226

Kénytelenek vagytok az éjszakát egy füves síkságon Tharro városától délre tölteni. Nyugat felől viharfelhők közelednek és hamarosan elered az eső is. Nem tudtok tüzet sem gyújtani, mert a feltámadó szél és a sűrű esőcseppek ezt lehetetlenné teszik. Hajnalban az eső eláll, de a szél ereje nem mérséklődik. Szinte csontig hatol a hideg, ahogy ázott ruháitokban felkapaszkodtok hátasaitok nyergébe. Vesztesz 3 Szívósság pontot!

Ráadásul a gyomrod is korogni kezd, ezért el kell fogyasztanod egy adag élelmiszert, vagy le kell vonnod magadtól újabb 3 Szívósság pontot! (Itt csak a Vadászmester Magnakai tanával juthatsz gyorsan némi élelemhez, mert utatok sietős, ezért nincs időd túl sokat vadászgatni!)

Mivel a városi helyőrséggel nem lehet szót érteni, ezért inkább úgy határoztok, hogy észak felé lovagoltok a távoli dombok felé. Szürkésbarna magasra nőtt fű súrolja a lábszáradat, ahogy áthaladtok ezen a vad és megműveletlen vidéken. Természetellenes csend vesz körbe titeket, melyet csak elvétve szakít meg egy-egy a fejetek felett repkedő hollóraj.

Délre már a dombok között lovagoltok. A talaj itt már egyre sziklásabb, és olyan hullámos, mint a viharos óceán. A magas fű helyett itt már csak csenevész bokrokat és satnya gyomokat látni. A mocsárvidék felől érkező széljárás mintha megmérgezné a tájat.

Az út egy keskeny völgyön halad keresztül, ahol is egy kőből épült kunyhót látsz egy használaton kívüli tárna bejárata mellett. Ahogy közeledtek az épülethez, mintha egy arcot látnál az ablakánál.

Ha megálltok a kunyhónál, hogy körülnézzetek ott, lapozz a 85-re.

Ha a bányában néznétek szét kicsit jobban, lapozz a 120-ra.

Ha folytatjátok utatokat északi irányba, lapozz a 152-re.