatt végzünk ellenfelünkkel, ugyanoda kell lapoznunk, ahová akkor, ha nem végzünk 5 kör alatt az ellenfelünkkel. A befejezés pedig szuper, igazi happy end. Nagyszerű játék, mindenkinek ajánlom.
hr
1234Következő oldalUtolsó oldal
© Vikky
2024. január 11. 12:05 | Válasz erre | #151
A borító az újra kiadott Haláltalizmán borítója, mert ennek a könyvnek nem készült, csak a gagyi, kisképes verziójú fajtája, ezért lett ez a borító megszavazva neki közfelkiáltással itt, a Zagoron.
2024. január 11. 05:56 | Válasz erre | #150
[b]Borító:[/b]
Ejj, de ismerős...a Haláltalizmán fedelét is igen hasonló kép díszíti! Látom, egy igazi rajongóval van itt dolgunk...mentségére legyen mondva, ennek a borítónak igenis van köze a műhöz: Vér Bárót, a Vad Hajsza vezetőjét ábrázolja. Bár én tucat más jelenetet is el tudtam volna képzelni főcímképnek, igazából ez is megteszi.

[b]Grafikák:[/b]
Nagyon szépek, részletgazdagok és kidolgozottak. Feltűnt, milyen sok van a csont-szörnyedvényeket ábrázoló képekből, Oriana kinézete pedig eléggé emlékeztet Leia hercegnőre.

[b]Történet:[/b]
Nemes vitézként 3 évig hadakoztunk Bathoria földjén, kiontottuk a beleit mindenféle szörnynek, démonnak, egyéb éji fityoknak, és hazafelé tartunk Valzinor nevű kastélyunkba. Már majdnem hazaértünk, mikor három zsivány és egy fekete kapucnis titokzatos idegen orvul ránk törnek és megölnek. Ez minden más könyvben automatikusan a kalandunk végét jelentené, ebben azonban nem - kísértetként új "életre" kelünk, azzal a céllal, hogy bosszút álljunk saját halálunkért. Aztán persze kiderül, hogy akad azért még tennivaló...Valzinor gonosz kamarása távollétünkben egy éjsötét szektát toborzott, és ahogy az náluk szokásban van, valami világpusztító főgonoszt próbál életre hívni. Valamelyest sablonos, ennek ellenére kis szófordulattal élve: nagyon szellemes ötlet!

[b]Nehézség:[/b]
Bár könnyűnek tűnhet így, hogy szellemként játszunk, igen-igen nehéz könyv lett belőle. Érdekes módon nem a harcok vagy a főellenség teszi nehézzé, hanem a rendszer. Nagyon komplex, rengeteg a kódszám és a kódszó, és ezeket rendszeresen menedzselni kell útközben, tisztára mintha komputerjátékot játszanánk. Szerencsére kötelező cumó az nincs, infó és magas akarat-érték azonban kelleni fog, valamint ha semmilyen csodafegyverrel se rendelkezünk a végén, sokkal nehezebb lesz a végső főgonosz.

[b]Főellenség:[/b]
Unthank kamarás, a fő szarkavaró lesz az első (igen beszédes név - "hálátlan"), aztán el kell bánnunk a megidézett Árnykirállyal is, illetve esetlegesen még az immár élőholt Unthank kamarást is el kell gyepálnunk még egyszer.

[b]Ami tetszett:[/b]
Huhú gyerekek, itt egy igazi halálparádét fogunk kapni! Az egész könyv csak úgy hemzseg a mindenféle élőhalott szörnyetegektől, kísértetektől, halálontúli rémségektől és egyéb kriptaszökevényektől - a szó legszorosabb értelmében térdig gázolhatunk a tetemekben! Mivel szellemként játszunk, alapos revíziót kapott a játékkönyv rendszere is: friss zöldfülű halottként ki kell tanulni, hogyan használjunk mindenféle szellem-képességet: láthatatlanság, ajtókon-falakon átjutás, lebegés, és persze emberek rémisztgetése, mint minden jóravaló szellem. Ha alaposan kitanulkoztunk, meg is szállhatunk más embereket Bitorló Lélek módjára, és irányíthatjuk őket, ehhez kaptunk egy új, "akarat" nevű pontértéket (semmi köze a lidérckastélyos akaraterőhöz), és mivel már meghaltunk, akkor sincs gond, ha a lenyúlt testünket megölik, szellemként mehet tovább a játszma. Sőt, még akkor is van visszaút, ha szellemként győznek le minket: a túlvilág kapujában simán megdumálhatjuk a jó öreg Kaszást, hogy ugyan má' Halál bácsi, adjon már még egy lehetőséget...mondom én, tiszta Haláltalizmán, ott is voltak ugye mentési pontok, hát itt is vannak - méghozzá elég sok, ennek ellenére természetesen el lehet végleg bukni szellemként is, a halhatatlanság nem instant győzelem ám.
Persze a kísértet-létnek is megvannak a maga hátulütői: kezdetben semmi extrát nem tudunk, nem kajálhatunk vagy pihenhetünk (viszont ha legyőzünk valami más szellemet, megkapjuk az erejének egy részét), és a szellem-kardunkon kívül semmi szerkó nem lehet nálunk, szóval kelleni fog ám az a gazdatest. Néztem nagyokat, némelyik ember milyen csúcsértékekkel bír...22 életerő pont egy udvari szakácsnak? Ez oszt igen, jópár korábbi főellenség kezitcsókolommal köszönne neki! Mindent összevetve nagyon jól lemodellezték a halálontúli létet, sokkal jobban sikerült, mint a Pusztítóban a szörnyeteget.
A párbeszédeket szintén nagyon élveztem, és mivel ugyanaz a szerzője ennek a könyvnek is, mint a vérfarkasosnak, várható volt, hogy életszerű, jól megírt dialógusokat kapunk majd. Örömteli volt a viszontlátás pár régi ismerőssel is: itt is van egy Hidegkarom, illetve találkozhatunk Van Richten okleveles szellemvadásszal is, aki viszont kevésbé örül majd nekünk, valamint az "Árnyak Ura" megnevezés is felidézte párszor a már elnáspágolt Ikiru szellemét a Szamuráj Kardjából.

[b]És ami nem:[/b]
Először is - a könyv indokolatlanul nehéz, ráadásul rendszeresen trollkodik a játékossal: hiába vagyunk kísértetek, az anyagi testű ellenfelek így is meg tudnak sebezni majd minket: jaj, a kardos mukinak megszentelt fegyvere van, jaj a tengeri szörny gonosz mágiát használ, jaj a robodémon szelleműző gabonapelyhet reggelizett...oké, értem én, hogy az alapszituáció szerint mindenhol tobzódnak a kísértetek, de ez akkor is túlzás. Meg lehetett volna ezt jobban is oldani: ha van gazdatestem, csak élőlényekkel van harc, ha meg nincs, akkor csak kísértetek ellen - megfűszerezve pár spéci ellenséggel, akikkel mindkét esetben harcolhatok. Szóval én valahogy így képzeltem el, sokkal több értelme lett volna a fizikai-fizikai ellen & lélek-lélek ellen harcrendszernek, valamint örültem volna, ha a különleges képességeimet harc közben is tudnám használni valamire. Nem lehetetlen a dolog, a Szamuráj Kardja jóval korábban már megoldotta, szóval eléggé slamposnak, kutyafuttában-készültnek érződik, és ezt csak tetézi az, hogy minden testcserénél leírja, hogy mit hogyan, ahelyett, hogy a könyv elején a szabályleírásba tette volna.
A fordítással is vannak itt-ott gondok: elég sok az elütés és a hiányzó betű is imitt-amott, elég vicces végeredmények születtek ebből. Pár helyütt a "lich" szó nem lett lefordítva, és Lidérckirálynő helyett "Lícs királynő" szerepel, ami pedig a "visszatért" (revenant) elnevezést illeti, a magyar a "hazajáró lélek" kifejezést használja, de a "visszajáró" is megtette volna. És ezek az össze-vissza fordítások egy fejezetponton belül is megesnek, tehát igen, egyszer még át kellett volna futni a szöveget.
Ez most szokatlan lesz, de a happy end kifejezetten nem passzol a történethez. Ez kimondottan az a fajta sztori, ahol a főhős NEM születik újjá, nincs földöntúli csoda meg mágikus "visszavonás" gomb: elpatkolt az Árnykirály, a harcnak vége, a halottakat hagyjuk pihenni. Szerintem sokkalta szebb befejezés lett volna, ha a főhős, miután véghezvitte a küldetését, nem támad fel, hanem a mennyországba jut, az egész eseménysorozathoz is jobban illett volna. Szomorú, de epikus, szép befejezés. De ez csak egyéni vélemény.
2020. szeptember 11. 17:03 | Válasz erre | #149
Imádkozni kell, sokat...és nézni a facebookos csoportokat. :)
2020. szeptember 11. 15:06 | Válasz erre | #148
Nem tudja valaki, hogy lehetne ezt megszerezni? Könyvformátum érdekelne, és magyar. :)
© Yoro35
2020. január 22. 16:31 | Válasz erre | #147
Egy lehetséges végigjátszás (kezdeti értékek: ügyesség: 12, életerő: 22, szerencse: 12): 1, 25/45 (mindegy, melyik), 114, 156, 257, 288, 163, 133, 19, 121, 391, 352, 6, 36, 414, 66, 43, 434, 180, 14, 51/21/161, 140, 434, 330, 39, 89, 57/83/189, 269, 434, 317, 347, 366, 196, 443, 323, 271, 225, 206, 343, 206, 20, 60, 5, 38, 200, 445, 260, 319, 349, 379, 445, 95, 230, 65, 227, 298, 384, 250, 100, 78, 46, 58, 117, 134, 276, 394, 93, 55, 337, 13, 123, 172, 429, 276, 394, 194, 122, 449, 403, 170, 70, 34, 178, 110, 153/183/212, 236, 273, 294, 405, 424, 205, 56, 86, 436, 146, 255, 31, 154, 261, 421, 68/438, 243, 309, 241, 135, 151, 124, 132, 275, 448, 159, 419, 375, 435, 184, 450.
© AXE
2018. szeptember 8. 13:05 | Válasz erre | #146
A+30asok világában megleled.

Üdv:AXE
© AXE
2018. augusztus 30. 22:02 | Válasz erre | #145
Sziasztok!

A Cador testében az Éjgyilkossal a kezemben igen hamar sikerült a végére érnem.Az Ametiszt Pengét nem leltem meg.

Üdv:AXE
2018. július 19. 00:01 | Válasz erre | #144
A Green-féle OZ könyvről is lesz szó a találkozón ;) kjktali.wezzpage.hu
2018. július 18. 22:05 | Válasz erre | #143
Ez egy nagy kedvenc könyvem lett. Az új cikkemben azt is leírom, miért.

http://velemenyes.blogspot.com/2018/07/vissza-multamba-4-nekromantak-ejszakaja.html
2017. június 12. 16:07 | Válasz erre | #142
Azt ugye tudod, hogy kb csak az egy harmadát írták a megjelent könyveknek, a többi más-más írótól származik? :)
2017. június 4. 11:37 | Válasz erre | #141
Ez egy igencsak jól sikerült könyv, szerintem. Érdekes és odaszegezi az olvasót, egy pillanatra sem ül le a történet.
Bevallom, először egy kicsit szkeptikus voltam Jonathan Green-el kapcsolatban, s azon morfondíroztam, vajon lehet e legalább olyan jó a könyve és a története mint az eredeti Steve Jackson & Ian Livingstone által készített kalandoknak?
Meg kell, hogy mondjam kellemeset csalódtam. Talán még felül is múl egy-két nem annyira népszerű Jackson&Livingstone által készített kjk-t.
Külön tetszik, hogy van egy negyedik attribútum-tulajdonság is a Szerencse, Életerő és az Ügyesség mellett, az Akarat.
A műfajhoz kellőképen illeszkedő, jól megrajzolt illusztrációk is találhatók a könyvben szintén.
Külön szeretném megköszönni, hogy fel lett rakva ez a könyv is és, hogy le lett fordítva magyarra, szerintem a fordítás nagyon jó lett.
Kiváló munka. Csak így tovább!

Közben találtam egy újabb infót Jonathan Green-ről, egy újabb könyve jelenik meg külföldön: [url=http://jonathangreenauthor.blogspot.hu]Jonathan Green[/url]
The Wicked Wizard of OZ, ha valakit esetleg érdekelne.
© AXE
2017. március 6. 11:04 | Válasz erre | #140
Sziasztok!

Egy találós kérdést szeretnék feltenni:

Szerintetek mi van eredetileg a Zombi Hóhér(376-os illusztráció)kezében?

Üdv:AXE
2017. január 22. 16:50 | Válasz erre | #139
Az első találós kérdés kifogott rajtam, de a hsz-ok alapján megvilágosodtam. (God mode-dal kikerestem a következő kérdésre a választ, így meg tudtam fejteni a többi részét a kalandnak.)
Érdekes könyv volt, eddig a háttértörténetben még sose haltam meg... Valóban újszerű, jól szerkesztett, érdekes történet volt ez a könyv, amit mindenki figyelmébe ajánlok.
SPOILER
Az elhalálozás sem jelenti az út végét ebben a könyvben, létezik resurrection, ami visszavisz közel a halál pillanatához.
Only in Death - Mindhalálig
2017. január 10. 11:23 | Válasz erre | #138
© AXE
2017. január 10. 07:00 | Válasz erre | #137
Szia!

Nem halálig,csupán simán halál.

Üdv:AXE
2015. november 23. 19:12 | Válasz erre | #136
Srácok tudnátok segíteni nekem? Nem találtam sehol végigjátszást,és nagyon kellene. Elég lenne a szokásos "számsor" nem kell semmi magyarázat,vagy ilyesmi. Körbenéztem sok oldalon,de ilyet nem találtam.
© Anry
2014. május 6. 15:36 | Válasz erre | #135
Ez a könyv is kivégezve. :)

Simán dobom rá a 10/10-et. Izgalmas, fantáziadús, újszerű.
A lények is kellően változatosak és undorítóak benne.
Egyedül azt nehezményeztem, hogy van egy rész, ahol egy kupac csont áll össze egy teremtménnyé, kockadobástól függően háromféle lény jelenhet meg. Külsőre meg értékekre ugyan mások, a sebzésük kockával dobandó ki és mindhárom szörnyhöz sikerült ugyanazt bemásolni pontról-pontra ehhez a részhez. Nem hiszem, hogy fordítási hiba, szerintem az író nézte be/nem akart már vele tökölni.
2013. december 7. 21:16 | Válasz erre | #134
Erre nem is emlékeztem:D
© AXE
2013. december 7. 20:44 | Válasz erre | #133
1995után 1998-ban megjelent a Harcos Képzelet sorozat 27.könyve s Sötét Álom.A következő rejtvény található meg benne:
A városba menve egy ember jött velem szembe
Az embernek hét felesége
Mindegyiknek hét zsákja
Minden zsákban,hét macskája
Hányan jöttek velem szembe a városba menve?
2013. december 7. 19:40 | Válasz erre | #132
Így van, ugyanaz a tematika:D
Bár én elsős koromban olvastam a matek tankönyvben.
© AXE
2013. december 7. 17:31 | Válasz erre | #131
Sziasztok!
A 149.oldali rejtvényhez nagy segítség,ha valaki ismeri a Die Hard 3-Az élet mindig drága című filmet.
St. Ives felé haladtomban
Egy hétfeleséges férfibe botlottam.
Minden feleségnek volt hét zsákja,
Minden zsáknak volt hét macskája,
Minden macskának hét kiscicája,
Cicák, macskák, zsákok, feleségek,
St. Ives felé hányan mendegéltek?\'
Nekem az egyik favoritom,úgyhogy részemről nem volt nehéz a rejtvény.
© AXE
2013. november 30. 12:12 | Válasz erre | #130
Egy kihalt folyosóra jutsz,amelyet ősi tudás borzongatóan hűvös szellője jár át.Jobbkéz felől egy kisebb megtisztulási cella nyílik,szemben veled
gigantikus oszlopok által határolt oszlopcsarnok nyújtózik el.Óvatosan belépsz a cellába,lábad alatt nedvességet érzel.Hirtelen iszonyú fájdalom önti el a testedet:halott létedre megszentelt vízben állsz!
Tegyél szerencsepróbát!
Ha nem sikerült:Megpróbálsz kimenekülni a cellából,de valami szent erő mozdulatlanságra késztet,s a szentelt víz eközben elégeti halott testedet,centiről-centire űzi ki belőled a halálontúli erőt.Kalandod itt véget ért.
Ha sikerül:Egy kétségbeesett vetődéssel kijutsz a cellából,de a lábadon lévő fehér foltok jelzik,a szentelt víz nem kedveli a halálontúli lényeket(veszítettél 15életerőpontot)(Iluskának csak azért sikerült kiugrania,hogy utána holtan essen össze.)
Ilyesmire gondoltam.
© Ravnos
2013. november 28. 13:52 | Válasz erre | #129
Hát én személy szerint nem emlékszem, hogy lett volna ilyen hátrányunk a könyvben, vagy történt volna ilyesmi velünk.
De már régen olvastam, lehet, hogy van benne vmi hasonló.
© AXE
2013. november 27. 11:39 | Válasz erre | #128
Sziasztok!
Érdeklődni szeretnék,hogy hullánknak vannak-e olyan viszontagságai,mint a Harcos Képzelet Kriptaszökevény című könyvében,amikor főhősünk betér a szenteltvizes zuhanyzóba?

Üdv:AXE
© Ravnos
2013. november 27. 09:52 | Válasz erre | #127
Kedves Axe!
[spoiler]Igen ő lenne az áruló a Nekromantában, de ezt ElranEl is kifejti alább. Igazából a 124-es bejegyzésem egy válasz az ő 122-es bejegyzésére. [/spoiler]
© AXE
2013. november 27. 08:22 | Válasz erre | #126
Csak nem az [spoiler]Unthank[/spoiler]az elkövető?
© AXE
2013. november 20. 11:44 | Válasz erre | #125
Sziasztok!
Majd,ha lement a téli kalandjátékok kora és a tervezett 6hátralévő könyvnél utolérem a Nekromanta Éjszakáját,elküldhetem-e a végigjátszását?

Üdv:AXE
© Ravnos
2013. november 12. 15:13 | Válasz erre | #124
Hát azért nem csak ebben a könyvben lehet rájönni a háttértörténet alapján, hogy ki az aki elárult minket vagy elrendelte a halálunkat.

[spoiler]Ott van pl. a Pusztítás maszkjai. Abban is a háttértörténetben van az áruló személy neve (sőt ha jól emlékszem csak ott van leírva)!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. november 11. 18:40 | Válasz erre | #123
A borító alapötlete tőlem eredt, (na nem mintha ez számítana valamit), de a többiek is jóváhagyták, és véleményem szerint is jó döntés volt. Nálam benne van a Top 10 legjobb borító között! Igaz a történet már nem férne bele a legjobb 10-be, de szorosan megközelti azt. Hiába no, nálam a Livingstone-feeling mindent visz. Ellentétben egy-két J.Green könyvvel ez a kaland csalás nélkül is végigvihető, és ha el is patkolunk 2-3 mentőöv mindig akad. Na persze akadnak húzós részek is a könyvben, de mindenki találhat magának való alternatív utat. Minden más csak szerencse kérdése...
2013. november 11. 17:08 | Válasz erre | #122
SPOILERT tartalmaz!!!!

Jelentem száztizenhatodszorra is megmentettem a világot a gonosztól! [smiley]crusader[/smiley]
Végigolvastam a hsz-okat,és láttam mennyit gondolkodtatok annak idején a borítón. Hát nekem eszembe sem jutott,hogy a haláltalizmánról szedtétek,pedig vagy hússzor játszottam azzal a könyvvel. Amúgy teljesen korrekt lett,nekem nagyon bejön.A fejezetpontok száma pont elég,bár néhol tényleg picit bő lére eresztette a dolgokat JG feleslegesen,de annyi baj legyen.
A hangulata kitűnő,a kódszavak szintén \"ülnek\". A nehézsége is eltalált,és ez nagyon ritka! Ami zavart az az,hogy már a háttértörténetben lehet tudni,hogy ki az aki elrendelte a megölésünket,és emiatt nálam sokat veszített a könyv az élvezeti értékéből. Eleve,hogy lehet valakinek olyan neve hogy Unthank??? Tetszett,hogy a könyvnek a 9 hajadonnál van vége,ott ahol a legelején már tapasztaljuk \"az ismeretlen gonosz erőt\". A legjobban az tetszett amikor a részeg őr testébe bújok,és érzem hogy gyorsan üríteni kéne,aztán oda van írva hogy \"még azt hitted,hogy halottnak lenni rossz!\" :) Nagyon szeretem Green dokit,és már várom a következő művét.Az igazság az,hogy nagyon jó ez a könyv,de egy picit megelőzi nálam a DL,és a Vérescsont is. Nagy köszönet mindenkinek akinek a szabadideje,és a munkája benne van! ;)
© runner
2013. november 8. 18:58 | Válasz erre | #121
Betettem Spoiler-be.
A főhős Te vagy!
© Ravnos
2013. november 8. 17:33 | Válasz erre | #120
Máskor ha lehet használj spoilert!
2013. november 8. 17:30 | Válasz erre | #119
De, csak legközelebb légyszíves írd elé, hogy spoiler! Köszi
[smiley]worship[/smiley]
© AXE
2013. november 8. 15:25 | Válasz erre | #118
Sziasztok!
[spoiler]Nem az Idő véletlenül?[/spoiler]

Üdv:AXE
2013. november 5. 16:35 | Válasz erre | #117
2013. november 5. 15:12 | Válasz erre | #116
Jéééééézusom... Így,hogy nem névre koncentráltam,két másodperc alatt megvan a megoldás. :D Köszönöm mindkettőtöknek. :-)
© Ravnos
2013. november 5. 15:05 | Válasz erre | #115
A versikének csak az utolsó két sora (ami külön van)a kérdés! Az pedig egyáltalán nem személyfüggő, és hát eléggé egyszerű!
2013. november 5. 13:43 | Válasz erre | #114
Köszi, így már rémlik!
Sajnos azt kell, hogy mondjam, nagyon messze állsz a valóságtól.
Gondolkozz még rajta, egyáltalán nem olyan nehéz, mint elsőre tűnik, sőt!
Segíteni meg többet nem akarok, mert lerontanám az élményedet.

Kitartás, aztán majd írd meg, hogy tetszett a könyv!

[smiley]wave[/smiley]
2013. november 5. 10:29 | Válasz erre | #113
235-ös fp-nál van egy versike,és ott és ott kell egy név.
2013. november 5. 05:40 | Válasz erre | #112
2013. november 4. 22:42 | Válasz erre | #111
Hello! Apránként már pár hete forgatom a könyvet,és nagyon tetszik,viszont lenne egy kérdésem. A katakombákban járva kaptam egy találós kérdést amire szerintem az Aramanthis név a megoldás. Viszont hiába számolom át,nem jutok értelmes fejezetpontra innen. Rosszul számolok,vagy nem ez a megoldás,vagy hibás a könyv? Köszi.
© Ravnos
2012. november 4. 16:15 | Válasz erre | #110
Én pont ellene használtam fel.
2012. július 1. 13:52 | Válasz erre | #109
Hello

Az lenne a kérdésem ,hogy Fizzgig Lélek Elűzése képessége ,bármikor szabadon használható , akár a Télkirály ellen is?
(Korábban L'Bastin)
2012. június 21. 13:21 | Válasz erre | #108
Én saját magamba \"tértem\" vissza:)
© twillight (Kövérorr)
2012. június 21. 13:03 | Válasz erre | #107
Volt olyan aki nem a csajjal nyomult? :D
2012. június 8. 13:40 | Válasz erre | #106
Érdekesség képpen megosztod velem/ünk, hogy melyik négy az?
Gondolom az egyik a Kétélű Jóslat.
Megpróbálom megtippelni:
- Kétélű
- Örjöngő
- Hercegek Viadala két része
?
© killmaster (Savanyúhas)
2012. június 7. 21:25 | Válasz erre | #105
Itt a legtöbb Zagoros kiadvány olyan, amit érdemes beszerezni minden rajongónak. Mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, részemről talán 4 kötetet hagytam ki eddig, anyagi és \"porfogóra nincs pénzem\" megfontolásból. Ez a kötet jól sikeredett, sok dícsérő kritikát kapott az itteni fórumozóktól. Sok újítás, sok izgalom, haláli hangulat, és még Shakespeare-t idéző alakok is felbukkannak benne... Csak ajánlani tudom az új fórumtagoknak...[smiley]nezze[/smiley]
© marczy
2012. június 7. 21:09 | Válasz erre | #104
Csak beleolvastam az egészbe, de e könyvnél éreztem azt a bizonyos ingert a legjobban, hogy ezt bizony meg kell(ene) rendelni!
Csak úgy \"God mode\"-ban olvasgattam, egy biztos, hogy a hangulat az fenomenális, az Elátkozott ház volt még olyan, hogy utána napokig nem bírtam aludni - ez is végigjátszásért kiált!
2012. június 7. 03:04 | Válasz erre | #103
[spoiler]A pontos névre nem emlékszem, de a runner által hozzátett második levelet neki címzed.[/spoiler]
2012. június 6. 20:50 | Válasz erre | #102
Üdv mindenkinek!

Nem szoktam ilyet tenni, de most muszáj. A Nekromanta Éjszakája a legjobb KJK könyv amit valaha olvastam. De miután már kb. 20-szor buktam el a \"De ki az aki most e kastélyt uralja?\" kérdésénl a főtoronynál, muszáj segítséget kérnem. Egyszerűen egyik általam gondolt karakter se passzol a folytatáshoz, márpedig több ötletem nincs. Szóval, tudom nem kellene, de mégis megkérdezem: mi a válasz arra, hogy ki az aki a kastélyt uralja?
1234Következő oldalUtolsó oldal