Zagor.hu
Zagor.hu fórum
8 – Csillaghajó
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
© Nheil
Alapvetően három dolog miatt nem nagyon szeretem a KJK sorozat sci-fi darabjait. Az egyik, hogy nem tudok elvonatkoztatni az Új Vénusz kiadó borzasztó minőségű könyveitől, a másik, hogy a sci-fi műfaj nem igazán a kedvencem. És valahogy az a kockadobálós mechanika, ami működik a hagyományos fantasy KJK címekben karddal, ugyanaz sci-fi környezetben modern fegyverekkel valahogy nem az igazi.Jackson jó korán, már a 3. könyvében betévedt a sci-fi területre, ezzel tehát kiindulási alapot adott a többieknek. Bajnak egyáltalán nem baj persze, hogy diverzebbek lettek a kalandok, főleg azoknak akik kifejezetten kedvelik a sci-fi settinget.

A nyilvánvaló Star Trek nyúlásokon túl tipikus jacksonizmus a történet egyes elemeiben fellelhető kreatív ötletek és lények, amelyeket agyonüt azzal, hogy ezek nagy része a nem ideális úton található. Ez vissza-vissza térő jacksoni motívum, ami már a Káosz fellegvárában is előkerült. A kaland nagy űrhajós csatákat és izgalmas, idegen bolygókat ígér, ugyanakkor a legritkább esetben jövünk ki jól egy bolygó felfedezésekor, mert mire kettőt lapozunk, már elpusztult a legénységünk fele. A javasolt végigjátszás NULLA ütközetet tartalmaz és jó ha három bolygóra szállunk le... Értem, hogy legyenek persze zsákutcák és veszélyes helyzetek, de így a könyv kétharmada csak értelmetlen, életveszélyes bolygók gyűjteménye. Megnézném azt, aki magától megtalálta a győzelemhez szükséges koordinátákat.

A könyv részletesen kidolgozott szabályrendszerrel rendelkezik, amit ugyanakkor alig-alig lesz alkalmunk használni a helyes útvonalon. Ami viszont bántóan rövid, még ha csak érdekességből végigolvassuk ilyen módon, akkor is nyúlfarknyi.
Ebből többet is ki lehetett volna hozni.
10/4
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
A borító nekem kicsit vicces, mintha egy dodgem pályát látnánk, melyen éppen elakadtak a járművek. Mondani se kell hogy semmi köze nincs a könyv belső tartalmához.

[b]Illusztráció[/b]
Furcsa volt nekem az űrhajósok sisakja, melyek megpillantásakor mindig valami rovarlény ugrott be elsőre, csak később realizáltam hogy a legénységemről van szó. Ami még nem szokványos kaland-játék könyvben, hogy saját magunkat is láthatjuk külső nézetből a 236-os képen (persze szkafanderben). Összességében minimalista (olykor már túl minimalista, lásd 53., 248.) és szándékosan elnagyolt a rajzstílus, ami nagyon illett a könyv retro hangulatához, így végeredményben nekem bejött.

[b]Háttértörténet[/b]
Ötletes megoldás hogy nincs több oldalnyi háttér, hanem egyenesen fejest ugrunk a sztoriba. Ehhez ez illett. Annyi a lényeg hogy űrhajónk egy fekete lyukon keresztül egy idegen univerzumba csöppen. Itt kéne valahogy megtalálni a visszautat.

[b]Eredetiség[/b]
Bár én sosem néztem meg egyetlen Star Trek filmet sem, de valahogy nagyon az a típusú hangulat fogott el többször is. Ez a 70-es évekbeli oldschool vonal nem tudom mennyire volt szándékos, mindenesetre eléggé áradt a könyvből: a fegyverek, a különböző lények, az űrhajó legénységének lesugárzása a bolygókra, stb. És ha már az oldschool szóba került: kicsit Mézga Aladárnak is éreztem magam (ha ez a név mond valakinek valamit), értem ezalatt a bolygókon történő epizódokat, melyek egyben némi tanmese-jelleget is hordoznak magukban. Ilyen például az a hely, ahol a globális demokrácia miatt valójában semmi sem működik, vagy az a bolygó, ahol senki nem hal meg, és emiatt a népességszabályozás nevében kormányzati osztagok bárkit megölhetnek, stb.

[b]Kihívás[/b]
Voltaképp a cél a hazajutás, az viszont kizárólag a szerencsétől függ. Utazásaink során egy csomó alkalommal szerezhetünk hely- és időkoordinátákat, ezek közül azonban csak egyféle párosítás jó. A helyes kód megszerzéséhez muszáj a megfelelő helyre elmenni, és ott még egy jó kis labirintusos rejtvényen is túl kell esni (térképezni ajánlott). Szóval emiatt maximálisan véletlenszerű hogy sikerrel járunk-e.
Itt jegyezném meg zárójelben, hogy nekem sikerült olyan tér-idő kombinációt összeraknom, ami nem vitt sehová, szóval ez lehet hogy hiba; illetve valahol említenek nekünk egy harmadik összetevőt ("3-as sebesség"), amit nem lehet sehová beszámítani, szóval ezt nem értettem.

[b]Főgonosz[/b]
No, az itt nincs.

[b]Rendszer[/b]
A történet 343 fejezetből áll, igazából ez nem tudom miért jó, lehet Jacksonnak elege volt már abból hogy vesződjön ezért hogy mindig pont 400-ra kerekítse a dolgokat. A másik furcsaság hogy a szabályoknak csak egy része van taglalva a könyv elején, a különféle harcok menetét a kaland közben olvashatjuk el. Ezt is lehet hogy csak én nem értem miért jobb, mint a hagyományos módszer.
Van tűzharc, ami jó halálos (ha épp nem kábításra állított fegyverrel zajlik), illetve van űrhajóharc, ami a sima közelharc változata, csak durvább értékekkel. Ami még plusz feldobja a dolgot, hogy a bolygóra szállás esetén mindig választhatunk, ki jöjjön velünk a legénységből. Ezen a döntésen sokszor az életünk múlhat, de persze szerencsétlen esetben el is veszíthetjük embereinket, szóval érdemes mérlegelni.

[b]Hangulat[/b]
Nekem teljesen közepes az anyag, nem mondom rá hogy gyenge, de nem tudok semmi igazán emlékezeteset említeni belőle. Utunk totálisan szerteágazó, tehát érdemes többször is újrajátszani a könyvet. A sok választási lehetőség (és az amúgy is kevesebb fejezetpont) egyben azt is magában hordozza, hogy rövid a kaland, pikk-pakk el lehet jutni a végére. Vannak teljesen eredeti villanások benne, például amikor véletlenül beleteleportálódunk egy idegen lény testébe, és valahogy szét kellene választani minket; illetve a fertőzéses epizód is jól meg van csinálva, érezhető hogy a döntéseink súlyától emberéletek függnek. Összességében azonban kissé összecsapottnak éreztem a művet, de semmi extrán rossz benyomás, csak olyan "semmilyen". Star Trek rajongóknak viszont melegen ajánlott.
Értékelés: 3.5 / 10
Gyerekként gyűlöltem ezt a könyvet, és a jelek szerint ezzel nem voltam egyedül. Azonban most, hogy újraolvastam, kiderült, hogy annyira nem rossz, mint amilyenre emlékeztem. Sőt, igen élvezetes. Ettől függetlenül nem tartozik a nagy klasszikusok közé. A játékmechanika nagyon szétterült, túl sok tulajdonságérték miatt kell dobálni, plusz van egy csomó új szabály is (a fegyveres és az űrhajós harc), amit szinte sehol nem használunk. A történet ettől függetlenül vicces, a különféle bolygók pedig, melyekre eljutunk, kifejezetten szórakoztatóak. Aki szereti a Star Treket, azoknak mindenképp érdemes egy próbát tenniük ezzel is, a többiek döntsenek a cím alapján. Egy nagy bónusza a könyvnek, hogy a jelek szerint a bolygó szinte minden használtkönyv boltjában ott pihen, így elég könnyű rátalálni.
hr
Első oldalElőző oldal12
2012. január 17. 08:45 | Válasz erre | #3
Steve második könyve számomra csalódás!Önmagában véve a sci-fi műfajjal nincs különösebb bajom,de ez a Star Trek téma valahogy sohasem tudott lekötni,úgy ahogyan ez a könyv sem!Mind az eredeti,mind a magyar borítója jóindulattal egy tűrhető közepes;az illusztrációk is relatív gyengék,szóval még ezek sem inspiráltak a tüzetesebb átvizsgálására!Őszintén bevallom annyi időt sem szenteltem ennek az anyagnak hogy hitelt érdemlően értékelni tudjam!Lényegében csak azért van meg hogy hiánytalan legyen a sorozat!Ettől függetlenül még tetszhet egyeseknek,sőt,örülnék is egy-egy intelligensebb,objektív rajongói elemzésnek,hátha meghozza hozzá a kedvem!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 29. 17:07 | Válasz erre | #2
S. Jackson a pályája kezdetén alkotta meg ezt a történetét, és mi tagadás, látszik is rajta. Hát ami a koppintást illeti, nem ismerem a Star Treket, a sci-fi amúgy sem a kedvenc műfajom, de nem ez az egyedüli könyv, mely indigózott jellegű sztori. Emlékszem 200 ft-ot fizettem a könyvért egy utcai árusnál, (le volt értékelve), no de kb ennyit is ér. Azért voltak benne eredeti ötletek, és egy sci-fi rajongó nyilván az egekig magasztalná. Nézzétek el ha én nem teszem ugyanezt...
2011. december 28. 22:45 | Válasz erre | #1
Ez a rész azért nem tetszett, mert túlságosan is a Star Trek koppintása volt. A hajó irányítása, a tisztek, a bolygókra való leszállás transzportersugárral, a hajót működtető "dilibrium" kristályok (az ST-ben "dilítium" kristályok vannak). Csodálom, hogy Roddenberryék annak idején nem perelték be a könyv szerzőit. Itthon gondolom más volt a fogadtatása, mert a Star Trek akkoriban egyáltalán nem volt ismert nálunk (először '97-ben vetítettek ST sorozatot a tévében, akkortájt, mikor én olvastam ezeket a könyveket).
Első oldalElőző oldal12