Zagor.hu
Zagor.hu fórum
11 – A rémület útvesztője
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (4)
© Nheil
Az országút harcosa kitérő után Livingstone mester visszatért a fantasy környezetbe, Titánra, ahova igazán tartozik. Most éppen ismét meg kell mentenie valakinek a világot, ezúttal a gonosz Malbordus a főellenség, aki a Koponyák sivatagának mélyén rejtőzik, Vatos elveszett városában.

Küldetésünket Yaztromo varázsló barátunk indítja el, illetve segíti is, mert az újító kedvében lévő Livingstone ezúttal végre (végre?) bevezette a varázslást. Egy kicsit banális a rendszer, tíz varázslatból megtanulhatunk négyet. Előismeret nélkül ugyebár csak a szerencsén múlik, hogy ezek mennyire lesznek hasznosak, van olyan, amit a kaland során egyszer sem lehet használni, a Nyelv, míg például a Tűz, Víz, Ajtónyitó, Írásjelolvasó varázslatok gyakran alkalmazhatók és hasznosak. Az életerőnkből varázsolunk, ami sokaknak nem tetszik, nekem ezzel nagy gondom nincs. És nincs olyan szituáció, amit kizárólagosan valamelyik varázslattal lehet csak megoldani, a legjobb példa az ajtók kinyitása kulcsokkal, az Ajtónyitó helyett. Szóval ez tetszik, hogy egy kis fűszerezést adnak a varázslatok, nem kell rájuk annyira hagyatkozni, mégiscsak harcosok vagyunk.

Természetesen nem elég csak simán meglátogatni és eliminálni Malbordus mestert, a küldetésünk szerint öt sárkányszobrot is meg kell találnunk Vatos rejtélyes, föld alatti városában. Ez már bajosabb, mert mindegyikbe bele kell futni a bal/jobb folyosókon, egyet sem lehet kihagyni. Kettő-háromba még csak-csak belefut a kalandozó akár első alkalommal is, de mind az öthöz azért igen nagy szerencse kell. És ami igen ellenszenves húzás, hogy a játék elején két útvonalon kezdhetjük utunkat, amiből az egyik garantált halált eredményez később, mert ott nem találjuk meg a távcsövet (ehh), ami az egyik sárkányszoborhoz elengedhetetlenül szükséges. Jó, végül is bele lehet magyarázni, hogy sietni kell és a hajó mégiscsak logikusabb választás, mint gyalog menni... De így kidobni 20-30 fejezetpontot a semmire, amit egynél többször soha senki nem fog elolvasni úgysem, kiábrándító. Két másik létszükséglet tárgy a homokhernyó foga és a törpék pörölye, de azokat legalább mindenképp megtaláljuk, nem kell egy rossz bal/jobb beforduláson aggódni.

A történet különben pazar. Az első, rövidebb rész ami időben több napot ölel fel, az utazásunk Feketehomok kikötőbe, majd onnan a hajóút a Koponyák Sivatagába. Ezt követi a sivatagi szörnyvadászat, valamiért 20 méterenként nekünktámad valami bestia arrafelé. Elég sok tárgyat össze lehet kukázni, a nomád táborban pedig venni amiket a későbbi szörnyek ellen hatékonyan be lehet venni, bár eléggé esetleges, hogy mikor melyik tárgyunk válik be az adott bestia ellen. A történet második fele pedig már Vatos városában játszódik, ahol a sárkányszobrokat keressük. Jópofa a halál szolgájának megjelenése, aki előttünk haladva a halál szó betűit rejti el egyesével. Milyen szép és praktikus nyelv a magyar, hogy az angol death szó pont ugyanannyi betűből, mint a halál! A love szóval már gondban lennénk :-) Mivel a legtöbb helyre bele kell néznünk, biztosan belefutunk egy-két betűbe, de szerencsére elég csak egyet kihagyni és megússzuk. Valamiért a szerző nem volt ilyen megengedő, hogy mondjuk négy szobor is elég az ötből...

Vannak hiányosságai és nem szimpatikus szegmensei a könyvnek, de összességében egy jól sikerült, érdekes, izgalmas kaland a Rémület útvesztője, ami után már nem tudott Livingstone szerintem igazán nagyot alkotni, mert innentől leginkább a régi ötletekhez való visszanyúlás fog dominálni a munkásságában.
10/8
 
[b]Borító[/b]
Az egyik ellenfelet, egy Kígyóembert ábrázolja. Szerény véleményem szerint eléggé bénán néz ki, ahogy ott áll a bejárati kapun tökéletesen egyenesen, a fejszét is teljesen hibátlanul tartja…mintha valami öntapadós matrica lenne a bejárati ajtóban, túlságosan szabályos.

[b]Grafikák[/b]
A színvonal továbbra is megmaradt, az ábrázolások nagyon jók, habár mondjuk az Óriás Homokhernyó eléggé torz, bénán néz ki, akárcsak a főellenség, Malbordus.

[b]Történet[/b]
Újfent bátor kalandozók vagyunk, a feladatunk egy Malbordus nevű gonosz varázslót megállítani, aki óriási sárkányokkal akarja megtámadni Allansiát. Valahol a Koponyák sivatagának mélyén, egy Vatos nevű eltűnt városban tanyázik. Szerencsére ezúttal is kapunk segítséget – Yaztromótól, a fekete erdő jóságos varázslójától, aki megtanít minket „darázsolni”. Eléggé sablonos sztori, csupán a környezet más.

[b]Nehézség[/b]
Nem könnyű. Nagyon meg kell fontolnod, hogy mindig a jó döntést válaszd, ugyanis ha pl. az elején már nem balra fordulsz, hanem jobbra, nem lesz meg egy fontos tárgyad, és az egész küldetésednek annyi. Eléggé sok erős, félelmetes szörny van, hozzájuk képest Malbordust piszok egyszerű legyőzni. Jópárszor neki fogunk állni, mire végig tudjuk csinálni.

[b]Főellenség[/b]
Malbordus – aki ahhoz képest, hogy milyen fullos májercsávónak van beállítva végig, egy gyenguszka kis ellenségecske, aki még varázsolni se igen varázsol. Nem is őbenne van a nehézség, hanem az 5 sárkányszobrocska megkeresésében, ha ugyanis nem találjuk meg mindegyiket, elbukod a missziót.
Ha a papnőt, Leeshát is beleszámoljuk, akkor voltaképp két főellenség van, de Leeshát sajnos nem lehet megölni.

[b]Ami tetszett[/b]
A környezet ezúttal is jó változatos, a mérsékelt övezeti erdőkből indulva eljuthatunk a legforróbb sivatagba, aztán ha megleltük az eltűnt várost, folyosós-termes épületharcászat következik. Ebben a kalandban is képesek vagyunk varázsolni, és van jó néhány hasznos varázslat, amit érdemes elsajátítani. Furcsamód is rengeteg jóbaráttal fogunk találkozni utunk során, például lepacsizhatunk a hadihajó legénységével, a falfestővel, vagy épp a Gnómmal, ami nagyon fontos lesz. Érdemes mindenféle hasznos tárgyakat gyűjtögetni, mert elég sok olyan helyzetbe fogunk kerülni, ahol se a kardunk, se a „garázstudományunk” nem segít rajtunk, hanem kell valami eszköz, amit utunk során szermányoltunk. Az életerőre nem árt vigyázni, mert nem nagyon lesz alkalmunk visszaállítani, bár ha nálunk van mindig a megfelelő tárgy az adott szituációhoz, akkor nem kell ilyesmitől tartani. Ja, és a halálpontok is remekül meg lettek írva, no meg a Halál Küldönce, aki a HALÁL szó betűit elrejti ide meg oda, és ha mindet elolvasod, akkor véged van…jujcika!!!

[b]És ami nem[/b]
Na hát itt bajok lesznek. Először is, ebben is akadnak eléggé nevetséges elírások. Aztán elég komoly probléma, amit az elején írtam, hogy ha a játék kezdetén hibás döntést hozol, akkor hiába csinálsz meg minden mást jól, el van cseszve az egész, és ez persze csak a könyv legvégén derül ki. Azonkívül nekem tökre úgy tűnik, mintha az egész sivatag ellened volna – van itt kagylószörny, Homoki Csattogó, Baziliszkusz, és Óriás Homokhernyó is, aminek eléggé kopiszaga van (a Dűne című könyvben vannak a homokférgek, szerintem onnét lett kilopva ez a lény). Sose hittem volna, hogy egyszer negatívumként fogom beállítani a szörnyek sokszínűségét. NEM kell ennyi monszta egy sivatagba! A varázslatokkal szintén nem oké az a dolog, hogy mindegyikért életerő pontokkal kell fizetni, kivéve a vízteremtő varázsigét, ami csak a sivatagos részen hasznos (ott se túlzottan, mivel szomjan halni nem lehet a sivatagban…nincs ilyen halálpont). Úgyhogy ha varázsolni akarunk, készüljünk fel rá, hogy az életerőnk meg lesz kicsit nyirbálva általa. Ráadásul vannak teljesen felesleges varázslatok – például a Nyelv – amit soha, egyszer sem lehet használni a játék során. Egy másik eléggé „népszerű” – sűrűn elkövetett hiba – hogy hiába akadsz rá egy kincseskamrára tele arannyal, gyémánttal, nem tudsz csórni belőle (bár egy arany csontváz szobrocskát azért lenyúlhatsz, bűnbánatjutalom). Leeshát nem lehet megölni sajnos, a röhej csúcspontja viszont Malbordus volt, aki egy töküres szobában végig ott kuksolt egy gödör fenekén, és várta, mikor megyek oda…naggggyon valószerű, emberek! Ennél már csak az röhejesebb, amikor „varázslás” címszó alatt csinál egy mennydörgést, és kész…ennyivel ki is merült a varázstudománya, karddal kezd el vagdalkózni. A befejezése tiszta olyan mint egy FPS játéké, mondjuk a Doom-é. Bemész egy szobába, megjelenik a főellen, és zúzd le…a Káosz Fellegvárában sokkal jobb volt a leszámolás a főellenséggel, hihetőbb, és még gondolkodni is kellett!

De komolyan, mi a szart csinál ott a gödör fenekén az egész kaland alatt???
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
A borító egyenesen szemet gyönyörködtető, most hirtelen nem tudnék szebb fedélmunkát mondani kaland-játék könyvnél, mint Christos Achilleos munkája. Vatos kapujának kígyó őrét ábrázolja teljes fegyverzetben.

[b]Illusztráció[/b]
Teljesen rendben vannak, nagyon egységesek a rajzok. Néha itt is megjelennek azok a "háromnegyedes" képek, amelyeket a Tolvajok városából ismerünk. Egyes figurák kifejezetten félelmetesek, mint a fantom (59.) vagy a Halál küldönce (140.).

[b]Háttértörténet[/b]
Nekem nagyon tetszett a háttértörténet bevezető mondata: "Malbordus talán azért volt olyan gonosz, mert teliholdkor született és farkasok üvöltöttek anyja erdei kunyhója körül…" Szóval adva van ez a Malbordus pacák, akit a sötét elf urak jól kitanítottak, hogy majd ő a Koponyák Sivatagában található elveszett város, Vatos sárkányszobrocskái segítségével leigázhassa a világot (na persze miután a sárkányszobrocskákat hatalmas élő sárkányokká változtatta). Egyedül mi állíthatjuk meg őt… bla, bla, bla…

[b]Eredetiség[/b]
Teljesen egyedi ez az egyiptomi atmoszférájú világ, ami a kaland előrehaladtával egyre erősebb lesz (az elején még a megszokott fantasy környezetből indulunk). A sivatagi forróság elleni küzdelem is eredeti, de a legérdekesebbek az ellenfelek. Faramucibbnál faramucibb szörnyekkel találkozhatunk. Van itt egyszemű mutáns, a pillantásával kővé változtató bazilikuszgyík, fantom, homokhernyó, harci szél, óriás százlábú, stb. Mondjuk vannak már az elmebetegség határát suroló lények, mint a Tüskés Szem, vagy a Sátán (aki mellesleg halál gyenge), ezek kitalálásakor már nem tudom mire gondolhatott Livingstone…
De a Halál küldöncével talán a legjobb ellenfelet alkotta meg a kaland-játékok történetében (a
"nem főgonosz" kategóriában). Ez a lény a HALÁL szó betűit rejti el különböző helyekre, és ha mi szerencsétlenségünkre az összesre rátalálunk, akkor visszatér hozzánk és nincs menekvésünk. Ez a játék a halállal eszméletlenül okos ötlet, mert ugyebár ha az összes sárkányszobrot meg akarjuk találni, sok helyre be kell kukkantani, de így veszélyeztetjük saját magunkat is. Ez az egy dolog önmagában megduplázza a kaland izgalmát, amikor elhúztam egy függönyt, azt írja a könyv: "attól tartasz, hogy a halál szó egyik betűje vár rád…", és tényleg pont erre gondoltam! Amikor pedig már el is felejtettem a betűket, pont akkor bukkant fel egy.
Egyedül annyit sajnálok, hogy Leesha és a főgonosz Malbordus személyisége nincs jobban bemutatva, de valószínűleg ez már nem fért volna bele a könyvbe.

[b]Kihívás[/b]
A játék a könnyebbek közé tartozik, bár rengeteg különféle kihívás vár ránk. Ugyebár a víz kardinális kérdés lesz a sivatagban, meg hát Vatosban meg kell találni mind az öt sárkányszobrocskát. Ez utóbbi talán annyira nem gond, ha minden helyiséget jól átkutatunk. A legnehezebb szerintem a kristálysárkány megszerzése, amit egy padláson élő utcaseprő gnómtól kaphatunk meg (először persze meg kell találni a lakhelyét), de csak akkor, ha adunk cserébe egy távcsövet, tehát ez a mindenképpen megszerzendő tárgyak közé tartozik. A többi nélkülözhetetlen tárgy a homokhernyó fog (e nélkül nincs esélyünk a főpapnő Leesha ellen) és Gillibran, a törpe király kalapácsa, ami nélkül nem tudjuk a sárkányokat megsemmisíteni. Ez utóbbit mindenképpen megkapjuk egy haldokló törp futártól, csak annyit kell tennünk, hogy odamegyünk hozzá.

[b]Főgonosz[/b]
Hát-hát, Malbordus… Malbordus… olyan jó főgonosz lehetett volna… Már annyira várjuk az összecsapást vele, hiszen a könyv állandóan figyelmeztet, hogy ez is Malbordus bérgyilkosa, meg az is, meg hogy Malbordus már előttünk jár… aztán a végén megjelenik előttünk egy vézna ficsúr, elnyom valami megsüketítő hangvarázst (bár ez rohadt hatásos, ha nincs rajtunk a rézgyűrű, ugyanis -3 Ügyesség pont!), aztán már ki is nyírhatjuk. Nem tartozik az erősebb főgonoszok közé.

[b]Rendszer[/b]
A rendszer hagyományos, de a játék elején öreg barátunk Yaztromo megtanít minket 4 általunk választott varázslatra. 10 közül kell választani és mindegyik nagyon csábítóan hangzik, szóval sokat lehet agyalni rajta, hogy vajh' melyik lesz nélkülözhetetlen. Nos, szerencsére egyik sem az, de persze van rangsor. Úgy vettem észre, hogy a Vízteremtő, Írásjelolvasó, Ugrás, Tűz mágiák a legmenőbbek a kalandban, de hát a többi se árthat (Fény, Varázsnyíl, Csapdafelderítő, Teremtményaltató, Ajtónyitó - kb. ebben a sorrendben). A kitolás a Nyelv varázslat választásakor jelentkezik, mert egyetlenegyszer sincs lehetőség a használatára a játékban (vagy megint én voltam vak). A másik szokásos baromság, hogy a mágia használata Életerőbe kerül, csak már nehogy meg kelljen bolygatni a rendszert egy új értékkel, a varázslat ponttal (úgy látszik, ez az én vesszőparipám, mindig ezen tudok kiakadni a legjobban). Az meg a csúcs, hogy miután átmentünk az aranyeső alatt - ami megfoszt minket varázsképességünktől - és utána próbálunk varázsolni, akkor persze nem történik semmi, de azért naná, hogy az életerőveszteséget elszenvedjük…
Ja és még egy: a Teremtményaltató varázsnak totál zavaros a definíciója. A nevéből ugye arra asszociálnánk, hogy mindenféle lényre hat, a leírása ezzel szemben kizárólag emberi lényekre vonatkozik, a kaland során viszont persze bármilyen lényre rámondhatjuk. Varsányi Máriának rossz napja lehetett, mikor ezt fordította, gondolom, itt a humanoid kifejezéssel gyűlt meg a baja (bár nem tudom, nem olvastam eredeti nyelven).

[b]Hangulat[/b]
A hangulatról leginkább a változatos helyszínek gondoskodnak. Yaztromo tornyában kezdünk, később megszállhatunk a Feketehomok kikötő egyik vendéglőjében, részünk lehet egy hajós ütközetben, aztán ott a sivatag, meg Vatos, az elveszett város. Érdekes az átmenet a fantasyből egy valamiféle egyiptomi atmoszférájú világba. A megpróbáltatások változatosak, a játék sosem válik unalmassá. Több szót ne is vesztegessünk rá, a Rémület útvesztője egy jó könyv, minden a helyén van benne.
Értékelés: 8 / 10
Ez egy remek KJK könyv. A főellenség legyőzéséhez szükséges szobrok összegyűjtése igazi kihívást jelent. A szövegből remekül átjön a nagy távolságok érzete, amitől A rémület útvesztője igazán epikus műnek érződik. Tengeren egy városba utazol, majd bejársz egy forró sivatagot, hogy aztán elérkezz Vatos ősi, elhagyatott romjaihoz. Remek borító, jó belső illusztrációk és egy érdekes kaland, melyek egy kiváló könyvet eredményeznek. Megéri elolvasni.
hr
Első oldalElőző oldal12
2011. december 20. 21:32 | Válasz erre | #17
Esküsöm, lehet, hogy szarkasztikusan hangzik, de tényleg így van, olyan jó olvasni titeket!:)

Mondjuk azért szögezzük le, ha Livingstone akar, akkor nagyon is tud! Pl.: a lentébb említett Varázsló Kriptája.

Szlobo: mire ment el 400 fp? Például az utazásra! Ez viszont nem mentesíti Mr. Iant, hogy ne változtasson az eddigi tematikán, végtére ő az egyik kitalálója Titánnak. Értem ezalatt, hogyha úgy érzi az író, hogy kevés a 400, akkor nyugodtan lehetett volna 500 is, vagy még több.

Killmaster: karakternek - ha röviden és tömören akarom megfogalmazni - azt a személyt, vagy lényt nevezhetjük, aki nem csak úgy ott van, le kell gyakni és kész, hanem csinál is valamit. Például Yaztromo! Végzi a mindennapos teendőit, ha alkalma van szeretettel elfogyaszt pár szelet csokitortát, segít a nehéz sorsú kalandoroknak megmenteni Allansiát, megsértődik, ha nem tisztelik, és mérgében békává változtat minket, ésatöbbi. A Varázslóban például elég sokat segít nekünk.
De karakternek nevezhetünk egy szimpla törpöt is, akinek a személye a vele folytatott párbeszédekben alakul ki igazán. Például egy büksze törp, aki nem hódol be nekünk, hanem vitába száll velünk, csak mert szerinte nem ez, hanem az a helyes útirány.

Főgonosz tekintetében Malbordus az egyik leggyengébb. Igaz, kell a rézgyűrű, de csak ennyi. Egy közepes értékű kalandorral is el lehet intézni őt.
Ha már igazi főgonosz akartok, akkor ajánlom figyelmetekbe - a teljesség igény nélkül: Belgaroth, Baltazar Storm, Zharaddan Marr, Razaak, Zagor. Na ők tisztességgel alánk tesznek.
© SzG
2011. december 20. 18:08 | Válasz erre | #16
Sárkányszobrok: pedig így van, és amit most leírtál, abból is ez jön le. :) Lásd a százlábúnál lévő szobrot, egyszerűen be kell nézni a függöny mögé, aztán kész. A gnómos esetleg kivétel, igen, az ezüstsárkányosra te magad írtad azt, hogy könnyű felvenni, mint ahogy az utolsó kettőt is (magyarul te is azt mondod, hogy az ötből háromra könnyű rátalálni, szóval elvileg egyet értünk :D). Tehát egy-kettő van max. amit kicsit nehezebben lehet felvenni. A halál szó betűivel meg már leírtam a véleményem, kis túlzással azokat nehezebb megtalálni, mind a szobrokat. xD Legalábbis nekem asszem még egyszer se sikerült mind az ötöt begyűjteni, de lehet, hogy csak szerencsém volt.
A labirintus (hatszoros idézőjelben :)) ) felépítésével kapcsolatban már szintén leírtam a véleményem, illetve a tényeket, hogy az egészben van kb. öt elágazás, és az sem az igazából, de ha rápillantasz a térképre, amit linkeltem (vagy amit rajzoltál), abból ez egyértelműen lejön (és mondom, tegyük hozzá, hogy a második elágazásnál még csak nem is dönthetsz arról, hogy merre mész tovább, mész északnak oszt kész). De ezt neked amúgy is tudnod kellene, mindenféle térkép nélkül is, ha egyszer tényleg töviről-hegyire ismered a könyvet. :)
A linearitás azt jelenti, hogy egy út van, és nem térhetsz le róla, egyenesen mész előre pl. dél felé szinte végig, ahogy Wildchild is írta, inkább csak annyi lehetőséged van, hogy pl. megnézel-e valamit, felveszel-e valamit, lerohanod-e xy-t, mit használsz ellene, ilyesmik, ami mondjuk tényleg választási lehetőség, de... na mindegy, nekem ez már önmagában is elég problémás, azért az, hogy ennél komolyabb vagy éppen életszerűbb, a tényleges szerepjátékra lehetőséget adó helyzetek, döntési helyzetek nincsenek, beszélni se lehet szinte senkivel, meg ilyesmi, de hát ezért se vagyok olyan nagy kjk-fan, mert többé-kevésbé minden könyv erről szól.
Az, hogy ennyi fért a 400 fejezetbe, hát igen... ez ilyenkor (ha kissé szerencsétlenül van felépítve egy könyv) mindig előjön. :)) Bár nem feltétlenül a hosszával van bajom, de tény, hogy lehetne hosszabb is... és hát nem akarok magammal példálózni, de ha én, amatőr kis magyar író létemre képss voltam rá ugyebár, hogy 200 (!) fejezetbe ennél többet sűrítsek bele, lehet, hogy Livingstone is képes lett volna rá... pár könyvben meg is tette, pl. Varázsló kriptája, vagy 3 X olyan hosszúnak tűnik, mint ez.
Senki se mondta, hogy Tűzhegy-szerű "útvesztő" kellett volna ebbe a könyvbe, egyszerűen csak nem ártott volna pár tényleges elágazás, ahogy pl. a Halálabban, ha ott meg tudta oldani ezt Livingstone...
Malbodus: itt megint nem azt mondtam, hgoy verset kellett volna szavalnia, hanem hogy abszolút nincs semmi a végén (ezt már más is mejgegyezte amúgy, pl. itt a gondolatok a könyvről alatt asszem Sang is), simán le kell verni karddal, mint bármelyik korábbi szörnyet, bérgyilkosát, egy főgonosztól ennél többet várna az ember, és amúgy is csak egy csavargó külsejű manusz, karddal a kezében, semmivel sem külkönlegesebb a korábbi figuráknál, sőt (pedig a háttérsztorija tényleg jó). Kicsit olyan érzése támad így az embernek, hogy már nem maradt elég fejezetpontja Livingstone-nak, hogy egy rendes befejezést-csatát írjon... bár hogy miért, mire ment el az a 400 FP, a fentiek ismeretében (kicsi, lineáéris helyszín stb.) el nem tudom képzelni. :D

"küld ellened egy igen hatásos varázslatot és ha nem vagy védve tőle, rájössz, hogy nem is olyan elbaltázott karakter!"
LOL Nem attól lesz valaki karakter, hogy egy vilámmal elintéz. :D Attól max. keménynek fog tűnni, de nem karakternek... de mindegy, hagyjuk. :)

"Egy KJK kalandot vagy élvezel vagy nem, ha ez utóbbi áll fenn, tökéletesen mindegy mit is firkantok én ide, meggyőzni aligha tudjuk egymást!"
Ez igaz.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 20. 17:10 | Válasz erre | #15
Na most Sz.G kolléga azzal az állításoddal nem értek egyet, hogy csak úgy belebotlasz minden sárkánycsontocskába, mert ez bizony nem így van. A csontsárkányt az Óriás százlábú őrzi, azt pedig egy függöny mögött találod. A Kristálysárkányt a gnóm utcaseprő őrzi, és csak egy távcsőért kapod meg, oda pedig egy kettes elágazás vezet. Az Ezüstsárkány egy elágazás végén van, abba bele lehet botlani úgymond. De ugye valahányszor kutatsz valahol, ott lapulnak a halálbetűk! A Másik két sárkányszobrocska, már tényleg olyan, hogy lazán felveheted, de az utolsót csak Leesha üldözése közben. Linearitás! Na most vannak olyan elágazások, ahol csak valamilyen bónuszt (életerőt, ügyességet) szerezhetsz, mert vagy arra mész és felveszed, vagy nem a történet szempontjából nem változtat a helyzeten. Zsákutcák! Minden labirintusban vannak, sőt egy helyen ha rossz elágazást választasz és elhagyod Vatost még meg is halsz, mert nincs időd arra, hogy megelőzd Malbordust. Lineáris igazából akkor lenne, mint némelyik HK könyben ez előjön, van egy út, mindegy mit csinálaz, így is úgy is az lesz, amit az író előír neked! Na az lineáris! Hogy nincs 20 elágazás benne? Hát ennyi fért bele a 400 fejezetpontba! Meg akkor unalmas is lenne, mint a Tűzhegyben a sárkány előtti labirintusos rész! Malbordus a végén jellegtelen alak? No most ő nem fog neked verset szavalni, küld ellened egy igen hatásos varázslatot és ha nem vagy védve tőle, rájössz, hogy nem is olyan elbaltázott karakter! Vagy fuss össze egy-két emberével, és kard ki kard alapon lehet csatázgatni! A Pokoldémon sem lacafacázik túl sokat veled, nincs kris késed, mehetsz a sóhivatalba! Egy KJK kalandot vagy élvezel vagy nem, ha ez utóbbi áll fenn, tökéletesen mindegy mit is firkantok én ide, meggyőzni aligha tudjuk egymást!
2011. december 20. 14:47 | Válasz erre | #14
Azért annyira ne húzzuk le a lineáris könyveket. Nekik is van előnyük, mégpedig rendszerint hosszú kalandban van részünk. Én például nem szeretem az olyanokat, amelyeket egy óra alatt végigjátszok.
© SzG
2011. december 20. 13:56 | Válasz erre | #13
Hát engem nem nagyon érdekel, ha esetleg egy könyvnek kevésbé nyújtott a térképe, ha egyszer így is csak 'egy' helyes út van, a többi nem lehetséges alternatíva, akkor az ugyanúgy lineáris, mint a rémület pl., max. a látszat van meg, hogy nem az. :) De ha sikeresen akarom átvinni, akkor mindig ugyanarra kell mennem úgy nagyjából, ami már csak azért sem jó, mert az esetleges újrajátszást sem teszi túl vonzóvá úgymond. :) (Másodszorra unalmas, kiszámítható stb. lehet.) És azért hogy gyakorlatilag mindegyik KJK könyv ilyen, az elég necces. Igaz, tán a Szamuráj kardjában van valami olyan, hogy az elején kétféle, egymástól úgy-ahogy független út közül választhatsz, és mindkettőn eljuthatsz a végéig (de nem száz, rég olvastam már de így rémlik). Meg a Shamutanti domboknál se olyan kötött az útvonal asszem. Illetve az amerikai Jacksonnál se, igen, mehetsz amerre akarsz, és ki is hagyhatsz egy csomó részt stb. De a többi gyakorlatilag pvc cső, legalábbis a 90-es években kiadottak, mert a többit nem ismerem különösebben.
© SzG
2011. december 20. 13:34 | Válasz erre | #12
Vatos térképe:

http://kepfeltoltes.hu/111220/templeofterror_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Azt hiszem az effélékre szokták azt mondnai, hogy olyan lineáris, mint egy PVC cső. :D gyakorlatilag 5-6 elágazás van benne, az is olyan, hogy azonnal végetér egy zsákutcában vagy ajtóban, ahogy tegnap már írtam. Vagy olyan, hogy nem is választhatsz irányt, automatikusan továbbmész északra valami rejtélyes okból kifolyólag (az elején van ilyen pl.). LOL
Ja, a sárkányszobrokhoz annyit, hogy igen, ezek se tetszettek, gyakorlatilag mindegyikbe bele lehet botlani már akár rögtön, első kröben is, mert csak le vannak téve valahová, annyi, hogy mindenhol kutatni kell és kész. (Ami mondjuk lehetne esetleg problémás a HALÁL szó beűi miatt, de nem az, mert az a része is kissé el lett szúrva a könyvnek: mind az öt betűt összegyűjteni, hát az kész művészet, iszonyú nagy pech kell hozzá). Nekem pl. legutóbb elsőre meg lett mindegyik sárkányszobor... illetve tán egy kimaradt, amit még a """labirintus""" előtt kell felszedni valahol.
Malbordussal meg az a gáz, amit már írtunk páran, hogy a háttűere jól ki van dolgozva, de a felbukkanása és a vele való küzdelem totálisan jellegtelen, semmilyen, összecsapott érzést kelt. Persze ugyanez a helyzet a Főmágussal is ugye, szóval ez nem egy egyedi jelenség úgymond.
2011. december 20. 13:31 | Válasz erre | #11
Ha azt vesszük, hogy a küldetés teljesítéséhez milyen utat kell bejárni, akkor persze, 3 kivételével (Steve Jackson USA könyvei) mind teljesen lineáris, és azok is csak azért nem, mert több féle befejezésük van.
Én nem is erre értettem, hanem inkább amolyan térképrajzolási vagy szerkezeti felépítésbeli szempontból. Nézd meg a Rémület útvesztője térképét - olyan elnyújtott, hogy minimum 2 A4-es papír kell hozzá, míg mondjuk nézd meg a 7 Sárkánykígyó térképet, vagy akár a Végzet Erdejét, tele vannak érdemi elágazásokkal, nem csak amolyan "2 fejezetpont után visszakanyarodsz a főcsapásra" hurkocskákkal.
2011. december 19. 19:56 | Válasz erre | #10
Összeállítottam egy listát Livingstone könyveivel kapcsolatban. Három kategóriába osztottam szét őket: 1 - nagyon jó, klasszikus, alap, 2 - közepes, de azért vannak benne jó ötletek, 3 - harmatgyenge. Persze ezek szubjektív vélemények, és aszerint vettem őket figyelembe, hogy most mit gondolok róluk.

1: A Hóboszorkány Barlangjai, A Varázsló Kriptája, Halállabirintus, Visszatérés a Tűzhegybe

2: A Gyíkkirály Szigete, A Halál Seregei, A Rémület Útvesztője, A Sárkány Szeme, A Tűzhegy Varázslója, Az Országút Harcosa, Bajnokok Próbája, Zagor Legendája

3: A Végzet Erdeje, Tolvajok Városa - ezt a könyvet igazán sajnálom, mert nagyon jó a háttere
© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 19. 19:27 | Válasz erre | #9
Sz. G. kolléga véleményén nem csodálkozom, ő szöges ellentéte az én KJK filozófiámnak! Van azért bőven elágazás Vatosban, csak ugye én már szinte kívülrős ismerem a történetet, tekintve, hogy az egyik kedvencem! Malbordus pedig eléggé gonosz figura. Adjatok csak neki egy sárkányszobrocskát! Leigázza egész Allansiát! Hát nekem inkább az lett volna a furcsa, ha meghív az asztalához, mint a Káosz ura! Hentelni kell ennyi az egész! Épp eléggé nagy szivatás az, hogy keresd meg az öt sárkánycsontot, meg a harci kalapácsot, (jó ez könyen megszerezhető), aztán zúzd szét őket! Ebből a szemppontból nálam köröket ver A Múmia átkára...
© SzG
2011. december 19. 18:39 | Válasz erre | #8
"Persze elfogult vagyok, mert a non-lináris, többszöri végigolvasásra is újdonságot nyújtó sztorikat seretem igazából."
Akkor nem lehetsz nagy KJK-fan. :)))) (Bár gondolom az vagy...) Csak mert pl. én így kapásból nem sok olyat tudnék mondani ezek közül, amik ne lennének lineárisak... persze akad bennük pár út, csakhogy azok többnyire nem rendes alternatív útvonalak, mert ha azokat választod, akkor kihagysz valami létfontosságú cuccost stb.
Inkább tán a Magányos Farkas ilyen non-lineáris. Meg a Harcos Képzeletek, illetve egyéb magyar próbálkozások...
© SzG
2011. december 19. 18:16 | Válasz erre | #7
Ja, a képek mondjuk kellemesek, illetve a borító is. :)
© SzG
2011. december 19. 18:10 | Válasz erre | #6
Ja, szerintem is elég gyenge könyv, csak eddig nem akartam itt nagyon belemenni a témába, mert általában klaszikusnak tartják... :)
Igen, épp a linearitása a legnagyobb hibája, az egész labirintus (?) gyakorlatilag egyetlen folyosó, ami néha elkanyarodik vagy teremmé szélesedik, és nagyritkán leágazik belőle egy-egy út, ami vagy zsákutcába-szobába torkollik szinte azonnal vagy visszatér önmagába. Ez azért elég necces. :)) Aztán meg az egész cselekmény kb. abból áll, hogy mész előre, helyiségről-helyiségre, és mindenhol leversz valakit, gyakorlatilag futószallagon érkeznek az újabb és újabb szörnyek, bárgyilkosok, nem tom mik, az egyéb események meg koppintva lettek a korábbi labirintusos könyvekből, mondjuk a Halállabból (pl. két gyűrű egy edényben, az egyik átkozott, a másik nem stb.), mintha semmi ötlete nem volt volna Livingstone-nak írás közben. Arról nem is beszélve, hogy ultra sok helyen csak úgy elveszthetsz 2-3 Ügy-pontot, pótlás az nuku, ha jól emlékszem. Különben pedig a csata Malbordussal a végén ultragáz, felbukkan egy veremből, ellő egy villámot, aztán csak le kell verni, még beszélni se beszél (pedig ebből a karakterből tényleg többet ki lehetett volna hozni: igaz, ez szinte mindegyik KJK-s főgonsozra igaz), Homokhernyó meg brutál erős, és amúgy is koppintás a Dűnéből. Azért a sivatagos rész az elején, meg a Halál küldönce elég jó húzás volt az írótól, de ezzel nálam ki is fújt.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 19. 17:30 | Válasz erre | #5
Lineáris? Te melyik változatát olvastad? Van egy rahedli alternatív része Vatosnak, amellett hogy össze kell szedni az öt sárkánycsontot! Ja, hát a vége felé tényleg lineáris lesz, de nem válik unalmassá! A legkeményebb ellenfélnek is 11-es az ügyessége (Mutáns ork) és vele sem muszáj megküzdeni! Ha túléled az Óriás homokhernyót, már fél sikered van a szörnyek terén... "Ennyit a nagyon nehéz szabályosan végigvinni" részről!
2011. december 19. 17:09 | Válasz erre | #4
Hát én nem estem hasra ettől a könyvtől. Az elején van benne egy kis ötlet, miszerint 2 külön, kb. ugyanolyan nehézségű úton juthatunk el a sivatagba, de ettől eltekintve (illetve ezzel együtt) full lineáris a sztori. Térképrajzolásom során jószerivel mindig csak dél felé ment tovább az ábra. És mivel ilyen lineáris az egész, a könyv kb. 75-80%-át átöleli a legjobb végigjátszás is, annak minden csatájával együtt. Szóval ha tényleg szabályosan csatázol, és nem instant kill-lel, akkor nagyon nehéz végigjátszani. Egyébként meg harmatgenge.
Persze elfogult vagyok, mert a non-lináris, többszöri végigolvasásra is újdonságot nyújtó sztorikat seretem igazából.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 18. 23:19 | Válasz erre | #3
Hmmm... Nálam abszolút favorit a könyv! Bár van benne pár aljas húzás! Ha nem tudod a törpe király nevét mész cápaeledelnek, ha nem ismered a "látni vágyó ember napba nem néz" mondást, megpirulsz, ha medált hordasz, áldozat leszel, és nem illik a festőművészeket fegyverrel illetni. Ami Malbordust illeti, pont jól eltalált a karaktere, ő nem Razaak, fegyverrel aprítható. Ráadásul ő még tanuló a sötét elfeknél, de már így is tud pár dolgot! Próbáljátok megölni gyűrű nélkül. Máris érdekesebb a játék! Emlékszem az Óriás homokhernyó mindig jól megizzasztott, jobban mint a sivatag perzselő melege!
2011. december 18. 22:41 | Válasz erre | #2
Ahány ház, annyi szokás. Nekem ez az egyik nagy csalódásom. Egyrészt Malbordus miatt, hiszen annyira jó főmuksi lehetett volna belőle...
A másik meg, hogy itt is rövidek a fejezetpontok, illetve a mászkálás se tetszett Vatosban. Livingstone ennél sokkal kreatívabb.
Viszont a varázslást szerintem teljesen korrektül megoldotta!
2011. december 18. 15:26 | Válasz erre | #1
Az első, és nagy kedvenc (a kedvenc) kaland könyvem. Tény, hogy nem kifejezetten nehéz, de kellően összetett és változatos. Mindegyik helyszíne érdekes, és a sztori sem válik unalmassá, lapossá. A hangulata is teljesen rendben van, és remek ötlet benne a kutakodás kockázatossá tétele a "HALÁL" szó betűi miatt.
Az esetleges "kezdőknek" is ajánlható, de nosztalgiából is bármikor elővehető.
(Az alacsonyabb nehézségi szint nem von le az értékéből, hisz az még jobb is, ha akünlönböző könyvek különböző nehézségűek.)
Ja, és majd el felejtettem, ennek van talán a legszebb borítója!
Első oldalElőző oldal12