315

A bronzajtó szerencsére nincs zárva, és egy félhomályos márványkövekkel kirakott kör alakú terembe jutsz. Óvatosan megkerülöd a középen húzódó mély vermet, miközben a padló folyamatosan remeg, és kőkoloncok hullnak fentről. A távolból Zahda nagyúr őreinek rémült kiáltozásait hallod, ők is próbálnak mihamarabb kimenekülni a kastélyból. A padló hasadékaiból lángnyelvek törnek elő, miközben egyfolytában rohansz, kerülgetve az előtted tornyosuló akadályokat.

Talán egy mérföldnyi utat tehettél így meg, mire találsz egy felfelé vezető lépcsősort, mely még viszonylag épnek tűnik. Halálos sikolyok, tűz és törmelék képezte akadályok amerre csak ellátsz.

Érzed, hogy erőd egyre fogy, már-már az ájulás állapotával nézel szembe, amikor hirtelen kiérsz a fényre. Ahogy szemed hozzászokik a nappali világossághoz, a Khor-tó csillogó vizét pillantod meg messze alattad.

Az erőd falai egyre inkább omladoznak a föld állandó remegésétől. Átfutsz az erőd közeli főkapuján, miközben egyre inkább valamiféle menekülési terven töröd a fejed.

Ha a régi móló felé indulsz el, lapozz a 122-re.

Ha inkább a folyópart zátonyos részét választod, lapozz a 309-re.

Ha úgy döntesz, hogy egy alacsonyabban lévő kiszögellésről a vízbe veted magad, lapozz a 254-re.