138
Teljesen elveszted az időérzéked, ahogy végigsétáltok a sivár szürke fák végtelennek tűnő tengerén. Lassan tudatosul benned, hogy egy meredek lejtőhöz értetek, mely egy vulkanikus kráterhez vezet lefelé.
- Közeledünk a célunkhoz! – kiált fel Paido. Szavai élénken visszhangoznak a kísérteties erdő fái között.
Eszedbe jutnak Lord Rimoah szavai, melyet az elziani felkészülésed során intézett hozzád:
„Danarg mocsara egy ősi, hatalmas vulkán területén helyezkedik el. Valaha ezt a területet termékeny buja dzsungel borította, de mára már csak egy rákos seb, mely megfertőzi mérgező leheletével mindazokat, akik ott élnek."
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Délre jár az idő, mire eléritek a kráter peremét, és megkezditek a leereszkedést. Az erdő fái lassan elmaradoznak mögöttetek, és szinte minden átmenet nélkül eléritek a mocsár peremét. A talaj egyre lágyabb lesz a lábatok alatt, sás és gyékény borítja a környező tájat. A megmaradt satnya fák kérgén tövises szőlő kúszik fel, mely olyan kemény és vaskos, akár egy acélhuzal. A bomlás bűze szinte teljesen eltömi az orrlyukaidat ebben a párás, mégis hideg levegőben.
Közel egy órán keresztül gázoltok a bokáig érő iszapban, mire elértek egy jókora, zavaros, örvénylő vizű tópart széléhez, melynek mélyén alighanem éhes ragadozók vadásznak friss zsákmányra.
Ha elsajátítottad a Nyomolvasás Magnakai tanát, lapozz a 203-ra.
Ha elindultok a tópart mentén észak felé, lapozz a 36-ra.
Ha inkább déli irányban kerülnétek meg a tavat, lapozz a 300-ra.