Zagor.hu
Zagor.hu fórum
13 – A Szamuráj kardja
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (4)
© Nheil
Az írópáros most sem elégedett meg egy sablonos, Titánon játszódó, generikus fantasy történettel. A Hachiman birodalom ezúttal a feudális Japán világát idézi meg, teletömve autentikus misztikus lényekkel. Ez egy kemény, erőszakos világ, ahol ugyanakkor nagyon fontos a becsület. Ennek megfelelően bevezetésre került a becsület főérték, aminek nagy szerepe lesz a kaland végén. Az egyébként alapvetően prosperáló birodalmunk sógunjának a megbecsült szamurája vagyunk, akinek a misztikus, Daloló Halál elnevezésű kardját elrabolta Ikiru, az Árnyak Ura és ezzel káoszba fulladt országunk (enyhe Krályok koronája analógia). Küldetésünk tehát visszaszerezni ezt a fegyvert és leszámolni Ikiruval. Négy speciális képességből választhatunk egyet utunk elején. Ezek változatos harci előnyöket adnak és egyik sem brutálabb annyira a másiknál (persze felhívom a figyelmet, hogy a rakétás fordítási hiba miatt a hirtelen csapás NEM 8at, hanem csak 3at sebez a csata elején, ami értelemszerűen reálisabb).

A történet rögtön a legelején kettágazik, két teljesen eltérő úton juthatunk el a végső összecsapás helyszínére. Az újrajátszási faktort ez természetesen növeli, a hátránya viszont ,hogy rövidnek érződik a kaland, különösen ha az első útvonalon haladunk. A két út közül egyébként ez a könnyebbik. Meghalni itt is azért lehet nem egyszer, elsősorban Tsietsin nagyúr palotájában, de oda nem is kötelező ellátogatni. Persze kár kihagyni, mert rengeteg fejezetpontot írtak oda és az igazi szamuráj megbünteti az árulókat. Bár itt is előfordulnak misztikus lények, de itt egy kicsit földhözragadtabb utazásban lesz részünk. A másik, jóval nehezebb rögtön az elején egy kicsit a horror kedvelőinek kedvez a repülő fejekkel és az egész, átváltozott faluval. A Bíborpagoda a könyv egészéhez képest is brutálisan nehéz, több ponton is 50 százalék eséllyel simán csak meghalunk ha rossz szoborhoz lépünk oda, ráadásul a térkép nélkül is menthetetlenül is eltévedünk (tehát meghalunk), a térképbe viszont nem feltétlenül fogunk belefutni, mert ez esetben rögtön el kell hagynunk az első falut, amint lehetőségünk lesz rá. Ráadásul a második útvonalon csak 1 becsület pontot lehet szerezni, az első úton pedig ha jól emlékszem hármat is. Tehát a második útvonal jóval nagyobb szívás de cserébe nem lesz könnyebb dolgunk Ikiruék ellen, sőt nehezebb is picivel.

A könyv utolsó harmada egy grandiózus síkok közti torna, ami remekül lett megírva. Útválasztásunk és becsületpontjaink alapján 3-4 szövetségest tudunk összeszedni, akik segítenek a tornán. A Ki-rint nem tudjuk megnyerni magunknak a bíborpagodás úton, mert nem lesz elég becsületpontunk hozzá. Ezzel azonban nem vesztünk sokat, csak a Dai-Oni elleni harc lesz nehezebb. Viszont minimálisan egy szövetségesre mindenképpen szükségünk lesz, különben meghalunk - őket azonban könnyen beszervezzük, mert útba fognak esni. Persze nem árt a maximális csapattal nekimenni a tornának, így az első három fordulót a páholyból nézhetjük végig (amennyiben persze megérezzük, melyik szövetségest érdemes ráküldeni az ellenségre, ez az esély értelemszerűen egyre nagyobb, ahogy haladunk előre és fogy az ellenség). Ezután jutunk csak el Ikiruhoz, ahol megtörténik a végső leszámolás, ami lehet nehéz harc vagy a titkot ismerve izzadszágmentes is.

A hangulat abszolút átjön, működik a "japánkodás". A kihívás nehezebb, mint a Haláltalizmánba, olyan közepes-erős, ha a második útvonal megyünk, akkor inkább erős. Érdemes végigmenni mindkét útvonalon. Talán lehetett volna balanszosabb a két út, bár lehetséges, hogy tudatosan akartak egy könnyebb és egy nehezebb útvonalat. Valamint az első útvonalon talán tényleg túl sok fejezetpont ment el a nagyúr palotájára, így valóban rövidkének érződik ha arra megyünk. Összességében egy remek kaland.
10/8
Borító:
Az élőholt harcos látható rajta, ugrás közben. Groteszknek groteszk,de nem néz ki túlzottan ijesztőnek, ennél jobbat is össze lehetett volna hozni.

Grafikák:
Na ezek nagyon szépek és látványosak, egyik jobb mint a másik, mondjuk Yoro Ginseivel nem voltam megelégedve, főleg, hogy büszke arcról írnak a könyvben, ehhez képest egy túlsúlyos illető ez a Ginsei, és a pofája minden, csak nem büszke. A tudás vizét mutató kép pedig eléggé csíkos és halvány.

Történet:
Urunknak, a Sógunnak ellopták híres-nevezetes varázserejű kardját, a Daloló Halált. A tettes nem más, mint Ikiru, az árnyak ura. A kardja nélkül a Sógun elvesztette hatalmát, minél hamarabb vissza kell hát szerezni, és megölni a gonosz Ikirut.

Nehézség:
Nem egyszerű, erős közepesnek nevezném. Vannak igen komoly ellenfelek, és sok tárgyat is össze kell gyűjtögetni, de nagyon nem világos, hogy mit honnan, és erre persze csak később jövünk rá. Összesen két külön útvonal van, és ahhoz, hogy meglegyenek a fontos tárgyak, sokszor kell bajba keverni magunkat. Ezenkívül itt vannak Becsület pontjaink, és ezekre nagyon kell ügyelni, sőt, még szerezni is kell hozzájuk, nagyon sok múlik rajta a végső összecsapásnál. Harmadik próbálkozásra viszont sikerrel kivihető.

Főellenség:
Ikiru volna az. Meglehetősen rejtélyesen néz ki, de valójában csak akkor nehéz ellenfél, ha nem ismerjük a Daloló Halál titkát, vagy ha kiengedjük a kezünkből. Több hullámban kell összecsapni vele, először persze a csatlósaival, aztán más egyéb ellefelekkel, ami szerintem nagyon jól meg lett írva!

Ami tetszett:
Annak ellenére, hogy ezt nem Steve Jackson és Ian Livingstone írta, fantasztikus könyv. Ez a távol-keleti fíling nagyon remekül vezeti a hangulatot, nagyon ügyesen megkomponálták a régi Japán hangulatát, a szamurájok korszakát. Ez látszik az embereken, az épületeken, és a dialógusokon is. Van különleges képességünk is, amit a kaland elején választhatunk – gyors kardrántás, íjászat, ugrások harc közben, satöbbi. Itt vannak a mitikus japán szörnyek is, például a Kappák vagy a tengeri sárkány, de van még számos más ötletes ellenség is. A helyszínek igen változatosak – van kis falu, erődítmény, erdő, folyópart, gonosz mocsár, és inter-dimenzionális helyszínek is, aminek nagyon különleges hangulata van – ellátogathatunk onnét sivatagba, a legmagasabb hegycsúcsra, vagy elvarázsolt erdőbe is. A halálpontok igen sokfélék, fantáziadúsak, és vannak nagyon morbid balvégzetek is. Jó dolog, hogy egy ideig lehet társam is, és külön jópofa ötlet volt a síkok közti lovagi torna, ahol haverokat szerezhetünk, akik segítenek legyőzni a mindenféle gonosz szörnyeket, akiket ellenünk küldtek. Nagyon sötét, baljós hangulata van az utolsó harcnak is Ikiruval, ami rohadtul nem könnyű, és van kétféle befejezés is.

És ami nem:
Becsület pontokat igen könnyű elveszteni, pedig nagyon fontosak, és a pontveszteség se mindig ésszerű. Például, ha a Sógun vértjét elveszítem, 2 Becsület pontot le kell vonnom, ha viszont sorsára hagyok egy egész falut, hogy az áruló szamurájok leöljenek mindenkit, csak 1 Becsület pont levonást kapok. Most komolyan már, mik ezek a relációk? Azt se igazán értem, a kalandomnak kb. a felénél miért veszítem el a gyors kardrántás képességemet? Ez most valami szándékos szopatás akart lenni? Szerintem igen, és ilyenből elég sok van a könyvben, például ha inni akarok a tudás vizéből, meghalok, ami igen nagymértékű pofátlanság szerény véleményem szerint. Ugyanilyen szándékos szopatás van a Póklápban többször is, ha például bemegyek a barlangba, vagy ha a térkép nélkül akarom megtalálni a bíborpagodát. Most attól, hogy nincs nálam a térkép, a bíborpagodának lába nő és elmászik máshova? Könyörgöm, ugyanaz az útvonal, ne szórakozzunk már egymással!
Ezenfelül van pár igen idióta ellenfél is, pl. az Óriás Mormota, ami a legkevésbé se hasonlít egy mormotára, inkább egy szörnyen elbaszott asztalra, vagy a Rokuro-Kubik, amik ugye röpködő fejek…ha ezt nem a Doom-ból szedték, akkor nem tudom, honnan. És hiába jó ötlet az, hogy legyen társam a küldetésem során, a könyv szokás szerint gondoskodik róla, hogy minél hamarabb elveszítsem, szóval gyakorlatilag adtak a szarnak egy jó nagy pofont. Az sem igazán jó, hogyha értek az íjászat tudományához, alig van nyílvesszőm, és szerezni se igen tudok (ha jól tudom, egyedül Tsietsin nagyúr erődítményében tudok nyílvesszőket szerezni, ha megtalálom a fegyverszobát). A 9. pontnál meg honnan lett láncos buzogányom hirtelen? És utána miért nincsen? Érthetetlen dolgok zajlanak itt, emberek…
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Szép színes a borító, de a festmény egy nagyon béna (elvileg élőholt) szamurájt ábrázol olyan szerencsétlen pózban, hogy annak már rég le kellett volna esnie a hídról. Peter Andrew Jones eme alkotása a könyvben szereplő ugyanazt a jelenetet ábrázoló rajzzal összehasonlítva nevetséges (82.). A Kalandlapot egy kicsit feldobja a "japános" design, de funkcióit nézve nem változott.

[b]Illusztráció[/b]
Jók. A 121. (a főgonosz Ikiru akcióban) és a 126. (Eleonora, a boszorkány) fejezettől eltekintve pipecek.

[b]Háttértörténet[/b]
Sima, de valahogy mégis érdekes. A Sógun bajnoka vagyunk, urunktól ellopták a Daloló Halál nevű varázskardot, és emiatt romba dőlhet a birodalom. Utunk során kiderül, hogy minden nagyúr csak a saját hasznát lesi, elárulták a Sógunt és ők akarják megszerezni a hatalmat. Igazi intrikák azonban nincsenek benne, hisz úgyis mindegyikük kénytelen lepaktálni az Árnyak Urával, Ikiruval.

[b]Eredetiség[/b]
Egyedülálló a maga nemében. Sokat tanít az ősi japán szokásokról, főleg a mitológiai lények felvonultatása nagyon jó. És ilyen Síkok közti Lovagi Torna sincs máshol.

[b]Kihívás[/b]
Nehéz. Ebben a műben van a legtöbb abból a fogásból, amit a legjobban utálok a kalandjátékokban. Nevezetesen arról van szó, hogy simán meghalunk, ha egyszer csak a nyugati utat választjuk. Visszakozni nem lehet. De itt akkor is kinyiffanunk, ha az északkeletit, és csak akkor jó, ha a keletin haladunk tovább (ki lehet próbálni a 17-es fejezetnél). Ráadásul a mitológiai lényeket nagyon nehéz megnyerni magunknak a Síkok közti Tornára (egy csomó tárgy kell hozzá, amit előzetesen kéne felszednünk), de ha sikerül is, gyorsan fogynak, ha nem a jó sorrendben küldjük őket a csatákba.

[b]Főgonosz[/b]
Ikiru az Árnyak Ura nagyon titokzatos ellenség (az arcát nem is láthatjuk sosem), bár én nem így képzeltem el a főgonoszt egy szamurájos játékban. Ő egy tipikusan fantasy-specifikus karakter, igaz, annak jó.

[b]Rendszer[/b]
Szamurájként ismerünk egy pár különleges harci technikát, melyek közül egyet választhatunk. Ezek a következők (nem az eredeti japán kifejezéseket sorolom, mert azoktól rosszul lettem a játék felénél): Íjászat (lehet sima nyilunk, de páncéltörőnk is, vagy az ún. Bélfürkész [gusztusos elnevezés], illetve elijesztésként robbanó nyílvesszők [ezeket semmire sem lehet használni a kaland során]), Gyors Kardrántás (a leghatásosabb, 8 életerő pont sebzés bármilyen Ügyességű ellenfélen), Hatalmas Ugrás, Harc Két Karddal.
Ami még fontos a játék során, azok a Becsület pontok, melyek valójában a bátorságunkat, kötelességtudatunkat mérik. Mondanom se kell, hogy elengedhetetlen lesz a magas összeg a küldetés vége felé. Ha elfogynak, szégyenünkben azonnal szeppukut (rituális öngyilkosságot) követünk el.

[b]Hangulat[/b]
Jó, de a kaland nagyon rövid. Ennek az az oka, hogy a legtöbb rész nagyon részletesen kidolgozott, ezernyi lehetőségünk van (pl. Tsietsin palotájába bejuthatunk egyedül, de egy foglyul ejtett szamuráj segítségével is, az őröket kijátszhatjuk sokféle módon, stb.). Nagyon félelmetes a hangulat abban a kis faluban is, ahol megszállhatunk, de akkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy éjjel az összes lakó feje leszakad, és ránk kezdenek el vadászni… Ja, és egy érdekesség: bár lehet aranyat találni, fizetni semmiért nem lesz lehetőségünk utunk során.
Elrabolták a kardot, ami Hachiman sógunjának erőt ad a birodalom irányításához. Rád, a legnagyobb harcosára hárul a feladat, hogy megtaláld, mielőtt a gonosz erői kiaknázhatnák a benne rejlő hatalmat.

Mindent egybevetve ez egy igen érdekes könyv, ami egy kellemes környezetet és izgalmas, új különleges képességeket vezet be. A kedvenc részem az, amikor különböző világokat kell meglátogatni, hogy társakat toborozzunk egy tornára, ahol egy csapat démoni szörnyeteggel kell megküzdenünk. Időnként azonban kicsit csalódást is okoz a kötet, például amikor rákérdez, hogy ismerjük-e a kard mágiájának használatának titkát, és megelégszik egy egyszerű igen-nem válasszal. Valahol korábban volt egy hely, ahol a betű-szám táblázat segítségével kellett megoldani egy rejtvényt, és furának találtam, hogy egy olyen apróság esetében azt használták, míg itt, ahol a megoldás komoly előnyhöz juttathatja a hőst a végső csatában, nem. Ettől, és néhány kisebb hibától eltekintve ez egy igen szórakoztató olvasmány, és időnként még most is visszatérek hozzá.
hr
© Nheil
2023. december 18. 12:29 | Válasz erre | #85
Az írópáros most sem elégedett meg egy sablonos, Titánon játszódó, generikus fantasy történettel. A Hachiman birodalom ezúttal a feudális Japán világát idézi meg, teletömve autentikus misztikus lényekkel. Ez egy kemény, erőszakos világ, ahol ugyanakkor nagyon fontos a becsület. Ennek megfelelően bevezetésre került a becsület főérték, aminek nagy szerepe lesz a kaland végén. Az egyébként alapvetően prosperáló birodalmunk sógunjának a megbecsült szamurája vagyunk, akinek a misztikus, Daloló Halál elnevezésű kardját elrabolta Ikiru, az Árnyak Ura és ezzel káoszba fulladt országunk (enyhe Krályok koronája analógia). Küldetésünk tehát visszaszerezni ezt a fegyvert és leszámolni Ikiruval. Négy speciális képességből választhatunk egyet utunk elején. Ezek változatos harci előnyöket adnak és egyik sem brutálabb annyira a másiknál (persze felhívom a figyelmet, hogy a rakétás fordítási hiba miatt a hirtelen csapás NEM 8at, hanem csak 3at sebez a csata elején, ami értelemszerűen reálisabb).

A történet rögtön a legelején kettágazik, két teljesen eltérő úton juthatunk el a végső összecsapás helyszínére. Az újrajátszási faktort ez természetesen növeli, a hátránya viszont ,hogy rövidnek érződik a kaland, különösen ha az első útvonalon haladunk. A két út közül egyébként ez a könnyebbik. Meghalni itt is azért lehet nem egyszer, elsősorban Tsietsin nagyúr palotájában, de oda nem is kötelező ellátogatni. Persze kár kihagyni, mert rengeteg fejezetpontot írtak oda és az igazi szamuráj megbünteti az árulókat. Bár itt is előfordulnak misztikus lények, de itt egy kicsit földhözragadtabb utazásban lesz részünk. A másik, jóval nehezebb rögtön az elején egy kicsit a horror kedvelőinek kedvez a repülő fejekkel és az egész, átváltozott faluval. A Bíborpagoda a könyv egészéhez képest is brutálisan nehéz, több ponton is 50 százalék eséllyel simán csak meghalunk ha rossz szoborhoz lépünk oda, ráadásul a térkép nélkül is menthetetlenül is eltévedünk (tehát meghalunk), a térképbe viszont nem feltétlenül fogunk belefutni, mert ez esetben rögtön el kell hagynunk az első falut, amint lehetőségünk lesz rá. Ráadásul a második útvonalon csak 1 becsület pontot lehet szerezni, az első úton pedig ha jól emlékszem hármat is. Tehát a második útvonal jóval nagyobb szívás de cserébe nem lesz könnyebb dolgunk Ikiruék ellen, sőt nehezebb is picivel.

A könyv utolsó harmada egy grandiózus síkok közti torna, ami remekül lett megírva. Útválasztásunk és becsületpontjaink alapján 3-4 szövetségest tudunk összeszedni, akik segítenek a tornán. A Ki-rint nem tudjuk megnyerni magunknak a bíborpagodás úton, mert nem lesz elég becsületpontunk hozzá. Ezzel azonban nem vesztünk sokat, csak a Dai-Oni elleni harc lesz nehezebb. Viszont minimálisan egy szövetségesre mindenképpen szükségünk lesz, különben meghalunk - őket azonban könnyen beszervezzük, mert útba fognak esni. Persze nem árt a maximális csapattal nekimenni a tornának, így az első három fordulót a páholyból nézhetjük végig (amennyiben persze megérezzük, melyik szövetségest érdemes ráküldeni az ellenségre, ez az esély értelemszerűen egyre nagyobb, ahogy haladunk előre és fogy az ellenség). Ezután jutunk csak el Ikiruhoz, ahol megtörténik a végső leszámolás, ami lehet nehéz harc vagy a titkot ismerve izzadszágmentes is.

A hangulat abszolút átjön, működik a "japánkodás". A kihívás nehezebb, mint a Haláltalizmánba, olyan közepes-erős, ha a második útvonal megyünk, akkor inkább erős. Érdemes végigmenni mindkét útvonalon. Talán lehetett volna balanszosabb a két út, bár lehetséges, hogy tudatosan akartak egy könnyebb és egy nehezebb útvonalat. Valamint az első útvonalon talán tényleg túl sok fejezetpont ment el a nagyúr palotájára, így valóban rövidkének érződik ha arra megyünk. Összességében egy remek kaland.
10/8
The city changes but the fools within are always the same.
2021. március 18. 07:45 | Válasz erre | #84
Köszönjük.
© balsay
2018. november 16. 11:53 | Válasz erre | #83
Sziasztok, csak jelezném azoknak akik hasonló helyzetbe kerültek:
amikor az óriás kigyót megölöd nem 72-re kell menni, hanem 272-re. Üdv: Norbi Úr
© twillight (Kövérorr)
2018. május 23. 21:54 | Válasz erre | #82
Brrr. A keleti út frusztráló.
Először vmi térképet kell kiguberálni, aztán jöhet amit a fightingfanzine ír amíg meg nincs az agancs, meg a rubin. Akkor kell a vért, és ha ekkor nálunk van a térkép, akkor felajánl egy plusz lehetőséget, na ott lesz a harmadik megszerzendő cucc.
Szerencsére ebben az irányban már nem kell nyernünk, csak felvenni a lényeket az érdemérmekhez.
2017. február 20. 20:10 | Válasz erre | #81
Ez szeretette meg velem a távol keleti kultúrkört, a misztikumot, a spiritualizmust és a rituálékat. Mini japán zsebkönyvnek is felfogható.
2015. november 14. 14:52 | Válasz erre | #80
2:

In marble halls as white as milk,
Lined with a skin as soft as silk,
Within a fountain crystal-clear,
A golden apple doth appear;
No doors are there to this stronghold
Yet thieves break in and steal the gold.

19:

When one does not know what it is,
Then it is something;
But when one knows what it is,
Then it is nothing.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2015. november 14. 12:21 | Válasz erre | #79
Nagyon érdekes a Tatsu találós kérdéseinek "magyarosítása".
A Szél, ha jól tudom egy háromszéki találós kérdés, a Gyermekkor pedig egy Döbrentei Kornél vers, copy paste.

Kíváncsi lennék, mely feladványok voltak az eredeti szövegben.
© Vikky
2015. július 31. 14:25 | Válasz erre | #78
Elkészült a kalandlap. Egyelőre ez csak az eredeti kidíszített, újrarajzolt vektoros verziója, amolyan 1.0, de nem terveztem kiegészítő elemeket, úgyhogy elvileg elég lesz. De majd teszt közben kiderül.

[img=http://kepfeltoltes.hu/150731/Klap_kicsi_www.kepfeltoltes.hu_.jpg]Kalandlap[/img]
© Anry
2015. július 22. 16:10 | Válasz erre | #77
Érdekesnek tűnik! :)
© Vikky
2015. július 20. 19:29 | Válasz erre | #76
A folytatás...

[img=http://kepfeltoltes.hu/150720/BEMUTAT__www.kepfeltoltes.hu_.jpg]Kártyák[/img]

Egyelőre csak draft verzió. Mindennek szeretnék kézi rajzolatú kártyaképet, de az sok idő. Amiket a könyvből vettem ki, azok lehet, hogy maradnak.
A trapéz alakú kártyák a Középpont ajtajai. A Csata színhelye és a Kimondhatatlanul nagy szentség hegye (Ki-Rin) ajtók nem lesznek benne. A csata felé úgyis menni kell, a Ki-Rint meg kivettem a játékból egyelőre.
© Vikky
2015. július 15. 21:27 | Válasz erre | #75
Alakul a molekula...

[img=http://kepfeltoltes.hu/150715/V_g_lap-2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg]Kártya[/img]

Még betűtípust is kellett magyarítani hozzá. :)
© Vikky
2015. május 8. 19:27 | Válasz erre | #74
Ha valakinek van egy nagy méretű, feliratok nélküli borítóképe (amolyan Art-work), azt megköszönném. Gugli nem talált, mielőtt GIYF-ezés lenne.
2015. április 17. 07:34 | Válasz erre | #73
Királyság!
Ha grafika ügyben szükség lenne még valakire, kérlek írj, szívesen segítek.
© Vikky
2015. április 16. 21:50 | Válasz erre | #72
Néhány kedvcsináló. :) Elkezdtem a táblás játék készítését.[img=http://kepfeltoltes.hu/150416/_MG_9333_www.kepfeltoltes.hu_.jpg]Sakura[/img]
[img=http://kepfeltoltes.hu/150416/_MG_9343_www.kepfeltoltes.hu_.jpg]Csata[/img]
[img=http://kepfeltoltes.hu/150416/_MG_9354_www.kepfeltoltes.hu_.jpg]Könyves portré[/img]
© killmaster (Savanyúhas)
2015. január 4. 21:09 | Válasz erre | #71
Üdv Vikky! Érdekes ötlettel álltál elő, én mégis inkább egy saját fejlesztésű társasjátékom ajánlanám figyelmedbe, már ha táblás játékot szeretnél legyártani. Van ugyanis egy Halállabirintus-Bajnokok próbája nevű társasjátékom, amihez tényleg minden adott, csupán a legyártás fázisáig nem jutott el... Ha érdekel a dolog írj priviben, valami elérhetőséget mellékelve. Talán együtt még vihetjük is valamire.[smiley]vigyor3[/smiley]
© Vikky
2015. január 4. 20:17 | Válasz erre | #70
Szeretném elkészíteni a Szamuráj kardjának táblás játék változatát, a Tűzhegyhez hasonlóan. Ehhez keresnék fejlesztőket és tesztereket. A grafikákat megoldanám én kézzel.
Az lenne az alap elgondolásom, hogy hasonlóan lehessen mászkálni, mint a Tűzhegyben, és legyenek itt is változó valamint fix helyszínek és lények. Küldetésekért és szörnyek likvidálásáért lehessen Becsület pontokat szerezni, ami a végjáték illetve a nyerés egyik része lenne. Pl.: Ikirut nem lehet megölni x becsület pont alatt.
Ha van érdeklődő, runnernek jelzem, és egy külön topikot nyittatunk a témának.
2014. december 2. 14:34 | Válasz erre | #69
Nohát, végigmentem a kappák felé vezető úton a könyvben. A másik útvonaltól eltérően ennél valóban nem leszünk jól ellátva túlzottan sok Becsület ponttal; szám szerint egyetlenegyet kap(hat)unk, mégpedig a szénégetőknél. Ezzel máris eggyel kevesebb szövetségesünk lesz a síkok Közötti Lovagi Tornán, plusz közvetetten a végső harcnál is problémákat okoz majd a ponthiány.
Azt mondjuk sohasem értettem, hogy Ginsei legyőzése után miért \"felejt el\" Becsület pontokat adni a könyv (\"urunk ellenségének\" likvidálásáért azért szerintem járna legalább egy), miközben például a faluban még Sinmen fejkendőjéhez is szerzünk egyet bónuszként.

Na, de ettől lesz szép a játék!
2014. november 20. 15:57 | Válasz erre | #68
Úgy van, a főnixes rubint tényleg a másik útvonalon lehet megszerezni a kappáktól. Ez az út tényleg nehezebb, és úgy emlékszem, nem is lehet annyi Becsület pontot összeszedni, mint a másikon (talán még annyit sem, hogy a Ki-Rint megnyerjük magunknak, de ebben nem vagyok biztos).
© killmaster (Savanyúhas)
2014. november 20. 08:55 | Válasz erre | #67
Az élőholt szamurájt nyíl nélkül kicsit nehezebb legyőzni, de nem lehetetlen! Azt nem tudom melyik képességet választottad, de ha jók a pontértékeid, akkor nem lesz gond a csata során! Viszont ha ezt az utat végigvitted, próbáld ki a másikat is! Kicsit nehezebb, de legalább ugyanilyen érdekes is!
2014. november 19. 16:48 | Válasz erre | #66
Nagyon köszi!
Az élőholt harcos az aki a hídon van?
Mert öt nyíl nélkül mégse tudom ölni, vagy ha ott maradok harcolni és nem ugrom át nekem az a képesség volt meg akkor nem halok meg?
dum spiro spero!
2014. november 19. 16:35 | Válasz erre | #65
Azon az úton amelyiken te mentél mindenképpen meg kell küzdened az élőholt szamuráj harcossal (82.fp.,de ő van a borítón is ábrázolva,csak kissé másképpen),és miután legyőzted találsz nála egy elefántcsont kürtöt,amelynek oldalát egy ezüst kardfogú tigris képe díszíti.Adja magát hogy ez a szükséges eszköz,hogy a tigris a te oldaladon harcoljon!
A főnix alakú rubin pedig nem lehet nálad,mert azt a kappáktól kapod miután legyőzted őket a másik útvonalon!
Vagyis az 1.úton sorrendben a kardfogú tigris,Tatsu,az Aranyszázad és a ki-rin fognak segíteni,míg a másodikon az óriás kígyó,a főnix,Eleonóra,és végül úgyszintén a ki-rin.Remélem így már minden oké!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2014. november 19. 15:58 | Válasz erre | #64
Ne elnézést!
Tegnap tablettröl írtam és azért lett kicsit kódfejtő a nyelvezet.
Elindultam az első úton.
Megmentetem a falut meghagytam a fiú életét, vele megöltük a gonosz nagyurat.
Azt hiszem itt kapom meg a rubint bár naivan nem írtam fel mert mondtátok, hogy itt az arany nem jó semmire, szóval ebben nem vagyok biztos.
Utána az üreg ahol van a sisak életerő ital meg a legyező a 9 harcoshoz.
Majd a sárkány a találós kérdéseivel.
Innen meg elágazás nélkül a 8 pontra.

Innen megvan a ki-rin mert magas a becsületem.
Megvan a fönix mert feltételeztem, hogy rubinom van.
A sárkányt az erdőben megnyertem magamnak.
A 9 lovagot meg ugye a legyezővel.

Most a kardfogú tigrishez nem tudom mi kell, és hogy hol szedhetem össze.
Ha újra kezdem induljak el a másik úton vagy itt is végig lehet vinni?
Mert most nyilván újra kell kezdenem :(
dum spiro spero!
© killmaster (Savanyúhas)
2014. november 19. 15:17 | Válasz erre | #63
Pont ez a történet azért volt érdekes, mert sokféle keleti vonatkozású ellenfelet is felvonultatott a már hagyományosnak mondható ellenfelek mellett. Emlékszem a Tatsu első kérdése nem is volt igazán nehéz, no de a második...? 12 évesen törtem rajta a buksit, de nem igazán tudtam volna rájönni, mi is lehet a megoldás. Amúgy sem sok olyan kaland van, ahol 2 eltérő úton is sikert arathatsz a történeten. A rokuro-kubik is emlékezetesek igen...
2014. november 19. 14:49 | Válasz erre | #62
Tiszta Mortal Kombat, rég olvastam, de most kedvet kaptam ehhez a könyvhöz. :) Milyen félelmetesek voltak azok a repülő fejek a faluban. :)
2014. november 19. 13:34 | Válasz erre | #61
Nem oroszlán!Kardfogú tigris.Nem mindegy![smiley]ejnye1[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2014. november 19. 13:24 | Válasz erre | #60
A varangyot vagy a kígyó vagy pedig az orszlán szedi széjjel. Bárki mást küldesz rá, esélytelen lesz ellene! Tehát a kérdésedre a válasz igen, három szövetségessel is kikaphatsz a Síkok közötti lovagi tornán!
© Ravnos
2014. november 19. 12:25 | Válasz erre | #59
Segítenénk, ha tudnánk mit írtál, de ehhez indián kódfejtő kell!!!
2014. november 19. 08:39 | Válasz erre | #58
Szerintem fussunk neki ezeknek a kérdéseknek még egyszer, kicsit érthetőbb nyelvezetben...
2014. november 18. 23:20 | Válasz erre | #57
Meg Lt fonix arany szazad tatsu meg ki-rin name a varagy midget megzabalja ez normal is?
dum spiro spero!
2014. november 18. 23:03 | Válasz erre | #56
Letezik high 4 szovetsegessel as also dognel kihalok a torn an?
dum spiro spero!
2013. december 23. 18:58 | Válasz erre | #55
2013. december 23. 11:57 | Válasz erre | #54
Érdekességnek jó volt,szóval ilyeneket akár a továbbiakban is küldözgethetsz!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. december 23. 09:53 | Válasz erre | #53
Nem meggyőzni akartalak, hiszen amiket írtál azok rendben vannak, csak mint érdekesség mutattam.
2013. december 23. 09:09 | Válasz erre | #52
Tetszett,mivel alapvetően bírom az ilyesmit,de azért tegyük a szívünkre a kezünket és úgy mondjuk ki hogy ez nem egy egyértelmű katana propaganda![smiley]awink[/smiley]
Jóféle kard ez a katana,nem volt ebben semmi újdonság!És ezen még az sem változtat hogy az egész bemutató erre is volt kihegyezve,mert pl.a bőrvértre a hosszú karddal oldalról vágott,a katanával pedig felülről,ahonnan jóval erőteljesebben lehet lesújtani!Látványosabb is volt hogy míg a hosszú kard \"csak\" szimpla bemetszéseket ejt,a katana magából a bábúból is kivág egy darabot.A jégtömbre meg ki tudja mekkora erővel csapott le a fickó.
Mindegy,a lényegen ez nem változtat,a katana a maga szerepére teljesen tökéletes(engem erről már nem kell jobban meggyőzni),ahogyan más típusú kardok is megfelelnek a magukéra,úgy hogy azok közül is akadnak a katanához méltóan kiemelkedőbbek,meg nem annyira jók is!
Ettől függetlenül-éppen a szerepkörük miatti eltérésekből adódóan-nincs olyan hogy legjobb kard!A katanát alapvetően olyan stílusban használták mint amit a mostani kendo harcművészetben láthatsz!Jó reflexekkel,megfelelő időben lecsapni vele.Ha talált,akkor az ellenfél nagyon jó eséllyel halott vagy súlyosan sérült,és így ártalmatlan.De pl.lovas harcmodorra ebből adódóan nem a legalkalmasabb(ahol hosszabb pengéjű,íveltebb kardok váltak be,mint pl.a szablya),vagy az európai típusú vívótechnikákra sem(ami nem egyszer lesújtok egy nagyot,hanem szúr-hárít-vág-hárít-és így tovább amíg nem talál).A kétélű kardnál pl.ha elsőre nem sikerül a vágás,még mindig visszaránthatod a pengét,és találhatsz,míg a katanánál az azt alkalmazó harcmodorba ez be sincs kalkulálva;ott egyből találnod kell,vagy nagy valószínűséggel téged találnak el,így a katanának nincs is ellenéle.
És végül egy cseppet visszatérve a rettegett harcosok sorozathoz!Ha láttad minden részét,akkor emlékezhetsz hogy a szamuráj kontra viking párosításnál,a katana nem vágta át a viking láncingjét!A Sun-tzu vs. Vlad Tepes részben pedig a kilij kard szerepelt a legjobban az egész sorozatban a vágóteszten!
Ahogyan lentebb írtam,nem volt az sem hibátlan sorozat,de hogy elfogulatlanul mutatták be a különféle fegyvereket a teszteken az biztos.
Szumma:bár tetszett,hiába néztem meg a linked,mert (sok)mást írni nem tudtam mint eddig.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. december 22. 21:00 | Válasz erre | #51
http://www.youtube.com/watch?v=EDkoj932YFo

Itt a link, megvan:D
Az ajánlásban találhatsz még hasonló jókat a katanáról.
2013. december 22. 17:54 | Válasz erre | #50
Igen,volt benne néhány ostoba párosítás(pl.lovagok-kalózok);nem kevés helytelen fegyvermegítélés,tipp(amikor a jobbnak kikiáltott fegyver rosszabbul szerepelt[smiley]vigyor3[/smiley]);néhány tény figyelmenkívül hagyása,és(ezáltal?)inkorrekt döntéshozatal,és nyilván egy rakás dolog-már csak ezek miatt-sem teljesen reálisan lemodellezhető;plusz hogy adásba kerülhessen némileg showjelleget öltött,de mindezek ellenére összességében mégiscsak jó és szórakoztató műsor volt szerintem is!
Ráadásul-ennek köszönhetően-így már számodra legalább tisztasor miről firkálgattam itt lentebb![smiley]awink[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. december 22. 15:53 | Válasz erre | #49
Igen, láttam az összeset, szerettem is:D
Ballisztikus zselére gondoltál szerintem.
Egy bajom volt a sorozattal, hogy sokszor nem lehetett egyértelműen a számokra hagyatkozni, ezért többször is szavazással és logikai alapon döntöttek. Ami oké is lenne, de azért minden éremnek két oldala van. Ami még nem tetszett, az hogy nem mindig volt korrekt az összepárosítás, de amúgy egy jó sorozat, én is merem ajánlani!
2013. december 22. 08:52 | Válasz erre | #48
Nem túl régen a Spektrumon leadtak egy jópofa,3 évados sorozatot,magyarul Rettegett harcosok címmel(eredetileg Deadliest warriors).Lehet ismered is,itt a neten is rá lehet találni.Epizódonként elővettek egy-egy jellegzetesebb történelmi(néha jelenkori)harcostípust,a későbbiekben hadvezért,és lenyomattak velük egy képzeletbeli ütközetet,hogy ki a jobb.De mindezek előtt letesztelték az adott illetőre jellemző főbb fegyvereket.És itt a lényeg!Mert okés hogy ez félig-meddig egy showműsor,de azért jócskán akadtak benne főleg ezen a fegyverteszt téren érdekességek!
A kardokat például az emberi testhez nagyon hasonló tulajdonságú zselével,vagy disznótetemekkel tesztelték!Volt amelyik jobban teljesített a katanánál,pl.a már alább említett kilij is!
Tény hogy jó kard a katana,és éppen ezért baromi nagy mítosz övezi,de nem jelenthető ki hogy a legjobb kard mind közül!Ugyanis a kardok is különböző funkciókra vannak fajtáikként kialakítva,és arra amire a katanát használták arra lehet a legjobbak között van(gyalogos fegyverként lesúlytani),de pl.nem a legjobb lóháton(oda sokkal jobbak a hosszabb,hajlított pengéjű kardok),vagy vívni sem a legideálisabb(mert nem kétélű kard),stb.
Ha nem ismered az említett sorozatot,neked bátran merem ajánlani!Ha a showelemektől,és néhány apró tévedéstől el tudsz tekinteni,egészen jól bemutatja különböző korok fegyvereit,és képet kapsz a hatékonyságukról is!A fantasy műfajra átültetve is hasznos adalék!
Szóval nem igazán van olyan hogy a legjobb kard,mert amire ezeket anno kitalálták,abban majdnem mind jól teljesít!(+a csontot is viszi,vagy minimum berepeszti a legtöbb[smiley]awink[/smiley])

Mindkét verzió elképzelhető katanatesztre,hiszen térben,időben eltérhettek a szokások Japánban is.

Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. december 21. 15:52 | Válasz erre | #47
Azt hadd tegyem hozzá, hogy a katana a valaha készült legjobb kard.
Youtubeon van egy videó, amiben összahasonlítják a valószínűleg a második legjobbal, ami egy valamilyen középkori volt. Nost egy hatalmas jégtömb volt a végső teszt, a katanának meg se kottyant, míg a középkori kard \"csak\" a felszínét surolta. :D

Én úgy hallottam, hogy a katanát valóban az elítélteken próbálták ki, de úgy, hogy sorba állították őket és annyi csillagot kapott, amennyi fejet egy suhintásal képes volt levágni.
© killmaster (Savanyúhas)
2013. december 21. 13:13 | Válasz erre | #46
Be kell kenni méhviasszal és PÉL varázslatot olvasni a kardra! Az ilyen fegyver darabol mindent, csontot hús, fát, fémet hát talán kristályharcost nem, meg pár mágiahasználó lény is ellenáll az efféle fegyvereknek, sőt némely halálon túli lény is, de aki rutinos kalandor, mint én is, megtalálja ellenfele gyenge pontját. Meg be kell látni 2-12-es ügyesség skálában kell elhelyezni ellenfeleinket, amely elég szűk terjedelem. 2-3 ügyességgel bír egy Óriás patkány vagy Grannitusz. 5-6 ügyességgel Goblin, Ork, Zombi. 7-8 ügyesség Óriáspók, Barbár, Sötét elf, Törpe. 9-10 Kentaur, Óriás Homokhernyó, Küklopsz. És ami efelett van, na ők már nagyon tudnak. Nem is beszélve a Démoni lényekről, Sárkányokról, egyéb 12 ügyesség + áfa jellegű alakokról, akiknek még speciális sebzése is van. Ugyanez a helyzet életerő fronton is általában megmaradnak a 2-12 intervallumban, kivétel is akad persze, a Zagor legendája épp ilyen, meg néhány extrém teremtmény vagy gonosz alak, akikkel összefuthat az ember. Fogadjuk el, hogy a szabályok egyszerűségébe beletartozik az is, hogy 1 kalap alá veszünk bizonyos dolgokat, így ugyan nehezebb árnyaltan skálázni, de cserébe megmarad a játék egyszerűsége. Már pedig ennek is köszönhető a sikere a játéknak...
2013. december 21. 11:55 | Válasz erre | #45
+kiegészítő gondolat.Szerintem az hogy az aranyőr gond nélkül lekaszabolható egy normál acélkarddal teljesen reális!Indoklás:ebben az esetben az anyag keménysége a lényeges az anyag sűrűségével szemben.Ha nem így lenne akkor pl.aranyból,ezüstből,ólomból is készülhettek volna a fegyverek,vértek,de amellett hogy kényelmetlenül nehézzé is vált volna a használatuk,mivel puhák nem értek volna sokat,az előállítási költségekről,ill.az ólom mérgezőségéről már nem is beszélve!Nem véletlenül az acél terjedt el az ilyen jellegű fegyverek gyártása esetében!
De akkor a kristályharcosnál miért nem ér mégse semmit?Ebben az esetben nem az a gond hogy a kard anyaga acél,hanem hogy maga a fegyver kard!Ha egy karddal kezdenénk csapkodni a kristályharcos testét,maga az acélfegyver szintén vágná azt,de a vágóél a kristályharcos tömör,masszív kristályfelületével szemben itt olyan hátrányba kerül,hogy csak kisebb szilánkokat lennénk képesek róla/belőle lecsapkodni,és mire akkora károsodást okoznánk hogy a kristályharcos kifingjon,egyrészt kimerülnénk a fáradságtól,másrészt előbb verne ő agyon minket!Lehetne úgy is hogy sebezzük simán őt is,de akkor a kristályharcos életerejét felvihetnénk teszem azt 200-ra is!
Itt jön be a képbe a kalapács,ami szintén acél ugye(azaz nem az anyaga számít!),de a sérülést okozó felülete miatt,ebben az esetben sokkal hatékonyabb!A nagyobb felület által bevitt ütés ereje sokkal nagyobb területen terjed szét a kristályharcos testén/testében!
Szóval,bár a kristály keményebb mint az arany,nem keményebb mint az acél,azaz itt a problémát a kard élének kisebb felületre bevihető sérülés okozása jelenti,nem az anyaga.
A csont(váz);ha logikusan gondolkozunk,és azt mondjuk hogy a csont ellen a(z acél)kard nem sokat ér,akkor rádöbbennénk hogy a történelem folyamán a kardok ellen csontvérteket,-pajzsokat,stb. alkalmaztak volna,nem szintén fémből(acélból)készülteket.De ugye ez mégsem így volt.Lehet hogy maga a kard éle a csonttal szemben a fentebb említett kristályhoz hasonlóan nem a leghatékonyabb(egy kalapáccsal szemben mondjuk);de a kard súlyának,és a kard használat megfelelő lendületének összege kellő károsodást okoz ebben az esetben(a kristállyal ellentétben)!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. december 21. 11:16 | Válasz erre | #44
Nem vitatom amit írtál,és éppen ezért ideje tisztába tenni néhány dolgot ezzel kapcsolatban!
Az hogy kard önmagában egy nagyon tág halmazt lefedő megnevezés,hiszen kard és kard között is számottevő különbségek lehetnek,és vannak is!Maradjunk annyiban hogy bizonyos kardok simán átvágják a csontot,némelyek meg nem(és ehhez rögtön tegyük hozzá hogy most csak az acélkardokról van szó,mert pl.az ókori bronzkardok esetén én is inkább a csontra fogadnék)!
A csont esetében sem mindegy annak mérete,jellege(csöves csont vagy lapos).
Illetve nem elhanyagolhatóak a használati körülmények sem!
Pl.ha nincs elég hely lendületet venni,és egy nagyobb méretű laposcsont felületére(pl.egy kifejlett kodiak medve lapockacsontjának lapjára)sújtok le,nem biztos hogy elsőre átvágom akár egy katanával sem!Evidens.
De ha egy az általános fantasy-ban is oly gyakori emberi csontvázra csapok le,kellő lendültet véve majdhogynem 100% hogy vágni fogja ahogy az a nagykönyvben meg van írva!A középkori japánban pl. egy frissen elkészült katanát eleve úgy teszteltek hogy egy csapásra ketté vágtak vele egy elítéltet,ahol a csonton kívül még izmokat,szerveket is vinnie kell a kardnak!Ha nem sikerült elsőre ketté vágni a szerencsétlent,a kard hibásnak minősült,ment vissza a kovácshoz aki dolgozott még rajta.
A koponya bár lapos csontok egysége,mégiscsak viszonylag vékony csontokból áll,szóval szerintem nagyon nagy valószínűséggel vágná azt is!
Abba most nem megyek bele hogy a katanán kívül is vannak,ebből a szempontból ilyen kardok(sőt még jobbak is!lásd pl.a kilij-t)az európai középkorból szintén!
A rokuro-kubi esetében-mivel egyfajta túlvilági/démoni lény-viszont jogos a \"mágiafaktor\",ebben igazad van,de Reactorral egyet értve ezt én is inkább az ügyességpontjának a megemelésével érzékeltettem volna,nem az életerjével,vagy ahogy te írtad,legyen kis életerő,és sebezz rajta kisebbet!
A rokuro-kubik esetében mondjuk az is vicc hogy egynek ü7 é8,többnek pedig ü11 é16,tehát többet arányaiban könnyebb legyőzni!Oké,a KJK szabályok lehetőségei kb.ennyit engednek.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. december 21. 09:07 | Válasz erre | #43
Az arany önmagában valóban egy puha fém. Ami a csontot illeti, a disznólábat sem véletlenül hentesbárddal csapkodják, ahol fontos szerepe van annak megvastagodó, felső felének, ami súlyt ad az egésznek, hogy nagyobb erővel darabolja fel a fránya csontokat. Másrészről még ha el is fogadom, hogy a katana könnyen darabolja a csontot (tehát akár ezt a koponyát is), a mágiafaktorról akkor sem szabad megfeledkezni.[smiley]skull[/smiley]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2013. december 20. 22:45 | Válasz erre | #42
A kard több mint valószínű hogy acélból van ugyebár,ami pedig jóval keményebb mint az arany,és ez számít,nem az anyag sűrűsége!
Hozzáteszem ez a \"kard a csont ellen kevésbé hatékony\" szabály reálisan szintén hülyeség,mert egy jóféle kard-mint pl.a Szamuráj kardjában a katana(!)-simán átvágja a csontot is a pi...ba![smiley]ninja-3[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. december 20. 22:06 | Válasz erre | #41
Na igen ,ez egy lehetőség lenne, a csontvázaknál elő is jön rendszeresen hogy \"éles fegyverek nemigen tesznek kárt bennük\", ezenkívül csak a Kristály Harcosok voltak olyanok, hogy ellenálltak a kardnak.
Fura, mert a Hóboszorkány arany-őrénél például nem volt ilyesmi, azt simán levághattad karddal, pedig tömör arany volt, ami ugye egy nehézfém.
2013. december 20. 09:00 | Válasz erre | #40
Hát pont ez az, egy mágiával átitatott koponyát ütlegelsz egy szerencsétlen karddal. Lásusk be, egy vágófegyver nem éppen ideális fegyver egy masszív, strapabíró csont ellen. Ha kalapáccsal mennél neki, azt mondanám, oké. Ez analóg azzal, hogy feleennyi életereje van, és cserébe minden sikeres találatod csak 1 ÉLETERŐ pontnyi sebesülést okoz.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2013. december 19. 20:01 | Válasz erre | #39
Most komolyan, mit veszekedtek?
Egy igazi hű szamurájt ez nem riasztja el!
[smiley]duhos2[/smiley][smiley]crazya[/smiley][smiley]wink[/smiley][smiley]nevetes1[/smiley]
2013. december 19. 18:48 | Válasz erre | #38
Tudom, az elnevezésekkel nincs is gond, a Maijem-Nosoth se zavart be túlzottan, ennél a játéknál meg alapból elvártam a japán neveket. Maguk a szörnyek értékei tűntek irreálisnak, hogy az életereje kb. annyi mint az Óriásé a KJV-sorozatból, akit Óriásfogból lehet megidézni. És ez csak egy FEJ :D
2013. december 19. 17:04 | Válasz erre | #37
A totate kumo mindössze annyit jelent hogy karoló pók.A mukade pedig =százlábú.Volt már erről szó itt valamelyik fórumban.Nem nagy durranás nevek ezek,csak nem lettek átfordítva japánról![smiley]awink[/smiley]

Amúgy-mivel nincs a KJK-nak egységes szabályrendszere-hogy melyik ellenfél milyen értékekkel bír,kizárólag az adott írón múlik!A szamuráj kardját összehozó írópáros pedig már a Haláltalizmánnál sem fogta vissza magát ha az életerőről volt szó!Ha jól rémlik ott is van valami szárnyas koponya 6-os életerővel!
Ebben a témában amúgy együttérzek Reactorral.Nekem sem tetszik hogy így alapkoncepció híjján,ennyire össze-vissza,egymáshoz viszonyítva irreális értékek alakultak ki!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© sav
2013. december 19. 16:42 | Válasz erre | #36
Ezeknek az elnevezéseknek egy része japán, tehát a teremtmény eredeti japán nevére utal.
A Totate Kumo pl. egy fajta pókot jelent, de van benne valami féreg, aminek szintén hasonló japános neve van (és nagyon erős, a társunkat meg is öli, ha jól emlékszem 20-as életereje van).