109

A reggeli eget barátságtalan szürke köd burkolja be. Körülöttetek a magasra nőtt buja fű, akár egy tenger, úgy hullámzik az erős nyugati szélben. Az északi nagyút egyenes vonalat vág ebbe a zöld színű rengetegbe. Rendszeres időközönként egy-egy útleágazás mellett lovagoltok el, melyek közeli kunyhókhoz és tanyákhoz vezetnek. Juhok és szarvasmarhák legelésznek békésen az út mentén, a levegő telítve van a színpompás virágok és a nedves fű illatával.

- Napnyugtára el kellene érnünk Tharro városát! – kiáltod oda társadnak, miközben a térképen ellenőrzöd a haladási irányotokat.

Elképzelhető! – válaszol Paido megfontoltan. Persze csak akkor, ha sikerül a vihar előtt maradnunk. – és ezzel az égen megjelenő kékes-fekete felhő csíkjára mutat, mely nyugat felől közelít.

Délre jár az idő, és már harminc mérföldet megtettetek, ám körülbelül ennyi még hátra is van utatok első állomásáig. Az ég folyamatosan sötétedni kezd, és ami finom szitálásnak indult, az hamarosan heves esőzésbe csap át. Mindketten alaposan átáztatok, és lovaitok is egyre nehezebben haladnak a tócsákkal borított felázott talajú országúton.

Az esőfüggönyön keresztül egy fogadót látsz a csapadéktól megduzzadt patakpart közelében. Kissé fentebb, egy kőhíd vezet át a bővizű vízfolyás felett, melynek közelében egy nádtetős malom épülete áll.

Ha megállsz a fogadóban, lapozz a 188-ra.

Ha áthaladtok a kőhídon, és a nádtetős malomban próbáltok menedékre lelni az eső elől, lapozz a 61-re.

Ha úgy döntesz, hogy figyelmen kívül hagyod a rossz időjárás okozta kellemetlenségeket, és folytatjátok utatokat, lapozz a 318-ra.