297
A küzdelem kimenetele számotokra kedvezően alakul. A martalócok könnyű zsákmány reményében támadtak rátok, de kitartásotok, és harci tapasztalataitok miatt kénytelenek visszavonulót fújni; fejvesztve menekülnek vissza a hajójukra. A kapitány nem rest kaszabolni a menekülő ellenfeleiteket, sőt a kalózvezért is sikerül nyakon csípnie. Nem kegyelmez meg neki, háromszor is odavágja a fejét a főárbóchoz.
- Ha ha ha! Én mindig is mondtam, hogy nem elég keményfejűek ezek a Deldeniek a harchoz. – kiáltja győzedelmesen.
A csata olyan gyorsan ér véget, ahogy elkezdődött. A túlélő kalózok a ködöt kihasználva igyekeznek eltűnni. A zsoldosok közül kevesen estek áldozatul a támadásnak, de a hajó legénységét egy ember kivételével mind megölték támadóitok.
A kapitány átveszi a hajón parancsnokságot, javításokat rendel el, és felügyeli az áldozatok temetését. Ahogy a testek lassan a Vihar folyó sötét vizébe süllyednek, a Kazonara lassan befut Luyen kikötőjébe,