293

Óvatosan besurransz a Nagy Csarnokba, vigyázva, hogy hasra ne ess a töredezett kockaköveken, és figyelve minden apró neszre. Az állandóan csepegő víz, és a kitörni készülő vihar zúgása csak még elhagyatottabbá teszi ezt a helyet. A tövises bokrok kusza dzsungele helyenként felkúszik a falakra, rátekeredik a penészes képkeretekre, és összefonódik a nedves és málladozó tapétával.

A kandalló fölött egy jókora Anari földjéről származó pallos függ, rozsdamarta acélpengéje nyilván látott már szebb napokat is. Pillantásod ezután a tűzhely rácsozatára téved, és ekkor valamin megakad a szemed. Amikor kicsit közelebbről megvizsgálod, kiderül, hogy egy holttest az. A férfi egy titkos átjáró közepén fekszik, melyet nyilván ő maga nyithatott ki, mielőtt a halál utolérte volna. Amikor a komor alagútba tekintesz, egy lépcsősort pillantasz meg, melynek végét nem láthatod a sötétség miatt.

Ha megvizsgálod a holttestet, lapozz a 146-ra.

Ha átlépsz felette, és elindulsz az alagútban a lépcsőkön lefelé, lapozz a 11-re.