Gondolatok a könyvről (3)
© Berci777
A Végzet Prófétái – kritika
Előre jelezném, hogy csak mostanában kezdtem újraolvasni a klasszikusokat és régi olvasmányaim emléke már eléggé elhalványult, szóval azokkal csak érintőlegesen szeretném összehasonlítani a könyvet. 3 alkalommal futottam neki a kalandnak, harmadszorra csalás nélkül megoldottam, de nem olvastam át minden fejezetpontot és lehetőséget (még).
A Könyv formátuma:
Jobban tetszett volna, ha igazodik a klasszikus KJK könyvek méretéhez, tördeléséhez. Nekem túl nagy alakú a kiadvány és túl kicsik a margók. Nem vészes, nincs gond vele, de kényelmesebb olvasnom a megszokott méretet. Ettől a totálisan szubjektív dologtól eltekintve a kiadvány rendkívül igényes, jó megjelenésű. Esetleg, ha megoldható, érdemes lenne a további kötetek lapjainak aljára a megszokott kockákat odarittyenteni, hogy ne kelljen a mobilon kockadobás-szimulátort használni.
Illusztrációk:
Egyesek szerint túl kevés, legalábbis a szokásos KJK könyvekhez képest. Nekem nincs hiányérzetem mennyiségileg, már csak azért sem, mert a helyszínek, karakterek leírása elég szemléletes. Ennyi kell, de nem feltétlenül több. Igényesek, jól néznek ki, de kár lett volna emiatt további költségeket vállalni, vagy halasztani a megjelenést.
Tartalom:
Először én is meglepődtem, hogy csak 200 fejezetpontos a kaland, de a szokásoshoz képest hosszabbak az egyes fejezetek és az egész valóban sokkal olvasmányosabb, tartalmasabb. Nem kell tehát attól félni, hogy rövidke kalandban lesz részünk. Volt már olyan könyvélményem, ahol a szokásos 400 pont ellenére is érezhetően hamarabb átrágtam magam a tartalmon. Nagyon tetszett, hogy nincsenek benne fölösleges ide-oda lapozgatások. Így maga a kaland hangsúlyosabb, kevésbé töri meg a történetet a sok kaszabolás. Nincsenek benne túlcizellált leírások, de több helyen is valóban fontos infók vannak elrejtve a történet mesélése során. Sokkal élvezetesebb így olvasni, hogy hamar rájövünk, a szöveg nem az öncélú helykitöltés eszköze.
Sorspróba:
Nekem alapvetően az elgondolás tetszett, a mások által korábban kifogásolt fölösleges túlbonyolítást én sem raktam volna bele, de akár ez valóban kiváltható a játékos részéről egy sima kockadobással: 1-2: lapozok az első lehetőségre, 3-4: másodikra, 5-6: harmadikra. Részemről sosem szerettem a szerencse túl nagy szerepét, itt nem vészes a dolog, ennyi belefér a kaland változatossá tétele érdekében. Nekem úgy tetszene leginkább, hogy csak ott legyen sorspróba, ahol kevésbé számít, pl., ha az első lehetőség jön ki, akkor aranyat kapunk, amivel fel tudunk bérelni még csapatot, ha a második, akkor varázstárgyat, ha a harmadik, akkor másik tárgy, amivel szintén valami előnyhöz jutunk. A jelen sztoriban volt azért, ahol az egyik verzió esetén garantáltan buktam a kalandot.
Előfordult, hogy egy ponton, ha nem jól dobok ÉS nincs nálam a megfelelő csapat, akkor bukom egy tárgyat, amely hiányában a halál garantált egy későbbi helyszínen. Mondjuk az írók figyeltek arra, hogy ezt a tárgyat később is be tudom szerezni, szóval többször kell rossz döntést hozni, vagy előnytelenül dobni a sorspróbát, hogy elbukjunk. Ha a történet által javasolt úton megyek tovább, akkor nem találkozom egy személlyel és nem csatlakoznak a druidák. Nem szép dolog ez az írók részéről. Azt hiszi az egyszerű olvasó, hogy ha szerencsével sikerül hozzájutni némi plusz infóhoz, akkor az tényleg hasznos és feltétlenül érdemes követni, de néha mégsem, szóval érdemes kritikával fogadni még a legjobb szándékú tanácsot is a döntések meghozatalakor. Ez néha bosszantó, de igazából így életszerű.
Csapatok:
Szuper ötletnek tartom a csapatok összeállítást kockadobásos értékek használata helyett. Új színt visz a játékba, bevonva érezzük magunkat a történetbe. Már emiatt is érdemes többször nekifutni a kalandnak. Kifejezetten jó szórakozás ennek a kimatekozása! Gratula érte! Ha ezt a vonalat folytatjátok, akkor az megalapozza a további könyvek hangulatát. Sokkal jobban, mint a kockadobálós módszer.
Kihívás, balansz:
Kifejezetten ideálisnak érzem mind a nehézséget, mind a helyszínek és cselekmények változatosságát.
Elsőre nem ment, mert bár követtem a megszerzett infók alapján az optimálisnak vélt utat, hiányoztak tárgyak, csapatok, meg a szerencse is. A könyv viszont nagyon motivál az újrajátszásra, így nem kínszenvedésnek éljük meg az újrakezdést. Lehet új csapattal próbálkozni, más útvonalon, amik nagyon jól elkülönülnek egymástól. Így fedezve fel a lehetőségeket már könnyebb a célba elérése. A szükséges infókat, tárgyakat második, harmadik alkalomra már könnyű megszerezni, így végül a könyv, ha nem is elsőre, de 2-3 nekifutás alatt már valóban sikerélménnyel kecsegtet, csalás nélkül. Én más könyveket simán a harcok átugrásával szoktam, jó sokat csalva végigolvasni. Itt ezt most kifejezetten nem ajánlom senkinek, mert anélkül is meg lehet találni a helyes utat!
Csábít arra, hogy a nehezebb úton is végigolvassam a sztorit, szóval valóban érződik, hogy hatalmas gondot fordítottak az írók az események leírására, a balanszírozására. Más KJK kötetekben ezeket olyan esetlennek, random dolognak tartottam sokszor. Ebben a könyvben nagyon nem mindegy, hogy fel tudunk-e fogadni még csapatokat pénzért, vagy estleg meg tudjuk-e venni a csapatbővítéshez szükséges tárgyakat. Itt mindennek komoly szerepe van.
Értékelés:
Nálam 9/10 pont a felsorolt pár - számomra - furcsa történetvezetési dolog miatt, amúgy az egyik legjobb, legizgalmasabb könyv a műfajban. Különösen tetszett a csapatösszeállítás újszerűsége, az elrejtett infók a szövegben (érdemes jegyzetelni!). Mindenképpen ajánlom mindenkinek, régi motorosoknak, újrakezdőknek és KJK szüzeknek is akár első könyvnek.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Előre jelezném, hogy csak mostanában kezdtem újraolvasni a klasszikusokat és régi olvasmányaim emléke már eléggé elhalványult, szóval azokkal csak érintőlegesen szeretném összehasonlítani a könyvet. 3 alkalommal futottam neki a kalandnak, harmadszorra csalás nélkül megoldottam, de nem olvastam át minden fejezetpontot és lehetőséget (még).
A Könyv formátuma:
Jobban tetszett volna, ha igazodik a klasszikus KJK könyvek méretéhez, tördeléséhez. Nekem túl nagy alakú a kiadvány és túl kicsik a margók. Nem vészes, nincs gond vele, de kényelmesebb olvasnom a megszokott méretet. Ettől a totálisan szubjektív dologtól eltekintve a kiadvány rendkívül igényes, jó megjelenésű. Esetleg, ha megoldható, érdemes lenne a további kötetek lapjainak aljára a megszokott kockákat odarittyenteni, hogy ne kelljen a mobilon kockadobás-szimulátort használni.
Illusztrációk:
Egyesek szerint túl kevés, legalábbis a szokásos KJK könyvekhez képest. Nekem nincs hiányérzetem mennyiségileg, már csak azért sem, mert a helyszínek, karakterek leírása elég szemléletes. Ennyi kell, de nem feltétlenül több. Igényesek, jól néznek ki, de kár lett volna emiatt további költségeket vállalni, vagy halasztani a megjelenést.
Tartalom:
Először én is meglepődtem, hogy csak 200 fejezetpontos a kaland, de a szokásoshoz képest hosszabbak az egyes fejezetek és az egész valóban sokkal olvasmányosabb, tartalmasabb. Nem kell tehát attól félni, hogy rövidke kalandban lesz részünk. Volt már olyan könyvélményem, ahol a szokásos 400 pont ellenére is érezhetően hamarabb átrágtam magam a tartalmon. Nagyon tetszett, hogy nincsenek benne fölösleges ide-oda lapozgatások. Így maga a kaland hangsúlyosabb, kevésbé töri meg a történetet a sok kaszabolás. Nincsenek benne túlcizellált leírások, de több helyen is valóban fontos infók vannak elrejtve a történet mesélése során. Sokkal élvezetesebb így olvasni, hogy hamar rájövünk, a szöveg nem az öncélú helykitöltés eszköze.
Sorspróba:
Nekem alapvetően az elgondolás tetszett, a mások által korábban kifogásolt fölösleges túlbonyolítást én sem raktam volna bele, de akár ez valóban kiváltható a játékos részéről egy sima kockadobással: 1-2: lapozok az első lehetőségre, 3-4: másodikra, 5-6: harmadikra. Részemről sosem szerettem a szerencse túl nagy szerepét, itt nem vészes a dolog, ennyi belefér a kaland változatossá tétele érdekében. Nekem úgy tetszene leginkább, hogy csak ott legyen sorspróba, ahol kevésbé számít, pl., ha az első lehetőség jön ki, akkor aranyat kapunk, amivel fel tudunk bérelni még csapatot, ha a második, akkor varázstárgyat, ha a harmadik, akkor másik tárgy, amivel szintén valami előnyhöz jutunk. A jelen sztoriban volt azért, ahol az egyik verzió esetén garantáltan buktam a kalandot.
Előfordult, hogy egy ponton, ha nem jól dobok ÉS nincs nálam a megfelelő csapat, akkor bukom egy tárgyat, amely hiányában a halál garantált egy későbbi helyszínen. Mondjuk az írók figyeltek arra, hogy ezt a tárgyat később is be tudom szerezni, szóval többször kell rossz döntést hozni, vagy előnytelenül dobni a sorspróbát, hogy elbukjunk. Ha a történet által javasolt úton megyek tovább, akkor nem találkozom egy személlyel és nem csatlakoznak a druidák. Nem szép dolog ez az írók részéről. Azt hiszi az egyszerű olvasó, hogy ha szerencsével sikerül hozzájutni némi plusz infóhoz, akkor az tényleg hasznos és feltétlenül érdemes követni, de néha mégsem, szóval érdemes kritikával fogadni még a legjobb szándékú tanácsot is a döntések meghozatalakor. Ez néha bosszantó, de igazából így életszerű.
Csapatok:
Szuper ötletnek tartom a csapatok összeállítást kockadobásos értékek használata helyett. Új színt visz a játékba, bevonva érezzük magunkat a történetbe. Már emiatt is érdemes többször nekifutni a kalandnak. Kifejezetten jó szórakozás ennek a kimatekozása! Gratula érte! Ha ezt a vonalat folytatjátok, akkor az megalapozza a további könyvek hangulatát. Sokkal jobban, mint a kockadobálós módszer.
Kihívás, balansz:
Kifejezetten ideálisnak érzem mind a nehézséget, mind a helyszínek és cselekmények változatosságát.
Elsőre nem ment, mert bár követtem a megszerzett infók alapján az optimálisnak vélt utat, hiányoztak tárgyak, csapatok, meg a szerencse is. A könyv viszont nagyon motivál az újrajátszásra, így nem kínszenvedésnek éljük meg az újrakezdést. Lehet új csapattal próbálkozni, más útvonalon, amik nagyon jól elkülönülnek egymástól. Így fedezve fel a lehetőségeket már könnyebb a célba elérése. A szükséges infókat, tárgyakat második, harmadik alkalomra már könnyű megszerezni, így végül a könyv, ha nem is elsőre, de 2-3 nekifutás alatt már valóban sikerélménnyel kecsegtet, csalás nélkül. Én más könyveket simán a harcok átugrásával szoktam, jó sokat csalva végigolvasni. Itt ezt most kifejezetten nem ajánlom senkinek, mert anélkül is meg lehet találni a helyes utat!
Csábít arra, hogy a nehezebb úton is végigolvassam a sztorit, szóval valóban érződik, hogy hatalmas gondot fordítottak az írók az események leírására, a balanszírozására. Más KJK kötetekben ezeket olyan esetlennek, random dolognak tartottam sokszor. Ebben a könyvben nagyon nem mindegy, hogy fel tudunk-e fogadni még csapatokat pénzért, vagy estleg meg tudjuk-e venni a csapatbővítéshez szükséges tárgyakat. Itt mindennek komoly szerepe van.
Értékelés:
Nálam 9/10 pont a felsorolt pár - számomra - furcsa történetvezetési dolog miatt, amúgy az egyik legjobb, legizgalmasabb könyv a műfajban. Különösen tetszett a csapatösszeállítás újszerűsége, az elrejtett infók a szövegben (érdemes jegyzetelni!). Mindenképpen ajánlom mindenkinek, régi motorosoknak, újrakezdőknek és KJK szüzeknek is akár első könyvnek.
Köszönöm, hogy olvashattam!
© bubu880627 – Forrás
Értékelés: 9 / 10
Mai napon egy különleges lapozgatós könyvet hoztam el nektek. A Végzet prófétái két magyar szerző, Takács László és Szlobodnik Gábor műve, amely a klasszikus KJK-s hagyományokat részben továbbviszi, azonban egy új szabályrendszerrel teszi mindezt. Mivel a könyv 200 fejezetpontos, gondolkodtam, melyik rovatomat folytassam ezzel, de mivel ez nem Zagor minikaland – még akkor sem, ha a szerzők a zagor.hu tevékenységében igencsak közreműködnek – új rovatot pedig nem akartam indítani, ezért végül az eredeti mellett döntöttem. A pontozási szisztémám és az elemzésem tekintetében ugyanakkor a Zagor minikalandos értékelést veszem alapul, amit [url=http://velemenyes.blogspot.com/2019/09/zagor-minikalandok-elemzese-1-resz.html]itt[/url] találhattok meg. No, lássunk hozzá!
[b]Történet:[/b] Történetünk egy eleddig ismeretlen világban, Vindgardiaban játszódik. Veterán harcost alakítunk, aki sok csatát megjárt már. Végül a megállapodás mellett döntünk és Ildenor városában Zsugori Fengor szolgálatába állunk testőrnek. Munkáltatónk a nevéhez méltó, de azért alapvetően meg tudunk élni, mígnem egyszer egy egyedi küldetést bíz ránk: a távoli Nordhern városába menő kereskedőkaravánjait rendszeresen megtámadják, kifosztják, óriási veszteségeket okozva neki. Ezt meg kell akadályozni! A következő karavánt – megbízottjával, Serenával karöltve – mi kísérjük el, de ad pénzt arra, hogy kísérőosztagokkal gazdagítsuk csapatunkat. Maga a történet nem túl bonyolult, de természetesen lesz benne még fordulat, de ezt nem akarom elspoilerezni. Ami viszont egyedi az eddigiek játékkönyvekhez képest, az a szabályrendszere. Ugyanis alapból az egyik főértékünket sem kell kidobni. Szerencse pontunk nincs is, hanem véletlenszerű sorspróbák vannak, ahol 3 opció közül bármi megtörténhet. Ügyességünk és életerőnk sincs, egyedül a seregünknek van harcértéke és erőnléte, ami attól függ, hogy milyen csapatokat bérlünk fel. Ez nekem nagyon tetszett, legalább nem kockadobással dőlnek el a fontosabb dolgok. A kaland alapvetően két részre oszlik, a Khaleboron kívüli és azon belüli részre, mindkettőnek megvan a maga hangulata, előbbi kicsit lassabb tempójú rész, a végére viszont igazán felpörögnek az események.
[b]A kezdeti döntés:[/b] Úgy döntöttem, ezt a részt kicsit jobban kielemzem, mert nagyon-nagyon tetszett. Tehát az elején nem sorsolunk adatokat, hanem válogathatunk seregek közül, amelyeknek van harcértéke és erőnléte. A kapott értékek összege lesz a végső harcértéke és erőnléte. Összesen 7 csapatot bérelhetünk fel, akik különböző erősségűek, de az áraik is eltérnek, és van, amelyik még speciális képességekkel is rendelkezik. Tulajdonképpen az alábbi szempontokat kell a válogatás során figyelembe venni:
Igazából a harci szempontból legerősebb opció Theor Gladiátorai, Estrella pajzsos hajadonjai és Vindgardia felderítői. Így a legerősebb a seregünk harckészsége, és marad is 10 aranyunk, viszont nem lesz olyan seregünk, akinek harcon kívüli speciális képessége van. Minden más esetben valamivel gyengébb a seregünk, de vagy anyagilag leszünk erősebbek, vagy „taktikusabb” seregünk lesz. Ugyanakkor akárhogy akartam, nem jöttek ki pénzben az általam akart seregek. Ezért megfordítottam a játékot, és megnéztem az összes opciót, ami lehetséges. Ezeket egy táblázatba foglaltam össze, amit [url=https://docs.google.com/spreadsheets/d/1OkgcOVRHxQHG-VKLMvpNAeE7GdYTBBxFMA3341zo2A8/edit?usp=sharing]itt[/url] tekinthettek meg (a gladiátoroknál 4,5-es ügyességgel számoltam a speciális képesség miatt). Lényegét tekintve egyébként az alábbi választásokban kell dönteni:
[b]Nehézség:[/b] Egyáltalán nem egyszerű, de azért messze van a szadista történetektől is. A kaland első felében tulajdonképpen Khaleborba kell bejutni, de addig 2 „miniboss”-on is túl kell lennünk, és egyik sem olyan egyszerű. A kalandnak ebben a részében teljesen kötelező tárgy nincs, de egy olyan van, ami elég randommá teszi a játékunkat, ha nem szerezzük meg. A városhoz érve vagy lennie kell nálunk valaminek/valakinek, ami/aki révén még aznap bejuthatunk, vagy csak másnap érkezünk, ekkor viszont szembe kell néznünk egy elég erős trollal. A troll ereje azonban akkora, hogy nyílt harcban legfeljebb a szerencse vagy a csalás Istene segíthet nekünk normális körülmények között. Azonban, ha van nálunk egy vízmágia pálca, az egyből elintézi, illetve, ha sikerül a seregünket egy komolyabb egységgel gyarapítani, ami jelentősen megnöveli a harckészségünket, akkor már van esélyünk a szörnyeteg ellen. Nekem a városba jutás 3. próbálkozásra sikerült (egyszer meghaltam a város előtt, egyszer a trollnál), de jobban megnézve már rájöttem, hogy igazából bármilyen utat választunk, azért megteremthetjük magunknak az esélyt a győzelemre, ez nem az ösvényválasztáson múlik. [spoiler2]Mondjuk a druidás ösvény abból a szempontból jobb, hogy ott később kaphatunk egy másik információt, ami rengeteget segít a küldetésünk teljesítésében.[/spoiler2] A kaland második felében már megnövekednek a kötelező tárgyak, ami kicsit megnehezíti a dolgot. [spoiler2]Egy térkép és egy buzogány megtalálása kötelező, e mellé meg vagy egy lícs, vagy egy szellem segítsége is szükséges. Ugyanakkor ezek mindegyike már a városon belül is megtalálható, egy kicsit az volt a benyomásom, mintha egy 2. rész formájában újrakezdődne itt a kaland.[/spoiler2] Ebben a részben ugyan egyszer sem haltam meg, de utólag átlapozva a könyvet, azért elég sok helyen megtörténhet ez, és bevallom, szerencsém is volt, hogy elsőre sikeresen átjutottam mindenen. Az ellenséges egységek is jó kemények, itt nem nagyon fordul elő az, hogy 6-7 harcértékkel többünk van, mint az ellenfelünknek. A seregünk is szépen fogyhat, de azért van lehetőség bővítésre is. Mindent egybevetve kiegyensúlyozottnak érzem a kalandot, de azért van benne kihívás. Ugyanakkor a 84-es fejezetpont kapcsán üzenem a szerzőknek, hogy elmentek ám a… :D
[b]Fény…:[/b] Mindenek előtt azt szeretném kiemelni, hogy a fejezetpontok nagyon szépen megfogalmazottak. Hosszúak, kerekek, de mégis eseménydúsak, tehát nem arról van szó, hogy kapunk egy fél oldalas leíró részt az erdőről vagy a velünk szemben álló lényről, hanem tényleg történnek események is ez alatt. Néha a fejezetpontok közben is van lehetőség valahova továbblapozni, ez is tetszik nekem. A könyv hossza is imponáló. Bár egy 200 fejezetpontos alkotásban nem lehet csodákat várni, de a fejezetek hosszúsága és a relatíve kevés leágazás miatt elég hosszú a kaland, konkrétan nekem az első teljes lejátszás kb. fél órával volt rövidebb, mint a 400 fejezetpontos [url=https://velemenyes.blogspot.com/2020/03/vissza-multamba-16-allansia-bergyilkosai.html]Allansia bérgyilkosai[/url], ami szerintem nagyon jó arány a fejezetpont számához mérten. Nagyon tetszik az, hogy a könyv minden pillanatban azt érzem, hogy megtalálja az egyensúlyt, ami még kihívás, de már nem szadizmus. Mondhatnám, hogy jól alkalmazzák a kettő szabályát, de azt egy másik univerzumban kéne keresni ☺. Komolyra fordítva a szót, a legtöbb azonnali halálhoz két körülmény együttállása kell (pl. egy rossz döntés, és e mellett egy másik tárgy meg nem találása), a kötelező tárgyakból van, ami két helyen megtalálható, másnál ahhoz, hogy megtaláljuk, kaphatunk információt, de akár szerencsénk is lehet egy ösvényválasztásnál. Magyarán szólva nem nagyon van olyan szituáció, ahol egyetlen rossz döntésen bukjuk a kalandot. Szintén pozitív, hogy nagyon sok csapatvezér aktív szereplővé válik a kaland során, ezek a részek elég jól kidolgozottak, de a seregeknél más érdekes szituációk is előjöhetnek [spoiler2]nagy kedvencem, amikor az egyik mágustanonc elcseszi a varázslatot, megöli a megmenteni kívánt emberünket, majd mérgében elhagyja a csapatot[/spoiler2] Tetszik az is, hogy viszonylag sok rejtvény és odafigyelős próba van a történetben, az aranygazdálkodásnak is szerepe van, meg úgy általában végig éberen tartja a játékost. Nagyon meglepett a zöld kard mágiája is, és a konsztriktusz is gondolatindító volt, bár kicsit másként, mint gondoljátok. Biztos voltam benne, hogy valahol már hallottam róla, de nem tudtam hova tenni…aztán leesett a tantusz, hogy a Sötét Víz Kalózai c. mesében szerepelt egy ilyen nevű szörnyeteg…emlékeztek még erre? ☺ Ezen kívül nekem az is nagyon tetszett, hogy az elején mi dönthettünk a pénzünk árán az értékeinkről. De erről már elég sokat írtam, így ezeket a részeket most nem fogom megismételni.
[b]… és árnyék:[/b] Leginkább technikai problémáim voltak a történettel. A harcok alapvetően tetszettek, de életszerűtlennek hatott, hogy a seregünk erőnlétének gyengülésével párhuzamosan nem csökkent a harckészség. Hiszen ha van a 15-ös erőnlét ponttal meglévő sereg, ami lecsökken 5-re, az nyilván nem olyan ütőképes már, ráadásul ez valószínű azt jelenti, hogy minimum egy egységünket el is vesztettük. De ebből semmit nem érzünk. Persze az is igaz, hogy így hirtelen én sem tudom, hogy ezt miként lehetett volna jól megoldani, csak így kaland közben ez furán hatott. Nekem a sorspróbák sem annyira tetszettek. Bár a KJK kalandokban mondhatjuk, hogy nem reális, hogy a kaland elején gyakrabban van szerencsénk, később kevésbé, de mégis játéktechnikailag megvan az értelme, hiszen minél többet hagyatkozunk a szerencsénkre, annál nagyobb az esélye, hogy belebukunk. De itt meg a sorspróbák teljesen randomok és gyakran élet-halálról döntenek közvetett módon [spoiler2]pl. hogy meg kell-e küzdeni a Vörös sárkánnyal, vagy nem, vagy, hogy egy nagyon egyszerű logikai rejtvényt kapunk vagy egy olyan kérdést, amire nem biztos, hogy megtaláltuk a választ[/spoiler2] Kicsit zavaró még, hogy a harci szekerek gyengítése nem mindenhol egyértelmű, a könyv leírja, hogy intelligens teremtmények megrémülnek tőle, a sárkánynál jelezve van, hogy nincs rá hatással, de pl. a trollnál vagy a halálsólyomnál – amik szintén nem túl okosak – nincs. Végül zavart, hogy néha félrevezetett a könyv, és itt nem a tőrbecsaló haszonlesőkre gondolok, mert az még természetes, hanem arra, hogy az eredendően jó szándékú tanácsok megfogadása sem mindig szerencsés [spoiler2]eklatáns példa az az információ, hogy legegyszerűbb út a hídon keresztül megy. Ha ezt megfogadjuk és azonnal a hídhoz megyünk, nem futunk össze a vándorkereskedővel, akitől nagyon értékes cuccokat lehet szerezni.[/spoiler2] Szerencsére ezek azért nem akkora hibák, hogy a játékélmény rovására menjenek.
Értékelésem: 9/10
Gondolkodtam azon, hogy megadjam-e a maximumot, de úgy vagyok vele, hogyha egy több részre tervezett kalandot már az elején megajándékozom a legnagyobb ponttal, akkor később már csak lefele mehetek, és ki tudja, mi van még a srácokban!
A könyv megrendelhető itt: [url=http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai]http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai[/url]
Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: [url=https://www.facebook.com/velemenyes]https://www.facebook.com/velemenyes[/url]
[b]Történet:[/b] Történetünk egy eleddig ismeretlen világban, Vindgardiaban játszódik. Veterán harcost alakítunk, aki sok csatát megjárt már. Végül a megállapodás mellett döntünk és Ildenor városában Zsugori Fengor szolgálatába állunk testőrnek. Munkáltatónk a nevéhez méltó, de azért alapvetően meg tudunk élni, mígnem egyszer egy egyedi küldetést bíz ránk: a távoli Nordhern városába menő kereskedőkaravánjait rendszeresen megtámadják, kifosztják, óriási veszteségeket okozva neki. Ezt meg kell akadályozni! A következő karavánt – megbízottjával, Serenával karöltve – mi kísérjük el, de ad pénzt arra, hogy kísérőosztagokkal gazdagítsuk csapatunkat. Maga a történet nem túl bonyolult, de természetesen lesz benne még fordulat, de ezt nem akarom elspoilerezni. Ami viszont egyedi az eddigiek játékkönyvekhez képest, az a szabályrendszere. Ugyanis alapból az egyik főértékünket sem kell kidobni. Szerencse pontunk nincs is, hanem véletlenszerű sorspróbák vannak, ahol 3 opció közül bármi megtörténhet. Ügyességünk és életerőnk sincs, egyedül a seregünknek van harcértéke és erőnléte, ami attól függ, hogy milyen csapatokat bérlünk fel. Ez nekem nagyon tetszett, legalább nem kockadobással dőlnek el a fontosabb dolgok. A kaland alapvetően két részre oszlik, a Khaleboron kívüli és azon belüli részre, mindkettőnek megvan a maga hangulata, előbbi kicsit lassabb tempójú rész, a végére viszont igazán felpörögnek az események.
[b]A kezdeti döntés:[/b] Úgy döntöttem, ezt a részt kicsit jobban kielemzem, mert nagyon-nagyon tetszett. Tehát az elején nem sorsolunk adatokat, hanem válogathatunk seregek közül, amelyeknek van harcértéke és erőnléte. A kapott értékek összege lesz a végső harcértéke és erőnléte. Összesen 7 csapatot bérelhetünk fel, akik különböző erősségűek, de az áraik is eltérnek, és van, amelyik még speciális képességekkel is rendelkezik. Tulajdonképpen az alábbi szempontokat kell a válogatás során figyelembe venni:
- Minimum 3 sereget kötelező felbérelni.
- Maximum 260 aranyunk van, ami azt is jelenti, hogy 4-nél többet nem tudunk bérelni.
- Vannak olyan osztagok, amelyek utálják egymást, így nem lehet őket együtt felbérelni.
Igazából a harci szempontból legerősebb opció Theor Gladiátorai, Estrella pajzsos hajadonjai és Vindgardia felderítői. Így a legerősebb a seregünk harckészsége, és marad is 10 aranyunk, viszont nem lesz olyan seregünk, akinek harcon kívüli speciális képessége van. Minden más esetben valamivel gyengébb a seregünk, de vagy anyagilag leszünk erősebbek, vagy „taktikusabb” seregünk lesz. Ugyanakkor akárhogy akartam, nem jöttek ki pénzben az általam akart seregek. Ezért megfordítottam a játékot, és megnéztem az összes opciót, ami lehetséges. Ezeket egy táblázatba foglaltam össze, amit [url=https://docs.google.com/spreadsheets/d/1OkgcOVRHxQHG-VKLMvpNAeE7GdYTBBxFMA3341zo2A8/edit?usp=sharing]itt[/url] tekinthettek meg (a gladiátoroknál 4,5-es ügyességgel számoltam a speciális képesség miatt). Lényegét tekintve egyébként az alábbi választásokban kell dönteni:
- [i]Theor gladiátorai vs. Estrella pajzsos hajadonjai:[/i] Bár nem egymással ellentétben álló csapatok, az első opciót leszámítva megfizethetetlenek együtt, így valószínű választani kell közülük. A gladiátorok erősebbek és kitartóbbak, viszont jóval drágábbak, az áruk lehetetlenné teszi 4 csapat felbérlését, és a 3 esetében is beszűkíti a mozgásterünket.
- [i]Félszemű Thogar katonái vs. Mileona harci solymai:[/i] A két sereg harckészsége egyenlő, viszont utálják egymást. Mileona drágább, és az erőnlétük is gyengébb, de a látnoki képesség és a repülő harcosok jelenthetnek előny. Thogar viszont ismeri a tolvajbandákat.
- [i]Zender tanítványai vs. Corpius alkimistái:[/i] Két nem túl erős harcértékű egység, amikből az egyik a mágia, a másik a tudomány erejével ajándékoz meg minket. De nem ismerik el egymást, ezért mindkettőt nem vihetjük.
- [i]Vindgardia felderítői:[/i] Funkciója nagyban függ az első döntésünktől. Ha a gladiátorok mellett döntünk, és szeretnénk egy kicsit több pénzt, akkor valamelyik erősebb egység helyett lehet felvenni őket. Ha az amazonok mellett döntünk, akkor akár 4. erőként is felvehetjük őket. Nem túl erősek, de árták-érték arányban bőven jók.
- Alapból kiszedtem minden olyan opciót, ahol a sereg harckészsége 5 vagy alatta van, valamint, ahol a maradék arany meghaladja az 50-et. Előbbinél nem éreztem ütőképesnek a seregem, utóbbit meg soknak éreztem, úgy gondoltam, nem kell sok pénz, és nem akartam megkockáztatni, hogy ennyi pénzt elvesztek. (piros színűek).
- Három seregnél jelölt meg a könyv egy konkrét, nem harci speciális képesség. Ebből 2 kontrában van egymással, tehát maximum 2 lehet meg belőlük. Úgy voltam vele, hogy nem akarok „tippelni”, hogy kire lesz épp szükség, tehát vagy 2-t is választok közülük, vagy egyet sem és a harci erőre megyek rá. Így kiesett minden olyan, ahol a harci solymok-mágustanoncok-alkimisták hármasból egy volt benn (sárga színűek).
- Hét opcióm maradt, kettő az erőre, 5 inkább a stratégiára épül. Végülis úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom a stratégiával, így a 2 képesség nélküli opció kiesett (kék színűek).
- Öt lehetőség volt. Ekkor úgy tűnt, hogy a Gladiátor-alkimista-sólyom hármas a legerősebb, 2 speciális képesség, plusz a legjobb harci egység. De valami belső megérzés azt súgta, hogy a mágustanoncokra szükségem lesz. Ezért inkább azokat az opciókat hagytam benn, ahol a mágustanoncok ott vannak az alkimisták helyett. A mágustanonc-sólyom kettős mellé azonban már csak a hajadonok jönnek ki pénzbe, a többi opció kiesett (rózsaszínek).
- Innentől már csak egy kérdés maradt: a maradék 20 aranyamat hagyjam meg, vagy szánjam rá a felderítőkre. Az érzésem az volt, hogy az a +1 harcérték kelleni fog, meg amúgy is, ki tudja, mire lesznek jók, így bevállaltam a pénz nélküli kezdőállapotot.
[b]Nehézség:[/b] Egyáltalán nem egyszerű, de azért messze van a szadista történetektől is. A kaland első felében tulajdonképpen Khaleborba kell bejutni, de addig 2 „miniboss”-on is túl kell lennünk, és egyik sem olyan egyszerű. A kalandnak ebben a részében teljesen kötelező tárgy nincs, de egy olyan van, ami elég randommá teszi a játékunkat, ha nem szerezzük meg. A városhoz érve vagy lennie kell nálunk valaminek/valakinek, ami/aki révén még aznap bejuthatunk, vagy csak másnap érkezünk, ekkor viszont szembe kell néznünk egy elég erős trollal. A troll ereje azonban akkora, hogy nyílt harcban legfeljebb a szerencse vagy a csalás Istene segíthet nekünk normális körülmények között. Azonban, ha van nálunk egy vízmágia pálca, az egyből elintézi, illetve, ha sikerül a seregünket egy komolyabb egységgel gyarapítani, ami jelentősen megnöveli a harckészségünket, akkor már van esélyünk a szörnyeteg ellen. Nekem a városba jutás 3. próbálkozásra sikerült (egyszer meghaltam a város előtt, egyszer a trollnál), de jobban megnézve már rájöttem, hogy igazából bármilyen utat választunk, azért megteremthetjük magunknak az esélyt a győzelemre, ez nem az ösvényválasztáson múlik. [spoiler2]Mondjuk a druidás ösvény abból a szempontból jobb, hogy ott később kaphatunk egy másik információt, ami rengeteget segít a küldetésünk teljesítésében.[/spoiler2] A kaland második felében már megnövekednek a kötelező tárgyak, ami kicsit megnehezíti a dolgot. [spoiler2]Egy térkép és egy buzogány megtalálása kötelező, e mellé meg vagy egy lícs, vagy egy szellem segítsége is szükséges. Ugyanakkor ezek mindegyike már a városon belül is megtalálható, egy kicsit az volt a benyomásom, mintha egy 2. rész formájában újrakezdődne itt a kaland.[/spoiler2] Ebben a részben ugyan egyszer sem haltam meg, de utólag átlapozva a könyvet, azért elég sok helyen megtörténhet ez, és bevallom, szerencsém is volt, hogy elsőre sikeresen átjutottam mindenen. Az ellenséges egységek is jó kemények, itt nem nagyon fordul elő az, hogy 6-7 harcértékkel többünk van, mint az ellenfelünknek. A seregünk is szépen fogyhat, de azért van lehetőség bővítésre is. Mindent egybevetve kiegyensúlyozottnak érzem a kalandot, de azért van benne kihívás. Ugyanakkor a 84-es fejezetpont kapcsán üzenem a szerzőknek, hogy elmentek ám a… :D
[b]Fény…:[/b] Mindenek előtt azt szeretném kiemelni, hogy a fejezetpontok nagyon szépen megfogalmazottak. Hosszúak, kerekek, de mégis eseménydúsak, tehát nem arról van szó, hogy kapunk egy fél oldalas leíró részt az erdőről vagy a velünk szemben álló lényről, hanem tényleg történnek események is ez alatt. Néha a fejezetpontok közben is van lehetőség valahova továbblapozni, ez is tetszik nekem. A könyv hossza is imponáló. Bár egy 200 fejezetpontos alkotásban nem lehet csodákat várni, de a fejezetek hosszúsága és a relatíve kevés leágazás miatt elég hosszú a kaland, konkrétan nekem az első teljes lejátszás kb. fél órával volt rövidebb, mint a 400 fejezetpontos [url=https://velemenyes.blogspot.com/2020/03/vissza-multamba-16-allansia-bergyilkosai.html]Allansia bérgyilkosai[/url], ami szerintem nagyon jó arány a fejezetpont számához mérten. Nagyon tetszik az, hogy a könyv minden pillanatban azt érzem, hogy megtalálja az egyensúlyt, ami még kihívás, de már nem szadizmus. Mondhatnám, hogy jól alkalmazzák a kettő szabályát, de azt egy másik univerzumban kéne keresni ☺. Komolyra fordítva a szót, a legtöbb azonnali halálhoz két körülmény együttállása kell (pl. egy rossz döntés, és e mellett egy másik tárgy meg nem találása), a kötelező tárgyakból van, ami két helyen megtalálható, másnál ahhoz, hogy megtaláljuk, kaphatunk információt, de akár szerencsénk is lehet egy ösvényválasztásnál. Magyarán szólva nem nagyon van olyan szituáció, ahol egyetlen rossz döntésen bukjuk a kalandot. Szintén pozitív, hogy nagyon sok csapatvezér aktív szereplővé válik a kaland során, ezek a részek elég jól kidolgozottak, de a seregeknél más érdekes szituációk is előjöhetnek [spoiler2]nagy kedvencem, amikor az egyik mágustanonc elcseszi a varázslatot, megöli a megmenteni kívánt emberünket, majd mérgében elhagyja a csapatot[/spoiler2] Tetszik az is, hogy viszonylag sok rejtvény és odafigyelős próba van a történetben, az aranygazdálkodásnak is szerepe van, meg úgy általában végig éberen tartja a játékost. Nagyon meglepett a zöld kard mágiája is, és a konsztriktusz is gondolatindító volt, bár kicsit másként, mint gondoljátok. Biztos voltam benne, hogy valahol már hallottam róla, de nem tudtam hova tenni…aztán leesett a tantusz, hogy a Sötét Víz Kalózai c. mesében szerepelt egy ilyen nevű szörnyeteg…emlékeztek még erre? ☺ Ezen kívül nekem az is nagyon tetszett, hogy az elején mi dönthettünk a pénzünk árán az értékeinkről. De erről már elég sokat írtam, így ezeket a részeket most nem fogom megismételni.
[b]… és árnyék:[/b] Leginkább technikai problémáim voltak a történettel. A harcok alapvetően tetszettek, de életszerűtlennek hatott, hogy a seregünk erőnlétének gyengülésével párhuzamosan nem csökkent a harckészség. Hiszen ha van a 15-ös erőnlét ponttal meglévő sereg, ami lecsökken 5-re, az nyilván nem olyan ütőképes már, ráadásul ez valószínű azt jelenti, hogy minimum egy egységünket el is vesztettük. De ebből semmit nem érzünk. Persze az is igaz, hogy így hirtelen én sem tudom, hogy ezt miként lehetett volna jól megoldani, csak így kaland közben ez furán hatott. Nekem a sorspróbák sem annyira tetszettek. Bár a KJK kalandokban mondhatjuk, hogy nem reális, hogy a kaland elején gyakrabban van szerencsénk, később kevésbé, de mégis játéktechnikailag megvan az értelme, hiszen minél többet hagyatkozunk a szerencsénkre, annál nagyobb az esélye, hogy belebukunk. De itt meg a sorspróbák teljesen randomok és gyakran élet-halálról döntenek közvetett módon [spoiler2]pl. hogy meg kell-e küzdeni a Vörös sárkánnyal, vagy nem, vagy, hogy egy nagyon egyszerű logikai rejtvényt kapunk vagy egy olyan kérdést, amire nem biztos, hogy megtaláltuk a választ[/spoiler2] Kicsit zavaró még, hogy a harci szekerek gyengítése nem mindenhol egyértelmű, a könyv leírja, hogy intelligens teremtmények megrémülnek tőle, a sárkánynál jelezve van, hogy nincs rá hatással, de pl. a trollnál vagy a halálsólyomnál – amik szintén nem túl okosak – nincs. Végül zavart, hogy néha félrevezetett a könyv, és itt nem a tőrbecsaló haszonlesőkre gondolok, mert az még természetes, hanem arra, hogy az eredendően jó szándékú tanácsok megfogadása sem mindig szerencsés [spoiler2]eklatáns példa az az információ, hogy legegyszerűbb út a hídon keresztül megy. Ha ezt megfogadjuk és azonnal a hídhoz megyünk, nem futunk össze a vándorkereskedővel, akitől nagyon értékes cuccokat lehet szerezni.[/spoiler2] Szerencsére ezek azért nem akkora hibák, hogy a játékélmény rovására menjenek.
Értékelésem: 9/10
Gondolkodtam azon, hogy megadjam-e a maximumot, de úgy vagyok vele, hogyha egy több részre tervezett kalandot már az elején megajándékozom a legnagyobb ponttal, akkor később már csak lefele mehetek, és ki tudja, mi van még a srácokban!
A könyv megrendelhető itt: [url=http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai]http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai[/url]
Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: [url=https://www.facebook.com/velemenyes]https://www.facebook.com/velemenyes[/url]
© SzG
Dr. Lecter véleménye a könyvről:
"Szeretném megragadni az alkalmat, és gratulálni Killmasternek és Szlobonak a nagyszerűen sikerült közös munkájukért! Nagy szerencsémre már volt alkalmam olvasni a könyvet, és talán a megjelenéshez közeledvén már nem hiszem, hogy titok lenne, ezért mindenképpen megemlítem, hogy akár esély is lehet arra, hogy újra pislákoljon majd idővel egy kis parázs a hazai lapozgatós fronton. De ez legyen most csak egy vágyálom, ne éljük bele magunkat, legalábbis én nem teszem, de roppant mód örülök, hogy végre esély kínálkozik rá, igaz jó lenne, ha a terjesztőtök is szépen kivenné belőle a részét.
Pár apró gondolat a könyvről: a borító nekem tetszik, szerintem semmi gond nincs a kocka helyével. Az 1990-es ár tényleg jobban hangzik (ez csak egyszerű pszichológia), bár tényleg kicsit húzós "200" fejezetpontért. De hát ez van, mindenkinek meg kell élnie valamiből, éppen ezért is nagy pluszpont a két írónak, mert ha ezek után marad is nekik valami haszon, az egész biztosan nem akkora, hogy pusztán csak az anyagiak kompenzálják valamennyire a belé fektetett munkát. Az a 200 fejezetpont pedig igen tartalmasra sikerült, az átlagtól hosszabbak a szövegek, és tényleg jól ki lett pofozva, még egyszer gratulálok hozzá. És minimum két végigjátszás is benne van a könyvben, azt se felejtsük el, sőt meg merem kockáztatni, hogy a tárgyhasználatban meg jobb is lett, mint pl. Livingstone új könyve, pedig azért mindenki ismeri a nevét. Persze ez most nagyon magasztosan hangzik, de kb. az az igazság, hogy míg Killmaster és Szlobo "megerőltették magukat", és próbáltak kreatívak lenni, amennyire csak lehet, addig a mester "unott" volt.
Végszónak pedig legyen elég most annyi, hogy nagyon szurkolok nektek, és sok sikert kívánok!"
***
Denko véleménye a könyvről:
"Dr Lecter diagnózisa most is helytálló(én is azon szerencsések közé tartozom,akik már ismerik a művet).Senkit ne tévesszen meg a (látszólagos) rövidsége,200 TARTALMAS fejezetpont van benne,semmi "Bevezetnek a házba.Lapozz a 151.-re."(Lásd: A ketheri maffia)
Őszintén remélem,hogy az íróknak sikerül új fejezetet nyitni a magyar lapozgatós könyvek történetében."
***
Péter Imre Tóth véleménye a könyvről:
"én tegnap végeztem a könyvvel. nagyon jó történet volt"
***
Gergő Juhász véleménye a könyvről:
"Nos, végigvittük az egyik lehetséges megoldást, jó kis történet volt :) Sok mindennel igy se találkoztunk a napokban megcsináljuk még egyszer, más útvonalon :)
Várjuk a folytatást izgatottan :) Szuper lett a könyv :)"
SPOILER
Két résznél állt meg a sztorink, először a kőhídnál atmenve a kentaurok letaroltak minket, mert akkor már annyi erőnlétet veszitettünk, a mádik pedig hogy nem volt térképünk a csatornahálózatban. Valamint egyszer a templomban a sorsunk elkerülte a buzogányt, így a szobor kiütött minket :)
Nekünk egyébként csapat szinten az Estella-Zender-Milenda-vindergard felderítők jöttek be, + méregkeveről és törpök :)
SPOILER VÉGE
***
Péter Szabó véleménye a könyvről:
"Na… Kész.. Vegeztem a könyvvel. Mindenkinek csak ajanlani tudom, jó a sztori, engem sikerult meglepni egy-kétszer, pedig szinte az összes kjk könyvet, harcos-képzelet borzalmat és egyéb lapozgatos különlegességet vegigjatszottam... Érződik a könyvön, hogy tényleg szívvel-lélekkel készült, az illusztrációk jók, a bekezdések kellően igenyesen megirtak... Várom a folytatást... ;) (y)"
***
Kiskakukk véleménye a könyvről:
"Hú, nekem ez nagyon tetszik.
Remek a hangulata, kellően szivatós, szépek az illusztrációk, jó az írói stílus.
Még nem sikerült sikerrel teljesítenem a küldetést, de rajta vagyok az ügyön. (SPOILER Először a lovas barbárok nyírtak ki, másodszor meg lecsukott a városőrség a hülye selyemkendő miatt. :D SPOILER VÉGE)
Aki szerette a régi Kaland Játék Kockázat/ fighting fantasy könyveket, annak jó szívvel tudom ajánlani! Én biztos vevő leszek a következő részre is! :)
Update: közben sikerült teljesítenem a kalandot. :D SPOILER Hú, hát a templom az nagyon szívatós volt, főleg a szobrok négyből három megátkoz, hát köszi :D. Nagyon tetszett a legvégén, hogy a pergamen miatt két befejezése is lehet a történetnek. :) SPOILER VÉGE"
***
Éji_Huhogány véleménye a könyvről:
"Nagyon tetszik, tesómtól kaptam ajándékba egy példányt, egy az egyben idézi a régi kaland-játék-kockázat könyvek hangulatát, le a kalappal :) Kíváncsi leszek a folytatásra! Teljesíteni még én sem tudtam a küldetést, a város alatti csatornarendszerben sikerült beadni a kulcsot :D"
***
Hatvankettedik Salamon véleménye a könyvről:
"No, többször elolvastam a művet. Alább összegzem a véleményemet, pro és kontra. Olyanokat, amiket mások is írtak, nem nagyon szeretnék ismételni, ezért magát a kalandot nem fogom elemezni.
Pro
- Először is leszögezném, hogy ár-érték arányban jól teljesít a Végzet Prófétái. 1990 Ft-ot abszolút megér a könyv, bár a postai terjesztés miatti plusz ezer Ft-al együtt viszont már határesetnek mondható.
- Természetesen pozitívum, hogy hazai szerzőktől származó, saját világban játszódó, igényes műról van szó, és további bónusz, hogy SzG bevállalta a magánkiadás kockázatát. A magánkiadás semmit sem ront a kiadvány minőségén, szép fehér papírra lett nyomtatva, jól olvasható sorokkal, talán csak a fekete-fehér borítón látszik a költségek lefaragásának szándéka.
- Krakatit grafikái mindenképpen emelik a mű színvonalát. Igényes, profi rajzok.
- Magának a könyvnek a legnagyobb erénye a zsoldoscsapatokban rejtőzik. A zsoldoscsapatok jópofák, egyéniek. Tetszett, hogy ismerik egymást és reagálnak egymásra bemutatkozáskor. A felfogadásuk már induláskor lehetőséget ad némi agytornára (ld. Bubu elemzése), amíg kisakkozzuk, hogy anyagi korlátaink mellett melyik lenne a legjobb felállás. Később, a kaland folyamán mindegyik csapatnak többször is lehetősége van befolyásolni az eseményeket, méghozzá értelmes módon. A KJK-könyvek között igazi ritkaság, hogy egy csapatot és nem egy magányos kalandozót irányítunk.
- A könyv jól hozza a megszokott KJK-érzést, így a KJK-rajongóknál biztosan beindul a nosztalgiafaktor olvasásnál.
- Érdekes megoldás, hogy a küldetés a történet közepén teljesen más irányt vesz, de erről nem akarok többet elspoilerezni.
Kontra
Két dolog nem tetszett, ezeket alább bővebben is kifejtem.
- Rövidség. A 200 pont alapvetően nem lenne kevés, és átlagban valóban hosszabbak a fejezetek, mint a többi KJK-ban, viszont a kaland mégis rövidnek tűnik. Ennek az az oka, hogy Killmaster műve szerintem nem "hosszában", hanem "széltében" terjeszkedik, tehát viszonylag kevés epizód van, de ezeknél sok-sok alternatív lehetőséget találunk (zsoldosok bevetése, sorspróbák). Ugyanakkor sem a sorspróbák, sem a zsoldosok nem igazán adnak értelmes választási lehetőséget, hiszen az előbbinél a véletlen, az utóbbinál a kaland legelején meghozott döntéseink alakítják a történetet. (Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne sok értelmes döntési lehetőségünk a könyvben.)
- Tudom, hogy ezzel a véleménnyel valószínűleg kisebbséget alkotok a KJK-rajongók táborán belül, de számomra fájóan hiányzott a világépítés a műből. Vindgardia leírása teljesen sematikus: vannak erdők-hegyek-romok, de sem az országokról, sem a fajokról, sem a történelemről nem derül ki semmi. A kalandban elképesztően sokféle népség felbukkan: vannak itt törpék, goblinok, sötételfek, káosz kentuarok, sárkányfattyak, trollok, orkok, druidák, yakkenek, barbárok, amazonok és így tovább – de egyikről sem tudjuk, hogy kik ők tulajdonképpen és mi a szerepük Vindgardiában. Részemről nagyon örültem volna, ha a szerzők kicsivel nagyobb erőfeszítést tesznek a háttérvilág kidolgozására és egyénivé tételére. Persze ez a későbbi könyvekben még pótolható.
Összefoglalva szerintem egy ígéretes sorozat kezdete a Végzet Prófétái, amely már így is igazi hiánypótló a hazai fantasy játékkönyvek piacán."
***
Navarrista véleménye a könyvről:
"Na Sikerült átolvasnom a könyvet. Meglepően sok tartalom van benne 200 fejezetponthoz képest, ügyesen kalkuláltak a lehetőségek szövegrészenként. Ehhez persze csökkentett számmal lelhetőek fel halál fejezetpontok, bár én mondjuk személy szerint örültem neki.
A legtöbbjük fer, de a SPOILER tolvajkulcsos instant death, az mondjuk túlzás, nem tudok élő embert elképzelni aki, emiatt újra kezdené : ) SPOILER VÉGE
Őszinte leszek, kockák nélkül vittem, a harcok nehézségéről kevésbé tudok gyakorlatias észrevételt írni.
A történet egyfajta hiányérzetet keltett bennem, de már többször találkoztam ilyennel, úgyhogy nem ért annyira meglepetésként. Ez mondjuk a felnőtt lényemből is fakad, mint olvasó, hogy elégedettebb vagyok egy reális, ám kellőképpen megdolgoztató céllal.
Azon jót mosolyogtam, hogy pont az alkimisták gondolták a mágusokat kontárnak.
A szerencsepróba átértelmezése üde színfoltot hozott.
Játékmenetben a halál seregei könyvet juttatja eszembe, nem egyszerű ez a kísérleti al-kjk műfaj, de itt korrekt a kivitelezés.
Látszik, hogy rengeteg elő-tapasztalat rejlik a könyvben, szilárd kjk stratégiákat alkalmaz.
A kötelezően beiktatott feladványok is teljesíthetőek, egyszerű a tárgy és pénzrendszer.
A világ 'egyedi' elvileg, de nem láttam benne úgymond mást, mint egy tipikus DnD-ben. Mint olvasó, nem érzékeltem, hogy miben lehet elkülöníteni Vingardiát mondjuk Worluktól vagy Waterdeeptől.
Illusztrációk terén megállja a helyét, az adott fejezetponthoz passzolnak szerekesztésügyileg is.
Csak egy-két gépelési hibát láttam, szinte észre se venni.
Összességében stabil 80% körülre értékelném avagy 4/5. Bevált elemekre támaszkodik hagyományos kjk-ból, nem túl nehéz, ugyanakkor eseménydús mű a fejezetpontok számához képest."
***
Mannász Viktor véleménye a könyvről:
SPOILER HEGYEK, TEHÁT CSAK AZ OLVASSA VÉGIG A VÉLEMÉNYT, AKI MÁR JÁTSZOTT A KÖNYVVEL!!!
"A borító gyenge minőségű, lásd a képet.
KÉP
Balra a Végzet Prófétái. Mint minden könyvemmel, ezzel is nagyon óvatosan bántam, és mégis ilyen lett pár óra olvasás után. A régi játékkönyvekkel nem emlékszem, hogy lett volna ilyen gond. (Jobbra a 30 éves Gyíkkirály szigete, amit jóval többet forgattam és ráadásul használtam kaptam.) Talán az a probléma, hogy a Végzet Prófétái szélesebb.
1. próbálkozás
Csapat: gladiátorok, hajadonok, felderítők (összes ügyesség: 8, életerő 17, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki Serene zaklatóit, mert nem bízom bennük. Könnyű harc, mivel 8-as az ügyességem, nekik pedig 5, amit csökkent 1-gyel a gladiátorok képessége.
• Velem vannnak a gladiátorok, így a felderítőktől megtudom, hogy Szulde a barbárok istenének neve.
• Megpróbálok segíteni a halászoknak, amikor 6-ot dobok, így meg is halok. De inkább csak levonok 2 életet (marad: 15), mert ratyi dolog 5 lapozás után meghalni.
• 74. fejezetben nyílzápor ér, marad 14 élet. Rohamra vezényelem a gladiátorok harci szekereit, aminek következtében sérülök 3-at (élet: 11). A sötételfek elleni harcban csökken az ügyességem 2-vel és nincsenek különleges képességek, így 6 vs 6 a támadóerőnk. Győzök, marad 6 életem.
• Egy roskatagnak tűnő híd kerül elém. Nem merek rajta átmenni, mert korábban a csónak nem tűnt gyanúsnak és mégis széttörött, szóval egy eleve gyanús híd túl nagy kockázat.
• A kereskedőnél a hold talizmán beszámításával megveszem a vörös ékköves fejpántot (marad 7 arany), a kereskedő fiától megtudom pár csillag nevét.
• ÉK felé a felderítők felmásznak a hárpiafészekre (marad 5 élet), az üveggömböt választom.
• Az orkokkal nem tudok beszélni.
• A szellemeknél segít az imént vásárolt fejpánt, 1-et sérülök, marad 4 élet.
• Morthiana: a biztonság kedvéért adakozom az összes aranyam (7), amiről kiderül, hogy a közelében sincs a 20-nak, így jön a második alkalom, ahol egy kockadobás miatt meg lehet halni. Szerencsére csak sérülök, marad 3 életem.
• A sárkány feltörli velem a padlót, a lánglehelete önmagában megölne a 4. körre, de egyébként is elég esélytelen, több az élete, több az ügyessége.
2. próbálkozás
Csapat: boszorkány, hajadonok, alkimisták, felderítők (összes ügyesség: 7, élet 16, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki a zaklatókat, sérülés nélkül megúszom a harcot.
• Bár nincsenek velem a gladiátorok, de a sorspróba eredménye miatt most is megtudom Szulde nevét.
• Nem segítek a halászoknak, mivel nincs kedvem 1/6 eséllyel meghalni.
• Nyílzápor miatt sérülök egyet, de a boszi sólymai miatt most jobban indul a harc. Marad 12 életem.
• Most kipróbálom a rozzant hidat, hárpiák támadnak rám, szerencsére a sólymok ezúttal is hasznosnak bizonyulnak, így nem kell 2-vel csökkentem a támadóerőm. Marad 10 élet, de elveszik minden aranyam.
• Az alkimistáim megtanulják az Írásjelolvasást, aminek nagyon érdekesnek tűnik a mechanikája (bár nem tudtam kipróbálni).
• Találkozok egy szikla alatt csapdába esett emberrel, de nincsenek se gladiátoraim, se varázslóim, így nem tudok vele mit kezdeni.
• Barbár horda. Megpróbálom védekezésbe állítani a szekereket. A harc után marad 3 életem, de úgy érzem, hogy ezzel nem sokáig jutnék el, így visszamegyek és inkább párbajra hívom a vezért. Ami instant halál. Végül köszöntöm őket, és mivel tudom Szulde nevét, így csatlakoznak hozzám. Brutál erősek, így új reménnyel folytatom a kalandom (ügyesség 11, élet 16).
• Kristálytorony sorspróba a 197. fejezetre vezet, ahol meghalok, mert nincs rajtam a vörös köves fejpánt. Úgy tekintem, mintha nálam lenne és megküzdök a kristályharcosokkal. Győzök, marad 12 életem.
• Találunk egy vörös ékköves kardot, ami a sorsoláson hozzám kerül.
• A halálsólymokat legyőzöm sérülés nélkül, de a méregtől 9-re csökken az életem. Serena-nál megint nincs nálam a fejpánt, 1-4 között dobok és meghalok.
Ezzel el is fogyott a türelmem. Nagyon rossz KJK instant halál emlékek idéződtek fel bennem. Kétszer egymás után meghalni egy olyan tárgy hiánya miatt, amit nem tudtam beszerezni, mert átmentem egy hídon? Hagyjuk már… Tovább olvastam a könyvet, hogy megtudjam a sztorit végét, de már dobálgatás nélkül. Később is voltak fura dolgok, pl. azért halsz meg, mert használod a kereskedőtől vásárolt kulcsokat (13. fejezet). Szóval vehetsz nála egy kulcsot, ami arra jó, hogy meghalj vagy egy fejpántot, ami 100x megmenti az életed? Ez hogy lett kitalálva? Az első próbálkozásnál meg igen hamar elfogyott az életem, nem hiszem, hogy ostoba döntéseket hoztam volna, de a harcban elvileg igen durva csapatom már a 3. küzdelmében elvérzett. Frusztráló, hogy a gladiátoroknak több hátránya volt, mint haszna: megtudtam általuk Szulda nevét (amit nem is tudtam felhasználni), viszont sérültem 3-at a szekérroham miatt…
A 79. fejezetpont elég sután néz ki. Nem tudom, hogy mi vezet ide, de nem lehetett volna az előző pontnál egyből a 121-re irányítani az olvasót?
A szerencsepróba táblázatot fölöslegesnek találtam, egyszerűen úgy csináltam, hogy egy kockával dobok és 1-2: nap, 3-4: hold, 5-6: csillag. Nem volt kedvem hátralapozgatni. Az igaz, hogy a végén volt hivatkozás a sorsra a nap, hold, csillag ajtóknál, ami némileg indokolttá teszi a rendszert, de a következő könyvben már szükségtelen bonyolításnak tartanám a táblázatot.
A történet hozza a 90-es évek hangulatát: egyszerű és klisés, de a célnak megfelel, vagyis keretet ad egy kalandnak, amelynek során legyőzhetünk pár szörnyet és elnyerhetjük az anyagi javakat.
A grafikák szépek. Tudom, hogy anyagi okai vannak, de a borító annyival mutatósabb lenne színesben. Így fekete-fehérben kicsit Tesco gazdaságos hangulatot ad a külalaknak.
A könyv egyetlen kiemelkedő pontjának a csapatok kezelését tartom. Mindig tetszett, amikor ilyen extrák vannak egy játékkönyvben, pl. Zagor legendája kasztok, Démonlovagok képzettségek, Skorpiók Mocsara varázsgyöngyök. A Végzet Prófétáiban a vártnál sokkal többször volt szerepe a csapatoknak, nem hittem volna, hogy 200 (pontosabban 199 ) fejezetpontban ilyen gyakran lehet hivatkozni rájuk.
Összegezve a könyv valóban hozza a klasszikus KJK hangulatot. De már túlságosan is retró. Nem annyira durva, mint a legszemetebb KJK-k, de azért nagyon szivatós. 10 évesen még volt időm arra, hogy térképet rajzoljak olvasás közben és többször nekivágjak, ma már nem. Főleg nem akkor, ha egymás után jönnek az olyanok, hogy 1-3-at dobsz, életben maradsz, 4-6-ig dobsz, meghalsz. A történet túl egyszerű, a világban semmi egyedi. Értem, hogy egy korszellemet akar megragadni, de a nosztalgia nélkül nem mozgat meg. Semmivel sem gyengébb, mint pl. a Gyíkkirály szigete, de amikor azt elővettem, hogy lefényképezzem, már a borítótól elérzékenyültem. A Végzet prófétái kapcsán pedig azt érzem, hogy egy tiszteletteljes főhajtás a régi KJK-k előtt, ám 30 évvel meg van késve. Ennyi erővel egy klasszikust is elővehettem volna, ami érzelmileg jelent valamit. A Bizonytalanság börtönében sokkal jobban tetszett, különlegesebbnek találtam (pl. nincs harc). Őszintén szólva a Végzet prófétáival nekem elég is volt a retróból, ezután valami újítóbb szellemű játékkönyv érdekelne. A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne ilyen 10-14 éves korosztálynak szóló, tucat fantasy története legyen, hanem olyan, amit felnőtteknek is érdekes lehet. (Úgyse a fiatalok fognak új játékkönyvet venni, hanem azok, akik 30 éve játszottak és mára felnőttek.)"
***
qgtanton véleménye a könyvről:
"Végre boldog tulajdonosa lettem egy Végzet prófétái könyvnek! Sőt már a lányommal meg is fejtettük, ami a harmadik próbálkozásra sikerült. Kicsit visszaolvastam a korábbi posztokat, de szerintem jó történet és jó játékkönyv is kerekedett belőle. Nekem nagyon tetszett a csapatalapú mechanika, sokkal könnyebb így, hogy a kockadobások nem befolyásolták annyira, hogy meddig tudsz eljutni a könyvben.
A kötése jó, nem nyílt szét a három-négyujjas kiváncsiskodó lapozgatástól sem a fűzése. A rajzok szintén jók, szerintem a hangulatot megfelelően emelik. A történet több síkon is megoldható, ha jól sikerül több egymást követő kockadobás is, ami szintén egy plusz jópont a könyvnek! Úgyhogy bátran javaslom a folytatást a szerzőknek, mert ilyen igényes szórakoztató irodalomra szerintem mostanában is szükség van. Gratulálok!"
***
Valgab véleménye a könyvről:
http://lfg.hu/97256/hirek/uj-lapozgatos-konyv-a-vegzet-profetai/
***
LC01 véleménye a könyvről:
"Én már kijátszottam, azt kell mondjam, hogy újra a '90-es években éreztem magam. Nagyon jól sikerült. Ha nincs a Kaland Játék Kockázat kibeszélő FB csoport, akkor nem is tudtam volna, hogy létezik a mű. Valgab írása tökéletesen tükrözi a könyv hangulatát."
***
Altarus véleménye a könyvről:
"Klasszikus oldschool lapozgatós fantasy történet. Bevallom, 3x csalnom kellett (1x a borzalmas névmemóriám miatt, 1x mert nem volt velem egyik csoport se, akik a továbbjutásban segíteni tudtak volna és végül, mert nem találtam meg a SPOILER csatorna térképét SPOILER VÉGE), ennek ellenére végig élveztem és várom a folytatást.
u.i.: Remélem abban, azért fel lesz tüntetve, ha egy adott skill (SPOILER mint ebben az írásjelolvasás pl SPOILER VÉGE) használható, mert én annak ellenére is teljesen megfeledkeztem róla, hogy felírtam a kis papírkámra. :D"
***
Somogyvári Zoltán véleménye a könyvről:
"A könyv szerintem nagyon szuper lett, már nagyon várom a folytatást! Ez a csapatokkal való nyomulás szuper megoldás!"
***
Vhrai véleménye a könyvről:
https://libellum.blog.hu/2020/08/05/takacs_laszlo_szlobodnik_gabor_a_vegzet_profetai_vindgardia_hosei
***
Rendbonto véleménye a könyvről:
"Örülök, hogy vannak próbálkozások kicsiny országunkban, hogy felélesszék a lapozgatós könyvek műfaját. A Végzet prófétái tényleg egy tisztelgés a műfaj megteremtői előtt, ezért számomra nosztalgikus élmény volt játszani vele. Megérdemel egy hosszabb értékelést, amit remélem a készítők elolvasnak, és ezáltal tudnak tovább fejlődni.
Tetszett, hogy itt nem egyedül kalandozunk, hanem több csapattal karöltve, akik hozzánk csapódnak vagy éppen felbéreljük őket. Ez ötletes volt. A harc rendszer a megszokott (és jól bevált) recept alapján készült, minimális változtatással. Nekem a sebzés érték kidobás része kicsit kiforratlannak érződött. A hosszú fejezetek egyszerre hatottak kellemesen és kellemetlenül. Az viszont nem jött be, hogy a harcokról szóló részeknél azon események is le voltak írva, hogy mi történik, ha győzünk. Jobban esett volna egy kis rejtélyesség, hisz nem mindig pozitív dolgokkal szembesültünk. Nyilván ez a 200 fejezet pontba való belesűrítés miatt történt így. Kicsit több fajta szerteágazást reméltem a történetben, mert elég lineárisan haladt előre, párszor még döntenem se kellett, csak lapozgatnom ide-oda. De hogy pozitívat is felhozzak, ebbe a 200 fejezetbe egy egész szép kis kerek kalandot sikerült összehozni, ami azért szép teljesítmény. Akadtak benne kis rejtvények, és a szükséges tárgyak is kellőképpen el voltak dugva. Azt sajnáltam, hogy kevés harc akadt a könyvben (vagy csak nekem magas az elvárásom, hogy több mindenkit üthessek szét egy kalandban).
Maga a háttértörténet egyszerű, de rendben is van ez így egy sorozat nyitó köteténél. Tetszett, hogy több karaktert megismerhettünk, nem csak a csapattársainkat (és hátterüket), ezáltal éreztem, hogy ez a világ él, meg van töltve információval és tartalommal. Nem egy száraz sztorit kaptam, igaz elég sablonos. Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy nem a hatalmas csavarokról híresek a lapozgatós könyvek. Imponáló volt, hogy sokáig azt se tudtuk, hogy kik azok a végzet prófétái, és mi fog itt még történni? SPOILER Serena árulása jó kis fordulatnak bizonyult. Itt megjegyzem, hogy szerintem kicsit kevesebb lehetett volna a karavános rész, és több a papnők utána kutatás (és legyőzésükhöz szükséges információk/tárgyak beszerzésének). Olyan érzésem volt, hogy pont mikor kezdett a történet belelendülni, egyszer csak vége ért. Olyan gyorsan le lett zárva és meg lett mentve a világ. :) A „rejtett” befejezés a pergamen megfejtésével ötletes volt. SPOILER VÉGE Remélem, hogy a következő rész/részekben egyre több dolgot meg tudunk Vindgardia világáról, lényeiről, történelméről. Szeretem az ilyen apró kis információkat, amik kiszínezik a történet, ami egy fantázia világban játszódik.
A szöveg megfogalmazása, a helyszínek, karakterek körülírása teljesen a helyén volt. Nagyon pozitív dolog, hogy a könyvben akadtak képek, bár személy szerint nekem ez a fajta rajz stílus nem jön be. Ám ez semmit nem von le a könyvértékéből, jól sikerültek, részletesek voltak. Egy lapozgatós könyvbe igenis kellenek képek, és remélem a következő részekben már elrejtett információk is lesznek a rajzokon, amik az előre haladást segítik.
Összességében ez a lapozgatós könyv egy jó bevezető/felvezetője lehet egy jól működő sorozatnak, ami idővel kiforr és még jobb lesz. Könnyed kikapcsolódást nyújt. Én várom a következő részt, és támogatom az alkotókat, hogy csinálják, ne hagyják abba!!! Szűk réteget céloztak meg, de gondoljanak arra, hogy a műfaj kedvelőinek ezek az alkotások gyöngyszemek.
4/5"
***
Gulandro kritikája a könyvről:
https://kronikak.hu/2020/10/23/takacs-laszlo-es-szlobodnik-gabor-a-vegzet-profetai-fantasy-jatekkonyv-kritika/
***
Zsolln8 gondolatai a könyvről:
"Most jutottam a könyvetek végére.
Enged meg,hogy gratuláljak szuper lett, hangulatos,feszes és élő.
Jó ötlet volt a csapat építés, nagyon tetszik,hogy az apróságoknak is jelentősége lehet SPOILER (pl.: a kaland elején felvett kendő a végén jelentőséggel bír, amit mond a kereskedő fia a csillagképekről később továbbjutási lehetőséget ad stb.) SPOILER VÉGE ettől annyira részletgazdag lett a világ amit eddig csak ebben a könyvben éreztem. Tetszett a sorspróba rendszer és az is,hogy az első nem jónak tűnő ötlet később sem az (sok FF könyvben van úgy hogy ha a legkevésbé kézenfekvő választás a nyerő, a könyvetekben is van ilyen de nekem kevésbé volt kiszámítható mint más művek). A könyv elég nehéz lett, azt hiszem 6x buktam el de ez dicséret így volt izgalmas.
Pár észrevételt is szeretnék megosztani. Az első felén érződik,hogy volt elég fejezetpont a második felében azt éreztem,hogy össze van sűrítve azt hiszem olvastam is fórumon,hogy kevés fejezetszámosban gondolkodtatok kezdésnek. A második felében szerintem sok volt az azonnali bukta SPOILER (pl.: Ha nem megyek el a kereskedő egyértelmű csapdájába akkor nincs térkép és a csatiban annyi, ha törpöket nem béreltem fel akkor szintén). SPOILER VÉGE Viszont összességében tetszett, így tovább, ha jön a folytatás akkor Facen és itt is hirdesd meg minél előbb.
Kitartást és jó alkotást"
***
Tomi videóajánlója a könyvről:
https://www.youtube.com/watch?v=fqsTicTWaK0
(A 4:45 és 6:30 közötti rész elég sok "spoilert" tartalmaz a történettel kapcsolatban, így aki még nem játszotta végig a könyvet, de tervezi, inkább ugorja át ezt a kb. másfél percet. :) )
***
Allanon gondolatai a könyvről:
"Nagyon jó, pörgős történet. Szinte minden oldalon történik valami. A lényeg, hogy nem mindegy, milyen tárgyakat találsz és kikkel állsz össze. Nagyon összetett és ezért sokszor játszható. ( Itt emelném ki, hogy a könyv vastag lapokból áll, így nehezebb elnyűni őket ) Én az első olvasásra meghaltam, de a másodikra sikerült végigvinnem. Külön dicséret illeti a grafikust, aki a régi játékkönyvek hangulatát idézte meg rajzaival. Régi hangulat újszerű megoldásokkal. Az egyik olyan dolog, amivel még nem találkoztam eddig ilyen jellegű könyvben, az a csapatalkotás. Izgalmas volt kiválasztani, hogy kikkel menjek, hiszen eldöntheti egy csata kimenetelét, vagy elkerülését, valamint egyéb dolgokat is befolyásol. A másik pedig a sorspróba. Izgalmas volt kidobni, hogy mi is fog történni a csapatommal. És nem csak jó vagy rossz dolog eshet meg velünk. Aki szereti az ilyen jellegű szórakozást annak csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Remélem, hogy folytatása is lesz. :)"
***
Uhu elemzése a könyvről:
https://kalandjatek.wordpress.com/2021/01/06/a-vegzet-profetai/
***
Gabe March ajánlója a könyvről:
https://geekvilag.hu/olvasonaplo/a-vegzet-profetai-fantasy-jatekkonyvajanlo/
***
Jimmy Cartwright ajánlója a könyvről + interjú a szerzőkkel:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2021/lidercfeny_akf_202102.pdf
***
BenGa ajánlója a könyvről:
https://azoroszlanustje.blogspot.com/2021/03/takacs-laszlo-es-szlobodnik-gabor.html
***
Andor_Nagy gondolatai a könyvről:
– Ős-fantasy hangulat. Már maga a borító és a belső illusztrációk is nagyon hangulatosak, és a történet is nagyon jól hozza a 80-as 90-es évek fantasy hangulatát.
– Újrajátszhatóság. Már kétszer végigjátszottam a könyvet, de még mindig nem láttam mindent. Számomra ez tesz igazán értékessé egy játékkönyvet.
– Letisztult. Nincsenek buta töltelékfejezetek csak azért, hogy nagyobb legyen a könyv, mint szükséges. A szabályok egyszerűek, nincsenek unalomba nyúló mennyiségű kockadobálások.
– Hozzáférhetőség. Manapság nagyon fontos, hogy egy játékkönyvet nem az internet legeldugottabb zugaiból kell beszerezni irreálisan magas áron.
Összességében szórakoztatóbb volt, mint a KJK vagy a Harcos Képzelet könyvek, minimum ilyen lelkesen kellett volna azokat is megírni, mint ezt a könyvet.
***
olorin gondolatai a könyvről:
Mikor megpillantottam a borítót, már tudtam, hogy nekem ez a könyv kell. Már harminc éve olvasgatok lapozgatós könyveket, és az utóbbi 20 évben bizony nagyon kevés kötet dobogtatta meg a szívemet. Páran írták, hogy nem tetszik nekik ez a fekete-fehér borító, de nekem valahogy egyből átadta azt a hangulatot, amit már 20 éve hiányolok.
A könyvet kinyitva látszik, hogy rendkívül igényes munka, a lapok nem járnak ki, nincsenek nyomdahibák vagy elütések, az illusztrációk nagyon hangulatosak és az eredeti KJK könyveket idézik meg.
Többször is nekifutottam a könyvnek, elsőként a szabályokat betartva és dobálgatva (hamar elhullottam, mert nem volt szerencsém), másodjára már dobálgatás nélkül, de nem ide-oda lapozva (megint nem sikerült a végére érnem, mert nem hoztam túl jó döntéseket), aztán már pici csalásokkal sikerült eljutnom a történet végéig. Remekül szórakoztam közben, és megdöbbentő volt látni, hogy milyen sokféle lehet a kaland a választott csapattól függően. Elég jól le is lett tesztelve, mert nyilvánvaló bakit nem is találtam, akármilyen csapattal is indultam el. A történet kellően változatos, van itt árulás és bonyodalom is bőven. A csatáknál mindig van egy pici kis ötlet ami érdekessé teszi a játékot, sokszor szívtam is a fogam, hogy miért nem x-et vagy y-t válaszottam a játék elején :)
Egy apró dolgot hiányoltam csak, hogy a játékos néha elszakadhatna a csapatától, és önállóan is keveredhetne kalandokba. Lehetett volna kicsit több alkalom, amikor a játékosnak módja lett volna beszélgetésbe elegyedni a csapata tagjaival, mert akkor többet is megtudhattunk volna róluk, és még gazdagabb lett volna a történet. Talán a következő részek egyikében ezekre is sor kerülhet :)
Összességében az utóbbi évek legötletesebb, legélvezhetőbb lapozgatós könyve a Végzet Prófétái, ami legalább egy tucatszor újrajátszható a rendszere és a nehézsége miatt. Nálam lepipálta Livingstone legújabb könyveit is, hiszen azok hiába letisztult, korrekt alkotások, kicsit ötlettelennek és porosnak tűnnek a Végzet Prófétái mellett. Remélem, hogy most már hamar jön a folytatás :)
***
PlasticE értékelése a könyvről:
https://fotelvandor.hu/J%C3%A1t%C3%A9kk%C3%B6nyv/A%20v%C3%A9gzet%20pr%C3%B3f%C3%A9t%C3%A1i%20-%20Tak%C3%A1cs%20L%C3%A1szl%C3%B3%20-%20Szlobodnik%20G%C3%A1bor
"Szeretném megragadni az alkalmat, és gratulálni Killmasternek és Szlobonak a nagyszerűen sikerült közös munkájukért! Nagy szerencsémre már volt alkalmam olvasni a könyvet, és talán a megjelenéshez közeledvén már nem hiszem, hogy titok lenne, ezért mindenképpen megemlítem, hogy akár esély is lehet arra, hogy újra pislákoljon majd idővel egy kis parázs a hazai lapozgatós fronton. De ez legyen most csak egy vágyálom, ne éljük bele magunkat, legalábbis én nem teszem, de roppant mód örülök, hogy végre esély kínálkozik rá, igaz jó lenne, ha a terjesztőtök is szépen kivenné belőle a részét.
Pár apró gondolat a könyvről: a borító nekem tetszik, szerintem semmi gond nincs a kocka helyével. Az 1990-es ár tényleg jobban hangzik (ez csak egyszerű pszichológia), bár tényleg kicsit húzós "200" fejezetpontért. De hát ez van, mindenkinek meg kell élnie valamiből, éppen ezért is nagy pluszpont a két írónak, mert ha ezek után marad is nekik valami haszon, az egész biztosan nem akkora, hogy pusztán csak az anyagiak kompenzálják valamennyire a belé fektetett munkát. Az a 200 fejezetpont pedig igen tartalmasra sikerült, az átlagtól hosszabbak a szövegek, és tényleg jól ki lett pofozva, még egyszer gratulálok hozzá. És minimum két végigjátszás is benne van a könyvben, azt se felejtsük el, sőt meg merem kockáztatni, hogy a tárgyhasználatban meg jobb is lett, mint pl. Livingstone új könyve, pedig azért mindenki ismeri a nevét. Persze ez most nagyon magasztosan hangzik, de kb. az az igazság, hogy míg Killmaster és Szlobo "megerőltették magukat", és próbáltak kreatívak lenni, amennyire csak lehet, addig a mester "unott" volt.
Végszónak pedig legyen elég most annyi, hogy nagyon szurkolok nektek, és sok sikert kívánok!"
***
Denko véleménye a könyvről:
"Dr Lecter diagnózisa most is helytálló(én is azon szerencsések közé tartozom,akik már ismerik a művet).Senkit ne tévesszen meg a (látszólagos) rövidsége,200 TARTALMAS fejezetpont van benne,semmi "Bevezetnek a házba.Lapozz a 151.-re."(Lásd: A ketheri maffia)
Őszintén remélem,hogy az íróknak sikerül új fejezetet nyitni a magyar lapozgatós könyvek történetében."
***
Péter Imre Tóth véleménye a könyvről:
"én tegnap végeztem a könyvvel. nagyon jó történet volt"
***
Gergő Juhász véleménye a könyvről:
"Nos, végigvittük az egyik lehetséges megoldást, jó kis történet volt :) Sok mindennel igy se találkoztunk a napokban megcsináljuk még egyszer, más útvonalon :)
Várjuk a folytatást izgatottan :) Szuper lett a könyv :)"
SPOILER
Két résznél állt meg a sztorink, először a kőhídnál atmenve a kentaurok letaroltak minket, mert akkor már annyi erőnlétet veszitettünk, a mádik pedig hogy nem volt térképünk a csatornahálózatban. Valamint egyszer a templomban a sorsunk elkerülte a buzogányt, így a szobor kiütött minket :)
Nekünk egyébként csapat szinten az Estella-Zender-Milenda-vindergard felderítők jöttek be, + méregkeveről és törpök :)
SPOILER VÉGE
***
Péter Szabó véleménye a könyvről:
"Na… Kész.. Vegeztem a könyvvel. Mindenkinek csak ajanlani tudom, jó a sztori, engem sikerult meglepni egy-kétszer, pedig szinte az összes kjk könyvet, harcos-képzelet borzalmat és egyéb lapozgatos különlegességet vegigjatszottam... Érződik a könyvön, hogy tényleg szívvel-lélekkel készült, az illusztrációk jók, a bekezdések kellően igenyesen megirtak... Várom a folytatást... ;) (y)"
***
Kiskakukk véleménye a könyvről:
"Hú, nekem ez nagyon tetszik.
Remek a hangulata, kellően szivatós, szépek az illusztrációk, jó az írói stílus.
Még nem sikerült sikerrel teljesítenem a küldetést, de rajta vagyok az ügyön. (SPOILER Először a lovas barbárok nyírtak ki, másodszor meg lecsukott a városőrség a hülye selyemkendő miatt. :D SPOILER VÉGE)
Aki szerette a régi Kaland Játék Kockázat/ fighting fantasy könyveket, annak jó szívvel tudom ajánlani! Én biztos vevő leszek a következő részre is! :)
Update: közben sikerült teljesítenem a kalandot. :D SPOILER Hú, hát a templom az nagyon szívatós volt, főleg a szobrok négyből három megátkoz, hát köszi :D. Nagyon tetszett a legvégén, hogy a pergamen miatt két befejezése is lehet a történetnek. :) SPOILER VÉGE"
***
Éji_Huhogány véleménye a könyvről:
"Nagyon tetszik, tesómtól kaptam ajándékba egy példányt, egy az egyben idézi a régi kaland-játék-kockázat könyvek hangulatát, le a kalappal :) Kíváncsi leszek a folytatásra! Teljesíteni még én sem tudtam a küldetést, a város alatti csatornarendszerben sikerült beadni a kulcsot :D"
***
Hatvankettedik Salamon véleménye a könyvről:
"No, többször elolvastam a művet. Alább összegzem a véleményemet, pro és kontra. Olyanokat, amiket mások is írtak, nem nagyon szeretnék ismételni, ezért magát a kalandot nem fogom elemezni.
Pro
- Először is leszögezném, hogy ár-érték arányban jól teljesít a Végzet Prófétái. 1990 Ft-ot abszolút megér a könyv, bár a postai terjesztés miatti plusz ezer Ft-al együtt viszont már határesetnek mondható.
- Természetesen pozitívum, hogy hazai szerzőktől származó, saját világban játszódó, igényes műról van szó, és további bónusz, hogy SzG bevállalta a magánkiadás kockázatát. A magánkiadás semmit sem ront a kiadvány minőségén, szép fehér papírra lett nyomtatva, jól olvasható sorokkal, talán csak a fekete-fehér borítón látszik a költségek lefaragásának szándéka.
- Krakatit grafikái mindenképpen emelik a mű színvonalát. Igényes, profi rajzok.
- Magának a könyvnek a legnagyobb erénye a zsoldoscsapatokban rejtőzik. A zsoldoscsapatok jópofák, egyéniek. Tetszett, hogy ismerik egymást és reagálnak egymásra bemutatkozáskor. A felfogadásuk már induláskor lehetőséget ad némi agytornára (ld. Bubu elemzése), amíg kisakkozzuk, hogy anyagi korlátaink mellett melyik lenne a legjobb felállás. Később, a kaland folyamán mindegyik csapatnak többször is lehetősége van befolyásolni az eseményeket, méghozzá értelmes módon. A KJK-könyvek között igazi ritkaság, hogy egy csapatot és nem egy magányos kalandozót irányítunk.
- A könyv jól hozza a megszokott KJK-érzést, így a KJK-rajongóknál biztosan beindul a nosztalgiafaktor olvasásnál.
- Érdekes megoldás, hogy a küldetés a történet közepén teljesen más irányt vesz, de erről nem akarok többet elspoilerezni.
Kontra
Két dolog nem tetszett, ezeket alább bővebben is kifejtem.
- Rövidség. A 200 pont alapvetően nem lenne kevés, és átlagban valóban hosszabbak a fejezetek, mint a többi KJK-ban, viszont a kaland mégis rövidnek tűnik. Ennek az az oka, hogy Killmaster műve szerintem nem "hosszában", hanem "széltében" terjeszkedik, tehát viszonylag kevés epizód van, de ezeknél sok-sok alternatív lehetőséget találunk (zsoldosok bevetése, sorspróbák). Ugyanakkor sem a sorspróbák, sem a zsoldosok nem igazán adnak értelmes választási lehetőséget, hiszen az előbbinél a véletlen, az utóbbinál a kaland legelején meghozott döntéseink alakítják a történetet. (Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne sok értelmes döntési lehetőségünk a könyvben.)
- Tudom, hogy ezzel a véleménnyel valószínűleg kisebbséget alkotok a KJK-rajongók táborán belül, de számomra fájóan hiányzott a világépítés a műből. Vindgardia leírása teljesen sematikus: vannak erdők-hegyek-romok, de sem az országokról, sem a fajokról, sem a történelemről nem derül ki semmi. A kalandban elképesztően sokféle népség felbukkan: vannak itt törpék, goblinok, sötételfek, káosz kentuarok, sárkányfattyak, trollok, orkok, druidák, yakkenek, barbárok, amazonok és így tovább – de egyikről sem tudjuk, hogy kik ők tulajdonképpen és mi a szerepük Vindgardiában. Részemről nagyon örültem volna, ha a szerzők kicsivel nagyobb erőfeszítést tesznek a háttérvilág kidolgozására és egyénivé tételére. Persze ez a későbbi könyvekben még pótolható.
Összefoglalva szerintem egy ígéretes sorozat kezdete a Végzet Prófétái, amely már így is igazi hiánypótló a hazai fantasy játékkönyvek piacán."
***
Navarrista véleménye a könyvről:
"Na Sikerült átolvasnom a könyvet. Meglepően sok tartalom van benne 200 fejezetponthoz képest, ügyesen kalkuláltak a lehetőségek szövegrészenként. Ehhez persze csökkentett számmal lelhetőek fel halál fejezetpontok, bár én mondjuk személy szerint örültem neki.
A legtöbbjük fer, de a SPOILER tolvajkulcsos instant death, az mondjuk túlzás, nem tudok élő embert elképzelni aki, emiatt újra kezdené : ) SPOILER VÉGE
Őszinte leszek, kockák nélkül vittem, a harcok nehézségéről kevésbé tudok gyakorlatias észrevételt írni.
A történet egyfajta hiányérzetet keltett bennem, de már többször találkoztam ilyennel, úgyhogy nem ért annyira meglepetésként. Ez mondjuk a felnőtt lényemből is fakad, mint olvasó, hogy elégedettebb vagyok egy reális, ám kellőképpen megdolgoztató céllal.
Azon jót mosolyogtam, hogy pont az alkimisták gondolták a mágusokat kontárnak.
A szerencsepróba átértelmezése üde színfoltot hozott.
Játékmenetben a halál seregei könyvet juttatja eszembe, nem egyszerű ez a kísérleti al-kjk műfaj, de itt korrekt a kivitelezés.
Látszik, hogy rengeteg elő-tapasztalat rejlik a könyvben, szilárd kjk stratégiákat alkalmaz.
A kötelezően beiktatott feladványok is teljesíthetőek, egyszerű a tárgy és pénzrendszer.
A világ 'egyedi' elvileg, de nem láttam benne úgymond mást, mint egy tipikus DnD-ben. Mint olvasó, nem érzékeltem, hogy miben lehet elkülöníteni Vingardiát mondjuk Worluktól vagy Waterdeeptől.
Illusztrációk terén megállja a helyét, az adott fejezetponthoz passzolnak szerekesztésügyileg is.
Csak egy-két gépelési hibát láttam, szinte észre se venni.
Összességében stabil 80% körülre értékelném avagy 4/5. Bevált elemekre támaszkodik hagyományos kjk-ból, nem túl nehéz, ugyanakkor eseménydús mű a fejezetpontok számához képest."
***
Mannász Viktor véleménye a könyvről:
SPOILER HEGYEK, TEHÁT CSAK AZ OLVASSA VÉGIG A VÉLEMÉNYT, AKI MÁR JÁTSZOTT A KÖNYVVEL!!!
"A borító gyenge minőségű, lásd a képet.
KÉP
Balra a Végzet Prófétái. Mint minden könyvemmel, ezzel is nagyon óvatosan bántam, és mégis ilyen lett pár óra olvasás után. A régi játékkönyvekkel nem emlékszem, hogy lett volna ilyen gond. (Jobbra a 30 éves Gyíkkirály szigete, amit jóval többet forgattam és ráadásul használtam kaptam.) Talán az a probléma, hogy a Végzet Prófétái szélesebb.
1. próbálkozás
Csapat: gladiátorok, hajadonok, felderítők (összes ügyesség: 8, életerő 17, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki Serene zaklatóit, mert nem bízom bennük. Könnyű harc, mivel 8-as az ügyességem, nekik pedig 5, amit csökkent 1-gyel a gladiátorok képessége.
• Velem vannnak a gladiátorok, így a felderítőktől megtudom, hogy Szulde a barbárok istenének neve.
• Megpróbálok segíteni a halászoknak, amikor 6-ot dobok, így meg is halok. De inkább csak levonok 2 életet (marad: 15), mert ratyi dolog 5 lapozás után meghalni.
• 74. fejezetben nyílzápor ér, marad 14 élet. Rohamra vezényelem a gladiátorok harci szekereit, aminek következtében sérülök 3-at (élet: 11). A sötételfek elleni harcban csökken az ügyességem 2-vel és nincsenek különleges képességek, így 6 vs 6 a támadóerőnk. Győzök, marad 6 életem.
• Egy roskatagnak tűnő híd kerül elém. Nem merek rajta átmenni, mert korábban a csónak nem tűnt gyanúsnak és mégis széttörött, szóval egy eleve gyanús híd túl nagy kockázat.
• A kereskedőnél a hold talizmán beszámításával megveszem a vörös ékköves fejpántot (marad 7 arany), a kereskedő fiától megtudom pár csillag nevét.
• ÉK felé a felderítők felmásznak a hárpiafészekre (marad 5 élet), az üveggömböt választom.
• Az orkokkal nem tudok beszélni.
• A szellemeknél segít az imént vásárolt fejpánt, 1-et sérülök, marad 4 élet.
• Morthiana: a biztonság kedvéért adakozom az összes aranyam (7), amiről kiderül, hogy a közelében sincs a 20-nak, így jön a második alkalom, ahol egy kockadobás miatt meg lehet halni. Szerencsére csak sérülök, marad 3 életem.
• A sárkány feltörli velem a padlót, a lánglehelete önmagában megölne a 4. körre, de egyébként is elég esélytelen, több az élete, több az ügyessége.
2. próbálkozás
Csapat: boszorkány, hajadonok, alkimisták, felderítők (összes ügyesség: 7, élet 16, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki a zaklatókat, sérülés nélkül megúszom a harcot.
• Bár nincsenek velem a gladiátorok, de a sorspróba eredménye miatt most is megtudom Szulde nevét.
• Nem segítek a halászoknak, mivel nincs kedvem 1/6 eséllyel meghalni.
• Nyílzápor miatt sérülök egyet, de a boszi sólymai miatt most jobban indul a harc. Marad 12 életem.
• Most kipróbálom a rozzant hidat, hárpiák támadnak rám, szerencsére a sólymok ezúttal is hasznosnak bizonyulnak, így nem kell 2-vel csökkentem a támadóerőm. Marad 10 élet, de elveszik minden aranyam.
• Az alkimistáim megtanulják az Írásjelolvasást, aminek nagyon érdekesnek tűnik a mechanikája (bár nem tudtam kipróbálni).
• Találkozok egy szikla alatt csapdába esett emberrel, de nincsenek se gladiátoraim, se varázslóim, így nem tudok vele mit kezdeni.
• Barbár horda. Megpróbálom védekezésbe állítani a szekereket. A harc után marad 3 életem, de úgy érzem, hogy ezzel nem sokáig jutnék el, így visszamegyek és inkább párbajra hívom a vezért. Ami instant halál. Végül köszöntöm őket, és mivel tudom Szulde nevét, így csatlakoznak hozzám. Brutál erősek, így új reménnyel folytatom a kalandom (ügyesség 11, élet 16).
• Kristálytorony sorspróba a 197. fejezetre vezet, ahol meghalok, mert nincs rajtam a vörös köves fejpánt. Úgy tekintem, mintha nálam lenne és megküzdök a kristályharcosokkal. Győzök, marad 12 életem.
• Találunk egy vörös ékköves kardot, ami a sorsoláson hozzám kerül.
• A halálsólymokat legyőzöm sérülés nélkül, de a méregtől 9-re csökken az életem. Serena-nál megint nincs nálam a fejpánt, 1-4 között dobok és meghalok.
Ezzel el is fogyott a türelmem. Nagyon rossz KJK instant halál emlékek idéződtek fel bennem. Kétszer egymás után meghalni egy olyan tárgy hiánya miatt, amit nem tudtam beszerezni, mert átmentem egy hídon? Hagyjuk már… Tovább olvastam a könyvet, hogy megtudjam a sztorit végét, de már dobálgatás nélkül. Később is voltak fura dolgok, pl. azért halsz meg, mert használod a kereskedőtől vásárolt kulcsokat (13. fejezet). Szóval vehetsz nála egy kulcsot, ami arra jó, hogy meghalj vagy egy fejpántot, ami 100x megmenti az életed? Ez hogy lett kitalálva? Az első próbálkozásnál meg igen hamar elfogyott az életem, nem hiszem, hogy ostoba döntéseket hoztam volna, de a harcban elvileg igen durva csapatom már a 3. küzdelmében elvérzett. Frusztráló, hogy a gladiátoroknak több hátránya volt, mint haszna: megtudtam általuk Szulda nevét (amit nem is tudtam felhasználni), viszont sérültem 3-at a szekérroham miatt…
A 79. fejezetpont elég sután néz ki. Nem tudom, hogy mi vezet ide, de nem lehetett volna az előző pontnál egyből a 121-re irányítani az olvasót?
A szerencsepróba táblázatot fölöslegesnek találtam, egyszerűen úgy csináltam, hogy egy kockával dobok és 1-2: nap, 3-4: hold, 5-6: csillag. Nem volt kedvem hátralapozgatni. Az igaz, hogy a végén volt hivatkozás a sorsra a nap, hold, csillag ajtóknál, ami némileg indokolttá teszi a rendszert, de a következő könyvben már szükségtelen bonyolításnak tartanám a táblázatot.
A történet hozza a 90-es évek hangulatát: egyszerű és klisés, de a célnak megfelel, vagyis keretet ad egy kalandnak, amelynek során legyőzhetünk pár szörnyet és elnyerhetjük az anyagi javakat.
A grafikák szépek. Tudom, hogy anyagi okai vannak, de a borító annyival mutatósabb lenne színesben. Így fekete-fehérben kicsit Tesco gazdaságos hangulatot ad a külalaknak.
A könyv egyetlen kiemelkedő pontjának a csapatok kezelését tartom. Mindig tetszett, amikor ilyen extrák vannak egy játékkönyvben, pl. Zagor legendája kasztok, Démonlovagok képzettségek, Skorpiók Mocsara varázsgyöngyök. A Végzet Prófétáiban a vártnál sokkal többször volt szerepe a csapatoknak, nem hittem volna, hogy 200 (pontosabban 199 ) fejezetpontban ilyen gyakran lehet hivatkozni rájuk.
Összegezve a könyv valóban hozza a klasszikus KJK hangulatot. De már túlságosan is retró. Nem annyira durva, mint a legszemetebb KJK-k, de azért nagyon szivatós. 10 évesen még volt időm arra, hogy térképet rajzoljak olvasás közben és többször nekivágjak, ma már nem. Főleg nem akkor, ha egymás után jönnek az olyanok, hogy 1-3-at dobsz, életben maradsz, 4-6-ig dobsz, meghalsz. A történet túl egyszerű, a világban semmi egyedi. Értem, hogy egy korszellemet akar megragadni, de a nosztalgia nélkül nem mozgat meg. Semmivel sem gyengébb, mint pl. a Gyíkkirály szigete, de amikor azt elővettem, hogy lefényképezzem, már a borítótól elérzékenyültem. A Végzet prófétái kapcsán pedig azt érzem, hogy egy tiszteletteljes főhajtás a régi KJK-k előtt, ám 30 évvel meg van késve. Ennyi erővel egy klasszikust is elővehettem volna, ami érzelmileg jelent valamit. A Bizonytalanság börtönében sokkal jobban tetszett, különlegesebbnek találtam (pl. nincs harc). Őszintén szólva a Végzet prófétáival nekem elég is volt a retróból, ezután valami újítóbb szellemű játékkönyv érdekelne. A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne ilyen 10-14 éves korosztálynak szóló, tucat fantasy története legyen, hanem olyan, amit felnőtteknek is érdekes lehet. (Úgyse a fiatalok fognak új játékkönyvet venni, hanem azok, akik 30 éve játszottak és mára felnőttek.)"
***
qgtanton véleménye a könyvről:
"Végre boldog tulajdonosa lettem egy Végzet prófétái könyvnek! Sőt már a lányommal meg is fejtettük, ami a harmadik próbálkozásra sikerült. Kicsit visszaolvastam a korábbi posztokat, de szerintem jó történet és jó játékkönyv is kerekedett belőle. Nekem nagyon tetszett a csapatalapú mechanika, sokkal könnyebb így, hogy a kockadobások nem befolyásolták annyira, hogy meddig tudsz eljutni a könyvben.
A kötése jó, nem nyílt szét a három-négyujjas kiváncsiskodó lapozgatástól sem a fűzése. A rajzok szintén jók, szerintem a hangulatot megfelelően emelik. A történet több síkon is megoldható, ha jól sikerül több egymást követő kockadobás is, ami szintén egy plusz jópont a könyvnek! Úgyhogy bátran javaslom a folytatást a szerzőknek, mert ilyen igényes szórakoztató irodalomra szerintem mostanában is szükség van. Gratulálok!"
***
Valgab véleménye a könyvről:
http://lfg.hu/97256/hirek/uj-lapozgatos-konyv-a-vegzet-profetai/
***
LC01 véleménye a könyvről:
"Én már kijátszottam, azt kell mondjam, hogy újra a '90-es években éreztem magam. Nagyon jól sikerült. Ha nincs a Kaland Játék Kockázat kibeszélő FB csoport, akkor nem is tudtam volna, hogy létezik a mű. Valgab írása tökéletesen tükrözi a könyv hangulatát."
***
Altarus véleménye a könyvről:
"Klasszikus oldschool lapozgatós fantasy történet. Bevallom, 3x csalnom kellett (1x a borzalmas névmemóriám miatt, 1x mert nem volt velem egyik csoport se, akik a továbbjutásban segíteni tudtak volna és végül, mert nem találtam meg a SPOILER csatorna térképét SPOILER VÉGE), ennek ellenére végig élveztem és várom a folytatást.
u.i.: Remélem abban, azért fel lesz tüntetve, ha egy adott skill (SPOILER mint ebben az írásjelolvasás pl SPOILER VÉGE) használható, mert én annak ellenére is teljesen megfeledkeztem róla, hogy felírtam a kis papírkámra. :D"
***
Somogyvári Zoltán véleménye a könyvről:
"A könyv szerintem nagyon szuper lett, már nagyon várom a folytatást! Ez a csapatokkal való nyomulás szuper megoldás!"
***
Vhrai véleménye a könyvről:
https://libellum.blog.hu/2020/08/05/takacs_laszlo_szlobodnik_gabor_a_vegzet_profetai_vindgardia_hosei
***
Rendbonto véleménye a könyvről:
"Örülök, hogy vannak próbálkozások kicsiny országunkban, hogy felélesszék a lapozgatós könyvek műfaját. A Végzet prófétái tényleg egy tisztelgés a műfaj megteremtői előtt, ezért számomra nosztalgikus élmény volt játszani vele. Megérdemel egy hosszabb értékelést, amit remélem a készítők elolvasnak, és ezáltal tudnak tovább fejlődni.
Tetszett, hogy itt nem egyedül kalandozunk, hanem több csapattal karöltve, akik hozzánk csapódnak vagy éppen felbéreljük őket. Ez ötletes volt. A harc rendszer a megszokott (és jól bevált) recept alapján készült, minimális változtatással. Nekem a sebzés érték kidobás része kicsit kiforratlannak érződött. A hosszú fejezetek egyszerre hatottak kellemesen és kellemetlenül. Az viszont nem jött be, hogy a harcokról szóló részeknél azon események is le voltak írva, hogy mi történik, ha győzünk. Jobban esett volna egy kis rejtélyesség, hisz nem mindig pozitív dolgokkal szembesültünk. Nyilván ez a 200 fejezet pontba való belesűrítés miatt történt így. Kicsit több fajta szerteágazást reméltem a történetben, mert elég lineárisan haladt előre, párszor még döntenem se kellett, csak lapozgatnom ide-oda. De hogy pozitívat is felhozzak, ebbe a 200 fejezetbe egy egész szép kis kerek kalandot sikerült összehozni, ami azért szép teljesítmény. Akadtak benne kis rejtvények, és a szükséges tárgyak is kellőképpen el voltak dugva. Azt sajnáltam, hogy kevés harc akadt a könyvben (vagy csak nekem magas az elvárásom, hogy több mindenkit üthessek szét egy kalandban).
Maga a háttértörténet egyszerű, de rendben is van ez így egy sorozat nyitó köteténél. Tetszett, hogy több karaktert megismerhettünk, nem csak a csapattársainkat (és hátterüket), ezáltal éreztem, hogy ez a világ él, meg van töltve információval és tartalommal. Nem egy száraz sztorit kaptam, igaz elég sablonos. Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy nem a hatalmas csavarokról híresek a lapozgatós könyvek. Imponáló volt, hogy sokáig azt se tudtuk, hogy kik azok a végzet prófétái, és mi fog itt még történni? SPOILER Serena árulása jó kis fordulatnak bizonyult. Itt megjegyzem, hogy szerintem kicsit kevesebb lehetett volna a karavános rész, és több a papnők utána kutatás (és legyőzésükhöz szükséges információk/tárgyak beszerzésének). Olyan érzésem volt, hogy pont mikor kezdett a történet belelendülni, egyszer csak vége ért. Olyan gyorsan le lett zárva és meg lett mentve a világ. :) A „rejtett” befejezés a pergamen megfejtésével ötletes volt. SPOILER VÉGE Remélem, hogy a következő rész/részekben egyre több dolgot meg tudunk Vindgardia világáról, lényeiről, történelméről. Szeretem az ilyen apró kis információkat, amik kiszínezik a történet, ami egy fantázia világban játszódik.
A szöveg megfogalmazása, a helyszínek, karakterek körülírása teljesen a helyén volt. Nagyon pozitív dolog, hogy a könyvben akadtak képek, bár személy szerint nekem ez a fajta rajz stílus nem jön be. Ám ez semmit nem von le a könyvértékéből, jól sikerültek, részletesek voltak. Egy lapozgatós könyvbe igenis kellenek képek, és remélem a következő részekben már elrejtett információk is lesznek a rajzokon, amik az előre haladást segítik.
Összességében ez a lapozgatós könyv egy jó bevezető/felvezetője lehet egy jól működő sorozatnak, ami idővel kiforr és még jobb lesz. Könnyed kikapcsolódást nyújt. Én várom a következő részt, és támogatom az alkotókat, hogy csinálják, ne hagyják abba!!! Szűk réteget céloztak meg, de gondoljanak arra, hogy a műfaj kedvelőinek ezek az alkotások gyöngyszemek.
4/5"
***
Gulandro kritikája a könyvről:
https://kronikak.hu/2020/10/23/takacs-laszlo-es-szlobodnik-gabor-a-vegzet-profetai-fantasy-jatekkonyv-kritika/
***
Zsolln8 gondolatai a könyvről:
"Most jutottam a könyvetek végére.
Enged meg,hogy gratuláljak szuper lett, hangulatos,feszes és élő.
Jó ötlet volt a csapat építés, nagyon tetszik,hogy az apróságoknak is jelentősége lehet SPOILER (pl.: a kaland elején felvett kendő a végén jelentőséggel bír, amit mond a kereskedő fia a csillagképekről később továbbjutási lehetőséget ad stb.) SPOILER VÉGE ettől annyira részletgazdag lett a világ amit eddig csak ebben a könyvben éreztem. Tetszett a sorspróba rendszer és az is,hogy az első nem jónak tűnő ötlet később sem az (sok FF könyvben van úgy hogy ha a legkevésbé kézenfekvő választás a nyerő, a könyvetekben is van ilyen de nekem kevésbé volt kiszámítható mint más művek). A könyv elég nehéz lett, azt hiszem 6x buktam el de ez dicséret így volt izgalmas.
Pár észrevételt is szeretnék megosztani. Az első felén érződik,hogy volt elég fejezetpont a második felében azt éreztem,hogy össze van sűrítve azt hiszem olvastam is fórumon,hogy kevés fejezetszámosban gondolkodtatok kezdésnek. A második felében szerintem sok volt az azonnali bukta SPOILER (pl.: Ha nem megyek el a kereskedő egyértelmű csapdájába akkor nincs térkép és a csatiban annyi, ha törpöket nem béreltem fel akkor szintén). SPOILER VÉGE Viszont összességében tetszett, így tovább, ha jön a folytatás akkor Facen és itt is hirdesd meg minél előbb.
Kitartást és jó alkotást"
***
Tomi videóajánlója a könyvről:
https://www.youtube.com/watch?v=fqsTicTWaK0
(A 4:45 és 6:30 közötti rész elég sok "spoilert" tartalmaz a történettel kapcsolatban, így aki még nem játszotta végig a könyvet, de tervezi, inkább ugorja át ezt a kb. másfél percet. :) )
***
Allanon gondolatai a könyvről:
"Nagyon jó, pörgős történet. Szinte minden oldalon történik valami. A lényeg, hogy nem mindegy, milyen tárgyakat találsz és kikkel állsz össze. Nagyon összetett és ezért sokszor játszható. ( Itt emelném ki, hogy a könyv vastag lapokból áll, így nehezebb elnyűni őket ) Én az első olvasásra meghaltam, de a másodikra sikerült végigvinnem. Külön dicséret illeti a grafikust, aki a régi játékkönyvek hangulatát idézte meg rajzaival. Régi hangulat újszerű megoldásokkal. Az egyik olyan dolog, amivel még nem találkoztam eddig ilyen jellegű könyvben, az a csapatalkotás. Izgalmas volt kiválasztani, hogy kikkel menjek, hiszen eldöntheti egy csata kimenetelét, vagy elkerülését, valamint egyéb dolgokat is befolyásol. A másik pedig a sorspróba. Izgalmas volt kidobni, hogy mi is fog történni a csapatommal. És nem csak jó vagy rossz dolog eshet meg velünk. Aki szereti az ilyen jellegű szórakozást annak csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Remélem, hogy folytatása is lesz. :)"
***
Uhu elemzése a könyvről:
https://kalandjatek.wordpress.com/2021/01/06/a-vegzet-profetai/
***
Gabe March ajánlója a könyvről:
https://geekvilag.hu/olvasonaplo/a-vegzet-profetai-fantasy-jatekkonyvajanlo/
***
Jimmy Cartwright ajánlója a könyvről + interjú a szerzőkkel:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2021/lidercfeny_akf_202102.pdf
***
BenGa ajánlója a könyvről:
https://azoroszlanustje.blogspot.com/2021/03/takacs-laszlo-es-szlobodnik-gabor.html
***
Andor_Nagy gondolatai a könyvről:
– Ős-fantasy hangulat. Már maga a borító és a belső illusztrációk is nagyon hangulatosak, és a történet is nagyon jól hozza a 80-as 90-es évek fantasy hangulatát.
– Újrajátszhatóság. Már kétszer végigjátszottam a könyvet, de még mindig nem láttam mindent. Számomra ez tesz igazán értékessé egy játékkönyvet.
– Letisztult. Nincsenek buta töltelékfejezetek csak azért, hogy nagyobb legyen a könyv, mint szükséges. A szabályok egyszerűek, nincsenek unalomba nyúló mennyiségű kockadobálások.
– Hozzáférhetőség. Manapság nagyon fontos, hogy egy játékkönyvet nem az internet legeldugottabb zugaiból kell beszerezni irreálisan magas áron.
Összességében szórakoztatóbb volt, mint a KJK vagy a Harcos Képzelet könyvek, minimum ilyen lelkesen kellett volna azokat is megírni, mint ezt a könyvet.
***
olorin gondolatai a könyvről:
Mikor megpillantottam a borítót, már tudtam, hogy nekem ez a könyv kell. Már harminc éve olvasgatok lapozgatós könyveket, és az utóbbi 20 évben bizony nagyon kevés kötet dobogtatta meg a szívemet. Páran írták, hogy nem tetszik nekik ez a fekete-fehér borító, de nekem valahogy egyből átadta azt a hangulatot, amit már 20 éve hiányolok.
A könyvet kinyitva látszik, hogy rendkívül igényes munka, a lapok nem járnak ki, nincsenek nyomdahibák vagy elütések, az illusztrációk nagyon hangulatosak és az eredeti KJK könyveket idézik meg.
Többször is nekifutottam a könyvnek, elsőként a szabályokat betartva és dobálgatva (hamar elhullottam, mert nem volt szerencsém), másodjára már dobálgatás nélkül, de nem ide-oda lapozva (megint nem sikerült a végére érnem, mert nem hoztam túl jó döntéseket), aztán már pici csalásokkal sikerült eljutnom a történet végéig. Remekül szórakoztam közben, és megdöbbentő volt látni, hogy milyen sokféle lehet a kaland a választott csapattól függően. Elég jól le is lett tesztelve, mert nyilvánvaló bakit nem is találtam, akármilyen csapattal is indultam el. A történet kellően változatos, van itt árulás és bonyodalom is bőven. A csatáknál mindig van egy pici kis ötlet ami érdekessé teszi a játékot, sokszor szívtam is a fogam, hogy miért nem x-et vagy y-t válaszottam a játék elején :)
Egy apró dolgot hiányoltam csak, hogy a játékos néha elszakadhatna a csapatától, és önállóan is keveredhetne kalandokba. Lehetett volna kicsit több alkalom, amikor a játékosnak módja lett volna beszélgetésbe elegyedni a csapata tagjaival, mert akkor többet is megtudhattunk volna róluk, és még gazdagabb lett volna a történet. Talán a következő részek egyikében ezekre is sor kerülhet :)
Összességében az utóbbi évek legötletesebb, legélvezhetőbb lapozgatós könyve a Végzet Prófétái, ami legalább egy tucatszor újrajátszható a rendszere és a nehézsége miatt. Nálam lepipálta Livingstone legújabb könyveit is, hiszen azok hiába letisztult, korrekt alkotások, kicsit ötlettelennek és porosnak tűnnek a Végzet Prófétái mellett. Remélem, hogy most már hamar jön a folytatás :)
***
PlasticE értékelése a könyvről:
https://fotelvandor.hu/J%C3%A1t%C3%A9kk%C3%B6nyv/A%20v%C3%A9gzet%20pr%C3%B3f%C3%A9t%C3%A1i%20-%20Tak%C3%A1cs%20L%C3%A1szl%C3%B3%20-%20Szlobodnik%20G%C3%A1bor
Első oldal – Előző oldal – 1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 6 – 7 – 8 – 9 – 10 – 11 – Következő oldal – Utolsó oldal
© Berci777
2020. május 7. 19:51 | Válasz erre | #132
Szerintem nem volt túl könnyű, éppen jó. Volt így is elég lehetőség a buktára, de alapvetően a történet, a megszerezhető tárgyak fellelhetősége, a megfelelő csapatválasztás nagyban növelte az ember esélyeit, így ha el is véreztem az első 2 nekifutásra, tudtam, hogy hol és hogyan kellene más módon próbálkoznom, tehát érdemes volt nekifutni újra. Más KJK könyvekben simán előfordul, hogy a végén hiányzik pont egy tárgy, pont egy bérgyilkos kimarad, pont egy varázsigét nem tanultam meg és fogalmam sincs, hol keressem és így nincs is kedvem nekifutni újra. Remélem érthető, hogy mire gondolok és miért tartom ilyen szempontból is nagyon jónak a könyveteket. Elsőre nagy mák kell a győzelemhez, de 2-3 próbálkozás alatt a kaland nem lesz unalmas, és szerintem direkt rosszul kell játszani, hogy ne érjünk végig ennyi próbálkozással sem.
Más: új vagyok a fórumon, nem akarom a dolgokat azonnal széttrollkodni, de mintha azt láttam volna, hogy a könyvkritikákat külön ki lehet emelni, hogy ne csak itt a fórumon legyen a hozzászólások között, ahol elkalódik. Kimásoljam az enyémet így külön oda is? Bocs, ha hülyeséget kérdeztem.
Más: új vagyok a fórumon, nem akarom a dolgokat azonnal széttrollkodni, de mintha azt láttam volna, hogy a könyvkritikákat külön ki lehet emelni, hogy ne csak itt a fórumon legyen a hozzászólások között, ahol elkalódik. Kimásoljam az enyémet így külön oda is? Bocs, ha hülyeséget kérdeztem.
© SzG
2020. május 7. 15:18 | Válasz erre | #131
Hát, annyit tudtam tenni, hogy kicsit kisebbre vettem a betűket, így már Androidon se futnak ki a keretből. Legalábbis nálam most nem. :)
Mondjuk így meg már asztali gépen kissé túl sok az üres hely kétoldalt.... na mindegy. Egyelőre ennyivel tudok szolgálni tényleg.
A célnak (fontos infók közreadása, a sorozat népszerűsítése) szerintem megfelel ez az oldal is. :) (Egyébként annak idején a Bizonytalanság börtönébenhez is egy pont ilyen oldalt készítettem, és végül is az is megfelelt.)
Mondjuk így meg már asztali gépen kissé túl sok az üres hely kétoldalt.... na mindegy. Egyelőre ennyivel tudok szolgálni tényleg.
A célnak (fontos infók közreadása, a sorozat népszerűsítése) szerintem megfelel ez az oldal is. :) (Egyébként annak idején a Bizonytalanság börtönébenhez is egy pont ilyen oldalt készítettem, és végül is az is megfelelt.)
© SzG
2020. május 7. 14:11 | Válasz erre | #130
Na szuper... Most nézem tableten a honlapot, és a sorok rálógnak a keretre... Pedig asztali gépen jó volt. Hát látszik, hogy mekkora szaki vagyok. [smiley]nevetes1[/smiley] Mindenesetre mindjárt megpróbálok kezdeni vele valamit.
© SzG
2020. május 7. 13:41 | Válasz erre | #129
Köszönöm én is a részletes véleményezést. :)
***
[b]Közben összehoztam egy honlapot a sorozathoz[/b], [url=http://vindgardia.atw.hu]ITT[/url] lehet megtekinteni.
Persze kissé "fapados"... de egyelőre ennyivel tudok-tudunk szolgálni. Majd később, ha kicsit "kinőttük magunkat", lesz egy szebb, profibb honlap meg tárhely. :)
Igyekeztem mindenesetre az összes fontos infót feltölteni az oldalra, meg vannak letölthető képek is + kitettem a "Zsoldoslap"-ból meg a "Csaták"-ból is egy nyomtatóbarát változatot, mert többen kérték-kértétek. :) Ha esetleg valami fontos még hiányzik róla, akkor szóljatok. Köszönjük. :)
***
[b]Közben összehoztam egy honlapot a sorozathoz[/b], [url=http://vindgardia.atw.hu]ITT[/url] lehet megtekinteni.
Persze kissé "fapados"... de egyelőre ennyivel tudok-tudunk szolgálni. Majd később, ha kicsit "kinőttük magunkat", lesz egy szebb, profibb honlap meg tárhely. :)
Igyekeztem mindenesetre az összes fontos infót feltölteni az oldalra, meg vannak letölthető képek is + kitettem a "Zsoldoslap"-ból meg a "Csaták"-ból is egy nyomtatóbarát változatot, mert többen kérték-kértétek. :) Ha esetleg valami fontos még hiányzik róla, akkor szóljatok. Köszönjük. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2020. május 7. 12:58 | Válasz erre | #128
Örülök, hogy tetszett a kaland, én azért bíztam benne, hogy kicsivel nehezebb lesz majd célt érni. Ebből is látszik kicsit alábecsültük a kalandorok felkészültségét. Persze senki elé nem akartunk extra erős akadályokat gördíteni, amolyan kicsit könnyedebb, de olvasmányos küldetés lett belőle. Szlobo mester hozzátette a művemhez a maga ötleteit, így kaptatok egy olyan könyvet, ami talán nem csak arra lesz jó, hogy az asztal sarkát kitámasszátok vele. Várjuk mások visszajelzéseit is, mert ebből okulunk mi is, főként én, mert Szlobo mesternek a vérében van az írás, csak ő szeret szerénykedni. A jövőben is szeretnénk majd alkotni valami újat, mert hát a lapozgatós könyvek világa olyan, amiben megtalálhatja minden kalandor a számítását. Kalandorok előre!
© Berci777
2020. május 6. 18:23 | Válasz erre | #127
A Végzet Prófétái – kritika
Előre jelezném, hogy csak mostanában kezdtem újraolvasni a klasszikusokat és régi olvasmányaim emléke már eléggé elhalványult, szóval azokkal csak érintőlegesen szeretném összehasonlítani a könyvet. 3 alkalommal futottam neki a kalandnak, harmadszorra csalás nélkül megoldottam, de nem olvastam át minden fejezetpontot és lehetőséget (még).
A Könyv formátuma:
Jobban tetszett volna, ha igazodik a klasszikus KJK könyvek méretéhez, tördeléséhez. Nekem túl nagy alakú a kiadvány és túl kicsik a margók. Nem vészes, nincs gond vele, de kényelmesebb olvasnom a megszokott méretet. Ettől a totálisan szubjektív dologtól eltekintve a kiadvány rendkívül igényes, jó megjelenésű. Esetleg, ha megoldható, érdemes lenne a további kötetek lapjainak aljára a megszokott kockákat odarittyenteni, hogy ne kelljen a mobilon kockadobás-szimulátort használni.
Illusztrációk:
Egyesek szerint túl kevés, legalábbis a szokásos KJK könyvekhez képest. Nekem nincs hiányérzetem mennyiségileg, már csak azért sem, mert a helyszínek, karakterek leírása elég szemléletes. Ennyi kell, de nem feltétlenül több. Igényesek, jól néznek ki, de kár lett volna emiatt további költségeket vállalni, vagy halasztani a megjelenést.
Tartalom:
Először én is meglepődtem, hogy csak 200 fejezetpontos a kaland, de a szokásoshoz képest hosszabbak az egyes fejezetek és az egész valóban sokkal olvasmányosabb, tartalmasabb. Nem kell tehát attól félni, hogy rövidke kalandban lesz részünk. Volt már olyan könyvélményem, ahol a szokásos 400 pont ellenére is érezhetően hamarabb átrágtam magam a tartalmon. Nagyon tetszett, hogy nincsenek benne fölösleges ide-oda lapozgatások. Így maga a kaland hangsúlyosabb, kevésbé töri meg a történetet a sok kaszabolás. Nincsenek benne túlcizellált leírások, de több helyen is valóban fontos infók vannak elrejtve a történet mesélése során. Sokkal élvezetesebb így olvasni, hogy hamar rájövünk, a szöveg nem az öncélú helykitöltés eszköze.
Sorspróba:
Nekem alapvetően az elgondolás tetszett, a mások által korábban kifogásolt fölösleges túlbonyolítást én sem raktam volna bele, de akár ez valóban kiváltható a játékos részéről egy sima kockadobással: 1-2: lapozok az első lehetőségre, 3-4: másodikra, 5-6: harmadikra. Részemről sosem szerettem a szerencse túl nagy szerepét, itt nem vészes a dolog, ennyi belefér a kaland változatossá tétele érdekében. Nekem úgy tetszene leginkább, hogy csak ott legyen sorspróba, ahol kevésbé számít, pl., ha az első lehetőség jön ki, akkor aranyat kapunk, amivel fel tudunk bérelni még csapatot, ha a második, akkor varázstárgyat, ha a harmadik, akkor másik tárgy, amivel szintén valami előnyhöz jutunk. A jelen sztoriban volt azért, ahol az egyik verzió esetén garantáltan buktam a kalandot.
Előfordult, hogy egy ponton, ha nem jól dobok ÉS nincs nálam a megfelelő csapat, akkor bukom egy tárgyat, amely hiányában a halál garantált egy későbbi helyszínen. Mondjuk az írók figyeltek arra, hogy ezt a tárgyat később is be tudom szerezni, szóval többször kell rossz döntést hozni, vagy előnytelenül dobni a sorspróbát, hogy elbukjunk. Ha a történet által javasolt úton megyek tovább, akkor nem találkozom egy személlyel és nem csatlakoznak a druidák. Nem szép dolog ez az írók részéről. Azt hiszi az egyszerű olvasó, hogy ha szerencsével sikerül hozzájutni némi plusz infóhoz, akkor az tényleg hasznos és feltétlenül érdemes követni, de néha mégsem, szóval érdemes kritikával fogadni még a legjobb szándékú tanácsot is a döntések meghozatalakor. Ez néha bosszantó, de igazából így életszerű.
Csapatok:
Szuper ötletnek tartom a csapatok összeállítást kockadobásos értékek használata helyett. Új színt visz a játékba, bevonva érezzük magunkat a történetbe. Már emiatt is érdemes többször nekifutni a kalandnak. Kifejezetten jó szórakozás ennek a kimatekozása! Gratula érte! Ha ezt a vonalat folytatjátok, akkor az megalapozza a további könyvek hangulatát. Sokkal jobban, mint a kockadobálós módszer.
Kihívás, balansz:
Kifejezetten ideálisnak érzem mind a nehézséget, mind a helyszínek és cselekmények változatosságát.
Elsőre nem ment, mert bár követtem a megszerzett infók alapján az optimálisnak vélt utat, hiányoztak tárgyak, csapatok, meg a szerencse is. A könyv viszont nagyon motivál az újrajátszásra, így nem kínszenvedésnek éljük meg az újrakezdést. Lehet új csapattal próbálkozni, más útvonalon, amik nagyon jól elkülönülnek egymástól. Így fedezve fel a lehetőségeket már könnyebb a célba elérése. A szükséges infókat, tárgyakat második, harmadik alkalomra már könnyű megszerezni, így végül a könyv, ha nem is elsőre, de 2-3 nekifutás alatt már valóban sikerélménnyel kecsegtet, csalás nélkül. Én más könyveket simán a harcok átugrásával szoktam, jó sokat csalva végigolvasni. Itt ezt most kifejezetten nem ajánlom senkinek, mert anélkül is meg lehet találni a helyes utat!
Csábít arra, hogy a nehezebb úton is végigolvassam a sztorit, szóval valóban érződik, hogy hatalmas gondot fordítottak az írók az események leírására, a balanszírozására. Más KJK kötetekben ezeket olyan esetlennek, random dolognak tartottam sokszor. Ebben a könyvben nagyon nem mindegy, hogy fel tudunk-e fogadni még csapatokat pénzért, vagy estleg meg tudjuk-e venni a csapatbővítéshez szükséges tárgyakat. Itt mindennek komoly szerepe van.
Értékelés:
Nálam 9/10 pont a felsorolt pár - számomra - furcsa történetvezetési dolog miatt, amúgy az egyik legjobb, legizgalmasabb könyv a műfajban. Különösen tetszett a csapatösszeállítás újszerűsége, az elrejtett infók a szövegben (érdemes jegyzetelni!). Mindenképpen ajánlom mindenkinek, régi motorosoknak, újrakezdőknek és KJK szüzeknek is akár első könyvnek.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Előre jelezném, hogy csak mostanában kezdtem újraolvasni a klasszikusokat és régi olvasmányaim emléke már eléggé elhalványult, szóval azokkal csak érintőlegesen szeretném összehasonlítani a könyvet. 3 alkalommal futottam neki a kalandnak, harmadszorra csalás nélkül megoldottam, de nem olvastam át minden fejezetpontot és lehetőséget (még).
A Könyv formátuma:
Jobban tetszett volna, ha igazodik a klasszikus KJK könyvek méretéhez, tördeléséhez. Nekem túl nagy alakú a kiadvány és túl kicsik a margók. Nem vészes, nincs gond vele, de kényelmesebb olvasnom a megszokott méretet. Ettől a totálisan szubjektív dologtól eltekintve a kiadvány rendkívül igényes, jó megjelenésű. Esetleg, ha megoldható, érdemes lenne a további kötetek lapjainak aljára a megszokott kockákat odarittyenteni, hogy ne kelljen a mobilon kockadobás-szimulátort használni.
Illusztrációk:
Egyesek szerint túl kevés, legalábbis a szokásos KJK könyvekhez képest. Nekem nincs hiányérzetem mennyiségileg, már csak azért sem, mert a helyszínek, karakterek leírása elég szemléletes. Ennyi kell, de nem feltétlenül több. Igényesek, jól néznek ki, de kár lett volna emiatt további költségeket vállalni, vagy halasztani a megjelenést.
Tartalom:
Először én is meglepődtem, hogy csak 200 fejezetpontos a kaland, de a szokásoshoz képest hosszabbak az egyes fejezetek és az egész valóban sokkal olvasmányosabb, tartalmasabb. Nem kell tehát attól félni, hogy rövidke kalandban lesz részünk. Volt már olyan könyvélményem, ahol a szokásos 400 pont ellenére is érezhetően hamarabb átrágtam magam a tartalmon. Nagyon tetszett, hogy nincsenek benne fölösleges ide-oda lapozgatások. Így maga a kaland hangsúlyosabb, kevésbé töri meg a történetet a sok kaszabolás. Nincsenek benne túlcizellált leírások, de több helyen is valóban fontos infók vannak elrejtve a történet mesélése során. Sokkal élvezetesebb így olvasni, hogy hamar rájövünk, a szöveg nem az öncélú helykitöltés eszköze.
Sorspróba:
Nekem alapvetően az elgondolás tetszett, a mások által korábban kifogásolt fölösleges túlbonyolítást én sem raktam volna bele, de akár ez valóban kiváltható a játékos részéről egy sima kockadobással: 1-2: lapozok az első lehetőségre, 3-4: másodikra, 5-6: harmadikra. Részemről sosem szerettem a szerencse túl nagy szerepét, itt nem vészes a dolog, ennyi belefér a kaland változatossá tétele érdekében. Nekem úgy tetszene leginkább, hogy csak ott legyen sorspróba, ahol kevésbé számít, pl., ha az első lehetőség jön ki, akkor aranyat kapunk, amivel fel tudunk bérelni még csapatot, ha a második, akkor varázstárgyat, ha a harmadik, akkor másik tárgy, amivel szintén valami előnyhöz jutunk. A jelen sztoriban volt azért, ahol az egyik verzió esetén garantáltan buktam a kalandot.
Előfordult, hogy egy ponton, ha nem jól dobok ÉS nincs nálam a megfelelő csapat, akkor bukom egy tárgyat, amely hiányában a halál garantált egy későbbi helyszínen. Mondjuk az írók figyeltek arra, hogy ezt a tárgyat később is be tudom szerezni, szóval többször kell rossz döntést hozni, vagy előnytelenül dobni a sorspróbát, hogy elbukjunk. Ha a történet által javasolt úton megyek tovább, akkor nem találkozom egy személlyel és nem csatlakoznak a druidák. Nem szép dolog ez az írók részéről. Azt hiszi az egyszerű olvasó, hogy ha szerencsével sikerül hozzájutni némi plusz infóhoz, akkor az tényleg hasznos és feltétlenül érdemes követni, de néha mégsem, szóval érdemes kritikával fogadni még a legjobb szándékú tanácsot is a döntések meghozatalakor. Ez néha bosszantó, de igazából így életszerű.
Csapatok:
Szuper ötletnek tartom a csapatok összeállítást kockadobásos értékek használata helyett. Új színt visz a játékba, bevonva érezzük magunkat a történetbe. Már emiatt is érdemes többször nekifutni a kalandnak. Kifejezetten jó szórakozás ennek a kimatekozása! Gratula érte! Ha ezt a vonalat folytatjátok, akkor az megalapozza a további könyvek hangulatát. Sokkal jobban, mint a kockadobálós módszer.
Kihívás, balansz:
Kifejezetten ideálisnak érzem mind a nehézséget, mind a helyszínek és cselekmények változatosságát.
Elsőre nem ment, mert bár követtem a megszerzett infók alapján az optimálisnak vélt utat, hiányoztak tárgyak, csapatok, meg a szerencse is. A könyv viszont nagyon motivál az újrajátszásra, így nem kínszenvedésnek éljük meg az újrakezdést. Lehet új csapattal próbálkozni, más útvonalon, amik nagyon jól elkülönülnek egymástól. Így fedezve fel a lehetőségeket már könnyebb a célba elérése. A szükséges infókat, tárgyakat második, harmadik alkalomra már könnyű megszerezni, így végül a könyv, ha nem is elsőre, de 2-3 nekifutás alatt már valóban sikerélménnyel kecsegtet, csalás nélkül. Én más könyveket simán a harcok átugrásával szoktam, jó sokat csalva végigolvasni. Itt ezt most kifejezetten nem ajánlom senkinek, mert anélkül is meg lehet találni a helyes utat!
Csábít arra, hogy a nehezebb úton is végigolvassam a sztorit, szóval valóban érződik, hogy hatalmas gondot fordítottak az írók az események leírására, a balanszírozására. Más KJK kötetekben ezeket olyan esetlennek, random dolognak tartottam sokszor. Ebben a könyvben nagyon nem mindegy, hogy fel tudunk-e fogadni még csapatokat pénzért, vagy estleg meg tudjuk-e venni a csapatbővítéshez szükséges tárgyakat. Itt mindennek komoly szerepe van.
Értékelés:
Nálam 9/10 pont a felsorolt pár - számomra - furcsa történetvezetési dolog miatt, amúgy az egyik legjobb, legizgalmasabb könyv a műfajban. Különösen tetszett a csapatösszeállítás újszerűsége, az elrejtett infók a szövegben (érdemes jegyzetelni!). Mindenképpen ajánlom mindenkinek, régi motorosoknak, újrakezdőknek és KJK szüzeknek is akár első könyvnek.
Köszönöm, hogy olvashattam!
© SzG
2020. május 5. 17:10 | Válasz erre | #126
Közben beszéltem egy KJK-rajongóval, aki szintén miskolci, és neki sikerült személyesen átvennie a könyvet a nyomdától. :) Szóval ezek szerint csak van akkor személyes átvételi lehetőség is... persze csak itt, Miskolcon, de a semminél ez is több (őszintén szólva, én eddig erről a lehetőségről sem tudtam, illetve azt hittem, hogy a nyomda a mostani járványhelyzet miatt ragaszkodik a postai megoldáshoz, még a miskolciak esetén is, mintha erről szó is lett volna... de akkor ezek szerint mégsem).
Mondjuk persze gondolom, ez nem sok embert érint, azaz nem sok olyan KJK-rajongó van, aki miskolci, és ráadásul épp érdekli a Végzet Prófétái is. :) Mindenesetre ha mégis van közöttetek ilyen, akkor tényleg inkább vegye át személyesen a könyvet a nyomdától. A pontos cím megtalálható a Könyvműhely oldalán. ;)
Mondjuk persze gondolom, ez nem sok embert érint, azaz nem sok olyan KJK-rajongó van, aki miskolci, és ráadásul épp érdekli a Végzet Prófétái is. :) Mindenesetre ha mégis van közöttetek ilyen, akkor tényleg inkább vegye át személyesen a könyvet a nyomdától. A pontos cím megtalálható a Könyvműhely oldalán. ;)
© SzG
2020. május 5. 15:42 | Válasz erre | #125
... Arról nem is beszélve, hogy a Végzet Prófétái sokkal könnyebben játszható. :) Ráadásul másodszorra, sőt még harmadszorra is "nyújt újat" a tényleges alternatív utak miatt ( B. B.-ben ilyenek nem voltak ugye).
© SzG
2020. május 5. 13:13 | Válasz erre | #124
Köszi a rendelést. :)
Nyilván teljesen más jellegű a két könyv, így nehéz összehasonlítani őket. :) Meg azért a Végzet Prófétáit ugye nem is egyedül írtam.
De ha mindenáron hasonlítgatni kell, akkor annyit, hogy szerintem a V. P. "kerekebb" és kiforrottabb könyv, mint a B. B. Illetve jóval kevesebb bug és idegesítő elem van benne... pl. ez a könyv egész biztosan nem túlírt és nem "erőltetetten dark", mint a BB, hogy téged idézzelek. [smiley]buck[/smiley]
Szóval biztos lesz olyan, akinek jobban fog tetszeni a Végzet Prófétái.
Nyilván teljesen más jellegű a két könyv, így nehéz összehasonlítani őket. :) Meg azért a Végzet Prófétáit ugye nem is egyedül írtam.
De ha mindenáron hasonlítgatni kell, akkor annyit, hogy szerintem a V. P. "kerekebb" és kiforrottabb könyv, mint a B. B. Illetve jóval kevesebb bug és idegesítő elem van benne... pl. ez a könyv egész biztosan nem túlírt és nem "erőltetetten dark", mint a BB, hogy téged idézzelek. [smiley]buck[/smiley]
Szóval biztos lesz olyan, akinek jobban fog tetszeni a Végzet Prófétái.
© Zoleeka
2020. május 5. 13:02 | Válasz erre | #123
Ma kihozta nekem is a postás. Remélem lesz olyan jó, mint a Bizonytalanság börtönében. :)
© SzG
2020. április 29. 20:57 | Válasz erre | #122
Igen, én kértem tőlük, hogy így küldjék a könyveket. :) Eredetileg ugyanis utánvéttel akarták volna, de ezt nem tartottam jó ötletnek, elvégre tényleg körülményesebb (kötelező személyesen találkozni a postással ugye) + eleve drágább is az utánvét... így lebeszéltem erről őket. Persze tudom, hogy ez az ajánlott leveles megoldás sem az igazi, meg nem is a legolcsóbb, de még tényleg ez talán a legjobb azok közül, amik szóba jöhettek a Könyvműhelynél (az automatákba való csomagküldést ugyanis pl. alapból nem is tudták vállalni). Ez van sajnos. A sorozat későbbi könyveinél majd igyekszünk más megoldást is találni, illetve legalább egy pesti kisbolttal is megállapodni.
© [törölt felhasználó]
2020. április 29. 18:05 | Válasz erre | #121
2020. április 29. 17:28 | Válasz erre | #120
Köszi!
Ez a jobbik verzió, így nem kell utána még rohangálni, ha épp nem talál otthon.
Ez a jobbik verzió, így nem kell utána még rohangálni, ha épp nem talál otthon.
© Ekrator
2020. április 29. 16:52 | Válasz erre | #119
Előre kell utalni, és a Magyar Posta szállítja ajánlott küldeményként. (A postás hozza ki, nekem simán bedobta a postaládába.)
2020. április 29. 16:04 | Válasz erre | #118
Aki már rendelt és meg is kapta a könyvet, attól kérdezném, hogy sima postai levélküldeményként, vagy futárral jött e a csomag?
Illetve előre kell utalni, vagy utánvétes a vásárlás?
Köszi előre is.
Illetve előre kell utalni, vagy utánvétes a vásárlás?
Köszi előre is.
© SzG
2020. április 24. 08:45 | Válasz erre | #117
"Egyébként közben kapott a topic egy GONDOLATOK A KÖNYVRŐL c. részt/kommentdobozt (ezúttal is köszönjük!).
Arra kérnénk mindenkit, hogy ha elolvastátok a könyvet, és van kedvetek véleményezni is azt, akkor inkább oda fentre írjatok, mert így könnyebben visszakereshető lesz a véleményetek. Köszönjük! :)"
Az lemaradt, hogy nyilván nem szükséges feltétlenül több oldalas elemzés, pár sor is elég (mi tetszett, mi nem, illetve mi lehetett volna máshogy vagy mi lehetett volna még a könyvben stb.). Már ennyinek is nagyon örülünk, és már ennyivel is sokat tudtok segíteni nekünk a későbbi könyveket illetően. :)
Arra kérnénk mindenkit, hogy ha elolvastátok a könyvet, és van kedvetek véleményezni is azt, akkor inkább oda fentre írjatok, mert így könnyebben visszakereshető lesz a véleményetek. Köszönjük! :)"
Az lemaradt, hogy nyilván nem szükséges feltétlenül több oldalas elemzés, pár sor is elég (mi tetszett, mi nem, illetve mi lehetett volna máshogy vagy mi lehetett volna még a könyvben stb.). Már ennyinek is nagyon örülünk, és már ennyivel is sokat tudtok segíteni nekünk a későbbi könyveket illetően. :)
© SzG
2020. április 24. 04:56 | Válasz erre | #116
Köszönjük!! :) Jó játékot akkor, és ha sikerült teljesítened a küldetést, írj majd egy "élménybeszámolót", ha gondolod, mindketten örülnénk neki. :)
(Különben vagy két napig én is tapogattam a könyvet. [smiley]nevetes1[/smiley])
***
Egyébként közben kapott a topic egy [b]GONDOLATOK A KÖNYVRŐL[/b] c. részt/kommentdobozt (ezúttal is köszönjük!).
Arra kérnénk mindenkit, hogy ha elolvastátok a könyvet, és van kedvetek véleményezni is azt, akkor inkább oda fentre írjatok, mert így könnyebben visszakereshető lesz a véleményetek. Köszönjük! :)
***
Rider of the Black Sun: igen, ez nekem is felkeltette a figyelmemet... nem lenne rossz egy magyar kiadás belőle. :)
(Különben vagy két napig én is tapogattam a könyvet. [smiley]nevetes1[/smiley])
***
Egyébként közben kapott a topic egy [b]GONDOLATOK A KÖNYVRŐL[/b] c. részt/kommentdobozt (ezúttal is köszönjük!).
Arra kérnénk mindenkit, hogy ha elolvastátok a könyvet, és van kedvetek véleményezni is azt, akkor inkább oda fentre írjatok, mert így könnyebben visszakereshető lesz a véleményetek. Köszönjük! :)
***
Rider of the Black Sun: igen, ez nekem is felkeltette a figyelmemet... nem lenne rossz egy magyar kiadás belőle. :)
2020. április 23. 20:40 | Válasz erre | #115
Úgy emlékszem, hogy ARTURUSnak is megvan a Rider of the Black Sun, és tényleg elég hosszú és tartalmas játékkönyv lett.
© Kawer
2020. április 23. 20:18 | Válasz erre | #114
Sziasztok, ma megérkezett postán A KÖNYV! Köszönöm szépen... ma este és holnap még a forgatása, tapizása, szagolgatása fog zajlani, aztán hétvégén szerintem belevágok...
Nagyon tetszik!!! :)
Már most várom a második kötetet! ;)
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
Nagyon tetszik!!! :)
Már most várom a második kötetet! ;)
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
© [törölt felhasználó]
2020. április 23. 17:00 | Válasz erre | #113
© ARTURUS
2020. április 23. 12:04 | Válasz erre | #112
ma kiderül sztem igen csak férjan bele az ezresbe :)
dum spiro spero!
dum spiro spero!
© SzG
2020. április 23. 11:44 | Válasz erre | #111
Köszönjük szépen (főleg, ha kettőt is rendeltek)! [smiley]kacsint[/smiley]
© ARTURUS
2020. április 23. 11:23 | Válasz erre | #110
Figy mindenképp tutti vétel és tényleg nekem ez a fetisizmusom :D, sztem ma havert is rábeszélem és 2 rendelünk egy postával, sok kevesebb fejezetes van, de van 900 is :) én nagyon várom a 300 potosokat, de a 200 is emglesznek véve és biztos hogy jók elsznek emg nagy élmény :)
dum spiro spero!
dum spiro spero!
© SzG
2020. április 22. 21:58 | Válasz erre | #109
[smiley]szomoru1[/smiley]
2020. április 22. 20:38 | Válasz erre | #108
Igen, arról...egyszerűen elfelejtettem írni róla :(
© SzG
2020. április 22. 18:54 | Válasz erre | #107
Igen, ezt kicsit én is hiányoltam (már ha az [spoiler]alternatív befejezésről[/spoiler] van szó), mert szerintem ez is elég jól sikerült rész, illetve talán egyedinek is mondható; magyar játékkönyvben én nem is nagyon találkoztam hasonlóval, vagyis hogy ugye [spoiler]a könyv legvégén van egy rejtett fejezet, ami egy extra csavart és egy másabb hangulatú befejezést tartalmaz, ami ráadásul a következő könyvet is felvezeti.[/spoiler]
© SzG
2020. április 22. 18:44 | Válasz erre | #106
Ha nem "toltam volna össze" a fejezeteket, és például 300 fejezetből állna a Végzet Prófétái, akkor is ugyanannyi választási lehetőség lenne benne. :) Mert a választási lehetőségekhez nem nyúltam, nem szedtem ki őket a könyvből, csak tényleg összevontam azokat a fejezeteket, amiknek a végén pl. nincs választási lehetőség, csak egy utasítás, hogy lapozz tovább az xy pontra (mint a harcoknál ugye).
Egyébként bőven van szerintem választási lehetőség a könyvben. Például nem tudom, nézted-e a letölthető részleteket a könyvből; ott a 188-ról pl. 5 fejezetre is tovább lehet lapozni a döntésedtől függően. :) Oké, ez azért nem annyira gyakori, de 2-3 választási lehetőség szinte minden fejezet végén van. Ennyi szerintem elég.
Amúgy igen, vannak bőven olyan könyvek, amik még 200 fejezetből sem állnak... az említett Mariosok, vagy éppen az "Időgép-regények" vagy a kétnyelvű Nyomkereső-könyvek (ezek pl. csak kb. 50 fejezetesek...). De ott vannak a Star Wars-lapozgatósok is, azok is csak kb. 100 fejezetből állnak. Ezekhez képest a Végzet Prófétái extra sok fejezetes ugye. :)
De mindegy, elfogadom, hogy te "több pont fetisista" vagy, ahogy írtad. [smiley]nevetes1[/smiley]
Egyébként bőven van szerintem választási lehetőség a könyvben. Például nem tudom, nézted-e a letölthető részleteket a könyvből; ott a 188-ról pl. 5 fejezetre is tovább lehet lapozni a döntésedtől függően. :) Oké, ez azért nem annyira gyakori, de 2-3 választási lehetőség szinte minden fejezet végén van. Ennyi szerintem elég.
Amúgy igen, vannak bőven olyan könyvek, amik még 200 fejezetből sem állnak... az említett Mariosok, vagy éppen az "Időgép-regények" vagy a kétnyelvű Nyomkereső-könyvek (ezek pl. csak kb. 50 fejezetesek...). De ott vannak a Star Wars-lapozgatósok is, azok is csak kb. 100 fejezetből állnak. Ezekhez képest a Végzet Prófétái extra sok fejezetes ugye. :)
De mindegy, elfogadom, hogy te "több pont fetisista" vagy, ahogy írtad. [smiley]nevetes1[/smiley]
2020. április 22. 16:54 | Válasz erre | #105
Ohhh, erről el is felejtettem írni, pedig megtaláltam :(
© ARTURUS
2020. április 22. 12:02 | Válasz erre | #104
Köszönöm szépen!
De egyébként vissza olvastam és tudom, hogy a 200 pont az nem ekveset jelent bbena z esetben, a pisztolyok városa is hiába 400 csont vékony. Szoval nics kétségem a tartalmat illetöen, egyszerüen ez az én véleményem és messze enm vagyok ebbe pro, szal ugy kell ekzelni, ha ne toltad volna össze lehet nekem jobban bejönne. már egyrészt nekema z átlag parasztnak az illluzió, másrészt a lehetöségek még ha egy egy fejezet pont rövid is.
Szóval tudom, hogy sok tartalom munka van benne és látom, hogy simán hozza egy harcos képzelet 300 pontos vastagságát, de én még mindog több pont fetisista vagyok elnézést érte :)
Egyébként a marios könyvek azt hiszem 60-70 közt voltak, volt olyan sherlokos nyomozos ami 130 most rendeltem egy endles qquestett ami dnds ott nehéz megmondani mert pont sincs csak oldal de olyan 100-120 közt tippelem, szóval ez nem kevés, de ha számit valmit én mindenképp a több melt kardoskodom akár 250 akkár 300 :)
De mindenkép tutti vétel, kár hogy személyes nincs :(
dum spiro spero!
De egyébként vissza olvastam és tudom, hogy a 200 pont az nem ekveset jelent bbena z esetben, a pisztolyok városa is hiába 400 csont vékony. Szoval nics kétségem a tartalmat illetöen, egyszerüen ez az én véleményem és messze enm vagyok ebbe pro, szal ugy kell ekzelni, ha ne toltad volna össze lehet nekem jobban bejönne. már egyrészt nekema z átlag parasztnak az illluzió, másrészt a lehetöségek még ha egy egy fejezet pont rövid is.
Szóval tudom, hogy sok tartalom munka van benne és látom, hogy simán hozza egy harcos képzelet 300 pontos vastagságát, de én még mindog több pont fetisista vagyok elnézést érte :)
Egyébként a marios könyvek azt hiszem 60-70 közt voltak, volt olyan sherlokos nyomozos ami 130 most rendeltem egy endles qquestett ami dnds ott nehéz megmondani mert pont sincs csak oldal de olyan 100-120 közt tippelem, szóval ez nem kevés, de ha számit valmit én mindenképp a több melt kardoskodom akár 250 akkár 300 :)
De mindenkép tutti vétel, kár hogy személyes nincs :(
dum spiro spero!
© SzG
2020. április 22. 06:09 | Válasz erre | #103
Köszi az érdeklődést, illetve támogatást!
Személyes átvét sajnos nincs, valószínűleg nem is lesz... legalábbis ennél az első könyvnél nem hiszem.
Szerintem két könyv is belefér egy borítékba. Kérdés, hogy lesz-e egyáltalán még egy könyv... persze, tervezzük-tervezzük, sőt, már írjuk is, de ha mondjuk nem fog jól fogyni a Végzet Prófétái, akkor azért nem biztos, hogy ki tudok adni még egyet. :) (Mert ugye mégiscsak saját pénzből megy a kiadás, én meg nyilván nem vagyok azért egy milliomos üzletember.)
Ami a 200 fejezetet illeti, ezzel kapcsolatban már magyarázkodtam itt korábban; mivel ugye írtad, hogy nem lapoztál vissza, így esetleg bemásolom neked ide ezt a részt:
"... ez a könyv jóval több lenne 200 fejezetnél, egyedül azért lett 200 végül, mert én szerkesztéskor kicsit "összetoltam" a fejezeteket; például azokba a fejezetekbe, ahol harc folyik, még hozzácsaptam a harc utáni részeket is (amik általában már külön fejezeten szoktak lenni) stb. Ha úgy lenne felépítve ez a könyv is, mint egy KJK vagy HK, megkockáztatom, ha annyi "fejezetpocsékolás" lenne benne, mint általában azokban, akkor valóban legalább 300 fejezetpontos lenne a Végzet prófétái.
Tehát az 1990 forintért egész biztosan nem egy 200 fejezetes "minikalandot" fogtok kapni, hanem valóban egy teljes hosszúságú, tartalmas könyvet, ahogy korábban is írtuk."
Hozzáteszem még ehhez, hogy ezt a könyvet legalább háromszor is érdemes végigjátszani, hiszen itt tényleg vannak alternatív utak, így az összjátékidő valóban elég sok. Nem merek itt tippelni, hogy kb. mennyi, az egész biztos, hogy nem lehet csak úgy 1-2 óra alatt letudni az egész könyvet. :)
A sorozat második részénél egyébként még biztosan marad a 200 fejezet, mert ennyire van tervezve a könyv; utána majd meglátjuk, bár valószínűleg tényleg lesznek hosszabbak is. Már csak azért is, mert két kész könyv is van nálam más hobbiíróktól, és azokat is ki szeretném adni valamikor... és mindkettő 300 fejezetes. :)
Személyes átvét sajnos nincs, valószínűleg nem is lesz... legalábbis ennél az első könyvnél nem hiszem.
Szerintem két könyv is belefér egy borítékba. Kérdés, hogy lesz-e egyáltalán még egy könyv... persze, tervezzük-tervezzük, sőt, már írjuk is, de ha mondjuk nem fog jól fogyni a Végzet Prófétái, akkor azért nem biztos, hogy ki tudok adni még egyet. :) (Mert ugye mégiscsak saját pénzből megy a kiadás, én meg nyilván nem vagyok azért egy milliomos üzletember.)
Ami a 200 fejezetet illeti, ezzel kapcsolatban már magyarázkodtam itt korábban; mivel ugye írtad, hogy nem lapoztál vissza, így esetleg bemásolom neked ide ezt a részt:
"... ez a könyv jóval több lenne 200 fejezetnél, egyedül azért lett 200 végül, mert én szerkesztéskor kicsit "összetoltam" a fejezeteket; például azokba a fejezetekbe, ahol harc folyik, még hozzácsaptam a harc utáni részeket is (amik általában már külön fejezeten szoktak lenni) stb. Ha úgy lenne felépítve ez a könyv is, mint egy KJK vagy HK, megkockáztatom, ha annyi "fejezetpocsékolás" lenne benne, mint általában azokban, akkor valóban legalább 300 fejezetpontos lenne a Végzet prófétái.
Tehát az 1990 forintért egész biztosan nem egy 200 fejezetes "minikalandot" fogtok kapni, hanem valóban egy teljes hosszúságú, tartalmas könyvet, ahogy korábban is írtuk."
Hozzáteszem még ehhez, hogy ezt a könyvet legalább háromszor is érdemes végigjátszani, hiszen itt tényleg vannak alternatív utak, így az összjátékidő valóban elég sok. Nem merek itt tippelni, hogy kb. mennyi, az egész biztos, hogy nem lehet csak úgy 1-2 óra alatt letudni az egész könyvet. :)
A sorozat második részénél egyébként még biztosan marad a 200 fejezet, mert ennyire van tervezve a könyv; utána majd meglátjuk, bár valószínűleg tényleg lesznek hosszabbak is. Már csak azért is, mert két kész könyv is van nálam más hobbiíróktól, és azokat is ki szeretném adni valamikor... és mindkettő 300 fejezetes. :)
© ARTURUS
2020. április 22. 01:21 | Válasz erre | #102
Én bizztos fogok rendelni csak van egy pár kérdésem.
Nem nézetm át szóval bocsánat ha valami, már említettet leirtat kérdezek, személyes átvétel nincs?
Ha nincs és megvárom a következő köteteket, belehet a 1000 ft posta költségbe 2 könyvet is sűríteni?
Végezetül a téma szimpi jót olvastam rola abban az egy kritikában, csak bevallom én a 200 keveseéni nszoktam, tudom van benne tartalom, van is egy dnd könyvem ami aszem 110 potos bár elég fura, de ha bövitenétek én nagyon szivesen fizetnék érte többet is, ami kis tapasztalatom van a lapozgatós könyvek terén a több általában több. Én szivesn áldoznák ré többet ha
ezt megtudjátok valositani, de igyis ugyois biztos vétel köszi, hogy megcsináltátok.
dum spiro spero!
Nem nézetm át szóval bocsánat ha valami, már említettet leirtat kérdezek, személyes átvétel nincs?
Ha nincs és megvárom a következő köteteket, belehet a 1000 ft posta költségbe 2 könyvet is sűríteni?
Végezetül a téma szimpi jót olvastam rola abban az egy kritikában, csak bevallom én a 200 keveseéni nszoktam, tudom van benne tartalom, van is egy dnd könyvem ami aszem 110 potos bár elég fura, de ha bövitenétek én nagyon szivesen fizetnék érte többet is, ami kis tapasztalatom van a lapozgatós könyvek terén a több általában több. Én szivesn áldoznák ré többet ha
ezt megtudjátok valositani, de igyis ugyois biztos vétel köszi, hogy megcsináltátok.
dum spiro spero!
© SzG
2020. április 21. 21:21 | Válasz erre | #101
Amúgy köszi neked is a rendelést. :)
© SzG
2020. április 21. 20:54 | Válasz erre | #100
Köszönjük a megrendelést neked is, Anry! :)
A "szuperfúziót" külön köszi. :D Remélem, tényleg elnyeri majd a tetszésedet a könyv.
Ami a hosszú leírásokat illeti... hát igen, azok itt valóban nincsenek, többek között azért sem, mert úgy éreztem, hogy egy hagyományosabb, oldszkúl fantasy játékkönyvbe egyszerűen nem is illenek hasonlók (egy ilyen lapozgatósnak szerintem illik pörgősnek lennie)... de azért ne ijedj meg, nem "minimál" így sem a stílus. Egy átlagos KJK-hoz képest még így is részletesebben van kifejtve minden. :)
Rejtvények vannak, bár viszonylag egyszerűek... ilyen téren is visszafogtuk magunkat kicsit, már csak azért is, mert ugye ez még csak a sorozat bevezető része. :) De később mindenképp lesz pár agyborító/agyzsibbasztó rejtvényecske. ;)
A "szuperfúziót" külön köszi. :D Remélem, tényleg elnyeri majd a tetszésedet a könyv.
Ami a hosszú leírásokat illeti... hát igen, azok itt valóban nincsenek, többek között azért sem, mert úgy éreztem, hogy egy hagyományosabb, oldszkúl fantasy játékkönyvbe egyszerűen nem is illenek hasonlók (egy ilyen lapozgatósnak szerintem illik pörgősnek lennie)... de azért ne ijedj meg, nem "minimál" így sem a stílus. Egy átlagos KJK-hoz képest még így is részletesebben van kifejtve minden. :)
Rejtvények vannak, bár viszonylag egyszerűek... ilyen téren is visszafogtuk magunkat kicsit, már csak azért is, mert ugye ez még csak a sorozat bevezető része. :) De később mindenképp lesz pár agyborító/agyzsibbasztó rejtvényecske. ;)
© killmaster (Savanyúhas)
2020. április 21. 20:19 | Válasz erre | #99
Lett volna tervben egy kicsit nehezebb feladvány, amit már beígértem nektek. Csupán azért nem került a kiadványba, mert hát valljuk be, nem mindenki szokott itt rejtvényt fejteni versenyszinten. Senkinek nem akartam álmatlan éjszakákat okozni egy labirintus jellegű feladvánnyal, ami csak elsőre tűnik agyzsibbasztónak, aztán ha helyesen értelmezed és van elég türelmed, simán megoldod. Valahonnét azért elővadászom majd nektek, így karantén idejére. Szlobo mestert nem kell félteni, van ott karakter bőven, ahol ő ír! Pedig itt még tényleg igyekezett tömören fogalmazni, kibővítve az én tényleg tömör mondataim! Kis trükk is van a kaland végén, ez is helyi specialitás, de hogy mi is az, arra jöjjön rá mindenki maga! [smiley]kuss[/smiley]
© Anry
2020. április 21. 20:04 | Válasz erre | #98
Egy új megrendelő kopogtat! :) (most küldtem el a műhelynek)
A Bizonytalanság Börtönében nekem egy emlékezetes és színvonalas kiadvány volt, Killmaster pedig szívem csücske a Magányos Farkas fordításai óta, így nem volt kérdés, hogy egy ilyen ritka szuperfúzióra le kell csapni. [smiley]vigyor4[/smiley] Havi egy rendelésem mindig van, így eléggé tisztában vagyok az árakkal. Egy sima könyv mostanában 3000-3500 Ft között mozog. Ha nincs személyes átvétel, akkor teljesen mindegy, hova kéred, mert 800 Ft-ot minimum elvisz - szoktam is ezen dühöngeni, mikor összevont kedvezményeim vannak és pont elviszi/elvinné őket a postaköltség. Szóval ez az 1990 Ft még így is.. Vissza kellene lépnem néhány évet az időben, mikor ennyibe került egy könyv.
Egyébként Gábor, ha már rajongói kiadások.. A te stílusodhoz hozzátartozik a hosszú leírás, én így kedveltem meg az írásodat, szerintem ne igyekezz mindenáron minimumra faragni őket. Agyborító rejtvényekben meg reménykedem. Ha nem most, de a későbbiekben mindenképp! :)
A Bizonytalanság Börtönében nekem egy emlékezetes és színvonalas kiadvány volt, Killmaster pedig szívem csücske a Magányos Farkas fordításai óta, így nem volt kérdés, hogy egy ilyen ritka szuperfúzióra le kell csapni. [smiley]vigyor4[/smiley] Havi egy rendelésem mindig van, így eléggé tisztában vagyok az árakkal. Egy sima könyv mostanában 3000-3500 Ft között mozog. Ha nincs személyes átvétel, akkor teljesen mindegy, hova kéred, mert 800 Ft-ot minimum elvisz - szoktam is ezen dühöngeni, mikor összevont kedvezményeim vannak és pont elviszi/elvinné őket a postaköltség. Szóval ez az 1990 Ft még így is.. Vissza kellene lépnem néhány évet az időben, mikor ennyibe került egy könyv.
Egyébként Gábor, ha már rajongói kiadások.. A te stílusodhoz hozzátartozik a hosszú leírás, én így kedveltem meg az írásodat, szerintem ne igyekezz mindenáron minimumra faragni őket. Agyborító rejtvényekben meg reménykedem. Ha nem most, de a későbbiekben mindenképp! :)
© SzG
2020. április 21. 19:52 | Válasz erre | #97
Szia!
Nincs mit. :) És örülök, hogy megoldódott a dolog!
Nincs mit. :) És örülök, hogy megoldódott a dolog!
© SzG
2020. április 21. 19:49 | Válasz erre | #96
Azt hittem, láttad a hírt a főoldalon... de igen, azért szólhattam volna. :) Elnézést. (Mondjuk csak pár napja rendelhető egyébként.)
2020. április 21. 19:09 | Válasz erre | #95
Szia!
Köszönöm, hogy Te is rákérdeztél, sikerült megoldanunk a dolgot.
A fájl sérülten érkezett, de megvan a javított és most már OK. :-)
Köszönöm, hogy Te is rákérdeztél, sikerült megoldanunk a dolgot.
A fájl sérülten érkezett, de megvan a javított és most már OK. :-)
© [törölt felhasználó]
2020. április 21. 17:15 | Válasz erre | #94
© SzG
2020. április 21. 10:42 | Válasz erre | #93
Végül is sikerült beszélned velük?
Nekem válaszolt most reggel a Könyvműhely vezetője, és konkrétan ezt írta a problémáddal kapcsolatban:
"A freemail és citromailes címek spamként érzékelik, sajnos ezzel nem tudok mit csinálni. PDF kiterjesztésű filet küldünk."
Persze, hogy mi a megoldás, nem tudom, mivel nem vagyok egy "technikai guru"... de gondolom a legegyszerűbb az, ha megadsz nekik egy mésik e-mail címet. Mindenesetre remélem, megoldódik a dolog valahogy, és hamarosan te is belevetheted magad a kalandba. :)
Nekem válaszolt most reggel a Könyvműhely vezetője, és konkrétan ezt írta a problémáddal kapcsolatban:
"A freemail és citromailes címek spamként érzékelik, sajnos ezzel nem tudok mit csinálni. PDF kiterjesztésű filet küldünk."
Persze, hogy mi a megoldás, nem tudom, mivel nem vagyok egy "technikai guru"... de gondolom a legegyszerűbb az, ha megadsz nekik egy mésik e-mail címet. Mindenesetre remélem, megoldódik a dolog valahogy, és hamarosan te is belevetheted magad a kalandba. :)
© SzG
2020. április 21. 10:30 | Válasz erre | #92
Na átmásoltam inkább oda a reakciómat... valószínűleg eleve oda kellett volna írnom, de ez valamiért csak most jutott eszembe. :)
© SzG
2020. április 21. 08:47 | Válasz erre | #91
Köszönjük az alapos elemzést!
Pár dologra relflektálnék azért. :)
Csapatok: hú, ez az elemzés meg a táblázat nem semmi... ennyire szerintem még mi sem mélyedtünk el ebben a témában. :) Legalábbis én biztos nem, bár mondjuk a rendszert alapvetően Killmaster találta ki, én csak finomítottam kicsit az értékeken... Mindenesetre örülök, hogy ennyire tetszett neked a könyvnek ez a csapatfelfogadós-része. :)
"A kaland első felében tulajdonképpen Khaleborba kell bejutni, de addig 2 "miniboss"-on is túl kell lennünk, és egyik sem olyan egyszerű."
Hmm, két miniboss? Én csak egyről tudok. :) Ez ugye a "Fekete troll". Ezt akartam minibossnak a város előtt. Melyik a másik szerinted?
A trollhoz még annyit, hogy:
[spoiler]"de jobban megnézve már rájöttem, hogy igazából bármilyen utat választunk, azért megteremthetjük magunknak az esélyt a győzelemre, ez nem az ösvényválasztáson múlik."
Igen, direkt így variáltam át a könyv első felét. Mármint, hogy alapból bármelyik utat is választja a játékos a három közül, szerezhessen valakit vagy valamit, amivel túlélheti ezt az alapból tényleg szinte legyőzhetetlen ellenfelet. :) (Vagy a "középső útvonalnál" elkerülhesse.)
[/spoiler]
Fejezetek megfogalmazása: örülök, hogy ilyen szempontból is elégedett vagy a könyvvel, erre, vagyis hogy olvasmányos legyen a könyv, továbbá hosszú, de ugyanakkor tartalmas is, tényleg kiemelt figyelmet fordítottam én is, ahogy korábban is írtam.
A könyv nehézségével kapcsolatos megjegyzéseket-dicséreteket is köszi, erre is próbáltam-próbáltunk nagyon odafigyelni, tehát, hogy jól játszható legyen a kaland, ne legyen benne például egy halom szükséges tárgy vagy instant halál meg "terminátor" típusú ellenfél, ugyanakkor azért ennek ellenére is kihívást is jelentsen a kaland. :) Akkor ezek szerint sikerült tényleg így felépíteni a könyvet, ennek nagyon örülök.
A "zöld kard mágiája": az ékköves kardra gondolsz, ugye?
Konsztriktusz: ezt a nevet Killmaster "hozta" a könyvbe, és igen, én is úgy tudom, hogy valahol már volt egy hasonló nevű lény. :D (Bár nem pont így hívták talán.) De erről majd Killmaster kolléga mesél, ha gondolja...
Hibák:
"életszerűtlennek hatott, hogy a seregünk erőnlétének gyengülésével párhuzamosan nem csökkent a harckészség."
Ezen mi is sokat gondolkodtunk... Ami miatt végül is nem írtunk a könyvbe ilyen "az erőnléttel együtt csökken a harckészség is"-szabályt, az az, hogy egyrészt ez egy nagyon durva nehezítés lett volna (nem is tudom, végighihető lett volna-e így a kaland), másrészt nem is nagyon lehetett volna normálisan kivitelezni ezt az egészet, ahogy te is írtad az elemzésedben... ugyanis itt ugye nincs az Erőnlétnek egy fix, felső határa, így például egy olyan megoldás, amit Salamon használt a könyvénél, hogy ha a maximális Erőnléted a felére csökken, vonj le x harci pontot, itt alapból szóba se jöhet... hiszen nincs maximális Erőnlét. Persze talán ki lehetett volna találni valami másfajta megoldást erre a problémára, de az valószínűleg nagyon megbonyolította volna az egész rendszert, ráadásul tényleg rendkívül szívatóssá is tette volna a könyvet, ahogy írtam. Szóval inkább nem írtunk bele semmi ilyesmit... Reméljük, annyira azért így sem "gáz" a rendszer, meg hát végül is úgysem lehet teljesen életszerűvé tenni... más rendszer sem teljesen életszerű ugye. :)
Sorspróbák: ez is jogos szerintem, ezeket én is inkább kihagytam volna, de ezt a fajta próbát Killmaster találta ki, és ő ragaszkodott hozzá, mondván, hogy érdekes és egyedi megoldás... amiben mondjuk van valami. Mindenesetre kicsit azért csökkentettük a számukat, mert ahogy a Facebookon is írtam, eredetileg 8 vagy 9 ilyen próba volt a könyvben, de végleges változatban csak 5-be futhat bele a játékos. :)
"De itt meg a sorspróbák teljesen randomok és gyakran élet-halálról döntenek közvetett módon"
Olyan gyakran szerintem nem, mert összesen tényleg 5 darab Sorspróba van a könyvben. És egyébként tényleg csak nehezebbé válik a helyzeted, ha "nem jót" dobsz, automatikusan sosem halsz meg. Ez szerintem így teljesen korrekt meg életszerű is. Az lenne inkább kicseszés, ha tényleg automatikusan meghalna a játékos, ha "rosszat dob" egy szerencsepróbánál; ugye a korábbi játékkönyveknél azért elég gyakran előfordul ilyen. :)
Harci szekerek: csak azokra az ellenfelekre nem hatnak, amiknél ez külön jelezve van (pl. sárkány). Az összes többi ellenfélre hatnak, tehát le lehet vonni tőlük az 1 Harckészség pontot. Oké, ez néha, pl. a halálsólymoknál lehet, hogy elég furán jön ki... talán ezeknél is kellett volna valami megjegyzés, hogy nem ijednek meg a szekerektől. Most már mindegy. :)
Kereskedő: [spoiler] szerintem ezt direkt így akarta Killmaster... tehát, hogy ne találkozzon vele a játékos, ha arra megy, amerre tanácsolják. :) Ez is egy extra szívatás ugye. De ha tévedek, Killmaster majd kijavít...[/spoiler]
Az, hogy 9 pontot adtál a könyvre, nagyon jól esik, köszi szépen!
A 10 szerintem is túlzás lett volna egyébként, mert nyilván nem tökéletes a könyv... például a történet is lehetett volna kicsit egyedibb meg fordulatosabb azért. No majd a következő részt próbáljuk még jobbra megírni, és akkor már talán a 10 pont is összejöhet. ;)
Köszi még egyszer az elemzést!
Pár dologra relflektálnék azért. :)
Csapatok: hú, ez az elemzés meg a táblázat nem semmi... ennyire szerintem még mi sem mélyedtünk el ebben a témában. :) Legalábbis én biztos nem, bár mondjuk a rendszert alapvetően Killmaster találta ki, én csak finomítottam kicsit az értékeken... Mindenesetre örülök, hogy ennyire tetszett neked a könyvnek ez a csapatfelfogadós-része. :)
"A kaland első felében tulajdonképpen Khaleborba kell bejutni, de addig 2 "miniboss"-on is túl kell lennünk, és egyik sem olyan egyszerű."
Hmm, két miniboss? Én csak egyről tudok. :) Ez ugye a "Fekete troll". Ezt akartam minibossnak a város előtt. Melyik a másik szerinted?
A trollhoz még annyit, hogy:
[spoiler]"de jobban megnézve már rájöttem, hogy igazából bármilyen utat választunk, azért megteremthetjük magunknak az esélyt a győzelemre, ez nem az ösvényválasztáson múlik."
Igen, direkt így variáltam át a könyv első felét. Mármint, hogy alapból bármelyik utat is választja a játékos a három közül, szerezhessen valakit vagy valamit, amivel túlélheti ezt az alapból tényleg szinte legyőzhetetlen ellenfelet. :) (Vagy a "középső útvonalnál" elkerülhesse.)
[/spoiler]
Fejezetek megfogalmazása: örülök, hogy ilyen szempontból is elégedett vagy a könyvvel, erre, vagyis hogy olvasmányos legyen a könyv, továbbá hosszú, de ugyanakkor tartalmas is, tényleg kiemelt figyelmet fordítottam én is, ahogy korábban is írtam.
A könyv nehézségével kapcsolatos megjegyzéseket-dicséreteket is köszi, erre is próbáltam-próbáltunk nagyon odafigyelni, tehát, hogy jól játszható legyen a kaland, ne legyen benne például egy halom szükséges tárgy vagy instant halál meg "terminátor" típusú ellenfél, ugyanakkor azért ennek ellenére is kihívást is jelentsen a kaland. :) Akkor ezek szerint sikerült tényleg így felépíteni a könyvet, ennek nagyon örülök.
A "zöld kard mágiája": az ékköves kardra gondolsz, ugye?
Konsztriktusz: ezt a nevet Killmaster "hozta" a könyvbe, és igen, én is úgy tudom, hogy valahol már volt egy hasonló nevű lény. :D (Bár nem pont így hívták talán.) De erről majd Killmaster kolléga mesél, ha gondolja...
Hibák:
"életszerűtlennek hatott, hogy a seregünk erőnlétének gyengülésével párhuzamosan nem csökkent a harckészség."
Ezen mi is sokat gondolkodtunk... Ami miatt végül is nem írtunk a könyvbe ilyen "az erőnléttel együtt csökken a harckészség is"-szabályt, az az, hogy egyrészt ez egy nagyon durva nehezítés lett volna (nem is tudom, végighihető lett volna-e így a kaland), másrészt nem is nagyon lehetett volna normálisan kivitelezni ezt az egészet, ahogy te is írtad az elemzésedben... ugyanis itt ugye nincs az Erőnlétnek egy fix, felső határa, így például egy olyan megoldás, amit Salamon használt a könyvénél, hogy ha a maximális Erőnléted a felére csökken, vonj le x harci pontot, itt alapból szóba se jöhet... hiszen nincs maximális Erőnlét. Persze talán ki lehetett volna találni valami másfajta megoldást erre a problémára, de az valószínűleg nagyon megbonyolította volna az egész rendszert, ráadásul tényleg rendkívül szívatóssá is tette volna a könyvet, ahogy írtam. Szóval inkább nem írtunk bele semmi ilyesmit... Reméljük, annyira azért így sem "gáz" a rendszer, meg hát végül is úgysem lehet teljesen életszerűvé tenni... más rendszer sem teljesen életszerű ugye. :)
Sorspróbák: ez is jogos szerintem, ezeket én is inkább kihagytam volna, de ezt a fajta próbát Killmaster találta ki, és ő ragaszkodott hozzá, mondván, hogy érdekes és egyedi megoldás... amiben mondjuk van valami. Mindenesetre kicsit azért csökkentettük a számukat, mert ahogy a Facebookon is írtam, eredetileg 8 vagy 9 ilyen próba volt a könyvben, de végleges változatban csak 5-be futhat bele a játékos. :)
"De itt meg a sorspróbák teljesen randomok és gyakran élet-halálról döntenek közvetett módon"
Olyan gyakran szerintem nem, mert összesen tényleg 5 darab Sorspróba van a könyvben. És egyébként tényleg csak nehezebbé válik a helyzeted, ha "nem jót" dobsz, automatikusan sosem halsz meg. Ez szerintem így teljesen korrekt meg életszerű is. Az lenne inkább kicseszés, ha tényleg automatikusan meghalna a játékos, ha "rosszat dob" egy szerencsepróbánál; ugye a korábbi játékkönyveknél azért elég gyakran előfordul ilyen. :)
Harci szekerek: csak azokra az ellenfelekre nem hatnak, amiknél ez külön jelezve van (pl. sárkány). Az összes többi ellenfélre hatnak, tehát le lehet vonni tőlük az 1 Harckészség pontot. Oké, ez néha, pl. a halálsólymoknál lehet, hogy elég furán jön ki... talán ezeknél is kellett volna valami megjegyzés, hogy nem ijednek meg a szekerektől. Most már mindegy. :)
Kereskedő: [spoiler] szerintem ezt direkt így akarta Killmaster... tehát, hogy ne találkozzon vele a játékos, ha arra megy, amerre tanácsolják. :) Ez is egy extra szívatás ugye. De ha tévedek, Killmaster majd kijavít...[/spoiler]
Az, hogy 9 pontot adtál a könyvre, nagyon jól esik, köszi szépen!
A 10 szerintem is túlzás lett volna egyébként, mert nyilván nem tökéletes a könyv... például a történet is lehetett volna kicsit egyedibb meg fordulatosabb azért. No majd a következő részt próbáljuk még jobbra megírni, és akkor már talán a 10 pont is összejöhet. ;)
Köszi még egyszer az elemzést!
© SzG
2020. április 20. 22:36 | Válasz erre | #90
Szia!
Ehhez sajnos nem tudok érdemben hozzászólni, mert nekem nincs közöm a könyvrendelési folyamathoz. De holnap beszélek a Könyvműhellyel én is, is, addig is türelmedet kérem-kérjük.
Ehhez sajnos nem tudok érdemben hozzászólni, mert nekem nincs közöm a könyvrendelési folyamathoz. De holnap beszélek a Könyvműhellyel én is, is, addig is türelmedet kérem-kérjük.
2020. április 20. 21:44 | Válasz erre | #89
Szia!
Elnézést, lehet hogy nem jó helyre írok, de én e-mail-ben csak egy .p kiterjesztésű fájlt kaptam, amit nem tudok megnyitni.
Írtam a könyvmúhelynek is, mert így nem tudok utalni.
Elnézést, lehet hogy nem jó helyre írok, de én e-mail-ben csak egy .p kiterjesztésű fájlt kaptam, amit nem tudok megnyitni.
Írtam a könyvmúhelynek is, mert így nem tudok utalni.
2020. április 20. 21:40 | Válasz erre | #88
Én elkészültem vele :)
https://velemenyes.blogspot.com/2020/04/vissza-multamba-17-vegzet-profetai.html
https://velemenyes.blogspot.com/2020/04/vissza-multamba-17-vegzet-profetai.html
© cock
2020. április 20. 07:10 | Válasz erre | #87
A lényeg, hogy ez a retek banda egy rakat súlyhatárt eltörölt, amit meghagyott az is irreálisan nagy intervallum. Az emberek többsége levélküldeményként eddig is kb. ilyen tömegű cuccokat küldözgetett. 50 grammig szart se lehetett küldeni eddig se, max. fehér port, 50-500 gramm között volt még jó pár felosztás, 500-tól 2 kgig meg már eleve necces. Mutass egy csomagot, ami belefér egy levélszekrénybe és közel 2 kg. :D
Az 50-500 közti sávhatárok eltörlése eleve burkolt áremelés volt, aztán meg már csak izomból emelgették az árat, ezzel a levélszekrénykorláttal együtt, így kvázi elvesztették versenyképességüket. A postafiókra küldésnél nincs levélszekrényes méretkorlát, de olyan faszául megemelték a negyedéves díját, hogy semmi értelme. Arról nem beszélve, hogy az MPL is ugyanúgy Magyar Posta, de ha postán keresed az MPL csomagod, akkor csak óbégatni tudnak, hogy azt nem mi kezeljük (de a kézbesítő mégis oda viszi zárás körül, tehát ha az ember oda megy be, jó helyen keresi). De ha van postafiókod képtelenek megoldani, hogy ha nem tudtad vagy akartad átvenni, akkor egy kikúrt értesítőt tegyenek a postafiókba. Idióta az egész rendszer. Kedvencem: külföldi nyomkövetett csomagot, miután Magyarország területére ért, kérésre sem hajlandóak postán maradóként regisztrálni.
Az 50-500 közti sávhatárok eltörlése eleve burkolt áremelés volt, aztán meg már csak izomból emelgették az árat, ezzel a levélszekrénykorláttal együtt, így kvázi elvesztették versenyképességüket. A postafiókra küldésnél nincs levélszekrényes méretkorlát, de olyan faszául megemelték a negyedéves díját, hogy semmi értelme. Arról nem beszélve, hogy az MPL is ugyanúgy Magyar Posta, de ha postán keresed az MPL csomagod, akkor csak óbégatni tudnak, hogy azt nem mi kezeljük (de a kézbesítő mégis oda viszi zárás körül, tehát ha az ember oda megy be, jó helyen keresi). De ha van postafiókod képtelenek megoldani, hogy ha nem tudtad vagy akartad átvenni, akkor egy kikúrt értesítőt tegyenek a postafiókba. Idióta az egész rendszer. Kedvencem: külföldi nyomkövetett csomagot, miután Magyarország területére ért, kérésre sem hajlandóak postán maradóként regisztrálni.
© SzG
2020. április 20. 05:27 | Válasz erre | #86
Bocs, tényleg 800 valamennyire jön ki borítékkal együtt (erről el is feledkeztem). [smiley]circling[/smiley]
© cock
2020. április 20. 02:56 | Válasz erre | #85
De mi ez a 135 Ft ahhoz képest, hogy manapság egy mesterember 5k alatt a kisujját nem mozdítja, nemhogy még rohangáljon neked.
Szóval nem tudom melyik bolygón jön ki 600 Ft-ból a posta, de ott tudhatnak valamit.
Szóval nem tudom melyik bolygón jön ki 600 Ft-ból a posta, de ott tudhatnak valamit.
© cock
2020. április 20. 02:53 | Válasz erre | #84
Aszontad kb. akkora mint a Kard és Mágia és gondolom a tömegük is hasonló. 233 gramm. Lemértem. Ajánlott 500 gramm alatt 795 Ft + kb. 60 Ft egy megfelelő méretű légpárnás tasak és ha mákjuk van az egész bepréselhető a 2.4 cm széles levélszekrénybe.
Tehát igazából 135 Ft-on rugózol, hogy hova tűnik. Becsomagolják, elmennek a postára, majd feladják.
Mondjuk kérdés, hogy miért kerül ez 135 Ft-ba könyvenként, mert ha sokat adnak fel egyszerre, akkor csak a csomagolásuk vesz igénybe több időt plusz a postán sorban állás, de így postára nem kell annyiszor menni meg feladni is elég kevesebbszer, tehát..
De ezt a 600 Ft-ot felejtsd már el. A kőkorban is jóval 400 Ft felett volt egy 50 grammnál nehezebb levélként feladható, ajánlott küldemény.
Tehát igazából 135 Ft-on rugózol, hogy hova tűnik. Becsomagolják, elmennek a postára, majd feladják.
Mondjuk kérdés, hogy miért kerül ez 135 Ft-ba könyvenként, mert ha sokat adnak fel egyszerre, akkor csak a csomagolásuk vesz igénybe több időt plusz a postán sorban állás, de így postára nem kell annyiszor menni meg feladni is elég kevesebbszer, tehát..
De ezt a 600 Ft-ot felejtsd már el. A kőkorban is jóval 400 Ft felett volt egy 50 grammnál nehezebb levélként feladható, ajánlott küldemény.
© SzG
2020. április 19. 22:36 | Válasz erre | #83
Amúgy több érdeklődővel is beszéltem facebookon, és páraknak "gyanús" ez a 990 forintos postaköltség... vagy legalábbis nem nagyon értik. Hát ezzel én is így vagyok, őszintén szólva... Ugyanis elvileg ajánlott levélként küldi a könyvet a Könyvműhely; az pedig nem kerül ennyibe (inkább olyan 600 Ft körül lehet ennek a díja). Na holnap beszélek velük ezzel kapcsolatban.
Első oldal – Előző oldal – 1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 6 – 7 – 8 – 9 – 10 – 11 – Következő oldal – Utolsó oldal
|z| Zagor.hu – Minden jog fenntartva!
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)