280

Késő délutánra jár az idő, amikor elérkeztek egy kis faluba, Stia-ba, amely a Nagy Északi út mellett található. Több ház és lepusztult épület található itt. Ahogy egy nádfedeles kunyhóhoz közeledtek, kivágódik az épület ajtaja, és egy idős ember csoszog elő az árnyékból. Öltözete kissé furán hat, mintha páncélos lovagok különböző öltözékéből rakták volna össze. Ahogy felétek lépdel, a rozsdás fémlemezek úgy csörögnek rajta, mint egy szekérnyi vashulladék.

- Megálljatok idegenek! Nem mehettek tovább, míg meg nem fizetitek az útdíjat! – kiáltja érces hangján.

Megállítod a lovadat, hogy alaposan szemügyre vedd, ezt a nem mindennapi alakot.

- Miféle jogon szedne itt bárki is útdíjat? – kérdezi Paido kissé ingerülten.

- Magának a királynőnek a felhatalmazása alapján. – vág vissza az öreg, és görbe ujjaival a háza falán elhelyezett táblára mutat. A rajta lévő pecsét kétségtelenül Evaine királynő kézjegye, de a felette lévő szöveg már annyira megkopott, hogy olvashatatlanná vált az évek alatt.

- Királyi ügyben utazunk Tharroba! – kiáltasz fel, miközben megmutatod neki Lord Adamas pecséttel ellátott írását. – Állj félre öreg, hogy folytathassuk utunkat!

Az öreg kikapja a kezedből a pergament, hogy közelebbről is megvizsgálhassa, ám látása annyira gyenge, hogy aligha tudja elolvasni a rajta lévő szöveget.

- Eh, ez közönséges hamisítvány! Engem nem tudsz becsapni ezzel az ócska irománnyal. – fortyan fel dühösen, miközben a lábad elé hajítja a tekercset.

- Minket pedig nem tarthat fel egy olyan öreg bolond, akinek az esze pont olyan rozsdás, mint a páncélja, amit visel! – kiáltja mérgesen Paido.

Miközben a dühöd szavak visszhangoznak a házak között, egy tucatnyi falusi jön elő a házból, hogy megnézze miféle felfordulás zajlik épp. Valamennyien mezőgazdasági eszközökkel vannak felszerelkezve, és úgy tűnik, védelmükbe veszik az öreget.

Mennyi az útdíj? – kérdezed az agg férfit.

- Egy olyan tárgy, amely értékes számunkra, és fejenként egy-egy darab a vám - közli önelégülten az öreg. - De mi nem vagyunk buta és közönséges útonállók! – csattan fel, miközben Paidora tekint. - Mi itt élő helyiek tiszteljük a tudást, és megadom nektek a választás lehetőségét. Fel fogok tenni egy találós kérést, és ha helyesen megfelelsz rá, úgy szabadon tovább haladhattok. Ha rossz választ adsz, ki kell fizetned az útdíjat. Megegyeztünk?

Ha elfogadod az aggastyán feltételeit, lapozz a 112-re.

Ha ebbe nem vagy hajlandó beleegyezni, lapozz a 149-re.