206

Egy perc is eltelik, mire a rejtőzködő ember előrecsoszog a csapóajtóhoz, és felfedi magát. A rongyokat viselő, ősz hajú, púpos férfi szánalmat ébreszt benned. Arcán mély barázdákat szántott az idő, két szürke hályoggal borított szemeivel téged fürkész.

- Vedd el, amit akarsz, de az életem kíméld meg! – könyörög reszelős hangján.

- Tőlem nem kell tartanod öreg! Tessék hadd segítselek ki ebből a koszos lyukból. – feleled, majd a kezeinél könnyedén kiemeled a mélyből.

Súlyra alig nehezebb, mint egy fiatal gyermek. Odatipeg a kandallóhoz, hogy megkavargassa a nyakában lógó fakanállal a rotyogó ételét. Téged is megkínál a levesből, de udvariasan visszautasítod azt.

Ha van nálad egy adag Élelem, és felajánlod azt az öregnek, lapozz a 271-re.

Ha nincs, vagy nem akarsz tőle semmit, és folytatjátok utatokat, lapozz a 123-ra.