243

Egy jókora kamrába léptetek be, melynek pazar berendezése láttán még te is ámulatba esel. Falait selyem és finom művű kárpitok díszítik, süllyesztett padlóján számos értékes kincs hever. A csatorna bűze után itt valóságos illatfelhő csapja meg az orrod, és ami még furcsábbnak hat, énekes madarak dalának hangja üti meg a füled.

Sogh egy kristálytiszta vizű pezsgő medence mellett egy kisebb kamrába vezet. Itt egy élénkvörös színű kanapén nyugszik a szoba tulajdonosa, aki meglehetősen sokszínű fura öltözetet visel. Nagy szögletes arcát különös lila szőrmével szegélyezett kapucni takarja. Lépteitek zajára felriad álmából, és kinyitja szénfekete szemét.

- Sogh! Ki ez az ember, és miért hoztad ide? – kiáltja dühösen a férfi.

A tolvaj próbálja megmagyarázni ittléted okát, de a terem tulajdonosa csak még jobban feldühödik a válasz hallatán.

- Sogh, te nyafogó bolond! Te is tudod, hogy idegeneket tilos behozni a cég területére. Meg kellene korbácsoltatnom téged a hülyeséged miatt. Nem tudunk semmit az északiról! Lehet, hogy kém, vagy talán orgyilkos!
Félve bámul rád, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a zsebébe nyúl, és egy drágakövet tart fel a magasba. Mély hangján az alábbi varázsszavakat mormolja:

- Kad-dul da-nar li-ook! – erre azonnal élénkzöld láng borítja be a drágakövet.

Ha elsajátítottad az Elme-fátyol Magnakai tanát, lapozz a 101-re.

Ha még nem, lapozz a 64-re.